Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság szolgálatainak „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: mit jelent ez Európa mezőgazdasága és vidéki területei számára?” című munkadokumentumára (SEC(2009)0417),

–   tekintettel a Bizottság szolgálatainak „Az európai mezőgazdaság szerepe az éghajlatváltozás enyhítésében” című munkadokumentumára (SEC(2009)1093),

–   tekintettel a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2007. november 14-i jogalkotási állásfoglalására(1),

–   tekintettel „A fenntartható mezőgazdaságról és a biogázról: az uniós előírások felülvizsgálatának szükségessége” című, 2008. március 12-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a „2050: A jövő ma kezdődik - Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című, 2009. február 4-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel „A mezőgazdasági földterületek állapotromlása által támasztott kihívás az EU-ban és különösen Dél-Európában: válasz az EU agrárpolitikai eszközei révén” című, 2009. március 12-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a koppenhágai éghajlat-változási konferenciára (COP 15) vonatkozó EU stratégiáról szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérésre (IAASTD), amelyet az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete és a Világbank készített, és 58 ország írt alá,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0060/2010),

A.   mivel az üvegházhatást okozó gázoknak a légtérben történő, korábban nem tapasztalt mértékű felhalmozódásából következő éghajlatváltozás tudományos felismerés, amely súlyos következményekkel járhat majd az ökoszisztémákra nézve,

B.   mivel ez közvetlenül érinti a mezőgazdaságot, amely egyike a számos olyan gazdasági tevékenységnek, amely az emberiség jóléte érdekében a természeti erőforrásokat kezeli,

C.   mivel az éghajlatváltozás a környezet, társadalom és gazdaság egyik legsúlyosabb veszélyforrása, a mezőgazdasági kultúrák termékenysége évre-évre jelentős ingadozást mutat, ami lényegében a szélsőséges időjárási viszonyok változékonyságának tulajdonítható, ez magától értetődően hatást gyakorol az összes gazdasági ágazatra, beleértve a legsebezhetőbbet, a mezőgazdaságot is,

D.   mivel a mezőgazdaság két fontos üvegházhatást okozó gáz (a dinitrogén-oxid és a metán) egyik elsődleges kibocsátójaként, amely gázok a mezőgazdasági termelés különböző biológiai folyamatainak eredményeként keletkeznek, hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és ugyanakkor jelentős mértékben ki is van téve e zavarok káros hatásainak,

E.   mivel az EU-27-ben a mezőgazdaságból (beleértve az állatállományt is) származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 20%-kal csökkent 1999 és 2007 között, továbbá az Unión belül az 1990. évi 11%-ról 2007-re 9,3%-ra csökkent a mezőgazdaság részesedése az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása tekintetében, ami többek között az EU mezőgazdasága nagyobb hatékonyságának, a trágyák hatékonyabb felhasználásának, valamint a KAP legutóbbi reformjainak tudható be,

F.   mivel a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás az a két gazdasági ágazat, amely képes az emberi tevékenységből eredő szén-dioxid befogására, egyrészt az erre alkalmas talajban történő megkötés és tárolás révén, másrészt a növényekben a fotoszintézis segítségével történő megkötés révén; mivel ezek az ágazatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a felmelegedés enyhítésére irányuló erőfeszítésekhez,

G.   mivel az éghajlatváltozás már most negatív hatásokat gyakorol az Unió mezőgazdaságára (a vízkészletek csökkenése, sótartalmuk növekedése és gyakoribb szárazság, a téli csapadékmennyiség jelentős növekedése és áradások északon, az alacsonyan fekvő partvidékeket veszélyeztető emelkedő tengerszint és szikesedés, viharok és egyéb rendkívüli időjárási jelenségek, erózió és földcsuszamlások, valamint káros rovarok, illetve állati és növényi betegségek elterjedése), és mivel e jelenségek várható felgyorsulása súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat hozhat majd a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és idegenforgalmi ágazatokban,

H.   mivel a mezőgazdasági ágazat a gazdálkodók szakértelmére, az erős KAP-ra, valamint a kutatás és az innováció fejlesztésére támaszkodva egyrészt képes alkalmazkodni e körülményekhez, másrészt képes enyhíteni az éghajlatváltozás következményeit, de mivel nehezen irányítható természeti folyamatokról van szó, ehhez hatalmas erőfeszítésre van szükség,

I.   mivel az európai mezőgazdaság olyan foglalkoztatási tartalékot jelent, amelyet meg kell óvni és fejleszteni kell,

J.   mivel a mezőgazdaság továbbra is alapvetően fontos ahhoz, hogy az európai vidéki területeken fennmaradjon az emberi tevékenység, különösen azon szolgáltatások széles skálájának köszönhetően, amelyeket a mezőgazdasági termelők a társadalom többi részének nyújthatnak,

K.   mivel a mezőgazdaságot közvetlenül érintik a megújuló energiaforrások kifejlesztésével kapcsolatos uniós célkitűzések, továbbá mivel ennek kifejlesztése érzékelhetően tud hozzájárulni az üvegházhatást okozó gázok csökkentéséhez,

L.   mivel az EU mezőgazdaságának elsődleges feladata ellátni élelemmel az Unió lakosságát,

M.   mivel az Uniónak úttörő szerepet kell vállalnia a globális felmelegedés elleni küzdelemben,

Az Unió mezőgazdaságának hozzájárulása a globális felmelegedés enyhítésére irányuló erőfeszítésekhez

1.   kijelenti, hogy az európai mezőgazdaság és erőgazdaság képes hozzájárulni az éghajlatváltozás enyhítése vonatkozásában az Unió által kitűzött célokhoz, megoldásokat és támogatást kínálva az üvegházhatást okozó gázkibocsátásának korlátozására és csökkentésére, támogatva a CO2 talajban történő megkötését, továbbá fejlesztve a fenntartható megújuló energiaforrások termelését és maximalizálva a fotoszintézist; hangsúlyozza, hogy ezért feltétlenül ösztönözni kell másfajta, forgalomba hozható és forgalomba nem hozható termékeket előállító mezőgazdaság kialakítását, amely a lehető leghatékonyabban kihasználja az egyes ökoszisztémákban rejlő természetes lehetőségeket és a fenntarthatóság növelése érdekében összeegyezteti a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi, valamint az állatjóléti szükségleteket is;

2.   úgy véli, hogy a mezőgazdaságnak az éghajlatváltozás enyhítésének globális folyamatában való még aktívabb elköteleződése során nem szabad rontania az EU mezőgazdasági-élelmiszeripari szektorának versenyképességi pozícióját a világpiacon;

3.   úgy véli, hogy a biomezőgazdaság, a külterjes legelőgazdálkodás és az integrált termelés gyakorlatai a környezetkímélőbb mezőgazdasági termelés egyik alternatíváját kínálják; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy olyan megoldásokat kell találni, amelyek lehetővé teszik az európai termőterület többségét elfoglaló hagyományos mezőgazdaság számára, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a fenntartható környezetgazdálkodáshoz;

4.   elismeri, hogy az innovációnak fontos szerepet kell játszania a mezőgazdaság által az éghajlatváltozásra és a környezetre gyakorolt hatás csökkentésében;

5.   külön kéri, hogy a jövőbeni KAP tájékoztatási és képzési akciók révén, valamint ösztönző intézkedések segítségével olyan gyakorlatokat támogasson, amelyek hozzájárulnak a mezőgazdaság hatékonysága és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás mérséklésére való képessége, valamint a szénmegkötés fokozásához, például:

6.   hangsúlyozza, hogy az ilyen, a természeti környezetet jobban tiszteletben tartó mezőgazdasági gyakorlatok kedvező hatással vannak a biodiverzitásra, a talajminőségre, a vízvisszatartásra, valamint hozzájárulnak az erózió és a környezetszennyezés elleni küzdelemhez is; így a mezőgazdasági tevékenységnek a éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak enyhítése a mezőgazdaságnak köszönhető további, a társadalomnak tett szolgálatnak tekinthető;

7.   sürgeti közös európai erdészeti politika kialakítását, amely képes az erdők fenntartható kezelésének és termelésének előmozdítására, valamint a faipari ágazatban és annak gazdasági fejlesztésében rejlő lehetőségek jobb kiaknázására, hiszen ez az ágazat tud a legnagyobb mértékben hozzájárulni a szénmegkötéshez; mindez az adott régióra jellemző különböző erdőgazdálkodási feltételek maximális figyelembevételével valósítandó meg, mivel Észak- és Dél-Európa erdei élőhelyei különböző lehetőségekkel rendelkeznek, valamint más és más veszélyek fenyegetik őket;

8.   felhívja a figyelmet arra, hogy az erdők a hatékony vízgazdálkodáshoz is jelentősen hozzájárulnak; ezért olyan erdőgazdálkodási gyakorlatra ösztönzi a tagállamokat, amely csökkenti a vízjárásbeli különbségeket az aszályos és árvizes időszakok között, így mérsékelhetők az aszályok és árvizek mezőgazdaságra, energiatermelésre és lakosságra gyakorolt negatív hatásai;

9.   ajánlja a hegyekre vonatkozó politikák megerősítését, mivel a mezőgazdasági és állattenyésztési ágazat különösen fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás mérséklésében, az alkalmazkodás fenntartásában, valamint a sérülékenység csökkentésében, különösen a legelők megfelelő gondozásán keresztül;

10.   stratégiák kidolgozását irányozza elő az Európai Unió mezőgazdaságában megjelenő negatív hatások megelőzésére és enyhítésére, például:

11.   hangsúlyozza, hogy a dinitrogénoxid-kibocsátás csökkenthető a nitrogéntartalmú műtrágyák hatékonyabb felhasználásával (precíziós mezőgazdaság); hangsúlyozza továbbá, hogy a biogáztermelésből származó maradék biomasszával történő trágyázás lehetővé teszi a precíziós szervestrágyázást és ezáltal a kibocsátás mérséklését;

12.   kéri a haszonállatok takarmányozásával kapcsolatos kutatások megerősítését és a tenyésztett háziállatok genetikai alapú válogatását a metánkibocsátás csökkentése érdekében, azzal a feltétellel, hogy ezeket a hatásmérséklő intézkedéseket nem fogadják el, ha azok az állategészségügyet és az állatjólétet veszélyeztetik; kéri továbbá, hogy ezzel párhuzamosan indítsanak olyan felvilágosító programot, amely tájékoztatja a fogyasztókat vásárlási és étkezési szokásaiknak az éghajlatra gyakorolt hatásairól;

13.   nyomatékosan kéri továbbá a növénytermesztés területén a növényi fajták és fajtanemesítések kutatásainak megerősítését és fokozását, annak érdekében, hogy az e változások által okozott kihívásoknak a növénytermesztési ágazat megfeleljen, különösen a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag, ezáltal biztonságos élelmiszerellátás fenntartása tekintetében; úgy véli, hogy e kutatásoknak elsősorban a szárazsághoz és szélsőséges hőmérséklethez alkalmazkodó növényfajtákra és az ehhez kapcsolódó gazdálkodási technológiákra kell összpontosítania; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek a fajok és technológiák egyes vidékek költséges és hatástalan öntözési rendszereivel szemben életképes megoldást jelentenek, és előnyük, hogy a helyi közösségek fokozott érdeklődéssel fogadják;

14.   hangsúlyozza, hogy a szerves trágyák optimális tárolása és termőföldön történő elhelyezése, valamint az ilyen ürülék anaerob digesztorokban történő feldolgozása jelentik pillanatnyilag a legígéretesebb technológiákat a metánkibocsátás (egyben megújuló energiaforrást is biztosítva) és a vegyi nitrogéntartalmú műtrágyáktól való függőség csökkentése céljából, elsősorban a jelentős állattenyésztő régiókban; e biogáz elősegíti az energetikailag önellátó mezőgazdaság kialakulását;

15.   kiemeli ebben az összefüggésben annak szükségszerűségét, hogy a biogáztermelő trágyaerjesztőkből származó fermentált anyagokat a műtrágya helyett lehessen használni anélkül, hogy azok az „állati trágyák” kategóriájába tartoznának, ami által tovább csökkenthető a műtrágyahasználat;

16.   kéri az adminisztráció egyszerűsítése, valamint a kutatási és fejlesztési erőfeszítések felgyorsítását a mezőgazdasági üzemekben megtalálható biomassza (mezőgazdasági vagy erdészeti hulladék), az állattenyésztésből származó biogáz, valamint az egyéb fenntartható agroüzemanyagok kiaknázása és felhasználása érdekében;

17.   hangsúlyozza, hogy a biomassza felhasználása során érvényesülnie kell a fenntarthatóság elvének; úgy véli, hogy ennek megfelelően a mezőgazdasági alapanyagok keletkezési helyéhez legközelebb eső felhasználási módokat kell ösztönözni, ezáltal csökkenthetők a szállításból eredő energiaveszteségek;

18.   felhívja a figyelmet arra, hogy a biomassza fűtési célú felhasználása jelentős mértékben mérsékelheti az éghajlatváltozás káros következményeit; éppen ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak vidékfejlesztési támogatást azon vidéki közintézményeknek, amelyek bioenergia-alapúvá állítják át fűtési rendszerüket;

19.   felhívja a figyelmet, hogy az IKT erőteljesebb igénybevétele révén javítható az előállítás egyes szakaszainak felügyelete, és optimizálható azok irányítása a termelésnek a termelőeszközök felhasználásához képest történő növelése érdekében, egyidejűleg pedig csökkenthető az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása és az energiafogyasztás; hangsúlyozza továbbá, hogy az IKT erőteljesebb igénybevétele, a gazdálkodók új technológiákkal kapcsolatos képzésére vonatkozó politikák integrálása, valamint a fiatal vállalkozók innovációjának és vállalkozásainak támogatása kulcsfontosságú kérdések, a gazdálkodás környezeti fenntarthatósága és az ágazat versenyképesebbé tétele szempontjából egyaránt.

20.   hangsúlyozza, hogy az Unió a mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre, pedig az import az európai termelésnél magasabb karbonköltséggel jár, egyrészt a harmadik országokban hatályos, gyakran alacsonyabb szintű környezetvédelmi előírások, másrészt a nagy távolságokra történő szállítás kibocsátásai és az erdőirtás miatt; úgy véli, hogy a fogyasztókat célzott kommunikációs stratégia révén tájékoztatni kell a fenntartható mezőgazdasági termelésből származó, jó minőségű termékekből álló egészséges étrend előnyeiről, melynek szénmérlegét meg kell különböztetni az importált termékekétől; úgy véli továbbá, hogy méltányosan ellentételezni kell az európai termelők által a kibocsátások csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket, valamint ösztönözni kell a helyi termelés diverzifikálását (többek között a növényi fehérjék termelésének Unióban való fejlesztése révén);

21.   támogatja ebben az összefüggésben az „uniós származási hely” önkéntes feltüntetését azoknál a termékeknél, amelyek teljes egészében az Európai Unióból származnak;

22.   sürgeti a harmadik országokból származó import ellenőrzésére irányuló hatékony mechanizmusok kialakítását, továbbá az európai termelők által az éghajlatváltozás elleni küzdelem során teljesítendő és a harmadik országokból származó importtal szemben támasztott követelmények teljes viszonossága mellett érvel, annak érdekében, hogy ne csökkenjen a közösségi termelés versenyképessége;

23.   hangsúlyozza, hogy az Uniónak beruházásokat kell eszközölnie a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fejlesztésére irányuló politika terén annak érdekében, hogy hozzá tudjon járulni az új gyakorlatok terjesztéséhez, és elő tudja mozdítani a fenntartható mezőgazdaságot szerte a világban;

Az európai mezőgazdaságnak a globális felmelegedés következményeihez való alkalmazkodását szolgáló intézkedések

24.   hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság alkalmazkodik, és továbbra is alkalmazkodnia kell a folyamatban lévő éghajlati változások következményeihez, és fel kell készülnie azokra a hatásokra, amelyeket e változások gyakorolnak majd az Unió számos régiójára;

25.   úgy véli, hogy ilyen körülmények között az Uniónak egységes, a mezőgazdaságnak az eljövendő két különböző fajtájú éghajlati zavarhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiát kell kidolgoznia:

26.   úgy véli, hogy a KAP-nak fenntarthatóbb módón és hatékonyabban kell összpontosítania az erőforrás-gazdálkodásra, és ezt figyelembe kell venni a KAP küszöbön álló reformja során, többek között az alábbiak szerint:

27.   hangsúlyozza, hogy szükséges lehet a rosszabb termőhelyi adottságokkal rendelkező, korábban ártéri jellegű, de később lecsapolt területeken a vízgazdálkodás, beleértve a folyószabályozások újragondolása, az erre alkalmas ártéri területek revitalizálása, és a korábbi ártéri erdők újratelepítése;

Az európai mezőgazdasági modellt érintő kihatások

28.   hangsúlyozza, hogy a KAP-nak hozzá kell járulnia, hogy a mezőgazdaság fenntarthatóbbá váljon, ezzel egyidejűleg pedig növekedjen a termés, szem előtt tartva ugyanakkor, hogy a globális felmelegedés az egész világban, így Európában is veszélyeztetheti a termelési és élelmezési kapacitásokat;

29.   úgy véli ugyanakkor, hogy a KAP-nak olyan pénzügyi eszközökkel kell ösztönöznie a tagállamok helyi hatóságait az intézkedések megtételére, mint például a következők:

30.   rámutat, hogy az éghajlatváltozásnak a mezőgazdaságra gyakorolt következményei azonnaliak és aránytalanul kedvezőtlenek, és emiatt a mezőgazdaság elsőbbséget igényel a éghajlatváltozás következményeinek enyhítését célzó intézkedések kidolgozása során;

31.   úgy véli, hogy a KAP állapotfelmérésében hivatkozott „új kihívásokat”, vagyis az éghajlatváltozást, a vízgazdálkodást, a megújuló energiaforrásokat és a biodiverzitást meg kell ismételni, valamint a talaj minőségének és funkcióinak (szénmegkötés, vízvisszatartási képesség és ásványi anyagok, biológiai élet…), tiszteletben tartását és javítását hozzá kell adni ezekhez a kihívásokhoz, mivel ezek mind a jövő generációit érintő fontos kérdések, ezért a jövőbeli KAP-ban ezeket fokozottan figyelembe kell venni;

32.   megállapítja, hogy a jelenlegi kereszt-megfelelési rendszer – amelynek a célja, hogy a mezőgazdasági termelők az állatjólét, állategészség és környezetvédelem tekintetében rendkívül magas szabványoknak feleljenek meg – problémás a termelők számára és jelenlegi formájában talán nem a legjobb módja a kívánt eredmény elérésének; a KAP következő reformja tekintetében felszólít arra, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a fenntarthatóbb és hatékonyabb termelési modellekre, szem előtt tartva azt, hogy ezekhez állami finanszírozáshoz van szükség annak érdekében, hogy a gazdálkodók az egész társadalom hasznára tett szolgáltatások (vidéki területek karbantartása, biodiverzitás megőrzése, karbonbefogás és élelmezésbiztonság) nyújtásából eredő többletköltségeit ellentételezzék;

33.   elismeri, hogy a KAP-nak a világon élenjáró normákat kell kitűznie a környezetvédelem terén; rámutat arra, hogy ez olyan költségszintet jelent, amely a piacból nem térül meg, bár annak egy részét közjavak nyújtásának lehet tekinteni, továbbá hogy az európai termelőknek védelemre van szükségük az olyan harmadik országokból származó termékekkel szembeni versenyben, amelyek nem teljesítik az EU környezetvédelmi normáit;

34.   úgy véli, hogy az éghajlatváltozás rákényszeríti az Uniót az agrárpolitikai modell elfogadására; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a KAP 2013 utáni reformjáról szóló közleményében a KAP valamennyi célkitűzésével összhangban támogasson fenntarthatóbb és hatékonyabb mezőgazdasági modellt, melynek célja az elégséges, biztonságos és a környezeti egyensúlyt jobban tiszteletben tartó élelmiszerek előállítása; egy ilyen modellt igazságos és jogszerű termelési támogatási rendszerre kell alapozni és a gazdálkodói szakma szerepét is erősítenie kell;

35.   úgy véli, hogy ahhoz, hogy az európai mezőgazdaság a jövőben hozzájáruljon a az élelmiszerbiztonsághoz és az éghajlatvédelemhez, feltétlenül szükséges egy nagyra törő KAP fenntartása, különös tekintettel a közösségi költségvetésből finanszírozott közvetlen kifizetések, illetve az egyszerűsített és igazságosabb kifizetések rendszerére az EU egészében;

36.   kiemeli a fejlesztési alap létrehozásának és állandó biztosításának fontosságát az alternatív gazdasági tevékenységekben, amelyek a helyi közösségeknek a szárazság és/vagy természeti források hiányától sújtott mezőgazdasági termeléstől való függőségét képesek csökkenteni; az alternatív gazdasági tevékenységekhez szükséges feltételek biztosítása meghatározza az európai támogatási alaphoz való hozzáférést;

37.   kiemeli a helyi igényekhez igazodó integrált vidékfejlesztési tervek fontosságát, a termőterületek kihasználtságának javítása révén, a változó környezeti körülményekhez (tartós szárazság, földcsuszamlások, áradások stb.) való alkalmazkodás céljából, helyi szinten az újrahasznosítható termékek forgalmazása és az ilyen szolgáltatások nyújtása révén;

38.   kéri továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg olyan új támogatási rendszerek lehetőségét, amelyek előmozdítják a mezőgazdaság CO2-csökkentéshez való olyan hozzájárulásait, mint a szén-dioxid talajban történő megkötése és a mezőgazdasági biomassza felhasználása, valamint a földterületek olyan mezőgazdasági hasznosítását támogatják, amelyek pozitív hatást fejtenek ki az éghajlatváltozás terén;

39.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság pontosan mérje fel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás költségeit;

40.   úgy véli, hogy meg kell erősíteni és hozzá kell igazítani a kockázat- és válságkezelési eszközöket a piacok növekvő volatilitásához és a kialakuló éghajlati kockázatokhoz;

41.   hangsúlyozza, hogy az éghajlati kihívás és a befektetések nagysága fényében, hogy a mezőgazdaság és erdőgazdaság világának hozzá kell járulnia a fenntarthatóbb termelési módokra való áttéréshez, illetve hogy erős, megfelelő költségvetéssel rendelkező KAP-ot kell fenntartani 2013 után is; megjegyzi, hogy új és további pénzügyi forrásokat kell biztosítani a különféle agrárágazatokban az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében konkrét eredmények elérésére képes korszerű és innovatív technológiák és rendszerek elterjedésének ösztönzése érdekében;

42.   hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a KAP nem az éghajlatra vonatkozó európai politika, mégis alapot nyújthat eredményes eszközök és ösztönzők bevezetéséhez az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, amelyről nem szabad megfeledkeznünk az EU költségvetéséről szóló jövőbeni vitákban sem;

43.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak meg kell tartania vezető szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, amelyet nem szabad a második helyre sorolni a jelenlegi gazdasági nehézségek miatt;

44.   hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak olyan mezőgazdasági fejlesztési és finanszírozási politikákra van szüksége, amelyek garantálják az élelmiszerek biztonságosságát és jó minőségét;

o
o   o

45.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 282. E, 2008.11.6., 281. o. (2) HL C 66. E, 2009.3.20., 29. o. (3) HL C 67. E, 2010.3.18., 44. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0130. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0089.