Az Európai Parlament,

-   tekintettel a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0402),

-   tekintettel a "Politikai terv a legális migrációról" című bizottsági közleményre (COM(2005)0669) és a 2007. szeptember 26-i erről szóló állásfoglalására(1) ,

-   tekintettel a Régiók Bizottsága 2007. február 13-i, "Politikai terv a legális migrációról, az illegális bevándorlás elleni küzdelem, az európai migrációs hálózat jövője" című véleményére(2) ,

-   tekintettel a 2004. november 4-5-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire és az azokban foglalt hágai programra(3) ,

-   tekintettel "A migrációval kapcsolatos általános megközelítés egy év távlatában: helyzetértékelés az átfogó európai migrációs politikáról" szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (COM(2006)0735),

-   tekintettel a 2005. december 15-16-i brüsszeli Európai Tanácsnak "A migrációval kapcsolatos általános megközelítés: az Afrikára és a földközi-tengeri térségre összpontosító, prioritást jelentő cselekvések" című következtetéseire, amint azokat az elnökség következtetései a 2006. december 14-15-i brüsszeli Európai Tanács nyomán megismételték,

–   tekintettel a brüsszeli Európai Tanács 2007. június 21-i és 22-i elnökségi következtetéseire, valamint a kormányközi konferencia bel- és igazságügyi téren meglévő megbízatására,

-   tekintettel a 2005. június 9-én elfogadott, a legális és az illegális migráció közötti kapcsolatról és a bevándorlók beilleszkedéséről szóló állásfoglalására(4) ,

-   tekintettel 2006. szeptember 28-i, a közös bevándorlási politikáról szóló állásfoglalására(5) , amelyben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy "a tamperei program elfogadása után hét évvel az Európai Uniónak még mindig nincs koherens bevándorlási politikája",

-   tekintettel 2007. február 15-i, az iraki menekültekről szóló állásfoglalására(6) ,

-   tekintettel a menekültügy és bevándorlás területét érintő tagállami intézkedésekkel kapcsolatos kölcsönös tájékoztatási mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. október 5-i 2006/688/EK tanácsi határozatra(7) ,

-   tekintettel a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló, 2007 július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8) ,

-   tekintettel a migrációról és a fejlesztésről 2006. július 10-én és 11-én Rabatban tartott EU-Afrika miniszteri konferencia eredményére,

-   tekintettel a migrációról és a fejlesztésről szóló, a 2006. november 22-én és 23-án Tripoliban tartott EU-Afrika miniszteri konferencián elfogadott együttes nyilatkozatra,

-   tekintettel a Tanács által 2005. december 1-jén és 2-án elfogadott, az emberkereskedelem elleni EU cselekvési tervre,

–   tekintettel a Tanácshoz címzett, az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló, új EU-s stratégiára felszólító 2006. november 16-i ajánlására(9) ,

-   tekintettel a "A migrációval kapcsolatos általános megközelítés alkalmazása az Európai Unióval szomszédos keleti és délkeleti régiókra" című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0247),

-   tekintettel a körkörös migrációról, valamint az Európai Unió és harmadik országok közötti mobilitási partnerségekről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0248),

-   tekintettel a harmadik országok az EU-ban illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2007)0249),

-   tekintettel a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) ,

-   tekintettel a Közösségre a bevándorlás és a menedékjog területén hatásköröket és felelősségeket ruházó Amszterdami Szerződésre, valamint az EK-Szerződés 63. cikkére,

-   tekintettel az eljárási szabályzata 45. cikkére,

-   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményeire (A6-0323/2007),

A.   mivel a migráció ütemesen növekvő globális jelenség és ennélfogva az Európai Uniót is érinti,

B.   mivel – mellesleg egymástól igen eltérő – becslések szerint a harmadik országoknak az Európai Unióban illegálisan tartózkodó állampolgárai száma 4,5 és 8 millió között változik; mivel fontos, hogy javuljon a rendelkezésre álló statisztikai adatok minősége és koherenciája,

C.   mivel a migrációs jelenségek dimenziója meghaladja a tagállamok azok kezelésére vonatkozó egyéni képességét, s ezért európai szinten is szükség van a bevándorlás átfogó és koherens megközelítésére; mivel az Unió határaira érkező jogellenes bevándorlók esetében a megfelelő válasz hiánya nyilvánvalóvá teszi mind azt, hogy a tagállamok között nincs meg a kellő szolidaritás, mind azt, hogy a nyilatkozatok és vállalt kötelezettségek dacára sem koordinálják a politikákat,

D.   mivel az Európai Unió közös bevándorlási politikájához szükség van a tagállamok részéről az alábbi elvek kölcsönös tiszteletben tartására: szolidaritás, a felelősség megosztása, kölcsönös bizalom és átláthatóság,

E.   mivel a bevándorlási politikának átfogónak kell lennie, vagyis igen sok szempontot kell figyelembe vennie, különösen a következőket: küzdelem az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem ellen, a legális bevándorlás csatornáinak szükséges javítása és koordinálása, a harmadik országokból való kivándorlás okai (az olyan ösztönző tényezők, mint az alulfejlettség, nyomor, háborúk, diktatórikus rendszerek, gyenge állami intézmények, az éghajlati változások és környezeti katasztrófák következményei stb.), az Unióba vonzó tényezők (az olyan vonzó tényezők, mint az életszínvonal, demokrácia, béke, munkalehetőségek, ideértve a jogszerűtlen foglalkoztatást is stb.); a tagállamok demográfiai és gazdasági szükségletei; a helyi, országos és európai szinten folytatott tevékenységek koherenciája; az integráció kérdései és a kultúrák keveredése; az alapjogok tiszteletben tartása, különösen a menedékjogé és a visszatoloncolás alóli mentességé; a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelem,

F.   mivel az emberkereskedelem elleni küzdelem prioritás az Unió számára, különösen a legsérülékenyebb személyeket – nőket és gyermekeket – érintő kereskedelem csökkentése, valamint a haszonélvező hálózatok és maffiaszervezetek felszámolása érdekében,

G.   mivel számos, jogellenes helyzetben lévő személy legálisan lép be az Európai Unióba, de azután nem tesz eleget a belépési feltételeknek,

H.   mivel az illegális és a legális bevándorlás egymáshoz szorosan kapcsolódik és az illegális bevándorlás elleni küzdelem létfontosságú a legális bevándorlásra vonatkozó politika létrehozásához,

I.   mivel a legális bevándorlás lehetőségeinek kiterjesztése csökkentené a jogellenes határátlépések számát,

J.   mivel néhány kormány nem hajlandó elismerni a migráns munkaerő szükségességének mértékét, és ez a munkáltatókat nehéz helyzetbe hozhatja a munkáltatói dokumentációra vonatkozó jogi követelmények kielégítésére tett próbálkozásuk során,

K.   mivel ezen a területen az Unió és a tagállamok együttműködése a származási és tranzitországokkal elsőrendű fontossággal bír, és hatékony és gyakorlati közös fejlesztési politikára van szükség a bevándorlás alapvető okainak a harmadik országokban korai szakaszban történő kezelése céljából,

L.   mivel a nyilvános viták során szinte egyáltalán nem vesznek tudomást sem a bevándorlás okairól, sem annak előnyös oldalairól (nevezetesen a gazdasági és népesedési hatásokról, illetve társadalmaink kulturális gazdagodásáról), hanem csupán az általa okozott nehézségekre és problémákra összpontosítanak,

M.   mivel néhány évtizeden belül a bevándorlás az egész Európai Unióban nyilvános viták központi, politikailag igen érzékeny, demagóg és populista célokra könnyedén kihasználható témájává vált, és mivel a politikusoknak és a média képviselőinek tudatában kell lenniük, hogy jelentősége van a témában folytatott párbeszédek hangnemének,

Általános megközelítés

1.   kedvezően fogadja a Bizottság megközelítését, amely lényeges szerepet játszik a tagállamok közötti koherensebb és hatékonyabb cselekvés elősegítésében;

2.   üdvözli "A migrációval kapcsolatos általános megközelítés alkalmazása az Európai Unióval szomszédos keleti és délkeleti régiókra" című fent említett kezdeményezést; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy elegendő humán és pénzügyi forrást irányozzanak elő a migrációval kapcsolatos általános megközelítés megfelelő végrehajtására;

3.   üdvözli a reformszerződés-tervezet intézményi kihatásait, amint azok a kormányközi konferencia megbízatásában szerepelnek, különös tekintettel az együttdöntési eljárásnak és a minősített többségi szavazásnak a migrációs politikákra történő kiterjesztésére, az EU vízumokkal és határellenőrzésekkel kapcsolatos hatásköreinek egyértelművé tételére, az EU hatáskörének a menekültügy tekintetében történő kiterjesztésére, valamint az EU hatáskörének a legális és illegális bevándorlás tekintetében történő kiterjesztésére;

4.   alapvetőnek tartja a migrációs jelenségekre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtését és harmonizálását; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot az Eurostattal együtt, hogy pótolják a koherens és megbízható adatok hiányát, együttműködve az Európai Migrációs Hálózattal (EMH) és az olyan nemzetközi szervezetekkel, mint az OECD; üdvözli a fent említett 862/2007/EK rendelet elfogadását; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy a harmonizált fogalommeghatározásokkal összhangban lévő statisztákat állítsanak elő, továbbá hogy az előállított statisztikák értelmezéséhez szükséges valamennyi információt biztosítsák;

5.   véleménye szerint a bevándorlás olyan európai szintű és világméretű kihívás, amely ugyanilyen szintű válaszadást igényel; az Uniónak a maga egészében kell felruháznia magát azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével haszonnal megragadható az a hármas – gazdasági, népesedési és szociális – lehetőség, amelyet társadalmaink számára a bevándorlás kínálhat;

6.   elégtelennek tartja a migrációs hullámokra hirtelenjében adott válaszokat, hiszen évek óta tart a migrációs áramlás, tehát közép- és hosszú távú megoldásokban kell gondolkozni;

7.   úgy vélekedik, hogy a bevándorlási politikájának részeként az Uniónak koherens fellépéseket kell végrehajtania a határain belül és kívül (kettős – belső és külső – dimenzióban);

8.   hangsúlyozza, hogy a nemzetközi vetületű konfliktusok az egész világon beindítják a migránsok áradatát;

9.   azt várja a Bizottságtól, hogy az Egyesült Nemzetekkel együttműködésben készítsen tanulmányt az éghajlati változásoknak a migrációs áramlásokra gyakorolt hatásáról;

10.   hangsúlyozza, hogy a szállítók és a származási országok hatóságainak felelőssége, a kereskedelmi csoportok, az illegális foglalkoztatás és az emberkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó büntetőjogi keret megerősítése, valamint a közigazgatási korrupció feltárása az illegális bevándorlás elleni küzdelem lényeges részét képezi, aminek többek között a rendőrségi és igazságügyi együttműködés előrehaladott szintjére kell épülnie;

11.   hangsúlyozza a fejlesztési együttműködés jelentőségét a migrációs hullámok mélyebb okaira való ráhatásban; továbbá, hogy az kiegészítő eszköze az Unió bevándorlással és migrációval kapcsolatos politikáinak, nem pedig azok alternatívája;

12.   emlékeztet arra, hogy főleg az EU földközi-tengeri és keleti szomszédjai fogadják azon bevándorlók nagy részét, akik eredetileg Európába készülnek; rendkívül fontosnak tartja e bevándorlók alapvető emberi jogai tiszteletben tartását, különös tekintettel a magukra hagyott kiskorúak jogaira; hangsúlyozza, hogy a migrációs folyamatok kezelése és az illegális bevándorlás elleni küzdelem támogatása érdekében az EU-nak meg kell erősítenie valamennyi mediterrán partnerországgal az együttműködést; rámutat a fekete- és észak-afrikai országokkal, valamint az ázsiai származási országokkal fenntartott kapcsolatok megerősítésének fontosságára;

13.   emlékeztet rá, hogy a jogellenes helyzetben lévő bevándorlókat nem szabad bűnözőkként kezelni: rámutat, hogy sokan közülük ténylegesen az életüket kockáztatják azért, hogy Európába jöhessenek és itt szabadságot és megélhetést találjanak; véleménye szerint a politikusok felelőssége, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelem koherens és hatékony politikáját megvalósítsák, figyelembe véve az egyén biztosítékait és alapvető jogait, valamint emlékeztetve a polgárokat arra is, hogy a legális bevándorlás hozzájárul Európa gazdasági növekedéséhez és népesedési helyzetének javulásához;

14.   hangsúlyozza, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelmet és a külső határok ellenőrzését szolgáló valamennyi intézkedésnek tiszteletben kell tartania a személyekkel kapcsolatos jogokat és garanciákat, az Európai Unió alapjogi chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (emberi jogokról szóló európai egyezmény) szereplő rendelkezéseknek megfelelően, különösen a menedékjog és a visszatoloncolás alóli mentesség tekintetében;

15.   hangsúlyozza, hogy az Unió határain belül és azokon kívül létező, a jogellenes bevándorlók számára felállított ideiglenes befogadó központok irányítását az alapjogokkal összhangban kell végezni, amelyek tekintetében különösen az elszállásolásra, a beiskolázásra, valamint az egészségügyi ellátáshoz és a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésre, továbbá a jogok tiszteletben tartására vonatkozó legjobb gyakorlatokat valamennyi szinten és valamennyi érintett szervezet között – mint például a helyi és nemzeti hatóságok, európai intézmények és nem kormányzati szervezetek között – ki kell cserélni;

16.   felháborodását fejezi ki az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által meglátogatott, a migránsok és menedékkérők számára fenntartott fogva tartó központokban uralkodó embertelen körülmények miatt;

17.   újólag megismétli, hogy határozottan ellenzi azt az elgondolást, hogy az Unió határain kívül, a bevándorlók származási régióiban hozzanak létre fogadó vagy fogva tartó központokat a papírok nélküli bevándorlók vagy menedékkérők számára;

18.   tudomásul veszi a 343/2003/EK ("Dublin II") rendelet Bizottság általi felülvizsgálatát; emlékeztet e rendelet felülvizsgálatának szükségességére, valamint arra, hogy a felülvizsgálatnak foglalkoznia kell a rendelet alapelvével is, azaz hogy a menedék iránti kérelem kezeléséért felelős tagállam az első belépés szerinti ország, mivel ez néhány tagállamra aránytalan és elviselhetetlen terhet ró;

19.   hangsúlyozza, hogy külön elővigyázatossági szabályokra van szükség a nőkkel és a gyermekekkel, különösen az egyedül érkező kiskorúakkal, a súlyos egészségügyi problémákkal valamint a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, akik számára megfelelő segítséget és védelmi intézkedéseket kell biztosítani, különösen a visszaküldésre irányuló intézkedések esetében;

20.   felszólítja a tagállamokat, hogy migrációs politikáikba vegyék fel a bevándorlók egészségének megelőző gondozás és egészségügyi ellátás biztosítása által történő magas szintű védelmét;

21.   a regionális és helyi önkormányzatok, valamint a szociális partnerek közötti megerősített együttműködésre hív fel, különösen a lakhatással, beiskolázással és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos legjobb gyakorlatok kicserélése érdekében;

22.   hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az illegális bevándorlás leírására használt nyelvezetre annak érdekében, hogy javuljon a társadalmi felfogás; úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni az oktatásban és a média által nyújtott tájékoztatásban annak érdekében, hogy közvetítsék az Unió olyan alapvető értékeit, mint a tolerancia, szolidaritás, kölcsönös tisztelet, valamint a megkülönböztetés és az idegengyűlölet elleni küzdelem;

A Bizottság által megjelölt prioritások
Együttműködés harmadik országokkal

23.   véleménye szerint a bevándorlás sokdimenziós jellege megköveteli a szoros együttműködést az érintett harmadik országokkal; úgy véli, hogy a 2006-ban megrendezett rabati és tripoli miniszteri konferenciák, valamint a migrációval foglalkozó, 2007-es Brüsszelben tartott globális ENSZ-fórum (amelyeken az Európai Parlament is képviseltette magát) annak a párbeszédnek a kezdetét jelzik, amelyre a származási és tranzitországok, valamint a bevándorlás európai célországai között szükség van; ennek a párbeszédnek kell lehetővé tennie a közös fejlesztésre épülő igazi partnerség alapjainak lerakását; véleménye szerint e párbeszédnek – az illegális bevándorlás tekintetében – a visszafogadási megállapodások létrehozását vagy azok működésének javítását kell célul kitűznie;

24.   megjegyzi – a helyes gyakorlat egyik példájaként –, hogy bizonyos tagállamok a bevándorlásról szóló együttműködési megállapodásokat írtak alá különböző afrikai országokkal, ekként azonosítva a migráció és a fejlődés közötti kapcsolatot; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák az együttműködést és folytassák az ilyen jellegű programok kidolgozását;

25.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a származási és tranzitországokkal együttműködésben folytassa a regionális védelmi programok kidolgozását, és tájékoztassa a Parlamentet az eddig végrehajtott kísérleti projektekkel kapcsolatos tapasztalatokról; üdvözli az Afrikában új munkahelyek létesítését célzó, 40 millió eurós kezdő forrással rendelkező Migráció és Fejlődés Afrikában elnevezésű uniós program elindítását és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson további tájékoztatást a gyakorlati módozatokról; ezzel összefüggésben tetszését fejezi ki a Malival kötött együttműködési megállapodás Bizottság általi – Spanyolország és Franciaország támogatásával történő – aláírását az e program finanszírozása mellett létrehozandó, első Migrációs Tájékoztatási és Igazgatási Központ megnyitása céljából;

26.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden megfelelő intézkedést a származási országokban az EU-ba történő legális bevándorlás lehetőségeiről és feltételeiről szóló információs források bővítése érdekében;

27.   kéri az Uniót, az AKCS-országok kormányait és más országok kormányait is, hogy valósítsanak meg és alkalmazzanak olyan politikákat, amelyek célul tűzik ki a pénzátutalásokból származó pozitív hatások maximalizálását, annak biztosításával, hogy azok hivatalos átutalási rendszereken haladnak át, ekként azokat jelentősebb nagyságúvá, gyorsabbá, olcsóbbá és célirányosabbá téve; úgy véli, hogy fontos bevonni a bevándorlókat származási országaik fejlesztésébe;

28.   kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne megfelelő módon támogatni és fejleszteni a mikrohitelek igénybevételét;

29.   felhívja az Uniót, hogy folytasson koherens külpolitikát, különösen a közös kereskedelempolitika és fejlesztési politika célkitűzéseinek összeférhetősége és konvergenciája tekintetében; fontolóra kell venni egy EU-s "Afrikai fejlesztési terv" létrehozását, amelyben a pénzügyi támogatási és kereskedelmi megállapodások összekapcsolódnak a demokráciával, az emberi jogok fejlődésével és a migrációval annak érdekében, hogy az embereknek a származási országaik elhagyásával szemben alternatívát kínáljanak;

30.   kéri, hogy az illegális bevándorlással kapcsolatos kérdések élvezzenek prioritást az Európai Unió harmadik országokkal, különösen az illegális bevándorlók származási országaival és/vagy tranzitországaival fenntartott kapcsolataiban;

31.   felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves állapotjelentést a Parlamentnek az illegális bevándorlás elleni küzdelemre felhasznált pénzeszközökről és a hatályos jogszabályokról, azok tagállamok általi végrehajtásáról és az előkészítés alatt álló jogszabályokról;

32.   emlékeztet rá, hogy külön figyelmet kell fordítani a Cotonou-i Megállapodás 13. cikkének megvalósítására, mind a visszafogadások, mind a megállapodásban előírt egyeztetési eljárások erősítése szempontjából; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a származási és tranzitországokban a bevándorlás kezelésére irányuló kapacitás kiépítését, az annak ellenőrzésére rendelkezésre álló intézmények és eszközök (közigazgatás és jogi keret, képzés, határ menti figyelmeztető csapatok, az emberkereskedelem-ellenes biztonsági alakulatok stb.) megerősítésének céljából; hangsúlyozza, hogy – az Európai Unió valamely tagállamának kérésére – minden egyes AKCS-országnak bele kell egyeznie a jelenleg az Európai Unió valamely tagállamának területén illegálisan tartózkodó saját állampolgárainak visszatérésébe és visszafogadásába; emlékeztet arra, hogy a származási és tranzitországoknak felelősséget kell vállalniuk és teljesíteniük kell kötelezettségeiket az illegális bevándorlás ellenőrzése tekintetében, valamint, hogy az ezzel kapcsolatos kockázatok, az EU-s tagállamok visszatéréssel kapcsolatos politikái, valamint a legális bevándorlás tekintetében már meglévő megállapodások és az általuk kínált lehetőségek vonatkozásában tájékoztató kampányokra van szükség;

33.   azon a véleményen van, hogy a harmadik országok által az illegális bevándorlók területükön tevékenykedő csempészhálózatai elleni küzdelem vonatkozásában az Európai Uniótól kért támogatás odaítélését ezen országok együttműködésétől és az általuk e területen tett erőfeszítésektől kell függővé tenni;

A külső határok biztonsága és integrált igazgatása

34.   hangsúlyozza a határellenőrzés fontosságát az illegális bevándorlás elleni küzdelemben; ismételten megerősíti, hogy a határellenőrzésnek a tagállamok közötti felelősség-megosztás és szolidaritás szellemében, a személyi méltóságot kielégítő befogadási feltételek között és a menedékjog és a visszatoloncolás alóli mentesség jogának és a nemzetközi védelemnek, köztük a visszatoloncolás elvének, maradéktalan tiszteletben tartásával kell működnie;

35.   véleménye szerint a FRONTEX-nek meg kell kapnia a fellépéseihez szükséges forrásokat, amint azt a 2007/2004/EK rendelet 7. cikke (műszaki eszközök kezelése) hangsúlyozza; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok elmulasztották betartani ígéreteiket, miszerint rendelkezésre bocsátják logisztikai eszközeiket és emberi erőforrásaikat a műveletek támogatása céljából; úgy véli, hogy a rendelkezésre álló műszaki eszközök központi nyilvántartásának (CRATE) vagy az úgynevezett "eszközraktárnak" csak akkor van értelme, ha a tagállamok teljesítik a műszaki berendezések tekintetében tett ígéreteiket; arra ösztönzi a FRONTEX-et, hogy kössön együttműködési megállapodásokat az ESZP országaival és más harmadik országokkal;

36.   üdvözli a gyors reagálású határvédelmi egységek létrehozási mechanizmusának létrehozásáról szóló és a tagállamok közötti szolidaritás elvén alapuló fent emlytett európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását; megállapítja, hogy a gyors reagálású határvédelmi egységekre irányuló jogalkotási kezdeményezés első ízben tette kötelezővé a szolidaritást a bevándorlás területén, ahelyett, hogy az pusztán választható lenne; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő új jogalkotási javaslatot abból a célból, hogy ehhez hasonlóan a szolidaritás elve a tagállamok által a CRATE tekintetében tett ígéretek vonatkozásában is kötelezővé váljon; emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamnak ténylegesen biztosítania kell képzett személyzeti állomány jelenlétét, és ennélfogva felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a valódi európai gyors reagálású határvédelmi egységek létrehozását;

37.   felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre állandó, egész évben működő és a FRONTEX által koordinált közös ellenőrző járőrséget valamennyi magas kockázatú területen, főként a tengeri határoknál;

38.   felszólítja a Tanácsot, hogy intézkedjen az európai járőr-hálózat gyors létrehozásáról és a déli tengeri határokra irányuló, európai ellenőrzési rendszer végrehajtásáról;

39.   úgy véli, hogy lépéseket kellene tenni a FRONTEX és az EU tengeri határain tevékenykedő gyors reagálású csapatok megbízatásának olyan műveletekbe való beépítésébe, amelyek célja az olyan bevándorlók és menedékkérők megmentése, akik életüket veszélyeztető szükséghelyzetben vannak;

40.   emlékezteti valamennyi tagállamot és harmadik országot, hogy tartsa tiszteletben a személyek tengeren történő felkutatására és megmentésére vonatkozó nemzetközi jogot és nemzetközi kötelezettségeket; úgy véli, hogy a tagállamok közösen felelősek a tengeren történő életmentésért; tudomásul veszi a Málta által az IB Tanácsban egy, az EU-s tagállamok közötti megállapodásra vonatkozóan tett javaslatot, amely megállapodással a tengeren az EU-ban lajstromozott hajók által egy, a saját felelősségének felvállalását megtagadó, nem EU-s állam keresési és mentési régiójában megmentett illegális bevándorlókat az EU tagállamai között szigorúan arányos alapon és egy előzetesen elfogadott rendszernek megfelelően osztanák meg;

41.   úgy véli, hogy az afrikai kontinensről Európa felé irányuló migrációs folyamat az Unió külső határainál elhelyezkedő déli tagállamokra – különösen az olyan kisebb tagállamokra, mint például Málta és Ciprus – jelenleg aránytalan terhet ró, ami az Unió külső határainak közös igazgatására irányuló intézkedések megerősítését teszi szükségessé;

42.   kéri a Bizottságot, hogy az ESZP keretében fokozza a szomszédos országok részére nyújtott technikai és pénzügyi támogatásra irányuló, mind az EU-val szomszédos határaik, mind pedig egyéb határaik biztosítására vonatkozó konkrét intézkedéseket;

43.   ajánlja a határellenőrzések tekintetében a technológia használatát, a vízuminformációs rendszer rendszeres igénybe vételét, és az érkezések és indulások automatizált nyilvántartási rendszerének jövőbeli végrehajtását;

Az úti okmányok és személyazonosító iratok biztonságossága

44.   hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a biztonságos személyazonossági okmányok kiállítását a származási országokban az uniós területre belépő illegális bevándorlók azonosításának megkönnyítése érdekében;

45.   üdvözli a Parlament és a Tanács által a vízuminformációs rendszer vonatkozásában elért megállapodást, amely megkönnyíti a közösségi vízumpolitika hatékony végrehajtását, és amelynek elő kell segítenie az illegális bevándorlás elleni küzdelem megerősítését;

46.   emlékeztet rá, hogy a dokumentumok biztonságossá tételét és a csalás, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelemhez nélkülözhetetlen valódiságát szolgáló biometrikus eszközök kifejlesztése megkönnyíti a határátkelést a jóhiszemű utazók számára, és ez csak az adatvédelem tiszteletben tartásával történhet, az első pillérbe tartozó cselekvésekre vonatkozó 95/46/EK irányelvnek megfelelően; a harmadik pillérbe tartozók esetében várja egy külön kerethatározat elfogadását, és e tekintetben támogatja a Tanács német elnökségének fellépését;

47.   ismételten megerősíti, hogy a személyes adatok megfelelő védelmének hiányában nem képzelhető el az Unió területére történő be- és kilépéseket regisztráló automatizált rendszer kialakítása; azon a véleményen van, hogy egy ilyen rendszer megkönnyítené harmadik országok Európai Unió területére belépő állampolgárai jogállásának ellenőrzését és javítaná a tagállamok azon képességét, hogy ellenőrizzék, hogy egy harmadik országbeli állampolgár az engedélyezett tartózkodási időszakát meghaladta-e;

Az emberkereskedelem elleni küzdelem

48.   meggyőződése, hogy külön figyelmet kell fordítani az emberkereskedelem elleni küzdelemre és az ennek áldozatául eső személyekre – különösen az olyan sérülékeny személyekre, mint a nők és a gyermekek –, az őket kihasználók elleni fellépést pedig uniós prioritásként kell kezelni; üdvözli a Bizottságnak az e kérdésre vonatkozó cselekvési tervét és hangsúlyozza, hogy e tervnek figyelembe kell vennie a származási és tranzitországokkal való együttműködés szükségességét;

49.   rámutat arra, hogy az emberkereskedelem és különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem elleni küzdelem európai uniós prioritás, amely szükségessé teszi, hogy e tevékenységre megfelelő pénzügyi erőforrásokat irányozzanak elő;

50.   emlékeztet arra, hogy itt az ideje egyértelmű és konkrét célok megállapításának, például hogy a következő tízéves időszakban a felére csökkentsék az emberkereskedelem áldozatainak számát; úgy véli azonban, hogy az elsődleges célnak természetesen e bűncselekménytípus lehető leghamarabbi, teljes egészében történő megszüntetésének kell lennie;

51.   elismeri, hogy sok nő, aki az emberkereskedelem áldozatául esett, most illegális bevándorlóként az Unióban él, és többségük nem jut hozzá jogi vagy szociális védelemhez; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék tekintetbe ezen emberek helyzetét, és nemzeti joguknak megfelelően javítsanak helyzetükön vagy a hazatérésükben segítsék őket;

52.   hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek el kell kerülniük, hogy emberkereskedelem áldozatait üldözzék, vagy hogy azok érdekei sérüljenek;

53.   emlékeztet arra, hogy az illegális bevándorlással nagy mennyiségű pénzösszegek kerülnek az emberkereskedelmi gyűrűket ellenőrző és a korrupciót, a csalást és a bevándorlói munkaerő kizsákmányolását előmozdító maffia kezébe, és hogy ez az illegális bevándorlás elleni küzdelem egyik akadályát képezi;

54.   mélységes döbbenetét fejezi ki amiatt, hogy az Afrikából Európába irányuló csónak-átkelésre bűnhálózatot szervezetek és amiatt, hogy Európa képtelen megállítani azokat; az Európába tartó – rendszerint harminc emberrel megtömött – csónakok ugyanolyan méretűek, ugyanolyan színűek, ugyanolyan motor hajtja azokat és ugyanolyan gyártású és márkájú itallal, élelmiszerrel és más ellátmánnyal vannak felszerelve – ezek mind olyan tényezők, amelyek bőven azt bizonyítják, hogy a bűnözés ezidáig hatékonyabbnak bizonyult a közös európai fellépésnél; meggyőződése, hogy ez a bűnhálózat a felelős a tengeren életüket vesztett emberek százainak haláláért; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kettőzze meg az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit;

55.   felhívja az Unió intézményeit, a tagállamokat és az Europolt, hogy tegyenek erőfeszítéseket az emberkereskedelem elleni küzdelem középtávú cselekvési programjának megvalósításáért, az emberkereskedelemmel foglalkozók, az embercsempészek és a maffiacsoportok elleni fellépésre összpontosítva;

56.   figyelembe veszi a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvet(11) , az Európai Uniónak az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról, normákról és eljárásokról szóló, 2005 decemberében elfogadott tervét(12) , valamint üdvözli a migrációról és fejlesztésről szóló fent említett afrikai–EU közös nyilatkozatot;

57.   emlékeztet a Bizottság által 2003-ban létrehozott, az emberkereskedelemmel foglalkozó szakértői csoport által az ellenőrzés és a politikai ajánlások tekintetében tett jelentős hozzájárulására, és elvárja, hogy ez továbbra is folytatódjék;

A legalizálás kérdése

58.   emlékeztet rá, hogy számos tagállam hajtott végre legalizálási intézkedéseket – vagy jelentette be, hogy erre készül – , és hogy e döntések a jelenlegi jogi helyzetben a tagállamok kizárólagos jogkörébe tartoznak, de az igen gyakran a legtöbb tagállamban a társadalmak részét képező jelenség kezelése tekintetében szükséges megfelelő intézkedések hiányának jele, és úgy véli, hogy az illegális bevándorlókkal kapcsolatos tömeges legalizálásnak csak egyszeri esetnek kellene lennie, mivel egy ilyen intézkedés nem oldja meg a tényleges mögöttes problémákat;

59.   tudatában van annak, hogy egy tagállam bevándorlási politikájának módosítása befolyással lehet a más tagállamokba irányuló migrációs áramlásra és az ottani helyzet alakulására; véleménye szerint a lojális együttműködés és a kölcsönös szolidaritás elvének megfelelően a tagállamoknak (a migrációval és menedékjoggal kapcsolatos és más tagállamokra vagy a Közösségre is hatással levő nemzeti intézkedések területén) igénybe kell venniük egy kölcsönös tájékoztatási rendszert, és megállapítja, hogy egy ilyen rendszer 2007-ben működni kezdett – amint azt a legutóbbi IB-tanácsok tapasztalták – és amely a legjobb gyakorlatokra vonatkozó információk és tapasztalatok kicserélését szolgálja;

Küzdelem egy lényeges ösztönző tényező, az illegális foglalkoztatás ellen

60.   üdvözli a harmadik országoknak az EU-ban illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelvre irányuló fent említett bizottsági javaslatot, amely alapjában véve közigazgatási szankciókat, a közbeszerzési szerződésekből való kizárást, valamint – a legsúlyosabb bűncselekmények esetében – büntetőjogi szankciókat ír elő;

61.   felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek eltökélt lépéseket a bevándorlók illegális foglalkoztatása elleni küzdelemben, életbe léptetve a munkáltatókra irányuló szankciók egész sorát, fokozva a munkahelyeken az illegális toborzás elleni küzdelemhez szükséges emberi és anyagi erőforrások alapján végzett vizsgálatokat, és előmozdítva a bevándorlókat védő intézkedéseket;

62.   hangsúlyozza, hogy az illegális foglalkoztatás elleni intézkedések nemcsak gazdasági és társadalmi, hanem pszichológiai vetülettel is rendelkeznek: az Európát vonzóvá tevő egyes tényezők megszüntetésével (mint például a munkatalálás lehetősége még az alapvető jogoknak aligha megfelelő feltételek mellett is) ezen intézkedések célja az Unió felé irányuló kivándorlásra való ösztönző erő csökkentése, valamint a feketegazdaság arányának mérséklése a gazdaságainkban;

63.   véleménye szerint az illegális foglalkoztatás elleni intézkedések elfogadása már igen erős késében van, miközben ez az illegális bevándorlás egyik fő motiváló tényezője és a kizsákmányolás motorja;

64.   sürgeti az ügyben illetékes különböző tanácsokat, hogy kétszerezzék meg koordinációs erőfeszítéseiket ezen irányelv megtárgyalásával kapcsolatban;

65.   felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan alkalmazzák a bejelentetlen munkára vonatkozó nemzeti jogszabályaikat, amelyeknek hamarosan összhangban kell lenniük a jövőbeli irányelvvel;

66.   úgy véli, hogy a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük az illegális foglalkoztatás felderítése érdekében, különösen azon ágazatokban, ahol bevándorlókat foglalkoztatnak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorúan kezeljék e kizsákmányolást; megállapítja, hogy e munka egyik eleme lehetnének a munkáltatókra és munkavállalókra irányuló tájékoztató kampányok, hogy felhívják a figyelmet azon hátrányos következményekre, amelyeket az illegális foglalkoztatás a nemzeti társadalombiztosítási rendszerekre, az államháztartásra, a tisztességes versenyre, a gazdasági eredményekre és magukra a munkavállalókra nézve kiválthat; emlékeztet annak fontosságára, hogy az ipar képviselőit mindkét oldalról be kell vonni ebbe a folyamatba;

Visszatérítési politika

67.   emlékeztet a származási és tranzitországoknak a visszafogadás terén fennálló felelősségére, és bátorítani szeretné az egyszersmind hatékony és a személyi méltóságot és fizikai épséget tiszteletben tartó – az emberi jogokról szóló európai egyezménynek és a Genfi Egyezménynek megfelelő – európai visszatérítési politika folytatását;

68.   szeretné, ha a portugál elnökség ideje alatt megtörténne a visszafogadásról szóló irányelvre irányuló javaslat elfogadása, mivel a visszatérítési politika szabályait és feltételeit európai szinten kell meghatározni; az illegális bevándorlástól visszatartó tényezők egyikeként hangsúlyozza a hatékony visszatérítési politika fontosságát;

69.   kéri a Bizottságot, hogy végezze el a visszatérítési politika értékelését (valamennyi tagállam hatályos megállapodásainak hatékonysága, az érintett harmadik országokkal kötött partnerségi megállapodásokra, a származási és tranzitországokban meglévő gyakorlatokra a visszafogadási megállapodások gyakorlati végrehajtására, beleértve az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségüket stb.);

70.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a jogszerűtlen helyzetben levő bevándorlók visszafogadása kérdésében dolgozzon ki európai szintű megállapodásokat az érintett harmadik országokkal;

Az információcsere javítása a meglevő eszközök segítségével

71.   felhívja az érintett szereplők összességét, hogy erősítsék információcseréjüket, és valamennyi szükséges alkalommal kapcsolják be abba a FRONTEX-et és az Europolt is; úgy véli, hogy prioritásnak kell lennie a "bevándorlási" összekötő tisztek közötti együttműködésnek; úgy véli, hogy a Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell az ICONet hálózat fejlesztéseiről és eredményeiről;

Fuvarozói felelősség

72.   úgy véli, hogy szükség van az e területen meghozott intézkedések és különösen az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében foglalt rendelkezések kiegészítéséről szóló, 2001. június 28-i 2001/51/EK irányelv(13) , továbbá a 2001-ben létrehozott – a tagállamok, a fuvarozók és a humanitárius szervezetek képviselőit tömörítő – fórum megvalósításának értékelésére;

73.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyenek részt a Parlament előtt az Európai Unió bevándorlási politikájáról folytatott éves vitában; kéri a Bizottságot, hogy ebből az alkalomból terjesszen elő átfogó jelentést a bevándorlás európai fejleményeiről, beleértve a vonatkozó teljes statisztikai adatokat;

74.   felhívja az illetékes bizottságát, hogy folytasson szoros és rendszeres párbeszédet a nemzeti parlamentek megfelelő – bevándorlási kérdésekkel foglalkozó – bizottságaival, továbbá folytassa együttműködését az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Migrációs, Menekültügyi és Népességpolitikai Bizottságával;

75.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának és a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek.

(1) P6_TA(2007)0414. (2) HL C 146., 2007.6.30., 1. o. (3) Az Európai Tanács következtetései, I. melléklet, III. pont. (4) HL C 124. E, 2006.5.25., 535. o. (5) HL C 306. E, 2006.12.15., 394. o. (6) Aznapi elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0056. (7) HL L 283., 2006.10.14., 40. o. (8) HL L 199., 2007.7.31., 23. o. (9) HL C 314. E, 2006.12.21., 355. o. (10) HL L 199., 2007.7.31., 30. o. (11) HL L 261., 2004.8.6., 19. o. (12) HL C 311., 2005.12.9., 1. o. (13) HL L 187., 2001.7.10., 45. o.