Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2006/2240(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0068/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0068/2007

Viták :

PV 23/05/2007 - 4
CRE 23/05/2007 - 4

Szavazatok :

PV 23/05/2007 - 5.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0206

Elfogadott szövegek
WORD 137k
2007. május 23., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzése
P6_TA(2007)0206A6-0068/2007

Az Európai Parlament 2007. május 23-i állásfoglalása a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről (2006/2240(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság "Tisztességes munka mindenki számára – Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához" című közleményére (COM(2006)0249) (a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleménye),

–   tekintettel a Bizottság személyzeti munkadokumentumára – a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményének melléklete (SEC(2006)0643),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményére vonatkozó 2007. január 17-i véleményére(1) ,

–   tekintettel az ILO munkahelyi alapelvekről és jogokról szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–   tekintettel az ILO egyezményeire és az alapvető munkaügyi normákra,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló, 2005. szeptember 16-i határozatának (47) bekezdésére, amely a tisztességes munkáról és az igazságos globalizációról szól,

–   tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által 2006. július 5-én elfogadott miniszteri nyilatkozatra, amely szerint sürgősen olyan környezetet kell teremteni nemzeti és nemzetközi szinten, amely a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú elemeként ösztönzi a teljes és produktív foglalkoztatást és a mindenki számára hozzáférhető tisztességes munkát,

–   tekintettel a Globalizáció Szociális Dimenziójának Világbizottsága (WCSDG) 2004. február 24-i a , "Méltányos globalizáció – lehetőségek megteremtése mindenki számára" című jelentésére,

–   tekintettel a Bizottságnak "A globalizáció szociális dimenziója – Az EU politikai hozzájárulása az előnyök mindenki számára történő elérhetővé tételéhez" című közleményére (COM(2004)0383),

–   tekintettel a Bizottság "A migrációról és az integrációról szóló második éves jelentés" című munkadokumentumára (SEC(2006)0892),

–   tekintettel a Bizottságnak "Az alapvető munkaügyi normák és a szociális kormányzás javítása a globalizáció összefüggésében" címmel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett közleményéről(2) szóló, 2002. július 4-i állásfoglalására,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, "Az európai konszenzus" című közös nyilatkozatára(3) ,

–   tekintettel a Bizottság "Befektetés az emberekbe – Közlemény a humán és szociális fejlesztést célzó tematikus programról és a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervről" című közleményére (COM(2006)0018) (az emberekbe való befektetésről szóló bizottsági közlemény),

–   tekintettel a Bizottságnak "A változáshoz való alkalmazkodás a munkában és a társadalomban: új közösségi stratégia a munkahelyi egészségről és biztonságról 2002–2006"(4) című közleményéről szóló, 2002. október 23-i állásfoglalására,

–   tekintettel az ILO irányítási szervének foglalkoztatási és szociálpolitikai bizottsága által kiadott 2004. márciusi jelentésre, melynek címe: "A globális foglalkoztatási menetrend és a társadalmi integráció kapcsolódó kérdései végrehajtásának naprakésszé tétele",

–   tekintettel az ILO "A kényszermunka céljából folytatott európai emberkereskedelem jogi aspektusai" című, 2006. áprilisi munkadokumentumára,

–   tekintettel az ILO "Tisztességes munka, normák és mutatók" című, 2005. augusztusi 58. számú munkadokumentumára,

–   tekintettel az ILO-nak "A tisztességes munka hiányosságai szerte a világban: a tendenciák mutatókkal történő mérése" című, 2006. augusztusi tanulmányára,

–   tekintettel az ILO globális célokról és a nemzeti kihívásokról szóló szemináriumára készített, a nemzeti kereteken belüli tisztességes munkáról szóló, 2004. októberi vitafeljegyzésre,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartája 31. cikkének (1) bekezdésére, amelynek értelmében "minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez",

–   tekintettel az EK-Szerződés 152. cikkének (1) bekezdésére, melynek értelmében "Valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét",

–   tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok között és másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodás(5) (Cotonui megállapodás) 50. cikkére;

–   tekintettel a Tanács 2006. december 1-jén Brüsszelben elfogadott következtetéseire a mindenki számára elérhető tisztességes munkáról;

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK, európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) ;

–   tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) ;

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságvéleményére (A6-0068/2007),

A.   mivel a tisztességes munka fogalma jóval túlterjed az alapvető munkaügyi normák védelmén; mivel a fogalom magában foglalja a produktív és szabadon választott munkát, a munkahelyi jogokat, a szociális biztonságot, a társadalmi párbeszédet, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását mind a négy pilléren belül,

B.   mivel a tisztességes munka elérésének feltételeit az egyes társadalmak fejlődési szintjéhez és kapacitásaihoz kell igazítani; mivel a tisztességes munka előmozdítására irányuló erőfeszítéseknek a formális gazdaságot és az informális szektort is fel kell ölelniük, beleértve a mezőgazdasági szektorban dolgozókat, az önfoglalkoztatókat, a részmunkaidőben vagy időszakosan foglalkoztatottakat és az otthon dolgozókat is,

C.   mivel a tisztességes munka mindenki számára történő előmozdítása globális célkitűzés kell, hogy legyen, és erre a Globalizáció Szociális Dimenziójának Világbizottsága, valamint a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló ENSZ-határozat és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által 2006. július 5-én elfogadott miniszteri nyilatkozat is felhívja a figyelmet; mivel ez a célkitűzés a Millenniumi Fejlesztési Célok (MFC) és a szociális fejlődésről szóló, 1995. évi koppenhágai világ-csúcstalálkozó kötelezettségvállalásainak elérésére tett erőfeszítések része kell, hogy legyen,

D.   mivel manapság a tisztességes munka megbecsültségét az új, olcsó munkaerőpiacok megnyílása, valamint a "nyereségtermelő" munkadömping kihasználására tett próbálkozás egyre jobban semmibe veszi, illetve aláássa;

E.   mivel az ILO az illetékes a nemzetközi munkaügyi normák megállapításában és az ezekkel kapcsolatos egyeztetésben, továbbá jogi és gyakorlati alkalmazásuk felügyeletében, elengedhetetlen a fokozott együttműködés az ILO és az összes érdekelt fél között, valamint az ILO teljes részvétele a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) munkájában, és mivel a 27 tagú EU jelentős súlyt képvisel és fontos szerepet játszik e területen, mint ahogy a szociális kormányzás területén is,

F.   mivel az ILO tisztességes munkára irányuló országprogramjainak, továbbá a nemzetközi fejlesztési szervek és az Egyesült Nemzetek Szervezete által tett további erőfeszítéseknek azon célja, hogy a foglalkoztatási kihívásokat kezeljék, tágabb összefüggésben hozzájárul a munkanélküliség és a szegénység csökkentése elleni küzdelemre irányuló nemzeti és regionális fejlesztési stratégiákhoz,

G.   mivel a 2000–2006-os időszakban a külső együttműködésről szóló programok és tanulmányok nagyobb része nem terjedt ki a foglalkoztatásra, a társadalmi kohézióra és a tisztességes munkára,

H.   mivel a tisztességes munka a munkakörülmények folyamatos javításának és a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésének központi elemévé válik;

I.   mivel tisztességes munka feltételeit a részmunkaidős foglalkoztatás során, az alulfoglalkoztatottságban, és az informális gazdaságban be nem jelentett és illegális tevékenységek formájában – ideértve a kényszer- és a gyermekmunkát is – gyakran nem teljesítik,

J.   mivel nem tisztességes munkaügyi szituációk figyelhetők meg azok között is, akiket szabad akaratuk ellenére kényszerítenek arra, hogy részmunkaidőben dolgozzanak, és akik közül sokan a minimálbér alatti jövedelemből élnek,

K.   mivel a kulturális sokféleség, a méltányos globalizáció és a teljes körű és produktív foglalkoztatás és a mindenki számára hozzáférhető tisztességes munka tiszteletben tartása – ideértve a fogyatékkal élőket, a nőket, a fiatal és idős munkavállalókat, a kulturális és őslakos kisebbségeket, a migránsokat, az alacsony képzettséggel rendelkezőket és az elmaradott és hátrányos helyzetű területeken élőket – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem alapvető eszköze,

L.   mivel valamennyi nemzetközi szereplőnek részt kell vállalnia abban, hogy növekedjenek az idősebbek esélyei a tisztességes munka megszerzésére és megtartására, egyrészről az élethosszig tartó tanulási rendszerekhez való hozzáférésük fejlesztésével és új típusú munkákra való felkészítésükkel, avagy másrészről megfelelő mértékű nyugdíj, orvosi ellátás és más vonatkozó szociális szolgáltatások és juttatások biztosításával; figyelembe véve, hogy a szociális védelem a tisztességes munka szerves része,

M.   mivel a fiataloknak mindenütt joguk van arra, hogy tisztességes munkát találjanak, és mivel ezeket a törekvéseket életciklus- és generációs megközelítés mentén kell fejleszteni; és mivel a munkával töltött élet kezdetén bekövetkező hosszú munkanélküli időszak tartós hatással lehet az érintett fiatalok foglalkoztathatóságára, jövedelmére, és a minőségi munkahelyekhez való hozzáférésére,

N.   mivel Európában sok migráns munkavállaló valószínűleg nem részesül tisztességes munkakörülményekben,

O.   mivel a világ sok részén a nők ki vannak téve a tisztességtelen munkakörülmények veszélyének, és e tekintetben különleges figyelmet érdemelnek,

P.  P mivel a tudás alapú társadalom igényeihez igazított oktatási és képzési rendszerek rendkívül fontos szerepet játszanak a fiatalok munkaerő-piaci bevonásában, növelve lehetőségeiket, hogy olyan munkát találjanak, amely tisztességes és jobb minőségű,

Q.   mivel az egész életen át tartó tanulás keretében mindenki elsajátíthatja a munkaerőpiac változó szükségleteihez való alkalmazkodáshoz szükséges készségeket, hozzájárulhat annak produktivitásához, és aktív polgárként lehet részese a tudás alapú társadalomnak,

R.   mivel valamennyi tagállam elkészítette nemzeti foglalkoztatási cselekvési terveit a foglalkoztatás kérdését tárgyaló, 1997. november 20–21-i, luxembourgi rendkívüli Európai Tanács által elindított foglalkoztatási iránymutatásokkal összhangban,

S.   mivel az európai foglalkoztatási stratégia (EES), valamint a szociális védelmi és a szociális integrációs stratégiák célja az, hogy iránymutatásul szolgáljanak és biztosítsák a koordinációt azon foglalkoztatás-, szociális védelmi, és szociális integrációs politikai prioritások tekintetében, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk uniós szinten,

T.   mivel a felülvizsgált, a növekedésről és foglalkoztatásról szóló lisszaboni stratégiában és a fenntartható fejlődésről szóló európai stratégiában a 2005. március 22–23-i Európai Tanács hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a munka világát társadalmilag fenntartható módon fejlesszék,

U.   mivel az EU a lisszaboni stratégia keretében új stratégiai célt tűzött ki maga elé: azt, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává váljon, amely fenntartható gazdasági növekedésre képes több és jobb munkalehetőség, a társadalmi kohézió és a környezetvédelem magas szintjének biztosítása mellett; mivel a várt eredmények ez idáig nem váltak láthatóvá,

V.   mivel a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatások (2005–2008) (COM(2005)0141) szerint az Európai Unió versenyképességének társadalmilag fenntartható módon történő erősítése érdekében fontos a termelékenységnek a tisztességes munka és a munkával töltött időszak minőségének támogatása révén történő javítása, ideértve a munkahelyi egészséget és biztonságot, a foglalkoztatási rugalmasság és biztonság közötti megfelelőbb egyensúlyt, a kölcsönös bizalmat és részvételt éppúgy, mint a magánélet, a család és a munka megfelelőbb összeegyeztetését; a nemek közötti megkülönböztetés és a megkülönböztetés minden egyéb formája elleni küzdelem, továbbá a legkiszolgáltatottabb csoportok társadalmi integrációjának támogatása a tisztességes munka megteremtése érdekében tett erőfeszítések szerves része,

1.   úgy véli, hogy a tisztességes munka a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem központi eleme;

2.   úgy véli, hogy az Európai Unió jelentős szerepet játszhat a mindenki számára elérhető tisztességes munka megteremtésében bel- és külpolitikái révén egyaránt, saját szociális értékeit és elveit alkalmazva, harcolva a munka társadalmi dömpingjének különféle formái ellen és nemzetközi színtéren is szerepet vállalva;

3.   hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka nem pusztán foglalkoztatási és szociális biztonsági kérdés, de a kormányzás ügye is, és hogy a tisztességes munkára irányuló hatékony politikák alkalmazása felelős intézményeket, az állam hatékony és eredményes működtetése iránti politikai elkötelezettséget, valamint élénk és szervezett civil társadalmat igényel;

4.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Globalizáció Szociális Dimenziójának Világbizottsága, a 2005. szeptemberi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló ENSZ-határozat által és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által 2006. július 5-én elfogadott miniszteri nyilatkozatban felvetett szempontokat és ajánlásokat, és hogy érvényesítse a tisztességes munka szempontjait az Európai Unió valamennyi tevékenységében, és ösztönözze ezt a tagállamokban is;

5.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a multinacionális vállalatok fenntartsák különösen a globalizáció szociális dimenziójának elvét, és világszerte folytatott tevékenységeik során tartsák be a nemzetközi munkaügyi normákat és a tisztességes munka gyakorlatát;

6.   felszólítja a Bizottságot, hogy az EU tisztességes munkára vonatkozó menetrend elősegítésével kapcsolatos belső és külső politikáinak megfelelőbb mozgósítására javasolt stratégiáját és iránymutatásait alkalmazza a gyakorlatban, különösen a fejlesztési, külső támogatási, bővítési, szomszédságpolitikai, kereskedelmi, migrációs kérdésekben és két-, illetve többoldalú külkapcsolataiban;

7.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ne mondjanak le felelősségükről a kereskedelmi preferenciák általános rendszere (GSP+) megvalósításában, hanem működjenek együtt tevékenyen az ILO-val annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodások feltételeit teljes mértékben betartsák, és ahol szükséges, használják a rendelkezésükre álló azon jogkörüket, amelyek alapján kedvezményeket vonhatnak meg minden olyan országtól, amely nem tartja tiszteletben az alapvető szociális, munkaügyi és emberi jogokat, beleértve az egyesülési szabadság jogát, illetve más alapvető ILO-egyezményeket és alapvető munkaügyi normákat;

8.   felszólítja a Bizottságot, hogy tanúsítson nagyobb szigort a GSP+ alkalmazása tekintetében, ajánlásokat megfogalmazva a kezdeményezett kormányok számára és aktívan élve az általános vámtarifarendszer végrehajtásáról szóló 2005. június 27-i, 980/2005/EK tanácsi rendelet(8) által előírt ellenőrzési eszközökkel, és adott esetben hozza működésbe a preferenciák ideiglenes felfüggesztésére irányuló eljárásokat azokkal az országokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben kötelezettségeiket, és súlyosan és rendszeresen megsértik az alapvető szociális jogokat, ennek során azonban ügyeljen arra, hogy a preferenciák ideiglenes felfüggesztése ne vezessen egyúttal a protekcionizmus ösztönzéséhez; kéri ugyanakkor a Bizottságot ezek nyomon követésére és arra, hogy az említett mechanizmusokat terjesszék ki a GSP+ kedvezményezett országaira is, különösen a gyermekmunka és a kényszermunka tekintetében, melyek az ILO számára "A gyermekmunka vége: elérhető közelségben" című jelentése szerint központi kihívást jelentenek;

9.   a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményében tett kötelezettségvállalásait követően felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a tisztességes munka társadalmi dimenzióját a Bizottság kezdeményezéseiben, amikor a Bizottság kereskedelmi megállapodásokat köt harmadik országokkal;

10.   hangsúlyozza, hogy a tisztességes munkára vonatkozó menetrend része számos egyetemes stratégia, amelyek nem köthetők egy adott fejlesztési modellhez, azonban közvetlenül kapcsolódnak a megtermelt javak igazságosabb és kiegyensúlyozottabb szétosztásához, illetve ez olyan eszköz, amely a fejlesztést olyan cselekvési és kormányzási értékekhez és elvekhez igazítja, amelyek a gazdasági versenyképességet a társadalmi igazságossággal kötik össze;

11.   a fenntartható fejlődés stratégia vonatkozásában, felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki következetes megközelítést a szociális, foglalkoztatási és környezetvédelmi politikák közötti kapcsolatokra, amely a szabadságon és felelősségen alapul;

12.   hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka célkitűzése a gazdasági és szociálpolitikák összefüggő és integrált együttesét kívánja meg, amely produktív, minőségi munkahelyeket igyekszik előtérbe helyezni; hangsúlyozza, hogy a tisztességes munkára vonatkozó menetrend olyan politikák elfogadását támogatja, amelyek messze túllépnek a hagyományos munkaerő-piaci politikákon, és hogy ezt a tagállamok minden gazdaságpolitikájának támogatnia kell;

13.   felszólítja a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve, a munkavállalók egészségvédelmére és biztonságára vonatkozó közösségi jogszabályok alapján fogadjanak el megelőző stratégiákat, és hozzanak megfelelő intézkedéseket az anyaság védelme, valamint a terhes, gyermekágyas és szoptató nők egészségvédelmének és munkahelyi biztonságának növelése érdekében;

14.   hangsúlyozza, hogy növelni kell a munkaerőpiacok átláthatóságát, hogy minden munkavégzés (határozott vagy határozatlan idejű, teljes vagy részmunkaidős, órabérben történő) be legyen jelentve és tisztességesen meg legyen fizetve, és szigorúan tartsa tiszteletben a munkavállalók jogait, az alapvető munkaügyi normákat, a szociális párbeszédet, a szociális védelmet (beleértve a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet is) és a nemek közötti egyenlőséget;

15.   emlékeztet rá, hogy a fiatalok és a gyakornokok foglalkoztatási feltételeinek meg kell felelniük minden munkavállaló alapvető jogainak és a tisztességes munka alapelveinek;

16.   üdvözli a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményét, és sürgeti a tagállamokat, a csatlakozásra váró és tagjelölt országokat, hogy ratifikálják, és maradéktalanul hajtsák végre az ILO által legfrissebb formájukban osztályozott ILO-egyezményeket, különös tekintettel a tisztességes munkával kapcsolatosakat; meggyőződése, hogy a tisztességes munkával kapcsolatos ILO-egyezményeket támogatni kellene a szomszédos országokkal folytatott külkapcsolatokban; felszólítja a Bizottságot, hogy az ellenőrzési rendszer és mechanizmusok megerősítésén keresztül támogassák az ILO-t;

17.   erőteljesen támogatja a Bizottság azon kezdeményezések támogatását célzó megközelítését, amelyek a szakszervezeti szabadságot és a kollektív alkut mozdítják elő, amelyek a munkaügyi igazgatás, munkaügyi felügyeleti szervek és a szociális biztonság biztosításával foglalkozó szervek javításáról, illetve amelyek integrált megelőzési stratégiák fejlesztéséről szólnak az egészségügy és munkahelyi biztonság területén a bővítési és az előcsatlakozási programok keretrendszerében;

18.   üdvözli az emberekbe való befektetésről szóló bizottsági közleményben szereplő tematikus program felállítását a Bizottság részéről az "európai konszenzus" (EU fejlesztési politika) keretében, továbbá azt a jelentőséget, amelyet ebben a programban az EU partnerországokban a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtása kap;

19.   hangsúlyozza, hogy az 1905/2006/EK rendelet 12. cikke (2) bekezdés (d)pontjának (ii) alpontja felhív tisztességes munkára vonatkozó menetrend egyetemes célként történő előmozdítására, amely – egyebek között – a nemzetközileg elismert alapvető ILO munkahelyi előírások végrehajtását célzó globális és más multilaterális kezdeményezéseken, a kereskedelem tisztességes munkára gyakorolt hatásának felmérésén, valamint a szociális védelmi rendszerek igazságos finanszírozását, hatékony működését és szélesebb körű érvényesülését biztosító megfelelő és fenntartható mechanizmusokon keresztül érhető el; kiemeli továbbá, hogy az 1905/2006/EK rendelet 5. cikk (2) bekezdésének (c) pontja a tisztességes munkát központi témaként jelöli meg; felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési politikájában aktívan használja a fenti szabályokat; felhívja a Bizottságot továbbá, hogy a fejlesztési politikáról és a külső segélyezésről szóló éves beszámolójában rendszeresen számoljon be a tisztességes munka előmozdításával kapcsolatos erőfeszítéseiről;

20.   felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő, hogy az ILO alapvető munkaügyi normái, valamint a tisztességes munka célkitűzése hatásos, a normákhoz nem igazodó partnereket szankciókkal súlytó mechanizmusokkal kiegészített szabálykészletként kerüljenek be a WTO-tagok kereskedelmi politikájába a GSP+ eljárás teljes végrehajtása mellett; ösztönzi az Európai Uniót, hogy mérlegelje egy olyan hálózatnak a megbízható, felelős intézmények révén történő kialakítását, amelynek feladata a kereskedelem és a tisztességes munka mind európai, mind nemzetközi szinten történő párhuzamos fejlődésének ellenőrzése;

21.   felszólítja a Bizottságot, hogy ne csak támogassa, hanem amennyiben lehetséges, vegyen is részt a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az ILO, az ENSZ és a WTO között felvetődött a gazdasági növekedéssel, befektetéssel, kereskedelemmel és tisztességes munkával kapcsolatos politikáik komplementaritásáról és következetességéről szóló vitában;

22.   felszólítja a Bizottságot, hogy kereskedelmi kedvezmények megadásakor - például a Stratégiai és Növekedési Paktum keretében - vegye figyelembe, hogy a kedvezményezett országok megfelelnek-e a tisztességes munkát védő nemzetközi foglalkoztatási normáknak, annak érdekében, hogy az ezen alapvető normákat be nem tartó országok ne részesülhessenek az Európai Unió kereskedelmi kedvezményeiből;

23.   hangsúlyozza, hogy a WTO, az UNCTAD, az ILO és más nemzetközi szervezetek között fokozottabb együttműködésre van szükség; tekintettel politikáik egymást kiegészítő mivoltára; úgy véli, hogy a meghozott intézkedések közötti koherencia alapvető a tisztességes munka támogatásához és gyakorlati biztosításához; javasolja, hogy az ILO kapjon megfigyelői státust a WTO-ban; a WTO többi tagjának parlamentjeihez fordulva kéri, hogy támogassák ezt a kérelmet;

24.   kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze egy "Kereskedelem és tisztességes munka" elnevezésű bizottság felállítását a WTO-n belül, a "Kereskedelem és környezetvédelem" elnevezésű bizottság mintájára;

25.   emlékeztet arra, hogy az ILO alapszabálya lehetővé teszi a számára, hogy kereskedelmi szankciókat kezdeményezzen egy állam ellen abban az esetben, ha az nem tartja be a nemzetközi szociális megállapodásokat, és kéri a WTO-t, hogy a nemzetközi intézmények koherens fellépésének jegyében kötelezze el magát az ILO határozatainak tiszteletben tartására.

26.   javasolja, hogy az ILO jelentős esetekben szakértői jelentéseket (amicus curiae) nyújthasson be a WTO illetékes szerveinek és fellebbviteli testületének, amikor egy jogvitában a nemzetközi egyezmények megsértéséről van szó, és amelyben az ILO határozatait kell figyelembe venni;

27.   javasolja, hogy – amennyiben a vitarendezési testület valamely döntését a WTO egyik tagállama úgy tekinti, hogy az kétségbe vonja az ILO munkaügyi egyezmények betartására vonatkozó határozatait, mód legyen az ILO-hoz fellebbezni, biztosítva ezáltal a nemzetközi közösség tisztességes munkát támogató fellépésének következetességét;

28.   kéri, hogy az EU a nemzetközi munkaügyi normák betartását a WTO új tagállamai számára tegye a csatlakozásról szóló tárgyalások egyik elemévé;

29.   sürgeti a Bizottságot, hogy beszerzési és szerződéskötési politikájában az alapvető munkaügyi normák betartását előfeltételként kezelje; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek érdekében dolgozzon ki politikát és nyújtson a kereskedelemmel kapcsolatban olyan segítséget, ami a fejlődő országok kistermelői számára is lehetővé tenné e normák betartását;

30.   hangsúlyozza, hogy szükség van további, a kereskedelemnek és a kereskedelmi megállapodásoknak, többek között a globális ellátási láncokban és az exportfeldolgozó övezetekben, a tisztességes munka elősegítésére gyakorolt hatásának felmérésére alkalmas módszerek kifejlesztésére, valamint a kereskedelem fenntarthatóságát vizsgáló hatáselemzések időzítésének és megerősítésének biztosítására;

31.   felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el és építse be a két- és többoldalú kereskedelmi tárgyalásaiba és a fenntartható hatástanulmányokba az ILO által meghatározott, a munkaügyi felügyelőknek a munkaerő méretén alapuló számára vonatkozó ésszerű mutatókat: az iparosodott, piacgazdasággal rendelkező országokban 10.000 munkavállalóra 1 felügyelő, az átalakulóban levő gazdaságok esetén 20 000 munkavállalóra 1 felügyelő, míg a kevésbé fejlett országokban 40 000 munkavállalóra 1 felügyelő;

32.   felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Cotonou-i megállapodás 50. cikkének végrehajtását, amelyben egyedi rendelkezés szerepel a kereskedelmi és munkaügyi normákról, és megerősíti a felek elkötelezettségét az alapvető munkaügyi normák biztosítása tekintetében;

33.   felszólítja a Bizottságot, hogy az ENSZ szerveivel, a nemzeti és regionális szervezetekkel, a szociális partnerekkel és a civil társadalom más szereplőivel együttműködve koordinálja jobban a tisztességes munkára vonatkozó külső együttműködési programokat az ILO tisztességes munkára vonatkozó országos programjainak vagy ennek megfelelő ütemtervek végrehajtásával, és növelje a közös törekvést a tisztességes munkának a szegénység csökkentésére irányuló stratégiákban, az ezekről szóló stratégiai dokumentumokban és a fejlesztési stratégiákban, mivel ezek további értékes hozzájárulást jelenthetnek a mindenki számára elérhető tisztességes munka érdekében folytatott küzdelemhez; ebben a vonatkozásban a társadalmi partnerek és a civil társadalom más szereplőinek szoros konzultációjára szólít fel;

34.   felszólítja az Európai Uniót, hogy az ILO-val együttműködésben támogasson egy tisztességes munka-fejlesztési programot, különös tekintettel a tisztességes munka előmozdításának leghatékonyabb stratégái meghatározására;

35.   hangsúlyozza a tisztességes munka célkitűzése felé történő előrehaladás érdekében alapvető fontosságát annak, hogy az EU országok megfeleljenek azon célkitűzésnek, hogy GNP-jük 0,7%-át fejlődő országok megsegítésére fordítják, mivel a növekedés és a szilárd társadalmi struktúra elengedhetetlen feltétele a tisztességes munka fejlődésének, különösen a fejlődő országokban;

36.   ösztönzi a Bizottságot, hogy kövessen integrált multidimenzionális megközelítést tevékenységeiben, amelyek a tisztességes munkára vonatkozó menetrend négy pillérére alapulnak: produktív és szabadon választott munka, munkahelyi jogok, ideértve az alapvető munkaügyi normákat is, a szociális védelem és szociális párbeszéd, illetve a nemek esélyegyenlőségének érvényesítése valamennyi pillérben; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a foglalkoztatásban egy biztonsági hálóként szolgáló minimálbér bevezetését a munkavállalók kizsákmányolása és a szegénység megelőzése érdekében;

37.   hangsúlyozza a foglalkoztatás és a tisztességes munka fejlesztési stratégiákba való integrálása támogatásának fontosságát; felhív egy, a tisztességes munka foglalkoztatási és egyéb vonatkozásairól készített alaposabb elemzés beillesztésére a szegénység-csökkentési stratégiai dokumentumokba (PRSP), gazdasági partnerségi egyezményekbe, ország-stratégiai dokumentumokba (CSP) és többéves indikatív programokba (MIP); ebben az összefüggésben kiemeli az érintett felekkel, többek között szervezett munkaadókkal, szakszervezetekkel, dolgozókkal, valamint szélesebb értelemben a magánszektorral és a civil társadalommal való konzultációk fontosságát;

38.   felhív a munkaügyi minisztériumok, munkaadói szövetségek és munkavállalói szervezetek megerősítésére és szisztematikusabb beépítésére a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumok (PRSP-k) tervezését és megvalósítását támogató részvételi folyamatba, ország-stratégiákba és többéves indikatív programokba; úgy véli, hogy e célból javítani kell együttműködésüket a gazdasági és pénzügyminiszterekkel, valamint a számottevő nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetekkel, pl. a Bretton Woods-i intézményekkel, az Európai Befektetési Bankkal és a WTO-val; felhívja a feleket annak biztosítására, hogy az ország-stratégiai tanulmányok tervezeteit valóban széleskörű részvétellel készítik; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson többet a technikai és intézményi kapacitások kiépítésére, és hogy segítse elő azokat az intézkedéseket, amelyek által a tisztességes munka meggyökerezhet az ország-stratégiai tanulmányokban;

39.   hangsúlyozza a tisztességes munka országos programjainak, vagy egy hasonló megvalósítási tervnek a szükségességét, amelyeket a szociális partnerszervezetek és más érintettek részvételével dolgoznak ki, amelyek a mindenki számára elérhető tisztességes munkát fejlesztési együttműködéseken keresztül célozzák meg – párbeszéddel a gazdasági politikák és a kormányzás foglalkoztatási hatásairól, a költségvetési támogatásokról és a kapacitás-, különösen az intézményi kapacitás-építésről –, amelyek megfelelően koordináltak és harmonizáltak a Bizottság, a tagállamok, más nemzetközi fejlesztési partnerek és érintett szereplők, például az ILO és egyéb ENSZ-ügynökségek és nemzetközi pénzügyi intézmények között;

40.   felhív az emberi és munkaügyi jogok megsértése elleni küzdelem megújítására,fenntartva azt a lehetőséget, hogy a fejlődő országokban működő multinacionális vállalatokat kizárják az Európai Unió és tagállamai által támogatott közbeszerzésekből, valamint az Európai Befektetési Bank és más pénzügyi intézmények által megítélt exporthitel-garanciák lehetőségéből ezen jogok megsértése esetén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat azon alapvető munkahelyi követelmények tiszteletben tartására, amelyek az Európai Fejlesztési Alap, vagy más közösségi vagy bilaterális segély közbeszerzéseinek finanszírozására kötött megállapodások szerint kötelezőek;

41.   felszólítja a tagállamokat nagyobb erőfeszítések kifejtésére a készségfejlesztés terén az új technológiák és az innováció előnyeinek megszerzése és megosztása érdekében; megállapítja, hogy a tisztességes munka növekedés, befektetés és vállalkozásfejlesztés, valamint a társadalmi problémák iránti érzékenység révén érhető el;

42.   felszólítja az EU intézményeit, a lisszaboni menetrend és a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatások (2005/2008) vonatkozásában, hogy fejlesszenek ki és mozdítsanak elő az egyéneket és különösen a fiatalokat célzó európai vállalkozói kultúrát, gyorsan növekvő vállalkozások létrehozására, és a tisztességes munka célkitűzések egyikének elérésére, nevezetesen a több és jobb munkahely teremtésére;

43.   felszólítja a tagállamokat, hogy a tisztességes munkát tegyék gazdasági és szociális politikájuk egyik prioritásává, különös hangsúlyt helyezve minőségi munkahelyek létrehozására, a munkavállalók minden kategóriája számára az alapvető munkajogok tiszteletben tartására, a szociális védelem megerősítésére és a szociális párbeszéd előmozdítására;

44.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat magatartási kódexek vállalkozási vagy ágazati szinten, a nemzeti jogszabályok és nemzetközi normákra vonatkozóan, és azok kiegészítéseként, önkéntes alapon történő elfogadásának ösztönzésére, és valamint az OECD és az ILO multinacionális vállalkozásaira vonatkozó magatartási kódexek elfogadásának ösztönzésére;

45.   nyomatékosan ajánlja, hogy a tagállamok és az Európai Unió támogassa azt, hogy tevékenységi helyétől függetlenül valamennyi vállalat érvényesítse a vállalati szociális felelősség (CSR) helyes gyakorlatát, hogy biztonságos, rugalmas és magas színvonalú munkakörnyezet jöhessen létre; ösztönzi a többoldalú érdekképviseleti fórumot és a CSR európai szövetségét olyan kezdeményezések kialakítására, amelyek a tisztességes munkának a vállalati szociális felelősség fontos elemeként történő beépítését mozdítanák elő;

46.   felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, csakúgy, mint a fejlődő országok munkaadóit, hogy vegyék figyelembe a tisztességes munka alapelveit, összhangban az ILO 135. számú, legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról szóló ajánlásával, különös tekintettel a fejlődő országokra;

47.   üdvözli az ENSZ szervezeteinek a tisztességes munka programjához tett hozzájárulását, mint például az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogoknak a transznacionális vállalatokban való megvalósulásáról szóló, kiegészítő jelentésre tett kezdeményezését;

48.   hangsúlyozza az ILO multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozata előmozdításának fontosságát;

49.   bátorítja a vállalkozásokat, hogy fogadjanak el felelős, megkülönböztetésmentes munkaerő-felvételi és szakmai továbbképzési politikákat a nők és a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében a munkaerőpiacon;

50.   javasolja az üzleti vállalkozásoknak, hogy kezdeményezzék a nők részvételének és képviseletének növelését a szociális párbeszédben részt vevő testületekben, ami a tisztességes munka fogalmának egyik stratégiai célkitűzése;

51.   felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel és az ILO-val együttműködve ösztönözze a női vállalkozókat, hogy a fejlesztési együttműködési politika részeként alapítsanak és fejlesszenek vállalkozásokat az Európai Unióban és azon kívül;

52.   felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Európai Unióban és azon kívül működő vállalatok megfelelőbb tájékoztatást és konzultációt biztosítsanak a munkavállalók képviselői számára egy folyamatban lévő, szélesebb társadalmi párbeszéd részeként, amelynek során konzultációt folytatnak a munkavállalókkal és tájékoztatják őket a foglalkoztatásukra és munkakörülményeikre vonatkozó kérdések széles köréről; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket annak elismerésére, hogy a magas színvonalú munkahelyi egészségvédelem és biztonság alapvető emberi jog;

53.   hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd fontosságát a tagállamok által végrehajtandó, tisztességes munkát célzó nemzeti programok felállításában, és felszólítja a tagállamokat, hogy folytassanak valódi konzultációt a szociális partnerekkel;

54.   hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek alapvető fontossággal bírnak a tisztességes munkára vonatkozó menetrend sikeres alkalmazásában, és ezért legalább meghallgatási folyamaton keresztül aktívan be kell vonni őket a tisztességes munkára irányuló kezdeményezések végrehajtásába;

55.   üdvözli az európai szociális partnerek munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló független keretmegállapodásra irányuló tárgyalásait mint a tisztességes munka támogatásának példáját Európában; felhívja a Bizottságot arra, hogy bátorítsa a szociális partnereket annak érdekében, hogy sikerrel zárják le ezeket a tárgyalásokat;

56.   hangsúlyozza, hogy az EU tisztességes munkára vonatkozó ütemtervét az európai szociális menetrend, a lisszaboni stratégia (a nemzeti reformprogramokat is beleértve) és az ILO által naprakésznek nyilvánított nemzetközi munkaügyi egyezmények ratifikálására és alkalmazására irányuló erősödő törekvések alkotják;

57.   felszólítja a tagállamokat hatékony, megelőző és védő jellegű politikák és programok végrehajtására a munkaügyi felügyelőség létszámának, minőségének, kompetenciáinak és eszközeinek fejlesztése érdekében, összhangban a közösségi jogszabályokkal és az ILO-egyezményekkel, hogy érvényt lehessen szerezni a munkahelyi biztonságra és egészségre, a munkakörülményekre vonatkozó, és más szociális jogszabályoknak;

58.   erősebb együttműködést javasol a bevált gyakorlatok munkaügyi felügyeletek közötti, közösségi szintű cseréjének fejlesztése területén a tisztességes munka előmozdításához való hozzájárulás érekében; felhívja a tagállamokat, hogy a munkaügyi felügyeletért felelős hatóságokat lássák el kiterjedtebb erőforrásokkal nemzeti munkajogi szabályaik gyakorlatban történő alkalmazásának biztosítását és elkerülésének megakadályozását célzó feladataik ellátására;

59.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hatályos jogszabályok a munka új formáit is védjék, és arra, hogy vegyenek fontolóra a munka új formáira rugalmasan alkalmazható új jogi eszközöket annak érdekében, hogy egyenlő szintű védelmet lehessen garantálni minden munkavállaló számára;

60.   elismeri a Fiatalok Foglalkoztatási Hálózata és az ILO tisztességes munkával foglalkozó fóruma által végzett munka jelentőségét a szakmai cserekapcsolatok, a támogatás és a felülvizsgálati mechanizmusok tekintetében; felszólítja a Bizottságot arra, hogy a globális foglalkoztatási menetrend végrehajtása érdekében az ILO-val közösen fejlessze ezeket a hálózatokat az EU partnerországaiban;

61.   felszólítja a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység elkerülését szolgáló hatékony stratégiaként biztosítsanak oktatást a fiatalok számára annak érdekében, hogy fejlesszék foglalkoztathatóságukat olyan létező mechanizmusok használatával, mint az Euroguidance hálózat, amely segít az egyéneknek a munkalehetőségek jobb megértésében Európában; felhívja őket arra is, hogy professzionális orientációs rendszereken keresztül segítsék a fiatalok sikeres munkaerő-piaci beilleszkedését és javítsák foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket, biztosítva egyúttal az életciklus alapú és a generációközi megközelítéssel való konzisztenciát;

62.   felszólítja a tagállamokat arra, hogy az állami és a magánszektor között megosztott beruházásokkal bővítse az információs és kommunikációs technológiák használatához szükséges infrastruktúrába, valamint a fiatalok oktatásába és képzésébe történő befektetéseit;

63.   felszólítja a tagállamokat, hogy a közösségi politikák végrehajtása során tegyék általánossá és szélesítsék ki az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés lehetőségeit a földrajzilag távoli és vidéki területeken és a belső perifériákon is, és hogy hajtsanak végre a helyi adottságokhoz igazított egyedi intézkedéseket annak érdekében, hogy mindenki számára garantálják a foglakoztathatóságot a változó munkakörnyezetben;

64.   felszólítja a tagállamokat arra, hogy vezessenek be lényeget érintő reformokat oktatási rendszereikben, és garantálják a magas szintű oktatáshoz való hozzáférést mindenki számára;

65.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tisztességes munka támogatására irányuló összes politikájukba és programjukba építsék be a nemek esélyegyenlőségét és a fejlesztési dimenziókat, és felkéri a tagállamokat, hogy a tisztességes munka tekintetében biztosítsanak egyenlő esélyeket a férfiak és nők számára, nemcsak a foglalkoztatáshoz való hozzáférés vagy az előléptetés szempontjából, hanem a fizetések tekintetében is;

66.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a magánélet, a család és a munka összeegyeztetése érdekében a nők munkaerő-piaci szerepvállalásának növelése, valamint ezen intézkedések eredményességét esetlegesen akadályozó okok megvizsgálása és megszüntetése céljából;

67.   javasolja, hogy alakítsanak ki eszközöket a ma túl nehéznek vagy alantasnak tartott munkák (házvezetés, házimunkák, idősek ellátása, személyes szociális szolgálat stb.) vonzóvá tételéhez is;

68.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy minden munkavállaló jobb egyensúlyt valósíthasson meg a munka és a családi élet között, szem előtt tartva azt, hogy a túlmunka, a munkahelyi stressz és a bizonytalanság fenyegetést jelent a családi életre, amely társadalmunk fontos alapja;

69.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy működjenek együtt a nem kormányzati szervezetekkel, a szakszervezetekkel, és a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalásának a fejlődő országokban való elősegítését és a tisztességes munka minden szinten történő előmozdítását célul tűző női szervezetekkel és hálózatokkal;

70.   üdvözli a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményében meghirdetett kezdeményezést, amely támogatja a szociális partnerek és a civil társadalom egyéb szereplőinek a globális kormányzásba való hatékonyabb bevonását, az OECD konzultációra épülő modelljéhez hasonlóan;

71.   felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan nemzeti politikákat, amelyek életkorra vagy nemre való tekintet nélkül biztosítják a munkavállalók esélyegyenlőségét és a velük szembeni egyenlő bánásmódot; felhívja a tagállamokat arra, hogy hozzanak intézkedéseket a nőkkel és az idősebb munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megakadályozására;

72.   hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka előmozdítása az élet- és munkakörülmények általános javítását célozza mindenki számára, és ezért az informális szektornak a gazdaság főáramába való bekapcsolódás érdekében nyújtott támogatást is magában foglalja;

73.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a fogyatékosság alapján való megkülönböztetésmentességre és az egyenlő lehetőségek szakképzésben és munkahelyeken való megteremtésére irányuló jogalkotási és politikai kezdeményezéseket és gyakorlatokat, ezen belül a fejlődő országok tekintetében támogassák a munkahelyeknek a fogyatékkal élők befogadását lehetővé tevő átalakítását;

74.   felszólítja a Bizottságot, hogy a különböző szociális rendszerek értékének növelése érdekében bátorítsa a tagállamokat a koordináció nyitott módszerének alkalmazására a szociális védelem területén; ennek érdekében – és a megújított lisszaboni stratégiával összhangban – az európai munkavállalók rugalmasságának és mobilitásának, valamint az Unió társadalmi kohéziójának fejlesztése céljából úgy véli, hogy szükség van a nyugdíjrendszerek nagyobb harmonizációjára való törekvésre, elsősorban az EU különböző tagállamaiban munkát vállaló személyekre vonatkozó szolgáltatások fedezése esetén, különösen azért, mert ez nemcsak a munkavállalók szabad mozgása szempontjából jelent akadályt, de a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának is útjában áll;

75.   megállapítja, hogy a bizonyos kisebbségek vallás vagy faji hovatartozás alapján történő marginalizációja akadályt gördít az elé, hogy mindenki tisztességes munkához juthasson az EU-ban, és ezért felszólítja mindazokat a tagállamokat, amelyek még azt nem tették meg, hogy végezzék el a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000/43/EK tanácsi irányelv átültetését(9) ;

76.   a nemzetközi foglalkoztatási migrációt illető konzisztens megközelítés keretében, üdvözli a tagállamok akaratát a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, nemzetközi egyezmény és a 97. és 143. ILO-egyezmény ratifikálására;

77.   felszólítja a tagállamokat arra, hogy állapodjanak meg a kényszermunka és a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés közös egységes meghatározásáról annak érdekében, hogy csökkentsék a bírósági határozatok bizonytalanságát és egyoldalúságát;

78.   megállapítja, hogy néhány mozgásszabadságát gyakorló uniós állampolgár nem megfelelő munkakörülményeknek van kitéve, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el politikákat az EU-n belüli vándorlók munkaerő-piaci tapasztalatainak figyelésére, és tegyenek lépéseket a kizsákmányoló foglalkoztatási gyakorlatok kiküszöbölésére;

79.   felhívja a Bizottságot és a Közösség partnerországokba delegált nemzeti küldöttségeit arra, hogy aktívan mozdítsák elő a tisztességes munkára vonatkozó menetrend, a tisztességes munkát érintő nemzeti programok, valamint a tisztességes munkára vonatkozó regionális programok beemelését az országos stratégiai dokumentumokba, a regionális stratégiai dokumentumokba, a nemzeti cselekvési tervekbe, valamint az EU fejlesztési együttműködési politikáinak más programozási eszközeibe;

80.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy megfontolja a külső közösségi támogatásokhoz való hozzáférésről szóló, 2005. december 14-i 2110/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) alapvető foglalkoztatási normáknak való megfelelésre vonatkozó rendelkezésének kiterjesztését az európai fejlesztési alapon keresztül finanszírozott szerződésekre;

81.   felhívja a Bizottságot, hogy különítsen el megfelelő forrásokat az emberekbe való befektetésről szóló bizottsági közleményben a tisztességes munka előmozdítására irányuló javaslatok végrehajtására;

82.   üdvözli a fontosságot, melyet az emberekbe való befektetésről szóló bizottsági közlemény tulajdonít a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásának az EU partnerországaiban; üdvözli továbbá, hogy a program elismeri a nyilvánvaló kapcsolatot a tisztességes munka és a szociális védelem között; felhívja a Bizottságot, hogy irányozzon elő elégséges finanszírozást a tisztességes munka támogatásának végrehajtására a "befektetés az emberekbe" tematikus program keretein belül;

83.   üdvözli "Az EU gyermekjogi stratégiája felé" című bizottsági közleményben (COM(2006)0367) meghirdetett új, a gyermekek jogaira vonatkozó integrált stratégiát, és emlékeztet arra, hogy a kényszermunka elleni 138. és 182. számú ILO-egyezményben meghatározott gyermekmunka elleni fellépést érvényesíteni kell a nemzeti és nemzetközi intézkedésekben;

84.   kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el a harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedéséről szóló közös alapelveknek megfelelő politikákat;

85.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2008 nyaráig jelentést készít a tisztességes munkáról szóló közleményét követő intézkedésekről, amelynek a foglalkoztatásról, az egészségről és a biztonságról, az anyaság védelméről és a migráns munkavállalók jogairól szóló ILO egyezmények tagországok általi ratifikálásáról és alkalmazásáról szóló elemzést és kiértékelést is magában kellene foglalnia; szorgalmazza, hogy ez a jelentés tartalmazzon a tisztességes munkára vonatkozó olyan cselekvési programot, amely kiterjed az EU-n belüli együttműködésre és a nemzetközi szintű törekvésekre;

86.   üdvözli a Bizottságnak az elemzés javítására, és a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtására vonatkozó megfelelő mutatók kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseit;

87.   üdvözli az ENSZ gazdasági és szociális ügyekkel foglalkozó bizottságának 2006. július 5-i javaslatát, hogy a tisztességes munkára vonatkozó menetrendet teljes gőzzel fejlesszék, hogy 2015-ig érzékelhető eredményt érjenek el;

88.   felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament részére nyújtson be konkrét számadatokat a tisztességes munka és a hozzá kapcsolódó ügyek finanszírozásával kapcsolatosan annak érdekében, hogy a politikai kötelezettségvállalás a finanszírozás szempontjából megfelelőbben értékelhető legyen;

89.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 93., 2007.4.27., 38. o.
(2) HL C 271. E, 2003.11.12., 598. o.
(3) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(4) HL C 300. E, 2003.12.11., 290. o.
(5) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(6) HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
(7) HL L 386., 2006.12.29., 1. o.
(8) HL L 169., 2005.6.30., 1. o.
(9) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(10) HL L 344., 2005.12.27., 1. o.

Utolsó frissítés: 2008. január 28.Jogi nyilatkozat