a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról

(2011/2056(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” című, 2011. február 2-i közleményére (COM(2011)0025),

–   tekintettel a „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – Az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” című, 2008. november 4-i bizottsági közleményre (COM(2008)0699),

–        tekintettel a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság nyersanyagellátással foglalkozó csoportja alcsoportjának az EU számára kritikus nyersanyagokról szóló jelentésére(1),

–   tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című, 2011. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–   tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112/4),

–   tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című, 2010. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

–   tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. november 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–   tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

–        tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2011. február 3-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának a nem energiahordozó nyersanyagokról és a Natura 2000-ről szóló iránymutatásaira(5),

–   tekintettel a „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – Az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” című, 2008. november 4-i bizottsági közleményhez (COM(2008)0699) csatolt munkadokumentumra (SEC(2008)2741),

–   tekintettel az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága nyersanyag-politikával kapcsolatos 2009-es éves jelentésére(6),

–   tekintettel az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának a környezetvédelem és a versenyképesség közötti kapcsolatokról szóló tanulmányára(7),

–   tekintettel „Az EU fejlesztéspolitikája az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés támogatására – Az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2010. november 10-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0629),

–   tekintettel az EU és Afrika közötti kapcsolatok megszilárdításáról szóló, 2010. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2010)0634),

–   tekintettel a kereskedelemről és a fejlesztésről szóló, hamarosan megjelenő bizottsági közleményre,

–   tekintettel „A politikák fejlesztési célú koherenciája – az egész Unióra kiterjedő megközelítés szakpolitikai keretének kialakítása” című, 2009. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2009)0458),

–   tekintettel az uniós politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepcióról szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a nyersanyagokkal és az alapanyagpiacokkal kapcsolatos kihívások kezeléséről szóló, 2011. március 10-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Lisszaboni Szerződés) 208. cikkére, amely megerősíti, hogy az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit,

–   tekintettel a dohai forduló keretében jelenleg zajló tárgyalásokra,

–   tekintettel a 2007-es EU–Afrika közös stratégiára és a 2010. november 29–30-án tartott 3. Afrika–EU csúcstalálkozón elfogadott tripoli nyilatkozatra,

–   tekintettel a WTO előtt az EU, az USA és Mexikó által Kínával szemben indított, jelenleg is zajló eljárásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0288/2011),

A. mivel az EU-nak erőteljes ipari alapra van szüksége, amely környezetbarátabbá válása során is nagyban függ a megfelelő nyersanyagellátástól, annak érdekében, hogy elinduljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé, és fenntartsa versenyképességét,

B.  mivel az ügyintézés bonyolultsága és az igazgatási rendszerek összehangolásának hiánya több évvel hátráltathatja az ásványkincsek kiaknázásának engedélyezését, mivel az ilyen késedelmek túlzottak, növelik a befektetések tőkeköltségét, a kis- és középvállalkozásokat pedig kirekesztik a piacról,

C. mivel világszerte folyamatosan nő a nyersanyagok, különösen a „technológiai fémek” iránti kereslet,

D. mivel a uniós tagállamok, Ausztrália és az Egyesült Államok rendelkeznek azzal lehetőséggel, hogy a kritikus nyersanyagok, fémek és ritka földfémek tekintetében fejlesszék saját kitermelésüket,

E.  mivel az új technológiák terén elért fejlődés továbbra is növelni fogja a keresletet az ezen iparágak fejlődésében központi jelentőségű erőforrások iránt,

F.  mivel a nemzetközi kínálatot részben exportkvóták korlátozzák, és az árak rekordmagasságú szinteket érnek el,

G. mivel a feldolgozóiparban a teljes előállítási költségen belül az anyagköltségek aránya lényegesen magasabb a munkavállalók bérköltségének arányánál, és mivel minden ágazatra igaz, hogy az anyagköltségek emelkedő trendje várhatóan nem fordul meg, legalábbis középtávon nem,

H. mivel a tisztességes és egyenlő feltételek a piacok javára válnak,

I.   mivel a nyersanyagokért folyó egyre élesebb verseny elmérgesítheti a nemzetközi kapcsolatokat, és erőforrásokért zajló konfliktusokhoz vezethet,

J.   mivel e kihívások lehetőséget kínálhatnak a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló új, innovatív partnerségek létrehozására az EU és harmadik országok között,

K. mivel számos fejlődő országban a természeti erőforrásokat a nem demokratikus rendszerek uralma, a csalás, a korrupció és a fegyveres konfliktusok miatt nem a nép jóléte érdekében használták fel,

L.  mivel a Bizottság által az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás fellendítésére javasolt fellépések leginkább a lehetséges intézkedések értékelésére korlátozódnak a meghozandó konkrét intézkedések helyett, így nem elegendőek ahhoz, hogy elérjék a kitűzött célokat,

M. mivel a Bizottság megállapítja, hogy a hulladékokra vonatkozó hatályos jogszabályok jobb végrehajtása és érvényesítése elengedhetetlen az erőforrás-hatékony Európa felé vezető úton,

N. mivel az értékes nyersanyagok, különösen a ritka földfémek újrahasznosítása intenzív bontást tesz szükségessé,

O. mivel a nyereséges újrahasznosítás a megbízható és hatékony osztályozási és szétválasztási technológiától függ, mivel az újrahasznosított anyagok értéke az alkotóelemek tisztaságától függ,

P.  mivel a hatékonyság fokozása és az újrahasznosítás előmozdítja a fenntarthatóságot, a versenyképességet és az ellátásbiztonságot,

Q. mivel a munkaerő termelékenysége az elmúlt évtizedekben sokkal gyorsabban fejlődött az erőforrás-termelékenységnél, és a becslések szerint a munkaerőköltség a terméknek kevesebb, mint 20%-át teszi ki, míg az erőforrások költsége a 40%-át; mivel ez azt jelenti, hogy gyors fellépésre van szükség az erőforrás-hatékonyság javítása érdekében,

R.  mivel a jól időzített és határozott lépések megtétele mindennél fontosabb a hatékony stratégia végrehajtása és az európai nyersanyag-politikai kezdeményezés eredményessége szempontjából,

A nyersanyag-politikai stratégia

1.  véleménye szerint Európának kihívásokkal és nagyszerű lehetőségekkel egyaránt szembe kell néznie a nyersanyagok tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Uniónak most, a nyersanyagok iránti kereslet globális növekedése idején lehetősége van arra, hogy előnyhöz jusson a nyersanyagellátás és -hatékonyság megerősítésével, ugyanakkor kielégítse az uniós ipar és a nyersanyagágazat igényeit; hangsúlyozza, hogy a nyersanyagokhoz való tisztességes hozzáférés, valamint a stabil és kiszámítható nyersanyagárak megléte létfontosságú a fejlesztési lehetőségek, a versenyképesség és az európai ipar fenntartása szempontjából; mivel a hozzáférés és az ellátás korlátai – különösen a kritikus nyersanyagok, mint például a ritka földfémek esetében –, valamint az árak nagyfokú volatilitása akadályozhatja az uniós ipar, különösen a kkv-k versenyképességét, az ökológiai hatékonyságát és innovációs kilátásait; üdvözli, hogy a Bizottság 2008-as nyersanyag-politikai kezdeményezésével úttörő szerepet játszott a nyersanyag-politika kérdésének felvetésében, és határozottan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak gyors végrehajtása irányába; úgy véli, hogy az erőforrás-politika és erőforrás-diplomácia nemcsak az iparpolitika és a nemzetközi kereskedelem szempontjából kiemelkedő fontosságú az EU számára, hanem a bel-, valamint a kül- és biztonságpolitikát is érintő átfogó kérdésként is; kéri a Bizottságot, hogy erre a kérdésre fordítson ugyanakkora figyelmet, mint az energia kérdésére; úgy látja, hogy ez az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) feladata is egyben;

2.  úgy véli, hogy a következetes és hatékony uniós diplomáciáért az EKSZ-nek és a Bizottság érintett szolgálatainak – kereskedelmi kérdésekben különösen a Kereskedelmi Főigazgatóságnak – kell felelniük, amelyek szorosan együttműködnek a Parlamenttel és a Tanáccsal; továbbá úgy véli, hogy a nyersanyagok stratégiai jelentőségét tükrözni kell az EKSZ szervezeti felépítésében és az érintett uniós küldöttségek személyzetében; hangsúlyozza, hogy fontos az Unió és a tagállamok külpolitikájának összehangolása a nyersanyagok területén;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet külön-külön is az árupiacokra és a nyersanyag-politikai kezdeményezésre, mivel ez a két terület jellegében is különbözik egymástól, és eltérő problémáik kezelése sajátos intézkedéseket igényel; kiemeli, hogy a pénz- és árupiacok mára minden eddiginél jobban összefonódtak, és a spekuláció fokozza az árvolatilitást; megjegyzi, hogy a nyersanyagpiac megfelelő működése biztosítaná a szükséges ösztönzőket a vállalkozások számára az erőforrások hatékonyabb felhasználásához, az erőforrások helyettesítéséhez, az újrahasznosításhoz és a helyettesítésre irányuló K+F tevékenységekkel kapcsolatos további beruházásokhoz; ezért bátorítja a Bizottságot, hogy segítse elő a nyersanyagpiacok megfelelő működését, például oly módon, hogy az átláthatóbb kereskedés biztosítása érdekében megkezdi a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezés három pillére kiegészíti egymást a nyersanyagprobléma megoldása és az EU nyersanyag-ellátásának biztosítása terén; felszólítja a Bizottságot a nyersanyag-politikai stratégia kiegyensúlyozott és következetes végrehajtására, különösen más fontos európai politikákkal, elsősorban az ipar-, a kutatás-, a környezet-, a közlekedéspolitikával, valamint az Európa 2020 stratégiával összefüggésben; e tekintetben megállapítja különösen az erős innovációs és iparpolitika szerepének fontosságát;

4.  üdvözli a Bizottságnak a kritikus nyersanyagok azonosításával kapcsolatos munkáját, amelyek mindegyike fontos „technológiai fém”, és ezeket figyelembe kell venni a későbbi intézkedések során; felszólítja a Bizottságot, hogy:

- rendszeresen frissítse a kritikus nyersanyagok listáját, és kísérje figyelemmel a nem ritka, de stratégiailag fontos nyersanyagokat is az infláció irányába mutató és a szállítók tulajdonosi koncentrációját előidéző tendenciákkal szembeni fellépés céljából;

- hozzon létre a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos kockázatfigyelő mechanizmust, elemezze az aktuális és jövőbeli szükségleteket, valamint a megújuló energia, a fejlett technológia és védelem ágazataiban a kritikus nyersanyagok, különösen a ritka földfémek esetleges hiánya által kiváltott negatív hatást;

- elemezze a kritikus nyersanyagoktól függő ellátási láncokat, a finomítási kapacitást – a félkész termékeket előállítókat is –, valamint a kritikus nyersanyagok és a hozzájuk tartozó fémek közötti kölcsönhatást;

emlékeztet arra, hogy a nyersanyagokon és különösen a kritikus nyersanyagokon belül eltérő az egyes elemek kritikus fontossága és elérhetősége, felhasználása, feldolgozási igénye, következésképpen az áruk is eltér az ellátási lánc különböző pontjain, amit figyelembe kell venni az elemzés során; felhívja a figyelmet továbbá a nyersanyagáramokra vonatkozó logisztikai paradigmák sokféleségére a közös piacon;

5.  megjegyzi, hogy a nyersanyagpiacok viselkedése eltérő, így például a mezőgazdasági szektor nyersanyagpiacai erősen szezonális jellegűek és éghajlati tényezőktől függenek, ezért különös figyelmet igényelnek;

6.  kéri ezért a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt azon nyersanyagok (például a lítium, a hafnium és a nikkel) Európába történő behozataláról, amelyek nem szerepelnek ugyan a kritikus nyersanyagok listáján, de az európai ipar szükségletei, valamint a magas hozzáadott értéket képviselő fogyasztói termékek előállítása szempontjából mégis stratégiai jelentőséggel bírnak; e tanulmányban azt is értékelni kell, hogy mennyire függ az európai ipar ezektől a nyersanyagoktól, milyen intézkedésekkel biztosítható az ellátás belőlük, valamint mekkora lenne a kitermelésük környezetvédelmi költsége és milyen alternatívák vehetők számításba;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság közleménye a nyersanyagok széles körére tér ki, például a természetes gumira, a fára és az építőipari adalékanyagokra; kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzéseket ezen anyagok elérhetőségéről és az irántuk mutatkozó potenciális keresletről, és ennek alapján szükség esetén hozza meg a megfelelő intézkedéseket; megállapítja, hogy ez a jelentés a stratégiai és a kritikus nyersanyagokra összpontosít;

8.  rámutat arra, hogy a nyersanyag-politika eredményes irányítása a hatékony nyersanyag-politikai stratégia kulcsa; megjegyzi, hogy a hatékony stratégiának magában kell foglalnia az érdekelt felekkel folytatott folyamatos párbeszédet; hangsúlyozza a Bizottságon és az Európai Parlamenten belüli és a tagállamok közötti szoros koordináció és információátadás szükségességét; Franciaország és az Egyesült Államok példáját követve javasolja 2011-ben egy szolgálatok közötti magas szintű nyersanyag-politikai munkacsoport felállítását a politikák – ideértve a partnerségi szerződéseket is – kidolgozása, nyomon követése és felülvizsgálata, valamint az egységesség biztosítása és a piactorzulás, az ellátási hiány és az erőforrások miatti konfliktusok korai észlelését lehetővé tevő, ellenőrző csoporttal kiegészített korai figyelmeztető rendszer létrehozásának előmozdítása céljából az illetékes főigazgatóságok, a Közös Kutatóközpont (JRC), az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Külügyi Szolgálat részvételével; felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a „2050-ig szóló európai nyersanyag-politikai útitervet”, amely azonosítaná a jövőbeli fejleményeket, fenyegetéseket és lehetőségeket a nyersanyagok és a kritikus nyersanyagok ágazatában, és segítséget nyújtana az európai iparágaknak, a felsőoktatási és kutatóintézeteknek abban, hogy bekapcsolódjanak a hosszú távú tervezésbe és beruházásba; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat saját nyersanyag-politikai stratégiájuk kidolgozása során, és segítse elő a tagállamok közötti koordinációt és a bevált gyakorlatok cseréjét, többek között a külső dimenzió tekintetében is; javasolja, hogy az energiaügy külső dimenziójáról közeljövőben megjelenő közlemény szolgálhatna mintaként;

9.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlament a nyersanyag-politikai kezdeményezés keretében az előrehaladásról szóló éves jelentés formájában kapjon rendszeres tájékoztatást a nem energiahordozó nyersanyagok alakulásáról és a nyersanyag-politikai kezdeményezés céljainak teljesüléséről, középpontba állítva emellett a kereskedelmi, fejlesztési és környezetvédelmi politikákkal való szakpolitikai összhangot, a szociális hatásokat, valamint a kritikus nyersanyagokra vonatkozó adatokat;

A kihívás átalakítása az európai ipar számára nyíló lehetőséggé: erőforrás-hatékonyság, újrafelhasználás, újrahasznosítás, helyettesítés

10. megállapítja, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívások leküzdése lehetőséget kínál az EU ipari bázisának, technológiai kapacitásának és know-how-jának egy nagyratörő ipari kutatási és innovációs stratégián keresztül történő megerősítésére, valamint a versenyképesség és a képzett munkaerő stabil foglalkoztatásának fokozására; megállapítja, hogy az eredményes kereskedelmi politika és a saját erőforrások igénybevétele ellenére a nyersanyag-politika megfelelő irányítása, valamint a hatékonyság növelése, az újrafelhasználás, az energiahatékony újrahasznosítás és az erőforrás-felhasználás csökkentése – egyebek mellett adott esetben jobb termékminőségi előírások és a hosszabb élettartam elve révén –, valamint a környezetbarát technológiák alkalmazása közép- és hosszú távon kulcsfontosságú lesz a versenyképesség, a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság szempontjából; úgy véli, hogy minden ilyen irányú kezdeményezésnek megfelelő, a környezetre, a társadalomra és a versenyre gyakorolt lehetséges hatásokra összpontosító hatásvizsgálaton kell alapulnia; kiemeli annak fontosságát, hogy következetesen alkalmazzák a hulladékokról szóló keretirányelvben meghatározott, jogilag kötelező erejű hulladékhierarchiát, amelynek prioritási sorrendjében az első helyeken a megelőzés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás áll, ezeket pedig a visszanyerés és az ártalmatlanítás követi; megjegyzi, hogy a Bizottságnak támogatnia kell a társadalmi innovációt, az életmódban bekövetkező változásokat és az olyan új koncepciókat, mint az ökolízing, a vegyianyag-lízing és -megosztás;

11. megállapítja, hogy az alacsonyabb fogyasztási szintek, a hulladék keletkezésének megakadályozása és az újrafelhasználás az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenet fontos elemét képezik;

12 javasolja, hogy a Bizottság készítsen átfogó tanulmányt a gazdasági lízingmodellekről mint a tulajdonlás alternatív formáiról, valamint a nyersanyaghasználatra és újrahasznosításra gyakorolt hatásukról; kiemeli, hogy e tekintetben a tájékozottság a fő kihívás;

13. hangsúlyozza a gazdasági növekedés fokozott erőforrás-felhasználástól való elválasztására irányuló munka szükségességét, ez ugyanis elősegíti a relatív importfüggőség csökkentését is; megállapítja, hogy a nyersanyag-stratégia létrehozása az éghajlatváltozás tágabb kontextusában is fontos; üdvözli ezért a Bizottság tervét egy erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos kiemelt kezdeményezés elindítására; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az erőforrás-termelékenység fokozását akadályozó tényezőket (többek között a technikai akadályokat, költségeket stb.), és építsen be és értékeljen az erőforrás-hatékonyság javítására vonatkozó olyan közép- és hosszú távú célkitűzéseket, amelyek tükrözik az EU nyersanyagimport-függése csökkentésének szükségességét, miután az EU egy főre jutó nyersanyagimportja a legmagasabb a világon; az előrehaladás objektív értékelése és más országokkal való összehasonlítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megbízhatóbb módszertant az erőforrás-hatékonyság mérésére, figyelembe véve az Eurostat e téren végzett munkáját, valamint az Európai Parlament megbízásából a közelmúltban e témában készített tanulmány eredményeit;

14. üdvözli az olyan eszközök és mutatószámok, mint például a TEEB (az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana) kidolgozását; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa és serkentse ezen eszközök kidolgozását és használatát;

15. véleménye szerint az ásványi készletekre kivetett adó nem megfelelő eszköz az erőforrás-hatékonyság fokozására, egyúttal felhívja a Bizottságot, hogy készíttessen tanulmányt a víz- és földhasználatra kivetett adó hatásairól, külön figyelmet fordítva a gazdasági tevékenységekre és az uniós megújulóenergia-termelésre gyakorolt nem kívánt következményekre;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy alapos hatásvizsgálat alapján komolyan vizsgálja meg a környezetbarát tervezési megközelítés nyersanyagokra való kiterjesztését, mérje fel új eszközök bevezetésének lehetőségét, működjön együtt a szabványügyi testületekkel, értékelje egy, az erőforrás-hatékonyság szempontjából élenjáró termékekre vonatkozó program megvalósíthatóságát, erősítse meg az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó tanácsadó szolgáltatásokat, elsősorban a kkv-k számára, például az ilyen programok Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökségen (EACI) belüli megerősítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásán, a 7. keretprogramon belül a megfelelő kutatáshoz való hozzáférésen, és az EU jövőbeli kutatási programjain keresztül támogassa a kkv-kat ezen a területen; felhívja a vállalatokat, hogy vegyék igénybe vagy a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS), vagy pedig az ISO szabványokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közbeszerzéseket használják fel az erőforrás-hatékony termékek és a másodlagos nyersanyagok felhasználásával készült termékek, valamint az életciklusuk végén a megbízható és átlátható újrahasznosítást biztosító termékek ösztönzése érdekében; megjegyzi, hogy az újrahasznosítás során nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít; ezért hangsúlyozza az újrahasznosítást figyelembe vevő terméktervezés fontosságát; hangsúlyozza az erőforrás-felhasználás termékinformációkban és ökocímkéken való feltüntetésének értékét a fogyasztók döntési lehetőségeinek növelése érdekében; felhívja az európai szabványügyi testületeket, hogy a szabványok meghatározásába építsék be az erőforrás-hatékonyság szempontját;

17. felszólítja a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy miként módosítható úgy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, a lejárt életciklusú járművekről szóló irányelv, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv és az elhasznált akkumulátorokról szóló irányelv, hogy ne csak általánosságban növeljék az újrahasznosítást, hanem az értékes nyersanyagok, köztük a ritka földfémek tekintetében is, például azáltal, hogy konkrétabb bontási követelményeket állapítanak meg, és ennek megfelelően terjesszen elő módosítási javaslatokat ezekhez a jogi aktusokhoz;

18. megállapítja, hogy az újrafelhasználás és az újrahasznosítás hozzájárulhat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez, miután a nyersanyag-felhasználás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős forrása; rámutat továbbá az újrahasznosításra vonatkozó jogszabályok által szabályozott egyes ágazatok magas újrahasznosítási arányára; kéri a Bizottságot, hogy tárja fel az újrahasznosítás további fokozásának módjait az érintett ágazatokban, többek között a körkörös gazdaság jogi keretrendszerének tökéletesítése révén; hangsúlyozza a nyersanyagok, különösen a ritka földfémek újrahasznosításába történő beruházás szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen mélységi, a nyersanyagok teljes életciklusán alapuló (a kitermeléstől a hulladékig tartó) uniós anyagáram-elemzést ágazatonként, hogy felmérje a nyersanyag-újrahasznosítás fokozásának költséghatékony, egyúttal a környezeti hatásokat tiszteletben tartó módjait, és ezeket javaslatként előterjessze; felszólítja a Bizottságot, hogy az egységesség fokozása céljából harmonizálja az európai jogszabályokat és az újrahasznosítás minimumára vonatkozó előírásokat; felszólítja a tagállamokat a hatályos jogszabályok megfelelő végrehajtására, felhívja továbbá az nemzeti ipari szövetségeket, hogy tevőlegesen támogassák az újrahasznosítást tagjaik között, és segítsék elő a kutatóintézetekkel és más ágazatokkal folytatott együttműködést; rámutat annak fontosságára, hogy az előállított hulladék mennyiségét szét kell választani a termelés növekedésétől;

19. rámutat annak fontosságára, hogy ipari szinergiák jöjjenek létre az újrahasznosítás terén, és a vállalatok segítséget kapjanak annak feltérképezésében, hogy a náluk keletkezett hulladék és melléktermékek hogyan szolgálhatnak erőforrásként mások számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az Egyesült Királyság által a nemzeti ipari szimbiózis program keretében elfogadotthoz hasonló megközelítéseket;

20. felszólítja a Bizottságot, hogy:

- vizsgálja meg és mozdítsa elő a hulladékbányászati projekteket, hiszen az az elsődleges bányaérceknél gazdagabb forrásokat biztosíthat, és nagy mennyiségű, értékes másodlagos nyersanyagok termelhetők ki, hasznosíthatók és dolgozhatók fel újra, és ruházzon be a nyersanyag-használatot általában csökkentő és ezáltal társadalmi változásokat előidéző projektekbe;

- többek között független hatásvizsgálat révén vizsgálja meg a lezárt hulladéklerakók újbóli megnyitásának lehetőségét a lehetséges fémhulladékoknak a rendelkezésre álló legjobb technológiák felhasználásával történő újrahasznosítása céljából, mivel ez a nyersanyagok fokozott mértékű rendelkezésre állásához és további munkahelyek megteremtéséhez vezetne az egész Unióban;

- vizsgálja meg a megmaradt bányászati és fémipari hulladéklerakókat;

- 2012-re készítse el a bányászati hulladékokat tároló lerakóhelyek uniós adatbázisát, és tartassa be a bányászati hulladékról szóló irányelvet;

- gondoskodjon arról, hogy e hulladékokat a rendelkezésre álló legjobb technológiák felhasználásával kezeljék,

- ösztönözze az épületek teljes életciklusra kiterjedő kezelését, adott esetben biztosítva az építésükhöz felhasznált anyagok újrahasznosíthatóságát;

- fokozatosan vezesse be a hulladéklerakás általános tilalmát az Európai Unió egészében;

21. úgy véli, hogy égető szükség van a hulladékbányászattal kapcsolatos információkra, ezért kéri a Bizottságot, hogy értékelje az ebben rejlő lehetőségeket és annak lehetséges korlátait;

22. arra biztatja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan újrafeldolgozási stratégiát, amely során a visszanyerés a hulladék forrásához legközelebb történik, beleértve a szennyvíz tisztítását is, mivel ez a nyersanyagok magasabb koncentrációjának visszanyerését tenné lehetővé, megelőzné a visszanyerés lehetetlenné válását, csökkentené a környezetre gyakorolt negatív hatásokat, és valószínűleg nagyobb energiahatékonyságot is eredményezne;

23. felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a hulladéklerakókról szóló irányelv(10) módosítására, valamint dolgozza ki és bővítse ki az annak 5. cikke (2) bekezdésében foglalt célkitűzéseket; továbbá úgy véli, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv szerint a biológiailag lebontható települési hulladék hulladéklerakóba történő elhelyezésére vonatkozó tilalommal összefüggő csökkentési célt 2020-tól kezdődően 5%-ban rögzített csökkentési céllal ki kell terjeszteni az összes biológiailag lebontható hulladékra;

24. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa újrahasznosítási partnerségek létrehozását a fejlődő országokkal; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a hulladékmentes övezetekhez hasonló kísérleti projekteket;

25. kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) hogyan segítheti az úttörő technológiát alkalmazó újrahasznosító üzemekbe és más újrahasznosítási kezdeményezésekbe történő befektetések pénzügyi kockázatainak mérséklését;

26. felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatok eredményeit is figyelembe véve mozdítsa elő az újrahasznosítás – ezen belül a ritka földfémek újrahasznosítása – gazdasági ösztönzőivel kapcsolatos kutatást és fejlesztést; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne támogatni az újrahasznosított anyagok piacait többek között az újrahasznosított anyagokra vonatkozó zöld tanúsítványok és környezetbarát tervezési előírások révén, és gondoskodjon arról, hogy a kohéziós politika és a költségvetések is támogassák az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás előmozdítását;

27. hangsúlyozza az újrahasznosítható anyagok és a hulladék, különösen az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv (2002/96/EK) hatálya alá tartozó elektronikus hulladék illegális szállításával szembeni fellépés szükségességét, amely fellépés a jobb jogszabályokon és a végrehajtás javításán alapul, és felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen fordítsanak figyelmet erre a feladatra; felkéri a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy a gyártói felelősség elvének további alkalmazása miként segítheti e cél elérését; kiemeli az újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozó globális tanúsítási rendszer kidolgozásának szükségességét; rámutat a nemzeti vámtisztviselők közötti együttműködés fontosságára; felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy szükség van-e egy, a hatóságok illegális szállítmányokról való tájékoztatását szolgáló kollektív mechanizmusra; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza az illegális hulladékáramokat, és rendszeresen számoljon be az illegális hulladékexporttal szembeni küzdelem sikereiről; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az új és használt cikkek vámáru-nyilatkozatokban történő tényleges megkülönböztetését e kérdésnek a modernizált közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezéseiben történő kezelésével;

28. felszólítja továbbá ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy amennyiben ezt szívesen fogadják, támogassa az EU valamennyi kereskedelmi partnerét olyan jogszabályok elfogadásában és olyan ellenőrzési intézkedések foganatosításában, amelyek révén megakadályozható a területükre való illegális hulladékimport, valamint nyújtson segítséget számukra az illegális importot gyakran lehetővé tevő korrupció elleni tevékeny fellépésben.

29. felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a néhány tagállam által az egyes fémtörmeléktípusoknak a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti hulladék jellegének megszűnését meghatározó kritériumok megállapításáról szóló tanácsi rendelettel kapcsolatban tett kritikus megjegyzéseket, és kéri a Bizottságot, hogy szigorítsa a termékminőségre vonatkozó követelményeket, javítsa az ellenőrzési lehetőségeket, és biztosítsa, hogy a hulladéknak nem minősülő fémtörmelékek a megkövetelt minőséggel rendelkezzenek;

30. felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a fenntartható feltárási és termelési módszerekkel, a termékek életciklusával és újrahasznosításával, a helyettesítéssel és az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó kutatások és innovációs munka prioritásait, hiszen ezek is csökkenthetik Európa monopolhelyzetben lévő szállítóktól való importfüggőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy a keretprogramokban foglalkozzon az újrahasznosítással kapcsolatos jelenlegi kihívásokkal, és hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a különböző újrahasznosítási stratégiákra a tömeges felhasználású fémek, és különösen a kritikus nyersanyagok (például a ritka földfémek) vonatkozásában; felszólítja a Bizottságot, hogy a nyersanyagok (például a ritka földfémek) finanszírozását kapcsolja össze világos célokkal, mint amilyen például az a japán célkitűzés, hogy egyharmaddal csökkentik a ritka földfémek felhasználását; felszólítja a Bizottságot, hogy integrálja azon harmadik országok tapasztalatait, amelyek már magas szintű visszanyerési szintet értek el, mint például Norvégia, ahol az elektronikus hulladékok mintegy 80%-át visszanyerik, és ennek megfelelően határozza meg saját visszanyerési céljait; hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontosságát ezen a területen, amelyek felölelik az ipart, a tudományos életet és a kormányt; elismeri, hogy az ilyen intézetek értékes szolgáltatásokat nyújtanak a kkv-knak is; továbbra is fontosnak tartja a stratégiai nyersanyag-politikai európai innovációs partnerséget az erőforrás-hatékonyság fokozása, a kulcsfontosságú technológiák előmozdítása, az ellátásbiztonság garantálása és a belső nyersanyagágazat fejlődése szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy 2011-ben kezdeményezzen ilyen partnerséget;

31. sajnálja, hogy a helyettesítés és az újrahasznosítás nem szerepel kellő súllyal a közleményben; emlékeztet arra, hogy a helyettesítés, különösen a kritikus nyersanyagok és a ritka földfémek helyettesítése rendkívül fontos e szempontból, és adott esetben hatékony megoldásokat kínálhat az ellátással és a környezeti kockázatokkal kapcsolatos problémákra; ezért felkéri a Bizottságot, hogy a kutatási és innovációs források felszabadításával fokozza e téren végzett munkáját, adott esetben egy demonstrációs üzemeket támogató, helyettesítésre irányuló K+F program kifejlesztésével a soron következő kutatási keretprogramon belül; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vonatkozó hatásvizsgálatok alapján gondolkodjanak helyettesítési célok kitűzésén; felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a ritka földfémek terén az EU-ban meglévő kompetenciát;

Fenntartható ellátás az Unióban

32. olyan, nem pénzügyi jellegű politikákat szorgalmaz, amelyek támogatják a hazai nyersanyagágazatokat a befektetések vonzásában; üdvözli ezért a nemzeti geológiai felmérések közötti együttműködést; a nemzeti geológiai szolgálatok körében erőteljesebb együttműködésre szólít fel, és ösztönzi a közös szabványok és gyakorlatok alkalmazását, ami elősegítené a rendelkezésre álló geológiai adatok cseréjét és kiaknázását; üdvözli az évente megjelenő európai nyersanyag-politikai évkönyv kiadását, és hangsúlyozza, hogy ebben szerepelniük kell a másodlagos forrásokkal és a hulladékbányászattal kapcsolatos adatoknak is; kéri a Bizottságot annak felmérésére, hogy szükség volna-e egy, a nemzeti felmérések terén végzett munkát összegyűjtő és a nemzetközi partnerekkel együttműködő uniós geológiai szolgálat létrehozására; támogatja az EU geológiai tudásbázisának javítására irányuló bizottsági munkát; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozza ki az Unió digitális erőforrástérképét;

33. tudatában van annak, hogy Európa számára kulcsfontosságú a belső forrásokból történő nyersanyagellátás; ezért kéri az alábbiakat:

- jobb koordinációra szólít fel a feltárás, a kitermelés, az elosztás, a feldolgozás, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás terén;

- felszólítja az illetékes (nemzeti, regionális és helyi) közigazgatási hatóságokat, hogy a nyersanyagok hazai kiaknázására vonatkozó engedélyek kiadása során alkalmazzanak világos, hatékony és összehangolt adminisztratív eljárásokat, esetleg egyablakos ügyintézést vezetve be az engedélyezési eljárás megkönnyítése és felgyorsítása céljából;

- felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan, a nemzeti nyersanyag-politikákban is figyelembe veendő, az ásványkincsek iránti regionális és helyi igény hosszú távú becsléseit is tartalmazó politikákat a földhasználat tervezésére vonatkozóan, amelyek az egyes tagállamokban meglévő, nyersanyagokkal kapcsolatos szilárd geológiai tudáson alapulnak, valamint nem akadályozzák az EU-n belüli kereskedelmet, és nem zárják ki a határokon átnyúló keresletet;

megállapítja a közvetített szolgáltatást nyújtó társaságok által a hazai bányászattal összefüggésben játszott szerep fontosságát; hangsúlyozza a geológiai szolgálatokat, a közvetített szolgáltatást nyújtókat, felszerelésgyártókat, a bányászati és finomító társaságokat, valamint a szállítási iparágat és a szociális partnereket tömörítő regionális vagy nemzeti nyersanyagklaszterek ösztönzésének jelentőségét a fenntartható, új bányászati technológiákat is alkalmazó európai bányászattal kapcsolatosan;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervet integrálja a nyersanyag-politikára vonatkozó stratégiába a gazdaság és a környezet közötti kapcsolatok erősítése céljából, továbbá vegye figyelembe a nyersanyagok kitermelésének, előállításának, használatának és ártalmatlanításának környezeti hatásait; sürgeti a Bizottságot, hogy minden tagállamban támogassa a földhasználat stratégiai tervezésének fejlesztését a nyersanyag-kitermelés más földhasználati igényekkel való egyensúlyba hozása, valamint a környezet és a biológiai sokféleség védelme érdekében;

35. hangsúlyozza, hogy a balesetek megelőzése és a kitermelés által érintett területek helyreállítása érdekében a nyersanyag-kitermelési tevékenységeket a legszigorúbb munka- és környezetvédelmi előírások figyelembe vételével kell folytatni;

36. felkéri a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a nyersanyagban gazdag területek fejlesztésére, és alkalmazzon átfogó megközelítést az Unió nyersanyagokban gazdag területei és ipari régiói közötti szállítási infrastruktúra javítása vonatkozásában; felszólítja ennélfogva a Bizottságot annak biztosítására, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatról (TEN-T) szóló felülvizsgált iránymutatások feleljenek meg az ipar igényeinek azáltal, hogy zökkenőmentes hozzáférést biztosítanak a nyersanyagokhoz ;

37. megerősíti, hogy a NATURA 2000-re vonatkozó iránymutatások megfelelő alapot teremtenek arra, hogy a nem energiahordozó nyersanyagok kitermelése ezek alapján és a szubszidiaritás elvének figyelembevételével történjen; annak rendszeres ellenőrzésére kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokban értek-e el előrehaladást a nyersanyag-kitermelés természetvédelemmel való összeegyeztethetősége tekintetében; megállapítja, hogy a műszaki, társadalmi, környezeti és versenyképességi kiválóság elérését célzó gyakorlati szabályok fontos eszközök; emlékeztet az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló, 2011. január 20-i európai parlamenti állásfoglalásra(11), és ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy az elővigyázatosság elvének megfelelően értékelje a fontos nyersanyaglelőhelynek minősülő érzékeny területek, például az Északi-sarkvidék, a Barents-tengeri régió és Grönland környezeti szempontból fenntartható kiaknázásának lehetőségeit, és lehetőség szerint terjessze ki az itt található országokkal kötött partnerségi megállapodásokat;

38. hangsúlyozza, hogy a fémek és ásványok kitermelésével foglalkozó új bányák létrehozására irányuló szabályozási jóváhagyási eljárásokra vonatkozóan több átlátható és kiszámítható keretfeltételre van szükség, ugyanakkor nem szabad veszélyeztetni a környezetvédelmi normákat;

39. megállapítja, hogy az észak-európai országok és a Barents-tengeri térség jelentős érc-, ásvány- és erdőkészletekkel rendelkeznek; úgy véli, hogy az észak-európai térség jelentős mértékben hozzá tud járulni más európai társaságok nyersanyagigényeinek kielégítéséhez, ezáltal pedig csökkentheti az európai importfüggőséget; úgy véli, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatban folyamatban lévő tárgyalások során egyértelműen fokozni kell Észak-Európa potenciáljával kapcsolatos tudatosságot;

40. kiemeli a kutatás, a fejlesztés és az innováció jelentőségét az új kihívások kezelése szempontjából; felhívja a figyelmet arra, hogy a K+F és az innováció hozzájárul az innovatív technológiák és a fenntartható bányászati, finomítási, érctermelési és újrahasznosítási módszerek fejlesztéséhez a környezeti lábnyom és a lehetséges káros társadalmi hatások minimalizálása érdekében;

41. ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a fenntartható bányászat részeként tegyen bizonyos bányák újbóli megnyitásának megfontolását kezdeményező intézkedéseket azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az európai ipar tekintetében a nyersanyaghiány kockázatának csökkentéséhez;

42. hangsúlyozza a szakképzettség és a képzés fontosságát, valamint a geológusok, a mérnökök, a bányászok és más alkalmazottak szerepét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e kérdéskörben kezdeményezzen szoros párbeszédet a szociális partnerekkel, a tudományos világgal és az iparral; felszólítja a Bizottságot, hogy 2012-ig határozza meg a nyersanyagokkal kapcsolatos kutatásban és fejlesztésben, kitermelésben, finomításban, feldolgozásban és újrahasznosításban dolgozó, képzett személyzet iránti igényt és azt, hogy rendelkezésre áll-e kellő számban ilyen személyzet, majd ossza meg megállapításait az Európai Parlamenttel; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az iparral és a tudományos világgal együttműködve, speciális egyetemi programok és ösztöndíjak révén támogassák a nyersanyagokkal kapcsolatos oktatást; ezzel összefüggésben támogatja az erre a területre vonatkozó Erasmus programokat, mint például az Erasmus Mundus ásványtani és környezetvédelmi programot;

43. üdvözli az uniós diplomácia nyersanyagokra és ritka földfémekre vonatkozó javaslatát, amelynek célja egy nemzetközi szabályozási platform felállítása, a nyersanyagokhoz való hozzáférés és a nyersanyagellátás biztosítása – különös tekintettel a kritikus nyersanyagokra –, a nyitott globális piacok biztosítása, valamint a nemzetközi együttműködés előmozdítása a nyersanyagok felelősségteljes kitermelése és az erőforrások kölcsönös érdekeken alapuló hatékony felhasználása területén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a fokozott párbeszéd kialakításának szükségességét a nyersanyag-diplomácia területén az iparosodott, az újonnan iparosodott és az erőforrásokban gazdag fejlődő országok között, egyebek mellett az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és a regionális stabilitás előmozdítása, valamint a nyersanyagokon alapuló konfliktusok kockázatának megelőzése érdekében is;

44. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a hatályos uniós jogszabályok lehető legszigorúbb végrehajtását, integrálja az „innovatív unió” kiemelt kezdeményezés szerinti intézkedésekbe az aranybányászat biztonságát és az arra vonatkozó normákat, vegyen fel külön napirendi pontot a fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi testületnél (UNEP) az aranybányászatról, beleértve a biztonsággal, innovációval, vegyi anyagok kezelésével, valamint az illegális bányászattal és kisüzemi bányászattal kapcsolatos aspektusokat is annak érdekében, hogy hosszú távú, fenntartható megoldást lehessen találni, amely biztosítani fogja, hogy az EU-beli felhasználásra szánt aranyat fenntartható módon termelik vagy importálják, valamint vegye fontolóra a kisméretű és kisüzemi bányászatról szóló, ún. Berlin II. iránymutatások felülvizsgálatát;

45. rámutat, hogy a kisüzemi és kisméretű bányászat – amennyiben hivatalosan elismerik, szabályozzák és támogatják – alapvető szerepet játszhat a helyiek életében, munkahelyeket teremthet és hozzájárulhat a fejlesztési célok eléréséhez; sajnálja a tudás és az elemzési eszközök viszonylagos hiányát e területen, és hangsúlyozza, hogy növelni kell e terület elismertségét, elő kell segíteni a kisüzemi és kisméretű bányászattal kapcsolatos hatékony szakpolitika kidolgozását és végrehajtását, valamint ellenőrizni kell a segítségnyújtási erőfeszítéseket annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a kisüzemi bányászat esetében oly gyakran tapasztalt gyermekmunka, nem biztonságos munkakörülmények és kényszermunka jelentette szegénységi csapdákat és a kisméretű bányászati tevékenységgel kapcsolatba hozható konfliktusokat; felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy mind nemzeti, mind helyi szinten támogassák a fejlődő országokat a fenntartható bányászati gyakorlatokkal, a nagyobb erőforrás-hatékonysággal, újrafelhasználással és újrahasznosítással kapcsolatos szaktudás rendelkezésre bocsátásával;

46. felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a kritikus nyersanyagokra, különösen a ritka földfémekre vonatkozó készletezési mechanizmus létrehozásának szükségességét, amely mechanizmus biztosítaná az európai társaságok hozzáférését a környezetbarát, a csúcstechnológiás, a védelmi és egészségügyi iparágakban használt stratégiai fontosságú anyagokhoz, valamint védelmet biztosítana a monopolista nyomással és áremelkedésekkel szemben; hangsúlyozza, hogy az EU által bármely lehetséges készletezési programban betöltött szerepet a jogi keret és a szabályozási felügyelet biztosítására kell korlátozni;

A tisztességes és fenntartható nemzetközi nyersanyagellátás

47. megállapítja, hogy a kereskedelmi korlátozások a versenytorzulás egyre jobban kihat a nyersanyag-kereskedelemre; felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel és regionális, multilaterális és bilaterális szinten következetesen foglalkozzon az export- és importkorlátozások kérdésével; az ipari nyersanyagok és főként a kritikus nyersanyagok kereskedelmét torzító intézkedéseket teljes körűen ki kell vizsgálni, és ezek további jogi lépésekhez vezethetnek a WTO keretén belül; felszólítja a WTO-t, hogy szorosan kísérje figyelemmel az import- és exportkorlátozások ezzel összefüggő hatásait, valamint támogatja egy, a nyersanyagok és ritka földfémek kereskedelmének vámjellegű és nem vámjellegű akadályainak megfigyelésére szolgáló WTO-n belüli ellenőrzési eszköz, illetve a G20-on belüli „nyersanyagokkal és ritka földfémekkel foglalkozó stabilitási tanács” létrehozását; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel valamennyi nemzetközi csatornáját – köztük a diplomáciai szolgálatokat – a nyersanyag- és kritikus nyersanyagellátó országokkal és régiókkal meglévő kapcsolatainak javítására, ekként pedig könnyítse meg a nemzetközi nyersanyag-, és különösen a kritikus nyersanyag-kereskedelmet; üdvözli az EU azon szándékát, hogy olyan aktív nyersanyag-diplomáciát folytasson, amely több politikára is kiterjed, például a külpolitikára, a kereskedelmi politikára, a környezetvédelmi és fejlesztési politikákra, és amely előmozdítja és megerősíti a demokratikus elveket, az emberi jogokat, a regionális stabilitást, az átláthatóságot és a fenntartható fejlődést; véleménye szerint nagyon rövid időn belül konkrét elsődleges fontosságú intézkedéseket és átfogó stratégiát kell kidolgozni a ritka földfémek vonatkozásában a fenntartható ellátásra; felszólítja a Bizottságot, hogy az ilyen intézkedések meghatározásába vonja be a ritka földfémekben érdekelt európai szereplőket;

48. elismeri a fejlődő országok kormányainak és parlamentjeinek legitim jogát, hogy a civil társadalommal konzultálva a közérdeknek megfelelő politikákat léptessenek életbe és szabályozzák a külföldi befektetéseket oly módon, hogy ez utóbbiak a helyi gazdaság előnyére szolgáljanak, országon belüli többletértéket termeljenek és segítsék elő a fejlődést; hangsúlyozza, hogy az európai uniós nyersanyag-politikai stratégiának nem szabad korlátoznia ezeket a jogokat;

49. üdvözli az EU azon erőfeszítéseit (pl. FLEGT), amelyek célja a nyersanyagok harmadik országokkal folytatott fenntartható kereskedelmének előmozdítása;

50. hangsúlyozza, hogy világos szabályokat kell alkotni a nyersanyagok kereskedelme terén érintett valamennyi résztvevő (termelők, exportőrök, tranzit országok, importőrök) együttműködésére vonatkozóan;

51. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a fejlesztési politika és a nyersanyag-politikai kezdeményezés közötti koherenciát, mivel az EU nyersanyag-politikájának teljes mértékben figyelembe kell vennie a fejlődő országok fenntartható gazdasági növekedését, és összhangban kell lennie a szegénység felszámolásra irányuló általános céllal, amint az az EUMSZ 208. cikkében szerepel; hangsúlyozza, hogy az erőforrásokban gazdag országok gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődésének határozott támogatása elősegíthetné a szilárd és demokratikus intézmények kiépítését, ami az exportáló és az importáló országok számára egyaránt kölcsönös előnyöket hoz majd; ezért kéri, hogy a nyersanyag-exportáló partnerországokkal kötendő jövőbeni megállapodásokba vegyenek fel az emberi jogokkal és a demokratizálódással kapcsolatos záradékokat; ennélfogva úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a fejlődő országokat abban is, hogy diverzifikálják gazdaságaikat, csökkentsék a nyersanyagexporttól való függőségüket, valamint – a hazai gyártáson és feldolgozáson keresztül – fokozzák termékeik értékét; felszólítja a Bizottságot, hogy a külső fellépések 2013 utáni időszakra vonatkozó új eszközeinek kidolgozásakor a törékeny helyzetű nyersanyagszállító államok demokratikus és gazdasági stabilitását célzó programokba integráljon a felelősségteljes irányítás és a fenntartható bányászat támogatására vonatkozó intézkedéseket;

52. az erőforrások beszerzését a vállalatok feladatának tartja; elismeri, hogy a kkv-k nehézségekkel szembesülnek az erőforrások beszerzése terén; ennélfogva kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, miként biztosítható nem pénzügyi támogatás olyan koncepciók számára, mint például az európai nyersanyagholding; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanulmányozzák mélyrehatóan a japán JOGMEC-et;

53. sürgeti a tagállamokat, hogy az európai nyersanyag-stratégia keretében működjenek együtt egymással; e stratégiának a gazdaság-, bányászati, ipari és nemzetközi politikák közötti szinergiákon kell alapulnia, és a stratégiai anyagokkal való ellátás biztosítására kell irányulnia;

54. felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a WTO előtt Kínával szemben indított eljárás kimenetelét, és szükség esetén a jövőben is vegye igénybe a WTO mechanizmusait;

55. rámutat az Afrika és az EU közötti kapcsolatok, valamint a 2010. júniusi addisz-abebai megállapodás jelentőségére; ragaszkodik hozzá, hogy a partnerség a közös érdekeken alapuljon, valamint hangsúlyozza, hogy a fenntartható bányászati gyakorlatok elősegítésében fontos a helyes kormányzással, a fokozott erőforrás-hatékonysággal, újrafelhasználással és újrahasznosítással, a meddőzagy- és meddőkőzet-kezeléssel, a bányászati örökség helyreállításával, a munkavállalók egészségével, biztonságával és védelmével, valamint a gyermekmunka felszámolásával kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréje; hangsúlyozza, hogy „Az afrikai bányászat jövőképe” című dokumentumban az Afrikai Unió kijelentette, hogy az afrikai országok eleddig nem tudtak élni a természeti erőforrások terén meglévő versenyelőnyükkel, ennélfogva intézkedéseket kell fontolóra venni annak biztosítása érdekében, hogy a természeti erőforrásokban való bővelkedéssel kapcsolatos előnyök az erőforrásokban gazdag országok lakosságának javát szolgálják;

56. hangsúlyozza a nyersanyagokkal kapcsolatos kétoldalú együttműködés jelentőségét, amint azt az EU és az Afrikai Unió 2010 júniusában is bizonyította, valamint további erőfeszítéseket ösztönöz a 2011–2013 közötti időszakra vonatkozó Afrika–EU közös cselekvési tervvel összefüggésben; hasonló együttműködés kialakítására szólít fel a kritikus nyersanyagok fő kitermelői közé tartozó más országokkal; a nyersanyag-diplomácia egyik konkrét célkitűzésének javasolja bizonyos – az Unió által importálandó – nyersanyagok forrásainak diverzifikációját, Délkelet-Ázsiából Latin-Amerika és Afrika irányába mozdulva el;

57. üdvözli, hogy e cselekvési terv tartalmazza képzés biztosítását a nyersanyagokkal kapcsolatos szerződések tárgyalásakor bevált gyakorlatokról, illetve elősegíti a bányászat területén folyó tudományos együttműködést, továbbá támogatja a helyes kormányzást, beleértve az átláthatóságot is;

58. sajnálja, hogy a közlemény más régiókról vagy országokról nem tesz említést; úgy véli, hogy alternatív nyersanyagforrásokat kell feltárni annak elkerülése érdekében, hogy Európa ellátása korlátozott számú országtól függjön; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre egyéb, kölcsönösen gyümölcsöző partnerségeket az erőforrásban gazdag országokkal; véleménye szerint az Uniónak az infrastruktúrával, a tudásmegosztással és a forrásokkal kapcsolatos hármas partnerségeket kellene kínálnia; felhívja az Uniót, hogy támogassa az erőforrásokban gazdag fejlődő országokat a geológiai, bányászati és ásvány-feldolgozási szaktudásuk fejlesztésében, valamint tudományos és jogi kérdésekben annak érdekében, hogy fenntartható kapacitásépítés kezdődhessen; ezzel összefüggésben javasolja közösen finanszírozott tanszékek létrehozását a geológiával foglalkozó karokon; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az erőforrásokban gazdag országok által nem uniós tagállamokkal kötött nemzetközi megállapodásokat, amelyek az erőforrásokhoz való kizárólagos hozzáférést vonnak maguk után, továbbá hogy biztosítsa az erőforrásokhoz való tisztességes hozzáférést és a nemzetközi kereskedelmi jogszabályok megfelelő működését;

59. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindmáig nincs kidolgozva a Kínával és más kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel való párbeszéd és együttműködés stratégiája; hangsúlyozza a Kínával folytatott kereskedelmi és technológiai párbeszéd szükségességét; felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy miként lehet a kritikus nyersanyagok fenntartható bányászatával és az ásványfeldolgozással, azok helyettesítésével, az erőforrás-hatékonysággal vagy azok újrahasznosításával foglalkozó, kölcsönösen előnyös kísérleti projekteket létrehozni Kínával; ugyanígy határozottan támogatja a többi jelentős szállítóval, például a BRICS-országokkal folytatott hasonló kétoldalú párbeszédeket a nyersanyagokkal kapcsolatos fontos kérdésekben, hiszen ezek az országok is jelentős mennyiségű nyersanyagot birtokolnak és használnak fel; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitikában is kezelje hasonló módon a nyersanyagkérdést;

60. úgy véli, hogy az uniós nyersanyag-stratégiának tükröznie kell egyrészről a fejlett és a jelentősebb feltörekvő gazdaságok, másrészről pedig a legkevésbé fejlett országok gazdaságai közötti különbségeket;

61. hangsúlyozza, hogy a nyersanyagokhoz való hozzáférést folyamatosan integrálni kell a béketeremtő és konfliktusmegelőző intézkedésekbe, mivel a konfliktusok jelentős része ismét kiújult bizonyos régiókban;

62. egyetért azzal, hogy a fejlesztési politika szerepet játszik annak elősegítésében, hogy az országok erőforráskincsüket fenntartható és mindenkire kiterjedő növekedéssé alakíthassák, többek között a kormányzás és az átláthatóság javításával; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési politika, ideértve a GSP-t is, nem nyersanyag-diplomáciai eszköz, ám úgy véli, hogy fontos támogató szerepet játszhat az európai nyersanyag-politikában; felkéri ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a két terület közötti koherenciát; üdvözli a nyersanyagokhoz való megkülönböztetésmentes piaci hozzáférésre vonatkozó kifejezett garanciák felvételét az uniós kereskedelmi megállapodásokba és a WTO-tagság előfeltételei közé; egyetért ugyanakkor azzal, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak biztosítaniuk kell a szükséges rugalmasságot ahhoz, hogy támogassák a fejlődő országokat abban, hogy kapcsolódási pontokat hozzanak létre a nyersanyag-kitermelő ágazat és a helyi ipar között; véleménye szerint tiszteletben kell tartani az országok erőforrások feletti szuverenitását, ebben az összefüggésben pedig kéri a Bizottságot, hogy a fejlődő országok exportadóival szembeni ellenállását olyan differenciált megközelítés alkalmazásával egyensúlyozza ki, amely annak érdekében veszi figyelembe a különféle nemzeti helyzeteket, hogy a fejlesztési célok és a fejlődő országok iparosodása ne kerüljön veszélybe; hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes kereskedelem fontos a globális nyersanyag-szektor fejlődése és valamennyi társadalom jóléte szempontjából; megállapítja, hogy a nyersanyagból származó bevétel létfontosságú szerepet játszhat abban, hogy lehetővé váljon a legkevésbé fejlett országok számára a millenniumi fejlesztési célok elérése;

63. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megújított nyersanyag-politikai kezdeményezés nem hivatkozik sem a GSP-re, sem a GSP+-ra, és nem javasol alternatív kereskedelmi ösztönzőket az e rendszerek hatályán kívül eső országok számára az emberi jogok, a környezetvédelmi normák és a nemzeti reformok előmozdítása, valamint a gyermekmunka elkerülése esetén; kéri a Bizottságot, hogy támogassa és szorgalmazza a nyersanyagexporttól nagymértékben függő fejlődő országok gazdasági diverzifikációt célzó kezdeményezéseit;

64. felhívja a Bizottságot, hogy kapacitásépítés révén nyújtson segítséget a fejlődő országoknak a nyersanyagokkal és a bányászattal kapcsolatos szerződésekre irányuló tárgyalások során fennálló információs aszimmetria mind nemzeti, mind pedig a helyi közösségek körében való leküzdéséhez, valamint segítse őket a technológiatranszferrel kapcsolatos tárgyalásokban;

65. hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a magas színvonalú környezetvédelmi, szociális és munkaügyi normák betartása és a rendelkezésre álló legjobb technológiák alkalmazása révén betöltött szerepét; úgy véli, hogy mindezt olyan érintett fórumokon is elő kell mozdítani, mint a G8, a G20, a WTO, az OECD, az UNCTAD és az UNEP, valamint az UNEP fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi testülete, a fémek vizsgálatával foglalkozó nemzetközi kutatócsoportok és egyéb testületek; ezzel összefüggésben helyesli az ENSZ globális megállapodásán keresztüli pozitív hozzájárulásokat; felhívja az uniós vállalatokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő magatartási kódexeket a harmadik országokban tevékenységet folytatók számára, valamint hogy tevékenységeiket az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai és az ISO 26000 alapján végezzék; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a szociális, környezeti és munkaügyi normáknak a harmadik országok természeti erőforrásokat bányászó európai társaságok általi tiszteletben tartását; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő saját javaslatot a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozó országonkénti jelentéstételről, és az Egyesült Államokban elfogadott Dodd-Frank-féle törvény példáját követve jogszabályban kötelezze a kitermelő vállalatokat arra, hogy a beruházásaik által megcélzott projektek és országok szerint lebontva tegyék közzé jövedelemkifizetéseiket; támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI) és a „Tedd közzé, amit fizetsz” globális hálózatot; véleménye szerint ezeket a normákat különösen az uniós – például az EBB-től kapott – támogatásban részesülő projektekre kell alkalmazni; sürgeti az EU-t, hogy vizsgálja meg, miként előzhető meg az illegális kereskedelemben érintett vagy illegálisan kitermelt ásványok behozatala; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, fel lehet-e használni az azonosítást lehetővé tévő technológiákat ebben az összefüggésben, és támogassa a „koltánujjlenyomat” tapasztalatain alapuló kísérleti projekteket; felszólítja az EBB-t, hogy rendszeresen elemezze a kitermelő iparág tekintetében folytatott kölcsönadási tevékenysége várható hatásait;

66. súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos jól dokumentált esetben fordult elő, hogy uniós vállalatok megszegték a környezetvédelmi és munkaügyi normákat, illetve megsértették az emberi jogokat;

67. ismételten megjegyzi, hogy az átláthatóságra vonatkozó kezdeményezések valójában üzletpártiak, mivel jogbiztonságot, fenntartható hosszú távú partnerségeket teremtenek és biztosítékként szolgálnak a tárgyalások újbóli megnyitásával vagy a kiutasítással szemben; megjegyzi, hogy vannak megoldásra váró kihívások, és hogy bizonyos szerződéseknek bizalmasaknak kell lenniük, ugyanakkor nyilvános ellenőrzés alatt kell őket tartani; megjegyzi, hogy a kőolajbevételek kezeléséről szóló ghánai törvény jó példa egy bizonyos mértékű titkosság és a parlamenti ellenőrzés egyidejű fenntartására;

68. úgy véli, hogy az EU-s vállalatoknak a székhelyük szerinti országban jogi úton felelősségre vonhatóknak kell lenniük az emberi jogok, a környezetvédelmi normák és a legelemibb ILO munkaügyi szabványok leányvállalataik vagy az általuk ellenőrzött társaságok által külföldön elkövetett megsértése esetén;

69. felkéri az EBB-t és a Bizottságot, hogy a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő iparágának támogatásával kapcsolatos döntéshozatal előtt alaposabban vizsgálják meg, hogy a projektek hozzájárulnak-e a szegénység felszámolásához, a fenntartható fejlődéshez és az inkluzív növekedéshez;

70. aggódik amiatt, hogy folytatódik a konfliktusövezetekből származó ásványok kereskedelme és felhasználása, és kitermelésük miatt gyakoribb az elfogadhatatlan erőszak és a törvénytelen cselekmények elkövetése; kéri a Bizottságot, az EKSZ-t, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ezt a helyzetet vegyék figyelembe a harmadik országokkal kialakított kapcsolataik keretében; felszólítja a Bizottságot és az Európai Unió stratégiai szállító partnerországait, hogy fejlesszenek ki mechanizmust a nyersanyagok hatékony nyomon követésére a behozataltól kezdődően az újrahasznosításig vagy ártalmatlanításig, valamint vezessenek be a nyersanyagokra és kereskedelmi láncukra (Certified Trading Chains) vonatkozó, kölcsönös tanúsítási rendszert, a méltányos kereskedelem biztosítása, és különösen a válságok sújtotta térségekből származó nyersanyagok kereskedelme tekintetében történő visszaélések megelőzése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a fontos nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, OECD, ILO) a legjobb tanúsítási gyakorlatok azonosítása terén, és törekedjen azok összehangolására;

71. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacok fontos szerepet játszhatnak a nyersanyagok és az azokból készített termékekkel kapcsolatos, a termelőket és a fogyasztókat egyaránt érintő kockázatok elhárításában; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a nyersanyagpiac átláthatóságának biztosítása, és az indokolatlan, visszaélésekhez vezető nyersanyag-spekulációval szembeni határozott fellépés érdekében; amennyiben ez mélyreható gyakorlati elemzések szerint szükséges; megjegyzi, hogy ez a G8 és G20 tárgyalások keretei közötti kezdeményezéseket is magában foglalja;

72. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a származtatott termékek piacai hatást gyakorolnak a nyersanyagok árának alakulására; úgy véli, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacain hatékonyabb ellenőrzésekre van szükség; a fentiek alapján támogatja az olyan intézkedéseket, mint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek átláthatóságának növelése az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) felügyelete mellett; úgy véli, hogy ezek az intézkedések megerősíthetnék a beruházók, valamint a kis- és középvállalkozások biztonságát, és megbízhatóbb üzleti tervezést tehetnének lehetővé az európai termelők számára;

73. üdvözli az OECD, a G8 és a G20 által a nyersanyagok és a fenntarthatóság tekintetében végzett munkát, és hangsúlyozza, hogy továbbra is szükség van a párbeszédre a G20 csoporton belül a nyersanyagok vonatkozásában annak érdekében, hogy közös nézőpontot lehessen kidolgozni; üdvözli, hogy a G8 és a G20 csoport tagjai fel kívánnak lépni a nyersanyagárak ingadozása ellen, és konkrét intézkedések kidolgozását kéri a nyersanyag-spekuláció megfékezése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az OECD-nek az exportkorlátozások hatására és politikai eszközként való alkalmazásukra vonatkozó munkáját; támogatja az OECD-ben tagsággal nem rendelkező államok bevonását ezekbe a megbeszélésekbe; szorgalmazza a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos stratégiai együttműködés kialakítását az EU, az USA és Japán között a „globális nyersanyag-ellenőrzés” létrehozása céljából a keresletre és kínálatra vonatkozó adatok megosztása, a közös előrejelzés, a legjobb gyakorlatok, a technológiai tudás és a szabadalmak cseréjének ösztönzése, az ellátási láncok elemzése, a közös stratégiai készletek lehetőségének vizsgálata, valamint a közös K+F projektek létrehozása révén; azon a véleményen van, hogy az ilyen ügyeknek szerepelniük kell a következő EU-USA csúcstalálkozó napirendjén; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a nyersanyagokról szóló második vonalbeli diplomáciát azáltal, hogy anyagi támogatást biztosít a nem kormányzati szervezetek, egyetemi körök és kutatóközpontok csereprogramjainak részére az Unió és más, erőforrások szempontjából releváns országok között; felkéri a Bizottságot, hogy más, erőforrások szempontjából releváns országokkal szervezzen rendszeresen nyersanyagokkal kapcsolatos eseményeket, amilyen például a JOGMEC„ fémszalonja”; kéri továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos, a Joint Organisations Data Initiative (JODI) példáján alapuló nemzetközi statisztikai kezdeményezés megvalósíthatóságát, valamint azt, hogy a fémekkel foglalkozó nemzetközi egyezségokmány hasznos eszköz lenne-e; felszólítja az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (3) bekezdésének megfelelően segítse elő azon intézkedések meghatározását, amelyekkel a nyersanyagok tekintetében erősíthetők a védelmi szektor ipari és technológiai alapjai.

A mezőgazdasági termékek és a nyersanyagpiac

74. támogatja a Bizottság által a globális élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdasági termékekről készített elemzést, tekintettel a globális élelmiszerkészletek csökkenésére és a népesség, valamint az éhezés növekedésére, és hangsúlyozza az élelmiszerekre és a takarmányra jellemző szélsőséges áringadozást, az élelmiszer- és takarmányláncok hiányosságait, valamint a pénzügyi eszközök és a spekulatív magatartás által az instabilitás kialakulásában betöltött lehetséges szerepet, amelyet komolyan kell venni; emlékeztet rá, hogy az EU négy tagállama jelenleg az élelmiszerárak növekedése szempontjából a világ legkiszolgáltatottabb országai közé tartozik;

75. kéri, hogy fordítsanak gondos figyelmet az energetikai áruk és nem energetikai áruk – főként az élelmiszerek – árváltozásai közötti egyre nagyobb kölcsönhatást övező alapvető bizonytalanságra;

76. a Bizottsággal együtt kitart amellett, hogy a nemzetközi közösségnek hosszú távú koordinált megközelítést kell elfogadnia a globális élelmezésbiztonságra vonatkozóan – beleértve a fokozott kutatási erőfeszítéseket és a fejlődő országok agrárágazatába való befektetéseket is –, az ellenálló képesség és az élelmiszerválságokhoz való alkalmazkodási készség fokozása érdekében, különösen fejlesztéspolitikai prioritások révén;

77. támogatja a G20-ak közelmúltbeli, az élelmiszerárak és az agrárpiacok árainak ingadozásához kapcsolódó politikai válaszadást érintő erőfeszítéseit, beleértve az élelmiszertermelés előrejelzésére vonatkozó fokozottabb információcserét, és hangsúlyozza az élelmiszertartalékokkal és -készletekkel kapcsolatos fokozottabb átláthatóság, valamint a rájuk vonatkozó jobb és időszerűbb tájékoztatás szükségességét;

78. üdvözli a mezőgazdasági miniszterek 2011. január 22-i harmadik berlini csúcstalálkozójának 48 ország által aláírt közös közleményét, amely felszólított arra, hogy javítsák az agrárpiacok megfelelő működésre való képességét, és elismerte a kereskedelem fontosságát az agrárpiacok különböző szereplői közötti egyensúly megteremtésében, valamint a mezőgazdasági termelők nyersanyagokhoz és energiához való hozzáférésének javításában;

79. arra kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a származékos pénzügyi eszközökre és árupiacokra vonatkozó szabályozásról annak megállapítására, hogy a mezőgazdasági áruk – az ágazat sajátos jellege miatt – külön szabályozást igényelnek-e; támogatja a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szabályozására vonatkozó közelmúltbeli bizottsági javaslatot és a MIFID-irányelvről szóló nyilvános konzultációt; úgy véli, hogy az áruk származékos piacán sürgős kérdésként kellene kezelni a megtévesztő spekulatív magatartást, a jogellenes gyakorlatokat és a visszaéléseket;

80. felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket az élelmezésbiztonság biztosítása és a piaci instabilitás sürgős kezelése, valamint – fenntartható átfogó felelősség mellett – a mezőgazdasági nyersanyagok származékos piacai működőképességének megerősítése érdekében.

o

o       o

81. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) http://ec.europa.eu/enterprise/policies/raw-materials/files/docs/report-b_en.pdf. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0093. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0037. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0223. (5) http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/docs/neei_n2000_guidance.pdf. (6) http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/trade-topics/raw-materials/. (7) A tanulmány címe: „The links between the environment and competitiveness”, ENV.G.1/ETU/2007/0041 számú projekt, http://ec.europa.eu/environment/enveco/economics_policy/pdf/exec_summary_comp.pdf. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0174. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0446. (10) A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról; HL L 182., 1999.7.16, 1. o. (11) Elfogadott szöveg, P7_TA(2011)0024

Bevezetés

A nyersanyagellátás tekintetében az európai ipar egyre nehezebb helyzettel szembesül. Különösen igaz ez az Európai Bizottság által azonosított 14 kritikus nyersanyag esetében. A növekvő globális kereslet, amely a bányászat hosszú átfutási idői miatti készlethiánnyal, valamint az erőforrásokban gazdag országok által egyre gyakrabban alkalmazott kiviteli korlátozásokkal párosul, nemcsak rekordmagasságokba röpíti az árakat – mint a réz esetében –, de potenciális ellátáskiesésekhez is vezethet. Ráadásul az EU számos nyersanyag, különösen a kritikus nyersanyagok esetében behozatalra szorul. Különösen jól illusztrálják ezt az esetet a ritka földfémek, amelyeknek globális előállítását 97%-ban az exportját jelenleg visszafogó Kína ellenőrzi.

Ez azért jelentős, mert az Európai Unió iparának jövője végső soron nagymértékben ezeken a nem energiahordozó, nem mezőgazdasági nyersanyagoktól függ. Ezek az erőforrások különösen fontosak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntartható gazdaságra történő átállás szempontjából, mivel ezeket csúcstechnológiát alkalmazó termékekben, például katalizátorokban, akkumulátorokban vagy megújuló energia előállítására használják.

Emellett az erőforrások szűkössége a nemzetközi politikai színtéren is elmérgesítheti a helyzetet, amely akár az erőforrásokért való küzdelemben és az erőforrásokban gazdag és szegény országok közötti viszály elmélyülésében is kicsúcsosodhat. Egy ilyen forgatókönyv senkinek sem előnyös. Ezért olyan új megközelítéseket kell kidolgozni, amelyek innovatív és innovációt elősegítő módon kezelik a nem energiahordozó, nem mezőgazdasági nyersanyagok, különösen a legkritikusabbnak minősített erőforrások problémáját, végső soron a nulla összegű játszmák elkerülése érdekében.

Ebben az összefüggésben a nyersanyag-politikai kezdeményezés fontos első lépés. Az Európai Uniónak elsődleges fontosságú intézkedéseket tartalmazó, következetes és összpontosított stratégiát kell kidolgoznia, elsősorban a legkritikusabb nyersanyagok esetében. Ennek érdekében az Európai Bizottságnak amellett, hogy differenciálnia kell a nyersanyag-politikai kezdeményezésre és az árupiacokra történő megfelelő összpontosítás között, az összes érintett főigazgatóságot átfogó, nyersanyagokkal foglalkozó munkacsoportot is létre kell hoznia. Egy ilyen szolgálatok közötti munkacsoportnak kellene kidolgoznia a kritikus nyersanyagokra, különösen a ritka földfémekre vonatkozó, elsődleges fontosságú intézkedéseket, és e munkacsoport garantálhatja a stratégia egységességét. Franciaországban és az Egyesült Államokban már felállították ezeket a munkacsoportokat.

Ipari innovációs stratégia a nyersanyagok és versenyképességünk biztosítása érdekében

Minden nyersanyag-politikai stratégiának végső soron arra kell összpontosítania, hogy fokozza az innovációt az európai iparágak nyersanyag-felhasználásának módja terén, mivel ez jelentős mértékben hozzájárul versenyképességünkhöz, a fenntarthatósághoz és az ellátásbiztonsághoz. A nyersanyagokkal kapcsolatos kihívást az EU ipari erejének megerősítésére kínálkozó lehetőséggé kell alakítani innovációs és K+F potenciálunk kiaknázásával, ami egyik kulcsfontosságú szempontja a Bizottság Innovatív Unió kiemelt kezdeményezésének, európai iparpolitikájának, erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos kiemelt kezdeményezésének és nyersanyagokra vonatkozó innovációs partnerségének. Ha más országokkal versenyzünk a nyersanyagok terén, saját erősségeinkre kell összpontosítanunk, amelyek elsősorban innovációs képességünkben és kutatás-fejlesztésben meglévő erős hagyományainkban rejlenek.

Döntő fontosságú lesz ezek kihasználása az energiahatékonyság, a bölcsőtől bölcsőig szemléletű újrahasznosítás, a helyettesítés és a fenntartható bányászat terén. Az anyaghatékonysággal foglalkozó német ügynökség számításai szerint hatékonyabb folyamatok révén például évente körülbelül 100 milliárd eurót lehetne megtakarítani. Ez a költségek mérséklésén keresztül radikálisan növelné a versenyképességet. Egyúttal visszafogja a CO2-kibocsátást és az erőforrás-felhasználást, ezáltal a kereslet mérséklésével növelve erőforrás-biztonságunkat. Ugyanez igaz az újrahasznosításra is, amely pozitívan járul hozzá az éghajlatváltozással szembeni fellépéshez. Az ipar szerint például az alumínium újrahasznosításból történő visszanyerése 95%-kal kisebb kibocsátással jár, mint az eredeti nyersanyagból történő előállítás. Az újrahasznosítás tekintetében hatalmas mennyiségű forrás áll rendelkezésre újrafeldolgozás céljára is. Ezt is meghaladhatjuk a régi hulladéklerakók esetleges megnyitásával. Az iparág képviselői szerint, ha csak a hulladéklerakók 4%-a tartalmaz fémeket és fémhulladékot, ez már önmagában több millió tonnát jelentene csak Németországban. Végül, de nem utolsósorban, az újrahasznosítási ágazat nagyszámú munkahelyet jelent, és még többet is teremthet. Ezzel összefüggésben fontos ezen ágazat támogatása és megerősítése, többek között az újrahasznosítás hulladékégetéssel szembeni elsőbbségének biztosítása révén.

Más országok már most nagyra törő lépéseket tesznek. Japán például közel 1 milliárd eurót fordít – és újabb egymilliárdot vonz a magánszektorból – az energiahatékonyságra, az újrafeldolgozásra és a ritka földfémek tekintetében fennálló helyzetének megerősítését szolgáló egyéb intézkedésekre. E téren ritkaföldfém-felhasználásának egyharmaddal történő csökkentését tűzte ki előzetes célként az elkövetkezendő évekre.

Az Európai Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a mások által vállalt hatékonyságnövelés miatt ne maradjon el versenyképesség tekintetében. Bőségesen rendelkezésünkre állnak politikai intézkedések jövőbeli versenyképességünk megőrzésére, többek között a környezetbarát tervezés, a 7. és a 8. keretprogram pénzeszközei, az újrahasznosítási politikák, valamint más kreatív gazdasági ösztönzők az olyannyira szükséges erőforrás- és anyaginnováció serkentése érdekében.

A nyersanyagokra vonatkozó innovációs partnerség létrehozása e vonatkozásban válik különösen sürgőssé. A helyettesítés is döntő fontosságú szempont, amelyet jobban be kell ágyazni az Európai Bizottság nyersanyag-politikai kezdeményezésébe. Ugyanez vonatkozik az életmód megváltoztatására és a társadalmi innovációra, például az ökolízingre és a megosztásra is. Az előzetes célkitűzések meghatározása is fontos a jövőkép érdekében. Az Uniónak évi 3%-os erőforrás-hatékonysági célt kellene kitűznie, és 2050-re erőforrásigényének évente és fejenként 6–10 tonnára történő csökkentésére kellene törekednie.

A fenntartható bányászat is fontos szerepet játszik ebben az összefüggésben. Természetesen az Európai Unió is rendelkezik nyersanyagtartalékokkal, vannak például ritka földfémek Svédországban is, és az Unió folyamatosan bővíti geológiai tudásbázisát olyan projekteken keresztül, mint a PRO-MINE. Ezt a munkát a különböző nemzeti geológiai felméréseket érintő együttműködéssel is lehet fokozni, ami a Bizottság tervei között is szerepel. Ezzel egyidejűleg a NATURA 2000 iránymutatások révén az EU jó alappal rendelkezik a nem energiahordozó nyersanyagok megfelelő kitermelésére. Az EU ezen a téren is előrelépést érhet el a jobb és fenntarthatóbb, valamint hatékonyabb bányászati technológiák további kifejlesztésével. Különösen a környezetbarátabb bányászati technológiák lesznek fontosak, különösen amiatt, hogy egyes erőforrások, például a ritka földfémek kitermelése radioaktivitással járhat. Ezek a technológiák a magas színvonalú környezetvédelmi és szociális normákkal párosulva nemcsak a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság kiegyensúlyozottságát garantálják, de e feltételek folyamatos betartása és tökéletesítése esetén az európai vállalatok hírnevét is javítják külföldön. Ez végső soron nagyobb üzleti lehetőségeket is biztosít az erőforrásban gazdag országokban, miután ők is felismerik az országukban a szigorú uniós normák szerint működő európai vállalatok előnyeit a nem uniós nagyvállalatokkal szemben.

Nyersanyag-diplomácia

Az Európai Uniónak a nyersanyagok tekintetében az EU által birtokolt fenntartható belföldi potenciálon túl az erőforrás-fogyasztás csökkentését és az újrahasznosítás fokozását célzó ipari innovációs politika mellett természetesen továbbra is támaszkodnia kell a külső beszállítókra. A nyersanyag-diplomácia tehát döntő fontosságú.

Ebben az összefüggésben az Európai Uniónak olyan kölcsönösen előnyös partnerségeket kell kialakítania, amelyek az erőforrásban gazdag országok és az EU számára egyaránt hasznot hoznak. Az Afrika–EU partnerség mellett az EU előmozdíthatná a partnerséget a kelet-európai, latin-amerikai és ázsiai országokkal. Elsősorban Kínára gondolhatunk, mivel itt termelik ki a kritikus fontosságú ritka földfémek többségét. Különbséget kell tenni a különböző országok és azok gazdasági fejlettsége között is. Az „erőforrásokat infrastruktúráért” megközelítés csupán korlátozott számú fejlődő ország esetében alkalmazható. Itt az európai vállalatok kitermelő és építőipari vállalatokból álló ipari klasztereket hozhatnak létre. Más országok, különösen az erőforrásokban gazdag fejlettebb gazdasággal rendelkezők számára ez a modell egyszerűen érdektelen. Ezekben az országokban a kulcsszó az „erőforrásokat technológiáért és szakértelemért”. Ezt a megközelítést lehetne alkalmazni a Kínával fennálló viszonyunkban is. Egy meghatározott rövid ideig például hozzáférésre van szükségünk Kína ritka földfémeihez, amíg meg nem kezdik működésüket az új bányák olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália. Ezen időszakban Pekingnek is nagy szüksége van a csúcstechnológiára, amíg fel nem futtatja saját belföldi technológiai fejlesztését. Ebben az összefüggésben megállapodást érhetünk el ezen az alapon.

Célszerű lenne, ha a Bizottság ezzel egy időben értékelné, hogyan nyújthat nem pénzügyi jellegű támogatást egy, a nyersanyagok beszerzése érdekében számos európai vállalatot magában foglaló nyersanyagholding számára. Más vállalatok ugyanakkor nyersanyagbiztonságuk megerősítése érdekében a vertikális integráció stratégiáját választhatják.

Az Európai Bizottságnak az erőforrásban gazdag országok és az EU közötti jó viszony megszilárdítása érdekében biztosítania kell azt is, hogy az uniós vállalatok külföldi tevékenységeik során is betartsák a környezetvédelmi és szociális normákat. Ezzel összefüggésben az Európai Uniónak követnie kellene az USA által a Dodd-Frank-féle törvénnyel mutatott példát, és elő kellene írnia a vállalatok számára, hogy közöljék, hogy erőforrásaik konfliktustól sújtott régiókból származnak-e, és elő kellene írnia a kitermelő vállalatok számára, hogy az átláthatóság fokozása és a jó kormányzás biztosítása érdekében adjanak tájékoztatást a külföldi kormányok számára teljesített kifizetésekről. Továbbá az erőforrásban gazdag országoknak kínált partnerség hitelessége érdekében az Európai Unió e célból nem élhet vissza a fejlesztési politika eszközével. Különösen így van ez a kereskedelem általános preferenciális rendszere és az Európai Fejlesztési Alap esetében. Ehelyett segítenie kell az erőforrásban gazdag országokat ezzel kapcsolatos problémáik, mint például a nyersanyag- és bányászati szerződésekre irányuló tárgyalások során fennálló információs aszimmetria leküzdésében, mivel sok kormány nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel ahhoz, hogy felmérje nemzeti erőforrásai értékét, következésképpen nehezen ér el számára előnyös megállapodásokat.

Végül, de nem utolsósorban az Európai Uniónak a szinergiák megteremtése érdekében egyesítenie kell erejét más ipari és feltörekvő országokkal. Az OECD és a G8/G20 csoport mellett a Bizottságnak konkrét együttműködést kell kezdeményeznie az Egyesült Államokkal és Japánnal. Ez az adatok megosztását vagy közös K+F programokat foglalhatna magában.

Végső soron a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívás sikeres megoldása érdekében az Európai Uniónak – különösen a ritka földfémekhez hasonló kritikus nyersanyagok vonatkozásában – olyan átfogó és integrált stratégiára van szüksége, amely a rövid és hosszú távú intézkedésekre összpontosít, belföldön és a nemzetközi színtéren is végrehajtható. Ennek középpontjában egy, az erőforrás-hatékonyságon és az újrahasznosításon alapuló ipari innovációs stratégiának kell állnia, kizárólag ezek az intézkedések kezelik megfelelően a jövőbeli versenyképesség, a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság biztosításának hármas kihívását.

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” című bizottsági közleményt (COM(2011)0025), különösen azt, hogy átfogó módon az ásványi és biotikus erőforrásokból származó nyersanyagokra és visszanyert nyersanyagokra fókuszál, hangsúlyozva az erőforrás-hatékonyságot és az újrahasznosítást, valamint elismerve a hulladékbányászat – amely a nyersanyagok visszanyerésének, újrafeldolgozásának és értéknövelő újrahasznosításának értékes forrása – jelentőségét, és hogy kiáll amellett, hogy e széles körű kihívás mindhárom pillérét megvizsgálja, nevezetesen a tisztességes és fenntartható, nemzetközi piacokról származó nyersanyag-ellátás biztosítása, az EU-n belüli fenntartható ellátás elősegítése és az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás támogatása; megjegyzi, hogy az újrahasznosítás gyakran az anyag értékvesztését eredményezi, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni az anyagok értéknövelő újrahasznosítására, amely a visszanyert anyagnak magasabb értéket kölcsönöz; rámutat az újrahasznosítás különálló kategóriaként való használatának lehetőségére a termékek élettartamának meghosszabbítása érdekében, és az újrahasznosítás népszerűsítésére sürgeti a Bizottságot, nevezetesen környezetbarát tervezésre irányuló politikája és hulladékpolitikája révén; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottság nem javasolt konkrét intézkedéseket, és arra figyelmeztet, hogy konkrét lépések nélkül nem valószínű, hogy el fogják érni a kitűzött célokat;

2.  hangsúlyozza, hogy − különösen a nyersanyagok témáját illetően − feltétlenül szükség van az összehangolt politikára, a stratégiai és hosszú távú tervezésre és minden érintett fél összehangolt szemléletmódjára, különösen a Bizottságon belül;

3.  hangsúlyozza, hogy további adatokra és tanulmányokra van szükség a célzottabb megközelítés érdekében, különösen a hulladékáramok elemzése, valamint az újrafeldolgozással és helyettesítéssel kapcsolatos innovatív technológiákban rejlő lehetőségek céljából;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a hulladékbányászat jelentőségét – amely a nyersanyagok visszanyerésének, újrafeldolgozásának és értéknövelő újrahasznosításának értékes forrása –, és úgy véli, hogy égető szükség van a hulladékbányászattal kapcsolatos információkra, ezért kéri a Bizottságot, hogy értékelje az ebben rejlő lehetőségeket, és annak lehetséges korlátait; rámutat az újrahasznosítás különálló kategóriaként való használatának lehetőségére a termékek élettartamának meghosszabbítása érdekében, és az újrahasznosítás népszerűsítésére sürgeti a Bizottságot;

5.  megállapítja, hogy az alacsonyabb fogyasztási szintek, a hulladék keletkezésének megakadályozása és az újrafelhasználás az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenet fontos elemét képezik;

6.  hangsúlyozza, hogy a világ lakosságának növekedése, a fogyasztás mértékének emelkedése és az uniós gazdasági növekedésre vonatkozó célkitűzések még fontosabbá teszik a növekedésnek és a nyersanyagok használatának szétválasztását; ragaszkodik ahhoz, hogy az anyaghasználat stabilizálása érdekében csökkentési célszámokat állapítsanak meg, szilárd és megbízható módszertant javasol az erőforrás-felhasználás hatékonyságának mérésére, amely az EU éves ágazati erőforrásai felhasználása célszámainak csökkenését eredményezné; úgy véli, hogy a tagállamok költségvetési és strukturális politikáit összehangoló és felügyelő jelentéstételi rendszernek, azaz az európai szemeszternek, nyomon kell követnie az e cél felé vezető folyamatot és az azt támogató politikák tagállamok általi végrehajtását; elismeri, hogy a nyersanyagigény jövőbeli növekedésével való megküzdés érdekében szükség lesz a közleményben említett három „pillérre”, javasolja azonban, hogy a pilléreken belül vezessenek be egyértelmű hierarchiát, előnyben részesítve az erőforrás-hatékonyságot és az újrafeldolgozást, majd a fenntartható bányászat kialakítását az EU-n belül, és végül a harmadik országokból származó nyersanyagokhoz való méltányos és fenntartható hozzáférés biztosítását; hangsúlyozza, hogy a nyersanyagokra vonatkozó hatékony politikának egy olyan integrált megközelítés részét kell képeznie, amely merít az erőforrások felhasználásának hatékonyságát több szektorra vonatkozóan szabályozó legmegfelelőbb európai környezetvédelmi jogszabályokból; hangsúlyozza továbbá az „erőforrás-hatékonyság” tudományos alapokon nyugvó, egyértelmű definíciójának szükségességét;

7.  minden szereplőt arra ösztönöz, hogy a nyersanyag-felhasználás tekintetében növeljék a versennyel kapcsolatos tudatosságot; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen kutatásokat a nyersanyag-hierarchia fejlődésével kapcsolatosan és ösztönözzön széles körű vitára a nyersanyagok által a környezet károsítása nélkül biztosított legnagyobb hozzáadott érték témájában; felszólítja a Bizottságot, hogy térképezze fel az egyes anyagok vonatkozásában érdekelt konkurens feleket, és foglalkozzék a nyersanyagok nem alapvető fontosságú fogyasztásának a kérdésével;

8.  kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön össze, elemezzen és tegyen közzé európai uniós szintű adatokat a nyersanyagok és visszanyert anyagok rendelkezésére állására, hozzáférhetőségére és kereskedelmi cseréjére vonatkozóan; úgy véli ezenkívül, hogy ezeket az adatokat úgy kell gyűjteni, hogy lehetővé tegyék az anyagok jellemzőinek, azok helyettesítési lehetőségeinek és leghatékonyabb használatának összehasonlítását, valamint a legjobban bevált gyakorlati megoldások cseréjét;

9.  hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a nyersanyagok életciklus-alapú megközelítésének kidolgozása, támogatása és megvalósítása, ezzel kimutatva a környezeti hatásokat, internalizálva a nyersanyagok kinyerésével és felhasználásával kapcsolatos külső környezeti költségeket, a lehető legnagyobb mértékben kiterjesztve az ilyen anyagok minőségét és élettartamát, és hogy mutatókra van szükség a források eredményes és hatékony felhasználásának mérésére;

10. ebben a tekintetben hangsúlyozza a környezetbarát tervezésről szóló irányelv(1) teljes körű végrehajtásának fontosságát, átfogóan összpontosítva az erőforrás-hatékonyságra és az energiahatékonyságon túlmutató egyéb környezeti hatásokra; ezenkívül kéri, hogy 2013-tól valamennyi végrehajtási intézkedésen belül vezessenek be az újrahasznosításra és az erőforrásokra vonatkozó kötelező előírásokat; úgy véli, hogy a tervezéssel foglalkozók és a tudósok munkáját a termékek teljes életciklusa alatt aktívan figyelembe kell venni a nyersanyagok hatékony és hathatós felhasználásának biztosítása során, mivel magasabb minőségű újrahasznosításra csak úgy kerülhet sor, ha a teljes ellátói láncolat zárt és minden érintett szereplő együttműködik a magas visszanyerési arány biztosítása érdekében;

11. hangsúlyozza, hogy az innováció alapvető fontosságú az új kihívásokkal való szembenézés érdekében, és hogy az erőforrás-hatékonyságnak a kutatás és az innováció elősegítésére irányuló politika szerves részét kell képeznie, ami ösztönözni fogja az európai cégek közötti versenyt;

12. arra biztatja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan újrafeldolgozási stratégiát, amely során a visszanyerés a hulladék forrásához legközelebb történik, beleértve a szennyvíz tisztítását is, mivel ez a nyersanyagok magasabb koncentrációjának visszanyerését tenné lehetővé, megelőzné a visszanyerés lehetetlenné válását, csökkentené a környezetre gyakorolt negatív hatásokat, és valószínűleg nagyobb energiahatékonyságot is eredményezne;

13. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jogalkotásban növeljék a megfelelő gazdasági eszközök alkalmazását és fejlesztését, beleértve a gyártói felelősséget, a nyersanyagok hatékonyabb felhasználásának ösztönzése, és a nyersanyag magasabb fokú újrafelhasználhatóságának, újrafeldolgozásának, újragyárthatóságának, bontásának és visszanyerésének biztosítása érdekében; különösen arra szólítja fel a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezetbarát tervezésről, az elhasználódott járművekről(2), az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak áramlásáról(3) és az elemekről és akkumulátorokról(4) szóló irányelvet; hangsúlyozza e tekintetben a hatékony körkörös gazdaság jelentőségét;

14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzenek oktató és tudatosságnövelő kampányokat a fogyasztók számára az újrafeldolgozásból nyert termékek használata céljából;

15. véleménye szerint a nyersanyagok (lehető legnagyobb mértékű) újrafeldolgozása – amellett, hogy mérsékli az élettartam lejárta utáni negatív hatásokat (a szennyező hulladékot), és segít megoldani a számos elsődleges nyersanyag tekintetében mutatkozó hiány problémáját – belföldi ipari fejlesztési lehetőségeket is teremt; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa azokat az intézkedéseket, amelyek megteremtik ezeket a jelenlegi válságban különösen jelentős lehetőségeket;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelően elvégzett hatásvizsgálat eredményétől függően, minden nyersanyagra vonatkozóan alakítson ki felügyeleti láncrendszert, arra utasítva a gyártókat, hogy átlátható rendszerben rögzítsék a nyersanyagok eredetét, létező példákat követve (például a fára és fatermékekre vonatkozó 995/2010/EU rendelet), figyelembe véve a nyersanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok jövőbeni felállítását;

17. felszólít a hulladékokról szóló keretirányelv(5) megfelelő és azonnali végrehajtására, valamint az újrahasznosítható nyersanyagok hulladéklerakókba való elhelyezésére vonatkozó fokozatos tilalom bevezetésére, a forgalomba hozott termékek döntő többségének újrafeldolgozhatóságát biztosító környezetbarát tervezési kritériumok kidolgozására, és az energetikai hasznosítással való elégetésre vonatkozó szigorú és nagyra törő energiahatékonysági követelményekre, amelyek célja az égetés helyett a nyersanyagok újrahasznosítása és újrafeldolgozása a lehető legtöbb hasznos nyersanyag lehető legkorábbi és a hulladékforráshoz lehető legközelebbi visszanyerése, a visszanyerés lehetetlenné válásának megelőzése, a környezetre gyakorolt bármilyen káros hatás mérséklése és az energiahatékonyság fokozása céljából;

18. felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be egy javaslatot a hulladéklerakókról szóló irányelv(6) módosítására, továbbá dolgozza ki és bővítse ki az annak 5. cikke (2) bekezdésében foglalt célkitűzéseket; továbbá úgy véli, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv szerint a biológiailag lebontható települési hulladék hulladéklerakóba történő elhelyezésére vonatkozó tilalommal összefüggő csökkentési célt 2020-tól kezdődően 5%-ban rögzített csökkentési céllal ki kell terjeszteni az összes biológiailag lebontható hulladékra;

19. egyetért a Bizottság elemzésével, amely szerint a hulladékra vonatkozó hatályos uniós jogszabályok megfelelőbb végrehajtása és érvényesítése elengedhetetlen az erőforrás-hatékony Európa felé vezető úton, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő javaslatot egy hulladékkezelési jogszabályok végrehajtásával foglalkozó uniós ügynökség és egy közvetlen környezetvédelmi ellenőrzéseket végrehajtó külön európai szerv együttes létrehozására, miután a hatályos jogszabályok megfelelőbb végrehajtása a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt jótékony hatásai mellett jelentős gazdasági hasznot is biztosítana, és fokozná az értékes másodlagos nyersanyagokhoz való hozzájutást;

20. véleménye szerint a hulladék gyűjtésére és szelektálására vonatkozó számos irányelvben már rögzített célkitűzéseket tovább kell finomítani, és az anyagok legnagyobb mértékű és legjobb minőségű hasznosítása érdekében kell meghatározni az újrafeldolgozás – gyűjtés, bontás, előkezelés és újrafeldolgozás/finomítás – minden egyes fázisában;

21. felszólítja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervet integrálja a nyersanyag-politikára vonatkozó stratégiába a gazdaság és a környezet közötti kapcsolatok erősítése céljából, továbbá vegye figyelembe a nyersanyagok kitermelésének, előállításának, használatának és ártalmatlanításának környezeti hatásait; sürgeti a Bizottságot, hogy minden tagállamban támogassa a stratégiai területfelhasználás tervezésének fejlesztését a nyersanyag-kitermelés más földhasználati igényekkel való kiegyenlítése, valamint a környezet és a biológiai sokféleség védelme érdekében;

22. üdvözli az olyan eszközök és mutatószámok – például a TEEB (Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana) – kidolgozását, amelyek újra felmérik a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák pénzbeli értékét, és fontos jelzést adnak a nyersanyagok kitermelésének, felhasználásának és ártalmatlanításának valós áráról, így internalizálják a belső költségeket; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa és serkentse ezen eszközök kidolgozását és használatát;

23. hangsúlyozza, hogy a balesetek megelőzése és a kitermelés által érintett területek helyreállítása érdekében a nyersanyag-kitermelési tevékenységeket a legszigorúbb munka- és környezetvédelmi előírások figyelembe vételével kell folytatni;

24. megjegyzi, hogy míg a környezetre rendkívül veszélyes cianidos bányászati technológiával egy tonnányi ércből csupán 2 gramm arany állítható elő, addig egy tonna mobiltelefon-hulladékból 150-szer ennyi, azaz közel 300 gramm arany nyerhető ki, cianid használata nélkül; emlékezteti ezért a Bizottságot a 2010. május 5-én elfogadott európai parlamenti állásfoglalásra(7), amely a cianidos bányászati technológia 2011 vége előtti teljes uniós betiltására szólít fel;

25. hangsúlyozza a vállalatok társadalmi felelősségének szerepét, a legszigorúbb nemzetközi környezetvédelmi és munkaügyi előírások betartását, valamint a BAT (rendelkezésre álló legjobb technológiák) alkalmazását; hangsúlyozza továbbá, hogy a nyersanyag-kitermelésben tevékenykedő vállalkozások hatalmas felelősséget viselnek annak biztosításában, hogy a kitermelés ne legyen káros hatással a közelben élő lakosok egészségére; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse az Egyesült Államokban elfogadott, a válságövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozó Dodd-Frank-féle törvény szellemiségét, és arra sürgeti, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot; támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI);

26. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési politika nem a nyersanyag-diplomácia eszköze; egyetért azzal, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak biztosítaniuk kell a szükséges rugalmasságot ahhoz, hogy támogassák a fejlődő országokat abban, hogy kapcsolódási pontokat hozzanak létre a nyersanyag-kitermelő ágazat és a helyi ipar között; véleménye szerint tiszteletben kell tartani az országok erőforrások feletti önrendelkezését, ebben az összefüggésben pedig kéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon olyan differenciált megközelítést, amely figyelembe veszi a különféle nemzeti összefüggéseket annak érdekében, hogy a fejlesztési célok és a fejlődő országok iparosodása ne kerüljenek veszélybe;

27. hangsúlyozza az együttműködési és a fejlesztési támogatási politika terén meghirdetett célkitűzésekkel való összhang szükségességét; véleménye szerint a nyersanyagokban gazdag fejlődő országok nem száműzhetők a nettó nyersanyag-exportáló országok szerepébe, hanem ki kell alakítaniuk saját ipar- és fejlesztési politikáikat, hogy előrelépjenek az értékláncban; elutasítja az úgynevezett „nyersanyag-diplomácia” álcája mögött megbúvó neokolonialista elképzelést;

28. felszólít fenntarthatóbb gazdasági modellek aktív bevezetésére és támogatására annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unióban a nyersanyagok a jövőben is hozzáférhetőek legyenek; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan új eszközöket (például a másodlagos nyersanyagok elterjedését szolgáló „zöld tanúsítványokat”), amelyek a források hatékonyabb felhasználását célozzák, elkerülve a kívánttal ellentétes hatásokat; javasolja, hogy a Bizottság készítsen átfogó tanulmányt a gazdasági lízingmodellekről mint a tulajdonlás alternatív formáiról, valamint a nyersanyaghasználatra és újrahasznosításra gyakorolt hatásukról; kiemeli, hogy e tekintetben a tájékozottság a fő kihívás;

29. hangsúlyozza, hogy egy, a GDP-t meghaladó és az erőforrás-felhasználást és az erőforrás-termelékenységet mérő új mutatószám elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdasági növekedés és a nyersanyag-felhasználás elváljon egymástól;

30. felhívja a figyelmet a nyersanyagokkal kapcsolatos spekuláció veszélyes hatásaira; véleménye szerint a „származtatott termékek” pénzügyi piaca – amely az évek során aránytalan mértékű növekedést mutatott, és intézkedések meghozatalát teszi szükségessé és sürgetővé e téren – nem homályosíthatja el a tényleges piacot; hangsúlyozza a nyersanyagok mozgására és a belőlük fizikailag meglévő készletekre vonatkozó hivatalos információk meglétének fontosságát;

31. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ásványi készletekre, a fel nem használt kitermelt nyersanyagokra, a nem energetikai hasznosítású nyersanyagokra, valamint a vízre és a földhasználatra kivetett adó hatásait, különösen az esetleges mellékhatásokat, így például a nem fenntartható helyettesítést, az adóelkerülést vagy a gazdasági tevékenység áthelyezését harmadik országokba, és terjesszen elő javaslatokat ilyen hatású, az erőforrás-hatékonyság prioritásával összhangban lévő uniós eszközökre; rámutat arra, hogy az elsődleges nyersanyagokra, például fémekre kivetett adó elősegítené, hogy a komparatív előny az újrafeldolgozás irányába mozduljon el a szűz nyersanyagok kitermelésével szemben, és elősegítené, hogy az adóteher a munkaerőről az erőforrásokra helyeződjön át;

32. bátorítja a Bizottságot, hogy az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezéssel összhangban folytassa a nyersanyagokra vonatkozó innovatív partnerség előkészítését, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy már korai szakaszban szoros együttműködés alakuljon ki az e vonatkozásban érintett valamennyi intézmény között;

33. véleménye szerint elő kell mozdítani, hogy a termékek – és ennek következtében a nyersanyagok és a biotikus anyagok – élettartama hosszabb legyen, miután kitermelésük, felhasználásuk és ártalmatlanításuk nagy hatást gyakorol a földhasználatra, a vizekre, az energiára és a közlekedésre; rámutat arra, hogy a nyersanyag-stratégiát be kell építeni az átfogóbb Európa 2020 stratégiába, e stratégia általános céljainak alapvető részeként, célzottabb erőforrás-hatékonysági innovációt sürget, és rámutat arra, hogy az anyagok felhasználásában mutatott nagyobb hatékonyság jelentős hatást gyakorol az iparra és a közlekedési ágazatra;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat a hulladéklerakók bányászata révén történő nyersanyag-visszanyerésben rejlő potenciálról az Unióban, és dolgozza ki a hulladéklerakókban zajló kitermelés feltételeire vonatkozó előírásokat, beleértve egyéb erőforrások lehetséges visszanyerését, az elsődleges nyersanyagok kitermeléséhez mért energiahatékonyságot, a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatást (például üvegházhatást okozó gázok és mérgező anyagok kibocsátása), valamint az energiatermelés és a tájkép helyreállítása tekintetében kínálkozó lehetőségeket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(1)            Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv; HL L 285., 2009.10.31., 10. o. (2)            Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve (2000. szeptember 18.) az elhasználódott járművekről HL L 269., 21.10.00, 34. o. (3)            Az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK irányelve (2003. január 27.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (WEEE); HL L 37., 2003.13.02, 24. o. (4)            Az Európai Parlament és a Tanács 2006/66/EK irányelve (2006. szeptember 6.) az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és-akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről; HL L 266., 2006.26.09., 1. o. (5)            Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről; HL L 312., 2008.22.11., 3. o. (6)            A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról; HL L 182., 1999.16.07., 1. o. (7)            Az Európai Parlament 2010. május 5-i állásfoglalása a cianidos bányászati technológiák általános betiltásáról az EU-ban; P7_TA(2010)0145.

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a többpólusú világrendben a tagállamok önmagukban már nem tudnak megfelelő hozzáférést biztosítani a nem energiaforrás típusú árukhoz, például nyersanyagokhoz és ritkaföldfémekhez; mivel csak az Unió által irányított közös megközelítés tudja biztosítani az európai iparágak stratégiai és biztonságos ellátását;

B.  mivel a nyersanyagbeszerzés alapvető fontosságú számos ipari felhasználáshoz; mivel a kiviteli korlátozások akadályozzák a nyitott és átlátható piacok létrejöttét, és komoly szűk keresztmetszetekhez vezethetnek a nyersanyagellátás terén, illetve korlátozhatják az európai iparágak innovációs lehetőségeit, valamint problémákat okozhatnak a munkaerőpiacon;

C. mivel világszerte a nyersanyag- és ritkaföldfém-készletek 50%-a – ideértve a kritikus nyersanyagokat is – bizonytalan helyzetű államokban vagy instabil régiókban található;

1.  üdvözli az uniós diplomácia nyersanyagokra és ritkaföldfémekre vonatkozó javaslatát, amelynek célja egy nemzetközi szabályozási platform felállítása, a nyersanyagokhoz való hozzáférés és a nyersanyagellátás biztosítása – különös tekintettel a kritikus nyersanyagokra –, a nyitott globális piacok biztosítása, valamint a nemzetközi együttműködés előmozdítása a nyersanyagok felelősségteljes kitermelése és az erőforrások kölcsönös érdekeken alapuló hatékony felhasználása területén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a fokozott párbeszéd kialakításának szükségességét a nyersanyag-diplomácia területén az iparosodott, az újonnan iparosodott és az erőforrásokban gazdag fejlődő országok között, egyebek mellett az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és a regionális stabilitás előmozdítása, valamint a nyersanyagokon alapuló konfliktusok kockázatának megelőzése érdekében is;

2.  úgy véli, hogy ha a nyersanyag-stratégiában uniós szinten minden szakaszban nagyobb hangsúlyt helyeznének az innovációra és helyettesítésre, azáltal erősödhetne az Európai Unió tárgyalási pozíciója, és elkerülhetővé válhatna a monopolhelyzetben levő nyersanyagszállítóktól való függés;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a nyersanyagokról szóló második vonalbeli diplomáciát azáltal, hogy támogatja az EU és más, erőforrások szempontjából releváns országok nem kormányzati szervezetei, egyetemi körei és kutatóközpontjai közötti csereprogramokat;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy más, erőforrások szempontjából releváns országokkal együtt szervezzen rendszeresen nyersanyagokkal kapcsolatos – a JOGMEC „fémszalonjához” hasonló – eseményeket, az érdekelt felek széles körének részvételével;

5.  megjegyzi, hogy bár a nyersanyag-politika független, mégis szinergiát kell alkotnia más uniós politikákkal, különösen azokkal, amelyek nem ásványi nyersanyagokra (például mezőgazdasági termékekre) és energiaellátásra irányulnak;

6.  úgy véli, hogy a nyersanyag-diplomáciának, a fejlesztési politikának és a demokratizálódás támogatását célzó politikáknak kölcsönösen előnyösnek kell lenniük és szinergiákat kell kialakítaniuk; ezért kéri, hogy a partnerországokkal kötendő jövőbeni megállapodásokba vegyenek fel az emberi jogokkal és a demokratizálódással kapcsolatos feltételeket;

7.  hangsúlyozza, hogy az iparosodott, feltörekvő és fejlődő országokból – különösen az Egyesült Államokból, Oroszországból, Kínából, Japánból és az északi-sarki régióból –származó érintett kulcsfontosságú partnerekkel való uniós stratégiai együttműködés részeként létre kell hozni egy, a piactorzulás, az ellátási hiány és az erőforrások miatti konfliktusok korai észlelését lehetővé tevő mechanizmust, az uniós intézmények, a tagállamok és az érintett iparágak képviselőiből álló, uniós szintű ellenőrző csoporttal kiegészítve;

8.  kiemeli a BRICS-országokkal (Brazíliával, Oroszországgal, Indiával, Kínával és Dél-Afrikával) való kapcsolatok szerepét, mivel hatalmas nyersanyagforrásokkal rendelkeznek, de ezzel együtt nyersanyagfelvételük a jövőben erősödni fog, ami erősebb versenyt teremt az európai vállalatok számára;

9.  szorgalmazza az újrahasznosításra, a fenntartható bányászatra és a felelősségteljes irányításra vonatkozó nemzetközi szabályozási normák létrehozását – ideértve a szociális, munkaügyi és emberi jogokra, a vállalatok társadalmi felelősségvállalására és a környezetvédelemre vonatkozó normákat –, amelyeket a megfelelő fórumok – például a G8, a G20, a WTO, az OECD, az UNCTAD és az UNEP, valamint az UNEP fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi munkacsoportja, a fémek vizsgálatával foglalkozó nemzetközi kutatócsoportok, valamint a nyersanyagok kiaknázásával, előállításával és kereskedelmével kapcsolatos, fenntartható globális irányítási struktúra előmozdításában aktívan részt vevő egyéb testületek – keretében támogatni kell, a más országok nemzetközi szabályok keretén belüli fejlődéshez való joga tiszteletben tartásának elvét alapul véve;

10. üdvözli, hogy a G8-ak és a G20-ak fel kívánnak lépni a nyersanyagárak ingadozása ellen, és konkrét intézkedések kidolgozására szólít fel a nyersanyagellátás biztosítása és a nyersanyagokkal kapcsolatos spekulációk megfékezése érdekében;

11. kéri a WTO-t, hogy ellenőrizze szigorúan a behozatali és kiviteli korlátozások és egyéb akadályok nyersanyagárakra gyakorolt hatását; ebben a tekintetben támogatja egy, a nyersanyagok és ritkaföldfémek kereskedelmének vámjellegű és nem vámjellegű akadályainak megfigyelésére szolgáló, WTO-n belüli ellenőrzési eszköz bevezetését, illetve a G20-on belüli „nyersanyagokkal és ritkaföldfémekkel foglalkozó stabilitási tanács” létrehozását; továbbá kéri a Kereskedelmi Főigazgatóságot, hogy folytassa a kiviteli korlátozások és egyéb akadályok nyersanyagárakra gyakorolt hatásának ellenőrzését;

12. üdvözli a nyersanyagokhoz való megkülönböztetésmentes piaci hozzáférésre vonatkozó kifejezett garanciák felvételét az uniós kereskedelmi megállapodásokba és a WTO-tagság előfeltételei közé; felszólít arra, hogy a nyersanyagokhoz való hozzáférés és felelősségteljes kezelésük – az országok egyre fokozódó kölcsönös függőségének felismeréséből kiindulva – minden érintett harmadik országgal kötött uniós megállapodásban szerepeljen, ugyanakkor hangsúlyozza a differenciált nyersanyag-diplomácia fontosságát, amely figyelembe veszi az érintett országok helyzetét;

13. úgy véli, hogy az Uniónak és az érintett harmadik országoknak a nyersanyagellátás tekintetében konszenzusos módon és a valódi partnerség szellemében együtt kellene munkálkodniuk a kölcsönös haszon érdekében; ezért felszólít a fejlődő országok támogatására, ami magában foglalja a tudományos és jogi téren történő tudásátadást a fenntartható kapacitásépítés megvalósítása érdekében, emellett kéri az emberi jogi előírásokat is magukban foglaló közös kitermelési és gyártási normák bevezetését;

14. hangsúlyozza a nyersanyagokkal kapcsolatos kétoldalú együttműködés jelentőségét, amint azt az EU és az Afrikai Unió 2010 júniusában is bizonyította, valamint további erőfeszítéseket ösztönöz a 2011–2013 közötti időszakra vonatkozó Afrika–EU közös cselekvési tervvel összefüggésben; hasonló együttműködés kialakítására szólít fel a kritikus nyersanyagok fő kitermelői közé tartozó más országokkal; a nyersanyag-diplomácia egyik konkrét célkitűzésének javasolja bizonyos – az Unió által importálandó – nyersanyagok forrásainak diverzifikációját, Délkelet-Ázsiából Latin-Amerika és Afrika irányába mozdulva el;

15. úgy véli, hogy az északi-sarki régióban rejlő jelentős lehetőségek a természeti erőforrásaihoz és az ezen erőforrásokon alapuló iparágakhoz kötődnek; hangsúlyozza az északi-sarkvidéki nyersanyagokhoz való tisztességes hozzáférés szükségességét, összhangban az Európai Parlament Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló 2010. január 20-i állásfoglalásával (P7_TA(2011)0024); hangsúlyozza az északi-sarki régió fenntartható fejlődésének, valamint természeti erőforrásai biztonságos és ellenőrzött felhasználásának fontosságát, az elővigyázatosság elvének megfelelően;

16. kiemeli az átláthatóság fontosságát, és megerősíti a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) és a „Tedd közzé, amit fizetsz” (PWYP) kampány – mint a nemzetközi átláthatósági előírások jó példái – iránti támogatását, és felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy hozzanak intézkedéseket az átláthatóság növelése érdekében az ellátás területén; úgy véli, hogy azon beruházásoknak, amelyek támogatást kapnak az Európai Beruházási Banktól, alkalmazniuk kell ezeket a szabványokat annak érdekében, hogy elősegítsék a fenntartható bányászati gyakorlatokat az érintett harmadik országokban;

17. üdvözli a Bizottság előkészítő munkáját a nyersanyag-kitermelő iparágak uniós értéktőzsdén jegyzett vállalkozásokra vonatkozó közzétételi előírásaira irányuló jogalkotási javaslattal kapcsolatban; ösztönzi a Bizottságot, hogy a Dodd-Frank törvény 1504. szakaszában említett, egyesült államokbeli közzétételi kötelezettséget vegye alapul, és kéri az országonkénti jelentéstételi előírások bevezetését;

18. felszólítja a Bizottságot, hogy a külső fellépések 2013 utáni időszakra vonatkozó új eszközeinek kidolgozásakor a törékeny helyzetű nyersanyagszállító államok demokratikus és gazdasági stabilitását célzó programoknak tegyen részévé a felelősségteljes irányítás és a fenntartható bányászat támogatására vonatkozó intézkedéseket;

19. úgy véli, hogy a következetes és hatékony uniós diplomáciáért az EKSZ-nek és a Bizottság érintett szolgálatainak – kereskedelmi kérdésekben különösen a Kereskedelmi Főigazgatóságnak – kell felelniük, amelyek szorosan együttműködnek a Parlamenttel és a Tanáccsal; továbbá úgy véli, hogy a nyersanyagok stratégiai jelentőségét tükrözni kell az EKSZ szervezeti felépítésében és az érintett uniós küldöttségek személyzetében; hangsúlyozza, hogy fontos az Unió és a tagállamok külpolitikájának összehangolása a nyersanyagok területén;

20. úgy véli, hogy az Európai Uniónak össze kell hangolnia az Amerikai Egyesült Államokkal és más partnerekkel a ritkaföldfém-források diverzifikációjára és a fő nyersanyag- és ritkaföldfém-szállítóktól való függés csökkentésére irányuló tevékenységét; azon a véleményen van, hogy ezeknek a kérdéseknek szerepelniük kell a következő EU–USA csúcstalálkozók napirendjén;

21. felszólítja az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (3) bekezdésének megfelelően segítse elő azon intézkedések meghatározását, amelyekkel a nyersanyagok tekintetében erősíthetőek a védelmi szektor ipari és technológiai alapjai.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy az EU ipara – különösen a csúcstechnológiai ágazatok – függ a nyersanyag-behozataltól, és hogy az EU nyersanyag-politikai kezdeményezése az ezen erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítását célozza;

2.  emlékeztet rá, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezést amiatt bírálta néhány nem kormányzati szervezet, hogy az aláássa a szegény országok fejlesztési célkitűzéseit, és nincs összhangban a politikák fejlesztési célú összehangolására tett uniós kötelezettségvállalásokkal; emlékeztet a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében rögzített kötelezettségekre; kéri a Bizottságot, hogy állítson fel szolgálatok közötti munkacsoportot a nyersanyagokkal kapcsolatos, e kötelezettségvállalásoknak eleget tevő, részletesebb stratégia kidolgozása céljából; emlékeztet, hogy a tiltott nyersanyag-kereskedelem a fejlődő országokban még ma is az állandósult vagy tartós konfliktusok egyik legfőbb kiváltó oka;

3.  hangsúlyozza, hogy Európa nyersanyag-politikájának teljes mértékben figyelembe kell vennie a fejlődő országok fenntartható gazdasági növekedését és azok sajátos szociális normáit (amint azt az EUMSZ 208. cikke kimondja), továbbá biztosítania kell a fejlesztési politika és a nyersanyag-politikai kezdeményezés közötti koherenciát; ennélfogva úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a fejlődő országokat feldolgozó kapacitások kiépítésében, gazdaságaik diverzifikálásában, a nyersanyagexporttól való függésük csökkentésében, valamint termékeik hozzáadott értékének a hazai gyártás és feldolgozás révén történő fokozásában is;

4.  kéri a Bizottságot, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezés további központi célkitűzései közé vegye fel a) az uniós nyersanyagfogyasztás csökkentését, b) az EU nyersanyag-behozataltól való függésének csökkentését, és c) a világ nyersanyagkészleteinek kezelését szolgáló fenntartható és méltányos rendszer létrehozását;

5.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlament éves helyzetjelentés formájában kapjon rendszeres tájékoztatást a nyersanyag-politikai kezdeményezés alakulásáról és az abban rögzített célok teljesüléséről; kéri, hogy ez a jelentés az EU által a politikák fejlesztési célú összehangolására tett kötelezettségvállalás szempontjából is értékelje a nyersanyag-politikai kezdeményezést;

6.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megújított nyersanyag-politikai kezdeményezés nem hivatkozik sem a GSP-re, sem a GSP+-ra, és nem javasol alternatív kereskedelmi ösztönzőket az e rendszerek hatályán kívül eső országok számára az emberi jogok, a környezetvédelmi normák és a nemzeti reformok előmozdítása, valamint a gyermekmunka elkerülése esetén; kéri a Bizottságot, hogy támogassa és szorgalmazza a nyersanyagexporttól nagymértékben függő fejlődő országok gazdasági diverzifikációt célzó kezdeményezéseit;

7.  megállapítja, hogy a nyersanyagból származó bevétel létfontosságú szerepet játszhat abban, hogy lehetővé váljon a legkevésbé fejlett országok számára a millenniumi fejlesztési célok elérése; kéri a Bizottságot, hogy segítse a fejlődő országokat gazdaságuk diverzifikálásában és a nyersanyagoktól való függésük csökkentésében a kimeríthető természeti erőforrások védelme érdekében, továbbá tanácsadás és kapacitásépítés útján támogassa a legkevésbé fejlett országokat, hogy lehetővé váljon hatékony, alternatív, adóbevételt termelő mechanizmusok kiépítése;

8.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat a fejlesztési előnyöket, melyeket a nyersanyagokat érintő exportkorlátozások jelentenek a legkevésbé fejlett országok számára, mivel az exportra kivetett adók fontos bevételi forrást jelentenek – különösen a legkevésbé fejlett országokban –, ami ösztönzést jelent a hazai gyártó és feldolgozó vállalatok fejlesztéséhez, lehetőséget biztosítva a magasabb hozzáadott értéket képviselő export számára; hangsúlyozza a környezetvédelem támogatásának jelentőségét a természeti erőforrások korlátlan kiaknázásának megakadályozása révén;

9.  megjegyzi, hogy a nyersanyagok árának volatilitása bizonyos mértékig spekuláció eredménye;

10. kéri a Bizottságot, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) normái, valamint az egyesült államokbeli Dodd–Frank-törvény 1502. szakasza alapján mihamarabb terjesszen elő jogalkotási javaslatot az országonkénti jelentéstételről; emlékeztet, hogy ezt a Fejlesztési Bizottság a Bizottság 2012-es munkatervéről szóló strukturált párbeszéd keretében parlamenti prioritásként javasolta; sürgeti a Bizottságot, hogy a korrupció megelőzése és az adóelkerülés megakadályozása érdekében javaslatába foglalja bele azt az előírást, hogy a nyersanyag-kitermelő vállalatoknak országonként kell beszámolniuk eladásaikról és hasznukról, valamint a befizetett adóikról és bevételeikről; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság, a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a jól működő adminisztráció előnyös mind a nyersanyag-kitermelő vállalatok, mind pedig az erőforrásokban gazdag fejlődő országok számára; kéri a Bizottságot, hogy a Dodd–Frank-törvény 1502. szakaszának mintájára dolgozzon ki jogalkotási javaslatot, amely előírja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságból és a szomszédos országokból nyersanyagokat beszerző vállalatoknak nyilatkozniuk kell arról, milyen intézkedésekkel biztosítják, hogy az ásványkincs-vásárlásukból származó bevételekből ne részesüljenek emberi jogi jogsértéseket elkövető fegyveres csoportok; ilyen értelemben kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy gyakoroljanak nyomást a fejlődő országokban jelen lévő európai vállalkozásokra és mutassanak példát szerepvállalásukkal a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

11. egy olyan jogalkotási javaslat kidolgozását kéri, melynek értelmében a fejlődő országokban való működésük során az európai uniós szabványokat nem alkalmazó EU-s vállalatok nem juthatnak semmilyen európai finanszírozáshoz, és komoly aggodalmának ad hangot a környezetvédelmi, munkaügyi szabványokat és emberi jogokat megsértő EU-s vállalatokkal kapcsolatos, számos jól dokumentált eset miatt;

12. elismeri a fejlődő országok kormányainak és parlamentjeinek legitim jogát, hogy a civil társadalommal konzultálva a közérdeknek megfelelő politikákat léptessenek életbe és szabályozzák a külföldi befektetéseket, oly módon, hogy ez utóbbiak a helyi gazdaság előnyére szolgáljanak, országon belüli többletértéket termeljenek és segítsék elő a fejlődést; hangsúlyozza, hogy az európai uniós nyersanyag-politikai stratégiának nem szabad ezeket a jogokat korlátoznia;

13. felszólítja az EU-t és az Afrikai Uniót, hogy javasoljanak és hajtsanak végre konkrét fellépéseket az erőforrásokban gazdag fejlődő országok kapacitásépítését illető támogatások terén a 2011–2013 közötti időszakra vonatkozó Afrika–EU közös cselekvési terv keretében, a tagállamokkal, az ipar képviselőivel és a fő érdekelt felekkel együttműködésben; üdvözli, hogy e cselekvési terv tartalmazza képzés biztosítását a nyersanyagokkal kapcsolatos szerződések tárgyalásakor bevált gyakorlatokról, illetve elősegíti a bányászat területén folyó tudományos együttműködést, továbbá támogatja a helyes kormányzást, beleértve az átláthatóságot is;

14. ismét megjegyzi, hogy a kitermelő ágazat átláthatóságára vonatkozó kezdeményezések valójában üzletpártiak, mivel jogbiztonságot, fenntartható hosszú távú partnerségeket teremtenek és biztosítékként szolgálnak a tárgyalások újbóli megnyitásával vagy a kiutasítással szemben; megjegyzi, hogy vannak megoldásra váró kihívások, és hogy bizonyos szerződéseknek bizalmasaknak kell lenniük, ugyanakkor nyilvános ellenőrzés alatt kell őket tartani; megjegyzi, hogy a kőolajbevételek kezeléséről szóló ghánai törvény jó példa egy bizonyos mértékű titkosság és a parlamenti ellenőrzés egyidejű fenntartására;

15. üdvözli a pénzügyi információk fokozottabb közzétételének ösztönzését és a Bizottság által tervezett, a nyersanyag-kitermelő iparágakról szóló országonkénti jelentéstételt, és kéri a Bizottságot, hogy az adóparadicsomok, az adóelkerülés és az illegális tőkekiáramlás visszaszorítása érdekében a jövőben tegyen jogalkotási javaslatot a transznacionális nagyvállalatok nyeresége és adófizetése automatikus közzétételének kötelezővé tételére minden olyan fejlődő országban, amelyben jelen vannak; továbbá nagyobb átláthatóságot kér a fejlődő országokban nyersanyagokat kitermelő valamennyi vállalattól, megfelelő adófizetés és a tevékenységek nyílt bejelentése révén; hangsúlyozza, hogy a Kimberley-folyamat tekintetében fontos az EU és az ENSZ közötti együttműködés;

16. felszólítja az EU-t, hogy a fejlődő országokkal kössön tisztességes kereskedelmi megállapodásokat, ideértve a legkevésbé fejlett országok esetében a technológiaátadást is, amelyeknek a fenntartható, szociális és környezetvédelmi követelményeket is magában foglaló kereskedelempolitika modelljeként kell szolgálniuk;

17. a stratégiai erőforrások tekintetében szorosabb nemzetközi együttműködésre szólít fel, amely keretében elindul egy nyitott, befogadó és átlátható folyamat a nyersanyagok világszerte történő jövőbeli felhasználásáról történő egyeztetés tekintetében, a Publish What You Pay-hez (PWYP) hasonló civil társadalmi hálózatok részvételével; úgy véli, hogy az ezen az érzékeny területen megvalósított globális kezdeményezések hozzájárulhatnak az EU és a feltörekvő gazdaságok, például Kína, Brazília és India közötti bizalom kiépítéséhez;

18. felszólítja az EU-t, hogy a fejlődő országokban való tevékenységük során a befektetőkre háruló kötelességek és jogok közé illessze be az emberi jogok, a környezetvédelmi és a legelemibb ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) munkaügyi szabványok tiszteletben tartását; úgy véli, hogy az EU-s vállalatoknak jogi úton felelősségre vonhatóknak kell lenniük a székhely szerinti országukban e jogok leányvállalataik által külföldön elkövetett megsértése esetén, valamint jogi felelősséget kell viselniük az általuk ellenőrzött társaságokért is;

19. úgy véli, hogy az uniós nyersanyag-stratégiának tükröznie kell egyrészről a fejlett és a jelentősebb gazdaságok, másrészről pedig a legkevésbé fejlett országok gazdaságai közötti különbségeket;

20. felkéri az EBB-t és a Bizottságot, hogy a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő iparágának támogatásával kapcsolatos döntéshozatal előtt alaposabban vizsgálják meg, hogy a projektek hozzájárulnak-e a szegénység felszámolásához, a fenntartható fejlődéshez és az inkluzív növekedéshez; kéri, hogy hirdessenek moratóriumot a bányászati projektek európai uniós közpénzekből történő finanszírozására az adóelkerülés elleni és a kellő körültekintést, a társadalmi és környezetvédelmi szabványok tiszteletben tartását támogató rendeletek elfogadásáig;

21. megjegyzi, hogy a természeti erőforrások kiaknázásának nem kizárólag a nyersanyag-kitermelés a célja, hanem az is, hogy e tevékenység elősegítse az adott országban a tágabb társadalmi és gazdasági célok elérését;

22. rámutat, hogy a kisüzemi és kisméretű bányászat – amennyiben hivatalosan elismerik, szabályozzák és támogatják – alapvető szerepet játszhat a helyiek életében, munkahelyeket teremthet és hozzájárulhat a fejlesztési célok eléréséhez; sajnálja a tudás és az elemzési eszközök viszonylagos hiányát e területen, és hangsúlyozza, hogy növelni kell e terület elismertségét, elő kell segíteni a kisüzemi és kisméretű bányászattal kapcsolatos hatékony szakpolitika kidolgozását és végrehajtását, valamint ellenőrizni kell a segítségnyújtási erőfeszítéseket annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a kisüzemi bányászat esetében oly gyakran tapasztalt gyermekmunka, nem biztonságos munkakörülmények és kényszermunka jelentette szegénységi csapdákat és a kisméretű bányászati tevékenységgel kapcsolatba hozható konfliktusokat; felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy mind nemzeti, mind helyi szinten támogassák a fejlődő országokat a fenntartható bányászati gyakorlatokkal, a nagyobb erőforrás-hatékonysággal, újrafelhasználással és újrahasznosítással kapcsolatos szaktudás rendelkezésre bocsátásával;

23. hangsúlyozza, hogy a nyersanyagokhoz való hozzáférést folyamatosan integrálni kell a béketeremtő és konfliktusmegelőző intézkedésekbe, mivel a konfliktusok jelentős része ismét kiújult bizonyos régiókban; úgy véli, hogy az EU hosszú távú célja egy olyan korai figyelmeztető és konfliktusmegelőző rendszer kialakítása kell legyen, amely lehetővé teszi annak időben történő észlelését, ha egy nyersanyag bizonyos konfliktusok forrásává válhat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitikának az EU nyersanyagokhoz való világpiaci hozzáférésének javítására szolgáló eszközként meghatározó szerepet kell játszania, biztosítva a nyersanyagellátás megbízhatóságát és biztonságát az európai ipar számára, és a természeti erőforrásokkal rendelkező országok fenntartható fejlődésére vonatkozó politikával összhangban igazi partnerkapcsolatok kialakítását kell lehetővé tennie;

2.  megjegyzi, hogy a nyersanyagpiacok viselkedése eltérő, így például a mezőgazdasági szektor nyersanyagpiacai erősen szezonális jellegűek és éghajlati tényezőktől függenek, ezért különös figyelmet igényelnek;

3.  hangsúlyozza a legális nyersanyag-kereskedelem fenntartható gazdasági növekedés szempontjából fennálló jelentőségét, és kéri az EU ipar- és agrárpolitikai menetrendjéből kiinduló, az uniós fejlesztési és környezetvédelmi politikával összhangban álló, és a stratégiai fontosságú szállító országokkal kapcsolatos célzott diplomáciát is magában foglaló integrált uniós nyersanyag-stratégia kialakítását; ugyancsak kéri a Bizottságot, hogy teremtsen szinergiákat valamennyi európai politika és az érintett szereplők között, például a stratégiai fémekkel foglalkozó nemzeti bizottságok felállítása révén, amelyek az ágazat és a civil társadalom valamennyi fontos képviselőjét – az állami hatóságokat és a vállalatokat, közöttük a kis- és középvállalkozásokat is – tömörítik;

4.  kéri ezért a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt azon nyersanyagok (például a lítium, a hafnium és a nikkel) Európába történő behozataláról, amelyek nem szerepelnek ugyan a kritikus nyersanyagok listáján, de az európai ipar szükségletei, valamint a magas hozzáadott értéket képviselő fogyasztói termékek előállítása szempontjából mégis stratégiai jelentőséggel bírnak; e tanulmányban azt is értékelni kell, hogy mennyire függ az európai ipar ezektől a nyersanyagoktól, milyen intézkedésekkel biztosítható az ellátás belőlük, valamint mekkora lenne a kitermelésük környezetvédelmi költsége és milyen alternatívák vehetők számításba;

5.  felhívja a Bizottságot az ipari felhasználásra szolgáló nyersanyagokhoz és ritkaföldfémekhez való rendszeres és megbízató hozzáférés olyan kölcsönösen előnyös és méltányos kereskedelmi és beruházási megállapodásokon és hosszú távú stratégiai kereskedelmi partnerségeken keresztül történő biztosítására, amelyek lehetővé teszik a fejlődő országok számára gazdaságuk diverzifikációját és iparosítását, munkahelyeket hoznak létre és fenntartható gazdasági fejlődést tesznek lehetővé, és egyúttal létfontosságú erőforrásokkal látják el az Európai Unió iparát; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy minden kereskedelmi megállapodásban rögzítse az ILO-előírások és a nemzetközi környezetvédelmi előírások betartását;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg iránymutatások kiadását a nyersanyagok származási országában a nyersanyag-kitermelésben részt vevő európai vállalkozások szociális felelősségére vonatkozóan; kéri a vállalkozásokat, hogy önkéntes kötelezettségvállalás formájában haladéktalanul tegyenek eleget szociális felelősségüknek; kéri, hogy ezek a kötelezettségvállalások feleljenek meg az OECD multinacionális vállalkozások számára készített iránymutatásainak, valamint az ellátási láncban alkalmazandó kellő gondosság elvének, amelyet az OECD kellő gondosságra vonatkozó 2010-es útmutatásai írtak elő; kéri a Bizottságot, hogy a vállalkozásokkal közösen ellenőrizze és fokozza az önkéntes kötelezettségvállalás folyamatának hatékonyságát; emlékeztet ezzel kapcsolatban arra, hogy minden vállalkozásnak tiszteletben kell tartania a fogadó országban hatályos jogszabályokat;

7.  aggódik amiatt, hogy folytatódik a konfliktusövezetekből származó ásványok kereskedelme és felhasználása, és kitermelésük miatt gyakoribb az elfogadhatatlan erőszak és a törvénytelen cselekmények elkövetése; kéri a Bizottságot, az EKSZ-t, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ezt a helyzetet vegyék figyelembe a harmadik országokkal kialakított kapcsolataik keretében; felszólítja a Bizottságot és az Európai Unió stratégiai szállító partnerországait, hogy fejlesszenek ki mechanizmust a nyersanyagok hatékony nyomon követésére a behozataltól kezdődően az újrahasznosításig vagy ártalmatlanításig, valamint vezessenek be a nyersanyagokra és kereskedelmi láncukra (Certified Trading Chains) vonatkozó, kölcsönös tanúsítási rendszert, a méltányos kereskedelem biztosítása, és különösen a válságok sújtotta térségekből származó nyersanyagok kereskedelme tekintetében történő visszaélések megelőzése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a fontos nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, OECD, ILO) a legjobb tanúsítási gyakorlatok azonosítása terén, és törekedjen azok összehangolására; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse az Egyesült Államokban elfogadott, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozó Dodd-Frank-féle törvény szellemét;

8.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacok fontos szerepet játszhatnak a nyersanyagok és az azokból készített termékekkel kapcsolatos, a termelőket és a fogyasztókat egyaránt érintő kockázatok elhárításában; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az árupiacok átláthatóságának biztosítása, és az árupiaci visszaélésekhez vezető, indokolatlan árutőzsdei spekulációval szembeni fellépés érdekében, ha szükséges, mélyreható empirikus elemzés alapján; megjegyzi, hogy ez a G8 és G20 tárgyalások keretei közötti kezdeményezéseket is magában foglalja; határozott véleménye, hogy a források újrafelhasználásának, helyettesíthetőségének és hatékony felhasználásának lehetőségeit e cél szolgálatába kellene állítani, és hogy a Bizottságnak e területeken kezdeményeznie és ösztönöznie kellene a kutatást és a fejlesztést;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a származtatott termékek piacai hatást gyakorolnak a nyersanyagok árának alakulására; úgy véli, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacain hatékonyabb ellenőrzésekre van szükség; a fentiek alapján támogatja az olyan intézkedéseket, mint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek átláthatóságának növelése az Európai Értékpapír-Felügyeleti Hatóság (ESMA) felügyelete mellett; úgy véli, hogy ezek az intézkedések megerősíthetnék a beruházók, valamint a kis- és középvállalkozások biztonságát, és megbízhatóbb üzleti tervezést tehetnének lehetővé az európai termelők számára;

10. helyteleníti egyes harmadik országok magatartását – különös tekintettel néhány feltörekvő országra –, amelyek erőfölényben lévő szállítóként betöltött szerepüket a nyersanyag-világpiac torzítására használják fel; arra bátorítja a Bizottságot, hogy kétoldalú keretek között keressen megoldásokat, és ha szükséges, folytasson konzultációkat az adott országokkal, vagy akár folyamodjon kereskedelemvédelmi eszközökhöz a WTO szabályaival és elveivel összhangban, valamint támogatja a Bizottság WTO-vizsgálóbizottság összehívására tett közelmúltbeli erőfeszítéseit; felszólítja a WTO-t annak megfontolására, hogy határozott üzenetet küldjön a tagoknak arra vonatkozóan, hogy kiviteli korlátozások szándékától vezérelve ne éljenek vissza a fejlesztési és környezetvédelmi politikákkal, hacsak ezt nem tudják kellően megindokolni a WTO felé; kéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen azonosítsa az EU kulcsfontosságú stratégiai forrásait, és garantálja az azokhoz való hozzáférést;

11. tudomásul veszi a szabadkereskedelmi megállapodások, a gazdasági partnerségi megállapodások, valamint a partnerségi és együttműködési megállapodások megkötésére irányuló, a fejlődő országokkal folytatott tárgyalásokon a Bizottság által követett azon stratégiát, amely tiltja kiviteli vámok alkalmazását a nyersanyagok után; véleménye szerint tiszteletben kell tartani az országok erőforrások feletti szuverenitását, ebben az összefüggésben pedig kéri a Bizottságot, hogy a fejlődő országok exportadóival szembeni ellenállását olyan differenciált megközelítés alkalmazásával egyensúlyozza ki, amely annak érdekében veszi figyelembe a különféle nemzeti helyzeteket, hogy a fejlesztési célok és a fejlődő országok iparosodása ne kerüljön veszélybe; hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes kereskedelem központi jelentőségű a globális nyersanyag-szektor fejlődése és valamennyi társadalom jóléte szempontjából;

12. hangsúlyozza, hogy továbbra is tetemes mennyiségű újrahasznosítható és nyersanyagokat tartalmazó hulladékot illegálisan exportálnak az EU-ból; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden lehetséges intézkedést az illegális kivitel beazonosítására és megakadályozására, és nemzetközi egyezményekben állapodjon meg az újrahasznosításra vonatkozó uniós előírásokkal egyenértékű előírásokban; felhívja a tagállamokat a kivitel ellenőrzésére szolgáló eszközök jelentős mértékű megerősítésére, a Bizottságot pedig arra, hogy vessen véget a hulladékszállításról szóló rendeletben jelenleg tapasztalható joghézagoknak, különös tekintettel az EU külső határainál végzett vámvizsgálatokra; felszólítja továbbá ezzel összefüggésben az EU valamennyi kereskedelmi partnerét és különösen a fejlődő országokat, hogy bármely hulladék területükre történő illegális behozatalának megelőzése érdekében fogadjanak el megfelelő jogszabályokat és kellőképpen erősítsék meg az ellenőrző intézkedéseket, továbbá lépjenek fel határozottan a korrupcióval szemben, amely az ilyen illegális behozatal lehetőségeiért elsősorban felelős.

13. kéri a Bizottságot, hogy részesítse megfelelő finanszírozásban a nyersanyagokat tartalmazó hulladékok újrahasznosítására irányuló kutatást; hangsúlyozza, hogy az újrahasznosított ipari hulladékot nem szemétnek, hanem inkább új erőforrásnak kellene tekintetni; javasolja ezért a Bizottságnak, hogy az újrahasznosított nyersanyagok EU-ban történő felhasználását, valamint az újrahasznosított ipari termékek kereskedelmét előmozdító megfelelő ösztönzők révén lendítse fel a nyersanyagok uniós belső piacát, valamint az újrahasznosított nyersanyagoknak és a hozzájuk kapcsolódó termékeknek az EU-ból történő legális kivitelét;

14. rámutat, hogy az újrahasznosítási eljárásokon javítani lehetne, és hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kellene kettőzniük azon erőfeszítéseiket, amelyek célja hatékony ösztönző intézkedések bevezetése, valamint a kutatások támogatása és fejlesztése, különösen a növényi biokémia és a vegyi anyagok újrahasznosítása terén annak érdekében, hogy csökkenjen az Unió függősége az alapanyagokat és ritka földfémeket szállító országoktól;

15. hangsúlyozza, hogy a nyersanyag-kereskedelmet nem szabad politikai célok elérésére használni, annak kizárólag gazdasági szerepet szabad betöltenie; kiemeli, hogy a nyersanyag-kereskedelmet nem szabad politikai függőség kialakítására felhasználni, és hogy arra a szokásos gazdasági szabályoknak kell vonatkozniuk; üdvözli az EU azon erőfeszítéseit (pl. FLEGT), amelyek célja a nyersanyagok harmadik országokkal folytatott, fenntartható kereskedelmének előmozdítása;

16. hangsúlyozza, hogy világos szabályokat kell alkotni a nyersanyagok kereskedelme terén érintett valamennyi résztvevő (termelők, exportőrök, tranzit országok, importőrök) együttműködésére vonatkozóan; úgy véli egyúttal, hogy a Bizottságnak fel kellene lépnie az ezen elvet sértő projektekkel szemben; ösztönzi a Bizottságot és az EU vállalkozásait, hogy támogassák a környezetbarát technológiákat, és fektessenek be azokba.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság közleményét és az abban elfogadott megközelítést, amely a nyersanyagokat és a mezőgazdasági termékeket az EU számára kulcsfontosságú témaként határozza meg; megállapítja, hogy a közlemény jórészt a nyersanyagokról szól, sajnálja azonban, hogy a mezőgazdasággal csak korlátozottan foglalkozik;

2.  ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet a szerves trágyából származó nyersanyagok és tápanyagok megőrzésének fontosságára, valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a trágyakezelést; e tekintetben felhívja a figyelmet a fermentált anyagok trágyát helyettesítő anyagként való meghatározásának jelentőségére;

3.  támogatja a Bizottság által a globális élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdasági termékekről készített elemzést, tekintettel a globális élelmiszerkészletek csökkenésére és a népesség, valamint az éhezés növekedésére, és hangsúlyozza az élelmiszerekre és a takarmányra jellemző szélsőséges áringadozást, az élelmiszer- és takarmányláncok hiányosságait, valamint a pénzügyi eszközöknek és a spekulatív magatartásnak az instabilitás kialakulásában betöltött lehetséges szerepét, amelyet komolyan kell venni; emlékeztet arra, hogy az EU négy tagállama jelenleg az élelmiszerárak növekedése szempontjából a világ legsebezhetőbb országai közé tartozik;

4.  követeli, hogy fordítsanak gondos figyelmet az energetikai áruk és nem energetikai áruk – főként az élelmiszerek – árváltozásai közötti egyre nagyobb kölcsönhatást övező alapvető bizonytalanságra;

5.  felhívja a figyelmet az egyes államok által nemrégiben bevezetett exportkorlátozások nyomán kialakult bizonytalanságra, amely a behozatali mezőgazdasági termékek ellátását jellemzi; úgy véli, hogy az EU-nak meg kell védenie állampolgárait az ehhez hasonló helyzetek következményeitől azáltal, hogy csökkenti a függőség arányát;

6.  úgy véli, hogy a tagállamoknak törekedniük kell a rendelkezésre álló mezőgazdasági területek optimális hasznosítására, a leromlott állapotú földterületek újrahasznosításával és az elhagyott vagy megműveletlen területek mezőgazdasági termelésbe való újbóli bevonásával;

7.  tudatában van annak, hogy a megújuló energia előállítására szánt mezőgazdasági területek nagyarányú hasznosítása hatással van az agrártermelésre; mindazonáltal úgy véli, hogy az agrár-élelmiszeripari ágazat szintén fontos szerepet játszik a bioenergia-termelésben, és ezért ösztönzi a két ágazat közötti lehetséges szinergiák azonosítását;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy a KAP-ba és a nyersanyag-stratégiába vezessen be olyan ösztönzőkön alapuló kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy teljes körűen kamatoztassák a mezőgazdasági termelőkben rejlő, a fenntartható energia előállításának fokozására irányuló potenciált, amely jelenleg még kihasználatlan, ezáltal új vidéki munkahelyeket teremtve és további bevételi forrással egészítve ki a mezőgazdasági termelők jövedelmét;

9.  az élelmezésbiztonságot illetően megerősíti a közlemény megállapítását, mely szerint közös agrárpolitika és közvetlen támogatási mechanizmus nélkül az élelmiszertermelési kapacitás veszélybe kerülne; ezért hangsúlyozza egy olyan koherens jövőbeli KAP szükségességét, amely fenntartja a jelenlegi finanszírozási szintet; egyetért továbbá azzal, hogy az Uniónak továbbra is fontos szerepet kellene játszania abban, hogy a világ növekvő népessége számára elegendő élelmiszert biztosítsanak; ezért támogat egy olyan nyersanyag- és alapanyag-stratégiát, amely a mezőgazdasági, pénzügyi, környezeti, kereskedelmi, energiaügyi és fejlesztéspolitikai megfontolásokat lefedő integrált megközelítésen alapul;

10. a Bizottsággal együtt kitart amellett, hogy a nemzetközi közösségnek hosszú távú koordinált megközelítést kell elfogadnia a globális élelmezésbiztonságra vonatkozóan – beleértve a fokozott kutatási erőfeszítéseket és a fejlődő országok agrárágazatába való befektetéseket is –, az ellenálló képesség és az élelmiszerválságokhoz való alkalmazkodási készség fokozása érdekében, különösen fejlesztéspolitikai prioritások révén;

11. újólag megerősíti, hogy támogatja egy globális élelmiszerkészlet-rendszer kialakítását vészhelyzet esetére, amely az ENSZ intézményrendszerének égisze alatt működne, és úgy hiszi, hogy az Uniónak vezető szerepet kellene játszania e kezdeményezés előmozdításában; támogatja a G20-ak közelmúltbeli, az élelmiszerárak és az agrárpiacok ingadozásához kapcsolódó politikai válaszadást érintő erőfeszítéseit, beleértve az élelmiszertermelés előrejelzésére vonatkozó fokozottabb információcserét, és hangsúlyozza az élelmiszertartalékokkal és -készletekkel kapcsolatos fokozottabb átláthatóság, valamint a rájuk vonatkozó jobb és időszerűbb tájékoztatás szükségességét; úgy véli továbbá, hogy nemzeti vészhelyzeti tartalékokat is ki kellene alakítani az élelmiszerellátás biztosítása érdekében;

12. üdvözli a mezőgazdasági miniszterek 2011. január 22-i harmadik berlini csúcstalálkozójának 48 ország által aláírt közös közleményét, amely felszólított arra, hogy javítsák az agrárpiacok megfelelő működésre irányuló képességét, és elismerte a kereskedelem fontosságát az agrárpiacok különböző szereplői közötti egyensúly megteremtésében, valamint a mezőgazdasági termelők nyersanyagokhoz és energiához való hozzáférésének javításában;

13. elvárja, hogy a nyersanyag-stratégia igazodjon az Európa 2020 stratégiának az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedéssel kapcsolatos prioritásaihoz; úgy véli, hogy a javaslatoknak ki kell terjedniük az agrárágazat nyersanyag-, termőföld- és vízfelhasználására is;

14. ismét hangsúlyozza – tekintettel a mezőgazdasági termékek esetében tapasztalt piaci magatartásra – elkötelezettségét az élelmiszerbiztonságra esetlegesen komoly veszélyt jelentő szélsőséges áringadozás elleni küzdelem iránt; e célt szolgálná például a mezőgazdasági termelékenység és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképesség növelése; megállapítja, hogy ezt az ingadozást fokozzák a gyakran egyoldalúan előírt kereskedelmi akadályok;

15. emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági termékek piaca szerkezetét tekintve ingadozó, időszakos termelés, éghajlati események és egyéb olyan tényezők jellemzik, amelyek megakadályozzák, hogy a termelők rövid időn belül alkalmazkodjanak az igények ingadozásához; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdaság stratégiai fontosságú ágazat, melynek működését nem lehet csupán a piaci erőkre bízni; hangsúlyozza, hogy az élelmiszerláncbeli reformoknak annak biztosítására kell irányulniuk, hogy a mezőgazdasági termékek árának növekedése az egyre nagyobb termelési bemeneti költségekkel és áringadozással szembesülő gazdálkodók jövedelmének emelkedését eredményezze;

16. arra kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a származékos pénzügyi eszközökre és árupiacokra vonatkozó szabályozásról annak megállapítására, hogy a mezőgazdasági áruk – az ágazat sajátos jellege miatt – külön szabályozást igényelnek-e; támogatja a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szabályozására vonatkozó közelmúltbeli bizottsági javaslatot és a MIFID-irányelvről szóló nyilvános konzultációt; úgy véli, hogy az áruk származékos piacán sürgős kérdésként kellene kezelni a megtévesztő spekulatív magatartást, a jogellenes gyakorlatokat és a visszaéléseket;

17. emlékeztet arra, hogy az áruk származékos piaca eleinte a kockázatok fedezését szolgálta, ugyanakkor lehetőséget adott a piaci támogatás növelésére, mindkét esetben a gazdák érdekeit szolgálva; mindazonáltal aggodalommal állapítja meg, hogy ma számos befektetőnek nincs közvetlen kapcsolata a mezőgazdasággal, és a megkötött szerződések száma sokszorosan túllépi a globális élelmiszertermelést, és felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy ez nem ad-e lehetőséget spekulációs buborékok kialakulására;

18. sajnálja, hogy túl sok agrárhulladék esetében nem kamatoztatják teljes körűen a bennük rejlő potenciált; úgy véli, hogy az agrárhulladékot tőkének kell tekinteni, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egyéb ágazatokban nyersanyagokként való felhasználásának új módjait;

19. megjegyzi, hogy egy hathatós stratégia kialakításához elengedhetetlen a mezőgazdasági alapanyagokra vonatkozó politika hatékony felügyelete; hangsúlyozza a szorosabb koordináció szükségességét a Bizottságon belül és a tagállamok között, és ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztassák a mezőgazdasági alapanyagokra vonatkozó kezdeményezések alakulásáról, egy éves tevékenységi jelentés formájában;

20. kéri a Bizottságot, hogy foglalja bele ezeket a szempontokat a stratégiájába, és javasoljon konkrét intézkedéseket az élelmezésbiztonság biztosítása és a piaci instabilitás sürgős kezelése, valamint tartós, állandó felelősség vállalásával a mezőgazdasági nyersanyagok származékos piacai működőképességének megerősítése érdekében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE