JELENTÉS a Bizottság 2013-as költségvetési eljárásra vonatkozó politikai stratégiájáról, III. szakasz – Bizottság

2.3.2012 - (2012/2000(BUD))

Költségvetési Bizottság
Előadó: Giovanni La Via

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottság 2013-as költségvetési eljárásra vonatkozó politikai stratégiájáról, III. szakasz – Bizottság

(2012/2000(BUD))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 313. és 314. cikkére,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra[1],

–   tekintettel a Bizottság által a fent említett, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 46. pontjának értelmében benyújtott, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált pénzügyi programozásra,

–   tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére[2],

–   tekintettel a 2013. évi költségvetési iránymutatásokról szóló, 2012. február 21-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0040/2012),

Az uniós költségvetés szerepe a gazdasági és pénzügyi válság leküzdésében

1.  elismeri a tagállamok többsége által a pénzügyi és gazdasági válság miatt a költségvetésük megszilárdítására tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban, hogy az EU további politikai integráció, közös eszközök – mint az automatikus szankciók, a Bizottság azon joga, hogy jogi lépéshez folyamodjon a túlzott hiány esetén követendő eljárásban, valamint az uniós finanszírozású közös programok – és az azok működését biztosító források nélkül soha nem lesz képes megfelelő választ adni a jelenlegi gazdasági és szociális válságra, sem pedig megelőzni a jövőbeli válságokat; kitart amellett, hogy a gazdasági fellendülés a szolidaritás megerősítését, illetve a fenntartható fejlődés és a foglalkoztatás fokozását célzó intézkedéseket tesz szükségessé; üdvözli, hogy az Európai Tanács elismeri ezt 2012. január 30-i nyilatkozatában, de ragaszkodik ahhoz, hogy konkrét intézkedésekre van szükség, nevezetesen az EU költségvetésének közös eszközként történő felhasználása által; hangsúlyozza, hogy a fent említett nyilatkozatban kijelölt prioritások pontosan azok, amelyeket az Európai Parlament a korábbi költségvetési eljárások során szorgalmazott;

2.  továbbra is aggasztja a világot sújtó, példa nélküli átfogó válság, amely súlyos károkat okozott a gazdasági növekedés és a pénzügyi stabilitás terén, továbbá erősen rontotta a tagállamok pozícióját az államháztartási hiány és az államadósság tekintetében; megérti a Tanács nemzeti szintű gazdasági és költségvetési korlátokkal kapcsolatos aggályait, és kitart amellett, hogy 2013 a gazdasági fellendülés szempontjából kulcsfontosságú év lesz;

3.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió költségvetése a tagállamok és a nemzedékek közötti szolidaritás kifejezésének egyik legjelentősebb eszköze, és hogy a költségvetés egyértelműen hozzáadott értékkel bír, hiszen rendkívüli hatást gyakorol a reálgazdaságra és az európai polgárok mindennapi életére; emlékeztet arra, hogy amennyiben az uniós politikákat kizárólag a tagállamok finanszíroznák, költségeik az egekbe szöknének, és ebben a tekintetben, illetve szinergikus módon történő felhasználása esetén az uniós költségvetés valójában egyértelműen közös megtakarítást jelent mindannyiunk jóléte érdekében; véleménye szerint a nemzeti szintű megszorító intézkedések nem vezethetnek hasonló szintű csökkenéshez uniós szinten, mivel az ezen a szinten elköltött minden euró megtakarításokat eredményezhet a 27 tagállamban;

4.  kiemeli, hogy válság idején minden eddiginél erőteljesebben fokozni kell az uniós szinten megtett közös erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy tevékenységeink sikerrel járjanak; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió éves költségvetésének − annak serkentő hatásával együtt −, a nemzeti költségvetések prioritásainak és az összes többi európai eszköznek a tagállamok gazdaságélénkítési politikáját kell támogatniuk, és azokat hozzá kell igazítani az Európa 2020 növekedési és foglalkoztatási stratégiához, és hogy ez elengedhetetlen a stratégia sikeréhez, valamint az uniós politikákba vetett bizalom – különösen a polgárok körében történő – fenntartásához; hangsúlyozza, hogy minthogy az uniós költségvetés a beruházások katalizátora, csökkentése kedvezőtlen hatást gyakorolna a növekedés és a munkahelyteremtés biztosítására;

5.  véleménye szerint a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításához a versenyképesség, az innováció és a kis-és középvállalkozások (kkv-k) támogatását célzó konkrét fellépésekre és fokozott költségvetési erőfeszítésekre van szükség, mivel az EU gazdasági potenciálja nagyrészt a kkv-któl függ, amelyek – a közelmúltban készült tanulmányok szerint – 2002 és 2010 között a tényleges új munkahelyek 85%-át teremtették az EU-ban, és gazdasági növekedésünk motorjaként működnek; ezért kulcsfontosságú a vállalkozói mentalitás és az induló üzleti vállalkozások konkrét fellépések révén történő támogatása, és ennek érdekében megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani; ezért elismeri, hogy erőfeszítéseket kell tenni a növekedés támogatását célzó európai uniós finanszírozás további megerősítése érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy ez a támogatás nagy szerepet játszana annak megelőzésében, hogy a kkv-k csökkentsék beruházásaikat – különösen a kutatás és fejlesztés területén –, emellett elősegítené a foglalkoztatást és a szakmai képzést, különösen fiatalok számára, és biztosítaná a készségek megőrzését, ekképpen hozzájárulva a kkv-k innovációs potenciáljának felszabadításához, ami elengedhetetlen az EU fellendülése és egy tudásalapú társadalom kialakítása szempontjából; ennek kapcsán továbbra is hangsúlyozza, hogy tovább kell egyszerűsíteni az uniós finanszírozású programokkal kapcsolatos pályázati eljárást;

7.  úgy véli, hogy az uniós költségvetésen keresztül a fenntartható gazdaságba történő beruházások növelése a jelenlegi költségvetéshez képest több munkahely létrejöttét eredményezheti; az ilyen beruházások ezért jelentős mértékben hozzájárulnának ahhoz, hogy az Uniót ismét növekedési pályára állítsák;

8.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia sikeres megvalósítása nagymértékben függ a mai fiataloktól, akik a valaha legmagasabb végzettségűek, technikailag a legképzettebbek és leginkább mobilisak, ezért a legnagyobb erőforrást jelentik és fogják jelenteni a növekedés és foglalkoztatás számára az EU-ban; aggasztónak tartja, hogy a tagállamokban a fiatalok között magas a munkanélküliség aránya; következésképpen hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb erőfeszítést kell tenni uniós és nemzeti szinten annak biztosítására, hogy a növekedés és a foglalkoztatás ténylegesen megvalósul, különösen a fiatalok számára, akik az EU közös jövőjét jelentik;

9.  tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, amely a kkv-k támogatására és a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre irányítaná át az összes uniós strukturális alap (Európai Regionális Fejlesztési Alap és Európai Szociális Alap) keretében még betervezendő 82 milliárd eurós összeget; megfelelő tájékoztatást kér a kezdeményezéssel, annak megvalósításával és a 2013-as költségvetésre gyakorolt végső hatásaival kapcsolatban;

Jól összehangolt, felelősségteljes költségvetés 2013-ra

10. hangsúlyozza, hogy a válság leküzdése érdekében eddig megtett összes intézkedésnek hozzá kell járulnia a növekedés útjára való visszatéréshez; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a testre szabott megszorító intézkedéseket fenntartható gazdasági fejlődést eredményező célzott beruházásoknak kell kísérniük; hangsúlyozza, hogy ebben a tekintetben az uniós költségvetés meghatározó szerepet tölt be, mivel olyan eszközként szolgál, amely valamennyi területen gyors és jól összehangolt fellépést biztosít a válság reálgazdaságra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, valamint katalizátorként szolgál a beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás Európán belüli fellendítéséhez;

11. hangsúlyozza, hogy a nemzeti és uniós szinten közös politikai kötelezettségvállalások és prioritások jól összehangolt, következetes és időben történő megvalósítása érdekében a nemzeti és az európai intézményeknek együtt kell működniük, és a közkiadásokat elsősorban a növekedési területekre kell összpontosítaniuk, a tervezett fellépések következményeit előzetesen fel kell mérniük, és fokozniuk kell az ezen fellépések közötti szinergiákat, valamint biztosítaniuk kell, hogy a fellépések az akadályok elmozdítása és a kihasználatlan képességek feltárása révén pozitív következményekkel járjanak; ennek kapcsán kiemeli annak jelentőségét, hogy továbbra is szervezzenek parlamentközi vitákat − még a tavaszi csúcstalálkozó, a Bizottság költségvetés-tervezetének benyújtása és a tagállamok nemzeti költségvetési eljárásainak kezdete előtt − a tagállamok és az Unió közös költségvetési irányvonalairól annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament európai szemeszter alatti fokozottabb tevékenységeinek keretében összehangolják az uniós és a nemzeti költségvetéseket a demokratikus legitimitás növelése érdekében, amint azt a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalás is kérte;

12. felszólít arra, hogy felelősségteljes, eredményorientált, magas színvonalú költekezésen, valamint a rendelkezésre álló uniós pénzeszközök optimális és időben történő felhasználásán alapuló költségvetést fogadjanak el; az Európai Tanács tagjainak 2012. január 30-i nyilatkozatának szellemében hangsúlyozza a növekedésbe és a foglalkoztatatásba való beruházások szükségességét, különösen, ami a kkv-kat és a fiatalokat illeti; hangsúlyozza, hogy a parlamenti szakbizottságokkal együtt nem csak azon konkrét területek meghatározásában szándékozik részt venni, amelyeken belül meg kell erősíteni a fellépéseket, hanem a lehetséges negatív prioritások beazonosításában is;

13. hangsúlyozza, hogy az EU költségvetése kizárólag olyan szakpolitikákba és fellépésekbe való beruházásra szolgál, amelyek uniós szintű hozzáadott értékkel bírnak; felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós költségvetés – amely nem fordulhat hiányba – sokkal ösztönzőbben hat a növekedésre és a foglalkoztatásra, mint a nemzeti kiadások, továbbá jobban felgyorsítja a befektetéseket, hamarabb megteremti a stabilitást Európában és fokozottabban hozzájárul ahhoz, hogy az EU kilábaljon a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságból; hangsúlyozza azonban, hogy további beruházások ösztönzésére van szükség annak érdekében, hogy ne kerüljenek veszélybe a gazdasági fellendüléssel és a versenyképességgel kapcsolatos kulcsfontosságú projektek; ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy az új és fejlettebb finanszírozási eszközök kidolgozása a magánberuházások bevonzása, a nemzeti szintű megszorítások ellensúlyozása és a közkiadások optimalizálása révén tovább fokozhatja az uniós kiadások növekedésserkentő erejét;

14. emlékeztet arra, hogy 2000 és 2011 között az Unióban a nemzeti költségvetések átlagosan 62%-kal nőttek, míg az uniós költségvetési kifizetések kicsit kevesebb mint 42%-kal emelkedtek, miközben az Unió 15-ről 27 tagúvá bővült;

15. különleges figyelmet fog fordítani a 2013. évi költségvetési eljárás során az EP előző évek költségvetéseire vonatkozó prioritásainak végrehajtására, és a versenyképesség és a foglalkoztatás előmozdítása, valamint egyéb ágazati prioritásainak tekintetében szorosan nyomon követi a tagállamok által teljes mértékben támogatott Európa 2020 stratégia finanszírozását és végrehajtását;

16. örömmel látja, hogy a 2012–2013-ra vonatkozó pénzügyi programozás utolsó változatának benyújtásakor az Európai Bizottság − 2011-hez hasonlóan − tiszteletben tartotta az EP 2012-es költségvetési prioritásait, és nem ellensúlyozta a múltbeli emelkedéseket; kéri, hogy a 2013-as költségvetési tervezet esetében ugyanígy járjanak el;

17. emlékeztet arra, hogy a jelenlegi pénzügyi kereten belül számos fejezet − különösen az 1a. alfejezet („Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért”) és a 4. fejezet („Az EU mint globális szereplő”) − nem elegendő a Parlament, a Tanács és a Bizottság által prioritásként jóváhagyott politikák megvalósításához; emlékeztet továbbá arra, hogy egyes politikák esetében többször is felül kell vizsgálni az előirányzatokat az új célkitűzéseknek és feladatoknak való megfelelés érdekében, ezáltal is kihasználva a rugalmassági eszközt majdnem az összes éves költségvetésben; hangsúlyozza, hogy nem fogadja el a régóta fennálló uniós politikai kötelezettségvállalások veszélyeztetését; emlékeztet különösen arra, hogy a nemzetközi megállapodásokban és/vagy az EU és nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokban tett pénzügyi kötelezettségvállalásokat tiszteletben kell tartani, és megfelelően bele kell foglalni a költségvetés-tervezetbe;

Az Unió programjainak és prioritásainak végrehajtását célzó 2013. évi költségvetés

18. emlékeztet arra, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret a polgárok jólétének és életminőségének javítását, valamint a bővítésből adódó lehetőségek teljes mértékű kihasználását célozta, ennek ellenére az EU 2008 óta példa nélküli válsággal néz szembe, amely minden egyes éves költségvetésre hatást gyakorolt; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 2007–2013-as pénzügyi keretet nem vizsgálták felül a gazdasági és pénzügyi válságból eredő további pénzügyi szükségletek figyelembevétele céljából, ezzel szemben 2007 óta valamennyi éves költségvetés esetén összességében jelentős tartalékkeretek maradtak meg a felső határérték alatt, és hogy ebben a tekintetben az összes éves költségvetés korlátozott és szigorú volt; hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó kifizetéseket ezért legalábbis a rendes költségvetési ciklusnak megfelelően kell teljesíteni; emlékeztet arra, hogy a kifizetések csak a pénzeszközök tényleges kifizetését megelőzően fennálló időbeli eltolódás miatt vannak elválasztva a kötelezettségvállalási előirányzatoktól a többéves programok esetében;

19. hangsúlyozza, hogy mivel 2013 a jelenlegi programozási időszak utolsó éve, a kifizetések terén be kell pótolni a lemaradást, mint mindig, amikor egy pénzügyi keret lezárul, mivel megkezdődik a 2007–2013-as programok lezárásának folyamata, a kötelezettségvállalások tekintetében pedig tiszteletben kell tartani a pénzügyi tervben szereplő − 2013-ra vonatkozóan a 152 milliárd eurót megközelítő − összegeket; emlékeztet arra, hogy a kifizetések szintjének mesterséges csökkentése késleltetni fogja a szerződéses kötelezettségek és a korábbi uniós kötelezettségvállalások végrehajtását, emellett késedelmi kamatot eredményezhet, és az európai politikákba vetett bizalom, valamint az uniós intézmények hitelességének gyengülését idézheti elő; ezért hangsúlyozza, hogy a szerződések szerinti tartozásokat a költségvetési fegyelem elvét követve a lehető leghamarabb ki kell fizetni;

20. megállapítja, hogy a Tanácsban az utóbbi néhány költségvetési eljárás során fő politikai kérdéssé vált a kifizetések szintje, melyet technikai követelmények, úgymint végrehajtási adatok, a felvevőképességre vonatkozó előrejelzések vagy a fennálló kötelezettségvállalások szintje alapján kellene meghatározni, tekintettel arra, hogy tulajdonképpen a korábbi kötelezettségvállalások eredményeként írható le; felhívja a figyelmet a 2011 végén fennálló kötelezettségvállalások növekvő arányára, amikor is az ilyen kötelezettségvállalások összege elérte a 207 milliárd eurót, azaz majdnem 7%-kal meghaladta a 2010 végén rögzített szintet; tekintettel a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok közötti különbséggel foglalkozó, közelgő intézményközi találkozóra, párbeszédet kezdeményez a Bizottsággal annak egyértelmű tisztázására, hogy a fennálló kötelezettségvállalások miből állnak; ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanács tartózkodjon a kifizetési szintek tényleges igények és jogi kötelezettségek figyelembevétele nélkül történő, előzetes meghatározásától; megállapítja továbbá, hogy a fennálló kötelezettségvállalások időbeli elhatárolása valójában akadályozza azt, hogy az uniós költségvetés átlátható legyen, és egyértelműen bemutassa, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok egy adott költségvetési évben;

21. hangsúlyozza, hogy az „uniós költségvetésben nettó befizető/az uniós költségvetésben nettó haszonélvező” megközelítés önmagában nem veszi kellően figyelembe az uniós költségvetés tagállamokat érintő, a közös uniós szakpolitikai célokat támogató pozitív tovagyűrűző hatásait; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utolsó két költségvetésben csak nagyon csekély, a 2012-es költségvetés esetében például az infláció szintje alatti mértékben emelkedtek a kifizetések, egy olyan kritikus időszakban, amikor az összes beruházási program esetében már el kellett volna érni azt, hogy a programok teljes iramban haladjanak előre és teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket;

22. hangsúlyozza, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét követve el kell kerülni a költségvetés alulméretezését, és hogy az előirányzatokat a felvevőképesség reális becsléseihez kell igazítani; hangsúlyozza, hogy az előirányzatok szintjének a reális bizottsági becslésekkel szembeni mesterséges csökkentése akadályozhatja a költségvetés lehetséges legmagasabb végrehajtási szintjének elérését; emlékeztet arra, hogy a Bizottság költségvetési tervezetében javasolt kifizetési előirányzatok szintjét főként a tagállamok saját előrejelzései és végrehajtási kapacitásuk határozza meg, mivel a tagállamok gazdálkodnak – a Bizottsággal közösen – az uniós finanszírozás több mint 80%-ával;

23. sajnálja, hogy miközben a Tanács 2011 decemberében elutasította egyes meghatározott többletszükségletek finanszírozását, 2011 végén több mint 10 milliárd eurós kifizetési kérelmet nem sikerült teljesíteni, ami most közvetlenül kihat a 2012-ben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatokra; aggódik amiatt, hogy az elutasítást az idézte elő, hogy a Tanács megkérdőjelezte a Bizottság végrehajtási adatait és szükségletekre vonatkozó felmérését, anélkül, hogy alternatív adatokat vagy forrásokat nevezett volna meg;

24. következésképpen komoly aggodalmát fejezi ki a 2012-es kifizetések helyzete miatt, és javaslat előterjesztésére szólítja fel a Bizottságot annak érdekében, hogy ebben az évben a lehető leghamarabb megoldást találhassanak a problémára, és ne halasszák el azt újra, ezúttal 2013-ra; úgy gondolja továbbá, hogy a következő év előirányzatainak jelenlegi szükségletek finanszírozására történő felhasználása rossz pénzgazdálkodásról tanúskodik, és sérti az évenkéntiség elvét; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez a gyakorlat aláássa az Unió „zéró adósság” politikáját;

25. ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy a költségvetési eljárás alatt ne csökkentse mesterségesen a kifizetéseket, és hangsúlyozza, hogy a jelek szerint e gyakorlat következtében a kifizetések szintje fenntarthatatlanná válik; ilyen javaslatok esetén kéri, hogy a Tanács nyilvánosan indokolja és egyértelműen jelölje meg, véleménye szerint mely uniós programok vagy projektek halaszthatók el vagy törölhetőek teljes egészében;

26. ezzel összefüggésben arra kéri a Tanácsot, hogy álláspontját realista és felelősségteljes költségvetés-tervezés alapján alakítsa ki, továbbá továbbra is folyamatosan ellenőrizni kívánja a 2012-es előirányzatok, és különösen a kifizetések végrehajtását; kéri a Tanácsot, hogy kövesse példáját, annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság közös, aktualizált végrehajtási adatok alapján tudjon dolgozni, és megbízhatóan meg tudja becsülni a kiadásokat; ebből a célból egy megfelelő szintű intézményközi találkozóra hívja a Tanácsot és a Bizottságot 2012 első félévében, annak érdekében, hogy a felek tisztázzák és lezárják a végrehajtási adatokkal és a becsült kifizetési igényekkel kapcsolatos lehetséges félreértéseket, továbbá közösen értékeljék a kifizetések helyzetét a 2012-es és 2013-as költségvetési években;

27. örömmel látja, hogy 2011 decemberében megállapodás született az ITER többletköltségeinek finanszírozásáról; sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a megállapodásban elért közös következtetéseket, és a 2013-as költségvetési tervezetben tegyen konkrét javaslatokat a 360 millió euró felhasználására, élve a költségvetési rendeletben és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban lefektetett rendelkezések által biztosított összes lehetőséggel, elkerülve azt, hogy a többéves pénzügyi keretet az ITER miatt újra felül kelljen vizsgálni; ismételten hangot ad azon szilárd meggyőződésének, amely szerint a 360 millió euró 2013-as költségvetésben való biztosítása nem hátráltathatja más uniós politikák sikeres megvalósítását a programozási időszak utolsó évében, különös tekintettel azon politikákra, amelyek hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, és kifejezetten kéri, hogy a lehetséges átcsoportosítások ne sértsék e költségvetési prioritásokat; hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság pénzügyi programozásában 47 millió eurós tartalékkeretet irányoz elő az 1a. alfejezetben, ami részben fedezi az ITER szükségleteit;

28. elvárja, hogy a 2013. július 1-jén soron következő horvát csatlakozás fényében a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata gyorsan elfogadásra kerüljön, összhangban az intézményközi megállapodás 29. pontjával („A többéves pénzügyi keret kiigazítása a bővítésre való tekintettel”), és kéri a Bizottságot, hogy a vonatkozó kiegészítő előirányzatokkal kapcsolatos javaslatát nyújtsa be, amint az összes tagállam jóváhagyta a csatlakozási okmányt; ismételten kijelenti, hogy a horvát csatlakozással egy időben – 2013 második felében végrehajtott átcsoportosítások helyett inkább új pénzeszközökkel – biztosítani kell a megfelelő többletfinanszírozást;

Igazgatási kiadások

29. tudomásul veszi a költségvetésekért és a pénzügyi programozásért felelős biztos 2012. január 23-i levelét, amelyben a biztos kijelenti: a Bizottság már 2013-tól kezdődően hajlandó 1%-kal csökkenteni a létszámtervében szereplő álláshelyek számát, gondosan figyelembe véve a nagy, a közepes és a kisméretű főigazgatóságokra gyakorolt eltérő hatásokat; közelről meg kívánja vizsgálni a Bizottság azon szándékát, hogy 2013-hoz képest 2018-ra 5%-kal csökkenti az uniós intézmények és szervek személyzetének létszámát, valamint arra, hogy ezt általános célnak kell tekinteni; emlékeztet arra, hogy a létszámterv minden változása közvetlen hatást gyakorol a költségvetésre, és hogy a változásoknak semmi esetre sem szabad a Költségvetési Bizottság és az Európai Parlament költségvetési előjogait veszélyeztetniük; úgy véli, hogy a személyzet létszámának rövid- vagy hosszú távú csökkentésekor minden esetben előzetes hatásvizsgálatra kell építeni, és figyelemmel kell lenni többek között az Unió jogi kötelezettségeire, valamint az intézmények szerződésekből eredő új hatásköreire és megnövekedett számú feladataira;

30. emlékeztet az intézmények között az eljárás során folytatott szoros és építő jellegű együttműködés fontosságára, és újból megerősíti, hogy készen áll arra, hogy az EUMSZ rendelkezéseinek megfelelően teljes mértékben hozzájáruljon ehhez az együttműködéshez; elvárja, hogy ezen iránymutatásokat teljes mértékben vegyék figyelembe a költségvetési eljárás lefolytatása és a költségvetési tervezet elkészítése során;

○

○         ○

31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

• [1]  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
• [2]  HL L 000, 2012.00.00., 0. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	28.2.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	31 3 5
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marta Andreasen, Richard Ashworth, Reimer Böge, Jean-Luc Dehaene, Isabelle Durant, Göran Färm, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazábal Rubial, Salvador Garriga Polledo, Ivars Godmanis, Ingeborg Gräßle, Estelle Grelier, Carl Haglund, Jutta Haug, Monika Hohlmeier, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Anne E. Jensen, Ivailo Kalfin, Jan Kozłowski, Giovanni La Via, George Lyon, Barbara Matera, Claudio Morganti, Miguel Portas, Dominique Riquet, László Surján, Derek Vaughan, Angelika Werthmann
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alexander Alvaro, Hynek Fajmon, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Peter Jahr, Jürgen Klute, María Muñiz De Urquiza, Paul Rübig, Peter Šťastný, Theodor Dumitru Stolojan, Gianluca Susta
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Hannu Takkula