Eljárás : 2011/2307(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0101/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0101/2012

Viták :

PV 20/04/2012 - 7
CRE 20/04/2012 - 7

Szavazatok :

PV 20/04/2012 - 10.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0146

JELENTÉS     
PDF 400kDOC 335k
2012. április 3.
PE 478.540v02-00 A7-0101/2012

életbiztosításunkról, természeti tőkénkről: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról

(2011/2307(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Gerben-Jan Gerbrandy

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

életbiztosításunkról, természeti tőkénkről: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról

(2011/2307(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

–   tekintettel a 2050-re vonatkozó elképzelésre és a 2020-ra vonatkozó kiemelt célkitűzésre, amelyeket az Unió állam- és kormányfői 2010 márciusában fogadtak el,

–   tekintettel a Környezetvédelmi Tanácsnak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról szóló, 2011. június 21-i és december 19-i következtetéseire,

   különös tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei 10. konferenciájának eredményeire, különösen a 2011–2020 közötti időszakra szóló, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális stratégiai tervre és az aicsi célokra, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a használatukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvre, valamint az erőforrások globális biológiai sokféleség érdekében történő mozgósítását célzó stratégiára,

–   tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményre (CITES) és a vándorló fajokról szóló egyezményre (CMS),

–   tekintettel „A Kap jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című bizottsági közleményre (COM(2010)0672) és a 2013 utáni KAP-reformra irányuló bizottsági javaslatokra,

–   tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című bizottsági közleményre (COM(2011)0500) és annak igazoló okmányaira,

–   tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló stratégiai pénzügyi keretre,

–   tekintettel az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében előírt, az élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéről szóló összefoglaló jelentésre (COM(2009)0358),

–   tekintettel a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(1);

–   tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására(2) és „a KAP jövője: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című, 2011. június 23-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel „A Natura 2000 finanszírozása: a természet és a lakosság számára kínált előnyök” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1573),

–   tekintettel „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmányra(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A7-0101/2012),

A. mivel az Unió nem valósította meg a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010-ig teljesítendő céljait;

B.  mivel az Egyesült Nemzetek a 2010–2020 közötti időszakot a biológiai sokféleség évtizedének nyilvánította;

C. mivel a biológiai sokféleség az általa kínált ökoszisztéma-szolgáltatásoknak köszönhetően közvetlenül és közvetve is nélkülözhetetlen szerepet játszik az emberi életforma fennmaradásában és a társadalmi jólét megteremtésében – például az Európai Unió Natura 2000 hálózatába tartozó védett területek által kínált – a becslések szerint már önmagukban is 200–300 milliárd eurót kitevő – értékek, valamint a közvetlenül a látogatók kiadásaiból támogatott teljes munkaidős munkahelyeket, amelyek száma ezeken a területeken eléri a 4,5–8 milliót;

D. mivel a biológiai sokféleség csökkenése jelenleg évente 3%-kal veti vissza a világszintű GDP-t;

E.  mivel az élőhelyvédelmi irányelv mellékleteiben felsorolt élőhelytípusok közel 65%-ának, és fajok 52%-ának védettségi helyzete kedvezőtlen;

F.  mivel a halállományok 88%-át a maximális fenntartható hozamot meghaladó mértékben lehalásszák;

G. mivel az EU határait már több mint 11 000 idegen faj lépte át, amelyeknek legalább 15%-a invazív faj és káros hatással van a biológiai sokféleségre;

H. mivel a mezőgazdasági termelők létfontosságú szerepet játszanak az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseinek elérésében; mivel 1992-ben megadták a kezdő lökést ahhoz, hogy a biológiai sokféleség védelmét beépítsék a közös agrárpolitikába (KAP), és mivel ezt követően a 2003-as reform olyan intézkedéseket vezetett be, mint a kölcsönös megfeleltetés, a mezőgazdasági üzem egységes támogatása (termeléstől függetlenített támogatás) és a vidékfejlesztés, amelyek kedvezően hatnak a biológiai sokféleségre;

I.   mivel az ökoszisztéma-szolgáltatásokra nyújtott kifizetés (PES) ígéretes innovatív pénzügyi eszközt jelent a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából;

J.   mivel az átfogó talajvédelmi keretirányelv döntő jelentőséggel bír az EU számára a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új céljai elérésében;

K. mivel az éghajlatváltozás veszélyt jelent az élőhelyekre és az állatfajokra nézve; mivel a természet megőrzése és a biológiai sokféleség döntő jelentőséggel bír az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében;

Általános észrevételek

1.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Unió nem valósította meg a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010-ig teljesítendő céljait;

2.  üdvözli és támogatja az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiáját és a benne foglalt valamennyi célt és intézkedést; ugyanakkor úgy véli, hogy szükség lehet egyes tevékenységek megerősítésére és egyértelműbb meghatározására, valamint hogy konkrét intézkedéseket kell bevetni a stratégia hatékony végrehajtása érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy sürgősen cselekedni kell, és az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ra vonatkozó kiemelt célkitűzésének, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális kötelezettségvállalások teljesítése érdekében kiemelkedő politikai prioritásként kell kezelni a biológiai sokféleség kérdését; hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi forrásokkal és politikai akarattal előteremthetők azok az eszközök, amelyekkel megállítható a biológiai sokféleség csökkenése; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség megőrzése közös kihívás, amelyet számos érdekelt együttes elkötelezettségével és részvételével kell kezelni;

4.  üdvözli a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról szóló bizottsági közleményt, és megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, az invazív fajok jelentette veszély és a természeti erőforrások túlzott felhasználása olyan transznacionális és régiókon átnyúló kihívásokat jelentenek, amelyek minden uniós polgárt érintenek – függetlenül attól, hogy városban vagy vidéken élnek – , és e hatások mérséklése érdekében valamennyi – helyi, regionális és nemzeti – kormányzati szinten sürgősen fel kell lépni;

5.  ezért kéri a tagállamokat, hogy e stratégiát építsék be terveikbe, programjaikba és/vagy nemzeti stratégiáikba;

6.  úgy véli, hogy a hatályos uniós jog biológiai sokféleségre vonatkozó biztosítékait nem szabad gyengíteni;

7.  hangsúlyozza, hogy az új stratégia nem vallhat kudarcot; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament számára kétévenként nyújtson be az elért haladásról szóló jelentést, amelyben a Tanács és a Bizottság részletesen bemutatja az aktuális helyzetet;

8.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzések iránti uniós elkötelezettség igazi próbája, valamint a kérdés valódi megoldása nem ebben az új stratégiában, hanem a közös mezőgazdasági és halászati politika küszöbön álló reformjában, valamint a többéves pénzügyi keretben rejlik; rámutat továbbá, hogy az első stratégia kudarcát az okozta, hogy a biológiai sokféleség védelme nem kellő mértékben jelent meg az egyéb uniós politikákban;

9.  úgy véli, hogy a 2010-es cél elérésével kapcsolatban felmerült nehézségek megkövetelik az eddig alkalmazott módszerek mélyreható felülvizsgálatát; fenntartja, hogy olyan stratégiai tanulmányokat kell készíteni, amelyek kiterjednek a védett területeket befolyásolni képes valamennyi tényezőre, és hogy e tanulmányokat be kell építeni a városfejlesztésbe, valamint a helyi természeti erőforrások jelentőségéről és megőrzéséről szóló oktatási és tájékoztatási kampányokkal kell kiegészíteni;

10. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése nem csupán a fajokat és az élőhelyeket érinti, hanem a genetikai sokféleséget is; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a genetikai sokféleség megőrzésére vonatkozóan;

11. megállapítja, hogy természeti örökségünk olyan jelentős ökológiai kincs, amely elengedhetetlen az emberi jóléthez; úgy véli, hogy valamennyi uniós tagállamnak együtt kell működnie és erőfeszítéseit össze kell hangolnia a természeti erőforrások hatékonyabb kiaknázásának biztosítása, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások mind vidéki, mind városi területeken bekövetkező nettó csökkenésének elkerülése érdekében;

Célok – a biológiai sokféleség érvényesítése valamennyi uniós politikában

12. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelmének és megőrzésének valamennyi – többek között a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra, a halászatra, a regionális politikára és kohézióra, az energiaágazatra, az iparra, a közlekedésre, az idegenforgalomra, a fejlesztési együttműködésre, a kutatásra és az innovációra vonatkozó – uniós politika kidolgozásában. végrehajtásában és finanszírozásában meg kell jelennie annak érdekében, hogy az uniós ágazati és költségvetési politikák egységesebbé váljanak, továbbá hogy biztosítva legyen az EU biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartása;

13. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiát teljes mértékben össze kell hangolni az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákkal;

14. emlékeztet arra, hogy az elővigyázatosság elve olyan jogi alapot képez, amelyet a biológiai sokféleség kérdését érintő valamennyi jogszabályban és döntésben alkalmazni kell;

15. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme, helyreállítása és értékük elismerése alapvető jelentőségű az erőforrás-hatékony Európához vezető út ütemterve céljainak elérésében, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyedi intézkedések részeként mérlegeljék egy menetrend előterjesztését az európai ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése és értékelése tekintetében, amely lehetővé fogja tenni, hogy célzott és hatékony intézkedéseket hozzanak a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások visszaesésének megfékezésére;

16. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése pusztító gazdasági költségekkel jár a társadalomra nézve, amelyeket eddig nem építettek be kellő mértékben a gazdasági és egyéb politikákba; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és a fenntarthatóbb politikák alapjaként építsék be ezen értékeket az elszámolási rendszerekbe; úgy véli, hogy a biológiai sokféleség megfelelő védelmét figyelmen kívül hagyó egyetlen gazdasági modell sem életképes; hangsúlyozza továbbá, hogy az ökoszisztémák helyreállítását célzó fellépések jelentősen előmozdíthatják az új készségek, munkahelyek és üzleti lehetőségek megteremtését;

17. hangsúlyozza, hogy a különböző gazdasági ágazatok tekintetében átfogó hatásvizsgálatokat kell végezni a biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatásokkal kapcsolatban;

18. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia az erőforrás-hatékony Európával foglalkozó kiemelt kezdeményezés részét képezi, és emlékeztet arra, hogy a regionális politika az általa támogatott éghajlati, energiaügyi és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó intézkedéseken keresztül létfontosságú szerepet játszik a fenntartható növekedés biztosításában;

19. fenntartja, hogy a kialakulóban lévő járványos betegségek jelentős része zoonotikus jellegű (azaz a vadon élő állatok, háziállatok és emberek között egyaránt terjedhet), és elismeri, hogy a vadon élő állatok kereskedelme, valamint a földhasználatban és földgazdálkodásban bekövetkezett változások az emberek, a háziállatok és a vadon élő állatok között új vagy megváltozott kapcsolódási felületeket eredményezhetnek, ami kedvezhet a betegségek terjedésének és a biológiai sokféleség csökkenésének; hangsúlyozza, hogy kiemelkedően fontos a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiák állategészségügyi, állatjóléti és kereskedelmi politikába való beépítése;

20. úgy véli ugyanakkor, hogy az adatok hiányában alapos környezeti, gazdasági és társadalmi hatástanulmányokra lehet szükség;

A természet megőrzése és helyreállítása

21. hangsúlyozza, hogy meg kell állítani az Unió természetvédelmi jogszabályainak hatálya alá tartozó valamennyi faj és élőhely helyzetének romlását, valamint uniós szinten számottevően és mérhető módon javítani kell a helyzetüket; hangsúlyozza, hogy e fellépés keretében javítani kell legalább egy, az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkében a védettségi helyzetre vonatkozóan meghatározott jellemzőt anélkül, hogy visszalépés történne az egyéb jellemzőkben;

22. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállalják valamennyi földrajzi terület természeti értékeinek és kulturális örökségük jellegzetességeinek, valamint az ezek fenntartásához szükséges feltételek meghatározására irányuló integrált stratégiák elfogadását;

23. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseket konkrét intézkedésekkel végre is kell hajtani ahhoz, hogy eredményesek legyenek; sajnálja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megfékezésére tett intézkedések ellenére mindössze az élőhelyek és fajok 17%-a, valamint az uniós jogszabályok alapján védett legfontosabb ökoszisztémák 11%-a van kedvező állapotban az EU-ban; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen elemezze, hogy a jelenlegi erőfeszítések eddig miért nem vezettek sikerre, és hogy rendelkezésre állnak-e más, esetleg eredményesebb eszközök;

24. hangsúlyozza, hogy a 2050-re vonatkozó elképzelések megvalósítását célzó világos menetrend kidolgozása érdekében 2020-ig az összes élőhely és faj legalább 40%-a esetében kedvező védettségi állapotot kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy 2050-ig az élőhelyek és fajok 100%-a (vagy csaknem 100%-a) tekintetében biztosítani kell a kedvező védettségi állapotot;

25. aggodalmát fejezi ki az alapvető – például a vizes élőhelyek – fokozódó pusztulása miatt, amelyek kiemelt figyelmet és olyan sürgős intézkedéseket követelnek, amelyek valóban tekintettel vannak az Európai Unió által számukra biztosított különleges védelmi terület besorolásra;

26. elismeri, hogy az infrastruktúrák kiépítése, az urbanizáció, az iparosodás és általában véve a tájat érintő fizikai beavatkozások azon legjelentősebb tényezők közé sorolhatók, amelyek az ökoszisztémák és az élőhelyek széttöredezéséhez vezetnek; kéri a helyi, a regionális és a nemzeti kormányzatokat, hogy tervezési szabályozásaik és végrehajtási intézkedéseik összefüggésében, valamint saját hatáskörükön belül, tervezési és fejlesztési projektjeikben minden szinten vegyék figyelembe az ökoszisztémákra és az élőhelyekre veszélyt jelentő, szóban forgó tényezőket; elismeri, hogy helyi és regionális szinten is tapasztalható a számottevő gazdasági fejlődésre irányuló nyomás és igény, és javasolja, hogy a helyi és regionális hatóságok fordítsanak figyelmet az egyrészt a fejlesztés, másrészt a biológiai sokféleség és a természetes élőhelyek szükséges megőrzése közötti egyensúly megteremtésére; támogatja a regionális és helyi fejlesztési politikák további reformját és felhasználását a biológiai sokféleség jelentette előnyök kiváltása, valamint az élőhelyek további pusztulásának megállítása érdekében, különösen gazdasági és pénzügyi válság idején;

27. támogatja a környezetvédelmi hatásvizsgálatok (KHV), a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok (FFH), a stratégiai környezeti vizsgálatok (SKV) és egyéb olyan eszközök alkalmazásának megerősítését annak érdekében, hogy a regionális és helyi döntéshozatalban figyelembe lehessen venni a biológiai sokféleség csökkenését és az éghajlatváltozás hatásait; rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és a biológiai sokféleség védelmét elősegítő projektek valamennyi régió javát szolgálják majd, a kevésbé fejlett régiókat is beleértve;

28. arra sürgeti a tagállamokat, hogy a 11. aicsi céllal összhangban gondoskodjanak a Natura 2000 területek kijelölési folyamatának 2012-ig való lezárásáról; sajnálattal állapítja meg a védett tengeri területek kijelölésében mutatkozó jelentős késedelmet; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy újból vadászni kezdtek a Duna-delta vidékén, és hogy ez káros hatásokkal járhat a biológiai sokféleségre nézve; annak ellenőrzésére kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok végrehajtják-e a 2009/147/EK madárvédelmi irányelv(5) 7. cikkét, különös tekintettel a vadászatra;

29. kiemeli, hogy uniós fellépéseken keresztül, illetve az óceánok és a nemzeti felségterületeken kívül eső területek nemzetközi irányításának javítása révén sürgősen fokozott erőfeszítésekre van szükség az óceánok és a tengeri környezet védelme érdekében;

30. sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be a valamennyi Natura 2000 területre vonatkozó állománykezelési tervek vagy azokkal egyenértékű eszközök kidolgozására előírt, a 92/43/EGK élőhelyvédelmi irányelv(6) 4. és 6. cikkében foglalt jogi határidőt;

31. úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködés javítása számottevő előnyt biztosíthat a Natura 2000 célkitűzések elérése tekintetében; kiemeli az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti szorosabb együttműködés szükségességét a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások védelme terén; hangsúlyozza ezzel összefüggésben azokat a lehetőségeket, amelyeket a biológiai sokféleség csökkenésének kezelése tekintetében a határokon átnyúló régióközi és transznacionális együttműködés kínál; úgy véli, hogy a területi együttműködés kínálta lehetőségek jobb kihasználása, valamint az információk, tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréje jelentősen hozzájárulna e cél megvalósításához; rámutat, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos prioritások makroregionális stratégiákba való beépítése fontos lépést jelent a biológiai sokféleség helyreállítása és megőrzése felé;

32. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a területeknek nyújtott megfelelő finanszírozással gondoskodjanak a Natura 2000 hálózat megfelelő állapotának megőrzéséről; felszólítja a tagállamokat különösen arra, hogy a különböző érdekelt felekkel együttműködve dolgozzanak ki olyan, kötelező erejű nemzeti eszközöket, amelyekben meghatározzák a kiemelt természetvédelmi intézkedéseket és ezek – uniós alapokból és a tagállamok saját költségvetéséből egyaránt nyújtandó – finanszírozásának tervezett forrását;

33. úgy véli, hogy javítani kell az uniós – különösen a környezetvédelmi – jogszabályok végrehajtását;

34. mivel a Natura 2000-re vonatkozó jogszabályok végrehajtását illetően a tagállamok között óriási különbségek vannak, arra kéri a Bizottságot, hogy a legjobb gyakorlatok alapján pontosítsa tovább az irányelveket, és szükség esetén szolgáljon iránymutatással; kéri továbbá a Bizottságot, hogy szolgáljon a Natura 2000-hez tartozó területek gazdálkodásával kapcsolatos iránymutatással, illetve ossza meg a bevált gyakorlatokat;

35. felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse kapacitását a madárvédelmi irányelv megfelelő végrehajtásával kapcsolatos panaszok kezelése és hatékony kivizsgálása céljából, valamint dolgozzon ki megfelelő iránymutatást a tagállamok számára az irányelvek helyszíni végrehajtásának ellenőrzése tekintetében; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehatásával és felülvizsgálatával kapcsolatos jelenlegi munkájába illesszen be a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásának és együttes érvényesítésének javítását célzó intézkedéseket; a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 2001/331/EK ajánlás felülvizsgálatáról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalása(7) értelmében alapvetően fontosnak tartja a környezeti jog alkalmazására és végrehajtására létrehozott EU-hálózat (IMPEL) megerősítését, és sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen jelentést ennek lehetséges módjairól, beleértve egy közösségi környezetvédelmi ellenőrző testület létrehozását és a kapacitásépítést is, valamint arra kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a környezetvédelmi ellenőrzésekről szóló irányelvre;

36. támogatja a Bizottságnak a bírákat és ügyészeket célzó képzési programokkal kapcsolatos kezdeményezését; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a képzési programok a Natura 2000-rel foglalkozó szakemberek – pl. a jogszabályok végrehajtásával foglalkozó regionális és helyi hatóságok és a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásáért felelős egyéb igazgatási testületek – számára is elérhetők legyenek;

37. úgy véli, digitalizált, könnyen hozzáférhető, a főbb természeti erőforrásokra, védett területekre, a földhasználat jellegére, a víztestekre és a veszélyeztetett területekre vonatkozó pontos információkat feltüntető térképeknek kell rendelkezésre állniuk, amelyek elősegítik, hogy a regionális és a helyi hatóságok betartsák a környezetvédelemmel – különösen a biológiai sokféleséggel – kapcsolatos jogszabályokat;

38. megállapítja, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének jelentőségével és az annak elvesztéséhez társuló különböző környezeti és társadalmi-gazdasági költségekkel kapcsolatban az uniós lakosság ismeretei korlátozottak; hangsúlyozza, hogy az 1. aicsi céllal összhangban átfogóbb kommunikációs stratégiára van szükség;

39. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2013-ig a tagállamokkal együtt elindít egy, a Natura 2000-rel kapcsolatos tájékoztató kampányt, valamint hogy javítsa az uniós környezetvédelmi előírások alkalmazását, valamint előmozdítsa a környezetvédelem, a fenntartható gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés mint egyenértékű, egymásnak nem ellentmondó alapelvekként való érvényesülését; e célból kéri a sikeres projektek népszerűsítését és a környezetvédelmi szempontból jótékony gazdasági fejlődésnek a fontos természeti és kulturális örökséget hordozó területeken, mint például a Natura 2000 hálózatban való megvalósíthatóságára vonatkozó információk nyilvánosság körében történő terjesztését;

40. kiemeli, hogy a biológiai sokféleség jelentőségét ismertető tájékoztató kampányokat kell szervezni életkorra és társadalmi kategóriára való tekintet nélkül mindenkinek, azzal a kikötéssel, hogy az e kérdés miatt komolyan aggódó gyermekek és kamaszok tájékoztatását elsősorban iskolai keretek között kell megszervezni; véleménye szerint az oktatás és a szakmai képzés keretében – különösen a mezőgazdaság, az erdészet és a kapcsolódó ágazatok területén – kiemeltebben kellene foglalkozni a biológiai sokféleség szerepével;

41. elismeri, hogy a nem kormányzati szervezetek – helyszíni szereplőkként – jelentős szerepet töltenek be a biológiai sokféleség megóvásában a döntéshozatali folyamatban való közreműködés tekintetében, valamint a nyilvánosság tudatosságának felkeltésében;

42.  javasolja, hogy terjesszék ki az irányítást a polgárok mozgósítására, valamint a nonprofit szervezetekre és a gazdasági szereplőkre is; ez utóbbiak esetében kapjon külön hangsúlyt a biológiai sokféleség vállalati stratégiákba történő beépítése; elismeri a biológiai sokféleség védelmében az önkéntes szervezetek és közösségek jelentőségét és munkájukat, valamint az általuk felhalmozott ismereteket, és arra kéri a regionális és helyi kormányzatokat, hogy ilyen csoportokat is vonjanak be a projektek tervezésébe és a projektekkel kapcsolatos konzultációkba, azáltal, hogy partnerségeket hoznak létre a hatóságok, a magánszféra és a nem kormányzati szervezetek között;

43. elismeri, hogy nagyon fontos az érintett ország helyi szereplőivel és gazdálkodóival való szorosabb kapcsolattartás, ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket ezzel kapcsolatban, mivel az említett szereplők tapasztalataiknak és különleges ismereteiknek köszönhetően elősegíthetik az Európai Unióban megőrizni kívánt biológiai sokféleségnek otthont adó élőhelyek megfelelő állapotának biztosítására irányuló jogszabályok kidolgozását;

44. fenntartja, hogy nem sikerült visszafordítani a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztémák pusztulásának globális trendjét, és véleménye szerint ennek egyik oka, hogy még most sem értjük meg teljes egészében a biológiai sokféleség komplexitását, az annak összetevői közötti, illetve a biológiai sokféleség és az élő környezet közötti interakciókat, sőt, a biológiai sokféleség mai és jövőbeli generációink számára nyújtott értékét sem; megismétli, hogy a politikák bármilyen szintű végrehajtásához alapvetően szükséges a biológiai sokféleségre irányuló tudományos kutatás;

45. ezért hangsúlyozza, hogy több beruházásra van szükség a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatás területén, ideértve a Horizont 2020 keretében egy vagy több kapcsolódó „társadalmi kihívás” terén végzett kutatást, a kutatási politika széttöredezettségének elkerülése érdekében; úgy véli, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatásra szánt források effajta növelése az alacsony kihasználtság miatt az összességében meglévő eszközök keretén belül is megvalósítható lenne; meggyőződése, hogy a kutatás hozzásegíthet bennünket a biológiai sokféleség, illetve annak az emberi tevékenységek valamennyi szempontjából vett fontosságának jobb megértéséhez, másrészt – innovatív koncepciókon keresztül – hozzájárul új, fejlettebb politikák, valamint irányítási és fejlesztési stratégiák kidolgozásához;

46. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséget illetően multidiszciplináris és határokon átnyúló kutatási megközelítésre van szükség, mivel ez lényegéből fakadóan összefügg az olyan területekkel, mint az ökológia, a genetika, az epidemiológia, az éghajlattudomány, a közgazdaságtan, a szociális antropológia, az elméleti modellezés stb.; hangsúlyozza a tudományos alapú szakpolitikák szükségességét az ökoszisztémákkal és természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban, különösen a gazdasági és társadalmi szempontból létfontosságú mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatban;

47. létfontosságúnak tartja, hogy a biológiai sokféleségről rendelkezésre álló tudományos adatokat, a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával és annak helyreállításával kapcsolatos legjobb gyakorlatok példáit, valamint a természeten alapuló innováció és fejlesztés kínálta lehetőségekkel kapcsolatos információkat szélesebb körben ismerjék és fokozottabban megosszák egymás között a politikai döntéshozók és a jelentős érdekelt felek, továbbá hogy az IKT-k központi szerepet játsszanak az új lehetőségek és eszközök biztosításában; üdvözli ezért a vállalkozások és a biológiai sokféleség uniós platformjának a Bizottság általi létrehozását, és arra biztatja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a platformot, és mozdítsa elő a nagyobb mértékű együttműködést az uniós kormányzatok és vállalkozások – köztük a kkv-k – között;

48. kéri, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó európai információs rendszer (BISE) honlapja az adatok és információk megosztásának segítése érdekében az EU minden hivatalos nyelvén legyen elérhető;

Az ökoszisztémák és szolgáltatásaik fenntartása és helyreállítása

49. utal a biológiai sokféleségről szóló egyezményben foglalt azon előírásra, amely szerint 2020-ig a romlásnak indult ökoszisztémák legalább 15%-át helyre kell állítani; ezt ugyanakkor a minimumnak tekinti, és szeretné, ha az EU jelentősen magasabb helyreállítási célt tűzne ki maga elé, amely tükrözi saját, ambiciózus kiemelt célkitűzését és 2050-re vonatkozó elképzelését, és figyelembe veszi az országspecifikus természeti feltételeket; arra sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg egyértelműen a „romlásnak indult ökoszisztémák” fogalmát, és rögzítse azt a referenciaszintet, amelyhez képest mérhető az előrelépés;

50. ugyanakkor elismeri, hogy a romlásnak indult ökoszisztémák helyreállításával kapcsolatos ambiciózusabb uniós cél valószínűleg sem a Biológiai Sokféleség Egyezményen belül, sem azon kívül nem fog ambiciózusabb nemzetközi és nemzeti kötelezettségvállalásokra ösztönözni;

51. arra sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012-ig fogadja el a „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiát, amelynek elsődleges célkitűzéséül a biológiai sokféleség védelmét kell meghatározni; hangsúlyozza, hogy e stratégiának a városi és a vidéki területekkel kapcsolatos célkitűzésekkel kell foglalkoznia, többek között annak érdekében, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 10. cikkének rendelkezései jobban teljesüljenek;

52. sajnálja, hogy a Bizottság „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiájának kidolgozása a tervek szerint csak 2012-ben valósul meg, jóllehet az európai infrastruktúrával kapcsolatos csomagra irányuló javaslat keretében már megtörtént a szállítási és energiafolyosók kijelölése; ezért kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiával kapcsolatos munkát, és biztosítsa az abban javasolt 2. célkitűzés teljesülését; egyetért azzal, hogy a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatás korlátozása érdekében maximalizálni kell az energetikai, közlekedési és IKT-projektek közötti szinergiákat, valamint hogy csak az uniós joggal és a vonatkozó uniós szakpolitikákkal összhangban lévő intézkedéseket szabad uniós forrásból finanszírozni;

53. hangsúlyozza, hogy a természetes környezetek létrehozása nem korlátozódhat kizárólag a kijelölt területekre, hanem azt a különböző helyeken, így a városokban, a főútvonalak és a vasútvonalak mentén, valamint az ipari területeken is ösztönözni kell annak érdekében, hogy valódi zöld infrastruktúra jöjjön létre;

54. felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleség összességében vett csökkenésének megállítását célzó kezdeményezés alapján dolgozzon ki hatékony szabályozási keretet, amely figyelembe veszi a tagállamok meglévő tapasztalatait, ugyanakkor alkalmazza a vállalkozások és a biológiai sokféleség közötti egyensúly biztosítását célzó programban felhasznált normákat; e tekintetben tudomásul veszi e megközelítés összes – és nem csupán az uniós jogszabályok hatálya alá tartozó – uniós élőhelyre és fajra való alkalmazásának jelentőségét;

55. felszólítja a Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet a fajoknak és az élőhelyeknek – amelyek felbecsülhetetlen gazdasági értékű funkciókat töltenek be –, mivel a jövőben a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítések azokra a területekre fognak irányulni, amelyek rövid idő alatt gazdasági előnyökkel szolgálnak vagy várhatóan azzal fognak szolgálni;

56. elismeri, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások jelentős, pénzben nem kifejezhető előnyöket nyújtanak az ipar és más gazdasági szereplők számára; felkéri a magánszektort képviselő szervezeteket, hogy terjesszenek elő javaslatokat arra nézve, hogy hogyan lehetne jelentős nagyságrendben a legjobban megőrizni és helyreállítani a biológiai sokféleséget;

57. elismeri, hogy a környezetbarát gazdaság megteremtése érdekében elő kell mozdítani a „zöld” infrastruktúrát, az öko-innovációt, valamint az innovatív technológiák elfogadását, és felkéri a Bizottságot, hogy e téren dolgozzon ki a helyes gyakorlatokra vonatkozó útmutatásokat; arra ösztönzi az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy vegyék figyelembe „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” (TEEB) című tanulmányban foglalt ajánlásokat, amely tanulmány célja, hogy hasznos tanácsokat adjon a helyi és regionális politikai döntéshozók, tisztviselők és vezetők számára; hangsúlyozza, hogy az összetett uniós és nemzeti környezetvédelmi jogszabályokban való eligazodás érdekében szélesebb körűvé és intenzívebbé kell tenni a strukturális és kohéziós alapok kedvezményezettjei, valamint a helyi és regionális önkormányzatok, illetve a nemzeti kormányok számára szervezett képzéseket, továbbá fel kell hívni az emberek figyelmét a biológiai sokféleség csökkenésének jelentőségére; felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be technikai segítségnyújtási mechanizmusokat a végrehajtással összefüggő problémákkal kapcsolatos regionális és helyi szintű ismeretek előmozdítására;

Mezőgazdaság

58. emlékeztet arra, hogy az EU területének több mint felén mezőgazdasági termelők gazdálkodnak, hogy a mezőgazdasági területek jelentős ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, és a közös agrárpolitika (KAP) számára nyújtott finanszírozás az uniós költségvetés jelentős részét teszi ki; hangsúlyozza, hogy a KAP nem korlátozódik az élelmezés biztosítására és a vidékfejlesztésre, hanem a biológiai sokféleség megőrzésének, az éghajlatváltozás hatásai mérséklésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásának alapvetően fontos eszköze; megállapítja, hogy a KAP-ban már szerepelnek környezetvédelmi célú intézkedések, többek között a termeléstől függetlenített támogatási, a kölcsönös megfeleltetési és az agrár-környezetvédelmi intézkedések; sajnálatosnak tartja, hogy ezen intézkedések mindezidáig nem voltak képesek megállítani az EU-n belüli biológiai sokféleség általános csökkenését, és hogy a mezőgazdasági területek biológiai sokfélesége továbbra is csökken; ezért kéri, hogy a KAP-ot úgy alakítsák át, hogy ellentételezze a gazdálkodókat a közjavak biztosításáért, mivel a piac jelenleg nem építi be az árakba a mezőgazdaság által biztosított fontos közjavak gazdasági értékét;

59. rámutat a vízgazdálkodás és az élet fennmaradásához, valamint a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen biológiai sokféleség közötti összefüggésre;

60. kiemeli, hogy az alkalmazott eszközök hatékonyságának felméréséhez át kell térni az eszközalapú megközelítésről az eredményalapú megközelítésre;

61. felszólít a KAP első pillérének „kizöldítésére” a megművelt tájak széles körében a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása, az összeköttetések javítása és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében; üdvözli a KAP reformjára vonatkozó bizottsági kezdeményezést, amely azzal „zöldítené” ki a KAP-ot, hogy az első pillér keretében a kifizetéseket a mezőgazdasági üzemek szintjén alkalmazott alapvető, bevált módszerek – többek között a vetésforgó és a növénytermesztés diverzifikációja, az állandó legelők és a meghatározott minimális nagyságú ökológiai jelentőségű területek kijelölése – számára nyújtaná; hangsúlyozza, hogy e „kizöldítést” célzó intézkedéseknek kivitelezhetőeknek kell lennie, és nem járhatnak fölösleges bürokráciával; ismételten felhív arra, hogy a Natura 2000 hálózat számára a közvetlen kifizetések rendszere keretében nyújtsanak területalapú támogatást; úgy véli, hogy az erőforrás-hatékony, környezet- és éghajlatbarát mezőgazdasági gyakorlatok biztosítják mind a mezőgazdasági vállalkozások fenntarthatóságát, mind pedig a hosszú távú élelmezésbiztonságot, és elismeri, hogy ennek megvalósításában a KAP-nak jelentős szerepet kell betöltenie;

62. kéri, hogy a „kizöldítésre” irányuló tevékenységeket kapcsolják a mezőgazdaság egyes tagállamokban tapasztalható sokféleségéhez, tekintettel például a mediterrán országok sajátos helyzetére, amelyet a növénytermesztés diverzifikálására és az ökológiai jelentőségű területekre irányuló tevékenységekkel kapcsolatban javasolt küszöbértékek nem vesznek figyelembe; megállapítja, hogy a vegyes kultúra, a monokultúra (olajfaligetek, szőlős- és almáskertek) vagy rizsföldek művelése azon tevékenységek példái, amelyeknek a „kizöldítéssel” összeegyeztethetőeknek kell lenniük, tekintettel e mezőgazdasági rendszerek némelyikének kiemelkedő ökológiai értékére és a megőrzésben játszott szerepére;

63. fenntartja, hogy az új KAP keretében növelni kell a fajokat, élőhelyeket és ökoszisztéma-szolgáltatásokat védő köz- és magánszereplők számára nyújtott támogatást, és a támogathatóságot ki kell terjeszteni a Natura 2000 területeket összekapcsoló területekre is;

64. kéri, hogy a KAP keretében történő valamennyi kifizetést – a 2014-től teljesítendőket is ideértve – támasszák alá határozott kölcsönös megfeleltetési szabályokkal, amelyek elősegítik a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését, és lefedik a vízügyi keretirányelvet(8), a növényvédő szerekre vonatkozó jogszabályokat, valamint a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvet (a 2007 és 2013 között alkalmazandó jelenlegi normák felvizezése nélkül); az érintettek számára egyszerű és átlátható szabályozást kér;

65. kéri a második pillér megerősítését és e pillérben a környezetvédelmi megfontolások fokozott figyelembevételére, valamint arra, hogy – többek között az erdei környezettel és a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos intézkedéseknek a vidékfejlesztési programokba történő kötelező beépítése és az agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos kiadások kötelező minimális szintjének meghatározása révén – javítsák jelentős mértékben e pillér agrár-környezetvédelmi intézkedéseinek hatékonyságát, és támogassák a jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodást és a biogazdálkodást; hangsúlyozza, hogy a két pillérbe tartozó környezetvédelmi intézkedéseknek egymást kölcsönösen erősíteniük kell;

66. tudomásul veszi az Európai Számvevőszék által az agrár-környezetvédelmi rendszerekről kiadott, kritikai észrevételeket tartalmazó jelentést; megállapítja, hogy a 2007 és 2013 között rendelkezésre álló 22,2 milliárd euró a környezeti célkitűzések csupán rendkívül korlátozott megvalósítását tette lehetővé; nyomatékosan kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőben az agrár-környezetvédelmi támogatások jóváhagyására csak szigorú környezeti kritériumok teljesítése esetén kerülhessen sor;

67. felhívja a figyelmet arra, hogy az agroüzemanyagok iránti megnövekedett kereslet, és a fejlődő országokra az ezek előállításával kapcsolatban nehezedő, megnövekedett nyomás – az ökoszisztémák és élőhelyek, többek között a mocsarak és erdők tönkretételével és felforgatásával – elsősorban a fejlődő országokban veszélyezteti a biológiai sokféleséget;

68. úgy véli, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megelőzése érdekében fokozni kell a mezőgazdasági tevékenységek ellenőrzését; fenntartja különösen, hogy a szennyvíziszap-kibocsátást szabályozni kell, sőt – az ökoszisztémák megőrzése szempontjából legkényesebb területeken – egyenesen meg kell tiltani;

69. kéri, hogy a termelési rendszerek ökológiai teljesítményének növelése érdekében a mezőgazdasági területre vonatkozó európai innovációs partnerséget állítsák az agro-ökológia központjába;

70. arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a földek művelésből való kivonásának Európa egyes részein tapasztalható jelenségét az arra vonatkozó potenciális lehetőségként vizsgálják meg, hogy nagyobb tájegységeket visszaállítsanak természetes állapotukba, ezzel elősegítve a biológiai sokféleség célzott megőrzését, és elkerülve az elsivatagosodást, és egyszersmind új társadalmi és gazdasági lehetőségeket teremtve a vidékfejlesztés számára; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a földek meglévő tulajdonosi szerkezetét tiszteletben kell tartani; hangsúlyozza továbbá, hogy az európai gazdálkodók jelentős szerepet játszanak a táj „őreiként”;

71. figyelmeztet arra, hogy számos, a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából kiemelkedő értéket képviselő, az uniós jogszabályok szerint védelmet élvező faj és élőhely kiszolgáltatottá válik az agrár-környezetvédelmi rendszereknek, melyekben kulcsfontosságú tényező az emberi jelenlét; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy meg kell állítani és vissza kell fordítani a földterületek termelésből való kivonását; támogatja a kis- és középgazdálkodók, a családi gazdaságok és a külterjes állattenyésztés támogatásának növelését, amelyek mind elősegítik a természeti erőforrások megfelelő megőrzését;

72. felhívja a Bizottságot, hogy a KAP új reformja keretében fokozza a biológiai sokféleség megőrzéséhez bizonyítottan hozzájáruló mezőgazdasági ágazatok és különösen a méhészeti ágazat támogatására irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy az esetek 80%-ában a vadon élő és a háziasított rovarok – például a méhek – végzik a virágzó növények beporzását, a rovarpopulációk megfogyatkozásának veszélye pedig súlyosan érintheti a társadalmat, amelynek mezőgazdasági termelése és ezért élelmezése is jelentős mértékben függ a virágzó növények beporzásától; következésképpen a biológiai sokféleség megóvására hozott intézkedések keretében kiemelt figyelmet kell fordítani a méhészetre;

73. hangsúlyozza, hogy meg kell fékezni és vissza kell fordítani a fajok sokféleségének és a termesztett növényfajták változatosságának csökkenését, amely aláássa az emberi fogyasztásra, illetve állati takarmányozásra szánt termékek genetikai alapjait; síkraszáll amellett, hogy elő kell mozdítani a bizonyos területekre jellemző hagyományos mezőgazdasági fajták használatát; a jogszabályok átdolgozására és ösztönzők kidolgozására szólít fel a gazdálkodáshoz kapcsolódó genetikai források – például helyileg adaptált fajták és változatok – sokféleségének fenntartása és továbbfejlesztése érdekében;

74. hangsúlyozza, hogy hatékonyabb európai szintű együttműködés szükséges az állati és növényi genetikai erőforrásokkal kapcsolatos tudományos és alkalmazott kutatások terén a sokféleségük megőrzése, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességük javítása és a genetikai javításra irányuló programokban való hatékony felhasználásuk érdekében;

Erdők

75. egyedi fellépést szorgalmaz az 5. aicsi cél megvalósítása érdekében, amelynek értelmében 2020-ig az összes természetes élőhely – köztük az erdők – csökkenési arányát legalább a felére és – ahol megvalósítható – közel nullára kell mérsékelni, valamint jelentős mértékben mérsékelni kell a pusztulást és töredezettséget;

76. felhívja a Bizottságot, hogy az európai fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatásáról szóló tanulmányának elkészültével használja fel annak eredményeit a feltárt hatások egyes típusait kezelő új politikai kezdeményezések révén;

77. felszólítja a tagállamokat, hogy a szükséges nyilvános konzultációk figyelembevételével fogadjon el és hajtson végre erdőgazdálkodási terveket, ezen belül is hatékony intézkedéseket a védett fajok és élőhelyek, valamint a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése és helyreállítása érdekében;

78. nyomatékosan felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ösztönözzék erdőgazdálkodási tervek elfogadását, többek között vidékfejlesztési intézkedések és a LIFE+ program révén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az erdőgazdálkodási tervekbe a biológiai sokféleséggel kapcsolatos különleges intézkedéseket is beépítsenek, különösen a védett fajokra és a természetes élőhelyekre vonatkozóan, azok helyzetének javítása érdekében, a Natura 2000 területeken belül és azokon kívül egyaránt;

79. nyomatékosan felszólítja a tagállamokat erdőgazdálkodási politikájuk oly módon történő megtervezésére, hogy az teljes mértékben figyelembe vegye az erdőknek a biológiai sokféleség megőrzésében, a talajerózió megelőzésében, a szénmegkötésében és a levegő tisztításában, valamint a vízkörforgás fenntartásában betöltött fontos szerepét;

80. nyomatékosan kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy az erdőgazdálkodási terveikben foglalt erdőtűz-megelőzési rendszerek olyan ökoszisztéma alapú intézkedéseket is tartalmazzanak, amelyek növelik az erdők tűzzel szembeni ellenálló képességét;

Halászat

81. üdvözli a közös halászati politika reformjára irányuló bizottsági javaslatokat, amelyeknek biztosítaniuk kell – a kereskedelmi kitermelés alatt álló valamennyi halfajra vonatkozó hosszú távú állománykezelési tervek alapjául szolgáló – ökoszisztéma alapú megközelítés és a naprakész tudományos adatok alkalmazását; hangsúlyozza, hogy egyedül a halállományok hosszú távú fenntarthatóságának biztosításával garantálhatjuk az európai halászati ágazat gazdasági és társadalmi életképességét;

82. hangsúlyozza, hogy önmagában egyetlen ország sem képes megbirkózni a biológiai sokféleség – különösen a tengeri ökoszisztémák körében tapasztalt – pusztulásának problémájával, és hogy e globális kérdéssel való szembenézés érdekében a tagállamok kormányainak együtt kell működniük egymással, és hatékonyabban össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó politika szigorú végrehajtása a társadalom és a gazdaság javát is szolgálja;

83. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat olyan védett tengeri területek létrehozására, melyeken a gazdasági tevékenységekre – többek között a halászatra – megerősített ökoszisztéma alapú irányítás vonatkozik, ami lehetővé teszi a környezet megóvásának és a fenntartható halászatnak az összeegyeztetését;

84. hangsúlyozza, hogy a tengeri ökoszisztémák helyzetével és a halászati erőforrásokkal kapcsolatos ismeretek még rendkívül hiányosak, és kéri a tengeri kutatásra irányuló uniós erőfeszítések fokozását;

85. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a megbízhatóbb tudományos ajánlások megfogalmazása érdekében fogják össze a halpopulációkra vonatkozó tudományos adatgyűjtési törekvéseiket, amennyiben az adatgyűjtésben hiányosságok mutatkoznak;

86. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az „európai parti őrség” létrehozatala érdekében, ezzel erősítve a közös megfigyelést és az ellenőrzési képességet, valamint biztosítva a végrehajtást;

87. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra irányuló erőfeszítéseik fokozására, hogy a fogásokat 2015-ig a legnagyobb fenntartható hozam alá csökkentsék; emellett felszólít arra, hogy a legnagyobb fenntartható hozam meghatározásakor vegyék figyelembe az ökológiai megfontolásokat; e célból hangsúlyozza, hogy a megfelelő tudományos adatok hiányát nem szabadna mentségül felhozni a tétlenségre, és hogy ilyen esetekben a halászati állománypusztulás mértékét elővigyázatosságból csökkenteni kell; emlékeztet a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben(9) meghatározott, az annak biztosítására irányuló jogi kötelezettségre, hogy 2020-ra a kereskedelmileg hasznosított halállományok mérete a biztonságos biológiai határértéken belül legyen;

88. rámutat, hogy a fenntartható fejlődésről szóló, 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón az állam- és kormányfők támogatták a halállomány maximális fenntartható hozamot biztosítani képes szintet meghaladó szintjének 2015-ig történő fenntartására vagy helyreállítására irányuló, a Bizottság által a közös halászati politika kapcsán benyújtott reformcsomagban előirányzott elkötelezettséget;

89. hangsúlyozza, hogy a halászati gazdálkodásnak hozzá kell járulnia a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kedvező védettségi helyzet eléréséhez és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti jó környezeti állapot céljának megvalósításához; hangsúlyozza, hogy az ökoszisztéma alapú megközelítés jobb érvényesülése érdekében a hosszú távú állománykezelési terveknek egyetlen faj helyett több fajra kell koncentrálniuk, figyelembe véve a halpopulációk valamennyi szempontját – különösen méretét, korát és reproduktív státuszát –, továbbá hogy kidolgozásuk tekintetében szigorú menetrendet kell meghatározni;

90. hangsúlyozza, hogy az új közös halászati politikának és a tagállamok által elfogadott minden későbbi intézkedésnek teljes mértékben összhangban kell lennie a 92/43/EGK, a 2009/147/EK és a 2008/56/EK irányelvvel;

91. hangsúlyozza, hogy kevésbé értékes célfajok visszaengedésének és a védett nem célfajok – különösen a cetfélék – visszaengedésének és mellékfogásának megszüntetésére vonatkozó célt fel kell venni a közös halászati politikába, és sürgősen végre kell hajtani; ezenkívül hangsúlyozza, hogy a közös halászati politikának egyértelmű kötelezettséget kell megállapítania azon nem célfajokhoz tartozó egyedek szabadon engedésére vonatkozóan, amelyeknek nagy a túlélési esélyük;

92. rámutat, hogy a fiatal vagy méreten aluli egyedek vagy a kvótán felüli fogások visszaengedése elleni intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy ne nyújtsanak ösztönzőket a visszaengedendő halak kirakodására és értékesítésére;

93. hangsúlyozza, hogy a többletkapacitás csökkentése tekintetében célokat és menetrendeket kell meghatározni, hogy a flottakapacitás nettó csökkentésének célja elérhetővé váljon;

94. megállapítja, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat komolyan veszélyezteti a tengeri környezet biológiai sokféleségét, valamint hangsúlyozza, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat visszaszorítása érdekében támogatni kell az uniós tagállamok és a harmadik országok közötti együttműködést;

95. megjegyzi, hogy a halászat tekintetében védett területek létrehozása – ahol a halászati tevékenységet betilthatják vagy korlátozhatják – különösen hathatós és költséghatékony módszer a halállományok hosszú távú védelmének megvalósításához; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat és a Tanácsot a halászat tekintetében védett területek kijelölésére és azok gazdálkodási szabályainak meghatározására, különös figyelmet fordítva a halállományok ívó- vagy ivadéknevelő helyeire;

96. felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleség védelmére irányuló általános cél megvalósításának értékelése céljából dolgozzon ki a környezeti – többek között a tengeri és partvidéki – fenntarthatóság mérésére képes megbízható mutatókat;

Invazív idegen fajok

97. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a meghozott intézkedések egyaránt megelőzzék az új invazív idegen fajok Unió területére való bejutását, illetve a már meghonosodott invazív idegen fajok új területeken való elterjedését; felszólít különösen arra, hogy dolgozzanak ki egyértelmű iránymutatásokat a KAP vidékfejlesztési rendelete értelmében annak biztosítása érdekében, hogy az erdősítés ne károsítsa a biológiai sokféleséget, és annak megakadályozására, hogy az idegen és invazív fajok telepítéséhez pénzügyi támogatást nyújtsanak; hangsúlyozza, hogy mind uniós, mind pedig tagállami szinten ambiciózus stratégiákra és naprakész leltárakra van szükség; úgy véli, hogy e stratégiák nem összpontosíthatnak csupán a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia 5. célkitűzése szerinti, „prioritásnak” tekintett fajokra; arra buzdítja a Bizottságot, hogy a tudásalap bővítése érdekében támogassa a nem őshonos fajok összeírására irányuló DAISIE-projekthez (invazív idegen fajok európai jegyzéke) hasonló tevékenységek támogatását;

98. arra sürgeti a Bizottságot, hogy az invazív idegen növény- és állatfajok megelőzésére, nyomon követésére, felszámolására és kezelésére, valamint az e területre vonatkozó gyors figyelmeztető rendszerekre irányuló közös uniós politika kialakítása érdekében 2012-ben nyújtson be jogalkotási javaslatot, amely e fajok problémájával kapcsolatban átfogó megközelítést alkalmaz;

99. elismeri, hogy a megelőzés költséghatékonyabb és környezetvédelmi szempontból előnyösebb az invazív idegen fajok bevezetését és meghonosítását követően alkalmazott intézkedéseknél; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az invazív idegen fajok bevezetésének megelőzését kezelje kiemelten, amint azt a biológiai sokféleségről szóló egyezményben az e fajokra vonatkozóan elfogadott hierarchikus megközelítés is indokolja;

100. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a veszélyeztetett – többek között a Természetvédelmi Világszövetség által létrehozott vörös listán szereplő – fajok kereskedelmére vonatkozó korlátozások szigorítását és különösen a szigorú szabályozást; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az egzotikus és nem helyi fajok behozatalát, és arról rendszeresen készítsenek jelentést, valamint biztosítsák az állatkertekről szóló irányelv(10) maradéktalan végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a vadon befogott állatok állatkereskedésekben való forgalmazásának tilalmát, és tegyen ilyen értelmű javaslatokat;

101. felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a meglévő nemzeti stratégiákat és cselekvési terveket, és biztosítsa, hogy a szigeteken található élőhelyeket arányosan figyelembe vegyék az invazív idegen fajokról szóló, rövidesen elfogadásra kerülő rendeletben;

Éghajlatváltozás

102. emlékeztet a biológiai sokféleség és az éghajlati rendszer közötti kölcsönös kapcsolatokra; tudatában van az éghajlatváltozás biológiai sokféleségre gyakorolt jelentős negatív hatásainak, és hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése magában hordozza éghajlatváltozás fokozódását a természeti környezet szénelnyelő-képességének csökkenése miatt; hangsúlyozza a biológiai sokféleség védelmének sürgősségét, mivel az többek között az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és a természetes szénelnyelés fenntartására szolgáló eszköz is;

Nemzetközi dimenzió

103. arra sürgeti a Bizottságot, hogy – a jegyzőkönyv mihamarabbi uniós ratifikálása érdekében – nyújtson be a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtására irányuló jogalkotási javaslatot;

104. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások globális jellegére, valamint azoknak a fenntartható fejlődés globális célkitűzései tekintetében betöltött döntő szerepére való tekintettel az uniós stratégia részeként többek között fokozni kell az EU-nak a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseit, ezzel hatékonyabban hozzájárulva a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő eléréséhez;

105. úgy véli, hogy a tengeri biológiai sokféleség megőrzésével a 2012 júniusában, Rio de Janeiróban megrendezendő Rio+20 csúcstalálkozón a lehető legmagasabb szinten kell foglalkozni;

106. üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a világ halászterületei fenntarthatóságának biztosításáról szóló, 2011. december 6-án elfogadott határozatát(11), amely hangsúlyozza, hogy sürgős erőfeszítésekre van szükség a világ óceánjai és tengerei fenntartható használatának eléréséhez;

107. üdvözli a négy ENSZ-ügynökség (az UNESCO, a FAO, a UNDP és az IMO) által kidolgozott, 2011 novemberében ismertetett tervet, amely arra ösztönzi az egyes országokat, hogy újítsák meg az óceánok pusztulásának visszaszorítására, valamint a halállományok túlhalászásához, a szennyezéshez és a biológiai sokféleség hanyatlásához hasonló fenyegetések kezelésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat.

108. arra buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a természetvédelemre vonatkozó közös megközelítés Unió-szerte való előmozdítását, és üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a tagállamokkal folytatott együttműködés szükségességét annak érdekében, hogy biztosítsa a biológiai sokféleség hatékony védelmét az Unió legkülső régióiban, valamint tengerentúli országaiban és területein, amelyek több endemikus fajnak adnak otthont, mint az egész európai kontinens; kéri, hogy e területeken erősítsék meg a biológiai sokféleség megóvására és védelmére szolgáló egyedi eszközöket, különösen az Európai Parlament által 2011 óta támogatott BEST (A biológiai sokféleség és ökoszisztéma-szolgáltatások önkéntes rendszere az EU legkülső régióiban és a tengerentúli országokban és területeken) projektet előkészítő fellépést, amely megfelelő finanszírozást bocsát rendelkezésre a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmére az Unió legkülső régióiban, illetve tengerentúli országaiban és területein;

109. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorúan hajtsák végre és alkalmazzák a többoldalú környezetvédelmi megállapodásokat, többek között – de nem kizárólag – a CITES-egyezményt és a vándorló állatfajokról szóló egyezményt (CMS) is;

110. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataikba és a globális folyamatok, például a millenniumi fejlesztési célok elemeként hatékonyan építsék be a környezeti fenntarthatóságot;

111. sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az uniós kereskedelempolitika biológiai sokféleség megőrzéséhez való hozzájárulását, és ezért támogatja a Bizottság javaslatát, miszerint valamennyi új kereskedelmi megállapodásba külön fejezetet illesszenek be a fenntartható fejlődésről, amely fejezet meghatározza a kereskedelem összefüggésében releváns lényeges környezetvédelmi rendelkezéseket, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célokat is ideértve;

112. megállapítja, hogy a CITES-egyezmény hatálya alá tartozó fajok illegális nemzetközi kereskedelme bővül; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék az Interpol ezzel kapcsolatos kapacitását, és a harmadik országokkal folytatott kétoldalú megbeszéléseken kiemelt kérdésként kezeljék a vadon élő növények és állatok illegális kereskedelmét;

113. elismeri, hogy az EU a vadon élő állatok és növények kiemelt jelentőségű importőre, és szakpolitikái és kereskedelmi tevékenységei révén befolyásolja a biológiai sokféleség a világ más részein történő megőrzését; felszólítja az EU-t, hogy tegyen intézkedéseket az uniós fogyasztási szokások biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatásainak csökkentése érdekében azáltal, hogy kereskedelmi megállapodásaiba kezdeményezéseket épít be a fenntartható mezőgazdaságra és a vadon élő állatok és növények kereskedelmére vonatkozóan;

114. felszólítja a Rio+20 Föld-csúcstalálkozót, hogy érjen el valós haladást a biológiai sokféleség fejlődő országokban való védelmét szolgáló, innovatív és független finanszírozási források tekintetében, és kitart amellett, hogy az EU-nak és tagállamainak proaktív hozzáállást kell tanúsítaniuk az ezzel kapcsolatos eredmények elérése érdekében;

115. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós fejlesztési együttműködésben biztosítsák a biológiai sokféleség védelmét, annak csökkenése megakadályozása érdekében, figyelembe véve, hogy a legalacsonyabb jövedelmű emberek függnek leginkább az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól;

116. tudomásul veszi, hogy költséghatékony módon meg kell valósítani a teljes mértékben megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaságot, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseket, és hogy az ilyen gazdaság hozzájárulhatna e célkitűzések megvalósításához; ezzel összefüggésben az energetikai célra felhasznált biomassza forrásait, hatékonyságát és mennyiségét illetően további biztosítékok bevezetését tartja szükségesnek; szintén ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot annak mielőbbi tisztázására, hogy a bioüzemanyagok milyen hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, a közvetett földhasználat hatását is ideértve, továbbá kéri fenntarthatósági kritériumok megállapítását valamennyi bioüzemanyag előállítása és felhasználása tekintetében, ideértve a szilárd biomasszát is;

Finanszírozás

117. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy objektív kritériumok alapján azonosítsák a környezeti szempontból káros jelenlegi támogatásokat, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy a nagojai kötelezettségvállalásokkal összhangban 2012 végéig tegyen közzé (ütemtervet is tartalmazó) cselekvési tervet az ilyen támogatások 2020-ig való fokozatos megszüntetése érdekében;

118. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatban kitűzött célok elérése tekintetében nagy jelentőséggel bír mind az uniós, mind a nemzeti pénzügyi támogatások mozgósítása minden lehetséges forrásból – többek között egy, kifejezetten a biológiai sokféleség finanszírozására irányuló pénzügyi eszköz létrehozása –, valamint az innovatív pénzügyi mechanizmusok, különösen az ellensúlyozáshoz kapcsolódó élőhelybankok kialakítása;

119. hangsúlyozza, hogy a következő kutatási keretprogramban növelni kell a környezetvédelemre és a biológiai sokféleségre összpontosító kutatás költségvetését, a biológiai sokféleség csökkenése, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelem jelentős szükségleteivel és kihívásaival arányosan, hogy hozzájáruljanak a feltárt ismeretbeli hiányosságok megszüntetéséhez és a támogató szakpolitikákhoz;

120. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül, hogy a jelenlegi szabályozási rendszer megfelelően ösztönzi-e a biológiai sokféleség növelésére szolgáló stratégiákat, és hogy javasoljon költséghatékony megoldásokat a biológiai sokféleségre fordított kiadások súlypontjának a bürokráciától a biológiai sokféleség védelme és fokozása felé való eltolása érdekében;

121. egyetért azzal, hogy a fogyasztási és gyártási tevékenységek külső környezeti költségeinek internalizálására irányuló, jól megtervezett, piaci alapú eszközök hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló célkitűzés teljesítéséhez, amennyiben ezekhez az érintett ágazatokban zöld beruházásokat ösztönző kezdeményezések társulnak;

122. üdvözli a vállalkozások és a biológiai sokféleség uniós platformjának a Bizottság általi létrehozását, amelynek célja a magánszféra biológiai sokféleség programjába történő bevonása;

123. nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kifizetések bevezetésének lehetőségeiről, figyelembe véve a biológiai sokféleség megőrzésének szerepét;

124. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mindenre kiterjedően hajtsák végre és finanszírozzák ezt a 2020-ig terjedő, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos új stratégiát, biztosítva, hogy az egyes uniós finanszírozási intézkedések összeegyeztethetők legyenek a biológiai sokféleség és a vizek védelmére irányuló jogszabályokkal;

125. hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) a források legalább 1%-át környezetvédelmi céloknak szentelje és támogatást nyújtson a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiában kitűzött hat cél elérését szolgáló erőfeszítésekhez, valamint hogy bővítse a LIFE program finanszírozását; hangsúlyozza, hogy központi szerepet kell biztosítani a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében a biológiai sokféleséget elősegítő projekteknek;

126. megállapítja továbbá, hogy a biológiai sokféleség hatalmas gazdasági értéke biztosítja a megőrzésére szánt befektetés megfelelő megtérülését; szorgalmazza a természetvédelmi intézkedésekre fordított források növelését;

127. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Natura 2000 hálózat megfelelő finanszírozása érdekében legalább évi 5,8 milliárd euró összegű finanszírozást uniós és tagállami forrásokból biztosítsanak; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy különböző uniós alapokból (például a KAP-alapokból, az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból, a kohéziós alapokból és a megerősített LIFE+ alapból) megfelelő finanszírozást bocsássanak rendelkezésre, növelve az ezen alapok közötti koordinációt és koherenciát többek között az integrált projektek koncepciója révén, ezáltal növelve az átláthatóságot a különböző régiók számára az uniós finanszírozásban való részesülés tekintetében; kéri, hogy az EBB-t vonják be az innovatív pénzügyi eszközök és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos projektek társfinanszírozására vonatkozó technikai és tanácsadási szolgáltatások kifejlesztésébe;

128. csalódottságának ad hangot az új LIFE program javasolt támogatása miatt, amely a program több mint két évtizedes kiemelkedő sikere ellenére továbbra is az EU-költségvetés mindössze jelentéktelen hányadát teszi ki; úgy véli, hogy a biológiai sokféleséggel és a természetvédelemmel kapcsolatos tervben rejlő kihívások megkövetelik a LIFE programra fordított támogatások számottevő növelését;

129. aggasztónak találja, hogy a LIFE+ program keretében finanszírozott projektek száma egyik évben sem éri el az indikatív számokat a különböző tagállamokban; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a végrehajtás ezen alacsony szintjének okait, és szükség esetén javasoljon változtatásokat a programra vonatkozó szabályokban, különösen a társfinanszírozási szintek tekintetében;

130. elismeri a zöld közbeszerzések fontosságát, és úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani azok alkalmazására, különösen az uniós finanszírozásban részesülő állami hatóságok részéről; azt ajánlja, hogy a tagállamokban a strukturális és kohéziós alapokból származó finanszírozás kezelésére kialakított igazgatási és ellenőrzési rendszerekért felelős hatóságok támogassák az ilyen eljárásokat biztosító projekteket;

131. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a 2014–2020 közötti finanszírozási időszakban a kohéziós alap keretében fektessenek be a biológiai sokféleség megőrzésébe és helyreállításába; javasolja továbbá, hogy vegyék figyelembe a Natura 2000 hálózat által a helyi gazdaságok és munkaerőpiacok számára kínált lehetőségeket;

132. elismeri, hogy a „zöld gazdaság” a készségek fejlesztésének és a foglalkoztatás előmozdításának eszköze, és felszólít a finanszírozására, amely segíti majd a helyi szintű kapacitásépítést, valamint a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló küzdelemben a helyi és hagyományos ismeretekre való támaszkodást; rámutat arra, hogy a 2007–2013 közötti időszakban a kohéziós politika számára nyújtott támogatások teljes összegének megközelítőleg 30%-a fordítható olyan tevékenységekre, amelyek különleges hatással vannak a fenntartható növekedésre; a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával összefüggésben arra bátorítja a tagállamokat, és kiváltképpen a helyi és regionális hatóságokat, hogy különösen a 2014–2020 közötti programozási időszak távlatában legyenek tevékenyebbek és fokozzák a természeti tőkébe való beruházásokra irányuló erőfeszítéseiket, és a természeti erőforrások megőrzése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás eszközeként használják fel a regionális politika keretében a természeti kockázatok megelőzéséhez nyújtott finanszírozást;

133. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki annak lehetőségét, hogy a jelenlegi operatív programokat a projektek beruházási prioritásainak átgondolásával az Európa 2020 stratégia fenntartható növekedésre vonatkozó célkitűzéseihez igazítják, valamint sürgeti őket a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kiaknázására;

°

°    °

134. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 50E., 2012.2.21., 19. o.

(2)

HL C 351E., 2011.12.2., 103. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0297.

(4)

http://www.teebweb.org

(5)

HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

(6)

HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(7)

HL C 16. E, 2010.1.22., 67. o.

(8)

2000/60/EK irányelv, HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(9)

2008/56/EK irányelv, HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(10)

1999/22/EK irányelv, HL L 94., 1999.4.9., 24. o.

(11)

A/RES/66/68.


INDOKOLÁS

A biológiai sokféleség nemzetközi évében (2010) a politikai vezetők szájából világszerte jól csengő kijelentések hangzottak el a biológiai sokféleség óriási jelentőségéről és az emberiség életében játszott alapvető szerepéről. De mindeközben a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célzó 2010-es uniós stratégia teljes kudarcot vallott. Mindeközben a fajok a természetes mértéket 100–1000-szeresen meghaladó ütemben tűntek el. Mindeközben meghiúsult minden arra irányuló kísérlet, hogy megállapodás szülessen az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó intézkedésekről.

A biológiai sokféleség jelentőségéről elhangzott hangzatos szavakat így nem váltották határozott politikai intézkedésekre. A statisztikák ugyanakkor magukért beszélnek. A FAO 2010-es adatai szerint a világ ökoszisztémáinak 60%-a romlásnak indult, illetve hasznosításuk nem fenntartható; halállományaink 90%-át túlhalásszák; az összes európai faj 25%-át pedig a kihalás fenyegeti. „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” című ENSZ-tanulmány (TEEB, 2010) szerint a világ GDP-jének 3%-át veszítjük el a biológiai sokféleség csökkenése miatt. A tétlenség költségei sokszorosan meghaladják a jelenleg szükséges befektetések nagyságát. Egyértelmű, hogy sürgősen cselekedni kell.

Az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiája lehetőséget kínál azon szükséges intézkedések megtételére, amelyekkel megőrizhetjük a következő generációk számára a természetet és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Mindössze politikai meggyőződésre, bátorságra és az újabb kudarc elkerülése melletti elkötelezettségre van szükség.

A legfőbb kihívást a biológiai sokféleség védelmének más politikai területeken való érvényesítése képezi. Itt a cselekvés ideje. Most folyik ugyanis a főbb uniós politikák felülvizsgálata. A közös agrárpolitika, a kohéziós politika, a közös halászati politika, valamint az energiával, közlekedéssel és erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos európai menetrendek most öltenek jogszabályi formát. Itt az ideje megmutatni, hogy a biológiai sokféleség kapcsán elhangzott kijelentések többet jelentenek pusztán hangzatos szavaknál, és e kijelentéseket konkrét politikai intézkedésekre kell váltani.

A biológiai sokféleség finanszírozása

A jövőbeli finanszírozás döntő jelentőségű lesz. Egyértelmű, hogy a közpénzek önmagukban nem képesek megoldani a biológiai sokféleség csökkenésének problémáját. A következő többéves pénzügyi keretben ugyanakkor elegendő finanszírozást kell rendelkezésre bocsátani. A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékét integrálni kell gazdaságainkba. Ezek költsége és haszna kizárólag így tükröződik majd a termékek árában. Ezért a természeti tőkét be kell építeni a tagállamok nemzeti számláiba. Emellett azonban a vállalkozói közösséggel karöltve innovatív finanszírozási eszközöket – például a környezetbarát fejlesztési mechanizmust – kell kialakítanunk.

Ezenkívül változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon. A természetvédelmet nem korlátozhatjuk le pusztán a kijelölt területekre; ellenkezőleg, a természetet mindenhol – a közutak és vasútvonalak mentén, a városokban, az ipari parkokban stb. – óvnunk kell.

Végrehajtás

A biológiai sokféleség szempontjából emellett alapvető jelentőségű, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos valamennyi politikát szigorúan és gyorsan végrehajtsuk. Az éghajlatváltozás, valamint a levegő, a talaj és a víz minősége mind nagymértékben befolyásolják a biológiai sokféleséget. Ugyanez igaz a Natura 2000 hálózatra és a madárvédelmi, illetve élőhelyvédelmi irányelvre is. A tengeri élővilág esetében minimális követelmény, hogy a közös halászati politika alapja a legnagyobb fenntartható hozam szintjének elérése legyen, amit szigorúbb végrehajtási intézkedésekkel kell kísérni.

Nemzetközi dimenzió

Európa a világ más részeinek biológiai sokféleségére is jelentős hatást gyakorol. Hatalmas az ökológiai lábnyomunk. Az általunk felhasznált fa és kőolaj, az általunk elfogyasztott ételek, az általunk hordott ruhák révén nagy részben mi vagyunk felelősek a biológiai sokféleség világszerte történő csökkenéséért. E lábnyomot csökkenteni kell, és tovább kell fejlesztenünk a lábnyom mérésére szolgáló eszközöket.

Egységes fellépése útján az Uniónak továbbra is befolyásos szerepet kell vállalnia nemzetközi színtéren.

Következtetés

Az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiájában meghatározott célok teljesítésére reális esély van. Mindössze arra van szükség, hogy a biológiai sokféleség védelme mellett számos világvezető által kifejezésre juttatott politikai támogatást konkrét politikai intézkedésekre váltsuk.

„A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.” (Mohandász Karamcsand Gandhi)


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (7.2.2012)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig szóló európai uniós stratégia

(2011/2307(INI))

A vélemény előadója: Romana Jordan Cizelj

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  egyetért a Bizottság által készített elemzéssel abban, hogy a biológiai sokféleség csökkenése nemcsak a társadalom egészére nézve költséges, hanem az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, valamint a természeti erőforrások hosszú távú elérhetőségétől és sokféleségétől közvetlenül függő ágazatokban tevékenykedő gazdasági szereplők számára is; osztja továbbá azt az álláspontot, hogy a természeten alapuló innováció, valamint az ökoszisztémák helyreállítására és a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló fellépés jelentősen előmozdíthatja új készségek, munkahelyek és üzleti lehetőségek megteremtését;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a tagállamoknak fokozottabban be kellene vonnia a közvéleményt, mivel az emberek – kivált az EU jövőjét képviselő fiatalok – különösen fogékonyak a környezetvédelmi kérdések iránt; megállapítja továbbá, hogy a biológiai sokféleség hatalmas gazdasági értéke biztosítja a megőrzésére szánt befektetés megfelelő megtérülését; szorgalmazza a természetvédelmi intézkedésekre fordított források növelését;

3.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseket konkrét intézkedésekkel végre is kell hajtani ahhoz, hogy eredményesek legyenek; sajnálja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megfékezésére tett intézkedések ellenére mindössze az élőhelyek és fajok 17%-a, valamint az uniós jogszabályok alapján védett legfontosabb ökoszisztémák 11%-a van kedvező állapotban az EU-ban; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen elemezze, hogy a jelenlegi erőfeszítések eddig miért nem vezettek sikerre, és hogy rendelkezésre állnak-e más, esetleg eredményesebb eszközök;

4.  kéri a Bizottságot, hogy fokozza a biológiai sokféleség kérdésének az egyéb uniós politikák kidolgozása, végrehajtása és finanszírozása során történő figyelembevételére irányuló erőfeszítéseit, következetesebbé téve ezzel az EU ágazati és költségvetési politikáit, és biztosítva a biológiai sokféleség védelmére irányuló, jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalásainak való megfelelést;

5.  hangsúlyozza azonban, hogy az ágazati szakpolitikák keretében tett, biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedések nem jelenthetnek igazgatási és szabályozási többletterheket az érintett felek, például a mezőgazdasági ágazat számára, és meggyőződése, hogy a KAP javasolt „zöldítési” elemének középpontjában továbbra is az egyes mezőgazdasági termelőknek szóló, fenntarthatóbb aktív mezőgazdasági termelést serkentő ösztönzők létrehozásának kell állnia;

6.  különösen fontosnak tartja az EU-ban 2020-ig nyilvántartásba veendő összes védett élőhely és faj – köztük a Natura 2000 területeken belül és azokon kívül található helyek – státuszának fenntartását, hogy 2050-ig biztosított legyen valamennyi élőhely és faj kedvező védettségi állapota;

7.  sajnálja, hogy a Bizottság „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiájának kidolgozása a tervek szerint csak 2012-ben valósul meg, jóllehet az európai infrastruktúrával kapcsolatos csomagra irányuló javaslat keretében már megtörtént a szállítási és energiafolyosók kijelölése; ezért kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a „zöld” infrastruktúrára vonatkozó stratégiával kapcsolatos munkát, és biztosítsa az abban javasolt 2. célkitűzés teljesülését; egyetért azzal, hogy a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatás korlátozása érdekében maximalizálni kell az energetikai, közlekedési és IKT-projektek közötti szinergiákat, valamint hogy csak az uniós joggal és a vonatkozó uniós szakpolitikákkal összhangban lévő intézkedéseket szabad uniós forrásból finanszírozni;

8.  megítélése szerint a hatályos uniós jog biológiai sokféleségre vonatkozó biztosítékait nem szabad gyengíteni;

9.  tudomásul veszi, hogy költséghatékony módon meg kell valósítani a teljes mértékben megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaságot, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseket, és hogy az ilyen gazdaság hozzájárulhatna e célkitűzések megvalósításához; ezzel összefüggésben az energetikai célra felhasznált biomassza forrásait, hatékonyságát és mennyiségét illetően további biztosítékok bevezetését tartja szükségesnek; szintén ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot annak mielőbbi tisztázására, hogy a bioüzemanyagok milyen hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, a közvetett földhasználat hatását is ideértve, továbbá kéri fenntarthatósági kritériumok megállapítását valamennyi bioüzemanyag előállítása és felhasználása tekintetében, ideértve a szilárd biomasszát is;

10. megállapítja, hogy nem sikerült visszafordítani a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztémák pusztulásának globális trendjét, és véleménye szerint ennek egyik oka, hogy még most sem értjük meg teljes egészében a biológiai sokféleség komplexitását, a részei közötti, illetve a biodiverzitás és az élő környezet közötti interakciókat, sőt, a biológiai sokféleség mai és jövőbeli generációink számára nyújtott értékét sem; megismétli, hogy a politikák bármilyen szintű végrehajtásához alapvetően szükséges a biodiverzitásra irányuló tudományos kutatás;

11. ezért hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 keretében több beruházásra van szükség a biodiverzitással kapcsolatos kutatás területén, ideértve egy vagy több kapcsolódó „társadalmi kihívás” terén végzett kutatást, a kutatási politika széttöredezettségének elkerülése érdekében; úgy véli, hogy a biodiverzitással kapcsolatos kutatásra szánt források ilyen lehetséges növelése az alacsony kihasználtság miatt az összességében meglévő eszközök keretén belül is megvalósítható lenne; meggyőződése, hogy a kutatás egyrészt eljuttathat minket a biológiai sokféleség, illetve annak az emberi tevékenységek valamennyi szempontjából vett fontossága mélyebb megértésére, másrészt – innovatív koncepciókon keresztül – hozzájárul új, fejlettebb politikák, valamint irányítási és fejlesztési stratégiák kidolgozásához;

12. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy – különösen a jelenlegi gazdasági légkörben – bebizonyítsák az uniós polgárok számára, hogy a biológiai sokféleség védelme nem ellentétes a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéssel; e célból kéri a sikeres projektek népszerűsítését és a környezetvédelmi szempontból jótékony gazdasági fejlődésnek a fontos természeti és kulturális örökséget hordozó területeken, mint például a Natura 2000 hálózatban való megvalósíthatóságára vonatkozó információk nyilvánosság körében történő terjesztését;

13. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséget illetően multidiszciplináris és határokon átnyúló kutatási megközelítésre van szükség, mivel ez lényegéből fakadóan összefügg az ökológiával, a genetikával, az epidemiológiával, az éghajlattudománnyal, a közgazdaságtannal, a szociális antropológiával, az elméleti modellezéssel stb.; hangsúlyozza a tudományos alapú szakpolitikák szükségességét az ökoszisztémákkal és természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban, különösen a gazdasági és társadalmi szempontból létfontosságú mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatban;

14. létfontosságúnak tartja, hogy a biológiai sokféleségről rendelkezésre álló tudományos adatokat, a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával és annak helyreállításával kapcsolatos legjobb gyakorlatok példáit, valamint a természeten alapuló innováció és fejlesztés kínálta lehetőségekkel kapcsolatos információkat szélesebb körben ismerjék és fokozottabban megosszák egymás között a politikai döntéshozók és a jelentős érdekelt felek, továbbá hogy az IKT-k központi szerepet játsszanak az új lehetőségek és eszközök biztosításában; üdvözli ezért a vállalkozások és a biológiai sokféleség uniós platformjának a Bizottság általi létrehozását, és arra biztatja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a platformot, és mozdítsa elő a nagyobb mértékű együttműködést az európai kormányzatok és vállalkozások – köztük a kkv-k – között;

15. kéri, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó európai információs rendszer (BISE) honlapja az adatok és információk megosztásának segítése érdekében az EU minden hivatalos nyelvén legyen elérhető;

16. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyedi intézkedések részeként mérlegeljék egy menetrend előterjesztését az európai ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése és értékelése tekintetében, amely lehetővé fogja tenni, hogy célzott és hatékony intézkedéseket hozzanak a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások visszaesésének megfékezésére;

17. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül, hogy a jelenlegi szabályozási rendszer megfelelően ösztönzi-e a biológiai sokféleség növelésére szolgáló stratégiákat, és hogy javasoljon költséghatékony megoldásokat a biológiai sokféleségre fordított kiadások súlypontjának a bürokráciától a biodiverzitás védelme és fokozása felé való eltolása érdekében;

18. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban átalakítsa, fokozatosan kivezesse vagy megszüntesse a káros támogatásokat, és egyetért vele abban, hogy a fogyasztási és gyártási tevékenységek külső környezeti költségeinek internalizálására irányuló, jól megtervezett, piaci alapú eszközök hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló célkitűzés teljesítéséhez, amennyiben ezekhez az érintett ágazatokban zöld beruházásokat ösztönző kezdeményezések társulnak; úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a 2014–2020-ra szóló többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalásokra tekintettel szem előtt kell tartania, hogy kiemelten fontos a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia céljainak teljes eléréséhez szükséges pénzügyi források biztosítása;

19. elismeri, hogy az éghajlatváltozás egyre inkább hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenéséhez; ezért támogatja a Bizottság kiemelt erőforrás-hatékonysági kezdeményezését, és egyetért a fenntartható használatra és fogyasztásra épülő megközelítéssel, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességével;

20. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállalják valamennyi földrajzi terület természeti értékeinek és kulturális örökségük jellegzetességeinek, valamint az ezek fenntartásához szükséges feltételek meghatározására irányuló integrált stratégiák elfogadását; a biológiai sokféleség és az összes faj megőrzése érdekében figyelembe kell venni az egyedi ökoszisztémákat, amelyek magukban foglalják a mezőgazdaságot, a vizet és az egyéb szükséges minimális feltételeket;

21. elismeri, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások jelentős, pénzben nem kifejezhető előnyöket jelentenek az ipar és más gazdasági szereplők számára; felkéri a magánszektort képviselő szervezeteket, hogy terjesszenek elő javaslatokat arra nézve, hogy hogyan lehetne jelentős nagyságrendben a legjobban megőrizni és helyreállítani a biológiai sokféleséget;

22. felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan végezzen vizsgálatokat az új és meglévő szakpolitikák – köztük a fókatermékek értékesítésének uniós tilalma – által az uniós tagállamok és érintett országok – köztük az EFTA- és OCTA-tagok – biológiai sokféleségére gyakorolt hatásokat illetően.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.2.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

54

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Albertini, Amelia Andersdotter, Josefa Andrés Barea, Jean-Pierre Audy, Ivo Belet, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Dimitrios Droutsas, Christian Ehler, Vicky Ford, Norbert Glante, Robert Goebbels, András Gyürk, Jacky Hénin, Kent Johansson, Romana Jordan, Krišjānis Kariņš, Béla Kovács, Philippe Lamberts, Marisa Matias, Judith A. Merkies, Jaroslav Paška, Vittorio Prodi, Herbert Reul, Michèle Rivasi, Jens Rohde, Paul Rübig, Amalia Sartori, Salvador Sedó i Alabart, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Marita Ulvskog, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras, Henri Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Antonio Cancian, António Fernando Correia De Campos, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Jolanta Emilia Hibner, Yannick Jadot, Seán Kelly, Bernd Lange, Werner Langen, Marian-Jean Marinescu, Zofija Mazej Kukovič, Morten Messerschmidt, Vladko Todorov Panayotov, Mario Pirillo, Silvia-Adriana Ţicău

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Marta Andreasen, Michael Theurer


VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (2.3.2012)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia

(2011/2307(INI))

Előadó: Catherine Bearder

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felkéri a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  üdvözli az Európai Bizottság biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiáról szóló közleményét, és megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, az invazív fajok jelentette veszély és a természeti erőforrások túlzott felhasználása olyan transznacionális és régiókon átnyúló kihívásokat jelentenek, amelyek minden uniós polgárt érintenek – függetlenül attól, hogy városban vagy vidéken élnek – , és e hatások mérséklése érdekében valamennyi – helyi, regionális és nemzeti – kormányzati szinten sürgősen fel kell lépni;

2.  hangsúlyozza, hogy a stratégia az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó kiemelt kezdeményezés részét képezi, és emlékeztet arra, hogy a regionális politika az általa támogatott éghajlati, energiaügyi és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó intézkedéseken keresztül létfontosságú szerepet játszik a fenntartható növekedés biztosításában;

3.  üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a tagállamokkal folytatott együttműködés szükségességét annak érdekében, hogy biztosítsa a biológiai sokféleség hatékony védelmét az Unió legkülső régióiban, valamint tengerentúli országaiban és területein, amelyek több endemikus fajnak adnak otthont, mint az egész európai kontinens; kéri, hogy e területeken erősítsék meg a biológiai sokféleség megóvására és védelmére szolgáló egyedi eszközöket, különösen az Európai Parlament által 2011 óta támogatott BEST (biológiai sokféleség és ökoszisztéma-szolgáltatások Európa tengerentúli területein) projektet előkészítő fellépést, amely megfelelő finanszírozást bocsát rendelkezésre a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmére az Unió legkülső régióiban, illetve tengerentúli országaiban és területein;

4.  elismeri, hogy az infrastruktúrák kiépítése, az urbanizáció, az iparosodás és általában véve a tájat érintő fizikai beavatkozások azon legjelentősebb tényezők közé sorolhatók, amelyek az ökoszisztémák és az élőhelyek széttöredezéséhez vezetnek; kéri a helyi, a regionális és a nemzeti kormányzatokat, hogy tervezési szabályozásaik és végrehajtási intézkedéseik összefüggésében, valamint saját hatáskörükön belül, tervezési és fejlesztési projektjeikben minden szinten vegyék figyelembe az ökoszisztémákra és az élőhelyekre veszélyt jelentő, szóban forgó tényezőket; elismeri, hogy helyi és regionális szinten is tapasztalható a számottevő gazdasági fejlődésre irányuló nyomás és igény, és javasolja, hogy a helyi és regionális hatóságok fordítsanak figyelmet az egyrészt a fejlesztés, másrészt a biológiai sokféleség és a természetes élőhelyek szükséges megőrzése közötti egyensúly megteremtésére; támogatja a regionális és helyi fejlesztési politikák további reformját és felhasználását a biológiai sokféleség jelentette előnyök kiváltása, valamint az élőhelyek további pusztulásának megállítása érdekében, különösen gazdasági és pénzügyi válság idején;

5.  elismeri, hogy a „zöld gazdaság” a készségek fejlesztésének és a foglalkoztatás előmozdításának eszköze, és felszólít a finanszírozására, amely segíti majd a helyi szintű kapacitásépítést, valamint a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló küzdelemben a helyi és hagyományos ismeretekre való támaszkodást; rámutat arra, hogy a 2007–2013 közötti időszakban a kohéziós politika számára nyújtott támogatások teljes összegének megközelítőleg 30%-a fordítható olyan tevékenységekre, amelyek különleges hatással vannak a fenntartható növekedésre; a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával összefüggésben arra bátorítja a tagállamokat, és kiváltképpen a helyi és regionális hatóságokat, hogy különösen a 2014–2020 közötti programozási időszak távlatában legyenek tevékenyebbek és fokozzák a természeti tőkébe való beruházásokra irányuló erőfeszítéseiket, és a természeti erőforrások megőrzése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás eszközeként használják fel a regionális politika keretében a természeti kockázatok megelőzéséhez nyújtott finanszírozást;

6.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki annak lehetőségét, hogy a jelenlegi operatív programokat a projektek beruházási prioritásainak átgondolásával az Európa 2020 stratégia fenntartható növekedésre vonatkozó célkitűzéseihez igazítják, valamint sürgeti őket a rendelkezésre álló kutatások hatékonyabb kiaknázására;

7.  elismeri, hogy a környezetbarát gazdaság megteremtése érdekében elő kell mozdítani a „zöld” infrastruktúrát, az öko-innovációt, valamint az innovatív technológiák elfogadását, és felkéri a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben dolgozzon ki a helyes gyakorlatokra vonatkozó útmutatásokat; arra ösztönzi az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy vegyék figyelembe „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” című tanulmányban foglalt ajánlásokat, mivel e tanulmány célja, hogy hasznos tanácsokat adjon a helyi és regionális politikai döntéshozók, tisztviselők és vezetők számára; hangsúlyozza, hogy az összetett uniós és nemzeti környezetvédelmi jogszabályokban való eligazodás érdekében szélesebb körűvé és intenzívebbé kell tenni a strukturális és kohéziós alapok kedvezményezettjei, valamint a helyi és regionális önkormányzatok, illetve a nemzeti kormányok számára szervezett képzéseket, továbbá fel kell hívni az emberek figyelmét a biológiai sokféleség csökkenésének jelentőségére; felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be technikai segítségnyújtási mechanizmusokat a végrehajtással összefüggő problémákkal kapcsolatos regionális és helyi szintű ismeretek előmozdítására;

8.  elismeri a „zöld közbeszerzések” fontosságát, és úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani azok alkalmazására, különösen az uniós finanszírozásban részesülő állami hatóságok részéről; azt ajánlja, hogy a tagállamokban a strukturális és kohéziós alapokból származó finanszírozás kezelésére kialakított igazgatási és ellenőrzési rendszerekért felelős hatóságok támogassák az ilyen eljárásokat biztosító projekteket;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást és iránymutatást a biológiai sokféleség érdekében létrejött partnerségekre vonatkozóan, hogy növeljék a tudatosságot és minél több partnert indítsanak arra, hogy pozitív fellépés útján foglalkozzanak a biológiai sokféleséget érintő kérdésekkel; alapvető fontosságúnak tartja a biológiai sokféleséggel kapcsolatos figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányok lebonyolítását, amelyek minden korosztálynak és társadalmi csoportnak, illetve a helyi és regionális hatóságoknak egyaránt szólnak; úgy véli, hogy az oktatási és szakképzési programoknak, valamint a kapcsolódó ágazati programoknak fokozottan kell összpontosítaniuk a biológiai sokféleség védelmére;

10. a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégia és a 2020-ra vonatkozó célkitűzések teljesítése érdekében felszólít a politikai koherencia, valamint az éghajlat-változási és környezetvédelmi szempontú ellenőrzés fokozására az Unió finanszírozási eszközei, különösen a strukturális alapok és a Kohéziós Alap esetében; kéri a rendelkezésre álló valamennyi forrás jobb elosztását, továbbá a kohéziós politika, eszközei, valamint a kutatási és fejlesztési keretprogram, a LIFE+ program és s az EMVA (az európai mezőgazdasági vidékfejlesztési alap) által biztosított források hatékonyabb és koordináltabb felhasználását a környezetvédelemmel, a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos projektek vonatkozásában, szükség esetén a további technikai segítségnyújtást is; kéri – a következő programozási időszakra tekintettel – a közös stratégiai kerethez tartozó öt alap hatékony koordinációját, az Unió fenntartható növekedési céljának megfelelő teljesítése érdekében;

11. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a 2014–2020 közötti finanszírozási időszakban a kohéziós alap keretében fektessenek be a biológiai sokféleség megőrzésébe és helyreállításába; javasolja továbbá, hogy vegyék figyelembe a Natura 2000 hálózat által a helyi gazdaságok és munkaerőpiacok számára kínált lehetőségeket;

12. támogatja a környezetvédelmi hatásvizsgálatok, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok, a stratégiai környezeti vizsgálatok és egyéb olyan eszközök alkalmazásának megerősítését annak érdekében, hogy a regionális és helyi döntéshozatalban figyelembe lehessen venni a biológiai sokféleség csökkenését és az éghajlatváltozás hatásait; rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és a biológiai sokféleség védelmét elismerő projektek valamennyi régió – a kevésbé fejlett régiókat is beleértve – javát szolgálják majd;

13. elismeri a biológiai sokféleség védelmében az önkéntes szervezetek és közösségek jelentőségét és munkájukat, valamint az általuk felhalmozott ismereteket, és arra kéri a regionális és helyi kormányzatokat, hogy ilyen csoportokat is vonjanak be a projektek tervezésébe és a projektekkel kapcsolatos konzultációkba, azáltal, hogy partnerségeket hoznak létre a hatóságok, a magánszféra és a nem kormányzati szervezetek között;

14. kiemeli az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti szorosabb együttműködés szükségességét a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások védelme terén; hangsúlyozza ezzel összefüggésben azokat a lehetőségeket, amelyeket a biológiai sokféleség csökkenésének kezelése tekintetében a határokon átnyúló régióközi és transznacionális együttműködés kínál; úgy véli, hogy a területi együttműködés kínálta lehetőségek jobb kihasználása, valamint az információk, tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréje jelentősen hozzájárulna e cél megvalósításához; rámutat, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos prioritások makroregionális stratégiákba való beépítése fontos lépés a biológiai sokféleség helyreállítása és megőrzése felé;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.2.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Luís Paulo Alves, Catherine Bearder, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, John Bufton, Salvatore Caronna, Nikos Chrysogelos, Ryszard Czarnecki, Francesco De Angelis, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Danuta Maria Hübner, Filiz Hakaeva Hyusmenova, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Mojca Kleva, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Ana Miranda, Wojciech Michał Olejniczak, Younous Omarjee, Monika Smolková, Ewald Stadler, Csanád Szegedi, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Hermann Winkler, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Vasilica Viorica Dăncilă, Ivars Godmanis, James Nicholson, Elisabeth Schroedter, László Surján, Michael Theurer, Patrice Tirolien


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (5.3.2012)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig szóló európai uniós stratégia

(2011/2307(INI))

A vélemény előadója: Vasilica Viorica Dăncilă

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megállapítja, hogy természeti örökségünk jelentős ökológiai kincs, amely elengedhetetlen az emberi jóléthez; véleménye szerint valamennyi uniós tagállamnak együtt kell működnie és erőfeszítéseit össze kell hangolnia a természeti erőforrások hatékonyabb kiaknázásának biztosítása, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások mind vidéki, mind városi területeken bekövetkező nettó csökkenésének elkerülése érdekében;

2.  üdvözli az EU biológiai sokféleségről szóló új stratégiáját, azonban nem támogatja az arra vonatkozó bizottsági javaslatot, hogy további „környezetbarát” kifizetési komponenst hozzanak létre, amint azt a KAP 2020-ig terjedő időszakra szóló reformjának tervezetében javasolták; úgy véli, hogy a bizottsági javaslatok növelni fogják az igazgatási költségeket, valamint ellentétesek a KAP egyszerűsítésének céljával;

3.  úgy véli, hogy a KAP környezetbarátabbá tételének további lépései előtt meg kell vizsgálni, hogy az ilyen fellépések milyen hatást gyakorolnak az EU mezőgazdaságának versenyképességére a globális piacon;

4.  tudomásul veszi a KAP reformjára vonatkozó bizottsági ajánlásokat, beleértve azokat a mind az első, mind a második pillérben egyértelműen megfogalmazott intézkedéseket, amelyek célja a biológiai sokféleség megőrzése és javítása; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a mezőgazdaság kiemelt szerepét, amely már eddig is jelentősen hozzájárult a fajok és élőhelyek sokféleségének megőrzéséhez, és komolyan hozzájárul majd a biológiai sokféleségről szóló, a vízforrások fenntartható kiaknázását is magában foglaló helyes mezőgazdasági gyakorlaton alapuló európai stratégia sikeréhez is;

5.  kiemeli, hogy az alkalmazott eszközök hatékonyságának felméréséhez át kell térni az eszközalapú megközelítésről az eredményalapú megközelítésre;

6.  meggyőződése, hogy a KAP úgynevezett „környezetbarátabbá tételét” hatékonyan és bürokráciamentesen kell végrehajtani, anélkül, hogy ez a már meglévő agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel szembeni megkülönböztetéshez vezetne; az igazgatási költségek szükséges csökkentése érdekében többek között azt kéri, hogy a KAP keretében teljesített kifizetések 2014 után is a kölcsönös megfeleltetés szigorú szabályai alapján működjenek, amelyeknek egyrészt átláthatónak, másrészt pedig a lehető legegyszerűbben végrehajthatónak és ellenőrizhetőnek kell lenniük;

7.  úgy véli, hogy a KAP keretében további uniós szintű környezeti hatásokat lehet elérni, elsősorban az alábbiak révén: a kölcsönös megfeleltetési szabályok hatékonyabb végrehajtása (beleértve az összes tagállam részéről a jó mezőgazdasági és ökológiai állapot (GAEC) normáinak alkalmazását, valamint az irányelvek végrehajtási módjának összehangolását), az agrár-környezetvédelmi programok végrehajtása, valamint a Natura 2000 területek támogatása a KAP megfelelőbben finanszírozott második pillérének keretében;

8.  emlékeztet arra, hogy a KAP kulcsszerepet tölt be a kiváló minőségű és a fogyasztók számára megfizethető termékeket biztosító élelmiszerellátás biztonságának garantálása terén; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a mezőgazdasági területek 7%-ának ökológiai prioritású területként való általánosan kötelező kijelölésére irányuló bizottsági javaslat nem tekinthető ésszerűnek és megvalósíthatónak, különösen ha ezek a területek többé nem állnának rendelkezésre élelmiszertermelés céljára a termelékeny térségekben;

9.  emlékeztet arra, hogy az európai táj arculatának és biológiai sokféleségének megőrzése érdekében fenn kell tartani az erős és gazdasági szempontból versenyképes mezőgazdaságot és erdészetet; kiemeli, hogy a mezőgazdasági területek alulhasznosítása és elhagyása katasztrofális következményekkel járhat a természeti környezetre nézve, ezzel összefüggésben pedig arra szólít fel, hogy a KAP 2013 utáni költségvetését legalább a jelenlegi szinten tartsák fenn annak érdekében, hogy biztosítsák a vidéki területek vitalitását és a mezőgazdasági gyakorlatok folytatását Európában;

10. felhívja a Bizottságot, hogy a KAP új reformja keretében fokozza a biológiai sokféleség megőrzéséhez bizonyítottan hozzájáruló mezőgazdasági ágazatok és különösen a méhészeti ágazat támogatására irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet arra, hogy az esetek 80%-ában a vadon élő és a háziasított rovarok – például a méhek – végzik a virágzó növények beporzását, a rovarpopulációk megfogyatkozásának veszélye pedig súlyosan érintheti a társadalmat, amelynek mezőgazdasági termelése és ezért élelmezése is jelentős mértékben függ a virágzó növények beporzásától; következésképpen a biológiai sokféleség megóvására hozott intézkedések keretében kiemelt figyelmet kell fordítani a méhészetre;

11. hangsúlyozza, hogy mivel Európa területének több mint felén mezőgazdasági termelők gazdálkodnak, a KAP egyértelműen a biológiai sokféleség védelmének alapvető jelentőségű eszköze, mivel az európai mezőgazdasági termelők jelentősen hozzájárulnak a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos európai célok eléréséhez; támogatja a gazdaságok szintjén működőképes gyakorlatok olyan csomagjának elfogadását, melynek célja az, hogy a KAP-ot még inkább a közjavak biztosításáért járó kompenzáció felé orientálják;

12. úgy véli, hogy a piac jelenleg nem veszi figyelembe az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékét, és nem jutalmazza meg azokat, akik ezen szolgáltatások biztosítása érdekében megfelelően gazdálkodnak a földdel; ezért szükségesnek véli, hogy fizessenek a mezőgazdasági ágazat által nyújtott közjavakért, a biológiai sokféleség fenntartásának és javításának biztosítása érdekében; véleménye szerint e tekintetben kiemelt szerepet kell szánni az innovatív megoldásoknak és az együttműködési projekteknek; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat olyan projektek előmozdítására, amelyekben a mezőgazdasági termelők partnerként vesznek részt;

13. rámutat arra, hogy a KAP keretében már most számos olyan intézkedést hajtanak végre, amelyek hozzájárulnak a környezetvédelem javításához és a természeti erőforrások megőrzéséhez, és amelyek válaszolnak az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleség megőrzésével, valamint a vízkészletek és a talaj termőképességének kimerítésével kapcsolatos kihívásokra; hangsúlyozza, hogy a talaj létfontosságú szerepet játszik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célkitűzések megvalósításában; úgy véli, hogy a KAP-nak egy uniós finanszírozású, területalapú, közvetlen kiegészítő kifizetés útján kellene jutalmaznia a kiegészítő ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtó mezőgazdasági termelőket a biológiai sokféleséget előmozdító azon tevékenységekért is, amelyeket a jó mezőgazdasági és ökológiai állapot fenntartására irányuló kötelezettségeiken túl valósítanak meg;

14. úgy véli, hogy a vidékfejlesztési intézkedéseknek továbbra is az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleség megőrzésével, az élelmezésbiztonsággal, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodással kapcsolatos kihívásokra kell irányulniuk, valamint elő kell mozdítaniuk a kiegyensúlyozott területi kohéziót és a foglalkoztatást; ezért kéri a második pillér megerősítését, valamint e pillér környezetre helyezett hangsúlyának és agrár-környezetvédelmi intézkedései hatékonyságának jelentős mértékű javítását, többek között a mezőgazdasági forrásokból az agrár-környezetvédelmi intézkedésekre szánt kötelező minimumkiadások révén;

15. hangsúlyozza, hogy csak egy jól működő, fenntartható, több területet felölelő és termelékeny mezőgazdaság képes a társadalom által megkövetelt kiegészítő szolgáltatások közjavak formájában történő biztosítására; ezért olyan kiegyensúlyozott megközelítést támogat, amely integrálja a további környezetvédelmi intézkedések bevezetését, valamint a KAP-nak a hatékony termelés megőrzésében vállalt kulcsfontosságú szerepét;

16. hangsúlyozza, hogy hatékonyabb európai szintű együttműködés szükséges az állati és növényi génállományok sokféleségével kapcsolatos tudományos és alkalmazott kutatás terén a sokféleségük megőrzése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességük javítása és a genetikai fejlesztésre irányuló termelési programokban való hatékony felhasználásuk érdekében;

17. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a környezetbarát gazdálkodási gyakorlatok támogatására van szükség, beleértve a hagyományos vetőmagok és helyi növényfajták használatát is; rámutat arra, hogy a fajok és élőhelyek mára védelmet érdemlőnek tekintett sokszínűsége a földterületek mezőgazdasági és erdészeti hasznosításának múltbeli európai gyakorlatára vezethető vissza, melyet ennélfogva a fenntartható területhasznosítási stratégia részeként folytatni kell; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az olyan adottságok, mint az éghajlat, a talaj és a rendelkezésre álló vízkészletek helyi és regionális eltéréseket mutatnak, ezért figyelembe kell venni a regionális feltételeket, ennek megfelelően pedig differenciált hasznosítási lehetőségeket kell feltárni;

18. javasolja, hogy terjesszék ki az irányítást a polgárok mozgósítására, valamint a nonprofit szervezetekre és a gazdasági szereplőkre is; ez utóbbiak esetében kapjon külön hangsúlyt a biológiai sokféleség vállalati stratégiákba történő beépítése; kiemeli, hogy a biológiai sokféleség jelentőségét ismertető tájékoztató kampányokat kell szervezni életkorra és társadalmi kategóriára való tekintet nélkül mindenkinek, azzal a kikötéssel, hogy a gyermekek és kamaszok tájékoztatását elsősorban iskolai keretek között kell megszervezni; véleménye szerint az oktatás és a szakmai képzés keretében – különösen a mezőgazdaság, az erdészet és a kapcsolódó ágazatok területén – kiemeltebben kellene foglalkozni a biológiai sokféleség szerepével; úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők döntő szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében, ezért ösztönözni és motiválni kell őket arra, hogy aktívan részt vegyenek a vonatkozó programokban;

19. felhívja az Európai Bizottság figyelmét egyes, a biológiai sokféleség támogatására irányuló politikák mezőgazdasági tevékenységet érintő következményeire, különös tekintettel a nagyragadozók (elsősorban a medve és a farkas) mezőgazdaságra, valamint az állattenyésztők munkakörülményeire és pszichés állapotára gyakorolt hatásaira.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.2.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Liam Aylward, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Robert Dušek, Hynek Fajmon, Iratxe García Pérez, Béla Glattfelder, Sergio Gutiérrez Prieto, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Agnès Le Brun, Mairead McGuinness, Mariya Nedelcheva, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Wojciech Michał Olejniczak, Marit Paulsen, Britta Reimers, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Czesław Adam Siekierski, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Alyn Smith, Marc Tarabella

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Luís Paulo Alves, Margrete Auken, María Auxiliadora Correa Zamora, Marian Harkin, Sandra Kalniete, Christa Klaß, Anthea McIntyre, Milan Zver, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Rosa Estaràs Ferragut


VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (25.1.2012)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig szóló európai uniós stratégia

(INI))

A vélemény előadója: Crescenzio Rivellini

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy önmagában egyetlen ország sem képes megbirkózni a biológiai sokféleség – különösen a tengeri ökoszisztémák körében tapasztalt – pusztulásának problémájával, és hogy e globális kérdéssel való szembenézés érdekében a tagállamok kormányainak együtt kell működniük egymással, és hatékonyabban össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy a biodiverzitásra vonatkozó politika szigorú végrehajtása a társadalom és a gazdaság javát is szolgálja;

2.  rámutat, hogy a fenntartható fejlődésről szóló, 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón az állam- és kormányfők támogatták a halállomány maximális fenntartható hozamot biztosítani képes szintet meghaladó szintjének 2015-ig történő fenntartására vagy helyreállítására irányuló, a Bizottság által a közös halászati politika kapcsán benyújtott reformcsomagban előirányzott elkötelezettséget;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a halállomány összes jellemzőjét – különösen a méretet, az életkort és a reproduktív státuszt – figyelembe véve, valamint kitérve a több fajból álló állományok kérdésére, továbbá figyelemmel az ökoszisztémák közötti kölcsönhatásokra fejlessze tovább a „maximális fenntartható hozam” megközelítési módot;

4.  hangsúlyozza, hogy a megbízható és elégséges adatokon alapuló tudományos szakvélemény igen jelentős szerepet tölt be a hatékony és fenntartható halgazdálkodásban; hangsúlyozza, hogy az ökoszisztémák paramétereire vonatkozó adatok széles körére van szükség a halászatra irányuló, ökoszisztéma-alapú megközelítés kialakítása érdekében, és felszólítja a tagállamokat, hogy jelentősen fokozzák az ilyen adatok gyűjtésére és biztosítására irányuló erőfeszítéseiket;

5.  üdvözli a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig szóló új európai uniós stratégiát, és különösen a halállomány optimális kezelésére vonatkozó 4. számú célkitűzést;

6.   üdvözli a nem kívánt fajok járulékos fogásainak elkerülésére, a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák megőrzésére, és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére irányuló elkötelezettséget;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mindenre kiterjedően hajtsák végre és finanszírozzák ezt az új stratégiát, biztosítva, hogy az egyes uniós finanszírozási intézkedések összeegyeztethetők legyenek a biológiai sokféleség és a vizek védelmére irányuló jogszabályokkal;

8.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig szóló új európai uniós stratégia hat célkitűzésének megvalósítása az Unió által már lefektetett jogszabályoknak való megfeleléstől, valamint a vonatkozó kezdeményezések és programok – elsősorban a védett területek Natura 2000 hálózata és a LIFE+ program – megfelelő végrehajtásától függ; a Natura 2000 területek tekintetében megfelelő finanszírozásra szólít fel az új pénzügyi időszakban;

9.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzések iránti uniós elkötelezettség igazi próbája, valamint a kérdés valódi megoldása nem ebben az új stratégiában, hanem a közös mezőgazdasági és halászati politika küszöbön álló reformjában, valamint a többéves pénzügyi keretben rejlik; rámutat továbbá, hogy az első stratégia kudarcát az okozta, hogy a biológiai sokféleség védelme nem kellő mértékben jelent meg az egyéb uniós politikákban;

10. felhívja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleség védelmére irányuló általános cél megvalósításának értékelése céljából dolgozzon ki a környezeti – többek között a tengeri és partvidéki – fenntarthatóság mérésére képes megbízható mutatókat;

11. úgy véli, hogy a tengeri biodiverzitás megőrzésével a 2012. júniusi Rio de Janeiró-i Rio+20 csúcstalálkozón a lehető legmagasabb szinten kell foglalkozni;

12. üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a világ halászterületei fenntarthatóságának biztosításáról szóló, 2011. december 6-án elfogadott határozatát, amely hangsúlyozza, hogy sürgős lépésre van szükség a világ óceánjai és tengerei fenntartható használatának elérésére irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatban;

13. üdvözli a négy ENSZ-ügynökség (az UNESCO, a FAO, a UNDP és az IMO) által kidolgozott, 2011 novemberében ismertetett tervet, amely arra ösztönzi az egyes országokat, hogy újítsák meg az óceánok pusztulásának visszaszorítására, valamint a halállományok túlhalászásához, a szennyezéshez és a biológiai sokféleség hanyatlásához hasonló fenyegetések kezelésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.1.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Kriton Arsenis, Alain Cadec, Chris Davies, João Ferreira, Carmen Fraga Estévez, Pat the Cope Gallagher, Dolores García-Hierro Caraballo, Marek Józef Gróbarczyk, Carl Haglund, Ian Hudghton, Iliana Malinova Iotova, Werner Kuhn, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Ulrike Rodust, Raül Romeva i Rueda, Struan Stevenson, Catherine Trautmann

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Ioannis A. Tsoukalas

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

21.3.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

58

0

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

János Áder, Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Sophie Auconie, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Lajos Bokros, Nessa Childers, Yves Cochet, Chris Davies, Esther de Lange, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Edite Estrela, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Matthias Groote, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Peter Liese, Kartika Tamara Liotard, Zofija Mazej Kukovič, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Gilles Pargneaux, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Mario Pirillo, Pavel Poc, Frédérique Ries, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Kārlis Šadurskis, Daciana Octavia Sârbu, Carl Schlyter, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Salvatore Tatarella, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Nikos Chrysogelos, Christofer Fjellner, Julie Girling, Filip Kaczmarek, Marisa Matias, Kyriakos Mavronikolas, Eva Ortiz Vilella, Christel Schaldemose, Thomas Ulmer, Peter van Dalen, Anna Záborská, Andrea Zanoni

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Peter Jahr

Utolsó frissítés: 2012. április 11.Jogi nyilatkozat