Az Európai Parlament ,

–   tekintettel "Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: Bankszámlák letiltása" című zöld könyvre (COM(2006)0618),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0371/2007),

A.   mivel a készpénzmentes fizetési módok és a határokon átnyúló fizetési műveletek terén döntő fontosságú előrelépések történtek, és a SEPA (Single Euro Payments Area. - egységes euro fizetési térség) összefüggésében ezek tovább folytatódnak,

B.   mivel ugyan szinte mindegyik tagállamban léteznek az ideiglenes ítéletvégrehajtási intézkedések végrehajtására irányuló szabályozások, ezek azonban a különböző jogrendszerek és eljárásjogi előírások miatt csak bonyolult és hosszadalmas eljárások keretében hajthatók végre EU-szinten, és ezáltal lehetőséget teremtenek az adós számára, hogy pénzét külföldi bankszámlákra utalja át,

C.   mivel a határokon átnyúló ügyek esetén alkalmazandó egységes európai eljárás hasznos lenne azok számára, akik több országban vesznek részt peres eljárásban, valamint a több tagállamtól rendelvényt fogadó bankok számára,

D.   mivel a hitelezőnek képesnek kell lennie fellépni az ellen, hogy az adósa rövid időn belül és adott esetben akár többször is pénzt helyezzen át külföldi bankszámlákra,

1.   üdvözli, hogy a Bizottság a zöld könyv keretében kezdeményezte a bankszámlák ideiglenes befagyasztására irányuló határokon átnyúló európai eljárás bevezetését;

2.   javasolja, hogy a további vizsgálatok keretében gyűjtsenek statisztikai adatokat annak érdekében, hogy a javasolt intézkedések célszerűségét jobban meg lehessen ítélni olyan esetekről is, amelyekben az adósok kijátszották az ellenük hozott végrehajtási intézkedéseket;

3.   támogatja egy egységes európai szabályozás bevezetését, amely önállóan és a tagállamok mindenkori nemzeti végrehajtási szabályait kiegészítve működne;

4.   úgy véli, hogy a tagállamok jogszabályainak harmonizálása helyett jobban megfelelne egy, a szigorú eljárási biztosítéki intézkedések tárgyát képező bankszámlák zárolására vonatkozó, következetes és könnyen használható önálló európai eljárás;

5.   hangsúlyozza, hogy ez az eljárás csak határokon átnyúló ügyekben alkalmazandó;

6.   hangsúlyozza, hogy kizárólag a letiltási rendelvény és a számlák ideiglenes befagyasztása szabályozandó, a hitelezők kielégítése semmiképpen sem;

7.   úgy ítéli meg, hogy egy ilyen eljárás esetén a jogalap az EK-Szerződés 65. cikkének c) pontja lehet;

8.   rámutat arra, hogy egy ilyen eljárás kezdeményezésének már a főeljárás perfüggősége előtt lehetségesnek kell lennie;

9.   rámutat arra, hogy ebben az esetben csupán egy gyorsított eljárásról van szó, amelynek során a hitelezőnek bizonyítania kell követelésének jogosságát, a sürgősséget, valamint azt, hogy jogai veszélyeztetve vannak;

10.   úgy véli, hogy a rendelvényeknek a számlákat kell zárolniuk, nem pedig az alapokat áthelyezniük, amíg a követelések elsőbbségére vonatkozó kérdéseket tisztázó utólagos bírósági végzés születik abban a tagállamban, ahol a számlát nyitották; a pénzkövetelés összege feletti eszközöket – beleértve a költségeket – nem szabadna zárolni;

11.   úgy véli, hogy a rendelvényt meg kell indokolni, például azzal, hogy fennáll a javak elherdálásának veszélye; utal arra, hogy biztosítékokra van szükség a tekintetben, hogy a rendelvények ne vonatkozzanak a szükségesnél több számlára;

12.   úgy véli, hogy egyensúlyt kell teremteni a tartozások behajtása tekintetében a hitelezőket illető jogok, illetve az alperesek megfelelő védelme között;

13.   úgy ítéli meg, hogy figyelembe kell venni a bankszámlák letiltását jogtalanul végrehajtató hitelező felelősségét az adós számára emiatt keletkező károk tekintetében;

14.   úgy véli, hogy a számla azonosításához elegendő információt kell megadni, még ha a bankoknak – kellő gondosság mellett – név- és címkeresést kell is végrehajtaniuk;

15.   helyénvalónak tartja annak a kérdésnek a megvizsgálását, hogy a számlák zárolásának feldolgozása során a bankok számára felmerült költségeket megtérítsék;

16.   amellett emel szót, hogy a hitelezőt kötelezni kell arra, hogy egy meghatározott határidőn belül kezdeményezze a főeljárást;

17.   úgy véli azonban, hogy lezáratlan bírósági eljárások esetén hosszabbítást kell engedélyezni, amennyiben az eljárást kellő gondossággal végzik;

18.   úgy ítéli meg, hogy a letiltási rendelvényt összegszerűen korlátozni kell annak érdekében, hogy megakadályozzák a hitelező túlbiztosítását és védjék az adóst;

19.   különösen abban az összefüggésben hangsúlyozza az adós védelmének szükségét, hogy meg kell akadályozni az adós jó hírnevének indokolatlan sérülését, és garantálni kell az adós számára a megélhetésének fedezéséhez szükséges létminimum megtartását;

20.   az adós védelmére és a hitelezői visszaélés megakadályozására szolgáló intézkedésként szükségesnek tartja, hogy amíg nem áll rendelkezésre jogerős határozat, elő kell írni egy hitelező által nyújtandó biztosítékot, amelynek mértékére a biztosítandó összeg az irányadó;

21.   elutasítja a végrehajtás alól mentesített összegeknek az egész EU-ban egységes szinten való rögzítését, és azt tekinti szakszerű megközelítésnek, hogy az adósra kell bízni a végrehajtás alól nemzeti szinten mentesített mindenkori összegek érvényesítését;

22.   szót emel az adós jogorvoslathoz való joga és azon joga mellett, hogy biztosíték ellenében megszüntethesse a bankszámla letiltását; az alperes különösen kifogás vagy a letiltási rendelvény semmissé nyilvánítása iránti kérelem esetén nem részesülhet az eljárás alapelveit és időtartamát tekintve kedvezőtlenebb bánásmódban;

23.   úgy ítéli meg, hogy a vagyonkezelői számlákat különösen védeni kell az előzetes letiltással szemben; úgy véli, hogy a közös számlák előzetes letiltásakor megfelelő garanciákat és biztosítékokat kell tudni nyújtani az adóstól eltérő harmadik felek jogait illetően;

24.   hangsúlyozza, hogy a letiltási végzés kézbesítése tekintetében biztosítani kell, hogy az Európai Unión belül (pl. szabványnyomtatványok alkalmazása révén) egységes előírásokat hozzanak létre a bíróságok és bankok közötti kommunikációra;

25.   úgy véli, hogy a letiltási rendelvényeket olyan módon kell továbbítani, amely garantálja, hogy a kézhezvétel utáni napon a bank intézkedik, és a számla azonosítása után 24 órán belül a kérésnek eleget tesz; a bank köteles hivatalos értesítést küldeni a végrehajtó hatóság és a hitelező fél részére arról, hogy lefoglalta-e a tartozott összeget; a banknak hivatalos értesítést kell küldenie az adós részére is arról, hogy mikor lép hatályba a letiltási rendelvény; kívánatosak lehetnek az összes európai uniós nyelven rendelkezésre álló szabványosított hivatalos értesítések, amelyek megszüntetik vagy csökkentik a külön rendelésre készített fordítások iránti igényt;

26.   úgy ítéli meg, hogy a megfelelő jogalkotási aktust adott esetben rendelet formájában lehetne meghozni;

27.   felhívja a Bizottságot, hogy a javaslat előterjesztése előtt részletes és széles hatókörű vizsgálatok keretében tisztázza a még nyitott és részben nehéz kérdéseket, és felhívja a Bizottságot különösen arra, hogy végezzen szabályozási hatásvizsgálatot;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.