a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács által első olvasatban elfogadott álláspontról

(16442/1/2010 – C7-0426/2010 – 2009/0060A(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (16442/1/2010 – C7-0426/2010),

–   tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2009)0194) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 66. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0006/2011),

1.  elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSPONTJA

MÁSODIK OLVASATBAN(2)*

---------------------------------------------------------

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 209. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)         A közösségi külső támogatás hatékonyságának és átláthatóságának javítása céljából 2006-ban létrehozták a támogatási intézkedések tervezésére és nyújtására vonatkozó keretet. Ebbe tartozik az egy előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17-i 1085/2006/EK tanácsi rendelet(4), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5), az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 21-i 1934/2006/EK tanácsi rendelet(6), a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(7), a nukleáris biztonság célját szolgáló együttműködési eszköz létrehozásáról szóló, 2007. február 19-i 300/2007/Euratom tanácsi rendelet(8), a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9), valamint a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10).

(2)         Az 1905/2006/EK rendelet végrehajtása során következetlenségek mutatkoztak az adókkal, vámokkal és egyéb díjakkal kapcsolatos költségek uniós finanszírozással való támogathatóságának tilalmára vonatkozó elv alóli kivételek tekintetében. Ezért javaslat született az említett rendelet vonatkozó rendelkezéseinek módosítására annak a többi eszközzel való összehangolása érdekében.

(3)         A Bizottságot fel kell jogosítani, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a földrajzi stratégiai dokumentumok, a többéves indikatív programok, valamint a tematikus programok stratégiai dokumentumai tekintetében, mivel ezek kiegészítik az 1905/2006/EK rendeletet és alkalmazási körük általános. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson.

(4)         E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl az adott cél eléréséhez szükséges mértéket.

(5)         Az 1905/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1905/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

(1)      A 17. cikk (2) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A teljes összeg kedvezményezettek közötti elosztására vonatkozó további utasításokat a Bizottság a 35. cikknek megfelelően elfogadott, valamint a 35a. és 35c. cikkben szereplő feltételekhez kötött, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén.”;

(2)      A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

               „21. cikk

           A stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok elfogadása

A 19. és 20. cikkben említett stratégiai dokumentumokat és többéves indikatív programokat, valamint azoknak a 19. cikk (2) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálatait, továbbá a 17. cikkben említett kísérő intézkedéseket a Bizottság fogadja el a 35. cikknek megfelelően elfogadott, valamint a 35a. és 35c. cikkben szereplő feltételekhez kötött, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén.”;

(3)       A 22. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az éves cselekvési programokat – az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve – a Bizottság fogadja el.”;

(4)      A 23. cikk (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Amennyiben az ilyen intézkedések költsége meghaladja a 10 millió eurót, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve fogadja el azokat. A 10 millió EUR alatti különleges intézkedések esetében a Bizottság a határozata elfogadását követő egy hónapon belül tájékoztató céllal megküldi az intézkedéseket az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(4)     A különleges intézkedések módosításairól, mint például a technikai kiigazításokról, a végrehajtási időszak meghosszabbításáról, az előirányzatoknak az előirányzott költségvetésen belüli újraelosztásáról, vagy a költségvetésnek az eredeti költségvetés 20%-át meg nem haladó összeggel történő növeléséről vagy csökkentéséről, feltéve, hogy ezek a módosítások nem érintik a Bizottság határozatában meghatározott eredeti célokat, egy hónapon belül tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot.”;

(5)       A 25. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)     Alapelv, hogy az uniós támogatás ║nem használható fel a kedvezményezett országban adók, vámok vagy más költségek megfizetésére.”;

(6)      A 33. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság rendszeresen ellenőrzi és felülvizsgálja programjait, valamint – adott esetben független külső értékelések útján – értékelést készít a földrajzi és tematikus politikák és programok és az ágazati politikák végrehajtásának eredményeiről, valamint a programozás hatékonyságáról annak vizsgálata érdekében, hogy sikerült-e elérni a célkitűzéseket, továbbá azzal a céllal, hogy ajánlásokat tudjon megfogalmazni a jövőbeni műveletek javítása végett. Az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek vagy a Tanács független külső értékelésekre vonatkozó javaslatait megfelelően figyelembe veszik. Különös figyelmet kell fordítani a szociális ágazatokra és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépésre.

(2)     A Bizottság értékelő jelentéseit tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az eredményeket beépítik a programtervezésbe és a forráselosztásba.”;

(7)      A 34. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság megvizsgálja az e rendelet alapján hozott intézkedések végrehajtásában elért előrehaladást, és a támogatás végrehajtásáról és eredményeiről, valamint – lehetőség szerint – főbb következményeiről és hatásairól éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezt a jelentést a nemzeti parlamenteknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának is meg kell küldeni.”;

(8)      A 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„35. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)     Az 17. cikk (2) bekezdésében és a 21. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó jogkört e rendelet alkalmazásának időtartamára a Bizottságra ruházzák.

(2)     Amint a Bizottság elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, erről egyidejűleg tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)     A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlására a 35a. és 35b. cikkben szereplő feltételek vonatkoznak.

35a. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)     Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17. cikk (2) bekezdésében és a 21. cikkben említett felhatalmazást.

(2)     Annak az intézménynek, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, törekednie kell arra, hogy a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztassa a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.

(3)     A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályos, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

35b. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elleni kifogások

(1)     Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az értesítés időpontjától számított kéthónapos határidőn belül.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az időszak további két hónappal meghosszabbodik.

(2)     Ha az (1) bekezdésben említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított napon hatályba lép.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus a fenti határidő letelte előtt is kihirdethető az Európai Unió Hivatalos Lapjában és hatályba is léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.

(3)     Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőn belül kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az nem lép hatályba. A kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.”.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről                     a Tanács részéről

az elnök                                                         az elnök

(1) Elfogadott szövegek 2010.10.21., P7_TA(2010)0379. (2) * * Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. (3)           Az Európai Parlament 2010. október 21-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2010. december 10-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). (4)           HL L 210., 2006.7.31., 82. o. (5)           HL L 310., 2006.11.9, 1. o. (6)           HL L 405., 2006.12.30, 41. o. (7)           HL L 327., 2006.11.24., 1. o. (8)           HL L 81., 2007.3.22., 1. o. (9)           HL L 386., 2006.12.29., 1. o. (10)           HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

Háttér: mi forog kockán?

Az előadó jogalkotási ajánlásának lényege nem érinti a DCI rendelet tartalmát. Fő célja a Parlament Lisszaboni Szerződés szerinti demokratikus előjogainak védelme. A fejlesztési támogatásra elkülönített források elköltésének helyével és módjával kapcsolatos stratégiai döntések elfogadása tekintetében a Parlament mint társjogalkotó számára a Tanáccsal egyenrangú ellenőrzési jogot kell biztosítani.

Technikai értelemben számos döntés esetében, melyeket rendesen a Bizottság hoz meg az alap-jogiaktus végrehajtása érdekében, teljesülnek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra (az EUMSz. 290. cikkében) megállapított kritériumok. Ez a jogalkotó hatóság mindkét ágának lehetőséget biztosítana arra, hogy kifogással éljenek a Bizottság által előterjesztett határozattervezetekkel szemben, sőt, adott esetben visszavonják a felhatalmazást. Az előadó meg van győződve arról, hogy ez jelentős mértékben ösztönözné a Bizottságot arra, hogy az uniós támogatások tervezésekor kellő súllyal vegye figyelembe a Parlament forráselkülönítésre és ágazati prioritásokra vonatkozó javaslatait. Azzal, hogy a Lisszaboni Szerződés szándékának megfelelően tényleges ellenőrzési és felügyeleti hatásköröket biztosítunk az Európai Parlamentnek, nagymértékben elősegítjük az uniós döntéshozatalban kialakult demokratikus deficit csökkentését.

Ezzel magyarázható, hogy az első olvasatban előterjesztett módosítások többsége a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására megállapított eljárás DCI rendeletbe való megfelelő beemelésére irányult, összhangban a Lisszaboni Szerződés betűjével és szellemével. Ugyanezeket a módosításokat már Charles Goerens képviselőtársam is előterjesztette a banánágazati kísérő intézkedésekről szóló jelentésében (A7-0285/2010), amely a DCI rendelet módosítása is egyben.

Minthogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására megállapított eljárás a külső fellépések – épp felülvizsgálat alatt álló – egyéb finanszírozási eszközeinek (úgymint a stabilitási eszköz, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, valamint az iparosodott országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszköze) programozásakor is alkalmazandó, az ezek ügyében illetékes parlamenti bizottságok (AFET és INTA) első olvasatban ugyanezeket a módosításokat terjesztették a Parlament elé.

A mi bizottságunk felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos álláspontja teljes mértékben összhangban van a Parlament jogi szolgálatának elemzésével és a Parlament politikai állásfoglalásával, melyet az Elnökök Értekezlete fogalmazott meg 2010. szeptember 9-én: „… a Parlamentet képviselő tárgyalópartnereknek ragaszkodniuk kell a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bevonására valamennyi, az EUMSz. 290. cikkében rögzített feltételeknek megfelelő – különösen a célkitűzésekre, kiemelt célokra, elvárt eredményekre és a tágan értelmezett pénzügyi támogatási keretekre vonatkozó – döntés esetében, a Parlament előjogainak e területeken való érvényesítése érdekében.”

Az előadó megjegyzi, hogy a 290. cikkben foglalt kritériumok kötelezőek, vagyis amennyiben teljesülnek (mint a külső finanszírozási eszközök esetében is), immár nem képezhetik politikai alkuk vagy „különmegállapodások” tárgyát, mivel ez ellentétes volna a Szerződéssel.

A külső finanszírozási eszközökről folytatott intézményközi tárgyalások a Parlament számára ezért nemcsak az uniós jog végrehajtása feletti tényleges parlamenti ellenőrzés – vagyis a demokratikus ellenőrzés – biztosításáról szólnak, hanem – központi kérdésként – arról is, hogy a Szerződést valamennyi intézménynek tiszteletben kell tartania. Érdemes belegondolni, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok külső fellépések finanszírozási eszközeinek végrehajtásában való alkalmazásáról szóló tárgyalások kimenetele egyúttal precedenst teremt az összes finanszírozási eszközzel kapcsolatos jövőbeli jogalkotási tárgyalásokhoz. Ha elveszítjük ezt a csatát, lehet, hogy egy új Szerződés megszületéséig kell várnunk, mire ténylegesen megkapjuk azokat a hatásköröket, melyeket a Lisszaboni Szerződés már most ránk ruház.

Az eljárás

A Fejlesztési Bizottság első olvasatbeli álláspontjának formális elfogadását követően 2010 februárjában intézményközi tárgyalások kezdődtek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok külső finanszírozási eszközökben való horizontális alkalmazásáról. Mivel a Tanács határozottan elutasította, hogy a Parlament a finanszírozási eszközök működtetésében vállalja az EUMSz. 290. cikke alapján őt megillető megfelelő szerepet, és semmilyen alternatív javaslattal nem állt elő, amely kielégítené a Parlament azon legitim óhaját, hogy gyakorolja az eszközök végrehajtása feletti demokratikus ellenőrzési jogát, a kérdésben nem született kompromisszum.

A Parlament 2010. október 21-én az összes külső finanszírozási eszközről jogalkotási állásfoglalást fogadott el, és ezzel lezárta az első olvasatot. A képviselők jelentős többsége a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására megállapított eljárás alkalmazása mellett szavazott.

A Tanács 2010. december 10-én formálisan elfogadta a négy eszköz közül hárommal – köztük a DCI-vel – kapcsolatban kialakított álláspontját. Ebben a Tanács elutasít minden olyan első olvasatbeli módosítást, melyek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az eszközökkel kapcsolatos alkalmazására irányulnak, és helyette nem kínál fel semmilyen alternatív megoldást. A DCI félidei felülvizsgálatát illetően a Tanács csak a Parlament néhány technikai jellegű módosítását fogadta el.

A Tanács felszólítja a Parlamentet, hogy 2010 végéig (vagyis mindenfajta tárgyalás nélkül) fogadja el a tanácsi közös álláspontot, ami – amint azt a Tanács is nagyon jól tudja – csak akkor lenne kivitelezhető, ha teljesen figyelmen kívül hagyná a saját belső eljárásrendjét. A Tanács az együttdöntés terén folytatott hatékony intézményközi együttműködésről szóló megállapodás 20. cikkében foglalt kötelezettsége ellenére arról sem egyeztetett a Parlamenttel, hogy melyik a legalkalmasabb időpont az álláspontja továbbítására.

-o0o-

Miután a háromoldalú tárgyalásokon és a szakmai szintű megbeszéléseken az előrelépésre irányuló valamennyi kísérlet kudarcba fulladt, az előadó úgy véli, hogy a Parlamentnek a lehető leggyorsabban el kell fogadnia álláspontját, melyben újból a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása mellett kell állást foglalnia. Mivel a társjogalkotó nem állt elő alternatív javaslattal, és a kedvezményezettek érdekében az eljárást mielőbb le kell zárni, a Parlamentnek meg kell erősítenie első olvasatbeli álláspontját, anélkül, hogy e szakaszban újabb vitába bonyolódna az egyes módosításokkal kapcsolatban.

Ugyanakkor a Tanácsot fel kell szólítani arra, hogy a helyzet mielőbbi megoldása és a források mielőbbi folyósíthatóvá tétele érdekében gyorsan reagáljon a Parlament második olvasatbeli álláspontjára.

Végezetül, a fent kifejtett jogi és politikai érvek fényében az előadó javasolja az első olvasatban elfogadott, a Tanács által pedig elutasított módosítások újbóli előterjesztését.