Eljárás : 2018/2035(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0262/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0262/2018

Viták :

PV 12/09/2018 - 14
CRE 12/09/2018 - 14

Szavazatok :

PV 13/09/2018 - 10.10

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0352

JELENTÉS     
PDF 760kWORD 80k
2018. július 17.
PE 619.271v02-00 A8-0262/2018

a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról

(2018/2035(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Mark Demesmaeker

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról

(2018/2035(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0028),

–  tekintettel az oxidatív úton lebomló műanyagok, többek között az oxidatív úton lebomló műanyag hordtasakok használatának környezeti hatásáról szóló, 2018. január 16-i bizottsági jelentésre (COM(2018)0035),

–  tekintettel „A körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtása: a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei” című, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0032),

–  tekintettel „A környezettudatos tervezés munkaterve, 2016–2019” című bizottsági közleményre (COM(2016)0773), különösen a több termékspecifikus és horizontális követelmény megállapításának célkitűzésére olyan területeken, mint a tartósság, a javíthatóság, a korszerűsíthetőség, a szétszerelésre alkalmas tervezés, valamint az újrafelhasználás és újrafeldolgozás megkönnyítése,

–  tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

–  tekintettel az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/850 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/852 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a 94/62/EK irányelvnek a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/720 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) (a továbbiakban: „a környezettudatos tervezésről szóló irányelv”), valamint az irányelv alapján elfogadott végrehajtási rendeletekre és önkéntes megállapodásokra,

–  tekintettel a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságra való áttérést lehetővé tévő ökoinnovációról szóló, 2017. december 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Attitudes of European citizens towards the environment” (Az európai polgárok környezethez való hozzáállása) című, 2017. októberi 468. sz. Eurobarométer tematikus felmérésre,

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című ENSZ-határozatra,

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékonyság: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend a 2030 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok összefüggésében” című, 2018. január 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0262/2018),

A.  mivel a műanyag értékes anyag, amelyet valamennyi értékláncban széles körben használnak, és amely – felelős használata és kezelése esetén – hasznos szerepet tölt be társadalmunkban és gazdaságunkban;

B.  mivel az a mód, ahogyan a műanyagokat napjainkban előállítják, felhasználják és ártalmatlanítják, romboló hatással van a környezetre, az éghajlatra és a gazdaságra, és potenciálisan negatív hatást gyakorol mind az emberek, mind az állatok egészségére; mivel ezért a fő kihívást a műanyagok felelős és fenntartható módon történő gyártása és felhasználása jelenti, hogy minél inkább csökkenjen a műanyaghulladék képződése és a veszélyes anyagok műanyagokban való felhasználása; mivel az új technológiákkal és alternatívákkal kapcsolatos kutatás és innováció fontos szerepet játszik ebben a tekintetben;

C.  mivel ezek a negatív hatások általánosan aggasztják a közvéleményt: az uniós polgárok 74%-a fejezte ki aggodalmát a műanyagok egészségügyi hatása miatt, míg 87%-ukat foglalkoztatja a műanyagok környezetre gyakorolt hatása;

D.  mivel a jelenlegi politikai lendületet ki kellene használni egy olyan fenntartható körforgásos műanyaggazdaságra való átállásra, amely a hulladékhierarchiával összhangban a műanyaghulladék-képződés megelőzését helyezi előtérbe;

E.   mivel több tagállam már hozott nemzeti jogalkotási intézkedéseket a kozmetikumokhoz szándékosan hozzáadott mikroműanyagok betiltására;

F.  mivel az európai országok régóta exportálnak műanyaghulladékot, többek között olyan országokba, ahol a nem megfelelő hulladékgazdálkodási és újrafeldolgozási rendszerek környezeti károkat okoznak és veszélyeztetik a helyi közösségek, különösen a hulladékkezelők egészségét;

G.  mivel a műanyaghulladék világszintű probléma, és a kihívás leküzdéséhez nemzetközi együttműködésre van szükség; mivel az EU elkötelezett az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérése iránt, amelyek közül több is érinti a műanyagok fenntartható felhasználását és gyártását, célul tűzve ki azok tengeri és szárazföldi hatásainak csökkentését;

H.  mivel világszinten a műanyaggyártás éves mennyisége 2015-ben elérte a 322 millió tonnát, és a következő 20 évben várhatóan megduplázódik;

I.  mivel az Európai Unióban évente 25,8 millió tonna műanyaghulladék keletkezik;

J.  mivel az Európai Unióban a műanyaghulladék mindössze 30%-át gyűjtik be újrafeldolgozás céljából; mivel a forgalomba hozott műanyag csupán 6%-a készül újrafeldolgozott műanyagból;

K.  mivel a műanyaghulladék lerakási (31%) és elégetési (39%) aránya továbbra is magas;

L.  mivel jelenleg a műanyag csomagolóanyagok értékének mintegy 95%-a szivárog el a gazdaságból, ami éves szinten 70–105 milliárd euró veszteséget eredményez;

M.  mivel az EU 2030-ig a műanyag csomagolóanyagok 55%-os újrafeldolgozási arányát tűzte ki célul;

N.  mivel a műanyagok újrafeldolgozása a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése révén jelentős előnyökkel jár az éghajlat szempontjából;

O.  mivel összesen 5–13 millió tonna műanyag kerül a világ óceánjaiba minden évben, és a becslések szerint az óceánokban jelenleg több mint 150 millió tonna műanyag található;

P.  mivel az Unió területén évente 150–500 ezer tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe és az óceánokba;

Q.  mivel az ENSZ által idézett tanulmányok szerint ha semmit nem teszünk, 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal;

R.  mivel a tengerparti hulladék 85%-a és a tengeri hulladék több mint 80%-a műanyagból áll;

S.  mivel az óceánban gyakorlatilag minden típusú műanyag megtalálható, a nagy csendes-óceáni szemétszigettől (Great Pacific Garbage Patch) kezdve – ahol legalább 79 000 tonna műanyag lebeg egy 1,6 millió négyzetkilométeres területen – a Föld legtávolabbi területeiig, egészen a mélytengeri és sarkvidéki környezetig;

T.  mivel a tengeri hulladék hátrányosan befolyásolja a gazdasági tevékenységeket és az emberi élelmiszerláncot is;

U.  mivel a tengeri madarak 90%-a nyel le műanyag részecskéket;

V.  mivel a műanyaghulladék növény- és állatvilágra, valamint az emberi egészségre gyakorolt hatása még nem ismert teljes egészében; mivel a tengeri élővilágot érintő katasztrofális következmények jól dokumentáltak, és évente több mint 100 millió tengeri állat pusztul el az óceánban előforduló műanyaghulladék miatt;

W.  mivel a tengerben található műanyagok problémájának kezelése nem választható el a műanyagokra vonatkozó általános stratégiától; mivel a halászati ellenőrzésről szóló rendelet(11) 48. cikke, amely az elveszített halászeszközök kiemelését elősegítő intézkedéseket tartalmaz, egy lépést jelent a megfelelő irányba, de hatálya túlságosan korlátozott, mivel lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a halászhajók túlnyomó többségét mentesítsék e kötelezettség alól, és a bejelentési követelmények bevezetése továbbra is hiányosságokat mutat;

X.  mivel jelenleg mérlegelik annak lehetőségét, hogy az európai területi együttműködés (ETC) keretében az Adriai-tenger térségében zajló olyan projekteket finanszírozzanak, mint például az új irányítási eszközök és bevált gyakorlatok, amelyek célja a halászeszközök hátrahagyásának csökkentése és lehetőség szerint megszüntetése, valamint a halászflották új, „tengeri őrszem” szerepkörrel való felruházása;

Y.  mivel a tagállamok aláírták a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményt (MARPOL-egyezmény), és törekedniük kell az egyezmény rendelkezéseinek teljes körű végrehajtására;

Z.  mivel a fantomhalászat esetében az elveszített vagy hátrahagyott, biológiailag nem lebomló halászhálókba, halcsapdákba és horgászzsinórokba a tengeri élőlények beleakadnak, belegabalyodnak, illetve ezek az eszközök a sérülésüket, éhenhalásukat és pusztulásukat okozzák; mivel a „fantomhalászat” jelenségének oka a halászeszközök elveszítése, illetve hátrahagyása; mivel a halászati ellenőrzésről szóló rendelet előírja az eszközök kötelező jelölését, valamint az elveszített halászeszközök bejelentését és azok kiemelését; mivel egyes halászok ezért saját kezdeményezésükből visszahozzák a kikötőbe a tengerből kiemelt elveszített hálókat;

AA.  mivel, jóllehet nehéz értékelni, hogy az akvakultúra pontosan milyen mértékben járul hozzá a tengeri hulladékhoz, becslések szerint a tengeri hulladék 80%-át műanyagok és mikroműanyagok alkotják, és ezen tengeri műanyaghulladék 20–40%-a részben a tengeren végzett emberi tevékenységekkel, többek között a kereskedelmi és üdülőhajók üzemeltetésével függ össze – míg a hulladék többi része a szárazföldről kerül a tengerbe –, és mivel a FAO egy nemrégiben készült tanulmánya(12) szerint ennek körülbelül 10%-a elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközökből származik; mivel az elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök a tengeri műanyaghulladék egyik összetevőjét jelentik, és a becslések szerint az óceánba kerülő műanyagok 94%-a a tengerfenéken köt ki, ezért szükséges az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot (ETHA) felhasználni annak érdekében, hogy a halászok közvetlenül részesülhessenek a „tengerihulladék-halászati” programokban kifizetések, illetve egyéb pénzügyi és anyagi ösztönzők révén;

AB.  mivel az Európai Unióban évente 75–300 ezer tonna mikroműanyag kerül a környezetbe, többek között a műanyagtermékekhez szándékosan hozzáadott mikroműanyagok, a termékek használata során kibocsátott mikroműanyagok, illetve a műanyagtermékek bomlása során keletkező mikroműanyagok;

AC.  mivel a mikroműanyagok és a nanoméretű részecskék sajátos közpolitikai kihívást jelentenek;

AD.  mivel a palackozott vizek 90%-ában mikroműanyagok találhatók;

AE.   mivel üdvözlendő, hogy a Bizottság felkérte az ECHA-t, hogy vizsgálja meg a mikroműanyagok fogyasztói vagy foglalkozásszerű felhasználásra szánt termékekhez való szándékos hozzáadása korlátozásának tudományos alapját;

AF.  mivel üdvözlendő, hogy a Bizottság felkérte az ECHA-t, hogy dolgozzon ki javaslatot az oxidatív úton lebomló műanyagok esetleges korlátozására vonatkozóan;

AG.   mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311. cikke szerint az új saját források bevezetésére különleges jogalkotási eljárás keretében kerülhet sor, amelyhez a tagállamok egyhangú döntése és a Parlamenttel való konzultáció szükséges;

Általános észrevételek

1.  üdvözli „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című bizottsági közleményt (COM(2018)0028), amely előrelépést jelent az EU lineárisról körforgásos gazdaságra való átállása tekintetében; elismeri, hogy a műanyag hasznos szerepet tölt be gazdaságunkban és mindennapi életünkben, ugyanakkor jelentős hátrányai vannak; úgy véli, hogy ezért a legfőbb kihívás a műanyagok fenntartható kezelése a teljes értéklánc folyamán, vagyis annak a módnak a megváltoztatása, ahogyan a műanyagokat előállítjuk és felhasználjuk, így az értéket anélkül őrizhetjük meg a gazdaságban, hogy károsítanánk a környezetet, az éghajlatot és a közegészséget;

2.  hangsúlyozza, hogy a hulladékhierarchiával összhangban az elsődleges prioritásnak a kezdeti műanyaghulladék-képződés megelőzésének kell lennie, amint azt a hulladékokról szóló keretirányelv meghatározza; továbbá úgy véli, hogy a műanyag-újrafeldolgozási teljesítményünk jelentős fokozása szintén létfontosságú a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, valamint a környezet és a közegészség védelme szempontjából; felszólít valamennyi érdekelt felet arra, hogy a Kína által nemrégiben bevezetett műanyaghulladék-behozatali tilalmat tekintsék lehetőségnek a műanyaghulladék megelőzésébe való beruházásra – többek között az újrafelhasználás és a körforgásos terméktervezés ösztönzése révén –, valamint a legkorszerűbb uniós hulladékgyűjtési, -válogatási és -újrafeldolgozási létesítményekbe való beruházásra; úgy véli, hogy e tekintetben fontos a bevált gyakorlatok egymással való megosztása, különösen a kkv-k esetében;

3.  meg van győződve arról, hogy a műanyagokkal kapcsolatos stratégiának ezenkívül hajtóerőül kell szolgálnia a teljes értékláncra kiterjedő új, intelligens, fenntartható és körforgásos üzleti, gyártási és fogyasztási modellek ösztönzéséhez, összhangban az ENSZ fenntartható fogyasztással és termeléssel kapcsolatos 12. fenntartható fejlesztési céljával, illetve a külső költségek internalizálása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek érdekében teremtsen egyértelmű kapcsolatot az Unió hulladékokkal, vegyi anyagokkal és termékekkel kapcsolatos szakpolitikái között, többek között a 7. környezetvédelmi cselekvési program értelmében a toxikus anyagoktól mentes anyagkörforgások kidolgozása útján;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg egy erős kutatási és innovációs pillérre épülő körforgásos gazdaságra és biogazdaságra irányuló, 2020 utánra szóló szakpolitikát, és gondoskodjon arról, hogy az új többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álljanak a szükséges kötelezettségvállalások; hangsúlyozza különösen a kutatás fontosságát az innovatív megoldások kidolgozása, illetve a makro-, mikro- és nanoműanyagok ökoszisztémákra, illetve az emberi egészségre gyakorolt hatásának megértése szempontjából;

5.  hangsúlyozza, hogy sokféle műanyag létezik és azok különböző módokon használhatók fel, ezért a különféle értékláncok esetében egyedi, gyakran termékspecifikus megközelítésre és a megoldások sokoldalú ötvözésére van szükség, figyelembe véve a környezeti hatást, a létező alternatívákat, valamint a helyi és regionális keresletet, és biztosítva a funkcionális igények kielégítését;

6.  kiemeli, hogy a teljes értéklánc folyamán valamennyi érdekelt fél – köztük a fogyasztók – közös és összehangolt fellépése szükséges a sikerhez és egy olyan eredmény eléréséhez, amely a gazdaságra, a környezetre, az éghajlatra és az egészségre egyaránt előnyös hatással jár;

7.  hangsúlyozza, hogy a műanyagképződés csökkentése közös felelősség, és hogy továbbra is fontos kihívást jelent a műanyaghulladékkal kapcsolatos általános aggodalom közös felelősségvállalássá való átformálása; hangsúlyozza, hogy e tekintetben kulcsfontosságú egy új fogyasztási szerkezet kialakítása a fogyasztói szemléletváltás ösztönzése révén; szorgalmazza a műanyaghulladék általi szennyezés hatásával kapcsolatos fogyasztói figyelemfelhívás fokozását, valamint a megelőzés, a megfelelő hulladékgazdálkodás és a létező alternatívák jelentőségét;

Az újrafeldolgozásra való tervezéstől a körforgásos gazdaságra való tervezésig

8.  felszólítja a tagállami illetékes hatóságokat a termékekkel és hulladékokkal kapcsolatos uniós vívmányok teljes körű és gyors végrehajtására és érvényesítésére; rámutat, hogy az Európai Unióban a műanyaghulladék mindössze 30%-át gyűjtik be újrafeldolgozás céljából, ami óriási erőforrás-pazarlást eredményez; hangsúlyozza, hogy 2030-tól a műanyagok hulladéklerakóban való elhelyezése többé nem lesz megengedett, és a tagállamoknak a 2008/98/EK irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell kezelniük műanyaghulladékukat; ismételten rámutat arra, hogy a tagállamoknak gazdasági eszközökkel és egyéb intézkedésekkel kell ösztönözniük a hulladékhierarchia alkalmazását; hangsúlyozza a szelektív gyűjtési és szétválogatási létesítmények fontosságát a jó minőségű újrafeldolgozás biztosítása és a minőségi másodlagos nyersanyagok terjedésének ösztönzése érdekében;

9.  felszólítja az ipari érdekelt feleket, hogy már most kezdjenek el konkrét lépéseket tenni annak érdekében, hogy legkésőbb 2030-ra valamennyi műanyag csomagolás költséghatékony módon újrafelhasználható vagy újrafeldolgozható legyen, márkaidentitásukhoz kapcsoljanak fenntartható és körforgásos üzleti modelleket, és használják fel marketingbefolyásukat a fenntartható és körforgásos fogyasztási szerkezet népszerűsítésére és előmozdítására; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje az eredményeket, népszerűsítse a bevált gyakorlatokat, és ellenőrizze a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat a „zöldrefestés” elkerülése érdekében;

10.  úgy véli, hogy szükség van a civil társadalom megfelelő bevonására és tájékoztatására annak érdekében, hogy maga is felelősségre vonhassa az ipart vállalásaival és kötelezettségeivel kapcsolatban;

11.  sürgeti a Bizottságot azon kötelezettségének teljesítésére, hogy 2020 végéig áttekinti és megerősíti a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvben foglalt alapvető követelményeket, az életciklus-értékelések alapján figyelembe véve a különböző csomagolóanyagok relatív tulajdonságait, különösen a megelőzésre és a körforgásos gazdaságra való tervezésre összpontosítva; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon egyértelmű, végrehajtható és hatékony követelményeket, többek között a „költséghatékony módon újrafelhasználható és újrafeldolgozható műanyag csomagolások” és a túlzott csomagolás területén;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy az erőforrás-hatékonyságot és a körforgást átfogó elvként alkalmazza, ideértve azt a jelentős szerepet is, amelyet a körforgásos anyagok, termékek és rendszerek játszhatnak, a nem csomagolási célú műanyagcikkek esetében is; úgy véli, hogy ennek elérésére szolgálhat többek között a kiterjesztett gyártói felelősség, a termékszabványok kidolgozása, az életciklus-értékelések végzése, a környezettudatos tervezésre vonatkozó jogszabályi keretnek az összes főbb műanyagtermék-csoportra való kiterjesztése, az ökocímkézési rendelkezések elfogadása, valamint a termék környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer alkalmazása;

Az újrafeldolgozott műanyagok valódi egységes piacának megteremtése

13.   megállapítja, hogy az újrafeldolgozott műanyagok Unión belüli csekély mértékű elterjedésének különféle okai vannak, többek között a fosszilis üzemanyagok alacsony ára – amely részben a támogatásoknak köszönhető –, a bizalom hiánya és a jó minőségű kínálat szűkössége; hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra való átálláshoz a másodlagos nyersanyagok stabil belső piacára van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy hárítsa el azokat az akadályokat, amelyekkel e piac szembesül, és teremtsen egyenlő versenyfeltételeket;

Minőségi előírások és ellenőrzés

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő minőségi előírásokat a bizalom kialakítása, illetve a másodlagos műanyagok piacának ösztönzése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy e minőségi előírások kidolgozásakor vegyen figyelembe többféle újrafeldolgozási fokozatot, amelyek megfelelnek a különböző termékek rendeltetési céljának, szem előtt tartva a közegészségügyi, élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi szempontokat; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az újrafeldolgozott anyagoknak az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban való biztonságos felhasználásáról, és lendítse fel az innovációt;

15.  kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a független harmadik felek általi tanúsítással kapcsolatos bevált gyakorlatokat és ösztönözze az újrafeldolgozott anyagok tanúsítását, mivel az ellenőrzés elengedhetetlen mind az ipar, mind a fogyasztók újrafeldolgozott anyagok iránti bizalmának növeléséhez;

Újrafeldolgozott tartalom

16.  felszólítja az ipari szereplőket, hogy az újrafeldolgozott műanyagok használatának növelése iránti nyilvános ígéreteiket tegyék hivatalos kötelezettségvállalássá, illetve tegyenek konkrét lépéseket;

17.  úgy véli, hogy kötelező szabályokra lehet szükség az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozóan, elősegítve a másodlagos nyersanyagok elterjedését, amennyiben az újrafeldolgozott anyagok piaca még nem működik; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a minimális újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó követelmények bevezetését az Unióban forgalomba hozott egyes műanyagtermékek esetében, az élelmiszer-biztonsági követelmények betartása mellett;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy csökkentett hozzáadottérték-adó (héa) bevezetését az újrafeldolgozott anyagot tartalmazó termékek esetében;

Körforgásos beszerzés

19.  hangsúlyozza, hogy a beszerzés alapvető eszköz a körforgásos gazdaságra való átállás során, mivel jelentőségénél fogva képes ösztönözni az innovációt az üzleti modellekben, illetve előmozdítani az erőforrás-hatékony termékeket és szolgáltatásokat; ebben a tekintetben hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok szerepét; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy körforgásos beszerzéssel kapcsolatos uniós tanulási hálózatot a kísérleti projektek tanulságainak hasznosítása érdekében; úgy véli, hogy ezeknek az önkéntes fellépéseknek egy megbízható hatásvizsgálat alapján elő kell készíteniük az utat a körforgásos közbeszerzésre vonatkozó kötelező uniós szabályok és kritériumok bevezetéséhez;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy fokozatosan szüntessenek meg minden olyan visszás ösztönzési rendszert, amely a műanyagok lehető legmagasabb arányú újrafeldolgozása ellenében hat;

Hulladékok és vegyi anyagok – kapcsolódási pontok

21.  felszólítja a tagállami illetékes hatóságokat, hogy optimalizálják az importált anyagok és termékek ellenőrzését a vegyi anyagokra és termékekre vonatkozó uniós jogszabályok betartása és betartatása érdekében;

22.  utal az Európai Parlament állásfoglalására, amelynek témája a körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtása: a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei;

A műanyaghulladék képződésének megelőzése

Egyszer használatos műanyagok

23.  megjegyzi, hogy nem létezik csodaszer az egyszer használatos műanyagok környezetkárosító hatásainak kezelésére, és úgy véli, hogy ezért az önkéntes és szabályozási intézkedések ötvözésére, valamint a fogyasztói tudatosság, magatartás és szerepvállalás megváltoztatására van szükség e bonyolult probléma megoldásához;

24.  nyugtázza az egyes tagállamokban már megtett intézkedéseket, és ezért üdvözli, hogy a Bizottság külön jogszabályi keretet javasolt bizonyos műanyagtermékek, különösen az egyszer használatos műanyagok környezetre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében; úgy véli, hogy e javaslatnak hozzá kell járulnia a tengeri hulladék mennyiségének jelentős csökkentéséhez – amelynek több mint 80%-a műanyagból áll –, ezáltal hozzájárulva a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben szereplő, mindenfajta tengerszennyezés megelőzésére és jelentős csökkentésére irányuló cél eléréséhez;

25.  fontosnak tartja, hogy ez a keret a tagállami illetékes hatóságok számára olyan ambiciózus intézkedéscsomagot kínáljon, amely tiszteletben tartja az egységes piac integritását, kézzelfogható és pozitív környezeti, illetve társadalmi-gazdasági hatással jár, és biztosítja a szükséges funkcionalitást a fogyasztók számára;

26.   elismeri, hogy az egyszer használatos műanyagtermékek csökkentése és korlátozása lehetőségeket teremthet a fenntartható üzleti modellek számára;

27.   utal az e javaslattal kapcsolatos rendes jogalkotási eljárás keretében folyamatban lévő munkára;

28.  hangsúlyozza, hogy különféle módszerek léteznek a magas szelektív gyűjtési és újrafeldolgozási arány elérésére és a műanyaghulladék csökkentésére, többek között a modulált díjakat tartalmazó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek, a betétdíjas rendszerek, illetve a nyilvánosság nagyobb tudatossága; elismeri a különböző tagállamokban már meghonosodott rendszerek értékét és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásában rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy egy adott rendszer kiválasztása továbbra is a tagállami illetékes hatóság hatáskörébe tartozik;

29.  üdvözli, hogy a 94/62/EK irányelv előírja, hogy a tagállamoknak 2024 végéig kötelező kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket kell létrehozniuk valamennyi csomagolásra vonatkozóan, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e kötelezettség más műanyagtermékekre való kiterjesztésének lehetőségét a 2008/98/EK irányelv 8. és 8a. cikkével összhangban;

30.  tudomásul veszi az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló bizottsági javaslatot (COM(2018)0325), amely az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladék mennyisége alapján számított hozzájárulást irányoz elő; hangsúlyozza, hogy egy esetleges hozzájárulás terelőhatásának összhangban kell lennie a hulladékhierarchiával; ezért hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani a műanyaghulladék-képződés megelőzésének;

31.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csatlakozzanak a 2016. novemberi marrákesi COP22-n elindított, a műanyagzacskók általi szennyezés csökkentésére irányuló nemzetközi koalícióhoz és támogassák azt;

32.  úgy véli, hogy az élelmiszer-áruházak döntő szerepet játszanak az egyszer használatos műanyag mennyiségének Unión belüli csökkentésében; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint például a műanyagmentes áruházi polcok, amelyek alkalmat adnak az áruházak számára, hogy teszteljék a komposztálható bioanyagokat a műanyag csomagolóanyagok alternatívájaként;

33.  üdvözli a kikötői fogadólétesítményekről szóló bizottsági irányelvjavaslatot (COM(2018)0033), amelynek célja, hogy jelentősen csökkentse a halászeszközöket és a műanyaghulladékot a kikötőbe visszaszállító halászok terheit és költségeit; hangsúlyozza, hogy a halászok fontos szerepet játszhatnak, különösen a tengerből származó műanyaghulladék halászati tevékenységük során történő begyűjtése és a kikötőbe való visszaszállítása terén, amelyet követően megtörténhet a hulladék megfelelő kezelése; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönzőket kell biztosítaniuk e tevékenység számára, hogy a tisztítás során összegyűjtött hulladékok ne tartozzanak semmiféle költségtérítési rendszer hatálya alá, és a halászoknak ne számítsanak fel díjat azok kezeléséért;

34.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 2017. évi értékelése és végrehajtási jelentése nem terjedt ki a halászati ellenőrzésről szóló rendelet 48. cikke (3) bekezdésének végrehajtására, amely az elveszített halászeszközök kiemelésével és jelentésével kapcsolatban állapít meg kötelezettségeket; hangsúlyozza, hogy részletes értékelést kell készíteni a halászati ellenőrzésről szóló rendelet követelményeinek a halászeszközök tekintetében történő végrehajtásáról;

35.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy támogassák a tengeri hulladéknak a – lehetőség szerint halászhajók közreműködésével történő – összegyűjtésére irányuló terveket, és hozzanak létre kikötői tengerihulladék-átvételi és -lerakási létesítményeket, valamint az elhasználódott hálók újrafeldolgozását biztosító rendszert; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a FAO halászeszközök jelölésére vonatkozó önkéntes iránymutatásának ajánlásait, szorosan együttműködve a halászati ágazattal a fantomhalászat elleni küzdelem érdekében;

36.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy javítsák a tengerben található műanyagokkal kapcsolatos adatgyűjtést egy olyan uniós szintű kötelező digitális bejelentési rendszer létrehozása és bevezetése révén, amely megkönnyíti az egyes halászhajók által elveszített eszközök kiemelését, felhasználva a regionális adatbázisok adatait egy, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal által kezelt európai adatbázisban való információmegosztás céljára, vagy a SafeSeaNet rendszernek egy olyan felhasználóbarát, uniós szintű rendszerré való továbbfejlesztésére, amelyben a halászok jelezhetik az elveszített eszközöket;

37.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a halászeszközök tengeren való hátrahagyásának csökkentésére irányuló stratégiák és tervek kidolgozása terén, például az ETHA-ból, a strukturális alapokból és az európai területi együttműködésből származó támogatás révén, a régiók szükséges mértékű aktív részvétele mellett;

Bioalapú műanyagok, biológiai lebonthatóság és komposztálhatóság

38.  határozottan támogatja, hogy a Bizottság terjesszen elő további egyértelmű szabványokat, harmonizált szabályokat és meghatározásokat a bioalapú tartalomra, a biológiai lebonthatóságra (alapanyagtól független tulajdonság) és a komposztálhatóságra vonatkozóan a fennálló fogalmi zavarok és félreértések tisztázása, illetve a fogyasztók egyértelmű tájékoztatása érdekében;

39.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható biogazdaság előmozdítása hozzájárulhat Európa nyersanyag-behozataltól való függőségének csökkentéséhez; hangsúlyozza a bioalapú és a biológiailag lebomló műanyagok lehetséges szerepét, amennyiben azok az életciklus szempontjából bizonyítottan előnyösek; úgy véli, hogy a biológiai lebonthatóságot megfelelő, valós körülmények között kell értékelni;

40.  hangsúlyozza, hogy a biológiailag lebomló és a komposztálható műanyagok elősegíthetik a körforgásos gazdaságra való átállást, de nem tekinthetők megoldásnak a tengeri hulladék problémájára, és nem igazolhatják az egyszer használatos műanyagok szükségtelen alkalmazását; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű kritériumokat a biológiailag lebomló műanyagokat tartalmazó hasznos termékekre és alkalmazásokra vonatkozóan, beleértve a mezőgazdasági csomagolásokat és alkalmazásokat; további K+F beruházásokat szorgalmaz ezen a területen; hangsúlyozza, hogy a biológiailag lebomló és nem lebomló műanyagokat eltérően kell kezelni a megfelelő hulladékgazdálkodás érdekében;

41.  hangsúlyozza, hogy a bioalapú műanyagok lehetőséget kínálnak az alapanyagok részleges differenciálására, és további K+F beruházásokat szorgalmaz ebben a tekintetben; tudomásul veszi, hogy a piacon már forgalmaznak innovatív bioalapú anyagokat; hangsúlyozza a semleges és egyenlő bánásmód szükségességét a helyettesítő anyagokra vonatkozóan;

42.  szorgalmazza, hogy az oxidatív úton lebomló műanyagokat 2020-ig teljesen tiltsák be az Unióban, mivel az ilyen típusú műanyagok biológiailag nem bomlanak le megfelelően, nem komposztálhatók, negatívan befolyásolják a hagyományos műanyagok újrafeldolgozását, és nem eredményeznek bizonyítható környezeti előnyt;

Mikroműanyagok

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2020-ig vezessen be tilalmat a kozmetikumokban, testápolási termékekben, illetve mosó- és tisztítószerekben található mikroműanyagokra vonatkozóan; továbbá felszólítja az ECHA-t, hogy adott esetében mérlegelje és készítse elő a más termékekhez szándékosan hozzáadott mikroműanyagok betiltását, figyelembe véve, hogy rendelkezésre állnak-e működőképes alternatívák;

44.   felszólítja a Bizottságot, hogy a termékekre vonatkozó jogszabályokban határozzon meg minimumkövetelményeket a mikroműanyagok forrásnál történő kibocsátásának jelentős csökkentése érdekében, különösen a textíliák, gumiabroncsok, festékek és cigarettacsikkek területén;

45.  tudomásul veszi az Operation Clean Sweep programból és a különféle „zéró pelletszóródás” kezdeményezésekből származó bevált gyakorlatot; úgy véli, hogy ezeket a kezdeményezéseket uniós és globális szinten is át lehetne venni;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot mind a makro-, mind a mikroműanyagok forrásait, eloszlását, sorsát és hatásait illetően a szennyvíz- és csapadékvíz-kezelés kapcsán, a víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv folyamatban lévő célravezetőségi vizsgálatának részeként; felhívja továbbá a tagállamok illetékes hatóságait és a Bizottságot a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv teljes körű végrehajtásának és betartásának biztosítására; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a szennyvíziszap-kezelési és víztisztítási technológiákra irányuló kutatásokat;

Kutatás és innováció

47.  üdvözli a Bizottság azon bejelentését, miszerint a Horizont 2020 program keretében további 100 millió eurót fordít az erőforrás-hatékony és körforgásos megoldásokba, például a megelőzési és tervezési lehetőségekbe, a nyersanyagok diverzifikálásába és innovatív újrafeldolgozási technológiákba, köztük a molekuláris és kémiai újrafeldolgozásba, illetve a mechanikus újrafeldolgozás fejlesztésébe való beruházások előmozdítására; hangsúlyozza e tekintetben az induló vállalkozások innovációs potenciálját; támogatja az anyagok körforgásával és különösen – a csomagolóanyagokon túlmenően – a műanyagokkal és műanyagokat tartalmazó anyagokkal kapcsolatos stratégiai kutatási és innovációs programterv kialakítását, amely kijelöli a jövőbeni finanszírozási döntések irányát a Horizont Európa keretében; megjegyzi, hogy megfelelő finanszírozásra lesz szükség a magánberuházások ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek segíthetik a körforgásos gazdaságra való átállás felgyorsítását;

48.  hangsúlyozza a digitális menetrend és a körforgásos gazdaságra vonatkozó menetrend összekapcsolásában rejlő nagy lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az innovációt korlátozó szabályozási akadályokkal, és felhívja a Bizottságot, hogy a lehetséges uniós innovációs megállapodások vizsgálata során tartsa szem előtt a műanyagokkal kapcsolatos stratégiában kitűzött célok elérését és tágabb értelemben a körforgásos gazdaságra vonatkozó menetrendet;

49.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy támogassák az innovatív halászeszközök használatát, ösztönözve a halászokat a régi hálókkal való „kereskedésre”, és hogy a meglévő hálókat szereljék fel okostelefon-alkalmazásokhoz csatlakozó nyomkövetőkkel és érzékelőkkel, valamint rádiófrekvenciás azonosító chipekkel, a hajókat pedig nyomkövetőkkel, hogy a hajóparancsnokok pontosabban nyomon követhessék és szükség esetén kiemelhessék a hálóikat; elismeri azt a szerepet, amelyet a technológia játszhat a műanyaghulladék tengerbe kerülésének megakadályozása terén;

50.  szorgalmazza, hogy a Horizont Európa tartalmazzon egy „műanyagmentes óceánok programot” (Mission Plastic Free Ocean) az innovációnak a tengeri környezetbe kerülő műanyagmennyiség csökkentésére és az óceánokban megtalálható műanyagok begyűjtésére való alkalmazása érdekében; megismétli a tengeri hulladékkal szembeni küzdelemre való felhívásait (beleértve a megelőzést, az óceánokkal kapcsolatos ismeretek bővítését, a műanyagszennyezés és a tengeri hulladék más formái jelentette környezeti kihívások tudatosítását és a tisztítókampányokat, például a hulladékhalászatot és a parttakarításokat), amint arra a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2016. november 10-i „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleménye utal (JOIN(2016)0049); a politikai döntéshozók, az érdekeltek és a szakértők közötti uniós politikai párbeszédre szólít fel a tengeri hulladékkal kapcsolatban;

Globális fellépés

51.  felszólítja az EU-t, hogy lépjen fel kezdeményezőként a műanyagokról szóló globális jegyzőkönyv kidolgozása terén, és biztosítsa, hogy az uniós és globális szintű különféle kötelezettségvállalások integrált és átlátható formában nyomon követhetők legyenek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy játsszanak aktív vezető szerepet abban a munkacsoportban, amelyet az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlése 2017 decemberében hozott létre a tengeri műanyaghulladékkal és a mikroműanyagokkal szembeni küzdelmet célzó nemzetközi válaszlépések kidolgozása céljából; hangsúlyozza, hogy a műanyagszennyezés és a hulladékgazdálkodási kapacitások kérdése az EU külpolitikai keretrendszerének részét kell hogy képezze, mivel az óceánokba kerülő műanyaghulladék nagy része ázsiai és afrikai országokból származik;

52.  felszólít valamennyi uniós intézményt, hogy az EU környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerével együtt a megelőzésre összpontosítsanak, ellenőrizzék belső beszerzési szabályaikat és műanyaghulladék-kezelési gyakorlatukat, és jelentősen csökkentsék műanyaghulladék-termelésüket, különösen az egyszer használatos műanyagok felváltása, csökkentése és korlátozása révén;

°

°  °

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 150., 2018.6.14., 93. o.

(2)

HL L 150., 2018.6.14., 100. o.

(3)

HL L 150., 2018.6.14., 109. o.

(4)

HL L 150., 2018.6.14., 141. o.

(5)

HL L 115., 2015.5.6., 11. o.

(6)

HL L 285., 2009.10.31., 10. o.

(7)

HL L 354., 2013.12.28., 171. o.

(8)

HL C 265., 2017.8.11., 65. o.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0287.

(10)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0004.

(11)

HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(12)

Hátrahagyott, elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök


INDOKOLÁS

Műanyag-szeméttelepekből aranybánya – hogyan?

Körforgásos lehetőségek a környezetünkért, az éghajlatunkért és a gazdaságunkért

1. Mi a tét?

A műanyag fontos és értékes anyag, amely hasznos szerepet tölt be társadalmunkban és gazdaságunkban. Az a mód azonban, ahogyan a műanyagokat napjainkban előállítják és felhasználják, gazdaságtalan és egyben fenntarthatatlan is. A műanyagok végtelen élettartamúak, mégis gyakran egyszeri használatra tervezik azokat. Ráadásul a műanyagok újrafeldolgozásra való begyűjtésének aránya továbbra is igen alacsony. Az Unióban évente előállított mintegy 25,8 millió tonna műanyaghulladék kevesebb mint 30%-át gyűjtik be újrafeldolgozásra. Ez jelentős negatív hatásokat eredményez:

(1)  A környezetet érintő kár: a műanyaghulladék különösen romboló hatással van a tengeri ökoszisztémára, mivel a műanyagok a tengeri hulladék több mint 80%-át teszik ki. Az Európai Unióban évente 150–500 ezer tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe és óceánokba. Ezenfelül átlagosan évi 75–300 ezer tonna mikroműanyag jut a környezetbe az Unió területén;

(2)  Az éghajlatot érintő kár: tanulmányok kimutatták, hogy 1 millió tonna műanyag újrafeldolgozása 1 millió autó forgalomból való kivonásának felel meg(1);

(3)  A gazdaságot érintő kár: a becslések szerint a műanyag csomagolóanyagok értékének 95%-a szivárog el a gazdaságból, ami éves szinten 70–105 milliárd euró veszteséget eredményez;

(4)  Az egészségre gyakorolt lehetséges hatás: a mikroműanyagok és melléktermékeik az élelmiszerláncba is bekerülhetnek, és ennek az emberi egészséget érintő hatásai még tisztázatlanok.

Napjainkban valódi politikai lendület mutatkozik meg a változás előmozdítása és a körforgásos műanyaggazdaságra való átállás irányában. Kína nemrégiben hozott azon döntése, hogy betiltja a műanyaghulladékok behozatalát, valójában lépéskényszerbe hozza az Uniót. Az előadónak szilárd meggyőződése, hogy az EU-nak ezt a tilalmat lehetőségnek kellene tekintenie a belső beruházásra és innovációra, és fel kellene hagynia a műanyaghulladékok problémájának „kiszervezésével”.

Ezt a politikai lendületet Európa polgárai is támogatják. Egy közelmúltban készült Eurobarométer-felmérésből világosan kiderül, hogy a válaszadók jelentős többségét (87%-át) aggasztja a műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatása(2).

„A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című bizottsági közlemény ezért nagyon időszerű, és az előadó üdvözli annak közzétételét. Az előadó az alábbi öt általános kihívásra hívja fel a figyelmet:

•  A műanyagokat a teljes értékláncban fenntartható módon kell kezelnünk;

•  A stratégiának távolabbra kell tekintenie a fenntartható csomagolóanyagoknál, és hajtóerőül kell szolgálnia a teljes értékláncra kiterjedő új, intelligens és körforgásos üzleti és fogyasztási modellek ösztönzéséhez;

•  A Bizottságnak a körforgásos gazdaságra vonatkozóan meg kell határoznia egy 2020 utánra szóló szakpolitikát, amely erőteljes kutatásra és innovációra épül;

•  A műanyagnak rengeteg felhasználási módja van, és „egyenmegoldás” helyett a konkrét helyzethez igazított, gyakran termékspecifikus megközelítés szükséges;

•  Közös kötelezettségvállalásra és fellépésre van szükség az összes érdekelt fél részéről, beleértve az ágazatközi együttműködést is, mégpedig a teljes értékláncban, és el kell érnünk, hogy a műanyaghulladékkal kapcsolatos közös aggodalom közös felelősségvállalássá alakuljon át.

2. Mivel jár ez?

2.1 Az újrafeldolgozásra való tervezéstől a körforgásos gazdaságra való tervezésig

Minden a hulladékok és az anyagok megfelelő kezelésével kezdődik. Az első, meghatározó lépés az, hogy a tagállamok illetékes hatóságai teljes körűen és időben hajtsák végre a hulladékokkal kapcsolatos uniós vívmányokat, beleértve a hulladékokról szóló uniós jogszabályok nemrégiben elfogadott felülvizsgálatakor bevezetett jelentős módosításokat.

Továbbá az előadó támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy 2030-ra az európai piacon forgalomba hozott valamennyi műanyag csomagolás újrafelhasználható vagy újrafeldolgozható legyen. Valamennyi ipari érdekelt félnek konkrét intézkedésekkel kell ezt a törekvést a gyakorlatban is megvalósítania, nem csupán a fogyasztói csomagolások területén, hanem a „business-to-business” ágazatban is, és márkaidentitásukhoz fenntartható és körforgásos üzleti modelleket kell kapcsolniuk.

Továbbá az előadó úgy véli, hogy a civil társadalomnak szerepet kell játszania az iparnak a kötelezettségvállalásaiért való felelősségre vonása terén, és ehhez ideális keretet biztosít a közeljövőben tervezett „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” intézkedéscsomag. Az előadó szerint a holland „csomagolási kapcsolattartó pont” („Meldpunt Verpakkingen”) érdekes és releváns példa, amelyet más tagállamokban is alkalmazni lehetne, mivel a fogyasztókat is bevonja, és az ipart a csomagolások fenntarthatóbbá tételére ösztönzi(3).

Az előadó erőteljesen támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatot tesz a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvben foglalt alapvető követelmények aktualizálására. Sürgeti a Bizottságot, hogy átfogóan alkalmazza az „első a körforgásos gazdaság” elvet, amelynek a nem csomagolási célú műanyagcikkekre is vonatkoznia kell, mégpedig a termékszabványok kidolgozása és a környezettudatos tervezésre vonatkozó jogszabályi keret felülvizsgálata révén.

2.2 Az újrafeldolgozott műanyagok valódi egységes piacának megteremtése

Az újrafeldolgozott műanyagok új termékekben való felhasználása továbbra is alacsony szinten áll: aránya a Bizottság adatai szerint csupán körülbelül 6%. Az előadó négy építőkövet határoz meg a másodlagos műanyagok valódi egységes piacának megteremtéséhez.

1) Minőségi előírások és ellenőrzés

Az újrafeldolgozott műanyagok minősége és az egy adott termék funkcionalitásához szükséges minőség között jelenleg szakadék mutatkozik. Ennek oka a bizalom, az ellenőrzés és az átláthatóság hiánya. Ebben a tekintetben kulcsfontosságú az ellenőrzés, valamint a különféle termékek funkcionalitásának megfelelő újrafeldolgozási fokozatok kidolgozása. Már most rendelkezésre áll egy európai ellenőrzési program, az EuCertPlast.(4) Az előadó azonban úgy véli, hogy a független harmadik felek általi tanúsítás ugyancsak fontos előrelépést jelenthetne. A belga minőségügyi szövetség által kifejlesztett QA-CER tanúsítási rendszer követendő példaként szolgálhat Európa számára(5).

2) Az újrafeldolgozott tartalom ösztönzése

Az előadó üdvözli a vezető ipari szereplők által különféle alkalmakkor az újrafeldolgozott tartalom kapcsán nyilvánosan kifejezett pozitív elköteleződést, de létfontosságúnak tartja, hogy e nyilvános ígéretek konkrét kötelezettségvállalás formájában is megnyilvánuljanak. Azonban ez a pusztán önkéntességre épülő megközelítés nem biztos, hogy elegendő: az előadó úgy véli, hogy bizonyos termékek újrafeldolgozott tartalmára vonatkozóan kötelező szabályokra lehet szükség. Ezt támogathatná a kiterjesztett gyártói felelősség, illetve a hozzáadottérték-adó modulálása.

3) Körforgásos gazdaságra való tervezés a beszerzés területén

A köz- és magánbeszerzések jelentőségüknél fogva képesek ösztönözni az innovációt az üzleti modellekben. A körforgásos beszerzés azonban még mindig inkább kivételnek számít, mintsem szabálynak. Előmozdítása érdekében különféle intézkedéseket lehet tenni, akár uniós szinten is: ide tartozik különösen az innováció és a kutatás ösztönzése és támogatása, valamint a bevált gyakorlatok megosztása. Az Európai Unió létrehozhatna egy körforgásos beszerzéssel kapcsolatos uniós tanulási hálózatot, hogy a különféle (pl. flandriai(6) és hollandiai(7)) „zöld megállapodásokból” származó tanulságokat össze lehessen gyűjteni, és azok segítségül szolgálhassanak a jövőbeni megállapodások során. Továbbá az önkéntes, alulról építkező fellépésekből származó tapasztalatok előkészíthetik az utat a körforgásos közbeszerzésre vonatkozó kötelező szabályok meghatározásához.

4) Hulladékok és vegyi anyagok – kapcsolódási pontok

Végezetül az előadó úgy véli, hogy az újrafeldolgozott műanyagok egységes piacának létrehozásához lényeges lenne összefüggést teremteni a vegyi anyagokra, termékekre és hulladékokra vonatkozó jogszabályok közötti kapcsolódási pontokról szóló bizottsági közleménnyel. Az előadó különösen úgy véli, hogy az importált anyagok ellenőrzésének fokozása elengedhetetlen, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy az aggodalomra okot adó anyag jelenléte nem használható általános kifogásként a hulladékok konkrét, jól meghatározott és biztonságos célból történő újrafeldolgozásának eleve történő kizárására.

2.3 A műanyaghulladék képződésének megelőzése

1) Egyszer használatos termékek

A tengeri hulladék több mint 80%-a műanyagokból származik, és ennek felét egyszer használatos műanyagok teszik ki. E számok indokolják a fellépést az ilyen, egyszer használatos árucikkekkel kapcsolatban. Az előadó ezért támogatja az egyszer használatos műanyagok külön szabályozását a tengeri hulladék csökkentése érdekében. Ehhez olyan keretre van szükség, amely a tagállami illetékes hatóságok számára lehetséges intézkedéseket kínál, tiszteletben tartja az egységes piac integritását, kézzelfogható pozitív környezeti hatással jár, és biztosítja a szükséges funkcionalitást a fogyasztók számára.

Az előadó hangsúlyozza, hogy különféle módszerek léteznek a magas begyűjtési és újrafeldolgozási arány elérésére és a hulladék csökkentésére, többek között a betétdíjas rendszerek és a kiterjesztett gyártói felelősség. Rámutat, hogy egy adott rendszer kiválasztása továbbra is a tagállami illetékes hatóság hatáskörébe tartozik, amely figyelembe veszi a helyi sajátosságokat, és gondoskodik arról, hogy ez ne veszélyeztesse a már meglévő, jól teljesítő és költséghatékony rendszerek működését. Azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy a költségvetési politika tagállami hatáskörben marad, ezért ellenzi az uniós szintű műanyagadó bevezetését az Unió potenciális saját bevételforrásaként.

2) Bioműanyagok

Számos fogalmi zavar és félreértés létezik a bioműanyagokkal kapcsolatban, amelyek magukban foglalják a biológiailag lebomló, komposztálható és bioalapú műanyagokat. Az előadó ezért támogatja, hogy a Bizottság terjesszen elő egyértelmű, harmonizált szabályokat mind a bioalapú tartalomra, mind a biológiai lebonthatóságra vonatkozóan.

A biológiailag lebomló műanyagok támogathatják a körforgásos gazdaságra való átállást, de nem tekinthetők univerzális megoldásnak a tengeri hulladék problémájára. Az előadó ezért felszólítja a Bizottságot, hogy állítsa össze a biológiailag lebomló műanyagokat tartalmazó hasznos termékek és alkalmazások jegyzékét, egyértelmű kritériumok alapján.

Ezenfelül a bioalapú műanyagok részei lehetnek egy szélesebb körű megoldásnak, mivel lehetőséget kínálnak az alapanyagok részleges differenciálására, így csökkenthetik az EU harmadik országok erőforrásaitól való függését. Az előadó úgy véli, hogy további K+F beruházásokra van szükség ezen a területen az innováció fellendítéséhez.

Továbbá az előadó szorgalmazza az oxidatív úton lebomló műanyagok teljes körű betiltását, mivel az ilyen típusú műanyagok biológiai lebomlása nem biztonságos, ezért nem eredményeznek bizonyítható környezeti előnyt.

3) Mikroműanyagok

Az előadó véleménye szerint a legköltséghatékonyabb megoldás az, ha a mikroműanyagok használatának problémájával már a forrásnál foglalkoznak. Ezért szorgalmazza a termékekhez – például kozmetikumokhoz és tisztítószerekhez – szándékosan hozzáadott mikroműanyagok betiltását, amely anyagok kiváltására működőképes alternatívák állnak rendelkezésre. Egyes tagállamokban, például az Egyesült Királyságban a közelmúltban bevezették a műanyag mikroszemcsék leöblítendő kozmetikumokban való felhasználását tiltó jogszabályokat, ami mutatja, hogy ez lehetséges.

Az előadó továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy a termékekre vonatkozó jogszabályokban határozzon meg minimumkövetelményeket a mikroműanyagok forrásnál történő kezelésére, különösen a textíliák, gumiabroncsok, festékek és cigarettacsikkek területén. Úgy véli, hogy a textilmosási eljárásokban használt mikroműanyagok hatásának csökkentésével foglalkozó MERMAIDS Life+ projekt(8) eredményei érdekes tanulságokkal szolgálhatnak e tekintetben.

2.4 Innováció

Ha az Unió új műanyaggazdaságot szeretne kialakítani, a sikerhez elengedhetetlen az innováció, a kutatás-fejlesztés és az infrastrukturális beruházások. Bizakodásra ad okot a Bizottság azon bejelentése, miszerint további 100 millió eurót fordít a körforgásos megoldásokba való beruházások előmozdítására a Horizont 2020 keretében. Az előadó támogatja a műanyagokkal kapcsolatos stratégiai kutatási és innovációs programterv kidolgozását, amelynek a 2020 utáni időszakra is ki kell terjednie.

Az előadó ezenkívül meg van győződve arról, hogy az innovációs programterv részét kell képeznie a kémiai újrafeldolgozásnak, valamint a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási (CCU) eljárásoknak, amelyek a szén-dioxidot használják alapanyagként. Arra is felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is hasznosítsa a meglévő innovációs klaszterek, például a flamand Catalisti(9) tapasztalatait.

2.5 Globális fellépés

A műanyaghulladék problémáját célzó innovatív és költséghatékony megoldások nemzetközi szinten gyorsan fejlődnek. Ha az EU a körforgásos gazdaság globális menetrendjének vezető szereplője kíván lenni és szeretne változást elérni, akkor az élvonalba kell állnia és kezdeményezőként kell fellépnie a műanyagokról szóló globális jegyzőkönyv kidolgozása terén. Az előadó ezért felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon egy olyan eszközt, amellyel a különféle kötelezettségvállalások integrált és átlátható formában nyomon követhetők.

3. Következtetés

A Kína által bevezetett műanyaghulladék-behozatali tilalom óriási lehetőséget kínál az Uniónak az átalakulás előmozdítására és a körforgásos műanyaggazdaságra való átállásra. Ezt a lendületet ki kell használnunk a beruházásokra és az innovációra. Ha sikerül egy olyan holisztikus szemléletet kialakítanunk, amely a körforgásos üzleti és fogyasztási modellek révén a teljes értékláncot lefedi, ebből valamennyi érintett fél csak nyerhet. Így változtathatjuk a műanyag-szeméttelepeket aranybányává.

(1)

Please see http://presse.ademe.fr/wp-content/uploads/2017/05/FEDEREC_ACV-du-Recyclage-en-France-VF.pdf

(2)

468. sz. Eurobarométer tematikus felmérés, „Attitudes of European citizens towards the environment” (Az európai polgárok környezethez való hozzáállása), 2017. október.

(3)

https://meldpuntverpakkingen.nl/

(4)

https://www.eucertplast.eu/

(5)

http://www.bqa.be/files/uploads/Audits/2016_BQA_folder_QA-CER.pdf

(6)

http://vlaanderen-circulair.be/nl/onze-projecten/detail/green-deal-circulair-aankopen

(7)

https://mvonederland.nl/green-deal-circulair-inkopen

(8)

http://life-mermaids.eu/en/

(9)

http://catalisti.be/


VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (2.7.2018)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról

(2018/2035(INI))

A vélemény előadója:John Flack

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel hatalmas mennyiségű műanyag és mikroműanyag kerül hulladékként a tengerbe, ahol a vízben lebomlanak, majd később bejutnak az élelmiszerláncba, és a mérgező vegyületeket számos különféle tengeri élőlény nyeli le, e vegyületek pedig a tengerek biológiai erőforrásainak mérgezését és pusztulását okozhatják, valamint az emberi egészségre is közvetlen hatással lehetnek; mivel a tengeri műanyaghulladék a halászeszközök hatékonyságát is befolyásolhatja, és e hatás a kisüzemi halászat esetében még nagyobb, és gazdasági problémákat okoz;

B.  mivel a tengeri műanyaghulladék problémája olyan globális kihívás, amely csak nemzetközi együttműködés révén küzdhető le;

C.  mivel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának Környezetvédelmi Közgyűlése a 2016. május 23–27-i ülésén elfogadott 11. számú határozatában elismerte, hogy „a műanyaghulladék és a mikroműanyagok jelenléte a tengeri környezetben egy gyorsan súlyosbodó komoly globális probléma, amelyre sürgősen globális választ kell találni, figyelembe véve a termékek életciklus-alapú megközelítését”;

D.  mivel ugyanez a határozat arra ösztönözte a termékek gyártóit és másokat, hogy „szüntessék meg vagy csökkentsék az elsődleges mikroműanyag-részecskék felhasználását a termékekben”; mivel az Egyesült Államokban és Kanadában már betiltották a mikroműanyagok használatát bizonyos testápolási termékekben; mivel több tagállam értesítette a Bizottságot a mikroműanyagok egyes kozmetikumokban való betiltására irányuló jogszabálytervezetekről, és mivel a Bizottság kérte az Európai Vegyianyag-ügynökséget, hogy korlátozza a szándékosan hozzáadott mikroműanyagok felhasználását; mivel a Tanács szintén felszólította a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket különösen a kozmetikumokból, valamint a mosó- és tisztítószerekből származó mikroműanyagokkal kapcsolatban; mivel a fogyasztók körében jelentős zavar tapasztalható a műanyagokkal kapcsolatos terminológiát, különösen a bioműanyagok és a biológiai úton lebomló, illetve bioalapú műanyagok fogalmát illetően, és a műanyagokkal kapcsolatos stratégia teljesítése érdekében létfontosságú a műanyaggyártók által nyújtott egyértelmű tájékoztatás;

E.  mivel a Bizottság elkötelezett az iránt, hogy adott esetben a környezettudatos tervezésről szóló irányelv(1) keretében olyan termékkövetelményeket dolgozzon ki, amelyek figyelembe veszik a mikroműanyagokat, továbbá az ökocímkére és a zöld közbeszerzésre vonatkozó követelmények keretében már kidolgozott a műanyagok újrafeldolgozhatóságának javítását célzó kritériumokat;

F.  mivel a tengerben található műanyagok problémájának kezelése nem választható el a műanyagokra vonatkozó általános stratégiától; mivel a halászati ellenőrzésről szóló rendelet(2) 48. cikke, amely az elveszített halászeszközök kiemelését elősegítő intézkedéseket tartalmaz, egy lépést jelent a megfelelő irányba, de hatálya túlságosan korlátozott, mivel lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a halászhajók túlnyomó többségét mentesítsék e kötelezettség alól, és a bejelentési követelmények bevezetése továbbra is hiányosságokat mutat;

G.  mivel a tagállamok aláírták a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményt (MARPOL-egyezmény), és törekedniük kell az egyezmény rendelkezéseinek teljes körű végrehajtására;

H.  mivel a fantomhalászat esetében az elveszített vagy hátrahagyott, biológiailag nem lebomló halászhálókba, halcsapdákba és horgászzsinórokba a tengeri élőlények beleakadnak, belegabalyodnak, illetve ezek az eszközök a sérülésüket, éhenhalásukat és pusztulásukat okozzák; mivel a „fantomhalászat” jelenségének oka a halászeszközök elveszítése, illetve hátrahagyása; mivel a halászati ellenőrzésről szóló rendelet előírja az eszközök kötelező jelölését, valamint az elveszített halászeszközök bejelentését és azok kiemelését; mivel egyes halászok ezért saját kezdeményezésükből visszahozzák a kikötőbe a tengerből kiemelt elveszített hálókat;

I.  mivel, jóllehet nehéz értékelni, hogy az akvakultúra pontosan milyen mértékben járul hozzá a tengeri hulladékhoz, a becslések szerint a tengeri hulladék 80%-át műanyagok és mikroműanyagok alkotják, és ezen tengeri műanyaghulladék 20–40%-a részben a tengeren végzett emberi tevékenységekkel, többek között a kereskedelmi és üdülőhajók üzemeltetésével függ össze – míg a hulladék többi része a szárazföldről kerül a tengerbe –, és mivel a FAO egy nemrégiben készült tanulmánya(3) szerint ennek körülbelül 10%-a elveszített vagy eldobott halászeszközökből származik; mivel az elveszített vagy eldobott halászeszközök a tengeri műanyaghulladék egyik összetevőjét jelentik, és a becslések szerint az óceánba kerülő műanyagok 94%-a a tengerfenéken köt ki, ezért szükséges az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot (ETHA) felhasználni annak érdekében, hogy a halászok közvetlenül részesülhessenek a „tengeri hulladék halászatára” irányuló programokban kifizetések, illetve egyéb pénzügyi és anyagi ösztönzők révén;

1.  üdvözli a Bizottságnak „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című közleményét (COM(2018)0028), amely a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet(4) támogatja, amelynek célja az európai tengervizek jó környezeti állapotának elérése; azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 2017. évi értékelése és végrehajtási jelentése nem terjed ki a halászati ellenőrzésről szóló rendelet 48. cikke (3) bekezdésének végrehajtására, amely az elveszített halászeszközök kiemelésével és jelentésével kapcsolatban állapít meg kötelezettségeket; hangsúlyozza, hogy részletes értékelést kell készíteni a halászati ellenőrzésről szóló rendelet követelményeinek a halászeszközök tekintetében történő végrehajtásáról;

2.  hangsúlyozza, hogy a tengeri hulladék problémájának megértéséhez és kezeléséhez számos, egymással összefüggő és ambiciózus többszintű fellépés szükséges, ezért felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze a tengeri szennyezés különböző formáinak csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, és fokozzák a műanyaggal szembeni globális intézkedéseket, összhangban a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel (14. fenntartható fejlesztési cél); rámutat, hogy az erőfeszítések magukban foglalhatnak a hulladék tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásával kapcsolatos figyelemfelhívó kampányokat és programokat, a biológiailag lebomló/komposztálható halászhálók használatának lehetőségét vizsgáló kutatásokat, a halászoknak szóló oktatási projekteket, a műanyagok és egyéb tárgyak tengerfenékről való eltávolítását célzó egyedi közprogramokat, valamint a halászeszközök gyártóit terhelő kiterjesztett felelősség mint megoldás életképességének vizsgálatát;

3.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy támogassák a tengeri hulladéknak a – lehetőség szerint halászhajók közreműködésével történő – összegyűjtésére irányuló terveket, és hozzanak létre kikötői tengerihulladék-átvételi és -lerakási létesítményeket, valamint az elhasználódott hálók újrafeldolgozását biztosító rendszert; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a FAO halászeszközök jelölésére vonatkozó önkéntes iránymutatásának ajánlásait, szorosan együttműködve a halászati ágazattal a fantomhalászat elleni küzdelem érdekében;

4.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a régióknak többet kell tenniük a halászeszközök tengeren történő elveszítésének csökkentését célzó stratégiák és tervek kidolgozása terén, és hogy az ETHA-támogatást fel kell használni a tengeri hulladék összegyűjtése és eltávolítása, illetve az eszköz-újrafeldolgozási rendszerek és a szükséges infrastruktúra létrehozása érdekében; ösztönzi a tagállamokat és a régiókat – az ETHA-val összefüggésben –, hogy nyújtsanak be javaslatokat a „Horizont 2020” program keretében; rámutat, hogy a tagállamok megfontolhatnák egy önkéntes bónuszrendszer bevezetését a műanyaghulladékot, illetve az elveszített vagy leselejtezett hálókat visszahozó halászok számára; határozottan ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak több támogatást a meglévő kezdeményezésekhez, amelyek e globális kihívás kezelésére irányulnak, mint például a „Fishing for litter”, az „Oceana”, a „Surfrider Foundation”, a „Plastic Oceans Foundation”, a „Mission Blue” kezdeményezés és a „One world, one ocean” kezdeményezés;

5.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy támogassák az innovatív halászeszközök használatát, ösztönözve a halászokat a régi hálókkal való „kereskedésre”, és a meglévő hálókat szereljék fel okostelefon-alkalmazásokhoz csatlakozó nyomkövetőkkel és érzékelőkkel, valamint rádiófrekvenciás azonosító chipekkel, a hajókat pedig nyomkövetőkkel, hogy a hajóparancsnokok pontosabban nyomon követhessék és szükség esetén kiemelhessék a hálóikat; elismeri azt a szerepet, amelyet a technológia játszhat a műanyaghulladék tengerbe kerülésének megakadályozása terén;

6.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy javítsák a tengerben található hulladékkal kapcsolatos adatgyűjtést egy olyan uniós szintű kötelező digitális bejelentési rendszer létrehozása és bevezetése révén, amely megkönnyíti az egyes halászhajók által elveszített eszközök kiemelését, illetve felhasználva a regionális adatbázisok adatait egy, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal által kezelt európai adatbázisban való információmegosztás céljára, vagy a SafeSeaNet rendszernek egy olyan felhasználóbarát, uniós szintű rendszerré való továbbfejlesztésére, amelyben a halászok jelezhetik az elveszített eszközöket;

7.  a mikroműanyagok káros hatással vannak a halállományra, a biológiai sokféleségre és az emberi egészségre; ezért felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa és támogassa olyan kapacitások kialakítását, amelyek képesek kimutatni és ellenőrizni a mikroműanyag-szennyezettséget a kereskedelmi forgalomban lévő halakban, tengeri eredetű élelmiszerekben, valamint a tengeri környezetben és annak biológiai erőforrásaiban; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el élelmiszer-biztonsági kockázatelemzési keretrendszereket a fogyasztókat fenyegető veszélyek és kockázatok értékelésére; felhívja a Bizottságot, hogy – a helyettesítés elvével, illetve a műanyagokkal kapcsolatos stratégiára nézve kockázatot jelentő anyagok korlátozására vonatkozó REACH-eljárásokkal összhangban – sürgősen folytassa le a Tanács által kért eljárást a szándékosan hozzáadott mikroműanyagok használatának korlátozására vonatkozóan, és ennek érdekében kérje fel az Európai Vegyianyag-ügynökséget az uniós szintű szabályozási intézkedés tudományos alapjának áttekintésére a mikroműanyagok bizonyos termékekben, például kozmetikumokban, testápolási termékekben, tisztítószerekben és festékekben való használatának fokozatos csökkentése és idővel teljes betiltása érdekében; hangsúlyozza a mikroműanyag- és nanoműanyag-szennyeződés következményei, illetve a szennyezésnek a halászatra, az akvakultúrára és a tengeri eredetű élelmiszerek ellátási láncára gyakorolt hatása kapcsán érintett tagállamok, nemzeti és regionális hatóságok, ágazati szereplők és érdekelt felek közötti együttműködés fontosságát.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.6.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Clara Eugenia Aguilera García, Renata Briano, David Coburn, Richard Corbett, Linnéa Engström, João Ferreira, Sylvie Goddyn, Mike Hookem, Carlos Iturgaiz, Werner Kuhn, António Marinho e Pinto, Gabriel Mato, Norica Nicolai, Liadh Ní Riada, Ulrike Rodust, Remo Sernagiotto, Ricardo Serrão Santos, Isabelle Thomas

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Izaskun Bilbao Barandica, Giuseppe Ferrandino, John Flack, Seán Kelly, Verónica Lope Fontagné, Ana Miranda

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

20

+

ALDE

Izaskun Bilbao Barandica, Norica Nicolai

ECR

John Flack, Remo Sernagiotto

EFDD

David Coburn, Mike Hookem

GUE/NGL

Liadh Ní Riada

PPE

Carlos Iturgaiz, Seán Kelly, Werner Kuhn, Gabriel Mato

S&D

Clara Eugenia Aguilera García, Renata Briano, Richard Corbett, Ulrike Rodust, Ricardo Serrão Santos, Isabelle Thomas

VERTS/ALE

Marco Affronte, Linnéa Engström, Ana Miranda

0

-

 

 

1

0

ENF

Sylvie Goddyn

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

HL L 285., 2009.10.31., 10. o.

(2)

HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(3)

Hátrahagyott, elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök

(4)

HL L 164., 2008.6.25., 19. o.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

10.7.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

57

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Catherine Bearder, Ivo Belet, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Seb Dance, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Bas Eickhout, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Karin Kadenbach, Urszula Krupa, Giovanni La Via, Jo Leinen, Peter Liese, Valentinas Mazuronis, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Rory Palmer, Massimo Paolucci, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, John Procter, Julia Reid, Frédérique Ries, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Adina-Ioana Vălean, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Guillaume Balas, Anja Hazekamp, Jan Huitema, Merja Kyllönen, Alojz Peterle, Christel Schaldemose, Keith Taylor

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Zoltán Balczó, Marc Joulaud, Stanisław Ożóg


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGNÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

57

+

ALDE

Catherine Bearder, Jan Huitema, Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Frédérique Ries

ECR

Mark Demesmaeker, Arne Gericke, Urszula Krupa, Stanisław Ożóg, Bolesław G. Piecha, John Procter

EFDD

Piernicola Pedicini

ENF

Sylvie Goddyn

GUE/NGL

Stefan Eck, Anja Hazekamp, Merja Kyllönen

NI

Zoltán Balczó

PPE

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Birgit Collin-Langen, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Marc Joulaud, Giovanni La Via, Peter Liese, Miroslav Mikolášik, Alojz Peterle, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Adina-Ioana Vălean

S&D

Guillaume Balas, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Jo Leinen, Susanne Melior, Rory Palmer, Massimo Paolucci, Pavel Poc, Christel Schaldemose, Daciana Octavia Sârbu, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE

Marco Affronte, Margrete Auken, Bas Eickhout, Davor Škrlec, Keith Taylor

1

-

EFDD

Julia Reid

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2018. augusztus 29.Jogi nyilatkozat