a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendeletről: tanulságok és a jövőre szóló tervek

(2009/2149(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208–211. cikkeire, valamint a 290. és 291. cikkére

–    tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1905/2006/EK rendeletére a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének (fejlesztési együttműködési eszköz – DCI) létrehozásáról(1),

–    tekintettel a 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatra, amely a szegénység megszüntetése érdekében a nemzetközi közösség által együttesen megállapított kritériumként rögzíti a millenniumi fejlesztési célokat,

–    tekintettel a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt, az Európai Unió fejlesztési politikájával foglalkozó, „Az európai konszenzus” című közös nyilatkozatra(2),,

–    tekintettel a demokratikus ellenőrzésről és a külső fellépések koherenciájáról szóló együttes nyilatkozatra, valamint az ahhoz kapcsolódó, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodáshoz mellékelt bizottsági nyilatkozatra(3),

–    tekintettel a fejlesztési együttműködési eszköz jóváhagyásáról szóló közös tanácsi álláspontot hivatalosan elfogadó, a tanácsi jegyzőkönyvbe foglalt bizottsági nyilatkozatokra(4), és különösen a fejlesztési együttműködési eszköz 5. cikkéről szóló bizottsági nyilatkozatra,

–    tekintettel Josep Borrell Fontelles, a Fejlesztési Bizottság akkori elnökének Ferrero-Waldner és Michel egykori biztosokhoz intézett 2007. március 5-i levelére(5) (D (2007) 303749),

–    tekintettel Ferrero-Waldner és Michel akkori biztosoknak a Fejlesztési Bizottság egykori elnökéhez, Josep Borrell Fontelles-hez intézett 2007. március 26-i levelére(6) (A (2007) 5238 ),

–    tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának (OECD/DAC) a hitelezői jelentéstételi rendszerek számára szóló jelentéskészítési iránymutatásaira(7),

–    tekintettel az Európai Bíróság C–403/05. sz. ügyben (Európai Parlament kontra az Európai Közösségek Bizottsága) – a fülöp-szigeteki határok biztonságával kapcsolatos projekt jóváhagyására vonatkozó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset ügyében – a 443/92/EGK rendelet alapján 2007. október 23-án hozott ítéletére,

–    tekintettel a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló 2008. december 16-i 1337/2008/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(8),

–    tekintettel az Európai Tanács 2009. október 29–30-i ülésének elnökségi következtetéseire (Doc. 15265/09),

–    tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szervezetének és működésének megállapításáról szóló, 2010. július 26-i tanácsi határozatra(9),

–    tekintettel az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0700),

–    tekintettel a harmadik országoknak nyújtandó jövőbeni európai uniós költségvetési támogatásokról szóló 2010. október 19-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0586),

–    tekintettel „Az EU fejlesztéspolitikája az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés támogatására: Az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” (COM(2010)0629) című, 2010. november 10-i bizottsági zöld könyvre,0629),

–    tekintettel a Malajzia, Brazília és Pakisztán számára országos stratégiai dokumentumokat és nemzeti indikatív programokat létrehozó bizottsági határozattervezetekről szóló 2007. február 15-i állásfoglalására(10),

–    tekintettel a Mercosur és Latin-Amerika számára készült regionális stratégiai dokumentumok és regionális indikatív programok létrehozására irányuló bizottsági határozattervezetről szóló 2007. június 7-i állásfoglalására(11),

–    tekintettel az Ázsia számára készült 2007–2013-as regionális stratégiai dokumentum és a többéves indikatív program létrehozására irányuló bizottsági határozattervezetről szóló 2007. június 21-i állásfoglalására(12),

–    tekintettel az együttműködés finanszírozási eszköze végrehajtásának (DCI) demokratikus ellenőrzéséről szóló 2007. július 12-i állásfoglalására(13),

–    tekintettel a 2007-es iraki különintézkedést létrehozó európai bizottsági határozat tervezetéről szóló 2007. október 25-i állásfoglalásra(14),

–    tekintettel a Brazília és Argentína számára a 2008-as évre szóló éves cselekvési programok létrehozására irányuló bizottsági határozattervezetekről szóló 2008. július 9-i állásfoglalására(15),

–    tekintettel a helyi hatóságokról és a fejlesztési együttműködésről szóló 2007. március 15-i állásfoglalására(16),

–    tekintettel a „Helyi hatóságok: a fejlesztés tevékeny szereplői” című bizottsági közleményre (COM(2008) 0626),

–    tekintettel a Bizottság által 2010-ben azzal a céllal megindított strukturált párbeszédre, hogy a civil társadalmi szervezeteket és a helyi hatóságokat bevonja az EK fejlesztési együttműködésbe,

–    tekintettel a fejlesztésben részt vevő nem állami szereplők és helyi hatóságok 2009. évi cselekvési programjának létrehozására irányuló bizottsági határozattervezetről (II. rész: Célzott projektek) szóló 2009. május 6-i állásfoglalására(17),

–    tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács által első olvasatban elfogadott álláspontról szóló 2011. február 3-i jogalkotási állásfoglalására(18),

–    tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK tanácsi rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács által első olvasatban elfogadott álláspontról szóló 2011. február 3-i jogalkotási állásfoglalására(19),

–    tekintettel az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1934/2006/EK tanácsi rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács által első olvasatban elfogadott álláspontról szóló 2011. február 3-i jogalkotási állásfoglalására(20),

–    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–    tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0187/2011),

A.  mivel a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az eszköz keretében folytatott együttműködés átfogó célja, „hogy a partnerországokban felszámolja a szegénységet”, „beleértve a millenniumi fejlesztési célok elérésére való törekvéseket”,

B.   mivel a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet 2. cikkének(4) bekezdése értelmében a földrajzi programokban foglalt valamennyi intézkedésnek és tematikus programok keretében előirányzott kiadások legalább 90%-ának eleget kell tenniük a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (OECD/DAC) által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kritériumainak,

C.  mivel a Bizottság számításai szerint a fejlesztési együttműködési eszköz tematikus programjainak keretében 2007 és 2009 között finanszírozott kötelezettségvállalások csupán 0,2%-a nem felel meg az ODA-kritériumoknak,

D.  mivel az 1999/468/EK tanácsi határozattal (komitológia-határozat)(21) összhangban a Parlament elindította az 1905/2006/EK rendelet végrehajtásának demokratikus ellenőrzésére irányuló folyamatot, beleértve az összes országos stratégiai dokumentum (CSP), regionális stratégiai dokumentum (RSD), tematikus stratégiai dokumentum (TSD) és többéves indikatív program, valamint az éves cselekvési programok (AAP) nagy részének ellenőrzését,

E.   mivel – a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodáshoz csatolt, a demokratikus ellenőrzésről és a külső fellépések koherens voltáról szóló közös nyilatkozattal, valamint a bizottság demokratikus ellenőrzésről és a külső fellépések koherens voltáról szóló nyilatkozatával összhangban – a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy „a stratégiák végrehajtása során megfelelő mértékben figyelembe veszi az Európai Parlament álláspontját”,

F.   mivel a felelősségvállalás, a részvétel és a felelősségteljes kormányzás elvei olyan, több érdekeltre figyelemmel lévő megközelítést igényelnek, amelynek keretében a különböző partnerek – például a helyi hatóságok, illetve nem állami szereplők – egymást kiegészítő és koherens módon járnak el; és mivel azonban fontos az, hogy egyértelmű különbséget tegyenek a helyi hatóságok és nem állami szereplők különleges szerepe között a hatásköreiket, legitimitásukat és demokratikus ellenőrzést, a helyi ügyek kezelésében szerzett tapasztalatukat, valamint az állami politikák végrehajtásában való részvételüket illetően,

G.  mivel az Afrikával folytatott nemzetközi együttműködésre fordított uniós finanszírozás négy földrajzi eszközből származik: az afrikai és AKCS-országokra vonatkozó EFA-ból, a Dél-Afrikára vonatkozó kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodásból, az öt észak-afrikai államra vonatkozó ESZPE-ből, valamint a tematikus programokra irányuló fejlesztési együttműködési eszközből (DCI);

H.  mivel a Bizottság vállalta annak biztosítását, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz által fedezett országprogramok keretében nyújtott támogatás 20%-át 2009-re az alap- és középfokú oktatásra és az egészségügyi alapellátásra használják fel e szektorokhoz kapcsolódó projektek, programok vagy a költségvetés támogatásán keresztül, a támogatást arányosan elosztva valamennyi földrajzi egység között,

I.    mivel az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig a bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,7%-át fogja hivatalos fejlesztési támogatásra költeni,

J.    mivel a 2012-es Föld csúcstalálkozó célja a fenntartható fejlődés iránti megújított politikai elköteleződés biztosítása, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban nemzetközileg megállapított célok iránti előrehaladás értékelése, valamint az új és felmerülő kihívások kezelése,

K.  mivel az EUMSZ 290. cikke kimondja, hogy jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják,

Levont tanulságok

1.   üdvözli, hogy a Bizottság kész tiszteletben tartani kötelezettségeit a fejlesztési együttműködési eszköz megvalósítása tárgyában a Parlamenttel rendszeres időközönként folytatott megbeszéléseket illetően; elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket azért tettek, hogy a fejlesztési együttműködési eszközön dolgozó parlamenti munkacsoportok értesüljenek arról, hogy hogyan vették számításba a stratégiai dokumentumokról alkotott véleményüket az éves cselekvési programok létrehozásánál;

2.   megjegyzi, hogy különösen a félidős értékelés alatt a Bizottság és a Parlament közötti párbeszéd a demokratikus ellenőrzés részeként segített elkerülni hatáskörtúllépést tartalmazó stratégiai dokumentumok elfogadását, valamint hozzájárult ahhoz, hogy a stratégiai dokumentumok összhangba kerüljenek a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet követelményeivel és különösképp az ODA támogathatósági feltételekkel;

3.   sajnálatosnak találja, hogy a demokratikus ellenőrzési eljárás során számos, a Parlament által felvetett – különösen a szegénység felszámolására és a millenniumi fejlesztési célokra fektetett hangsúly hiányára vonatkozó – aggodalmat a Bizottság nem vett kellő mértékben számításba;

4.   sajnálatosnak találja, hogy annak ellenére, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos európai konszenzus (2005) és a fejlesztési együttműködési eszköz hangsúlyozza a felelősségvállalás jelentőségét, a nemzeti parlamentek részvétele az országstratégiai dokumentumok kidolgozásában a gyakorlatban csekély mértékű volt; sajnálatosnak találja, hogy a Bizottság nem hajtotta végre megfelelően az 1905/2006/EK rendeletnek a nem állami szereplőkkel és a helyi hatóságokkal folytatott konzultációra vonatkozó 19., 20. és 33. cikkében előírt rendelkezéseket;

5.   megjegyzi, hogy a „növekedésnek kedvező stratégia” nem keverhető össze a hosszú távú fejlesztési stratégiával, amely az olyan hosszú távú célkitűzések finanszírozását vonja maga után, mint amilyen az egészségügy, az oktatás, a vidéki területeken az energiához való hozzáférés, a mezőgazdasági kistermelők támogatása stb.;

6.   sajnálja, hogy a rendelet 2. cikke (4) bekezdésében lefektetett, a hivatalos fejlesztéstámogatásra (ODA) való jogosultság megszegését jelző parlamenti állásfoglalásokra reagálva a Bizottság a 11 érintett végrehajtási intézkedéstervezetből csak 3-at módosított vagy vont vissza;

7.   sajnálatosnak találja, hogy a fejlesztési együttműködési rendelet 35. cikke értelmében létrehozott bizottság nem reagált azokra a parlamenti állásfoglalásokra, amelyek jelezték, hogy a Bizottság túllépett végrehajtási jogkörein; aggodalommal állapítja meg, hogy a Parlament által elvégzett érdemi ellenőrzés nem kapott semmiféle visszhangot a fejlesztési együttműködési eszközzel foglalkozó bizottság tagállamokat képviselő tagjai részéről, valamint arra sürgeti a tagállamokat, hogy vállalják fel feladataikat és – a Parlamenttel szorosan együttműködve – biztosítsák, hogy a Bizottság által javasolt intézkedések teljes egészében megfeleljenek a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet előírásainak;

8.   arra kéri a Bizottságot, hogy a viszonylagos súlyukkal együtt, fontossági sorrendben jelölje meg azokat a kritériumokat, amelyeket az alapok elosztásánál alkalmazott a DCI-országok és -régiók között, valamint a földrajzi és tematikus programokon belüli különböző tevékenységi ágazatokban;

9.   úgy véli, hogy számos ország- és régióstratégiai dokumentum nem biztosít elegendő forrásokat a fejlesztési együttműködési eszköznek a szegénység – fenntartható fejlődéssel összefüggő – felszámolására irányuló átfogó célja számára, valamint hogy számos dokumentum nem jelöli meg egyértelműen, hogy a javasolt intézkedések mennyiben fognak hozzájárulni a millenniumi fejlesztési célokhoz;

10.  külön felhívja a figyelmet a DCI alá tartozó területi programok ODA támogathatósági követelményére, és sürgeti a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy minden esetben biztosítsák ezen jogi kötelezettségeknek való teljes megfelelést;

11. rámutat arra, hogy a támogatási hatékonyság biztosításához alapvetően fontos a fejlesztéssel, a fejlesztés iránti felelősségvállalással és a támogatások széttöredezettségének hiányával kapcsolatos politikai koherencia;

Tervek a jövőre nézve: alapelvek

12.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak a fejlesztési együttműködéshez továbbra is szüksége van külön finanszírozási eszközre, amely kizárólag a ejlődő országokra irányul és világosan követi az EUMSz 208. cikkében meghatározott célkitűzéseket; kitart amellett, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) éves mutatóit a következő többéves pénzügyi keret időtartama alatt reálértéken növelni kellene, hogy eleget tegyenek a célkitűzésnek, miszerint 2015-ig a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra költik;

13. hangsúlyozza, hogy az ODA kritériumoknak és különösen az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) azon követelményének való teljes megfelelés, miszerint „minden tranzakció elsődleges célja a fejlődő országok gazdasági fejlődésének és jólétének előmozdítása”(22) az új pénzügyi eszköz földrajzi programjai keretében finanszírozandó valamennyi intézkedés feltétele kell, hogy maradjon; felszólít arra, hogy a jelenlegi DCI keretében megvalósuló tematikus programokhoz képest szigorúbb hivatalos fejlesztési támogatási (ODA) kvótát alkalmazzanak e tematikus programok, kiváltképpen a „migrációra és menedékjogra” vonatkozó programok tekintetében, amelyek esetében a Bizottság nem mutatta ki egyértelműen, hogy a határellenőrzésekkel összefüggésben finanszírozott tevékenységek hogyan részesíthetők az OECD/DAC által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kritériumainak megfelelő fejlesztési segítségnyújtásban;

14. hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása kell, hogy az elsődleges célja maradjon a 2015-ig tartó időszak finanszírozási eszközének; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az uniós támogatás továbbra is összhangban legyen a nemzetközi szinten egyeztetett célkitűzésekkel, valamint az ENSZ és más illetékes nemzetközi szervezetek által a 2015 utáni időszakra vonatkozó elfogadásra kerülő fejlesztési célokkal;

15. a globális közjavak biztosítása érdekében elismeri az ODA körébe nem tartozó együttműködések szükségességét számos fejlődő országgal; úgy gondolja, hogy egy ilyen típusú együttműködést szabályozni kellene, és a forrásokat egy vagy több külön eszközön keresztül kellene lebonyolítani annak érdekében, hogy az átláthatóság biztosítva legyen, valamint hogy a külkapcsolatok terén megőrizzék a fejlesztési együttműködés sajátos jellegét mint önálló szakpolitikai területet; kitart amellett, hogy összhangban az Európai Tanács 2009. október 29–30-án tett állásfoglalásával az éghajlatváltozás elleni küzdelem nem áshatja alá, illetve nem veszélyeztetheti a szegénység elleni küzdelmet és a folymatos előrehaladásta millenniumi fejlesztési célok elérése felé, valamint hogy a szegénység csökkentésére korlátozottan rendelkezésre álló ODA-forrásokat nem kellene a fejlődő országokban nem fejlesztési célokra fordítani; hangsúlyozza, hogy az ODA OECD által meghatározott fogalmát nem szabad módosítani, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU által finanszírozott egyik fejlesztési projekt sem álljon ellentétben a globális éghajlatváltozás-mérséklési erőfeszítésekkel, és minden ilyen projekt feleljen meg az éghajlati céloknak, különösen a nagyobb infrastrukturális projektek vagy az olyan kisebb szigeteken végrehajtott projektek esetében, amelyek elsőként fogják elszenvedni az éghajlatváltozás következményeit;

16. aggályát fejezi ki amiatt, hogy az állami költségvetés komoly megszorításainak idején túl nagy hangsúlyt helyeznek a magánszektorbeli befektetésekre, azzal a céllal, hogy az több fejlesztési finanszírozási forrást mobilizálzon; rámutat, hogy a fejlesztési együttműködés a külső fellépések tekintetében a (humanitárius segély mellett) az egyetlen olyan politika, amelyet nem az uniós érdekek szolgálatára, hanem bolygónk leginkább peremre került és legkiszolgáltatottabb népességei érdekének védelmére alakítottak ki; ennélfogva arra sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa azt, hogy a déli térségben a magánszektorbeli befektetések támogatására felhasznált közfinanszírozást ne a már így is alulfinanszírozott ágazatoktól vonják el (amint az például a nem állami szereplőkre és a helyi hatóságokra irányuló programok esetében történik), valamint hogy az említett támogatás eredményesen tegye lehetővé az alacsony jövedelemmel rendelkező országokban a hazai magánszektor, valamint a kis- és középvállalkozások fejlődését;

17. egyetért a fejlődő országok különböző csoportjaival szembeni differenciált megközelítés szükségességével, valamint azzal, hogy a felemelkedő országok számára a hagyományos pénzügyi segítség kevésbé relevánssá válhat; úgy véli, hogy a felemelkedő országoknak szánt segítségnek – miközben elősegíti a fenntartható gazdasági növekedést – továbbra is a partnerország fiskális politikájának támogatására és a hazai bevételek mozgósításának elősegítésére kellene koncentrálnia, amelynek a szegénység és a segélyektől való függőség csökkenéséhez kellene vezetnie;

18. sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson fokozott támogatást a fejlődő és felemelkedő országoknak az adóreformok terén, azzal a céllal, hogy támogassa a hatékony, eredményes, tisztességes és fenntartható adórendszereket; felszólítja a Bizottságot, hogy ténylegesen építse be az adóügyi kérdésekkel kapcsolatos felelősségteljes kormányzás elvét az ország- és régióstratégiai dokumentumok programozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe, ugyanakkor pedig tegye meg a transznacionális társaságok országonkénti beszámolójának érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket;

19. hangsúlyozza ezért, hogy a jövőbeni fejlesztési együttműködési eszköznek továbbra is le kell majd fednie minden földrajzi régiót, az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának fejlődő országokat tömörítő listájának megfelelően;

20. a Bizottság és a tagállamok közötti szorosabb együttműködésre szólít fel az EUMSZ 210. cikkének megvalósítása érdekében, és támogatja a közös európai stratégiai dokumentumok fejlesztését; úgy véli, hogy az egyes országokra és régiókra vonatkozó valamennyi uniós programozási dokumentumnak részletes és frissített adományozói mátrixot, valamint az uniós támogatás hatékonyságára vonatkozó fejezetet kell tartalmaznia, amely fejezet meghatározza az adományozói koordináció, harmonizáció és kiegészítő jelleg fokozására, valamint az adományozók között – és különösen az uniós tagállamok körében – a munkamegosztás javítására megtett intézkedéseket;

21. megerősíti a felhívását, miszerint az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) az EU költségvetésének részévé kell tenni, amely egyszerűsítené az eljárásokat és növelné az uniós segélyek hatékonyságát és eredményességét; kitart amellett, hogy ennek nem szabad az uniós szinten fejlesztési együttműködésre és az EFA-ra fordítható teljes összeg, valamint az uniós szinten az ODA tekintetében rendelkezésre álló pénzeszközök teljes összegének csökkentéséhez vezetnie;

22. úgy véli, hogy a kiszolgáltatott csoportok (nők, fogyatékkal élők, fiatalok, munkanélküliek, őslakosok) számára, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítése és más „átfogó kérdések” kezelése tekintetében biztosított támogatást fokozni kell; kitart amellett, hogy a fejlesztési együttműködési eszköznek jogutód eszköze egyértelmű referenciaértékeket igényel a programozási dokumentumokban annak biztosítására, hogy az ezeken a területeken végzett uniós beavatkozások hatása mérhető legyen;

23. hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok bevonása a fejlesztési politikákba elengedhetetlen az MFC elérése és a felelősségteljes kormányzás biztosítása érdekében; különösen rámutat arra, hogy a helyi hatóságok kritikus szerepet kell, hogy játsszanak az olyan területeken, mint az oktatás, az éhezés elleni küzdelem, az egészségügy, a víz, a higiénia, a társadalmi kohézió és a helyi gazdasági fejlődés stb.; ennélfogva alapvető fontosságúnak tartja, hogy a fejlesztési felelősség elvével összhangban a következő pénzügyi eszközben fokozzák ezek szerepét;

24. hangsúlyozza a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat, a nem állami szereplők, valamint a helyi hatóságok közötti rendszeres és strukturált párbeszéd szükségességét a programozásról, valamint a stratégiai dokumentumok végrehajtásáról és értékeléséről; következésképpen kitart amellett, hogy a következő finanszírozási eszközökben figyelembe kell venni a strukturált párbeszédből eredő következtetéseket;

25. hangsúlyozza a rugalmassági rendelkezések szükségességét, amely képessé tenné az Uniót, hogy a szükségletek és prioritások tekintetében fellépő igényekre reagálni tudjon; javasolja a nem programozott korlátozott támogatási keretek EFA modelljének, mint a jövőbeli fejlesztési együttműködési eszköz lehetséges modelljének vizsgálatát; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a rugalmasabb módon felhasznált pénzügyi támogatásoknak követniük kell az eredeti fejlesztési célokat;

26. úgy véli, hogy az új fejlesztési együttműködési eszköznek a célzott, rugalmasabb, az instabilitás esetére nyújtott segítségnek kellene alapjául szolgálnia; úgy véli, hogy az új pénzügyi struktúrának hozzá kell járulnia a segélyezés, a rehabilitáció és a fejlesztés megfelelő összekapcsolásához;

Tervek a jövőre nézve: területi és tematikus programok

27. felszólít, hogy szabják meg, hogy a területi programok alá tartozó kiadások 20%-át alapvető szociális ellátásra kell fordítani az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megfelelően (a 8. fejlesztési céljának 8.2-es indikátora: Globális fejlesztési partnerség kialakítása);

28. ragaszkodik a költségvetési támogatás szigorú jogosultsági kritériumaihoz; kitart amellett, hogy a Bizottságnak kerülnie kell a költségvetési támogatás alkalmazását azokban az országokban, ahol a közkiadások átláthatósága nem biztosítható, hogy a költségvetési támogatást mindig kísérnie kell olyan intézkedéseknek, amelyek fejlesztik a befogadó ország parlamenti ellenőrzését és a pénzügyi ellenőrzési kapacitásokat, továbbá növelik az átláthatóságot és a nyilvánosságnak az információkhoz való hozzáférését, valamint lehetővé teszik, hogy a civil társadalmat be lehessen vonni a költségvetési támogatás ellenőrzésébe;

29. elismeri azt a fontos szerepet, amelyet a civil társadalom a fejlődésben játszik, például azzal, hogy az elszámoltathatóság biztosítása érdekében a kormányzat megfigyelőjeként jár el, és felszólít arra, hogy fordítsanak megfelelő finanszírozást a fejlődő országokban a civil társadalomra;

30. megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy biztosítson általános globális mérleget, amelyet a költségvetési támogatás általános, ágazati, projektenkénti, vagy a helyi önkormányzat által meghatározott bármely más formában számszerűsítettek; kitart amellett, hogy ez az átfogó szemlélet javítaná a helyi önkormányzatoknak nyújtott támogatás koherenciáját, és a partnerországokban javítaná a felelősségteljes kormányzást;

31. megjegyzi, hogy minden, a fejlesztési együttműködési eszköz alá tartozó tematikus program helytállónak bizonyult, és hangsúlyozza, hogy mind a tematikus, mind pedig a földrajzi programok fenntartása kötelező, de némi célkorrekcióra szólít fel az új kihívások tükrében, úgy mint a globális pénzügyi és gazdasági válság, a globális élelmiszerválság, az éghajlatváltozás, valamint a törékeny helyzetű és átalakulóban levő államok különleges igényei;

32. rámutat, hogy a migráció olyan terület, ahol a fejlesztésre vonatkozó politikai koherenciának egyértelműen prioritást kell élveznie a – főként az illegális bevándorlással szembeni küzdelemre irányuló – rövid távú uniós migrációs megfontolásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy a migrációra fordított pénzeszközöket nem szabad a határigazgatás és az illegális bevándorlás elleni küzdelem megerősítésére felhasználni; kitart amellett, hogy a jövőbeli migrációra vonatkozó tematikus programokat teljes mértékben össze kell hangolni az Unió fejlesztési célkitűzéseivel, valamint hogy a program keretein belül történő alapfinanszírozásnak ki kell elégítenie a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) jogosultsági kritériumait; különösen azt hangsúlyozza, hogy a dél–dél irányú migrációval foglalkozó projekteknek prioritást kell élvezniük a tematikus programok keretében;

33. hangsúlyozza, hogy a „Befektetés a humántőkébe” című új tematikus programnak többek között a megvalósításuk terén hiányokat mutató millenniumi fejlesztési célok elérésére kell koncentrálnia, és különös hangsúlyt kell helyeznie a rossz MDG-mutatókkal rendelkező országokra és régiókra; hangsúlyozza, hogy az alapfokú oktatás és az írás-olvasás oktatása képezi a kiindulópontot a figyelem felkeltésére irányuló folyamatban és a fejlesztési felelősségben; ezért felszólít arra, hogy az emancipáció és részvétel eszközeként a program állítsa az oktatást a figyelem középpontjába;

34. úgy véli, hogy az új eszköznek differenciált megközelítést kell biztosítania a civil társadalmi szervezeteknek és a helyi hatóságoknak nyújtott finanszírozás tekintetében, illetve e két szereplőtípus közötti eredménytelen verseny elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi program keretében tapasztalt túljelentkezés problémáját kezelni kell; felszólít arra, hogy a jövőbeli eszköz és a javasolt támogatási módok keretében teljes mértékben tükrözzék a strukturált párbeszéd eredményeit;

35. hangsúlyozza, hogy a környezet, a természeti erőforrások és az ökoszisztémák által az emberi fejlődéshez és a szegénység felszámolásához való hozzájárulás el nem ismerése az egyik oka annak, amiért a millenniumi fejlesztési célok nem teljesültek; aggodalommal állapítja meg, hogy míg a jelenlegi európai hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) az összes kiadásnak csupán 3%-át osztja ki környezetvédelmi kérdésekre, további probléma az, hogy a fejlődő országoknak nyújtott uniós és tagállami finanszírozás egy részét olyan projektekbe fektetik, amelyek elősegítik az éghajlatváltozást, ahelyett, hogy mérsékelnék azt; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás területén javítani kell a fejlesztéssel kapcsolatos politikai koherenciát, különösen az éghajlattal kapcsolatos finanszírozás, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásoknak az uniós fejlesztési együttműködésben való érvényesítése tekintetében;

36. rámutat, hogy a Számvevőszék 6/2006. sz. külön jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy az EU 2001 óta csupán korlátozott előrehaladást ért el a környezet fejlesztési együttműködésben történő érvényesítésében, mivel az országstratégiai dokumentumok nem vették elégséges mértékben figyelembe a környezeti kérdéseket; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a környezetvédelmi kérdéseket minden külső politika és pénzügyi eszköz terén jobban érvényesítsék és rendszeresen nyomon kövessék, különösen az éghajlatváltozáshoz és a biológiai sokféleség hanyatlásához fűződő jelenlegi kihívások fényében;

37. megismétli, hogy az EUMSZ 290. cikke teljes mértékben alkalmazható a fejlesztési együttműködési eszköz vonatkozásában, ezért kiemeli arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása kötelező az olyan döntésekre, amelyek megfelelnek az EUMSZ 29. cikkében foglalt kritériumoknak, úgy mint az általános célkitűzésekre, a prioritásokra, a várt eredményekre és a pénzeszközök kiutalására vonatkozó döntések;

o

o o

38. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 378.,2006.12.27., 41. o. (2) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) A Bizottság 2006.10.24-i alábbi közleményéhez mellékelve: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a Tanácsnak a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó közös álláspontjáról (COM(2006)0628). (5) Nyilvántartásba véve CMT-2007-1709 számú komitológiai dokumentumként – a melléklet nyilvántartásba véve CMT-2007-1709-2 számú komitológiai dokumentumként. (6) Nyilvántartásba véve CMT-2007-1709-3. számú komitológiai dokumentumként. (7)  DCD/DAC (2007)39/végleges, 2007.9.4., 145 oldal. (8) HL L 354., 2008.12.31., 62. o. (9) HL L 201.,2010.8.3., 30. o. (10) HL C 287. E, 2007.11.29., 507. o. (11) HL C 125. E, 2008.5.22., 213. o. (12) HL C 146E, 2008.6.12., 337. o. (13) HL C 175E, 2008.7.10., 595. o. (14) HL C 263E, 2008.10.16., 624. o. (15) HL C 294. E, 2009.12.3., 19. o. (16) HL C 301E, 2007.12.13., 249. o. (17) HL C 304. E, 2010.8.5., 8. o. (18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0032. (19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0030. (20) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0033. (21) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. (22) Lásd OECD/DAC: „Jelentéskészítési iránymutatások a hitelezői jelentéstételi rendszerek számára”.

Bevezetés

A 2011-es év stratégiai pillanat a fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet négyéves működéséből származó tanulságok levonására. A Bizottság bejelentette, hogy a 2013 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait a nyári működési szünet előtt, a külső fellépés finanszírozási eszközeire vonatkozó jogalkotási javaslatokat pedig az év során később terjeszti elő. E jelentés célja, hogy a Parlament – a fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtásának ellenőrzéséből levont tanulságok alapján – már korai stádiumban kialakítsa álláspontját az uniós fejlesztési együttműködés új finanszírozási eszközéről.

Levont tanulságok

A fejlesztési együttműködési eszköz hatálybalépését követően az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága négy (jelenleg öt) állandó munkacsoportot hozott létre abból a célból, hogy ezek gyakorolják a Bizottság által javasolt főbb programozási dokumentumok tekintetében a Parlamentet megillető ellenőrzési jogot. E folyamat tartós és strukturált, elmélyült párbeszédhez vezetett Fejlesztési Bizottság és a Bizottság között, amely mindkét intézmény számára hasznos tanulási folyamatot jelentett: megismertük a programozás során a Bizottság előtt tornyosuló nehézségeket, és az előadójuk reméli, hogy a Bizottság is jobban megismerte a Parlament demokratikus ellenőrzésben betöltött hatásköreinek gyakorlati jelentését és munkamódszereinket.

Noha a párbeszéd építő jellegű volt, és a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett, hogy tájékoztassa a munkacsoportokat a parlamenti ajánlások nyomon követéséről, sajnálatos módon ez mégsem sarkallta a Bizottságot bizottságunk számos kérésének vagy a Parlament által elfogadott állásfoglalásoknak a figyelembe vételére(1); a fejlesztési együttműködési eszköz irányítóbizottságához benyújtott bizottsági végrehajtási rendelkezés-tervezet csak elvétve tükrözi a Parlament álláspontját.

Csalódottan vettük azt is tudomásul, hogy a Parlament által az ellenőrzéssel kapcsolatban elvégzett jelentős munka semmilyen reakciót nem váltott ki a fejlesztési együttműködési eszköz irányítóbizottságában (DCI-bizottság) tevékenykedő tagállami képviselőktől. A tagállamok – ellentétben Parlamenttel – nem összpontosítanak annak ellenőrzésére, hogy a bizottsági javaslatok megfelelnek-e a fejlesztési együttműködési eszköz jogi rendelkezéseinek (különösen az ODA kompatibilitási követelményének).

A párbeszéd alapján a legfőbb problémát a fejlesztési együttműködés uniós külső fellépések között elfoglalt sajátos szerepének értelmezésével vagy elfogadásával kapcsolatos nehézségek jelentik. Ez érthető: a Bizottságon belül fő partnerünk a DG RELEX volt, amelynek fő megbízása az Unió érdekeinek külföldi előmozdítása. Szemléletváltásra van szükség annak megértéséhez, hogy a fejlesztési együttműködés az egyetlen olyan politikai terület a külső fellépések között (a humanitárius segítségnyújtás mellett), amelynek célja nem az uniós érdekek szolgálata, hanem a világ leginkább marginalizált és kiszolgáltatott népeinek érdekvédelme: a szegénység mérséklése, fenntartható emberi, társadalmi és gazdasági fejlődés, röviden: a tisztességes élethez való jog.

A Bizottság fejlesztési együttműködési eszközzel kapcsolatban kiadott néhány programozási dokumentuma egyértelműen jelezte az abban rejlő nehézséget, hogy elismerjük fejlesztési politikánk többitől eltérő, speciális feladatát, és konkrét programokon és intézkedéseken keresztül megvalósítsuk azt. Ebből adódóan a dokumentumok nem helyezik egyértelműen a középpontba fenntartható fejlődés összefüggésében a szegénység felszámolását és a millenniumi fejlesztési célokat, melyek pedig a fejlesztési együttműködési eszköz elsődleges és átfogó céljai.

A Parlament teljes mértékben elismeri a fejlődő országokban folytatott bizonyos olyan tevékenységek EU számára betöltött fontosságát (beleértve a kulturális, polgárok közötti kapcsolatokat, a politikai párbeszédet stb.), amelyek nem elégítik ki a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó, az OECD/DAC kritériumokat. Ezeket azonban nem szabad EU fejlesztési költségvetéséből finanszírozni. Ezért szorgalmazta a Parlament egy olyan finanszírozási eszköz létrehozását, lehetővé tenné az Unió számára az ilyen fellépések fejlesztési együttműködési eszköztől eltérő forrásokból történő finanszírozását. Miközben az úgynevezett ICI-eszközzel kapcsolatos véleményét ismételgeti, miszerint azt nem szabadna a fejlesztési együttműködési eszközökből való forráselvonásból finanszírozni, a Parlament továbbra is konstruktívan fog foglalkozni/belebocsátkozni ezen rendeletről szóló folyamatban lévő tárgyalásokhoz.

Előadójuk elismeri azt is, hogy különösen a stratégiai dokumentumok 2009/2010-es félidős felülvizsgálata során a demokratikus ellenőrzési párbeszéd segítette annak az elkerülését, hogy olyan stratégiai dokumentumokat fogadjanak el, amelyek hatáskörtúllépést tartalmaznak. Vizsgálatunk azonban azt is megerősítette, hogy a külpolitikai érdekek beszivárgásának kockázata, a szegénység felszámolásának és a millenniumi fejlesztési céloknak a szem elől tévesztése és az érdekeltekkel való megfelelő konzultációval kapcsolatos aggályok nem szűntek meg.

Tervek a jövőre nézve

A következő többéves pénzügyi keret vitájával kapcsolatban a Bizottság jelezte, hogy sor kerülhet a külső finanszírozási eszközök átfogó szerkezetének újragondolására. A figyelembe veendő szempontok körébe tartozik a további egyszerűsítés és az új kihívásokhoz – így az éghajlatváltozáshoz – való igazodás, valamint az Unió belső politikái külső vonatkozásainak megfelelő helye. E korai szakaszban az előadó nem tesz részletes javaslatokat az architektúrára nézve, hanem inkább csak az Unió jövőbeni fejlesztési politikájában megjelenítendő fő elvekre koncentrál.

A legfontosabb alapelv valamint észrevételeink kiindulópontja az, hogy lennie kell egy külön eszköznek, amely kifejezetten a fejlődő országoknak szól, és az EUMSZ 208. cikkében meghatározott célkitűzéseket szolgálja. Az átláthatóság érdekében a fejlődő (beleértve a feltörekvőket is) országokkal való, hivatalos fejlesztési támogatáson kívüli együttműködést külön eszközön keresztül kell bonyolítani.

Az architektúra gyökeres átalakításának a több évtizede tartó anomáliára is megoldást kell hoznia: az összes fejlődő ország számára egyenlő bánásmód biztosítása és az uniós fejlesztési politika demokratikus elszámoltathatóságának fokozása érdekében az EFA-t az EU költségvetésének részévé kell tenni. Ennek azonban nem kellene sem a fejlesztési együttműködési eszköz, vagy az EFA finanszírozásának (azok jelenlegi szintjéhez viszonyítva) sem az uniós szinten fejlesztési együttműködésre rendelkezésre álló teljes összeg reálértékben való csökkentéséhez vezetnie.

Megfelelő finanszírozás

Az uniós fejlesztési támogatásnyújtására szolgáló jövőbeni eszközt pénzügyi értelemben megfelelően meg kell erősíteni. Az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig a bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át fogja hivatalos fejlesztési támogatásra költeni. E cél teljesítéséhez jelentősen emelni kell majd a jelenlegi uniós támogatási szintet. Tekintve a bizottsági támogatás hozzáadott értékét és a Bizottság új szerepét az uniós és a tagállami fejlesztési politikák koordinálásában (EUMSZ 210. cikk), az uniós költségvetésen keresztül folyósított hivatalos fejlesztési támogatás részarányának legalábbis változatlannak kell maradnia.

Az új fejlesztési együttműködési eszközre vonatkozó éves adatoknak a következő többéves pénzügyi keret időszakában reálértéken jelentősen emelkednie kell.

Emlékeztetve a tagállamok állásfoglalására az Európai Tanács 2009. október 29–30-i ülésén, a Parlament kitart amellett, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó támogatás „nem áshatja alá, illetve nem veszélyeztetheti a szegénység elleni küzdelmet és a millenniumi fejlesztési célok elérése terén való további előrehaladást”, ezért/következésképpen a specifikus fejlesztési együttműködési eszköz, valamint az Európai Fejlesztési Alap célkitűzései elérésére szánt pénzeszközöknek ki kell ezeket egészítenie.

A szegénység felszámolásának középpontba állítása és a hivatalos fejlesztési támogatás kritériumai

A fejlesztési együttműködési eszköz meghatározása szerint valós fejlesztési együttműködési eszköz, különösen a 2. cikk (1) bekezdésének rendelkezései (amelyek a szegénység felszámolását elsődleges és átfogó célként határozzák meg) és a 2. cikk (4) bekezdésének rendelkezései (területi programok esetében a támogatás 100%-ának, a tematikus programok esetében pedig azok 90%-ának kell megfelelnie a hivatalos fejlesztési támogatás kritériumainak) révén.

Az EUMSZ 208. cikkének megfelelően az ilyen rendelkezéseknek a fejlesztési együttműködési eszköz későbbi jogutódaiban is meg kell jelenniük, és – amint azt a fejlesztési együttműködési eszköz tapasztalatai is mutatják – akár azok szigorúbb megfogalmazása is szükségessé válhat. A tematikus programoknak továbbra is tartalmazniuk kell néhány olyan intézkedést, amelyek a hivatalos fejlesztési támogatással nem egyeztethetőek össze, de erre egyértelmű kvótát kell majd meghatározni.

A millenniumi fejlesztési célok elérése a jövőbeli fejlesztési együttműködési eszköz döntő fontosságú célja kell, hogy maradjon, mivel a 2015-ös célkitűzés a következő fejlesztési eszköz időtartamára esik majd. Viszont a szegénység az összes millenniumi fejlesztési célkitűzés teljesülése esetében is sokak számára valóság marad. A 2015 utáni időszakban olyan módozatot kell találnunk, amely biztosítja a még meghatározásra váró, új nemzetközi célkitűzésekkel való összhangot. A Parlament számára fontos viszonyítási pont, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz keretében (2009-re) 20%-os az egészségügyi és oktatási jellegű kiadások aránya, a végrehajtás ellenőrzése azonban nehézkes. A jövőbeli eszköz keretében meg kell tartani egy hasonló teljesítménymutatót, de annak – az átláthatóság és az egyértelműség érdekében – az ENSZ 8. (8.2 indikátor) millenniumi fejlesztési céljának meghatározása szerinti „alapvető szociális szolgáltatások” koncepciójára kell majd hivatkoznia, és a Bizottságtól szigorúbb jelentéstételt kell majd megkövetelnie.

Az élelmiszerár-válság igazolta a rugalmas és gyors fellépés szükségességét ahhoz, hogy a szükségletek és prioritások tekintetében hirtelen fellépő igényekre reagálni lehessen. Ez nemcsak a külső finanszírozás kialakításában tükröződhet, hanem magában a fejlesztési együttműködési eszközben is.

Területi és tematikus programok

Nagyon is indokolt a fejlődő országok különféle csoportjai közötti nagyobb különbségtétel. Ma a fejlesztési együttműködési eszköz nem feltétlenül a legmegfelelőbb eszköz több közepes jövedelmű ország, különösen azok számára, amelyek magukat már feltörekvő donorként állítják be. Ennek azonban nem szabad a fejlődő ország fogalma tekintetében egyoldalú döntéseket eredményeznie, a fogalom meghatározásának nemzetközi egyetértéssel továbbra is az OECD/DAC előjogát kell képeznie. Az előadó véleménye szerint azt, hogy a jövőbeni eszköznek továbbra is ki kell terjednie a DAC listáján szereplő, az eszköz földrajzi alkalmazási körébe tartozó összes fejlődő országra, az is indokolja, hogy az új feltörekvő donorországok lakossága jelentős arányban továbbra is mélyszegénységben él.

Minden tematikus programról beigazolódott annak jelentősége, de szükség lehet némi célkorrekcióra az új kihívások (élelmiszerválság; az éghajlatváltozás; törékeny helyzetű államok különleges igényei) tükrében.

A nem állami szereplőknek és a helyi hatóságoknak szóló program tartósan alulfinanszírozottnak és túl sokszor kérvényezettnek bizonyult; ezt a jövőbeli eszköz esetében korrigálni kell. Ezen túlmenően a nem állami szereplők szerepkörének és a támogatási módozatoknak a meghatározásában tükröződnie kell majd a most folyó strukturált párbeszéd eredményeinek is.

Az uniós támogatás programozási eljárásai

Az új fejlesztési eszköz keretében történő programozás vezérelvét a koordinációnak és a munkamegosztásnak kell képeznie. Az európai stratégiai dokumentumok elképzelését kiemelt fontosságú kérdésként kell továbbvinni. Ezekbe fel kell venni egy külön fejezetet a támogatás hatékonyságáról, amely megadja az e célból hozandó intézkedéseket is, valamint egy donormátrixot és egy millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó mátrixot annak érdekében, hogy biztosított legyen az átláthatóság a Bizottság által választott beavatkozás tekintetében.

A területi programozás most az EKSZ feladata, a fejlesztési biztos felelőssége alatt és a DG DEVCO-val együttműködésben. Az EKSZ célkitűzéseit és összetételét tekintve és a fejlesztési együttműködési eszközzel szerzett múltbeli tapasztalatokra figyelemmel valós annak a kockázata, hogy a külpolitikai érdekek háttérbe szorítják a fejlesztési célkitűzéseket. Ezért döntő fontosságú az olyan eljárások és struktúrák létrehozása, amelyek védik a fejlesztést mint autonóm, saját egyedi célokkal rendelkező szakpolitikai területet.

A demokratikus szakadék áthidalása

A 2013 utáni fejlesztési együttműködési eszköz tekintetében a Parlamentnek lehetőséget kell kapnia az uniós fejlesztési politika sajátosságának megvédésére azáltal, hogy a Tanáccsal egyenjogú félként ellenőrzi a stratégiai programozási döntéseket. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eljárásának alkalmazásával kell meghozni különösen azokat az általános célkitűzésekre, a prioritási területekre és a várt eredményekre, valamint a pénzeszközök kiutalására vonatkozó döntéseket, amelyek megfelelnek az EUMSZ 290. cikkében foglalt kritériumoknak.

(1) A bizottság öt, a plenáris ülés által a Parlament eljárási szabályzatának 81. cikke szerint elfogadott állásfoglalást készített, jelezve ezekben a Bizottságnak, hogy az 11 intézkedés tervezetekben túllépte végrehajtási hatásköreit. A Bizottság azonban csak három esetben igazította ki vagy vonta vissza határozattervezetét.