Eljárás : 2010/2205(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0172/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0172/2011

Viták :

PV 06/06/2011 - 23
CRE 06/06/2011 - 23

Szavazatok :

PV 08/06/2011 - 6.7
CRE 08/06/2011 - 6.7
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0260

JELENTÉS     
PDF 289kDOC 256k
2011. április 20.
PE 454.428v02-00 A7-0172/2011

a szociálpolitika külső dimenziójáról, a munkaügyi és szociális normák előmozdításáról és az európai vállalatok szociális felelősségéről

(2010/2205(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Richard Falbr

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a szociálpolitika külső dimenziójáról, a munkaügyi és szociális normák előmozdításáról és az európai vállalatok szociális felelősségéről

(2010/2205(INI))

az Európai Parlament,

–    tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

–    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7., 9., 145–161., 206–209. és 215. cikkére,

–    tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5.,12., 14., 15., 16., 21., 23., 26., 27., 28., 29., 31.,32., 33., 34. és 36. cikkére,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és az ENSZ más emberi jogi okmányaira, különösen a polgári és politikai (1966), valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányaira (1966), a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre (1965), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1979) és a gyermek jogairól szóló egyezményre (1989), a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre (1990), és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre (2006)(1),

–   tekintettel a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó, a vállalkozásokra és az emberi jogokra irányadó ENSZ-keretrendszerre („Protect, Respect and Remedy”), amelyet John Ruggie professzor, az ENSZ-főtitkár emberi jogi, transznacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különleges megbízottja javasolt, és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2008-ban egyhangúlag támogatott (8/7. sz. határozat), a keretrendszer végrehajtására vonatkozó, a közelmúltban közzétett vezérelvekre(2) és a Külkapcsolatok Tanácsa 2009. december 9-i következtetéseire(3), amely megemlíti a vállalkozások fontos szerepét az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásának elérésében, és megismétli, hogy a Tanács teljes mértékben támogatja az ENSZ különmegbízottjának munkáját,

–   tekintettel John Ruggie, az ENSZ-főtitkár emberi jogokkal és a transznacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különmegbízottja legutóbbi jelentésére(4),

–    tekintettel az Európai Szociális Chartára, és különösen annak 5., 6. és 19. cikkére(5),

–    tekintettel a migráns munkavállalók jogállásáról szóló európai egyezményre(6),

–    tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeire, különösen az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismeréséről (a 87. és 98. számú egyezmény), a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörléséről (a 29. és 105. számú egyezmény), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről (a 100. és 101. számú egyezmény), valamint a gyermekmunka tényleges megszüntetéséről (138. és 182. számú egyezmény) szóló nyolc alapvető egyezményre(7),

–   tekintettel továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkaügyi záradékokról (állami szerződések) (94. számú egyezmény) és a kollektív tárgyalások előmozdításáról (154. számú egyezmény) szóló egyezményeire(8),

–    tekintettel az ILO-nak a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára(9),

–   tekintettel a Szociális igazságosság a méltányos globalizációért című nyilatkozatra, amelyet az ILO 183 tagállama 2008-ban egyetértéssel elfogadott(10),

–    tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakechi Egyezményre(11), valamint a 2001 novemberében Dohában megrendezett negyedik miniszteri konferencián elfogadott nyilatkozatra(12), különösen annak (31) bekezdésére,

–    tekintettel a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó általános megállapodásra és 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjára, az úgynevezett MODE 4-re(13),

–    tekintettel a globalizáció szociális dimenziójával foglalkozó világbizottság „Igazságos globalizáció: esélyteremtés mindenkinek” címet viselő jelentésére(14),

–    tekintettel a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi G20-csúcs vezetői nyilatkozatára(15),

–   tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásainak legutóbbi frissítéseire(16),

–    tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(17), valamint az 546/2009 rendelet módosítására,

–    tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(18) (a kiküldetési irányelv – PWD),

–    tekintettel a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletének a Közösség és harmadik országok között létrejövő megállapodásokba való foglalásával kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 1996. szeptember 20-i állásfoglalására (COM(1995)0216)(19), valamint az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló 2006. február 14-i állásfoglalására(20),

–    tekintettel a nemzetközi kereskedelmet érintő nyitásról és demokráciáról szóló 2001. október 25-i állásfoglalására(21), amelyben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető társadalmi normáinak WTO általi tiszteletben tartását, és az ILO határozatainak Európai Unió általi elfogadását kéri, beleértve az alapvető szociális normák súlyos megsértéséhez kapcsolódó szankciókra való felhívásokat,

–    tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló 2007. május 23-i állásfoglalására(22), amelyben a tisztességes munka előmozdítása nevében kéri a szociális normák belefoglalását az Európai Unió kereskedelmi megállapodásaiba, különösen a kétoldalú megállapodásokba,

–    tekintettel a globalizáció szociális dimenziójáról szóló 2005. november 15-i állásfoglalására(23),

–    tekintettel a „Gyermekek fejlődő országokban történő kizsákmányolása, különös tekintettel a gyermekmunkára” című 2005. július 5-i állásfoglalására(24),

–    tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló 2006. július 6-i állásfoglalására(25),

–    tekintettel „A globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0567) válszként adott „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” című 2007. május 22-i állásfoglalására(26),

–   tekintettel a vállalati szociális felelősség európai keretének előmozdításáról szóló bizottsági zöld könyvről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására(27), valamint a fejlődő országokban tevékenykedő európai vállalatok számára felállítandó, egy európai magatartási kódex felé mutató európai standardokról szóló 1999. április 14-i állásfoglalására(28),

–   tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására(29),

–   tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című 2010. november 25-i állásfoglalására(30),

–    tekintettel az AKCS-államokkal és -régiókkal kötött partnerségi megállapodásokról szóló állásfogalalásaira, különösen a 2002. szeptember 26-ira(31), a 2007. május 23-ira(32) és a 2007. december 12-ire(33),

–    tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó 2010. június 14-i következtetéseire(34),

–    tekintettel a Tanács 2010. szeptember 16-i következtetéseire az alábbi témában: „Változó világ: kihívás az EU számára”(35),

–    tekintettel „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU politikai hozzájárulása az előnyök mindenki számára történő elérhetővé tételéhez” című bizottsági közleményre (COM(2004)0383),

–   tekintettel a Bizottságnak a megújított szociális menetrendről szóló, 2008. július 2-i közleményére (COM(2008) 0412),

–    tekintettel a Bizottságnak a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című közleményére (COM(2006)0249),

–   tekintettel Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság pénzügyi adatszolgáltatással foglalkozó osztálya által indított, a vállalatok nem pénzügyi információnak nyilvánosságra hozataláról szóló nyilvános konzultációra(36),

–    tekintettel a Bizottság alábbi közleményére: „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek: A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” (COM(2010)0612),

–    tekintettel a 2009. január 1. óta hatályban levő általános preferenciarendszerre, amely egyre több terméknek biztosít vámmentes hozzájutást vagy vámcsökkentést, és amely egy új ösztönzőt is tartalmaz a sérülékeny helyzetű országok számára, amelyeknek különleges kereskedelmi, pénzügyi és a fejlődésbeli igényeik vannak(37),

–    tekintettel az Európai Unió és a harmadik országok között megkötött valamennyi kereskedelmi megállapodásra,

–    tekintettel különösen az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országai (AKCS-országok) és az Európai Unió közötti partnerségi megállapodásra, amelyet 2000. június 23-án írtak alá Cotonouban, valamint annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára(38),

–    tekintettel az Európai Unió, Kolumbia és Peru közötti többoldalú kereskedelmi megállapodás aláírására vonatkozó tárgyalások lezárására(39),

–    tekintettel a „Társadalmi és környezetvédelmi normák alkalmazása a kereskedelmi tárgyalások során” című meghallgatásra, amelyet 2010. január 14-én rendeztek az Európai Parlamentben,

–    tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–    tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0172/2011),

A. mivel az Unióban a szociális védelem és az emberi jogok védelme magas szintű, és az Európai Unió számára döntő fontossággal bír a nem uniós tagállamokkal való tárgyalások során,

B.  mivel valamennyi tagállam és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából fakadóan minden állam kötelessége, hogy a gazdasági és szociális jogokat megvédje, és mivel ez magában foglalja mindenkinek azon jogát, hogy szakszervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon érdekeinek megvédése céljából,

C. mivel az alapvető ILO-egyezményeket a tisztességes nemzetközi kereskedelem alapjaként ismerik el szerte a világban, és mivel sajnálatos módon nem minden tagállam tartja teljes mértékben tiszteletben ezeket az egyezményeket,

D. mivel az Uniónak az az érdeke, hogy – egészen addig, amíg mindkét fél tiszteletben tartja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt jogokat – az Unió és kereskedelmi partnerei javára szolgáló kétoldalú kereskedelemi megállapodásokat kössön,

E.  mivel a tagállamok fellépésében egyértelműen tükröződnie kell az európai szociális modellnek, amikor a szociális kérdések és a nyitott koordinációs módszeren alapuló tagállamok közötti együttműködés forognak kockán,

F.  mivel a demokráciához és a jogállamisághoz erős és szabad szakszervezetekre, munkavállalói szervezetekre és társadalmi mozgalmakra van szükség, és mivel ezek csak egy demokratikus közösségben létezhetnek, ahol a hatalmi ágak szétválasztásának elve érvényesül,

G. mivel egyes fejődő országok úgy vélik, hogy amikor az Unió a nemzetközi munkaügyi normáknak való megfelelést követeli tőlük, nyomást gyakorol rájuk, hogy feladják komparatív előnyeiket,

H. mivel az ILO Szociális igazságosság a méltányos globalizációért című, 2008. évi nyilatkozata, amelyet az ILO 183 tagállama konszenzussal fogadott el, kimondja, hogy a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok megsértése nem használható fel jogos komparatív előnyként, és a munkaügyi normákat nem szabad protekcionista kereskedelmi célokra használni,

I.   mivel néhány nem uniós tagállam az EU-val való tárgyalások során megkísérli a MODE4(40) alkalmazását,

J.   mivel számos vállalkozás vállalja vállalati szociális felelősségét (CSR), és igyekszik megfelelni a hatáskörébe tartozó szociális és környezetvédelmi normáknak, például azáltal, hogy csatlakozik az ENSZ Globális Megállapodásához, vagy önkéntes ipari kezdeményezésekben való részvétel révén,

K. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás meghatározó elvei, amelyeket nemzetközi szinten teljes mértékben elismernek, akár az OECD által, akár az ILO vagy az ENSZ által, a vállalkozások felelősségteljes magatartására vonatkoznak, és elsődlegesen feltételezik a hatályos jogszabályok tiszteletben tartását a foglalkoztatás, társadalmi kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a fogyasztók számára biztosított átláthatóság, valamint a korrupció elleni küzdelem tekintetében,

L.  mivel az európai vállalatok szociális felelősségéről szóló ajánlás elfogadását és tiszteletben tartását el kellene érni uniós szinten,

M. mivel a globalizáció megkönnyíti a tagállamok között, de még a nem uniós országok felé is a munkavállalók mobilitását,

N. mivel az utóbbi években az ILO szerepe az új normák meghatározásában jelentősen meggyöngült és leginkább nyilatkozatok elfogadására korlátozódott, amelyeket ezt követően nem is tartottak tiszteletben, annak ellenére, hogy az ILO részt vesz a G20-csúcstalálkozókon, a tisztességes munkára vonatkozó programot globálisan elismerik, és az 1. millenniumi fejlesztési cél része a foglalkoztatás és a tisztességes munka,

O. mivel emlékeztetni kell az egyesülési jog és a hatékony kollektív tárgyalások feltétlen tiszteletben tartására,

P.  mivel elő kell mozdítani a tisztességes munkára vonatkozó programot,

Q. mivel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 23. cikkében foglalt, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elve szerint rendkívül fontos a jövedelmek terén tapasztalható mindennemű megkülönböztetés megakadályozása,

R.  mivel az EU általános preferenciarendszerének (GSP)(41) félidős értékelése azt mutatja, hogy a GSP+ kereskedelmi rendszer, amely előírja, hogy a kedvezményezett országok ratifikálják és hatékonyan hajtsák végre az emberi jogokra, az alapvető munkajogokra, a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó meghatározott nemzetközi egyezményeket, határozottan pozitív hatással volt a nemek közötti egyenlőségre ezekben az országokban,

S.  mivel elő kell mozdítani a munkavállalók szociális védelmét,

T.  mivel elő kell mozdítani az ILO által naprakésznek nyilvánított ILO-egyezmények ratifikálását és alkalmazását a tisztességes munka négy alappillére (foglalkoztatás, szociális védelem, társadalmi párbeszéd és munkahelyi jogok) egyre növekvő mértékű elterjesztése céljából, különös hangsúllyal a munkaügyi ellenőrzésre vonatkozó szociális kormányzásról (81. és 129. számú egyezmény), a foglalkoztatáspolitikára (122. számú egyezmény) és a háromoldalú konzultációról szóló egyezményre (144. számú egyezmény),

U. mivel a megújított szociális menetrendről szóló, 2008. július 2-i bizottsági közlemény (COM(2008) 0412) felszólítja az Unió tagállamait, hogy ratifikálják és alkalmazzák az ILO által naprakésznek minősített ILO-egyezményeket, azzal a céllal, hogy példát mutassanak partnereiknek szerte a világon,

V. mivel sok országban negatívan befolyásolja a nemzetközi munkaügyi normák hatékony alkalmazását a gyenge munkaügyi igazgatás és a szociális partnerek kapacitáshiánya,

W. mivel a globális foglalkoztatási trendekről szóló 2011-es ILO-jelentés becslései szerint 2009-ben globális szinten a munkavállalók 50,1%-a, azaz 1,53 milliárd ember nehéz foglalkoztatási helyzetben van(42), és mivel a pénzügyi és gazdasági válság megállította és megfordította a nehéz foglalkoztatásra vonatkozó, 2008 előtt mért csökkenő tendenciát,

X. mivel az ILO 2010-es, a globális szociális biztonságról szóló jelentése szerint az összes munkavállaló több mint 50%-a nem rendelkezik semmiféle szociális védelemmel, és mivel újra érdeklődés mutatkozik a szociális védelem kiterjesztése iránt, beleértve a társadalombiztosítási rendszerek támogatását,

Általános elvek

1.  emlékeztet arra, hogy az EU a szociális célkitűzések világszerte való előmozdítása révén a szociálpolitikák terén vezető szerepre törekszik a világon; hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződésből adódóan az Európai Parlamentre háruló fontos szerepet, amely jelentősen növeli befolyását;

2.  arra is emlékeztet, hogy az EUMSz. 9. cikkének szociális záradékát is figyelembe kell venni a közösségi politikák és célkitűzések végrehajtása során, például az EUMSz. 46. és 49. cikke esetén vagy az EU kereskedelempolitikája kapcsán a Közösség nem hagyhatja figyelmen kívül a közérdek miatt indokolt korlátozásokat(43);

3.  továbbá emlékeztet arra, hogy az EUMSz. 7. cikke az egységesség követelményét támasztja az EU politikáival szemben, valamint előírja a jogalkotó számára, hogy valamennyi uniós célkitűzést figyelembe kell vennie és a hatáskörök átruházása elvének megfelelően kell eljárnia, amely azt jelenti, hogy egy adott jogalapon nyugvó jogalkotási aktus elfogadásakor megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a különféle célkitűzések és/vagy érdekek között(44);

4.  sürgeti a tagállamokat, hogy feleljenek meg az alapvető ILO-egyezményeknek, különös tekintettel a gyülekezési szabadság vagy a kollektív tárgyalások előtt álló akadályok megszüntetésére, amelyek a színlelt önálló vállalkozói státusz ösztönzése, illetve az egyénnek a kollektív megállapodások visszautasítására való kényszerítése következtében alakultak ki;

5.  felhívja a szabadkereskedelmi megállapodásokban részes feleket, hogy az ILO-tagságból eredő kötelezettségekkel és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1998-ban megrendezett 86. ülésén az ILO által elfogadott a munkaügyi alapelvekről és alapjogokról és azok nyomon követéséről szóló nyilatkozattal összhangban vállaljanak kötelezettséget arra, hogy jogszabályaikban és gyakorlataikban tiszteletben tartják, előmozdítják és megvalósítják különösen a következő alapvető jogokra vonatkozó elveket:

     a)  az egyesülés szabadsága és a kollektív szerződéshez való jog tényleges elismerése;

     b)  a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának felszámolása;

     c)  a gyermekmunka tényleges megszüntetése; valamint

     d)  a munkavállalás és a foglalkoztatás terén a megkülönböztetés eltörlése.

Nemzetközi együttműködés – szociális szövetség

6.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági dinamizmus és a szociális modell példa nélkül álló kombinációja miatt az EU-t mágnesként és vonzó partnerként tekintik szerte a világon;

7.  hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell egyenlő esélyeket biztosít az oktatásban, a képzésben és a munkaerőpiacon, továbbá egyenlő hozzáférést nyújt a gazdasági siker legfőbb tényezőjét jelentő szociális szolgáltatásokhoz;

8.  úgy véli, hogy az alapvető nemzetközi szociális normák tiszteletben tartásának elmulasztása az európai vállalatok és munkavállalók számára káros szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját jelenti;

9.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy javítsák a globalizáció azon szociális dimenzióit, amelyeknek a kiindulópontja az európai szociális modell;

10. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szociális védelemre vonatkozóan az Unióban és azon kívül is összehangolt cselekvésre van szükség;

11. párbeszéd kialakítását javasolja valamennyi érdekelt féllel, hangsúlyozva a szociális kérdések fontosságát, továbbá javasolja a pragmatikus és fenntartható megoldások végrehajtásának és alkalmazásának előtérbe helyezését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fontos a társadalmi partnerekben tudatosítani a jogaikat és kötelességeiket;

12. úgy véli, hogy meg kell erősíteni az illetékes nemzetközi intézmények (mint például az ILO, a WTO, az OECD és az Egyesült Nemzetek) szerepét és együttműködésüket az alapvető nemzetközi szociális normák és a kapcsolódó végrehajtási fellépések kidolgozása, illetve a vonatkozó szankciók végrehajtása és előmozdítása érdekében;

13. javasolja, hogy az Unió tartózkodjon az azokkal az országokkal való kereskedelmi megállapodásoktól, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető munkaügyi normákat;

14. támogatja a partnerországokkal való, a kölcsönös elismerésen alapuló és a partnerországok – elsősorban a fejlődő országok – saját forrásainak fejlesztését célzó és a gazdasági ágazatok körültekintő módon történő fejlesztését lehetővé tevő fenntartható párbeszédet szolgáló eszközök kialakítását;

15. felkéri ezenkívül a Bizottságot, hogy a tárgyalások során az általa támasztott követelmények szintjét alakítsa a különböző partnerországok fejlődési szintjéhez; javasolja továbbá a Bizottságnak, hogy állítson össze jegyzéket a kiegészítő normákról azok fokozatos és rugalmas alkalmazása előtt, és vegye figyelembe a szóban forgó partner gazdasági, szociális és környezeti helyzetét;

16. úgy véli, hogy mind a partnerországok területén, mind a tagállamokban ezen alapvető normák végrehajtását független testületeknek kell folyamatosan nyomon követniük és – előzetesen meghatározott kritériumok alapján megállapított – be nem tartásuk vagy megsértésük esetén hatékony és átlátható eljárások alkalmazásával szankciókat kell kiróni;

17. úgy véli, hogy e normákat teljes körűen kell alkalmazni, és hogy sem a vámszabad területeket, sem a fogadó országgal kötött megállapodásokat („host country agreements”) nem lehet azok megsértésére felhasználni;

18. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországokkal a nemi alapú diszkrimináció és a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni fellépés céljából, és a millenniumi fejlesztési célok, valamint a pekingi cselekvési terv elveivel összhangban valósítsák meg a nemek közötti egyenlőséget az Unión belül és kívül egyaránt; felhívja e tekintetben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek jelentősen erősítsik a nők jogi és társadalmi helyzetét a nők által a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából hordozott potenciál hasznosítása érdekében;

19. üdvözli a nemek közötti egyenlőség előmozdítását a fejlődő országokban és területeken a GSP keretébe tartozó jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi megállapodások révén; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzetközi egyezmények ratifikálása és tényleges végrehajtása előfeltétel legyen minden külkereskedelmi és gazdasági partnerségi megállapodásban;

20. kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat az egymással és a partnerországokkal való együttműködésre a sérülékeny csoportok megvédése és a nemi, valamint a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni fellépés céljából; annak érdekében, hogy fellépjen a szegénység kiváltó okaival szemben felhívja a figyelmet különösen azon személyekre, akiknek többszörös megkülönböztetésben vagy hátrányos helyzetben van részük;

21. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kereskedelmi megállapodásokban, a más országokkal folytatott párbeszédek során és a fejlesztési együttműködésen belül tegyék prioritássá a gyermekmunka megszüntetését és a gyermekjogok tiszteletben tartását, és megállapítja, hogy a magánszektornak kulcsszerepe van a gyermekjogok tiszteletben tartásában; azon a véleményen van, hogy a gyermekmunka elleni fellépésre irányuló intézkedéseknek tartalmazniuk kell tisztességes munkahelyek teremtését a felnőttek számára és megfelelő oktatás lehetővé tételét a gyermekek számára; kéri továbbá a gyermekmunkával kapcsolatos uniós forróvonal létrehozását, ahol a polgárok bejelenthetik azokat a vállalatokat, amelyek bárhol a világon gyermekmunkát vesznek igénybe; úgy véli, e forróvonalnak rendelkeznie kell kisebb, de hatékony kapacitással, amely alapján lehetővé válik éves jelentést kiadni a megállapításokról;

22. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés, társulási vagy stabilitási megállapodások és a kereskedelmi megállapodások keretében folyósított uniós támogatások egyedülálló lehetőségeket teremtenek arra, hogy életképes oktatási, szakképzési, munkaerő-piaci intézmények és szociális védőháló kialakítása révén a partnerországokat támogatni lehessen a nagyobb szintű szociális és gazdasági biztonság és következésképpen a nagyobb jólét elérésében;

23. ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlesztési együttműködés és a külső segítségnyújtás keretében a Bizottság és a tagállamok támogassák a foglalkoztatással és a szociálpolitikával kapcsolatos nemzeti igényeket és prioritásokat tükröző és háromoldalú (munkáltatók, munkavállalók és kormányok közötti) megállapodásokon alapuló, tisztességes munkára vonatkozó programok végrehajtását; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban integrálják a szociális és foglalkoztatási célokat a fejlesztési együttműködés és a külső segítségnyújtás keretébe tartozó gazdasági és kereskedelmi ágazatokba;

24. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországokkal annak érdekében, hogy javuljon a polgárok képzettségének minősége olyan képzettségek tekintetében, amelyek az új munkahelyek és a foglalkoztatás szempontjából fontosak a stabilitás, a jólét, a befogadó társadalom és a jó kormányzás katalizátoraként, különösen az EU szomszédságában;

25. szociális attaséi posztok kialakítását kéri az új Európai Külügyi Szolgálaton belül, hogy a szociálpolitika terén növelni lehessen a Szolgálat hatékonyságát és főként, hogy biztosítani lehessen „a tisztességes munka mindenki számára” központi politikai célkitűzés végrehajtását;

26. elismeri, hogy noha a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben egyre inkább elfogadják a kereskedelemmel kapcsolatos munkaügyi és szociális normákat, a szabad kereskedelmi megállapodások többnyire még mindig ritkán hivatkoznak szociális normákra; sajnálja, hogy az EU nem rendelkezik olyan egységes megfogalmazású „szociális záradékkal”, amelyet be lehetne illeszteni az összes kétoldalú kereskedelmi megállapodásba; sürgeti az Európai Uniót, hogy minden külső kereskedelmi megállapodásba, ideértve a WTO keretén belül megkötendő megállapodásokat is, iktasson be egy szociális záradékot összhangban a többi nemzetközileg elfogadott és elismert normával (azaz az ILO alapvető munkaügyi normáival);

27. emlékeztet arra, hogy szükség van a WTO által jelenleg alkalmazott gyakorlatok átalakítására, hogy azok a fejlődő és a fejlett országok javát egyformán szolgálják;

28. emlékeztet arra, hogy a verseny- és a szociálpolitikát össze kell kapcsolni egymással, és hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell semmilyen körülmények között sem gyengülhet a versenyképesség és a feltételezett gazdasági előnyök érdekében; emlékeztet arra, hogy az európai szociális modellnek példát kell mutatnia a fejlődő országok számára a munkavállalók védelme tekintetében;

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása

29. emlékeztet, hogy az EU-nak nem pusztán az a célja, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésében példaértékűvé váljon, hanem a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az EU által alkalmazott külpolitikai lépések során történő előmozdítása is; elismeri a Bizottság által a vállalati társadalmi felelősségvállalás külföldön működő európai vállalatok körében követett legjobb gyakorlatainak ösztönzésére tett erőfeszítéseket, ám kiemeli, hogy fokozottabban figyelembe kellene vennie azon minősítések és besorolások fontosságát, amelyek igazolják, hogy a vállalatok megfelelnek a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek;

30. úgy véli, hogy az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex hasznos és nem kötelező kötelezettségvállalási forma a multinacionális társaságok részéről; javasolja továbbá az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex – többek között az ISO 26000 szabványon, az ENSZ Globális Megállapodásán vagy az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásain keresztül, valamint a kódexnek a tisztességes munka egy-egy ágazatban, közösségekben, országos és regionális szinten való előmozdítására irányuló kezdeményezések szélesebb körével, például az ILO munkavállalókat, munkaadókat, hatóságokat és más érintett feleket bevonó Jobb munka és SCORE programjával való összekapcsolása révén történő – célzott fejlesztését;

31. hangsúlyozza, hogy semmilyen, az európai vállalatok szociális felelősségét szabályozó irányelvet nem lenne szabad uniós szinten elfogadni és tiszteletben tartani;

32. úgy véli, hogy a kkv-k tevékenységének nemzetközivé tételéről szóló jövőbeli közleményében a Bizottság olyan intézkedéseket javasol, amelyek lehetővé teszik a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében tett, a „gondolkozz először kicsiben” elvet tiszteletben tartó kezdeményezéseik támogatását és előmozdítását, valamint figyelembe veszik a vállalkozások egyedi jellemzőit;

33. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek arra, hogy biztosítsák az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásai aktuális változatának megerősítését, „egyedi esetekre” történő alkalmazásának fenntartását és kiterjesztését, valamint legjobb gyakorlat bevezetését a nemzeti kapcsolattartó pontok számára, beleértve annak felülvizsgálatát, hogy az Európai Unió miként teljesíthetné a nemzeti kapcsolattartó pontokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásait az Európai Külügyi Szolgálat küldöttségein keresztül;

34. rámutat arra, hogy a vállalati szociális felelősségvállalásnak olyan új területeket kell érintenie, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és a szociális integráció, a diszkriminációellenes intézkedések, az egész életen át tartó tanulás és a képzés fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a vállalati szociális felelősségvállalásnak ki kell terjednie például a munka minősége, a fizetések egyenlősége és a karrierkilátások, valamint az innovatív projektek előmozdítására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fenntartható gazdaság irányába történő elmozdulásban;

35. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az Unió területén székhellyel rendelkező üzleti vállalkozásokat, hogy – különösen a leányvállalataik és egyéb kapcsolt jogi személyek által folytatott – globális tevékenységeik során tartsák tiszteletben az emberi jogokat és ezen belül a gazdasági és szociális jogokat is, valamint a környezetet;

36. hangsúlyozza, hogy a szigorú környezetvédelmi előírások uniós vállalkozások általi, harmadik országokban történő betartását ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, mivel a környezetben okozott kár majdnem mindig veszélyezteti a munkavállalók egészségét, tönkreteszi a termőföldeket, a halászati területeket és az egyéb gazdasági erőforrásokat is, ezáltal számos embert foszt meg megélhetése alapjától;

37. hangsúlyozza, hogy az európai vállalkozások, leányvállalataik és alvállalkozóik nagy súllyal vesznek részt a nemzetközi kereskedelemben, ennélfogva alapvető szerepet játszanak világszerte a munkaügyi és szociális normák előmozdításában és terjesztésében, ezért az európai értékeknek és a nemzetközi szinten elismert normáknak megfelelően kell működniük; úgy véli, hogy helyes és megfelelő lenne, ha felelősségre lehetne vonni – akár európai bíróságok előtt – a helyi népességet érintő károk és negatív külső következmények miatt azon európai vállalatokat, amelyek szociális kötelezettségeik csökkentése érdekében áthelyezik termelésüket;

38. kéri a Bizottságot, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendeletre irányuló javaslatába (2010/0383 (COD)) illesszen be olyan módosításokat, amelyek lehetővé teszik a felperesek számára, hogy pert indítsanak a harmadik országban székhellyel rendelkező leányvállalatok ellen, azok európai anyavállalataival együtt, és hozzon létre kiegészítő joghatósági kritériumokat;

39. kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a vállalati szociális felelősségvállalás figyelembevételét a multilaterális szintű kereskedelempolitikában a vállalati társadalmi felelősségvállalást támogató nemzetközi fórumokon, különösen az OECD-n és az ILO-n belül, valamint a WTO Doha utáni időszakára való tekintettel;

40. felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen foglaljon bele a harmadik országokkal megkötendő szabadkereskedelmi és befektetési megállapodásokba a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet, amely tartalmaz egy, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, jogi úton kikényszeríthető záradékot;

41. javasolja, hogy ez a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló záradék ne csak az ILO nyolc alapvető egyezményének és négy prioritást élvező egyezményének betartására térjen ki, hanem az arra irányuló ösztönzőkre is, hogy a vállalatok maguk kezdeményezzék a vállalati társadalmi felelősségvállalást, valamint térjen ki a vállalatok és vállalatcsoportok részéről tanúsítandó gondossági kötelezettségre, ami azt a kötelezettséget jelenti, miszerint megelőző intézkedéseket kell hozni az emberi jogok vagy a környezethez fűződő jogok mindenfajta megsértésének, a korrupciónak vagy az adócsalásnak megelőzése és felismerése céljából, illetve ezt jelenítsék meg fióktelepeiken és beszerzési láncaikban, vagyis a befolyásuk alá tartozó területeken;

A munkavállalók jogai és a munkakörülmények

42. felszólítja valamennyi tagállamot az ILO alapvető munkaügyi normáinak tiszteletben tartására és előmozdítására, a szociális téren eddig aláírt megállapodások betartására és a munkavállalók jogaival összefüggésben e megállapodásokban foglalt elvek gyakorlati alkalmazására;

43. hangsúlyozza, hogy több GSP+ (Általános Preferenciarendszer +) státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, ez azonban nem vezetett a preferenciák felfüggesztéséhez; úgy véli, hogy a feltételrendszer végrehajtásának hiánya aláássa a szociálpolitika és az alapvető munkaügyi előírások globális előmozdítására irányuló uniós törekvést, és ellentétes a fejlesztési célú politikák koherenciájának elvével;

44. üdvözli az ILO nemzetközi munkaügyi normák felügyeletét szolgáló rendszerét, amely nemzetközi szinten egyedülálló, és segíti annak biztosítását, hogy az országok az általuk ratifikált egyezményeket végrehajtsák; hangsúlyozza, hogy probléma esetén az ILO-nak szociális párbeszéd útján és technikai segítségnyújtással kellene támogatnia az országokat;

45. felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a WTO és az ILO közötti szorosabb együttműködést – lehetővé téve az ILO számára, hogy kereskedelmi jogviták során szakértői jelentéseket nyújtson be a WTO-hoz – annak elérése érdekében, hogy a munkaügyi normák és a tisztességes munka kérdése érvényesüljön a WTO tevékenységeiben, és megakadályozza, hogy veszélybe kerüljön a szociális fejlődés;

46. véleménye szerint az uniós politikáknak a humán tőke fejlesztése és a munkaerő-piaci reformok tekintetében jobban kellene összpontosítaniuk az egyénekre és a vállalatokra;

47. aggodalmát fejezi ki, amiért egyes nem uniós országok kereskedelmi tevékenységeik során használják a MODE4 folyamatot; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy oly módon igyekezzenek a nemzetközi migráció szerkezetét alakítani, hogy el lehessen kerülni a kizsákmányolást és az „agyelszívást”;

48. támogatja a szociális partnerekkel folytatott, partnerországokon belüli és transznacionális párbeszéd és együttműködés fejlesztését fokozó kezdeményezéseket, és kéri a Bizottságot, hogy a szociális partnerek szakpolitikák kidolgozására és végrehajtására szolgáló intézményi kapacitásainak megerősítését célzó programokra összpontosítva fejlessze tovább a már meglévő programokat;

49. a tisztességes munkakörülmények érvényesítése, javítása és védelme érdekében javasolja a szakszervezetek egyesülési szabadságának és kollektív tárgyaláshoz való jogának kivétel nélküli végrehajtását;

50. emlékeztet a különféle emberi jogi kérdésekre vonatkozó uniós iránymutatásokra, amelyek erős politikai jelzések és azt mutatják, hogy ezek a kérdések az Unió prioritásait képezik; kéri ezért a Tanácsot, hogy fogadjon el a nyolc alapvető ILO-egyezményen alapuló hasonló iránymutatásokat, amelyeket az Unió külső szociálpolitikáján belül a megfelelőbb előrehaladást segítő pragmatikus eszközként lehetne használni; ismételten hangsúlyozza, hogy az Egyetemes Nyilatkozat szerint továbbra is valamennyi vállalat köteles tiszteletben tartani a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat;

51. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a globalizációval összefüggő változtatások és átszervezések társadalmi következményeinek kezelésére alakítsanak ki kezdeményező megközelítést;

Globális Gazdasági Kormányzás

52. üdvözli a G20 csoport szociális miniszteri szintű találkozóinak megrendezését, és kéri a Bizottságot az aktív részvételre; sajnálja, hogy általában az uniós szintű nyomon követés továbbra sem kielégítő;

53. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a globális gazdasági kormányzási struktúrákról és a makrogazdasági párbeszédről folytatott tárgyalásokba emeljék be a szociál-, foglalkoztatás- és környezetpolitikát, ideértve a nemek közötti egyenlőség szempontjait is;

54. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügy, az adóügy és az igazságügy területén támogassák a jó kormányzást mint a globalizáció szociális dimenziójának erősítéséhez vezető utat;

55. kéri a Bizottságot, hogy az Unión és a partnerországokon belül a munkavállalók jogai és a munkakörülmények javítása érdekében fogalmazzon meg egy tagállamokhoz intézett ajánlást az ILO által naprakésznek minősített ILO-egyezmények végrehajtásáról és ratifikálásáról, a tagállamok gazdaság- és szociálpolitikái külső dimenziója közötti nagyobb koherencia révén a tisztességes és mindenkit magában foglaló globalizáció elérése érdekében; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a pénzügyi, gazdaság- és kereskedelempolitikák következményeivel foglalkozó rendszeres összegzés készítésére;

56. úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi szabályozó hatóságok számának növekedése sürgető kérdéseket vet fel a nemzetközi jogrend következetességével és eredményességével kapcsolatban, különösen a munkavállalói jogok és az alapvető jogok védelme vonatkozásában;

57. javasolja, hogy a globális kormányzás újradefiniálását kapcsolják össze a szabályozó szerveknek az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogrendjébe történő nagyobb fokú integrálásával, valamint az ENSZ szakosított intézményei, különösen az ILO és a WHO által felkarolt elvek nagyobb fokú tiszteletben tartásával;

o

o o

58. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

http://www2.ohchr.org/english/law/

(2)

http://www.business-humanrights.org/SpecialRepPortal/Home/Protect-Respect-Remedy-Framework

(3)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/111819.pdf

(4)

http://www.business-humanrights.org/SpecialRepPortal/Home/Protect-Respect-Remedy-Framework

(5)

http://conventions.coe.int/Treaty/en/Treaties/Html/163.htm

(6)

http://www.coe.int/t/dg3/migration/documentation/Default_conv_en.asp

(7)

http://www.ilo.org/ilolex/english/convdisp1.htm

(8)

u.o.

(9)

http://www.ilo.org/jobspact/about/lang--en/index.htm

(10)

http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/@dgreports/@cabinet/documents/publication/wcms_099766.pdf

(11)

http://www.wto.org/english/docs_e/legal_e/04-wto.pdf

(12)

http://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/min01_e/mindecl_e.htm

(13)

WTO: GATS, 1. cikk, (2) bekezdés, d) pont = MODE 4

(14)

Genf, ILO, 2004. http://www.ilo.org/fairglobalization/report/lang--en/index.htm

(15)

http://www.pittsburghsummit.gov/mediacenter/129639.htm

(16)

http://www.oecd.org/document/33/0,3746,en_2649_34889_44086753_1_1_1_1,00.html

(17)

HL L 48., 2008.2.22., 82. o.

(18)

HL L 18., 1997.1.21., 1. o.

(19)

HL C 320., 1996.10.28., 261. o.

(20)

HL C 290E., 2006.11.29., 107. o.

(21)

HL C 112E., 2002.5.9., 326. o.

(22)

HL C 102E, 2008.04.24., 321. o.

(23)

HL C 280E, 2006.11.18., 65. o.

(24)

HL C 157E, 2006.7.6., 84. o.

(25)

HL C 303E, 2006.12.13., 865. o.

(26)

HL C 102 E, 2008.4.24., 128. o.

(27)

HL C 187 E, 2003.8.7., 180. o.

(28)

HL C 104., 1999.4.14., 176. o.

(29)

HL C 301. E, 2007.12.13., 45. o.

(30)

Elfogadott szövegek, , P7_TA(2010)0446.

(31)

HL C 273. E, 2003.11.14., 305. o.

(32)

HL C 102E, 2008.4.24., 321. o.

(33)

HL C 323. E, 2008.12.18., 361. o.

(34)

A Tanács 2010. június 14-i 10937/1/10. számú következtetései a gyermekmunkáról

(35)

A Tanács 2010. szeptember 16-i következtetései, EUCO 21/1/10 rev 1.

(36)

http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/2010/non-financial_reporting_en.htm

(37)

HL L 211., 2008.8.6.

(38)

http://ec.europa.eu/development/icenter/repository/second_revision_cotonou_agreement_20100311.pdf

(39)

http://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=691

(40)

WTO: GATS, 1. cikk, (2) bekezdés, d) pont = MODE 4

(41)

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/may/tradoc_146196.pdf

(42)

Nehéz foglalkoztatási helyzet: az önfoglalkoztató dolgozók és a díjazás nélküli családi dolgozók összessége. A nehéz foglalkoztatási helyzet mutatója a hivatalos millenniumi fejlesztési célok foglalkoztatási mutatóinak egyike, az első cél alatt: A súlyos szegénység és éhezés felszámolása

(43)

Az EP Jogi Szolgálatának az EMPL bizottság elnöke által kért, az EUMSz. 9. cikkének hatókörére (horizontális szociális rendelkezés) vonatkozó véleménye (SJ-00004/10), (15) bekezdés.

(44)

Ugyanott, 8. pont.


INDOKOLÁS

A szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák nem uniós tagállamokban való előmozdítását célozzák.

A versenyképesség kérdései és a gazdasági szempontok továbbra is prioritást élveznek a társadalmi kérdésekkel szemben annak ellenére, hogy a lisszaboni stratégiában és az EU2020-stratégiában a szociálpolitika minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott.

A gyülekezési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezmény tartalmazza az alapvető munkaügyi normákat. Ezekből az egyezményekből, valamint a globalizáció szociális dimenziójával foglalkozó világbizottság jelentéséből egyértelműen kiderül, hogy a piacokra való egyoldalú összpontosítás helyett az embereket kell szélesebb értelemben előtérbe helyezni, vagyis a munkavállalók jogainak védelmére és a munkajog betartására kell összpontosítani. A nem uniós tagállamoknak valamennyi fent felsorolt szempontot tiszteletben kell tartaniuk ahhoz, hogy az EU-val tárgyalhassanak. E feltétel teljesülése nélkül nem lehetséges a tárgyalás a nem uniós tagállamokkal. A kereskedelmi politika nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a munkavállalók jogait nem tartják tiszteletben, ezért a társadalmi fejlődés csak ezen akadályok elhárítása után folytatódhat.

A munkaügyi normák meghatározásával az EU támogatja a férfiakat és nőket abban, hogy tisztességes és produktív munkát végezhessenek a szabadság, az igazságosság, a biztonság és a méltóság feltételei között. A jelenlegi globalizációs légkörben a nemzetközi munkaügyi normák adják azon garancia alapját, hogy a globális gazdaság növekedése mindenki számára kedvező legyen.

A nemzetközi munkaügyi normáknak elsősorban az emberek emberi mivoltukban való kiteljesedését kell biztosítaniuk. Az emberek nem termékek, hogy az árukról lehessen tárgyalni. A munka mindennapi életünk része és létfontosságú méltóságunk, jólétünk és (emberi) fejlődésünk szempontjából. A gazdasági fejlődés fő célkitűzéseinek ezeknek az értékeknek kell lenniük. Ezután kell a nemzetközi munkaügyi normák révén biztosítani, hogy a gazdasági fejlődés továbbra is szorosan az emberi életre és méltóságra összpontosítson és ne a munkavállalók munkafeltételeinek és jogainak meghatározására.

A tárgyalásra érdemesnek tartott országok helyzetének elbírálása során az uniós szociálpolitikára és az EU Szociális Chartájában nyújtott biztosítékokra kell támaszkodnunk.

Az EU nem uniós tagállamok felé irányuló szociálpolitikájának koherensnek, pragmatikusnak, egységesnek és szakszerűnek kell lennie. Itt fontos szerepet játszik az ILO-val és a WTO-val való kapcsolat, amelynek kiegyensúlyozottabbnak kell lennie. Paradox módon minél több befolyása van az EU-nak az ILO-egyezményekre , annál kevésbé ratifikálják ezeket az egyezményeket. A WTO esetében megerősítésre szorul a kereskedelmi tárgyalások és a szociális normák közötti kapcsolat.

Az EU a századforduló idején az addigi kemény megközelítés helyett puha megközelítést kezdett alkalmazni szociálpolitikájának külső dimenziója vonatkozásában, vagyis ahelyett, hogy a szociális normák kereskedelmi megállapodásokkal való összekapcsolására összpontosított volna, inkább a nemzetközi együttműködésre és párbeszédre figyelt.

Az EU különböző típusú eszközöket alkalmaz a szociálpolitika nem uniós tagállamokban való végrehajtása érdekében. Ezek kötelező erejű, nem kötelező erejű és pénzügyi eszközök. Ezeknek az eszközöknek a használata bizonyítja, hogy az EU a kereskedelmi partnereivel fenntartott kapcsolatokban elvár egy bizonyos magatartást. Itt a nehézség azonban az eszközök végrehajtása és a partnerországokban való érvényesítése. It is therefore crucial for the EU to focus more thoroughly on their implementation and enforcement; especially the ILO conventions and the principles of CSR. It is often the legal order of that country that hinders this; however, weak political will and economic pressure inside are in play as well. Fontos tényező még, hogy a munkavállalók nincsenek tisztában a jogaikkal.

Az, hogy az EU a különböző országok esetében milyen eszközöket választ, függ ezen országok földrajzi helyzetétől, az EU-val való kapcsolatától, és elsősorban az EU-hoz való esetleges csatlakozásukról szóló tárgyalásuk stádiumától. További tényező még az ország gazdasági helyzete és a globális gazdasági versenyben elfoglalt pozíciója. Igaz, hogy minél közelebb van egy ország az EU-hoz, annál szorosabbak a gazdasági és politikai kapcsolatok és annál nagyobb az EU befolyása az országra.

Az EU egyre gyakrabban nem kötelező erejű eszközöket használ. They are focused on dialogue and recommendations (CSR, Decent Work Agenda), therefore do not have a normative character. They seek to change the behaviour of a country based on an analysis of their options. A kötelező erejű eszközök – például az EU jogszabályai és rendeletei (szabadkereskedelmi megállapodások, ILO-egyezmények, a WTO kereskedelmi politikái) – jogi következményekkel járnak és az országokat megbüntethetik ezek megsértéséért. Ezek használata ezért megkérdőjelezhető. Ezzel szemben a pénzügyi eszközök között támogatások, technikai segítségnyújtás és a GAF-hoz hasonló alapok is szerepelnek, melyek segítenek elérni a kívánt magatartást. A technikai segítségnyújtást például az uniós csatlakozásra készülő országokban biztosítják oly módon, hogy segítenek jogszabályaikat – például különböző képzések (Európai Képzési Alapítvány – ETF) révén – az európai normákhoz igazítani.

Kína és más ázsiai felemelkedőben lévő gazdaságok egyre jelentősebb szereplői a külföldi befektetéseknek. Ez a jelenség azonban együtt jár azzal a kockázattal, hogy ezek az országok és a vállalataik exportálják a munkára vonatkozó alacsonyabb normáikat is. Nem engedhetjük meg az EU-val kereskedelmi megállapodást kötni kívánó nem uniós tagállamoknak, hogy figyelmen kívül hagyják az EU-ra nézve kötelező szabályokat.

Az EU-nak óvatosnak kell lennie a MODE4-típusú eljárásoknál. Ez az eljárás lehetővé teszi a nemzetközi vállalatok számára, hogy saját munkavállalóit alkalmazza a működési helye szerinti idegen országban, és ezzel korlátozza a befogadó ország alkalmazottainak jogait. Ez tulajdonképpen előmozdítja azt a szociális dömpinget, amely ellen az EU határozottan fellép. Ezért egyetlen szerződési tárgyalás során sem szabad elfogadni a MODE4-t vagy hasonló jelenségeket.

Az EU a szociális kérdésekről szóló nemzetközi párbeszéd terén jó hírnevet szerzett. E vonatkozásban érzékeny és megbízható partnernek tekintik. Ezt az EU által meghatározott ambiciózusabb célok elérésére kell felhasználni. E célok egyike a szociálpolitika külső dimenziójára vonatkozó átfogó, egységes és szakszerű uniós politika kialakítása. Az Európai Parlamenten belüli koordinációnak kulcsfontosságú szerepe van, de ugyanígy fontos a közös koordináció az Európai Bizottsággal és az újonnan alakított Európai Külügyi Szolgálattal.

A következő lépés egy olyan szociális szövetség kialakítása lenne, amelyben, és amely révén az EU elterjesztheti a magas munkaügyi normákat. Kína egyértelműen olyan ország, amely gyorsan Ázsia kulcsszereplőjévé válik. Its importance is growing; however, the area of labour standards for the Chinese has rather negative connotations. Ennek ellenére nincs ok arra, hogy miért ne használnánk a történelmileg jó kapcsolatokat Kínával és miért ne lépnénk szociális szövetségre vele. Az ILO-hoz és a WTO-hoz hasonló nem kormányzati szervezetekkel való fent említett együttműködésnek is javulnia kell. Kiegyensúlyozott megközelítést kell alkalmazni annak elkerülése érdekében, hogy az ILO-t az EU-val való szoros kapcsolata alapján pusztán uniós eszköznek tekintsék. A WTO keretében a kereskedelmi tárgyalások és szociális normák közötti szoros kapcsolatok már említésre kerültek.

A nemzetközi vállalatok a szociális normák végrehajtásának fő szereplői. Ezért szükséges az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex félreérthetetlenül egyértelmű meghatározása, mellyel elejét lehet venni a jelenlegi értelmezések sokaságának és minimum követelményeket lehet meghatározni a kódex tekintetében, továbbá nyomon lehet követni a teljesítését.

A vállalatokat és szervezeteket elsősorban egy szűk érdek érvényesítésére hozzák létre, ez pedig a profit termelése. Ezért egyre kevésbé hajlandók tiszteletben tartani a nemzeti és nemzetközi jogszabályokat, illetve a szerződéses kötelezettségeket. Teljes mértékben kihasználják azokat a helyeket, ahol a legalacsonyabbak az adók, a legolcsóbb a munkaerő, a legengedékenyebbek a környezetvédelmi jogszabályok és a legsérülékenyebbek a munkavállalók. A multinacionális vállaltok gyakran befolyásolják saját területükön azokat a kormányokat, amelyek érdekeltek a tevékenységeikben. A bizonytalan, vagyis instabil és nem megfelelő álláshelyek száma folyamatosan nő.

A jogszabályok nem tudják ezeket a vállalatokat arra kényszeríteni, hogy automatikusan és érdekeikkel ellentétesen helyi, regionális és vállalati felelősséget vállaljanak a döntéseik az érdekeltekre és különösen a működésük helyszínére gyakorolt hatása tekintetében. Ez radikális változást jelent a globalizáció kezdete előtti helyzethez képest, amikor egy adott régióban működő vállalatnak felelősséget kellett vállalnia a régió állapota és fejlődése tekintetében.

Az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex fogalmát a 70-es évektől kezdve használjuk. Egyesek szerint meghatározása a következő: „a fogalom jelentése, hogy a vállalatok önkéntesen szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és a partnereikkel fenntartott kapcsolatokban”.

A multinacionális vállalatok felismerték, hogy ha az állam által elhárított költségek egy részét magukra vállalják, az megerősíti a társadalomban elfoglalt szerepüket, így jövedelmezőségüket is megnöveli. Néhány országban ez helyrehozza azokat a társadalmi igazságtalanságokat, amelyekkel az állam nem foglalkozik. A vállalatok a gazdasági növekedés időszakában hozták létre társadalmilag felelősségteljes politikájukat. Vajon ez kedvezőtlen gazdasági időkben megváltozik majd?

Az Európai Szakszervezeti Szövetség és a nemzetközi kereskedelmi szakszervezetetek elutasítják az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódexet, amennyiben azt csak PR-kampányra és marketing célokra használják. Elfogadják azonban az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódexet, amennyiben az hozzájárul a fenntartható növekedéshez, nem kerüli az alkalmazottakkal folytatott párbeszédet és nem kezelik a munkaügyi jogszabályok és a kollektív tárgyalás alternatívájaként.

Ha egy vállalat nyilvános felelősséget kíván vállalni, akkor a magas minőségi normákat először befelé kell alkalmaznia és csak ezután kifelé, az érdekeltek felé.

Ez a következőket jelenti: tisztességes munkaviszonyok tiszteletben tartása és előmozdítása, az alkalmazotti részvétel konzultáció és tájékoztatás, valamint kollektív megállapodás révén való ösztönzése, a szakértelem fejlesztése és az életen át tartó tanulás biztosítása, a munkavédelmi normák betartása, a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása, megfelelő környezet megteremtése a szociális partnerek számára, hogy előre felkészülhessenek a munkaerőpiacot végbement változásokra és kezelhessék azokat, beleértve az átstrukturálást, a munkaminőség javítását, a sérülékeny munkavállalók – vagyis a fiatalok, az idősek, a fogyatékkal élők és a migránsok – csoportjainak integrálását és védelmét.

Az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex buktatói abban rejlenek, hogy ez továbbra is önkéntes alapon működő kezdeményezés, ezért félő, hogy esetleg nem tartalmaz az alkalmazottak, fogyasztók és egyéb érdekeltek vonatkozásában olyan objektív, következetes és átlátható kritériumokat, melyek alapján mérhető lenne a vállalat az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex területén nyújtott teljesítménye.

Az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex egy másik vitatható pontja, hogy lehet attól tartani, hogy ebből az elgondolásból nem kötelező erejű jogszabály lesz. Ha a kormányok a továbbiakban nem vállalnak felelősséget az európai társadalmi modell fenntartásáért, akkor fennáll a munkaügyi jogszabályok, valamint a társadalombiztosítási rendszerek és szolgáltatások privatizációjának veszélye. Ezek védelmét nem lehet egy olyan önkéntes alapon működő és jogilag nem kényszerítő erejű kezdeményezésben biztosítani, mint az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex.

Fennáll továbbá a félreértelmezés, valamint annak a veszélye, hogy az intézményi gyökerekkel rendelkező szociális partnerséget, szociális párbeszédet, alkalmazotti részvételt és kereskedelmi szakszervezeti jogokat felváltják egy önkéntes alapon működő és nem kötelező erejű modell.

A globális verseny új piacok meghódítására készteti a vállalatokat. Ehhez nagy befektetésekre van szükség. Ezzel a pénzügyi világ belép a vállalatba és befolyásolja a döntéshozatali folyamatát, hogy a vállalat értékpapírok tranzakcióiból gyors, lehetőleg azonnali spekulációs haszonhoz jusson.

A nemzetközi pénzintézetek és befektetők így tulajdonképpen a vállalatok gazdasági tevékenységeinek ellenőrzői lesznek. A pénzpiac így a vállalatirányítás piacává válik.

Az üggyel a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) is foglalkozik, és elkészítette az úgynevezett ISO 26 000 végleges tervezetet, melyet a tagállamoknak 2010 végéig kell ratifikálniuk. A szöveget kormányok, a munkavállalók képviselői (szakszervezetek), a vállalati szektor, a fogyasztók és vásárlók képviselői, nem kormányzati szervezetek, szolgáltató és kutató szervezetek, akadémikusok és sokan mások dolgozták ki. Ezek a szakértők több mint 90 országot, valamint 40 nemzetközi és regionális szervezetet képviselnek. Néhányan közülük arra törekedtek, hogy a szöveg túlmutasson az ISO-elgondolás szokásos, felettébb technikai normáin.

Ez a szabvány „útmutatást nyújt a felhasználóknak, így tanúsítási célokra nem való és nem is alkalmas. Az ISO 26 000 szerinti tanúsításra vonatkozó bármely ajánlat vagy arra vonatkozó bármely kérelem e nemzetközi norma szándékának és céljának félreértelmezése.”

A jövőre nézve szükséges, hogy az EP a nemzetközi és európai kereskedelmi szakszervezetekkel együtt lépjen fel és saját pozitív és sürgető ajánlásaival hozzájáruljon a kezdeményezéshez.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (23.3.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a szociálpolitika külső dimenziójáról, a munkaügyi és szociális normák előmozdításáról és az európai vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról

(2010/2205(INI))

A vélemény előadója: Catherine Grèze

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az alapvető munkaügyi előírások (CLS), valamint az ILO tisztességes munkáról szóló napirendjének betartása, továbbá a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatások és az ENSZ „Globális Megállapodás” elnevezésű kezdeményezésében foglaltak tiszteletben tartása pozitív hatást gyakorolhat az ország gazdaságára azáltal, hogy társadalmi-politikai stabilitást biztosít és az ország munkaerejének készségszintjét növeli; ezzel összefüggésben meggyőződése, hogy a szociális záradék WTO megállapodásokba történő beillesztése rendkívül fontos, mivel a munkaügyi előírások kulcsfontosságúak a millenniumi fejlesztési célok elérése, valamint a szegény országokban kibontakozó fejlődés fellendítése érdekében; megjegyzi, hogy az uniós preferenciális kereskedelmi megállapodások szociális rendelkezései inkább elérendő célkitűzésként szerepelnek, semmint végrehajtandó jogi kötelezettségvállalásként, mivel nincs tényleges végrehajtási mechanizmusra irányuló rendelkezés; ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az uniós preferenciális kereskedelmi megállapodások szociális rendelkezései megvalósuljanak, és azokat megfelelően nyomon kövessék, felülvizsgálják és végrehajtassák;

2.  felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy gyakoroljanak nyomást a fejlődő országokban jelen lévő európai vállalkozásokra annak érdekében, hogy mutassanak példát a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

3.  hangsúlyozza, hogy több GSP+ (Általános Preferenciarendszer +) státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, de ez nem vezetett a preferenciák felfüggesztéséhez; úgy véli, hogy a feltételrendszer végrehajtásának hiánya aláássa a szociálpolitika és az alapvető munkaügyi előírások globális előmozdítására irányuló uniós törekvést, és ellentétes a fejlesztési célú politikák koherenciájának elvével;

4.  elismeri, hogy noha a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben egyre inkább elfogadják a kereskedelemmel kapcsolatos munkaügyi és a szociális normákat, a szabad kereskedelmi megállapodások többnyire még mindig ritkán hivatkoznak szociális normákra; sajnálja, hogy az EU nem rendelkezik olyan egységes megfogalmazású „szociális záradékkal”, amelyet be lehetne illeszteni az összes kétoldalú kereskedelmi megállapodásba; sürgeti az Európai Uniót, hogy minden külső kereskedelmi megállapodásba, ideértve a WTO keretén belül megkötendő megállapodásokat is, iktasson be egy szociális záradékot összhangban a többi nemzetközileg elfogadott és elismert normával (azaz az ILO alapvető munkaügyi normáival);

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a produktív foglalkoztatás, a humán erőforrásokba történő befektetés, az újraelosztási mechanizmusok, a szociális védelem, a nemek egyenlősége, a társadalmi párbeszéd, valamint a munkajog hatékony alkalmazásának előmozdítására irányuló kezdeményezéseket;

6.  ösztönzi a szabad kereskedelmi megállapodásokban részes feleket, hogy a mindenkit megillető teljes és produktív foglalkoztatást és tisztességes munkát valamennyi ország fenntartható fejlődésének kulcsfontosságú elemeként, valamint a nemzetközi együttműködés keretében prioritást élvező célkitűzésként ismerjék el továbbra is, valamint hogy oly módon mozdítsák elő a nemzetközi kereskedelem fejlődését, hogy az mindenki számára teljes és produktív foglalkoztatást és tisztességes munkát eredményezzen az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának a teljes foglalkoztatásról és a tisztességes munkáról szóló, 2006. évi miniszteri nyilatkozatával összhangban;

7.  felhívja a szabadkereskedelmi megállapodásokban részes feleket, hogy az ILO-tagságból eredő kötelezettségekkel és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1998-ban megrendezett 86. ülésén az ILO által elfogadott a munkaügyi alapelvekről és alapjogokról és azok nyomon követéséről szóló nyilatkozattal összhangban vállaljanak kötelezettséget arra, hogy jogszabályaikban és gyakorlataikban tiszteletben tartják, előmozdítják és megvalósítják különösen a következő alapvető jogokra vonatkozó elveket:

     (a) az egyesülés szabadsága és a kollektív szerződéshez való jog tényleges elismerése;

     (b) a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának felszámolása;

     (c) a gyermekmunka tényleges megszüntetése; valamint

     (d) a munkavállalás és a foglalkoztatás terén a megkülönböztetés eltörlése.

8.  rámutat arra, hogy az egyes országok és tagállamok maguk döntenek az ILO-egyezmények aláírásáról, mindazonáltal sajnálja a szociális normák, különösen az ILO-egyezmények és a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek az Unió számos partnerországában tapasztalható elégtelen végrehajtását és érvényesítését; ennek megfelelően arra ösztönzi az EU-t, hogy hozzon intézkedéseket a szociális normák eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ILO lehetővé teszi kereskedelmi szankciók kiszabását a nemzetközi kötelezettségeiket be nem tartó államok számára; felszólítja az EU-t, hogy szociális preferenciális megállapodásai előírásainak hatékony érvényesítése érdekében a kétoldalú és regionális megállapodások esetében ösztönzésen és szankciókon alapuló megközelítésre törekedjen; hangsúlyozza, hogy a GSP és a GSP+ rendszert koherens módon kell nyomon követni, és a nyomon követés folyamatát átláthatóbbá kell tenni;

9.  üdvözli az ILO nemzetközi munkaügyi normák felügyeletét szolgáló rendszerét, amely nemzetközi szinten egyedülálló, és segíti annak biztosítását, hogy az országok az általuk ratifikált egyezményeket végrehajtsák; hangsúlyozza, hogy probléma esetén az ILO-nak szociális párbeszéd útján és technikai segítségnyújtással kellene támogatnia az országokat;

10. megjegyzi, hogy az EU már kötelezettséget vállalt arra, hogy különösen kereskedelmi megállapodásaiban előmozdítja a tisztességes munkát és küzd a kizsákmányolás ellen; hozzáteszi azonban , hogy az EU nem tartatja be a számos kétoldalú és regionális szabad kereskedelmi megállapodásban rögzített potenciális feltételrendszert; ezzel összefüggésben sürgeti az Európai Uniót, hogy az európai külügyi szolgálat fő szempontként vegye figyelembe a szociálpolitikát, valamint az általános szabályoktól való eltérés nélkül biztosítsa az alapvető munkaügyi előírások ratifikálását és végrehajtását, például az exportfeldolgozó övezetek esetében, mivel az ilyen mentességek az „előírások gyengülését eredményező verseny” veszélyét hordozzák, és ezáltal aláásnak bizonyos szociális normákat;

11. kitart amellett, hogy a WTO keretén belül kötendő kereskedelmi megállapodások nem veszélyeztethetik a társadalmi fejlődést; újra kijelenti, hogy az ILO-t fel kell hatalmazni arra, hogy kereskedelmi jogviták során szakértői jelentéseket nyújtson be a WTO-hoz;

12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügy, az adóügy és az igazságügy területén támogassák a jó kormányzást mint a globalizáció szociális dimenziójának erősítéséhez vezető utat;

13. emlékeztet, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás annyit jelent, hogy a vállalatok üzleti stratégiáik kidolgozásakor önként szociális és környezetvédelmi megfontolásokat is figyelembe vesznek; megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalási gyakorlatok bevezetése újból felépítheti az üzleti szféra iránti bizalmat, amely létfontosságú Európa szociális piacgazdasága számára; megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmának sokféle értelmezése felveti az összehasonlíthatóság kérdését, mivel különböző vállalatok eltérő normákat alakítottak ki a társadalmi elszámolás, az ellenőrzés és a beszámolás tekintetében; elismeri az EU által tett erőfeszítéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalás meghatározását és használatát szolgáló átfogóbb iránymutatások alkalmazása érdekében; ugyanakkor rámutat arra, hogy a fogalom értelmezésének sokfélesége és heterogenitása továbbra is fennáll; sürgeti az Uniót, hogy tegyen konkrét lépéseket nemzetközi szinten annak érdekében, hogy ne pusztán önkéntes alapon működjön a vállalati társadalmi felelősségvállalás, valamint egyértelműen állapítsa meg a vállalatok emberi jogok és alapvető munkaügyi előírások terén fennálló jogi kötelezettségeit, emellett dolgozzon ki hatékony módszereket a szabályszegések esetén történő felelősségre vonásukra; ezért úgy véli, hogy amikor a multinacionális társaságok beruházási garanciákat kérnek a tagállamoktól, akkor ez utóbbiak a hivatalos vállalati társadalmi felelősségvállalási iránymutatások végrehajtásának feltételéhez kössék e garanciák nyújtását;

14. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a globalizációval összefüggő változtatások és átszervezések társadalmi következményeinek kezelésére alakítsanak ki kezdeményező megközelítést;

15. felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezőbb formában mozdítsa elő az alapvető ILO-egyezményeket, valamint hogy hozzon létre a gyermekmunkával kapcsolatos uniós forróvonalat, ahol a polgárok bejelenthetik azokat az európai vállalatokat, amelyek bárhol a világon gyermekmunkát vesznek igénybe; úgy véli, e forróvonalnak rendelkeznie kell kisebb, de hatékony kutatási kapacitással, amely alapján lehetővé válik a) éves jelentést kiadni a megállapításokról és b) támogatni az európai vállalatokat a beszállítói láncaik tekintetében a gyermekmunka felszámolására tett erőfeszítéseikben;

16. sürgeti az Európai Uniót, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket nemzetközi szinten az ellen a szociális dömping ellen, amely néhány ország üzleti gyakorlatában előfordul mind az EU-ban, mind pedig olyan harmadik országokban, amelyeknek az EU fejlesztési támogatást biztosít;

17. rámutat, hogy megfelelő egyensúlyt kell találni az ipar versenyképességének fokozása és a vállalkozás által a környezetre és a társadalomra gyakorolt hatások kezelése között; üdvözli az Európai Bizottság azon kezdeményezését, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalását foglalják bele az „Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című dokumentumba;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.3.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

16

12

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Thijs Berman, Michael Cashman, Corina Creţu, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Catherine Grèze, András Gyürk, Eva Joly, Filip Kaczmarek, Franziska Keller, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Birgit Schnieber-Jastram, Alf Svensson, Eleni Theocharous, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl, Anna Záborská, Iva Zanicchi, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Proinsias De Rossa, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Santiago Fisas Ayxela, Isabella Lövin, Judith Sargentini, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Josefa Andrés Barea


VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (17.3.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a szociálpolitika külső dimenziójáról, a munkaügyi és szociális normák előmozdításáról és az európai vállalatok szociális felelősségéről

(2010/2205(INI))

A vélemény előadója: Tokia Saïfi

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet, hogy az EU-nak nem pusztán az a célja, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésében példaértékűvé váljon, hanem a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az EU által alkalmazott külpolitikai lépések során történő előmozdítása is; elismeri a Bizottság által a vállalati társadalmi felelősségvállalás külföldön működő európai vállalatok körében követett legjobb gyakorlatainak ösztönzésére tett erőfeszítéseket, ám kiemeli, hogy fokozottabban figyelembe kellene vennie azon minősítések és besorolások fontosságát, amelyek igazolják, hogy a vállalatok megfelelnek a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek;

2.  úgy véli, hogy az alapvető nemzetközi szociális normák tiszteletben tartásának elmulasztása az európai vállalatok és munkavállalók számára káros szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját jelenti;

3.  úgy véli, hogy meg kell erősíteni az illetékes nemzetközi intézmények (mint például az ILO, a WTO, az OECD és az Egyesült Nemzetek) szerepét és együttműködésüket az alapvető nemzetközi szociális normák és a kapcsolódó végrehajtási fellépések kidolgozása, illetve a vonatkozó szankciók végrehajtása és előmozdítása érdekében;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen foglaljon bele a harmadik országokkal megkötendő szabadkereskedelmi és befektetési megállapodásokba a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet, amely tartalmaz egy, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, jogi úton kikényszeríthető záradékot;

5.  javasolja, hogy ez a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló záradék nem csak az ILO nyolc alapvető egyezményének és négy prioritást élvező egyezményének betartására térjen ki, hanem az arra irányuló ösztönzőkre is, hogy a vállalatok maguk kezdeményezzék a vállalati társadalmi felelősségvállalást, valamint kitér a vállalatok és vállalatcsoportok részéről tanúsítandó gondossági kötelezettségre, ami azt a kötelezettséget jelenti, miszerint megelőző intézkedéseket kell hozni az emberi jogok vagy a környezethez fűződő jogok mindenfajta megsértésének, a korrupciónak vagy az adócsalásnak megelőzése és felismerése céljából, illetve ezt jelenítsék meg fióktelepeiken és beszerzési láncaikban, vagyis a befolyásuk alá tartozó területeken;

6.  felkéri ezenkívül a Bizottságot, hogy a tárgyalások során az általa támasztott követelmények szintjét alakítsa a különböző partnerországok fejlődési szintjéhez; javasolja továbbá a Bizottságnak, hogy állítson össze jegyzéket a kiegészítő normákról azok fokozatos és rugalmas alkalmazása előtt, és vegye figyelembe a szóban forgó partner gazdasági, szociális és környezeti helyzetét;

7.   úgy véli, hogy mind a partnerországok területén, mind a tagállamokban ezen alapvető normák végrehajtását független testületeknek kell folyamatosan nyomon követniük és – előzetesen meghatározott kritériumok alapján megállapított – be nem tartásuk vagy megsértésük esetén hatékony és átlátható eljárások alkalmazásával szankciókat kell kiróni;

8.  4 a. úgy véli, hogy e normákat teljes körűen kell alkalmazni, és hogy sem a vámszabad területeket, sem a „host country agreementeket” (fogadó országgal kötött megállapodás) nem lehet azok megsértésére felhasználni;

9.  hangsúlyozza, hogy az európai vállalkozások, leányvállalataik és alvállalkozóik nagy súllyal vesznek részt a nemzetközi kereskedelemben, ennélfogva alapvető szerepet játszanak világszerte a munkaügyi és szociális normák előmozdításában és terjesztésében, ezért az európai értékeknek és a nemzetközi szinten elismert normáknak megfelelően kell működniük; úgy véli, hogy helyes és megfelelő lenne, ha felelősségre lehetne vonni – akár európai bíróságok előtt – a helyi népességet érintő károk és negatív külső következmények miatt azon európai vállalatokat, amelyek szociális kötelezettségeik csökkentése érdekében áthelyezik termelésüket;

10. úgy véli, hogy a kkv-k tevékenységének nemzetközivé tételéről szóló jövőbeli közleményében a Bizottság olyan intézkedéseket javasol, amelyek lehetővé teszik a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében tett, a „gondolkozz először kicsiben” elvet tiszteletben tartó kezdeményezéseik támogatását és előmozdítását, valamint figyelembe veszik a vállalkozások egyedi jellemzőit.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.3.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Laima Liucija Andrikienė, Kader Arif, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Metin Kazak, Bernd Lange, David Martin, Emilio Menéndez del Valle, Vital Moreira, Cristiana Muscardini, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Niccolò Rinaldi, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Keith Taylor, Iuliu Winkler, Pablo Zalba Bidegain, Paweł Zalewski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Catherine Bearder, George Sabin Cutaş, Syed Kamall, Elisabeth Köstinger, Miloslav Ransdorf, Michael Theurer


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

14.4.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

11

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Heinz K. Becker, Mara Bizzotto, Philippe Boulland, Milan Cabrnoch, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Sergio Gaetano Cofferati, Marije Cornelissen, Tadeusz Cymański, Frédéric Daerden, Karima Delli, Proinsias De Rossa, Frank Engel, Sari Essayah, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Thomas Händel, Marian Harkin, Roger Helmer, Nadja Hirsch, Liisa Jaakonsaari, Ádám Kósa, Patrick Le Hyaric, Veronica Lope Fontagné, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Siiri Oviir, Rovana Plumb, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Tunne Kelam, Gesine Meissner, Ria Oomen-Ruijten, Csaba Sógor, Dirk Sterckx, Emilie Turunen, Cecilia Wikström

Utolsó frissítés: 2011. május 25.Jogi nyilatkozat