Az Európai Parlament,

−   tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv felülvizsgálatáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2006)0729),

−   tekintettel a betétbiztosítási rendszerek közösségi bevezetéséről szóló, 1986. december 22-i 87/63/EGK bizottsági ajánlásra(1) ,

−   tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó jogszabályok, rendeletek és igazgatási rendelkezések koordinálásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 1992. szeptember 22-i véleményére(2) ,

−   tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatról szóló, első olvasatra vonatkozó 1993. március 10-i(3) és a második olvasatra vonatkozó, 1994. március 9-i(4) álláspontjaira,

−   tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) ,

−   tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésében említett exporttilalmi záradék alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(1999)0722),

−   tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv 4. cikke (2)–(5) bekezdésében említett "feltöltési" rendelkezés működéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2001)0595),

−   tekintettel az Európai Bankfelügyeleti Bizottság 2005. szeptember 30-i, a betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos megközelítések felülvizsgálatára vonatkozó szakmai tanácsaira (CEBS/05/81),

−   tekintettel az Európai Bizottság Közös Kutatási Központ Főigazgatóságának "Helyzetelemzés: milyen következményekkel járhat a betétbiztosítási rendszerek finanszírozási mechanizmusának módosítása?" című, 2007. februári jelentésére,

−   tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv minimális biztosítási szintjéről szóló bizottsági jelentésre,

−   tekintettel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó 2005–2010 közötti politikáról szóló, bizottsági fehér könyvre (COM(2005)0629), és a Parlament arról szóló 2007. július 11-i állásfoglalására(6) ,

−   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

−   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0448/2007),

A.   mivel a betétbiztosítási rendszerek a biztonsági háló fontos alkotóelemei;

B.   mivel a betétbiztosítási rendszerek célja a betétesek és a piaci működőképesség védelme, valamint a tisztességes versenyfeltételek biztosítása;

C.   mivel a banki szektor jelenlegi helyzetét az Egyesült Államok nem elsőrendű válsága (subprime crisis – a nem elsőrendű jelzálogadósok fizetésképtelensége) okozza, illetve mivel a válság pénzpiacokra gyakorolt következményei megmutatták, mennyire aktuális a betétbiztosítási rendszerek kérdése,

D.   mivel a betétbiztosítási rendszerek nemzeti szinten tapasztalható különbözősége az egyes tagállamok eltérő intézményi feltételeire vezethető vissza;

E.   mivel a pénzpiaci stabilitás biztosításába vetett bizalom és a verseny tisztességes feltételei a teljes belső piac fontos alapját képezik,

F.   mivel a legfrissebb kutatások arra engednek következtetni, hogy egyre több uniós polgár veszi fontolóra külföldi pénzügyi termékek vásárlását;

G.   mivel a hitelintézetek növekvő számú határokon átnyúló tevékenységeinek, valamint az európai bankfelügyeleti rendszer változása következtében új kérdések merülnek fel a székhely szerinti és a befogadó ország között válság esetén szükséges együttműködés, koordináció és tehermegosztás tekintetében,

H.   mivel a biztonsági hálónak az egyre integráltabb pénzpiacon keresztül a határokon átnyúló válsághelyzetekben is el kell látnia feladatát,

1.   felismeri a betétbiztosítási rendszerek jelentőségét és a 94/19/EK irányelv hasznát a felhasználókra és a pénzpiaci stabilitására nézve; hangsúlyozza ugyanakkor az esetleges piaci torzulások megszüntetésének fontosságát, amennyiben azok létezését elemzés támasztja alá;

2.   osztja a Bizottság véleményét, amely szerint a 94/19/EK irányelv jogalkotási módosításaira csak a további vizsgálati eredmények meglétét követően kerülhet sor, különösképpen a határokon átnyúló kockázat- és válságkezelés területén; fontosnak ítéli, hogy foglalkozzanak a súlyos versenytorzulások kérdésével, amennyiben azok létezését elemzés támasztja alá;

3.   úgy véli, hogy kívánatos az előírt minimális biztosításnak a magasabb szintű összehangolása, de a szint emelésének megfelelő nemzetgazdasági fejlődéshez kell kapcsolódnia, főként mivel egyes országok nemzetgazdasági keretfeltételeik miatt továbbra sem érték el a 94/19/EK irányelvben előírt minimális biztosítási szintet; ezzel összefüggésben azonban szeretné egyértelművé tenni, hogy legkésőbb az irányelv következő módosításakor véget kell vetni a biztosítási szint további, inflációfüggő csökkenésének;

4.   osztja a Bizottság azon véleményét, hogy önszabályozó, különösen határokon átnyúló intézkedések segítségével javítani lehetne a betétbiztosítási rendszerek működési módját;

5.   e tekintetben üdvözli a Bizottság által a Betétbiztosítók Európai Fórumával (EFDI) és a Közös Kutatási Központtal (JRC) kezdeményezett együttműködést, valamint a Bizottság által az önszabályozó intézkedések kidolgozásával kapcsolatban indított széles körű párbeszédet; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet ütemtervéről és az e tekintetben elért eredményekről;

6.   azon a véleményen van, hogy több információt kell nyújtani a fogyasztóknak, hogy lehetőségük legyen azon közvetítők tájékozott kiválasztására, akikre rá kívánják bízni megtakarításaikat, valamint hogy a megközelítésnek folyamatosan arra kell törekednie, hogy fokozza a közvetítők határon átnyúló működési képességét és arra, hogy előmozdítsa a piaci integrációt; úgy véli, hogy e tekintetben fontos szerepet játszhat az önszabályozás, és különösen a Betétbiztosítók Európai Fórumának lehetséges hozzájárulása;

7.   úgy véli, hogy meg kell vizsgálni a betétbiztosítási rendszerek jelenlegi különböző finanszírozási rendszereit a versenyhelyzet lehetséges torzulásai – beleértve az ügyfelekkel való egyenlő bánásmódot – és az azokból keletkező költségek szempontjából, de különösen abból a szempontból, hogy egy határokon átnyúló válság milyen hatást gyakorol a piac működésére;

8.   kiemeli azt a tényt, hogy az ex-post betétbiztosítási rendszereknek legalább akkora biztonságot kell nyújtaniuk a fogyasztók számára, mint amekkorát az ex-ante betétbiztosítási rendszerek nyújtani képesek.

9.   úgy véli, hogy a felügyeleti és a betétbiztosítási rendszer országok közötti különválasztása szabályozási problémákat teremt; kéri a Bizottságot, hogy elemezze egy ilyen helyzet lehetséges hátrányos hatásait;

10.   úgy véli, hogy válsághelyzetben a betéteseknek történő visszatérítés határidejét nagymértékben csökkenteni lehetne a kommunikációs technológiáknak a 94/19/EK irányelv elfogadása óta végbement jelentős fejlődése miatt; úgy véli, hogy első lépésként jogalkotási módosítások nélkül, tehát megállapodásokkal, a legjobb gyakorlat alkalmazásával, az adatminőség javításával, valamint az információfeldolgozás területén a hatáskörök egyértelmű elosztásával és a bankok kötelezettségvállalásával kell törekedni a helyzet javítására;

11.   szükségesnek ítéli, hogy – amennyiben a visszatérítés két betétbiztosítási rendszerből érkezik – a betétes számára történő visszatérítés határideje nem lehet hosszabb a székhely szerinti ország rendszereiből érkező visszatérítés esetében, mint a fogadó ország rendszereiből érkező fizetések esetében;

12.   támogatja azt a kezdeményezést, amely szerint tagállami szinten tisztázni kell annak lehetőségét, hogy ha egy tag kilép a betétbiztosítási rendszerből, akkor a hitelintézetek biztosítási rendszerbe fizetett hozzájárulásai visszatéríthetők/átruházhatók legyenek;

13.   támogatja a Bizottság véleményét, amely szerint a betétbiztosítási alapokba fizetett hozzájárulások átruházását és visszatérítését lehetővé tevő új szabályok nem gyengíthetik meg oly módon az alapot, amely veszélyeztetné annak működését, és nem vezethet a kockázatok nem megengedett felhalmozódásához sem.

14.   azon a véleményen van, hogy a betétbiztosítási rendszerek harmonizálásának kérdésével – ami a finanszírozásukat, valamint a felügyeleti hatóság hatáskörét és szerepét illeti – közös kezdeményező megközelítés keretében hosszú távon foglalkozni kell, amennyiben az igényelt vizsgálat versenytorzulásokat, az ügyfelekkel való egyenlőtlen bánásmódot, vagy a határokon átnyúló kockázatkezelésre gyakorolt negatív hatásokat mutat ki;

15.   üdvözli az ECOFIN és a Pénzügyi Szolgáltatások Bizottsága (FSC) munkacsoportjainak létrehozását, amelyek feladata a pénzpiaci stabilitást célzó uniós intézkedések és a felügyeleti szabályozás kidolgozása és ellenőrzése;

16.   egyértelművé kívánja tenni, hogy az a tendencia, amely szerint a banki ágazatban a leányvállalatokat fióktelepekkel helyettesítik, válság esetén új kihívásokat állít az érintett tagállamok hivatali közötti együttműködés elé;

17.   szükségesnek tartja, hogy a Bizottság a tagállamok pénzügyminisztereivel, a központi bankokkal és az EFDI-vel együtt elemezze a tehermegosztás lehetséges előnyeit és hátrányait egy lehetséges válsághelyzet bekövetkezése előtt és után, valamint közölje az eredményeket az Európai Parlamenttel;

18.   szükségesnek tartja, hogy egy lehetséges határokon átnyúló válsághelyzet esetére előre rögzítsék a folyamatokat és az összes érintett együttműködésének módját, és hogy a Bizottság a tagállamok képviselőivel, a központi bankokkal és az EFDI-vel együtt tervezze meg és rögzítse a folyamatokat és az együttműködés módját, valamint tájékoztassa arról az Európai Parlamentet;

19.   felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szabványokat a kockázatok betétbiztosítási rendszerek általi korábbi felismerésére; lehetőséget lát arra, hogy a korai felismerésre létrehozott rendszert fel lehessen használni a kockázatalapú hozzájárulások meghatározására;

20.   úgy véli, hogy tanácsos lenne hozzálátni a közös kockázatértékelési módszer meghatározásához szükséges, több részletre kiterjedő tanulmányhoz;

21.   egyértelművé kívánja tenni, hogy a kockázatok csökkentésében az elsődleges felelősség a bankokat terheli;

22.   szükségesnek tartja a határokon átnyúló kockázat- és válságkezelés alapelveinek kidolgozását, amely csökkenti a "potyautas" problémát és az erkölcsi kockázatot;

23.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Bizottságnak.

(1) HL L 33., 1987.2.4., 16. o. (2) HL C 332., 1992.12.16., 13. o. (3) HL C 115., 1993.4.26., 91. o. (4) HL C 91., 1994.3.28., 85. o. (5) HL L 135., 1994.5.31., 5. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0338.