Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendeletre(1) ,

–   tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) ,

–   tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994) IX. cikkére és XXIV. cikkének 5. bekezdésére,

–   tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre(3) , és a 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletre(4) , amelyek létrehozták a Közösség nem preferenciális származásra vonatkozó szabályrendszerét,

–   tekintettel a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendeletre(5) ,

–   tekintettel az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló 2009. február 5-i állásfoglalására(6) ,

–   tekintettel az eredetjelzésről szóló 2006. július 6-i állásfoglalására(7) ,

–   tekintettel az eredetjelzésről szóló nyilatkozatára(8) ,

–   tekintettel a harmadik országokból az Európai Unióba importált bizonyos termékek származási országa feltüntetésének bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló 2005. december 16-i bizottsági javaslatra (COM(2005)0661),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel jelenleg az Európai Unió szintjén nem léteznek harmonizált rendelkezések, illetve egységes gyakorlat az EU-ban történő származásjelzés terén; mivel a tagállamokban érvényben lévő rendelkezések közötti eltérések és az egyértelmű közösségi szabályok hiánya töredezetté teszi a terület jogszabályi kereteit,

B.   mivel tilos a más tagállamokból behozott árukra vonatkozóan kötelező származásjelzést előírni, míg a harmadik országokból behozott áruk kötelező származásjelzésére vonatkozóan nincsen ilyen korlátozás,

C.   mivel az EU számos fő kereskedelmi partnere, köztük az Egyesült Államok, Kína, Japán és Kanada kötelező származásjelzési követelményeket vezetett be,

D.   mivel a lisszaboni menetrendben az Európai Unió gazdaságának megerősítését tűzte ki célul, többek között a világgazdaságban elért ipari versenyképességének javításával; mivel a verseny csak akkor tekinthető tisztességesnek, ha a termelőkre, csakúgy mint az exportőrökre és importőrökre nézve egyértelmű szabályok alapján működik, valamint közös társadalmi és környezetvédelmi követelményekre és értékekre épül,

E.   mivel a származásjelzési rendszer lehetővé tenné a fogyasztók számára, hogy teljes mértékben tisztában legyenek az általuk vásárolt áruk származási országával; mivel a fogyasztók ezáltal azonosítani tudnák a termékeket az adott országhoz kötődő társadalmi, környezetvédelmi és biztonsági normákkal,

F.   mivel a származási ország kötelező megjelölését szolgáló rendszer EU-ban történő bevezetésére vonatkozó javaslat korlátozott számú behozott termékre – például textíliákra, ékszerekre, ruházati cikkekre, lábbelire, bútorokra, bőrárukra, lámpákra és világítástechnikai szerelvényekre, üvegárukra, kerámiákra és kézitáskákra – szorítkozik, amely termékek tekintetében a származási hely feltüntetésére ("made in") vonatkozó követelmény értékes tájékoztatást ad a fogyasztó végleges választásához,

G.   mivel elengedhetetlen egyenlő feltételek biztosítása a származásjelzésre vonatkozó követelményeket már végrehajtó fő kereskedelmi partnerek termelőivel,

H.   mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépése a Parlamentet és a Tanácsot az Európai Parlamentet egyenlő partnerekké teszi a közös kereskedelempolitika tekintetében; mivel a származásjelzésre vonatkozó jövőbeli jogszabályok tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerinti rendes jogalkotási eljárás lesz alkalmazandó,

1.   megismétli, hogy a fogyasztóvédelem átlátható és következetes kereskedelmi szabályokat tesz szükségessé, beleértve a származásjelzésre vonatkozó követelményeket is;

2.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak a származásjelzésre vonatkozó követelményeket már bevezető kereskedelmi partnerekhez képest;

3.   felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzanak létre megfelelő vámfelügyeleti és vámügyi végrehajtási mechanizmusokat;

4.   sürgeti a tagállamokat, hogy őrizzék meg az erre a kérdésre vonatkozó következetes közösségi megközelítést annak érdekében, hogy a fogyasztók teljesebb és pontosabb tájékoztatást kapjanak; a kötelező származásjelzést fontos lépésnek tekinti a társadalmi és környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő gyártási és feldolgozási előírásokra vonatkozó teljesebb körű tájékoztatás irányában;

5.   ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt határozottan lépjen fel a fogyasztók törvényes jogainak és jogos elvárásainak védelmében, amennyiben bizonyítást nyer, hogy importőrök és harmadik országbeli gyártók csalárd vagy félrevezető származásjelzést alkalmaznak;

6.   úgy véli, hogy a fent említett javaslat a harmadik országokból az Európai Unióba importált bizonyos termékek származási országa kötelező feltüntetésének ("származásjelzés") bevezetése tárgyában igen hasznos az átláthatósággal, a fogyasztók megfelelő tájékoztatásával és a nemzetközi kereskedelmi szabályok összhangjával kapcsolatos célkitűzések megvalósítása terén;

7.   úgy véli, hogy 2009. december 1-jétől a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett rendes jogalkotási eljárás keretében a Parlament és a Tanács között hivatalosan meg kell kezdődnie a konzultációnak és az eszmecserének, és hogy minden további késedelem komolyan sérti az állampolgárok jogait, a foglalkoztatást az EU-ban, valamint a szabad és tisztességes kereskedelem alapelvét;

8.   felszólítja a Bizottságot, hogy javaslatát változatlan formában terjessze ismét a Parlament elé az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerint, közvetlenül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 169., 2005.6.30., 1. o. (2) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (3) HL L 302., 1992.10.19., 1. o. (4) HL L 253., 1993.10.11., 1. o. (5) HL L 105., 1983.4.23., 1. o. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0048. (7) HL C 303. E, 2006.12.13., 881. o. (8) HL C 323. E, 2008.12.18., 140. o.