Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Bizottság közleményére a tavaszi Európai Tanácsra: "Ideje magasabb sebességbe kapcsolni – az új növekedési és foglalkoztatási partnerség" (COM(2006)0030),

–   tekintettel a Bizottság munkadokumentumára: "A Közösség lisszaboni programja – technikai végrehajtási jelentés" (SEC(2006)1379),

–   tekintettel a 25 nemzeti reformprogramra a növekedés és a munkahelyek érdekében, a tagállamok által benyújtott formában,

–   tekintettel a Bizottság közleményére a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az Európai Unión belüli jobb szabályozás stratégiai felülvizsgálatáról (COM(2006)0689),

–   tekintettel a Közösség stratégiai iránymutatásaira a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról (2007–2013), és a strukturális alapok lisszaboni stratégiával összhangban történő végrehajtásáról szóló bizottsági iránymutatásokra,

–   tekintettel a Bizottság közleményére a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: "Globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely teremtési stratégiájához (COM(2006)0567),

–   tekintettel a Bizottság elnökének közleményére egyetértésben Verheugen alelnökkel és Almunia és Spidla biztosokkal: "Integrált iránymutatások a növekedésről és a foglalkoztatásról (2005–2008)" (COM(2005)0141),

–   tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács, a 2001. március 23–24-i stockholmi, a 2005. március 22–23-i brüsszeli, a 2006. március 23–24-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel 2006. december 14-i állásfoglalására az "Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért" című zöld könyvről(1) ,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak az energiaárak növekedésének makrogazdasági hatásairól szóló jelentésére (A6-0001/2007),

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az európai energiapolitikáról szóló közleményére (COM(2007)0001),

–   tekintettel a 2003-es jobb jogalkotásról kötött intézményközi megállapodásra(2) ;

–   tekintettel a 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról(3) ;

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

Általános észrevételek

1.   üdvözli a Bizottság és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a lisszaboni stratégiát sikerre vigyék, és megállapítja, hogy a lisszaboni stratégia Európa válasza a globalizáció kihívásaira; még egyszer nyomatékosan utal arra, hogy a lisszaboni stratégia sikerének a növekedés és a foglalkoztatás az előfeltétele, valamint arra, hogy a gazdasági, szociális és környezetvédelmi reformok kölcsönösen összefüggenek a dinamikus és innovatív európai gazdaság létrehozásában; óva int a stratégia mindössze néhány, a belső piac és a jobb szabályozás megvalósítására irányuló prioritásra való összpontosításától; emlékeztet, hogy az új fenntartható fejlődési stratégia és a lisszaboni stratégia számos ponton kiegészítik egymást, például a jobb versenyképességre, a több és jobb minőségű munkahely teremtésére, a nagyobb fokú társadalmi integrációra, a környezetvédelemre és a kockázatmegelőzésre vonatkozó közös céljaik terén;

2.   üdvözli a lisszaboni stratégiának a 2005. tavaszi Európai Tanács találkozóján véghezvitt újjáélesztését, és az abban szereplő, az egyes intézkedések végrehajtására vonatkozó illetékességeknek a tagállamok és a közösségi szint közötti egyértelműsítését;

3.   úgy véli, hogy egy olyan világban, amelynek végesek az erőforrásai és törékeny az ökológiai rendszere, az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a világ leginkább erőforrás- és energiahatékony gazdasági térsége legyen, és e tekintetben rámutat a cselekvés elmaradásának vagy a késlekedésnek a költségeire, valamint hangsúlyozza az energiahatékony technológiákban és a megújuló energiákban rejlő óriási gazdasági potenciált a világpiacon, és hogy Európa van a legjobb helyzetben, hogy ezt kiaknázza;

4.   úgy véli, hogy az innováció döntő fontosságú szerepet játszik abban, hogy az Európai Unió képes legyen hatékonyan kezelni a globális gazdaságban rejlő kihívásokat és lehetőségeket, valamint egyéb jelentős kihívásokat is, mint például az éghajlatváltozást;

5.   emlékeztet arra, hogy a lisszaboni stratégia megvalósítása megfelelő és jól célzott pénzügyi forrásokat igényel a közösségi költségvetésből; ebben az összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a lisszaboni stratégia törekvéseinek eléréséhez nem állnak rendelkezésre célzott források;

6.   elismeri a regionális politika egyedi hozzáadott értékét a lisszaboni célkitűzések elérésére irányuló törekvések tekintetében, amit a "Közösségi stratégiai iránymutatások a 2007–2013 közötti időszakra: kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására" című dokumentum is tükröz; rámutat arra, hogy a jelenlegi programozási időszakra az EU15-ket arra kérik, hogy a strukturális alapok konvergencia célkitűzésére ők különítsék el a kiadások 60%-át, a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés esetében pedig a kiadások 75%-át a lisszaboni menetrend célkitűzéseinek elérése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a tagállamok teljesítményét a lisszaboni célok a strukturális alapok intervenciós intézkedései révén történő elérése tekintetében;

A lisszaboni irányítás fejlesztése a jogalkotás minőségének javítása érdekében
A jogalkotás minőségének javítása

7.   az összes intézmény által a jobb minőségű jogalkotás előmozdítása tekintetében tett minden erőfeszítést támogat; meggyőződése, hogy a Parlamentnek a más intézményekkel közös eljárások alapjának megszilárdításával továbbra is a jobb minőségű jogalkotás fejlesztésének élén kellene maradnia a javasolt jogszabályokra vonatkozó független hatásvizsgálat, a nyitottabb tanácsi döntéshozatal, valamint a delegált jogszabályok Bizottság általi elfogadásának jobb demokratikus ellenőrzése érdekében; emlékeztet arra, hogy a jobb szabályozás nem deregulációt vagy minimális szabályozást jelent;

8.   ragaszkodik az EP komitológia területén betöltött szerepének maradéktalan elismeréséhez, amely a tisztán végrehajtási típusú intézkedések eltörlése révén az EP jogalkotói hatásköre teljes tiszteletben tartásának szavatolása mellett elősegítené a jogalkotás egyszerűsítését; megállapítja, hogy a demokratikus terhek és a költséges kötelezettségek nemcsak a jogalkotásból erednek, hanem mindenekelőtt a komitológiai határozatokból; ezért felhív arra, hogy a komitológiai határozatok során is kelljen végezni átfogó, független szabályozási hatásvizsgálatot;

9.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését a cégek adminisztrációs és költségterheinek csökkentéséről; kéri, hogy vállaljon nagyobb szerepet olyan megbízható költség-haszon elemzések elkészítésében, amelyek a tájékozott döntéshozatal alapjául szolgálhatnak, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az adminisztrációs költségek független előzetes értékelésének módszereit; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Tanács tavaszi ülésén kötelezzék el magukat egy közös költségcsökkentési cél mellett; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja meg az összes – jogalkotási és nem jogalkotási – politikai eszközben a kívánt célok elérését; ragaszkodik ahhoz, hogy minden egyszerűsítési kezdeményezés teljes mértékben feleljen meg a szabályozási környezet egyszerűsítésének stratégiájáról szóló, 2006. május 16-i állásfoglalásában(4) foglaltaknak;

10.   úgy véli, hogy a tagállamokban az adminisztrációs terhek 25%-os csökkentése reálértéken a GDP 1–1,4%-os növekedését vonná maga után; sürgeti a tagállamokat, hogy állapítsanak meg mennyiségi és minőségi célokat e téren, a jogszabályok jobb átültetése révén járuljanak hozzá a jelenlegi szabályozás egyszerűsítéséhez, valamint vezessenek be egyrészt hatásvizsgálati eljárásokat, másrészt konzultációs és panasztételi eljárásokat az érdekelt felek részére; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a nemzeti parlamentek fontos szerepét és szükséges együttműködési struktúráit;

Korábbi és jobb átültetés

11.   a lisszaboni stratégiának és végrehajtásának nagyobb átláthatósága és jobb megértése érdekében felhív arra, hogy dolgozzák ki a nemzeti reformprogramok közös és koherens struktúráját, amely jobb összehasonlító elemzést tesz lehetővé tagállami szinten a javasolt cselekvések hatása tekintetében, másrészt nyílt és építő jellegi párbeszédre nyújt lehetőséget európai szinten az elért eredményekkel kapcsolatban; támogatja e tekintetben azt az elgondolást, hogy a különböző szakpolitikai területek reformterveivel kapcsolatban országonként egyedi ajánlások és a legjobb gyakorlatokat értékelő rendszerek készüljenek; felhívja a nemzeti kormányokat, hogy tegyék közzé és tájékoztassák a Bizottságot az uniós irányelvek átültetésekor a rendelkezések szövegéről, az úgynevezett megfelelési (korrelációs) táblázatokról;

12.   átfogóbb részvételre hívja fel a civil társadalmat, hogy megvalósulhassanak a nagyobb növekedést és több munkahelyet eredményező változások; emlékeztet arra, hogy a reformok sikere a teljes társadalom részvételétől és elkötelezettségétől függ; ezért javasolja, hogy rendezzenek eszmecserét a civil társadalom képviseleteinek a reformfolyamatban való részvétele során bevált gyakorlatokról;

A lisszaboni irányítás javítása és a nemzeti kötelezettségvállalás

13.   hangsúlyozza, hogy a tagállamonként egyedi ajánlásokat a Tanácsnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia a tényleges európai keret kialakítása érdekében, valamint a gazdasági és foglalkoztatási együttműködés és a nagyobb nemzeti elkötelezettség ösztönzése céljából;

14.   megismétli, hogy nem tudjuk legyőzni az EU gazdasági és foglalkoztatási problémáit a parlamentek nemzeti és európai szintű aktív részvétele nélkül; támogatja a Bizottság arra irányuló kérését, hogy a tagállamok támogassák a nemzeti reform programjaik és a végrehajtási jelentéseik – beleértve a nemzeti ajánlásokat – széles körű megvitatását a nemzeti parlamentjeikkel, és hozzanak létre szorosabb kapcsolatokat a nemzeti reform programok és a nemzeti költségvetési viták között;

15.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vezesse be a teljesítménymutatók felügyeletét a gazdasági és foglalkoztatási mutatókkal jól meghatározott kapcsolatban álló strukturális politikai mutatók és a strukturális felügyeleti gyakorlatot alátámasztó mutatók használatán keresztül, valamint az innováció és a munkahelyteremtés figyelembe vételével;

16.   hangsúlyozza, hogy minden tagállamban szükség van a lisszaboni stratégiáért felelős tisztviselő hatékonyabb részvételére a politika legmagasabb szintjén annak érdekében, hogy megnyerje a nemzeti döntéshozókat az e reformterv mögött álló szakpolitikák megközelítésnek mind nemzeti, mind európai szinten;

17.   emlékeztet arra, hogy iránymutatói szerepében az Európai Tanács 2007. tavaszi ülésének kell meghatároznia az Európai Unió növekedési és foglalkoztatási reformtervét; felhívja az Európai Tanácsot az összes illetékes tanácsi munkaegység egyenlő részvételének biztosítására; hangsúlyozza saját szerepét a lisszaboni stratégia végrehajtásának figyelemmel követésében;

Növekedés, foglalkoztatás és versenyképesség
A munkahelyek számának növelése és a foglalkoztatási lehetőségek bővítése

18.   úgy ítéli meg, hogy a munkaerő-piaci reformnak törekednie kell arra, hogy összeegyeztesse az munkáltatók nagyobb rugalmasság iránti igényét a munkavállalók nagyobb biztonság iránti igényével, például új munkahelyi kilátások és a biztonság új formáinak megteremtése révén; meggyőződése, hogy a rugalmasság és a biztonság összekapcsolása megkönnyíti mind a dolgozók, mind a nagyvállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások számára a dinamikus gazdaság, valamint a változó társadalom kihívásaihoz való alkalmazkodást; felhívja ezért az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy az ún. "flexicurity" kidolgozásához és alkalmazásához határozzanak meg egyértelmű és objektív elveket, vezessenek be intenzívebb összehasonlító elemzési gyakorlatot, valamint vezessék be a legjobb gyakorlatok intenzívebb cseréjét;

19.   több befektetést és jobban és magasabban képzett dolgozókat követel a termelékenység, illetve a foglalkoztatás szintjének növelése, valamint az EU-t globálisan versenyképessé tevő lisszaboni stratégia céljainak való megfelelés érdekében; emlékeztet arra, hogy a tagállamok foglalkoztatási és szociális biztonsági rendszereinek modernizálása – ideértve aktív munkaerő-piaci intézkedések szorgalmazását (a dán modellnek megfelelően) – politikai szükségszerűség, és emlékeztet, hogy a jólét és szolidaritás a lisszaboni stratégia valóban kölcsönösen egymást támogató célja;

20.   emlékeztet arra, hogy a munkanélküliség a veszélyeztetett csoportok, különösen az alacsonyan képzett munkaerő körében jelentkezik leginkább; külön erőfeszítésekre van tehát szükség az alacsonyan képzett munkanélküliek képzését célzó politikák érvényre juttatása, valamint az oktatási rendszernek a bukások számának csökkentése érdekében történő javítása céljából;

21.   úgy véli, hogy meg kell szüntetni azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák az új munkahelyek létrehozását, ideértve a mérsékelten bérezett állások elfogadása ellen ható tényezőket is; elismeri, hogy a munkanélküliek nem térhetnek ki azon kötelességük alól, hogy végül elfogadjanak egy állásajánlatot; elismeri, hogy megfelelően rugalmas munkaidő-szabályozásra van szükség a munkáltatók és az alkalmazottak igényeinek kielégítése, valamint a munka és a családi élet közötti egyensúly biztosítása érdekében;

22.   rosszallja, hogy a nők aránya a munkavállalók között továbbra is messze elmarad a lisszaboni stratégia céljaitól; úgy véli, hogy megfelelő továbbképzésekre és munkahelyi egészséggondozásra támaszkodva az idősebb munkavállalók számára lehetővé kellene tenni, hogy önkéntes alapon a munkaerőpiacon tudjanak maradni; a korai nyugdíjazást vissza kell szorítani, a munkavállalók számára pedig lehetővé kell tenni, hogy önkéntes alapon és munkaadójuk beleegyezésével a nyugdíjkorhatár betöltése után is dolgozhassanak; hangsúlyozza, hogy ezekre az intézkedésekre szükség van a gazdasági növekedés előmozdítása, valamint az államháztartások fenntarthatóságának megerősítése érdekében;

23.   hangsúlyozza, hogy az idősebb munkavállalók egyre nagyobb részét képezik az EU aktív lakosságának és gazdasági termelőerejének, felhívja a tagállamokat, hogy a munkában maradás ösztönzése érdekében tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket az adó- és szociális biztonsági rendszerek módosítása terén, és felhív az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályok hatékony végrehajtására;

24.   megjegyzi, hogy az EU hiányt szenved a képzett munkaerő terén, valamint hogy az élethosszig tartó tanulás a lisszaboni stratégia céljai elérésének kulcsfontosságú eleme; sürgeti a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve tegyenek többet a munkahelyteremtés, valamint a fiatalok, a nők és az idősebb munkavállalók nagyobb munkaerő-piaci részvételének növelése érdekében, különösen az alábbiak segítségével:

25.   támogatja azt a politikát, amely lehetővé teszi az egyetemek magánforrásokból történő finanszírozását, és arra ösztönzi a magánszektor szereplőit, hogy tegyék közkinccsé az oktatással és a képzéssel szemben támasztott piaci igényekről kialakított nézeteiket;

26.   úgy ítéli meg, hogy a demográfiai változás egészségügyi szempontjai kiemelkedő fontossággal bírnak, és emlékeztet arra, hogy minél tovább örvendenek jó egészségnek az emberek, annál tovább maradnak és kívánnak gazdasági szempontból aktívak maradni, és ezáltal az egészségügyi kiadások drasztikus emelkedése elkerülhető; meggyőződése, hogy a krónikus és hosszan tartó betegségek megelőzésére irányuló intézkedésekbe történő befektetés különösen fontos; ugyanakkor erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az ilyen betegségekben szenvedőket ne érje hátrányos megkülönböztetés a munkahelyen;

27.   sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a nem hatékony szociális modelleket pénzügyi fenntarthatóságuk, a változó globális dinamika és demográfiai minták fényében annak érdekében, hogy ezek fenntarthatóbbá váljanak;

A belső piacon tartósan tapasztalható deficitek csökkentése

28.   hangsúlyozza, hogy ha az európai gazdaság globális versenyképességre törekszik, akkor dinamikus belső piaccal kell rendelkeznie; javasolja a piacra jutás megkönnyítését és az olyan innovációbarát politikák ösztönzését, amelyek tiszteletben tartják a közérdek és a magas szintű fogyasztóvédelem elveit, annak érdekében, hogy a polgárok teljes mértékben élvezhessék a belső piac nyújtotta előnyöket; üdvözli a Bizottságnak a belső piac működésének felülvizsgálatára vonatkozó kezdeményezését, és teljes mértékben támogatja a projekt teljesítésére irányuló törekvését; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék kézbe a belső piacot, és hozzanak létre együttműködési kultúrát a vállalkozások páneurópai tevékenységekben való részvételének ellenőrzésére és támogatására; különösen fontosnak tartja az EK-jogszabályok pontos végrehajtását és érvényesítését, és e tekintetben hangsúlyozza a kellően képzett nemzeti bírák szerepét;

29.   megállapítja, hogy a belső piac tartós megerősítése központi feladat a lisszaboni stratégiai célok elérése és különösen Európának a globalizálódási folyamatban történő tartósan versenyképes pozicionálása érdekében; továbbra is felhívja az összes európai intézményt és a tagállamokat, hogy e központi integrációs elem erősítésére irányuló erőfeszítéseikkel ne hagyjanak alább;

30.   hangsúlyozza, hogy az áruk szabad mozgása a belső piac egyik sarokköve; emlékeztet, hogy a közösségi harmonizáció hatálya alá nem tartozó termékek esetén az EK-Szerződés 28–30. cikke megtiltja a tagállamok számára, hogy korlátozásokat tartsanak fenn vagy vezessenek be az áruk Közösségen belüli kereskedelmére; ezért felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy végleg számolják fel az áruk szabad mozgásának valamennyi akadályát az EU-ban;

31.   megállapítja, hogy a nem harmonizált termékek kölcsönös elismerése terén még jelentős hiányosságok mutatkoznak az áruk szabad mozgása tekintetében; ezért támogatja a Bizottság arra irányuló terveit, hogy egy jogi aktussal az összes tagállamban kötelezővé teszi az Európai Bíróság vonatkozó határozatait;

32.   a szolgáltatási irányelv végleges elfogadása után kiemeli a Bizottság azon kötelezettségét, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamok számára és ellenőrizze előrehaladásukat; javasolja, hogy a tagállamok illetékes hatóságai működjenek együtt az Európai Unió egész területén való koherens végrehajtás biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy ez létfontosságú az európai gazdaság számára a Szerződés rendelkezéseinek teljesítéséhez és a belső piac létrehozásának folytatásához;

33.   hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szabad mozgása a belső piac egyik sarokköve; rámutat, hogy a szolgáltatási ipar a GDP és a munkaerőpiac nem kevesebb, mint 70%-át teszi ki; fokozottabb együttműködésre szólít fel az egészségügyi szolgáltatók között, különösen a betegek mobilitása tekintetében;

34.   hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok alkalmazása és védelme még mindig viszonylag költséges és időigényes Európában, akadályozva az innovációs versenyképességet; a szabványosítás kérdése nem kap elegendő figyelmet sem európai, sem nemzeti szinten; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy fejlesszék a szellemi tulajdonjogokkal és a szabadalmakkal kapcsolatos politikák javításának keretfeltételeit, nevezetesen EU-szintű szabványok, a nemzeti szabványügyi hivatalok közötti jobb együttműködés és egyszerűbb eljárások segítségével; ismételten hangsúlyozza a hamisítás elleni hatékony fellépés szükségességét a betegek biztonsága érdekében (gyógyszerhamisítás);

35.   rendkívül sajnálja, hogy eddig nem sikerült előbbre jutni az európai szabadalmi politikával, és elfogadhatatlannak tartja, hogy ezen a téren nem sikerült kialakítani egy egységes európai szabadalmi stratégiát; utal az európai szabadalmi rendeletre vonatkozó első olvasatbeli eredményére, amely megoldást kínál a Tanácsban vita tárgyát képező problémás területek számára; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő konkrét javaslatokat egy új szabadalmi stratégiára vonatkozóan annak érdekében, hogy mihamarabb találjanak új tárgyalási alapot a megbeszélésekhez a Tanácsban; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy hatékony szabadalmaztatási rendszert az eddigi konzultációk alapján – ideértve a szabadalmi bíráskodásról szóló egyezményben való részvétel megvitatását is – a haladás és a jogbiztonság lehető legszilárdabb biztosítása érdekében;

36.   hangsúlyozza, hogy a versenyképes belső piac létrehozásához fontos egy hatékony, megújuló és jól működő közbeszerzési rendszer megléte; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a közbeszerzés kereteinek reformját, az eljárásokban való minél magasabb részvétel és a minél kisebb hivatali teher elérése érdekében, és vizsgálja meg, milyen módon lehet a legjobban biztosítani a közbeszerzési eljárásokban való igazságos részvételt a kis- és középvállalkozások számára;

37.   üdvözli a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó első cselekvési terv végrehajtásának köszönhetően elért előrelépést, és rámutat, hogy a jól működő pénzpiac alapvető fontosságú az európai gazdaság növekedési lehetőségei szempontjából; hangsúlyozottan felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, biztosítsák, hogy minden tagállamban megfelelően végrehajtsák a pénzügyi szolgáltatásokról szóló európai jogszabályokat, és azokat nemzetközi partnereink is maradéktalanul betartsák;

38.   rámutat, hogy a jól működő pénzpiac alapvető fontosságú az egységes piac megfelelő működése szempontjából; úgy véli, hogy a jó minőségű, határokon átnyúló pénzügyi termékek kialakítása hozzájárul majd az innovatív vállalatok kialakulásához Európában; úgy véli, hogy a gyors innováció és növekedés a nemzetközi pénzügyi tranzakciókban új kihívásokat támaszt az üzleti szektor, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer számára; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az átláthatóságot és a pénzügyi stabilitás, a megfelelő fogyasztóvédelem, valamint a piac integritása elősegítése érdekében határozzon meg hatékonyabb szabályozási politikákat; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy szükség van-e hatékonyabb felügyeleti szabályokra a magántőke-alapokra és a fedezeti alapokra vonatkozólag;

39.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy valósítsák meg a tőke szabad mozgását; rosszallását fejezi ki amiatt, hogy a közelmúltban egyes nemzeti kormányok kísérletet tettek határokon átnyúló vállalatösszevonások megakadályozására az Európai Unióban; dicséretét fejezi ki a Bizottság részére, amiért az határozottan kiállt az EK-Szerződés védelmében ezzel kapcsolatban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a társasági jog területén is a lehető leghamarabb készítsen olyan javaslatokat, amelyek megkönnyítik a cégek és a tőke Európai Unión belüli mobilitását; ez különösen a bejegyzett székhely áthelyezéséről szóló 14. irányelvre és az európai magántársaságra vonatkozik;

40.   kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a belső piac működését támogató más politikákra; úgy véli, hogy elsőbbséget kell élveznie különösen a közlekedésnek és annak, hogy demonstrálják a jobb logisztika lehetőségeit és a transzeurópai hálózatok gyorsabb megvalósítását; támogatja az EU német elnökségének ez irányú kezdeményezéseit;

Az EU külső versenyképességének megerősítése

41.   rámutat, hogy a szabad és méltányos kereskedelem fokozza Európa és a világ jólétét; megjegyzi, hogy a belső piac vállalatai egymástól függő piacokból és globális szereplőkből álló globális környezetben működnek; felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a nemzeti protekcionizmustól; úgy véli, hogy a további globális gazdasági integráció növeli a versenyképességet, a növekedést és a munkahelyek számát az EU-ban; rámutat a szabályozás területén megvalósuló nemzetközi együttműködés fontosságára, különösen a felügyelet, a szabályozás reformja és egyszerűsítése tekintetében; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a nemzetközi kereskedelem a legsebezhetőbb és a legkevésbé szakképzett munkavállalók számára néhány szektorban negatív következményekkel is járhat;

42.   úgy ítéli meg, hogy a piachoz való hozzáférés, a kiegyensúlyozottabb regionális megközelítés, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkanormáinak és a tisztességes munka világszerte történő előmozdítása létfontosságú az EU külső versenyképességének erősítése szempontjából; a környezeti dömping elkerülése pedig a tisztességes verseny kulcsfontosságú eleme; kifejezi készségét arra, hogy fontolóra vegye megfelelő kereskedelmi intézkedések meghozatalát az olyan "potyautas" országokkal szemben, amelyek nem vállalják a rájuk eső részt a globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben figyelembe véve azt, hogy kereskedelmi partnereink társadalmi-gazdasági fejlettsége különböző szinteken van;

43.   rámutat, hogy a vállalatok társadalmi felelősségét nem úgy kell értelmezni, hogy azt az állam a vállalkozásokat sújtó új, jogszabályokban meghatározott terhek útján egyoldalúan rájuk kényszeríti, ami a versenyképesség és a foglalkoztatási kapacitás csökkenéséhez vezetne; úgy véli, ehelyett vállalati – akár adózási, akár más természetű – kezdeményezésekkel kellene megvalósítani úgy, hogy a vállalat önként vállaljon társadalmi érdekű funkciókat;

44.   hangsúlyozza, hogy a KKV-k számára jobb pénzügyi, munkaügyi és adóügyi feltételeket kell teremteni, mivel a KKV-k az alapjai az európai gazdasági versenyképességnek, amely elősegíti az állandó termékinnovációt; az eredményes politikák végrehajtását elsődleges fontosságúnak tartja a globalizáció kihívásaival való szembenézés érdekében;

45.   rámutat a nemzetközi szabályozási együttműködés fontosságára, különösen a szabályozási reform és a szabályozások egyszerűbbé tétele területén; úgy véli, hogy az együttműködést a többoldalúság és a demokratikus elszámoltathatóság alapján meg kell erősíteni annak érdekében, hogy arányos alapon külföldi piacokat lehessen megnyitni az európai vállalatok termékei és szolgáltatásai előtt; ebben az összefüggésben ragaszkodik ahhoz, hogy a Kereskedelmi Világszervezet Kormányzati Közbeszerzési Megállapodásában újra meg kell teremteni az egyensúlyt oly módon, hogy biztosítják a számos aláíró fél kötelezettségvállalásaiban fenntartott, KKV-k javára szóló kivételek ellensúlyozását az európai kötelezettségvállalásokban szereplő hasonló kivétellel vagy egy olyan rendelkezéssel, amely felhatalmazza az aláíró feleket, hogy a KKV-kat kedvezményes elbánásban részesítsék, feltéve, ha a kedvezmény megkülönböztetés nélkül kiterjed a többi aláíró fél valamennyi KKV-jára;

46.   úgy véli, hogy a harmadik országok kormányai számára a szociális és környezetvédelmi szabályozás nemzetközi egyezményeknek megfelelő, eredményes felügyeleti rendszerekkel együtt történő végrehajtása terén nyújtott uniós segítség szükséges feltétele az európai vállalatok társadalmi felelősségvállalása egész világra kiterjedő elősegítésének; hangsúlyozza, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának a más piacokkal folytatott üzleti párbeszéd részét kell képeznie;

Az EU innovatív kapacitásának növelése

47.   hangsúlyozza a termékeket és a szolgáltatásokat is magába foglaló kutatás-fejlesztésbe történő uniós befektetés növelésének rendkívüli fontosságát;

48.   üdvözli a hetedik keretprogram elfogadását, amelynek legfőbb célja a közösségi ipar tudományos és technológiai alapjának erősítése, hogy ezzel nagyfokú versenyképességet biztosítson a nemzetközi színtéren; újra hangsúlyozza, fontos a GDP 3%-ának kutatásra történő fordítása, és kéri, hogy a tagállamok teljesítsék a Barcelonában a 2002. tavaszi Európai Tanácson vállalt kötelezettségeiket; hangsúlyozza a hetedik keretprogram átfogó célját és hozzájárulását ahhoz, hogy az Európai Unió a világ vezető kutatási területe legyen; az EP többször hangsúlyozta a kutatás-fejlesztés fontosságát és a tudás növekvő szerepét a gazdasági növekedés, valamint a társadalmi és környezeti jólét terén;

49.   fokozottan támogatja a közös technológiai platformok munkáját, amely a kulcsfontosságú területeken elősegíti a koherens stratégiai kutatási menetrendek kidolgozását az európai versenyképesség érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kisvállalkozások és a kutatói szervezetek részvételét e platformokba;

50.   helyesli, hogy a Bizottság a közös technológiai kezdeményezéseken keresztül célirányos pénzeszközöket biztosít a kutatási koncepciók konkrét programokká történő kidolgozásának elősegítése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy saját nemzeti innovációs kezdeményezéseiken keresztül támogassák ezeket a programokat;

51.   megállapítja Európa lemaradását az USA-val szemben az egy alkalmazottra eső információs és kommunikációs technológiai befektetések terén, valamint az összefüggést az IK- befektetések és a termelési hatékonyság között; egyetért, hogy az EU-ban fokozottan versenyképes IKT-ágazatot kell fenntartani és fejleszteni, különösen úgy, hogy az uniós hírközlési szabályozást valamennyi tagállamban teljes mértékben végrehajtják;

52.   hangsúlyozza a közbeszerzési alapok potenciálisan komoly szerepét az innováció elősegítésében; megjegyzi, hogy az innovatív áruk és szolgáltatások verseny előtti fázisban történő beszerzése működtethető a jelenlegi közbeszerzés keretén belül; felszólítja a tagállamokat, hogy saját hatóságaikon belül támogassák ezt a tevékenységet; megjegyzi, hogy az IKT eredményes alkalmazása a közszolgáltatások nyújtásában javítani fogja a fogyasztói tapasztalatokat, és segíteni fogja az uniós vállalatokat az egész világon versenyképes termékek előállításában;

A fenntartható energiapolitika biztosítása

53.   meg van győződve arról, hogy a lisszaboni stratégia csak akkor lehet sikeres, ha további erőfeszítéseket tesznek a közösségi energiapolitika irányába; ez a politika azonban nem vezethet a nemzeti energiapolitikák közösségi szintre emeléséhez és egységesítéséhez, viszont több versenyt és fogyasztói hasznot idéznek elő; emlékeztet arra, hogy a sokszínűségben nemcsak Európa erőssége, hanem Európa energiaellátásának biztonsága is rejlik.

54.   emlékeztet a három energiapolitikai központi célra, az ellátás biztonságára, a fenntarthatóságra és a versenyképességre az Európai Unióban lévő stabilitás és növekedés érdekében; utal annak szükségességére, hogy ezt a három célt állandóan hozzáigazítsák a változó adottságokhoz, és új egyensúlyt hozzanak létre;

55.   emlékeztet az elégséges és kedvező árú energiaellátás alapvető jelentőségére az európai ipar versenyképessége és növekedése érdekében;

56.   üdvözli a Bizottság zöld könyvét az energiaellátás fenntarthatóságát, versenyképességét és biztonságát célzó európai stratégiáról (COM(2006)0105), de hangsúlyozza, hogy tudomásul kell venni a szélesebb értelemben vett globális energiapiac folyamatosan változó feltételeit, valamint rámutat a gyártói perspektíva rendszeres megközelítéssé való kiszélesítésének fontosságára a gyártással, az elosztással és a fogyasztással kapcsolatban annak érdekében, hogy olyan európai energiapolitikát lehessen kidolgozni, amely megfizethető energiaforrásokat biztosít az európai vállalatok és háztartások számára;

57.   egyetért a Bizottsággal abban, hogy az infrastruktúra fizikai biztonságához és az ellátásbiztonsághoz kapcsolódó nehézségek kezelése érdekében a közös energiapolitika egyik alapvető elemévé a tagállamok közötti fokozott szolidaritást kell tenni; úgy véli továbbá, hogy az ilyen fokozott szolidaritás jelentősen megerősítené az Európai Unió képességét a közös érdekek megvédésére nemzetközi szintű energiaügyi kérdésekben;

58.   megjegyzi, hogy az energiapolitikának, és különösen az energiaellátás biztonságának az EU közös kül-, kereskedelemfejlesztési és biztonságpolitikái integráns részét kell képeznie, és közös stratégia kidolgozására szólít fel az energiaellátás és a szállítási útvonalak biztosítása és diverzifikálása érdekében, ezáltal bizonyítva az EU-n belüli szolidaritást; ebben az összefüggésben sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék nagyon komolyan az Oroszországból származó földgáz mennyiségének 2010 utáni, többek között a beruházások hiányából következő csökkenésével fenyegető valós veszélyeket; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok és az Unió az Oroszországgal folytatott energiaügyi tárgyalásaikon követeljék az Energiacharta Szerződés tranzitjegyzőkönyvének ratifikálását; úgy véli, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásokat arra kell felhasználni, hogy stabil, ugyanakkor nyitott szabályozási keret jöjjön létre az energiaellátást biztosító országokban, valamint úgy véli, hogy az energiaügyi biztosnak jól meghatározott mandátumot kell biztosítani, amely meghatározza Európa hosszú távú energetikai tervezési elképzeléseit;

59.   hangsúlyozza, hogy a 2005–2006-os tél tapasztalata és a fellendülő gazdaságok (Kína, India) drasztikus ütemben növekvő energiaszükséglete egyértelművé teszi, hogy az energiaellátás biztonságának megőrzése érdekében semmilyen fenntartható és biztonságos energiaforrást nem szabad kihasználatlanul hagyni;

60.   üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyek a Kiotóban megállapított CO2-csökkentési célok gyakorlati megvalósítására irányulnak; elismeri, hogy jelenleg a nukleáris energia néhány tagállamban az energia keverék részeként fontos szerepet játszik a villamosenergia-ellátás biztonságának szavatolásában, valamint hozzájárul a CO2-kibocsátás alacsonyabb szintjéhez; hangsúlyozza azonban, hogy termelése kockázatokkal jár és jelenleg nem áll rendelkezésre végleges megoldás a nukleáris hulladék újrafeldolgozásához; támogatja a reaktorbiztonság és az új technológiák területén végzett kutatást; úgy véli, hogy arról, hogy egyes államokban a nukleárisenergia-termelés továbbra is szerepet kapjon, csak tagállami szinten, a szubszidiaritás keretében hozható döntés;

61.   emlékeztet az Európai Unió fokozódó függőségére a kőolaj- és földgázimport terén, amely import 2030-ban elérheti a 94, illetve 85%-ot, miközben a szilárd tüzelőanyagok terén jelentkező importfüggőség mindössze 59%-ra fog emelkedni; rámutat, hogy a kőolaj- és földgázimport egyre inkább politikailag instabil régiókból érkezik, amely régiókba az import révén nagy pénzösszegek folynak, és a felhasználásukra az Európai Uniónak nincs befolyása;

62.   hangsúlyozza, hogy az olajárak emelkedésének betudható inflációs nyomás növeli a hozzá kapcsolódó monetáris megszorítás nagyságával kapcsolatos bizonytalanságot, ami miatt a piaci szereplők magasabbnak ítélik a kockázatot, alacsonyabbnak a globális likviditást, és – főként az áru- és tőkepiacokon – erőteljesebbnek az ingadozásokat; figyelmeztet az olajárakkal kapcsolatos pénzpiaci spekulációk negatív hatására, amely tovább mélyíti az olajár-válságot; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzon ki részletes tervet az EU olajbehozataltól való függőségének csökkentésére és a tiszta energia irányába történő elmozdulásra; sürgeti az ellátás biztonságát szavatoló integrált EU-s vészmechanizmus létrehozását;

63.   hangsúlyozza, hogy megkerülhetetlené vált a politikai párbeszéd és az együttműködés új formájának kialakítása a fogyasztó országok, különösen az Egyesült Államok, Kína, India és Japán között; megjegyzi, hogy a kulcsfontosságú fogyasztó és termelő országok között szintén hasonló párbeszéd vált szükségessé egy globális energetikai megközelítés kidolgozása érdekében; úgy véli, hogy a globális energiaügyi párbeszéd új formáinak a globális energiapiacok stabilabbá, biztonságosabbá és átláthatóbbá tételét kell célozniuk, ugyanakkor pedig folyamatos támogatást kell nyújtaniuk a tiszta energiaforrások és az energiahatékonyság számára;

64.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ösztönözzék egy nemzetközileg elismert mediációs rendszer kidolgozását konfliktusok és viták esetére az energiaellátás és elosztás tekintetében; úgy véli, hogy az EU a szomszédsági politika keretében és más alapvető ellátó országokkal kialakítandó mediációs rendszer kidolgozása és e rendszer globális szinten történő előmozdítása révén kezdeményezhetne ilyen folyamatot; úgy véli, hogy az EU-nak ezért megközelítési modellt kell kidolgoznia az energiaelosztás nemzetközi kezelésére;

65.   üdvözli az energiaközösséget létrehozó szerződés projektjét, mint Délkelet-Európa stabilizálásához, az energiapiacok nyitottságához és az európai tranzitútvonalak biztonságához való lényeges hozzájárulást; felszólít az energiaközösség Norvégiára és Törökországra, valamint az európai szomszédságpolitikába bevont valamennyi országra való fokozatos kiterjesztésére;

A környezetvédelmi szempontoknak megfelelő energiapolitika

66.   hangsúlyozza, hogy a jelenlegi energiatermelési termékösszetétel megváltoztatása nem terhet, hanem lehetőséget jelent; a nap-, szél-, biomassza-, víz- és geotermikus energia és egyéb energiahatékonysági technológiák alkalmazása segít majd a Kiotóban és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményében tett kötelezettségvállalások teljesítésében, valamint erősíti az innovációt, a munkahelyek létrehozását és a versenyképességet Európában;

67.   ezért támogatja a megújuló energiák kiépítésére irányuló, a fenntartható energiaellátás támogatását célzó erőfeszítéseket; üdvözli ezen ágazat tartós növekedését és az ehhez kapcsolódó pozitív foglalkoztatási hatást; nagy exportlehetőségeket lát a harmadik országokban a megújuló energiatermelés létesítményeinek tekintetében;

68.   sürgeti, hogy az Európai Tanács 2007. tavaszi ülése támogassa a Bizottság által javasolt energiahatékonyság cselekvési tervet, amely tartalmazza legalább a következők elemeket: a fogyasztók álljanak az energiapolitika középpontjában, függetlenül attól, hogy háztartásokról vagy ipari felhasználókról van szó; ütemterv a Tanács és a Bizottság szintjén a megújuló energiaforrások 50%-os arányára vonatkozó cél 2040-ig történő elérésére, 2020-ra a CO2-célérték 30%-os csökkentése uniós szinten, az energiahatékonyságra vonatkozó EU-s célkitűzés, amelynek értelmében legalább 20%-os javulást kell elérni 2020-ra, 2050-re pedig egy 60–80%-os csökkentést; az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) reformja, hogy az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságba való beruházásra késztesse a piacot, amelynek hajtóerejét a 2020-ra meghatározott EU-s széndioxid-kibocsátási értékek adják, beleértve a megújuló energiaforrások 2020-ra elérendő 25%-os részesedésének célját és az autók kibocsátására vonatkozó kötelező célokat; a meglévő közösségi jogszabályok végrehajtásának felgyorsítása a tagállamokban, vagy ellenkező esetben a szabályozási keretek tényleges tökéletesítése, az energiatermelés és az energiaelosztás egyértelműbb szétválasztása egy erősebb, Európa egészének érdekeit szem előtt tartó, független szabályozási ellenőrzésen keresztül; a hiányzó összeköttetések problémájának megoldására és a beruházások és az innováció ösztönzésére tett erőfeszítések; minimálisan kötelező iránymutatások a szabályozók számára, beleértve a szabályozók kinevezésére vonatkozóan; függetlenség, átláthatóság és elszámoltathatóság; ambiciózus K+F stratégia a tiszta technológiák terén; az energiakutatásra fordított éves kiadások legalább 50%-os növelése a következő hét évben; hatékony szolidaritási mechanizmus kialakítása az energiaellátási válságok kezelésére; közös külső energiapolitikai stratégia a harmadik országok felé képviselt álláspont fokozódó egységesítése érdekében; a globális éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében tett globális cselekvés előmozdítására irányuló erőfeszítések megkettőzése, mivel az EU önmagában nem képes a probléma megoldására; minden jelenlegi EK energiapolitikai jogszabály teljes körű végrehajtása; végül felhívja a Bizottságot, hogy a megújuló energia ütemtervének részeként tegyen javaslatot a megújuló energiaforrások lehetséges harmonizált támogatási rendszereinek keretére;

69.   elismeri, hogy az éghajlatváltozás az EU és a nemzetközi közösség részéről azonnali fellépést igénylő, súlyos környezeti problémákat okoz; úgy véli, hogy az energia-megtakarításra, a hatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra összpontosítva 2050-re az EU energiája túlnyomó részének az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását megakadályozó technológiákkal előállított szénmentes forrásokból kell származnia, valamint hogy e cél elérése érdekében egyértelmű útitervet kell meghatározni; sürgeti, hogy az EU vezetői a jövő év végéig egyezzenek meg egy kötelező CO2-célértékben 2020-ra és egy indikatív CO2-célértékben 2050-re; felszólítja a Bizottságot, hogy az éghajlattal és az ellátás biztonságával kapcsolatos európai célkitűzések alátámasztására tűzzön ki célratörő, ugyanakkor reális célokat arra vonatkozóan, hogy 2020-ig rendkívül alacsony CO2-kibocsátású vagy CO2-kibocsátásmentes és CO2-semleges energetikai technológiák lássák el az EU villamosenergia-keresletének 60%-át;

70.   elismeri a megújuló energiának a kis- és közepes gazdaságok számára a lisszaboni stratégia céljainak elérése érdekében betöltött szerepét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket a kis- és középvállalkozások energiahatékonyságának javítása érdekében; ehhez különösen a tudatosságot fokozó intézkedések és a pénzügyi eszközökhöz, többek között a strukturális alapokhoz, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz és az Európai Befektetési Bankhoz való hozzáférés megkönnyítése tartozik, az energiafogyasztás csökkentésére irányuló beruházások elvégezhetősége érdekében;

71.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy 2020-ra tegyék az EU-t a világ legenergiahatékonyabb gazdaságává és az energiahatékonysági intézkedéseket tegyék horizontális prioritássá minden szektorban az EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az EK-irányelvek időben történő végrehajtását ezen a téren, valamint sürgeti egyrészt a Tanácsot, hogy fogadja el az energiahatékonysági cselekvési tervben (COM(2000)0247) foglalt javaslatokat, másrészt a tagállamokat, hogy a 2007 június 30-ig a 2006/32/EK irányelv alapján benyújtandó nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervüket a legjobb gyakorlatokra alapozzák; emlékeztet arra, hogy ha a tagállamok teljes mértékben végrehajtanák az EK-jogszabályokat, már ezzel fele részben teljesülne az az EU-cél, hogy 2020-ra 20%-os energia-megtakarítást kell elérni; felhívja a Bizottság elnökét a globális energiahatékonysági megállapodás előmozdítására;

72.   felhívja a 2007. tavaszi Európai Tanácsot, hogy biztosítsa, hogy a Európa energiapolitikáját a jövőben megfelelő közfinanszírozással bíró és a magán K+F befektetések növelését célzó ösztönzőkre támaszkodó, ambiciózus K+F stratégia támassza alá az energia területén; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiát az energiakutatás költségvetésének növelésére, különösen a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységek (FP7) félidős felülvizsgálata és az intelligens energia egyedi program keretében; európai stratégiai energiatechnológiai terv kidolgozására szólít fel, és azt szeretné, ha annak tartalma a közép- és hosszú távú kilátások miatt olyan új energiatechnológiákra összpontosító kutatási területeket foglalna magában, mint a megújuló energiaforrások, beleértve a hullám és az árapály-energiát, a szén gázosítását és különösen az energiatárolást;

A belső energiapiac létrehozása

73.   hangsúlyozza, hogy a működőképes belső energiapiac kialakítása további fellépést igényel az energiatermelés és az energiaelosztás egyértelműbb szétválasztása révén; ezért üdvözli a Bizottság javaslatát további lépésekre, amelyek e szétválasztás megvalósítását szolgálják, és amelyeket Európa egészének érdekeit szem előtt tartó függetlenebb szabályozási ellenőrzés kísér; ragaszkodik ahhoz, hogy ez a fellépés a nemzeti intézkedésekkel együtt a minimum 10%-os összekapcsolási szintekre vonatkozó európai uniós célkitűzések megvalósulásához vezessen a kulcsfontosságú szűk keresztmetszetek azonosítása és koordinátorok kinevezése révén; úgy véli, hogy világos és stabil politikai keretre és versenyképes energiapiacra van szükség a magas fokú versenyképesség, az energiafüggetlenség, a hosszú távú stabilitás, a hatékonyság, a környezettudatosság és az ellátás biztonsága megteremtése érdekében; felhívja a 2007. tavaszi Európai Tanácsot, hogy világítson rá arra, hogy hosszú távon Európának közös érdekei vannak az energia területén, és ez által a belső piac létrehozását foglalja egyértelmű – és jelenleg még nem létező – politikai keretbe;

74.   úgy véli, hogy a határokon átnyúló kereskedelem a nemzeti piacok közötti jelenlegi problémák eltűnéséhez vezet majd; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szállítórendszer-üzemeltetők közötti együttműködés javítását, különösen a határokon átnyúló kapacitáselosztás, az átláthatóság, a napon belüli piacok, a hálózatok tervezése és a regionális piacok fejlesztéséhez kapcsolódó beruházások tekintetében; felkéri a Bizottságot, hogy a szállítórendszer-üzemeltetőkkel együttműködve dolgozzon ki a nemzeti energiahálózatok interoperabilitását biztosító európai hálózati kódexet;

75.   gratulál a Bizottságnak az energiaágazat vizsgálatához, felhívja a Bizottságot hogy foganatosítson végrehajtási intézkedéseket, beleértve bírság kiszabását a versenyszabályokat megszegő cégek ellen, és ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen lépeseket azon tagállamokkal szemben, amelyek indokolatlanul védelemben részesítik fő nemzeti energiaipari vállalataikat;

76.   meggyőződése, hogy a fogyasztókat kell minden jövőbeli energiapolitika középpontjába állítani, és hogy az energiaszegénységnek világosabban meg kellene jelennie a Bizottság javaslataiban; emlékeztet arra, hogy az energiatakarékosság tekintetében a fogyasztóknak, különösen a közhatóságoknak – amelyeknek e téren példát kell mutatniuk – is vannak kötelezettségeik; elismeri az intelligens mérés és számlázás központi szerepét abban, hogy növeli az energiafelhasználás módjával és indokoltságával kapcsolatos fogyasztói tudatosságot, ezáltal megváltoztatja a fogyasztói szokásokat; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek segítik az alacsony jövedelmű háztartásokat abban, hogy energiát takarítsanak meg otthonaikban, ezáltal csökkentsék energiaszámláikat és a jövőbeli áremelkedéseknek való kiszolgáltatottságukat;

77.   rámutat, hogy az energetikai politika költségesebb és hosszabb távú beruházási döntéseket tesz szükségessé, amelyek nagy mértékű átláthatóságot és kiszámíthatóságot igényelnek; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a vállalatok számára a jogbiztonságot, és ne terjesszenek elő rövid időközönként új szabályozási javaslatokat, amelyek elbizonytalanodáshoz vezetnek és elodázzák az energetikai infrastruktúrába történő szükséges beruházásokat.

78.   újra megerősíti, hogy határozottan támogatja a megújuló energiaforrásokat; az energiaforrások diverzifikálásának előmozdítása érdekében javasolja, hogy a Bizottság alakítson ki hosszú távra szóló, stabil politikai keretet, és ez által teremtsen befektetés-ösztönző légkört; e keretnek egy energiahatékonyságra vonatkozó EU-s célt kell tartalmaznia, amelynek értelmében legalább 20%-os javulást kell elérni 2020-ra; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy a megújuló energia ütemterv részeként tegyen javaslatot a megújuló energiaforrások lehetséges harmonizált támogatási rendszereinek keretére;

79.   hangsúlyozza, hogy a működőképes belső energiapiac kialakítása további fellépést igényel az energiatermelés és az energiaelosztás egyértelműbb szétválasztása révén; ezért erősebb, az európai piacot szem előtt tartó független szabályozási ellenőrzést, valamint nemzeti intézkedéseket szorgalmaz a minimum 10%-os összekapcsolási szintre vonatkozó európai uniós célnak a kulcsfontosságú szűk keresztmetszetek azonosításával és koordinátorok kinevezésével történő elérésére;

o
o   o

80.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0603. (2) HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (3) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (4) HL C 297. E, 2006.12.7., 136. o.