Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2006-os éves jelentésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 113. cikkére,

–   tekintettel a Szerződéshez mellékelt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 15. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) harmadik szakaszában fennálló demokratikus elszámoltathatóságról szóló 1998. április 2-i állásfoglalására(1) ,

–   tekintettel a Nemzetközi Valutaalap stratégiai felülvizsgálatáról szóló 2006. március 14-i állásfoglalására(2) ,

–   tekintettel a SWIFT-rendszerből származó banki átutalásokkal kapcsolatos adatoknak az Egyesült Államok titkosszolgálatai által történt megszerzéséről szóló 2006. július 6-i állásfoglalására(3) , valamint a SWIFT-ről, a légiutasok adatairól (PNR) szóló megállapodásról és az ezekkel kapcsolatos transzatlanti párbeszédről szóló 2007. február 14-i állásfoglalására(4) ,

–   tekintettel az európai gazdaság helyzetéről (előkészítő jelentés a 2007-re vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról) szóló 2007. február 15-i állásfoglalására(5) ,

–   tekintettel az "Államháztartás a GMU-ban – 2006" című közleményről szóló 2007. április 26-i állásfoglalására(6) ,

–   tekintettel "Az euro-bankjegyek és -érmék öt éve" című bizottsági közleményre (COM(2006)0862),

–   tekintettel az euróövezetre vonatkozó 2007-es éves beszámolóról szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0231),

–   tekintettel az Európai Központi Banknak a pénzügyi stabilitásról szóló 2006. decemberi jelentésére és az Európa pénzügyi integrációjáról szóló 2007. márciusi jelentésére,

–   tekintettel a Bizottság 2007. május 7-i tavaszi gazdasági előrejelzéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0266/2007),

A.   mivel az euróövezet GDP-je 2006-ban 2,7%-kal nőtt, szemben a 2005-ös 1,4%-os növekedéssel, ami 2000 óta a legjobb teljesítmény, de elégedettségre nem ad okot, miközben az inflációs ráta 2,2%-ot tett ki, és 2005-höz képest változatlan maradt,

B.   mivel az euróövezetben a növekedés javulásának fő hajtóerejét a belső kereslet – különösen a befektetés – képezte,

C.   mivel az energiaárak 2005-ben kezdődött emelkedése nem idézett elő belső inflációs nyomást, mivel a bérek emelkedése mérsékelt maradt, és nem figyeltek meg továbbgyűrűző hatásokat,

D.   mivel a Parlament korábbi, az EKB éves jelentéséről szóló állásfoglalásaiban a szavazás átláthatóságára és az összefoglaló jegyzőkönyvek közzétételére tett ajánlásokat még nem vették figyelembe,

E.   mivel a Parlament szeretné elősegíteni nemzetközi szinten az EKB és az euróövezet szerepének és nemzetközi tekintélyének megerősítését,

F.   mivel a Nemzetközi Valutaaalapban (IMF), a Kereskedelmi Világszervezetben és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben betöltendő vezető pozíciókra – a Világbankban betöltendő pozícióktól egészen eltérően – sok jelentkező volt,

G.   mivel az EKB 2006-ban folytatta a kamatlábak kiigazítását, és 2005 decembere óta nyolc alkalommal, 200 bázisponttal a jelenlegi 4%-ra emelte a kamatlábakat,

H.   mivel a növekedés 2007-ben várhatóan valamelyest le fog lassulni 2,6%-ra, ami a monetáris alkalmazkodás visszavonását tükrözi, az infláció pedig 1,9%-ra fog csökkenni,

I.   mivel az USA folyó fizetési mérleghiánya 2006-ban tovább emelkedett, és elérte a GDP 6,5%-át, és az eurórendszer továbbra is hangsúlyozta a világszerte jelentős folyó fizetési mérlegegyensúly-hiány folytatódásából származó kockázatokat és bizonytalanságot,

J.   mivel a jelentős globális egyensúlyhiány továbbra is kockázatot jelent az átváltási árfolyamok fejlődésére és világszintű gazdasági növekedésre, és mivel feltétlenül foglalkozni kell ezekkel a kockázatokkal,

K.   mivel 2006-ban az euró USD-vel szembeni átváltási árfolyama 11,4%-kal, JPY-vel szembeni átváltási árfolyama 12,4%-kal, CNY-val szembeni átváltási árfolyama pedig 8%-kal javult,

Monetáris és gazdasági fejlemények

1.   tudomásul veszi, hogy a gazdasági fellendülés az euróövezetben önfenntartó folyamattá vált, amelynek fő hajtóereje a belföldi kereslet; megjegyzi, hogy 2006-ban kétmillió munkahelyet teremtettek, és a munkanélküliség 8,4 %-ról 7,6 %-ra zsugorodott; megjegyzi azonban, hogy a munkanélküliség ezen elfogadhatatlanul magas mértékében továbbra is szerepet játszanak strukturális akadályok, különösen az állami és magánbefektetés alacsony szintje bizonyos kulcsfontosságú ágazatokban, például a kutatásban, az oktatásban és képzésben, és nemzetközi összehasonlításban még mindig alacsony a munkaerő-piaci részvétel;

2.   hangsúlyozza, hogy az utóbbi idők fejlődésének háttere ellenében a kamatlábak minden további emelését csak nagy óvatossággal szabad elvégezni, hogy ez ne veszélyeztesse a gazdasági növekedést; rámutat arra, hogy a gazdasági fellendülés támogatásához a tagállamoknak egyaránt végre kell hajtaniuk a szükséges strukturális reformokat és befektetési tevékenységeket;

3.   úgy véli, hogy egyelőre túl korai e fellendülés ciklikus dimenziójának elkülönítése a strukturális dimenziójától; úgy véli azonban, hogy bizonyos – rendszerint a becsültnél nagyobb – strukturális reformok már éreztethették hatásukat a növekedésben; úgy véli, hogy ezt a fellendülést ösztönzőnek kell tekinteni az egyes országok igazodót nemzeti reformok végrehajtására, különösen a kutatás, az innováció és az oktatás területén, az euróövezet növekedési potenciáljának növelése érdekében;

4.   megállapítja a munkaerő termelékenységének alacsony növekedését, és annak érdekében, hogy megőrizzék a tagállamokban a versenyképességet és hogy a nem inflációs környezetben lehetővé tegyék a munkahelyteremtést, létfontosságúnak tartja, hogy a bérek a termelékenység alakulásával párhuzamosan emelkedjenek; hangsúlyozza azonban, hogy igazságosabban kell elosztani a növekedés eredményeit; megállapítja, hogy az elmúlt években a bérek növekedése a termelékenység növekedési szintje alatt maradt; felszólítja a részvényeseket és a vállalatvezetőket, hogy folytassanak felelős politikát a vállalati felsővezetők díjazási csomagjaival és jutalmával kapcsolatban, amelyek aránytalan növekedést mutatnak az átlagos illetményszintekhez képest, és ezáltal valótlan jelzéseket közvetítenek, illetve nem ösztönzik a felelős bérpolitika támogatását;

5.   megjegyzi, hogy az EKB a bérfejlesztésben az árstabilitás jövőbeni kockázatát látja; emlékeztet ezzel kapcsolatban, hogy a Bizottság 2007. évi éves jelentése az euróövezetről (SEC(2007)0550) világosan megállapítja, hogy az euróövezetben a bérek csak mérsékelten növekedtek, annak ellenére, hogy az olajárakban jelentős növekedés következett be;

6.   hangsúlyozza, hogy a Szerződés világosan különbséget tesz az árstabilitás céljai és az általános gazdasági politikák támogatása között, és ezért a két cél nem kezelhető egyszerűen egymás helyettesítőjeként;

7.   úgy véli, hogy az államháztartás konszolidálása kulcsfontosságú, és a kedvező időszakban még inkább szükséges a hosszú távú növekedés elérése érdekében, valamint ezt gondosan meg kell tervezni, hogy növeljék a közkiadások minőségét; úgy véli, hogy jelentős lépést jelent ebben az irányban az aranyszabály, amely szerint a költségvetési hiányt csak a beruházások indokolhatják;

8.   megjegyzi, hogy egyes gazdaságok az euróövezetben a növekedés szempontjából sokkal jobban teljesítettek másoknál, különösen Írország, Luxemburg, Görögország, Finnország és Spanyolország magasabb átlagos növekedési rátát ért el az euróövezet átlagánál; megállapítja, hogy magasabb átlagos növekedés jellemzett számos, az euróövezeten kívüli európai országot is; úgy véli, hogy ezekből a fejleményekből hasznos tanulságokat lehetne levonni, és hasznos lenne, ha az EKB külön tanulmányt készítene az e tendenciák alapjául szolgáló okokról;

9.   megjegyzi, hogy az euróövezet tagállamai által követett gazdasági ciklusok erősen eltérő szintűek; felhívja az EKB-t, hogy vizsgálja meg, hogy ezek a jelentősen eltérő magatartások egyetlen monetáris övezeten belül problémát jelenthetnek-e a jövőben a stabilitás és a gazdasági növekedés tekintetében;

10.   aggodalmának ad hangot az euró legtöbb fontosabb külföldi valutával szembeni folyamatos felértékelődése miatt; ezzel kapcsolatban rámutat, hogy a Szerződés 111. cikke az árfolyampolitikát a Tanács hatáskörébe helyezi, azonban nem határozza meg e hatáskör gyakorlásának módját; felhívja az eurócsoportot, a Tanácsot és az EKB-t, hogy teljes mértékben éljenek vonatkozó hatásköreikkel; megjegyzi, hogy ez a felértékelődés az euróövezet szintjén egyelőre nem volt káros a kivitelre, de a hatások tagállamonként eltérőek; hangsúlyozza a folyó fizetési mérlegek globális nagy egyensúlyhiányával járó kockázatokat, amelyek az euró átváltási árfolyamának további növekedését eredményezhetik; megjegyzi, hogy mostanra széles körű konszenzus alakult ki a politikai döntéshozók körében arra vonatkozóan, hogy hogyan kezeljék a globális egyensúlyhiányok problémáját; megjegyzi, hogy a nemzetközi közösség és a nemzetközi pénzügyi intézmények eddigi lépései közel sem elegendőek; reméli, hogy ezen intézkedések végrehajtása (intézkedések elfogadása a költségvetési hiány csökkentése és az egyéni megtakarítások ösztönzése érdekében az USA-ban, továbbá nagyobb árfolyam-rugalmasság elérése számos, többlettel rendelkező feltörekvő ázsiai országban, különösen Kínában), amelyet az IMF-nek kell nyomon követnie, jelentős mértékben hozzájárul a globális egyensúlyhiány fokozatos csökkenéséhez;

11.   megjegyzi, hogy az ingatlanárak az egész euróövezetben 10 éve kevés kivételtől eltekintve határozottan emelkednek; különösen Németországban; mindazonáltal megjegyzi, hogy egyes jelek szerint ez a fejlődés lassul, az ingatlanvásárlásra nyújtott hitelek a háztartások számára mégis még mindig évi 10%-kal emelkednek; megállapítja, hogy az USA-ban az ingatlanárakban csökkenés mutatkozott, utóbb pedig visszaesés volt tapasztalható a jelzáloghitel-piacon, ami hatással lehet a reálgazdaságra; úgy véli, hogy e folyamatok arra irányuló figyelmeztetésnek tekintendők, hogy ez az euróövezetben is megtörténhet; felhívja az EKB-t, hogy szorosan kísérje figyelemmel ezeket a fejleményeket, amelyek következményekkel járhatnak a reálgazdaságra nézve; arra kéri az EKB-t, hogy ismertessen előremutató módszereket – mint például az ingatlanok figyelembevétele a harmonizált fogyasztóiár-indexben –, azok előnyeivel együtt, vagy dolgozzon ki meghatározott típusú mutatót, vagy javasoljon konkrét, a nemzeti piacok heterogenitása miatt nemzeti szinten meghozandó intézkedéseket;

12.   aggályosnak tartja, hogy a háztartásoknak nyújtott fogyasztási célú kölcsönök kamatlábai mutatták a legnagyobb mértékű szóródást; megjegyzi különösen azt, hogy a folyószámlahitelek kamatlábai az euróövezetben jelentősen eltérnek, és kevesebb mint 7% és több mint 13,5% között mozognak, és azt ajánlja, hogy az EKB részletesebben vizsgálja ki ennek okait;

Kormányzás

13.   megállapítja, hogy az EKB és az Igazgatósága független; hangsúlyozza a Szerződés 112. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott alkotmányos alapelv tiszteletben tartásának szükségességét; ismételten megerősíti, hogy támogatja az EKB függetlenségét, valamint az árstabilitás megőrzésére és az inflációellenes megbízatásának védelmére irányuló cél fenntartását;

14.   úgy véli, hogy az európai árfolyam-mechanizmus szereplői által elért érettség szintjének segítenie kell a szükséges strukturális módosítások hatékony végrehajtásához kapcsolódó politikák kombinációjának megjelenését, ettől függ az euróövezetben a növekedés minden lehetősége; jóval tevékenyebb makrogazdasági párbeszédet javasol a Tanács, a Bizottság, az EKB, a Parlament és az európai szociális partnerek között, valamint támogatja az eurócsoport igyekezetét ilyen párbeszéd létrehozására;

Pénzügyi stabilitás és integráció

15.   üdvözli az európai pénzügyi integrációról szóló új éves EKB jelentés megjelenését, mint az európai pénzügyi integráció előmozdításához való értékes hozzájárulást;

16.   teljes mértékben támogatja az EKB-nek az euróövezetbeli pénzügyi integráció előmozdítására irányuló erőfeszítéseit, különösen azt, hogy katalizátorként működik az olyan magánszektorbeli kezdeményezések esetében, mint például az egységes európai fizetési térség és a rövid lejáratú európai értékpapír; elismeri a további pénzügyi integráció fontosságát, amely segíti megvédeni az Európai Uniót a külső gazdasági sokkoktól;

17.   úgy véli, hogy az EKB szolgáltatásai előmozdíthatják az európai pénzügyi integrációt, és e tekintetben megjegyzi, hogy a Target hozzájárult a pénzpiacok és a repópiac magas szintű integrációjának eléréséhez; úgy véli, hogy a Target 2 Securities projekt rendelkezhet azzal a potenciállal, hogy előmozdítsa az elszámolási és kiegyenlítési infrastruktúra integrációját, hatékonyságát és biztonságát, amely jelenleg elégtelen fokú integrációt és interoperabilitást nyújt; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ez az EKB-t aktív piaci szereplővé teszi, ezért az EKB hatáskörén kívüli megfelelő vizsgálatát kéri a monetáris politikában; emlékeztet arra, hogy egy megfelelő irányítási keret előterjesztése régóta esedékes; ezért érdeklődéssel veszi tudomásul a Target 2 Securities projektet, és továbbra is szorosan figyelemmel fogja kísérni e projekt alakulását; elengedhetetlennek tartja, hogy megfelelő irányítási keretet hozzanak létre;

18.   teljes mértékben tisztában van az alternatív befektetési eszközök (fedezeti alapok és magántőkealapok) gyors fejlődésével; elismeri, hogy likviditást és diverzifikációt biztosítanak a piacon, valamint lehetőséget teremtenek a vállalati hatékonyság növelésére, de osztja egyes központi bankok és felügyeleti szervek aggodalmait, amelyek szerint ezen eszközök rendszerkockázatot és más pénzintézeteknek való magas fokú kitettséget okozhatnak; üdvözli a Bizottság közelmúltbeli, a fedezeti alapokról és magántőkealapokról szóló tanulmányait, de sajnálja, hogy ezek a tanulmányok eddig csupán az ilyen alapok növekedési korlátaival foglalkoztak; felkéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a lehetséges politikai hiányosságokat, továbbá szélesebb és kritikusabb megközelítést kér a tekintetben, hogy a fedezeti alapok milyen mértékű kockázatot jelentenek a pénzügyi stabilitásra, valamint a tőkeáttétel és a diverzifikáció szintjének kockázatkezelésére nézve; sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje az offshore helyszínek felügyeletének minőségét, és hogy fokozza az együttműködést az e területeken működő felügyeleti hatóságokkal;

19.   megjegyzi, hogy az Európai Unióban a nem banki hitelezők (magántőke) egyre nagyobb szerepet játszanak a hitelfinanszírozású szektorban, és sok esetben készek nagyobb kockázatot vállalni, mint a hagyományos bankintézetek; megjegyzi továbbá, hogy a nem banki hitelezők ágazatuk vállalkozásaiban jelentősen hozzájárultak a nagyobb foglalkoztatáshoz és növekedéshez; úgy véli, hogy ez problémát okozhat a hitelciklus következő megfordulásakor, és a nagy vállalati hitelátcsoportosítások sokkal összetettebb ciklusához vezethet; arra kéri az EKB-t és más érintett szerveket, hogy ebben az új összefüggésben értékeljék a jelenlegi adósságátcsoportosítási folyamatok megfelelőségét;

20.   tudomásul veszi az EKB-nek a csődbe jutott bankoknak dobott állami mentőövre vonatkozó részletes tervekkel szembeni erőteljes álláspontját; és úgy véli, hogy többet kell dolgozni az együttműködés javításán és a terhelési próbák megtervezésén; ugyanakkor helyénvaló, hogy a válságkezelésben a magánszektorbeli megoldások melletti határozott elkötelezettség révén minimálisra kell csökkenteni az erkölcsi kockázatot annak érdekében, hogy ne ösztönözzék a bankokat hibásan mérlegelt kockázatok vállalására;

21.   megismétli az USA hatóságai részére a SWIFT-en keresztül történő adattovábbításokkal kapcsolatban a Tanácshoz és az EKB-hez intézett felhívását, hogy gondolkozzanak együtt a SWIFT felügyeleti rendszere javításának lehetőségéről, valamint az EKB-hez intézett felhívását, hogy lépjen fel a SWIFT-tel kapcsolatos, felügyelői, felhasználói és politikai döntéshozói szerepében;

Az euró külső szerepe

22.   megjegyzi, hogy az euró sikeresen haladt a fejlődés útján annak érdekében, hogy világszerte használatos tartalék és referencia-pénznemmé váljon; rámutat, hogy további lépésekre van szükség az euró készpénzhasználatának további pozitív fejlődése érdekében (például az űrhajózási termékek és áruk euróban történő számlázása);

23.   ismételten kéri, hogy tegyenek lépéseket az euróövezet egységes képviselete irányába a nemzetközi pénzügyi intézményekben annak érdekében, hogy olyan erővel védjék az érdekeit, amely megfelel gazdasági súlyának;

24.   felhívja az EKB-t, hogy az euró nemzetközi szerepéről szóló éves jelentésében vizsgálja meg közelebbről az euró tartalék pénznemként történő használatában bekövetkezett változásokat a központi bankokban, számszerűsítse és elemezze ennek hatásait, különös tekintettel az átváltási árfolyamokra;

Demokratikus ellenőrzés

25.   az EKB igazgatósági tagjainak kinevezési eljárásával kapcsolatban úgy véli, hogy az előzetes demokratikus elszámoltathatóság és átláthatóság növekedne, ha a Tanács nagyszámú lehetséges jelöltet értékelne, és ha a Tanács által javasolt jelöltről a Parlament jóváhagyó szavazással döntene; hangsúlyozza szándékát, hogy más intézményekkel közösen feltárja a kinevezési eljárás fejlesztésének lehetőségeit 2010-ig, amikor az Igazgatóság 2010-es legközelebbi megújítása előtt;

26.   hangsúlyozza, hogy az EKB hitelessége döntéshozatali eljárásának magas fokú átláthatóságától is függ; ezért ismételten arra hív fel, hogy röviddel az EKB Kormányzótanácsának üléseit követően jelentessék meg e találkozók összefoglaló jegyzőkönyveit, amely a döntés melletti és azzal szembeni érvek világos leírását tartalmazza, és azt, hogy e döntéseket egyhangúlag hozták vagy nem;

27.   rámutat arra, hogy a Kormányzótanács döntéseire alkalmazandó, 2003-ban elfogadott rotációs szavazati jogok rendszerét bonyolultsága miatt elutasította; úgy véli, hogy tekintettel az euróövezet jövőbeni bővítéseire, olyan rendszert kell bevezetni, amely egyszerre igazságos és hatékony;

28.   felhívja az EKB-t, hogy kommunikációs stratégiájában biztosítson nagyobb súlyt elnöke meghallgatásainak a Parlament gazdasági és monetáris ügyekért felelős bizottsága által;

29.   kéri az EKB-t, hogy terjesszen éves összefoglalót az Európai Parlament és a nyilvánosság elé a teljesítménye javítására a jelen állásfoglalással összhangban tett intézkedésekről;

Az euró bankjegyek és érmék öt éve

30.   megállapítja, hogy a forgalomban lévő euró bankjegyek értéke továbbra is gyorsan nőtt, 2006-ban 11,2%-os növekedést mutatott; megjegyzi, hogy ennek az állandó növekedésnek továbbra is jórészt a nagy címletek az okozói, különösen az 500 eurós címletek, amelyek száma a forgalomban 13,2%-kal nőtt; ismételten kéri az EKB-t, hogy elemezze ennek a tekintélyes növekedésnek az okait, és vizsgálja meg, hogy milyen tranzakciókhoz használják ezeket a címleteket, illetve elemezze a kereslet országonkénti felbontását, a kapcsolódó kockázatok azonosítása céljából;

o
o   o

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az eurócsoport elnökének és az Európai Központi Banknak.

(1) HL C 138., 1998.5.4., 177. o. (2) HL C 291. E, 2006.11.30., 118. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0317. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0039. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0051. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0168.