Eljárás : 2011/2185(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0086/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0086/2012

Viták :

PV 17/04/2012 - 14
CRE 17/04/2012 - 14

Szavazatok :

PV 18/04/2012 - 7.6
CRE 18/04/2012 - 7.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0126

JELENTÉS     
PDF 487kDOC 399k
2012. március 30.
PE 478.549v04-00 A7-0086/2012

az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról, ideértve annak az EU emberi jogi stratégiai politikájára gyakorolt következményeit

(2011/2185(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Richard Howitt

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról, ideértve annak az EU emberi jogi stratégiai politikájára gyakorolt következményeit

(2011/2185(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat által 2011. szeptember 26-án közzétett, az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló 2010. évi uniós éves jelentésre (11501/2/11),

–   tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

–   tekintettel a Külügyi Tanács 2011. február 21-én Brüsszelben tartott 3069. ülésén elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban található emberi jogi és demokráciazáradékról szóló 2006. február 14-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 13. ülésszakáról (Genf, 2010. március 1–26.) szóló 2010. február 25-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) megtartott felülvizsgálati konferenciáról szóló 2010. május 19-i állásfoglalására(3), a 2011. május 31. – június 11. között az ugandai Kampalában megtartott felülvizsgálati konferencián elfogadott állásfoglalásokra és nyilatkozatokra, valamint az EU által tett vállalásokra,

–   tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című 2011. november 17-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(5) és a felülvizsgált cselekvési tervre,

–   tekintettel az emberi jogi jogvédőkről szóló ENSZ-nyilatkozatra, az ENSZ-főtitkárnak az emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különleges képviselője tevékenységeire, az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a gyermekek jogainak védelméről szóló uniós iránymutatásokra, a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra, valamint az ezeket a kérdéseket érintő, számos korábbi európai parlamenti állásfoglalásra,

–   tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló 2010. november 25-i állásfoglalásra(8),

–   tekintettel a szociálpolitika külső dimenziójáról, a munkaügyi és szociális normák előmozdításáról és az európai vállalatok szociális felelősségéről szóló 2011. június 8-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel az egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodásra, valamint annak későbbi, 2005. februári és 2010. júniusi felülvizsgálataira,

–   tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének sürgős eseteiről szóló összes állásfoglalására,

–   tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a személyekkel szembeni, valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia, negatív sztereotípiák, megbélyegzés, megkülönböztetés, erőszak vagy erőszakra való uszítás elleni küzdelemről szóló 66/167. számú határozatára,

–   tekintettel a Külügyek Tanácsa 3101. ülésén 2011. június 20-án elfogadott, az európai szomszédságpolitikáról szóló következtetésekre,

–   tekintettel a Tibetről, különösen a szerzetesnők és szerzetesek önfeláldozásáról szóló, 2011. október 27-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1934/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet közös tervezetéről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalásához csatolt, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a következő – a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó – többéves pénzügyi kerettel összefüggő alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi nyilatkozatra(13),

–   tekintettel a Külügyi Tanácsnak a 2011. december 1-jén tartott 3130. ülésén elfogadott, a Demokráciáért Európai Alapítványról szóló következtetéseire, valamint a COREPER által 2011. december 15-én elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezés létrehozásáról szóló nyilatkozatra,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. és 21. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió emberi jogi jogvédőkről szóló iránymutatásaira,

–   tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(14),

–   tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(15),

–   tekintettel az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2010. december 16-i állásfoglalására(16),

–   tekintettel a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló egyezménynek az Európa Tanács miniszteri tanácsa általi, 2011. április 7-i elfogadására,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a törvénytelen, azonnali vagy önkényes kivégzésekről szóló, 2010. december 21-i 65/208. számú határozatára,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló 46/121., 47/134. és 49/179. sz. határozataira, a szegénység felszámolása világnapjának létrehozásáról szóló 47/196. sz. határozatára, valamint a szegénység felszámolása nemzetközi évének megtartásáról és a szegénység felszámolása első ENSZ-évtizedének kikiáltásáról szóló 50/107. sz. határozatára,

–   tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló E/CN.4/Sub.2/1996/13., E/CN4/1987/NGO/2., E/CN4/1987/SR.29. és E/CN.4/1990/15. számú dokumentumára, a fejlődéshez való jogról szóló E/CN.4/1996/25. számú dokumentumára, valamint a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció megelőzésével és a kisebbségek védelmével foglalkozó ENSZ-albizottság gazdasági, szociális és kulturális jogok megvalósításáról szóló 1996/25. sz. határozatára,

–   tekintettel az ENSZ különleges előadójának a rendkívüli szegénységről és az emberi jogokról szóló jelentésére (A/66/265), amely a szegénységben élő személyeket büntető, elkülönítő és ellenőrző és az autonómiájukat aláaknázó törvényeket, jogszabályokat és gyakorlatokat vizsgálja,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a rendkívüli szegénységről és az emberi jogokról szóló, 2011. június 17-i 17/13. határozatára és az Emberi Jogi Tanács összes többi vonatkozó határozatára,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című 2011. október 13-i közleményére (COM(2011)0637),

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozatára,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2011. május 3-i 65/276. számú határozatára az Európai Uniónak az ENSZ munkájában történő részvételéről,

–   tekintettel a Bizottságnak az Unió külső fellépési eszközeinek végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. december 7-i javaslatára (COM(2011)0842),

–   tekintettel a Bizottságnak a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2011. december 7-i javaslatára (COM(2011)0844),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 2011. december 14-i állásfoglalására(17),

–   tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200),

–   tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–   tekintettel az Európai Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681) és az Edinburgh-i Egyetem által 2010 októberében készített, az emberi jogok jogszabályi keretéről és az Európai Unión kívül működő európai vállalatokra vonatkozó környezetről szóló tanulmányra,

–   tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című 2010. november 25-i állásfoglalására(18),

    tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására(19),

–   tekintettel az ENSZ különleges előadójának a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításáról és védelméről szóló 2011. május 16-i jelentésére (A/HRC/17/27), amely aláhúzza a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normáknak és szabványoknak az internetre mint kommunikációs eszközre való alkalmazhatóságát,

–   tekintettel az ENSZ-főtitkár gyermekekkel szembeni erőszakkal foglalkozó különleges képviselőjének 2012. január 13-i éves jelentésére, amely újólag megerősíti a gyermekek erőszaktól való mentességére vonatkozó alapvető emberi jogi normát, és felszólít a gyermekek jogairól szóló egyezmény fakultatív jegyzőkönyveinek egyetemes ratifikálására, valamint a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájának tilalmáról szóló nemzeti jogszabályok hatályba léptetésére,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni közös biztonság- és védelempolitika alakulásáról szóló 2011. május 11-i állásfoglalására(20),

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és valamennyi vonatkozó nemzetközi emberi jogi okmányra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányára,

–   tekintettel az ENSZ valamennyi emberi jogi egyezményére és azok fakultatív jegyzőkönyveire(21),

–   tekintettel az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–   tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az EU-nak az egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára(22),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7–0086/2012),

A. mivel az alapító szerződések arra kötelezik az Uniót, hogy külső fellépését a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának, az emberi méltóság és a kisebbségek jogai tiszteletben tartásának, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának elveire alapozza;

B.  mivel az igazságszolgáltatás és a jogállamiság a fenntartható béke alappillérei, amelyek szavatolják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma döntő mértékben hozzájárul az emberi jogok érvényesüléséhez, a nemzetközi joghoz és a büntetlenség elleni küzdelemhez;

C. mivel a demokrácia, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és az elszámoltathatóság az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a tolerancia és az egyenlőség legjobb biztosítékai;

D. mivel a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság az Európai Unió alapját képezik, és ennek külső fellépéseiben határozottan tükröződnie kell;

E.  mivel az emberi jogok és a fejlődés között összefüggés van; mivel az emberi jogok létfontosságúak a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez és fenntartásához;

F.  mivel az állam által alkalmazott szankciók kockázata nélküli lelkiismereti, vallás-, véleménynyilvánítási és szólásszabadság alapvető egyetemes jog;

G. mivel az emberi jogi jogvédők kulcsfontosságú szereplői az emberi jogok védelmének és előmozdításának, valamint a demokrácia megszilárdításának;

H. mivel a nem kormányzati szervezetek létfontosságúak a demokratikus társadalmak fejlődéséhez és sikeréhez, valamint a kölcsönös megértés és a tolerancia előmozdításához;

I.   mivel a vallásszabadságot, illetve a meggyőződés szabadságát a világ számos részén továbbra is fokozódó mértékben fenyegetik a kormányzati, illetve a társadalmi korlátozások, ami a magánszemélyekkel és vallási közösségekkel – köztük a vallási kisebbségek képviselőivel – szembeni megkülönböztetéshez, intoleranciához és erőszakhoz vezet;

J.   mivel le kell vonni a tanulságokat az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokrácia uniós politikák középpontjába állításával egyidejűleg a külső fellépések átalakításában és az önkényuralmi rendszerű országok átmenetének elősegítésében elkövetett korábbi hibáiból, különösen ott, ahol stabilitási és biztonsági problémák gyengítették a demokrácia és az emberi jogok elősegítésének elvszerű politikáját; mivel ezek a hibák azt mutatják, hogy át kell alakítani az ezzel kapcsolatos jelenlegi uniós eszközöket, és új eszközöket kell létrehozni a Demokráciáért Európai Alapítványhoz hasonlóan, amely olyan, szakértői jellegű, proaktív, egyszerű szerkezetű – és ezáltal a költségek, a döntések és a válaszadás szempontjából egyaránt hatékony, az EU számára elérhető – eszköz, amely a helyi partnerekkel folytatott közvetlen együttműködés, valamint az európai és a helyi partnerek összekapcsolása révén képes az érintett országok helyi körülményeire vonatkozó mélyreható ismeretek és információk alkalmazására, valamint az uniós, tagállami és egyéb források közvetlen, illetve azok újbóli kiosztásán keresztül történő – kölcsönösen biztonságos és szükség esetén megtagadható – felhasználására a nem demokratikus és átalakulóban lévő országokban a demokratikus ellenzék kialakítására irányuló civil társadalmi kapacitás és a demokratikus változásra törekvő politikai szereplők támogatása érdekében;

K. mivel a szabad és tisztességes választások csupán az első lépést jelentik a demokrácia felé, amely az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás elvének tiszteletben tartásán alapuló, hosszú távú folyamat;

L.  mivel az EU és harmadik országok között létrejött és uniós fejlesztési segélyeket biztosító partnerségi megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékok és az emberi jogokkal kapcsolatos feltételek végrehajtása továbbra sem kielégítő;

M. mivel 2010-ben volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325(2000). számú határozata elfogadásának 10. évfordulója; mivel azonban az EU-ban és a világon mindenütt további erőfeszítésekre van szükség ennek végrehajtásához;

N. mivel egyes tagállamok egyedi tapasztalatokkal rendelkeznek az önkényuralmi rendszerek saját múltjukban való leküzdése terén, és mivel az átmenettel kapcsolatos ilyen jellegű tapasztalatokat jobban ki kellene használni a partnerországokkal meglévő uniós kapcsolatokban a demokrácia és az emberi jogok megerősítése területén;

O. mivel az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló 2010. évi uniós éves jelentés általános áttekintést nyújt az ezzel kapcsolatos uniós politikáról;

P.  mivel ezen állásfoglalás célja, hogy megvizsgálja, értékelje és adott esetben építő jellegű kritikával illesse a Bizottságnak, a Tanácsnak, a főképviselőnek és az Európai Külügyi Szolgálatnak az emberi jogok területén folytatott tevékenységeit és a Parlament általános tevékenységeit az uniós fellépések tüzetes áttekintése, valamint annak érdekében, hogy információkkal szolgáljon az Unió ezzel kapcsolatos politikájának közelgő felülvizsgálatához;

Általános szempontok

1.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Európai Unió (EU) hiteles szereplő legyen a külkapcsolatokban, a Szerződéssel és a közösségi vívmányokból eredő kötelezettségekkel összhangban következetesen kell fellépnie, és el kell kerülnie a kettős mércét az emberi jogi politikái és más külpolitikái között, a belső és a külső politikái között, továbbá a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban, e megközelítésnek pedig az emberi jogokra vonatkozó országstratégiai dokumentumok kidolgozásának és az olyan cselekvési tervek végrehajtásának kihívásával kell párosulnia, amelyeknek a demokratizálódásra is ki kell terjedniük, tükrözve az egyes országokra gyakorolt hatások tekintetében meglévő sajátosságokat, továbbá teljes mértékben hasznosítva az Unió ehhez rendelkezésre álló eszközeit;

2.  hangsúlyozza, hogy megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a polgári jogok és az alapvető szabadságok a gazdasági válságok idején ne kerüljenek veszélybe, illetve ne szoruljanak háttérbe;

3.  hangsúlyozza azt is, hogy az Unió politikáinak következetesnek és az Európai Unión belül példaértékűnek, valamint koherensnek is kell lenniük, és összhangban kell állniuk az alapvető értékekkel és elvekkel annak érdekében, hogy az EU globális szinten maximalizálni tudja hitelességét és az emberi jogok területén folytatott politikák hatékonyságát;

4.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági és szociális jogok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1948-as elfogadása óta az emberi jogok szerves részét képezik; ezért úgy véli, hogy az EU-nak segítséget kell nyújtania e jogoknak azokban a legkevésbé fejlett és fejlődő országokban történő végrehajtásához, amelyekkel nemzetközi megállapodásokat, köztük kereskedelmi megállapodásokat köt;

5.  úgy véli, hogy a menedékjogi irányelvek átdolgozásának véget kell vetnie az emberi jogok megsértésével kapcsolatos folyamatos aggodalmaknak, valamint a kettős mérce tagállamok általi alkalmazásával kapcsolatos vélekedéseknek; kitart amellett, hogy a tagállamoknak megfelelőségi táblázatokat kell biztosítaniuk az irányelvek vonatkozó rendelkezéseiről ahhoz, hogy lehetővé tegyék azok végrehajtásának megfelelő ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy a közös politika kialakításának nehéz folyamata lehetőséget ad a bevált gyakorlat alapul vételére; rámutat az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH) által betöltendő szerepre; továbbra is úgy véli, hogy a tagállamoknak szerepet kell játszaniuk a menekültek letelepítésében, és ismételten követeli a menekültek letelepítésére vonatkozó valódi közös uniós program létrehozását;

6.  felszólítja az Egyesült Államokat, hogy tartsa be a Guantánamói-öbölben lévő fogolytábor bezárására vonatkozó ígéretét; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a Guantánamóból szabadon bocsátott azon nem európai foglyok letelepítésére irányuló erőfeszítéseket, akiket származási országukba azért nem lehet visszatelepíteni, mert életveszély, kínzás, vagy kegyetlen és embertelen bánásmód fenyegeti őket;

7.  felhívja az Uniót, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyék meg a szükséges intézkedéseket azon migránsok tengeri mentésének biztosítása érdekében, akik az Unióba szeretnének bejutni, valamint biztosítsák a tagállamok és az illetékes hatóságok közötti koordinációt és együttműködést annak elkerülése érdekében, hogy nők, gyermekek és férfiak százai szenvedjenek hajótörést és vesszenek a tengerbe;

8.  ösztönzi az Uniónak az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozásáról folytatott tárgyalásokat, és elítéli egyes tagállamok, nevezetesen Franciaország és az Egyesült Királyság obstrukciós hozzáállását;

9.  üdvözli az emberi jogokkal kapcsolatos országstratégiai dokumentumok létrehozását, és hangsúlyozza, hogy ezeknek a demokratizálódásra is ki kell terjedniük; felhív e dokumentumok azonnali végrehajtására a helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetekkel folytatott, széles körű konzultációs folyamatokon és az egyes országok helyzetének és szükségleteinek elemzésén alapuló, valamint az Unió ehhez rendelkezésre álló eszközeit teljes körűen hasznosító, e stratégiákat kiegészítő cselekvési tervek révén; kitart amellett, hogy ezeket az országstratégiai dokumentumokat az összes politikában és releváns külső finanszírozási eszközben érvényesítendő referenciadokumentumokként kell felhasználni; ismételten felhív arra, hogy az országstratégiai dokumentumokat tegyék elérhetővé a Parlament számára; hangsúlyozza, hogy következetességre van szükség, valamint hogy el kell kerülni a kettős mércét;

10. nyomatékosítja a civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok védelmében és előmozdításában játszott döntő szerepét; kéri, hogy végezzék el az uniós delegációkon belüli, a civil szervezetekkel és az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó kapcsolattartók kinevezését; hangsúlyozza, hogy az Uniónak a civil társadalommal ápolt kapcsolatait valódi partnerségre kell építeni, ideértve az egyenlőségen alapuló, módszeres, időben történő és rendszeres párbeszédet, amelynek garantálnia kell a civil társadalmi szereplőknek a jó kormányzás folyamatában való aktív részvételét; hangsúlyozza továbbá, hogy az ennek keretében összegyűjtött információkat megfelelő célokra kell felhasználni, egyúttal pedig védeni is kell azokat az uniós politikákban, elsősorban az emberi jogi és demokráciazáradékok útján; hangsúlyozza, hogy javítani kell az emberi jogok védelmében világszerte érintett különböző szereplők közötti információcserét, hogy jobban megismerhessék a – különösen egyes konkrét esetek vonatkozásában végrehajtott – különböző tevékenységeket és fellépéseket, valamint a felmerült nehézségeket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy létre kell hozni egy civil társadalmi ellenőrző mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalmat módszeresen bevonják a megállapodások és a programok végrehajtásába; ugyanakkor üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a keleti partnerség civil társadalmi fóruma, és ösztönzi az uniós intézményeket, hogy valósítsák meg jobban az EP és a civil társadalom között megrendezett 2009-es brüsszeli, 2010-es berlini, valamint 2011-es poznańi fórumon kidolgozott ajánlásokban és nyilatkozatokban foglaltakat;

11. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU néhány partnerországa politikai alapokra helyezett és koholt eljárásokat indít magánszemélyekkel szemben, ekként pedig megsérti az emberi jogokat és a jogállamiság alapvető normáit; rendkívüli mértékben aggasztja, hogy a nemzetközi felhívások ellenére ezekben a harmadik országokban nem tettek intézkedéseket a politikai indíttatású ügyekben elítélt személyek jogainak szavatolására és tiszteletben tartására;

12. hangsúlyozza, hogy a polgárok közéletben való közvetlen részvételének a politikai pártokban való – nemzeti és európai szintű – részvételükön keresztül történő elősegítése alapvető véleménynyilvánítási és demokratikus jog;

13. sürgeti az Európai Uniót, hogy fokozza erőfeszítéseit, hatékonyabban érvényesítse az emberi jogokat és a demokráciát a fejlesztési együttműködés minden területén, és biztosítsa, hogy az EU fejlesztési programjai hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerországok betartsák a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket; kéri továbbá, hogy az emberi jogok és a demokrácia – tekintettel a humanitárius vészhelyzetekből a fejlődés irányába való átmenetben betöltött kiemelkedő szerepükre – jelenjenek meg a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolására irányuló (LRRD) programokban;

14. üdvözli, hogy a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közlemény(23) különös jelentőséget tulajdonít az emberi jogoknak, a demokráciának és a jogállamiságnak, és hangsúlyozza, hogy a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jó kormányzás, a béke és a biztonság a fejlődésnek, a szegénység csökkentésének és a millenniumi fejlesztési célok elérésének szinergiát alkotó és egymást kölcsönösen erősítő előfeltételei; ismételten megerősíti az emberi jogokra összpontosító fejlesztési politika jelentőségét, és felhívja az Uniót, hogy fejlesztési programjaiban határozzon meg konkrét, mérhető, megvalósítható és időhöz kötött célkitűzéseket az emberi jogok és a demokrácia tekintetében; felszólítja az Uniót, hogy fejlesztési támogatását az intézményépítésre és a kedvezményezett államok civil társadalmának fejlesztésére koncentrálja, mivel ezek alapvető szerepet töltenek be a jó kormányzásban, valamint az elszámoltathatóság és a fejlesztési folyamatért való felelősségvállalás biztosításában; felhív az emberi jogi és a feltételességi záradékok megerősítésére az EU által támogatott programokban; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy keressen új lehetőségeket a partnerországokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és a fejlesztési együttműködés közötti megfelelőbb kapcsolatok biztosítására;

15. hangsúlyozza, hogy az Uniónak biztosítania kell, hogy a fejlesztési politika, a béketeremtés, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság területén tett fellépései kölcsönösen erősítsék egymást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az instabilitással küzdő országokra irányuló megfelelő stratégiák kidolgozásának szükségességét;

16. hangsúlyozza a mélyszegénység és az emberi jogok hiánya közötti kölcsönös összefüggést, és rámutat arra, hogy alapelveket kell kidolgozni az emberi jogokkal kapcsolatos normák és kritériumok alkalmazására vonatkozóan a mélyszegénységgel szembeni küzdelem terén;

17. ismételten hangsúlyozza, hogy a világ szegénységben élő népességének 70%-a vidéki területen él és megélhetése, illetve jóléte közvetlenül függ a természeti erőforrásoktól, valamint hogy a városi szegények is ezektől az erőforrásoktól függenek; felszólítja az Európai Uniót, hogy alapvető jogként védelmezze a lakosoknak az országuk természeti és létfontosságú erőforrásaihoz való hozzáférését, valamint a földhöz és az élelemhez való hozzáférést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nagyon sokan nem férnek hozzá egyes alapvető javakhoz, például a vízhez; felhívja a figyelmet az ENSZ társadalmi felelősségvállalásról szóló egyezményében meghatározott jogokra, köztük a megfelelő táplálkozáshoz való jogra, a szociális minimumnormákra, az oktatáshoz való jogra, az egészségügyi ellátáshoz való jogra, a méltányos és kedvező munkakörülményekhez való jogra, valamint a kulturális életben való részvételhez való jogra, amelyeket egyenértékűként kell kezelni;

Az Unió 2010-es éves jelentése

18. hangsúlyozza az Unió emberi jogokról és demokráciáról szóló éves jelentésének fontosságát az Unió ezzel kapcsolatos politikájának elemzése és értékelése tekintetében; sajnálattal állapítja meg, hogy a főképviselő/a Bizottság alelnöke és/vagy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) – az emberi jogok világban tapasztalható helyzetéről szóló éves jelentések ismertetése óta első alkalommal – ebben az évben egyáltalán nem terjesztette a jelentést a plenáris ülés elé, és nyomatékosan buzdítja a főképviselőt/alelnököt, hogy a jövőben az ilyen jelentéseket időben mutassa be a Parlamentnek;

19. sajnálatát fejezi ki az éves jelentés nagyrészt leíró jellegével és az egyszeri fellépésekre való túlzott összpontosítással kapcsolatban; ismételten kéri egy sokkal szisztematikusabb megközelítés alkalmazását, beleértve az egyes országokra vonatkozó mutatók és referenciaértékek alkalmazását, és hogy a teljesítmény megalapozott értékelésének elősegítése érdekében e célértékek viszonylatában elemezzék a teljesítményt az éves jelentésben;

20. üdvözli, hogy az idei éves jelentésben egy egész szakasz foglalkozott a nők elleni erőszakkal és a gyermekek jogaival; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az olyan kegyetlenségekre, mint a kényszerabortuszok és a nemek kiválasztásán alapuló abortuszok, a kényszersterilizáció, valamint a női nemi szervek csonkítása; elismeri a halálbüntetés világszerte történő megszüntetése érdekében tett támogató erőfeszítéseknek és az igazságügyi reformoknak biztosított elsőbbséget; támogatja a főképviselő/alelnök által a nemzetközi fórumokon való uniós fellépésre helyezett gyakorlati hangsúlyt;

21. megállapítja, hogy az éves jelentés nem tartalmaz külön szakaszt a fejlesztésre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy – különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének fényében, és tekintettel az emberi jogokkal kapcsolatos jelenlegi integrált stratégiára – az éves jelentésben külön tematikus szakaszban kellene foglalkozni az emberi jogokkal és a fejlesztéssel;

22. sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy a jövőbeni éves jelentések kidolgozása során aktívan, szisztematikusan és átláthatóan konzultáljon a Parlamenttel, időben és átfogóan konzultáljon az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel, nyilvános felhívást intézve minden érdekelt szervezethez a folyamatban való közreműködésük érdekében, és fokozottan felhasználva a szociális hálózatokat és a médiát a lehető legtöbb szervezettel való konzultáció érdekében; felszólítja továbbá a főképviselőt/alelnököt, hogy szisztematikusan konzultáljon a Parlamenttel, és számoljon be arról, hogy miként vette figyelembe a Parlament állásfoglalásait; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy a Parlament kérésére mindenkor rendszeresen tájékoztasson a jövőbeni éves jelentések elkészítésének állapotáról;

Érvényesítés

23. tudomásul veszi az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője intézményének létrehozására vonatkozó, régóta hangoztatott parlamenti felhívás nyomán a főképviselő/alelnök által a Parlamenthez intézett, 2011. december 13-i nyilatkozatot; kéri, hogy egy ilyen pozíció létrehozása esetén az EU különleges képviselője olyan ágazatokon átnyúló készségekkel rendelkezzen, amellyel előmozdíthatja az emberi jogok valamennyi uniós politikába való beépítését célzó koherens politika végrehajtását; azonban óva int minden olyan kísérlettől, amelynek célja, hogy az emberi jogi politikát egy ilyen különleges képviselő létrehozásán keresztül elkülönítsék az átfogó külpolitikai stratégiáktól;

24. létfontosságúnak tartja, hogy a – különösen a kereskedelemre, energiára, visszafogadásra, biztonságra és műszaki együttműködésre vonatkozó – nemzetközi megállapodások ne mondjanak ellent az EUSZ 21. cikkében rögzített uniós alapelveknek; javasolja, hogy még az ilyen megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdése előtt és a tárgyalási szakaszban is végezzék el az emberi jogokkal kapcsolatos, referenciaértékeken alapuló hatásvizsgálatokat, és ezeket a végrehajtásért felelős uniós intézmények és szolgálatok felméréseit és a civil társadalom intézményesített ellenőrző mechanizmusainak részét képező helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetek értékeléseit magukban foglaló, az elért haladásról szóló rendszeres jelentések kövessék; kitart amellett, hogy e tekintetben maradéktalanul alkalmazni kell az EUSZ 218. cikkét, amelynek értelmében a Bizottság köteles a harmadik országokkal megkötendő nemzetközi megállapodásokra vonatkozóan folytatott tárgyalások valamennyi szakaszáról tájékoztatni a Parlamentet és a Tanácsot; e tekintetben rendkívüli fontosnak tartja, hogy az uniós intézmények magas színvonalú és független szakértelemmel rendelkezzenek az emberi jogok és a demokrácia egyes országokban fennálló helyzetét illetően;

25. javasolja, hogy az emberi jogok érvényesítésére vonatkozó általános elképzeléseken túllépve dolgozzanak ki néhány gyakorlati intézkedést, amelyeknek az összes, külső feladatot ellátó uniós tisztviselőre, valamint a tagállamoknak az EU ügynökségei, köztük a FRONTEX operatív tevékenységeiben részt vevő személyzetére, illetve az Uniónak dolgozó és az Unió által finanszírozott szakértőkre is kötelezőnek kell lennie, akiknek meg kell felelniük a nemzetközi normáknak és szabványoknak; hangsúlyozza, hogy az emberi jogi képzést kötelezővé kell tenni az Európai Külügyi Szolgálatnál és a Bizottság érintett egységeinél; javasolja, hogy az alkalmazottak éves értékelésének részeként a jogérvényesítéshez kapcsolódó feladatokat építsék be a tisztviselők munkaköri leírásaiba;

26. ajánlja továbbá, hogy amennyiben valamely olyan partnerország, amellyel nemzetközi megállapodás – például partnerségi és együttműködési megállapodás – jött létre, súlyosan megsérti az emberi jogokat, az EU tegyen határozottabb lépéseket a megállapodásban szereplő emberi jogi záradékokban előírt megfelelő szankciók végrehajtására, köztük a megállapodás esetleges ideiglenes felfüggesztésére;

27. kiemeli annak fontosságát, hogy az Európai Parlamenttel együttműködésben megfelelő nyomon követési programokat kell kidolgozni az uniós választási megfigyelő missziók jelentéseire vonatkozóan, biztosítva azt, hogy ezek a nyomon követési programok az esetleges fejlesztési programokhoz is kapcsolódjanak;

28. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás érvényesítésének ki kell terjednie a büntetlenség elleni küzdelem és a komplementaritás elvének szisztematikus figyelembevételére a kereskedelem, a fejlesztés és a jogállami segítségnyújtás tágabb összefüggéseiben; hangsúlyozza, hogy az áldozatok rehabilitálását és a társadalomba, illetve az érintett közösségekbe való visszailleszkedését kell a középpontba helyezni, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott csoportokra, köztük a nőkre, gyermekekre, fiatalokra, és a fogyatékkal élőkre; kiemeli, hogy alkotmányos struktúrák – köztük hatékony jogrendszer, a hatalmi ágak szétválasztása, valamint elismert és független igazságszolgáltatás – létrehozására van szükség ahhoz, hogy bármelyik országban is megerősödjön az emberi jogok előmozdítása; javasolja, hogy az általános preferenciarendszer pluszba (GSP+) felvett harmadik országok által megerősítendő, a jó kormányzásról és a jogállamiságról szóló nemzetközi szerződések csomagját egészítsék ki a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumával; javasolja a harmadik országokkal kötött uniós megállapodások emberi jogokra és demokráciára vonatkozó záradékainak következetes kiegészítését a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékokkal, figyelembe véve azt, hogy ezeket a záradékokat a megállapodások létfontosságú elemeinek kell tekinteni, különös tekintettel a stratégiai partnerségekre és az európai szomszédságpolitika által érintett országokra;

Az EU fellépése az Egyesült Nemzetek Szervezete összefüggésében

29. üdvözli az ENSZ Közgyűlése „Az Európai Unió részvétele az ENSZ munkájában” című, 65/276. számú határozatának elfogadását, amely az Unió által a szervezetben betöltött szerep növelésére irányuló jelentősebb erőfeszítések visszafogott kezdetének tekinthető; hangsúlyozza, hogy az egyetlen hangon való megszólalás nem mehet az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmak rovására, éppen ellenkezőleg úgy véli, hogy az Uniónak határozottan ragaszkodnia kell jogai érvényesítéséhez és ki kell használnia státuszát ahhoz, hogy nagyra törő stratégiát folytasson az emberi jogokkal és a demokrácia előmozdításával kapcsolatban;

30. megismétli a Tanácshoz intézett arra irányuló felhívását, hogy hatalmazza fel a főképviselőt/alelnököt a tagállamok nagykövetei és az uniós nagykövetek – különösen a multilaterális szinten, például Genfben és New Yorkban dolgozó nagykövetek – közötti rendszeres konzultációkra vonatkozó iránymutatások kidolgozására annak érdekében, hogy az EU sikerrel hajtsa végre az ENSZ cselekvési programját, és felléphessen az emberi jogok előmozdításáért és védelméért;

31. üdvözli az Uniónak az Emberi Jogi Tanács reformjában betöltött konstruktív szerepét, különösen az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala függetlenségének teljes körű támogatását, valamint a különleges eljárások, az országspecifikus megbízatások, valamint az összes emberi jog oszthatatlansága szerepének védelmét; javasolja, hogy az Unió és tagállamai fejezzék ki egyértelműen, hogy ellenzik az egyes regionális csoportok által az Emberi Jogi Tanács választásain követett „tiszta lappal indulás” elvét; üdvözli az egyetemes időszakos felülvizsgálat első teljes ciklusát és javasolja, hogy az EU tagállamai jó példával járjanak elől az első körben beérkezett információkra építve a nemzeti szintű konzultációkat követően; támogatja az egyetemes időszakos felülvizsgálat nyomon követésének beillesztését az EU által harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott párbeszédek napirendjébe és az országstratégiai dokumentumokba;

32. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az Emberi Jogi Tanácsban több javaslata esetében szülessen konszenzus, az Unió elérési kapacitásait sürgősen javítani kell többek között a főképviselő/alelnök abban való segítésével, hogy a harmadik országok fővárosait megnyerjék az Unió álláspontjainak támogatásához; üdvözli a Tanács emberi jogi munkacsoportja által az Emberi Jogi Tanács üléseinek előkészítésével kapcsolatban alkalmazott stratégiaibb jellegű, középtávú megközelítést;

A Nemzetközi Büntetőbírósággal és a büntetlenség elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós politika

33. üdvözli az EU Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos politikájának 2011. július 12-i aktualizálását; megállapítja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma „végső eszközt” jelentő mechanizmust hoz létre az emberiesség elleni bűncselekményekért, a népirtásért, háborús bűncselekményekért, valamint az agresszió bűntettéért felelős személyek igazságszolgáltatás elé állítása érdekében, amint azt a Római Statútumban szereplő komplementaritás elve előírja; elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozza a „komplementaritás uniós eszköztárát”, amelynek célja a nemzeti kapacitások fejlesztésének támogatása és az állítólagos nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatban folytatott vizsgálatokra és eljárásokra irányuló politikai akarat megteremtése, továbbá hangsúlyozza a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a civil társadalmi szervezetekkel az eszköztár véglegesítése érdekében folytatott, mélyreható konzultációk jelentőségét; üdvözli a tagállamok civil társadalma által a komplementaritás olyan országokban való támogatására tett erőfeszítéseket, ahol a nemzetközi jog szerinti bűncselekményekre és az emberi jogok tömeges megsértésére került sor, és ösztönzi az ilyen erőfeszítések folytatását; szorgalmazza, hogy az Unió és tagállamai fogadjanak el egy sor belső iránymutatást a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyekkel való kapcsolattartás magatartási kódexéről; felhívja a tagállamokat (különösen a Ciprusi Köztársaságot, a Cseh Köztársaságot, Magyarországot, Olaszországot, Luxemburgot és Portugáliát), hogy fogadjanak el nemzeti jogszabályokat a bírósággal folytatott együttműködésre vonatkozóan, és az együttműködés elősegítése – különösen az elfogatóparancsok és a bíróság más kérései végrehajtásának biztosítása – érdekében kössenek keretmegállapodásokat a Nemzetközi Büntetőbírósággal;

34. üdvözli a Római Statútumnak a kampalai felülvizsgálati konferencián az agresszióval és bizonyos háborús bűncselekményekkel kapcsolatban elfogadott módosításait, és felhívja az összes tagállamot, hogy haladéktalanul ratifikálják ezeket a lényeges módosításokat, és hazai büntetőrendszerük részeként hajtsák végre azokat; ezzel összefüggésben felszólítja a Tanácsot és az Európai a Bizottságot, hogy a Római Statútum egyetemességének biztosítása és erősítése érdekében nemzetközi tekintélyüket latba vetve szálljanak síkra a nemzetközi jogot sértő agresszió fogalmának nemzetközi megállapodáson alapuló meghatározása mellett; üdvözli az Unió vállalásait, különösen a büntetlenség elleni küzdelemre vonatkozóan, amely a megállapodások megkötésekor az Unió partnereivel közösen vallott alapértéknek tekinthető, és felhív a vállalások következetes megvalósítására;

35. javasolja, hogy az EU szisztematikusan építsen be a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos záradékokat a harmadik országokkal kötött megállapodásokba, és a Cotonoui Megállapodás keretében mozdítsa elő a Nemzetközi Büntetőbíróság iránti tiszteletet, a vele való együttműködést és annak támogatását, valamint az Unió és a regionális szervezetek – köztük az Afrikai Unió, az Arab Liga, az Amerikai Államok Szervezete, valamint az EBESZ – és a harmadik országok közötti párbeszédet;

36. üdvözli az Unió és a tagállamok által a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott pénzügyi és logisztikai támogatást, és javasolja annak fenntartását; mélységes aggodalmát fejezi ki a Részes Államok Közgyűlése 2011. decemberi ülésén folytatott költségvetési viták kimenetelével kapcsolatban, amely azzal fenyeget, hogy a bíróság elegendő finanszírozás nélkül marad, ami aláássa az igazságszolgáltatásra és az új helyzetekre való reagálásra vonatkozó képességét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tanúsítsanak megfelelő támogatást a bíróság működése iránt, beleértve azt is, hogy vállaljanak tevékeny szerepet a vád alá helyezett személyek átadásában;

A demokratizálódás támogatását szolgáló uniós politikák

37. kitart amellett, hogy a fejlesztéssel, a demokráciával, az emberi jogokkal, a jó kormányzással és a biztonsággal kapcsolatos célok összefüggnek egymással; megismétli azon meggyőződését, hogy az Unió minden külső fellépésének ötvöznie kell egyrészről a politikai dimenziót, amely támogatja a pluralizmust, demokráciát, illetve az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint másrészről a fenntartható fejlődésen alapuló fejlesztési dimenziót, amely a társadalmi-gazdasági haladást – és azon belül a szegénység felszámolását, az egyenlőtlenség elleni küzdelmet és az élelmiszer iránti alapvető szükségleteket – helyezi középpontba; ezzel összefüggésben hozzáteszi, hogy az uniós fejlesztési segélyprogramoknak olyan konkrét és alapvető reformokat kell tartalmazniuk, amelyek biztosítják az emberi jogok, az átláthatóság, a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását és a korrupció elleni küzdelmet a kedvezményezett országokban; megállapítja továbbá, hogy szigorúbb feltételrendszert kell alkalmazni, a támogatásokat pedig fel kell függeszteni az olyan kedvezményezett országokban, amelyek nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják az alapvető emberi jogokat és szabadságokat, és amelyek nem léptetnek hatályba a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő jogszabályokat;

38. úgy véli, hogy a harmadik országokkal meglévő uniós kapcsolatokat a teljesítményorientált, „többet többért” megközelítésnek kell vezérelnie, valamint hogy az Uniónak csak akkor szabadna magasabb státuszt biztosítania a partnerországoknak, ha teljesítik az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos világos követelményeket, és hogy az Uniónak nem szabad visszariadnia e státusz befagyasztásától, amennyiben ezek a követelmények már nem teljesülnek; véleménye szerint ezt komolyan fontolóra kell venni az új, továbbfejlesztett partnerségi megállapodásra vonatkozóan Oroszországgal folytatott további tárgyalások során;

39. felszólít a szabad és tisztességes választások keretében újonnan megválasztott parlamentek szisztematikus támogatására, főként az átalakulóban lévő vagy az EU választási megfigyelő misszióit fogadó országokban; úgy véli, hogy az ilyen támogatást a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéből és a földrajzilag meghatározott eszközökből kell finanszírozni;

40. üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozására irányuló terveket, amelyeket a főképviselő/alelnök és a Bizottság közös közleménye, valamint a 3101. és 3130. ülésen elfogadott tanácsi következtetések rögzítenek, és amelyek elvezettek a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozásáról szóló, a COREPER által 2011. december 15-én elfogadott nyilatkozathoz, valamint üdvözli az EKSZ égisze alatt a tagállamokkal és az uniós intézményekkel együttműködésben létrehozott, a Demokráciáért Európai Alapítvány szervezettel foglalkozó munkacsoport által tett erőfeszítéseket; aláhúzza az alapítványnak a Parlament felügyelete alatt betöltött azon potenciális szerepét, hogy rugalmas és szakirányú eszközként támogassa a nem demokratikus országokban és az átalakulóban lévő országokban a demokratikus változásra törekvőket; sürgeti a Tanácsot annak biztosítására, hogy egyéb fellépései mellett minden ilyen eszköz kiegészítse a meglévő eszközök – különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze – tevékenységét, szükségtelen adminisztratív struktúrák létrehozása nélkül; hangsúlyozza, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány költségvetéséhez való uniós hozzájárulásnak valóban többletforrásokat kell jelentenie, és azt teljes mértékben a pénzügyi szabályoknak megfelelően, a költségvetési hatóság ellenőrzési és felügyeleti jogának tiszteletben tartása mellett kell nyújtani;

Választási támogatás

41. hangsúlyozza egy olyan politikai támogatási folyamat fontosságát, amely nem csupán a választásokat közvetlenül megelőző és követő időszakokra összpontosít, hanem a folyamatosságon alapul; üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök figyelemmel van a mélyreható demokrácia iránt, amely a demokratikus folyamatokat összekapcsolja az emberi jogokkal, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságával, a vallás és meggyőződés szabadságával, a jogállamisággal és a jó kormányzással; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben a vallásszabadsághoz való jognak is kellően kiemelt szerepet kell biztosítani; rámutat, hogy ezt a jogot általában ténylegesen az egyik legalapvetőbb emberi jognak tekintik;

42. ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a választási megfigyelő missziók szempontjából elsőbbséget élvező országok kiválasztása annak alapján történjen, hogy milyen hatást gyakorolhat egy ilyen misszió a valódi, hosszú távú demokratizálódási folyamat előmozdítására;

43. felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot, és az EKSZ-t, hogy minden egyes uniós választási megfigyelő misszióra vonatkozóan dolgozzanak ki politikai stratégiát, majd két évvel a misszió vége után készítsenek értékelést a demokrácia terén elért fejlődésről, és azt terjesszék elő a főképviselővel/alelnökkel az emberi jogok kérdéséről tartott éves parlamenti vita során; üdvözli a főképviselő/alelnök azon kötelezettségvállalását, hogy a választásmegfigyelés során a nők, a nemzeti kisebbségek és a fogyatékkal élők mind jelöltként, mind pedig szavazóként való részvételére fognak összpontosítani(24);

44. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyes választási megfigyelő missziók végén – más nemzetközi szereplőkkel együttműködésben – reális és elérhető ajánlásokat vázoljanak fel, és adott esetben ezeknek az ajánlásoknak a terjesztését és nyomon követését az EU küldöttségei végezzék; úgy véli, hogy a Parlament állandó küldöttségeinek és a közös parlamenti közgyűléseknek nagyobb szerepet kellene betölteniük ezen ajánlások nyomon követése, valamint az emberi jogok és a demokrácia terén elért fejlődés elemzése területén; ennélfogva támogatja az e harmadik országbeli parlamentekkel folytatott fenntartható és rendszeres párbeszéd előmozdítását; hangsúlyozza, hogy javítani kell az Európai Parlament választási megfigyelő küldöttségeinek munkamódszerét, és gondoskodni kell a részt vevő európai parlamenti képviselők és a személyzet készségeinek fejlesztéséről;

Harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk

45. hangsúlyozza, hogy bár üdvözli a strukturált emberi jogi párbeszédben való részvételt, azt túl gyakran kifogásként használják e kérdések magasabb politikai szinteken – köztük a partnerek közötti csúcstalálkozókon – való megvitatásának elkerülésére; felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat és nagykövetségeiket, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az ilyen párbeszédeknek az unió valamennyi, országon belüli külső fellépésébe történő integrálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az eredményekről való jelentéstétel érdekében átláthatóságra és a civil társadalmi szervezetekkel lefolytatott valódi párbeszédre, valamint a párbeszédeket követő tájékoztatásra van szükség;

46. csalódottságának ad hangot ezért amiatt, hogy számos (mostanra már több mint negyven) emberi jogi párbeszédben nem történt előrehaladás, és tudomásul veszi az egyes körökben kifejezésre juttatott véleményt, miszerint egyes esetekben az EU emberi jogi konzultációit eszközként használják, és az inkább folyamattá, semmint mérhető, kézzel fogható eredmények elérésének eszközévé vált;

47. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a párbeszédet követő/konzultációval kapcsolatos értékelések nem vezettek világos teljesítménymutatók vagy referenciaértékek kidolgozásához; szorgalmazza, hogy átlátható módon és a lehető legtöbb érdekelt fél bevonásával határozzanak meg célkitűzéseket az egyes párbeszédeket és egyeztetéseket megelőzően, közvetlenül utánuk pedig értékeljék azok teljesülését; hangsúlyozza, hogy ezeknek az értékeléseknek a következtetéseit be kell építeni az Unió és partnerei közötti csúcstalálkozókba és a kapcsolattartás egyéb formáiba, valamint azokat figyelembe kell venni az Unió és tagállamainak fellépései, illetve más két- és többoldalú kapcsolattartása során; úgy véli, e mutatókat különösen figyelembe kell venni annak érdekében, hogy az EU valamennyi megállapodásában – azok jellegétől függetlenül – biztosított legyen az emberi jogi és demokráciazáradékok hatékony érvényesülése;

48. hangsúlyozza, hogy fontos és sürgetően szükséges e párbeszédek módjának és tartalmának a civil társadalommal folytatott konzultációk alapján történő javítása; megismétli, hogy a párbeszédek csak akkor lehetnek konstruktívak és járhatnak a helyszínen tényleges hatással, ha azokat a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekre vonatkozó uniós célkitűzéseket és iránymutatásokat figyelembe vevő konkrét lépések követik, és ha korrekciós intézkedéseket léptetnek életbe;

49. emlékeztet arra, hogy ezeket a párbeszédeket az Uniónak olyan eszközként kellene alkalmaznia, amellyel felhívja a figyelmet az emberi jogok harmadik országokban történő megsértésének egyes eseteire, így például a Vietnámban és Kínában olyan alapvető jogok, mint a szólás-, gyülekezési, egyesülési és vallásszabadság békés gyakorlása miatt bebörtönzött politikai foglyok és fogva tartottak eseteire; felszólítja továbbá az Uniót, hogy rendszeresen éljen ezzel a lehetőséggel, és kövesse nyomon az általa felvetetett egyedi esetekre adott válaszokat, kövesse figyelemmel ezeket az eseteket és szorosan koordinálja fellépéseit az érintett emberi jogi szervezetekkel és más olyan országokkal, amelyek emberi jogi párbeszédeket folytatnak a szóban forgó országgal;

50. csalódottan veszi tudomásul, hogy csak korlátozott számban és rendszertelenül végeztek értékelést az iránymutatások azon előírása ellenére, miszerint a párbeszédeket „lehetőleg kétévente értékelni kell”; határozottan sajnálja, hogy az Európai Parlament nem vett részt szisztematikusan az eddigi – köztük az Oroszországra és Kínára vonatkozó – értékelésekben; felszólít arra, hogy tegyék hivatalossá az Európai Parlament számára az ezekhez az értékelésekhez való hozzáférést, és biztosítsák, hogy ez a lehető legnyitottabb és legátláthatóbb módon történjen; emlékeztet arra, hogy az iránymutatások kimondják, hogy „a civil társadalomnak részt kell vennie ebben az értékelésben” és úgy véli, hogy e kötelezettség teljesítése szükségessé teszi egy erre vonatkozó konkrét mechanizmus létrehozását;

51. megismétli, hogy a nők jogainak fontos részét kellene alkotniuk az EU által folytatott emberi jogi párbeszédeknek és az EU olyan harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédjének, amelyekkel együttműködési vagy társulási megállapodást írtak alá, összhangban az e megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékokkal, és hogy ki kell terjeszteni a nők békés átmenetben való – tárgyalóasztalnál történő, valamint aktív szerepvállalás általi – részvételét; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy e rendelkezések megsértése esetén tegyenek meg minden megfelelő intézkedést;

52. sajnálja, hogy az Európai Parlament és más nemzetközi intézmények felhívásai ellenére elítélték Mihail Hodorkovszkijt abban a második, politika- és igazgatásvezérelt oroszországi perben, amely nem felelt meg a tisztességes és független igazságszolgáltatási rendszer elveinek, ekként pedig súlyosan sértette az emberi jogokat;

Emberi jogi és demokráciazáradékok

53. felszólít arra, hogy az iparosodott, illetve a fejlődő harmadik országokkal létrehozott valamennyi szerződéses kapcsolatot – ideértve az ágazati megállapodásokat, valamint a kereskedelmi és műszaki segítségnyújtásra vagy pénzügyi támogatásra irányuló megállapodásokat – kivétel nélkül egészítsék ki világosan megfogalmazott, kötelező erejű emberi jogi és demokráciazáradékokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon e záradékok szigorúbb végrehajtásáról; ismételten hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos referenciaértékek valamennyi uniós intézmény által elismert, leírási és értékelési célú egységes jegyzékét; véleménye szerint az emberi jogok európai egyezménye és más alapvető nemzetközi emberi jogi egyezmények végrehajtása az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ezen uniós referenciaértékek egyik lényeges elemét képezhetné;

54. kéri a Bizottságot, hogy a szabványos emberi jogi záradékok ismételt megsértése esetén ne riadjon vissza a már meglévő megállapodások felfüggesztésére vonatkozó mechanizmus alkalmazásától;

55. hangsúlyozza, hogy a záradék jelenlegi formában történő alkalmazása a hamarosan a Parlament elé kerülő szabadkereskedelmi megállapodásokban lehetőséget nyújt magának az Európai Parlamentnek arra, hogy a ratifikálást megelőzően megvizsgálja az emberi jogi referenciaértékek meghatározásának lehetőségét, hogy konkrét és igazolható előrelépés történjen az emberi jogok tekintetében; ismételten felszólítja a Bizottságot egy új „mintazáradék” megfogalmazására, amely utal a felek nemzetközi kötelezettségeire, és magában foglal egy konzultációs eljárást, illetve meghatározza az együttműködésnek az emberi jogok nemzetközi jogba ütköző ismételt vagy rendszerszerű megsértése miatti felfüggesztésére irányuló kérelem esetén alkalmazandó politikai és jogi mechanizmusokat; úgy véli, hogy a Parlament kérésének megfelelően az emberi jogi és demokráciazáradékok végrehajtási mechanizmusa az egyetlen módja annak, hogy biztosított legyen az ilyen záradékok tényleges végrehajtása, és azt olyan megelőző és riasztási mechanizmusnak kell tekinteni, amely nyomon követési mechanizmussal kísért párbeszédet hoz létre az EU és a partnerország között; világos és lépcsőzetes szankciórendszer kidolgozását javasolja, a lehetséges végleges felfüggesztés sérelme nélkül; határozottan kitart amellett, hogy a Parlamentnek ebben az ügyben a Bizottság és a Tanács mellett részt kell vennie a döntéshozatalban;

56. hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása és előmozdítása tekintetében gondoskodni kell a vállalt kötelezettségek végrehajtásának hatékony nyomon követéséről; a fenntartható fejlődésre vonatkozó jelenlegi hatástanulmányok mellett felszólít az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos hatástanulmányok alkalmazására, valamint az azokban foglalt értékeléseknek és következtetéseknek a tárgyalások során történő figyelembevételére és a végleges megállapodásokban való megjelenítésére;

57. javasolja, hogy az emberi jogi hatástanulmányokban és azok értékelésénél alkalmazzanak objektív mutatókat és kritériumokat;

Kereskedelem és emberi jogok

58. elvárja, hogy a szociális és környezetvédelmi fejezetek mellett minden jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásban szerepeljen egy átfogó emberi jogi fejezet is, és a jelenleg folyamatban lévő tárgyalások összefüggésében sajnálattal veszi tudomásul egyes partnerek, például India és Kanada ezen elvvel szembeni kifogásait; felhív a megállapodások fenntartható fejlődésről szóló fejezetének megerősítésére a szociális partnerek és a civil társadalom előtt nyitva álló panasztételi eljárás beillesztése, az ezzel kapcsolatos viták rendezésére hivatott független szerv létrehozása és a vitarendezési mechanizmus alkalmazásának lehetősége révén, pénzbírságokat, illetve a kereskedelmi kedvezmények felfüggesztését írva elő az érintett környezetvédelmi és munkaügyi normák súlyos megszegésének esetére, a piacra jutást biztosító mechanizmus előírásainak megfelelően; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a GSP+ rendszer ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusait; szorgalmazza, hogy az intézményi hiányosságokat mutató országokban működő európai vállalatok tekintetében öltsenek kötelező jelleget a vállalati társadalmi felelősségvállalás célkitűzései;

Európai szomszédságpolitika

59. úgy véli, az „arab tavasz” rámutatott arra, hogy az Unió eddigi politikái elégtelenek voltak ahhoz, hogy hatékonyan támogassák a demokrácia, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint az igazságszolgáltatás és az elszámoltatható és képviseleti kormányzás iránti erős vágyat azokban az országokban, ahol az nem adatott meg; ezért üdvözli a Bizottságnak és a főképviselőnek/alelnöknek „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, egyebek mellett a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozásának szükségességére rámutató, valamint a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közös közleményét és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékei tekintetében tett közös kötelezettségvállalásokból és kölcsönös felelősségvállalásból, a szilárdabb, ösztönzőkön alapuló feltételrendszerből, a politikák differenciálásából, a többoldalú és szubregionális együttműködés előmozdításából és a civil társadalom fokozottabb bevonásának elvéből fakadó megközelítést; hangsúlyozza, hogy az „arab tavasz” paradoxonná válna, ha az a nők, az emberi jogi jogvédők, a vallási kisebbségek és más társadalmi csoportok alapvető emberi jogait megtagadó irányba fejlődne az arab tavasz országaiban;

60. úgy véli, hogy az „arab tavasz” kezdete óta a belföldi nem kormányzati szervezetek és a szervezetekbe tömörülő polgárok kulcsfontosságú szerepet játszanak az emberek mozgósításában és a közéletben való részvételük előmozdításában, azért, hogy tájékoztassák az embereket a jogaikról, és hogy képessé tegyék őket a demokrácia megértésére és elfogadására; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli reformokra irányuló politikai prioritásoknak a belföldi nem kormányzati szervezetekkel és polgári jogok védelmezőivel folytatott, részvételen alapuló konzultációkból kell eredniük; hangsúlyozza, hogy a keleti szomszédságban kialakult demokratikus mozgalmakat támogatni kell; valamint üdvözli az európai szomszédságpolitika tekintetében alkalmazott azon új megközelítést, amelynek célja a mélyreható és fenntartható demokrácia kiépítését végző partnerek számára biztosítandó nagyobb mértékű támogatás, az inkluzív gazdasági fejlődés támogatása és az európai szomszédságpolitika két regionális dimenziójának megerősítése;

61. támogatja a teljesítményalapú „többet többért” megközelítést az európai szomszédsági politika új kilátásaival összhangban; ragaszkodik ahhoz, hogy a differenciálás világosan meghatározott kritériumokon és rendszeresen ellenőrzött referenciaértékeken alapuljon, és javasolja, hogy a közleményekben megállapított referenciaértékeket célkitűzéseknek tekintsék, amelyeket konkrétabb, mérhető, teljesíthető, időhöz kötött referenciaértékekkel kell kiegészíteni; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok által a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának és előmozdításának területén elért eredmények értékeléséhez biztosítson világos és megfelelő módszertant, a támogatásoknak a „többet többért” megközelítés szerinti elosztásához készítsen rendszeres jelentéseket, ezeket az értékeléseket foglalja bele az elért eredményekről szóló éves jelentésekbe; hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen értékelés miatt szét nem osztható vagy át nem utalható pénzeszközöket az európai szomszédságpolitika partnerországaiban – annak déli és keleti dimenziójában egyaránt – folytatott más projektekre kell újból kiosztani;

62. hangsúlyozza a kormányzás és a társadalmi átalakulás folyamataiban a civil társadalom aktív részvételének és az ahhoz való hozzájárulásának döntő fontosságát, elismerve, hogy ezekbe a folyamatokba be kell vonni a nők és a kisebbségi csoportok képviselőit; erőteljesen támogatja a civil társadalom e folyamatokban való fokozott részvételét, egyrészt abból a szempontból, hogy minden eddiginél több személyt megszólítsanak meg, másrészt abból, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a civil társadalom véleményének a politika kialakításába való beépítésére; üdvözli e tekintetben mindazon uniós programokat, amelyek célja a fiatal szakemberek képzése és a diákcsere-programoknak a harmadik országbeli polgárok tekintetében történő egyszerűsítése, mivel ezek ténylegesen hozzájárulnak a civil társadalom fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom számára független strukturális és pénzügyi támogatást kell biztosítani; úgy véli, hogy – ami az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának keretében sorra kerülő egyetemes időszakos felülvizsgálati folyamatot illeti –a helyi és nemzetközi civil társadalmi szereplőket be kell vonni a Bizottság európai szomszédságpolitika terén tett előrelépésről szóló jelentések kidolgozásába azzal, hogy külön elkészítik saját értékelésüket, amellyel e jelentéseket ki kell egészíteni; üdvözli a civil társadalmi eszköz és a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása irányába tett lépéseket, és felszólít arra, hogy biztosítsanak számára jelentős mértékű finanszírozást a közelgő többéves pénzügyi keretben; és ismételten kiemeli, hogy a jövőben be kell vonni a civil társadalmat, hogy egy intézményesített „civil társadalmi ellenőrző mechanizmus” révén e folyamatokhoz közvetlen járuljon hozzá;

63. mélységes aggodalmának ad hangot, amiért az európai szomszédságpolitika négy partnerországa nem írta alá a kínzás elleni ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét, illetve tizenegy ország nem ratifikálta azt és további tizennégy ország nem jelölte ki az előírt nemzeti megelőző intézkedéseket; felhív a sürgős uniós intézkedésre e hiányosság megoldására;

64. úgy véli, hogy az erőszakmentesség előmozdítása és támogatása olyan nemzetközi értéket tükröz, amely az emberi jogok védelmének és előmozdításának megfelelő eszköze, különös tekintettel arra, hogy az erőszakmentes módszertan a leghatékonyabb és leginkább megfelelő eredményekkel jár világszerte a konfliktusmegelőzés, a demokrácia, a jogállamiság, valamint a civil társadalom támogatásában; javasolja, hogy az Európai Unió bel- és külpolitikáiban biztosítsanak releváns központi szerepet és politikai súlyt az erőszakmentességnek, és azokat a kezdeményezéseket támogassák, amelyek a világon mindenütt fenn tudják tartani és fejleszteni tudják az erőszakmentes és békés aktivizmust amellett, hogy a békés aktivisták és emberi jogi jogvédők támogatása érdekében gyakorlati segítséget is nyújtanak;

Külső pénzügyi eszközök, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze

65. megjegyzi, hogy miközben az EU részéről erőteljes politikai nyilatkozatok hangzottak el az emberi jogok mellett, míg az emberi jogok szempontjából kedvező határozott politikai nyilatkozatok születtek, a programozási ciklus alsóbb szintjein felhígulás volt tapasztalható, aminek következtében az emberi jogokra vonatkozóan tett ígéretek eltűnnek az egyes eszközökből és az országoknak nyújtott ágazati juttatásokból; megállapítja, hogy sajnálatos módon az emberi jogok és a demokrácia gyakran a demokrácia és az emberi jogok európai eszközében „gettósodott”, ami hátráltatta a valamennyi eszközben történő általános érvényesítését;

66. üdvözli a Bizottságnak a változtatási programról szóló közleményét és abban a fejlődés, a demokrácia, az emberi jogok, a jó kormányzás és a biztonság egymással kölcsönösen összefüggő természetének kiemelését; üdvözli az eszközök és módok összetételének országszintű meghatározásánál a partnerországok elkötelezettségére helyezett fokozott hangsúlyt; ezzel egyidejűleg hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a jelenlegi és el kell kerülni a jövőbeli kettős mércéket; üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság ezt a politikát átültette „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőbeni megközelítése” című közleményébe, amely szerint általános költségvetés-támogatás csak abban az esetben nyújtható, ha a partnerország vállalja a nemzetközi emberi jogi és demokratikus normák betartását; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy ezt a politikai keretet alakítsa konkrét, operatív, időhöz kötött és mérhető tevékenységekké, amelyek általánosan érvényesülnek az együttműködés különböző területein, és amelyeket az intézményi keretek és igazgatási kapacitások szükséges megerősítése kísér;

67. határozottan ajánlja, hogy a fejlesztés és az emberi jogok közötti kapcsolat kölcsönös megerősítésének előmozdítása érdekében a jövőbeni fejlesztési eszközök keretében fordítsanak különleges figyelmet a tematikus programokra, mivel azok kifejezetten emberi jogi kérdésekkel foglalkoznak;

68. megállapítja, hogy a koherencia és a hatékonyság maximalizálása érdekében stratégiai megközelítéssel, a helyi összefüggések megbízható elemzése alapján kell a különféle földrajzi és tematikus eszközöket összekapcsolni az emberi jogok védelme és előmozdítása érdekében, felszámolva a jelenlegi és elkerülve a jövőbeli kettős mércéket; üdvözli ezzel összefüggésben az „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményben foglalt kötelezettségvállalást, miszerint figyelembe veszik az emberi jogokra vonatkozó országstratégiákat az EU-támogatások programozási és végrehajtási ciklusaiban, és felkéri a főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy e kötelezettségvállalás végrehajtása érdekében dolgozzon ki részletesebb módszertant;

69. üdvözli a Bizottság javaslatát a 2014 utáni külső fellépési eszközökről, különösen azt, hogy hangsúlyt helyez az egyszerűsített és rugalmas döntéshozatali eljárások bevezetése iránti igényre, amelyek lehetővé teszik majd a végrehajtási intézkedések gyorsabb elfogadását és így a gyorsabb segítségnyújtást; értékeli a civil társadalommal folytatott széleskörű konzultációkat és bízik abban, hogy a végleges dokumentumok tükrözik majd az összes érintett által felvetett aggályokat;

70. üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze célkitűzéseinek egyértelműbb meghatározását és annak aktualizált hatályát, amely tükrözi a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokra, a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadságra, valamint a meggyőződés szabadságára és a demokrácia támogatására jutó nagyobb hangsúlyt; méltányolja azt az új lehetőséget, hogy közvetlen támogatás nyújtható a legnehezebb körülmények között vagy helyzetekben való fellépések finanszírozásához vagy az emberi jogi jogvédők és a be nem jegyzett szervezetek támogatásának növeléséhez;

71. hangsúlyozza, hogy a Parlament előjogait tiszteletben kell tartani a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének és az egyéb eszközök programozása során, különös hangsúlyt helyezve az emberi jogokra és a demokráciára; és ennek megfelelően határozottan fenntartja, hogy az említett eszközökkel kapcsolatos stratégiai dokumentumokat nem lehet végrehajtási aktusoknak tekinteni és azokat az EUMSZ felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló 290. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni;

Halálbüntetés

72. üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumára vonatkozó, 2010. december 10-i 65//206. számú határozatának sikerét, ami a halálbüntetés eltörlése tekintetében a globális támogatás megerősítését, valamint az aktivisták, bírák, politikusok, és általánosságban az emberek körében a fokozódó tudatosságot jelzi; üdvözli továbbá az Unió által e győzelem biztosításában játszott fontos szerepet; örömmel várja a 2012. évi közgyűlési határozattal kapcsolatos erős partneri együttműködést a tagállamokkal és az EKSZ-szel;

73. megismétli, hogy az EU ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja az EU-t, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is az együttműködés és a diplomácia révén haladjon a halálbüntetés eltörlése irányába, a halálbüntetésre vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban, illetve, hogy annak biztosítása irányába, hogy kínzás és a vallomások kicsikarására alkalmazott más, nem megfelelő bánásmód alkalmazása nélkül biztosítsák a tisztességes tárgyaláshoz való jog maradéktalan tiszteletben tartását a kivégzés előtt álló minden egyes személy esetében; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió a legfőbb támogatója a halálbüntetés ellen küzdő civil szervezeteknek; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is kezelje a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének tematikus prioritásaként ezt a kegyetlen és embertelen bánásmódot;

74. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU továbbra is nyomon kövesse a kivégzések végrehajtása körüli feltételeket azokban az országokban, ahol a halálbüntetés még létezik, valamint hogy támogassa a halálbüntetés teljes körű eltörlésére irányuló jogi és alkotmányos reformokat;

75. felhívja a főképviselőt/alelnököt, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a harmadik országokban kivégzés előtt álló EU-polgárokra tekintettel átfogó politikára vonatkozó útmutatást adjon, amely foglalja magában a személyazonosításra, a jogsegély nyújtására és az EU jogi beavatkozására vonatkozó erőteljes mechanizmust;

76. üdvözli a Bizottságnak az 1236/2005/EK rendelet módosítására vonatkozó, 2011. december 20-i döntését, és azt, hogy ezáltal szigorítani fogja a kivégzések céljából használható egyes kábítószerekre és a kínzásra használható eszközökre vonatkozó exportellenőrzéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy oly módon kezelje a rendeletben még meglévő joghézagokat, hogy olyan általános szabályt vezet be a végfelhasználásra, amely tiltja minden olyan kábítószer kivitelét, amelyeket kínzásra vagy kivégzésre lehet felhasználni;

Fegyverellenőrzés

77. megállapítja, hogy az Amnesty International által fegyveres konfliktusok során vagy azokon kívül dokumentált összes emberi jogi sérelem és visszaélés egyedi eseteinek 60%-a kézi- és könnyűfegyverek közvetlen használatával volt kapcsolatos; elismeri a kézi- és könnyűfegyvereknek a gyermekek jogainak gyakorlására és a gyermekek erőszakkal szembeni védelmére gyakorolt, különösen súlyos hatását; helyesli az EU globális vezető szerepét a jogilag kötelező érvényű közös álláspont 2008. évi elfogadásában, de megállapítja, hogy uniós szinten a végrehajtást továbbra is figyelemmel kell kísérni; serkenti az EU-t, hogy tanúsítson vezető szerepet az ez évi ENSZ konferencián a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés létrejöttéhez vezető folyamatban, és biztosítsa, hogy szilárd, kötelező érvényű szerződés jöjjön létre;

78. komoly aggályainak ad hangot a gyermekek katonákként való alkalmazása miatt; az emberi jogok megerősítésére, a gyermekek védelmére, valamint az erőszak politikai konfliktusrendezési mechanizmusokkal való felváltására irányuló uniós politikák alapvető elemeként azonnali intézkedésekre szólít fel az EU részéről e gyermekek leszerelése, rehabilitációja és reintegrációja tekintetében;

Kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés

79. felhívja valamennyi, az ENSZ kínzás elleni egyezményének fakultatív jegyzőkönyvét még nem ratifikált tagállamot, hogy ezt tegyék meg a belső és külső politikák közötti következetesség fokozása érdekében;

80. felszólítja az összes tagállamot, az alelnököt/főképviselőt, illetve az EKSZ-t, hogy aktívan lépjenek fel a fogvatartottak emberi jogainak kérdését, valamint az Unióban és azon kívül található börtönök túltelítettségét illetően;

81. hangsúlyozza a kínzás és a megalázó bánásmód nemekkel összefüggő formái (pl. a nők nemi szerveinek megcsonkítása, nemi erőszak) elismerésének fontosságát, és kitart amellett, hogy a kínzás elleni, koordinált uniós erőfeszítések foglalkozzanak annak nemi vetületével;

82. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy illesszen a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható egyes áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendeletbe egy „kínzás végfelhasználás” záradékot, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy előzetes információ alapján engedélyhez kössék és így elutasítsák minden olyan tétel exportját, amelynél jelentős annak a veszélye, hogy a tervezett végfelhasználó azt ilyen célokra használná fel;

83. emlékeztet Szergej Magnicki tragikus esetére, aki a magas szinten zajló korrupció ellen küzdött, és akit a tisztviselők halálra kínoztak; sajnálja, hogy az ügyet még mindig nem oldották meg és a Szergej Magnicki haláláért felelős személyeket még mindig nem állították igazszolgáltatás elé; sürgeti az orosz igazságszolgáltatási hatóságokat, hogy a bűnösök megnevezésével és megbüntetésével folytassák a vizsgálatot;

Az emberi jogi jogvédők

84. üdvözli az EU politikai kötelezettségvállalását – az emberi jogokkal kapcsolatos uniós külkapcsolati politika régen megállapított elemeként – az emberi jogi jogvédők támogatására és a képviselet, a bírósági tárgyalásmegfigyelések, a börtönlátogatások és más, az EU missziói és delegációi által végrehajtott konkrét intézkedések – mint például a jogvédőkkel rendszeresen folytatott, intézményesített találkozók – sok pozitív példáját, de továbbra is aggodalommal tölti el, hogy bizonyos harmadik országok nem hajtják végre az Uniónak az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó útmutatóját; úgy véli, hogy a főképviselőnek/alelnöknek fokozott intézkedést kellene ajánlania azoknak a misszióknak, ahol a végrehajtás láthatóan gyenge;

85. sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy ösztönözzék az uniós missziókat és delegációkat arra, hogy mutassák ki támogatásukat és szolidaritásukat az emberi jogi jogvédők és szervezeteik által végzett munka iránt azzal, hogy rendszeresen találkoznak és tevékenyen együttműködnek velük, valamint hogy észrevételeiket beépítik az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó egyedi országstratégiákba, és rendszeresen bevonják őket a Parlament munkájába;

86. megismétli az EU-hoz intézett arra irányuló felhívását, hogy szisztematikusan hívja fel a figyelmet az emberi jogi jogvédők egyes eseteire az olyan harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek alkalmával, ahol az emberi jogok szószólóit továbbra is zaklatják és támadják;

87. hangsúlyozza a független civil társadalommal fenntartott kapcsolatok szisztematikus nyomon követésének és annak fontosságát, hogy az emberi jogi jogvédők közvetlenebbül és könnyebben elérhessék az Európai Unió harmadik országokban lévő küldöttségeit; üdvözli az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó összekötők kinevezését a küldöttségeknél és/vagy a tagállamok követségein, hangsúlyozza továbbá, hogy az összekötőknek tapasztalt és megfelelően képzett tisztviselőknek kell lenniük, akiknek feladatai mind szervezeten belül, mind pedig szervezeten kívül megfelelő nyilvánosságot kapnak; különösen üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök jelezte, hogy a harmadik országokba tett hivatalos útjai során rendszeres jelleggel találkozik majd emberi jogi jogvédőkkel, és e kapcsolatokról beszámol a Parlamentnek;

88. megismétli felhívását az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatos fokozottabb intézményközi együttműködésre; úgy véli, hogy a kapcsolattartási pontokra épülő megosztott riasztórendszer jól szolgálná az EU reagálási képességét és a különféle intézményeknek az emberi jogi jogvédők által kezelendő sürgős válságokkal kapcsolatos intézkedései közötti koherenciát, és arra biztatja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel együtt vizsgálják tovább ezt a lehetőséget;

89. üdvözli az Európai Parlament azon kötelezettségvállalását, hogy fokozni fogja a Szaharov-díj szerepét, illetve megerősíti a Szaharov-hálózatot, valamint hangsúlyozza e hálózat fontos szerepét többek között az emberei jogok védelmezőinek támogatására létrejött intézményközi együttműködés fellendítésében; felszólít minden uniós intézményt, hogy még inkább vállaljanak szerepet és működjenek együtt, és e tekintetben üdvözli az emberi jogokról szóló éves jelentésben a Szaharov-díjra tett hivatkozást; ugyanakkor megismétli a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy maradjanak kapcsolatban a Szaharov-díjra jelölt és a díjat elnyerő személyekkel a folyamatos párbeszéd és az illetők országában fennálló emberi jogi helyzet nyomon követésének biztosítása érdekében, valamint hogy védelmet kínáljanak azoknak, akiket folytatólagosan üldöznek, erről pedig jelentést tegyenek az Európai Parlamentnek;

90. vállalja, hogy még rendszeresebb jelleggel illeszti be a nők jogait saját emberi jogi vitáiba és állásfoglalásaiba, és igénybe veszi a Szaharov-díj hálózatát, különösen a díj női nyerteseit arra, hogy szót emeljenek a világban a nők jogai mellett;

A nők jogai és az emberi jogok

91. rávilágít a nők megkülönböztetett szerepére, tapasztalataira és hozzájárulására a béke és biztonság terén; elítéli a szexuális erőszak alkalmazását olyan országokban, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság, és felszólít a nulla tolerancia érvényesítésére az elkövetőkkel szemben, különösen az EU által megbízott missziók és műveletek katonai és rendőri erői körében; hangsúlyozza továbbá, hogy mennyire fontos biztosítani az áldozatok számára az olyan több tudományterületet felölelő, holisztikus rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyek magukban foglalják az orvosi és pszichológiai gondozás, valamint a jogi, szociális, közösségi, szakmai, oktatási szolgáltatások és az átmeneti pénzügyi támogatás bármely szükségszerű kombinációját;

92. üdvözli, hogy az EU az elsők között hajtja végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. és azt kísérő határozatait; bátorítja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a politika és a gyakorlat közötti szakadék áthidalása érdekében, és sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem fogadták el nemzeti cselekvési tervüket, hogy ezt sürgősen tegyék meg;

93. üdvözli az ENSZ nőjogi és esélyegyenlőségi ügyekkel foglalkozó ügynökségének (UN Women) létrehozását, és felszólítja az EU-t, hogy a nők jogainak érvényesítése érdekében nemzetközi, regionális és nemzeti szinten működjön szorosan együtt az intézménnyel; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a konfliktushelyzetben levő nőknek tisztességes hozzáférésük legyen a közegészségügyi rendszerekhez, megfelelő nőgyógyászati és szülészeti ellátásban részesüljenek az Egészségügyi Világszervezet meghatározása értelmében; különösen hangsúlyozza az egészségügyi nevelés, valamint a szexuális és reproduktív egészségre irányuló megfelelő programok előmozdításának szükségességét, amelyek központi helyet foglalnak el az EU-nak a harmadik országokra irányuló fejlesztési és emberi jogi politikájában;

94. üdvözli a Bizottságnak a nemek közötti egyenlőséget uniós és nemzetközi szinten egyaránt előmozdító nőjogi chartáját, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című, 2010–2015-re szóló uniós cselekvési tervet, és kéri a nemek közötti egyenlőségre és az anyák egészségére vonatkozó millenniumi fejlesztési cél megvalósítására irányuló erőfeszítések felgyorsítását;

95. aggályát fejezi ki amiatt, hogy Egyiptomban a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (SCAF) nem végezte el a női ellenállókkal szembeni szexuális zaklatásokról – köztük az ún. szüzességi ellenőrzésekről – és a hozzájuk intézett halálos fenyegetésekről érkező beszámolók kivizsgálását;

96. üdvözli a nők érdekérvényesítő képességének növelésére helyezett hangsúlyt a főképviselő/alelnök részéről, és felszólítja a főképviselőt, hogy egy teljes munkaidejű elnök kinevezésével – aki egyben az Európai Külügyi Szolgálatnál a nemekkel foglalkozó kapcsolattartási pont feladatát is ellátja – és a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások biztosításával tegye intézményessé az EU nőkkel, békével és biztonsággal foglalkozó intézményközi nem hivatalos munkacsoportját;

97. felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnál a személyzeti szabályzatnak megfelelően mozdítsa elő a földrajzilag és nemi szempontból kiegyensúlyozott esélyegyenlőséget; sürgeti a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy javasoljanak magas szintű női jelölteket, akik az Európai Külügyi Szolgálatnál és a közös biztonság- és védelempolitika alá tartozó misszióknál vezetői feladatokat látnak el; üdvözli a KBVP missziókkal összefüggésben elért eredményeket, nevezetesen a nemek kérdésével foglalkozó tanácsadók kinevezetését szinte mindegyik missziónál, valamint a misszióknál nyújtott továbbképzéseket; felhívja a Tanácsot, hogy a missziók megbízatásának megállapításáról szóló tanácsi határozatokban szerepeltessen utalást az ENSZ BT 1325. számú határozatára; javasolja, hogy a tagállamok a nemek kérdésével foglalkozó egységesített képzési modulok keretében a missziók kezdete előtt minden katonai és kirendelt civil alkalmazottat részesítsenek képzésben;

98. üdvözli, hogy az Európa Tanács elfogadta a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló, mérföldkőnek számító egyezményt, amely átfogó keretet hozott létre az erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és véget vetett a büntetlenségnek, és felhívja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy mielőbb írják alá és ratifikálják ezt az egyezményt;

99. erőteljesen elítéli a női nemi szervek csonkítását, mint idejétmúlt gyakorlatot és a nők és lányok testi integritásának barbár megsértését, amelynek a gyakorlatot betiltó jogszabályokkal kell elejét venni; határozottan visszautasít minden, enyhítő körülményként felhozott, kulturális, hagyományos vagy vallási gyakorlatra történő hivatkozást; sürgeti a Bizottságot, hogy a nők elleni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó stratégiájában fordítson különös figyelmet az ilyen hagyományos, káros gyakorlatokra; felszólítja az EKSZ-t, hogy a gyermekek jogairól és a nőkkel szembeni erőszakról szóló uniós iránymutatások végrehajtási stratégiájának részeként dolgozzon ki különleges eszköztárat e kérdésre vonatkozóan; gratulál ahhoz, hogy az afrikai államfők az Afrikai Unió 2011. júliusi csúcstalálkozóján elfogadtak egy határozatot, amelyben támogatják az ENSZ Közgyűlésének a női nemi szervek csonkításának nemzetközi tilalmáról szóló állásfoglalását; elítéli a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot is – például a kényszerabortuszokat és a kényszersterilizálást –, és konkrét intézkedésekre szólít fel ezek ellen;

100.    az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikkében kimondott emberi jogok megsértéseként erőteljesen elítéli a kényszerházasságokat; felszólítja a Tanácsot, hogy a „kényszerházasságok” és a „nemek kiválasztásán alapuló abortuszok” kérdését vegye fel a nők és lányok elleni erőszakra vonatkozó útmutatójába; ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki e jelenségekre vonatkozó adatgyűjtési módszereket és indikátorokat, és bátorítja az EKSZ-t, hogy ezeket a kérdéseket vegye fel az emberi jogi országstratégiák kidolgozásába és végrehajtásába; kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el a kényszerházasságot tiltó jogszabályokat és hajtsák végre azokat, valamint hogy dolgozzanak ki közös definíciót, hozzanak létre nemzeti cselekvési terveket és osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat;

101.    emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a megelőzhető gyermekágyi halandóságról és megbetegedésekről, valamint az emberi jogokról és a millenniumi fejlesztési célokról szóló határozata újólag megerősíti, hogy a tájékoztatáshoz, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való jog alapvető emberi jogok; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ezért fontos szerepet kell játszania annak megakadályozásában, hogy a nők a terhességbe belehaljanak; szorgalmazza, hogy az Unió emberi jogi és fejlesztési politikai szempont hajtsa végre a kairói cselekvési programot, mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők és gyermekek jogait, köztük a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

Emberi jogok, vallásszabadság és keresztényüldözés a világban

102.    határozottan elítél minden, valláson vagy meggyőződésen alapuló üldözést; a vallásszabadsággal kapcsolatos két- és többoldalú fellépések keretében tett fokozott uniós erőfeszítések részeként továbbra is elkötelezett a világ minden részében a vallásszabadság megvalósítása iránt; ismételten aggodalmának ad hangot az összes vallási kisebbség vallásszabadsághoz való jogának számos harmadik országban való maradéktalan és tényleges tiszteletben tartásával kapcsolatban; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az uniós külpolitika terén a vallás és a hit szabadságának előmozdítására dolgozzanak ki eszközkészletet, amely tartalmazzon mechanizmusokat a jogsértések azonosítására, valamint az ilyen esetekben követendő uniós intézkedésekre, és ennek előkészítésébe vonják be a civil társadalom szervezeteit; üdvözli a vallás vagy hit miatti intoleranciával és diszkriminációval foglalkozó különféle ENSZ fórumokon tett uniós fellépést és rendíthetetlen, elvhű álláspontot a vallásokat becsmérlő határozatok ellen; fenntartja, hogy a gyülekezési szabadság a vallásszabadsághoz, illetve a meggyőződés szabadságához való jog létfontosságú vetülete, és hangsúlyozza, hogy a vallási csoportok nyilvántartásba vétele nem lehet alapvető követelmény valamely vallás gyakorlásához; felszólítja az EU Alapjogi Ügynökségét, hogy biztosítson a Parlament számára pontos és megbízható adatokat a vallásszabadság, illetve a lelkiismereti szabadság az Európai Unióban történt megsértéseire vonatkozóan, és tegyen javaslatot arra, hogy ezeket miként lehetne kezelni;

103.    külön hangsúlyozza, hogy erről a kérdésről folytatni kell a konstruktív párbeszédet az Iszlám Konferencia Szervezetével; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fordítsanak különös figyelmet a vallásszabadsághoz, illetve a lelkiismereti szabadsághoz való jog érvényesítésére a tagjelölt és az ESZP hatálya alá tartozó országokban, különösen az „arab tavasz” tükrében; mélységes aggodalmának ad hangot a különböző országokban egyre gyakrabban előforduló vallási intolerancia és megkülönböztetés miatt; határozottan elítél a keresztények, zsidók, muzulmánok és más vallási közösséghez tartozók ellen elkövetett minden erőszakos cselekményt, akárcsak a vallásos emberek, hitüket elhagyók és nem hívők elleni, a valláson vagy meggyőződésen alapuló minden hátrányos megkülönböztetést és intoleranciát; ismételten hangsúlyozza(25), hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog; elismeri, hogy egyre nagyobb szükség van a konfliktusok átalakítására és a megbékélést célzó erőfeszítésekre, többek között a különböző szinteken folytatott hitközi párbeszédre, és sürgeti az EU-t, illetve Ashton alelnököt/főképviselőt, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos uniós kezdeményezésekről harmadik országokkal folytatott párbeszédeiben foglalkozzon a például a médiában található megkülönböztető és felbujtó jellegű tartalommal és a szabad vallásgyakorlás kérdésével; úgy véli, hogy azokban a harmadik országokban, ahol a vallási kisebbségek – köztük a keresztények – jogaik megsértésével szembesülnek, az ilyen problémák nem oldhatók meg a környező társadalmaktól való megóvással és elkülönítéssel, ezáltal pedig „párhuzamos társadalmak” megteremtésével; a például Nigériában, Egyiptomban és Indonéziában nemrégiben lezajlott események tükrében arra sürgeti az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az erőszak körforgásának megelőzése céljából;

104.    sürgeti az EKSZ-t, hogy a globális és multilaterális főigazgatóságnál alakítson ki állandó kapacitást a vallásszabadság, illetve a meggyőződés szabadságának általános érvényesítésére valamennyi területi igazgatóságban és egységben, valamint hogy kösse össze a kérdést az emberi jogok általános előmozdításával ugyanezen a főigazgatóságon belül, és segítse elő a kérdést a nemzetközi és sokoldalú szervezetekben; ösztönzi az EKSZ-t, hogy évente számoljon be a világon a vallásszabadsággal, illetve a meggyőződés szabadságával kapcsolatban tett előrehaladásról;

105.    felkéri az EKSZ-t és más uniós intézményeket, hogy küzdjenek az olyan elfogadhatatlan gyakorlatokkal szemben, mint a kényszer-áttérések és az ún. aposztáziával összefüggő esetek bűncselekménnyé nyilvánítása, illetve megbüntetése, és az ilyen gyakorlatok felszámolása érdekében alkalmazzanak nyomást a Pakisztánhoz, Iránhoz, és Szaúdi-Arábiához hasonló olyan harmadik országokkal szemben, amelyek még mindig folytatnak ilyen gyakorlatokat; felszólít arra, hogy képviseljenek ugyanilyen határozott álláspontot az istenkáromlásra vonatkozó törvények olyan eszközzé tételével szemben, amelyet a vallási kisebbségek tagjainak üldözésére lehet felhasználni;

106.    felszólítja a hatáskörrel rendelkező intézményeket, hogy a két- és többoldalú fórumokon – például az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában – folytassanak szoros együttműködést az USA nemzetközi vallásszabadsággal foglalkozó bizottságával;

Megkülönböztetés

107.    elítéli a munkájuk vagy származásuk miatt megkülönböztetett emberek ellen elkövetett valamennyi emberi jogi visszaélést és az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való korlátozott hozzáférését; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ „Elvek és útmutató a munka és származási alapú megkülönböztetés tényleges felszámolásához” című tervezetét;

108.    üdvözli az ENSZ fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményének (UNCRPD) EU általi megkötését, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia – különösen a 8. cselekvési terület – elfogadását; elítéli a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés minden formáját, és felszólít minden államot arra, hogy ratifikálják az UNCRPD-t; hangsúlyozza, hogy az EU-nak is nyomon kell követnie az UNCRPD saját területén történő végrehajtását; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy az EU–Afrika stratégiával összefüggésben az Unió nem tesz semmit a fogyatékkal élők emberi jogaival kapcsolatban;

109.    hangsúlyozza, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségek a többi kisebbségi csoporttól eltérő egyedi igényekkel rendelkeznek, és biztosítani kell az e kisebbségekkel szembeni egyenlő bánásmódot az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és más közszolgáltatások tekintetében, továbbá hogy a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén elő kell mozdítani a nemzeti kisebbségek tagjai és a többséghez tartozók közötti maradéktalan és tényleges egyenlőséget; rámutat arra, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén elő kell mozdítani a nemzeti kisebbségek tagjai és a többséghez tartozók közötti maradéktalan és tényleges egyenlőséget;

110.    felhívja az EU-t, hogy az őslakos gazdálkodók, nomád népességcsoportok és a mezőgazdasági kis és közepes termelők, különösen a gazdálkodó nők földtulajdonának biztosítása és a társaságok területfoglalási gyakorlatainak megakadályozása érdekében ösztönözze a fejlődő országok kormányait földreform végrehajtására; sürgeti az EU-t, hogy biztosítsa a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés jogát, különösen a bennszülött és őshonos népek esetében a kereskedelmi megállapodások tárgyalásai során; ösztönöz minden tagállamot, hogy kövessék Dánia, Hollandia és Spanyolország példáját, és ratifikálják az ILO bennszülött és törzsi népekről szóló, 169. egyezményét, hogy kimutassák elkötelezettségüket, hogy érzékelhető védelmet biztosítsanak e népeknek; támogatja az ILO 169. egyezményének – mint többek között az Európai Unió multilateralizmus és az ENSZ iránti elkötelezettségének kimutatására szolgáló eszköznek – a nem aláíró államok általi ratifikálására és végrehajtására vonatkozóan jelenleg zajló kampányokat;

111.    uniós jogszabályokra vonatkozó kezdeményezéseket ajánl annak biztosítására, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos uniós politikában és együttműködési eszközökben megfelelő figyelmet fordítsanak a kasztokon alapuló megkülönböztetés felszámolására és a kasztrendszerrel működő országokban – köztük Nepálban, Indiában, Bangladesben, Pakisztánban, Sri Lankán és Jemenben – történő fellépésre;

112.    úgy véli, hogy a civil társadalom és – különösen az őslakos közösségekből származó – emberi jogi aktivisták támogatására irányuló újabb és jelenlegi finanszírozási tételek költségvetését növelni kellene; ezeknek egyfelől ki kell mutatniuk a válságokra és a jelenleg bárhol fennálló helyzetekre való rugalmas és gyors reagálási képességüket, másfelől pedig optimalizálniuk kell a pénz–érték arányt és a befolyást;

A gyermekek jogai

113.    emlékeztet a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és arra, hogy biztosítani kell az abban előírt jogok lehető legteljesebb körű védelmét és meg kell akadályozni azok gyengítését; üdvözli a gyermekek jogairól szóló egyezmény bejelentési eljárásokról szóló fakultatív jegyzőkönyvének az ENSZ Közgyűlése által 2011. december 19-én tett elfogadását, és kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák meg erőfeszítéseiket a gyermekek jogairól szóló egyezmény és fakultatív jegyzőkönyveinek egyetemes ratifikálására irányulóan, és népszerűsítsék ezek gyakorlati végrehajtását; határozott erőfeszítésekre szólít fel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások, valamint a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia végrehajtásának elősegítése céljából; felszólítja a főképviselőt/alelnököt (és/vagy az Európai Külügyi Szolgálatot), hogy az emberi jogokról szóló éves uniós jelentésekbe építsen be egy, a gyermekek jogairól szóló szakaszt;

114.    felhívja a figyelmet egy súlyos problémára a szubszaharai Afrika néhány országában, ahol gyermekeket vádolnak meg boszorkánysággal, aminek a társadalmi kirekesztéstől a gyermekgyilkosságig, valamint a gyermekek rituális feláldozásáig terjedő súlyos következményei vannak; megállapítja, hogy az állam felelős a gyermekeknek az erőszak minden formájától és a visszaéléstől való védelméért és ezért sürgeti az EKSZ-t, hogy fordítson különös figyelmet a gyermekeknek az erőszak minden formájával szembeni védelmére és az ilyen gyermekek sorsára az érintett országok kormányaival folytatott emberi jogi párbeszéd és a külső pénzügyi eszközök programozása során;

A véleménynyilvánítás szabadsága és a (szociális) média

115.    hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média függetlensége és a pluralizmus a fenntartható demokrácia lényegi elemei, amelyek maximalizálják a civil társadalom bevonását és lehetővé teszik az állampolgárok számára érdekeik érvényesítését; ezért fokozott támogatást kér a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az internethez való hozzáférés elősegítése terén;

116.    sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek és az emberi jogokat érintő minden fellépés keretében intézzenek felhívást a médiában elhangzó gyűlöletbeszédek felszámolására,

117.    megállapítja, hogy az offline és online szociális médiával együtt az internet vált az egyik legfontosabb olyan közeggé, amelyen keresztül az egyének a véleménynyilvánítás és szólás szabadságához való jogukat gyakorolják, és hogy ezek döntő szerepet játszottak az emberi jogok, a demokratikus részvétel, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a gazdasági fejlődés és a nyilvános hozzáférés új formáinak előmozdításában; szem előtt tartva, hogy nincs minden társadalmi rétegnek, különösen az időseknek és vidéki lakosságnak internetes hozzáférése, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nem szabad az emberi méltóságot támadni , és elítéli a megkülönböztetés közösségi médiában megjelenő minden más formáját; támogatja azokat a konkrét uniós rendeleteket és harmadik országokkal kötött megállapodásokat, amelyek cenzúra, internetes oldalak blokkolása vagy az információs szabadság üzleti érdekek mögé rendelésével korlátozzák a tájékoztatáshoz és az információkhoz való hozzáférést; üdvözli az internetnek és a közösségi hálózatoknak az arab tavasz kialakulásában játszott szerepét, az internet és az új technológiák használatának fokozott nyomon követésére szólít fel az ezt korlátozni próbáló autokratikus rendszerekben; felszólít a fokozott támogatásra a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók és bloggerek védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az információhoz és kommunikációhoz való, korlátlan hozzáférés, valamint az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

118.    megjegyzi, hogy az arab tavasz forradalmainak előmozdításában és támogatásában az internet komoly potenciállal bírt; megállapítja ugyanakkor, hogy az IKT-kkal vissza is lehet élni az emberi jogok és az alapvető szabadságok megsértése céljából, és ezért az internet és az új technológiák használatának fokozott nyomon követésére szólít fel az őket korlátozni próbáló autokratikus rendszerekben; üdvözli a Bizottság „Állandó kapcsolat stratégiára” (No Disconnection Strategy”) irányuló kezdeményezését; felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013-ban nyújtson be intelligens szabályozási javaslatokat, köztük az uniós székhelyű társaságok fokozott átláthatóságára és elszámoltathatóságára vonatkozóan, a honlapok blokkolását, a tömeges felügyeletet, valamennyi internetes forgalom és (mobil) távközlés nyomon követését, a magánbeszélgetések lehallgatását és leírását, keresési találatok szűrését és az internethasználók, többek között az emberi jogi jogvédők megfélemlítését szolgáló, valamint az ilyen célból, rendelésre készített termékek és szolgáltatások exportja nyomon követésének javítása érdekében; úgy véli, hogy a távközlési és internet szolgáltatóknak tanulniuk kell a múlt hibáiból, például amikor a Vodafone a Mubarak-rezsim utolsó heteiben úgy döntött, hogy enged az egyiptomi hatóságok követelésének és felfüggeszti szolgáltatásait, kormánypárti propagandát terjeszt és megfigyeli az ellenzékieket és általában véve a lakosságot, valamint azon tagállamok társaságait, amelyek távközlési és információs technológiákat adtak el más harmadik országoknak, például Líbiának, Tunéziának stb.; úgy véli, hogy a távközlési és internet szolgáltatóknak és a szoftverfejlesztőknek tanulniuk kell a múlt hibáiból, és a politikai döntéshozókkal, nem kormányzati szervezetekkel, valamint az aktivistákkal nyílt párbeszédet kell folytatniuk annak érdekében, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos hatásvizsgálatokra és a fokozott átláthatóságra vonatkozóan közös minimumszabályokat határozzanak meg;

119.    üdvözli azt, hogy a szíriai politikai hatalommal szembeni uniós korlátozó intézkedésekbe felvették a technológiák és szolgáltatások exportjának tilalmát; megállapítja, hogy e tilalomnak példaként kell szolgálnia más elnyomó rezsimekkel – különösen az Iránnal – szemben a jövőben alkalmazott korlátozó intézkedések számára; megállapítja ugyanakkor, hogy az uniós politikáknak pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, és ne okozzanak kárt az emberi jogok szószólóinak;

120.    megállapítja, hogy az új technológiák lehetővé teszik a tanúk és az emberi jogi jogvédők számára olyan információk összegyűjtését és az emberi jogokkal való visszaélésekről készült olyan jelentések megosztását, amit később felhasználhatnak az áldozatok számára az igazságszolgáltatás érdekében; üdvözli a több érdekelt felet bevonó olyan kezdeményezéseket és magatartási kódexeket, mint például a Globális Hálózati Kezdeményezés; megállapítja ugyanakkor, hogy a demokratikus felügyelet, valamint az alapvető jogok védelme és előmozdítása a kormányzat központi feladata; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a digitális biztonsági technológiák fejlesztését és terjesztését annak érdekében, hogy az emberi jogi jogvédők az ilyen különleges nyilvántartások biztonságos összegyűjtése, titkosítása és tárolási mechanizmusai révén, illetve a „felhőtechnológia” alkalmazásával biztosíthassák, hogy az ilyen anyagokat ne lehessen megtalálni és törölni;

Az üzleti vállalkozások és az emberi jogok

121.    emlékeztet arra, hogy az EU a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását tűzte célul magának külső politikáiban és üdvözli azt a felhívást, hogy teremtsenek nagyobb összhangot a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai és globális közelítése között;

122.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti vagy uniós jog hatálya alá tartozó vállalkozások ne hagyják figyelmen kívül az emberi jogokat, valamint a harmadik országba való székhelyáthelyezéskor, illetve tevékenységük ottani végzésekor betartandó társadalmi, egészségügyi és környezetvédelmi normákat;

123.    emlékeztet továbbá arra, hogy az emberi jogok és a demokrácia támogatása szorosan kapcsolódik az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás előmozdításához; e tekintetben úgy véli, hogy az adóparadicsomok és az offshore joghatóságok káros szerepet játszanak a fejlődő országokban a korrupció és a politikai elszámoltathatóság ellen folytatott küzdelemben; követeli, hogy az EU segítse elő az ENSZ korrupcióellenes egyezményének ratifikálását és végrehajtását az EU-ban és világszerte a felelősségteljes kormányzásra irányuló, harmadik országokban zajló programok uniós támogatásával összefüggésben;

124.    helyesli, hogy az EU támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek kidolgozását és azok egyhangú elfogadását az Emberi Jogi Tanácsban; üdvözli az üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoport 2012. január 16–20-án tartott nyitóülését, és felszólítja az Uniót, hogy továbbra is támogassa e testület megbízatását és járuljon hozzá ahhoz; hangsúlyozza, hogy a nemzeti emberi jogi intézmények és e testületek uniós és szomszédos országbeli együttműködése kulcsfontosságú szerepet játszik a vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó, irányadó ENSZ-alapelvek előmozdításában, amelyeket többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 17/4. sz. határozatában ismert el; üdvözli az EU és a szomszédos országok nemzeti emberi jogi intézményei között a helyes gyakorlatok átadására, a koordinációra és az együttműködés felélénkítésére irányuló olyan kezdeményezéseket, mint a keleti partnerség országainak ombudsmanjai közötti együttműködésre irányuló, 2009–2013 közötti időszakra szóló program, amelyet a lengyel és a francia ombudsman közösen hozott létre azzal a céllal, hogy fokozza a partnerországok ombudsmani hivatalainak, a kormányzati testületeknek és nem kormányzati szervezeteknek az egyéni jogok védelmére és a jogállamiságon alapuló demokratikus államok kiépítésére irányuló kapacitását; hangsúlyozza, hogy az ilyen fellépéseket az EU-n belül össze kell hangolni, az uniós intézményeknek pedig fel kell használniuk az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat;

125.    üdvözli az EU kötelezettségvállalását, hogy 2012-ben a vállalkozásokkal és az érintettekkel közösen emberi jogi útmutatót dolgoz ki az ipari ágazatok és a kkv-k számára az ENSZ-alapelvek alapján; hangsúlyozza az alvállalkozók és beszállítók bevonásának jelentőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy mutassa be elkötelezettségét az alapelvek végrehajtásában az EU prioritásairól szóló jelentésének 2012 végéig történő közzététele, majd ezután az előrehaladásról szóló időszakos jelentések kiadása mellett; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi európai vállalkozás feleljen meg az emberi jogok tiszteletben tartását célzó vállalati felelősségnek, amint azt az ENSZ-alapelvek meghatározzák; felszólítja az Unió tagállamait, hogy 2012 végéig dolgozzák ki az ENSZ-alapelvek végrehajtásának nemzeti tervét;

126.    úgy véli, hogy a társadalmi és környezeti információ közzététele – ideértve az emberi jogokra gyakorolt hatásokat – a nagyvállalatok részéről alapvető fontosságú az átláthatóság és e vállalatok hatékonysága érdekében; üdvözli a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) globálisan elfogadott integrált beszámolási keret kidolgozására vonatkozó célját;

127.    üdvözli a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság által megrendelt, az EU-ban a vállalkozások és az emberi jogok közötti irányítási hiányosságokról szóló edinburghi tanulmányt, és felhívja a Bizottságot, hogy erre reagálva nyújtson be jogalkotásra irányuló javaslatokat; felszólítja különösen az EU-t, hogy biztosítsa, hogy az EU vállalkozásai által harmadik országokban elkövetett visszaélések áldozatai hozzáférhessenek az EU tagállamai panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusaihoz, mint például a közelmúltbeli Trafigura-esetben;

128.    megjegyzi, hogy a transznacionális vállalatok egyre inkább katonai és biztonsági magáncégekre hagyatkoznak, ami alkalmanként a katonai és biztonsági cégek alkalmazottai által elkövetett emberi jogsértések számának megnövekedéséhez vezetett; úgy ítéli meg, hogy uniós szabályozó intézkedéseket kell elfogadni, köztük az ilyen vállalkozások létrehozásának, bejegyzésének, engedélyezésének, figyelemmel kísérésének és beszámolásának átfogó, normatív rendszerét is; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a magán katonai és biztonsági szolgáltatásokat – beleértve a szolgáltatókat és a szolgáltatások beszerzését – szabályozó nemzeti intézkedések összehangolását célzó irányelv felé utat nyitó ajánlásra, valamint dolgozzon ki egy magatartási kódexet, ami a magán katonai és biztonsági szolgáltatások harmadik országokba történő exportját szabályozó határozat felé nyitná meg az utat; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy részletesen tájékoztassa az Európai Parlamentet a közös biztonság- és védelempolitika, valamint a közös kül- és biztonságpolitika alá tartozó missziók által igénybe vett magán katonai és biztonsági szolgáltatásokról, állapítsa meg a szolgáltatókkal szemben támasztott szakmai követelményeket és vállalati normákat, az alkalmazandó jogszabályokat, a rájuk vonatkozó jogszabályi felelősséget és kötelezettségeket, valamint figyelemmel kísérésük mechanizmusait;

129.    támogatja a nők igazgatótanácsokba való gyakoribb előléptetését nemzeti, európai és nemzetközi szinten egyaránt;

Az Európai Parlament emberi jogi tevékenységének fokozása

130.    megismétli a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy rendszeresen foglalkozzanak a Parlament állásfoglalásaival és egyéb közleményeivel, és azokra érdemi választ adjanak; javasolja, hogy a Parlament vegye fontolóra a döntései hatékonyabb és kézzelfoghatóbb nyomon követésének biztosítására irányuló szisztematikus mechanizmus létrehozását;

131.    felismeri, hogy az Európai Parlament ad hoc munkacsoportjai által kidolgozott jelentésekben megfogalmazott ajánlásokra építve, az emberi jogi kérdéseket az eddiginél is jobban kell érvényesíteni a külkapcsolatokkal foglalkozó összes parlamenti bizottság és küldöttség munkájában; javasolja, hogy a harmadik országokba tett hivatalos útjaik alkalmával az Európai Parlament képviselői is találkozzanak emberi jogi jogvédőkkel, köztük – lehetőség szerint – a bebörtönzött aktivistákkal, hogy ily módon biztosítsanak nyilvánosságot számukra; üdvözli azt a döntést, miszerint az Emberi Jogi Albizottság rendelkezésére álló forrásokat kiigazítják a Lisszaboni Szerződésből eredő változások fényében;

132.    üdvözli elnökségének 2011. december 12-én meghozott határozatát az Uniós Külső Politikák Főigazgatóságán belül a Demokráciát Támogató Igazgatóság létrehozásáról, amely racionalizálná a Parlamentnek a demokrácia előmozdítására irányuló munkáját és biztosítaná annak koherenciáját;

Az Európai Unió stratégiai emberi jogi politikája

Általános információk

133.    melegen üdvözli az EU emberi jogi és demokratizálódási politikájának a 2011. december 12-i közös közleményben vázolt, az EU lehetőségeiről pozitív képet adó áttekintését; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyenek részt a folyamatban és eredményeit alkalmazzák nemzeti intézkedéseikben és európai szinten egyaránt;

134.    támogatja, hogy a közlemény sarokköve az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága és azt, hogy a közlemény az EU intézkedéseit a harmadik országok meglévő, a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog körébe tartozó kötelezettségvállalásai betartásának elősegítésére összpontosítja és a nemzetközi igazságszolgáltatás rendszerének megerősítésére törekszik;

135.    elismeri, hogy az arab tavaszt követően az „alulról felfelé”, testreszabott megközelítésekre kell összpontosítani és az emberi jogok tiszteletben tartását az EU külpolitikájának középpontjába kell állítani; ennélfogva hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell és be kell vonnia a kormányokat, a parlamenteket és a civil társadalmat az emberi jogok tiszteletben tartásának és nyomon követésének folyamatába; úgy véli, hogy az EU-nak tanulnia kell a múlt hibáiból, melynek eklatáns példája, hogy a tárgyalások a Líbiával kötendő keretegyezményről és visszafogadási egyezményről – amiről az Európai Parlament nem kapott megfelelő tájékoztatást – egészen a líbiai polgárháború kitöréséig folytak annak ellenére, hogy volt bizonyíték egy évtizeddel korábban 1200 fogoly meggyilkolásáról, és kínzásra, kényszereltűnésekre és törvénytelen kivégzésekre vonatkozó panaszokról; ugyanakkor megismétli, hogy a déli demokratizálódási folyamatokban és gazdasági felvirágzásban vállalt uniós partnerségnek párhuzamosnak kell lennie a keleti szomszédság tekintetében tett kötelezettségvállalásokkal; hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen értékelés miatt az ENP országaiban szét nem osztható vagy át nem utalható pénzeszközöket az európai szomszédságpolitika partnerországaiban – mind annak déli, mind pedig keleti dimenziójában – folytatott más projektekre kell újból kiosztani;

A folyamat

136.    sürgeti az EU ambiciózus, végleges közös stratégiája felé történő gyors, átlátható és befogadó előrehaladást, egyértelmű intézkedésekkel, ütemezéssel és felelősségi körökkel, az „ezüstfonal” aktiválása érdekében az érintettek teljes körű bevonásával kidolgozva; kötelezettséget vállal, hogy a Tanáccsal együtt pozitívan járul hozzá ehhez az intézményközi folyamathoz, kezdetben ezzel az állásfoglalással majd egy későbbi parlamenti állásfoglalással; úgy véli, hogy e folyamatnak azzal kell végződnie, hogy az intézmények együtt fogadják el a közös stratégiát, amely egyértelműen körülhatárolja az egyes intézmények szerepét és feladatait, és amely folyamatosan értékeli a végrehajtást az útmutatókhoz való viszony tekintetében is;

137.    úgy ítéli meg, hogy a közleményben felvetett egyes intézkedéseket tovább kell fejleszteni, nevezetesen ki kell nevezni az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét, akinek közismert, a nemzetközi emberi jogok előmozdításában nemzetközi tapasztalattal rendelkező személynek kell lennie; létre kell hozni az állandó, brüsszeli székhelyű Emberi Jogi Tanácsot, amelynek rutinszerűen kellene az emberi jogi párbeszédeket követően az egyes országok emberi jogi helyzetére vonatkozó következtetéseket egyeztetnie; továbbá menetrendet kell összeállítani az EU küldöttsége emberi jogi fő szempontjainak kiegészítésére, valamint az emberi jogi jogvédők kapcsolattartóinak meghatározására valamennyi harmadik országban;

Tartalom

138.    üdvözli, hogy a közlemény fontosságot tulajdonít az emberi jogi országstratégiáknak; úgy véli, hogy a következetesség érdekében kezdetben közös modellre, és minden esetben konzultációra van szükség; hangsúlyozza, hogy a stratégiák potenciális értéke csak akkor teljesülhet, ha fontosságukat az egyes országokkal fenntartott bilaterális kapcsolatok teljes spektrumában elismerik, és ha kellően rugalmasak ahhoz, hogy következesen reagáljanak a kialakuló emberi jogi helyzetekre;

139.    támogatja a főképviselő/alelnök személyes javaslatát a következő három évben az intézmények által meghozandó konkrét kollektív intézkedés három témájára; törekszik az egyértelmű kritériumokra, amelyek alapján a jelenlegi és jövőbeli folyamatban az ilyen témákat kiválasztják; egyértelművé kívánja tenni, hogy az ilyen kampányok miként teszik lehetővé az egyes területeken való előrehaladást anélkül, hogy sértenék az EU átfogó, valamennyi emberi jogi kötelezettségre vonatkozó kötelezettségvállalását;

140.    hangsúlyozza a felülvizsgálat során a civil társadalomnak, mint valódi partnernek tulajdonított jelentőségét az EU emberi jogi stratégiájának megvalósításában és nem csak a projektek végrehajtójaként; elismeri ebben a folyamatban az emberi jogi jogvédők különleges fontosságát; felszólítja az EU-t, hogy ismerje el a helyi szereplők teljes potenciálját egy-egy országban az emberi jogi változások előidézésében és biztosítson széles körű támogatást munkájukhoz;

141.    különös aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy romlott a helyzet Törökországban, és fokozódott az emberi jogi jogvédőkkel, a kormány ellenzékével – köztük a megválasztott képviselőkkel –, a szakszervezeti tagokkal, az újságírókkal, a művészekkel és különösen a kurd közösséggel szembeni elnyomás;

142.    támogatja az Uniónak a főképviselő által kidolgozott „mélyreható demokrácia” koncepcióját; sajnálatát fejezi ki, hogy a megkülönböztetéstől való mentesség és a nemek közötti egyenlőség nem része ennek a koncepciónak; sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a megkülönböztetés ellenes intézkedések és a referenciaértékek teljes integrálásával biztosítsa, hogy a nők és a kisebbségek jogainak, az egyenlő polgárságnak és az egyenlő politikai részvételnek a kérdése nyilvánvalóan a középpontba kerüljön;

143.    rámutat arra, hogy jelentős kihívások mutatkoznak a meglévő emberi jogi párbeszédek elégtelensége és az emberi jogi záradékok figyelemmel kísérésének és végrehajtásának tekintetében; ismételten megerősíti, hogy ezeket a záradékokat minden kereskedelmi és ágazati megállapodásba bele kell illeszteni;

144.    osztja azt a nézetet, hogy a „digitális diplomácia” új és dinamikus eszköz; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy dolgozzon ki világos irányelveket delegációi számára a szociális média legjobb alkalmazására és az uniós szereplők rendszeresen aktualizált szociális média telefonkönyvének összeállítására;

145.    megjegyzi, hogy ma a világ 100 legnagyobb gazdasági szereplőjének csaknem fele magánvállalat; gratulál a Bizottságnak a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló nagyra törő és előretekintő 2011-es közleményéhez és az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek kidolgozásához nyújtott világos támogatásához – mindkettőnek az új stratégia középpontjában kell lennie;

146. elismeri, hogy a közlemény elfogadja annak szükségességét, hogy minden terrorizmusellenes tevékenységet a nemzetközi emberi jogoknak, a humanitárius és menekültügyi törvénynek teljesen megfelelően kell végrehajtani; hangsúlyozza, hogy ennek az elvnek részét kell képeznie azoknak a vitáknak, amelyeket az Unióban, valamint harmadik országbeli partnerekkel folytatnak minden új terrorizmusellenes intézkedésről; ismételten megerősíti, hogy az Unió terrorizmusellenes politikájának konkrétan hivatkoznia kell a kínzás tilalmára a terrorizmusellenesség összefüggésében, amint az a Tanács 2008. április 29-i következtetései is elismerik;

147.    helyesli annak felismerését, hogy foglalkozni kell az emberi jogok megsértésével a tagállamokban és biztosítani kell, hogy az Unió – saját szavahihetőségének megerősítése érdekében – teljesítse nemzetközi kötelezettségeit; felhív arra, hogy az alapvető jogok, az állampolgári jogok és a személyek szabad mozgásának munkacsoportja (FREMP) kapjon teljes mandátumot a jogsértések kivizsgálására és jogorvoslat keresésére;

148.    úgy véli, hogy a büntetlenség elleni küzdelemnek elsőbbségi területnek kell lennie az Unió intézkedéseiben; úgy véli, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos uniós eszközök frissítése jelentős előrelépés, aminek tükröződnie kell az Unió előre tekintő emberi jogi stratégiájában;

149.    úgy véli, hogy a földrajzi területek szakelőadói és a Tanács munkacsoportjai szerepének, valamint annak világos felülvizsgálata, hogy e stratégia mit jelent napi munkájukban, az emberi jogok és a demokrácia valódi kultúrája megteremtésének része, különösen a demokratikus polgársággal és az emberi jogokkal kapcsolatos nevelésen keresztül;

150.    felhív arra, hogy az Európai Parlament maga is drámai módon megnövelt szerepet tölthessen be az Unió emberi jogi stratégiája végrehajtásával kapcsolatban az átláthatóság és az elszámoltathatóság elősegítésében; megismétli, hogy a Tanács által készített éves jelentés önmagában nem jelent elszámoltathatósági mechanizmust; megismétli a Parlament által korábbi éves jelentéseiben, valamint az emberi jogoknak a KKBP-ben való érvényesítéséről szóló, 2006. június 1-jei politikai és biztonsági bizottsági dokumentumban az érvényesítéssel kapcsolatban tett ajánlásokat, amelyeket még mindig nem hajtottak végre teljesen;

* * *

151.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak, valamint az ebben az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.

(1)

HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o.

(2)

HL C 348. E, 2010.12.21., 6. o.

(3)

HL C 161. E, 2011.5.31., 78. o.

(4)

HL C 59. E, 2012.2.28, 150. o.

(5)

HL L 76., 2011.3.22., 56. o.

(6)

HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o.

(7)

HL C 176. E, 2011.6.16., 25. o.

(8)

HL C 34. E, 2011.2.3., 186. o.

(9)

HL C 240. E, 2011.8.18., 52. o.

(10)

HL C 291. E, 2011.10.4., 238. o.

(11)

HL C 48. E, 2012.2.18., 239. o.

(12)

HL C 81. E, 2011.3.15., 6. o.

(13)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0533.

(14)

HL C 236. E, 2011.8.12., 107. o.

(15)

HL C 161. E, 2006.12.20., 5. o.

(16)

HL C 93. E, 2011.3.25., 200. o.

(17)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0576.

(18)

HL C 34. E, 2011.2.3., 195. o.

(19)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0018.

(20)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0228.

(21)

Az ENSZ kínzás elleni egyezménye; a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény; a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény; a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény; a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezmény.

(22)

HL C 303., 2007.12.14., 1. o.

(23)

COM(2011)0637.

(24)

Az „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában: egy hatékonyabb megközelítés felé” című közös közlemény, 2011. december 12.

(25)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (1.3.2012)

a Külügyi Bizottság részére

az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2010. évi éves jelentésről és az Európai Unió e témával kapcsolatos politikájáról, beleértve az EU stratégiai emberi jogi politikájára gyakorolt következményeket

(2011/2185(INI))

A vélemény előadója: Cristian Dan Preda

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli, hogy a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közlemény(1) különös jelentőséget tulajdonít az emberi jogoknak, a demokráciának és a jogállamiságnak, és hangsúlyozza, hogy a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a jó kormányzás, a béke és a biztonság egymás között szinergiát alkotó és egymást kölcsönösen erősítő előfeltételei a fejlődésnek, a szegénység csökkentésének és a millenniumi fejlesztési célok elérésének;

2.  sürgeti az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit, hatékonyabban érvényesítse az emberi jogokat és a demokráciát a fejlesztési együttműködés minden területén, és biztosítsa, hogy az EU fejlesztési programjai hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerországok betartsák a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket; kéri továbbá, hogy az emberi jogok és a demokrácia – tekintettel a humanitárius vészhelyzetekből a fejlődés irányába való átmenetben betöltött kiemelkedő szerepükre – jelenjenek meg a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolására (LRRD) irányuló programokban;

3.  véleménye szerint az alapvető problémák – úgymint a nagymértékű munkanélküliség, a növekvő élelmiszerárak, az állandó korrupció, az alapvető emberi jogok, köztük a szociális és gazdasági jogok megtagadása, valamint a polgárok döntéshozatalban való, párbeszéd útján történő korlátozott részvétele – kezelése érdekében le kell vonni a tanulságokat a demokratikus változásokért folytatott észak-afrikai népfelkelésekből;

4.  hangsúlyozza az emberi jogok egyetemességét, oszthatatlanságát és egymástól való kölcsönös függőségét, ideértve az ENSZ társadalmi felelősségvállalásáról szóló egyezményében meghatározott jogokat – így a megfelelő táplálkozáshoz való jogot, a szociális minimumnormákat, az oktatáshoz való jogot, az egészségügyi ellátáshoz való jogot, a méltányos és kedvező munkakörülményekhez való jogot, valamint a kulturális életben való részvételhez való jogot –, melyeket egyenértékűként kell kezelni; ezzel összefüggésben kiemeli a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának jelentőségét, amelyet a Lisszaboni Szerződésnek az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 21. cikkével összhangban figyelembe kell venni;

5.  ismételten megerősíti az emberi jogokra összpontosító fejlesztési politika jelentőségét, és felhívja az EU-t, hogy fejlesztési programjaiban határozzon meg konkrét, mérhető, megvalósítható és időhöz kötött célkitűzéseket az emberi jogok és a demokrácia tekintetében;

6.  sürgeti az EU-t, hogy a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi döntéshozatali eljárásaiban alkalmazza a környezeti ügyekben az információkhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. évi Aarhusi Egyezményben foglalt elveket az átláthatóság és a nyilvánosság információkhoz való hozzáférésének garantálása érdekében, hogy ekképpen is megkönnyítse a parlamentek, a civil társadalom és más érdekelt felek számára ellenőrzési kötelezettségük teljesítését, amelyet a jó kormányzás nevében gyakorolnak;

7.  üdvözli „Az emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában: egy hatékonyabb megközelítés felé” című közös közleményben(2) javasolt új stratégiát, amelynek értelmében a fejlesztési együttműködés az emberi jogok integrált megközelítésének része az uniós politikák teljes spektrumában;

8.  megállapítja, hogy az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2010. évi éves jelentés nem tartalmaz a fejlesztéssel foglalkozó külön részt; különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének fényében, és tekintettel a emberi jogokkal kapcsolatos jelenlegi integrált stratégiára, hangsúlyozza, hogy az éves jelentésben külön tematikus egységben kellene foglalkozni az emberi jogokkal és a fejlesztéssel;

9.  határozottan ajánlja, hogy a fejlesztés és az emberi jogok közötti kapcsolat kölcsönös megerősítésének előmozdítása érdekében a jövőbeni fejlesztési eszközök keretében fordítsanak különleges figyelmet a tematikus programokra, mivel azok kifejezetten emberi jogi kérdésekkel foglalkoznak;

10. kéri, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR), valamint az egyéb pénzügyi eszközök keretében megvalósuló projektek és tevékenységek tervezésekor jobban figyeljenek az egymást kiegészítő jellegre és az összhangra;

11. felszólítja az EU-t, hogy fejlesztési támogatását az intézményépítésre és a kedvezményezett államok civil társadalmának fejlesztésére koncentrálja, mivel ezek alapvető szerepet töltenek be a jó kormányzásban, valamint az elszámoltathatóság és a fejlesztési folyamatért való felelősségvállalás biztosításában; felhív az emberi jogi és a feltételességi záradékok megerősítésére az Unió által támogatott programokban;

12. úgy véli, hogy a költségvetés-támogatásnak szorosabban kell kapcsolódnia a kedvezményezett országokban jellemző emberi jogi és kormányzati helyzethez; megismétli azon kérését, hogy e tekintetben állapítsanak meg részletesebb kritériumokat a költségvetés-támogatás odaítélésére;

13. kéri a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását célzó európai támogatási mechanizmusok végrehajtására irányuló finanszírozás növelését, mivel e mechanizmusok konkrét eszközt biztosítanak az EU számára ahhoz, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködése keretében előmozdítsa a demokráciát és az emberi jogokat;

14. hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell, hogy a fejlesztési politika, a békeépítés, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság területén tett fellépései kölcsönösen erősítsék egymást; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az instabilitással küzdő országokra irányuló megfelelő stratégiák kidolgozásának szükségességét;

15. hangsúlyozza, hogy a fejlődéshez való jog kulcsszerepet tölt be a fejlesztéspolitika következetességének vizsgálatában;

16. felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy keressen új lehetőségeket a partnerországokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és a fejlesztési együttműködés közötti megfelelőbb összekapcsolódás biztosítására.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

29.2.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Ricardo Cortés Lastra, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Filip Kaczmarek, Franziska Keller, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Eleni Theocharous, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl, Daniël van der Stoep, Anna Záborská, Iva Zanicchi, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Enrique Guerrero Salom, Isabella Lövin, Gesine Meissner, Cristian Dan Preda, Bart Staes, Patrizia Toia

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Zita Gurmai

(1)

COM(2011)0637.

(2)

COM(2011)0886.


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (1.3.2012)

a Külügyi Bizottság részére

az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról, ideértve annak az EU emberi jogi stratégiai politikájára gyakorolt következményeit

(2011/2185(INI))

Előadó: Teresa Jiménez-Becerril Barrio

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyvére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a nők és gyermekek vészhelyzetek és fegyveres konfliktusok alatti védelméről szóló nyilatkozatára, valamint a Biztonsági Tanács 1325. (2000) sz. és 1820. (2008) sz. határozatára,

–   tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel a „Cselekvésközpontú dokumentum az emberkereskedelem elleni fellépés uniós külső dimenziójának megerősítéséről: Az emberkereskedelem elleni globális uniós fellépés felé” című dokumentumra,

–   tekintettel az Európai Bizottság nőjogi chartájára,

–   tekintettel az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló diszkrimináció elleni küzdelemről szóló CM/Rec(2010)5. számú ajánlására, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése ugyanezen témáról szóló 1915. számú ajánlására és 1728. számú határozatára,

A. mivel a nők nemzetközi egyezményekben és jogi normákban elismert jogait módszeresen valamennyi kétoldalú kapcsolat sarokkövévé kell tenni, különösen az olyan harmadik országokhoz fűződő kapcsolatokat illetően, amelyekkel az EU társulási és együttműködési megállapodást írt alá;

B.  mivel a nőkkel szembeni erőszak és/vagy megkülönböztetés semmilyen politikai, vallási vagy kulturális alapon nem igazolható;

C. mivel a „nők elleni erőszak” kifejezés alatt olyan, a nemi megkülönböztetésen alapuló bármely cselekmény értendő, amely a nők számára fizikai, szexuális vagy pszichológiai sérülést, illetve szenvedést eredményez vagy eredményezhet, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszert és a szabadságtól való önkényes megfosztást, függetlenül attól, hogy az a köz- vagy a magánéletben történik;

D. mivel a tömeges és etnikai megerőszakolások formájában elkövetett erőszakos közösüléseket, az emberkereskedelmet és a szexuális zaklatásoknak a nők és gyermekek ellen elkövetett más formáit a világ konfliktus sújtotta régióiban a fegyveres erők kihasználva a konfliktushelyzeteket továbbra is többek között „háborús zsákmányként” és a szexuális erőszakot elkövetők háborús taktikaként alkalmazzák, ami tűrhetetlen; mivel a háborús helyzetekben elkövetett tömeges nemi erőszakot az Egyesült Nemzetek Szervezete az emberiesség elleni bűntettnek minősítette, és mivel 2008-tól az ENSZ Biztonsági Tanácsa elkötelezte magát a nemi erőszak háborús taktikaként való alkalmazása elleni küzdelem iránt;

E.  mivel az a tény is alátámasztja a nők bevonásának és a nemi dimenziónak a fontosságát, hogy ahol több nő vesz részt a konfliktusrendezési és béketeremtési műveletekben, ott kulcsszerepet töltenek be a béketárgyalásokban, valamint az újjáépítés, a rehabilitáció és a béke megszilárdítása több területre kiterjed;

F.  mivel a nők elleni erőszak különböző formái továbbra is jelen vannak, azonban azokat gyakran nem jelentik, mivel az elkövetők az áldozat közvetlen családtagjai;

1.  üdvözli az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőséget uniós és nemzetközi szinten egyaránt előmozdító nőjogi chartáját, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című, 2010–2015-re szóló uniós cselekvési tervet, és kéri a nemek közötti egyenlőségre és az anyai egészségre vonatkozó millenniumi fejlesztési cél megvalósítására irányuló erőfeszítések felgyorsítását;

2.  különösen hangsúlyozza az egészségügyi nevelés, valamint a szexuális és reproduktív egészségre irányuló megfelelő programok előmozdításának szükségességét, amelyek központi helyet foglalnak el az EU-nak a harmadik országokra irányuló fejlesztési és emberi jogi politikájában;

3.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a konfliktushelyzetben levő nőknek tisztességes hozzáférésük legyen a közegészségügyi rendszerekhez, megfelelő nőgyógyászati és szülészeti ellátásban részesüljenek az Egészségügyi Világszervezet meghatározása értelmében;

4.  komoly aggodalmát fejezi ki a több harmadik ország városi és vidéki környezetében mélyen gyökerező nemi alapú megkülönböztetés és családon belüli erőszak miatt, a nők és lányok ellen Dél-Afrikában elkövetett nemi erőszak és erőszakos közösülés magas aránya miatt, a nem megfelelő nyomozások miatt, amelyeket gyakran nemi előítéletek akadályoznak, az egészségügyi rendszerhez való hozzáférés akadályozása miatt, valamint az áldozatok késedelmes orvosi ellátásban való részesítése miatt;

5.  kéri a nők jogainak megfelelőbb figyelembevételét a külső fellépés keretébe tartozó valamennyi politikában és pénzügyi eszközben, a nemek közötti egyenlőség földrajzi és tematikus programok révén történő általános érvényesítésének fokozása és az eszközök jobb összehangolása céljából; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők emberi jogainak védelmét az EU külpolitikájának valamennyi vonatkozó területébe, illetve a kapcsolódó fellépésekbe és programokba bele kell foglalni;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy külpolitikájukban aktívan mozdítsák elő a nemi, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy hitbéli meggyőződésen, fogyatékosságon, koron, illetve szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességet, többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) révén;

7.  üdvözli a Tanács emberi jogi munkacsoportja által 2010-ben kidolgozott eszközkészletet, amelynek célja, hogy segítse az uniós intézményeket, az uniós tagállamokat, a küldöttségeket és más szerveket, hogy gyorsan lépjenek fel, amikor a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok emberi jogai sérülnek; felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az ilyen sérelmek strukturális okaival;

8.  megismétli, hogy a nők jogainak fontos részét kellene alkotniuk az EU által folytatott emberi jogi párbeszédeknek és az EU olyan harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédjének, amelyekkel együttműködési vagy társulási megállapodást írtak alá, összhangban az e megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékokkal, és hogy a nők tárgyalásokon és a békés átmenetre irányuló aktív fellépésekben való részvételét ki kell terjeszteni;; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy e rendelkezések megsértése esetén tegyenek meg minden megfelelő intézkedést;

9.  mélységes aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak világszintű megnövekedése miatt, és úgy véli, hogy ez az egész világot sújtó válság egyik következménye; különösen aggódik a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságok növekvő száma miatt néhány latin-amerikai országban, és megállapítja, hogy ez az általánossá váló erőszak és strukturális megkülönböztetés részét képezi; mélységesen elítéli a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságok formájában megmutatkozó abnormális bűncselekményeket, e bűncselekmények büntetlenül hagyását, ami további ösztönzőt jelent a gyilkosok számára;

10. felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy alakítsanak ki egyértelmű felelősségi köröket egymás között és koordinálják az uniós küldöttségek vonatkozó fellépéseit az érintett országokban található tagállami külképviseletek fellépéseivel annak érdekében, hogy az alelnök/főképviselő, Catherine Ashton, a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságokról szóló nyilatkozatát konkrét, elegendő forrással rendelkező politikai lépésekké alakítsák; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson politikai és pénzügyi támogatást az Emberi Jogok Amerika-közi Rendszerének a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatos munkájához, és járuljon hozzá ítéleteinek végrehajtásához;

11. támogatja a latin-amerikai államokat, hogy kellő gondossággal teljesítsék kötelezettségeiket a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságok megelőzése, felügyelete, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása vonatkozásában szankciók és kompenzációk kivetésével; felszólítja a Bizottságot, hogy a politikai párbeszédek, különösen pedig az emberi jogi párbeszédek során rendszeresen térjen vissza a témára, és ajánlja fel együttműködését, hogy a biregionális partnerség keretében megoldást találjanak a nők elleni erőszak felszámolását, illetve a nők és a lányok ellen elkövetett gyilkosságok megállítását illetően;

12. sürgeti ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ösztönözzék tovább a harmadik országokat arra, hogy jogszabályaikban kifejezetten rendelkezzenek a nők jogairól, garantálják ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartását, és hajtsanak végre a nemek kérdésére érzékeny politikákat és mechanizmusokat, jobban bevonva ezzel a nőket az – akár politikai, akár gazdasági vagy társadalmi – közéletben a döntéshozatalba;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy helyezze a nők jogait kivétel nélkül valamennyi tagjelölt országgal folytatott tárgyalásai középpontjába, emlékeztesse a török hatóságokat, hogy a nők elleni súlyos erőszak, a becsületgyilkosságok, a korai és kényszerházasságok Törökország esetében továbbra is fontos kérdések, vessen véget annak, hogy figyelmen kívül hagyja az alkalmazott megoldások hatástalanságát és azt, hogy a török hatóságok nem igazán akarják az elkövetőket hatékonyan megbüntetni, sürgesse a török kormányt a reformok felgyorsítására, a nemek közötti egyenlőséget és az erőszak-ellenességet célzó programok bevezetésére az oktatás valamennyi szintjén, a közhivatalnokok, a rendőrségben, az igazságügyben és a civil társadalomban dolgozók továbbképzésére, és szólítsa fel Törökországot hatékony megelőzési, védelmi és büntetőeljárási politikák végrehajtására, és hogy mutasson kézzelfogható előrelépést a nők jogainak tiszteletben tartása és végrehajtása terén; fenntartja továbbá, hogy Törökországnak eleget kell tennie nemzetközi kötelezettségeinek, például a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek, a kairói cselekvési programnak, a Pekingi Cselekvési Platformnak és az ENSZ Millenniumi Nyilatkozatának;

14. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten foglalkozzanak a nőkkel szembeni erőszaknak, valamint az emberi jogok megsértése nemi dimenziójának kérdésével, különösen a kétoldalú társulási megállapodások, továbbá az érvényben lévő vagy tárgyalás alatt álló nemzetközi kereskedelmi megállapodások összefüggésében;

15. hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd céljai között szerepelnie kell a CEDAW-ra vonatkozó összes fenntartásról való lemondásnak, valamint az ahhoz tartozó opcionális jegyzőkönyv valamennyi partnerállam általi ratifikálásának is;

16. elismeri a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) által a nők jogainak és a női jogok védelmezőinek védelmében játszott pozitív szerepet, és üdvözli a sztereotípiák, a megkülönböztetés és családon belüli erőszak elleni küzdelem jegyében a nőkkel és lányokkal szembeni erőszakra, a konfliktushelyzetben a nőkkel szemben elkövetett nemi erőszakra, a kényszer- és korai házasságra, a női nemi szervek megcsonkítására és a nők demokratikus folyamatban való részvételére vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban szervezett regionális és tematikus figyelemfelkeltő kampányokat;

17. felszólítja mindazonáltal a Bizottságot, hogy használja tovább ezt az eszközt a nőkkel szembeni fizikai, társadalmi és pszichológiai erőszak valamennyi formájának kezelése érdekében, valamint dolgozzon ki intézkedéseket a nők jogainak és a társadalomban elfoglalt helyüknek a megerősítésére;

18. hangsúlyozza, hogy mind a helyi társadalom, mind pedig a politika szintjén fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megszüntessék a női nemi szervek megcsonkítását és a nők és lányok elleni sérelmes tradíciók és gyakorlatok minden formáját, rámutatva arra, hogy ez a gyakorlat az emberi jogok, illetve a nők és a lányok fizikai épségének súlyos megsértése, és felszólítja a tagállamokat, hogy fogadják el az ENSZ azon kezdeményezését, hogy létrehozzák a női nemi szervek megcsonkítása elleni nemzetközi napot;

támogatja a világ minden részén a nők jogaiért harcoló nőket, különösen figyelembe véve a Szaúd-Arábiában nemrég történteket, ahol egyre több nő vezet autót és küzd az egyenlőségéért;

20. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és alaposan újítsák meg a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret javaslatában foglalt, a külkapcsolatok terén a nemek közötti egyenlőségre irányuló rendelkezéseket;

21. felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a Nők Elleni Erőszak Európai Megfigyelőközpontját;

22. emlékeztet arra, hogy a harmadik országok erőszakos közösülés, emberkereskedelem, valamint a nők és gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatások más formáinak áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelv, valamint az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv az emberkereskedelem áldozatainak védelmére szolgáló hasznos eszközök, és ezeket maradéktalanul végre kell hajtani;

23. hangsúlyozza, hogy a gyermekek – különösen a lányok – anyakönyvezésének elmulasztása jogaik első megtagadását jelenti; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, támogassa harmadik országokban a születések anyakönyvezését; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az anyaság védelmére és támogatására irányuló jogokat, a gyermekgondozást és gyermeknevelést, valamint a nők egészségügyi és gazdasági biztonságát;

24. felszólít olyan programok előtérbe helyezésére és jobb finanszírozására, amelyek biztosítják valamennyi lány iskolába járását, figyelembe véve, hogy a lányok iskolába járása alapkő, amelyre a nemek szempontjából egyenlőbb, a nők gazdasági függetlenségét előmozdító, valamint a lányok és nők szexuális kizsákmányolását világszerte csökkentő társadalmak építhetők;

25. hangsúlyozza, hogy a nők szexuális és reproduktív jogainak érvényesítése, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelésére irányuló erőfeszítések a nők emberi jogainak megőrzése szempontjából alapvető fontossággal bírnak; ebben az összefüggésben felszólítja az EU-t, hogy az anyai egészségre vonatkozó millenniumi fejlesztési cél megvalósítása érdekében gyorsítsa fel erőfeszítéseit, többek között a tájékoztatáshoz, a modern fogamzásgátláshoz és a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása révén; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság valamennyi nemzetközi fejlesztéspolitikai intézkedésében ezt a célkitűzést kövesse;

26. elismeri a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének és egyéb eszközöknek a harmadik országokban történő demokráciaépítésben betöltött szerepét, és emlékeztet arra, hogy a demokrácia magában foglalja a nők közéletben való teljes körű részvételét is, amint azt az arab tavaszt követő események mutatják, és amint azt az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájának az Afrikában a nőket megillető jogokról szóló jegyzőkönyvéhez hasonló nemzetközi és regionális eszközök is kimondják;

27. támogatja a Bizottságot az egészségügy területén, különösen a HIV és az AIDS megelőzésében, és kéri a Bizottságot, hogy szilárdítsa meg az egészségügyi nevelést, különösen a terhes és a szoptató nők számára;

28. üdvözli a legtöbb uniós választási megfigyelési misszióban a nemek kérdésével foglalkozó szakértő jelenlétét, valamint a választási folyamatban a nők részvételére irányuló figyelmet, és kéri, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a valamennyi uniós választási megfigyelési misszióba való bevonásuk biztosítására;

29. kéri, hogy az uniós választási megfigyelési misszióknak a nők választási folyamatban való politikai részvételére irányuló jelentéseiben foglalt következtetéseket építsék be az érintett országokban a földrajzi és tematikus programokba;

30. üdvözli az ENSZ nőjogi és esélyegyenlőségi ügyekkel foglalkozó ügynökségének (UN Women) létrehozását, és felszólítja az EU-t, hogy a nők jogainak érvényesítése érdekében nemzetközi, regionális és nemzeti szinten működjön szorosan együtt az intézménnyel;

31. fenntartja annak szükségességét, hogy a nők rendelkezhessenek szexuális és reproduktív jogaik felett, többek között a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz való könnyű hozzáférés révén; rámutat, hogy a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga az emberi jogok alapvető részét képezi; hangsúlyozza, hogy a reproduktív jogok valamennyi pár és egyén ahhoz való jogának az elismerésén alapulnak, hogy mindenki szabadon és felelősségteljesen dönthessen gyermekei számáról és a gyermekvállalás időpontjáról, és hogy ennek megvalósításához megfelelő tájékoztatás és eszközök álljanak rendelkezésére; hangsúlyozza a legmagasabb szintű szexuális és reproduktív egészség eléréséhez való jogot, amely magában foglalja a gyermekvállalással kapcsolatos döntések megkülönböztetés-, kényszer- és erőszakmentesen történő meghozatalához való jogot (a WHO meghatározása);

32. kifejezetten támogatja a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadók vagy az e témával foglalkozó kapcsolattartó pontok bevonását az uniós küldöttségekbe és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) misszióiba, és felszólítja az uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy lássa el őket a szükséges erőforrásokkal és felhatalmazással;

33. kéri, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete nyújtson egyedi támogatást a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos hatékony gyakorlatok gyűjtéséhez, feldolgozásához és terjesztéséhez a nők jogainak helyzetére vonatkozó pekingi mutatók végrehajtása tekintetében;

34. vállalja, hogy módszeresebben beilleszti a nők jogait saját emberi jogi vitáiba és állásfoglalásaiba, és igénybe veszi a Szaharov-díj hálózatát, különösen a díj női nyerteseit arra, hogy szót emeljenek a világban a nők jogai mellett;

35. felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel a nemi alapon végrehajtott szelektív abortusz, a lánycsecsemők meggyilkolása és a még sok társadalomban jelen lévő sérelmes tradíciók minden formája ellen, amelyek azt a képet mozdítják elő, hogy a leánygyermek terhet, a fiúgyermek pedig pénzügyi támogatót jelent; felszólítja a Bizottságot, hogy ehhez használja fel a fejlesztési és támogatási célra szánt költségvetését;

36. felszólítja a Bizottságot, hogy munkálkodjon a nemi alapon diszkrimináló nemi alapú szelekció megelőzésén, és kéri, hogy ezt ne a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz és technológiához való hozzáférés korlátozása révén tegye, hanem a nők és lányok elleni strukturális megkülönböztetés megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozása révén, többek között a nemi alapon diszkriminatív jogszabályok eltörlése, a nők és a lányok helyzetének iskoláztatás révén történő megerősítése, az örökléssel, hozománnyal, idős kori finanszírozással és személyi biztonsággal, valamint a családi név meghatározásával stb. kapcsolatos politikák kezelése révén;

37. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nők jogainak és helyzetének előmozdítása terén elkötelezett NGO-k aktív részvételét az összes együttműködési és fejlesztési programban;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.2.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

2

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Andrea Češková, Edite Estrela, Iratxe García Pérez, Sophia in ‘t Veld, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Nicole Kiil-Nielsen, Silvana Koch-Mehrin, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Elisabeth Morin-Chartier, Siiri Oviir, Raül Romeva i Rueda, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Britta Thomsen, Angelika Werthmann, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Vilija Blinkevičiūtė, Kent Johansson, Christa Klaß, Kartika Tamara Liotard, Ana Miranda, Mariya Nedelcheva, Katarína Neveďalová, Antigoni Papadopoulou, Sirpa Pietikäinen


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.3.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

45

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Frieda Brepoels, Mário David, Michael Gahler, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Richard Howitt, Anna Ibrisagic, Liisa Jaakonsaari, Nicole Kiil-Nielsen, Evgeni Kirilov, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Vytautas Landsbergis, Krzysztof Lisek, Francisco José Millán Mon, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Ria Oomen-Ruijten, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Bernd Posselt, Fiorello Provera, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Nikolaos Salavrakos, Jacek Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Werner Schulz, Marek Siwiec, Charles Tannock, Inese Vaidere, Geoffrey Van Orden, Boris Zala

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Corina Creţu, Andrew Duff, Kinga Gál, Elisabeth Jeggle, Barbara Lochbihler, Emilio Menéndez del Valle, Nadezhda Neynsky, Marietje Schaake, Alf Svensson, Traian Ungureanu, Janusz Władysław Zemke

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

María Auxiliadora Correa Zamora, Leonidas Donskis

Utolsó frissítés: 2012. április 11.Jogi nyilatkozat