a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról

(2011/2029(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel a polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó, 2010. december 15-i álláspontjára(2),

–   tekintettel a következő jogalkotási ciklusra vonatkozó, az Európai Parlament és a Bizottság közötti felülvizsgált keretmegállapodásról szóló, 2010. február 9-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel „A jogalkotás minőségének javításáról – az Európai Bizottság 15. jelentése a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében” című, 2010. szeptember 9-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről szóló 26. éves jelentésről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a Bizottságnak az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről szóló 27. jelentéséről szóló, 2011. július X-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a Bizottság elnökének 2009. szeptember 3-i, „Politikai iránymutatások a következő Bizottság számára”, című dokumentumára,

–   tekintettel a Bizottságnak az „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című közleményére (COM(2010)0543),

–   tekintettel a Bizottságnak a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló jelentésére (a jogalkotás minőségének javítása 2009 – 17. jelentés) (COM(2010)0547),

–   tekintettel a Bizottságnak „A jobb szabályozás harmadik stratégiai felülvizsgálata az Európai Unióban” című közleményére (COM(2009)0015),

–   tekintettel a Bizottságnak „Az adminisztratív terhek csökkentése az Európai Unióban – jelentés a 2008-ban elért eredményekről és kitekintés 2009-re” című munkadokumentumára (COM(2009)0016),

–   tekintettel a Bizottságnak a „Harmadik jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó stratégia eredményeiről” című munkadokumentumára (COM(2009)0017),

–   tekintettel a Bizottságnak „Az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési program – Ágazati csökkentési tervek és a 2009. évi tevékenységek” című közleményére (COM(2009)0544),

–   tekintettel a független érdekképviselőkből álló, adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2009. szeptember 17-i jelentésére,

–   tekintettel a Versenyképességi Tanácsnak az intelligens szabályozásról szóló, 2011. május 30-i következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0251/2011),

A. mivel az Európa 2020 stratégia részeként bevezetésre került az intelligens szabályozásról szóló menetrend, amely „az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés” 2020-ig történő elérésére törekszik, elsősorban a vállalkozások adminisztratív terheinek a meglévő uniós jogszabályok jobb minőségének és egyszerűsítésének biztosítása általi csökkentése révén,

B.  mivel a szubszidiaritás és az arányosság elvének helyes alkalmazása rendkívül fontos az Európai Unió megfelelő működésének szempontjából és ahhoz, hogy intézményeinek tevékenységei megfelelhessenek a polgárok, a belső piacon működő társaságok, valamint a nemzeti és helyi kormányzat elvárásainak, továbbá annak biztosításához, hogy a döntéseket a polgárokhoz minél közelebbi szinten hozzák meg,

C. mivel az intelligens szabályozás kérdésével nem csupán a Bizottság jogalkotási programjával összefüggésben kell foglalkozni, hanem tágabb értelemben is, a Lisszaboni Szerződés új sajátosságainak folyamatos végrehajtásával összefüggésben, amelyek érintik a jogalkotási eljárásokat,

D. D mivel a Lisszaboni Szerződés az európai intézmények közötti hatalmi egyensúly helyreállítására törekedett, és a Parlamentet a Tanáccsal egyenlőnek tekinti a rendes jogalkotási eljárás szerinti jogalkotás terén,

E.  mivel a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően a nemzeti parlamenteket hivatalosan bevonják a szubszidiaritás elve alkalmazásának nyomon követésébe, amellyel kapcsolatban eddig több mint 300 beadvány érkezett;

F.  mivel az összes érdekelt féllel – különösen a kis- és középvállalkozásokkal (kkv-kkal) és más lényeges érdekelt felekkel – való konzultációk alapvető fontosságúak a jogszabálytervezetek, többek között a hatásvizsgálatok előkészítésében,

G. mivel az európai uniós jogszabályokból származó adminisztratív terhek csökkentésére irányuló programot 2005-ben vezették be, és e program arra törekszik, hogy az említett terhek 2012-ig 25%-kal csökkenjenek, ami a GDP 1,4%-os növekedésének felelne meg,

H. mivel a hatásvizsgálati testület (IAB) 2010. évi jelentése szerint a Bizottság átfogó számításai alapján 2010-ben a hatásvizsgálatok csupán 27%-át végezték el,

I.   mivel jóllehet a Bizottság az adminisztratív terheknek a kitűzött célnál nagyobb mértékű csökkentésére vonatkozó intézkedéseket javasolt, a Parlamentnek és a Tanácsnak mégis a kitűzött 25%-os cél körülbelül egynegyedét kitevő előzetes intézkedéseket kellett elfogadnia,

J.   mivel a program egyik kulcsfontosságú eleme az adminisztratív költségek standard költségmodellen alapuló alapfelmérése,

K. mivel a hatályos jogszabályok egyszerűsítését és egységesítését szolgáló, átdolgozásra és egységes szerkezetbe foglalásra irányuló technikák biztosítják a végrehajtott módosítások nagyobb fokú érthetőségét és következetességét;

L.  mivel a tagállamok általi pontos és időben történő végrehajtás rendkívüli fontosságú az európai uniós irányelvek vonatkozásában, és ugyanilyen fontos a túlszabályozás állandó problémája, tudniillik hogy a tagállamok az európai jog követelményein túlmenően további kötelezettségeket vezetnek be,

M. mivel a végrehajtásbeli különbségekből adódó eltérések nagy kihívásokat jelentenek az egységes piac hatékony és eredményes működése számára, ennek tekintetében a tagállamok három csoportba sorolhatók: a helytelenül, a nem teljesen, illetve a pontatlanul végrehajtók csoportjába, ez pedig hátrányosan érinti az európai vállalkozásokat és fogyasztókat a további növekedés rovására,

N. mivel az európai kisvállalkozói csomag bevezette a kkv-tesztet, de alkalmazására eddig csupán a lehetséges esetek kis részében került sor,

O. mivel a Bizottság alelnöke, Maroš Šefčovič a Jogi Bizottság 2011. január 27-i ülésén tartott eszmecserén határozott elkötelezettségét fejezte ki az intelligens szabályozásról szóló menetrend iránt,

P.  mivel az EUMSZ 290. és 291. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusok új rendszerére a Lisszaboni Szerződés alapján egységes értelmezést és szabályozást kell alkalmazni,

Általános megjegyzések

1.  hangsúlyozza, hogy létfontosságú egyszerű és világos jogszabályokat alkotni, amelyek elérhetőek és könnyen érthetőek ahhoz, hogy szavatolják az európai jogalkotás átláthatóságának elvét és garantálják e jogszabályok hatékonyabb végrehajtását, illetve biztosítsák, hogy az uniós polgárok könnyebben gyakorolhassák jogaikat;

2.  hangsúlyozza, hogy az európai intézményeknek a javaslatok megfogalmazásakor tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét, és be kell tartaniuk az EUMSZ-hoz csatolt 2. jegyzőkönyvben foglalt feltételeket;

3.  támogatja a Bizottság „Intelligens kormányzás az Európai Unióban” című közleményében vázolt stratégiai megközelítését, amely az intelligens kormányzást a politikaformálás egész folyamatának a középpontjába állítja, ideértve a jogszabályok kidolgozását, majd elfogadását, végrehajtását, értékelését és átdolgozását is;

4.  rámutat arra, hogy az európai intézményi szereplőknek feladatuk van a jogalkotás minősége javításának előmozdításában és végrehajtásában, az intelligens szabályozásról szóló menetrendben és a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban foglalt elveknek és iránymutatásnak megfelelően; úgy gondolja, hogy minden érintett félnek újólag ki kell fejeznie az említett elvek iránti elkötelezettségét;

5.  hangsúlyozza, hogy a Monti-jelentésben vázolt megközelítés szerint a jogalkotási javaslatok terén a rendeletek alkalmazását kellene előnyben részesíteni, hogy kevesebb, ám jobb minőségű jogszabály szülessen;

6.  arra ösztönzi a következő elnökségeket és a Bizottságot, hogy indítsa el a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás újratárgyalásának folyamatát; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásról szóló, 2010. február 9-i állásfoglalásának vonatkozó bekezdéseire, különösen a két intézmény arra vonatkozó közös kötelezettségvállalására, hogy megállapodnak a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásnak a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseihez való igazításáról szóló, a Miniszterek Tanácsával folytatott jövőbeni tárgyalások előkészítésével kapcsolatos alapvető változtatásokról;

7.  hangsúlyozza, hogy mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentet és a Tanácsot a jogalkotási folyamat során egyenlő félként kezeljék, és a két intézményre vonatkozóan érvényesüljön a Lisszaboni Szerződésben rögzített egyenlő bánásmód elve;

8.  üdvözli az európai polgári kezdeményezést mint az Európai Unió politikaformálásában való nyilvános részvétel új formáját; bizakodva tekint 2012 áprilisi beindítására, és ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a polgárokban tudatosítsák az alkalmazandó szabályokat és rendelkezéseket annak érdekében, hogy alkalmassá tegyék őket arra, hogy ezen eszközt már a kezdetektől fogva hatékonyan alkalmazzák;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget azon határidők tekintetében, amelyeken belül teljesíti az EUMSZ 225. cikke szerinti parlamenti kéréseket, különösen azt a keretmegállapodásban vállalt kötelezettséget, hogy saját kezdeményezésű jelentés plenáris ülés előtti elfogadását követő három hónapon belül jelentést készít minden kérés konkrét nyomon követéséről, illetve legfeljebb egy éven belül jogalkotási javaslatot nyújt be;

Nemzeti parlamentek

10. üdvözli a nemzeti parlamentek szorosabb bevonását az európai jogalkotási folyamatba, különösen a jogalkotási javaslatok szubszidiaritás elvével való összhangja ellenőrzésének folyamatába;

11. úgy véli azonban, hogy a nemzeti parlamentek részvétele céljából rendelkezésre álló jelenlegi időkeret gyakran nem elegendő, különösen a szubszidiaritás ellenőrzése esetében; emellett megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek által adott válasz formája gyakran olyan, hogy azt nem lehet indokolással ellátott véleménynek vagy szubszidiaritásra való hivatkozással benyújtott kifogásnak minősíteni; hozzáfűzi, hogy e válaszokat benyújtásuk során az Európai Parlament gyakran csak az adott nemzeti parlament munkanyelvén bocsátja rendelkezésre; ezért javasolja a Parlament főtitkárának, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne javítani a nemzeti parlamentek beadványainak a Parlament munkagyakorlatába való integrálását;

12. a szubszidiaritással kapcsolatos kifogások és keresetek eszközének alkalmazásával összefüggésben rámutat arra, hogy hiányoznak a szubszidiaritás és az arányosság elve megsértésének megállapítását lehetővé tévő tartalmi kritériumok, és hangsúlyozza, hogy szükség van ezen szóban forgó elvek uniós szintű konkretizálására;

13. hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek annyiban tudják vállalni a Szerződésből fakadó felelősségüket arra vonatkozóan, hogy ellenőrizzék, a jogalkotási javaslatok megfelelnek-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének, amennyiben a Bizottság a maga részéről teljes körűen teljesíti a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 5. cikke szerinti, részletes és érthető indoklásra vonatkozó kötelezettségét;

14. kiemeli ebben az összefüggésben, hogy egy vélemény előterjesztésekor a nemzeti parlamentek tegyenek különbséget – amennyiben ez lehetséges – a szubszidiaritás és az arányosság szempontjai között;

Az adminisztratív terhek csökkentése és a helyes végrehajtás biztosítása

15. aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy előfordulhat, hogy az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló program nem éri el a célját, azaz az adminisztratív terhek 2012-ig 25%-kal történő csökkentését, és rámutat, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak azonnal cselekednie kell a javasolt intézkedések megvizsgálása és jóváhagyása érdekében; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a gyorsított eljárások fokozott alkalmazása jelentőséggel bír az említett javaslatok elfogadása szempontjából; vállalja, hogy haladéktalanul megvizsgálja az ilyen intézkedésekkel kapcsolatos jogalkotási javaslatokat, és felhívja a Tanácsot, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg annak biztosítása érdekében, hogy az adminisztratív terheknek a programban meghatározott csökkentéseit elfogadják;

16. üdvözli a független érdekképviselőkből álló, az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport pozitív hozzájárulását a Bizottság e terhek csökkentését célzó programjához; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a csoport összetételét kiegyensúlyozottabbá kell tenni több, a civil társadalmat képviselő és más tagállamokból származó szakértő bevonásával;

17. arra ösztönzi a független érdekképviselőkből álló, adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy kezdjen párbeszédet kkv-kkal Európa-szerte azon akadályok meghatározása céljából, amelyeket a leggyakrabban említenek azon vonatkozásban, hogy gátolják őket az egységes piacon belül más tagállamokkal folytatandó kereskedelemben, és javasoljon intézkedéseket a fokozott növekedés útjában álló akadályok megszüntetésére, illetve csökkentésére;

18. hangsúlyozza, hogy a programot a 2012 utáni időszakban is folytatni kell, hogy kiterjedjen a jelenlegi Bizottság megbízatásának idejére, ambiciózusabb és világosan meghatározott célkitűzéssel és megnövelt feladatkörrel, hogy a program ne csupán az adminisztratív terhekre vonatkozzon, hanem foglalkozzon a szabályozási terhekkel és az uniós jog egészéből – többek között a szabályozási „nehézségekből” – származó költségekkel;

19. kéri a tagállamokat, hogy az adminisztratív terhek csökkentését következetesen valósítsák meg, és várakozással tekint a nemzeti parlamentekkel e téren folytatódó konstruktív együttműködés elé;

20. rámutat arra, hogy annak biztosításához, hogy a terhek csökkentésére irányuló meglévő és jövőbeni programok sikeresek legyenek, szükség van a Bizottság és a tagállamok közötti tényleges együttműködésre az értelmezésbeli eltérések és a túlszabályozás (azaz a nemzeti végrehajtási jogszabály szigorúbb, nem az uniós jogszabályból következő követelményekkel való kiegészítésének) elkerülése érdekében;

21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy több információt illesszenek be az adott jogszabály végrehajtását követő jelentési kötelezettségbe a túlszabályozás problémájának megoldása érdekében; úgy gondolja, hogy az eltérések lényegesen csökkenthetők, ha a tagállamoknak indokolással ellátott véleményt kell adniuk, ha a végrehajtás tárgyát képező irányelvekben megállapított normáknál szigorúbbakat vezetnek be;

22. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló, tervezett ágazati intézkedések végrehajtását;

23. úgy véli, hogy az adminisztratív terhek csökkentésének és a jogalkotás egyszerűsítésének folyamata nem vezethet a jelenlegi jogszabályokban foglalt normák csökkentéséhez;

A politika kialakítása

24. felhívja a Bizottságot, hogy nagyobb mértékben hasznosítsa jogalkotási javaslattervezeteket megfontolásra előterjesztő fehér könyveket; úgy gondolja, hogy ezáltal a javaslatoknak kevésbé gyakran kellene jelentős – ha nem teljes körű – módosításon átmenniük a jogalkotási folyamat során; továbbá úgy gondolja, hogy ez segítséget nyújtana a javasolt jogszabály arányosságának értékeléséhez, ami gyakran nehézséget okoz, amikor legelőször zöld könyv formájában csupán javaslattervezeteket nyújtanak be;

25. úgy véli, hogy az európai jog jobb működése érdekében javítani kell a jogalkotási folyamattal és a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos kommunikációt, mivel az intézmények által közzétett információkból a vállalkozások és a polgárok számára gyakran nem derül ki, hogy végül is melyik jogszabályszöveg kerül elfogadásra;

26. örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság elkötelezte magát konzultációs eljárásának felülvizsgálatára, és támogatja a konzultáció minimális időszakának 12 hétre történő kiterjesztésére vonatkozóan hozott döntést; hangsúlyozza azonban, hogy szükség van minden érdekelt fél nagyobb mértékű bevonására, és úgy gondolja, hogy a Bizottság megvizsgálhatná az inkluzív figyelemfelkeltő eljárások bevezetésével kapcsolatos módszereket; úgy véli, hogy egy ilyen eljárás magában foglalhatná a jelentős nemzeti és európai érdekelteknek a releváns szakpolitikai területekhez és javaslatokhoz történő kijelölését, valamint a konzultációs folyamatba való közvetlen bevonásukra irányuló törekvést;

27. hangsúlyozza, hogy a nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd előfeltétele a civil társadalom jogszabályok kidolgozásában és kormányzásban való fokozottabb mértékű részvételének;

28. javasolja, hogy egy olyan szisztematikus módszer, mint ez lehetővé tenné az összes félnek és lényeges érdekelt félnek, hogy a javasolt jogszabályok lehetséges szociális, gazdasági és környezeti hatásait széles körűen elemezze a politika kialakításának előnyére, az összehangolt megközelítés elvével összhangban;

29. úgy gondolja, hogy a konzultáció jelenlegi aszimmetrikus módszerei és formái nem segítik elő, hogy minden érdekelt fél reagáljon; megjegyzi, hogy a válaszadók gyakran fejezik ki elégedetlenségüket az online kérdőívek formájával és tartalmával kapcsolatban; úgy véli, hogy egy közös megközelítés, többek között a konzultációkkal kapcsolatos válaszokra vonatkozó egységes forma egyszerűsítené a válaszadók dolgát, valamint elősegítené, hogy részletesebb és átgondoltabb válaszok érkezzenek vissza, számos, konzultáció tárgyát képező potenciális szakpolitikai kérdésre és választási lehetőségre kiterjedően;

30. felhívja a Bizottságot különösen arra, hogy az összes európai érdekelt teljes körű bevonásának előfeltételeként hatékonyan juttassa érvényre be a többnyelvűséget a közmeghallgatások lebonyolítása és eredményeinek közzététele során;

31. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a konzultációs dokumentumok egyre bonyolultabbak, és úgy gondolja, hogy erőfeszítéseket kell tenni – beleértve a fehér könyvek fokozottabb alkalmazását – a dokumentumok egyszerűsítésére annak elősegítése és előmozdítása érdekében, hogy az érdekeltek reagáljanak, ugyanakkor a polgárok is jobban hozzáférhessenek a dokumentumokhoz; javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg, hogy bevezethető-e az érthetőséggel kapcsolatos teszt („clarity test”) annak biztosítása érdekében, hogy a konzultációs dokumentumok könnyen érthetőek legyenek és könnyű legyen választ adni rájuk;

32. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a konzultációkra adott bizottsági választ és visszajelzést a válaszadók gyakran nem tartják kielégítőnek; sürgeti a Bizottságot, hogy a konzultációs folyamat lezárását követően javítsa a kommunikációját, és a felvetett kérdésekről adjon visszajelzést az összes válaszadó számára;

33. kiemeli annak fontosságát, hogy garantálni kell a Bizottság hatásvizsgálatai keretében elvégzett vizsgálatok függetlenségét és hitelességét az intelligens szabályozásról szóló menetrend általános céljainak biztosítása céljából, valamint újólag megismétli a Parlamentnek a kérdéssel kapcsolatban a 2011. június 8-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját;

34. az európai versenyképesség megerősítésével összefüggésben javasolja, hogy a hatásvizsgálatok nevezzék meg azokat a pozitív és negatív hatásokat, amelyeket az adott intézkedések ki fognak fejteni az Európai Unión belüli versenyképességre és a növekedésre; úgy véli, hogy amennyire csak lehetséges, ezeket a hatásokat teljesen számszerűsíteni kell;

35. határozottan támogatja azt a javaslatot, hogy amennyiben az új jogszabályok költségeket rónak a vállalkozásokra, meg kell határozni a költségek azon megfelelő ellentételezését, amelyek máshol a lehető legnagyobb mértékben csökkentenék a szabályozási terheket; ezt a jövőbeni programok kulcsfontosságú tényezőjének tartja, amely összességében csökkenteni fogja a költségeket, és javítani fogja a szabályozási kereteket a vállalkozások szempontjából;

36. rámutat, hogy az adminisztratív és szabályozási terhek becsült mértékét nettó és nem bruttó értékben kellene meghatározni;

37. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az új jogszabályok szövegezésekor fordítson rendkívüli figyelmet a kis- és középvállalkozásokat érintő lehetséges hatásra; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a kkv-k szabályozás alóli mentesítésére, amennyiben a rendelkezések aránytalanul érintenék őket, és amennyiben nincs alapos oka annak, hogy a jogszabály hatálya kiterjedjen rájuk; határozottan úgy gondolja, hogy az ilyen enyhítő rendelkezések kedvező hatást gyakorolhatnak a szabályozás végrehajtására és hasznosságára, különösen ami a kis- és mikrovállalkozásokat illeti; felszólítja az uniós intézményeket, hogy tartsák be az EUMSZ 153. cikke (2) bekezdésének b) pontját, amely kimondja, hogy az elfogadott jogszabályok nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését;

38. ezzel kapcsolatban azt az álláspontot képviseli, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag által bevezetett kkv-teszt rendkívül fontos szerepet tölt be, és elvárja, hogy a Bizottság teljes mértékben hasznosítsa ezt a tesztet; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a Bizottság valamennyi igazgatóságán következetesen alkalmazzák a kkv-tesztet, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti döntéshozatali eljárásaikba építsenek be hasonló szempontokat; felszólítja a Parlament valamennyi bizottságát, hogy miután jogalkotási jelentéseiket az illetékes bizottságban megszavazták, és jóváhagyásra a plenáris ülés elé terjesztik, alkalmazzák rájuk a „kkv-tesztek” alapelveit;

39. tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy még 2011 folyamán jogalkotási javaslatot nyújt be az alternatív vitarendezési eljárások alkalmazásáról annak érdekében, hogy biztosítsa a viták bíróságon kívüli rendezésére szolgáló eljárásokhoz való gyors és hatékony hozzáférést.

Egyszerűsítés és utólagos értékelés

40. kéri, hogy a Tanács a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjában tett kijelentésének megfelelően kötelezze a tagállamokat az irányelvek és a nemzeti jogba való átültetésre irányuló intézkedések közötti megfelelést szemléltető táblázatok elkészítésére és közzétételére; hangsúlyozza, hogy az ilyen megfelelési táblázatok létfontosságúak az átláthatóság biztosításához az uniós irányelvekben előírt kötelezettségek nemzeti jogszabályokba történő átültetése során; hangsúlyozza, hogy a megfelelési táblázatok alkalmazása hasznos szerepet tölthet be ezen eltérések és a túlszabályozás eseteinek felismerésében;

41. kéri a Bizottságot, hogy építsen a jobb jogalkotást és az igazgatás egyszerűsítését elősegítő sikeres tagállami programokra, ideértve az elektronikus eljárások kiterjedt használatát is;

42. hangsúlyozza, hogy egy hatályos jogszabály módosítását mindig átdolgozás formájában kell elvégezni; ugyanakkor elismeri és tiszteletben tartja azokat a jogokat, amelyekkel a Bizottság a jogalkotási eljárás terén rendelkezik;

43. felszólít az EUR-Lex adatbázis javítására, hogy az átláthatóbb és „felhasználóbarátabb” legyen;

44. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy konstruktívan működjenek együtt a Parlamenttel annak biztosítása érdekében, hogy a felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusok új rendszere a gyakorlatban zökkenőmentesen működjön;

45. üdvözli a végrehajtott jogszabályok utólagos értékelésének szélesebb körű alkalmazását; hangsúlyozza azonban, hogy az értékelést minden fontos jogszabály esetében alkalmazni kell, nem csupán a kulcsfontosságú területeken; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a végrehajtási és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat is figyelembe kell venni; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi szakpolitikai területre terjessze ki az utólagos értékelést, és úgy véli, hogy a felülvizsgálatok végrehajtására irányuló, a hatályvesztésre vonatkozó rendelkezések – elsősorban kötelezően előírt felülvizsgálati időpontok formájában és, szükséges és kívánatos esetben, a jogszabályokban szereplő, automatikus lejáratot szabályozó rendelkezések kijelölésének lehetőségével – hasznos eszközül szolgálhatnak annak garantálásához, hogy a még hatályos szabályozások szükségesek és arányosak legyenek;

46. kéri a Bizottságot, hogy az uniós támogatások kérelmezőit sújtó adminisztratív terhek csökkentése és az egész kérelmezési eljárás hatékonyabbá tétele érdekében vizsgálja felül különösen a támogatásokkal kapcsolatos valamennyi jogszabályt;

A vezető szerep és a folyamatos figyelemmel kísérés biztosítása

47. örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság elnöke személyes támogatását adta az intelligens szabályozásról szóló menetrendhez; elég fontosnak tartja a kérdést ahhoz, hogy a Bizottság tényleges politikai vezető szerepet vállaljon annak érdekében, hogy a téma központi helyet kapjon a politikai programban, és ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy a menetrendet az egyik biztos portfóliójának alapvető részeként terjesszék elő; megjegyzi, hogy a Parlamentnek a maga részéről meg kell találnia a módszereket arra, hogy a jogalkotás minőségének javítása a parlamenti bizottságok munkájában nagyobb jelentőséghez jusson, és úgy gondolja, hogy a kérdéssel kapcsolatban további megfontolást igényel a bizottságok közötti találkozók alkalmazása;

48. különösen értékeli, hogy a Bizottság továbbra is megvizsgálja – egyes „kulcsfontosságú” esetek alapján –, hogyan alkalmazzák az uniós intézmények és a nemzeti parlamentek a szubszidiaritás és az arányosság elvét, ezáltal áttekinthetőbbé téve a jogalkotás minőségének javításáról szóló jelentést;

49. vállalja, hogy továbbra is éberen figyelemmel kíséri az intelligens szabályozásról szóló menetrendnek a Bizottság általi végrehajtását, és várakozással tekint a 2012 második felére tervezett, az elért eredményekről szóló jelentés elé;

50. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1)      HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (2)      Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0480. (3)      Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0009. (4)      Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0311. (5)      Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0437. (6)      Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0259. (7)      Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0XXX.

Általános megjegyzések

Az intelligens szabályozásról szóló közlemény az Európai Tanács a növekedést és foglalkoztatást célzó megújult lisszaboni stratégiáról szóló 2007. tavaszi ülésének elnökségi következtetéseit, valamint a Bizottság elnökének, Barroso úrnak a Politikai iránymutatások a következő Bizottság számára című dokumentumát egészíti ki, amely javaslatot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a lisszaboni stratégia alakuljon át „Európa 2020” stratégiává, amelynek célja az intelligens szabályozás révén biztosítandó versenyképesség és kevesebb adminisztratív teher hangsúlyozására, ugyanakkor a nyilvános konzultációk, hatásvizsgálatok, a komitológia és a meglévő jogszabályok egyszerűsítésének egyértelmű középpontba helyezésére irányult.

Bár első pillantásra mindezek a szabályozás minőségének javítására vonatkozó, meglévő menetrend egyszerű átalakításának tekinthetők, mindazonáltal örvendetes, hogy ezek a kérdések előtérbe kerülnek a politikai programon belül, és a Parlamentnek a többi európai intézménnyel és a tagállamokkal együtt most ki kell vennie a maga részét annak biztosításában, hogy az így szerzett lendület fennmaradjon, és a tevékenységek minden vonatkozó területen fokozódjanak.

Nemzeti parlamentek

A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésével a nemzeti parlamentek nagyobb szerepet kaptak a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának biztosítása terén. Jóllehet mindeddig jelentős számú hozzájárulás és indokolással ellátott vélemény érkezett be, még folyamatban van ezen újítás pontos módozatainak, különösen a közreműködések alkalmazási körének és tartalmának kidolgozása és meghatározása.

Mivel a Bizottságnak a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló közleménye a 2009-es évet fedi le, a Lisszaboni Szerződésben szereplő újítás a releváns időszaknak csupán egyetlen hónapja vonatkozásában volt hatályos. A Parlamenthez ugyanakkor eddig több mint 300 beadvány érkezett a nemzeti parlamentektől, és célravezető lenne, ha megragadná az alkalmat, hogy nyilatkozzon a Parlamenten belül ezen újítás alkalmazása, valamint a hiányosságok felderítése és a hasznos változtatások indítványozása céljából bevezetett rendszerek hatékony működéséről.

Az adminisztratív terhek csökkentése és a helyes végrehajtás biztosítása

Nem valószínű, hogy az adminisztratív terhek 2012-ig 25%-kal történő csökkentésére irányuló program célkitűzése fokozott kötelezettségvállalás és intézkedés nélkül elérhető. Ennélfogva fokozni kell a már megtett intézkedéseket, és az ambíciókat meg kell kétszerezni. Minden érintettnek nagyobb szerepet kell vállalnia, nem csupán a 25%-os célkitűzés eléréséhez, hanem a szabályozási költségeknek a jelenlegi Bizottság megbízatási ideje alatt és 2014 után történő további csökkentéséhez.

Az értelmezés terén tapasztalható eltérések és a tagállami szintű túlszabályozás tekinthető a legnagyobb problémának, amellyel foglalkozni kell, elsősorban maguknak a tagállamoknak a jogszabályok végrehajtása és nemzeti jogba történő átültetése során, de a Szerződések őreként a Bizottságnak is. Ezért a tagállamoknak indokolniuk kell arra vonatkozó döntésüket, ha a nemzeti jogukban a végrehajtandó uniós jogszabályban meghatározottnál szigorúbb követelményeket vezetnek be.

A politika kialakítása

Az uniós jogszabályokra irányuló javaslatokat alapos előkészítő szakasznak kell megelőznie, amelynek során kötelezővé kell tenni egy fehér könyv Bizottság általi előterjesztését, valamint átfogó és széles körű konzultációk, továbbá hatásvizsgálatok elvégzését. Mindig meg kell vizsgálni a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k) gyakorolt hatásokat, mivel őket nagyobb mértékben terhelik a szabályozási követelmények, mint a nagyobb vállalatokat.

Egyszerűsítés és utólagos értékelés

Ismételten ki kell jelenteni, hogy szükség van az irányelvek tagállami átültetéséhez csatolt megfelelési táblázatokra, és a Parlamentnek innovatívnak kell lennie, hogy olyan ösztönzésekkel álljon elő, amelyek biztosítják, hogy ez minden egyes jogszabály esetében megtörténjen.

A Bizottság egyszerűsítésre irányuló programjának nagyobb hangsúlyt kell helyeznie az átdolgozási módszerre, valamint fontos annak biztosítása, hogy a meglévő jogszabályokat folyamatosan értékeljék, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy kell-e azokat egyszerűsíteni, vagy adott esetben el kell-e törölni.

A vezető szerep és a folyamatos figyelemmel kísérés biztosítása

Minden intézmény és tagállam részéről valódi politikai vezetésre van szükség az intelligens szabályozásról szóló menetrend megerősítéséhez, de a Bizottság játssza a legfontosabb szerepet abban a tekintetben, hogy ez a kérdés a politikai program középpontjában maradjon. Ennélfogva meg kell bízni egy biztost ezzel a kérdéssel, amely feladatkörének legfontosabb részét képezi majd.

Ugyanakkor a Parlamentnek meg kell találnia az intelligens szabályozás iránti elkötelezettségének növelésére irányuló módszereket, ilyen lehet például a bizottságok közötti találkozók alkalmazása.

A Bizottság 2012 második felében jelentést nyújt be az intelligens szabályozásról szóló menetrenddel kapcsolatban elért eredményekről. A Parlamentnek biztosítania kell, hogy e terület minden vonatkozását szorosan nyomon kövesse.

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  támogatja a Bizottság „Intelligens kormányzás az Európai Unióban” című közleményében vázolt stratégiai megközelítését, amely az intelligens kormányzást a politikaformálás egész folyamatának a középpontjába állítja, ideértve a jogszabályok kidolgozását, majd elfogadását, végrehajtását, értékelését és átdolgozását is;

2.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy tartsák be az EUMSZ 153. cikke (2) bekezdésének b) pontját, amely kimondja, hogy az elfogadott jogszabályok nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi új jogalkotási javaslat esetében folytassa a „kkv-tesztek” alkalmazását, és különösen a „gondolkozz először kicsiben” elven alapuló vizsgálatok elvégzését;

4.  felszólítja a Parlament valamennyi bizottságát, hogy miután jogalkotási jelentéseiket az illetékes bizottságban megszavazták, és jóváhagyásra a plenáris ülés elé terjesztik, alkalmazzák rájuk a „kkv-tesztek” alapelveit;

5.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék a kkv-k adminisztratív költségeit és bürokratikus terheit, és könnyítsék meg a hitelekhez és a szolgáltatói piachoz való hozzáférésüket;

6.  úgy véli, hogy az intelligens szabályozásnak a polgárok igényeit kell szolgálnia; ezért kéri a Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy a jogszabályok kidolgozásakor a jövőben többet foglalkozzanak a tulajdonképpeni címzettek igényeivel, és biztosítsák a folyamat egészében a polgárokkal folytatott megfelelő mértékű konzultációt;

7.  kéri a Bizottságot, hogy fokozottabban mozdítsa elő a civil társadalommal közmeghallgatások útján folytatott párbeszédet és kommunikációt, és a kommunikációnak ezt a formáját minél jobban igazítsa a polgárok igényeihez;

8.  kéri a Bizottságot, hogy a közmeghallgatások terén folytatott vizsgálatok keretében vegye figyelembe, hogy a civil társadalmi részvétel e meghallgatásokon messze elmarad a szükséges mértéktől; kéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy a közmeghallgatásokon a jövőben az eddigieknél lényegesen több európai polgár vegyen részt, például oly módon, hogy a közmeghallgatások anyagát, valamint az azokhoz kapcsolódó internetes oldalakat és dokumentumokat elérhető és felhasználóbarát fordítógépek segítségével valamennyi uniós nyelven hozzáférhetővé teszi;

9.  hangsúlyozza, hogy a nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd előfeltétele a civil társadalom jogszabályok kidolgozásában és kormányzásban való fokozottabb mértékű részvételének;

10. üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy nyolcról tizenkét hónapra módosítja a nyilvános konzultációk lefolytatására adott határidőt; az érintett felek teljes körű bevonása a jobb jogalkotás nélkülözhetetlen feltétele;

11. hangsúlyozza a független hatásvizsgálatok jelentőségét a jogalkotási intézkedések szabályos átültetése, alkalmazása és végrehajtása szempontjából, és felhívja a Parlament valamennyi bizottságát, hogy teljes mértékben vegye figyelembe ezeket a hatásvizsgálatokat; rendkívül fontosnak tartja a hatásvizsgálatok naprakésszé tételét, amennyiben a Bizottság javaslatai számottevően módosulnak;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Számvevőszék hatásvizsgálatokról szóló különjelentésében(1) javasoltak szerint fejlessze tovább a hatásvizsgálati testület naprakészségét, valamint a javasolt jogszabály alkalmazási és végrehajtási költségeinek és potenciális adminisztratív terheinek számszerűsítését;

13. megerősíti a 2010. május 20-i, „Az egységes piac létrehozása a fogyasztók és a polgárok számára“ című állásfoglalásában, valamint a Bizottság „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című, 2010. október 8-i közleményében megfogalmazott álláspontot, miszerint a jogalkotás hatékonyságának előzetes és utólagos ellenőrzésére szolgáló mechanizmusoknak a politika szerves részét kell képezniük; kéri a Bizottságot, hogy teljes körűen alkalmazza az értékelésnek ezt a formáját az egyes uniós jogszabályok minőségének, hatékonyságának és eredményességének felmérésére, és állapítsa meg, hogy hogyan alkalmazzák az egyes jogszabályokat a tagállamok a különböző szinteken a gyakorlatban, egyúttal felmérve az adott jogszabályok fogyasztókra, polgárokra és kkv-kra gyakorolt hatásait;

14. támogatja a Számvevőszék javaslatának elfogadását, mely szerint a nemzeti hatásvizsgálatok hasznos kiegészítői lennének a Bizottság által végzett hatásvizsgálatoknak; sürgeti a jogszabályok egyszerűsítését és az adminisztratív terhek lehető legnagyobb mértékű csökkentését, különösen a kkv-k esetében, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, továbbá olyan közös intézkedések meghozatalára szólítja fel a tagállamokat, amelyek az uniós jogszabályok túlzó végrehajtásának („gold plating“) mérséklését célozzák;

15. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy mérjék fel a javasolt jogszabályoknak a belső piacra, a fogyasztókra, a gazdaságra, a társadalomra és a környezetre gyakorolt potenciális hatásait; hangsúlyozza, hogy valamennyi érintettel – ideértve a kkv-kat, a fogyasztóvédelmi szervezeteket, és amennyiben a jogszabálynak munkaerő-piaci kihatásai vannak, a szociális partnereket is – rendszeres konzultációt kell folytatni;

16. sürgeti a Bizottságot az uniós jogszabályok rendszeres felülvizsgálatára, melynek során az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben biztosítja, hogy a hatályos jogszabályok kellően naprakészek legyenek, valamint hogy az elavult szövegeket – szükség esetén és eseti alapon – hatályon kívül helyezzék, ezzel elkerülvén a felesleges túlszabályozást;

17. kéri a Bizottságot, hogy az uniós támogatások kérelmezőit sújtó adminisztratív terhek csökkentése és az egész kérelmezési eljárás hatékonyabbá tétele érdekében vizsgálja felül különösen a támogatásokkal kapcsolatos valamennyi jogszabályt;

18. úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés által az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek biztosított jelentősebb szerepkör, kiegészülve a szubszidiaritás általános elvével, fontossá tette a tagállamok számára az aktív szerepvállalást az egyes uniós jogszabályok teljes politikai életciklusában, ideértve a jogszabály-tervezetek kidolgozását, az átültetést, a végrehajtást, a konszolidációt, az értékelést és az átdolgozást;

19. hangsúlyozza, hogy a megfelelési táblázatok elősegítik a belső piaci szabályok jobb átültetését, és jelentősen megkönnyítik azok végrehajtását; ezért a nagyobb átláthatóság érdekében felszólítja a tagállamokat, hogy fogadják el végre a jogszabályok végrehajtását szolgáló megfelelési táblázatokat, tegyék azokat hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, és ezáltal járuljanak hozzá a jogalkotás javításához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy tovább javuljon az európai jogszabályok átültetése, alkalmazása és betartása;

20. hangsúlyozza, hogy a Monti-jelentésben vázolt megközelítés szerint a jogalkotási javaslatok terén a rendeletek alkalmazását kellene előnyben részesíteni, hogy kevesebb, ám jobb minőségű jogszabály szülessen;

21. úgy véli, hogy az európai jog jobb működése érdekében javítani kell a jogalkotási folyamattal és a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos kommunikációt, mivel az intézmények által közzétett információkból a vállalkozások és a polgárok számára gyakran nem derül ki, hogy végül is melyik jogszabályszöveg kerül elfogadásra;

22. tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy még 2011 folyamán jogalkotási javaslatot nyújt be az alternatív vitarendezési eljárások alkalmazásáról annak érdekében, hogy biztosítsa a viták bíróságon kívüli rendezésére szolgáló eljárásokhoz való gyors és hatékony hozzáférést.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(1) Hatásvizsgálatok az uniós intézményekben: segítik-e a döntéshozatalt? 3/2010. sz. különjelentés

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A jogalkotás minőségének javítása

1.  különösen értékeli, hogy a Bizottság továbbra is megvizsgálja – egyes „kulcsfontosságú” esetek alapján –, hogyan alkalmazzák az uniós intézmények és a nemzeti parlamentek a szubszidiaritás és az arányosság elvét, ezáltal áttekinthetőbbé téve a jogalkotás minőségének javításáról szóló jelentést;

2.  hangsúlyozza, hogy az európai intézményeknek a javaslatok megfogalmazásakor meg kell felelniük a szubszidiaritás és az arányosság elvének, és be kell tartaniuk az EUMSZ 2. jegyzőkönyvében foglalt feltételeket;

3.  hangsúlyozza, hogy mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentet és a Tanácsot a jogalkotási folyamat során egyenlő félként kezeljék, és mindkét intézményre vonatkozóan érvényesüljön a Lisszaboni Szerződésben rögzített egyenlő bánásmód elve;

4.  felhívja a figyelmet, hogy a nemzeti parlamentek a Lisszaboni Szerződésnek megfelelően nagyobb szerepet töltenek be a szubszidiaritás és az arányosság elvének ellenőrzésében a jogalkotási javaslatok kapcsán, valamint hangsúlyozza a nemzeti parlamentek és az európai intézmények közötti szoros együttműködés fontosságát;

5.  felhívja a figyelmet a szubszidiaritás és az arányosság vizsgálatának konkrét tapasztalataira, amelyek jelentős ellentmondást mutatnak az értékelésre váró uniós dokumentumok nagy száma, az ehhez szükséges vizsgálati és indokolási eljárások intenzív volta, valamint az e feladathoz rendelt korlátozott számú munkaerő között; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv (2. számú jegyzőkönyv) 6. cikkében meghatározott, a nemzeti parlamentek indokolással ellátott véleményeinek benyújtására vonatkozó, 8 hetes határidő jelentős mértékű meghosszabbításának szükségességét;

6.  a szubszidiaritással kapcsolatos kifogások és keresetek eszközének alkalmazásával összefüggésben rámutat arra, hogy hiányoznak a szubszidiaritás és az arányosság elve megsértésének megállapítását lehetővé tévő tartalmi kritériumok, és hangsúlyozza, hogy szükség van a szóban forgó elvek uniós szintű konkretizálására;

7.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek annyiban tudják vállalni a Szerződésből fakadó felelősségüket arra vonatkozóan, hogy ellenőrizzék, a jogalkotási javaslatok megfelelnek-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének, amennyiben a Bizottság a maga részéről teljes körűen teljesíti a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 5. cikke szerinti, részletes és érthető indoklásra vonatkozó kötelezettségét;

8.  kiemeli ebben az összefüggésben, hogy egy vélemény előterjesztésekor a nemzeti parlamentek tegyenek különbséget – amennyiben ez lehetséges – a szubszidiaritás és az arányosság szempontjai között;

9.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződést követően a Parlament társjogalkotóként felelősséggel tartozik a jobb jogalkotásért az egyértelmű és érthető jogszabályok biztosítása érdekében, valamint azért, hogy e jogszabályok ne rójanak felesleges és aránytalanul nagy adminisztratív terheket az állampolgárokra és a vállalkozásokra;

10. úgy ítéli meg, hogy tekintettel a Parlament azon előjogára, hogy a Bizottságot hatáskörének átruházásával feljogosíthatja felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, a Parlamentnek tartózkodnia kell a részletes, technikai jellegű rendelkezéseknek az alaprendeletbe történő beemelésétől, amelyekkel a Bizottság felkészültebben tud megbirkózni, és ez hozzájárulna az alap-jogiaktusok átláthatóságához és érthetőségéhez;

11. felszólít az EUR-Lex adatbázis javítására, hogy az átláthatóbb és „felhasználóbarátabb” legyen;

Intelligens szabályozás

12. egyfajta egységes értelmezés kialakítását és hivatalossá tételét javasolja az uniós intézmények és a tagállamok között az „intelligens szabályozás” előírásainak alkalmazását illetően;

13. rámutat, hogy fontos az uniós jogszabályok egyszerűsítése; sürgeti, hogy a rendeletek legyenek világosabbak és a polgárokhoz közelebb állók; ragaszkodik ahhoz, hogy a nélkülözhető jogszabályokat töröljék el, és hogy jogszabályt csak akkor lehessen hozni, ha arra kifejezetten szükség van;

14. rámutat, hogy az adminisztratív és szabályozási terhek becsült mértékét nettó és nem bruttó értékben kellene meghatározni;

15. hangsúlyozza, hogy az adminisztratív és szabályozási terhek csökkentésére vonatkozó célokat nemcsak 2012-ig kellene rögzíteni, hanem az azt követő időszakra vonatkozóan is;

16. kéri a Bizottságot, hogy építsen a jobb jogalkotást és az igazgatás egyszerűsítését elősegítő sikeres tagállami programokra, ideértve az elektronikus eljárások kiterjedt használatát is;

17. elismeri a hatásvizsgálati testület eddigi munkáját a Bizottság által végzett hatásvizsgálatok minőségi ellenőrzése terén;

18. rámutat, hogy a parlamenti eljárás időbeli korlátai nem mindig teszik lehetővé a Bizottság javaslataihoz a bizottsági szakaszban benyújtott „érdemi módosítások” hatásvizsgálatát; mindazonáltal emlékeztet rá, hogy a Parlament és a Tanács elvben megegyezett abban, hogy kiegészítő hatásvizsgálatra kerüljön sor minden olyan esetben, amikor a jogalkotási folyamatba olyan új elemet kívánnak illeszteni, amely a szóban forgó jogi aktus jogi vagy gazdasági tartalmát lényegileg érintené; ezért kéri az előzetes vizsgálatok jobb alkalmazását;

19. hangsúlyozza, hogy a jogalkotási javaslatok hatásvizsgálatai és a javaslatok hatásáról szóló egyéb tanulmányok a jogszabályok elfogadásával kapcsolatos tájékozott döntéshozatal szempontjából nélkülözhetetlenek (előzetes szakasz), ám a jogszabályok eredményességének vizsgálata, az eltérések kiigazítása és a sikeres kezdeményezések (utólagos) megismétlése érdekében az eredmények értékelése szintén elengedhetetlen (utólagos szakasz);

20. rámutat arra, hogy a Bizottságnak a Lisszaboni Szerződés által bevezetett polgári kezdeményezést a részvételi demokrácia egyik fontos elemének kellene tekintenie, amely új utat nyit a jogalkotásban;

21. véleménye szerint az uniós irányelvek átültetését a tagállamok törvényeibe nemcsak határidőn belül kellene teljesíteni, de – amennyire ez lehetséges – ezeket össze is kellene hangolni egymással, elkerülendő az olyan eseteket, mint az érintett gazdasági szereplők közötti verseny torzulása vagy a szabályozási „túlbuzgóság” stb.;

22. ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós jog és ennek a tagállamok jogrendszerébe történő átültetéséhez szükséges intézkedések közötti korreláció illusztrálására az összes irányelvben szerepeljenek táblázatok; felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy csatlakozzanak az Európai Parlamenthez annak biztosításában, hogy a korrelációs táblázatok minden vonatkozó jogszabályban természetszerűleg szerepeljenek.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE