Eljárás : 2011/2149(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0369/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0369/2011

Viták :

PV 14/11/2011 - 19
CRE 14/11/2011 - 19

Szavazatok :

PV 15/11/2011 - 7.15
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0491

JELENTÉS     
PDF 266kWORD 199k
2011. október 21.
PE 469.961v03-00 A7-0369/2011

a fogyasztóvédelmi politika új stratégiájáról

(2011/2149(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság

Előadó: Kyriacos Triantaphyllides

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a fogyasztóvédelmi politika új stratégiájáról

(2011/2149(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkével a Szerződésekbe beépített Alapjogi Chartára,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikkére, amely kimondja, hogy „a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja a kötelezettséget, miszerint „az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”,

–   tekintettel az EUMSZ 9. cikkére, amely kimondja, hogy „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”,

–   tekintettel az EUMSZ 11. cikkére, amelynek értelmében „a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”,

–   tekintettel az EUMSZ 12. cikkére, amelynek értelmében „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”,

–   tekintettel az EUMSZ 14. cikkére és a szerződéshez csatolt, az általános (gazdasági) érdekű szolgáltatásokról szóló, 26. számú jegyzőkönyvre,

–   tekintettel az Európai Tanácshoz intézett, az „Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendelet módosításáról és a 87/250/EGK, a 90/496/EGK, az 1999/10/EK, a 2000/13/EK, a 2002/67/EK, a 2008/5/EK irányelv és a 608/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról szóló, 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–   tekintettel a fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2011. június 23-i jogalkotási állásfoglalására(2),

–   tekintettel az európai fogyasztóvédelmi központok hálózatának 2010. évi éves jelentésére (az Európai Unió Kiadóhivatala, 2011),

–   tekintettel a „A fogyasztói öntudat fejlesztése az EU-ban” című, 2011. április 7-i bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2011)0469),

–   tekintettel az „Otthon az egységes piacon: a fogyasztói piacok eredménytáblájának ötödik kiadása ” című, 2011. március 11-i bizottsági közleményre (SEC(2011)0299),

–   tekintettel az „A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára: a fogyasztói piacok eredménytáblájának negyedik kiadása” című, 2010. október 22-i bizottsági közleményre (SEC(2010)1257),

–   tekintettel a „Pénzügyi, gazdasági és szociális válság: ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan (félidős jelentés)” című, 2010. október 20-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az e-kereskedelemi belső piac kialakításáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel Mario Monti professzor 2010. május 9-i, a Bizottság számára készített, az egységes piac fellendítéséről szóló, „Új stratégia az egységes piacért” című jelentésére,

–   tekintettel „Az egységes piac létrehozása a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak készített 2009. július 2-i bizottsági jelentésre,

–   tekintettel az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló e-kereskedelemről szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0557),

–   tekintettel a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszerről szóló, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2009. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2009)0346) és az ezt kísérő bizottsági ajánlástervezetre (SEC(2009)0949),

–   tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330), és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0336),

–   tekintettel a Bizottságnak az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről(8) szóló 2009. június 29-i ajánlására és a Bizottságnak a belső piacot érintő irányelveknek a nemzeti jogba történő átvételéről szóló 2004. július 12-i ajánlására(9),

–   tekintettel a játékok biztonságáról szóló, 2009. június 18-i 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–   tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11), amelynek célja az akkreditálás és a piacfelügyelet tekintetében általános keret és elvek megállapítása,

–   tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése és hatékony védelmük” című bizottsági közleményre, valamint „A közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)” szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciójának „Az egységes európai piac akadályai 2008-ban” című jelentésére(13),

–   tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14) (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet),

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjáról a fogyasztóvédelem területén közösségi cselekvési program (2007-2013) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadása tekintetében hozott, 2006. december 12-i állásfoglalására(15),

–   tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv)(16),

–    tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(17),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0369/2011),

A. mivel az uniós polgároknak fogyasztókként fontos szerepük van az Európa 2020 stratégia céljainak, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elérésében, mivel a fogyasztók kiadásai teszik ki az uniós GDP felét;

B.  mivel az anyagi nélkülözés által sújtottak arányának mutatói alapján az EU lakosságának 16,3%-át veszélyezteti a szegénység, és ez a százalékarány a nők esetében 17,1%-ra emelkedik;

C. mivel – amint az az Eurobarométernek a fogyasztói öntudat fejlesztéséről szóló, 2011. áprilisi 342. sz. különjelentéséből is kitűnik – a fogyasztók nagy többségben magabiztosnak és tudatosnak érzik magukat, ugyanakkor jelentős hányaduk nem ismeri az alapvető fogyasztóvédelmi jogszabályokat;

D. mivel a fogyasztók nem alkotnak egyetlen homogén csoportot, minthogy nagy eltérések vannak a fogyasztók között a fogyasztói készségek, a jogszabályok ismerete, a magabiztosság és a jogérvényesítési hajlandóság szempontjából;

E.  mivel az Eurobarométer fogyasztók öntudatának fejlesztéséről szóló, 2011. áprilisi 342. sz. különjelentése szerint a nők több időt töltenek vásárlással (hetente jellemzően 3,7 órát), mint a férfiak (2,8 óra)(18);

F.  mivel a fogyasztói piacok eredménytáblájának 2011. márciusi ötödik kiadása szerint a fogyasztók EU-szerte továbbra is igencsak eltérő feltételekkel szembesülnek;

G. mivel az, hogy a fogyasztók elégedetlenek a pénzügyi szolgáltatások működésével, részben abból adódik, hogy a fogyasztói piaci eredménytábla szerint a legtöbb fogyasztó nem ismeri a pénzügyi szolgáltatások terén fennálló alapvető jogait, és több mint 98%-uk nem tudja kiválasztani a legmegfelelőbb befektetési lehetőséget, aminek költsége az uniós GDP 0,4%-ának felel meg;

H  mivel az információk megosztása a fogyasztóknak nyújtott pénzügyi szolgáltatások minden területén szükséges és fontos; mivel a stratégiának el kell ismernie, hogy ez önmagában nem elégséges feltétele az olyan versenyképes piacok kialakulásának, ahol a fogyasztók saját valós érdekeik alapján tudnak döntéseket hozni; mivel az információmegosztás hatékonyabbá tétele érdekében fontos, hogy az információt az Unió hivatalos nyelvein és a hivatalos regionális nyelveken is biztosítsák;

I.   mivel a szellemi, fizikai vagy pszichés betegségük, koruk vagy hiszékenységük miatt leginkább kiszolgáltatott személyeket – például a gyermekeket, serdülőket, időseket − vagy társadalmi-gazdasági helyzetük miatt sérülékeny (például rendkívül nagy adóssággal rendelkező) embereket nagyobb védelemben kell részesíteni;

J. mivel az Unió a szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célokat tűzött ki, és fenntarthatóbb fogyasztási szerkezetet sürget;

K. mivel a jól működő belső piac versenyképes árakon jó minőségű termékek és szolgáltatások széles választékát kínálja a fogyasztóknak, ugyanakkor magas szintű fogyasztó- és környezetvédelmet is nyújt;

L.  mivel a belső piacnak a fogyasztóvédelem gyengítése nélkül kell növekednie, garantálva a szolgáltatások szabad mozgását és biztosítva, hogy a munkavállalók megfelelő védelemben részesüljenek;

M. mivel az öntudatos fogyasztók jobban tudják azonosítani a legjobb árakat, értékesítési feltételeket és minőséget, és így ösztönzik a versenyt és az innovációt;

N. mivel a teljes mértékben integrált belső piac olyan többszörös előnnyel járna az európai fogyasztók számára, mint amilyen például az alacsonyabb árak, valamint a termékek és szolgáltatások szélesebb köre;

O. mivel – amint az a fogyasztói piacok 2011. márciusi eredménytáblájából is kiderül – a kiskereskedők nem ismerik az alapvető uniós fogyasztói jogokat, ami a fogyasztók kárára válhat, és csökkentheti a kiskereskedők határokon átnyúló kereskedési hajlandósát is;

P.  mivel minden érdekelt félnek (köztük a Bizottságnak, a végrehajtásért felelős nemzeti hatóságoknak, a fogyasztóvédelmi szervezeteknek és a magánaszektornak) a fogyasztóvédelem és a fogyasztói érdekérvényesítés magasabb szintjének elérése érdekében fokozniuk kell erőfeszítéseiket, mivel a hatékony állami piacfelügyelet és végrehajtás kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az illegális termékek ne érjék el az európai piacot, illetve hogy azokat onnan eltávolítsák;

Q. mivel a jelenlegi gazdasági recesszió miatt még fontosabb a szigorú és következetes végrehajtás, hiszen a válság érinti a fogyasztók döntéseit,

R. mivel az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek hozzá kell járulniuk a fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékonyabb átültetéséhez és végrehajtásához azáltal, hogy továbbra is szorosan együttműködnek egymással,

S. mivel az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek védeniük kell az uniós polgárok egészségét és jóllétét,

I.   Fő célkitűzések

1.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését egy fogyasztóvédelmi menetrend indítására, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság egy következetes jogi keretrendszer megvalósítása céljából javasoljon proaktív politikát az intelligens szabályozás meghatározására; kéri továbbá, hogy a fogyasztóvédelmi politikával kapcsolatos jövőbeni intézkedések holisztikus szemléleten alapuljanak, amely a fogyasztókat állítja az egységes piac középpontjába;

2. hangsúlyozza, hogy a politikai prioritásokat össze kell kapcsolni, és a fogyasztói eredménytábla statisztikáival alá kell támasztani; felszólítja a Bizottságot, hogy fogyasztóvédelmi politikai stratégiájában vegye figyelembe a polgároknak és a vállalkozásoknak az egységes piaccal kapcsolatos húsz legfontosabb aggályát, amelyet nemrégiben tettek közzé;

3. üdvözli a Bizottság 2012. évi munkaprogramjában szereplő javaslatait, amelyek a fogyasztóvédelmi politika és jogalkotási stratégia felülvizsgálatára irányulnak, a kezdeményezéseknek a Bizottság összes felelős szolgálatára kiterjedő integrálásával; megjegyzi, hogy különösen szükség van annak biztosítására, hogy a fogyasztók az egész EU-ban megkapják az olyan kulcsfontosságú jogszabályok által kínált teljes körű védelmet, mint például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és fogyasztóihitel-irányelv;

4.  üdvözli a fogyasztóvédelemre vonatkozó stratégiai megközelítést, amely levonja a 2007–2013 közötti stratégia tanulságait; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia részeként jobban össze kell hangolni a fogyasztóvédelmi politikát és a társadalmi és környezetvédelmi célokat;

5.  hangsúlyozza a meglévő jogszabályok (különösen a fogyasztók jogairól szóló legújabb irányelv) megfelelő végrehajtásának és betartatásának, valamint az egyes felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó információk megfelelő terjesztésének fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv elfogadása után és a tervezett új kezdeményezések figyelembevétele mellett meg kell vizsgálni a meglévő vívmányokat;

6.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi politikáknak egységeseknek kell lenniük, és ezzel kapcsolatban javasolja, hogy újból vegyék fontolóra e portfolió Európai Bizottságon belüli elosztásának kérdését;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a fogyasztókat érintő politikáinak hatékonyabb összehangolását;

8.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyasztóvédelem területén fokozzák a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködést és információcserét;

9.  rávilágít arra, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendnek számos kihívással kell szembenéznie, többek között növelnie kell a fogyasztók öntudatosságát és csökkentenie kell az egyenlőtlenségeket, támogatnia kell a fenntartható fogyasztást, csökkentenie kell a fogyasztók nem biztonságos termékeknek való kitettségét és támogatnia kell a fogyasztók, − különösen a gyermekek − védelmét a félrevezető reklámokkal szemben; kéri, hogy a politikai döntéshozók alaposan gondolják át, hogy hogyan lehet olyan intelligensebb politikákat kialakítani, amelyek biztosítják a fogyasztók számára a fontos és ténylegesen felhasználható információkat anélkül, hogy további terheket rónának a vállalkozásokra;

10. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson különös védelmet az olyan fogyasztói csoportok számára, amelyek értelmi, fizikai vagy pszichés gyengeségük, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatottak, vagy amelyeket szociális vagy pénzügyi helyzetük tesz kiszolgáltatottá; támogatja a Bizottság behaviorista közgazdaságtannal kapcsolatos munkáját, mivel azt a fogyasztóvédelmi intézkedések gyakorlati hatékonyságának biztosítása szempontjából fontosnak tartja;

11. sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok elvégzésének kritériumait és körülményeit, valamint adott esetben vizsgálja felül azokat az európai uniós jogszabályokat, amelyek hatást gyakorolnak a fogyasztóvédelmi politikára, továbbá állapítson meg olyan legjobb gyakorlati megoldásokat, amelyek segítségével a tagállamok pontosan végre tudják hajtani a meglévő jogszabályokat;

II. A fogyasztók jogainak erősítése

12. említést tesz az e-kereskedelem jelentős növekedéséről, – ami manapság nagyon fontos a fogyasztók számára, mivel az uniós polgárok 40%-a vásárol az interneten, rámutat arra, hogy növelni kell a fogyasztók és a kiskereskedők bizalmát, különösen a határokon átnyúló online vásárlások és kereskedelem terén azáltal, hogy jogaikat és kötelezettségeiket az interneten is biztosítják;

13. sajnálatosnak tartja a belföldi internetes kiskereskedelem és a határokon átnyúló beszerzés szintje közötti nagy szakadékot; megállapítja, hogy a fogyasztói eredménytábla szerint a fogyasztók 44%-a állította, hogy a jogaival kapcsolatos bizonytalanság tartotta vissza a másik tagállamokból való áruvásárlástól, és hogy a késedelmes szállítás, illetve a szállítás elmaradása, valamint a csalás a fő tényezők, amelyek akadályozzák a határokon átnyúló vásárlás elterjedését; kéri ezért, hogy az EU fogyasztóvédelmi politikai stratégiája támogassa a növekedést és az innovációt a kiskereskedelmi ágazatban, és különösen az egységes digitális piac befejezését, hogy segítsenek a fogyasztóknak határokon átnyúlóan vásárolni;

14. emlékeztet arra, hogy a fogyasztói bizalom a gazdaság motorja mind a belföldi, mind a határokon átnyúló, mind az online, mind az offline kereskedelem tekintetében;

15. hangsúlyozza, hogy tájékoztatni kell a fogyasztókat jogaikról és kötelezettségeikről, és biztosítani kell, hogy az internethasználat és a szellemi tulajdonjogok védelme tekintetében a fogyasztók jogait teljes mértékben tartsák tiszteletben, ugyanakkor biztosítva személyes adataik és magánélethez fűződő joguk védelmét;

16. hangsúlyozza, hogy a fogyasztók személyes adatai – például a fogyasztói profilokat tartalmazó, célzott hirdetés kapcsán létrehozott adatbázisok – jelentős gazdasági értéket képviselnek; rámutat arra, hogy a felhasználók többnyire nincsenek tudatában annak, hogy milyen értéket képviselnek az általuk önként a vállalatok rendelkezésére bocsátott adatok; arra kéri a Bizottságot, hogy az online hirdetések és a keresőmotorok számára biztosítson megfelelő versenyt a piacon, és kövesse nyomon az adatok érintett vállalatok általi felhasználását, a jelenlegi adatvédelmi kerettel összhangban;

17. hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat és a kereskedőket átláthatóbb és jobban összehasonlítható információkkal kell ellátni (például egységár-feltüntetési szabályok, valamint az árak összehasonlítását pontos és átlátható módon végző internetes oldalak révén), valamint biztosítani kell számukra a termékek tartalmas és hatékony címkézését;

18. hangsúlyozza a címkézés fontosságát, és ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a fogyasztók egyre nagyobb sajátos igényeit, például a tisztességes kereskedelemmel, az ökológiai lábnyommal, az újrahasznosítás lehetőségeivel és fajtájával, az eredetmegjelöléssel kapcsolatban;

19. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a gyors szélessávú és telekommunikációs hálózatokhoz való egyetemes hozzáférést, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való széles körű internetes hozzáférést, többek között a forgalmazási korlátozások megszüntetésével, a földrajzi szegmentáció kezelésével és az elektronikus fizetési szolgáltatások fejlesztésével;

20. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendnek fel kell hívnia a figyelmet a digitális termékek tartalmának – például az elektronikus könyvek – piacára;

21. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a fogyasztók önérvényesítését, és ennek érdekében hasznos, célzott és érthető információkat kell biztosítani számukra; kitart amellett, hogy az uniós és nemzeti hatóságoknak, valamint a fogyasztóvédelmi szervezeteknek és a vállalatoknak fokozniuk kell a fogyasztók képzésének javítására irányuló erőfeszítéseiket; kéri a Bizottságot, hogy az egységes piacra vonatkozóan javasoljon „fogyasztóbarát” jogszabályokat, biztosítva ezzel a fogyasztói érdekek teljes körű figyelembevételét az egységes piac működésében;

22. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden tagállamban biztosítsanak megfelelő támogatást és kapacitásépítést a fogyasztói szervezetek számára, hogy megerősítsék szerepüket és növeljék a rendelkezésükre álló forrásokat, ezáltal erősítve a fogyasztók jogait;

23. hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat a korai életkortól kezdődően nevelni kell a termékeken megjelenő információ megértésére és kezelésére; kéri a Bizottságot, hogy tegye az európai logókat könnyebben azonosíthatóvá és egyértelműbbé, (különösen a CE-megfelelőségi jelölés logója, az európai ökocímke, az újrahasznosítás esetében a Möbius-szalag vagy az ártalmassági jelölés tekintetében);

24. felszólítja a Bizottságot, hogy indítson tájékoztató kampányokat valamennyi tagállamban az európai „CE- megjelölésről” és annak jelentőségéről, ezek keretében tegye világossá a fogyasztók számára, hogy az mit jelent (vagy mit nem jelent), és adjon számukra átfogóbb tájékoztatást, valamint ezzel egyidejűleg igyekezzen a szakmai körökben felhívni a figyelmet a termékbiztonságra;

25. meggyőződése, hogy a civil társadalomnak a fogyasztóvédelmi szervezetekkel és a vállalkozásokkal együtt az egységes piaci információk elterjesztésére szolgáló további innovatív megoldásokat kellene bekapcsolnia, lehetővé téve a személyek számára a létező lehetőségek maradéktalan kihasználását; hangsúlyozza a civil társadalom szerepének fontosságát, amely segíthet a polgároknak, a fogyasztóknak és a kkv-knek – különösen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőknek, így például a fiataloknak vagy az internet-hozzáféréssel nem rendelkezőknek – a tagállamokban fennálló nyelvi, technológiai és adminisztratív akadályok és korlátok leküzdésében;

26. sajnálja, hogy a szolgáltatók vagy díjcsomagok közötti váltás bizonyos ágazatokban még mindig nehézségeket okoz, és akadályozza a fogyasztók választási szabadságát és csorbítja a versenyt; a Bizottságot, hogy vizsgálja meg közelebbről ezt a problémát, és gondoskodjon arról, hogy a fogyasztók maradéktalanul élni tudjanak az egységes piac adta lehetőségekkel;

27. felhívja a Bizottságot, hogy tekintse át a fogyasztók általi bankváltással kapcsolatos akadályokat, és mérlegelje a megszüntetésükre vonatkozó javaslatokat, például az uniós szintű bankszámlaszám-hordozhatósági rendszer létrehozását;

28. megjegyzi annak fontosságát, hogy a fogyasztók számára elérthetők legyenek olyan bankszámlák, amelyek banki költségei átláthatók, és amelyek esetében a tranzakciós idők rövidebben és az egyszerűbbek a bankszámla-váltási eljárások;

29. megjegyzi, hogy mintegy harmincmillió uniós polgár nem fér hozzá alapvető banki szolgáltatásokhoz, és kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot, ahogy azt az egységes piaci intézkedéscsomagban és a 2011. évi munkaprogramjában bejelentette;

III. Fogyasztóvédelem és termékbiztonság

30. kiemeli, hogy olyan fogyasztóvédelmi politikákat kell kialakítani, amelyek figyelembe veszik a kiszolgáltatott fogyasztói csoportok sajátosságait;

31. kéri, hogy kifejezett kapcsolat legyen a stratégia és a versenypolitikai program között, valamint közös fellépésre szólít fel ennek elérése érdekében, hogy a fogyasztók élvezhessék az igényeikhez jobban igazodó és kedvezőbb feltételekkel nyújtott szolgáltatások előnyeit;

32. hangsúlyozza, hogy sürgősen növelni kell az EU-ban a fogyasztói termékek biztonságának általános szintjét, különösen az általános termékbiztonsági irányelv közelgő felülvizsgálata keretében; kéri a Bizottságot, hogy az illetékes európai uniós ügynökségekkel együttműködésben vizsgálja meg közelebbről a vegyi anyagoknak a fogyasztók egészségére gyakorolt hatásával, az antibiotikum-rezisztenciával és a nanotechnológiával kapcsolatos kérdéseket az e területekre vonatkozó jelenlegi európai uniós jogszabályok alapján;

33. hangsúlyozza azt is, hogy növelni kell a játékszerek biztonságának szintjét, és sürgeti a tagállamokat, hogy sürgősen ültessék át és teljes mértékben hajtsák végre a játékok biztonságáról szóló új irányelvet;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös értékelési és címkézési rendszert, amint azt a vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piacról szóló állásfoglalásában jelezte, a termék teljes életciklusa alapján, különösen az egyszerűsítés, a rendszerek összehangolása és a szétaprózottság vállalkozásoknál és fogyasztóknál jelentkező költségeinek leküzdése, valamint a megtévesztő reklám megelőzése érdekében;

35. felszólít a jobb termékbiztonsági garanciákra, különösen az e-kereskedelem belső piacát illetően;

36. felszólít a RAPEX riasztási rendszer megerősítésére, valamint hatékonyabbá és a fogyasztók számára átláthatóbbá tételére annak érdekében, hogy általánosan ismertebbé váljanak az egyes fogyasztási termékek által jelentett veszélyek, és a vállalatok és a vámhatóságok gyorsan és megfelelően fel tudjanak lépni;

37. e tekintetben megjegyzi, hogy fontos az átlátható és megbízható piacok léte, a szakmai normák javítása és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóknak való nyújtása során az összeférhetetlenségek elkerülése, valamint utal a pénzügyi oktatás alapvető szerepére;

38. hangsúlyozza a pénzügyi oktatáshoz és a pénzügyi tanácsadáshoz való hozzáférés jelentőségét, és kéri, hogy a pénzügyi tanácsadási szolgáltatásokat szabályozzák megfelelőbben;

39. rámutat arra, hogy az új európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó fogyasztóvédelem területén kifejezett hatáskörrel és feladatkörrel rendelkeznek, és elvárja, hogy a stratégia ezt tükrözze, és növelje az EFH-k fogyasztóvédelmi képességeit, a nemzeti hatóságok már létező, bevált gyakorlataiból merítve, egyszersmind biztosítva az érdekelt felek, különösen a fogyasztók képviselőinek megfelelő részvételét;

40. EU-szerte magas szintű fogyasztóvédelem biztosítását kéri a belső piac pénzügyi szolgáltatások területén való további megerősítése és a protekcionista gyakorlatok leküzdése érdekében;

41. a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kutatási projektek célzott finanszírozására szólít fel, különösen a fogyasztói magatartás és az adatgyűjtés területén, hogy ezzel segítsék a fogyasztók szükségleteire reagáló politikák kialakítását;

42. javasolja, hogy fejlesszék a kutatáshoz nyújtott európai támogatást az olyan felemelkedő ágazatokban, mint a környezetbarát, etikus fogyasztás, vagy a hétköznapi fogyasztási javak megosztásának támogatását (gépjármű, kerékpár, háztartási eszközök stb.);

43. felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa munkáját az olyan kérdésekre vonatkozóan, mint az áruk értékesítése és a tisztességtelen szerződési feltételek, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok felülvizsgálata, a fogyasztói hitelekről szóló irányelv, a megtévesztő reklámokról szóló irányelv, valamint annak tágabb kérdése, hogy alkalmazni kell-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályokat a vállalkozások közötti kapcsolatokra; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben és helyesen hajtsák végre a belső piaci szabályokat és jogszabályokat, különös tekintettel a fogyasztók jogairól szóló irányelvre, az e-kereskedelemről szóló irányelvre, valamint a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendeletre;

44. felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendben emelje ki a szabványosítás fontosságát az összetett folyamatok és például a szolgáltatásokra vonatkozó bonyolult fogyasztói tájékoztatás egyszerűsítése érdekében, és biztosítsa, hogy ebbe a fontos feladatba a fogyasztóvédelmi szervezeteket és a nemzeti hatóságokat egyaránt bevonják;

IV. Egy szociálisabb és fenntarthatóbb európai fogyasztóvédelmi politika felé

45. kéri a Bizottságot, hogy a fogyasztók általi hozzáférést mint tényezőt vegye bele a fogyasztóvédelmi menetrendbe annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott csoportok hozzáférjenek a számukra szükséges alapvető termékekhez és szolgáltatásokhoz;

46. rámutat arra, hogy az idősebbek és a fogyatékkal élők még mindig biztonsági és hozzáférési problémákkal szembesülnek az általános termékek és szolgáltatások esetében; e tekintetben rámutat arra, hogy a szabványok sikeresen felhasználhatók arra, hogy a termékeket és szolgáltatásokat tegyék elérhetővé a lehető legtöbb fogyasztó számára, függetlenül koruktól és fizikai képességeiktől;

47. felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendben vegye figyelembe a nemek dimenzióját, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének mint politikája szerves részének végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásának megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a fogyasztóvédelmi menetrend kizárjon minden nemen alapuló megkülönböztetést az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azokkal való ellátás terén;

48. felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon annak a kérdésével, hogyan lehet az innováció, a gazdasági növekedés és egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előmozdítása érdekében fenntarthatóbbá tenni a lakossági fogyasztást, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megfelelően; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani az intelligens energiarendszerekre: az új technológiák felhasználásának a hálózat valamennyi felhasználója számára lehetővé kell tennie a belső energiapiaci részvételt az energia megtakarítása és az energia költségeinek csökkentése vagy mérséklése érdekében, a kiszolgáltatott fogyasztók energiaellátásának ezzel egyidejű védelme mellett;

49. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket, és tájékoztassák megfelelőbben a fogyasztókat az élelmiszer-vásárlás és -fogyasztás hatékonyabb módjairól, az élelmiszer-hulladék megelőzése és leküzdése érdekében;

50. hangsúlyozza, hogy fel kell mérni a piacnyitás fogyasztói elégedettségre gyakorolt hatását, és e tekintetben kéri az energiapiac működésének kiértékelését;

V. A fogyasztói jogok alkalmazása és a jogorvoslat

51. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az európai fogyasztói információs centrumok hálózatát (ECC-Net) és tegye ismertté munkáját, amelynek központi szerepet kell játszania a fogyasztók jogaikról való tájékoztatásában és panasz esetén támogatásukban; hangsúlyozza a határokon átnyúló végrehajtási és együttműködési hálózat (fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat) által annak biztosításában betöltött kulcsszerepet, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályokat helyesen érvényesítsék, és segítsék az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködést;

52. felszólítja a Bizottságot, hogy használja ki a Szerződéseken alapuló összes jogkörét az összes uniós fogyasztóvédelmi jogszabály átültetésének, alkalmazásának és végrehajtásának javítására; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az e jogszabályok teljes körű és helyes végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseiket;

53. jobban hozzáférhető és hatékonyabb jogorvoslati mechanizmusok megteremtésére szólít fel, mint például az alternatív vitarendezési mechanizmus, a kollektív (fogyasztói) jogorvoslat, vagy internetes vitarendezés, a fogyasztók helyzetének megerősítése érdekében Unió-szerte; aggodalommal jegyzi meg, hogy a kártérítés jelenlegi hiánya a jogi rendszer jelentős kiskapuja, mivel jogellenes nyereség megtartására ad módot a kereskedő számára;

54. hozzáférhető és hatékony jogorvoslati mechanizmusokat kér az európai fogyasztók számára, mivel ezek a belső piac – különösen az e-kereskedelem – előtt álló akadályok elhárításához elengedhetetlenek, és kéri a Bizottságot, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében terjesszen elő egy vagy több javaslatot a Parlament megfelelő bevonása érdekében;

55. üdvözli az alternatív vitarendezés európai rendszerének kidolgozására irányuló, folyamatban lévő munkát, amelynek során a meglévő nemzeti és üzleti rendszereket használják fel annak érdekében, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem a vállalkozók számára tisztességes kereskedelmi feltételekkel társuljon;

56. felhívja a Bizottságot, hogy építsen a tagállami bevált gyakorlatokra, így például az ombudsmanra mint észak-európai modellre, és vegye fontolóra az Európai Fogyasztói Központok hálózatának jogi hatáskörrel való felruházását a fogyasztói jogviták megoldásában;

57. úgy véli, hogy egy ilyen rendszer kiteljesíti az egységes piacot, és méltányos jogorvoslati rendszert hoz létre a fogyasztók határokon átnyúló jogvitáinak rendezésére – építve a fogyasztók és az ipar közötti bizalomra, és kiküszöbölve az ipar és a fogyasztók számára egyaránt költséges pereskedést;

58. felszólítja a Bizottságot, hogy indítson intézményközi vitát arról, hogy miként lehetne megfelelően előrelépni a fogyasztók további jogi védelme felé piaci tranzakcióik során, kellő figyelemmel a fogyasztók jogairól szóló irányelvben meghatározott megközelítésre;

59. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret tartalmazzon megfelelő költségvetési tételt az e jelentésben és a soron következő fogyasztóvédelmi menetrendben kitűzött célok eléréséhez; rámutat arra, hogy ahhoz, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek képesek legyenek valamennyi tagállamban képviselni a fogyasztókat, megfelelő és garantált finanszírozásra van szükség az EU részéről;

o

o   o

60. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0324.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0293.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0376.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0320.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0307.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0186.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0046.

(8)

HL L 176., 2009.7.7., 17. o.

(9)

HL L 98., 2005.04.16., 47. o.

(10)

HL L 170., 2009.6.30., 1. o.

(11)

HL L 218., 2008.8.13, 30. o.

(12)

HL C 180E, 2008.7.17., 26. o.

(13)

http://www.eesc.europa.eu/smo/news/Obstacles_December-2008.pdf.

(14)

HL L 364., 2004.12.9, 1. o.

(15)

HL L 404., 2006.12.30., 39. o.

(16)

HL L 149., 2005.6.11, 22. o.

(17)

HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(18)

http://ec.europa.eu/consumers/consumer_empowerment/docs/report_eurobarometer_342_en.pdf 113. oldal


INDOKOLÁS

Az előadó először is értékes hozzájárulásáért szeretne köszönetet mondani Eva Britta Svensson asszonynak (volt EP-képviselőnek), aki sajnálatos módon a jelentéstervezet előkészítő szakaszában egészségügyi okokból lemondott európai parlamenti megbízatásáról.

Az Európai Bizottság elhatározta, hogy 2012 májusáig közzéteszi a fogyasztóvédelmi menetrendet, mely a 2007–2013-ra vonatkozó uniós fogyasztóvédelmi stratégia (COM (2007) 99 végleges) folytatása. Bizottsági közleményként fog közzétételre kerülni, és tartalmazni fogja a fogyasztók érdekében teendő kezdeményezéseket 2012-től kezdődően, de hatálya tovább fog terjedni, mint a 2007–2013-ra vonatkozó uniós fogyasztóvédelmi stratégiáé. Üdvözöljük ezt az ambiciózus hozzáállást, és arra ösztönözzük a Bizottságot, hogy adjon ki zöld könyvet annak érdekében, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki a fogyasztói jogokat védő szervezetek, a polgárok, a nemzeti parlamentek és a kormányok között.

A fogyasztóvédelmi menetrend ernyőként foglalja magába az összes fontos témát és kihívást, amellyel a fogyasztás területén szembe kell néznünk. Az uniós fogyasztói politikában mérföldkőnek kell lennie, és most először konkrét jelentést ad az Európai Unióról szóló szerződés azon elvének, amely szerint a fogyasztói érdekeket minden más vonatkozó uniós politikában figyelembe kell venni.

A fogyasztóvédelmi menetrendnek prioritásként kell kezelnie a biztonságos élelmiszer, az egészség és a termékbiztonság biztosítását. Ugyanakkor olyan fogyasztóvédelmi menetrendre van szükségünk, amely csökkenti az európai fogyasztók közötti egyenlőtlenségeket, hozzájárul az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasághoz, és megvédi a gyermekeket a reklámoktól. Általánosabb megközelítésben: kezelni kell azokat az új kihívásokat, amelyekkel a modern társadalmaknak szembe kell nézniük, ilyen például piacaink globalizációja, a gazdaság digitalizálása, a népesség idősödése, valamint a jogérvényesítő/jogorvoslati eszközök fontossága és a fogyasztói szervezeteknek nyújtott támogatás.

Fogyasztói eredménytábla és a fogyasztók jogainak erősítésére irányuló program

A Bizottság közelmúltbeli tanulmányai szerint a fogyasztók jogait erősíteni kell. A fogyasztók jogainak erősítése a fogyasztói jogok ismeretének, a (rendelkezésre álló) információnak, a jól ismert és hatékony nem kormányzati szerveknek és közigazgatási szerveknek, az aktív médiának és a jogorvoslat egyszerű és hozzáférhető eszközeinek függvénye.

A fogyasztói feltételek minőségét a fogyasztói piacok eredménytáblájának 2011. márciusi kiadása (SEC (2011)) révén ellenőrzik. A fogyasztói piacok eredménytáblájának 2011. március 11-én az Európai Bizottság által közzétett 5. kiadása a 2009-es erős hanyatláshoz viszonyítva a fogyasztók helyzetének egyértelmű javulását mutatja szinte valamennyi uniós országban. Az eredménytábla azt is megerősíti, hogy a belföldi és a határokon átnyúló e-kereskedelem között egyre növekszik a szakadék, sok európai polgár egyre szegényebb és alapvető árukat és szolgáltatásokat kénytelen nélkülözni, és az élelmiszerek biztonságát illetően egyre nyugtalanabbak a fogyasztók.

Az Európai Bizottság által 2011. április 11-én közzétett, a fogyasztók jogainak erősítését célzó csomag rámutatott arra, mennyire nincsenek tisztában jogaikkal a fogyasztók, és hogy meg kell erősíteni a fogyasztók jogait. Az internet korában a fogyasztóknak ismerniük kell a legjobb eszközöket ahhoz, hogy tájékozottak legyenek, választani tudjanak, és a lehető legjobban tudjanak élni jogaikkal a kihívásokkal teli piacon. Rendkívül fontos a közigazgatási szervek és a fogyasztói szervezetek aktív szerepe, ezért finanszírozásukat biztosítani kell. Erős és kompetens fogyasztói szervezetek építése és támogatása igazán segíthet a fogyasztóknak abban, hogy tudatosan védjék saját érdekeiket a politikai döntéshozatal során és a való életben egyaránt.

2011 októberében az eredménytábla hatodik kiadása a fogyasztók észlelése alapján értékeli majd az 50 fő fogyasztói piacot az átláthatóság, összehasonlíthatóság, bizalom, problémák, panaszok, szolgáltatóváltás és általános elégedettség szempontjából.

A fent említett tanulmányok alapján az Európai Uniónak kötelessége, hogy konkrét lépéseket tegyen a fogyasztói jogok és a fogyasztóvédelem erősítésére.

Társadalmi és környezeti fenntarthatóság

A fogyasztók helyzete erősen különbözik Európa különböző részein. Természetes, hogy 499 millió embernek, polgárnak különböző körülményekkel kell szembenéznie. Hozzávetőlegesen 80 millió ember, közülük 19 millió gyermek, nem tudja megfizetni az olyan alapvető dolgokat, mint fűtött otthon, lakbér, vagy az otthonuktól eltérő helyen való nyaralás. A fogyasztók egyenlőtlen helyzetével foglalkozni kell, és a fogyasztóvédelmi menetrendben szerepelnie kell a megfizethetőség távlati tervének a fogyasztók számára. A fogyasztók és polgárok közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez elengedhetetlen, hogy a jóléti szolgáltatások mindenki számára elérhetőek legyenek, és finanszírozásuk szolidaritáson alapuljon.

Az Európa 2020 stratégia szerint Európa célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megteremtése. Az Európai Unió a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére ambiciózus célszámokat tűzött ki, és amennyiben el szeretnénk érni ezeket a célszámokat, és az Unióban egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot akarunk létrehozni, biztosítanunk kell, hogy a magánfogyasztás fenntarthatóbbá válik, mivel jelenleg az Unió GDP-jének 56%-át teszi ki.

A fogyasztóvédelmi menetrendnek foglalkoznia kell azzal, hogyan segítheti elő a magánfogyasztás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot. Az EU-ban a szén-dioxid-kibocsátás emelkedésének leggyorsabban növekvő forrásai a szállítás és az energia. A szén-dioxid-kibocsátás tekintetében a belső piac külső hatásokat fejt ki. A fogyasztóvédelmi menetrendnek ösztönöznie kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérést, ez pedig több helyi fogyasztást igényel az Unión belüli szállításból adódó szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. Ez az újrahasznosítással és a használt cikkek fogyasztásának támogatását is igényeli, de maga az újrahasznosítás nem elég, a fogyasztóknak kínált termékek energiahatékonyságának mértéke is döntő fontosságú.

Egy újabb probléma, amellyel a fogyasztóvédelmi menetrendnek foglalkoznia kell, az élelmiszerpazarlás, mivel az EU-ban évente körülbelül 90 millió tonna élelmiszer megy kárba. 2050-re a világ összlakossága 9 milliárdra nő, és az élelmiszer iránti igény 70%-kal nő majd. Ez komoly kihívást jelent majd a globális mezőgazdasági rendszereknek, és az európai fogyasztóknak is. Ez egy újabb ok arra, hogy támogassuk a helyi és ökológiai élelmiszertermelést.

A fogyasztóvédelmi menetrendnek perspektivikusnak és holisztikusnak kell lennie, azt kell tükröznie, ami a világban történik. Jelenleg egy katasztrofális éghajlatváltozás lehetőségével kell szembenéznünk, ezért a fogyasztói társadalomnak lényegesen meg kell változnia. A fogyasztóvédelmi menetrendnek az Európa 2020 stratégiában szereplő fenntartható növekedés célját kell támogatnia, ebből kifolyólag növelni kell az olyan szolgáltatások fenntartható közfogyasztását, mint az oktatás, az egészségügy és az idősgondozás. Ez számít igazán az életben, közösséget teremt, és nem jár szén-dioxid-kibocsátással.

A fenntartható fogyasztás előmozdításában a közbeszerzés is fontos szerepet játszik. A közbeszerzésekben a környezetvédelem magas szintjét, valamint a munkavállalói jogokat és a kollektív szerződéseket nem csak engedélyezni, hanem kötelezővé tenni kellene.

Élelmiszer- és termékbiztonság

A Fogyasztói Egyesületek Európai Szövetsége (BEUC) tagszervezetei által végzett felmérés szerint a fogyasztók számára a két legfontosabb prioritás a fokozottabb védelem a pénzügyi szolgáltatások és az élelmiszer területén, tekintettel többek között az élelmiszerárak közelmúltbeli emelkedésére. Fogyasztóként jövedelmünk jelentős részét költjük élelmiszerre, ezért rendkívül fontos, hogy az élelmiszerbiztonság, az élelmiszerek címkézése és az élelmiszerrel kapcsolatos egyéb szempontok szerepeljenek a fogyasztóvédelmi menetrendben.

Az elhízás kezeléséhez és az egészséges életmód ösztönzéséhez a fogyasztóknak világosabb tájékoztatásra van szükségük, mint ami ma rendelkezésre áll. Az élelmiszerre vonatkozó információnak teljesnek és könnyen érthetőnek kell lennie. Szigorúbb élelmiszer-biztonsági szabványokra van szükség és egy fenntartható élelmiszer-címkézési elképzelésre, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozhassanak. Az élelmiszer-címkézést a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendeletre irányuló javaslatban tárgyalják, azonban az élelmiszer címkézésével a fogyasztóvédelmi menetrendnek is foglalkoznia kell, mivel az élelmiszer minden fogyasztó számára nélkülözhetetlen.

A címkézés azonban nem elegendő az elhízás, a peszticidek és más veszélyes vegyi anyagok elleni harcban. Sokkal több anyagot kell betiltanunk és korlátoznunk a piacon, mint például a szintetikus transzzsírsavakat, amelyeket a legtöbb feldolgozott élelmiszerben használnak, és amelyek hozzájárulnak a szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, hatalmas anyagi terhet róva egészségügyi rendszereinkre.

Az élelmiszert, az egészséget és a biztonságot illetően az új fogyasztóvédelmi menetrendnek foglalkoznia kell az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok jelentette veszéllyel. Ha most nem cselekszünk, az súlyos veszélyt jelent majd egészségünkre nézve, és jelentős kiadásokat az egészségügyben. A fogyasztóvédelmi menetrendnek úgy kell kezelnie ezt a hatalmas veszélyt, hogy fokozatosan megszünteti az antibiotikumok elterjedt, ám orvosilag indokolatlan használatát a húsiparban, mivel ez hatalmas veszélyt jelent a közegészség számára.

A Bizottságnak a fogyasztóvédelmi menetrendben konkrét lépéseket kell tennie, hogy csökkentse a fogyasztók és a környezet veszélyes vegyi anyagoknak való kitettségét. A fogyasztók naponta kapcsolatba kerülnek olyan vegyi anyagok keverékével, amelyekről tudni lehet, hogy rákot okoznak és felborítják a hormonháztartást, mint például a parabének, amelyeket szinte minden kozmetikumban, krémben és samponban tartósítószerként használnak. Az ilyen veszélyes és széles körűen használt vegyi anyagok fogyasztói termékekben való használata esetén nem elég a címkézés. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a parabének egészségügyi kockázataira vonatkozóan további kutatásokat végezzenek. Érdemes lenne példát venni Dániáról, ahol a kisgyermekeknek szánt termékek esetében betiltották a parabének használatát.

A RAPEX riasztórendszernek átláthatóbbá és hatékonyabbá kell válnia ahhoz, hogy a jogalkotók tisztában lehessenek az egyes fogyasztási termékek által jelentett veszélyekkel. Az általános termékbiztonságra vonatkozó szabályokat meg kell erősíteni és megfelelően végre kell hajtani, és a veszélyes termékekre vonatkozó szabályokat ki kell dolgozni, illetve tökéletesíteni. A nanotechnológiát megfelelően szabályozni kell és a nanoanyagot tartalmazó termékeket címkével kel ellátni. Adott esetben a játékok biztonságát egy független harmadik félnek is ellenőriznie kell.

A gyermekek és a reklám

A gyermekek a fogyasztók egyik legkiszolgáltatottabb csoportjához tartoznak. Jóllehet a gyermekek nem olyan „fogyasztók”, mint a felnőtt fogyasztók, mert nem tudnak tájékozott döntést hozni, a kiterjedt reklámtevékenységnek mégis ki vannak téve. Ezzel a problémával foglalkozni kell a fogyasztóvédelmi menetrendben.

Különösen fontos és sürgős a gyermekeket megvédeni az egészségtelen ételekkel kapcsolatos reklámoktól. A világon 177 millió gyermek szenved az elhízástól, és a fogyasztói szervezetek szerint ennek egyik oka az a tetemes mennyiségű reklám, amelynek a gyermekek folyamatosan ki vannak téve.

Az Európai Uniónak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, és a fogyasztóvédelmi menetrendben meg kell védeni a gyermekeket a reklámtól. Svédországban 1991 óta van érvényben egy olyan rendelet, amely tiltja a 12 év alatti gyermekeknek szóló televíziós és közvetlen reklámokat. A gyermekek nem tekinthetők fogyasztóknak. Ezért a fogyasztóvédelmi menetrend egyik prioritása a gyermek szempontjának figyelembe vétele kell, hogy legyen, és javasolnia kell a 12 év alatti gyermekeknek szóló televíziós és közvetlen reklámok betiltását.

Digitális környezet

A „digitális fogyasztó” érdekeinek védelme a jövő fogyasztói politikájának egyik legnagyobb kihívását jelenti. Komoly kihívásokkal kell szembenézni ezen a területen, például biztonságos digitális környezetet kell biztosítani a fogyasztónak, garantálni kell a távközlő hálózatokhoz való hozzáférést, mint a társadalmi és gazdasági befogadás eszközét, és tiszteletben kell tartani a fogyasztók alapvető jogait, különösen személyes adataik védelmét. Továbbá az uniós távközlési piacon jelenlévő versenynek biztosítania kell a választás lehetőségét és a minőséget a fogyasztó számára.

Jogalkalmazás és jogorvoslat

A kollektív jogorvoslat és az alternatív vitarendezési mechanizmus fontos elemei egy erős fogyasztóügyi politikai stratégiának. Üdvözöljük a tényt, hogy az alternatív vitarendezési mechanizmust prioritásként integrálták a Bizottság egységes piaci intézkedéscsomagjába, azonban az alternatív megoldások csak akkor működnek, ha alternatívákat kínáló rendszereket vezetnek be: felszólítjuk a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen jogalkotási javaslatot egy jogi eszköz létrehozására, annak érdekében, hogy a fogyasztók számára Unió-szerte biztosítható legyen a kollektív jogorvoslat. Ezt a nyilvánvaló hiányosságot a fogyasztói jogok érvényesítésének eszköztárában azonnal ki kell küszöbölni.

Végezetül, a fogyasztói érdekek erős képviselete egy egészséges civil társadalom lényeges részét képezi. Ezt a fajta képviseletet lehetővé kell tenni és támogatni kell, nem csak uniós szinten, hanem nemzeti szinten is, valamennyi tagállamban. Sok évvel a csatlakozás után nem ez jellemző minden tagállamban, és ezekben az országokban elengedhetetlen a fogyasztói mozgalomhoz szükséges kapacitásépítésre irányuló intézkedések meghozatala.


VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (12.10.2011)

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a fogyasztóügyi politika új stratégiájáról

(2011/2149(INI))

A vélemény előadója: Alfredo Pallone

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megállapítja, hogy a versenypolitikára és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás kedvezményezettjei a szándékok szerint a fogyasztókat is magukban foglalják; hangsúlyozza, hogy a veszélyeztetett fogyasztók sajátos szükségleteit is figyelembe kell venni; emlékeztet arra, hogy a gazdasági válság a fogyasztók számára különös nehézségeket okozott;

2.  üdvözli a fogyasztóvédelemre vonatkozó stratégiai megközelítést, amely levonja a 2007–2013 közötti stratégia tanulságait; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia keretén belül nagyobb összhangot kell teremteni a fogyasztóvédelmi, illetve a szociális és környezetvédelmi célok között;

3.  támogatja a Bizottság behaviorista közgazdaságtannal kapcsolatos munkáját, mivel azt a fogyasztóvédelmi intézkedések gyakorlati hatékonyságának biztosítása szempontjából fontosnak tartja;

4.  megjegyzi, hogy a fogyasztók elégedetlenek a pénzügyi szolgáltatások működésével, többek között a megfelelő tanácsadás hiánya miatt és amiatt, hogy a fogyasztói piaci eredménytábla szerint a fogyasztók többsége nem ismeri a pénzügyi szolgáltatásokhoz fűződő jogait, 98%-uk pedig nem képes kiválasztani a legmegfelelőbb befektetési lehetőséget, ami az EU GDP-jének 0,4%-át kitevő költségeket eredményez;

5.  hangsúlyozza, hogy az információk fogyasztókkal való megosztása a pénzügyi szolgáltatások valamennyi ágazatában lényeges és szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele az olyan versenyképes piacok kialakulásának, amelyeken a fogyasztók saját valós érdekeik alapján hozhatnak döntéseket; hangsúlyozza, hogy ezen információk megosztásának hatékonyabbá tétele szempontjából fontos, hogy az információkat az Unió és a régiók hivatalos nyelvein közzétegyék

6.  e tekintetben megjegyzi, hogy fontos az átlátható és megbízható piacok léte, a szakmai normák javítása és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóknak való nyújtása során az összeférhetetlenségek elkerülése, valamint utal a pénzügyi oktatás alapvető szerepére;

7.  a pénzügyi szolgáltatások fogyasztókra gyakorolt hatásának jellegére, összetettségére és nagyságrendjére való tekintettel kéri, hogy a stratégia vélelmezze, hogy az új jogszabályoknak ágazatspecifikusak ahelyett, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat más ágazatokkal társítanák, amelyekben a fogyasztók szükségletei és magatartása eltérőek, továbbá vélelmezze, hogy a védelem szintje legalább a többi ágazaténak megfelelő;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket egy, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó fogyasztói jogok európai chartája felé, amely felölelné és egyszerűsítené a meglévő jogokat és beépítené a tagállami bevált gyakorlatokat, pontosítaná a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtók feladatkörét, továbbá amely a fogyasztók megfelelő, időben való tájékoztatását és a fogyasztóvédelem magas szintjét foglalná magában a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások valamennyi ágazatában;

9.  hangsúlyozza a pénzügyi oktatáshoz és a pénzügyi tanácsadáshoz való hozzáférés jelentőségét, és kéri, hogy a tanácsadást szabályozzák megfelelőbben;

10. rámutat, hogy az új európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó fogyasztóvédelem területén kifejezett hatáskörrel és feladatkörrel rendelkeznek, és elvárja, hogy a stratégia ezt tükrözze, és növelje az EFH-k fogyasztóvédelmi képességeit, a nemzeti hatóságok már létező, bevált gyakorlataiból merítve, egyszersmind biztosítva az érdekelt felek, különösen a fogyasztók képviselőinek megfelelő részvételét;

11. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a magas szintű fogyasztóvédelem elérése érdekében biztosítani kell a pénzügyi intézmények hatékony felügyeletét és átláthatóságát;

12. kéri, hogy kifejezett kapcsolat legyen a stratégia és a versenypolitikai program között, valamint ennek eléréséhez közös fellépésre szólít fel annak érdekében, hogy a fogyasztók a szükségleteikhez jobban igazodó és jobb feltételekkel nyújtott szolgáltatásokat vehessenek igénybe;

13. hangsúlyozza, hogy fel kell mérni a piacnyitás fogyasztói elégedettségre gyakorolt hatását, és e tekintetben kéri az energiapiac működésének kiértékelését;

14. a határokon átnyúló ügyletek – különösen az online termékek és szolgáltatások – esetében nagyobb védelmet és olyan intézkedéseket kér, amelyek révén a fogyasztóktól nem tagadják meg az online termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést pusztán azért, mert valamely más tagállamban tartózkodnak;

15. hangsúlyozza, hogy a fogyasztók személyes adatai – például a célzott hirdetés céljára létrehozott adatbázisok – olyan, jelentős gazdasági értéket képviselnek, amelyről a fogyasztóknak többnyire nincs is tudomásuk; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az internetes hirdetések és a keresőmotorok piacán elegendő mértékű verseny folyjon;

16. EU-szerte magas szintű fogyasztóvédelem biztosítását kéri a belső piac pénzügyi szolgáltatások területén való további megerősítése és a protekcionista gyakorlatok leküzdése érdekében;

17. emlékeztet az európai fogyasztók számára sokszorosan kedvező hatásokra, például az árak csökkenésére és a kínált termékek és szolgáltatások körének bővülésére, ami a teljes mértékben integrált belső piacon keresztül valósulna meg;

18. hozzáférhető és hatékony jogorvoslati mechanizmusokat kér az európai fogyasztók számára, mivel ezek a belső piac – különösen az e-kereskedelem – előtt álló akadályok elhárításához elengedhetetlenek, és kéri a Bizottságot, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében terjesszen elő egy vagy több javaslatot a Parlament megfelelő bevonása érdekében;

19. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa fogyasztóügyi politikáinak hatékonyabb összehangolását;

20. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyasztóvédelem területén fokozzák az EU-n kívüli országokkal folytatott nemzetközi együttműködést és információcserét;

21. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a pénzügyi szolgáltatások elérhetőségét – például a termékek sokszínűségének biztosítása, valamint az önkényes határozatok és megkülönböztetés tilalma révén –, a fogyasztók pénzügyi ismereteinek bővítését, a jogaikról való tájékoztatást, valamint biztosítani kell, hogy hozzáférjenek a digitális környezethez és megfelelően szabályozott, alapvető banki szolgáltatásokhoz;

22. felhívja a Bizottságot, hogy tekintse át a bankváltással kapcsolatos fogyasztói mobilitást nehezítő akadályokat, és mérlegelje a megszüntetésükre vonatkozó javaslatokat, például az uniós szintű bankszámlaszám-hordozhatósági rendszer létrehozását;

23. megjegyzi, hogy a bankszámlával rendelkező fogyasztók számára fontosak az átlátható bankköltségek, a rövidebb tranzakciós idők és az egyszerűbb bankszámlaváltási eljárások;

24. megjegyzi, hogy mintegy 30 millió európai polgár nem fér hozzá az alapvető banki szolgáltatásokhoz, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő javaslatot, ahogyan azt az egységes piaci intézkedéscsomagra és a Bizottság 2011. évi munkaprogramjára előirányozta;

25. hangsúlyozza, hogy a meglévő uniós és nemzet jogszabályokat – ideértve a fogyasztóvédelmi irányelvet is – azonnal és teljes mértékben át kell ültetni, alkalmazni kell és érvényre kell juttatni;

26. üdvözli az alternatív vitarendezés európai rendszerének kidolgozására irányuló, folyamatban lévő munkát, amelynek során a meglévő nemzeti és üzleti rendszereket használják fel annak érdekében, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem a vállalkozók számára tisztességes kereskedelmi feltételekkel társuljon;

27. felhívja a Bizottságot, hogy építsen a tagállami bevált gyakorlatokra, így például az ombudsmanra mint észak-európai modellre, és vegye fontolóra az Európai Fogyasztói Központok hálózatának jogi hatáskörrel való felruházását a fogyasztói jogviták megoldásában;

28. úgy véli, hogy egy ilyen rendszer kiteljesíti az egységes piacot, és méltányos jogorvoslati rendszert hoz létre a fogyasztók határokon átnyúló jogvitáinak rendezésére, erősítve a fogyasztók és az ipar közötti bizalmat, és kiküszöbölve az ipar és a fogyasztók számára egyaránt költséges pereskedést.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

11.10.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Pascal Canfin, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Diogo Feio, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Othmar Karas, Jürgen Klute, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Werner Langen, Astrid Lulling, Arlene McCarthy, Ivari Padar, Alfredo Pallone, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Edward Scicluna, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Ivo Strejček, Kay Swinburne, Marianne Thyssen, Ramon Tremosa i Balcells, Corien Wortmann-Kool

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Elena Băsescu, Sari Essayah, Ashley Fox, Sophia in ‘t Veld, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Sirpa Pietikäinen, Gianni Pittella


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.10.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

10

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Cristian Silviu Buşoi, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia De Campos, Jürgen Creutzmann, Cornelis de Jong, Christian Engström, Evelyne Gebhardt, Malcolm Harbour, Iliana Ivanova, Sandra Kalniete, Kurt Lechner, Hans-Peter Mayer, Gianni Pittella, Mitro Repo, Robert Rochefort, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Barbara Weiler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Ashley Fox, Anna Hedh, Liem Hoang Ngoc, María Irigoyen Pérez, Othmar Karas, Constance Le Grip, Emma McClarkin, Antonyia Parvanova, Konstantinos Poupakis, Olga Sehnalová, Kyriacos Triantaphyllides, Anja Weisgerber

Utolsó frissítés: 2011. november 8.Jogi nyilatkozat