Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2220(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0193/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0193/2010

Viták :

PV 05/07/2010 - 22
CRE 05/07/2010 - 22

Szavazatok :

PV 06/07/2010 - 6.16
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0263

Elfogadott szövegek
PDF 156kWORD 117k
2010. július 6., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az atipikus szerződések, a foglalkoztatási pályák megóvása és a szociális párbeszéd új formái
P7_TA(2010)0263A7-0193/2010

Az Európai Parlament 2010. július 6-i állásfoglalása az atipikus szerződésekről, a foglalkoztatási pályák megóvásáról, a rugalmas biztonságról és a szociális párbeszéd új formáiról (2009/2220(INI))

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel a ’Közös elkötelezettség a foglalkoztatásért’ című bizottsági közleményre (COM(2009)0257),

–  tekintettel az Alapjogi Chartára, és különösen annak az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemről szóló 30. cikkére, a tisztességes és igazságos munkafeltételekről szóló 31. cikkére, valamint a családról és hivatásról szóló 33. cikkére,

–  tekintettel ’Az európai gazdasági fellendülés terve’ című bizottsági közleményre (COM(2008)0800) és a Parlament erről szóló 2009. március 11-i állásfoglalására(1) ,

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés elleni határozottabb fellépésről szóló állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel az ’Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez’ című bizottsági közleményre (COM(2009)0114),

–  tekintettel a ’Partnerség a változás szolgálatában a kibővített Európában – Az európai szociális párbeszéd szerepének megerősítése’ című bizottsági közleményre (COM(2004)0557),

–  tekintettel ’A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül’ című bizottsági közleményre (COM(2007)0359) és a Parlament erről szóló 2007. november 29-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel ’A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival’ című bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0708) és a Parlament erről szóló 2007. július 11-i állásfoglalására(4) ,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (2008–2010) szóló 2008. július 15-i 2008/618/EK tanácsi határozatra,

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlásra (COM(2008)0639), valamint a Parlament erről szóló 2009. április 8-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel a Tanács 2009. június 8-i következtetéseire (rugalmas biztonság válság idején),

–  tekintettel a rugalmas biztonsággal kapcsolatos misszió ’A rugalmas biztonság közös elveinek a lisszaboni stratégia 2008–2010-es ciklusán belüli végrehajtása’ című 2008. december 12-i jelentésére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács 2007. december 5–6-i következtetéseire,

–  tekintettel az európai szociális partnereknek a ’Kulcsfontosságú kihívások az európai munkaerőpiacon: az európai szociális partnerek együttes elemzése’ című 2007. október 18-i jelentésében szereplő ajánlásaira,

–  tekintettel a munkaügyi és szociális miniszterek 2007. január 18–20-án Berlinben megrendezett, a ’jó munkáról’ szóló informális találkozójának következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0193/2010),

A.  mivel a nem szabványos foglalkoztatási formák 1990 óta nagymértékben elterjedtek, továbbá a jelenlegi gazdasági válság következtében elvesztett munkahelyek elsősorban az atipikus ágazatbeli álláshelyek voltak; mivel úgynevezett ’atipikus’ foglalkoztatásnak olyan új szerződéses formákat neveznek, amelyek a következők közül egy vagy több jellemzővel rendelkeznek: részmunkaidő, alkalmi munka, ideiglenes foglalkoztatás, határozott ideig tartó munkaviszony, otthonról végzett munka és távmunka, valamint a 20 vagy annál kevesebb órában végzett részmunkaidős foglalkoztatás,

B.  mivel a rugalmas foglalkoztatás szükségességét már több alkalommal hangsúlyozták,

C.  mivel a globalizáció és a gyors technológiai fejlődés messzemenő gazdasági szerkezetváltáshoz vezet, amely a foglalkoztatási viszonyok és a munkavállalók feladatainak megváltozásával, valamint minden ágazatban és korcsoportban az új, egyszemélyes, független vállalkozások egymást követő hullámainak kialakulásával jár, és szükségessé teszi a munkajogviszony újbóli megfogalmazását a torzulások (mint például a ’kényszervállalkozás’ jelenségének) kiküszöbölése érdekében,

D.  mivel a rendkívül sok munkahely elvesztésével járó, súlyos foglalkoztatási válsággá átalakult pénzügyi és gazdasági válság bizonytalan munkaerőpiachoz, valamint növekvő szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez vezetett, főleg a már azelőtt is kiszolgáltatott személyek és hátrányos helyzetben lévő csoportok számára,

E.  mivel a munkavégzés mellett is szegénységben élők száma nő, és már az európai munkaerő 8%-át elérte, továbbá az alacsony keresetűek aránya jelenleg kb. 17%,

F.  mivel megalapozott és kiegészítő jellegű európai uniós megközelítést kell kidolgozni, amely a hatékony irányításra és a gazdasági, környezetvédelmi, foglalkoztatási, szociálpolitikai és vállalkozási területeket kölcsönösen támogató politikai intézkedéscsomagra összpontosít és összhangban áll a tagállamokat a munkaképesség, a vállalkozói lét, az alkalmazkodási képesség és az esélyegyenlőség négy elvére épülő közös célkitűzések vállalására ösztönző európai foglalkoztatási stratégia (EFS) elveivel,

G.  mivel a munkanélküliség aránya az EU 27 tagállamában 10%-ra nőtt (2009), és nem valószínű, hogy a munkanélküliség 2011 második fele előtt elérné a csúcsértéket,

H.  mivel a foglalkoztatottságban bekövetkezett változások iskolai végzettség szerinti felbontása kimutatja, hogy az alacsonyan képzettek foglalkoztatási aránya az elmúlt években csökkent,

I.  mivel átlagosan az európai munkavállalók egyötöde-egynegyede évente munkahelyet vált,

J.  mivel a munkanélküliből foglalkoztatottá válók aránya magas: a munkanélküliek egyharmada és az inaktív lakosság 10%-a talál egy éven belül munkát, de mivel jelentős számú, főleg atipikus munkavállaló veszti el úgy a munkáját, hogy nem talál újat,

K.  mivel az EU 27 tagállamában a munka nélkül eltöltött időszakok 45%-a tart egy évnél hosszabb ideig, ezzel szemben az Egyesült Államokban ez 10%-os arányt tesz ki,

L.  mivel a munkaerő-vándorlás (öt százalékponttal) nagyobb mértékű a nők, mint a férfiak körében, valamint a fiatalabb (24 éves kor alatti) munkavállalók között, és az iskolai végzettség növekedésével arányosan csökken, ami azt mutatja, hogy a változás gyakrabban kényszer mint választás, és rövid időre szóló és bizonytalan szerződésekhez kötődik, és hogy a fiatalok gyakran nem találnak végzettségüknek megfelelő munkát,

M.  mivel becslések szerint minden hatodik munkavállalónak kell idősebb vagy eltartott rokonról, barátról gondoskodnia,

N.  mivel egyes tagállamokban megnőtt a be nem jelentett munka előfordulása, amely súlyos gazdasági (különösen adóügyi), társadalmi és politikai problémákhoz vezethet,

O.  mivel a rugalmas biztonság értékelése igen összetett, és nagyon fontos a holisztikus megközelítés, főleg azon változások fényében, melyeket a jelenlegi válság okozhat a társasági magatartásban, arra ösztönözve őket, hogy egyre kevésbé védett és különösen bizonytalan munkaviszonyokat alakítsanak ki,

P.  mivel a foglalkoztatási politikák keretében a nemek közötti esélyegyenlőséget, a hivatás, a tanulás és a családi élet összeegyeztetését és a megkülönböztetésmentesség elveit tevékenyen elő kell mozdítani,

Q.  mivel a szociális párbeszéd Európa-szerte eltérő módon alakult, és az egyre növekvő gazdasági és pénzügyi nehézségek általában intenzív háromoldalú párbeszédhez vezettek,

R.  mivel Európában a kollektív tárgyalás a bér megállapításának leggyakoribb módja – háromból két munkavállaló kollektív szerződéssel dolgozik, akár vállalati, akár magasabb szinten,

S.  mivel az uniós munkaügyi és szociális miniszterek 2007. január 19-én Berlinben megrendezett informális ülésükön az alábbi következtetésre jutottak: ’Európának több közös erőfeszítést kell tennie a ’jó munka’ terjesztésére. A ’jó munka’ munkavállalói jogokat és részvételt, méltányos béreket, munkahelyi biztonság- és egészségvédelmet, valamint családbarát munkaszervezést jelent. A jó és méltányos munkakörülmények és a megfelelő szociális védelem nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az Európai Uniót polgárai elfogadják.’,

T.  mivel az Európai Foglalkoztatási Stratégia következő szakaszának alapvető vezérfonalát a ’jó munka’ fogalmának kell képeznie,

Atipikus szerződések

1.  felszólítja a 2010 tavaszi Európai Tanácsot, hogy a nagyra törő ’EU 2020’ stratégia keretében hozzon a válság gazdaságra, társadalomra és munkaerőpiacra gyakorolt hatásait figyelembe vevő világos útmutatást és konkrét intézkedéseket, melyek célja a méltányos munka és a minőségi foglalkoztatás biztosítása és a fenntartható munkahelyteremtés;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a rugalmas biztonsággal kapcsolatos misszió erőfeszítéseit, felszólítja a tagállamokat, hogy kiegyensúlyozottabb és igazságosabb módon valósítsák meg a rugalmas biztonság elveit, és rámutat arra, hogy a kölcsönös tanulás, a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a nyílt koordinációs módszer (OMC) kulcsfontosságú eszközök a tagállamok különböző szakpolitikai megközelítéseinek összehangolásában; megjegyzi ugyanakkor, hogy az OMC fejleszthető, és hogy a hatékonyság javítása érdekében meg kell erősíteni annak irányítását;

3.  tudomásul veszi a munkaerőpiacon meglévő munkaügyi hagyományok, szerződési formák és vállalkozási modellek nagy változatosságát, kiemelve e tekintetben annak a szükségességét, hogy e sokféleség figyelembe vétele mellett az európai modellek és a kivívott munkajogok védelme előtérbe kerüljön; a párbeszéd megkönnyítése, valamint a politikai és szociális hatóságok valamennyi szintjének bevonása érdekében javasolja az új foglakoztatási stratégiák kidolgozásakor az alulról felfelé irányuló megközelítés alkalmazását;

4.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a gazdasági fellendülés alapvető elemét képező független, szabadúszó munkavállalók különleges helyzetét, és ismerjék el azt mint a munkaerőpiacra való bejutás egyik formáját, illetve annak egyik alternatíváját; megjegyzi, hogy a független munkavégzés népszerűsége egyre nő, elsősorban a fiatalok és a nők körében, illetve a munkavégzésből a nyugdíjba történő átmenet idején; úgy véli, hogy a független szabadúszókat a mikro-vállalkozások egy egyedi változataként kell kezelni, és intézkedések meghozatalára szólít fel a szabályozási terhek minimalizálása érdekében, illetve a független szabadúszók az irányú bátorítása és támogatása érdekében, hogy indítsák be vagy növeljék már meglévő független szabadúszó vállalkozásukat, és előmozdítsák e csoport számára az egész életen át tartó tanulást;

5.  hangsúlyozza az önálló vállalkozások, különösen a mikro- és kisvállalkozások jelentőségét, és felhívja a figyelmet a szellemi szabadfoglalkozások és sajátosságaik jelentőségére; hangsúlyozza, hogy a ’szellemi szabadfoglalkozású’ kifejezés csupán egy meghatározott, képesített szakmához való tartozásra vonatkozik, amelyet lehet függetlenül is végezni;

6.  úgy véli, hogy minden munkavállalónak – foglalkoztatási helyzetétől függetlenül – garantálni kell bizonyos alapvető jogokat; javasolja, hogy a munkajogi reform prioritásai szükség szerint az alábbiak legyenek: az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók védelmének sürgős kiterjesztése; az atipikus szerződések csoportosítása az egyszerűsítés érdekében; rendes munkaviszonyok fenntartható teremtése; az alkalmazotti viszonyban álló munkavállalók helyzetének tisztázása, beleértve az atipikus munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozó megelőző intézkedéseket is; fellépés a be nem jelentett munka ellen; támogatás új munkahelyek – többek között az atipikus szerződésesek szerinti álláshelyek – teremtéséhez, valamint a foglalkoztatás és munkanélküliség különböző típusai közötti átmenet megkönnyítése, olyan politikák révén, mint például a különleges munkahelyi juttatások, az egész életen át tartó tanulás, az átképzés és a munka melletti tanulás előmozdítása; ösztönzi az alkalmazotti viszonyban állók helyzetének tisztázására irányuló lépéseket, és felszólítja a Bizottságot a munkaviszony hatályára vonatkozó egyértelmű iránymutatások kidolgozására, ahogyan az a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2006-os ajánlásaiban is szerepel;

7.  üdvözli azt a tényt, hogy néhány tagállam olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyekkel lehetővé teszi az eltartottról gondoskodó munkavállalók számára, hogy rugalmasabb munkabeosztás segítségével összeegyeztethessék otthoni feladataikat a munkahelyi kötelezettségeikkel; felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy rugalmas munkafeltételek, például szabadság, rugalmas munkaidő, részmunkaidő vagy távmunka biztosítása révén aktívan támogassák a gondozást végzőket a munkahelyeiken, mivel ez minden tagállamban lehetővé tenné több gondozó számára, hogy fizetett munkában maradjanak, illetve visszatérjenek abba;

8.  tudomásul veszi az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért által az atipikus és rendkívül atipikus munkaviszonyok között alkalmazott különbségtételt; úgy véli, hogy az atipikus munkaviszony számos formája a gondozók, a diákok és más, rövid távú szerződésekre és részmunkaidős munkahelyekre támaszkodó emberek számára igen fontos módja lehet például kiegészítő bevétel szerzésének; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy az atipikus munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók rendelkezzenek a minimális jogokkal, és védelmet élvezzenek a kizsákmányolás ellen;

9.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a produktív és kielégítő, minőségi munkák irányába történő átmenetet, és olyan munkajogi rendelkezéseket dolgozzanak ki, amelyek hatékonyan védelmezik az atipikus munkaviszonyban foglalkoztatott személyek jogait, valamint biztosítják számukra a teljes munkaidős, rendes szerződéses munkavállalókkal egyenlő bánásmódot a munkavállalói védelem legmagasabb szintjének megfelelően;

10.  ajánlja, hogy az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók tartozzanak a már hatályos, az Európai Unióban a munkavállalói kategóriákat lefedő közösségi irányelvek, többek között ’a munkaidő-szervezésről szóló irányelv’ (93/104/EK), ’a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv’ (2008/104/EK), ’a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv’ (97/81/EK), valamint ’határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló tanácsi irányelv’ (1999/70/EF) hatálya alá;

11.  megjegyzi, hogy a nem szabványos vagy atipikus foglalkoztatási formák arányának növekedése hangsúlyos nemi és generációk közötti dimenzióval rendelkezik, tekintve, hogy a nők, az idősebb és a fiatalabb munkavállalók aránytalan mértékben vesznek részt a nem szabványos munkavállalásban; megállapítja, hogy bizonyos ágazatok gyors szerkezeti átalakuláson mennek keresztül; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg e tendencia okait, a kapcsolódó területeken megfelelő és célirányos intézkedésekkel fékezze meg ezt az aránytalanságot az állandó munkaviszonyra való átmenet elősegítésével továbbá különösen – mind férfiak, mind nők számára – a munka, családi és magánélet összeegyeztetésére irányuló intézkedések előmozdításával, előnyben részesítve a munkavállalók vállalaton belüli képviselőivel folytatott szociális párbeszédet, és kövesse nyomon és tegye közzé ezen intézkedések sikerét; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nem szabványos vagy atipikus szerződéses formák alkalmazása ne be nem jelentett munkaformákat fedezzen, hanem inkább a szakmai ismeretek cseréjén keresztül támogassa a fiatalok és a munkanélküliek a munkaerőpiacra történő valós bevonása felé történő elmozdulást, rugalmas biztonsági keretet nyújtva a munkaadóknak és a vállalatoknak, ami fokozza a foglalkoztathatóságot és a versenyképességet;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 97/81/EK irányelv, valamint a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló 99/70/EK irányelv hatékonyabb végrehajtását, különösen a megkülönböztetésmentesség alapvető elvére tekintettel; hangsúlyozza a képzés és az egész életen át tartó tanulás fontosságát a munkák közti átmenet segítésének szempontjából, ami különösen fontos a határozott idejű szerződéses munkavállalóknak;

13.  hangsúlyozza, hogy az atipikus foglalkoztatásra irányuló választásnak egyéni döntés eredményének kell lennie, nem pedig olyan kényszernek, amelyet a munkaerőpiachoz való hozzáférés előtt álló egyre több akadály, illetve a minőségi munkák hiánya ró az emberre; megjegyzi, hogy főként a többszörösen hátrányos helyzetű munkavállalók számára a munkaintegráló szociális vállalatok által nyújtott, egyénre szabott atipikus szerződések jó választást jelenthetnek, mivel biztosíthatják a munkavállalás felé történő első lépést;

14.  üdvözli a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv elfogadását, és annak mihamarabbi végrehajtására szólít fel;

15.  megjegyzi, hogy atipikus munkaviszony esetén szerződésben kell biztosítani a munkavállaló képzéshez való jogát, és hangsúlyozza, hogy a nem szabványos munkaviszony – amennyiben megfelelően védett, és a társadalombiztosítás, a munkavállalói jogok és a stabil, védett munkaviszonyba történő átmenet területén támogatást nyújt – célzott, aktív foglalkoztatáspolitika segítségével lehetőséget jelenthet, de együtt kell járnia azon munkavállalók támogatásával, akik éppen az egyik munkahelyről a másikra vagy egyik munkavállalói státuszról a másikra történő váltás átmeneti helyzetében vannak; sajnálja, hogy ezt gyakran elhanyagolják;

16.  ösztönzi a tagállamokat, hogy dogozzanak ki olyan korai és aktív beavatkozási politikákat, amellyel a munkaerőpiacra újra belépő – elsősorban női – munkavállalók egyéni támogatásban részesülhetnének az oktatásukhoz és/vagy (át)képzésükhöz feltétlenül szükséges időszak során; a munkanélkülieknek egyrészt egy szilárd társadalombiztosítási rendszeren, másrészt aktív szakpolitikák hatékony rendszerén keresztül támogatást kell kapniuk, hogy gyorsan visszatérhessenek a munkaerőpiacra akkor is, ha korábbi szerződéseik atipikusak voltak, mivel fontos, hogy az emberek a munkaerőpiacon maradjanak, és hogy könnyebb legyen számukra a méltányos, stabil, védett és minőségi foglalkoztatási formák felé történő átmenet; amennyiben a munkavállalók atipikus foglalkoztatási forma keretében térnek vissza a munkaerőpiacra, akkor ezeknek a szerződéseknek is szabályozott és biztos munkakörülményeket kell biztosítaniuk a számukra;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerek támogatásával elemezze és kövesse nyomon a nemzeti aktivizálási politikák keretében kidolgozott különböző eszközöket;

18.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy a szociális partnerek segítségével, elsősorban a megelőzés és a visszatartó erejű szankciók eszközeivel hatékonyan küzdjenek az illegális munkavállalás ellen, és úgy véli, hogy a be nem jelentett munka ellen irányuló stratégiák meghatározása – uniós szinten is – elősegítheti az illegális munkavállalás elleni küzdelmet, és csökkentheti a biztosítatlan, elsősorban ’atipikus’ munkaviszonyok előfordulását; úgy véli, hogy az illegális munkavállalás elleni küzdelmet életképes és fenntartható foglalkoztatási alternatívákat teremtő, illetve az emberek nyílt munkaerőpiachoz való hozzáférését segítő lépéseknek kell kísérne;

19.  hangsúlyozza, hogy szükség van, adott esetben a fenntartható, teljes munkaidős munkavállalásra irányuló képzési időszak után, minőségi, fenntartható és biztos munkahelyek – köztük ’zöld’ és ’fehér’ (azaz egészségügyi) munkahelyek – létrehozására és a szociális kohézió biztosítására;

20.  hangsúlyozza, hogy az atipikus foglalkoztatás nem minden formája vezet szükségszerűen instabil, bizonytalan, alkalmi, a társadalombiztosítás által kevésbé védett, rosszabbul fizetett, és a további képzésre és egész életen át tartó tanulásra korlátozott lehetőséget adó munkához; azonban kiemeli, hogy a foglalkoztatás ilyen bizonytalan formái gyakran atipikus szerződéses megállapodásokhoz köthetőek;

21.  rámutat arra, hogy a munkanélküliség magas szintjének és a munkaerőpiac szegmentálódásának leküzdését minden munkavállaló számára egyenlő jogok nyújtásával és a munkahelyteremtésbe, képzésbe, és egész életen át tartó tanulásba való befektetéssel kell megoldani; ennélfogva tehát felszólítja a tagállamokat, hogy a bizonytalan foglalkoztatás összes formáját fokozatosan szüntessék meg;

22.  rámutat arra, hogy a bizonytalan foglalkoztatás fokozatos megszüntetéséhez a tagállamok erős kötelezettségvállalására van szükség, hogy megfelelő segítséget nyújtsanak a munkaerő-piaci szakpolitikájukkal a bizonytalan foglakoztatásról szabályos, a munkavállalóknak több jogot és szociális védelmet biztosító, állandó munkaviszonyra való átálláshoz;

23.  kiemeli azt a tényt, hogy az Európai Unió elkötelezte magát amellett a cél mellett, hogy lehetővé tegye az emberek számára a munka és a magánélet összeegyeztetését; bírálja azonban azt, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak még semmilyen lényegi lépést nem sikerült tenniük annak érdekében, hogy ezt az elkötelezettséget a gyakorlatba átültessék;

24.  rámutat arra, hogy a munkát és a magánéletet a legjobban a szabványos foglalkoztatás modelljének megújításával lehet összeegyeztetni: általános normaként állandó szerződések rövidebb teljes munkaidővel, valamint normák kidolgozása a részmunkaidős munkára, hogy csak indokolt és szociális szempontból védett részmunkaidős állásokat (heti 15–25 óra) lehessen felajánlani azoknak, akik ilyen formában szeretnének dolgozni; hangsúlyozza annak a szükségét, hogy a rész- és teljes munkaidős munkákat egyenlő alapra helyezzék az órabér, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogosultság, karrierlehetőségek és szociális védelem szempontjából;

  Rugalmas biztonság és a foglalkoztatási pályák megóvása

25.  véleménye szerint elengedhetetlen a rugalmas biztonság fogalmának a jelenlegi válság fényében történő újragondolása európai szinten, ami lehetővé teszi a termelékenység növelését és a munkahelyek színvonalának emelését egyaránt, a munkavállalók számára a biztonságot, a foglalkoztatás és jogaik védelmét biztosítva, kiemelten támogatva a munkaerőpiacon hátrányosan megkülönböztetett embereket, amellett, hogy a vállalkozások számára is módot nyújt arra, hogy a változó piaci igényekre válaszul megfelelő szervezési rugalmassággal rendelkezzenek új munkahelyek létrehozásához; úgy véli, hogy rugalmas biztonság elveinek méltányos és kiegyensúlyozott alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkaerőpiacot ellenállóbbá tegyék a strukturális változásokkal szemben; úgy véli, hogy a rugalmasság és a biztonság követelményei és az aktív munkaerő-piaci szakpolitikák nem mondanak ellent egymásnak, inkább egymást kölcsönösen erősíthetik, ha az összes szociális partner, kormány és európai intézmény közötti, tisztességes eszmecsere útján határozzák meg, a kölcsönös tanulás és a bevált gyakorlatok cseréje kíséretében; úgy ítéli meg, hogy az európai foglalkozatás elmúlt években bekövetkezett növekedésében ezeket a követelményeket csak elégtelen mértékben vették figyelembe;

26.  rámutat arra, hogy folyamatosan emelkedik a kényszervállalkozókkal kapcsolatos problémák száma, akiket gyakran munkáltatójuk kényszerít arra, hogy nagyon nehéz körülmények között dolgozzanak; a kényszervállalkozók munkakapacitását alkalmazó munkáltatókkal szemben szankciókat kell alkalmazni;

27.  véleménye szerint a rugalmas biztonság nem működhet megfelelően az emberek erős szociális védelme és a munkaerőpiacra való újbóli belépésük támogatása nélkül, amelyek létfontosságú elemei az oktatási rendszerből a munka világába, a munkák közti és a munkából a nyugdíjba való átmenetnek;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket a rugalmas biztonsági politikák kiegyensúlyozott végrehajtása érdekében – az eddigi helyzetnek a tagállamokban a végrehajtás tekintetében történő elemzésével és annak ellenőrzésével, hogy a rugalmassági intézkedések megfelelően párosultak-e a munkavállalók biztonságát szolgáló intézkedésekkel –, és segítse a tagállamokat és a szociális partnereket a rugalmas biztonság elveinek megvalósításában, hogy ezek az elvek európai szinten a szociális vívmányok tiszteletben tartásával, az egyes munkaerőpiacok sajátosságai, a munkaügyi politika, a kollektív tárgyalások és a társadalombiztosítási rendszerek struktúrájának eltérő hagyományai szerint valósuljanak meg, és rámutat, hogy a kölcsönös tanulás, a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a nyílt koordinációs módszer kulcsfontosságú eszközök a tagállamok különböző stratégiai megközelítésének összehangolásában;

29.  különösen a jelenlegi gazdasági helyzet tükrében úgy véli, hogy még inkább szükség van a rugalmas biztonság tagállamokon belüli megvalósításának számbavételére, és a szociális partnerek csak akkor fogják a munkajogi és munkaerő-piaci reformokat támogatni, ha azoknak céljai között szerepel a szerződések különböző fajtái közötti megkülönböztetett bánásmód hatékony csökkentése; hangsúlyozza, hogy a rugalmas biztonság elveinek alkalmazása megfelelő szociális védelmet kíván, amely biztosítja az emberek számára a létezést és fejlődést, többek között az álláskeresők számára nyújtott egyedi támogatás és az egyértelmű intézményi kereten alapuló foglalkoztatás minden típusánál szilárd munkajogi jogszabályok alkalmazása révén, valamint ennek – a nehézségek elkerülése érdekében – fokozott védelmet biztosító mechanizmusokkal kell párosulniuk;

30.  hangsúlyozza, hogy a munka világában a nagyfokú rugalmasság iránti igény nem értheti el azt a pontot, amikor az túlzott keretek közé szorítja az emberek életét és fejlődésüket, és jelentősen megnehezíti számukra a családalapítást és a család fenntartását, a hozzátartozókról való gondoskodást valamint a társadalom életében való részvételt;

31.  hangsúlyozza, hogy fontos a rugalmas biztonság biztonsági aspektusa, amelynek keretében támogatást kell nyújtani az átmeneti helyzetekben lévő munkavállalók munkakereséséhez, és biztosítani kell számukra a tisztességes életkörülményeket; továbbá azt is, hogy a támogatásnak megfelelő képzési intézkedéseket kell tartalmaznia, melyek lehetővé teszik az emberek számára a munkaerőpiac szükségleteihez való alkalmazkodást;

32.  úgy véli, hogy a vállalatok saját szükségleteik és a munkakeresők kompetenciái közötti tartós összhang hiányától tartanak, nem jutnak a munkaerő-toborzást és beruházást lehetővé tévő hitelekhez, nem fektetnek eleget a munkaerőpiacba, és a jelenlegi gazdasági válság fényében hangsúlyozza az európai termelési rendszer részéről a hosszú távú elképzelések kidolgozásának fontosságát; kedvező üzleti környezetet, megfelelő pénzügyi forrásokat kell teremteni és jó munkakörülményeket kell biztosítani; a munkajog hatáskörét, érvényességét és alkalmazását illetően javítani kell a jogbiztonságot és az átláthatóságot mind a munkaadók, mind a munkavállalók szempontjából;

33.  hangsúlyozza az illegális munkavállalás megelőzésének, észlelésének, és büntetésének a fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét kezdeményezéseket, beleértve az ún. ’postafiókcégek’ kezelésére vonatkozó különös szabályokat, valamint az alvállalkozói láncokban az egyetemleges felelősségre vonatkozó rendelkezéseket, illetve hogy hozzon létre egy, az illegális munkavállalás megelőzésére és észlelésére szolgáló uniós ügynökséget;

34.  úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt bizonyos tagállamokban a vállalkozások a munkaerőpiacon nem találják meg a piaci kereslet előre nem látható ingadozásának megfelelő rugalmassági, költségkorlátozó és a munkavállalók biztonságát védő igényeik biztosítására leginkább alkalmas szerződéses formákat;

35.  a modern munkaszervezéssel összefüggésben rugalmas és biztonságos, egyenlő bánásmódot biztosító szerződéses megállapodások kialakítására szólít fel; határozott véleménye, hogy a határozatlan idejű munkavállalói szerződéseknek kell továbbra is a fő foglalkoztatási formának maradniuk, és úgy véli, hogy a modern munkaszervezéssel összefüggésben a szolgáltatás módja tekintetében rugalmas és a védelem és a jogok szempontjából biztonságos szerződéseket kell kialakítani; elismeri, hogy a határozatlan idejű munkavállalói szerződések keretének jogi kialakítása és a nemzeti munkajogban a rugalmas biztonság koncepciójához való hozzáigazítása döntő jelentőségű ezeknek a szerződéseknek a vállalatok és a foglalkoztatottak körében való elfogadottságára nézve;

36.  határozottan elítéli, hogy a szabályos foglalkoztatási formákat felváltják az atipikus szerződéses formák, ami hozzájárul a szabályos foglalkoztatási formáknál előnytelenebb és bizonytalanabb munkaviszonyokhoz, és ami a lakosság, a munkavállalók és a versenytársak kárára valósul meg; hangsúlyozza, hogy a visszaélésszerű gyakorlat sérti és destabilizálja az európai szociális modellt, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hosszú távon minden szükséges eszközzel fékezzék meg a visszaélésszerű gyakorlatokat, például szigorúbb szankciók bevezetésével;

37.  szilárdan hisz abban, hogy – a tagállamok különböző hagyományait figyelembe véve – minden foglalkoztatási formát az alábbi alapvető jogokkal kell felruházni: legalább létminimum szintű fizetés, és a nemi és nemzetiségi alapú bérszakadék felszámolása; megfelelő szociális védelem; megkülönböztetésmentesség és egyenlő bánásmód a munkakeresésben, a foglalkoztatásban, a képzésben és a szakmai fejlődésben; a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme, valamint a munkaidő/pihenőidőre, a nyugdíjjogosultságokra, az egyesülés és a képviselet szabadságára, a kollektív tárgyalásra és a kollektív fellépésre, a képzéshez és a szakmai előrelépéshez való hozzáférésre, valamint a munkahely elvesztése esetén a védelemre vonatkozó rendelkezések;

38.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy a stabil és fenntartható munkahelyteremtés támogatása érdekében fokozzák a szakértelembe és a képzésbe történő befektetésre irányuló erőfeszítéseiket; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó, a piaci igényeknek szerint kialakított stratégiák hathatós végrehajtása, illetve a nem formális készségek és kompetenciák elismerése révén fektessenek be az emberekbe, tiszteletben tartva az életciklus-alapú megközelítést; továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be állami, regionális, és helyi szintű intézkedéseket annak garantálására, hogy az iskolából kilépő minden fiatal hozzáférhessen a munkához, felsőoktatáshoz, vagy szakképzésben részesülhessen;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek mindenki számára – beleértve a leggyengébb és a leghátrányosabb helyzetű embereket is – lehetővé teszik a munkaerőpiachoz való hatékony hozzáférést, és hogy jobb egyensúlyt alakíthassanak ki a rugalmas munka, a gondozás, a magánélet és családi élet között, az esélyegyenlőség széleskörű támogatását és a célok megvalósításához szükséges összes szolgáltatást biztosítva, például olyan támogató intézkedések révén, mint a szülési, apasági és szülői szabadságok, rugalmas munkaidő és megfizethető, hozzáférhető és elérhető gyermekgondozási létesítmények;

40.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki politikákat, amelyek az új munkalehetőségek teremtésére irányulnak; tisztában van mindazok felelősségével, akik ilyen munkákat – beleértve az atipikus szerződéssel végzett munkákat – teremtenek, és az általuk vállalt kockázatokkal;

41.  kéri a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy a szülői szabadság után – szükség esetén ismeretfrissítő képzés elvégzését követően – újra munkába állhassanak;

42.  határozottan javasolja, hogy az uniós foglalkoztatási kezdeményezés tartalmazzon a munkahelyek tényleges megszűnésekor egy, a munkájukat elvesztőket támogató korai beavatkozást, nem utolsósorban annak érdekében, hogy mérséklődjön a munkaerőpiacról való kirekesztődés kockázata és az ezzel járó humántőke vesztesége;

43.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a támogatási programokat, különösen a kevésbé képzett személyek és a fogyatékkal élők esetében, integrált megközelítések, személyre szabott tanácsadás, intenzív munkavállalói képzés/átképzés, államilag támogatott foglalkoztatás, továbbá az önálló és egyéb vállalkozások elindítását célzó állami támogatás útján; azonban nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezeket a támogatásokat olyan módon alakítsák ki, hogy azok ne veszélyeztessék a rendes munkahelyeket;

44.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy számolják fel az adminisztrációs terheket az üzleti környezet javítása és különösen a kkv-k támogatása céljából, hacsak ezek az adminisztrációs akadályok nem a munkavállalók érdekeinek védelmét szolgálják, hangsúlyozza ugyanakkor annak fontosságát, hogy ennek nem szabad a munkavállalók biztonságára vagy egészségére kihatnia; rámutat, hogy a kkv-k – nagy számuk miatt – a munkanélküliség elleni uniós küzdelem főszereplői; hangsúlyozza, hogy a kkv-kra vonatkozó foglalkoztatási politikák kialakításakor fontos, hogy figyelembe vegyék sajátos igényeiket és a működési területüket;

45.  felszólítja a tagállamokat, hogy számoljanak be a rugalmas biztonság végiggondolásának és végrehajtásának alakulásáról;

46.  sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács és a Bizottság szűk megközelítést alkalmaz a rugalmas biztonságra; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kötelezzék el magukat a ’jó munka’ stratégiája mellett, és hogy foglalják azt bele a jövőbeli ’integrált iránymutatásokba’ és az Európai Foglalkoztatási Stratégiába; támogatva a munka és foglalkoztatás biztonságát a munkavállalók számára, az aktív munkaerő-piaci szakpolitikák és az egész életen át tartó tanulás jogokon alapuló megközelítését, az átfogó egészséget és biztonságot a munkában, általános és egyenlő szociális és munkavállalói jogokat mindenki számára, a munka és az élet egyensúlyát, a munkahelyi és azon kívüli élet összeegyeztetését, a foglalkoztatási minőség és a munkahelyi jólét javítását;

47.  kéri a tagállamokat, hogy a kizárólag gazdasági okokból történő elbocsátásokat csak azt követően engedjék meg, hogy megtettek minden erőfeszítést a munkavállalók (át)képzéséért;

  A szociális párbeszéd új formái

48.  úgy véli, hogy az új Szerződésben a szociális partnerek szerepének hivatalos elismerése előrelépést jelent, mivel az elismeri autonómiájukat és megerősíti a szociális párbeszéd előmozdításában játszott szerepük jelentőségét, és ebben az összefüggésben az időközben már 40 ágazatban képviselt ágazati szociális párbeszéd különös szerepét hangsúlyozza;

49.  fenntartásait fejezi ki az Európai Bíróság Laval, Rüffert, Viking, és Luxembourg ügyben hozott, az egyesülés szabadságára és a munkakörülmények javítására irányuló fellépés szabadságára vonatkozó ítéletével kapcsolatban;

50.  véleménye szerint a növekedésről és foglalkoztatásról szóló háromoldalú csúcstalálkozó intézményi szervként való elismerése hozzájárul ahhoz, hogy a szociális partnerek részesei legyenek az uniós gazdaságpolitikának;

51.  úgy véli, hogy az európai és nemzeti szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek hozzájárulása az ’EU 2020’ stratégia megvalósításához különös jelentőséggel bír a foglalkoztatási célkitűzések végrehajtása és a rugalmas biztonságra vonatkozó napirend frissítése és megvalósítása tekintetében;

52.  felszólítja a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy érezzenek felelősséget a ’kívülállók’ (vagyis az atipikus vagy ’rendkívül atipikus’ szerződéssel rendelkező munkavállalók) helyzetéért, és biztosítsák, hogy jogaik, illetve szociális védelmükre vonatkozó követelmények egyensúlyban vannak a ’bennfentesek’ jogaival és védettségével;

53.  felszólítja az európai és nemzeti szintű szociális partnereket, hogy támogassák a piaci elvárásokhoz igazított tanulásra vonatkozó stratégiába történő beruházásokat és üdvözli ’A kompetenciák és képesítések egész életen át tartó fejlesztését szolgáló fellépések közös keretrendszere’ című dokumentumot, amelyről a szociális partnerek már tárgyalásokat folytattak;

54.  úgy véli, hogy a munkaerő-piaci integrációra vonatkozó, vagy a munkaerő-piacra való (újbóli) belépésre felkészítő intézkedésekben érintett emberek, csakúgy, mint a részükre e szolgáltatásokat nyújtó, vagy őket képviselő civil szervezetek részt kell, hogy vegyenek az őket érintő szakpolitikák kialakításában, végrehajtásában és megvalósításában;

55.  megjegyzi, hogy a szociális partnereknek és civil társadalmi szervezeteknek a politikák kidolgozásába és végrehajtásába történő bevonása igen változatos képet mutat az egyes tagállamokban, ugyanakkor rámutat arra, hogy az általános tendencia az, hogy a politikai célkitűzések eléréséhez az eszközök szélesebb tárházát alkalmazzák; úgy véli, hogy a szociális partnerek szociális és intézményi elismerésének minőségét nemzeti szinten tovább kell javítani és tartalommal megtölteni, hiszen ez jelentős mértékben meghatározza hozzájárulásuk minőségét; ugyanakkor különösen hangsúlyozza, hogy a társadalmi párbeszéd minősége országonként és ágazatonként igen változatos képet mutat, és ezért nyomatékosan felhívja a szociális partnereket, hogy minden szinten valódi ’szociális partnerséget’ alakítsanak ki;

56.  véleménye szerint a kollektív tárgyalás hatékony eszköznek bizonyult a foglalkoztatás fenntartására, amely lehetővé teszi a munkáltatók és munkavállalók számára, hogy hatékony megoldásokat találjanak a gazdasági visszaesés kezelésére; e tekintetben megjegyzi, hogy fontos a szociális partnerek közötti szilárd egyetértés azokban a nemzeti rendszerekben, ahol a munkajogi védelem minimális szintű;

57.  meggyőződése, hogy a sikeres munkahelyi szociális párbeszédet nagyban meghatározza az, hogy a munkavállalók képviselői milyen lehetőségekkel rendelkeznek a minőségi tájékoztatás és a rendszeres képzés terén, valamint az, hogy elegendő idő áll-e rendelkezésükre;

58.  meggyőződése, hogy a kormányok döntő szerepet játszanak a széles körű és hatékony kollektív tárgyalások előfeltételeinek biztosításában, valamint abban, hogy a nemzeti gyakorlatnak és hagyományoknak megfelelően háromoldalú struktúrákat alakítsanak ki a szociális partnereknek a közpolitikai döntéshozatalba intézményes formában és az egyenjogúság alapján történő, érdemi bevonása érdekében;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Szociális Védelmi Bizottságnak, az Európai Foglalkoztatási Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0123.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0466.
(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0574.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0339.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0371.

Utolsó frissítés: 2011. május 27.Jogi nyilatkozat