Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2846(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0495/2010

Viták :

OJ 06/09/2010 - 143

Szavazatok :

PV 08/09/2010 - 6.3
CRE 08/09/2010 - 6.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0310

Elfogadott szövegek
PDF 96kDOC 59k
2010. szeptember 8., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Az emberi jogok Iránban - Szakineh Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami ügye
P7_TA(2010)0310B7-0494, 0495, 0496, 0497, 0498, 0499 és 0501/2010

Az Európai Parlament 2010. szeptember 8-i állásfoglalása az emberi jogok helyzetéről Iránban, különös tekintettel Szakineh Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami ügyére

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Iránról, nevezetesen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen a 2009. október 22-én(1) és 2010. február 10-én(2) elfogadott állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Parlament elnökének a halálbüntetés elleni európai nap alkalmából 2009. október 9-én tett nyilatkozatára, valamint a bahá'í vezetők kivégzéséről szóló, 2010. augusztus 11-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2010. június 14-i és 2010. július 6-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 2009. szeptember 23-i jelentésére az emberi jogok helyzetéről az Iráni Iszlám Köztársaságban, és az ENSZ emberi jogi főbiztosának Iránról szóló, 2010. március 4-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének határozataira, különösen a halálbüntetés eltörléséig a kivégzésekre vonatkozó moratóriumról szóló 62/149. és 63/168. számú határozatokra,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, valamint a Gyermek Jogairól szóló Egyezményére, amelyeknek az Iráni Iszlám Köztársaság is részes fele,

–  tekintettel a diplomáciai és konzuli kapcsolatokról szóló, 1963-as bécsi egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Irán sajnálatos módon továbbra is világelső a legtöbb fiatal bűnelkövető kivégzése tekintetében, és mivel csupán 2010-ben 2000 embert ítéltek halálra;

B.  mivel jelentések szerint Masad Vahil Abad börtönében csak az elmúlt hetekben több mint száz foglyot végeztek ki kábítószerrel kapcsolatos vádakkal, és állítólag további mintegy száz fogvatartott várja kivégzését az elkövetkező napokban; mivel e kivégzések, amelyekről ráadásul a legnagyobb titokban döntenek, kollektív jellegük miatt a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértését jelentik;

C.  mivel a legmagasabb szintű iráni bírói kar állításaival szemben Iránban még mindig alkalmazzák a megkövezést mint büntetést, például Szakineh Mohammadi Astiani esetében, akit házasságtöréssel vádoltak, ami 2010. augusztus 11-i, a televízió által közvetített „vallomásában” is nagy hangsúlyt kapott;

D.  mivel Szakineh Mohammadi Astianit, akit azzal vádolnak, hogy férje halálát követően két házasságon kívüli intim kapcsolata volt, 2006-ban 99 korbácsütésre ítélték Iránban, amit még abban az évben végre is hajtottak;

E.  mivel még a férje halálában való bűnrészességgel is megvádolták, majd felmentették, mielőtt a házassága során elkövetett házasságtöréssel vádolták meg és megkövezésre ítélték;

F.  mivel az iráni hatóságok a megkövezést, amelyet 2010. július 9-én kellett volna végrehajtani, nemzetközi nyomásra „emberi okokra hivatkozva” felfüggesztették;

G.  mivel Irán a megkövezés általi büntetéssel egyértelműen megszegi az általa a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya keretében vállalt kötelezettségeket; mivel Irán nemrégiben, az ország ENSZ Emberi Jogi Tanácsában lefolytatott egyetemes időszakos felülvizsgálata során beleegyezett abba, hogy tiszteletben tartja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának legalább a „minimumnormáit” és – ameddig a halálbüntetés intézményét fenntartják – az okmány halálbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit;

H.  mivel a 18 éves Ebrahím Hammádit augusztusban alig 16 évesen elkövetett állítólagos szodómia vádjával halálra ítélték, állítása szerint kínzást követően tett vallomás után;

I.  mivel a vádlottak helyzetét a nyilvánosság elé táró Mohammad Mosztafaeinek, a mindkét ügyben részt vevő védőügyvédnek a letartóztatástól tartva el kellett menekülnie az országból, és mivel egyre több emberi jogokkal foglalkozó ügyvédet, köztük Mohamed Ali Dadkaht, Mohammad Oliyifardot és Mohammad Szeifzadehet, sőt olyan kiemelkedő személyeket, mint a Nobel-díjas Sirin Ebadi fenyeget az állami üldöztetés, amely az irreális mértékű adóktól az ügyvédek és családjuk életveszélyes megfenyegetéséig terjed;

J.  mivel az ismert emberi jogi ügyvédet, Nasrin Sotoudehet, akit nagy tisztelet övez a halálbüntetéssel sújtott fiatalkorúak érdekében és a lelkiismereti meggyőződésük miatt fogva tartottak védelméért tett erőfeszítéseiért, 2010. szeptember 4-én letartóztatták azzal a váddal, hogy „államellenes propagandát folytat” és „a nemzetbiztonság elleni tevékenység céljából konspirál és csoportokat szervez”;

K.  mivel egy évvel a tisztességtelen elnökválasztások és az azt követő tömeges tiltakozások után, még mindig több száz tüntető, újságíró és polgári jogi aktivista, sőt a tüntetésekben való részvételt tagadó állampolgár, mint például Zahra Bahrami holland állampolgár, van börtönben;

L.  mivel a családját Iránban meglátogató Zahra Bahramit a 2009. december 27-én az Ásúra napján zajló tiltakozások során letartóztatták és arra kényszerítették, hogy beismerő vallomást tegyen a televízióban az ellene felhozott vádakkal kapcsolatosan;

M.  mivel sem a nemzetközi emberi jogi szervezetek, sem a holland hatóságok számára nem engedték meg, hogy Zahra Bahramival kapcsolatba lépjenek;

N.  mivel a kikényszerített vallomások, a fogvatartottak kínzása és bántalmazása, az alvásmegvonás, a magánzárka, az illegális fogva tartás, a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód és a fizikai bántalmazás – beleértve a szexuális erőszakot –, csakúgy mint az állami ügynökök büntetlensége továbbra is széles körben elterjedt gyakorlat, ami erős kételyeket ébreszt a bírósági eljárás méltányosságával és átláthatóságával kapcsolatban;

O.  mivel egyre több az olyan eset, amelyben békés polgári jogi aktivistákat vádolnak azzal, hogy „Isten ellenségei” (mohareb), amit akár halálbüntetéssel is sújthatnak, amint az Siva Nazar Ahari, az emberi jogi tudósítók bizottsága (CHRR) 2009. december 20. óta fogva tartott tagjának hamarosan bíróság elé kerülő ügyében is látható;

P.  mivel Iránban továbbra is változatlanul üldözik a vallási és etnikai kisebbségeket; mivel a kizárólag vallásos meggyőződésük miatt 2008 óta fogva tartott Faríba Kamalabadit, Dzsamáloddín Handzsánit, Afíf Naímit, Szaíd Rezaiét, Mahvas Szabetet, Behróz Tavakkolit és Vahíd Tizfahmot, a bahá'í hit hét vezetőjét 2010 augusztusában húsz év börtönre ítélték az állam elleni izgatás és kémkedés vádjával;

Q.  mivel folytatódik Mir Husszein Muszavi és Mehdi Karrúbi ellenzéki politikusok és a politikai pártok egyéb vezető tagjainak zaklatása; mivel 2010. szeptember elején a korábbi elnökjelölt, Mehdi Karrúbi lakóhelyét megtámadta több tucat felfegyverzett, civil ruhás személy, ami az épület összefirkálásához, feldúlásához, ablakok betöréséhez és a Karrúbi házán belüli lövöldözéshez vezetett; mivel ezekre a támadásokra azt követően került sor, hogy Mohammad Ali Dzsafari, a Forradalmi Gárda parancsnoka az ellenzék vezetőire célozva olyan kijelentéseket tett, hogy az iráni nép elítéli a „lázadás vezetőit”; mivel a rendőrség meg sem próbálta megállítani a támadásokat;

R.  mivel a bűncselekmények elkövetésével vádolt emberek kapcsolatban állnak az iráni politikai ellenzékkel, és a politikai ellenzék tagjait az iráni bíróságok bűncselekmények elkövetésével hozták kapcsolatba, hogy a politikai ellenzéket a bűnelkövetéssel tegyék egyenlővé,

1.  tiszteletét fejezi ki valamennyi iráni férfi és nő bátorsága iránt, akik az alapvető szabadságjogok védelméért, valamint emberi jogaik és demokratikus elveik tiszteletben tartásáért harcolnak, akik aktívan tiltakoznak a megkövezés és a többi kegyetlen büntetés ellen, és akik elnyomás és megfélemlítés nélküli társadalomban kívánnak élni;

2.  határozottan elítéli Szakineh Mohammadi Astiani megkövezés általi halálra ítélését, és úgy véli, hogy bármi legyen is az igazság, a megkövezés általi halálra ítélés nem fogadható el és semmivel sem indokolható;

3.  nyomatékosan kéri az iráni hatóságokat, hogy vegyék újra fontolóra a Szakineh Mohammadi Astiani ügyében hozott ítéletet és kezdeményezzék ügyének átfogó felülvizsgálatát;

4.  határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy az iráni kormány vizsgálja felül Zahra Bahrami ügyét, haladéktalanul biztosítson számára ügyvédet és konzuli segítséget, illetve engedje őt szabadon vagy biztosítson számára tisztességes eljárást; felszólítja Catherine Ashtont, a Bizottság alelnökét/az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az iráni hatóságoknál vesse fel Zahra Bahrami fogva tartásának kérdését;

5.  kéri az iráni kormányt, hogy állítsa le a szodómiával vádolt, 18 éves Ebrahím Hammádi kivégzését és követeli, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság vessen véget azon gyakorlatnak, hogy a 18 éves kor előtt elkövetett bűncselekményekre halálbüntetést szab ki, és módosítsa törvényeit úgy, hogy azok megfeleljenek az Irán által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményeknek, többek között a gyermekjogi egyezménynek és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának;

6.  mély megdöbbenését fejezi ki, hogy Irán továbbra is azon rendkívül kevés ország – például Afganisztán, Szomália, Szaúd-Arábia, Szudán és Nigéria – közé tartozik, amelyekben még mindig él a megkövezés gyakorlata; felszólítja az iráni parlamentet, hogy hozzon törvényt a megkövezés kegyetlen és embertelen gyakorlatának eltörléséről;

7.  megerősíti a halálbüntetés elleni álláspontját, és kéri az iráni hatóságokat, hogy az ENSZ 62/149. és 63/168. számú határozatainak megfelelően vezessenek be a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot a halálbüntetés eltörléséig;

8.  kéri, hogy az ENSZ Közgyűlésének következő ülésén terjesszenek elő olyan határozatot, amelyben felkérik az összes, halálbüntetést alkalmazó országot, hogy tájékoztassák az ENSZ főtitkárát és a közvéleményt a halálos ítéletekkel és a kivégzésekkel kapcsolatos valamennyi információról, túllépve ezáltal a halálbüntetésekre vonatkozó államtitkon, amely egyben számos kivégzés egyik tényezője;

9.  ellenzi, hogy a felnőttek közötti, közös megegyezésen alapuló szexuális kapcsolatokat bármiféle bűncselekményként kezeljék, és szorgalmazza, hogy az iráni hatóságok ne tekintsék bűncselekménynek a „házasságtörést” és a homoszexualitást;

10.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy a jogszabályokban és a gyakorlatban is szüntessék meg a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés valamennyi formáját, biztosítsák a jogi eljárások tisztességességét és vessenek véget az emberi jogok megsértésével kapcsolatos büntetlenségnek;

11.  felszólítja az Iráni Iszlám Köztársaságot, hogy írja alá és ratifikálja a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt (CEDAW);

12.  mélyen elítéli a bírósági eljárás méltányosságának és átláthatóságának hiányát és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes és nyílt jogorvoslati eljárást;

13.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a Vörös Félhold számára, hogy minden fogvatartotthoz elérjen, és tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi szervezetek számára, hogy nyomon követhessék az országbeli helyzetet;

14.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon azokat, akiket kizárólag békés tiltakozás és a szólásszabadság alapvető emberi jogának érvényesítése miatt tartanak fogva, és megismétli a bahá'í vallás hét vezetőjének szabadon bocsátására vonatkozó követelését;

15.  emlékeztet arra, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság alapvető jogok, amelyeket az Iráni Iszlám Köztársaság által is aláírt és megerősített Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének megfelelően minden körülmények között biztosítani kell;

16.  kéri az összes letartóztatott emberi jogi ügyvéd azonnali szabadon bocsátását;

17.  súlyos aggodalmának ad hangot az iráni hatóságok részéről az igazságszolgáltatás területén elkövetett visszaélések miatt, amelyek az emberi jogokat védő közösség és a civil társadalom aktivistáit, többek között az „egymillió aláírás” kampány résztvevőit és az ADVAR diákszervezet központi tanácsának tagjait sújtják;

18.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretében dolgozzanak ki további intézkedéseket az iráni emberi jogi aktivisták aktív védelmére, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az európai menedékváros programot;

19.  felszólít egy olyan ENSZ-különmegbízotti mandátum újbóli létrehozására, amelynek keretében kivizsgálnák az emberi jogi visszaéléseket és ösztönöznék az emberi jogi jogsértések iráni elkövetőinek elszámoltatását;

20.  felszólít arra, hogy az uniós utazási tilalom alatt álló és vagyonuk befagyasztásával sújtott személyek és szervezetek nevét tartalmazó listát terjesszék ki azokra is, akik Iránban az emberi jogi jogsértésekért, az elnyomásért, valamint a szabadság korlátozásáért felelősek;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, az iráni legfelsőbb bíróság elnökének, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövgek, P7_TA(2009)0060.
(2) Elogadott szövegek, P7_TA(2010)0016.

Utolsó frissítés: 2011. július 29.Jogi nyilatkozat