Eljárás : 2017/2254(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0257/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0257/2018

Viták :

PV 12/09/2018 - 16
CRE 12/09/2018 - 16

Szavazatok :

PV 13/09/2018 - 10.12

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0354

JELENTÉS     
PDF 715kWORD 103k
2018. július 12.
PE 613.613v02-00 A8-0257/2018

az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervről

(2017/2254(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Karin Kadenbach

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervről

(2017/2254(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) orvosi szempontból fontos antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való alkalmazásáról szóló, 2017-es iránymutatásaira,

–  tekintettel az Európai Állatorvosok Szövetsége által az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való alkalmazásával kapcsolatban az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részére adott válaszokról szóló 2016. február 29-i jelentésre(1),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés keretében teendő következő lépésekről szóló, 2016. június 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának javítása az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2016. június 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A gyermekkori immunizációról: a gyermekkori immunizáció sikerei és kihívásai Európában és a további teendők” című, az uniós tagállamok egészségügyi miniszterei által elfogadott 2011. június 6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a védőoltásról mint hatékony közegészségügyi eszközről szóló, 2014. december 6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Biztonságosabb egészségügyi ellátás Európában: a betegbiztonság javítása és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése” című, 2015. május 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok” című, 2012. december 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

–  tekintettel a 2016–2020 közötti időszakra szóló új állatjóléti stratégiáról szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a WHO globális védőoltási cselekvési tervére, amelyet az Egészségügyi Világközgyűlés 194 tagállama 2012 májusában hagyott jóvá,

–  tekintettel a WHO 2015–2020-as időszakra szóló európai védőoltási cselekvési tervére,

–  tekintettel a Food Protection Trends című folyóiratban 2018-ban publikált, „The Role of the European Food Safety Authority (EFSA) in the Fight against Antimicrobial Resistance (AMR)” [Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerepe az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben] című közérdekű tanulmányra,

–  tekintettel a „Stratégiai megközelítés a környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatban” című bizottsági ütemtervre és a stratégiai megközelítés jelenlegi tervezetére(6),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének keretében tartott magas szintű találkozón tett, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló 2016. szeptember 21-i politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel a Világbank „Rezisztens fertőzések: fenyegetés gazdasági jövőnkre” című 2017. márciusi jelentésére,

–  tekintettel az állatgyógyászati készítményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2014)0558),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Antimicrobial Resistance in G7 Countries and Beyond: Economic Issues, Policies and Options for Action” [Antimikrobiális rezisztencia a G7 országokban és azokon kívül: gazdasági kérdések, szakpolitikai és cselekvési lehetőségek] című, 2015. szeptemberi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió állattenyésztésében az antimikrobiális szerek szükségességének csökkentésére irányuló intézkedésekről és ezeknek az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásáról szóló, az EMA és az EFSA közös, tudományos szakvéleményére (RONAFA-vélemény),

–  tekintettel a hetedik Egészségügyi Világközgyűlés által elfogadott, a szepszis megelőzésének, diagnosztizálásának és klinikai kezelésének javításáról szóló, 2017. május 29-i határozatra,

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az EFSA és az EMA – az antimikrobiális szerek fogyasztásának és az antimikrobiális rezisztencia emberből és élelmiszer-termelő állatokból származó baktériumokban való megjelenésének integrált elemzéséről szóló – 2015-ben közzétett első közös jelentésre (JIACRA I), valamint a 2017-ben publikált második közös jelentésre (JIACRA II),

–  tekintettel a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia európai nyomon követéséről szóló 2016. évi ECDC-jelentésre,

–  tekintettel az emberekből, az állatokból és az élelmiszerekből vett zoonózisbaktériumok és indikátorbaktériumok antimikrobiális rezisztenciájáról szóló, az ECDC és az EFSA által készített, 2016.évi európai uniós összefoglaló jelentésre(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0257/2018),

A.  mivel az antibiotikumok, különösen a megelőzés és a növekedésserkentés során használt antibiotikumok állattenyésztésben történő, túlzott és helytelen használata, valamint a humán-, illetve az állatgyógyászatban alkalmazott nem megfelelő infekciókontroll következtében az antimikrobiális rezisztencia fokozatosan hatalmas fenyegetéssé vált az emberek és az állatok egészségére nézve;

B.  mivel a becslések szerint az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések legalább 20%-a megelőzhető lenne hosszú távú és sokrétű fertőzésmegelőzési és -ellenőrzési programok révén(9);

C.  mivel az antibiotikumok körültekintő alkalmazása és a fertőzés megelőzése és féken tartása az egészségügy minden területén – így az állategészségügyben is – az ellenálló baktériumok kifejlődése és terjedése hatékony megelőzésének sarokkövét jelenti;

D.  mivel az emberek számára felírt antibiotikumok 50%-a hatástalan, és az antibiotikumok 25%-át helytelenül adják az embereknek; mivel a kórházi ápolásban részesülők 30%-át antibiotikummal kezelik, és mivel a multirezisztens baktériumok különösen nagy veszélyt jelentenek a kórházakban és az ápolási intézményekben, valamint azon betegek körében, akiknek az ápolása során lélegeztetőgéphez és érkatéterhez hasonló készülékek használatára van szükség;

E.  mivel az állattenyésztésben továbbra is használnak antibiotikumokat betegségmegelőzés céljából és a nem megfelelő higiénia ellensúlyozására ahelyett, hogy csupán szükséges esetekben írnák fel őket, ami hozzájárul az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens baktériumok állatokban való megjelenéséhez, amelyek azután az emberekre is átterjedhetnek;

F.  mivel az uniós ügynökségek is megerősítik az élelmiszer-termelő állatokban (pl. brojlercsirkékben) megfigyelt antibiotikum-rezisztencia és az ezen állatok húsának kezeléséből, feldolgozásából és elfogyasztásából származó bakteriális fertőzések emberekben tapasztalt magas arányának ténye közötti összefüggést(10);

G.  mivel az antibiotikumok helytelen használata gyengíti azok hatékonyságát és rendkívül ellenálló – különösen a legújabb antibiotikumoknak ellenálló – mikroorganizmusok elterjedéséhez vezet; mivel az OECD által szolgáltatott adatok szerint az antimikrobiális rezisztencia világszerte hozzávetőlegesen 700 000 ember halálát okozhatja évente; mivel ebből 25 000 haláleset az Európai Unióban, a többi pedig az Unión kívül következik be, ezért a fejlesztési politika, valamint az antimikrobiális rezisztencia koordinációja és ellenőrzése terén megvalósuló nemzetközi szintű együttműködés döntő fontosságú;

H.  mivel intézkedések hiányában az antimikrobiális rezisztencia éves szinten akár 10 millió ember halálát okozhatja 2050-ben; mivel a becsült halálesetekből 9 millióra az EU-n kívül, a fejlődő országokban, főként Ázsiában és Afrikában fog sor kerülni; mivel a fertőzések és a rezisztens baktériumok könnyen terjednek, ezért sürgősen globális fellépésre van szükség;

I.  mivel az oltások és a gyorsdiagnosztikai eszközök lehetőséget kínálnak az antibiotikumok helytelen használatának korlátozására; mivel a gyorsdiagnosztikai eszközök lehetővé teszik az egészségügyi szakemberek számára, hogy gyorsan diagnosztizálják a bakteriális, illetve a vírusos fertőzéseket, következésképpen pedig csökkentsék az antibiotikumok helytelen használatát és a rezisztencia kialakulásának kockázatát(11);

J.  mivel a rendkívül ellenálló baktériumok folyamatos terjedése a jövőben lehetetlenné teheti, hogy az invazív beavatkozások, illetve a sugárkezelést, kemoterápiát vagy transzplantációt igénylő betegek bizonyos csoportjai számára a jól bevált kezelések során megfelelő egészségügyi ellátást nyújtsanak,

K.  mivel a baktériumok folyamatosan fejlődnek, a kutatás-fejlesztés (K+F) és a szabályozói környezet összetett, bizonyos konkrét fertőzések ritkán lépnek fel, és az új antimikrobiális szerekkel kapcsolatban várt eredmények továbbra is korlátozottak;

L.  mivel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések a megelőző intézkedések hiányából erednek, ami – különösen a kórházakban – ellenálló baktériumokat és hiányos higiéniai gyakorlatokat eredményez; mivel az ECDC becslése szerint évente mintegy 4 millió beteg kap az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést az EU-ban, és körülbelül 37 000 ember halálát közvetlenül ilyen fertőzések okozzák; mivel a halálesetek száma még ennél is magasabb lehet; mivel az Unióban bekövetkező halálesetek éves számára vonatkozó 25 000-es adatról bebizonyosodott, hogy jelentősen alulbecsülték;

M.  mivel a fejlődő országokban a hatékony antibiotikumokhoz való hozzáférés hiánya még mindig több halálesetért felelős, mint az antimikrobiális rezisztencia; mivel az antimikrobiális rezisztencia kezelését célzó, azonban túlzottan az antibiotikumokhoz való hozzáférés korlátozására összpontosító intézkedések tovább súlyosbíthatják a gyógyszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatos már egyébként is mély válságot, amely napjainkban évente több mint egymillió öt év alatti gyermek halálát okozza; mivel az antimikrobiális rezisztencia kezelését célzó intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy mindenki számára – azaz minden szükséget szenvedő számára, de senki számára sem feleslegesen – biztosítsák a gyógyszerekhez való fenntartható hozzáférést;

N.  mivel több tagállam a multirezisztens gombák rohamos terjedését tapasztalja, amely a kórházi ellátás hosszának és a fertőzött betegek halandóságának hirtelen növekedéséhez vezet; mivel az Amerikai Járványvédelmi és -megelőzési Központ (American Centre for Disease Control and Prevention) felhívta a figyelmet erre a problémára; mivel e konkrét kérdés szembetűnően hiányzik „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében” című dokumentumból;

O.  mivel a gyorsdiagnosztikai eszközökkel végzett aktív szűrőprogramokról bebizonyosodott, hogy jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy féken tartsák az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket és mérsékeljék azok kórházakon belüli és betegek közötti terjedését(12);

P.  mivel az antibiotikum-vegyületek nem klinikai fogyasztási cikkekben való használatáról bebizonyosodott, hogy fokozza a rezisztens baktériumtörzsek létrejöttének kockázatát(13);

Q.  mivel a megfelelő kézhigiénia – a hatékony kézmosás és kézszárítás formájában – hozzájárulhat az antimikrobiális rezisztencia, valamint a fertőző betegségek átvitelének megelőzéséhez;

R.  mivel az orvostechnikai eszközök használatával megelőzhetők a műtéti sebfertőzések, következésképpen pedig megelőzhető és féken tartható az antimikrobiális rezisztencia kialakulása(14);

S.  mivel vannak sikeres példák a HIV, a tuberkulózis és a malária elleni gyógyszerekhez való globális hozzáférést javító programokra;

T.  mivel a kórházi fertőzések az egész világon jelentősen veszélyeztetik az alapvető egészségügyi ellátás megőrzését és biztosítását;

U.  mivel ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2050-re az antimikrobiális rezisztencia több halálos áldozatot követelhet, mint a rák(15);

V.  mivel az ECDC és az EFSA ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az antimikrobiális rezisztencia az egyik legnagyobb közegészségügyi veszély(16);

W.  mivel a gyógyszerekkel szemben rezisztens tuberkulózis az antimikrobiális rezisztencia miatt vezető halálozási ok;

X.  mivel a Világbank 2017. márciusi jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a rezisztens fertőzések 2050-re globális szinten olyan gazdasági károkat okozhatnak, amelyek mértéke vetekszik a 2008-as pénzügyi válság következményeivel;

Y.  mivel az antimikrobiális rezisztencia úgy tekintendő és értelmezendő, mint ami veszélyt jelent az emberek, az állatok és az egész bolygó egészségére nézve, valamint közvetlenül fenyegeti a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben meghatározott több fenntartható fejlesztési cél, többek között az 1., a 2., a 3. és a 6. fenntartható fejlesztési cél elérését;

Z.  mivel az egységes egészségügyi megközelítés célja, hogy mind az emberek, mind pedig az állatok esetében megőrizze a fertőzések kezelésének hatékonyságát, meggátolja az antimikrobiális rezisztencia megjelenését és terjedését, és előmozdítsa új, hatékony antimikrobiális szerek kifejlesztését és rendelkezésre állását az Európai Unióban és azon kívül;

AA.  mivel az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés keretében teendő következő lépésekről szóló tanácsi következtetések(17) felkérik a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális rezisztencia kérdésével foglalkozó, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózat keretében hangolják össze az új antibiotikumokra, alternatívákra és diagnosztikai módszerekre irányuló meglévő uniós K+F-kezdeményezések stratégiai kutatási ütemterveit;

AB.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri az emberek egészséghez és orvosi kezeléshez fűződő alapvető jogát; mivel az egészséghez való jog az egészségügyi ellátás egyetemes minimális szintjéhez való hozzáféréshez fűződő gazdasági, társadalmi és kulturális jog, amelyre mindenki jogosult;

AC.  mivel az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó bármely uniós szintű stratégia egyik fő pillérének arra kell irányulnia, hogy biztosítsa az egészségügyi szakemberek folyamatos képzését az antimikrobiális rezisztencia megelőzésével és terjedésével kapcsolatos legújabb kutatási eredmények és legfrissebb bevált gyakorlatok területén;

AD.  mivel az Egészségügyi Világközgyűlés becslései szerint a szepszis – a fertőző betegségekre adott tüneti válasz – világszinten évente megközelítőleg 6 millió ember halálát okozza, ami többnyire megelőzhető lenne;

AE.  mivel az ECDC, az EFSA és az EMA jelenleg egy közös megbízatás alapján azon dolgozik, hogy eredménymutatókkal szolgáljon az antimikrobiális rezisztenciát, valamint az élelmiszer-termelő állatok és az emberek által fogyasztott antimikrobiális szereket illetően;

AF.  mivel a természet hatékony antibiotikumok bőséges kínálatával szolgál számunkra, amelyet a jelenleginél nagyobb mértékben ki lehetne aknázni;

AG.  mivel az EMA legutóbbi adataiból kiderül, hogy az Európai Unióban egyenetlenül valósult meg az antimikrobiális szerek állatgyógyászati használatának csökkentésére irányuló fellépés(18); mivel egyes tagállamoknak ambiciózus nemzeti politikáiknak köszönhetően rövid idő alatt jelentősen sikerült csökkenteniük az állatgyógyászati célú antimikrobiális szerek használatát, amire a Bizottság „Egészségügy és élelmiszer-biztonság – ellenőrzés és elemzés” Igazgatósága által végzett tényfeltáró megbízatások(19) egész sora rávilágított;

AH.  mivel az antimikrobiális rezisztencia határokon átnyúló fenyegetést jelent az egészségre nézve, ugyanakkor a helyzet jelentős eltéréseket mutat az egyes tagállamok között; mivel ezért a Bizottság kötelessége, hogy azonosítsa a jelentős uniós hozzáadott értékkel bíró területeket és azokon intézkedéseket hozzon az egészségügyi politikájukat maguk meghatározó tagállamok hatáskörének tiszteletben tartásával;

AI.  mivel az antimikrobiális rezisztenciával szembeni hatékony küzdelemnek egy szélesebb körű nemzetközi kezdeményezés részét kell képeznie, amelyben a lehető legtöbb nemzetközi intézmény, ügynökség, szakértő és a magánszektor is vesz részt;

AJ.  mivel az antimikrobiális rezisztencia fő okai közé többek között a következők tartoznak: az antimikrobiális szerek nem megfelelő és helytelen használata, a gyógyszerek minőségbiztosítási rendszerének hiányosságai, az antibiotikumok növekedésserkentési és betegségmegelőzési célú használata az állattenyésztésben, a fertőzések elégtelen megelőzése és féken tartása, valamint a felügyeleti rendszerek hiányosságai;

AK.  mivel a betegek számára biztosítani kell, hogy igénybe vehessék az általuk választott és preferált egészségügyi ellátási és kezelési lehetőségeket, ideértve a kiegészítő és alternatív terápiákat és gyógyszereket is;

AL.  mivel az antimikrobiális rezisztenciára irányuló globális fellépés becsült költsége 10 éves időszakra vetítve eléri a 40 milliárd USD értéket;

AM.  mivel az antimikrobiális rezisztenciához kapcsolódó kihívások az elkövetkező években növekedni fognak, és mivel a hatékony fellépések az állami és magánszférabeli kutatásba és az innovációba való folyamatos, ágazatokon átívelő beruházásokat követelnek meg annak érdekében, hogy egységes egészségügyi megközelítést követve jobb eszközöket, termékeket és berendezéseket, illetve új és alternatív gyógymódokat lehessen kifejleszteni;

AN.  mivel az ötödik–hetedik keretprogramokban több mint 1 milliárd eurót fordítottak az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásokra, a Horizont 2020 együttes költségvetéséből pedig eddig több mint 650 millió eurót bocsátottak rendelkezésre; mivel a Bizottság elkötelezte magát, hogy a Horizont 2020 keretprogram utolsó 3 éve során több mint 200 millió eurót fektet be az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelembe;

AO.  mivel a Horizont 2020 különböző finanszírozási eszközei az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatosan különösen az alábbi területeken vezetnek kutatási eredményekhez:

–  az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), amely az antibiotikumok kifejlesztésének valamennyi vonatkozására összpontosít, többek között az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos mechanizmusok kutatására, a gyógyszerek felfedezésére és kifejlesztésére, a gazdasági szempontokra és az antimikrobiális stewardshipre, és mivel az IMI-nek hét, antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos projektje van az „új szerek kórokozók ellen” (ND4BB) elnevezésű program keretében, több mint 600 millió euró teljes költségvetéssel, többek között a Bizottság finanszírozási hozzájárulásával és a vállalatok természetbeni hozzájárulásával;

–  az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége, amelynek középpontjában új és tökéletesített gyógyszerek, vakcinák, mikrobaölő szerek, valamint a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária leküzdésére irányuló diagnosztika kifejlesztése áll, 32 folyamatban lévő, több mint 79 millió EUR összértékű projekttel;

–  az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos közös programozási kezdeményezés (JPIAMR), amelynek középpontjában az egyébként széttagolt nemzeti kutatási tevékenységek konszolidálása áll, 55 millió EUR értékű folyamatban lévő projektekkel;

–  az Európai Kutatási Tanács (EKT) és annak kutatók által javasolt vagy alulról építkező kutatási projektjei;

–  a fertőző betegségek elleni küzdelemre használt InnovFin finanszírozási mechanizmus (IDFF) piacközeli projektek megvalósítására, az eddig nyújtott, 125 millió EUR összértékű hét hitellel;

–  kkv-eszköz és a gyorsított innovációt célzó eszköz (FTI), amelyek a kkv-kat támogatják a fertőző betegségek megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére, valamint az infekciókontroll javítására szolgáló új megoldások és eszközök kifejlesztésében, 36 – antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos – projekttel és 33 millió EUR összegű költségvetéssel;

AP.  mivel az 1960-as évekig több mint 20 új antibiotikum-osztályt fejlesztettek ki, ám az új rezisztens baktériumok terjedése és fejlődése ellenére azóta az antibiotikumoknak csak egy új osztályát fejlesztették ki; mivel ezenfelül egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre az új szerekkel szembeni rezisztenciára a már meglévő antibiotikum-osztályokon belül;

AQ.  mivel az új antimikrobiális szereknek pozitív tovagyűrűző hatása van a közegészségügyre és a tudományra;

AR.  mivel az antibiotikumok tenyésztéstechnikai célú – például növekedésserkentőként való – alkalmazása visszaélést jelent ezen egészségügyi termékekkel, amelyet valamennyi nemzetközi egészségügyi szervezet elítél, és az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem címén javasolja betiltását; mivel az élelmiszer-termelő állatok tekintetében az EU-ban 2006 óta tilos az antibiotikumok növekedésserkentőként való használata;

AS.  mivel számos, mikroorganizmusok által előidézett betegség nem a rezisztenciát előidéző antibiotikumok révén, hanem korai diagnózis, valamint új és régi gyógyszerek, és az EU által engedélyezett más módszerek és gyógymódok segítségével kezelhető sikeresen, ezáltal emberek és állatok életét megmentve az egész Unióban;

AT.  mivel az antimikrobiális rezisztencia mértéke egyre nő, az új antimikrobiális szerek kifejlesztése azonban nem képes ezzel lépést tartani; mivel a gyógyszerekkel szemben rezisztens betegségek okozta halálesetek éves száma 2050-re világszerte elérheti a 10 milliót; mivel becslések szerint az EU-ban évente legalább 25 000 ember hal meg rezisztens baktériumok okozta fertőzések miatt – melynek éves költsége 1,5 milliárd EUR –, míg az utóbbi 40 évben csupán egy új antibiotikum-osztály került kifejlesztésre;

AU.  mivel egyes antibiotikum-családok állatgyógyászatban történő használatát be kell tiltani annak érdekében, hogy a kizárólag emberi felhasználásra szánt antibiotikumok hatékonysága fennmaradjon, és annak a kockázata a minimumra csökkenjen, hogy ezen alapvető antibiotikumokkal kapcsolatban antimikrobiális rezisztencia alakuljon ki; mivel a Bizottságnak meg kell határoznia az egyes emberi fertőzések kezelésére fenntartott antibiotikumokat vagy antibiotikum-csoportokat,

AV.  mivel az államfők által a 2016. szeptemberi ENSZ-közgyűlésen New Yorkban jóváhagyott politikai nyilatkozat és a 2015. májusi globális cselekvési terv azon elkötelezettségről tanúskodik, hogy a világ széles körű, koordinált, ágazatokon átívelő megközelítést alkalmaz az antimikrobiális rezisztencia alapvető okainak kezelésére;

AW.  mivel az Európai Unióban az antimikrobiális rezisztenciának betudható évi 25 000 halálesettel és az ehhez kapcsolódó több mint 1,5 milliárd eurós költségekre vonatkozó, gyakran emlegetett számadatok 2007-re nyúlnak vissza, és az antimikrobiális rezisztencia valós terheit illetően folyamatosan frissített információkra van szükség; hangsúlyozza, hogy a probléma nagyságrendje egyértelműen alátámasztja, hogy szükség van az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervre;

Az EU mint a bevált módszerek régiója

1.  úgy véli, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló megfelelő lépések megtétele érdekében az egységes egészségügyi megközelítés elvének központi szerepet kell játszania, tükrözve azt a tényt, hogy az emberek és az állatok egészsége, illetve a környezet állapota összefügg egymással, valamint hogy a betegségek emberről állatra terjednek és fordítva; hangsúlyozza ezért, hogy mind az emberek, mind az állatok betegségeit kezelni kell, miközben különösen figyelembe kell venni az élelmiszerláncot és a környezetet is, mivel ezek lehetnek a rezisztens mikroorganizmusok másik forrásai; hangsúlyozza, hogy a Bizottság fontos szerepet tölt be a tagállamok által végrehajtott nemzeti cselekvési tervek koordinálásában és nyomon követésében, valamint kiemeli az igazgatási szerveik közötti együttműködés jelentőségét;

2.  hangsúlyozza, hogy az egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv tekintetében időkeretet kell meghatározni; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a teljesítményértékelés lehetővé tétele érdekében az egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervbe és a nemzeti cselekvési tervekbe foglaljanak bele mérhető és kötelező erejű, az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos célkitűzéseket és ambiciózus célértékeket;

3.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek helyes és körültekintő alkalmazása elengedhetetlen a humánegészségügyben, az állattenyésztésben és az akvakultúrában fellépő antimikrobiális rezisztencia korlátozásához; hangsúlyozza, hogy jelentős különbségek vannak a tekintetben, ahogyan a tagállamok az antimikrobiális rezisztenciát kezelik és ahogyan fellépnek ellene, ezért döntő fontosságúvá vált az egyedi célkitűzéseket tartalmazó nemzeti tervek összehangolása; kiemeli, hogy a Bizottság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzeti stratégiák koordinálásában és nyomon követésében; hangsúlyozza az egységes egészségügyi megközelítés (különösen a következő – kilencedik – kutatási és innovációs keretprogram tekintetében) ágazatokon átnyúló és átfogó megvalósításának fontosságát, amely nem jelenik meg kellőképpen a Bizottság cselekvési tervében; nyomatékosan kéri, hogy az antibiotikumok állatgyógyászatban való, megelőzési célú használatát az állatgyógyászati készítményekről szóló új rendeletben foglalt rendelkezésekkel összhangban szigorúan szabályozzák;

4.  javasolja, hogy az újonnan létrehozott, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózatba és az antimikrobiális rezisztenciára és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó együttes uniós fellépésébe (EU-JAMRAI) a tagállamok mellett vonjanak be más fontos érdekelt feleket is;

5.  kéri a Bizottságot, hogy végezze el és tegye közzé az egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv félidős és utólagos értékelését, valamint az értékelési eljárásba vonja be az összes érintett érdekelt felet;

6.  hangsúlyozza, hogy az emberi és állati egészséget, valamint a környezetet az ellenálló baktériumok révén fenyegető egyre nagyobb veszély elleni közös európai fellépés csak egységes módon összegyűjtött adatok alapján lehet sikeres; kéri ennélfogva a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és tegyen javaslatot az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén elért haladás mérésére és összehasonlításra szolgáló megfelelő eljárásokat és mutatókat, valamint biztosítsa a szabványosított adatok benyújtását és értékelését;

7.  megjegyzi, hogy a közelmúltban elfogadott uniós mutatók, amelyek segítségével a tagállamok nyomon tudják követni az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén elért előrehaladást, csupán az antibiotikum-fogyasztásra összpontosítanak, és nem tükrözik az alkalmazás megfelelőségét; kéri az ECDC-t, hogy ennek megfelelően módosítsa az uniós mutatókat;

8.  kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat és készítsen jelentést a gyártók által előállított antibiotikumok mennyiségéről;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egységesítsék az antimikrobiális rezisztencia típusainak és kórokozóinak felügyeletét, nyomon követését és bejelentését, és ezeket az adatokat juttassák el az antimikrobiális rezisztenciát felügyelő globális rendszer (GLASS) számára; ezenfelül hangsúlyozza, hogy az értékesítési volumenre vonatkozó, összes releváns és összehasonlítható adat módszeres összegyűjtése rendkívül fontos; kéri a Bizottságot, hogy az EMA-val, az EFSA-val és az ECDC-vel folytatott konzultáció keretében a WHO globális prioritási patogénjegyzékének figyelembevételével az emberek és az állatok tekintetében egyaránt készítsen uniós prioritási patogénjegyzéket, ezáltal egyértelműen meghatározva a K+F jövőbeli prioritásait; kéri továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze az antimikrobiális rezisztencia, illetve az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések felügyeletére és csökkentésére irányuló nemzeti célok bevezetését és nyomon követését, valamint támogassa ebben a tagállamokat;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó adatok gyűjtéséhez, valamint a járványok és pandémiák során nagyszámú lakosságot és állatállományt fenyegető veszélyek kivizsgálásához dolgozzon ki egységesített felméréseket;

11.  kiemeli, hogy az emberek és az állatok egészségét illetően felmerülő problémákkal kapcsolatos helyi, regionális és nemzeti információk és adatok jobb megosztása és a riasztási rendszerek használata együtt segíthetik a tagállamokat a rezisztens organizmusok terjedésének megfékezését célzó, az elkülönítést szolgáló megfelelő intézkedések meghozatalában;

12.  kéri, hogy az antimikrobiális rezisztencia és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés elleni küzdelem területén az összes érintett uniós ügynökség szerepét, valamint emberi és pénzügyi erőforrásait terjesszék ki; úgy véli, hogy az uniós ügynökségek és az uniós finanszírozású projektek közötti szoros együttműködés kiemelkedő jelentőségű;

13.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen nyújtsanak be pontos jelentéseket az antimikrobiális rezisztencia emberek esetében megfigyelt, megerősített eseteinek számáról, valamint az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos pontos és naprakész halálozási statisztikákról;

14.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari célú állattenyésztés ellenőrzése, a fertőzések megelőzése, az egészségügyi felvilágosítás, a biológiai biztonsági intézkedések, az aktív szűrőprogramok és az ellenőrzési tevékenységek az összes fertőző mikroorganizmus visszaszorítása szempontjából döntő fontosságúak, mivel csökkentik az antimikrobiális szerek szükségességét, és következésképpen annak az esélyét, hogy a mikroorganizmusokban rezisztencia alakuljon ki, és az továbbterjedjen; hangsúlyozza a rendkívül ellenálló baktériumokkal fertőzött vagy azokat hordozó betegek közegészségügyi hatóságoknak való kötelező bejelentésének szükségességét; hangsúlyozza, hogy iránymutatásokra van szükség a kórházban ápolt hordozók elkülönítésére és egy – közvetlenül az adott nemzeti egészségügyi minisztériumnak jelentést tevő – multidiszciplináris szakmai munkacsoport létrehozására vonatkozóan;

15.  hangsúlyozza, hogy az antibiotikumok helyes használatával kapcsolatban uniós adatgyűjtési rendszerre van szükség; kéri, hogy uniós szinten dolgozzák ki az antibiotikumok felírásának és használatának protokolljait, elismerve többek között az állatorvosok és az alapellátásban tevékenykedő orvosok felelősségét ezen a területen; kéri továbbá az antibiotikumokra vonatkozó valamennyi orvosi rendelvény nemzeti szintű kötelező összegyűjtését és azoknak egy olyan adatbázisba történő felvételét, amelyet az antibiotikumok legmegfelelőbb használatára vonatkozó ismeretek terjesztése érdekében fertőzésekkel foglalkozó szakemberek ellenőriznek és koordinálnak;

16.  ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja, hogy a víz-keretirányelvben(20) előírtaknak megfelelően a Bizottság nem javasolt hamarabb stratégiai megközelítést a víz gyógyszerekkel való szennyeződését illetően; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul dolgozzanak ki egy európai stratégiát a vízben és a környezetben található gyógyszermaradékok kezelésére vonatkozóan, kellő figyelmet fordítva a nyomon követésre, az adatgyűjtésre és az antimikrobiális rezisztencia vízkészletekre és vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásának jobb elemzésére; felhívja a figyelmet a környezetben található gyógyszermaradékokkal és az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos, a teljes láncolatot tekintetbe vevő integrált megközelítés hasznosságára(21);

17.  hangsúlyozza, hogy a víz és a talaj a humán-, illetve állategészségügyi tevékenységekből származó antibiotikum-maradékok általi szennyezése egyre nagyobb problémát jelent, és hogy a környezet maga is új, rezisztens mikroorganizmusok lehetséges forrása lehet; kéri ezért a Bizottságot, hogy az egységes egészségügyi megközelítés részeként lényegesen több figyelmet fordítson a környezeti szempontokra;

18.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban az antimikrobiális rezisztenciának betudható évi 25 000 halálesettel és az ehhez kapcsolódó több mint 1,5 milliárd eurós költségekre vonatkozó, gyakran emlegetett számadatok 2007-re nyúlnak vissza, és az antimikrobiális rezisztencia valós terheit illetően folyamatosan frissített információkra van szükség;

19.  emlékeztet arra, hogy az egészség termelékenységi és versenyképességi tényező, valamint a polgárokat leginkább foglalkoztató kérdések egyike;

20.  kéri a Bizottságot, hogy növelje az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) számára biztosított finanszírozás mértékét, amely bizottság az antimikrobiális érzékenységgel kapcsolatos fenotípusos in vitro vizsgálat technikai szempontjaival foglalkozik, valamint az EMA és az ECDC határértékeket meghatározó bizottságaként működik;

21.  sürgeti a Bizottságot, hogy a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keretben irányozzon elő további forrásokat kimondottan az állattenyésztési felhasználásra szánt, nem gyógyászati célú alternatív takarmányokkal kapcsolatos kutatásra;

22.  támogatja – minimumként – a Codex Alimentarius antimikrobiális rezisztencia csökkentéséről és megfékezéséről szóló, gyakorlati útmutatójának tervezetére adott tanácsi választ, valamint annak az antimikrobiális szerek felelősségteljes és körültekintő alkalmazásáról szóló 18. és 19. elvét;

23.  ösztönzi, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a infekciókontrollra vonatkozó iránymutatások betartására, a fertőzési arány csökkentésére vonatkozó célok beépítésére és a helyes gyakorlatok támogatására annak érdekében, hogy elősegítsék a betegek biztonságának kórházi környezetben való biztosítását;

24.  kéri a Bizottságot, az ECDC-t és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az egyszer használatos törölközők használatát a higiéniai szempontból érzékeny helyeken, így az egészségügyi intézményekben, az élelmiszer-feldolgozó létesítményekben és a bölcsődékben;

25.  emlékeztet arra, hogy az élelmiszer egyike azon vivőanyagoknak, amelyek a rezisztens baktériumok állatokról emberekre történő átterjedéséért felelnek, valamint arra, hogy a gyógyszerekkel szemben rezisztens baktériumok a vízen vagy a környezeten keresztül terjedhetnek a népességben és az állatállományokban; felhívja a figyelmet annak kockázatára, hogy az antimikrobiális szerekkel vagy trágyával kezelt szennyezett haszonnövények, valamint a gazdasági udvarokról a talajvízbe szivárgó bemosódások rezisztens organizmusokkal fertőzhetnek; e tekintetben rámutat arra, hogy az ilyen baktériumok terjedését befolyásolja a kereskedelem, az utazás, valamint mind az emberek, mind az állatok migrációja;

26.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közegészségügyi üzeneteket a közvélemény figyelmének felkeltése érdekében, és ily módon mozdítsanak elő változást a felelős antibiotikum-használattal és -kezeléssel, különösen a megelőzési célú használattal kapcsolatos magatartásban; hangsúlyozza az „egészségügyi tájékozottság” támogatásának szerepét, mivel döntő fontosságú, hogy a betegek megértsék az egészségügyi információkat és a kezelési utasításokat pontosan követni tudják; hangsúlyozza, hogy a humán felhasználású antibiotikumok iránti szükséglet csökkentése érdekében fokozni kell a megelőző – köztük a megfelelő higiéniára irányuló – intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az öngyógyítás és a gyógyszerek túlzott mértékű felírásának veszélyeire való figyelemfelhívásnak a megelőzési stratégia fő elemét kell képeznie;

27.  kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közegészségügyi üzeneteket a közvélemény figyelmének a fertőzések és személyes higiénia közötti kapcsolatra való felhívása érdekében; hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek használatának csökkentésére szolgáló egyik hatékony eszköz, ha elsősorban a fertőzések terjedésének veszik elejét; ezzel kapcsolatban ösztönzi az önellátási kezdeményezések előmozdítását;

28.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki arra irányuló stratégiákat, hogy támogassák a betegeket abban, hogy tartsanak ki az egészségügyi szakemberek által felírt antibiotikumok és egyéb megfelelő kezelések mellett, illetve tartsák be azokat;

29.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egységes egészségügyi megközelítést követve tegyenek javaslatot olyan iránymutatásokra, amelyek az uniós szintű képzési programok keretében megvalósítandó harmonizált minőségi normák kidolgozására vonatkozó bevált gyakorlatokat foglalnak magukban annak érdekében, hogy elősegítsék az interdiszciplináris oktatást, a fertőzések megelőzését, illetve az egészségügyi szakemberek és a nyilvánosság számára szóló tréningeket, biztosítsák az egészségügyi szakemberek és az állatgyógyászok megfelelő hozzáállását az antimikrobiális szerek, illetve az antimikrobiális rezisztenciával szennyezett anyagok felírása, adagolása és rendelkezésre bocsátása(22) vonatkozásában, továbbá biztosítsák a multidiszciplináris, antimikrobiális stewardshippel foglalkozó csoportok kórházakon belüli létrehozását és alkalmazását;

30.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek felírására az esetek egyharmadában az alapellátásban kerül sor, így ezt a területet kiemelt helyen kell kezelni a protokollok használata során; hangsúlyozza, hogy az ilyen protokollok kidolgozásába, ellenőrzésébe és nyomon követésébe be kell vonni a fertőző betegségek szakértőit; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a protokollok humán egészségügyben való alkalmazására vonatkozóan; kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az összes meglévő protokollt, különösen a sebészeti beavatkozások során történő, megelőző célú alkalmazás tekintetében; üdvözli az olyan jelenlegi nemzeti szintű projekteket, mint a PIRASOA program, mivel példával szolgálnak az alapellátásban és a kórházakban való észszerű használattal kapcsolatos bevált gyakorlatokra; ösztönzi a bevált gyakorlatok és protokollok megosztására alkalmas mechanizmusok kidolgozását;

31.  tudatában van annak, hogy az egészségügyi szakembereknek gyakran gyors döntéseket kell hozniuk az antibiotikummal történő kezelésre vonatkozó terápiás javallat tekintetében; megjegyzi, hogy gyorsdiagnosztikai vizsgálatok segíthetik a hatékony és megfelelő döntéshozatal alátámasztását;

32.  ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsdiagnosztikai technológiákat használó aktív szűrőprogramok végrehajtásával előzzék meg a rezisztens baktériumok okozta fertőzések terjedését annak érdekében, hogy gyorsan azonosíthassák a multirezisztens baktériumokkal fertőzött betegeket és megfelelő fertőzésmegelőzési intézkedéseket (pl. a betegek elkülönítése, a közös jellemzőkkel rendelkező csoportok elkülönítése és szigorúbb higiénés intézkedések) vezethessenek be;

33.  tudatában van annak, hogy a gyorsdiagnosztikai eszközök költségei meghaladhatják az antibiotikumokéit; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak ösztönzőket az ágazat számára, hogy hatásos, költséghatékony és eredményes vizsgálati módszereket lehessen kifejleszteni, és fokozódjon a gyorsdiagnosztikai eszközök használata; hangsúlyozza, hogy a gyorsdiagnosztikai eszközök mindössze az OECD országok 40%-a esetében érhetők el az egész országban; felszólítja az egészségbiztosítókat, hogy tekintettel az antimikrobiális szerek szükségtelen használatának megelőzéséből eredő hosszú távú előnyökre fedezzék a gyorsdiagnosztikai eszközök használatából eredő többletköltségeket;

34.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy korlátozzák azt a gyakorlatot, hogy ugyanaz a humán- vagy állatgyógyászati szakember forgalmazhassa az antibiotikumot, aki azt felírta, és számolják fel az antibiotikumok felírására irányuló pénzügyi vagy egyéb ösztönzőket, miközben a sürgősségi esetekben továbbra is biztosítják az állatgyógyászati készítményekhez való megfelelően gyors hozzáférést; hangsúlyozza, hogy számos antimikrobiális szer az emberek és az állatok esetében egyaránt használatos, és ezek közül az antimikrobiális szerek közül néhány az életveszélyes emberi fertőzések megelőzése vagy kezelése szempontjából kritikus szerepet játszik, ezért az állatok esetében való használatukat be kell tiltani; kiemeli, hogy az említett antimikrobiális szerek alkalmazását kizárólag az emberek kezelésére kell korlátozni annak érdekében, hogy az emberi fertőzések kezelésével kapcsolatos hatásukat minél hosszabb ideig meg lehessen őrizni; úgy véli, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szigorúbb intézkedéseket hajtsanak végre vagy tartsanak fenn az antibiotikumok értékesítésének korlátozására vonatkozóan;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális szerek illegális, illetve orvosi vagy állatorvosi rendelvény nélküli uniós értékesítése megakadályozása érdekében hozzanak határozott intézkedéseket;

36.  kiemeli a vakcinák és a diagnosztikai eszközök értékes szerepét az antimikrobiális rezisztencia és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések elleni küzdelemben; javasolja, hogy a lakosság, különösen a magas kockázatnak kitett csoportok egész életre szóló vakcinázására és infekciókontrolljára vonatkozó célkitűzéseket kulcsfontosságú elemként integrálják az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos nemzeti cselekvési tervekbe; hangsúlyozza továbbá a hozzáférhető információk és a lakossági tudatosságnövelés jelentőségét annak érdekében, hogy a humán és az állategészségügyi ellátás területén javuljon a vakcinázás mértéke, és ezáltal költséghatékony módon kezeljék a betegségeket és az antimikrobiális rezisztenciát;

37.  kiemeli, hogy az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv megállapítja, hogy a vakcinázás révén történő immunizáció költséghatékony egészségügyi intézkedés az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére tett erőfeszítések terén(23), és hogy a cselekvési tervben a Bizottság ösztönzők révén mozdítja elő a diagnosztika, az antimikrobiális szereket helyettesítő alternatív megoldások és az oltóanyagok alkalmazását(24), azonban a diagnosztikának, az antimikrobiális szereket helyettesítő alternatíváknak és az oltóanyagoknak a hagyományos antibiotikumoknál aránylag magasabb költsége akadályozza a vakcinázás – cselekvési tervben kitűzött – arányának növelését(25); hangsúlyozza, hogy egyes tagállamok már most jelentős szakpolitikai intézkedésként tekintenek a vakcinázásra, és ennélfogva be is vezették azt, egyrészt azért, hogy megelőzzék a határokon átnyúló állatbetegségek kialakulását, másrészt, hogy korlátozzák a fertőzés uniós mezőgazdasági piacot veszélyeztető további kockázatait;

38.  kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a szepszist okozó fertőzések megakadályozására és ellenőrzésére vonatkozó erőfeszítéseiket; kéri a tagállamokat, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos nemzeti cselekvési terveikben szerepeltessenek célzott intézkedéseket a szepszis megelőzésének, idejében történő azonosításának, diagnosztizálásának és klinikai kezelésének javítására;

39.  kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogyan lehet a legmegfelelőbben felhasználni a ritka betegségek európai referenciahálózataiban rejlő lehetőségeket, továbbá hogy értékelje az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásokban játszott esetleges szerepüket;

40.  kiemeli, hogy az emberi, illetve állati felhasználásra szánt antibiotikumok maradványai okozta környezetszennyezés – különösen az állattenyésztésben, a kórházakban és a háztartásokban – újonnan jelentkező probléma, amely koherens szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé az antimikrobiális rezisztencia ökoszisztémák, állatok és emberek között történő terjedésének megelőzése érdekében; ösztönzi az átadás dinamikájának és e szennyezés antimikrobiális rezisztenciára kifejtett relatív hatásának további megvizsgálását; felszólít ezért az egységes egészségügyi megközelítés és a meglévő környezeti megfigyelési adatok közötti szinergiák kialakítására, elsősorban a víz-keretirányelv szerinti megfigyelési listák formájában, hogy javítani lehessen az antimikrobiális szerek környezetben való előfordulásával és terjedésével kapcsolatos ismereteket;

41.  megállapítja, hogy a gyomirtó szereknek kitett baktériumok különböző módokon reagálnak a klinikailag releváns antibiotikumokra; megállapítja a jóváhagyott gyomirtó szerek és antibiotikumok felhasználása által az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciában kiváltott változások gyakoriságát, és azt, hogy a változás hatásainak felügyeletével a szabályozás nem foglalkozik;

42.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket a gyógyszerek, köztük az antimikrobiális szerek szennyvíz és szennyvíztisztító telepek révén történő környezetbe bocsátásának – mint az antimikrobiális rezisztencia kialakulásában fontos tényező – kezelésére;

43.  felszólít, hogy az antimikrobiális szerek forgalombahozatali engedélyezése részeként és a már forgalomban lévő korábbi termékek esetében végezzék el a környezeti kockázatértékelés felülvizsgálatát; kéri az EU helyes gyártási gyakorlataihoz és a zöld közbeszerzési szabályokhoz való szigorú igazodást a gyógyszerek előállításával és forgalmazásával, illetve az antibiotikumok környezetbe történő kibocsátásával kapcsolatosan;

44.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzon a multirezisztens gombák egyre fokozódó terjedésével, a gombaölő szerek mezőgazdasági és ipari ágazatban történő felhasználásának felülvizsgálata útján;

45.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozatosan számolják fel az antimikrobiális vegyületek vagy vegyszerek nem klinikai környezetben, például mindennapi tisztítószerekben és más fogyasztói termékekben történő felhasználását;

46  hangsúlyozza, hogy sürgősen mélyreható kutatásokat kell folytatni az antimikrobiális szerek étkezési célú haszonnövényeken és takarmányokon való jelenlétének az antimikrobiális rezisztencia kifejlődésére és a talajban levő mikrobaközösségre gyakorolt hatásáról;

47.  e tekintetben rámutat arra, hogy szükség van a folyamat végén történő beavatkozás szerinti megközelítés alapos előzetes értékelésére;

48.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák át a helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó kódexeiket, továbbá az ipari kibocsátásokról szóló irányelv(26) szerinti releváns elérhető legjobb technikákat, hogy rendelkezni lehessen az antibiotikumokat/antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens mikroorganizmusokat tartalmazó trágya kezeléséről;

49.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a környezetre és a vízre alacsony hatást kifejtő, fenntartható gyógyszerek fejlesztését, és ösztönözzék e területen a gyógyszeripar további innovációját;

50.  hangsúlyozza, hogy nem minden tagállamnak áll elegendő erőforrás a rendelkezésére ahhoz, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatosan átfogó nemzeti stratégiákat dolgozzon ki és hajtson végre; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű információkat a tagállamok számára az antimikrobiális rezisztencia kezelése érdekében rendelkezésre álló uniós forrásokról, és hogy bocsásson rendelkezésre e célból több elkülönített forrást;

51.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és dolgozza át azokat az ipari kibocsátásokról szóló irányelv szerinti, az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumokat (BREF), amelyek az antibiotikum-gyártó üzemek kibocsátásaira vonatkoznak;

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy ténylegesen alkalmazza a rendelkezésre álló jogszabályokat az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos valamennyi területen annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi szakpolitikában foglalkozzanak a fenyegetéssel;

53.  hangsúlyozza, hogy fontos az életciklus értékelésén alapuló megközelítés, az előállítástól és a felírástól a gyógyszerhulladék kezeléséig; kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon az antibiotikumok kérdésével, és vizsgálja meg az égetés alternatíváit, például a gázosítást;

54.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a környezeti kérdések bekerüljenek az emberi gyógyszerekre vonatkozó farmakovigilanciai rendszerbe, és hogy az állatgyógyászati készítmények rendszerét, különösen az antimikrobiális rezisztencia vonatkozásában, megerősítsék;

55.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapítsanak meg minőségi normákat (küszöbértékeket) vagy kockázatértékelési követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy a trágya, a szennyvíziszap és az öntözővíz az érintett antibiotikumok és antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens mikroorganizmusok biztonságos koncentrációját tartalmazzák, mielőtt azokat a mezőgazdasági területeken felhasználnák;

56.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben indítson egy, a fogyasztókat és vállalkozásokat célzó, uniós szintű tájékoztató kampányt általánosságban az akvakultúráról és különösen az európai piacon meglévő szigorú és átfogó előírások és a harmadik országokból importált termékekre alkalmazandó előírások közötti különbségekről, különös hangsúlyt helyezve azokra az élelmiszer-biztonsági és közegészségügyi problémákra, amelyeket a különösen rezisztens mikroorganizmusok és az antimikrobiális rezisztencia Unióba való behozatala vet fel;

57.  szorgalmazza az antimikrobiális szerek mezőgazdasági üzemekben tenyésztett állatokon történő rutinszerű megelőző és metafilaktikus alkalmazásának megszüntetését, valamint felszólít, hogy az élelmiszer-termelő állatok esetében teljesen tiltsák be a végső esetben alkalmazott antibiotikumok használatát; hangsúlyozza, hogy a jó állattartás, a higiéniai gyakorlatok, a mezőgazdasági gazdálkodás, valamint az ezekbe a területekbe történő beruházások hozzájárulnak a fertőzések megelőzéséhez, és ezáltal az antibiotikumok használatának csökkenéséhez; sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Parlament javaslatának megfelelően nyújtson be egy új uniós állatjóléti stratégiát azzal a hosszú távú céllal, hogy állatjóléti jogszabályt dolgozzanak ki; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia (2012–2015) lezáratlan kérdéseit;

58.  hangsúlyozza, hogy a helyes mezőgazdasági gazdálkodási, biológiai biztonsági és állattenyésztési rendszerek elősegítik az élelmiszertermelő állatok egészségét és jólétét, és megfelelő alkalmazás esetén minimalizálják a bakteriális megbetegedésekre való fogékonyságot, illetve az antibiotikumok állatokon történő alkalmazásának szükségességét;

59.  úgy véli, hogy a jövőbeli közös agrárpolitikában (KAP) ösztönözni kell és nem szabad alábecsülni a gazdaságok területén megvalósított olyan beruházások megfelelő finanszírozását, mint például a minőségi elhelyezés, a szellőztetés, a tisztítás, a fertőtlenítés, a vakcinázás és a biológiai védelem; ezzel összefüggésben elismeri a gazdálkodó közösség állatjóléttel, állategészségüggyel és élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos ismereteinek jelentőségét; megjegyzi, hogy fontos a bevált gyakorlatok ösztönzése és alkalmazása az élelmiszerek termelésének és feldolgozásának valamennyi szakaszában, valamint a biztonságos és a tápanyagok szempontjából kiegyensúlyozott takarmány, a meghatározott takarmányozási stratégiák, takarmány-összetételek, takarmánykészítmények és takarmányfeldolgozási módszerek jelentős szerepet játszanak;

60.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között a közös agrárpolitika reformjának keretében hozzanak létre több szinergiát, és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv megállapításaival összhangban gondoskodjanak eredményes pénzügyi ösztönzőkről és támogatásról azon állattenyésztők számára, akik igazolni tudják, hogy lényeges mértékben csökkentették az antibiotikumok használatát, és magas vakcinázási arányt valósítottak meg állataik vagy állatállományuk körében;

61.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági üzemek jó higiéniás létesítményei és higiéniája elengedhetetlenül fontosak; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az antibiotikumok állatokban történő felhasználásáról és a mezőgazdasági üzemek higiéniai feltételeiről; kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét terveket, és erősítsék meg a higiéniás feltételek ellenőrzését;

62.  emlékeztet azokra a megelőző intézkedésekre, amelyeket az élelmiszertermelő állatok egész csoportjának antimikrobiális kezeléséhez (metafilaxis) való folyamodás előtt kell alkalmazni:

–  egészséges, természetesen növekvő, megfelelő genetikus diverzitással rendelkező tenyészállomány használata;

–  a fajok viselkedési igényeit, beleértve a társas interakciót és hierarchiát tiszteletben tartó körülmények;

–  olyan állománysűrűség, amely nem növeli a betegségek terjedésének kockázatát;

–  a beteg állatok elkülönítése a csoport többi tagjától;

–  (csirkék és kisebb állatok esetében) az állomány kisebb, fizikailag elkülönített csoportokba történő felosztása;

–  a 1306/2013/EU rendelet(27) II. mellékletének 11., 12. és 13., jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményei (SMR) értelmében már a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó hatályos állatjóléti szabályok végrehajtása;

63.  úgy véli, hogy annak előírása, hogy a címkézés utalást tegyen az antibiotikumok alkalmazására, bővítené a fogyasztók ismereteit, és hozzájárulna ahhoz, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozzanak; kéri a Bizottságot, hogy hozza létre a 2009-ben már előirányzott(28), állatjóléti előírásokon és helyes állattenyésztési gyakorlatokon alapuló harmonizált címkézési rendszert;

64.  felhívja továbbá a figyelmet a legutóbbi tudományos kutatási eredményekre(29) (2018. február), amelyek szerint a széles spektrumú béta-laktamázok (ESBL) az állattenyésztésből és a húsfogyasztásból csak korlátozott mértékben kerülhetnek át az emberekbe, és az ESBL-ek átvitele főként az emberek között megy végbe;

65.  hangsúlyozza, hogy a nagy egyedsűrűségű állattartás azzal járhat, hogy a gazdaságokban tartott állatok és baromfik takarmányozása során helytelenül és rutinszerűen alkalmaznak antibiotikumokat a gyorsabb növekedés érdekében, továbbá igen elterjedt az antibiotikumok profilaktikus használata, hogy megelőzzék a betegségek terjedését a zsúfolt és szűk helyen, stresszt okozó és ezáltal az immunrendszert gyengítő körülmények között tartott állatok körében, valamint kompenzálják azokat az egészségtelen körülményeket, amelyekben nevelkednek;

66.  úgy véli, hogy már elég alapos ismeretek állnak rendelkezésre az antimikrobiális rezisztencia gazdaságokban élő állatokról az emberekre történő terjedéséről, valamint hogy a cselekvési terv ezt nem ismeri el kellőképp; megállapítja, hogy a cselekvési terv pusztán további vizsgálatokat kér és a problémával kapcsolatos tudásbeli hiányosságok pótlását szorgalmazza, és ezzel csak halogatja a régóta szükséges fellépést;

67.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek különbséget az állattenyészetben élő állatok és a kedvtelésből tartott állatok között, különösen az antimikrobiális szerek állatorvos-tudományban történő felhasználására vonatkozó nyomon követésre és értékelésre irányuló mechanizmusok kialakításakor, valamint e szerek felhasználásának kezelésére irányuló intézkedések kidolgozásakor;

68.  hangsúlyozza, hogy az állatorvosokkal együttműködve átfogó antibiotikum-megfigyelési rendszert dolgoztak ki a mezőgazdaságban, amely teljes körűen nyilvántartja az antibiotikumok alkalmazását és tovább javítja azok használatát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi orvostudományban eddig nem volt példa hasonló rendszerre;

69.  megjegyzi, hogy az uniós ügynökségek is megerősítik(30) az összefüggés tényét az élelmiszertermelő állatokban (pl. brojlercsirkék) megfigyelt antibiotikumrezisztencia és az ezen állatok húsának kezeléséből, feldolgozásából és elfogyasztásából származó bakteriális fertőzések emberekben tapasztalt magas aránya között;

70.  hangsúlyozza, hogy a kutatások szerint azok a beavatkozások, amelyek korlátozzák az antibiotikumok élelmiszertermelő állatokon történő alkalmazását, összefüggésben állnak az antibiotikumrezisztens baktériumok ezen állatokban való jelenlétének csökkenésével(31);

71.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e közelmúltban végzett kutatásra(32) tekintettel az intézkedések elfogadása során ügyeljenek az arányosság fenntartására, valamint az összes vonatkozó jogszabályban gondosan értékeljék és osztályozzák az antibiotikumokat és az antimikrobiális rezisztenciát annak érdekében, hogy ne korlátozzák szükségtelenül az európai állattenyésztésben bizonyos protozoonok, például a coccidia elleni gyógyszerek elérhetőségét, ily módon akaratlanul is növelve annak kockázatát, hogy az élelmiszereken keresztül veszélyes baktériumokkal – például a szalmonellával és mikroorganizmusokkal – fertőzzék meg az emberi szervezeteket;

72.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervhez nem rendeltek semmilyen forrást, valamint nem használtak ambiciózusabb jogalkotási eszközöket sem; kéri a Bizottságot, hogy a jövőben kidolgozandó cselekvési terv esetében legyen ambiciózusabb és tegyen határozottabb erőfeszítéseket annak teljes körű végrehajtása érdekében;

73.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság alapvetően helyes stratégiai megközelítése túl gyakran merül ki szándéknyilatkozatokban, és kéri a Bizottságot, hogy megközelítését konkretizálja;

74.  kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának lehetővé tétele érdekében hangolja össze és kövesse nyomon a nemzeti stratégiákat;

75.  sürgeti a tagállamokat, hogy a helyi körülmények figyelembevétele mellett dolgozzanak ki ambiciózus nemzeti stratégiákat az antimikrobiális rezisztencia állattenyésztési ágazatban való kezelésére, ideértve az állatgyógyászati antimikrobiális szerek használatára vonatkozó mennyiségi csökkentési célokat; hangsúlyozza, hogy az élelmiszerláncon belüli összes ágazatot be kell vonni e stratégiák végrehajtásába;

76.  megállapítja, hogy egyes tagállamokban az illetékes hatóságok törvényben meghatározott, szakképesítéssel rendelkező állatgyógyászati tanácsadók számára is engedélyezik bizonyos állatgyógyászati készítmények felírását; hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek nem tilthatják meg, hogy ilyen személyek szükség esetén bizonyos állatgyógyászati készítményeket írjanak fel és bocsássanak rendelkezésre, mivel e személyek az elszigetelt vidéki közösségekben kulcsszerepet játszanak;

77.  kiemeli a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának és az ilyen megosztások Bizottság általi összehangolásának jelentőségét; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy a 2009–2016-os időszakban a holland állattenyésztésben 64,4%-kal csökkent az antibiotikumok használata, és hogy 2020-ig nemzeti szinten határozottan további csökkenést kívánnak elérni; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Unió más területein is kövessék az állami hatóságok, iparágak, tudósok és állatorvosok között megvalósuló, köz- és magánszféra közötti együttműködés e példáját;

78.  sürgeti a tagállamokat, hogy mérlegeljék az állattenyésztésben nem gyógyászati céllal alkalmazott antibiotikumokkal kapcsolatos pozitív (mezőgazdasági termelőkre vonatkozó adókedvezmények) és negatív (az antibiotikumok értékesítésére kivetett adók, amely gyakorlatot Belgiumban és Dániában már sikeresen bevezettek) adóösztönzők alkalmazását;

Az antibakteriális rezisztenciával kapcsolatos kutatások, fejlesztések és innováció ösztönzése

79.  rámutat, hogy az antibakteriális rezisztenciával kapcsolatos kutatásba történő 1,3 milliárd eurós beruházásával az EU vezető szerepet tölt be e területen, továbbá az EU által elért vívmányok közé tartozik a „New Drugs for Bad Bugs” (új szerek kórokozók ellen) elnevezésű program(33) és az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó közös programozási kezdeményezés(34); hangsúlyozza a kutatások hatékonyságának és koordináltságának fontosságát; üdvözli ezért az olyan kezdeményezéseket, mint az „EKT-hálózat” projekt, amely szinergiát teremt az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos közös programozási kezdeményezés (JPIAMR) és a Horizont 2020 között; hangsúlyozza, hogy az 1960-as évek óta több mint 20 új antibiotikum-osztályt fejlesztettek ki, és aggodalommal állapítja meg, hogy az elmúlt években nem vezettek be valóban új antimikrobiális osztályokat;

80.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg egy új jogalkotási keretet az emberi felhasználásra szánt új antimikrobiális készítmények kidolgozásának ösztönzésére, amit az Európai Parlament 2016. március 10-én az állatgyógyászati készítményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó módosításaiban, továbbá a 2015. május 19-i állásfoglalásban már kért; megállapítja, hogy a Bizottság az antimikrobiális rezisztencia elleni egységes egészségügyi cselekvési tervében szintén kötelezettséget vállal arra, hogy „elemzi az uniós szabályozási eszközöket és ösztönzőket – különösen a ritka betegségek kezelésére használt gyógyszerekre és a gyermekgyógyászatra vonatkozó jogszabályokat – annak felmérése érdekében, hogy ezekből mit lehetne alkalmazni az [...] új antimikrobiális szerekkel kapcsolatban”;

81.  üdvözli, hogy az EFSA és az EMA nemrég az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatokban történő felhasználásával szembeni számos alternatívát felülvizsgált és megvitatott, és ezek némelyike a kísérleti vizsgálatok során ígéretesnek bizonyult az állategészségügyi paraméterek javítását illetően; ajánlja ezért, hogy kapjon új lendületet az alternatívákkal kapcsolatos tudományos kutatás, és dolgozzanak ki olyan uniós jogalkotási keretet, amely ösztönzi ezek fejlesztését, és tisztázza a jóváhagyásuk felé vezető utat;

82.  emlékeztet arra, hogy az antibiotikumok hagyományos generációja – mely a természetből kinyert antibiotikumok módosítására irányuló technikákon alapul – kimerült, valamint hogy az új generáció kifejlesztésére irányuló K+F-beruházásoknak meg kell törniük a hagyományos antibiotikumok paradigmáját; üdvözli a már kifejlesztett új technológiákat, például a monoklonális ellenanyagokat, amelyek úgy csökkentik a baktériumok fertőzőképességét, hogy nem pusztítják el őket, csak ártalmatlanítják;

83.  emlékeztet arra, hogy a tudomány és a kutatás alapvető szerepet játszik az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemhez kapcsolódó előírások kidolgozásában;

84.  üdvözli az alternatív antibiotikumos terápiák, mint a fágterápia terén végzett legújabb kutatási projekteket, például az uniós finanszírozású Phagoburn projektet; megjegyzi, hogy a fágterápiákat uniós szinten eddig még nem engedélyezték; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a legfrissebb tudományos eredményeken alapuló fágterápiára irányuló keretre;

85.  tudomásul veszi a legújabb kutatást(35) a klinikai környezetben antibiotikumos kezeléssel egyidejű használatra szánt, következő generációs probiotikumok kifejlesztésére vonatkozóan, amelyről kimutatták, hogy képes csökkenteni az antibiotikumokkal szemben nagymértékben rezisztens baktériumok okozta, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket;

86.  megállapítja, hogy a fertőzések kezelésével és megelőzésével kapcsolatos új megközelítésekre vonatkozó kutatás és fejlesztés szintén fontos, és ezek a megközelítések olyan anyagok használatát foglalhatják magukban, amelyek megerősítik a bakteriális fertőzésre, többek között a pre- és probiotikumokra adott immunválaszt;

87.  ösztönzi az EMA-t, hogy az EFSA-val és az ECDC-vel együttműködésben vizsgálja felül a régóta használatos antimikrobiális szerek (beleértve a különböző antibiotikumok kombinációját) előnyeivel és kockázataival kapcsolatban rendelkezésre álló összes információt, és fontolja meg, hogy szükség van-e engedélyezett felhasználásaik esetleges módosítására; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az innovátorok és a szabályozási hatóságok közötti, korai szakaszban folytatott párbeszédet, hogy szükség esetén kiigazítható legyen a szabályozási keret az antimikrobiális gyógyszerek fejlesztésének kiemelt kezelése és felgyorsítása érdekében.

88.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vezessen be gyorsított eljárást, amelynek értelmében az ipari vagy mezőgazdasági használat céljára jóváhagyott, ám az antimikrobiális rezisztenciát gyaníthatóan súlyosan negatívan érintő antimikrobiális szerek használata ideiglenesen megtiltható, amíg további vizsgálatokat nem végeznek az adott antimikrobiális szer hatásáról;

89.  emlékeztet arra, hogy az alacsony hatóanyagszinttel rendelkező orvosi és állatgyógyászati készítmények rossz minősége és/vagy ezek hosszú távú alkalmazása elősegíti a rezisztens mikroorganizmusok kifejlődését; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat olyan jogszabályok kiigazítására vagy létrehozására, amelyek biztosítják, hogy a gyógyszerek garantált minőségűek, biztonságosak és hatékonyak legyenek, és hogy az alkalmazásuk szigorú elvek szerint történjen;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy növelje az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kórokozók területén az epidemiológiára és az immunológiára, valamint az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések átvilágítására, különösen pedig az állatok és az emberek és a környezet közötti fertőződés útvonalaira irányuló, ágazatokon átívelő és interdiszciplináris korai K+I finanszírozását; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a kézhigiéniával kapcsolatos kutatást és a különféle kézmosási és kézszárítási módszereknek a lehetséges patogének átadására kifejtett hatását;

91.  kéri a Bizottságot, hogy hasonlóképpen ruházzon be az állategészségügyi felhasználásra szánt, többek között növekedésserkentő nem antibiotikumos alternatívák fejlesztésébe, továbbá az új antibiotikumok kidolgozása céljából új molekulák fejlesztésébe; hangsúlyozza, hogy az új antibiotikumokat nem szabad az állatok egészségének vagy növekedésének javítására felhasználni, és hogy az új antibiotikumok ilyenfajta fejlesztésére szánt közpénzekből részesülő iparágak a továbbiakban nem terjeszthetnek és/vagy nem használhatnak fel antibiotikumokat az állatok egészségének vagy növekedésének javítására;

92.  üdvözli az antimikrobiális szerek felügyeletével és a fertőzések megakadályozásával kapcsolatos legújabb, határon átnyúló kutatási projekteket, például az Unió által finanszírozott, i-4-1-Health Interreg projektet; kéri a Bizottságot, hogy növelje az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megakadályozását célzó intézkedések kutatási finanszírozását;

93.  kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos K+F erőfeszítéseket, többek között a fenntartható fejlesztési célokban meghatározott világméretű egészségügyi fertőzések – különösen a gyógyszerrezisztens tuberkulózis, a malária, a HIV és az elhanyagolt trópusi betegségek – kapcsán, a következő uniós kutatási és innovációs keretprogram részeként, többek között azáltal, hogy a programban külön missziót rendelnek az antimikrobiális rezisztenciával szembeni globális küzdelemhez;

94.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be korlátozásokat az élő állatok olyan területekről történő elszállítására, ahol a jelenleg működő felügyeleti rendszer az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens baktériumtörzseket azonosított;

95.  megjegyzi, hogy egyes növényvédő szerek szintén rendelkezhetnek antimikrobiális tulajdonságokkal, ami befolyásolhatja az antimikrobiális rezisztencia terjedését; további kutatásra szólít fel a kereskedelmi növényvédőszer- és gyomirtószer-készítményeknek való kitettség és az antimikrobiális rezisztencia kifejlődése közötti kapcsolat terén; elismeri, hogy rutinszerűen ellenőrzik a gyomirtó szerek toxicitását, azonban a mikroorganizmusokra gyakorolt enyhébb hatásokat nem tesztelik, és a fenti okok miatt hangsúlyozza, hogy releváns lenne mérlegelni e tesztek rutinszerű elvégzését;

96.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a korai és folyamatos párbeszédet az összes érdekelt féllel az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatás és fejlesztés megfelelő ösztönzőinek kidolgozása érdekében; tudomásul veszi, hogy nem létezik mindenki által egységesen alkalmazható megközelítés; sürgeti a Bizottságot, hogy hivatalosan is vonja be a civil társadalmat az egységes egészségügyről szóló vitákba, például az érdekelt feleknek címzett külön hálózat létrehozásával és finanszírozásával;

97.  hangsúlyozza, hogy különböző együttműködési modellekre van szükség, amelyeket a közszektor irányít és amelyekbe az ágazatot is bevonják; elismeri, hogy az ágazati kapacitások kulcsfontosságú szerepet játszanak az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásban és fejlesztésben; hangsúlyozza, hogy a fentiek ellenére fokozni kell az állami prioritások felállítását és az együttműködést a K+F számára ezen a sürgős területen; kéri ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre nyilvános platformot az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó közfinanszírozású K+F projektek és valamennyi K+F fellépés összehangolása tekintetében;

98.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi innovációs keretrendszer nem teszi lehetővé az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos K+F hatékony ösztönzését, és kéri a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok kiigazítását és európai szintű harmonizálását, különösen annak érdekében, hogy az oltalom időtartama jobban illeszkedjen az innovatív gyógyszer vonatkozásában kérelmezett időszakhoz;

99.  úgy véli, hogy antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem vonatkozásában már az EU számos különböző részén zajlanak kutatások anélkül, hogy az uniós kutatások helyzetét illetően megfelelő áttekintés állna rendelkezésre; javasolja ezért egy külön e célra szolgáló platform uniós szinten történő létrehozását a kutatási erőforrások jövőbeli hatékonyabb felhasználása érdekében;

100.  emlékeztet arra, hogy a tudományos élet és a biogyógyszerészeti vállalatok között kialakított szövetségek értékesek az új antibiotikumok, a gyors diagnosztika és az új terápiák kidolgozása tekintetében;

101.  üdvözli a WHO, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) közös, az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó („Hogyan mozdítsuk elő az antibiotikumokkal kapcsolatos innovációt, az azokhoz való hozzáférést és azok megfelelő használatát”(36) című) szakmai konferenciájának következtetéseit, mely konferencián új K+F-modelleket vitattak meg azzal a céllal, hogy ösztönözzék a K+F-et, és közben az antibiotikumok piacának kiigazítása érdekében elválasszák az antibiotikumok nyereségességét az eladott mennyiségtől;

102.  emlékeztet, hogy a klinikai vizsgálatokról szóló rendelet(37) hozzá fog járulni az új antimikrobiális szerekre irányuló kutatások unióbeli előmozdításához; felszólítja a Bizottságot és az EMA-t, hogy további késedelem nélkül hajtsa végre a klinikai vizsgálatokról szóló rendeletet;

103.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák új gazdasági modellek, kísérleti projektek és különféle kényszerítő és vonzó ösztönzők kifejlesztését és alkalmazását annak érdekében, hogy fokozni lehessen új terápiák, diagnosztikai módszerek, antibiotikumok, orvostechnikai eszközök, vakcinák, valamint az antimikrobiális szerek alternatíváinak kifejlesztését; úgy véli, hogy ezeknek akkor van jelentősége, ha hosszú távon fenntarthatóak, az igényekhez igazodnak és hosszú távon a kutatási eredményeken alapulnak, a legfontosabb nyilvános prioritásokra összpontosítanak, és támogatják a megfelelő gyógyszerhasználatot;

104.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a jelenlegi higiéniai gyakorlatok és szanitációs módszerek hatékonyságát a kórházakban és az egészségügyi ellátó környezetben; kéri a Bizottságot, hogy tárja fel a probiotikumok és más fenntartható higiéniai technológiák felhasználását, mivel ezek a szanitációs megközelítések hatékonyak az antimikrobiális rezisztenciának tulajdonítható, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések számának megakadályozásában és csökkentésében;

105.  ösztönzi olyan költséghatékonysági technológiák alkalmazását, amelyek csökkentik a kórházakban az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések hatását, és segítenek megakadályozni a multirezisztens mikroorganizmusok terjedését; 

106.  ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassanak olyan alternatív visszatérítési rendszereket, amelyek elősegítik az innovatív technológiák alkalmazását a nemzeti egészségügyi ellátási rendszerekben;

107.  megállapítja, hogy a gyógyszerek kifejlesztésének szokásos üzleti modellje nem felel meg az antibiotikumok kifejlesztésének, mivel a rezisztencia idővel változhat, és mivel ezeket elvileg ideiglenesen és végső lehetőségként kell használni; emlékezteti az ágazatot az azzal kapcsolatos vállalati és társadalmi felelősségére, hogy hozzájáruljon az antimikrobiális rezisztenciával szembeni küzdelemre irányuló munkához, és megtalálja a lehetőségeket az antibiotikumok élettartamának megnövelésére, fenntarthatóvá téve a hatékony antibiotikumok rendelkezésre állását, és kéri e kutatásra irányuló ösztönzők kialakítását és szabályozási útvonal meghatározását;

108.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi ösztönzőkkel való visszaélésekre és a magas végső árakra való tekintettel a Parlament és a Tanács egyaránt kérte az ilyen ösztönzők (vagyis a ritka betegségek gyógyszereire vonatkozó rendelet(38)) felülvizsgálatát; kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy elemezze a jelenlegi K+F ösztönzési modelleket, többek között az átruházható forgalmazási kizárólagossági modellt, hogy új modelleket lehessen kidolgozni, és meg lehessen határozni a szabályozási útvonalat;

109.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kutatókkal és az iparággal együttműködve dolgozzanak ki új ösztönző modelleket, amelyek megszüntetik a kapcsolatot a fizetés és a felírt gyógyszerek mennyisége között, és ösztönzik a beruházásokat a teljes termékfejlesztés és gyártási időszak során; kiemeli, hogy a K+F ösztönzők végső céljául annak garantálását kell kitűzni, hogy a minőségi antibiotikumok megfizethetőek és hozzáférhetőek legyenek;

110.  elismeri, hogy a gyógyszerészek kulcsszerepet játszanak az antimikrobiális szerek megfelelő használatával kapcsolatos tudatosság növelésében és az antimikrobiális rezisztencia megelőzésében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy bővítsék felelősségi körüket és engedélyezzék pontos mennyiség kiadását, illetve tegyék lehetővé bizonyos vakcinák és gyorsdiagnosztikai tesztek gyógyszertárakban történő alkalmazását;

111.  kéri, hogy a fenntartható ösztönzők lehetőségei között az átruházható forgalmazási kizárólagossággal vagy a piacra lépés jutalmazásával is számoljanak;

112.  kéri a Bizottságot, hogy világszinten vállaljon vezető szerepet a korai diagnosztikával kapcsolatos, bizonyítékokra alapuló helyes gyakorlati modellek támogatásában az antimikrobiális rezisztencia kezelése érdekében;

Globális menetrend kialakítása

113.  hangsúlyozza, hogy globális szinten összehangolt és azonnali fellépés hiányában a világ egy olyan, antibiotikumok utáni korszak felé halad, amelyben a közönséges fertőzések is újra halálosak lehetnek;

114.  emlékeztet, hogy – a probléma bonyolultsága, határokon átnyúló dimenziója, a környezetre, az emberek és az állatok egészségére gyakorolt súlyos következmények, valamint a jelentős gazdasági teher következtében – az antimikrobiális rezisztencia sürgős és koordinált globális és ágazatközi fellépést követel meg; kéri ezért, hogy az Unió és a tagállamok egyértelműen vállaljanak elkötelezettséget európai és nemzetközi partnerségek kiépítése és egy olyan átfogó globális stratégia létrehozása mellett, amellyel küzdeni lehet az antimikrobiális rezisztencia ellen, többek között a nemzetközi kereskedelem, a fejlesztés és a mezőgazdaság szakpolitikai területét lefedve;

115.  üdvözli, hogy a WHO összeállította az antibiotikumoknak ellenálló 20 legveszélyesebb patogén listáját(39); szorgalmazza, hogy az antibiotikumoknak ellenálló baktériumokat tartalmazó prioritási lista alapján sürgősen indítsanak K+F projekteket az ezeket legyőzni képes gyógyszerek kifejlesztése érdekében; ugyanakkor kiemeli, hogy az új gyógyszerekre irányuló kutatás nem az egyetlen szükséges fellépés, és hogy mind az emberek, mind az állatok tekintetében foglalkozni kell az antibiotikumok helytelen és túlzott felhasználásával;

116.  elismeri, hogy az antimikrobiális rezisztencia határokon átnyúló kérdés, és hogy a világ minden részéről érkeznek termékek Európába; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt harmadik felekkel az antibiotikumok állattenyésztésben való felhasználásának és a kapcsolódó környezetszennyeződésnek a csökkentése érdekében; kéri továbbá a Bizottságot, hogy hajtson végre együttműködésen alapuló kutatási programokat a harmadik országokkal az antibiotikumok túlzott használatának mérséklése céljából; kéri a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások keretében tiltsa be az olyan élelmiszer-hasznosítású állatokból származó termékek behozatalát, ahol az állatokat nem az uniós normáknak megfelelően tenyésztették, konkrétan az antibiotikumos növekedésserkentők felhasználásának tiltásával;

117.  tudomásul veszi „A gyógyszereknek ellenálló fertőzések globális kezelése: végleges jelentés és ajánlások” című jelentést(40), mely szerint az antimikrobiális rezisztenciára irányuló globális fellépés becsült költsége egy 10 éves időszakra vetítve 40 milliárd USD, ami elenyésző a fellépések hiányából származó költségekhez képest, és csupán töredéke annak az összegnek, amelyet a G20-országok költenek egészségügyre napjainkban (0,05% körül); felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze annak lehetőségét, hogy közegészségügyi adót vet ki az ágazatra annak társadalmi felelőssége keretében;

118.  kiköti, hogy a brexitet követően az Egyesült Királysággal kötendő bármely jövőbeni kereskedelmi megállapodásban foglalkozni kell az antimikrobiális rezisztenciával, illetve feltételül kell szabni, hogy az Egyesült Királyság kövesse nyomon a jövőbeni előrelépéseket az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló uniós fellépések terén mind az uniós, mind az egyesült királyságbeli fogyasztók és munkavállalók védelme érdekében;

119.  üdvözli a WHO antimikrobiális rezisztenciáról szóló globális cselekvési tervét, amelyet az Egészségügyi Világszervezet 68. ülésén egyhangúlag fogadtak el 2015 májusában; hangsúlyozza, hogy a globális, uniós és nemzeti cselekvési terveknek összhangban kell lenniük a globális cselekvési tervvel;

120.  üdvözli az orvosi szempontból fontos antimikrobiális szerek élelmiszer-hasznosítású állatokban történő felhasználásáról szóló új WHO-iránymutatásokat(41); kiemeli, hogy egyes országokban az orvosi szempontból jelentős antibiotikumok 50–70 %-át az állategészségügyben használják fel, elsősorban az egészséges állatok növekedésének serkentésére; az egységes egészségügyi megközelítés keretében kéri, hogy ezt a témát építsék be az Unió kereskedelempolitikájába és a nemzetközi szervezetekkel, például a WTO-val, valamint a társult vagy harmadik országokkal folytatott tárgyalásokba, olyan globális politikát alakítva ki, melynek célja az antibiotikumok egészséges állatok hizlalására történő alkalmazásának betiltása;

121.  megjegyzi, hogy az antimikrobiális rezisztencia komoly aggodalomra ad okot számos, a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegség, többek között a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis, valamint járványokkal és pandémiákkal összefüggő betegségek tekintetében; kiemeli, hogy az antimikrobiális rezisztencia okozta halálesetek mintegy 29%-át gyógyszerrezisztens tuberkulózis okozza; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen növeljék egészségügyi eszközökre irányuló kutatási és az ilyen eszközök alkalmazásával kapcsolatos támogatásukat, hogy fel lehessen lépni a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegségek ellen, amelyekre az antimikrobiális rezisztencia hatással van; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási- és innovációs partnerség (PRIMA) és az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége (EDCTP) mintájára alakítson ki olyan nemzetközi egészségügyi K+F projektekre irányuló partnerségeket, amelyek különböző földrajzi régiókat ölelnek fel, és a legfontosabb egészségügyi témákkal foglalkoznak, például az antimikrobiális rezisztenciával, a vakcinákkal, a rákkal és a gyógyszerekhez való hozzáféréssel;

122.  hangsúlyozza az olyan uniós kezdeményezések jelentőségét, mint amilyenek például az AIDS-re, a tuberkulózisra vagy a maláriára és egyéb fertőző betegségekre irányuló ECDC-programok; rámutat arra, hogy ezek a kezdeményezések a bevált gyakorlatok példái, és bizonyítják az Unió reakcióképességét és megfelelő működését az új antibiotikumok iránti igény tekintetében, valamint hogy az ECDC-nek kulcsfontosságú szerepet kellene betöltenie a K+F igények prioritási sorrendjének meghatározásában, a fellépések összehangolásában és az összes szereplő bevonásában, az ágazatokon átívelő munka előmozdításában, valamint a K+F hálózatokon keresztül zajló kapacitásépítésben;

123.  hangsúlyozza, hogy a multirezisztens baktériumok megjelenésének problémáját, amelyek egyidejűleg több antibiotikummal szemben is ellenálló baktériumok, és végső soron valamennyi rendelkezésre álló antibiotikummal, többek között a legújabb típusú antibiotikumokkal szemben is ellenálló szuperbaktériumokká alakulhatnak; hangsúlyozza, hogy adatbázist kell létrehozni az említett multirezisztens baktériumokról, többek között az AIDS, a tuberkulózis, a malária, a gonorrhea, az Escherichia coli és más gyógyszerrezisztens baktériumok vonatkozásában;

124.  megjegyzi, hogy az Egyesült Államokban élelmiszer-előállítás céljából tenyésztett állatoknak ötször annyi antibiotikumot adnak be, mint az Egyesült Királyságban tenyésztett haszonállatoknak; ezért hangsúlyozza az Unióba behozott húsáruk ellenőrzésének fontosságát;

125.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokban álljon ki az antimikrobiális rezisztencia kezelésére és az antibiotikumok megfelelő használatára irányuló uniós előírások és intézkedések mellett, és törekedjen a WTO útján az antimikrobiális rezisztencia problémájának felvetésére; megjegyzi, hogy az EU-ban már 2006 óta tilos antibiotikumok növekedésserkentőként való használata az élelmiszer-termelő állatokban, ám egyes Európán kívüli országokban még mindig lehet antibiotikumokat használni növekedésserkentőként az állati takarmányokban; felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi szabadkereskedelmi megállapodásba vegyen fel záradékot, amely előírja, hogy a harmadik országokból behozott élelmiszereket nem lehet növekedésserkentőként használt antibiotikum felhasználásával előállítani azzal a céllal, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani az uniós állattenyésztés és akvakultúra számára, valamint az antimikrobiális rezisztencia csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy tiltsa meg a harmadik országokból származó valamennyi élelmiszer-behozatalt abban az esetben, ha e termékek az EU-ban egyes emberi megbetegedések kezelésére fenntartott antibiotikumokkal vagy antibiotikum-csoportokkal kezelt állatokból származnak;

126.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az antimikrobiális szerek előállításának, kereskedelmének, használatának és ártalmatlanításának illegális gyakorlata elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek életciklusláncában részt vevő szereplőknek felelősséget kell vállalniuk tetteikért;

127.  tudomásul veszi a meglévő antibiotikumok egyetemességének és megfizethetőségének, valamint a hozzájuk való széles körű hozzáférésnek a következményeit; úgy véli, hogy a konkrét antibiotikumokkal való célzott kezelést mindenki számára biztosítani kell a nem megfelelő antibiotikumokkal való visszaélésnek és a széles spektrumú antibiotikumok túlzott használatának az elkerülése érdekében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel határozottabban az antibiotikumok, különösen a kritikus jelentőségű emberi antibiotikumok nagy szállítmányainak dömpingáras értékesítésével szemben;

128.  kéri az antibiotikum-gyártók alapos ellenőrzését annak érdekében, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő igazodjon a valósághoz, biztosítandó, hogy ne legyen jelen antibiotikum az élelmiszertermékekben;

129.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az arra irányuló munkát, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos fellépést folyamatos magas szintű politikai figyelem övezze, és többek között az ENSZ fórumai, a G7- és a G20-csoport kötelezzék el magukat az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem iránt; hangsúlyozza, hogy lehetőség nyílik az uniós tudományos testületek, például az ECDC számára globális felügyeleti szerep vállalására; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az EU és a nemzetközi szervezetek, többek között a WHO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) közötti együttműködést; üdvözli az antimikrobiális rezisztencia leküzdéséről szóló, a Világgazdasági Fórum 2016. januári davosi ülésén kiadott davosi nyilatkozatot, melyben a gyógyszeripari, biotechnológiai és diagnosztikai ágazatok kollektív fellépésre szólítanak fel az antibiotikumok, vakcinák és diagnosztikai módszerek fenntartható és kiszámítható piacának létrehozása érdekében, így ösztönözve az új és a meglévő kezelések megőrzését;

130.  kéri az agroökológián alapuló termelési mód népszerűsítését, előmozdítását és az arra való áttérést;

º

º  º

131.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak, az Európai Gyógyszerügynökségnek, az Európai Vegyianyag-ügynökségnek, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak, az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, az Egészségügyi Világszervezetnek és az Állategészségügyi Világszervezetnek.

(1)

Európai Állatorvosok Szövetsége: Az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való alkalmazása: Válaszok az EFSA és az EMA részére az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való uniós alkalmazásával kapcsolatban és az antimikrobiális szerek használatának csökkentésére vonatkozó lehetséges intézkedések (2016)

(2)

HL C 353., 2016.9.27., 12. o.

(3)

HL C 434., 2015.12.23., 49. o.

(4)

HL C 293., 2013.11.5., 1. o.

(5)

HL C 366., 2017.10.27., 149. o.

(6)

https://ec.europa.eu/info/consultations/public-consultation-pharmaceuticals-environment_hu#add-info

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0061.

(8)

http://www.efsa.europa.eu/en/press/news/180227

(9)

https://ecdc.europa.eu/sites/portal/files/media/en/publications/Publications/healthcare-associated-infections-antimicrobial-use-PPS.pdf

(10)

EFSA, ECDC: The European Union Summary report on antimicrobial resistance in zoonotic and indicator bacteria from human, animal and food in 2014 [Az Európai Unió összefoglaló jelentése az emberekből, az állatokból és az élelmiszerekből vett zoonózisbaktériumok és indikátorbaktériumok antimikrobiális rezisztenciájáról 2014-ben] (2016)

(11)

Egészségügyi Világszervezet: Global guidelines on the prevention of surgical site infection [A műtéti sebfertőzések megelőzéséről szóló átfogó iránymutatások] (2016) – elérhető a következő címen: http://www.who.int/gpsc/ssi-guidelines/en/

(12)

Celsus Academie voor Betaalbare Zorg: Cost-effectiveness of policies to limit antimicrobial resistance in Dutch healthcare organisations [Az antimikrobiális rezisztencia holland egészségügyi intézményeken belüli korlátozására irányuló politikák költséghatékonysága] (2016. január) Elérhető a következő címen: https://goo.gl/wAeN3L

(13)

http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_021.pdf

(14)

Egészségügyi Világszervezet: Global guidelines on the prevention of surgical site infection [A műtéti sebfertőzések megelőzéséről szóló átfogó iránymutatások] (2016) – elérhető a következő címen: http://www.who.int/gpsc/ssi-guidelines/en/

(15)

https://amr-review.org/sites/default/files/160525_Final%20paper_with%20cover.pdf

(16)

http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2018.5182/epdf

(17)

http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2016/06/17/epsco-conclusions-antimicrobial-resistance/

(18)

http://www.ema.europa.eu/ema/index.jsp?curl=pages/news_and_events/news/2017/10/news_detail_002827.jsp&mid=WC0b01ac058004d5c1

(19)

http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/index.cfm

(20)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/39/EU irányelve (2013. augusztus 12.) a 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvnek a vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagok tekintetében történő módosításáról (HL L 226., 2013.8.24., 1. o.).

(21)

Ahogy azt Hollandiában az Infrastrukturális és Vízügyi Minisztérium, az Országos Közegészségügyi és Környezeti Intézet (RIVM), a vízügyi szektor és a vízügyi testületek is megfogalmazták.

(22)

Az állatgyógyászati készítményekről szóló új rendelet 78. cikke.

(23)

 Európai Bizottság: Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében (2017. június) 10. o.

(24)

Uo., 12. o.

(25)

Uo., 15. o.

(26)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

(27)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/1306/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.), a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló 98/58/EK tanácsi irányelvben (HL L 221., 1998.8.8., 23. o.) rögzített szabályokat alkalmazva. A Tanács 91/630/EGK irányelve (1991. november 19.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 33. o.). A Tanács 629/19/EGK irányelve (1991. november 19.) a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.28.11., 28. o.).

(28)

https://ec.europa.eu/food/sites/food/files/animals/docs/aw_other_aspects_labelling_ip-09-1610_en.pdf

(29)

Mevius, D. és társai: ESBL-Attribution-Analysis (ESBLAT). Searching for the sources of antimicrobial resistance in humans [Az ESBL attribúciós analízise (ESBLAT). Az antimikrobiális rezisztencia emberi forrásainak keresése] (2018): http://www.1health4food.nl/esblat

(30)

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság: https://ecdc.europa.eu/sites/portal/files/media/en/publications/Publications/antimicrobial-resistance-zoonotic-bacteria-humans-animals-food-EU-summary-report-2014.pdf

(31)

http://www.thelancet.com/pdfs/journals/lanplh/PIIS2542-5196(17)30141-9.pdf

(32)

Mevius, D. és társai, „ESBL-Attribution-Analysis (ESBLAT). Searching for the sources of antimicrobial resistance in humans” (2018), (Az antimikrobiális rezisztencia emberi forrásainak keresése): http://www.1health4food.nl/esblat

(33)

http://www.imi.europa.eu/content/nd4bb

(34)

http://www.jpiamr.eu

(35)

Pamer, Eric G.: Resurrecting the Intestinal Microbiota to Combat Antibiotic-Resistant Pathogens [A bélrendszeri mikrobióta helyreállítása az antibiotikumoknak ellenálló patogének elleni küzdelem céljából]. Science, 352. évfolyam, 6285. szám, 2016, 535–538. o.

(36)

http://www.wipo.int/publications/en/details.jsp?id=4197

(37)

Az Európai Parlament és a Tanács 536/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 1. o.).

(38)

Az Európai Parlament és a Tanács 141/2000/EK rendelete (1999. december 16.) a ritka betegségek gyógyszereiről (HL L 18., 2000.1.22., 1. o.);

(39)

http://www.who.int/mediacentre/news/releases/2017/bacteria-antibiotics-needed/en/

(40)

https://amr-review.org/sites/default/files/160518_Final%20paper_with%20cover.pdf

(41)

http://www.who.int/foodsafety/areas_work/antimicrobial-resistance/cia_guidelines/en/


INDOKOLÁS

A fogalommeghatározással kapcsolatban megjegyzendő, hogy az „antimikrobiális rezisztencia” az olyan gyógyszerekkel szembeni rezisztenciát jelenti, amelyekkel nemcsak a bakteriális, hanem az egyéb mikrobák – paraziták, vírusok és gombák – által okozott fertőzéseket is kezelik.

Az antibiotikumok megjelenésük – különösen a penicillin 1940-es évekbeli bevezetése – óta a modern orvoslás egyik alappillérévé váltak. Az embereknél és az állatoknál fellépő bakteriális fertőzések kezelése az antibiotikumokon alapul. A bakteriális fertőzések sikeres terápiája azonban a rezisztenciák kialakulása miatt egyre nehezebbé válik. Amennyiben hamarosan nem teszünk komoly lépéseket, fennáll a veszély, hogy visszatérünk az antibiotikumok/penicillin előtti időkbe. Ennek következményeként például a tüdőgyulladás ismét gyakrabban lenne halálos kimenetelű, a rutinműtétek kockázatai nőnének, valamint az immunrendszert gyengítő kezelések – többek között a kemoterápiák – túlságosan nagy veszélynek tennék ki a pácienseket. Hosszadalmas és drága kezelésekre lenne szükség, amelyek tetemes költségeket jelentenének az egészségügyi rendszernek.

A közegészségügy és az állategészségügy jobb összehangolása érdekében az antimikrobiális rezisztencia elleni fellépés középpontjában az egységes egészségügyi megközelítésen alapuló holisztikus koncepciónak kell állnia.

Jóllehet az antimikrobiális rezisztencia olyan jelenség, amely idővel természetes módon fellép, kialakulását a következő tényezők gyorsították fel:

•  az antibiotikumok humán gyógyászatban (pl. a vírusos megbetegedések során való – hatástalan – alkalmazása) és állattenyésztésben (megelőzés és növekedésserkentés céljából) történő szakszerűtlen használata (nem megfelelő és túlzott alkalmazás),

•  a rezisztens baktériumok állatról emberre való átvitele közvetlen kontaktuson vagy a táplálékláncon keresztül, illetve az antimikrobiális anyagok környezetbe való juttatása,

•  a fel nem használt gyógyszerek nem szakszerű, talajvízben való elhelyezése,

•  az új antibiotikumok kifejlesztésének hiánya.

Ezenkívül fontos lenne az orvosi diagnózisok úgynevezett gyorstesztekkel történő alátámasztása, amelyek hamar egyértelművé teszik, hogy az adott gyulladás vírusos vagy bakteriális okokra vezethető-e vissza, és egyáltalán szükség van-e antibiotikumra. Jelenleg azonban még nem zárult le teljesen a gyorstesztek kifejlesztése, és gyakran drágábbak is, mint a legtöbb antibiotikum. Így ezek a tesztek anyagilag megterhelik a egészségbiztosítási pénztárakat, bár az antibiotikummal szembeni rezisztencia hosszú távon sokkal nagyobb költségekkel jár az egészségügyi rendszer számára.

Az antibiotikumos kezelés helyett természetesen jobb a megelőzés. Számos mikrobiális kórokozó ellen állnak rendelkezésre olyan hatékony oltóanyagok, amelyek valamennyi beoltott személyt védik. A beoltott személy nem fogja hordozni a betegséget, így nem csak ő, hanem vele együtt a közösség is védelemben részesül.

Az antibiotikumok szakszerű alkalmazását képzésekkel és tájékoztatással kell biztosítani. Elengedhetetlen, hogy az egészségügyi személyzet számára olyan továbbképzési lehetőségek jöjjenek létre, amelyek az antibiotikumok gondos alkalmazásáról szólnak. Továbbá a lakosság körében intenzívebb felvilágosítást kell folytatni számos betegség vírusos eredetéről, illetve az antibiotikumok körültekintő alkalmazásáról.

Olyan üzleti modellekre is szükség van, amelyek ösztönzőleg hatnak a kutatás-fejlesztésre, azonban azt is figyelembe veszik, hogy magas költségvonzatú tevékenységről van szó.

Üdvözlendő, hogy az EU eddig több mint egy milliárd eurót fordított az antimikrobiális rezisztencia kutatására. A „Horizont 2020” kutatási keretprogram például új antibiotikumok előállítására irányuló projekteket is finanszíroz (például: ATx201). Az antimikrobiális rezisztencia elleni észszerű fellépéshez a jövőben további befektetésekre van szükség, mert az Európai Unióban évente 25 000 ember hal meg a multirezisztens csírákra visszavezethető fertőzésekben. Világviszonylatban pedig mintegy 700 000 főre tehető az áldozatok száma. (Recenzió az antimikrobiális rezisztenciáról. A gyógyszerrezisztens fertőzések globális kezelése [Internet]. London: Wellcome Trust; 2014.. http://www.who.int/bulletin/volumes/93/2/15-152710.pdf).


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (22.2.2018)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervről

(2017/2254(INI))

A vélemény előadója: Lieve Wierinck

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a becslések szerint az AMR évente 10 millió halálesetet okozhat 2050-ig, és mivel a becsült halálesetekből több mint 9 millióra az EU-n kívül, nevezetesen Ázsiában és Afrikában fog sor kerülni;

B.  mivel az antimikrobiális rezisztenciára irányuló globális fellépés becsült költsége egy 10 éves időszakra vetítve legfeljebb 40 milliárd USD;

C.  mivel az antimikrobiális rezisztenciához (AMR) kapcsolódó kihívások az elkövetkező években növekedni fognak, és mivel a hatékony fellépések az állami és magánszférabeli kutatásba és az innovációba való folyamatos, ágazatokon átívelő beruházásokat követelnek meg annak érdekében, hogy egységes egészségügyi megközelítést követve jobb eszközöket, termékeket és eszközöket lehessen kialakítani, illetve új és alternatív gyógymódokat lehessen kínálni;

D.  mivel az ötödik–hetedik keretprogramokban több mint 1 milliárd eurót fordítottak az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásokra, a Horizont 2020 együttes költségvetéséből pedig eddig több mint 650 millió eurót használtak fel; mivel a Bizottság elkötelezte magát, hogy a Horizont 2020 program utolsó 3 éve során több mint 200 millió eurót fektet be az AMR elleni küzdelembe;

E.  mivel a Horizont 2020 különböző finanszírozási eszközei az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatosan különösen az alábbi területeken vezetnek kutatási eredményekhez:az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), amely az antimikrobiális szerek kifejlesztésének valamennyi aspektusára összpontosít, többek között az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos mechanizmusok kutatására, a gyógyszerek felfedezésére és kifejlesztésére, gazdasági szempontokra és az antimikrobiális stewardshipre, és mivel az IMI-nek hét AMR-rel kapcsolatos projektje van az „új szerek kórokozók ellen” (ND4BB) elnevezésű program keretében, több mint 600 millió euró teljes költségvetéssel, többek között a Bizottság finanszírozási hozzájárulásával és a vállalatok természetbeni hozzájárulásával;

- az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége (EDCTP), amelynek középpontjában új és tökéletesített gyógyszerek, vakcinák, mikrobaölő szerek, valamint HIV/AIDS, tuberkulózis és malária elleni diagnosztika kifejlesztése áll, 32 folyamatban lévő, több mint 79 millió EUR összértékű projekttel;

- az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos közös programozási kezdeményezés (JPIAMR), amelynek középpontjában az egyébként széttagolt nemzeti kutatási tevékenységek konszolidálása áll, 55 millió EUR értékű folyamatban lévő projektekkel;

- az Európai Kutatási Tanács (EKT) és annak kutatók által javasolt vagy alulról építkező kutatási projektjei;

- a fertőző betegségek elleni küzdelemre használt InnovFin finanszírozási mechanizmus (IDFF) piacközeli projektek megvalósítására, 125 millió EUR összértékű hét hitellel;

- kkv-eszköz és a gyorsított innovációt célzó eszköz (FTI), amelyek a kkv-kat támogatják a fertőző betegségek megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére, valamint az infekciókontroll javítására szolgáló új megoldások és eszközök kifejlesztésében, 36 AMR-projekttel és 33 millió EUR összegű költségvetéssel;

F.  mivel az AMR-rel szembeni hatékony fellépés azon alapszik, hogy csökkentsük az antimikrobiális szerek embereken, állatokon és a környezetben történő túlzott és helytelen felhasználását, és ezért ez e téren kiemelt fontosságú fellépés;

G.  mivel az AMR-rel szembeni hatékony küzdelemnek egy szélesebb körű nemzetközi kezdeményezés részét kell képeznie, amelyben a lehető legtöbb nemzetközi intézmény, ügynökség, szakértő és a privát szféra vesz részt;

H.  mivel a hatékony fellépések elsősorban a jobb ismereteken és a meglévő antimikrobiális szerek racionális alkalmazásán alapszanak; mivel az oltás az antibiotikumos kezelést igénylő fertőzések megelőzésének hatékony eszköze, és általa csökkenthető a rezisztencia kialakulása;

I.  mivel az 1960-as évekig több mint 20 új antibiotikum-csoportot fejlesztettek ki, ám az új rezisztens baktériumok terjedése és fejlődése ellenére azóta az antibiotikumoknak csak egy új osztályát fejlesztették ki; mivel egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre az új szerekkel szembeni rezisztenciára a már meglévő antibiotikum-csoportokon belül;

J.  mivel az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés keretében teendő következő lépésekről szóló tanácsi következtetések(1) felkérik a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális rezisztencia kérdésével foglalkozó, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózat keretében hangolják össze az új antibiotikumokra, alternatívákra és diagnosztikai módszerekre irányuló meglévő uniós K+F-kezdeményezések stratégiai kutatási ütemterveit;

K.  mivel az államfők által a 2016. szeptemberi ENSZ-közgyűlésen, New Yorkban jóváhagyott politikai nyilatkozat és a 2015. májusi globális cselekvési terv tanúskodik a világ azon elkötelezettségéről, hogy széles körű, koordinált megközelítést alkalmazzanak az antimikrobiális rezisztencia alapvető okainak kezelésére;

L.  mivel 2016 januárjában több mint 100 vállalat aláírta a davosi nyilatkozatot, amely kollektív fellépésre szólít fel az antibiotikumok, vakcinák és diagnosztikai módszerek fenntartható és kiszámítható piacának létrehozása érdekében, így ösztönözve az új és a meglévő kezelések megőrzését;

M.  mivel az új antimikrobiális szereknek pozitív tovagyűrűző hatása van a közegészségügyre és a tudományra;

N.  mivel vannak sikeres példák a HIV, a tuberkulózis és a malária elleni gyógyszerekhez való globális hozzáférést javító programokra;

O.  mivel a kórházi fertőzések az egész világon jelentősen veszélyeztetik az alapvető egészségügyi ellátás megőrzését és biztosítását;

1.  hangsúlyozza, hogy ágazatokon átívelő és interdiszciplináris megközelítéssel növelni kell az AMR-kórokozók és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések területén az epidemiológiába és az immunológiába, új antimikrobiális gyógyszerekkel szembeni rezisztenciamechanizmusokba, új azonnali diagnosztikai módszerekbe és megelőző intézkedésekbe, többek között vakcinázásba, valamint gyógyszerezési technikákba és technológiákba történő K+I-beruházások finanszírozását; hangsúlyozza az antimikrobiális stewardship lehetővé tételének szükségességét annak érdekében, hogy javítani lehessen a bizonyítékokra alapozott vénykiállítást; kéri azon lehetőségek további tudományos kutatását és óvatos feltérképezését, hogy hogyan lehetne a forgalombahozatali engedély nélküli gyógyszereket – például a fágterápiát – alternatív és kiegészítő kezelésre használni az AMR-rel kapcsolatban;

2  hangsúlyozza, hogy sürgősen mélyreható kutatásokat kell folytatni az antimikrobiális szerek étkezési célú haszonnövényeken és takarmányokon való jelenlétének az AMR kifejlődésére és a talajban levő mikrobaközösségre gyakorolt hatásáról;

3.  tudatában van az antibiotikumok kifejlesztésére az ágazat által használt szokásos gazdasági modellek hiányosságainak és korlátozott megtérülésének; felszólít az új gyógyszerek és orvosi eszközök kialakítását célzó különböző „push és pull” ösztönzők kialakítására, illetve új gyógymódok felkutatására és bevezetésére; úgy véli, hogy az ösztönzőknek akkor van értelmük, ha azok hosszú távon fenntarthatók, az igényeken alapulnak, ösztönzik a beruházásokat a teljes termékfejlesztés és életciklus során, a legfontosabb közegészségügyi prioritásokra irányulnak, valamint támogatják a megfelelő gyógyászati felhasználást és a megfizethetőség, a hatékonyság, az eredményesség és a méltányosság elveit követik; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen nyújtsa be a jelenlegi kutatási és innovációs ösztönzési modellekre vonatkozó elemzését és javaslatait; rámutat, hogy az ágazatot jobban lehetne ösztönözni az átruházható piaci kizárólagosságok modellje révén, és felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot e modellre vonatkozóan; üdvözli a K+I előmozdítását és ösztönzését szolgáló alternatív üzleti modellek azonosítására irányuló kezdeményezéseket;

4.  kifejezi, hogy sürgős szükség van a partnerségek ösztönzésére az EU-ban és azon kívül annak érdekében, hogy – egyebek mellett – fokozzák az antibiotikumok túlzott és helytelen használatának csökkentése terén bevált gyakorlatok cseréjét és javítsák az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos szakismeretet; rámutat, hogy a Bizottság fontos szerepet játszik az AMR elleni fellépést célzó nemzeti tervek és stratégiák felügyeletében és koordinálásában;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy az antimikrobiális rezisztencia tekintetében dolgozzon ki egy, a jövőbeli kilencedik keretprogramba illesztendő fellépést, ágazatokon átívelő és interdiszciplináris megközelítéssel;

6.  elismeri, hogy a tagállamok eltérő módon és mértékben használják az antimikrobiális szereket; hangsúlyozza, hogy a vények megközelítőleg egyharmadát a háziorvosi szolgálatok adják ki; hangsúlyozza ezért, hogy az antibiotikumok helyes használatának előmozdítása, a tagállamok közötti együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztása, az antibiotikumok használatára és az állatorvosok és háziorvosok általi felírására vonatkozó, kutatási eredményeken alapuló iránymutatások kidolgozása, a túlzott használat elleni fellépés, valamint az AMR-kutatás előmozdítása érdekében szükség van egy uniós adatgyűjtési rendszerre;

7.  hangsúlyozza, hogy nincsen adatgyűjtés az antimikrobiális rezisztencia egészségügyi hatásairól, valamint a társadalomra és a gazdaságra rótt terheiről; hangsúlyozza, hogy EU-szerte javítani kell a rendszerszintű adatgyűjtést – ideértve a környezetre és a vényekre vonatkozó adatokat –, valamint figyelemmel kell kísérni az AMR-rel kapcsolatos tendenciákat, jellemzőket és fejleményeket, továbbá gyorsan fel kell lépni ezekkel kapcsolatosan; rámutat az e-egészségügy, a személyre szabott betegellátás, a digitalizáció és a nagy adathalmazok hozzáadott értékére, mivel ezek lehetőséget nyújtanak az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos adatok összegyűjtésére és összesítésére, normák megállapítására, valamint holisztikus megközelítések kialakítására; felszólít az antimikrobiális rezisztencia felügyeletét szolgáló nemzeti rendszerek megerősítésére a fejlődő országokban;

8.  kiemeli az antimikrobiális rezisztencia rendszerszintű jellegét; támogatja a Bizottság megújított kötelezettségvállalását, hogy többek között nemzetközi szinten is előmozdítja az uniós fellépéseket és a vezető szerepet az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén; rámutat, hogy az Egészségügyi Világközgyűlés által 2015-ben elfogadott globális cselekvési tervvel összhangban világszinten felügyelni kell az antimikrobiális szerek használatát; hangsúlyozza egyrészt azt, hogy – például a G7, a G20 és a BRICS révén – fokozott együttműködésre van szükség, többek között a K+I területén, másrészt kiemeli a tudományos diplomácia szerepét a szinergiák ösztönzésében és az erőforrás-elosztás optimalizálásában; a HIV, a tuberkulózis és a malária elleni gyógyszerekhez való hozzáférés területén folytatott együttműködéshez hasonlóra szólít fel az antibiotikumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdések kezelése terén;

9.  úgy véli, hogy különböző együttműködési modellekre van szükség, melyekben a közszektortól érkező lendület és az ágazati részvétel egyaránt jelen van; hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti kiegyensúlyozott partnerségek, valamint a közszféra, az ágazat, a kkv-k és az állami kutatók közötti szorosabb együttműködés kialakításának fontosságát például erre a célra létrehozott egyetemek és tudományos központok révén, amelyek serkentik az innovációt és megpróbálják legyőzni az új antibiotikumok, oltóanyagok és diagnosztikai módszerek jelentette tudományos kihívásokat az AMR elleni fellépés terén; ösztönöz a magán- és közszféra közötti további olyan partnerségek kialakítására, mint amilyenek az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezések (ERA-NET, EARS-Net, ESAC-Net, CAESAR, JIACRA, PIRASAO, AMC, PRND és EDCTP);

10.  hangsúlyozza az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos tudatosság és ismeretek javításának fontosságát megfelelő higiéniás létesítmények kiépítésével, megelőző intézkedésekkel, oktatással és képzéssel, például uniós figyelemfelkeltő kampányokkal, valamint az egészségügyi szakembereket, a gyógyszerészeket, az állatorvosokat és az állattenyésztőket célzó képzésekkel.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

52

1

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Zigmantas Balčytis, Bendt Bendtsen, Xabier Benito Ziluaga, José Blanco López, Jonathan Bullock, Cristian-Silviu Buşoi, Jerzy Buzek, Angelo Ciocca, Edward Czesak, Jakop Dalunde, Christian Ehler, Fredrick Federley, Ashley Fox, Adam Gierek, Theresa Griffin, Rebecca Harms, Hans-Olaf Henkel, Eva Kaili, Kaja Kallas, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Jeppe Kofod, Peter Kouroumbashev, Zdzisław Krasnodębski, Miapetra Kumpula-Natri, Christelle Lechevalier, Paloma López Bermejo, Edouard Martin, Nadine Morano, Dan Nica, Angelika Niebler, Morten Helveg Petersen, Miroslav Poche, Paul Rübig, Massimiliano Salini, Algirdas Saudargas, Sven Schulze, Neoklis Sylikiotis, Dario Tamburrano, Evžen Tošenovský, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Henna Virkkunen, Martina Werner, Lieve Wierinck, Hermann Winkler, Anna Záborská, Flavio Zanonato

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Cornelia Ernst, Gerben-Jan Gerbrandy, Françoise Grossetête, Werner Langen, Luděk Niedermayer, Dominique Riquet, Davor Škrlec

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jan Keller

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

52

+

ALDE

Fredrick Federley, Gerben-Jan Gerbrandy, Kaja Kallas, Morten Helveg Petersen, Dominique Riquet, Lieve Wierinck

ECR

Edward Czesak, Ashley Fox, Hans-Olaf Henkel, Zdzisław Krasnodębski, Evžen Tošenovský

EFDD

Dario Tamburrano

ENF

Angelo Ciocca, Barbara Kappel, Christelle Lechevalier

PPE

Bendt Bendtsen, Cristian-Silviu Buşoi, Jerzy Buzek, Christian Ehler, Françoise Grossetête, Krišjānis Kariņš, Werner Langen, Nadine Morano, Angelika Niebler, Luděk Niedermayer, Paul Rübig, Massimiliano Salini, Algirdas Saudargas, Sven Schulze, Vladimir Urutchev, Henna Virkkunen, Hermann Winkler, Anna Záborská

S&D

Zigmantas Balčytis, José Blanco López, Adam Gierek, Theresa Griffin, Eva Kaili, Jan Keller, Jeppe Kofod, Peter Kouroumbashev, Miapetra Kumpula-Natri, Edouard Martin, Dan Nica, Miroslav Poche, Kathleen Van Brempt, Martina Werner, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho

VERTS/ALE

Jakop Dalunde, Rebecca Harms, Davor Škrlec

1

-

EFDD

Jonathan Bullock

4

0

GUE/NGL

Xabier Benito Ziluaga, Cornelia Ernst, Paloma López Bermejo, Neoklis Sylikiotis

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

HL C 269., 2016.7.23., 26. o.


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (26.4.2018)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervről

(2017/2254(INI))

Előadó: Matt Carthy

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az egységes egészségügyi megközelítés azt szolgálja, hogy hatékony maradjon az emberek és az állatok esetében felmerülő fertőzések kezelése, korlátozni lehessen az antimikrobiális rezisztencia kialakulását és terjedését, és egyre több új, hatékony antimikrobiális szer kerüljön kifejlesztésre és álljon rendelkezésre az Unión belül és a világ többi részén;

B.  mivel az antimikrobiális rezisztencia határokon átnyúló egészségügyi veszélyt jelent, ugyanakkor az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos helyzet jelentős különbségeket mutat az egyes tagállamokban; mivel ezért a Bizottságnak meg kell határoznia, hogy a saját egészségügyi politikáik meghatározásáért felelős tagállamok hatáskörén belül melyek a jelentős európai hozzáadott értékkel rendelkező területek, és fel kell lépnie ezekkel kapcsolatban;

C.  mivel a környezet hozzájárulhat az antimikrobiális rezisztencia állatoknál történő kialakulásához és terjedéséhez, különös tekintettel az emberi, állati, illetve ipari eredetű hulladékáramokra;

1.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia (AMR) kritikus jelentőségű globális egészségügyi probléma, amelyhez uniós és nemzetközi szintű együttműködési szándékra és elkötelezettségre van szükség a tagállamok részéről, proaktív és összehangolt fellépések révén; hangsúlyozza, hogy a globális egészségszemléletet követve holisztikus megközelítést kell alkalmazni az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén, globális szintű és egyidejű fellépést biztosítva az emberi egészség, az állategészségügy és a környezetvédelem tekintetében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy harmonizált adatok álljanak rendelkezésre az antimikrobiális szerek állattenyésztésben történő alkalmazására vonatkozóan; megerősíti, hogy széles körű, tényeken alapuló és tudományon megalapozott vitára van szükség a témában;

2.  emlékeztet az orvosi szempontból fontos antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatokon történő alkalmazásáról szóló, nemrégiben közzétett WHO-iránymutatásokra(1), amelyek az antimikrobiális rezisztencia elterjedésének megelőzése érdekében azt javasolják a mezőgazdasági termelőknek és az élelmiszeriparnak, hogy hagyjanak fel a növekedés ösztönzését és az egészséges állatok megbetegedésének megelőzését szolgáló antibiotikumok rutinszerű használatával, valamint amelyek szorgalmazzák, hogy teljes körűen tiltsák be az állatoknak végső lehetőségként beadott antibiotikum használatát;

3.  hangsúlyozza, hogy az egyes legerősebb antibiotikumok rutinszerű használata bizonyos fejlődő országokban mára általánosan elterjedt mezőgazdasági gyakorlattá vált;

4.  úgy véli, hogy már elég alapos ismeretekkel rendelkezünk az antimikrobiális rezisztencia gazdaságokban élő állatokról az emberekre történő terjedéséről, valamint hogy a cselekvési terv ezt nem ismeri el kellőképp; megállapítja, hogy a cselekvési terv pusztán további vizsgálatokat kér és a problémával kapcsolatos tudásbeli hiányosságok pótlását szorgalmazza, és ezzel csak halogatja a régóta szükséges fellépést;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy olyan ambiciózus és proaktív megközelítés alkalmazására, amely biztosítja, hogy a cselekvési terveikben kitűzött célokat teljes mértékben és ténylegesen el tudják érni, és az elért eredményeket szigorúan nyomon tudják követni; ezenkívül a cselekvési tervek összeállítása során szorgalmazza mérhető (világosan meghatározott kvantitatív vagy kvalitatív) célok, referenciaértékek és az ezen célok elérését szolgáló hatékony intézkedések bevezetését; felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő és támogassa a tagállamokat az antimikrobiális rezisztencia elleni nemzeti cselekvési terveik kidolgozásában, értékelésében és végrehajtásában, különösen a nyomon követési és felügyeleti rendszerek tekintetében, megfelelő támogatást és ösztönzőket nyújtva;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek különbséget az állattenyészetben élő és a kedvtelésből tartott állatok között, különösen az antimikrobiális szerek felhasználásának nyomon követésére és értékelésére szolgáló mechanizmusok megtervezésekor, valamint az e szerek felhasználásának kezelésére irányuló intézkedések kidolgozásakor;

7.  hangsúlyozza, hogy az állatorvosokkal együttműködve átfogó antibiotikum-megfigyelési rendszert dolgoztak ki a mezőgazdaságban, amely teljes körűen nyilvántartja az antibiotikumok alkalmazását és tovább javítja azok használatát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi orvostudományban eddig nem volt példa hasonló rendszerre;

8.  felszólít – az állatgyógyászati készítmények mértéktartó és felelősségteljes módon való alkalmazása érdekében – olyan új szabályozási megoldások (alap-jogiaktusok, másodlagos jogszabályok vagy uniós iránymutatások) bevezetésére, amelyek támogatják a termelőket abban, hogy az állattenyésztésben csökkenteni tudják az antibiotikumok használatát; kitart amellett, hogy az ilyen jogszabályi megoldásoknak – köztük a gyógyszeres takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról, valamint a 90/167/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal (COM(2014)0556), valamint az állatgyógyászati készítményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal (COM(2014)0558) kapcsolatos folyamatban lévő és egymáshoz kapcsolódó munkának – foglalkozniuk kell a profilaktikus alkalmazás kérdésével, valamint biztosítaniuk kell, hogy az antimikrobiális szerek metafilaktikus alkalmazása kizárólag rendkívül kivételes esetben legyen engedélyezett; kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelőket sújtó adminisztratív terheket minimális szinten kell tartani;

9.  sürgeti, hogy ne csak az állattenyésztés, hanem az állatgyógyászat és az emberi orvoslás egésze is tűzze ki célul az antibiotikumok használatának csökkentését; hangsúlyozza, hogy figyelembe véve az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és más illetékes uniós ügynökségek tudományos szakvéleményét, valamennyi tagállam cselekvési tervében szerepelnie kell annak a célkitűzésnek, hogy a WHO által meghatározott kritikus fontosságú antimikrobiális szereket kizárólag emberi felhasználásra tartsák fenn; úgy véli ezért, hogy az Uniónak be kellene tiltania a humángyógyászatban kritikus jelentőségű antibiotikumok állatgyógyászati alkalmazását; üdvözli több tagállam azon kezdeményezését, hogy betiltsák az alapesetben emberek kezelésére használt, „végső eszközként” ismert antibiotikumok haszonállatokon való alkalmazását;

10.  emlékeztet arra, hogy az élelmiszer egyike azon vivőanyagoknak, amelyek a rezisztens baktériumok állatokról emberekre történő átterjedéséért felelnek, valamint arra, hogy a gyógyszerekkel szemben rezisztens baktériumok a vízen vagy a környezeten keresztül terjedhetnek a népességben és az állatállományokban; felhívja a figyelmet annak kockázatára, hogy az antimikrobiális szerekkel vagy trágyával kezelt szennyezett haszonnövények, valamint a gazdasági udvarokról a talajvízbe szivárgó bemosódások rezisztens organizmusokkal fertőzhetnek; e tekintetben rámutat arra, hogy az ilyen baktériumok terjedését befolyásolja a kereskedelem, az utazás, valamint mind az emberek, mind az állatok migrációja;

11.  úgy véli, hogy az antimikrobiális szerek felelősségteljes használatának elősegítése érdekében gyors, megbízható és hatékony állatgyógyászati diagnosztikai eszközökre van szükség, melyek lehetővé teszik mind a betegség okának azonosítását, mind az antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok elvégzését; úgy véli továbbá, hogy ez elősegítené a helyes diagnózis felállítását, lehetővé tenné az antimikrobiális szerek célzott alkalmazását, támogatná a kritikus jelentőségű antimikrobiális szerek lehető legkisebb mértékben való használatát, és ezáltal gátolná az antimikrobiális rezisztencia kialakulását;

12.  támogatja – minimumként – a Tanácsnak az antimikrobiális rezisztencia minimalizálására és megfékezésére vonatkozó Codex Alimentarius gyakorlati útmutatóra adott válaszát, valamint annak az antimikrobiális szerek felelősségteljes és mértéktartó alkalmazásáról szóló 18. és 19. elvét;

13.  emlékeztet arra, hogy az alacsony hatóanyagszinttel rendelkező orvosi és állatgyógyászati készítmények rossz minősége és/vagy ezek hosszú távú alkalmazása elősegíti a rezisztens mikroorganizmusok kifejlődését; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat olyan jogszabályok kiigazítására vagy létrehozására, amelyek biztosítják, hogy a gyógyszerek garantált minőségűek, biztonságosak és hatékonyak legyenek, és hogy az alkalmazásuk szigorú elvek szerint történjen;

14.  felszólít arra, hogy végezzenek további kutatásokat és fejlesztéseket az új antimikrobiális szerek vagy az olyan új alternatív megoldások területén, amelyek célja, hogy korai szakaszban és a kritikus állattenyésztési időszakokban erősítsék a természetes védekezési mechanizmusokat; hangsúlyozza a valamennyi érintettel folytatott globális koordináció és együttműködés fontosságát az új antibiotikumokra és a kapcsolódó alternatívákra irányuló kutatások ösztönzése tekintetében; ösztönzi továbbá egyéb, többek között költséghatékony alternatívák megvizsgálását, melyek a fenntarthatóbb és állatbarát mezőgazdasági termelés kialakításán alapulnak; megállapítja, hogy azokon a helyeken, ahol az állatokat szűk térben és rossz körülmények között tartják, jelentős mennyiségű antibiotikumot használnak; rámutat arra, hogy a kutatások szerint a kevésbé intenzív mezőgazdasági termelési modellek szerint tartott állatokat kevesebb stressz éri, aminek következtében immunrendszerük kevésbé veszélyeztetett;

15.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek és így az antimikrobiális rezisztencia környezetben való terjedése szintén egyre nagyobb aggodalomra ad okot, és további kutatást igényel; különösen hangsúlyozza, hogy sürgősen mélyreható kutatásokat kell folytatni antimikrobiális szerek étkezési célú haszonnövényekben és takarmányokban való jelenlétének a talajban és a vízi ökoszisztémákban levő mikrobaközösségre gyakorolt hatásáról, valamint a zagy és a szennyvíz ártalmatlanításáról;

16.  úgy véli, hogy az új antimikrobiális szerekkel kapcsolatos kutatások elősegítése érdekében ösztönzőkre van szükség, beleértve az új gyógyszerek technikai dokumentációjára vonatkozó hosszabb oltalmi időszakokat, az innovatív hatóanyagok kereskedelmi védelmét, valamint az olyan adatokba folyó jelentős befektetések védelmét, amelyeket azzal a céllal gyűjtenek, hogy már meglévő antimikrobiális termékeket fejlesszenek tovább vagy tartsanak a piacon;

17.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi innovációs keretrendszer nem teszi lehetővé az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatás-fejlesztés hatékony ösztönzését, és kéri a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok kiigazítását és európai szintű harmonizálását, különösen annak érdekében, hogy az oltalom időtartama jobban illeszkedjen az innovatív gyógyszer vonatkozásában kérelmezett időszakhoz;

18.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági tanácsadó szolgáltatások jelentős szerepet játszhatnak a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok népszerűsítése terén;

19.  hangsúlyozza, hogy fontos hatékony környezeti kockázatértékeléseket végezni az antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező új és meglévő állatgyógyászati készítmények engedélyezési eljárása során, különösen ami az antimikrobiális anyagok végpontjait illeti a tágabb környezetben;

20.  kiemeli a megelőző megoldások, például a vakcinák értékes szerepét az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben; megjegyzi, hogy az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított, egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv megállapítja, hogy az oltással való immunizáció költséghatékony egészségügyi beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben; javasolja, hogy az egész életre szóló vakcinázásra vonatkozó célkitűzéseket integrálják az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos nemzeti állatgyógyászati cselekvési tervekbe;

21.  rámutat arra, hogy egyes antibiotikumok csökkentett hatékonysága fényében a gyors diagnosztikai tesztek segíthetnek az egészségügyi szakembereknek abban, hogy célzott, hatékony és megfelelő alternatívaként szolgáló kezelési lehetőségeket kínáljanak az antibiotikumok emberi felhasználása helyett;

22.  úgy véli, hogy annak előírása, hogy a címkézés utalást tegyen az antibiotikumok alkalmazására, bővítené a fogyasztók ismereteit, és hozzájárulna ahhoz, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozzanak; megjegyzi, hogy a termékek „antibiotikum-mentes” címkével való ellátása ösztönzőleg hathat a mezőgazdasági termelőkre, hogy lemondjanak az antibiotikumos kezelésről, ha egy állatnak esetleg szüksége van rá, attól a gazdasági hátránytól való félelmükben, hogy nem tudják majd eladni az állat húsát;

23.  hangsúlyozza, hogy a betegségmegelőzésnek az első lépést kell képeznie a mezőgazdaságban tapasztalható antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelmet célzó jogszabályok és egyéb javaslatok kialakításában mind az állatjólét magas színvonalának biztosítása, mind az antibiotikumokhoz való folyamodás szükségességének csökkentése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztési ágazatban a hangsúlyt a betegségek megelőzésére és az állatjólétre kell helyezni a megfelelő higiénia, elhelyezés és állattartási körülmények, valamint szigorú biológiai védelmi intézkedések biztosítása révén; követeli, hogy az antibiotikumokat soha ne lehessen felhasználni a hiányos higiéniai és a nem megfelelő állattartási körülmények ellensúlyozására; hangsúlyozza a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának, valamint az ilyen információcsere Bizottság általi összehangolásának a jelentőségét;

24.  emlékeztet azokra a megelőző intézkedésekre, amelyeket az élelmiszer-termelő állatok egész csoportjának antimikrobiális kezeléséhez (metafilaxis) való folyamodás előtt kell alkalmazni:

–  egészséges, természetesen növekvő, megfelelő genetikus diverzitással rendelkező tenyészállomány használata;

–  a fajok viselkedési igényeit, beleértve a társas interakciót és hierarchiát tiszteletben tartó körülmények;

–  olyan állománysűrűség, amely nem növeli a betegségek terjedésének kockázatát;

–  a beteg állatok elkülönítése a csoport többi tagjától;

–  (csirkék és kisebb állatok esetében) az állomány kisebb, fizikailag elkülönített csoportokba történő felosztása;

–  a 1306/2013/EU rendelet(2) II. mellékletének 11., 12. és 13., jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményei (SMR) értelmében már a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó hatályos állatjóléti szabályok végrehajtása;

25.  úgy véli, hogy a jövőbeli közös agrárpolitikában ösztönözni kell és nem szabad alábecsülni a gazdaságok területén megvalósított olyan beruházások megfelelő finanszírozását, mint például a minőségi elhelyezés, a szellőztetés, a tisztítás, a fertőtlenítés, a vakcinázás és a biológiai védelem; hangsúlyozza, hogy a megfelelő higiéniás létesítmények kiépítése és a fertőzést megelőző hatékony intézkedések hozzájárulnak a fertőzések előfordulásának csökkenéséhez; ezzel összefüggésben elismeri a gazdálkodó közösség állatjóléttel, állategészségüggyel és élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos ismereteinek jelentőségét; megjegyzi, hogy fontos a bevált gyakorlatok ösztönzése és alkalmazása az élelmiszerek termelésének és feldolgozásának valamennyi szakaszában;

26.  megjegyzi, hogy egyes növényvédő szerek szintén rendelkezhetnek antimikrobiális tulajdonságokkal, ami befolyásolhatja az antimikrobiális rezisztencia terjedését; további kutatásra szólít fel a kereskedelmi növényvédőszer-készítményeknek való kitettség és a fejlett antimikrobiális rezisztencia közötti kapcsolat terén;

27.  hangsúlyozza, hogy egyes kutatások(3) szerint a gyomirtó szereknek és a kereskedelmi gyomirtókészítményeknek való, a mezőgazdasági földeken jellemző alkalmazási arányokhoz hasonló koncentrációt elérő kitettség kifejlesztheti az antibiotikumokkal szembeni toleranciát a problémát okozó baktériumokban;

28.  elismeri, hogy rutinszerűen ellenőrzik a gyomirtó szerek toxicitását, azonban a mikroorganizmusokra gyakorolt enyhébb hatásokat nem tesztelik, és a fenti okok miatt hangsúlyozza, hogy releváns lenne mérlegelni e tesztek rutinszerű elvégzését;

29.  javasolja, hogy a gyomirtó szerekkel szemben rezisztens genetikailag módosított haszonnövények (amelyeket vélhetőleg azzal a gyomirtó szerrel kezeltek, mellyel szemben toleránsak) engedélyezése során teljes mértékben vegyék figyelembe az elővigyázatosság elvét a gyomirtó szerek használata és az antimikrobiális rezisztencia közötti meglévő kapcsolatra utaló jelek tekintetében, valamint hogy bármely ilyen engedély megadása előtt döntő tudományos bizonyíték álljon rendelkezésre arról, hogy az ilyen jellegű kockázat kizárható;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be korlátozásokat az élő állatok olyan területekről történő elszállítására, ahol a jelenleg működő felügyeleti rendszer az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens baktériumtörzseket azonosított;

31.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia többtényezős probléma, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az együttműködés elősegítésére az állatorvosok, a mezőgazdasági ágazat érdekelt felei és az egyéb egészségügyi szakemberek között az antimikrobiális rezisztencia leküzdése terén; hangsúlyozza, hogy a legfrissebb tudományos eredményeken alapuló oktatási és képzési programok, valamint figyelemfelhívó kampányok alapvető szerepet játszanak abban, hogy felhívják a termelők, az állatorvosok, a szakemberek, a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosai, valamint az állattenyésztésben részt vevő valamennyi fél figyelmét az antimikrobiális rezisztencia veszélyeire; szorgalmazza az antimikrobiális rezisztenciával, valamint az antimikrobiális szereknek az állatgyógyászati készítményekben történő körültekintő alkalmazásával kapcsolatos tudatosságot előmozdító finanszírozás rendelkezésre bocsátását a termelők és az állattenyésztésben részt vevők számára, hogy az antimikrobiális szereket csak szükség esetén használhassák, és ne szisztematikusan, megelőző jelleggel; kiemeli az állatgyógyászok jelentős szaktudását, amely hozzájárul az antimikrobiális rezsisztenciával kapcsolatos tudatosság növeléséhez;

32.  megjegyzi, hogy az uniós ügynökségek is megerősítik(4) az összefüggés tényét az élelmiszer-termelő állatokban (pl. brojlercsirkék) megfigyelt antibiotikum-rezisztencia és az ezen állatok húsának kezeléséből, feldolgozásából és elfogyasztásából származó bakteriális fertőzések emberekben tapasztalt magas aránya között;

33.  hangsúlyozza, hogy a kutatások szerint azok a beavatkozások, amelyek korlátozzák az antibiotikumok élelmiszer-termelő állatokon történő alkalmazását, összefüggésben állnak az antibiotikum-rezisztens baktériumok ezen állatokban való jelenlétének csökkenésével(5);

34.  kiemeli, hogy meg kell változtatni az állatgyógyászati készítményeket előállító egyes gyártók által alkalmazott vállalkozói kultúrát, valamint hogy együtt kell működni valamennyi érdekelt féllel – többek között az állatgyógyászati készítmények gyártóival – az antibiotikumok vagy az antimikrobiális szerek alternatívái (például a probiotikumok és a vakcinák) az állattenyésztésben történő felelősségteljes alkalmazásának ösztönzésében és népszerűsítésében; hangsúlyozza továbbá, hogy az állatgyógyászati szakembereket nem szabad ösztönzőkkel késztetni egyes gyógyszerek felírására, népszerűsítésére vagy beadására; hangsúlyozza, hogy az antibiotikumok kizárólag receptre történő felírása és a különböző ágazatokban dolgozó szakemberek elszámoltathatósága, valamint az állatgyógyászok és az állattenyésztő gazdák közötti együttműködés kulcsfontosságú tényezők a siker szempontjából;

35.  felszólítja különösen a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szabályokat az állatgyógyászati felhasználásra szánt, háziasított állatfajtákon alkalmazott antimikrobiális szerek értékesítésének és felhasználásának összehangolt nyomon követése érdekében, kötelezve ezzel a tagállamokat, hogy továbbítsanak releváns és összehasonlítható adatokat az Európai Gyógyszerügynökségnek (EMA) az állatgyógyászati felhasználásra szánt antimikrobiális szerek értékesítéséről és felhasználásáról annak érdekében, hogy lehetővé tegye a nemzeti szintű bevált gyakorlatok országok közötti összevetését és azonosítását; úgy véli, hogy a hatékonyság ellenőrzése érdekében rendszeres felülvizsgálatokra van szükség; hangsúlyozza, hogy fontolóra kell venni az antimikrobiális szerek jogellenes értékesítésének kezelését, valamint növelni kell a tudatosságot e probléma közegészségügyi következményeivel kapcsolatban;

36.  rámutat arra, hogy szinergiát kell kialakítani az egységes egészségügyi megközelítés és a környezettel kapcsolatos – elsősorban a víz-keretirányelv szerinti megfigyelési lista nyomon követéséből származó – rendelkezésre álló nyomonkövetési adatok között, hogy javítani lehessen az antimikrobiális szerek környezetben való előfordulásával és terjedésével kapcsolatos ismereteket;

37.  megjegyzi, hogy az Unióban már 2006 óta tilos antibiotikumok növekedésserkentőként való használata az élelmiszer-termelő állatokban; felszólítja a Bizottságot, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében erősítse meg ezt a tilalmat, feltételként szabva azt a harmadik országokból a szabadkereskedelmi megállapodások révén behozott élelmiszerekre vonatkozóan; felszólít továbbá a tilalom kiterjesztésére és az antibiotikumok állatoknál történő alkalmazását esetlegesen érintő nemzetközi jog egészében történő átültetésére (többek között a Codex Alimentarius, a WHO, az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) keretében); felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze a partnereket az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos célkitűzéseik összehangolására, valamint arra, hogy saját területeiken is alkalmazzák az Unióban használt bevált gyakorlatokat, többek között a kereskedelmi megállapodásokban alkalmazott kölcsönösségi záradékok alkalmazásával;

38.  felhívja a közegészségügyi hatóságokat, hogy végezzenek alapos ellenőrzést az ilyen szerek Európai Unión belüli illegális alkalmazásának megelőzése érdekében;

39.  kiköti, hogy az Unióból kilépett Egyesült Királysággal kötendő bármely jövőbeni kereskedelmi megállapodásban foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, illetve a kilépési megállapodás feltételéül kell szabni, hogy az Egyesült Királyság kövesse nyomon a jövőbeni előrelépéseket az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló uniós fellépések terén mind az uniós, mind az egyesült királysági fogyasztók és munkavállalók védelme érdekében;

40.  megjegyzi, hogy az Egyesült Államokban élelmiszer-előállítás céljából tenyésztett állatoknak ötször annyi antibiotikumot adnak be, mint az Egyesült Királyságban tenyésztett haszonállatoknak; ezért hangsúlyozza az Unióba behozott húsáruk ellenőrzésének fontosságát;

41.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kérdéseket emeljék a legmagasabb politikai szintre, például vessék fel azokat az ENSZ illetékes testületeiben és az egyéb nemzetközi fórumokon, és törekedjenek ambiciózus eredményekre; hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemmel kapcsolatos információk, szakismeret és bevált gyakorlatok megosztásán alapuló, az egységes egészségügyi megközelítés keretében folytatott nemzetközi együttműködés elengedhetetlen a globális emberi és az állati egészség szempontjából, valamint hogy a határozott fellépésnek és az átfogó jogalkotásnak biztosítania kell az emberi és állati egészség, valamint a környezet közötti egyensúlyt; üdvözli az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló egységes egészségügyi hálózat kiépítését, melynek célja, hogy megkönnyítse a bevált gyakorlatok határokon átnyúló cseréjét a tagállamok humán- és állategészségügyi ágazatai között, lehetővé téve ezzel az innovatív ötletek megosztását és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében tett nemzeti erőfeszítések fokozását;

42.  hivatkozik a 2015 májusában a 68. Egészségügyi Világközgyűlésen jóváhagyott, antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos globális cselekvési tervre, amely az antimikrobiális rezisztencia, és többek között az antibiotikum-rezisztencia leküzdésére irányul (WHA68/2015/REC/1, 3. melléklet);

43.  kéri az antibiotikum-gyártók alapos ellenőrzését annak érdekében, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő igazodjon a valósághoz, biztosítandó, hogy ne legyen jelen antibiotikum az élelmiszertermékben;

44.  megjegyzi, hogy az antibiotikum-rezisztens gének globális szinten megtalálhatók a környezetben: a talajban, a vízben és az üledékben egyaránt; rámutat arra, hogy a szennyvíztisztítási üzemek az antibiotikum-rezisztens gének első számú forrásai a környezetben, mivel az antibiotikumokat a háztartásokból, a kórházakból és az iparból ezekbe bocsátják; szorgalmazza az antibiotikumok és antibiotikum-rezisztens gének szennyvíztisztítási üzemekben történő rendszerszintű ellenőrzését, valamint a szűrőrendszerekre irányuló beruházások fokozását;

45.  hangsúlyozza, hogy a nagy egyedsűrűségű állattartás azzal járhat, hogy a gazdaságokban tartott állatok és baromfik takarmányozása során helytelenül és rutinszerűen alkalmaznak antibiotikumokat a gyorsabb növekedés érdekében, továbbá igen elterjedt az antibiotikumok profilaktikus használata, hogy megelőzzék a betegségek terjedését a zsúfolt és szűk helyen, stresszt okozó és ezáltal az immunrendszert gyengítő körülmények között tartott állatok körében, valamint kompenzálják azokat az egészségtelen körülményeket, amelyekben nevelkednek;

46.  az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az EFSA közös, az Európai Unió állattenyésztésében az antimikrobiális szerek szükségességének csökkentésére irányuló intézkedésekről és ezeknek az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásáról szóló tudományos szakvéleményére (RONAFA)(6) hivatkozva hangsúlyozza, hogy a biztonságos és tápanyagok szempontjából kiegyensúlyozott takarmány hatékony megelőző intézkedésnek tekinthető, amely segíti az állatok kórokozókkal való megküzdését azáltal, hogy meghatározott takarmányozási stratégiák, takarmány-összetételek, takarmánykészítmények vagy takarmányfeldolgozási módszerek révén javítja az állatok általános egészségét és jólétét;

47.  kéri az agroökológián alapuló termelési mód népszerűsítését, előmozdítását és az arra való áttérést;

48.  hangsúlyozza, hogy globális szinten összehangolt és azonnali fellépés hiányában a világ egy olyan, antibiotikumok utáni korszak felé halad, amelyben a közönséges fertőzések is újra halálosak lehetnek.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

24.4.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Eric Andrieu, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Jacques Colombier, Michel Dantin, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Esther Herranz García, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Norbert Lins, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Giulia Moi, Ulrike Müller, Maria Noichl, Stanisław Ożóg, Laurenţiu Rebega, Bronis Ropė, Maria Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Maria Gabriela Zoană, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Bas Belder, Franc Bogovič, Jens Gieseke, Karin Kadenbach, Elsi Katainen, Momchil Nekov, Ivari Padar, Tom Vandenkendelaere, Thomas Waitz

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

40

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Elsi Katainen, Ulrike Müller

ECR

Jørn Dohrmann, Zbigniew Kuźmiuk, Stanisław Ożóg, Laurenţiu Rebega

EFDD

Giulia Moi, Marco Zullo

ENF

Jacques Colombier, Philippe Loiseau

GUE/NGL

Matt Carthy, Luke Ming Flanagan, Maria Lidia Senra Rodríguez

PPE

Franc Bogovič, Daniel Buda, Michel Dantin, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Jens Gieseke, Esther Herranz García, Jarosław Kalinowski, Norbert Lins, Mairead McGuinness, Czesław Adam Siekierski, Tom Vandenkendelaere

S&D

Eric Andrieu, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Karin Kadenbach, Momchil Nekov, Maria Noichl, Ivari Padar, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Maria Gabriela Zoană

VERTS/ALE

Martin Häusling, Bronis Ropė, Thomas Waitz

0

-

0

0

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

A WHO iránymutatásai az orvosi szempontból fontos antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatokon történő alkalmazásáról, ISBN 978-92-4-155013-0.

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 2013/1306/EU rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347, 2013.12.20., 549. o.), a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló 98/58/EK tanácsi irányelvben (HL L 221., 1998.8.8., 23. o.), a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló 91/630/EGK tanácsi irányelvben (HL L 340, 11.12.1991, p.33), valamint a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló 91/629/EGK tanácsi irányelvben (HL L 340, 11.12.1991, p.28) rögzített szabályokat alkalmazva.

(3)

Kurenbach, B. et al., mBio, Vol. 6, No 2, 2015: Sublethal exposure to Commercial Formulations of the Herbicides Dicamba, 2,4-Dichlorophenoxyacetic Acid, and Glyphosate Cause Changes in Antibiotic Susceptibility in Escherichia coli and Salmonella enterica (A dikamba, a 2,4-diklorofenoxiacetil sav és glifozát gyomirtó szerek kereskedelmi készítményeinek való szubletális kitettség az antibiotikumra való érzékenység tekintetében változásokat okoz az Escherichia coli és a Salmonella enterica serovar Typhimurium baktériumok esetében).

(4)

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság: https://ecdc.europa.eu/sites/portal/files/media/en/publications/Publications/antimicrobial-resistance-zoonotic-bacteria-humans-animals-food-EU-summary-report-2014.pdf

(5)

http://www.thelancet.com/pdf/journals/lanplh/PIIS2542-5196(17)30141-9pdf

(6)

http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4666


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.6.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

62

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Bas Eickhout, José Inácio Faria, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Giovanni La Via, Peter Liese, Lukas Mandl, Valentinas Mazuronis, Joëlle Mélin, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, John Procter, Frédérique Ries, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivica Tolić, Estefanía Torres Martínez, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Herbert Dorfmann, Eleonora Evi, Eleonora Forenza, Jan Huitema, Peter Jahr, Norbert Lins, Christel Schaldemose, Bart Staes

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Clare Moody, Thomas Waitz


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

62

+

ALDE

Gerben-Jan Gerbrandy, Jan Huitema, Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Frédérique Ries

ECR

Mark Demesmaeker, Arne Gericke, Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, John Procter, Jadwiga Wiśniewska

EFDD

Eleonora Evi

ENF :

Sylvie Goddyn, Jean-François Jalkh, Joëlle Mélin

GUE/NGL

Stefan Eck, Eleonora Forenza, Kateřina Konečná, Estefanía Torres Martínez

NI 

Zoltán Balczó

PPE

Pilar Ayuso, Birgit Collin-Langen, Herbert Dorfmann, José Inácio Faria, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Peter Jahr, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Lukas Mandl, Miroslav Mikolášik, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean

S&D

Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Susanne Melior, Clare Moody, Massimo Paolucci, Pavel Poc, Christel Schaldemose, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE

Marco Affronte, Margrete Auken, Bas Eickhout, Benedek Jávor, Bart Staes, Thomas Waitz

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. augusztus 29.Jogi nyilatkozat