a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről

(2010/2079(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0187),

–   tekintettel az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó módszerekkel kapcsolatos elfogadhatósági kritériumokról szóló 2009. június 23-i bizottsági határozatra (COM(2009)4705),

–   tekintettel a hatodik keretprogram (2002–2006) utólagos értékeléséről a szakértői csoport által készített jelentésre (Rietschel-jelentés) és a Bizottság azt követő közleményére (COM(2009)0210),

–   tekintettel a Bizottság 2010. május 26-i, „Több vagy kevesebb ellenőrzés? A megfelelő egyensúly megteremtése az ellenőrzés igazgatási költségei és a hibakockázat között” című közleményére (COM(2010)0261),

–   tekintettel az európai kutatásnak és kutatás alapú innovációnak a 2010 utáni lisszaboni stratégia keretében megvalósítandó jövőbeli prioritásairól szóló iránymutatásról szóló, 2009. december 3-án elfogadott tanácsi következtetésekre és a Versenyképességi Tanács európai kutatást és innovációt támogató egyszerűsített és hatékonyabb programokról szóló, 2010. május 26-án elfogadott következtetéseire,

–   tekintettel a természet- és bölcsészettudományos ismeretekhez való szabad hozzáférésről szóló berlini nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0274/2010),

A. mivel a hetedik keretprogram (FP7) a világon a legnagyobb, több országot átfogó kutatás-fejlesztési program és alapvető eleme az európai kutatási térség megvalósításának és az EU 2020 stratégiában foglalt célkitűzések megvalósításának,

B.  mivel a kutatás alapvetően hozzájárul a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a környezetbarát, fenntartható energiagazdálkodáshoz,

C. mivel a keretprogram a legmagasabb szintű kiválósági, eredményességi és hatékonysági normákat teszi szükségessé ahhoz, hogy a legjobb tudósokat Európába vonzzák és itt is tartsák, és hogy innovatívabb, tudásalapú, a globális gazdaság terén versenyképes európai uniós gazdaság létrejöttét segítsék elő,

D. mivel még mindig csekély a koordináció a nemzeti, regionális és uniós kutatási politikák között, ami jelentős akadályokat gördít a költséghatékony megoldások fellelése elé,

E.  mivel a hetedik keretprogram jelenlegi irányítását – a hatodik keretprogramhoz képest elért fejlődés ellenére – túlzott bürokrácia, alacsony kockázattűrés, alacsony hatékonyság és indokolatlan késések jellemzik, amelyek elriasztják a kutatói közösséget, a tudományos életet, a civil társadalmi szervezeteket, az üzleti világot és az ipart (különösen a kisebb kutatóegységeket, köztük a kkv-kat) a részvételtől,

F.  mivel valamennyi résztvevő a szabályok és eljárások további egyszerűsítését sürgeti, ami nem önmagában vett cél, hanem olyan eszköz, amely biztosítja az uniós kutatási finanszírozás vonzó jellegét és elérhetőségét, valamint csökkenti azt az időt, amit a kutatóknak adminisztrációra kell fordítaniuk,

G. mivel az eredmény alapú finanszírozás a kevésbé kockázatos projektekre és a piacorientált kutatásra korlátozhatja a kutatási projektek körét, ami akadályozná az EU kiválóságra irányuló törekvéseit a felderítő kutatások és az innováció terén,

H. mivel a kutatást és innovációt két, egymástól egyértelműen különböző folyamatnak kell tekinteni (ahol a kutatás a beruházást tudássá, míg az innováció a tudást beruházássá alakítja),

I.   mivel a jelenlegi egyszerűsítési folyamat létfontosságú pillanatban zajlik, és lendületet ad a hetedik keretprogram félidős felülvizsgálatának és a következő, nyolcadik keretprogram előkészítésének,

J.   mivel a jelenlegi, hetedik keretprogram és a jövőbeli keretprogramok kidolgozásának és végrehajtásának az egyszerűség, a stabilitás, az átláthatóság, a jogbiztonság, az egységesség, a kiválóság és a bizalom elvein kell alapulnia,

1.  támogatja a Bizottság közleményében foglalt kezdeményezést a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítésére, amely komoly és kreatív intézkedéseket irányoz elő a keretprogram résztvevői előtt álló akadályok felszámolására;

2.  felhívja a figyelmet arra, hogy jelentősége ellenére az egyszerűsítési folyamat csak egyike az uniós kutatásfinanszírozás javításához szükséges reformoknak;

3.  kiemeli annak szükségességét, hogy minden egyes egyszerűsítési intézkedés esetében meg kell határozni, hogy az a jelenlegi jogi keretek között lép-e hatályba, vagy a költségvetési rendelet, a részvételi szabályok vagy a keretprogramokra vonatkozó konkrét szabályok megváltoztatása szükséges hozzá;

4. felkéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a költségvetési rendelet folyamatban lévő reformjához, melynek céljai az alábbiak: az egységesség növelése a jelenlegi jogi kereten belül; a rendelkezések számának csökkentése; egyértelműség, félreérthetetlenség és kezelhetőség; ebből a célból felszólít a részvételi szabályok beillesztésére a költségvetési rendelet szövegébe;

5.  hangsúlyozza, hogy a javasolt egyszerűsítésekkel párhuzamosan a Bizottságnak részletes tervet kellene kidolgoznia a kutatási infrastruktúra új tagállamokban történő kialakítására annak érdekében, hogy az összes tagállam egyenlő eséllyel pályázhasson a hetedik, illetve a soron következő nyolcadik keretprogram finanszírozására;

6.  rámutat, hogy a magánszektor részvételi aránya a keretprogramban a bonyolult és időigényes részvételi szabályok, a magas személyzeti költségek és a túlzott bürokrácia miatt továbbra is alacsony;

Pragmatikus elmozdulás az adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítés irányába

7.  üdvözli a keretprogramra vonatkozó szabályoknak a programok és projektek teljes életciklusát (alkalmazás, értékelés és irányítás) átfogó adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítésére irányuló fokozódó erőfeszítéseket, ami elsődlegesen az érintettek előnyére válhat;

8.  rámutat arra, hogy a jelenlegi hetedik keretprogramban körültekintően kell végrehajtani bármely egyszerűsítési folyamatot a stabilitás, egységesség és jogbiztonság fenntartása érdekében, kölcsönös bizalmat építve ki valamennyi érdekelt fél között; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a meglévő szabályoknak haladéktalanul egységes értelmezést kell adni, ugyanakkor a folyamatban lévő szerződések esetén el kell kerülni a lezárás utáni „iránymutatást”;

9.  aggályosnak találja, hogy a jelenlegi rendszer és a hetedik keretprogram irányítási gyakorlata túlságosan ellenőrzésorientált, és ezért az erőforrások pazarlásához, alacsonyabb részvételhez és kevésbé vonzó kutatási környezethez vezet; aggodalommal jegyzi meg, hogy az ún. „zéró kockázatvállalási tolerancia” alapján működő jelenlegi irányítási rendszer láthatólag inkább a kockázatok megelőzésére és nem a kezelésükre törekszik; ezért sürgeti az Unió Személyzeti szabályzatának felülvizsgálatát és/vagy kibővített értelmezését a személyes felelősség kérdésének tekintetében, illetve a költségvetési rendelet folyamatban lévő reformja keretén belül konkrét javaslatok kidolgozását (pl. biztosítás vagy kockázat-megosztási rendszer);

10. úgy véli, hogy a Bizottság és az OLAF által végzett uniós felügyeletnek és pénzügyi ellenőrzésnek elsősorban a közpénzek védelmére és a csalás elleni küzdelemre kellene irányulniuk, miközben egyértelmű különbséget kell tenni a csalás és a hibák között; ebben a tekintetben szükségesnek tartja a „hiba” fogalmának pontosabb meghatározását minden kötelező erejű jogi dokumentumban, ideértve a hibák megállapítására vonatkozó mechanizmust szemben az eltérő értelmezésekkel; ezért a hibák alapos elemzésére és megnevezésére, illetve orvoslására szólít fel;

11. úgy véli, hogy az európai kutatásfinanszírozás irányításának a projektek valamennyi fázisában bizalomalapúnak és kockázattűrőbbnek kellene lennie, biztosítva ugyanakkor az elszámoltathatóságot, olyan rugalmas uniós szabályok mellett, amelyek a különböző meglévő nemzeti szabályozásokkal, valamint az elismert számviteli gyakorlatokkal lehetőség szerint nagyobb összhangban alkalmazhatók;

12. teljes mértékben támogatja az elfogadható hibakockázatok (TRE) nagyobb mértékét, ami csökkenti nemcsak az összetettséget, hanem az utólagos ellenőrzéseket is, és megfelelő egyensúlyt teremt az eredményes pénzgazdálkodás és a megfelelő ellenőrzés között; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a részvételi szabályokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák, ami a hibaarány csökkentét eredményezi;

13. arra szólít fel, hogy a keretprogramból finanszírozáshoz jutókat tájékoztassák a Bizottság vonatkozó ellenőrzési stratégiáiról; javasolja, hogy a stratégiákat terjesszék a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül, valamint vegyék fel a Cordisba;

14. egyetért a résztvevők támogatható költségeire vonatkozó szokásos számviteli gyakorlatok szélesebb körű elfogadásával, amint azokat egyértelműen meghatározzák és azokról megállapodás születik, és javasolja ezt, különösen az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó módszertan esetében, feltéve, hogy ezen eljárások megfelelnek a nemzeti szabályoknak és azokat az illetékes hatóságok hitelesítik, és ezáltal elég rugalmasságot hagynak valamennyi kedvezményezettnek ahhoz, hogy vagy tényleges személyzeti költségmetodikát vagy átlagos személyzeti költségmetodikát alkalmazzanak;

15. sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Parlament 2007. és 2008. évre vonatkozó mentesítési határozataiban említett kéréseknek, mindenekelőtt nyújtson be konkrét javaslatokat az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó számítási módszer egyszerűsítésére, majd valósítsa meg azokat;

16. úgy véli, hogy a közintézmények esetében a szervezet éves elszámolásainak megbízhatóságáról és a mögöttes műveletek szabályszerűségéről a nemzeti számvevőszékek és/vagy a nemzeti könyvvizsgálók által kiállított megbízhatósági nyilatkozatokat az uniós intézményeknek a költségekre vonatkozó módszertan ellenőrzése során el kell fogadniuk;

17. támogatja a finanszírozási arányok és a közvetett költségek meghatározására vonatkozó módszerek különböző eszközökben és tevékenységtípusokban (irányítás, kutatás, demonstráció és terjesztés) történő ötvözésének további csökkentését a finanszírozás jelenlegi szintjének veszélyeztetése nélkül; elismeri azonban, hogy az egyetemek/kutatóközpontok, az ipar, a nonprofit szervezetek és a kkv-k közötti jelenlegi különbségtételt fenn kell tartani; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a tényleges költségek elszámolásának módszerét, mint a finanszírozási arányok ötvözésére és a közvetett költségek meghatározására szolgáló egyik módszert;

18. véleménye szerint az egyösszegű és átalányalapú kifizetéseket önkéntes alapon és csak adott esetben szabadna alkalmazni; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye még egyértelműbbé az átalányalapú és egyösszegű kifizetések alkalmazásának terminológiáját;

19. előnyben részesíti az „egyéb közvetlen költségek” fedezésére szolgáló egyösszegű kifizetések bevezetését, amennyiben a valós költségelszámolás választható lehetőség marad; sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a személyzeti költségek esetében alkalmazott egyösszegű kifizetések alkalmazását; rámutat arra, hogy az egyösszegű kifizetések jelentik a leghatékonyabb lehetőséget a nemzetközi együttműködési partnerországok számára a keretprogramon belül;

20. elismeri, hogy – ahol csak lehetséges – a kisebb konzorciumokká alakítás hozzájárul a folyamat egyszerűsítéséhez, a projektek időtartamának lerövidítéséhez és az adminisztratív költségek csökkentéséhez;

21. úgy véli, hogy a nagyobb csoportokat az elvégzendő munka multidiszciplináris jellege indokolhatja;

22. javasolja például hallgatólagos jóváhagyási eljárás bevezetését a támogatási megállapodások módosításának megkönnyítése érdekében, különösen ami a konzorciumok összetételében, illetve adminisztratív és pénzügyi felállásában bekövetkező változásokat illeti;

23. előnyben részesíti az olyan idő-nyilvántartási mechanizmusok megszüntetését, mint a jelenléti ívek alkalmazása (és úgy véli, hogy a megszüntetést nem csak az egyösszegű kifizetések alkalmazására kellene korlátozni);

24. üdvözli az előfinanszírozással kapcsolatos kamatdíjak visszatérítésére vonatkozó kötelezettség azonnali megszüntetését;

25. egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a jutalmak alkalmazását, de ezek nem helyettesíthetik a megfelelően strukturált finanszírozást;

26. az ipari partnerek, és különösen a kkv-k részvételének megkönnyítése céljából felkéri a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a kiválasztásra került javaslat benyújtását követően jelentkező költségek megtérítését;

27. szorgalmazza, hogy tegyék még egyszerűbben értelmezhetővé és még egyértelműbbé a támogatható költségek meghatározását (mint például a személyzeti költségekkel, betegszabadsággal és szülési szabadsággal összefüggő adók és illetékek), valamint azt, hogy van-e lehetőség a héa fedezésére a támogatható költségek keretében; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a támogatható költségek körébe tartozhat-e a le nem vonható héa; kéri a különböző valutákat használó partnerek esetében alkalmazott árfolyamokra vonatkozó eljárások további egyértelműsítését;

28. sajnálja, hogy a részvételi azonosító kód (PIC) bevezetése nem csökkentette az ismétlődő jogi és pénzügyi (és a háttérdokumentumokra vonatkozó) információkérést, és hogy a PIC megadását a jelentkezési folyamat során nem mindig követte érvényesítési eljárás; kéri ezért az érintett feleket, hogy javítsák a PIC-et és tegyék hatékonyabbá használatát;

29. felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be az ellenőrzésre vonatkozó pontosabb, egységesebb és átláthatóbb eljárási szabályzatot, ideértve az ellenőrzött szervezet jogainak tiszteletben tartását, valamint az összes fél meghallgatását biztosító szabályokat és elveket, és tegyen jelentést az ellenőrzések költség/haszon arányáról;

30. sürgeti a Bizottságot, hogy vezesse be az „egységes ellenőrzési megközelítést” és térjen át az egyetlen szerv által végzett valósidejű ellenőrzésre, ami lehetővé teszi a kedvezményezettek számára a rendszerben lévő hibák kijavítását és a következő évben jobb minőségű költségkimutatások benyújtását; úgy véli, hogy egy ilyen egységes ellenőrzési megközelítés jobban biztosítja, hogy a befejezett projekteket ne ellenőrizzék egynél többször különféle auditorok, és hogy az először kijelölt független auditor véleményében megbízzon a Bizottság, a dokumentumokat pedig csupán egyszer nyújtsák be, bármennyi ellenőrzést is végeznek el;

31. sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a jogbiztonságot azáltal, hogy tartózkodik a részvételi szabályok visszamenő hatállyal történő szigorúbb meghatározások szerinti alkalmazásától és annak megkövetelésétől, hogy a Bizottság szolgálatai által már elfogadott pénzügyi kimutatásokat a kedvezményezettek újrakalkulálják, ami csökkenti az utólagos ellenőrzések és a visszamenőleges kiigazítások szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy az eredményes pénzgazdálkodás elveinek maradéktalan tiszteletben tartásával gyorsan és józanul oldja meg a folyamatban levő vizsgálatok miatt adódó korábbi helyzeteket; javasolja, hogy az ilyen korábbi helyzetekről szóló vitákat a felek közötti megegyezéssel rendezzék, például egy független megismételt ellenőrzés alapján és/vagy egy független ad-hoc mediátor közvetítésével;

32. javasolja, hogy vezessenek be egy olyan válaszadási eljárást, amely szerint amennyiben a Bizottság meghatározott határidőn belül nem reagál a kapott információkra, úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság jóváhagyta azokat;

33. felkéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeres jelentést egyrészt a Parlamentnek a 7. keretprogram igazgatási költségeiről, beleértve mind a Bizottságra, mind a résztvevőkre vonatkozó igazgatási költségeket, másrészt e költségek csökkentésére irányuló, már megtett vagy tervezett intézkedésekről;

Radikális elmozdulás a minőség, hozzáférhetőség és átláthatóság javításának irányába

a) A tudományos alapú megközelítés felé

34. emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az uniós programok kedvezményezettjeinek a finanszírozott tevékenységeket jóhiszeműen és a várt eredmények elérését szolgáló legnagyobb erőfeszítések megtételével kell végezniük;

35. ezért aggasztónak tartja a Bizottság jelenlegi, az eredményalapú finanszírozás irányába mutató átfogó törekvéseit (amelyet alapvetően az eredményes elszámoltathatóság elve indokol), és rendkívül aggályosnak tartja az eredményalapú finanszírozásnak a kutatás minőségére és jellegére kifejtett lehetséges hatásait, mivel ez korlátozhatja a tudományos kutatást és káros hatással lehet olyan projektekre, amelyeknek nincs mérhető célkitűzésük, vagy amelyek célkitűzései olyan paraméterekkel mérhetők, amelyeknek nincs közvetlen hasznuk; hasonlóan aggasztónak tartja a projektek eredményeinek/kimenetének további előzetes és utólagos értékelése, illetve az eredmények meghatározásához szükséges kritériumok kijelölése esetében lehetséges következményeket;

36. kivételes és kellően indokolt körülményektől eltekintve nem tartja megfelelőnek az olyan egyösszegű kifizetések általános használatát, mint a tárgyalásos alapon meghatározott, projektspecifikus egyösszegű kifizetések vagy a projektenként előre meghatározott egyösszegű kifizetések; ehelyett előnyben részesíti a felderítő kutatások esetében egyénileg kialakított, a bizalom magas szintjére épülő megközelítést; javasolja az „eredményalapú finanszírozás” kísérleti tesztjeinek beindítását a különösen nagy kihívásokat támasztó területeken végrehajtott kutatási és demonstrációs projektek esetében megállapított eredmények ellenében végrehajtott projektspecifikus egyösszegű kifizetésekkel;

37. ehelyett megfelelőbbnek tartja a „tudományos alapú” finanszírozási rendszert, amely egyszerűsített és hatékony pénzügyi ellenőrzés mellett a tudományos/műszaki kritériumokra és a kiválóságon, relevancián és a kifejtett hatásokon alapuló szakértői felülvizsgálatra helyezi a hangsúlyt, tiszteletben tartva valamennyi fél meghallgatásának jogát; úgy véli, hogy ez a fajta tudományos alapú megközelítés lényeges elmozdulást eredményez majd a pénzügyi ellenőrzéstől a tudományos-műszaki ellenőrzés felé; úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy erőfeszítéseiket alapképességeikre, tudományos/műszaki kérdésekre és az európai kutatási térség kialakítására összpontosítsák;

b) Időoptimalizálás

38. üdvözli a támogatások odaítélése és folyósítása átlagos átfutási idejének csökkentése irányába mutató átfogó tendenciát, de fenntartásokat fogalmaz meg a széleskörű pályázati felhívások és a meghatározott részhatáridőkkel rendelkező pályázatok tekintetében; ugyanakkor elismeri, hogy e felhívások megfelelnek a kkv-k számára, hiszen csökken a finanszírozási lehetőségeikkel kapcsolatos bizonytalanság, ami ösztönzi részvételüket;

39. aggasztónak tartja, hogy továbbra is túl hosszú idő telik el a pályázati határidő és a szerződéskötés közötti, és e tekintetben eltérések mutatkoznak a Bizottság különböző szolgálatai között; sürgeti a Bizottságot, hogy rövidítse le a szerződéskötéshez szükséges időt legfeljebb 6 hónapra és állapítson meg referenciaértékeken alapuló, megfelelő határidőket az értékelésre és a szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra;

40. kéri a Bizottságot, hogy hosszabbítsa meg az ajánlattételi felhívások közzététele és az ajánlatok benyújtási határideje közötti átlagos időt;

41. határozott fenntartásai vannak a tagállamok képviselőinek bizottságai által az egyes – különösen etikai, biztonsági és védelmi következményekkel járó – projektekre vonatkozó kiválasztási határozatokkal kapcsolatban kibocsátott vélemények kikérésére vonatkozó jogi követelmény megszüntetésének hatásaival kapcsolatban;

42. úgy véli, hogy a közös alapelvek meghatározásának kedvező megközelítésnek nem szabad sértenie a nemzeti etikai döntéseket és sajátosságokat a kutatás területén;

43. támogatja a kétlépcsős pályázati eljárás irányába történő általános elmozdulást, különösen olyan esetekben, ahol igen magas túljelentkezés várható, feltéve, hogy az első szakaszban megfelelően alapos értékelés zajlik (célok, tudományos megközelítés, a résztvevők képességei, a tudományos együttműködés hozzáadott értéke és az átfogó költségvetés); hangsúlyozza, hogy ez növeli a siker esélyét a második szakaszban, feltéve, hogy mindez nem eredményez hosszabb szerződéskötéshez szükséges időt vagy támogatási időszakokat; úgy véli, hogy ez a megközelítés csökkenti a pályázati költségeket;

c) Elmozdulás a hozzáférés tekintetében felhasználóközpontú megközelítés felé

44. hangsúlyozza, hogy a keretprogram irányításának a kedvezményezetteket kell küldetésének középpontjába helyeznie és javítania kell a keretprogramhoz való hozzáférést;

45. sürgeti az EU hivatalos nyelveire lefordított és egy kézikönyvben összefoglalt útmutató dokumentumok érthetőségének és hozzáférhetőségének jelentős javítását;

46. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az új tagállamok részvételét a keretprogramok projektjeiben a pályázás és a szerződéskötési eljárások egyszerűsítésével, hiszen azok jelentős belépési korlátot képeznek a pályázati szakaszban, különösen az első alkalommal pályázók esetében;

47. javasolja az érintetteknek biztosított stabilitás növelését lehetőség szerint egyetlen bizottsági projektfelelős kijelölésével, aki személyre szabott támogatást nyújt a projekt teljes élettartama alatt a szabályok következetes alkalmazásával, továbbá javasolja az „egyablakos” megközelítést, miszerint több programról is egyetlen kapcsolattartó ponton keresztül lehet tájékoztatást kapni;

48. kéri, hogy a Bizottság és szolgálatai által készített valamennyi dokumentumnak egyértelműen határozzák meg a jogi státuszát, illetve adják meg, kire nézve és miként kötelező erejű a tartalma;

49. támogatja több elektronikus közigazgatási és számítástechnikai eszköz bevezetését, illetve különösen a kutatás résztvevőinek szóló portál kifejlesztését, valamint az elektronikus aláírás bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre integrált és felhasználóbarát internetes rendszert; támogatja a programirányítással kapcsolatos valamennyi elektronikus információ (azonosítás, pályázat, tárgyalás és jelentés) rendelkezésre bocsátását; támogatja ezen online rendszernek a program első napjától történő rendelkezésre állását, illetve a program minden szakaszában való hozzáférhetőségét; álláspontja szerint szorgalmazni kellene videokonferenciák alkalmazását a személyes találkozók helyett; javasolja, hogy az elektronikus közigazgatási szolgáltatások nyílt protokollokat és formátumokat használjanak a kommunikáció során, ezzel biztosítva az átláthatóságot, hozzáférhetőséget és az interoperabilitást;

50. javasolja, hogy a Bizottság kezdeményezzen tájékoztató és ismeretterjesztő kampányt a program keretében rendelkezésre álló információtechnológiai eszközökről;

51. üdvözli a Bizottság „Open Access Pilot” elnevezésű kísérleti kezdeményezését, melynek célja a kutatási eredményekhez való hozzáférés javítása egyrészt a Cordis-rendszeren keresztül, másrészt a tudósok arra való buzdítása révén, hogy regisztrálják kutatásaikat az adattárban;

52. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a kedvezményezettek hozzáférjenek a kutatási és innovációs terület projektjeihez, komoly műszaki kapacitással, valamint az igazgatási és pénzügyi eljárások alapos ismeretével kell rendelkezniük, ezért e hozzáférés a kisebb pályázók, így a kkv-k és a külső régiókban működő kisebb kutatóintézetek számára rendkívül nehéz; emlékeztet arra, hogy az európai vállalkozások mintegy 90%-a kkv, és biztosítani kell ezek teljes körű és eredményes részvételét a 7. K+F keretprogram forrásainak felhasználásában;

53. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az átláthatóságot a felhívások témaköreinek kiválasztása során, amelyben minden érdekelt félnek részt kell vennie;

54. javasolja, hogy hozzanak létre átláthatóbb, koherensebb és harmonizáltabb, érdemeken alapuló szakértői felülvizsgálati rendszert;

Programok és eszközök közötti szoros együttműködés

55. szorgalmazza az uniós programok (pl. keretprogram, Versenyképességi és Innovációs Program, strukturális alapok) és a kapcsolódó eszközök (közös technológiai kezdeményezések (JTI), 187. cikk szerinti kezdeményezések, a köz- és a magánszféra partnersége, 185. cikk szerinti projektek, tudományos és innovációs társulások (KICs), ERA-NET rendszer stb.) összetettségének csökkentését; hangsúlyozza, hogy mindez az ezeknek az összetett működéséből származó szinergiák teljes körű kiaknázását fogja eredményezni;

56. sajnálatosnak tartja, hogy rendkívüli módon megnövekedett a kutatóintézmények, az együttműködési modellek és irányítási mechanizmusok száma, ebből pedig bonyolult helyzet áll elő, amely problémákat okoz a költségvetési hatósággal szembeni átláthatóság terén és a kedvezményezettekkel szembeni eltérő bánásmódhoz vezet;

57. kevesebb szabályt és közös támogatási elveket javasol a K+F uniós finanszírozása tekintetében, továbbá egységességet és harmonizációt sürget a szabályok és eljárások végrehajtása és értelmezése tekintetében; hangsúlyozza e közös szabálygyűjteménynek a Bizottságon belül a teljes keretprogram vertikumában, valamint a kapcsolódó eszközök esetében történő alkalmazását függetlenül a végrehajtásért felelős egységtől vagy végrehajtó ügynökségtől;

58. javasolja a Bizottságon belüli közös irányítást szolgáló mechanizmusok létrehozását, valamint képzések indítását projektfelelősök és belső ellenőrök számára; sürgeti fellebbezési mechanizmus létrehozását a résztvevők számára, például egy „keretprogram-közvetítő” kijelölését a szabályok és eljárások nem egységes és következetlen értelmezésének esetében; úgy véli, hogy a közvetítő döntéseinek véglegesnek és kötelező jellegűnek kell lenniük;

59. úgy véli, hogy az egyetemek, az állami kutatási szervezetek, a nagyvállalkozások, a kis- és középvállalkozások, valamint a regionális és helyi közhatóságok – különösen a klasztereken belüli – egymáshoz való közelsége miatt az innováció ösztönzésére a regionális szint a legalkalmasabb; megállapítja továbbá, hogy az innováció regionális szinten való előmozdítása hozzájárulhat a társadalmi és regionális különbségek csökkentéséhez; ugyanakkor ösztönzi a különböző (regionális, nemzeti és közösségi) szinteket erőfeszítéseik jobb összehangolására a kutatási és fejlesztési tevékenységek európai szintű tervezése kapcsán; hangsúlyozza továbbá a tudományos élet és az ipar közötti kapcsolatok javításának fontosságát;

Tanulságok a jövőbeli nyolcadik keretprogram számára

60. úgy véli, hogy a soron következő keretprogram megtervezésének egyik legfontosabb témája a keretprogram irányításának gyökeres átalakítása;

61. úgy véli, hogy a költségvetési rendelet és a Személyzeti szabályzat felülvizsgálata, valamint egy kutatásspecifikus elfogadható hibakockázat (TRE) fogalmának bevezetése kulcsszerepet tölt be a kutatásfinanszírozási keret átalakításában és a kutatásfinanszírozás egyszerűsítése terén tett további előrelépésben;

62. felkéri a Bizottságot, hogy értékelje az egyes eszközök hatékonyságát minden egyes programban az adott politikai célok elérése tekintetében, és felszólít az eszközök sokféleségének csökkentésére, amennyiben azok hatékonysága vagy külön haszna nem egyértelműen bizonyított, továbbra is megfelelő mértékű rugalmasságot biztosítva ahhoz, hogy figyelembe vehessék a projektek sajátosságait;

63. támogatja a tudományos alapú finanszírozási rendszert, valamint a felülről lefelé irányuló, hatásvezérelt, illetve a lentről felfelé irányuló, tudományvezérelt kutatások közötti kiegyensúlyozott megoszlást a 8. keretprogram alapjaként;

64. úgy véli, hogy a 8. keretprogramnak a felderítő kutatásokra kellene összpontosítani és figyelembe kellene vennie a teljes innovációs láncot a felderítő kutatástól kezdve a technikai fejlesztésen, demonstráción, ismeretterjesztésen és az eredmények értékelésén keresztül a kutatási eredmények gyors piaci integrációjáig;

65. úgy véli, hogy a 8. keretprogramnak ösztönöznie kell az európai kutatók közötti együttműködést egy olyan kutatási utalványrendszer bevezetésével, amely lehetővé teszi, hogy a pénzek kövessék a tagállami egyetemek között mozgó kutatókat, támogatva ezzel a kiválósági központokat, a független egyetemeket és a kutatók fokozott mobilitását;

66. kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé elemzést a 7. keretprogramban történő tagállamonkénti részvételi szintekről és vonja le a következtetéseket, hogy a 8. keretprogramban minden tagállamban kiegyensúlyozottan fejlődhessen a kutatás;

67. úgy véli, hogy a 8. keretprogram prioritásainak meghatározása során figyelembe kell venni az innováció finanszírozásának tágabb, nem támogatásalapú lehetőségeit is, beleértve a köz–magán együttműködést és a hitelből történő beruházásokat is;

68. javasolja a nyolcadik keretprogram szélesebb körű nemzetközi kiterjesztését harmadik országokkal, köztük fejlődő országokkal folytatott együttműködések révén, egyszerű és egyedi irányítási szabályok meghatározásával; a nyolcadik keretprogramra készülve ösztönzi a legjobb gyakorlatok és előírások cseréjét az összes többi nemzetközi partnerrel;

69. támogatja a Bizottság ellenőrző szerepét, amikor nemzeti vagy regionális hatóságoktól származó finanszírozásra van szükség;

70. üdvözli a Bizottság innovációs alcsoportjának felállítását és arról szóló eszmecseréit, hogy miként lehet mérni az uniós K+F politika és a kapcsolódó K+F projektekre fordított kiadások hatékonyságát;

71. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A tudomány, az oktatás és az innováció a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés alappillérei. Európának be kell fektetnie az innovációba, ha új termékeket és szolgáltatásokat akar kifejleszteni. Ezek új foglalkoztatási és növekedési forrásokat teremtenek majd, ami egyrészt versenyképesebbé teszi Európát, másrészt javítja az életminőséget. Az innovációhoz azonban kutatás szükséges. A kutatás és fejlesztés áll az Európai Unió Európa 2020 kezdeményezésének középpontjában.

Az európai kutatási és innovációs programok, különösen a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram az évek során mind alkalmazási körét, mind költségvetésének méretét illetően kibővült. A finanszírozási pályázatok számának növekedése az ellenőrzési mechanizmusok ezzel párhuzamos bővülését eredményezte az uniós források megfelelő felhasználásának biztosítása érdekében. A szabályok és adminisztratív eljárások számának növekedése azonban azt is jelenti, hogy a pályázók körében egyre több az eljárással kapcsolatos bizonytalanság. Különösen a kisebb szervezetek – kkv-k, csúcstechnológiát alkalmazó, induló vállalkozásokat vagy kisebb intézetek, egyetemek és kutató központok – számára jelent nehézséget, hogy megbirkózzanak ezen összetett rendszer nehézségeivel.

A kutatói közösség sürgeti a szabályok és eljárások összehangolását és a pénzügyi elszámolási előírások általános egyszerűsítését. Nemrégiben 13 000 kutató adta nevét ahhoz a petícióhoz, amely az uniós kutatásfinanszírozás egyszerűsítését és az abba vetett fokozottabb bizalmat szorgalmazza. Ez a kutatók, tudósok és az ipar képviselői között általánosan kialakult véleményt tükrözi. Kétségtelen, hogy szükség van a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekkel kapcsolatos keretprogramokban, a hetedik és nyolcadik keretprogramban és valamennyi európai bizottsági tudományos és innovációs programban alkalmazott mechanizmusok egyszerűsítésére.

A jelenlegi rendszert a pályázókkal szembeni fokozottabb bizalmat tanúsító rendszernek kell felváltania. Az előrelépés útja a projektek pénzügyi és adminisztratív vetületeire vonatkozó felügyelet egyszerűsítése lenne a tudományos és technológiai értékelési folyamatok megerősítése mellett. Ez szakértői felülvizsgálatot és ezzel együtt az értékelésre vonatkozó, kiválóságon alapuló kritériumok alkalmazását teszi szükségessé. Természetesen minden pénzügyi művelet bizonyos fokú kockázatot rejt magában, de az ilyen kockázat adminisztratív felügyelet révén történő ellenőrzésére irányuló túlzott törekvés vélhetően csak tovább növeli a folyamat összköltségét. Lehetővé kellene tenni, hogy a rendszer egyrészt nagyobb kockázattűrő képességgel rendelkezzen (ezáltal is csökkentve a bürokratikus ellenőrzést), másrészt fokozottabb bizalmat tanúsítson a tudományos és üzleti közösség iránt. Az uniós kutatásfinanszírozás eredményes pénzgazdálkodásának biztosítása során egyensúlyt kell teremteni a bizalom és az ellenőrzés, vagyis a kockázatvállalás és az adott kockázat jelentette veszélyek között.

Valós igény mutatkozik a kutatásfinanszírozás és az adminisztráció javítására és ésszerűsítésére. Jelenleg különböző szabályok és eljárások vonatkoznak a keretprogram különböző eszközeire, a különböző intézményekre (egyetemek, kutatóközpontok, ipari szereplők és kkv-k), valamint a különböző típusú tevékenységekre (pl. irányítás, kutatás, demonstráció). Ezt a háromdimenziós mátrixot (eszközök, intézmények és tevékenységek) szabályok és eljárások több, koncentrikus rétege foglalja magába. Ezek a rétegek a részvételi szabályokból, a konkrét programokból, a költségvetési rendeletből, az elfogadható hibakockázatból és a Személyzeti szabályzatból állnak, amelyek közvetve vagy közvetlenül hatással vannak a keretprogramra.

Az előadó üdvözli a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló közleményt, amely komoly és kreatív reformtervet irányoz elő a kutatási keretprogramban részt vevők által tapasztalt számos nehézség kiküszöbölésére.

A javasolt változásoknak a jelenlegi költségvetési rendelethez való viszonya azonban nem világos. A Bizottság által javasolt bizonyos intézkedések a költségvetési rendelet módosítását, míg mások a részvételi szabályok vagy a keretprogram konkrét programjaira vonatkozó szabályok megváltoztatását teszik szükségessé. Végezetül egyes intézkedések horizontális változtatásokat igényelnek, vagy egyáltalán nem tesznek szükségessé változtatásokat.

Másodszor az előadó a finanszírozás és az eredmények közötti összefüggés kérdését tartja vitathatónak. Egyrészről méltányolandó az Európai Bizottság nyitottsága, hogy felülvizsgálja a kutatási programjaira vonatkozó finanszírozási szabályokat. A változtatásokat azonban alaposan és körültekintően mérlegelni kell, figyelembe véve nemcsak pénzügyi és adminisztratív okokat és a kedvezményezettekre gyakorolt hatásokat, hanem magának a kutatásnak és az innovációnak a minőségére gyakorolt lehetséges hatásait is. Az előadó szintén aggályosnak találja, hogy az eredményalapú finanszírozásra vonatkozó alternatíva kevésbé kockázatos, a piachoz közelebb álló projekteket eredményezhet. Európának több innovációra van szüksége, de az innováció alapját továbbra is a felderítő kutatásoknak kell képezniük. Ezenkívül nem létezik innováció a kutatásban érvényesülő kiválóság nélkül.

Az előadó hangsúlyozottan szorgalmazza a kutatási finanszírozáshoz való hozzáférés egyszerűsítését. Létre kell hozni az összes érintettet átfogó, kölcsönös bizalom kultúráját, ami egyrészt előmozdítja a kutatást és az innovációt, másrészt mind munkahelyként, mind élettérként vonzóbbá teszi Európát.

Mindezek miatt e jelentés valóban fontos és aktuális. A jelentés különösen időszerű, mivel most kezdődik a hetedik keretprogram félidős értékelése és a nyolcadik keretprogramra való felkészülés. A jelentés olyan szilárd alapot kíván nyújtani, amelyre a későbbiekben építeni lehet.

Pragmatikus elmozdulás az adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítés irányába

Az EU kutatásfinanszírozási rendszere egyszerűsítésének elsősorban az érintettekre kellene pozitív hatást gyakorolnia. Az Európai Parlament 2007. évre vonatkozó mentesítési állásfoglalásában rámutatott a sokszínűség ilyetén módon történő növelésére, és felszólított a kedvezményezettek oldalán felmerülő problémák, egyebek mellett az átláthatóság hiányának vizsgálatára. Az egyszerűsítési folyamat várhatóan stabilitást és jogbiztonságot eredményez a résztvevők számára.

Ennek következtében a pénzügyi elszámolás egyszerűsítése nagyobb mértékben bizalom alapú és kockázattűrőbb megközelítést tesz szükségessé az európai kutatásfinanszírozásban. Ez a kedvezményezett szokásos számviteli és irányítási elveinek és gyakorlatainak elfogadását feltételezi, feltéve, hogy ezen eljárások megfelelnek a nemzeti szabályoknak és azokat a nemzeti hatóságok hitelesítik. Ezenkívül feltételezi az ellenőrzések és a nemzeti hatóságok módszertannal kapcsolatban kiállított tanúsítványainak elfogadását, valamint az állami források védelmét és a csalás elleni küzdelmet célzó pénzügyi ellenőrzéseket. Az egyetlen alany által végzett „egységes ellenőrzési megközelítést” lehetővé tenné a kedvezményezettek számára a rendszerszintű hibák kijavítását.

Minden intézkedés esetében meg kell határozni, hogy szükség van-e a költségvetési rendelet, a részvételi szabályok vagy a konkrét programok megváltoztatására. Ezenkívül azt is meg kell határozni, hogy az intézkedések a hetedik keretprogramra is vonatkoznak-e, vagy csak a nyolcadikra. A hetedik keretprogram esetében az előadó e változtatások fokozatos bevezetését támogatja annak érdekében, hogy el lehessen kerülni az ugyanazon keretprogramban bekövetkező hirtelen és drasztikus irányváltásokat.

Az előadó támogatja ezenkívül a finanszírozási arányok és a közvetett költségszámítási módszerek finanszírozási rendszerek közötti kombinációjának csökkentését. A finanszírozási arányoknak és a közvetett költségszámítási modelleknek azonban különbözőeknek kellene lenniük egyetemek, kutató szervezetek és az ipari résztvevők esetében. Ennek az az oka, hogy a költségek jelentős mértékben különböznek ezen intézmények esetében. A finanszírozási arányoknak különbözniük kell a különböző típusú tevékenységek esetében is. A szabályok összehangolásának elsősorban a különböző eszközökre kell irányulniuk. Ezenkívül az előadó úgy véli, hogy a kisebb konzorciumok és az egyszerűbb központi mechanizmusok alkalmazása egyszerűbb eljárásokat eredményez majd.

Továbbá az eltérő értelmezések elkerülése érdekében egyértelműen meg kell határozni az olyan összetett fogalmak esetében használt terminológiát, mint az „egyösszegű” vagy „támogatható költségek”. Kiemelkedően fontos az olyan támogatható költségek tisztázása, mint az adók, ezenkívül fontos a szabályok következetes alkalmazása az Európai Bizottság szolgálatainál és a különböző ellenőrzések során.

Radikális elmozdulás a minőség, a hozzáférhetőség és az áltáthatóság javításának irányába

a) A tudományos alapú megközelítés felé

A kutatásfinanszírozás legfontosabb hajtóerejét a kiválóságnak kell jelentenie és az eredményalapú megközelítés csökkentheti a kutatók tudományos ambícióit. Ennek következtében az eredményalapú megközelítés helyett az előadó tudományalapú megközelítést javasol, amely a pénzügyi oldal ellenőrzésének egyszerűsítésével, a tudományos-műszaki oldal nagyobb mértékű hangsúlyozásával és a kiválóságon alapuló szakértői felülvizsgálat alkalmazásával jár. A kiválóságon alapuló, egységes, átlátható és összehangolt szakértői felülvizsgálati rendszernek kellene jelentenie az értékelés legfőbb szempontját, hasonlóan az EKT értékelési rendszeréhez. Végezetül ésszerű kereteken belül ösztönözni kell a jutalmak alkalmazását. A jutalom mint kutatásfinanszírozási eszköz alkalmazása azonban nem veheti át a strukturált finanszírozás szerepét.

b) Időoptimalizálás

A késések elkerülése és a költséghatékonyság ösztönzése érdekében a folyamat valamennyi szakaszát optimalizálni kell, ami kiterjed a munkaprogram-tervezetekhez való hozzáférésre, a pályázatok közzétételére, a pályázatok megírására, a kiválasztási eljárásra, valamint a támogatások jóváhagyására és kifizetésére.

Bár üdvözlendő a támogatások odaítélési idejének csökkentése, az előadónak jelentős fenntartásai vannak a Bizottság azon javaslatával kapcsolatban, amely meg kívánja szüntetni a kiválasztásokról szóló döntésekkel kapcsolatos tagállami véleménynyilvánítás kötelezettségét. A tagállamoknak felülvizsgálati jogkörrel kell rendelkezniük, különösen a biztonsági és védelmi kutatások terén és a projektek etikai értékelésekor.

A Bizottság a kétlépcsős pályázati eljárás általánosabb alkalmazását javasolja. Bár a kétlépcsős benyújtás csökkenti a teljes pályázatok megírásának terheit, ugyanakkor növelheti a benyújtási folyamat időtartamát és összetettségét. Ezért az előadó abban az esetben támogatja a kétlépcsős pályázati eljárást, ha alapos értékelést végeznek a kezdeti szakaszban. Ennek a pályázati költségek csökkenéséhez kell vezetnie.

c) Elmozdulás a hozzáférés tekintetében felhasználóközpontú megközelítés felé

Az előadó úgy véli, hogy a programhoz való jobb hozzáférés és a felhasználótámogatás az útmutató anyagok javítása révén érhető el (kevesebb zsargon és egységesebb terminológia). Ez a számítástechnikai rendszerek optimalizálásával, a projektirányítás támogatásával és az uniós projektfelelős által nyújtott, személyre szabott támogatással (ugyanazon projektfelelős a projekt teljes életciklusa alatt) valósítható meg. Ebből kifolyólag az előadó támogatja a támogatások, értékelések és pályázatok egyetlen számítástechnikai platformba történő teljes integrációját. Ennek működőképesnek, rugalmasnak és könnyen használhatónak kellene lennie. Ugyanazt a platformot kellene használni az Európai Bizottság valamennyi szolgálatánál és ügynökségénél.

Programok és eszközök közötti szoros együttműködés

Az előadó üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a szabályok és eljárások valamennyi program és eszköz esetében történő egységes értelmezése és alkalmazása iránt. Ezenkívül a szabályokat egységesen kellene végrehajtani az Európai Bizottság négy főigazgatóságának és ügynökségeinek, valamint a közös technológiai kezdeményezéseket végrehajtó közös vállalkozásoknak. Az előadó azonban határozottan javasolja különböző szabályok alkalmazását a kutatóközpontok, az egyetemek, illetve az ipar és végül a kkv-k esetében.

Az uniós programok és a kapcsolódó eszközök összetettségének csökkentése ezek együttes hatása révén hozzá fog járulni optimalizált szinergiák kialakulásához. Szintén kívánatos lenne közös útmutató mechanizmus létrehozása a Bizottságon belül (képzés a projektfelelősök és ellenőrök számára és keretprogram-közvetítő kijelölése).

Tanulságok a jövőbeli nyolcadik keretprogram számára

Az előadó az adminisztráció egyszerűsítését tekinti a következő keretprogram egyik legfontosabb prioritásának. Ezenkívül a költségvetési rendelet és a Személyzeti szabályzat felülvizsgálata, valamint egy kutatásspecifikus elfogadható hibakockázat (TRE) megvalósítása kulcsszerepet tölt be a kutatásfinanszírozási keret átalakításában.

Az előadó ugyanakkor felkéri a Bizottságot, hogy értékelje az egyes eszközöket és fokozza ezek koordinációját, ugyanakkor biztosítson továbbra is megfelelő mértékű rugalmasságot ezen eszközöknek ahhoz, hogy méretük függvényében figyelembe vehessék a projektek sajátosságait.

Az előadó úgy véli, hogy az innováció a hatékonyan és megfelelő módon finanszírozott oktatás és az olyan keretfeltételek mellett működő kutatási rendszer eredménye, mint a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos megfelelő politika, valamint a kockázati tőke, a nyílt piacok és az ésszerű szabályozás megléte. Ennek következtében fontos, hogy a keretprogram figyelembe vegye a teljes innovációs láncot a felderítő kutatástól kezdve az alkalmazott kutatáson, a technológiai demonstráción és ismeretterjesztésen át az eredmények értékeléséig. Az előadó támogatja a tudományos alapú finanszírozási rendszert, valamint a felülről lefelé irányuló, hatásvezérelt, illetve a nem irányított, lentről felfelé irányuló, tudomány vezérelt kutatások közötti kiegyensúlyozott megoszlást a 8. keretprogram alapjaként.

Végezetül az előadó úgy gondolja, hogy a keretprogram nemzetközivé tételének kibővítésére van szükség, ami magasabb szintű együttműködést tesz szükségessé harmadik országokkal, beleértve a fejlődő országokat.

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság által a 7. keretprogram végrehajtásával kapcsolatban tett egyszerűsítési intézkedéseket és támogatja a Bizottságot a szabályok egyszerűbbé és egyértelműbbé tételét célzó erőfeszítéseiben, amelyek kizárnák a szabályok eltérő értelmezésének lehetőségét, valamint csökkentenék a hibakockázatot és az ellenőrzés költségét; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy határozza meg a jelenlegi szabályok egyszerűsítése és egyértelműbbé tétele során meghozni kívánt intézkedéseket;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy rendkívüli módon megnövekedett a kutatóintézmények, az együttműködési modellek és irányítási mechanizmusok száma, valamint az ebből következő bonyolult helyzetet, amely problémákat okoz a költségvetési hatósággal szembeni átláthatóság terén és a kedvezményezettekkel szemben eltérő bánásmódhoz vezet;

3.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását a könyvvizsgálati követelmények terén nagyobb jogbiztonság biztosítására, valamint arra vonatkozóan, hogy tartózkodjon minden visszamenőleges jellegű módosítástól, a pénzügyi ellenőrzéseket szükségtelenül vagy eltérő mércék alapján ne ismételje meg, a szabályok egységes értelmezése által tartsa tiszteletben a kedvezményezettek jogos elvárásait és gyorsítsa fel az átlagos személyzeti költségekkel kapcsolatban alkalmazott módszertanra vonatkozó igazolások elfogadását, mivel e téren semmiféle érzékelhető előrelépésre nem került sor;

4.  támogatja az elszámolandó költségekre vonatkozó számítási szabályok egyszerűsítését; kéri, hogy egyértelműen határozzák meg az annak értékeléséhez szükséges kritériumokat, hogy a kedvezményezettek költségelszámolási módszerei megfelelnek-e a szabályzatban szereplő követelményeknek;

5.  hangsúlyozza, hogy a kiadások minőségének veszélyeztetetése nélkül kell egyszerűsíteni a szabályokat és javítani kell a végrehajtás hatékonyságát és eredményességét; véleménye szerint az átlátható, szilárd és egyszerűen kezelhető finanszírozási rendszert szigorú ellenőrzési rendszerrel kell ellensúlyozni; felhívja a Bizottságot, hogy a kutatási kiadások hatékonyságának és eredményességének ellenőrzésére dolgozzon ki módszertani javaslatokat;

6.  ragaszkodik ahhoz, hogy a következő keretprogram előkészítése során a Bizottság nagyra törő, a bevételek és költségek helyett inkább az eredményekre és a tudományos teljesítményekre alapozó finanszírozási rendszer kialakítását célzó javaslatokat dolgozzon ki, és egyszersmind biztosítsa, hogy nem tartanak vissza az innovatív tartalmú kérelmek benyújtásától; nyomatékosan rámutat továbbá, hogy a tudományos oldalra összpontosító megközelítés nem áll ellentmondásban a költségvetési ellenőrzés követelményeivel;

7.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi pályázó kapjon segítséget a megfelelő partner felkutatásához;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az átalányösszegű és költségátalány-kifizetések felé tett lépéseket, amelyek akadályozhatják, hogy a kedvezményezettek megfelelően teljesítsék a könyvvizsgálati követelményeket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza a kutatás és a fejlesztés fontosságát az Európai Unió előtt álló jelentős kihívások megoldása szempontjából, különösen az EU 2020 stratégia keretében; emlékeztet rá, hogy a kohéziós politika a régiókban nagymértékben részt vesz a kutatási és fejlesztési tevékenységek finanszírozásában;

2.  üdvözli a Bizottságnak a kutatási keretprogramokkal kapcsolatos összetett és költséges pályáztatási és végrehajtási eljárásokat érintő adminisztratív formaságok egyszerűsítését célzó javaslatait, különösen a teljesítményalapú finanszírozás fokozatos bevezetését, valamint az érintett projektek személyi állományával kapcsolatos átalányelemeket; javasolja az úgynevezett „témánként egy projekt” szabály újragondolását, és az innovatív ötletek és azok megvalósítása közötti folyamat felgyorsítása érdekében bátorítja egy rugalmasabb, alulról építkező tematikus megközelítés bevezetését; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mivel a kutatás jellegéből eredően kiszámíthatatlan, ezért az előre nem ismerhető eredményekkel járó projektek szintén értékesek; megállapítja továbbá, hogy az esetleges szabálytalanságok és a szándékos csalás határozott elkülönítése érdekében egyértelművé kell tenni a könyvvizsgálási szabályok követendő értelmezési módját;

3.  üdvözli, hogy az európai intézmények jelenleg a nagyobb átláthatóság megteremtése, a pénzügyi értelemben gyengébb résztvevők számára jobb hozzáférés biztosítása, a hatékonyság növelése és a kedvezményezettek számára a jogbiztonság megerősítése céljából a regionális fejlesztési politika egyszerűsítésén gondolkodnak; úgy ítéli meg, hogy az e folyamat során azonosított bevált gyakorlatok hasznosak lehetnek a 7. K+F keretprogram végrehajtásának egyszerűsítése során;

4.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a kedvezményezettek hozzáférjenek a kutatási és innovációs terület projektjeihez, komoly műszaki kapacitással és az igazgatási és pénzügyi eljárások alapos ismeretével kell rendelkezniük, s ezért e hozzáférés a kisebb pályázók, így a kkv-k és a periférikus régiókban működő kisebb kutatóintézetek számára rendkívül nehéz; emlékeztet arra, hogy az európai vállalkozások mintegy 90%-a kkv, és biztosítani kell ezek teljes körű és eredményes részvételét a 7. K+F keretprogram forrásainak felhasználásában;

5.  úgy véli, hogy az Európai Unión belül meglévő, a kohézióra, a kutatásra és az innovációra irányuló különböző eszközöket a hatékonyság érdekében egységes módon kellene végrehajtani; hangsúlyozza az ezen eszközök közötti szinergiák felkutatásának és e szinergiák előtt álló akadályok elhárításának szükségességét, nevezetesen – a kedvezményezettek általi végrehajtás egyszerűsítése érdekében – a könyvvizsgálatra és a költségek támogathatóságára vonatkozó szabályok harmonizálásával;

6.  úgy véli, hogy az egyetemek, az állami kutatási szervezetek, a nagyvállalkozások, a kis- és középvállalkozások, valamint a regionális és helyi közhatóságok – különösen a klasztereken belüli – egymáshoz való közelsége miatt a kutatás és az innováció ösztönzésére a regionális szint a legalkalmasabb; megállapítja továbbá, hogy a kutatás és innováció regionális szinten való előmozdítása hozzájárulhat a társadalmi és regionális különbségek csökkentéséhez; ugyanakkor ösztönzi a különböző (regionális, nemzeti és közösségi) szinteket erőfeszítéseik jobb összehangolására a kutatási és fejlesztési tevékenységek európai szintű tervezése kapcsán; hangsúlyozza továbbá a tudományos élet és az ipar közötti kapcsolatok javításának fontosságát;

7.  emlékeztet arra, hogy a 7. K+F keretprogram a regionális fejlesztési politikához hasonlóan a partnerség és a társfinanszírozás elvén alapul; hangsúlyozza a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelvei melletti elkötelezettségét, és kéri, hogy ezeket a közkiadások gazdasági válság miatti korlátozása ellenére is tartsák be;

8.  emlékeztet arra, hogy a 7. K+F keretprogram azokra a nagyobb léptékű projektekre összpontosít, amelyek a gazdasági tevékenységre, a termelési programok innovatív jellegére és a nagy hozzáadott értékkel járó jövőbeli termelésnek adott garanciára és ebből következően a munkahelyteremtésre és az Európai Unió globális versenyképességének javítására várhatóan konkrét hatást fejtenek ki; rámutat, hogy mind az alkalmazott, mind pedig az alapkutatásban a kiválósági projektek dinamizmusa az Európai Unió területének egészére pozitív hatást gyakorol, azok jelenlegi tudományos fejlettségétől függetlenül, különösen ha szinergia jön létre a regionális politikai alapokkal, továbbá mind a kiegyensúlyozott fejlődésre, mind pedig a versenyképességre való tekintettel hatékonyan egészíti ki a kohéziós politika eszközeinek fő célját, azaz a konvergenciát; mindazonáltal megállapítja, hogy különös figyelmet kellene fordítani a valószínűleg szintén konkrét hatást kifejtő kisebb projektekre, például az innováció és a társadalmi integráció közötti kapcsolat megerősítése révén;

9.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé elemzést a különböző tagállamok 7. K+F keretprogramban való részvételi arányáról;

10. hangsúlyozza, hogy a regionális különbségek felerősödése a kutatási és fejlesztési potenciál tekintetében olyan probléma, amelyet nem csupán a kohéziós politika, hanem a kutatási és innovációs politika keretében is igyekezni kell megoldani;

11. véleménye szerint ösztönözni szükséges a szakmai tapasztalatcserét, ám ez nem vezethet agyelszíváshoz az Unió kárára és a világ többi országa javára, vagy akár az Unión belül a szegényebb országokból a gazdagabb országok irányában, mert ez az európai kohéziós politika sikerét veszélyeztetné.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE