Az Európai Parlament ,

—  - tekintettel a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) miniszteri konferenciája hatodik ülésének 2005. december 18-án elfogadott miniszteri nyilatkozatára(1) ,

—  - tekintettel a WTO 2005. december 12-15-i honkongi és a 2004. november 24-26-i brüsszeli üléséről szóló parlamenti konferencia által tett zárónyilatkozatokra,

—  - tekintettel a WTO hongkongi, hatodik miniszteri konferenciájáról szóló, 2005. december 1-jei állásfoglalására(2) ,

—  - tekintettel a Tanácsnak a WTO dohai fejlesztési napirendről az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2005. október 18-i luxembourgi rendkívüli ülését követően tett következtetéseire (13378/05),

—  - tekintettel a WTO főtanácsának 2004. augusztus 1-jei határozatát követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására(3) ,

—  - tekintettel a WTO főtanácsának 2004. augusztus 1-jei határozatára(4) ,

—  - tekintettel a WTO 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára(5) ,

—  - tekintettel a seattle-i harmadik WTO miniszteri konferenciáról szóló, 1999. december 15-i(6) , a WTO qatari üléséről szóló, 2001. december 13-i(7) , valamint a WTO cancúni ötödik miniszteri konferenciájáról szóló, 2003. szeptember 25-i(8) korábbi állásfoglalásaira,

—  - tekintettel "A WTO jövője: Az intézményi kihívások leküzdése az új milleniumban" című Sutherland jelentésre(9) ,

—  - tekintettel az általános preferenciális kedvezmények rendszerét alkalmazó tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról szóló, 2005. március 9-i állásfoglalására(10) ,

—  - tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—  - tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0051/2006),

A.   mivel a WTO-ban megtestesülő multilaterális kereskedelmi rendszer hozzájárul a nemzetközi kereskedelem fokozottabb tisztességes jellegéhez, megnövekedett biztonságához, átláthatóságához és stabilitásához, valamint a globalizáció multilaterális szabályokon és elveken keresztül történő jobb kezeléséhez, illetve a viták bírósági rendezéséhez, méghozzá úgy, hogy közben kiemelt szerep jut a fenntartható fejlődés vonatkozásainak és az emberi jogoknak,

B.   mivel a 2001. november 9-14-i dohai miniszteri konferencia a WTO minden tagját egy olyan fejlesztésről szóló tárgyalási forduló (a továbbiakban: dohai forduló) mellett kötelezte el, melynek központi célja az igazságosabb és a fejlődést jobban szolgáló, multilaterális szabályokon nyugvó kereskedelmi rendszer támogatása lenne,

C.   mivel a további hiteles piacnyitást és erősebb multilaterális szabályokat biztosító dohai forduló sikeres lezárása fontos összetevő lehetne a gazdasági növekedés, fejlődés és foglalkoztatás világszerte történő serkentésében és hatékonyan hozzájárulhatna a fejlődő országok világgazdaságba történő integrációjához,

D.   mivel az EU vezető szerepet játszott a tárgyalások során a dohai forduló kezdete óta és valamennyi tárgyalási területen hiteles és lényegi ajánlatokat nyújtott be, beleértve a mezőgazdaságot is, míg más fejlett és előrehaladott fejlettségű országok nem tanúsították ugyanezt a rugalmasságot, illetve elkötelezettségi szintet,

E.   mivel a dohai forduló sikeres lezárása, mely az áruk és szolgáltatások világkereskedelmének további kölcsönös liberalizálásához vezet, fontos része lesz az Európai Unióban a nagyobb növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség elérésének, továbbá a lisszaboni stratégia célkitűzései elérésének,

F.   mivel Hongkongban 2006. áprilisát tűzték ki annak új határidejéül, ameddig minden témában megállapodásra kell jutni, 2006. júliusát pedig a végrehajtási ütemterv tervezetének benyújtására,

G.   mivel a dohai forduló lezárására szabott 2006-os határidő betartására irányuló erőfeszítések nem csorbíthatják azt a célkitűzést, miszerint ambiciózus és kiegyenlített eredményt kell elérni, mely a dohai miniszteri nyilatkozatban lefektetett fejlődési célkitűzéseket tükrözi,

H.   mivel a 2006-os tárgyalások kudarca a dohai forduló összeomlásának kockázatát hordozza magában, ami pedig megkérdőjelezhetné a multilaterális kereskedelmi rendszer hitelességét, és a kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodások irányába történő elmozduláshoz vezethetne, amelyek gyakran hangsúlyosabbá teszik a fejlett és a fejlődő világ között meglévő egyenlőtlenségeket,

I.   mivel a dohai fordulónak a tárgyalásokon szereplő valamennyi területen fejlesztésbarát eredményekhez kell vezetnie, különösen a szegényebb és sérülékenyebb fejlődő országok érdekében,

J.   mivel nagyon sokféle helyzet létezik a fejlődő országok körében, melyeknek kötelezettségeket is kell vállalniuk és különleges és megkülönböztetett bánásmódot is igényelnek fejlődési szintjüknek és általános és ágazati versenyképességüknek megfelelő mértékben, ugyanakkor a legkevésbé fejlett és sérülékeny országoknak nem kellene effajta kötelezettséget vállalniuk,

K.   mivel az EU-nak oly módon kell felelnie a mezőgazdaságban a kereskedelem liberalizálására irányuló kérésekre, mellyel biztosítja az EU mezőgazdasági ágazatának fenntarthatóságát, versenyképességét és többfunkciós jellegét,

L.   mivel megállapodás született a mezőgazdasági export-támogatások megszüntetésének 2013-as végső időpontjáról; mivel hasonló fejlődés valósult meg a hazai támogatás és a piacrajutás területein,

M.   mivel az EU a világ messze legnagyobb importőre a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek vonatkozásában,

N.   mivel a földrajzi megjelölések védelme továbbra is kulcsfontosságú az EU számára, ami nagyszámú kiváló minőségű regionális termék tekintetében élvez versenyelőnyt,

O.   mivel a nem-mezőgazdasági termékek piacrajutása jelentős potenciális kereskedelmi hasznot rejt magában az EU számára, de egyben a fejlődő országok számára is, hiszen kereskedelmük jelentős része ipari termékekre terjed ki, és más fejlődő országokkal történő kereskedelmük során magas vámkorlátozásokkal kell megküzdeniük,

P.   mivel a piacrajutást jelentős, nem tarifális akadályok is gátolják,

Q.   mivel a szolgáltatás területén a tárgyalások nem hoztak kielégítő eredményeket; mivel az EU által kitűzött cél egy további liberalizáció, melynél a WTO tagok nemzeti politikai célkitűzéseinek és a közszolgáltatások szabályozásához fűződő jogainak megőrzése mellett figyelembe kell venni a fejlődő országok különleges igényeit,

R.   mivel a kereskedelmi könnyítésről, a dömpingellenes és egyéb kérdésekről szóló WTO szabályok fejlesztése valamennyi WTO tag számára előnyös lenne, a jogbiztonság növelése, a kereskedelmi ügyletek költségeinek csökkentése és a visszaélésszerű vagy protekcionista használat megelőzése révén,

S.   mivel a globalizáció folyamata és a WTO által betöltött szerep gyakran félreértés tárgya, és vissza is élnek vele, szükség van egy nagyobbfokú beszámolási kötelezettségre és nagyobb átláthatóságra a WTO-ban,

1.   megismétli a kereskedelmi politika iránti multilaterális megközelítéssel kapcsolatos elkötelezettségét és a WTO, mint a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelem szavatolója irányában fenntartott támogatását; kijelenti, hogy a multilaterális tárgyalások meghiúsulása és a bilaterális/regionális megállapodások felé történő elmozdulás a liberalizáció egyenlőtlen folyamatához és egyenetlen fejlődési folyamathoz vezetne, és ezért különösen a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) számára lenne hátrányos;

2.   sajnálatosnak tartja a tárgyalások eddigi lassú menetét és a hongkongi miniszteri konferencia kimenetelével kapcsolatos törekvések előre meghatározottan alacsony szintjét; megjegyzi, hogy az ilyenfajta alacsony szintű törekvések kétségessé teszik, hogy a dohai fordulóra értékelhető eredmények szülessenek; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen alternatív cselekvési tervet arra az esetre, ha a dohai tárgyalások kudarcba fulladnak; reméli azonban, hogy a miniszteri nyilatkozat valamennyi fontos területen előkészíti a forduló sikeres befejezését;

3.   úgy véli, hogy a közös haladás támogatása érdekében nagyobb elkötelezettségre van szükség minden főbb szereplő részéről, beleértve az EU-t, az Egyesült Államokat és a felemelkedő gazdaságokat; felhív minden WTO tagot, különösen a fejlett és a vezető fejlődő országokat, hogy a sikeres végeredmény érdekében építő jelleggel vegyenek részt valódi tárgyalásokon; külön felhívja az Európai Uniót, hogy legyen határozott a világszerte szabadabb és tisztességesebb kereskedelmi kapcsolatok elérése érdekében az elkövetkezendő hónapokban folytatandó kétségkívül bonyolult és nehéz tárgyalások során;

4.   hangsúlyozza, hogy olyan helyzetben, amikor e forduló során már számos határidőt figyelmen kívül hagytak, a forduló 2006. évi lezárásának célkitűzését már nem szabad elmulasztani;

5.   ismét megerősíti határozott támogatását aziránt, hogy a fejlesztés kerüljön a dohai fejlesztési napirend középpontjába, és felszólítja a fejlett és a vezető fejlődő országokat a dohai nyilatkozatban meghatározott nagyratörő célok teljesítésére annak biztosítása érdekében, hogy ez az új forduló a fejlesztés fordulója legyen;

6.   ragaszkodik ahhoz, hogy a forduló ne pusztán a mezőgazdasági kérdésekre koncentráljon, ezért valamennyi kulcsfontosságú tárgyalási területet párhuzamosan kezeljenek az egységes vállalás szellemével összhangban, hasonlóan magasfokú ambíciókkal és eltökéltséggel a fejlődéshez való hozzájárulás iránt;

7.   üdvözli a fejlődő országok (különösen a G-90 és G-20) által elért megnövekedett szintű szervezettséget és magabiztosságot;

8.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a WTO keretében zajló mezőgazdasági tárgyalások során tett kötelezettségvállalások nem léphetik túl a KAP hatályos szabályozási keretét, sem a tárgyalási felhatalmazást;

9.   megállapítja, hogy meg kell őrizni a Bizottság aktuális ajánlatának feltételes jellegét a dohai fejlesztési program keretében, valamint annak lehetőségét, hogy a WTO további partnerei részéről tett kielégítő ajánlatok hiányában a Bizottság a tárgyalásokról visszavonulhasson;

10.   megismétli annak szükségességét, hogy tiszteletben tartsák az EU mezőgazdaságának multifunkcionális jellegét;

11.   támogatja a gazdák jogát a hagyományos vetőmagokhoz való hozzáféréshez;

12.   emlékeztet arra, hogy a 2003-as KAP reform miatt az EU jelentősen csökkentette kereskedelemtorzító belföldi támogatását, és más kereskedelmi partnerektől határozott elkötelezettséget kér ebben az irányban; a miniszteri nyilatkozatban üdvözli a "kategória-átcsoportosításokra" azon kötelezettségen keresztül megállapított korlátozást, hogy folytatni kell a kereskedelemtorzító belföldi támogatások általános csökkentését;

13.   emlékeztet a luxemburgi megállapodásnak a KAP reformjára vonatkozó részének jelentőségére, és hangsúlyozza a "zöld dobozba" tartozó intézkedések meghatározásának szükségességét, beleértve a rugalmas támogatásokat is;

14.   hangsúlyozza az EU által azon fontos ajánlatot, amely az export-támogatási rendszer 2013-ig történő megszüntetésére irányul és ragaszkodik ahhoz, hogy a többi WTO tag részéről ez a párhuzamos lépés szükséges az export-hitelek, az állami kereskedelmi vállalatok és az élelmiszertámogatás terén; hangsúlyozza, hogy 2013 ennek a folyamatnak a végét jelöli, és a végrehajtási időszak első szakaszában szereplő csökkentések jelentős hányadának előrehozatalára hív fel, támogatja a Bizottság álláspontját, amely szerint az exporttámogatások megszüntetését értékre vonatkoztatva kellene kifejezni;

15.   üdvözli a büntetések megszabására szolgáló új keretrendszerrel kapcsolatos megegyezés felé történő szilárd előrehaladást, mely megelőzni hivatott a nem szükséghelyzetre szánt élelmiszersegélyek dömpingjét, ami az exporttámogatás egyik burkolt formája, és a "biztonsági doboz" létrehozását a vészhelyzetben nyújtott jóhiszemű segítség mentesítése céljából;

16.   független felülvizsgálatot javasol a nemzetközi kereskedelem számára nyújtott támogatási formák egészére nézve (exporthitelek, garanciarendszerek, állami vállalatok, élelmiszersegély, stb.); javasolja, hogy e felülvizsgálat célja a humanitárius szempontok - amelyeket állami felügyelet alá kell vonni - valamint a nemzetközi kereskedelem versenyszabályait torzító, eltörlendő támogatások közötti különbségtétel legyen;

17.   úgy véli, hogy a piacrajutás a tárgyalásoknak és a KAP reformja megvalósításának egyik fontos tétje; ezért a vámok csökkentésének általános témakörét a WTO tagjai által a mezőgazdasági tárgyalások különböző területein vállalt áldozatok és az Európai Unió által a belső támogatások és az exportverseny terén tett erőfeszítések tükrében kell értékelni, meghagyva annak lehetőségét, hogy a behozott termékekkel kapcsolatban ugyanolyan feltételeket támasszanak, mint a belföldiekkel kapcsolatban;

18.   a piacrajutás tekintetében kijelenti, hogy korlátozott fokú rugalmasság szükséges mind a vámcsökkentések formulája, mind az érzékeny termékek kijelölése révén; üdvözli a fejlődő országok kérésével megegyező megfogalmazását a különleges árukról és a rendkívüli védelmi mechanizmusról, amely az országok számára mozgásteret biztosít élelmiszerbiztonságuk és vidéki megélhetésük védelmére; ebben a tekintetben üdvözli, hogy konkrét mutatók közös csoportjának meghatározására került sor;

19.   üdvözli a pamutexport-támogatásoknak a fejlett országok részéről 2006-ra történő eltörléséről szóló megállapodást, azonban hangsúlyozza, hogy ezt már egy nemrégiben zajlott WTO-jogvitát lezáró döntés is előírta, és megjegyzi, hogy ezek az Egyesült Államok által saját pamuttermelő mezőgazdasági termelőinek adott támogatásoknak csupán kis részét képezik; ezért hangsúlyozza, mennyire fontos a pozitív eredmények elérése a belföldi támogatásai csökkentése és megszüntetése terén; üdvözli az LDC-k számára vám- és kvótamentes piaci hozzáférés biztosításáról szóló megállapodást, azonban megjegyzi, hogy annak csak korlátozott hatása lesz; úgy véli, hogy ezeket az intézkedéseket ki kell egészíteni a mezőgazdasági termelők és az érintett EU-régiók ipara részére nyújtott strukturális támogató reformprogramokkal, valamint a fejlődő országok felé irányuló fejlesztéstámogatási intézkedésekkel, amelyeket a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, az ENSZ Fejlesztési Programja és más nemzetközi szervezetek hajtanak végre;

20.   kéri a Bizottságot, hogy az LDC-kkel folytatandó mezőgazdasági tárgyalások során vezessen be egy "fejlesztési dobozt", hogy ezek az országok meg tudják oldani az élelmiszerbiztonság és a vidéki foglalkoztatás kérdését, mely a szegénység felszámolásának lényeges pontja;

21.   megállapítja, hogy az Európai Uniónak erősítenie kell kapcsolatait azokkal az országokkal, amelyeknek hasonló elképzelésük van a mezőgazdaságról, nevezetesen a G10 tagjaival és az AKCS-országokkal; úgy véli ezért, hogy a közösségi piacnak az új kötelezettségvállalásokból következő megnyitását elsősorban az LDC-k és az AKCS-országok számára kell biztosítani; emlékeztet, hogy számolni kell a preferencia-árrések ebből eredő csökkenéséhez kapcsolódó problémákkal;

22.   úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országoknak vagy az LDC-knek megadott valamennyi engedményre a származási szabályok szigorú tiszteletben tartásának, továbbá a háromoldalú kereskedelmi gyakorlatok megakadályozására vonatkozó mechanizmusnak kell vonatkoznia;

23.   sajnálattal tölti el, hogy nem figyelhető meg fejlődés a borok és szeszes italok nyilvántartásának létrehozása, valamint a földrajzi jelzések védelmének egyéb termékekre történő kiterjesztése kapcsán; emlékeztet arra, hogy ezek az elemek alapvető fontosságúak a tárgyalások kiegyenlített eredményéhez;

24.   a nem-mezőgazdasági termékek piacrajutásáról szóló tárgyalásokon bátor eredményekre hív föl, amelyek igazi új piacrajutási lehetőségeket biztosítanak, többek között a dél-dél közötti kereskedelemben az alkalmazott vámok lényeges csökkentése révén a sérülékeny fejlődő országok által igényelt különleges és eltérő bánásmód megfelelő figyelembevételével; ragaszkodik hozzá, hogy a mezőgazdasági termékek és a nem-mezőgazdasági termékek piacrajutásának célkitűzési szintjei közötti, miniszteri nyilatkozatban megállapított kapcsolat az alkalmazott vámokra vonatkozóan csökkentést jelentsen; felhívja az előrehaladott fejlődő országokat, hogy vegyék ki részüket a felelősségből, miközben kijelenti, hogy az eredménynek tükröznie kell azt a megállapodás szerinti elvet, amely a teljesnél kisebb kölcsönösségen alapul;

25.   üdvözli azt a megállapodást, amely a vámcsökkentések esetében svájci formula használatát vezeti be; hangsúlyozza azonban, hogy egy ilyen formula harmonizáló hatása nem csökkenthető a többszörös együtthatók definíciójával; előnyben részesíti az ágazati kezdeményezések megvalósítását az EU szempontjából export érdekeltséggel bíró ágazatokban;

26.   elismeri, hogy sok még a teendő a szabályok létrehozása és a tárgyalások lezárása terén; hangsúlyozza, hogy mostantól 2006. április 30-ig nehéz döntéseket is kell hozni a tarifacsökkentések szabályairól, mind a mennyiségről, mind pedig az együtthatók szintjéről;

27.   megjegyzi, hogy stratégiai fontosságú, hogy valamennyi kereskedelmi partner is megszüntesse indokolatlan nem tarifális jellegű korlátait,mivel azok gátolják a piaci hozzáférést és a tarifacsökkentés esetleges előnyei ellenében hathatnak, de ugyanakkor megőrizze a nem-kereskedelmi érdekeltségek védelmére szükséges politikai mozgásteret; felhív a nemzetközi szabványosítás és kölcsönös elismerés támogatására tett nagyobb erőfeszítésekre; sajnálattal veszi tudomásul, hogy Hongkongban ebben az ügyben nem történt előrelépés;

28.   aggasztónak találja, hogy a szolgáltatások területén zajló tárgyalások késedelmet szenvednek, és a tárgyalások kétoldalú és többoldalú szinten történő fokozására szólít fel, különös tekintettel a gyenge és sérülékeny gazdaságok érdekeire és anélkül, hogy azok helyzetét gyengítené azzal, hogy további szolgáltató ágazat liberalizálására kényszeríti őket; megjegyzi, hogy a WTO megváltoztatja a GATS tárgyalási módszer szerkezetét; ragaszkodik az időben elvégzett hatásvizsgálat szükségességéhez; üdvözli a tényt, hogy a többoldalú kérelmek benyújtásának 2006 februári határidejét sikerült betartani, és ezt pozitív jelként értékeli a tárgyalások további menetére nézve; megismétli, hogy a liberalizációból ki kell zárni az alapvető állami szolgáltatásokat, mint amilyen az egészségügyi, oktatási és audiovizuális szolgáltatás;

29.   aggodalmát fejezi ki azon tény miatt, hogy a szolgáltatásokról szóló tárgyalások sikeres lezárása érdekében megállapított időközi határidők nem állnak összhangban a mezőgazdaság és a nem-mezőgazdasági termékek piacrajutása területén a részletes szabályok összeállítására és a tervezett ütemtervek benyújtására megszabott határidőkkel, és az ilyen eltérő ütemezés valamennyi fontos területen nehezítheti a kiegyensúlyozott végkimenetel elérését;

30.   ragaszkodik ahhoz, hogy az EU továbbra is hangsúlyozza a WTO-ban a szolgáltatások liberalizációját és a piacnyitást, különösen a pénzügyi, idegenforgalmi és elosztási ágazatban, amelyek fontos ágazatok az európai gazdaság számára;

31.   hangsúlyozza az elért fejlődést a kereskedelem, adósságok és pénzügy közötti kapcsolat vizsgálata tekintetében, és felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO keretében a kereskedelmi partnerei felé megfogalmazott több- és kétoldalú kérései a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan új és fejlesztett GATS kötelezettségvállalásokat is tartalmazzanak annak érdekében, hogy a kereskedelmi liberalizáció, különösen a pénzügyi szolgáltatások tekintetében kölcsönösen előnyös legyen az érintett felek számára;

32.   megjegyzi, hogy a WTO minden tagja egyetértett azzal, hogy az új jogszabályok tervezetéhez megkeresik a kereskedelmet legkevésbé torzító megoldásokat, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió e vonatkozásban élen járjon;

33.   megismétli, hogy a tárgyalások eredményes lezárásának valamennyi tárgyalási területen a konkrét fejlesztési előnyök irányában tett kötelezettségvállalást kell eredményezniük, nevezetesen az LDC-k érdekében, és hozzá kell járulniuk a 2015-ös Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításához is, a szegénység felszámolása, a globalizációból származó előnyök igazságosabb elosztása, a fejlődő országok számára jobb piaci hozzáférés biztosítása és a fejlődő országok gazdasági változatossága érdekében, anélkül, hogy ezekben az országokban a legsérülékenyebb gazdasági ágazatokat gyengítenék;

34.   üdvözli a Hongkongban elfogadott fejlesztési csomagot, mely ugyan a vártnál kevésbé nagyratörő; mindazonáltal sajnálja, hogy az LDC-k termékei számára a piachoz biztosított vám- és kvótamentes hozzáférés kizárja a szegény országok számára kulcsfontosságú árufajták 3%-át, ezáltal lényegesen csökkenti az LDC-k kedvezményeit; felszólít valamennyi fejlett és előrehaladott fejlődő országot, hogy kövesse az EU "mindent csak ne fegyvereket" kezdeményezésének modelljét azáltal, hogy garantálja az LDC-k számára a 100 %-ban vám- és kvótamentes piacrajutást; felhívja az EU-t és az LDC-ket, hogy közösen törekedjenek az LDC-k 100%-osan vám- és kvótamentes piacra jutásának megvalósítására a fejlett országokban és a fejlettebb fejlődő országokban;

35.   sajnálattal veszi tudomásul a preferencialeépítés fontos ügyében elért lassú haladást; úgy véli, hogy a kereskedelmi prefereciák leépítésének, valamint az árucikkek áresésének problémáját egyaránt meg kell említeni ebben a fordulóban; felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenlegi EU/AKCS szabályozási rendszer lebontása után, mind kétoldalú, mind többoldalú szinten támogatólag működjön közre lehetséges új megoldások megtalálásában és javaslatok tételében az árucikkek ára megszilárdítása tekintetében;

36.   úgy véli, hogy a különleges és differenciált elbánásnak a WTO megállapodások szerves részét kell képeznie; úgy véli továbbá, hogy a dél-dél piac további fokozatos megnyitása, különösen a regionális kereskedelem és az erősebb multilaterális szabályok melletti elkötelezettség hasznosnak bizonyulhat a gazdasági fejlődés és a fejlődő országok globális gazdaságba történő integrációja számára;

37.   hangsúlyozza a megfelelő műszaki segítségnyújtás fontosságát, amely segíti a fejlődő országokat abban, hogy megfogalmazzák kereskedelmi érdekeiket, eredményesen vegyenek részt tárgyalásokon, új kötelezettségeket teljesítsenek, alkalmazkodjanak a reformokhoz és eredményesen végrehajtsák a WTO szabályokat; annak szükségességét is hangsúlyozza, hogy a gyenge és sérülékeny gazdaságokat ösztönözze arra, hogy a kereskedelmet nemzeti fejlesztési politikái, illetve a szegénység csökkentésének stratégiái közé építse, anélkül, hogy az más fejlesztési célokat veszélyeztetne; támogatja a "kereskedelmi támogatás" olyan fejlődő országokra történő kiterjesztését, melyeknek támogatásra van szükségük a piaci hozzáférés és a kereskedelmi szabályok javításából nyert előnyök élvezését biztosító kapacitás kifejlesztéséhez, mely támogatás célja, hogy erősítse ezek kereskedelmi és export kapacitását, diverzifikálja termelési bázisait és amennyiben szükséges, vámforrásaikat egyéb pénzügyi forrásokkal helyettesítse;

38.   felszólítja az Európai Uniót, hogy biztosítsa a Hongkongban bejelentett kiegészítő kereskedelmi segítség új forrásokból történő finanszírozását a pénzügyi terv kiegészítésével, és ne csoportosítsa át a más fejlesztési kezdeményezések, így például a Milleniumi Fejlesztési Célok számára korábban előirányzott forrásokat; egyidejűleg azt kéri, hogy hangolják jobban össze a különböző adományozók tevékenységét;

39.   üdvözli a WTO Főtanácsának 2005. december 6-i, a TRIPS-egyezményt módosító határozatát, amelynek célja a fejlődő országok gyógyszerekhez jutásának javítása;

40.   üdvözli a kereskedelem könnyítéséről folytatott tárgyalások során eddig megvalósított eredményeket; felhív a nagyobb jogbiztonság, különösen a kereskedelem védelmi intézkedései és a hamisítással kapcsolatos szabályok területén a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése és modernizálása iránti multilaterális kötelezettségvállalások létrehozására, és hangsúlyozza e területen a kitűzött műszaki segítség különös fontosságát;

41.   felhív a TRIPS-egyezmény WTO végrehajtási mechanizmusainak erősítésére, amelyek nélkülözhetetlenek a hamisított áruk értékesítése és az EU szabadalmi jogainak megsértése elleni küzdelemhez; kijelenti, hogy Európa szellemi tulajdonának védelme, beleértve a földrajzi árujelzéseket is, az egyik legfontosabb kérdés, amellyel a WTO-ban foglalkozni kell; ezzel összefüggésben üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság 2006. április 1-től szabadalmi biztost állomásoztat Pekingben; hangsúlyozza, hogy a hamisított termékek internalizálása ellentmondásos hatással van az adóbevételekre a fejlett országokban, elősegíti a nemzetközi bűnözés finanszírozását, és minden országban csökkenti a feltalálói és újítói tevékenység ösztönzőit, ennélfogva kockázatot jelent az EU iparainak nagyberuházásaira a csúcstechnológiai termékek és szolgáltatások területén;

42.   felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi partnereivel folytatott tárgyalásokon egyértelműsítse, hogy az EU helyteleníti a WTO szabályok rendszeres megsértését, különös tekintettel a szellemi tulajdonra, a termékbitorlásra és a nem tarifális kereskedelmi akadályokra;

43.   szigorúbb büntetésekre hív fel a dömpingellenes és más olyan szabályok vonatkozásában, amelyek a kereskedelem védelmi eszközeinek visszaélésszerű alkalmazását hivatottak megelőzni, miközben védik ezen eszközök jogos használatát és hatékonyságát;

44.   ragaszkodik ahhoz, hogy a dömping minden formája tiltott legyen, és azt az átlagos teljes előállítási költség alatti áron eszközölt exportként határozzák meg, mindenfajta közvetlen és közvetett támogatás, valamint kereszttámogatás figyelembe vételével;

45.   megjegyzi, hogy a kereskedelmi és környezetvédelmi politikák és jogi rendszerek jobb összehangoltságára és fokozott támogatására van szükség; előrelépést kér a környezeti javak kereskedelmének területén, és egyértelműbb szabályokat a WTO szabályai és a Multilaterális Környezetvédelmi Megállapodások közti kapcsolatról;

46.   hangsúlyozza a kereskedelemmel nem kapcsolatos társadalmi, környezeti és kulturális kérdések figyelembe vételének fontosságát a dohai fordulóban;

47.   felhívja a Bizottságot, hogy a soron következő tárgyalásokon alaposan vizsgálja meg a nem kereskedelmi jellegű aggályokat (állatjólét és környezetvédelem) a mezőgazdaság területén;

48.   hangsúlyozza, hogy az európai gazdákat súlyos versenytorzulások érik mindaddig, amíg az importtermékekre nem a hazai termékekkel azonos normák vonatkoznak;

49.   szem előtt tartva a kereskedelmi kapcsolatok társadalmi vonatkozásának növekvő fontosságát sajnálattal veszi tudomásul, hogy a WTO és az ILO kapcsolatainak megerősítése megint nem jutott kifejezésre a miniszteri nyilatkozatban; erősen hisz a szabványok által a modern kereskedelmi rendszerben játszott fontos szerepben; megismétli azt a régi keletű ígéretét, hogy az ILO megfigyelői státuszt kap a WTO ülésein, és nyomatékosan támogatja ebben a témában egy közös ILO-WTO állandó fórum létrehozását;

50.   megismétli a WTO mélyreható reformjára és a globális irányítás általános keretrendszerébe való jobb beilleszkedésére irányuló felhívását; jobb összehangolást és egységességet kíván a kereskedelem és a fejlesztés terén tevékenykedő nemzetközi intézmények között, beleértve a humánfejlesztésért, egészségügyért és a környezetért felelős ENSZ-alapú szervezeteket is, és felszólítja a WTO minden tagját, hogy adjanak számukra egyértelmű megbízást a megerősített együttműködésre;

51.   támogatja a vitarendezési mechanizmus javításáról folyó tárgyalásokat a fokozott hatékonyság és átláthatóság irányában, többek között a vizsgálóbizottságok összetételével kapcsolatos szabályok és eljárások javítása érdekében, a "sorrendiség" hangsúlyozásával, a kompenzációs rendszerek ösztönzésével, a harmadik felek jogainak bővítésével, a visszautásítás jogának a fellebviteli testület részére történő megadásával és a fejlődő országok hozzáférésének megkönnyítésével, illetve támogatja, hogy döntéseiben vegye figyelembe a környezetvédelmi, szociális és emberi jogi jogszabályokat;

52.   megállapítja, hogy a WTO-n belül továbbra is fontos tárgyalási téma a beruházások, a verseny valamint a közbeszerzés átláthatósága;

53.   azt javasolja az EU-s WTO tárgyalóknak, hogy kezdjék kialakítani az energiára vonatkozó EU-s álláspontot, amely az energiaágazat terén nagyobb ellátási biztonságot és határozottabb piaci erőket vezetne be, és kiterjedne az energia ipari alkalmazásaira, a fejlődő országokban történő beruházások elősegítésére, valamint a több EU-s ipar túlélését is fenyegető kettős árazás és egyéb exportkorlátozások vagy adók felszámolására;

54.   emlékeztet arra, hogy a KKV-k az EU és a fejlődő országok gazdaságának gerincét képezik, de a globális kereskedelmi rendszerben való részvételükhöz szükséges a magántulajdonjogok egyértelműsítése, a monopolizálódás korlátainak megszabása, valamint a KKV-kat a kutatásba és innovációba való beruházásra ösztönző hatékony jogérvényesítés; azt javasolja, hogy az EU kereskedelempolitikájában a nemzetközi kereskedelem és beruházás KKV-kat fenyegető kockázatainak csökkentésére összpontosítson azáltal, hogy a vám- és a nem tarifális akadályok, valamint az európai kereskedelmi tevékenységeket (beruházás, cégalapítás, kereskedési jog) visszaszorító korlátozások felszámolásával, és a nem tarifális akadályok hatásosabb WTO-s kezelését biztosító közvetítői mechanizmusok gyors és határozott életbe léptetésével jelentősen megnöveli a piaci hozzáférést a feltörekvő országokban;

55.   javasolja, hogy fektessenek hangsúlyt egy gazdasági és szociális tanulmányra, a nemzetközi kereskedelemi megállapodásokból eredő fejlődés gazdasági és szociális hatásainak mennyiségi és minőségi mérése céljából; megítélése szerint ez a döntéshozatalhoz nyújtott támogatás nélkülözhetetlen mind a tárgyalás segítésére, mind pedig a megállapodásokból eredő gazdasági mutációk megelőzésére, melyek érinthetik a tagállamokat és az adott gazdasági ágazatokat;

56.   hangsúlyozza a közvélemény és a politikai támogatás ösztönzésének fontosságát a WTO multilaterális kereskedelmi rendszere kapcsán; megjegyzi, hogy a vállalatoknak jogos érdekük fűződik az üzletvitelüket befolyásoló politikai intézkedések alakításában való részvételhez, és hogy a különböző csoportok, beleértve a civil szervezeteket is, kulcsfontosságúak a WTO működése szempontjából; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a vállalatok és a civil szervezetek prioritásai aránytalanul befolyásolják a WTO politikai napirendjét, és a végleges dokumentumokban nagyobb szerepet játszhattak, mint a demokratikusan megválasztott képviselők; sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a vállalatok és civil szervezetek által a tárgyalások folyamatában betöltött szerepet; nagyobb átláthatóságot, és a vállalatok és civil szervezetek előjogainak csökkentését követeli; hangsúlyozza, hogy szükség van a közvélemény jobb tájékoztatására és a civil társadalommal folytatott szélesebb körű konzultációra; megismétli e tekintetben azt a fontos hozzájárulást, amellyel a parlamenti dimenzió léphet föl a WTO demokratikus felelősségre vonhatóságának erősítése és a polgárok iránt mutatott nyíltság eszközeként;

57.   hangsúlyozza, hogy intézményi reformokra van szükség a WTO működésének javítása érdekében, többek között a 2004-es Sutherland-jelentésben szereplő ajánlások alapján;

58.   hangsúlyozza a WTO-ról szóló parlamenti értekezlet munkájának fontosságát a WTO demokratikus dimenziójának erősítésében; mindazonáltal megjegyzi, hogy a WTO tárgyalófelei nem vették figyelembe az értekezlet zárónyilatkozatait; megjegyzi, hogy az EU tárgyalópartnerei erőfeszítéseket tettek a WTO-ról szóló parlamenti értekezlet megszólítására, de sajnálattal tölti el, hogy a WTO többi tárgyalópartnere nem mutatott érdeklődést;

59.   kijelenti, hogy kész arra, hogy pozitívan járuljon hozzá a tárgyalási folyamathoz azokon a különböző kapcsolatokon keresztül, amelyekkel a tagok azon országokból származó kollégáikkal tartanak fenn, amelyekkel az EU érdekei egybeesnek;

60.   üdvözli a Hongkongban jelen lévő három fő európai intézmény közötti erős egység szellemiségét és hangsúlyozza a tárgyalások ezen döntő hónapjaiban a köztük való szoros együttműködés fenntartásának előnyét; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is megfelelő mértékben vonják be és teljes mértékben tájékoztassák a Parlamentet az EU Hongkongot követő stratégiájáról, valamint a tárgyalások menetéről, beleértve a következő általános tanácsi ülést Genfben;

61.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament a hivatalos miniszteri konferenciák mellett minden olyan WTO-ülésen képviseltesse magát, amelyen fontos előrelépés történik a tárgyalások menetében, és amelyen miniszterek vesznek részt; ezért kéri, hogy az európai parlamenti képviselők kis delegációja érdemben kapcsolódjon bele a hongkongi nyilatkozatban megállapított 2006. április 30-i és július 31-i határidők betartása érdekében Genfben megrendezendő ülésekbe; felkéri a Tanácsot, hogy az európai parlamenti képviselők ilyen delegációját hívja meg megfigyelőként a 133-as Bizottság Genfben, április végén megrendezendő üléseinek legalább egyikére; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa ezt a kezdeményezést, és biztosítsa, hogy az európai parlamenti képviselők genfi tartózkodásuk alatt megfelelő tájékoztatást kapjanak a tárgyalások előrehaladásáról;

62.   ismét kiemeli a WTO parlamenti dimenziójának abbéli fontosságát, hogy a WTO-tárgyalások során javítsák a demokratikus legitimitást és átláthatóságot, mivel a parlamenti képviselők fontos kapcsot képezhetnek a polgárokkal, különösen az információs forrás szerepének és beérkezett kérdésekre adott válaszok tekintetében; üdvözli a WTO parlamenti konferencia hongkongi ülésszakának eredményeit; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassanak a dohai forduló végleges dokumentumában egy olyan hivatkozást, amely hangsúlyozza a jogalkotóknak a kereskedelmi politika kialakításában játszott szerepét;

63.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek, a csatlakozó országoknak, a tagjelölt országoknak, a WTO főigazgatójának és az IPU elnökének.

(1) Dokumentum szám 05-6248, dokumentum jelzés WT/MIN(05)/DEC) (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0461. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0182. (4) Dokumentum szám 04-3297, dokumentum jelzés WT/L/579) (5) Dokumentum szám 01-5859, dokumentum jelzés WT/MIN(01)/DEC/1) (6) HL C 296., 2000.10.18., 121. o. (7) HL C 177. E, 2002.7.25., 290. o. (8) HL C 77. E, 2004.3.26., 393. o. (9) A konzultációs tanács jelentése Supachai Panitchpakdi főigazgatónak, WTO, 2004. december. (10) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0066.