Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2004/2214(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0164/2005

Előterjesztett szövegek :

A6-0164/2005

Viták :

PV 07/06/2005 - 5

Szavazatok :

PV 07/06/2005 - 6.10

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2005)0219

Elfogadott szövegek
PDF 134kDOC 81k
2005. június 7., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Európai uniós cselekvési terv a terrorizmus ellen
P6_TA(2005)0219A6-0164/2005

Az Európai Parlament ajánlása az Európai Tanács és a Tanács számára az EU terrorizmus elleni cselekvési tervéről (2004/2214(INI))

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Antoine Duquesne által az ALDE/ADLE csoport nevében a Tanácsnak benyújtott, az EU terrorizmus elleni felülvizsgált cselekvési tervéről/munkatervéről szóló ajánlás iránti javaslatra (B6-0071/2004),

–   tekintettel az európai alkotmányt létrehozó szerződésre, és különösen annak I-3., I-2., I-9., II-62., II-63., II-64., II-67., II-82., II-107., II-108., II-109., II-110., III-257., III-261., III-271., III-272., III-273., III-274., III-275. és III-276. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikkére, valamint V. címére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés VI. címére, és különösen 29., 30., 31., 32., 34., 39. és 42. cikkére,

–   tekintettel az 1950. november 4-én Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre és az azt módosító 11. sz. jegyzőkönyvre, különösen annak 3., 5., 6., 8., 9. és 10. cikkére,

–   tekintettel az 1948. december 10-én aláírt Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 1., 2., 3., 5., 7., 12., 13. és 19. cikkére,

–   tekintettel a tizenkét terrorizmus elleni ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel Nemzetközi Büntetőbíróságnak az ENSZ meghatalmazottak diplomáciai konferenciája által 1998. július 17-én elfogadott, római alapokmányára,

–   tekintettel az Európai Tanács 2001. szeptember 21-i rendkívüli brüsszeli ülésén elfogadott terrorizmus elleni cselekvési tervre,

–   tekintettel az állam- és kormányfők 2001. október 19-i genti nem hivatalos ülésének nyilatkozataira,

–   tekintettel az Európai Tanács 2001. december 14–15-i laekeni ülésének következtetéseire,

–   tekintettel a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatra(1) ,

–   tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra(2) ,

–   tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározatra(3) ,

–   tekintettel a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatra(4) ,

–   tekintettel a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározatra(5) ,

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. március 25-26-i brüsszeli ülésének következtetéseire,

–   tekintettel a Club de Madrid által 2005. március 8–11-én a spanyol fővárosban a demokrácia, terrorizmus és biztonság tárgyában rendezett nemzetközi csúcstalálkozó következtetetéseire,

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. március 25-i, terrorizmus elleni küzdelemről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. június 17–18-i brüsszeli ülésének következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. június 17–18-i ülésén elfogadott, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló felülvizsgált EU cselekvési tervre/menetrendre,

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. november 4–5-i brüsszeli ülésének következtetéseire,

–   tekintettel a brüsszeli Európai Tanács által 2004. november 4–5-én elfogadott, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének az Európai Unióban történő erősítéséről szóló hágai programra(6) ,

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. december 16–17-i brüsszeli ülésének következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére és 94. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, és a Külügyi Bizottság véleményére (A6–0164/2005),

A.   mivel az emberi jogok vitathatatlanok, oszthatatlanok és nem ruházhatók át, továbbá a demokrácia legfontosabb feladata az állampolgárok szabadságának és alapvető jogainak védelme, és a terrorizmus elleni küzdelem nevében nem lehet olyan jogszabályt kidolgozni, amely e céllal ellentétes következményekkel járhat,

B.   mivel az alapvető jogok védelme és előmozdítása az európai demokrácia alapját képezi, és az EU terrorizmus elleni cselekvési terve megállapításának elengedhetetlen feltétele,

C.   mivel a terrorizmus másrészről az alapvető szabadságjogok elleni támadás, káros polarizációt gerjeszt és magát a demokráciát kívánja lerombolni erőszakos eszközökkel, miközben az emberek békés és szabad élethez való jogát megsemmisítő környezetet teremt,

D.   mivel a terrorcselekmények, bármilyen formát is öltenek, alapvetően az állampolgároknak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában elismert jogai és szabadságai, valamint a demokrácia és a jogállamiság ellen irányuló közvetlen támadások,

E.   mivel a terrorizmus az egyik legkomolyabb fenyegetés a demokrácia ellen, az európai állampolgárok számára az egyik legnagyobb problémát jelenti, és súlyosan sérti az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt szabadságjogokat,

F.   mivel a terrorizmus veszélye ma már nem korlátozódik meghatározott földrajzi területekre, tekintve hogy az erőszakos cselekmények és terrorcselekmények elkövetésére a terrorista szervezetek határokon átnyúló hálózatokat tudnak felhasználni, amelyek egyidejűleg képesek megsemmisítő hatást kiváltani különböző országokban,

G.   mivel egyetlen tagállam sem tud egyedül küzdeni a terrorizmust ellen, és ezen a téren közös együttmüködésen alapuló interoperatív politikára van szükség,

H.   mivel a terrorizmus elleni küzdelem megköveteli a jogállamiság és az Európai Unió valamennyi eszközének alkalmazását,

I.   mivel az EU belső és külső biztonságpolitikája ki kell hogy egészítse egymást, és egymással koherensnek kell lenniük, aminek az intézményei működésében is tükröződnie kell,

J.   mivel a terrorizmus legyőzésének és a szélsőségesség és az intolerancia elleni küzdelemnek a legjobb módja az emberi jogok előmozdítása; mivel fel kell lépni az erőszak mint a politikai, gazdasági, társadalmi, vagy bármilyen egyéb típusú konfliktusok megoldási módja ellen, valamint elő kell mozdítani az erőszak elutasítására irányuló oktatási tevékenységeket,

K.   mivel az a tény, hogy Európában és világszerte a terrorizmus különféle formái egymás mellett léteznek, létfontosságúvá teszi külön intézkedések megtételét az egyes formák elleni hathatós küzdelem érdekében,

L.   mivel Európa elkötelezett a demokrácia alapelvei és értékei iránt, és a dinamikus civil társadalom stratégiai szerepet játszik a szélsőséges ideológiák elleni fellépésben, valamint a szolidaritás és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartásának támogatásában,

M.   mivel a spanyol kormány által a francia kormány közreműködésével folytatott terrorizmus elleni politika a hatékony együttműködés példája ezen a területen,

N.   mivel a terrorizmus elleni küzdelemben intézkedéseket kell hozni, konkrétan a konfliktusokkal és megosztottsággal sújtott társadalmakban a béketeremtést és közvetítést célzó új kezdeményezések ösztönzése révén, olyan hosszú távú, támogatási kereskedelmi és befektetési politikák elfogadásán keresztül, amelyek elősegítik a szegénység felszámolására irányuló küzdelmet, és lehetővé teszik a demokratikus intézmények, valamint a nemzeti és globális átláthatóság megszilárdulását olyan kezdeményezéseken keresztül, amelyek hozzájárulhatnak ezen célok eléréséhez,

O.   mivel hatékony európai választ a terrorizmus elleni küzdelemben csak a demokrácia, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok teljes mértékű tiszteletben tartása tud garantálni,

P.   mivel a terroristák által elkövetett gyilkosságok, kínzások, üldözések, emberrablások és fenyegetések olyan elítélendő és aljas emberi cselekedetek, amelyeket semmilyen módon nem lehet igazolni; mivel cselekedeteik minden erkölcsi, ok-okozati vagy politikai megfontolásból való kizárása a legyőzésük elengedhetetlen eszköze, ami nem zárja ki a azon környezet és körülmények vizsgálatát, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy terroristák legyenek, illetve az ezzel kapcsolatos fellépést,

Q.   mivel az EU már kifejezte szolidaritását a terrorizmus áldozataival, legfőképpen az alábbiakon keresztül:

   a 2004. március 25-i nyilatkozat, amelyben az Európai Tanács március 11-ét a terrorizmus áldozatainak európai napjává nyilvánította;
   a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/80/EK irányelv(7) elfogadása;
   kísérleti program létrehozása 2004-ben a terrorizmus áldozatai és családtagjaik pszichológiai, orvosi és társadalmi segítésére irányuló projektek finanszírozására;
de szükség van ezen intézkedések bővítésére és aktualizálására,

R.   mivel a terrorizmus áldozatai hivatkozási pontként szolgálnak a demokrácia számára, és az állami szerveknek kellő figyelmet kell fordítaniuk rájuk, és garantálniuk kell, hogy az áldozatokra tekintettel lesznek ott, ahol az őket akaratuk ellenére résztvevőkké tevők elleni küzdelem érdekében döntéseket hoznak,

S.   mivel az Európai Unió népeinek képviselőjeként az Európai Parlament nyilvános és átlátható módon felülvizsgálja az EU terrorizmus elleni intézkedéseinek hatékonyságát, és ennek értelmében fokozott párbeszédre törekszik a nemzeti parlamentekkel,

1.   a következő ajánlásokat intézi az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz az Európai Unió előzőekben említett, felülvizsgált cselekvési tervének/munkatervének végrehajtásához a terrorista fenyegetés elleni küzdelem érdekében:

   a) hozzon létre egy, a terrorizmus elleni európai koordinátor közvetlen irányítása alá és hatáskörébe tartozó európai egységet, amely a terrorizmus áldozatainak segítéséért felelős; ez az egység hivatkozási pont lenne az európai politika számára e tekintetben, és célja az áldozatok összefogása, meghallgatása, tájékoztatása és támogatása, valamint azon intézkedések végrehajtásának előmozdítása lenne, amelyek a sikeres működéséhez szükségesek; a Bizottság és a terrorizmus elleni európai koordinátor évente beszámol az Európai Parlament előtt tevékenységükről; a Parlament értékeli ezt a jelentést és adott esetben javaslatot tesz a szükségesnek tartott intézkedésekre;
   b) javasolják az Európai Uniónak és a tagállamoknak, hogy támogassák az ENSZ keretein belül a terrorizmus globális meghatározására irányuló, folyamatban levő erőfeszítéseket, továbbá a lehető legrövidebb időn belül fogadják el a nemzetközi terrorizmusról szóló globális egyezményt; egyúttal a tagállamokban elkövetett terrorista bűntettek elévülhetetlenségét is szorgalmazza, tükrözve a nemzetközi közösség helytelenítését, amely ezeket az emberiség ellen elkövetett legsúlyosabb és legelfogadhatatlanabb bűntettek közé sorolja;
   c) az európai alkotmányt létrehozó szerződés szellemében mozdítsák előre a nemzeti hatóságok és államügyészségek, valamint az Eurojust közötti együttműködést, hogy valamennyi súlyos, határokon átnyúló bűncselekmény, különösen a terrorista bűncselekmények elkövetőit és bűnrészeseit felderítsék, üldözzék és elítéljék, és teremtsék meg a jogi feltételeit annak, hogy e célok végrehajtása érdekében lehetővé váljon egy európai ügyészségi hivatal létrehozása;
   d) támogassák az Europol átalakítását az Európai Parlament és a Tanács demokratikus ellenőrzése, valamint a Bíróság hatásköre alá tartozó európai uniós szervvé és ennek érdekében még az európai alkotmányt létrehozó szerződés hatálybalépése előtt állapítsák meg az Europol munkájához szükséges egységes jogalapot;
   e) biztosítsanak elsőbbséget azon eszközök megerősítésének, amelyek a tagállamok hírszerző szerveinek egymás között és az Europollal folytatott megelőző információcseréjét szolgálják, mindenkor tiszteletben tartva az adatvédelem elveit; mozdítsák elő az Europol és Eurojust közötti információcsere és együttműködés mechanizmusait, konkrétan meghatározva a két szerv közötti együttműködés formáit;
   f) a Bizottság javaslata alapján fogadjanak el egy határozatot, amely a terrorizmus elleni európai koordinátort a Bizottságba helyezi át, valamint az európai koordinátor tevékenységének hatékony parlamenti ellenőrzéséről rendelkezik;
   g) követeljék a Bizottságtól, hogy kövesse nyomon, hogy az EU által elfogadott valamennyi terrorizmus elleni jogi eszközt átültettek-e a nemzeti jogba, illetve teljes mértékben és pontosan végrehajtották-e, valamint rendszeres időközönként állítson össze listát azokról a tagállamokról, amelyek még nem ültették át ezeket az intézkedéseket a nemzeti jogba;
   h) 2005 végéig az Európai Parlamenttel egyeztetve készítsenek részletes értékelést a terrorizmus elleni felülvizsgált cselekvési terv/munkaterv végrehajtásáról azzal a céllal, hogy megállapítsák a végrehajtás és a hatékonyság mértékét a kollektív biztonság és az egyéni szabadság kettős szempontjából; ez az értékelés figyelembe kell hogy vegye az elfogadott intézkedések hatékonyságát és arányosságát, továbbá az esetleges újabb fejleményeket, és éves rendszerességgel kell hogy elkészüljön;
   i) végezzenek vizsgálatot olyan új jogi eszközök kialakításáról és bevezetéséről, amelyek lehetővé teszik a terrorista tevékenységek finanszírozására szolgáló olyan források gyűjtésének és elosztásának hatékonyabb üldözését, amelyeket jogszerűen működő pénzügyi intézmények bevonásával mozgatnak;
   j) kötelezzék valamennyi tagállamot, hogy írják alá és erősítsék meg a nemzetközi terrorizmus elleni 12 létező egyezményt; fogadják el az OECD által kidolgozott, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre irányuló nyolc külön ajánlást; és követeljék ezt meg minden olyan harmadik országtól, amellyel az Európai Unió kapcsolatot tart fenn;
   k) kérjék fel a Bizottságot, hogy azonosítsa és tanulmányozza a tagállamokban és harmadik országokban a terroristaellenes politikákkal és a radikalizálódás megelőzésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat, amelyek a Bizottság stratégiájának kialakításához alapot nyújthatnak;
  l) dolgozzanak ki a médiával együtt oktatási programokat, az alábbi célokból:
   az erőszak valamennyi formájának, különösen a terrorizmusnak az elítélése,
   küzdelem a faji, vallási és ideológiai gyűlölet kialakulását elősegítő, illetve annak táptalajául szolgáló környezet ellen;
   m) az európai alkotmányt létrehozó szerződéssel és az EU-Szerződés 42. cikkével összhangban ösztönözzék a tagállamokat egy olyan határozat elfogadására, amelynek értelmében az EU-Szerződés 29. cikke szerinti, a terrorizmus elleni és határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelemre vonatkozó jogi aktusokat belefoglalják az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címébe, és azok az Európai Parlamenttel való együttdöntési eljárás, valamint a Tanácsban minősített többséggel történő szavazás hatálya alá, illetve a Bíróság hatáskörébe tartoznak;
   n) tekintsék a terrorizmus elleni küzdelmet az Unió egyik prioritásának és az európai biztonsági stratégia keretén belüli külpolitikai intézkedések kulcsfontosságú részének, magát a terrorizmust pedig a demokrácia, a jogállamiság, az Európai Unió alapjogi chartája, valamint az ENSZ alapokmánya elleni fenyegetésnek;
   o) ezen belső és külső prioritást tegyék teljesen egyértelművé harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban;
   p) vegyék figyelembe a terrorizmus, az abban részt vevő szervezetek és azt a saját céljaik érdekében támogató, finanszírozó és folytató államok és nem állami résztvevők változatos jellegét; azt a tényt, hogy a terrorizmus egyre terjedő és kiszámíthatatlan jelenség, amely sajátos, alkalomhoz időzítést feltételez; továbbá azt, hogy az Uniónak nemcsak reagáló, de kezdeményező politikát kell sürgősen kialakítania ennek leküzdésére;
   q) fogadják el azt az alapelvet, hogy a nem állami résztvevők által támogatott vagy folytatott terrorizmus ellen semmilyen külső fellépés sem lehet igazán hatékony, ha nincs mögötte valódi elkötelezettség és eltökéltség az Unión belül, és az nem élvezi a megfelelően tájékozott közvélemény támogatását;
   r) fogadjanak el konkrét intézkedéseket valamennyi terrorista szervezet elleni küzdelem érdekében, figyelembe véve azt a tényt, hogy valamennyi szervezetnek saját célja, szervezeti felépítése és működési módszere van;

2.   utasítja elnökét, hogy ezt az ajánlást továbbítsa az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az ENSZ-nek és annak szakosított intézményeinek.

(1) HL L 63., 2002.3.6., 1. o.
(2) HL L 190., 2002.7.18., 1. o.
(3) HL L 164., 2002.6.22., 3. o.
(4) HL L 162., 2002.6.20., 1. o.
(5) HL L 196., 2003.8.2., 45. o.
(6) HL C 53., 2005.3.3., 1. o.
(7) HL L 261., 2004.8.6., 15. o.

Utolsó frissítés: 2006. február 22.Jogi nyilatkozat