Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a burundi kormány és a Nemzeti Felszabadítási Erők (FNL) között a Dar es Salaamban 2006. szeptember 7-én aláírt átfogó tűzszüneti megállapodásra,

–   tekintettel a 2008. február 22-23-án Fokvárosban elfogadott cselekvési tervre (cselekvési terv),

–   tekintettel a soros elnökségnek az Európai Unió nevében a bujumburai támadásokról tett 2008. április 23-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanács elnökének a Burundiban uralkodó helyzetről szóló 2008. április 24-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek burundi integrált irodájáról szóló jelentéseire,

–   tekintettel a Human Rights Watch 2008 áprilisi, "Minden reggel megvernek: rendőrségi visszaélések Burundiban" című jelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel 2008. április 17. óta Burundiban a kormányzati csapatok és az FNL felkelői ismételten harcban állnak egymással, több ezer civilt kényszerítve lakóhelyük elhagyására és 50 felkelő halálát okozva,

B.   mivel a Burundiban 14 évig tartó polgárháborút követően még nem állt helyre a tartós béke, mivel a konfliktus súlyos humanitárius és társadalmi-gazdasági helyzethez vezetett, amely veszélyezteti a régió stabilitását,

C.   mivel az elmúlt két év során a burundi kormány és az FNL közötti béke-megállapodásra – ideértve a Burundiban létrehozandó békére irányuló regionális kezdeményezést –irányuló nemzetközi erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak;

D.   mivel a burundi kormány és az FNL közötti tárgyalások 2007 júliusában megszakadtak, amikor az FNL kilépett a 2006 szeptemberében aláírt átfogó tűzszüneti egyezmény ellenőrzésére létrehozott közös ellenőrző mechanizmusból (JVMM);

E.   mivel az FNL folyamatosan zajló felkelését sokan a Burundi tartós stabilitását akadályozó tényezőnek tekintik, és az FNL lefegyverzésének biztosítására politikai megoldásra van szükség ;

F.   mivel 2008 május elején Tanzánia és Uganda a Burundiban létrehozandó békére irányuló regionális kezdeményezés égisze alatt ülésező külügyminiszterei sürgették az FNL-t és egyéb jelentős vezető felkelőket, hogy hagyják el tanzániai állomáshelyüket, és béketárgyalások kezdeményezésére utazzanak Burundiba.

G.   mivel 2007 augusztusában a burundi elnököt, Pierre Nkurunzizát nem, vagy már nem támogató politikusok otthonait támadták meg,

H.   mivel a burundi parlament 46 képviselője testi épségében veszélyeztetve érezte magát és írásban fordult az ENSZ főtitkárához az ENSZ védelméért folyamodva,

I.   mivel az Európai Unió Burundit választotta kísérleti országul a bizonytalan helyzetű fejlődő országok számára nyújtandó, fokozott ütemű és hatékonyságú segítséget célzó kiemelt cselekvési tervének végrehajtására,

J.   mivel a hatóságok jelenleg több mint 700 családról (mintegy 3500 ember) gondoskodnak, akik élelmiszer– és sürgősségi ellátásra várnak,

K.   mivel a legutóbbi harcok azon összetűzés-sorozat részét képezik, amelynek következtében még több család (35 000 ember) vált földönfutóvá, így a lakóhelyük elhagyására kényszerültek száma meghaladja a 100 000-et; mivel Tanzánia szeretné visszaküldeni Burundiba a területén tartózkodó burundi menekülteket, míg Burundiba még mindig ezrével érkeznek ruandai és kongói menekültek,

L.   mivel a burundi biztonsági erők állítólag mintegy 200 embert tartanak törvénytelenül fogva azzal a váddal, hogy az FNL felkelőit támogatják;

M.   mivel 2008. május 2-án a burundi kormány arról számolt be, hogy négy felkelő és egy burundi katona halt meg egy úgynevezett FNL kezdeményezte rajtaütés során,

N.   mivel Burundiban a büntetlenségről kialakult felfogás olyan helyzetet eredményezett, amelyben a rendőrség és a biztonsági erők által végzett kínzások, valamint a törvénytelen fogvatartás mindennapos,

O.   mivel 2004-ben az átmeneti kormány által létrehozott burundi nemzeti rendőrség nem jól képzett, és volt felkelőkből, katonákból és rendőrtisztekből áll,

P.   mivel az UNICEF Burundiban 2004 és 2006 között több mint 3 000 gyermekkatona demobilizálásában segített; mivel a közelmúltban számos gyermek szökött meg egy demobilizációs központból, ámokfutást rendeztek és több mint 500 gyermek még mindig az FNL kezei között van,

Q.   mivel Uganda és Etiópia után Burundi a harmadik ország, amely az Afrikai Unió Mogadisuban állomásozó szomáliai békefenntartó kontingensében (AMISOM) részt vesz, és ennek keretében Burundi törékeny biztonsági helyzete ellenére 800 katonát küldött,

1.   komoly aggodalmát fejezi ki a Burundiban a nemzeti védelmi erők és az FNL között a közelmúltban lezajlott, ártatlan emberek halálát okozó katonai összecsapások miatt,

2.   felhívja valamennyi felet, hogy az átfogó tűzszüneti megállapodást tartsák be, kezdjenek tárgyalásokat, és haladéktalanul lássanak hozzá a tűzszünet után létrehozott közös ellenőrző mechanizmus (JVMM) végrehajtásához;

3.   sürgeti különösen az FNL-t és annak vezetőjét Agathon Rwasát, hogy konstruktív módon vegyen részt a békefolyamatban;

4.   felhívja a Burundival szomszédos államokat, hogy biztosítsák, országuk nem szolgál a felkelő mozgalom bázisául, és üdvözli Tanzánia döntését, amely értelmében mostantól nem szolgál az FNL vezetőinek menedékéül;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy hozzon az FNL egykori harcosai társadalmi visszailleszkedésének megkönnyítését célzó intézkedéseket az egyezmény aláírása után;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek számára nyújtott humanitárius segítségét, és azt csak abban az esetben csökkentse, ha helyébe kézzel fogható fejlesztési tevékenység lép a humanitárius műveletek és a fejlesztési politikák közötti zökkenőmentes átmenet biztosítására;

7.   felhívja az adományozókat, hogy a segélyezés hatékonyságának fokozása érdekében tartsák tiszteletben vállalkozásaikat és biztosítsák a szorosabb "upstream" koordinációt;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy a 10. Európai Fejlesztési Alap félidős felülvizsgálata alkalmával tegyen javaslatot az Európai Unió Burundinak juttattott pénzügyi forrásainak gyors és jelentős emelésére;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy Burundi törékeny helyzetére tekintettel és a sokat várt cselekvési program keretén belül az alábbiakat kiemelten támogassa:

10.   a helyzet sürgőssége fényében ragaszkodik ahhoz, hogy a burundi nép számára látható, kézzelfogható cselekmények nagyobb hangsúlyt kapjanak;

11.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg helyi jelenlétüket Burundiban;

12.   felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az Európai Unió nem kormányzati szervezeteinek és helyi hatóságainak akcióit, amelyek Burundi helyi hatóságainak és civil társadalmának nyújtanak segítséget;

13.   újból megerősíti dél-afrikai könnyítési, illetve a regionális kezdeményezéseknek nyújtott támogatását, és a politikai vezetés részeként továbbra is eltökélt, hogy aktív szerephez jut a Fokvárosban elfogadott cselekvési terv végrehajtásával szembeni akadályok leküzdésében, és segítheti a tárgyalások újrafelvételére és a Burundiban megteremtendő béke megerősítésére irányuló valamennyi erőfeszítést; támogatja a béke megszilárdításával megbízott ENSZ bizottság által tett közvetítői erőfeszítéseket is;

14.   tudomásul veszi az új alkotmány életbe lépése, majd az azt követő általános választások óta beállt fokozott stabilizációt Burundiban, de felhív egy békét és megbékélést segítő bizottság létrehozására a bizalomépítő intézkedések jegyében, amelyek a különböző érdekelt felek közötti bizalom és stabilitás légkörének helyreállítását segítik elő, és felhívja a tagállamokat, hogy egy ilyen kezdeményezést pénzügyi és logisztikai szempontból támogassanak;

15.   felhívja a burundi kormányt, hogy tegyen azonnali lépéseket a jogállamiság tiszteletben tartására és a büntetlenségről kialakult felfogás szétoszlatására, valamint biztosítsa, hogy a visszaélések elkövetőit felelősségre vonják és javítsa a rendőri erők képzését;

16.   üdvözli, hogy többek között a burundi kormány, a civil társadalom és az ENSZ ügynökségei részvételével, az FNL ellenzéki frakciójával nyolc hónapig folytatott tárgyalásokat követően a közelmúltban szabadon engedtek 232 gyermeket;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Afrikai Uniónak valamint a Nagy-tavak térség kormányainak és parlamentjeinek.