a Számvevőszék különjelentéseiről a Bizottság 2009. évi mentesítése kapcsán

(2010/2204(DEC))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–   tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójára (SEC(2010)0963 – C7-0211/2010)(2),

–   tekintettel a Számvevőszéknek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–   tekintettel a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–   tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2011. május …-i határozatára(5), valamint az e határozat szerves részét képező megjegyzéseket magában foglaló állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–   tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására a 2009-as pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről (05891/2011 – C7-0053/2011),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló Szerződés 17. cikkének (1) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318., és 319. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 179a. és 180b. cikkére,

–   tekintettel a Tanács 2002. június 25-i, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom rendeletére(6), és különösen annak 145., 146. és 147. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

–   tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A7-0135/2011),

A. mivel az Európai Unióról szóló Szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával,

B.  mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében,

C. mivel a Számvevőszék különjelentéseire vonatkozó következtetései szerves részét képezik az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló határozatát(7) kísérő, megjegyzéseket is tartalmazó állásfoglalásának,

Általános észrevételek

1. üdvözli a Számvevőszék különjelentéseinek minősége és mennyisége tekintetében évről évre bekövetkező javulást; sajnálja, hogy a Parlamentben alkalmazandó szabályok miatt e jelentések nem mindig részesülnek a megérdemelt politikai figyelemben;

2. hangsúlyozza, hogy e különjelentések nagy jelentőséggel bírnak akkor, amikor a programok és a projektek átgondolására vagy megváltoztatására, illetve kiigazítására vonatkoznak, mert az emberi erőforrások és a költségvetési források hatékonyabb felhasználását eredményezhetik; értékeli a Bizottság ilyen eljárások tekintetében mutatott pozitív hozzáállását, és azt, hogy készen áll a gyors cselekvésre a Számvevőszék által e jelentésekben feltárt hiányosságok többségének orvoslása érdekében;

3. ismét felszólítja illetékes szerveit a szabályok oly módon történő kiigazítására, hogy az illetékes bizottság – a Számvevőszék észrevételeinek súlya alapján – elhatározhassa, hogy szükség van-e arra, hogy a vonatkozó kvótán felül saját kezdeményezésű jelentést készítsen a plenáris ülés számára;I. rész – A Számvevőszék 15/2009. számú, „Az ENSZ szervezetein keresztül végrehajtott uniós támogatások: döntéshozatal és felügyelet” című különjelentése

4. megjegyzi, hogy az ENSZ szervezetein keresztül eljuttatott uniós fejlesztési támogatás 2002 és 2008 között megduplázódott és elérte az 1 milliárd eurós szintet;

5. díjazza, hogy az ENSZ szervezeteivel való együttműködés méretgazdaságossági előnyöket nyújthat, továbbá az adományozók jobb koordinálása révén hozzájárulhat a támogatások hatékonyabbá tételéhez, azonban rámutat, hogy nem feltétlenül mindig ez a helyzet, hiszen a civil társadalmi szervezetek gyakran értékes helyi tapasztalatokkal rendelkeznek, és bevonásuk révén a fejlődő országokbeli partnerek jobban magukénak érezhetik a folyamatot;

6. aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék szerint nehézségekbe ütközik átültetni a partnerek objektív és átlátható kiválasztására vonatkozó szigorú jogi követelményeket a döntéshozatal támogatása érdekében létrejött a gyakorlatba;

7. felhívja ezért a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű kiválasztási kritériumokat és folyamatokat, amelyek biztosítják, hogy minden esetben a leghatékonyabb módot választják a segélyek eljuttatására;

8. felhívja a Bizottságot, hogy alaposabban ellenőrizze az ENSZ-en keresztül lebonyolított segélyprojekteket, hogy információkat nyerjen tényleges hatásukról és költséghatékonyságukról;

9. úgy véli, hogy a több adományozót tömörítő vagyonkezelő alapokra irányuló bizottsági javaslatban a Bizottságnak az alapok létrehozása, kezelése és összehangolása tekintetében fennálló képességeit megfelelő demokratikus és költségvetési ellenőrzéssel kell kiegészíteni;

10. úgy véli, hogy az ENSZ rendszerével való további együttműködést függővé kell tenni az ENSZ reformfolyamata, a Bizottság ENSZ-rendszerén belüli státusza és a nemzetközi szervezetek személyzete által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások során alkalmazott eljárások és gyakorlatok javítása terén elért megfelelő előrehaladástól; úgy véli továbbá, hogy létre kell hozni egy rendszert, amely kivizsgálja és behajtja a nem megfelelően elköltött uniós forrásokat;

11. úgy véli, hogy ki kell egészíteni a jelenlegi ellenőrzési keretrendszert azzal, hogy a Bizottság felhatalmazás által engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselőinek, a Bizottság belső ellenőrzési szolgálatának és az Európai Számvevőszéknek hozzáférést biztosítanak az ENSZ belső ellenőrzési jelentéseihez;

12. úgy véli, hogy a Parlament számára biztosítékot kell szolgáltatni a megbízhatóságra a nemzetközi szervezet által kiadott olyan megbízhatósági nyilatkozat formájában, amely hasonló a Bizottság felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselői által kiadott nyilatkozathoz, és a Parlament által a tagországoktól kért nemzeti irányítási nyilatkozatokhoz;

13. véleménye szerint az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása és a szolgálat bonyolult felépítése, amely lehetővé teszi tisztségviselői számára a bizottsági pénzeszközök kezelését a külső fellépések területén, még égetőbbé teszi a kezelés és az ellenőrzés problémáját; ezért úgy véli, hogy el kell érni, hogy az Unió a tagállamokkal egyenértékű legyen az ENSZ-ben, hogy látható eredményeket érhessen el a behajtások és egyéb kötelezettségek ellenőrzése és – adott esetben – nyomon követése terén;

14. sürgeti a Bizottságot, hogy gyűjtsön több információt az EFA nemzeti és regionális szintű végrehajtásáról az AKCS-országokban, és biztosítsa az Unió által támogatott valamennyi tengerentúli tevékenység jobb láthatóságát;

II. rész – A Számvevőszék 7/2009. számú, „Az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott, nők részére nyújtott szakképzési tevékenységek” című különjelentése

15. emlékezteti a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke értelmében az Európai Uniónak valamennyi tevékenysége során alapelve a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása; ezért a nemek szempontját a költségvetési eljárás valamennyi szakaszában figyelembe kell venni, ideértve az uniós költségvetés előkészítését, végrehajtását és ellenőrzését is;

16. emlékezteti a Számvevőszéket és a Bizottságot a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésről szóló megvalósíthatósági tanulmány megállapításaira és ajánlásaira;

17. üdvözli a jelentést, amely a Bizottság szintjén és öt, a 2000–2006 közötti programozási időszakban az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott, nőknek szóló szakképzési cselekvésekre fordított kiadásoknak együttesen 76%-át képviselő tagállamban (Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Egyesült Királyság) elvégzett ellenőrzés alapján készült; megállapítja azonban, hogy a jelentés több hiányosságot is feltárt a Számvevőszék által ellenőrzött intézkedések kialakítása és a projektek kiválasztása tekintetében; továbbá hiányosságokat állapít meg a programok teljesítményellenőrzése tekintetében;

18. megállapítja, hogy az ellenőrzött programok részét képező képzési cselekvések nem közvetlenül a munkaerő-piaci követelmények elemzésein alapultak, a meghozott intézkedések pedig általában túl tág teret hagytak a cselekvések végrehajtása módjának, amelyek így nem eléggé összpontosítottak konkrét célcsoportokra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék nem vette figyelembe a nők újbóli munkába állításának vagy készségeik fejlesztésének szélesebb kérdéskörét;

19. tudomásul veszi, hogy a jövőbeli operatív programoknak figyelembe kell venniük a munkaerőpiac elemzését, hogy a képzési tevékenységek ezen elemzésre reagálhassanak; továbbra is úgy véli azonban, hogy a nőknek szóló képzésnek a nők egyedi szükségleteit – például gyermekgondozás és rugalmas munkabeosztás – figyelembe véve kell fejlesztenie készségeiket; ezen túlmenően támogatja egy hatékony projektkiválasztási eljárás bevezetését az egyenlőtlenség megszüntetésére irányuló, valamint az elemzésben kiemelt problémákra reagáló projektek jóváhagyása céljából;

20. megállapítja, hogy a jelenlegi mutatókat felhasználva az ellenőrzött tagállamokban alkalmazott projektkiválasztási kritériumok nem vették kellőképpen figyelembe a munkaerő-piaci elemzéseket, továbbá azt sem biztosították, hogy a kiválasztott projektek összhangban legyenek a program általános célkitűzéseivel; javasolja, hogy a jövőben a nemek közötti egyenlőségre jobban összpontosító mutatókat állapítsanak meg és határozzanak meg egyértelmű célokat, továbbá javítsák az információk megbízhatóságát annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtó hatóságok, a tagállamok és a Bizottság eredményesen végezhessenek értékeléseket;

21. kéri a Bizottságot, hogy folytassa a megfelelő és alkalmazható mutatók tagállamok általi létrehozásának ellenőrzését, annak biztosítása érdekében, hogy megbízható adatokat gyűjtsenek, lehetővé téve ezáltal a társfinanszírozott tevékenységek hatékonyságával és eredményességével kapcsolatos érdemi következtetések levonását, kéri, hogy rendszeresen tájékoztassák az elért előrehaladásról, biztosítva, hogy a projekt szponzorait terhelő kötelezettségek ne jelentsenek túlzott terhet;

22. felhívja a Számvevőszéket, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésben a 4. és 13. költségvetési fejezetre vonatkozóan vegye figyelembe a Bizottság feljegyzését, amely szerint e fejezetek szélesebb körűek, és többek között a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikát is magukban foglalják;

23. tekintettel az Európában továbbra is jellemző, nemek közötti fizetésbeli eltérésre, felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a kifejezetten nőknek szóló szakképzési cselekvések támogatását annak érdekében, hogy a nők megszerezzék vagy továbbfejlesszék az e torzulás leküzdéséhez szükséges készségeket;

24. sajnálattal veszi tudomásul a Számvevőszék éves jelentésben tett észrevételeit a Daphne II. projekt végrehajtása során történt jogosulatlan kifizetésekkel kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a helyzetet, és a jövőben biztosítsa a Daphne program megfelelő végrehajtását;

25. ismételten kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy a költségvetési mentesítési jelentésben szerepeljenek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének politikáival kapcsolatos információk és nemekre lebontott adatok;

III. rész – A Számvevőszék 2010/1. számú, „Az egyszerűsített vámbehozatali eljárásokat hatékonyan ellenőrzik-e?” című különjelentése

26. üdvözli a jelentés Számvevőszék általi közzétételét és a Számvevőszék által végzett alapos elemzést;

27. nagyra becsüli az egyszerűsített vámimport eljárásoknak a gazdasági szereplők életében játszott kulcsfontosságú szerepét a kereskedelem megkönnyítése szempontjából, azonban sajnálattal tölti el, hogy az ilyen eljárások az uniós költségvetés indokolatlan szintű veszteségeihez, illetve az uniós kereskedelmi politika megsértéséhez vezettek;

28. üdvözli az egyszerűsített vámeljárások jobb szabályozási keretét, amelyeket 2009 elején vezettek be és azt várja a Bizottságtól, hogy az utólagos ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatásainak kidolgozását további késedelem nélkül, legkésőbb 2011 végéig zárja le;

29. felkéri a tagállamokat, hogy e keretet gyorsan valósítsák meg és felhívja a Bizottságot, hogy alaposan kísérje figyelemmel a folyamatot;

30. elfogadhatatlannak véli, hogy a jelentésben feltártak szerint hiányoznak az egyszerűsített importeljárások hatékony ellenőrzései a tagállamokban, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a tagállamokban az egyszerűsített eljárások ellenőrzéseinek hatékonyságát, és különösen vizsgálja meg a tagállamokban az utólagos ellenőrzések lefolytatása terén bekövetkezett előrehaladást (például gyakoriság, módszertan, kockázatelemzés használata és szervezésük), valamint 2011 végére a tagállamok legalább felére vonatkozóan, és 2012 végére a többi tagállamra vonatkozóan terjessze a Parlament elé az ilyen vizsgálat eredményeit;

31. úgy véli, hogy a tagállamoknak több erőfeszítést kellene tenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a vámok hatékony beszedését, különösen mivel e vámok 25%-át megtartják a beszedésük költségeinek ellentételezésére;

32. kéri a Számvevőszéket, hogy fontolja meg e különjelentés nyomon követését az utólagos ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatások bevezetését követően és felhívja a Bizottságot, hogy lássa el a Parlamentet becslésekkel a hagyományos saját forrásokban az egyszerűsített eljárásoknak a tagállamokban végzett jelenleg nem hatékony ellenőrzései miatti veszteségekről;

33. felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az engedélyezés előtti ellenőrzésekre vonatkozó holland koncepciót, amely – noha Hollandiában nem általánosan elterjedt – a Számvevőszék szerint teljes mértékben megfelel a Számvevőszék modelljének, és javasolja e modell más tagállamokban történő használatát, valamint 2011 szeptemberéig tájékoztassa a Parlamentet az elért haladásról;

34. sürgeti a Bizottságot, hogy részletesebben vizsgálja meg a „szuperegyszerűsítések” kérdését (felmentés az értesítési kötelezettség alól), és lássa el a Parlamentet részletes adatokkal a 2009-es mentesítési eljárás végére a szuperegyszerűsítések tagállamonkénti előfordulásának gyakoriságáról; felhívja a Bizottságot, hogy részletesebben határozza meg azon különleges körülményeket, amelyek között a gazdálkodók profitálhatnak az értesítési kötelezettség alóli felmentésből;

35. felhívja a Bizottságot, hogy 2011. februárra vizsgálja meg Belgium, Franciaország, Írország, Svédország és az Egyesült Királyság ügyét, amikor a gazdálkodók nem tudták szolgáltatni a kért vámdokumentációt az utólagos ellenőrzések keretében, és felhívja továbbá, hogy tájékoztassa a Parlamentet e tagállamok által hozott intézkedésekről a helyzet orvoslására a 2009-es mentesítési eljárás vége előtt;

36. sajnálja, hogy hiányzik egy tagállamok által azon gazdálkodókra kiszabandó összefüggő uniós politika, akik a számukra a gazdasági műveletek megkönnyítésére bevezetett egyszerűsített eljárások szabályait megsértik; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a helyzet orvoslása érdekében tett lépésekről;

37. felhívja a tagállamokat, hogy többek között kötelező képzés révén tudatosítsák a gazdasági szereplőkben feladataikat az egyszerűsített eljárások alkalmazása során;

IV. rész – A Számvevőszék 2/2010. számú, „A hatodik kutatási keretprogram tervezési tanulmányokhoz és új infrastruktúrák létrehozásához nyújtott támogatási rendszereinek eredményessége” című különjelentése

38. megjegyzi, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció terén az Unió növekvő versennyel szembesül a hagyományos versenytársakkal és a feltörekvő országokkal szemben; ezért megjegyzi, hogy a kutatás – és különösen az új kutatási infrastruktúra – nélkülözhetetlen az Unió számára az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához (intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés);

39. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak valamennyi tényezőt alaposan meg kell vizsgálnia a legelőnyösebb ár-érték arány eléréshez. megjegyzi azonban, hogy a különjelentésben vagy a bizottsági válaszban nincs egyértelmű bizonyíték, amely arra a következtetésre vezetne, hogy a Bizottság valóban a legelőnyösebb ár-érték arányt érte el;

40. hangsúlyozza a Bizottság által 2000-ben elvégzett elemzés következtetésének fontosságát, mely szerint az infrastruktúrákra vonatkozó technológiafejlesztésben hiányzott a kritikus tömeg; megjegyzi, hogy sem a különjelentés, sem a Bizottság válasza nem állapította meg, hogy a finanszírozott projektek (összesen 28) jellemzői és száma elérte e kritikus tömeget; ezért kéri a Bizottságot, hogy – ebben a konkrét esetben – pontosítsa a kritikus tömeg elérésének célkitűzését és annak alátámasztási módját;

41. megjegyzi, hogy a tervezési tanulmányok tekintetében nem nyilvánvaló, hogy a kedvezményezettekkel, a kutatási szervezetek, a kutatási közösség, a tagállamok és a társult országok képviselőivel folytatott meghallgatások során a Számvevőszék figyelembe vette-e azt a tényt, hogy ezek a felek eleve pozitívan állnak a megvalósított tanulmányokhoz; továbbá ösztönözi a Számvevőszéket, hogy egyéb adatok alapján is megvizsgálja meg a kérdéses projektek hatékonyságát;

42. megjegyzi, hogy a Bizottság válaszának értelmében „az új infrastruktúrák létrehozására vonatkozó rendszer alatti uniós finanszírozás nem szándékozott semmilyen döntést előidézni új infrastruktúrák építése tekintetében, hanem az európai dimenzió erősítését szolgálta”; megjegyzi azonban, hogy az „európai dimenzió” és a „hozzáadott érték”(8) meghatározása, és különösen ezek mérése nem elég világos, valamint az sem, hogy a projektekre költött pénzeszközök milyen módon felelnek meg e kifejezéseknek; ezért kéri a Bizottságot, hogy e kifejezéseket meghatározott és mérhető módon pontosítsa;

43. egyetért a Számvevőszékkel és a Bizottsággal abban, hogy a kiegészítő finanszírozás használatából eredő előnyöket ismertetni kell a lehetséges pályázókkal, és további tájékoztatást kell azokról nyújtani, akkor is, ha a hetedik kutatási keretprogram alatt már jelentős előrelépés történt;

44. megjegyzi, hogy a kiegészítő finanszírozási források igénybevétele döntő tényező az új kutatási infrastruktúrák létrehozásában az elkövetkező években;

45. megjegyzi, hogy a Bizottságnak gyakorlati lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy a támogatások egymást kiegészítő jellegét megfelelően adminisztrálja, többek között a kettős finanszírozást vagy a jogosulatlan társfinanszírozást feltáró ellenőrzések révén;

46. emlékeztet, hogy a Bizottság 2008-ban kiadta a kutatási és innovatív tevékenységek uniós finanszírozási lehetőségeiről szóló gyakorlati útmutatót, és felkérte a tagállamokat, hogy javítsák a finanszírozás koordinált használatáról szóló intézkedéseket.

47. kéri a Számvevőszéket, hogy a Parlament C. Tematikus Főosztályának „A kutatási keretprogram keretében tett biztonsággal kapcsolatos intézkedések felülvizsgálata” című, 2010. októberi tanulmányában megfogalmazott ajánlásnak megfelelően elszámolási és költségvetési szempontból értékelje az uniós támogatásban részesülő biztonsági kutatást és fejlesztést, ideértve a hatodik keretprogramot, a biztonsági kutatás területén való előkészítő fellépéseket (PASR) és a hetedik keretprogramot;

V. rész – A Számvevőszék 3/2010. számú, „Hatásvizsgálatok az uniós intézményekben: Segítik-e a döntéshozatalt?” című különjelentése

48. üdvözli a Számvevőszék jelentését, továbbá elfogadja megállapításait és következtetéseit;

49. üdvözli a helyes irányba tett első lépéseket és méltatja a Bizottság hatásvizsgálati rendszerében zajló fejlesztéseket, különösen pedig a Bizottság hatásvizsgálati útmutatásainak folyamatos aktualizálását, valamint a hatásvizsgálati testület szerepének megerősítését;

50. elégedetten veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint a hatásvizsgálati eljárások szervesen beépültek a politikák kidolgozásának folyamatába, és hozzájárultak a Bizottság jogalkotási javaslatai minőségének javításához;

51. megjegyzi ugyanakkor, hogy az eredeti bizottsági javaslathoz a Tanács és a Parlament által fűzött módosításokkal kapcsolatban nem kerül sor hatásvizsgálatra, ami ahhoz vezet, hogy az értékelés során nem áll rendelkezésre elegendő információ; kéri a Bizottságot, hogy javítson a helyzeten és végezzen további hatásvizsgálatokat a jogalkotók által javasolt érdemi módosítások figyelembevételével, valamint hogy aktualizálja a hatásvizsgálatokat, amikor a Bizottság módosított javaslatokat nyújt be;

52. ösztönzi a Bizottságot, hogy léptessen életbe intézkedéseket az átláthatóság fokozására a hatásvizsgálat tervezési folyamata során; úgy véli, hogy a Bizottságnak nem csak a hatásvizsgálat szükségességét kell megindokolnia, hanem közzé kell tennie a valamely hatásvizsgálat el nem végzése mögött álló indokokat is (különösen azokban az esetekben, amikor a hatásvizsgálati testület szükségesnek tartotta a vizsgálat elvégzését);

53. úgy véli, hogy amint az a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportnak a jogalkotási tevékenységekről és az intézményközi kapcsolatokról szóló 2008. május 21-i második időközi jelentésében is szerepel, az összes jogalkotási javaslatról hatásvizsgálatnak kell készülnie, az egyszerűsítési és komitológiai intézkedéseket is beleértve; felszólítja az összes érintett felet, hogy a következő intézményközi tárgyalások során fogalmazzák újra a hatásvizsgálatok hatályát, különösen figyelembe véve a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett közelmúltbéli változásokat;

54. sürgeti a Bizottságot, hogy az érintetteket ne csupán a hatásvizsgálatok előkészítésébe vonja be, hanem konzultáljon az érdekelt felekkel a jelentéstervezetekről is, majd az egyes OECD-országok által követett gyakorlat szerint tegye közzé azokat;

55. bátorítja a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálati eljárások tervezését annak érdekében, hogy elegendő idő álljon a hatásvizsgálati testület rendelkezésére az ellenőrzés elvégzéséhez;

56. úgy véli, hogy a hatásvizsgálatok bemutatásának és megvitatásának a Parlament jogalkotási munkája szerves részét kell képeznie, és ösztönzi a bizottságokat, hogy e célból gyakrabban hívják meg a Bizottság képviselőit az abban való részvételre;

57. felhívja a Bizottság figyelmét a hatásvizsgálatok hosszúságával és technikai jellegével, valamint bonyolult nyelvezetével kapcsolatos kritikákra; úgy véli, hogy az e téren tett előrelépések növelnék a hatásvizsgálatok hasznosságát a jogalkotók, az érintettek és a közvélemény számára egyaránt;

58. megjegyzi ugyanakkor, hogy a hatásvizsgálatok függetlensége a jelenlegi formájukban megkérdőjelezhető, mivel a Bizottság hatásvizsgálataiért felelős hatásvizsgálati testület tagjait a Bizottság elnöke nevezi ki, és látja el utasításokkal;

59. megjegyzi továbbá, hogy ugyanez a probléma merül fel a Bizottság utólagos értékeléseinek esetében is, melyek csak korlátozott mértékben nyújtanak segítséget a Parlament számára a költségvetés Bizottság általi végrehajtásának felügyelete során;

60. hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak nemcsak egy jogszabályszöveg elfogadása előtt (ex ante) kell sorra kerülniük, hanem azt követően is (ex post); emlékeztet arra, hogy ez szükséges annak jobb megítélhetőségéhez, hogy egy norma célkitűzései valójában megvalósultak-e, illetve egy jogi aktust mennyiben kell kiigazítani, illetve hatályában fenntartani;

61. felkéri az illetékes szerveit annak vizsgálatára, hogy megvalósítható-e a Bizottság által jelenleg a hatásvizsgálatokra és értékelésekre felhasznált összegek különálló, független szervezet, például egy európai parlamenti képviselőkből álló testület által vezetett, külső szakértők által is segített alapítvány számára történő átutalása;

62. meggyőződése, hogy a Parlament nevében elkészített hatásvizsgálatok és értékelések hozzájárulnának ahhoz, hogy a nyilvánosság még inkább belelásson az Unió politikáiba, és jobban megértse azok értékét, valamint elősegítené a nyilvánosság részvételét és a kérdések megvitatását;

63. hangsúlyozza, hogy a Bizottság kezdeményezési joga korlátozza a Parlament szerepét, és határozottan úgy véli, hogy független, szabad és korlátozások nélküli hatásvizsgálatok és értékelések esetén az európai parlamenti képviselők jobban beleszólhatnának az európai politikák alakulásába;

VI. rész – A Számvevőszék 4/2010. számú, „A Leonardo da Vinci program mobilitási rendszerével és annak irányításával el lehet-e érni tényleges eredményeket?” című különjelentése

64. üdvözli a Számvevőszék jelentését és a Leonardo da Vinci mobilitási rendszerének kialakításával és irányításával kapcsolatban abban foglalt alapos értékelést;

65. elégedetten veszi tudomásul, hogy a Leonardo da Vinci program mobilitási rendszeréről a Számvevőszék összességében azt állapította meg, hogy annak kialakítása és irányítása lehetővé teszi tényleges eredmények elérését;

66. ugyan teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mennyire összetett feladat a program számára meghatározott számos célkitűzésre vonatkozó megfelelő mutatókat kidolgozni, és elismeri az e tekintetben a közelmúltban tett előrelépést, mégis aggasztónak tartja a Számvevőszéknek azt a megállapítását, miszerint hiányzik a Leonardo hosszú távú hatásainak mérésére szolgáló átfogó rendszer, és a Bizottság három évvel a program elindítása után – azaz a program élettartamának közel felénél – képtelen értékelni, hogy a célokat milyen mértékben sikerül elérni;

67. felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a partnerkeresésre szolgáló olyan új, felhasználóbarát és eredményes eszköz létrehozásának előrehaladásáról, amely kezelni fogja a pályázóknak a külföldi fogadó partnerek felkutatásával kapcsolatos problémáit;

68. felhívja a Bizottságot, hogy az értékelők számára készített kézikönyv továbbfejlesztésével és a pályázatok értékelésére irányuló ellenőrzéseknek a részt vevő országokban végzett minőség-ellenőrzési célú és a hosszú távú hatások monitoringjára irányuló helyszíni vizsgálatokba való beépítésével biztosítsa a pályázatok helyes értékelését, amennyiben az elemzés során bebizonyosodik, hogy az ilyen ellenőrzések hozzáadott értéke pozitív;

69. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogó rendszert a program hosszú távú hatásának felmérésére, és javítsa a program eredményeiről és hatásairól történő beszámolásra szolgáló rendszert, és különösen haladéktalanul véglegesítse a hosszú távú hatások felméréséről való beszámolásra szolgáló LLPLink alkalmazást, valamint folyamatosan tájékoztassa az ezzel kapcsolatban elért előrehaladásról a Parlamentet;

70. felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a Számvevőszék különjelentésében az ellenőrzések terén azonosított hiányosságokat;

VII. rész – A Számvevőszék 5/2010. számú, „A Leader-megközelítés a vidékfejlesztés gyakorlatában” című különjelentése

71. megjegyzi, hogy amint arra a Számvevőszék rámutat, számos olyan terület létezik, ahol jelentős javulás érhető el a hozzáadott érték biztosítása tekintetében, ami a Leader-megközelítés kulcsfontosságú eleme; rendkívül sajnálja, hogy tíz évvel a Leader-megközelítés előző számvevőszéki ellenőrzése után ugyanazok a súlyos hiányosságok továbbra is fennállnak;

72. támogatja a 3., 4., 5. és 6. pontban szereplő számvevőszéki ajánlásokat;

73. egyetért az 1. ajánlással, hogy befejeződött projekteknek nem szabad támogatást adni, azonban úgy véli, hogy ez nem kell megakadályozza, hogy a Leader létező projektek bővítését finanszírozza; üdvözli ezért a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy olyan javaslatokat nyújtson be, amelyek lehetővé teszik azon projektek bővítését, amelyek esetében a következő szakaszokban új támogatási kérelmet nyújtanak be;

74. tudomásul veszi, hogy a 2. ajánlás szerint az akciócsoport tagjai nem lehetnek jelen az üléseken, amennyiben „személyes, politikai, szakmai vagy üzleti érdekük fűződik egy projektjavaslathoz”; megjegyzi továbbá, hogy a költségvetési rendelet tiltja az olyan tevékenységeket, amelyek érdekütközéshez vezethetnek; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a költségvetési rendeletet teljes mértékben tiszteletben tartják az akciócsoportok projektértékelését végző döntéshozó bizottságok tagjai; egyetért azzal, hogy adott esetben kötelező legyen érdekeltségi nyilatkozatot tenni, és hogy ezeket az érdekeltségi nyilatkozatokat az ülés jegyzőkönyvében közzétegyék;

75. felhívja a Bizottságot, hogy a projektkiválasztás tisztességességével kapcsolatos aggályok eloszlatása, valamint a döntéshozatal átláthatóságának és semlegességének fokozása érdekében egyértelműen határozza meg a „projektben való érdekeltség” fogalmát, és úgy véli, hogy főszabályként minden a döntéshozó ülésről részletes jegyzőkönyvet kellene vezetni;

76. úgy véli, hogy a Leader „hozzáadott érték” elemének biztosítására a Bizottságnak tovább kellene ösztönöznie az akciócsoportokat, hogy végezzenek terepmunkát az olyan helyi szereplőket azonosítása érdekében, amelyek több stratégiai projekt kifejlesztésére képesek a területeken – ahogyan az jelenleg Mecklenburg-Előpomerániában (Németország) és Írországban történik;

77. felhívja a Bizottságot, hogy a mecklenburg-előpomerániai (Németország), valamint a Loire menti (Franciaország) példák nyomán haladéktalanul hozzon intézkedéseket a projektkiválsztás átláthatóságának növelésére, és úgy véli, hogy egy olyan rendszert kell bevezetni, amelyben az akciócsoportok a projektkiválasztó ülések jegyzőkönyveit weboldalukon közzéteszik;

VIII. rész – A Számvevőszék 6/2010. számú, „Megvalósultak-e a cukorpiaci reform fő célkitűzései?” című különjelentése

78. általánosságban megállapítja, hogy az uniós cukorpiac 2006-os reformja sikeres volt, és teljesítette a versenyképesség növelésének és az uniós belső piac és a világpiac között tátongó árszakadék áthidalásának célkitűzését;

79. tudomásul veszi, hogy a Számvevőszéknek fenntartásai vannak a versenyképesség pusztán régiókon alapuló mérésével szemben; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak nem volt lehetősége megvizsgálni az egyes termelők és gyárak tényleges versenyképességét; aggódik amiatt, hogy ha így egy régióban a versenyképesség nem annak tényleges potenciálján alapult, hanem a politikai kritériumokon alapuló, egyes régiókban viszonylag magas kvóták miatti piaci torzuláson, a reform által teremtett új helyzet nem garantálja az optimumot e régiók tényleges versenyképességi potenciálja szempontjából;

80. egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a cukortermelők termelékenységére és hatékonyságára vonatkozó adatok rendkívül hasznosak lennének a reform végrehajtásának értékeléséhez; az előadó ezért megkérdezi a Bizottságtól, hogy miért nem követelte meg ezeket az adatokat a pénzügyi támogatás nyújtásának előfeltételeként;

81. azt kérdezi a Bizottságtól, hogy azoktól a nagy cukortermelőktől, akik lemondtak kvótáikról a szerkezetátalakítási alap általi kompenzáció – az ágazat elhagyására késztető pénzügyi ösztönző – elfogadásával, miért nem kértek tájékoztatást e kompenzációk felhasználásának módjáról; megállapítja továbbá ezen információk összegyűjtésének és kezelésének fontosságát a közös agrárpolitika jövőbeni eredményesebb és hatékonyabb szervezésének előmozdítása érdekében;

82. emlékeztet, hogy a cukorgyárak fontos helyet foglalnak el az agrárpolitikában, és helyi jelenlétük a cukorrépa-termesztés előfeltétele, bár ez nem vonatkozik a hagyományos nádcukor-finomítókra, mivel a cukornádat az Unión kívül állítják elő; kérdezi ezért a Bizottságtól, hogy miféle közjót szolgált a cukornádágazatnak kifizetett átmeneti támogatás;

83. ami a kiegészítő izoglükózkvótát illeti, hangsúlyozza, hogy ennek ipari termelése nem kötődik a kukorica és más nyersanyagok helyi rendelkezésre állásához, és amint a Bizottság is megemlíti, az izoglükóz feldolgozásához használt kukorica és egyéb nyersanyagok ára nem változik; megállapítja tehát, hogy az izoglükóz fogyasztásának kereslete és szerkezete alapvetően eltér a cukorfogyasztásétól; következésképpen egyetért az Európai Számvevőszékkel abban, hogy „távolról sem világos, milyen logika alapján foglalták bele ezeket az ingyenes kvótákat az azt követő kvótacsökkentésekbe”(9), és azt kérdezi a Bizottságtól, hogy milyen közjót szolgált az izoglükózgyártóknak adott ingyenes kvóták esetében;

84. felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a szerkezetátalakítási program számára biztosított forrásokat felhasználták-e egyes uniós üzemek olyan harmadik országokba való áthelyezésére, amelyek az EU részéről kedvezményes elbánásban részesülnek, tekintettel arra, hogy a termelékenység Európán kívüli támogatása nem tartozott a cukorpiaci reform célkitűzései közé;

85. felhívja a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy az ágazaton belüli iparági koncentráció növekedéséből fakadó előnyök nem, vagy csak korlátozott mértékben járnak együtt az árcsökkenések fogyasztóknak való továbbadásával; ezért felteszi a kérdést, hogy a Bizottság a cukorpiaci reform során vagy annak keretében hozott-e olyan intézkedést vagy elindított-e olyan kezdeményezést, amely az ömlesztett cukor árcsökkenésének a végső fogyasztó számára való továbbadását biztosította volna;

86. megállapítja, hogy a Számvevőszék különjelentése szerint „igen nagy mértékű eltérések tapasztalhatók a gyárak bezárásának költségei tekintetében, a lemondott tonnánkénti 390 EUR-s nettó többlettől a tonnánként 226 EUR-s nettó veszteségig”(10), és tudni szeretné, hogy nem lehetett volna-e olyan módon kialakítani a reformot, hogy minimalizálják ezeket az eltéréseket;

87. egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy „nincsenek átfogó adatok a kvótalemondások által a helyi gazdaságra gyakorolt közvetlen hatásról és arról sem, hogy hányan veszítették el munkahelyüket, illetve milyen más módon foglalkoztatták tovább az előzőleg a leszerelt gyárakban dolgozó személyzetet”(11), és ezeket az adatokat rendkívül hasznosnak tartja ahhoz, hogy átfogó képet lehessen kialakítani a reform által az érintett régiókra gyakorolt hatásról; megállapítja ezért, hogy amikor az Uniótól források áramlanak egy kedvezményezett felé, elvárhatjuk a források felhasználásának módjára vonatkozó átlátható információk visszaáramlását az európai adófizető ennek megismeréséhez fűződő joga alapján, ami semmilyen módon nem ellentétes a tagállamok hatásköreivel;

88. egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek diverzifikációs támogatás nyújtása mellett döntöttek, nemzeti szerkezetátalakítási programokat kellett volna kidolgozniuk az érintett térségekben meghozandó diverzifikációs intézkedések részletezésével, és tájékoztatniuk kellett volna a Bizottságot ezekről a programokról; felhívja ezért a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást a diverzifikációs támogatás érintett térségekre gyakorolt hatásáról;

89. egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak intézkedéseket kell előterjesztenie „a jelenlegi kvótarendszer termelői és gyártói versenyképességet egyaránt hátrányosan érintő rugalmatlanságainak és korlátainak a felszámolására”(12);

90. a Számvevőszék azon megjegyzését illetően, miszerint az EU a behozataltól függőbbé vált, nem tudja elfogadni a Bizottság válaszát, miszerint általánosságban „a reform után fenntartott kvótán belüli önellátás szintje (közel 85%) kielégítőnek tekinthető”(13), figyelembe véve az uniós piac harmadik országok előtti megnyitását; megjegyzi, hogy a kínálat elérhetőségéről folytatott vita nincs megfelelően dokumentálva és igazolva, és hogy az előadó nem tekinthetett be a cukor rendelkezésre állásának optimális szintjével vagy a világ cukorpiacának jelentős zavara esetében a rendelkezésre állás hiányának következményeit leíró lehetséges forgatókönyvekkel és a lehetséges reakciókkal (és a vonatkozó költségekkel) kapcsolatban semmiféle tanulmányba;

IX. rész – A Számvevőszék 2010/8. számú, „A transzeurópai vasúti tengelyek szállítási teljesítményének javítása: eredményesek voltak-e az unió vasúti infrastrukturális beruházásai?” című különjelentése

91. üdvözli, hogy a Számvevőszék ilyen jól előkészített és konstruktív jelentést tett közzé, továbbá üdvözli az ellenőrök által végzett alapos elemzést;

92. véleménye szerint a prioritást élvező projektek meghatározásának továbbfejlesztésekor tovább javítható az uniós pénzügyi források koordinálására és koncentrálása; felhívja a Bizottságot a prioritást élvező projektek fogalmának a létező és várt vasúti szolgáltatások tekintetében igazolható igények szerinti meghatározására;

93. felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a vasúti infrastruktúra transzeurópai szolgáltatások kiszolgálására való átalakítására, egyidejűleg létrehozva a határ menti helyszíneken hiányzó kapcsolódási pontokat, megszüntetve a fontos csatlakozási pontoknál fennálló szűk keresztmetszeteket és a kicserélve vagy felújítva a régi vasúti infrastruktúrát;

94. üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy európai szinten előrehaladást érjen el az elfogadott jogszabályokkal; véleménye szerint a Bizottságnak tovább kell javítania a tagállamokkal folytatott együttműködést annak érdekében, hogy a vasútbiztonsággal és utasjogokkal, piacnyitással és kölcsönös átjárhatósággal foglalkozó uniós szintű jogszabályok a nemzeti jogszabályokba megfelelően átültetésre kerüljenek;

95. üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy folytassa a jelentős erőforrás-beruházásokat a projekt-előkészítés javításához való hozzájárulás érdekében;

96. sürgeti a Bizottságot, hogy konzultáljon külső vasúti infrastruktúra-szakértőkkel a javasolt projektek műszaki vonatkozásainak még a Kohéziós Alap általi jóváhagyást megelőző, megfelelőbb értékelésére;

97. hangsúlyozza a projektek jobb előkészítése előmozdításának szükségességét annak érdekében, hogy jövőbeli projektek tekintetében csökkenteni lehessen a költségek előre nem látható tényezők – úgy mint váratlanul nehéz földrajzi viszonyok, környezetvédelmi követelmények – miatti növekedésének kockázatát;

98. megjegyzi, hogy időnként késedelmek következtek be az infrastruktúra üzembe helyezhetősége előtt; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeni tervezésben a szükséges javítások elvégzése érdekében folytasson a tagállamokkal szorosabb együttműködést;

99. üdvözli a nagysebességű személyszállítási szolgáltatásokra szánt pályaszakaszok eredményes működését, amely a várakozásoknak megfelelően alakul;

100. megjegyzi, hogy a Számvevőszék további problémákat figyelt meg, köztük a nyomtáv, a vontatási energia, a vonatok irányítási (jelző-)rendszerei, a vonatok hossza és a vasútüzemi szabályok terén fennálló eltéréseket; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson több segítséget a tagállamoknak az ilyen akadályok enyhítésében, ami segíthet a transzeurópai közlekedési kapcsolatok fejlesztésében az előrelépés megkönnyítésében; rámutat, hogy az Európai Uniónak a hathatós pénzügyi támogatás mellett fontos szerepet kell betöltenie a nemzeti hálózatok kölcsönös átjárhatóságának előmozdításában;

101. megjegyzi, hogy az európai koordinátorok kijelölése lényegesen javította a TEN-T projektek végrehajtását a beruházások koncentrálása és a prioritást élvező projektek fejlesztésének elősegítése terén; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa meg a koordinátorok által jelenleg betöltött szerepet, és értékelje annak lehetőségét, hogy a jelentős nehézségek előtt álló, prioritást élvező projektek szekciójában több koordinátort jelöljenek ki;

102. véleménye szerint a TEN-T végrehajtó hivatalának feladatkörét ki kell terjeszteni a prioritást élvező projektek társfinanszírozására vonatkozó hatékony ellenőrzési és értékelési eljárás javítása tekintetében;

103. megjegyzi, hogy a TEN-T társfinanszírozás határ menti helyszínekre történő koncentrációja 2006 óta javult, azonban még van tennivaló, beleértve a szűk keresztmetszetek felszámolását és a hiányzó kapcsolódási pontok pótlását;

104. hangsúlyozza, hogy a TEN-T iránymutatás felülvizsgálatának előkészítésekor az összes fennmaradó problémát és kérdéskört értékelni kell;

105. felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlat-változási célkitűzésekhez, a további gazdasági növekedéshez, valamint a társadalmi és gazdasági kohézióhoz kapcsolódó jövőbeni kihívásoknak való megfelelés érdekében vizsgálja felül a TEN-T-re vonatkozó politikát;

X. rész – A Számvevőszék 9/2010. számú, „Hatékony-e az Unió strukturális intézkedéseinek keretében a háztartási vízellátásra fordított kiadások felhasználása?” című különjelentése

106. hangsúlyozza, hogy a víz – különösen az ivóvíz – stratégiai természeti erőforrás, amely más természeti erőforrásokhoz hasonlóan a XXI. században a kereslet fokozatos növekedése miatt egyre nagyobb nyomás alá kerül, emiatt a Parlament feladata és kötelessége, hogy külön figyelmet szenteljen a víz védelmére, valamint felelős és ésszerű hasznosítására annak érdekében, hogy a növekvő népességnek és a jövő nemzedékeinek jó vízminőséget és elegendő ivóvízforrást hagyjunk hátra;

107. üdvözli a Számvevőszék előremutató ajánlásait, és felkéri a tagállamokat, hogy programjaik és projektjeik uniós társfinanszírozásra való előkészítésekor fordítsanak nagyobb figyelmet a környezeti és gazdasági érdekeket egyaránt szolgáló integrált vízgazdálkodásra, és törekedjenek az uniós beavatkozás hozzáadott értékének maximalizálására;

108. hangsúlyozza, hogy a hiányosságok megelőzése érdekében a kérelmezési szakaszban alaposabb projektvizsgálatokra van szükség; ezért kéri a Bizottságot, hogy az eljárások és eredményeik eredményességének és egységességének fokozása, valamint a szükséges információk megadása vagy intézkedés megtételének elmulasztása esetén a megfelelő nyomon követő intézkedés megtételének biztosítása érdekében javítsa az útmutatók és ellenőrzési listák használatát a támogatási kérelmek értékeléséhez egyértelműbb kritériumok megadásával;

109. megdöbbentőnek tartja a Számvevőszék azon megállapítását, amely szerint egyes projektek az ellenőrzés előtt évekkel elkészültek, de még mindig nem üzemelnek a kiegészítő infrastruktúra hiánya miatt; sürgeti emiatt a tagállamokat, hogy törekedjenek megfelelőbb projekttervezésre annak megelőzése céljából, hogy működésképtelenek legyenek a hálózati csatlakozások hiánya miatt a vízellátási ágazatban alkalmazott költséges infrastruktúrák;

110. egyben felkéri a tagállamokat a megfelelőbb tervezés átfogó szükségletértékelés elvégzése révén történő biztosítására, és annak vizsgálatára, hogy a beruházások – a felhasználók általi költségmegtérítés lehetőségét is figyelembe véve – a lehetőségekhez képest eredményesek és gazdaságosak legyenek, valamint a vízforrások védelme érdekében a vízfelhasználás hatékonyságának fokozására, egyidejűleg a vízfelhasználás hatékonyságának fokozására és a veszteségek csökkentésére való törekvésre;

111. kéri a tagállamokat a megfelelőbb koordináció garantálására, és több érdekeltnek a projekttervezésbe történő bevonására az olyan helyzetek elkerülése érdekében, amikor a vízellátási kapacitás növelését célzó beruházásokra valamely településen anélkül kerül sor, hogy figyelembe vennék az ugyanott zajló más beruházásokból eredően csökkenő fogyasztást, vagy ha több települést ellátó rendszerekbe anélkül ruháznak be, hogy a településekre kötelezettséget rónának azok használata tekintetében;

XI. rész – Az Európai Számvevőszék 10/2010. számú, „Egyedi intézkedések a legkülső régiók és kisebb égei-tengeri szigetek mezőgazdaságának javára” című különjelentése

112. üdvözli a Számvevőszék jelentését, valamint a Bizottság válaszát;

113. egyetért a Számvevőszék 1. ajánlásával; az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 2006. január 30-i, 247/2006/EK tanácsi rendelet(14) 12. cikke tekintetében elismeri a szubszidiaritás elvét azon programok tagállami szintű kidolgozásánál, amelyek összhangban állnak a Bizottság által meghatározott iránymutatásokkal; tudatában van annak, hogy az adott keretfeltételek között meg kell találni a megfelelő nemzeti szintű intézkedéseket; üdvözli, hogy a Bizottság részt vett a programok uniós joggal való összhangjának megteremtésében, valamint a programtervezés előtt és során a nemzeti hatóságokkal folytatott egyeztetésekben, amihez hozzátartozik a tagállamok iránymutatásokkal való ellátása is; az ellenőrzési mutatók és a hatékonyság javítása tekintetében különösen hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés kiépítésének jelentőségét;

114. egyetért a Számvevőszék 2. ajánlásával; üdvözli a 247/2006/EK rendelet vonatkozó cikkeinek a Bizottság javaslatai szerint végrehajtott módosítását, amelynek célja a tagállamok éves felülvizsgálati eljárásainak egyszerűsítése;

115. egyetért a Számvevőszék 3. ajánlásával; elismeri a szubszidiaritás elvét az intézkedések tagállami szintű meghatározásánál; megállapítja, hogy a program résztvevőinek erőteljesebb bevonása, illetve az érintett tagállamokban a gazdasági elemezések pontosabb elkészítése hozzájárulhat az intézkedések javításához; megjegyzi, hogy az intézkedések nemzeti szintű meghatározásánál fenntartható célokat kell figyelembe venni, így véve elejét annak, hogy a felszínes intézkedésekre összpontosítsanak; bizonyos régiókban átalányösszegű támogatások és tisztán termelési támogatások nyújtását tartja szükségesnek, azonban olyan fenntartható ösztönzők bevezetését is szorgalmazza, amelyek az érintett régiók számára garantálják a fenntartható gazdálkodást;

116. egyetért a Számvevőszék 4. ajánlásával; ezenfelül felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a közös ellenőrzési mutatókra vonatkozó keretfeltételeket; tudatában van annak, hogy az egyes programokon belül eltérő feltételek uralkodnak, ami megnehezíti az uniós szintű ellenőrzési mutatók kidolgozását; mégis úgy véli, hogy az közös ellenőrzési mutatók elengedhetetlenek a mezőgazdaság és a vidéki térségek fenntartható fejlődéséhez; üdvözli, hogy a Bizottság konzultációkat folytatott a tagállamokkal a programokra 2011-től alkalmazandó közös ellenőrzési mutatók meghatározása céljából; e konzultációkat egy olyan kiváló példa megteremtésére irányuló kezdeményezésnek tekinti, amelyet a továbbiakban az uniós finanszírozásban részesülő egyéb területekre is ki lehetne terjeszteni;

117. egyetért a Számvevőszék 5. ajánlásával; üdvözli a Számvevőszék arra irányuló javaslatát, hogy a programok értékelése közötti időt csökkentsék öt évnél kevesebbre; tudomásul veszi a Bizottságnak a Számvevőszék javaslatára adott válaszát; a Számvevőszékhez hasonlóan javasolja, hogy a tagállamok által a Bizottságnak benyújtandó éves végrehajtási jelentések sérelme nélkül az ötéves értékelési időszakot egy évre csökkentsék; szorgalmazza továbbá egy informatikai irányítási rendszer bevezetését, amely reprezentatív ellenőrzési mutatók alapján ellenőrzi a tagállamok által összegyűjtött adatokat, valamint a pénzügyi támogatások hatékony és fenntartható felhasználásához vezet;

118. felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal hatékony együttműködést alakítson ki; tudomásul veszi, hogy a Bizottság nem kényszerítheti a tagállamokat arra, hogy végrehajtsák azokat a javasolt módosításokat, amelyek hozzájárulnának a programok fenntarthatóságának javításához; úgy véli, hogy a Bizottság ellenőrzésbe való fokozott bevonása hozzájárulna a programok hatékonyságának növeléséhez;

o

o         o

119. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat).

8.2.2011

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről

a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére

a Számvevőszék különjelentéséről a Bizottság 2009. évi mentesítése kapcsán

(2010/2204(DEC))

A vélemény előadója: Charles Goerens

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

18/2009. sz. különjelentés a regionális gazdasági integráció támogatására nyújtott EFA-támogatás eredményességéről Kelet-Afrikában és Nyugat-Afrikában

1.   tudomásul veszi, hogy a regionális gazdasági integráció növekedéshez és munkahelyteremtéshez vezethet a fejlődő országokban, és ezáltal hozzájárulhat a szegénység csökkentéséhez; ennek megfelelően üdvözli, hogy az Európai Fejlesztési Alap (EFA) e terület számára nyújtott támogatása több mint megkétszereződött a szóban forgó költségvetési időszak során;

2.   sajnálja, hogy az EFA által a regionális integráció számára nyújtott támogatás még nem teljesen hatékony, főként az afrikai hatóságok kapacitáshiánya, az afrikai regionális gazdasági szervezetekben való, az erőfeszítések megkettőződéséhez és az erőforrások szétaprózódásához vezető egymást átfedő tagságok és a bizottsági delegációk – elsősorban erőforráshiánynak betudható – nem megfelelő támogatása és koordinálása miatt;

3.   felhívja ezért a Bizottságot, hogy erősítse a kapacitásépítést a kelet- és nyugat-afrikai regionális gazdasági szervezeteknél és intézményeiknél, beleértve a nemzeti parlamentek és a helyi civil társadalom támogatását és a regionális blokkok közötti konvergencia ösztönzését is, hogy felszámolják az egymást átfedő tagságokat, egyúttal gondoskodva arról, hogy a partnerországok magukénak érezzék a folyamatot;

4.   felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy biztosítsanak több forrást arra, hogy a delegációk hatékonyabban tudják kezelni a regionális integrációs folyamatokat, és jobban tudják koordinálni a regionális és nemzeti programokat, továbbá nagyobb koherenciát tudjanak teremteni közöttük;

5.   ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió ne gyakoroljon nyomást afrikai országokra az európai partnerségi megállapodások gyorsabb aláírása, vagy annak érdekében, hogy azok az általuk kívántnál több témára is kiterjedjenek, és hogy az Unió ne aknázza alá a meglévő gazdasági csoportosulásokat gazdasági partnerségi megállapodások egyes országokkal történő megkötésével;

6.   ragaszkodik ahhoz, hogy a kisebb államoknak, különösen a legkevésbé fejletteknek nyújtott támogatás jobban összpontosítson a fenntartható gazdasági fejlődésre, például a jólétteremtő mechanizmusok révén, ezáltal csökkentve az olyan regionális gazdasági óriásokkal szembeni függőséget, mint például a nyugat-afrikai Nigéria; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a regionális programok, más néven az AKCS-n belüli programok támogatását, amelyek az adott térség jó néhány vagy összes országát lefedik;

15/2009. sz. különjelentés az ENSZ szervezetein keresztül végrehajtott uniós támogatásokról: döntéshozatal és felügyelet

7.   megjegyzi, hogy az ENSZ szervezetein keresztül eljuttatott uniós fejlesztési támogatás 2002 és 2008 között megduplázódott és elérte az 1 milliárd eurós szintet;

8.   díjazza, hogy az ENSZ szervezeteivel való együttműködés méretgazdaságossági előnyöket nyújthat, továbbá az adományozók jobb koordinálása révén hozzájárulhat a támogatások hatékonyabbá tételéhez, azonban rámutat, hogy nem feltétlenül mindig ez a helyzet, hiszen a civil társadalmi szervezetek gyakran értékes helyi tapasztalatokkal rendelkeznek, és bevonásuk révén a fejlődő országokbeli partnerek jobban magukénak érezhetik a folyamatot;

9.   aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék szerint nehézségek mutatkoznak a partnerek objektív és átlátható kiválasztására vonatkozó szigorú jogi követelményeknek a döntéshozatal alátámasztását szolgáló gyakorlati kritériumokká való átalakítása terén;

10. felhívja ezért a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű kiválasztási kritériumokat és folyamatokat, amelyek biztosítják, hogy minden esetben a leghatékonyabb módot választják a segélyek eljuttatására;

11. felhívja a Bizottságot, hogy alaposabban ellenőrizze az ENSZ-en keresztül lebonyolított segélyprojekteket, hogy információkat nyerjen tényleges hatásukról és költséghatékonyságukról;

12. sürgeti a Bizottságot, hogy gyűjtsön több információt az EFA nemzeti és regionális szintű végrehajtásáról az AKCS-országokban, és biztosítsa az Unió által támogatott valamennyi tengerentúli tevékenység jobb láthatóságát.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(1) HL L 69., 2009.3.13. (2) HL C 308., 2010.11.12.11., 1. o. (3) HL C 303., 2010.11.12.9., 1. o. (4) HL C 308., 2010.11.12.11., 129. o. (5) Elfogadott szövegek, , P7_TA(2011)0000. (6) HL L 248.,2002.9.16., 1. o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0000 (Bizottsági mentesítési határozat). (8) 2/2010 számú különjelentés, a Bizottság válasza a 25–26. pontra: „A CNI-rendszer célja az európai infrastruktúrák optimalizálása az új infrastruktúrákra vonatkozó, korlátozott számú projekt fejlesztésére nyújtott korlátozott támogatás által, kellően indokolt esetekben, ha az ilyen támogatásnak kritikus katalizáló hatása lehet az európai hozzáadott érték tekintetében.” (9) 6/2010. számú különjelentés, 43. pont. (10) 6/2010. számú különjelentés, 72. pont. (11) 6/2010. számú különjelentés, 73. pont. (12) 6/2010. számú különjelentés, 2. ajánlás. (13) 6/2010. számú különjelentés, a Bizottság válasza, 58. pont. (14)    HL L 42., 2006.2.14, 1. o.