JELENTÉS a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKLÁS

VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (8.4.2010)

VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (2.6.2010)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

25.8.2010 - (2009/2108(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Esther de Lange

Helyesbítések/Kiegészítések

Eljárás : 2009/2108(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A7-0241/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0241/2010

Viták :

PV 20/09/2010 - 19
CRE 20/09/2010 - 19

Szavazatok :

PV 21/09/2010 - 5.7
CRE 21/09/2010 - 5.7
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0325

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKLÁS
VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról

(2009/2108(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig és azon túl: az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása az emberi jólét érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2006)0216) ,

– tekintettel az Európai Közösség biológiai sokféleségre vonatkozó cselekvési terve végrehajtásának félidejű értékeléséről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0864 végleges),

– tekintettel „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című bizottsági közleményre (COM(2010)0004),

– tekintettel az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében előírt, az élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéről szóló bizottsági jelentésre (COM(2009)0358),

– tekintettel a vadmadarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvre (madárvédelmi irányelv)[1], továbbá a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (élőhelyvédelmi irányelv)[2] végrehajtásáról szóló 2001. január 17-i európai parlamenti állásfoglalásra[3],

– tekintettel a Környezetvédelmi Tanács „Az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési terve végrehajtásának félidős értékelése – Az invazív idegen fajokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, 2009. június 25-i következtetéseire,

– tekintettel a Tanács 2010. január 26–27-én Madridban tartott nem hivatalos ülésére, amelyen elfogadták az úgynevezett Cibeles-prioritásokat, valamint a Környezetvédelmi Tanács 2010. március 15-i, a 2010 utáni biológiai sokféleségről szóló következtetéseire az uniós és globális elképzelések és célok, valamint a nemzetközi hozzáférés és a terhek megosztására vonatkozó rendszer tárgyában,

– tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i következtetéseire, különösen annak (14) bekezdésére,

– tekintettel a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállításáról szóló, 2007. május 22-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a 2001-es göteborgi európai csúcstalálkozóra, ahol egy fenntartható fejlődési stratégia részeként megegyeztek a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállításában,

– tekintettel az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanáról (TEEB) szóló tanulmányra ( http://www.teebweb.org/),

– tekintettel a Bizottság „Az invazív fajokról szóló stratégia felé” című közleményére (COM(2008)0789),

– tekintettel az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló kék könyvre (COM(2007)0575 és SEC(2007)1278), valamint a közös halászati politika reformjára vonatkozó jelenlegi előkészítési munkákra,

– tekintettel a természet és a biológiai sokféleség védelmét célzó – és a KAP állapotfelmérésének részét képező –intézkedésekre, továbbá a KAP jelenleg is tárgyalt reformja által kínált lehetőségekre,

– tekintettel arra, hogy az ENSZ 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évévé nyilvánította,

– tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciája (COP 15) 2010. március 13–25. között Dohában (Katar) tartott 15. ülésének eredményeire,

– tekintettel a részes felek soron következő ötödik konferenciájára, amely a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként (COP-MOP 5) szolgál, valamint az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményét (CBD) aláíró felek konferenciájára,

– tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a biológiai sokféleséggel kapcsolatban 2010-re kitűzött célok teljesítéséről szóló 4/2009. sz. jelentésére, és különösen annak „SEBI 2010 biológiai sokféleségi mutató” című mellékletére,

– – tekintettel az „Iránymutatás a tengeri környezetben a Natura 2000 hálózat létrehozásáról – Az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvek alkalmazása” című, iránymutatásokról szóló bizottsági dokumentumra (2007. május),

– – tekintettel az EU 2020 stratégiára;

– – tekintettel az ENSZ biológiai sokféleség globális kilátásairól szóló harmadik dokumentumára;

– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Halászati Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A7‑0241/2010),

A. mivel az európai szabályozásnak – a vízügyi keretirányelvhez (2000/60/EK irányelv) vagy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvhez (2008/56/EK irányelv) hasonlóan – hatással kell lennie a biológiai sokféleségre;

B. mivel a Bizottság közleményéből egyértelművé vált, hogy az EU nem érte el a biológiai sokféleségre vonatkozó 2010-es célkitűzést;

C. mivel az élőhelyvédelmi irányelv védelme alatt álló fajok és élőhelytípusok állapotfelmérése rámutat, hogy a fajok és élőhelytípusok többsége kedvezőtlen védettségi állapotban van, és a kipusztulás aránya nyugtalanítóan magas, egyes becslések szerint a sokféleségi ráta mutatója 30 százalékkal csökkent az elmúlt 40 évben, továbbá a biológiai sokféleség túlzott mértékű romlásának kiváltó okai nem mutatják az enyhülés semmilyen jelét; mivel az uniós érdekeltségű élőhelyeket és a fajokat potenciálisan fenyegeti az emberi eredetű éghajlatváltozás; mivel a tudósok feltételezése szerint számos faj nincs is regisztrálva, következésképpen a biológiai sokféleség nem is becsülhető fel teljes egészében;

D. mivel számos tényező megakadályozta az EU-t abban, hogy elérje a 2010-es célkitűzéseit, például a biológiai sokféleség csökkenését okozó tényezők sikertelen felismerése és kezelése, a jogszabályok nem teljes körű végrehajtása, az ágazati politikákba történő hiányos és gyenge beépítése, nem kielégítő tudományos ismeretek és az adatok hiánya, a politikai akarat hiánya, az elégtelen finanszírozás, konkrét – például az invazív idegen fajokkal kapcsolatos – problémák kezelésére hivatott kiegészítő, hatékonyan célzott eszközök hiánya;

E. mivel a biológiai sokféleség mint a világ természeti tőkéje az általa nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokon keresztül közvetve és közvetlenül egyaránt nélkülözhetetlen az ember földi életéhez és a társadalmak jólétéhez; mivel a biológiai sokféleség központi szerepet tölt be az éhség ellen és az élelmezésbiztonságért folytatott globális küzdelemben; mivel a biológia sokféleség megőrzése és fenntartható használata az éghajlatváltozás enyhítésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak egyik előfeltétele,

F. mivel a biológiai sokféleség az emberiség fejlődésének mással nem helyettesíthető talapzata, amelynek elveszítése és a hozzá kapcsolódó természeti örökség megfogyatkozása egyenlőtlenségeket eredményez, továbbá az éghajlatváltozással kapcsolatos tétlenségből adódó költségekkel azonos léptékű, jelentős gazdasági és jóléti veszteségekhez vezet;

G. mivel „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmány is megerősíti, hogy a biológiai sokféleség csökkenése jelentős gazdasági és jóléti veszteségekhez vezet;

H. mivel az Eurobarométer egyik közelmúltbeli tanulmánya kimutatja, hogy az uniós polgárok túlnyomó része nincs tisztában a biológiai sokféleség fogalmával és a csökkenésével járó következményekkel;

I. mivel a fajok kihalása a más növény- és állatfajok fennmaradásához nélkülözhetetlen tápláléklánc megszakadásához vezethet, amelyek létfontosságúak az élelmiszertermelés, az éghajlati tényezőkhöz való alkalmazkodás, a külső tényezőkkel szembeni ellenállás és a genetikai értékek megőrzése szempontjából,

Általános észrevételek

1. komolyan aggasztja a biológiai sokféleség emberi tevékenység által okozott csökkenésének igen gyors üteme, ami – ha az elmúlt évtizedekhez hasonlóképpen folytatódik – 2050-re rendkívül elszegényedett és visszafordíthatatlanul károsodott természetet hagy örökül, valamint hangsúlyozza, hogy a működő ökoszisztmémák létezésünk alapvető követelményei;

2. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség a jó környezeti állapot legfontosabb mutatója;

3. tudatában van annak, hogy a biológiai sokféleség csökkenése megállításának kudarca elfogadhatatlan nemcsak morális, hanem ökológiai és gazdasági szempontból is, tekintve, hogy ez megfosztja a jövő generációit egy gazdag, természetes biológiai sokféleség ökoszisztémához kapcsolódó szolgáltatásaitól és jóléti vonatkozásaitól; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind bel-, mind külkapcsolataikban javítsák a biológiai sokféleséggel kapcsolatos irányítást és megfelelést;

4. tudatában van továbbá annak, hogy az élelmiszerválság, a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás hármas válságának sikeres kezelése egységes megközelítést és teljes egészében a szegénység és az éhínség leküzdésére, valamint az éghajlatváltozás csökkentésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákba illeszkedő, biológiai sokféleségre vonatkozó jövőbeli uniós stratégiát igényel;

5. elismeri, hogy a nem kormányzati szervezetek – helyszíni szereplőkként – jelentős szerepet töltenek be a biológiai sokféleség megóvásában a döntéshozatali folyamatban való közreműködés tekintetében, valamint a nyilvánosság tudatosságának felkeltésében;

6. mindazonáltal egyetért „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmányban foglaltakkal, miszerint a biológiai sokféleség gazdasági értékének mérését módszertani korlátok akadályozzák, és azoknak nem szabad beárnyékolniuk a biológiai sokféleség megőrzésének etikai és generációközi szempontjait.

7. rendkívül aggasztónak tartja a nemzetközi politikai napirendben a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával kapcsolatos sürgősségérzet hiányát;

Az EU és a biológiai sokféleség

8. mélyen sajnálja, hogy a 2001-ben Göteborgban megállapított, a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozó uniós célkitűzés nem vált valóra, valamint osztja a számos petícióbenyújtó aggodalmát;

9. üdvözli a Bizottság „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című közleményét;

10. üdvözli továbbá a 2010. március 15-i Környezetvédelmi Tanács biológiai sokféleségre vonatkozó következtetéseit, beleértve azt az új kiemelt célkitűzést, melynek értelmében az EU-ban a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását 2020-ig meg kell állítani és azokat a lehetőségek keretein belül helyre kell állítani, figyelemmel a biológiai sokféleség természetes változására, emellett üdvözli az Európai Tanács 2010. március 25–26-i következtetéseit, amelyek megerősítik a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma pusztulása folyamatos tendenciái visszafordításának sürgős szükségességét;

11. úgy véli, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása a 2020-ra kitűzött célok abszolút minimumát jelenti;

12. rámutat a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma helyreállítását célzó, már folyamatban lévő értékes kezdeményezésekre és hiszi, hogy eme helyreállítási tevékenységeknek is a 2020-ra kitűzött legfőbb célok részét kell képezniük;

13. úgy véli, hogy alapos környezeti, gazdasági és társadalmi hatástanulmányra van szükség akkor, ha az ilyen adatok hiányoznak;

14. a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások globális jellegére, valamint a fenntartható fejlődésnek, a szegénység és az éhínség csökkentésének, valamint az egészség és az emberi jólét javításának átfogó célkitűzéseit illetően játszott létfontosságú szerepükre tekintettel meggyőződése, hogy az EU jövőbeli stratégiájának fokoznia kell a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozására irányuló uniós nemzetközi erőfeszítéseket is, hiszen a TEE-hez hasonló tanulmányok elegendő bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy ennek véghezvitele költséghatékony és megvalósítható, s ekként eredményesebben hozzájárulnak a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő eléréséhez;

15. hangsúlyozza emellett azt is, hogy a biológiai sokféleség védelmét és javítását célzó politika részeként az invazív idegen fajok problémájának kezeléséhez közös uniós stratégiára van szükség; és rámutat a közlekedési-szállítási folyosók és az idegenhonos fajok tömeges betelepülése közötti különösen szoros összefüggésre;

Natura 2000

16. 11. elismeri, hogy a Natura 2000 jogszabályok helyes végrehajtása jelentős szerepet tölt be a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós célkitűzések, valamint az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzések elérésében; e tekintetben rendkívül fontosnak tartja, hogy a földterület használóival a NATURA 2000 megvalósítása terén folytatott jövőbeli együttműködés alapjaiban erősödjön meg és együttműködésen alapuljon; hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 megközelítés már figyelemre méltó sikereket ért el;

17. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkét;

18. továbbra is aggodalommal tölti el a Natura 2000 jogszabályok teljes körű és alapos végrehajtása, annak ellenére, hogy néhány tagállam kedvező és kézzelfogható eredményeket ért el számos faj védettségi helyzete terén; sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék kiemelt prioritással a Natura 2000 végrehajtását;

19. üdvözli, hogy a Natura 2000 hálózat képviseli az EU (szárazföldi) területének 18%-át, valamint a megőrzési intézkedések vagy a gazdálkodási tervek kialakítása terén elért korai előrehaladást; aggállyal tölti el, hogy a tagállamok nem tartják tiszteletben az irányelvekben megállapított határidőket; ennélfogva sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvek teljes körű végrehajtására;

20. kifejezi aggodalmát amiatt, hogy nem történt előrehaladás a Natura 2000 hálózat tengeri környezetben történő létrehozásában, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsa fel az ehhez szükséges eljárásokat;

21. felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a védett tengeri területek modellértékű hálózatát, amely lehetővé teszi a környezetvédelem és a fenntartható halászat összeegyeztetését; kéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeresen jelentést az élőhely- és a madárvédelmi irányelv végrehajtása terén a tagállamok által elért haladásról, különös tekintettel a Natura 2000 hálózat tengeri környezetben való megvalósítására, mivel jelenleg a védett területek kevesebb mint 10%-a tenger, továbbá hogy tegyen jelentést a tagállamok jelentési és nyomon követési kötelezettségének alakulásáról;

22. rámutat, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós szabályozás keretében a tengeri fajok és élőhelyek alacsonyabb szintű védelemben részesülnek mint a szárazföldi fajok és élőhelyek, ezért felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a szabályozás és végrehajtásának hiányosságait és hozzon létre olyan védett tengeri területeket, ahol a gazdasági tevékenységek, többek között a halászat, fokozottabban ökoszisztéma-alapú területkezelésen alapulnak;

23. rámutat továbbá, hogy az Unió körüli regionális tengerekre vonatkozó egyezmények, mint például az OSPAR, a HELCOM és a Barcelona, fontos keretet biztosítanak a tengeri ökoszisztémák védelme szempontjából;

24. úgy véli, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az uniós jogszabályokban előírt fellépéseken túlmenően is foganatosíthassanak kezdeményezéseket a tengeri biodiverzitás védelme érdekében;

25. emlékeztet arra, hogy az egységes Natura 2000 létrehozása a vadon élő növények és állatok számára kiemelkedő fontosságú tájjellemzők fenntartását teszi szükségessé; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt az – akár szárazföldi, akár tengeri – védett területek, valamint a magas természeti értékkel bíró mezőgazdasági területek összekapcsolhatóságának fenntartásában és fejlesztésében;

26. alátámasztja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség eredményeit, amikor kimondja: „az EU élőhely-irányelve által védett fajok és élőhelyek megőrzése tekintetében kialakult helyzet aggodalomra ad okot”, valamint, hogy „nem a biodiverzitás szigeteinek megőrzésére kellene összpontosítanunk minden erőnket, miközben a természet mindenhol máshol eltűnik”, mivel ez tükrözi az európai polgárok által az Európai Parlament számára eljuttatott petícióikban oly sokszor kifejezett véleményt;

27. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tengeri stratégia irányelv nem korlátozza a védett tengeri területeket a NATURA 2000-re, ezért kéri, hogy egy egységes és átfogó hálózat létrehozása érdekében a tagállamok és a Bizottság vegye figyelembe és kapcsolja össze az összes védett tengeri területet, ideértve a regionális tengerekre vonatkozó egyezmények által kijelölt területeket is;

28. tudomásul veszi, hogy az EU környezetvédelmi jogszabályaiban rögzített szubszidiaritás bizonyos mértékben megkerülhetetlen, ugyanakkor aggasztja, hogy ennek mértéke a tagállamok részéről visszaélésekhez vezethet a végrehajtás során; sajnálatát fejezi ki a tagállamok közötti szembeötlő különbségek miatt, például a Natura 2000 területek „külső hatása”, bizonyos „meglévő tevékenységek” csoportos mentessége vagy az elővigyázatossági elv alkalmazása vonatkozásában; kéri, hogy amennyiben ilyen szembeötlő különbségek kerülnek megállapításra, történjen meg annak az ellenőrzése, hogy a szóban forgó tagállamokban nincsenek-e érvényben olyan alkalmazások, amelyek a biológiai sokféleséggel kapcsolatban kitűzött célok hatékony elérését akadályozzák;

29. a tagállamok közötti fenti különbségekre tekintettel felkéri a Bizottságot, hogy az irányelvekre vonatkozóan szükség esetén további pontosítást vagy útmutatást adjon; a legideálisabb megközelítést az, ha ezeket pontosításokat vagy útmutatásokat bevált gyakorlatokra alapozzák és/vagy bevált gyakorlatokkal szemléltetik;

30. sürgeti a Környezetvédelmi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot, hogy vegye tudomásul a független szakértők által az élőhely-irányelv alkalmazásával kapcsolatban a Petíciós Bizottság kérésére lefolytatott kutatások eredményeit, különös tekintettel a projektekkel szembeni egyéb lehetőségek és a projektek halmozott hatásai értékelésének hiányára, a nem megfelelő területkezelésre, valamint – amennyiben kiegészítő intézkedésekről születik döntés – az ilyen intézkedések értékelésének hiányára és arra, hogy ha egyáltalán elvégzik őket, akkor is gyakran túl későn, továbbá az e jelentésben található más javaslatokat és ajánlásokat;

31. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatban a természetre irányuló elővigyázatosság elvét a Bíróság döntéseivel összhangban hajtsák végre;

32. ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy – a Natura 2000-rel kapcsolatos jogszabályok megfelelő végrehajtásának garantálása érdekében – a környezeti hatásvizsgálatok és a stratégiai környezetvédelmi értékelések megfelelő minőségűek legyenek a biológiai sokféleséget illetően;

33. felszólít a környezetvédelmi hatásvizsgálatokról szóló irányelv megerősítésére, és célkitűzéseinek megszorítóbb jellegű értelmezésére a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nettó veszteség elkerülése és – amennyiben lehetséges – eredmények elérése érdekében, felszólít továbbá a projektek biológiai sokféleségre gyakorolt hatásainak, valamint a kárenyhítési intézkedések hatékonyságának folyamatos nyomon követése tekintetében különös követelmények bevezetésére, az ezen információkhoz való hozzáférésre és a végrehajtásra vonatkozó megfelelő rendelkezések előírásával együtt;

34. úgy véli, hogy a határokon átnyúló megfelelő együttműködés jelentős előnyökkel járhat a Natura 2000-rel kapcsolatos célkitűzések teljesítését illetően;

35. ezenkívül aggodalmának ad hangot a határokon átnyúló műveletek hiánya miatt, ami pedig ugyanazon terület eltérő megközelítéseit is eredményezheti, valamint hangsúlyozza e tekintetben a már meglévő eszközök – például az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) jogi eszköze – igénybe vételének hasznosságát;

36. sürgeti a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó jövőbeli stratégiájában és a Natura 2000 keretében fokozottabban összpontosítson az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, ezzel egyidejűleg pedig alapozza a stratégiát a fajok és élőhelyeik kedvező védettségi helyzetének elérésére, és fokozza az arra irányuló erőfeszítéseket;

Egyéb politikai területekbe való beépítés

37. meggyőződése, hogy a Natura 2000 szárazföldi és tengeri hálózata a biológiai sokféleség megőrzésének nem az egyedüli uniós eszköze, de egyúttal az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikájának sikeréhez integráltabb megközelítésre van szükség;

38. ezért felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a biológiai sokféleség fokozottabb érvényesítését a többi uniós politika – nevezetesen a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, a regionális és kohéziós politika, a közlekedés, az idegenforgalom, a fejlesztési együttműködés, a kutatás és innováció – területén is, hogy azok kölcsönösen erősítsék egymást, valamint hogy erősítse az ágazati politikák és az Európai Unió költségvetési politikái közötti összhangot; hangsúlyozza, hogy különösen a közös agrárpolitikában, a regionális politikában és a közös halászati politikában igen nagy lehetőségek kínálkoznak a biológiai sokféleség támogatására;

39. rámutat a vízgazdálkodás és a biológiai sokféleség között fennálló összefüggésre, amely elengedhetetlen összetevője az élet megőrzésének és a fenntartható fejlődésnek;

40. azon a véleményen van, hogy a mezőgazdasági termelők létfontosságú szerepet játszanak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célkitűzések megvalósításában; rámutat, hogy 1992-ben lendületet kapott a biológiai sokféleség védelmének a közös agrárpolitikába (KAP) való integrálása, valamint hogy később a 2003-as reform vezetett be olyan intézkedéseket, mint a keresztmegfelelés, a mezőgazdasági üzemek egységes támogatása (szétválasztás), valamint a vidékfejlesztés, amelyek előnyösek a biológiai sokféleség szempontjából;

41. aggodalmának ad hangot ugyanakkor amiatt, hogy az uniós mezőgazdasági termelők továbbra is képesek-e jó minőségű termékek versenyképes előállítására; úgy véli, hogy a KAP reform keretében megfelelően díjazni kell az uniós mezőgazdasági termelőket a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célkitűzés elérésére tett erőfeszítéseik miatt;

42. rámutat, hogy Európában a mezőgazdasági és erdőgazdasági hasznosítás jelentősen hozzájárult a napjainkban védendőnek tekintett fajok és élőhelyek sokszínűségéhez, illetve a mezőgazdasági tájkép változatosságához; ezért hangsúlyozza, hogy az EU-ban hosszú távon csak a mezőgazdasági és erdőgazdasági hasznosítás révén biztosítható a mezőgazdasági tájkép fenntartása és a biológiai sokféleség megőrzése;

43. üdvözli az arra irányuló korábbi kísérleteket, hogy a környezetvédelmi megfontolásokat szervesen beépítsék a közös agrárpolitikába (KAP), például az agrár-környezetvédelmi intézkedések bevezetése, továbbá jó mezőgazdasági és környezeti feltételek biztosítása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy az EU-ban a teljes mértékben fenntartható gazdálkodás elérése céljából használja fel a KAP reformját ezen irányzatok további megerősítésére, ezáltal a természetre nézve meglévő előnyöket téve vezérelvvé, például az ökológiai szolgáltatások vagy a jól meghatározott közjavak biztosítása fejében nyújtott ellentételezés bevezetése révén, beleértve az ökológiai szempontból érzékeny területeken – például a Natura 2000 területein – folyó fenntartható gazdálkodást, annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható gazdálkodás a jövőben finanszírozásban részesüljön, és amennyiben léteznek helyes gyakorlatok, azokat megfelelően jutalmazzák és ösztönözzék, valamint hogy a mezőgazdasági termelőket ne érje sem pénzügyi, sem másmilyen hátrány, és ezáltal megteremtődjenek a feltételei annak, hogy a gazdálkodók a jövőben is hozzájárulhassanak a biológiai sokféleséghez;

44. felszólítja a Bizottságot, hogy fokozottan ügyeljen minden olyan európai rendelet és irányelv betartására, amely kifejezetten a biodiverzitás megőrzését szolgálja;

45. megállapítja, hogy az Európai Unió az uniós agrárpolitika keretében a kölcsönös megfeleltetés alapján a biológiai sokszínűséget szolgáló szabályokat állapított meg; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy sok esetben uniós szinten nem kerül sor e szabályok egységes alkalmazására és ellenőrzésére;

46. tudatában van annak, hogy a területhasznosítási politika a természet megőrzésének másik kulcsfontosságú eleme, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is javítsák a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szempontoknak a helyi és regionális szintű döntéshozatali folyamatokba való beépítését a területhasznosítási és a területi politikával – többek között a regionális és kohéziós politikával – kapcsolatos kérdésekben;

47. hangsúlyozza, hogy a területgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzése nem zárja ki egymást, és hogy az integrált gazdálkodás a biológiai sokféleség számára élőhelyeket teremt;

48. hangsúlyozza, hogy fontos megakadályozni és visszafordítani a termesztett növényfajok és fajták sokféleségének csökkenését, ami az emberi és állati táplálkozást meghatározó genetikai bázis eróziójához vezethet; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a bizonyos területekre jellemző hagyományos mezőgazdasági fajták használatát;

49. figyelemmel a mezőgazdasági és állattenyésztési genetikai sokféleség gazdasági, szociális és környezetvédelmi értékére, sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg egyedi, prioritást élvező célokat a genetikai sokféleség és a bennszülött fajok csökkenésének megállítására; felszólít továbbá a „bennszülött” és a „nem bennszülött" fajták fogalmának meghatározására, valamint a megőrzésükre szolgáló intézkedések meghozatalára;

50. úgy véli, hogy a KAP-nak – az Európai Unió által finanszírozott kiegészítő területalapú támogatás révén – ellentételezést kell biztosítania azon mezőgazdasági termelők számára, akik kiegészítő ökoszisztéma-jelegű szolgáltatásokat nyújtanak a biológiai sokféleség megőrzése érdekében; újólag megismétli a „bónusz” feltételrendszerre irányuló kérését, amely révén a mezőgazdasági termelőknek bónuszpontok adhatók, ha a jó mezőgazdasági és ökológiai állapot fenntartására irányuló kötelezettségeik teljesítésén felül a biológiai sokféleséget előmozdító tevékenységeket végeznek;

51. megállapítja, hogy a környezetvédelmi jogszabályok keretében nagy előrehaladást értek el, mint pl. az integrált növényvédelem bevezetése és a növényvédő szerekre vonatkozó új uniós jogszabályok, ami olyan növényvédelmet tesz lehetővé, amely célzottan a károsító szervezetekre hat, és ezáltal védi a hasznos szervezeteket;

52. üdvözli a közös halászati politika jelenleg előkészítés alatt álló reformját és felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslataiban általánosan érvényesítse a biológiai sokféleségre vonatkozó kritériumokat; ezen túlmenően ragaszkodik ahhoz, hogy a halászat lehetséges alternatívájaként fenntartható akvakultúrás mintákat alakítsanak ki az akvakultúra számára fenntartható jövő kialakításáról szóló bizottsági közleményben (COM(2009)162) javasolt irányvonalak mentén és az Európai Parlament 2010. július 17-i álláspontját figyelembe véve ;

53. rámutat, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó célkitűzések megvalósításának legfőbb eszközei – az élőhely- és a madárvédelmi irányelven túlmenően – a part menti vizekről szóló vízügyi keretirányelv és az egyéb tengeri vízterületekről szóló tengervédelmi stratégiai keretirányelv;

54. úgy véli, hogy a közös halászati politika egyik fő célkitűzésének a járulékos fogások csökkentésének kell lennie, és felhívja a Bizottságot, hogy állapítsa meg a járulékos fogások okait, és dolgozzon ki azokra egyedi megoldásokat, elsősorban a több fajra vonatkozó vagy biomassza-kvóták, a szelektáló halászfelszerelések – négyzetes szemű háló – és a halállomány területi kezelésének bevezetésével;

55. úgy véli, hogy a regionális halászati szervezetek felelősek a halászterületek fenntartásáért és a felelősségteljes nyílttengeri halászatért; úgy véli ezért, hogy feltétlenül meg kell erősíteni hatáskörüket, különösen ami az ellenőrzést és a visszatartó célú büntetéskiszabást illeti, és hogy elsősorban a regionális halgazdálkodási szervezetek feladata bizonyos kereskedelmi szempontból fontos tengeri fajok állományának kezelése és a fogási tanúsítványok használatának megkövetelése;

56. hangsúlyozza, hogy további lépésekre van szükség a tengerparti övezetek integrált kezelését és a tengeri területrendezést illetően, mivel ezek fontos szerepet tölthetnek be a részvételen alapuló ökoszisztémás megközelítésben, biztosítva a tengeri és tengerparti források megőrzését és fenntartható kezelését, ugyanakkor tiszteletben tartva a természeti folyamatokat és az ökoszisztéma teherbíró képességét;

57. tekintettel a vízi biológiai sokféleség jelentős mértékű hanyatlására és az édesvízi ökoszisztémák pusztulására, hangsúlyozza a vízügyi keretirányelv teljes körű végrehajtása biztosításának fontosságát, és hangsúlyozza, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítése során foglalkozni kell a biológiai sokféleség pusztulásával;

58. sürgeti a tagállamokat, hogy oly módon tervezzék meg erdészeti politikáikat, hogy azok maradéktalanul figyelembe vegyék az erdők szerepét, amelyet a biológiai sokféleség megőrzése, a talajmegtartás és -képződés, a szénmegkötés, a levegőtisztítás és a polgárok kikapcsolódása terén betöltenek;

59. üdvözli a Bizottságnak „Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben” című közleményét (COM (2008) 645 végleges), amely felszólít a világ erdőtakarója csökkenésének legkésőbb 2030-ig történő megállítására;

60. felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy növekszik a növényi üzemanyagok iránti kereslet és ennek következtében erősödik a nyomás, hogy egyre többet állítsanak elő, ami az élőhelyek és az ökoszisztémák, többek között a vizes élőhelyek és az erdők romlásán és átalakulásán keresztül veszélyezteti a biológiai sokféleséget, különösen a fejlődő országokban;

61. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás kezelésével szembeni óriási igényekkel és kihívásokkal arányban növelni kell a környezetre és a biológiai sokféleségre irányuló kutatások költségvetését a 8. keretprogramban;

62. megállapítja, hogy a Tanács 2009. október 21-i következtetéseinek 8. pontja felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el sürgősen a hátrányos környezeti hatásokkal járó támogatások ágazatonkénti felülvizsgálatát; felszólítja a Bizottságot, haladéktalanul cselekedjen e következtetésekkel kapcsolatban annak elkerülése érdekében, hogy olyan politikák részesüljenek támogatásban, amelyek negatív hatást gyakorolnak az európai biológiai sokféleségre;

63. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják a 7. környezetvédelmi cselekvési program előkészítő szakaszát az EU-ban a biológiai sokféleséggel kapcsolatos vita és egyedi fellépések elősegítésére és előmozdítására;

A biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás

64. hangsúlyozza a biológiai sokféleség és az ellenálló ökoszisztémák rendkívüli fontosságát az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából, tekintve, hogy a szárazföldi és a tengeri ökoszisztémák jelenleg az emberi eredetű CO₂-kibocsátás mintegy felét nyelik el;

65. üdvözli az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére irányuló intézkedések növekvő támogatását, amely a biológiai sokféleség számára is előnyös lehet, ugyanakkor ez nem járhat negatív hatással magára a biológiai sokféleség támogatására nézve;

66. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az éghajlatváltozás csökkentésével és az ahhoz való alkalmazkodással összefüggésben tett lépések ne gyakoroljanak káros hatásokat a tengeri és a szárazföldi biológiai sokféleségre;

67. hangsúlyozza, hogy a talaj létfontosságú szerepet játszik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célkitűzések megvalósításában; elismeri, hogy a talajpusztulásnak elsősorban helyi és regionális okai és hatásai vannak, valamint hogy következésképpen tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a talaj minőségének biztosítására irányuló kötelezettségeiknek és gondoskodjanak a talaj jó állapotának megőrzéséről, valamint sürgeti a talajvédelmi jogszabályokkal nem rendelkező tagállamokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek;

A biológiai sokféleség gazdasági értéke

68. hangsúlyozza a parti menti területek fejlődését és a tengeri ökoszisztémák környezetvédelmét illetően a halászat által betöltött fontos gazdasági és társadalmi szerepet; úgy véli, hogy a közös halászati politikának nem szabad hátráltatnia, sőt, elő kell segítenie a tagállamok biológiai sokféleségre vonatkozó törvényi szabályozását, különösen a NATURA 2000 tengeri helyszíneire vonatkozó megfelelő védintézkedések életbe léptetését illetően;

69. elismeri a fent említett tevékenységekben, valamint a fenntartható gazdaság és környezetbarát infrastruktúra kialakításában rejlő jelentős foglalkoztatási potenciált, amely természeténél fogva helyi, harmadik országba nem áthelyezhető munkahelyek teremtésével jár, és ezáltal jelentősen hozzájárul az Európa 2020 stratégiához;

70. határozott meggyőződése továbbá, hogy az erőforrás-hatékonyságnak, a fenntartható gazdasági fejlődésnek és a természetvédelemnek szorosan együtt kell járnia; különösen az öko- és agrár-idegenforgalom fejlesztésére hívja fel a figyelmet, amelyek keretében a pihenés és a megőrzés egymást erősítik;

71. hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia végrehajtása során a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságát, nemcsak a biológiai sokféleség révén esetlegesen keletkező munkahely-teremtési potenciálra, hanem az erőforrások hatékony és fenntartható használatához való hozzájárulására is figyelemmel; elismeri, hogy az egyre fokozódó nyersanyag-termelési, kereskedelmi és fogyasztási szintek a biológiai sokféleség csökkenése mögött meghúzódó jelentős hajtóerőt képezik, ennélfogva pedig felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a erőforrás-hatékonyságra, valamint a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó politikák előmozdítására és fejlesztésére irányuló intézkedéseket;

Finanszírozás

72. tudomásul veszi a Bizottság 2004-es becsléseit, amelyek szerint a Natura 2000 hálózat kezelésének éves költsége 6,1 milliárd euróba fog kerülni; hangsúlyozza azonban, hogy a TEEB-jelentés szerint a biológiai sokféleség megőrzésére fordított befektetés megtérülése ennek százszorosa;

73. helyteleníti ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság nem bocsátott rendelkezésre pótlólagos finanszírozási forrásokat a NATURA -2000 irányelvek végrehajtására, továbbá hogy nem áll rendelkezésre az Európai Unióban a biológiai sokféleség megőrzésére évente fordított teljes összeg egyértelmű lebontása, és sürgeti a tagállamok és a Bizottság együttműködését annak érdekében, hogy tisztább képet kapjunk;

74. támogatja a Natura 2000 hálózat természeti értékei iránti nagyobb közösségi felelősségvállalást, különösen a finanszírozás szintjén;

75. üdvözli a LIFE+ kiadásainak növekedését (+ 8% a 2011. évi költségvetés-tervezetben), azonban hangsúlyozza, hogy ez a pénzügyi eszköz az Európai Unió költségvetésének továbbra is csupán töredékét (0,2%-át) jelenti; megállapítja továbbá, hogy az EU által finanszírozott védelmi intézkedések nem mindig maradnak fenn a közösségi finanszírozás megszűnését követően; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye jobban figyelembe a projektek fenntartásával kapcsolatos különböző tényezőket, és dolgozza ki a projektek végső kifizetés utáni szisztematikus nyomon követését;

76. tisztában van azzal, hogy a biológiai sokféleség megőrzéséhez egyéb eszközök, például a strukturális alapok és a vidékfejlesztési alapok révén is rendelkezésre áll kiegészítő támogatás, ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok csak korlátozott mértékben használják ki e lehetőséget; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség finanszírozására szolgáló legnagyobb hozzájárulás jelenleg az EMVA-n keresztül áll rendelkezésre;

77. az új (2014-től kezdődő) többéves pénzügyi keretre vonatkozó jövőbeli tárgyalások és döntések, valamint a jelenlegi költségvetési keret (2007–2013) félidős felülvizsgálatának sérelme nélkül elvárja, hogy a költségvetési megszorítások a korábbiaknál sokkal inkább szükségessé fogják tenni az európai kiadások – többek között a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások – magas hozzáadott értékének megvalósítását és fokozott hatékonyságát;

78. ennélfogva hangsúlyozza, hogy nagyobb betekintést kell nyerni a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások hatékonyságába, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson példákat a hatékonyság és a hozzáadott érték szempontjából helyes gyakorlatra;

79. üdvözli a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) azon ajánlását, hogy a GDP 0,3%-át fordítsák a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló nemzeti intézkedésekre;

81. aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy több tagállamban a LIFE+ program keretében finanszírozott projektek éves száma nem éri el az indikatív felosztás mértékét; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje ennek a nem teljes körű felhasználásnak az okait, és amennyiben szükséges, tegyen javaslatot a program szabályainak módosítására, különösen a társfinanszírozás összegét illetően;

81. meggyőződése, hogy csupán a közkiadások nem elegendőek az uniós kiemelt cél eléréséhez, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vállalati felelősségvállalás a biológiai sokféleségre is vonatkozzon; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg minden olyan eszközt, amellyel a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló pozitív beruházásokat ösztönző és a biológiai sokféleséget veszélyeztető beruházásokat visszaszorító politikák hajthatók végre, mind az állami, mind pedig a magánszektorban; e tekintetben üdvözli a vállalkozások és a biológiai sokféleség platformját, amelyet a Bizottság a magánszektornak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos menetrendbe történő bevonása céljából indított el;

82. a biológiai sokféleséggel kapcsolatos projektek finanszírozáshoz való hozzáférésére vonatkozó szabályok tekintetében nagyobb fokú rugalmasságot ajánl, és minden piaci szereplőt ösztönöz azok igénybevételére;

83. szükségesnek tartja továbbá, hogy a piacra kerülő termékek végső ára a külső költségeket, kockázatokat és hatásokat is foglalja magában, mint például a mezőgazdasági tájkép megőrzését, a biológiai sokféleségben okozott kárt vagy a biológiai sokféleség támogatása kapcsán felmerülő költségeket; különösen azért, mert ez hosszú távon a társaságok saját érdekét szolgálja, ha továbbra is hozzá akarnak férni a természeti erőforrásokhoz; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de mindenképpen még 2010-ben tegye közzé a Natura 2000 jövőbeli finanszírozásáról bejelentett közleményt, hogy ezt a szempontot a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig tartó időszakra szóló új stratégiával együtt lehessen megvizsgálni;

Adat- és tudásbázis

84. hangsúlyozza az integrált környezeti számlák jelentőségét a környezet és a gazdaság közötti kapcsolat európai, nemzeti és regionális szintű elemzése tekintetében, a termelési és fogyasztási modellek természeti erőforrásokra gyakorolt hatásainak felmérése érdekében, és felszólítja a tagállamokat, hogy folyamatosan biztosítsák az Eurostat és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számára a szükséges adatokat;

85. rámutat arra, hogy a kutatás és fejlesztés kiemelt jelentőséggel bír a ismeretek jelenlegi hiányának pótlása és a biológiai sokféleség trendjeinek rendszeres nyomon követése céljából, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célzó politikai eszközök kialakítása szempontjából;

86. üdvözli a Bizottság 2001–2006-os időszakot felölelő átfogó jelentését, amelyben értékeli az EU-beli védett élőhelyek és fajok védettségi helyzetét, valamint a tagállamok által a Natura 2000-re vonatkozó jogszabályok végrehajtásában tett előrehaladást; sajnálja azonban, hogy a jelentésben túl sok a „nincs adat” besorolás; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák jelentéstételüket, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget és a Bizottságot pedig, hogy biztosítsák a jövőbeli jelentésekben az adatok nagyobb megbízhatóságát és jobb összehasonlíthatóságát;

87. hangsúlyozza egy világos kiindulási alap kialakításának szükségét, amelyre támaszkodva a Bizottság felméri a (rész)célok elérésének irányába tett előrehaladást; ezzel összefüggésben üdvözli az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kidolgozott, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiindulópontot; e tekintetben üdvözli az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a Biológiai Sokféleség Európai Információs Rendszere (BISE) és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiindulópont tekintetében végzett munkát, ami hasznos eszközöket fog biztosítani a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikák kidolgozásának javításához és finomításához, különösen a Bizottság által jelenleg kidolgozás alatt álló stratégiai terv vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a meglévő adatokat kell használni, ahelyett, hogy az új adatok gyűjtéséhez ragaszkodnának;

88. tekintettel a biológiai sokféleségre vonatkozó ismereteknek a nyilvánosság körében tapasztalható hiányára, üdvözli a Bizottság tájékoztató kampányát és szorgalmazza az ismeretterjesztésre irányuló tagállami erőfeszítések jelentős növelését, és a legjobb gyakorlatok cseréjét;

Nemzetközi vonatkozások

89. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2002-ben a fenntartható fejlődésről szóló világkonferencián lefektetett, a biológiai sokféleség csökkenési arányának 2010-ig történő mérséklésére vonatkozó globális célkitűzést nem sikerült megvalósítani vagy akárcsak megközelíteni, továbbá a biológiai sokféleség folyamatos csökkenése és az ökoszisztéma degradációja által a millenniumi fejlesztési célokra, a szegénység és az éhínség 2015-ig történő csökkentésére, valamint az egészség és az emberi jólét javítására irányuló célkitűzésre gyakorolt hatás miatt, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a biológiai sokféleségnek a világszintű folyamatokban – mint például a millenniumi fejlesztési célokban – való érvényesülését;

90. üdvözli a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2010 októberében Nagoyában tartandó konferenciáját, és sürgeti az Európai Uniót, hogy széles körű, jól felkészült és koordinált küldöttséggel képviseltesse magát; hangsúlyozza, hogy az EU-nak erőteljes és egységes előzetes álláspontot kell meghatároznia; aggasztja ugyanakkor, hogy csak a környezetvédelmi miniszterek fognak részt venni a konferencián, pedig a biológiai sokféleség átfogó menetrendjével kapcsolatos előrehaladás biztosítása ágazatokon átívelő megközelítést igényel;

91. sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások tudományos területére irányuló politikák kormányközi platformjának létrehozását az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programjának égisze alatt, és tegyen erőfeszítéseket a platform létrehozása érdekében;

92. támogatja a francia elnökség alatt egy 2008 júliusában tartott találkozón megvitatott elképzelést, hogy dolgozzanak ki a Natura 2000-hez hasonló hálózatokat az EU olyan tengerentúli országaiban és területein, valamint a legkülső régiókban, amelyek a Föld néhány leggazdagabb, a biológiai sokféleség szempontjából kiemelt területnek adnak otthont, és hangsúlyozza, hogy ennek kialakítását az uniós politikai eszközökön – például a fejlesztési politikán – keresztül kell támogatni;

93. rámutat, hogy az erdőirtás sokkal több CO2-kibocsátásért tehető felelőssé, mint a teljes közlekedési ágazat, és hogy az erdők megőrzése a biológiai sokféleség és ökoszisztéma szolgáltatások átfogó megőrzésének egyik kulcsfontosságú tényezője;

94. biztatja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataik keretében hatékonyan érvényesítsék a környezetvédelmi fenntarthatóságot is a szociális jogok tisztelete, a helyi közösségek és az őslakos népesség védelmének és a döntéshozatalban való részvételének garantálása mellett, különös tekintettel a földhasználatra és az erdővédelemre, valamint folytassák a „zöld diplomáciát”; felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérését támogató 12 pontos uniós cselekvési terv elismerje, hogy a környezetvédelmi fenntarthatóságot érvényesíteni kell a fejlesztési együttműködés és a külső fellépések révén, továbbá hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások támogatására célzott pénzügyi beavatkozást biztosítson;

95. hangsúlyozza, hogy innovatív pénzügyi rendszerekre van szükség a biológiai sokféleség (gazdasági) értéke elismerésének előmozdítására; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassanak világszintű megbeszéléseket az ökoszisztéma szolgáltatások kifizetése innovatív rendszereinek szükségességéről és lehetséges módozatairól;

96. kitart amellett, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban kulcsfontosságú a kereskedés tárgyát képező termék fenntarthatósága; e tekintetben kiemeli annak szükségét, hogy a Kereskedelmi Világszervezet jövőbeli megállapodásai a nem kereskedelmi szempontokra is terjedjenek ki, beleértve a termelési módszereket és a biológiai sokféleség tiszteletben tartását is;

97. mélységes sajnálatát fejezi ki a CITES konferencia csalódást okozó kimenetele kapcsán, ahol az Európai Unió álláspontjának főbb elemei, például a kereskedelmi szempontból kiemelt jelentőségű tengeri fajok védelme nem valósult meg;

98. határozottan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel és tegyék hatékonyabbá a döntéshozatali eljárásaikat, több forrást és időt fordítsanak a harmadik országokkal való diplomáciai erőfeszítésekre, és erősítsék meg a kapacitások és az egyezmények közötti szinergiákat; tekintve, hogy számos Natura 2000 védett területet közvetlenül vagy közvetetten érint a szennyezés, valamint hogy a természetet Európán kívüli tényezők is károsítják, hangsúlyozni kell annak szükségességét, hogy az európai normákat a szomszédos országokkal kötött partnerségi megállapodásainkba is belefoglalják;

o o

99. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL L 103., 1979.4.25., 1. o. Legutóbb a 2006/105/EK irányelvvel (HL L 363, 2006.12.20., 368.o.).módosított irányelv.
[2] HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A legutóbb a 2006/105/EK irányelvvel módosított irányelv.
[3] HL C 262., 2001.9.18., 132. o.
[4] HL C 102E., 2008.4.24., 117. o.

„Minden, ami értékes, védtelen.” Lucebert (1924–1994) holland költő, művész és fényképész e híres verssora tömören összefoglalja azt a hatalmas kihívást, amely a biológiai sokféleség terén előttünk áll.

Egyfelől, a biológiai sokféleség, valamint az ökoszisztémák fenntartása és a további pusztulásuk megakadályozása felbecsülhetetlen értékű a társadalomra nézve. Nem csupán erkölcsi kötelességünk a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása: a kötelezettségvállalás koncepciója szerint úgy kell megőriznünk a bolygónkat, hogy az a következő nemzedékek eltartására is képes legyen. Mindez ökológiai és gazdasági szempontból is ésszerű. Ökológiai szemszögből nézve a biológiai sokféleséget alkotó számos komponens közötti kölcsönhatások széles skálája valamennyi faj, így az ember számára is élhetővé teszi a bolygót. Az ökoszisztémák által nyújtott „termékek és szolgáltatások” köre kiterjed az élelmiszer-ellátásra, az üzemanyagra és rostalapanyagra, a levegő és a víz megtisztítására, hulladéklebontásra, az árvizek, aszályok, az időjárási szélsőségek és a szélerősség csillapítására, a talaj termőképességének megújítására és a növények megporzására is. Ennélfogva a biológiai sokféleség megőrzése gazdasági szempontból is érdekünkben áll. Végső soron a biológiai erőforrások azok a pillérek, amelyekre a civilizációt építjük. A biológiai sokféleség csökkenése veszélybe sodorja az élelmiszer-ellátásunkat, szabadidős és idegenforgalmi lehetőségeinket, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre való képességünket, valamint a faalapanyagok, a gyógyszerek és az energia forrását is.

Másfelől úgy tűnik, hogy eltávolodtunk a természettől, és nagy nehézségeket okoz e „természeti érték” felismerése. A termelési módszereink, valamint a termékek és szolgáltatások árai nem, vagy csak korlátozott mértékben veszik figyelembe a biológiai sokféleség csökkenését vagy az ökoszisztéma pusztulását. Ugyanígy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását és az értékes ökoszisztémák fenntartását célzó szolgáltatások és tevékenységek sem kapnak gyakran kellő elismerést. Bár az ökoszisztémához kapcsolódó szolgáltatások „beárazása” vitathatónak tűnhet, folyamatban lévő tanulmányok[1] megállapításai szerint a biológiai sokféleség csökkenéséből eredő jóléti veszteség jelenleg 50 milliárd euró évente (alig kevesebb a GDP 1%-ánál), ám 2050-re 14 000 milliárd euróra, vagyis a becsült GDP 7%-ára fog emelkedni.

Sürgős helyzet

A biológiai sokféleség csökkenése riasztó iramban megy végbe.. Szerte a világon a fajok kipusztulásának jelenlegi aránya 50–1000-szer magasabb, mint a természetes állapotban elvárható érték. Ez a kihalási arány 2050-re várhatóan tízszeresére nő. Az Európai Unióban az emlősök 42%-át, a madarak 43%-át, a pillangók 45%-át, a kétéltűek 30%-át, a hüllők 45%-át és az édesvízi halak 52%-át fenyegeti a kipusztulás veszélye. A Bizottság 2008-ban, a biológiai sokféleségre vonatkozó cselekvési terv végrehajtásának félidejű értékelése során megállapította, hogy az európai védett fajok 50%-a, az élőhelyeknek pedig 80%-a kedvezőtlen helyzetben van.

A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, valamint az ellenálló ökoszisztémák megőrzése és helyreállítása annál is inkább fontos az éghajlatváltozásra nézve, mert a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák jelenleg az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás mintegy felét nyelik el, így a szénmegkötő és -megtartó képességük révén felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Másrészről, az ökoszisztémák pusztulása és pusztítása jelentős mennyiségű üvegháztatást okozó gáz kibocsátásával járhat, márpedig egyre több bizonyíték van arra nézve, hogy a globális felmelegedés és egyéb tényezők következtében a Föld szén-dioxid-megkötő képessége csökken. Az ökoszisztémák fenntartása tehát rendkívül fontos az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából.

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák csökkenésének megállítására irányuló korábbi nemzetközi és európai kezdeményezések és megállapodások sajnos nem voltak sikeresek. 1992-ben a riói Föld-csúcstalálkozó eredményeként elfogadták a Biológiai Sokféleség Egyezményt, amelyet az EU 1993-ban ratifikált. 1998-ban az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiát fogadott el négy, a természeti erőforrások megőrzése, a mezőgazdaság, a halászat, valamint a fejlesztési és gazdasági együttműködés területén meghatározott cselekvési tervvel, amelyet 2001-ben nyújtottak be. A természet és a biológiai sokféleség egyben az EU hat környezetvédelmi cselekvési programjának négy prioritása közé is tartozik, az éghajlatváltozás, az erőforrás- és hulladékgazdálkodás és a környezetvédelmi értelemben vett egészség ügye mellett. 2006-ban a Bizottság bemutatott egy, a biológiai sokféleség csökkenésének megállításáról szóló cselekvési tervet, amelyben négy prioritási területet azonosított: biológiai sokféleség az Európai Unióban, az EU és a globális biológiai sokféleség, biológiai sokféleség és éghajlatváltozás, valamint tudásbázis. E kezdeményezések ellenére az EU nem érte el célját, amely – amint arról a 2001-es göteborgi csúcstalálkozón is megállapodtak – a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítása volt.

A vészhelyzet ellenére az európai polgárok nincsenek kellőképpen tudatában a biológiai sokféleség csökkenésének és az ebből fakadó hátrányos következményeknek. Az Eurobarométer 2010. áprilisi közvélemény-kutatása szerint csupán az európaiak 38%-a tudja, mit jelent a „biológiai sokféleség” kifejezés, 28% pedig ismeri ugyan a szót, de nem tudja, mit jelent. Saját bevallása szerint a többség komoly problémának tekinti a biológiai sokféleség csökkenését, ám nem hiszik, hogy rájuk személy szerint bármilyen hatással lesz. Csupán a válaszadók 17%-a véli úgy, hogy máris érinti őket a biológiai sokféleség fogyatkozása. Annak legfőbb okául, hogy a biológiai sokféleség csökkenése elleni harcban nem vesznek részt, a polgárok azt jelölik meg, hogy nem tudják, mit tehetnének. Ezért tehát e téren nagy szükség van egy tájékoztató kampányra.

Európai uniós eszközök és politikák

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzésének legfontosabb uniós eszköze a Natura 2000, a természetvédelmi területeknek az élőhelyekről szóló irányelv keretében létrehozott hálózata. E hálózat az élőhelyekről szóló irányelv szerint a tagállamok által kijelölt különleges természetvédelmi területekből (SAC) áll, illetve magában foglalja az 1979-es madárvédelmi irányelv szerint kijelölt különleges védelmi területeket is. A Natura 2000 legfőbb célja, „hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül”.[2] A Natura 2000 jogszabályai alapján tett intézkedések „célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása illetve helyreállítása”, ugyanakkor „figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is”[3]. Az élőhelyek megőrzésére és a fajok védelmére irányuló jelenlegi figyelem ellenére érdemes lehet inkább az ellenálló ökoszisztémákra koncentrálni, amelyek képesek megfelelően reagálni a stresszre és értékes ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtani.

Ahogyan az az európai környezetvédelmi politikában már megszokott, ezen irányelvek megfelelően rugalmasak ahhoz, hogy a végrehajtási intézkedéseket a helyi körülményekhez lehessen – a szubszidiaritás és arányosság elve szerint teljes joggal – szabni . Mindenképpen tenni kell az ellen, hogy a tagállamok közötti eltérések olyan mértékűek legyenek, hogy emiatt az irányelvek eredményessége csökken. Például még mindig jelentős különbségek vannak a tagállamok között az irányelvek végrehajtási sebességét és értelmezését illetően, mint például az elővigyázatosság elve esetén, amely a meglévő tevékenységekkel és a külső hatásokkal foglalkozik.

A biológiai sokféleség fokozatosan az európai környezetvédelmi politikától eltérő politikák terén is fontos tényezővé vált, noha számos esetben csak mérsékelt szerepet kapott, mint például a közös halászati politikában (jelenleg felülvizsgálat alatt). Ilyen példa még a közös agrárpolitika (KAP) keretében az agrár-környezetvédelmi intézkedések bevezetése és a földek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának biztosítása, illetve a biológiai sokféleség szerepeltetése a hetedik kutatási keretprogramban.

Mivel az európai földterületeknek körülbelül a felével mezőgazdasági termelők gazdálkodnak, különleges szerepük van a biológiai sokféleség védelmében és nagy kihívásokkal kell szembenézniük munkájuk során: mivel a világ népessége és jóléte növekszik, a globális mezőgazdasági termelésnek is növekednie kell, ugyanakkor a termelői ágazatnak biztosítania kell, hogy a vidék életminősége és biológiai sokfélesége megőrződjön. E három elemnek ki kell egymást egészítenie, nem pedig ellentmondania egymásnak egy sikeres jövőbeni agrárpolitika keretében.

Finanszírozás

A biológiai sokféleség ágazati alapú megközelítésének eredményeképpen a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra vonatkozó intézkedések európai költségvetési finanszírozása is rendkívül töredezett. Az EU 1992-ben létrehozott, az Unió környezetvédelmi politikájának végrehajtását célzó környezetvédelmi célú pénzügyi eszköze (LIFE) hagyományosan fontos szerepet játszik a biológiai sokféleség EU-beli megőrzésében, noha csupán kis hányadát teszi ki a Közösség teljes kiadásainak. A finanszírozás egyéb forrásai:

- a közös agrárpolitika: főleg agrár-környezetvédelmi intézkedések, amelyek a biológiai sokféleség védelmét szolgáló európai uniós támogatás legfőbb összetevői (az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap révén finanszírozzák);

- a közös halászati politika: a tengeri környezet védelmét célzó intézkedések (EFF)

- a regionális fejlesztés és kohézió (Strukturális Alapok, Kohéziós Alap)

- kutatáspolitika (hetedik kutatási keretprogram)

A töredezett finanszírozás egyfelől azzal az előnnyel járhat, hogy több forrásból lehet támogatást szerezni. Másfelől viszont a kötelező társfinanszírozás és a véletlenszerű kiválasztás eredményeképpen a vidék- és strukturális politika terén például csak azok a tagállamok használják valóban a biológiai sokféleség védelmének céljaira e forrásokat, amelyek tudatosan így döntenek. E téren is hatalmas különbségek vannak a 27 tagállam között.

Noha nem akarunk elébe vágni az új 2013 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó vitának, kijelenthetjük, hogy új finanszírozási eszközöket kell találni az állami finanszírozási források (támogatások) mellé. További nagy kihívást jelent a külső költségeknek a termékek végső árába való beépítése.

Jövőbeli kezdeményezések

Ebben az évben, a biológiai sokféleség nemzetközi évében a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását és az ökoszisztémák pusztulását célzó új kezdeményezéseket javasoltak vagy fognak javasolni. Október 18–29. között Japánban, Nagoyában sor kerül a Biológiai Sokféleség Egyezményhez (CBD) csatlakozott felek 10. konferenciájára (COP10).

Európai szinten az Európai Bizottság benyújtotta „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című közleményét, amelyről jelenleg nyilvános konzultáció folyik. A Bizottság által meghatározott négy politikai lehetőség a következő:

1) A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenési arányának jelentős mérséklése az EU területén 2020-ig;

2) A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének 2020-ig történő megállítása az EU területén;

3) A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének 2020-ig történő megállítása az EU területén és a lehetőségek keretén belüli helyreállításuk;

4) A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítása az Európai Unióban 2020-ig, és azoknak a lehetőségek keretén belüli helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulás fokozása.

E közlemény és a nyilvános konzultáció eredménye nyomán remélhetőleg a biológiai sokféleségről szóló új, jogalkotási javaslatokat tartalmazó európai uniós stratégiára vonatkozó javaslat fog megjelenni még az év vége előtt.

Ezenkívül a 2010. március 15-i Környezetvédelmi Tanács új kiemelt célkitűzésben állapodott meg, melynek értelmében az EU-ban a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását 2020-ig meg kell állítani és azokat a lehetőségek keretein belül helyre kell állítani.

E saját kezdeményezésű jelentés tükrözni kívánja az Európai Parlament prioritásait a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások további csökkenése elleni küzdelem során.

[1] Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB), lásd http://www.teebweb.org/.
[2] A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 2. cikke.
[3] Ugyanott.

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról
(2009/2108(INI))

A vélemény előadója: Isabella Lövin

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. egyetért a Bizottság 2020-as fő célkitűzéseinek egyikével: „A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma nyújtotta szolgáltatások csökkenésének megállítása az Európai Unióban 2020-ig, és azoknak a lehetőségek keretén belüli helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulás fokozása”;

2. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség pusztulásának megállítása a halállománynak a különböző emberi tevékenységek okozta fogyatkozása által negatívan érintett halászközösségek számára alapvető fontosságú;

3. úgy véli, hogy a tengeri biodiverzitást mindenképpen meg kell őrizni, mivel az javítja az ökoszisztéma ellenálló képességét és ezáltal többek között enyhíti az éghajlatváltozás káros hatásait;

4. felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon különintézkedéseket az éghajlatváltozásnak leginkább kitett tengeri fajok és élőhelyek megóvása érdekében, valamint biztosítsa, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére vagy az ahhoz való alkalmazkodás érdekében hozott intézkedések ne károsítsák a tengerbiológiai sokféleséget;

5. felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a védett tengeri területek modellértékű hálózatát, amely lehetővé teszi a környezetvédelem és a fenntartható halászat összeegyeztetését; kéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeresen jelentést az élőhely- és a madárvédelmi irányelv végrehajtása terén a tagállamok által elért haladásról, különös tekintettel a Natura 2000 hálózat tengeri környezetben való megvalósítására, mivel jelenleg a védett területek kevesebb mint 10%-a tenger, továbbá hogy tegyen jelentést a tagállamok jelentési és nyomon követési kötelezettségének alakulásáról;

6. rámutat, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó célkitűzések megvalósításának legfőbb eszközei – az élőhely- és a madárvédelmi irányelven túlmenően – a part menti vizekről szóló vízügyi keretirányelv és az egyéb tengeri vízterületekről szóló 2008/56/EK tengervédelmi stratégiai keretirányelv;

7. úgy véli, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az uniós jogszabályokban előírt fellépéseken túlmenően is foganatosíthassanak kezdeményezéseket a tengeri biodiverzitás védelme érdekében;

8. úgy véli, hogy az ivadékhalak, a nem halászott halak, a tengeri emlősök, a teknősök és madarak európai területeken történő járulékos kifogásának csökkentésére tett erőfeszítések nem bizonyultak elegendőnek;

9. úgy véli, hogy a közös halászati politika egyik fő célkitűzésének a járulékos fogások csökkentésének kell lennie, és felhívja a Bizottságot, hogy állapítsa meg a járulékos fogások okait, és dolgozzon ki azokra egyedi megoldásokat, elsősorban a több fajra vonatkozó vagy biomassza-kvóták, a szelektáló halászfelszerelések – négyzetes szemű háló – és a halállomány területi kezelésének bevezetésével;

10. hangsúlyozza a parti menti területek fejlődését és a tengeri ökoszisztémák környezetvédelmét illetően a halászat által betöltött fontos gazdasági és társadalmi szerepet; úgy véli, hogy a közös halászati politikának nem szabad hátráltatnia, sőt, elő kell segítenie a tagállamok biodiverzitásra vonatkozó törvényi szabályozását, különösen a NATURA 2000 tengeri helyszíneire vonatkozó megfelelő védintézkedések életbe léptetését illetően;

11. rámutat, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós szabályozás keretében a tengeri fajok és élőhelyek alacsonyabb szintű védelemben részesülnek mint a szárazföldi fajok és élőhelyek, ezért felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a szabályozás és végrehajtásának hiányosságait és hozzon létre olyan védett tengeri területeket, ahol a gazdasági tevékenységek, többek között a halászat, fokozottabban ökoszisztéma-alapú területkezelésen alapulnak;

12. rámutat továbbá, hogy az Unió körüli regionális tengerekre vonatkozó egyezmények, mint például az OSPAR, a HELCOM és a Barcelona, fontos keretet biztosítanak a tengeri ökoszisztémák védelme szempontjából;

13. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tengeri stratégia irányelv nem korlátozza a védett tengeri területeket a NATURA 2000-re, ezért kéri, hogy egy egységes és átfogó hálózat létrehozása érdekében a tagállamok és a Bizottság vegye figyelembe és kapcsolja össze az összes védett tengeri területet, ideértve a regionális tengerekre vonatkozó egyezmények által kijelölt területeket is;

14. rámutat, hogy a jó környezeti állapot legfontosabb jellemzője az, ha a tengerbiológiai sokféleség ép;

15. hangsúlyozza, hogy azáltal, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv a védett tengeri területetek és a halászati intézkedések közötti koordináció javítása érdekében új mechanizmusokat vezetett be, a tengeri területek kezelése gyakorlati szempontból javulhat;

16. felhívja a Bizottságot, hogy a vízügyi keretirányelv és a tengervédelmi stratégiai keretirányelv által már elfogadott ökoszisztéma-alapú szemléletet terjessze ki a tengerbiológiai sokféleséget érintő összes uniós politikára; rámutat arra is, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások magukban foglalják a szén-dioxid tárolást és a szén-dioxid természetes ökoszisztémák általi megkötését;

17. hangsúlyozza, hogy további lépésekre van szükség a tengerparti övezetek integrált kezelését és a tengeri területrendezést illetően, mivel ezek fontos szerepet tölthetnek be a részvételen alapuló ökoszisztémás megközelítésben, biztosítva a tengeri és tengerparti források megőrzését és fenntartható kezelését, ugyanakkor tiszteletben tartva a természeti folyamatokat és az ökoszisztéma teherbíró képességét;

18. úgy véli, hogy a regionális halászati szervezetek felelősek a halászterületek fenntartásáért és a felelősségteljes nyílttengeri halászatért; úgy véli ezért, hogy feltétlenül meg kell erősíteni hatáskörüket, különösen ami az ellenőrzést és a visszatartó célú büntetéskiszabást illeti, és hogy elsősorban a regionális halgazdálkodási szervezetek feladata bizonyos kereskedelmi szempontból fontos tengeri fajok állományának kezelése és a fogási tanúsítványok használatának megkövetelése;

19. felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleségnek és a természetes ökoszisztémáknak az EU tágabban vett tengeri környezetében történő visszaállítása érdekében a lehető legnagyobb elszántsággal lépjen fel; hangsúlyozza továbbá, hogy a visszaállítási erőfeszítések jelentős foglalkoztatási lehetőséget biztosíthatnak a partvidéki közösségek számára;

20. felhívja az Uniót, hogy biztosítsa a méltányosságot mind európai, mind globális szinten; hangsúlyozza továbbá, hogy a „szennyező fizet” és a „teljes kártérítés” elvét alkalmazni kell, és azokat ki kell terjeszteni;

21. felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a biológiai sokféleség csökkenését és eltűnését megakadályozó nemzeti és ágazati célkitűzések bevezetését.

22. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2010 utánra tervezett uniós elképzelések tartalmazzanak rendelkezéseket a tudatosság fokozására, valamint a társadalom összes szegmensének és a közvélemény bevonására.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról
(2009/2108(INI))

A vélemény előadója: Victor Boştinaru

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. osztja a számos petícióbenyújtó aggodalmát, mely szerint az Európai Unió nem tudja biztosítani a 2010. évi biodiverzitás cselekvési terv hatékony végrehajtását, és úgy véli, hogy ez számos fontos tényező eredménye, amelyekért az európai intézmények, konkrétan pedig az Európai Bizottság, valamint a tagállamok felelősek, beleértve regionális és helyi hatóságaikat is;

2. hangsúlyozza, hogy sürgősen végre kell hajtani a madár- és élőhelyvédelmi irányelveket a megfelelő finanszírozás, valamint a szárazföldi és tengeri Natura 2000–hálózat teljessé tétele révén; a madár-, illetve az élőhelyvédelmi irányelv az EU természetvédelmi jogszabályainak gerincét képezi, és a végrehajtásában keletkezett jelentős késedelem ellenére képesnek bizonyult arra, hogy visszafordítsa a veszélyeztetett fajok és élőhelyek csökkenő tendenciáját ott, ahol teljes mértékben végrehajtásra került és finanszírozásban is részesült;

3. megjegyzi, hogy a bizottságban zajló tárgyalások során a Bizottság részéről gyakran hiányzik a biodiverzitás megőrzéséhez kapcsolódó környezetvédelmi irányelvek alkalmazásának megfelelő betartatására irányuló szándék, amit a polgárok petícióihoz való gyakran elutasító hozzáállás, a tagállamok elleni szabálysértési eljárás megindításától való vonakodás, valamint az is jelez, hogy gyakran nem ismeri a megelőzés elvének fontosságát el a biodiverzitásban bekövetkező veszteségek megelőzésben;

4. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de mindenképpen még 2010-ben tegye közzé a Natura 2000 jövőbeli finanszírozásáról bejelentett közleményt, hogy ezt a szempontot a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig szóló új stratégiával együtt lehessen megvizsgálni;

5. megjegyzi, hogy szerencsére léteznek olyan példák, ahol a Bizottság cselekedett a Petíciós Bizottsággal folytatott viták után, például a javasolt Via Baltica elnevezésű útvonal kijelölésével kapcsolatos petíciók esetében, amely útvonal az eredeti tervek szerint egyedülálló őserdei területeket és vízfolyásokat semmisített volna meg a Rospuda-völgyben, de amelyet azóta töröltek, helyette pedig olyan alternatív útvonalat választottak, amely tiszteletben tartja a Natura 2000–területeket;

6. példaként olyan eseteket sorol fel, amelyekben fontos petíciók érkeztek, de amelyek esetében a bizottság mindeddig nem tudott egyezségre jutni a Bizottsággal az uniós irányelvek megfelelő alkalmazásának betartatása kérdésében; ilyen a Balti-tengeri gázvezeték, a Nordstream, amellyel kapcsolatban a Parlament fontos jelentést fogadott el annak a környezetre és a sérülékeny ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges hatásáról, vagy a rendkívül gyors spanyolországi urbanizáció által a természetre gyakorolt hatás, például a tengerparti régiókban és a szigeteken;

7. aggodalmát fejezi ki, hogy számos esetben a Bizottság azért nem cselekszik, mert megvárja a tagállamok hatóságainak úgymond végső döntését; mégis, amikor ezeket a „végső döntéseket” meghozzák, gyakran már túl késő elkerülni a helyi környezet visszafordíthatatlan károsodását, valamint a biodiverzitásra és a fajok megőrzésére és védelmére kifejtett járulékos negatív hatásokat; megjegyzi, hogy a Bizottság ezenkívül túl engedékeny a határidők tekintetében, amelyeken belül a tagállamok kötelesek lennének válaszokat adni a környezetvédelmi ügyekkel kapcsolatos lehetséges jogsértésekre, és túlságosan vonakodik attól, hogy saját vizsgálatot végezzen;

8. alátámasztja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség eredményeit, amikor kimondja: „az EU élőhely-irányelve által védett fajok és élőhelyek megőrzése tekintetében kialakult helyzet aggodalomra ad okot”, valamint, hogy „nem a biodiverzitás szigeteinek megőrzésére kellene összpontosítanunk minden erőnket, miközben a természet mindenhol máshol eltűnik”, mivel ez tükrözi az európai polgárok által az Európai Parlament számára eljuttatott petícióikban oly sokszor kifejezett véleményt;

9. a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv megerősítésére és céljainak sokkal szigorúbb értelmezésére szólít fel; megjegyzi például, hogy ezen irányelv értelmében a nagy infrastruktúra-projektek kialakítói maguk végzik a környezeti hatásvizsgálatot, ám ezek gyakran nem kellően objektívek és nem veszik figyelembe a biodiverzitás megőrzésére törekvő helyi közösségek és megválasztott képviselőik aggodalmait; úgy véli, hogy közös európai szakértői akkreditációs rendszerre van szükség;

10. kritizálja a tagállamok politikai hatóságainak szemmel láthatólag egyre erősödő tendenciáját, hogy visszatartják a projektek környezeti hatásairól szóló információkat az érintett helyi lakosoktól, ami ellenkezik az EU jogszabályaiba integrált Aarhusi Egyezménnyel;

11. sürgeti a Környezetvédelmi Bizottságot, hogy vegye tudomásul a független szakértők által az élőhely-irányelv alkalmazásával kapcsolatban a Petíciós Bizottság kérésére lefolytatott kutatások eredményeit, különös tekintettel a projektekkel szembeni egyéb lehetőségek és a projektek halmozott hatásai értékelésének hiányára, a nem megfelelő területkezelésre, valamint – amennyiben kiegészítő intézkedésekről születik döntés – az ilyen intézkedések értékelésének hiányára és arra, hogy ha egyáltalán elvégzik őket, akkor is gyakran túl későn, továbbá az e jelentésben található más javaslatokat és ajánlásokat;

12. hatékonyabb határokon átnyúló együttműködésre szólít fel a biodiverzitás és általában a környezet megőrzése terén, különösen az olyan régiókban, mint a Duna vidéke és deltája, a Fekete-tenger, a Földközi-tengeri régió, valamint a Balti-tenger vidéke, ahogy arra már az EGT is felszólított; tekintve, hogy számos Natura 2000 védett területet közvetlenül vagy közvetetten érint a szennyezés, valamint hogy a természetet Európán kívüli tényezők is károsítják, hangsúlyozni kell annak szükségességét, hogy az európai normákat a szomszédos országokkal kötött partnerségi megállapodásainkba is belefoglalják;

13. úgy véli, hogy ahelyett, hogy a polgárokra hárítanánk a felelősséget, akik petícióikon keresztül azt kérik, hogy az irányelv által biztosított jogaikat megvédjék, a tagállamok politikai hatóságait kellene kötelezni annak bemutatására, hogy miként kívánják megőrizni a környezetet és a biodiverzitását, amikor új infrastruktúra-fejlesztést fontolgatnak;

14. alaposabb erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy a biológiai sokféleség bekerüljön az uniós politikák megfelelő területeire, nevezetesen a közös halászati politika és a közös agrárpolitika reformja, valamint az EU új pénzügyi terve keretében; úgy ítéli meg, hogy a KHV-, a stratégiai környezeti hatásvizsgálatról szóló, az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvek esetében új és szigorúbb iránymutatásokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy megvalósuljon az említett irányelvek megfelelő végrehajtása a Parlament saját illetékes bizottságának ajánlásai alapján, amely bizottsággal a Petíciós Bizottság kész együttműködni annak elérése érdekében, hogy a polgárokat foglalkoztató kérdések fokozottan megjelenjenek a jövőbeni környezetvédelmi fellépésekben;

15. úgy véli, hogy a környezettel és a biodiverzitással kapcsolatos jelenlegi európai jogszabályok teljes és hatékony végrehajtását és célkitűzéseik iránti egyértelmű elkötelezettségét kell prioritásnak tekinteni; úgy véli továbbá, hogy miközben néhány szempont – amint azt láttuk – tökéletesítésre szorul, ám alapvető fontosságú, hogy a jogszabályok betartatására és az ellenőrzések hatékonyságára összpontosítsunk.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Josefa Andrés Barea, Kriton Arsenis, Alain Cadec, João Ferreira, Carmen Fraga Estévez, Pat the Cope Gallagher, Marek Józef Gróbarczyk, Carl Haglund, Iliana Malinova Iotova, Werner Kuhn, Jean-Marie Le Pen, Isabella Lövin, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Britta Reimers, Crescenzio Rivellini, Ulrike Rodust, Catherine Trautmann, Jarosław Leszek Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Julie Girling, Raül Romeva i Rueda, Antolín Sánchez Presedo

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat