Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2201(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0317/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0317/2010

Viták :

PV 24/11/2010 - 20
CRE 24/11/2010 - 20

Szavazatok :

PV 25/11/2010 - 8.14
CRE 25/11/2010 - 8.14
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0446

Elfogadott szövegek
PDF 172kWORD 133k
2010. november 25., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban
P7_TA(2010)0446A7-0317/2010

Az Európai Parlament 2010. november 25-i állásfoglalása a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról (2009/2201(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29. 30. és 31. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9., 10., 48., 138., 139., 153., 156., 191., 207. és 218. cikkére,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatokról szóló iránymutatásaira, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozatára, valamint a nemzetközi szervezetek, mint például a FAO, a WHO és a Világbank égisze alatt elfogadott magatartási kódexekre, illetve az UNCTAD támogatását élvező erőfeszítésekre a vállalkozások fejlődő országokban végzett tevékenysége vonatkozásában,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek által 2000 szeptemberében indított „Globális Megállapodás” elnevezésű kezdeményezésre és az ENSZ főtitkárának „Út a globális partnerséghez – Fokozott együttműködés az ENSZ és az összes érintett partner, különösen a magánszféra között” című 2005. augusztus 10-i jelentésére (05-45706 (E) 020905), az ENSZ Globális Megállapodásáról és Globális Jelentéstételi Kezdeményezéséről tett 2006. október 9-i bejelentésre, valamint a felelősségteljes befektetésre vonatkozó, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának Pénzügyi Kezdeményezése és az ENSZ „Globális Megállapodás” elnevezésű kezdeményezése által koordinált, az ENSZ által 2006 januárjában közzétett elvekre,

–  tekintettel az ENSZ által 2003 decemberében elfogadott , a transznacionális társaságokra és egyéb vállalkozásokra vonatkozó emberi jogi normákra(1) ,

–  tekintettel az 1997-ben indított Globális Jelentéstételi Kezdeményezésre (GRI)(2) , a fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó, 2006. október 5-én közzétett felülvizsgált harmadik generációs irányelvekre és a GRI keretében jelenleg előkészítés alatt álló negyedik generációs irányelvekre,

–  tekintettel az ENSZ 2002. évi, fenntartható fejlődésről tartott johannesburgi csúcstalálkozójának kimenetelére, különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás területén indítandó kezdeményezések szorgalmazására, illetve a Tanács 2002. december 3-i következtetéseire a csúcstalálkozó nyomon követéséről(3) ,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a transznacionális vállalatok és a kapcsolódó üzleti vállalkozások emberi jogok tekintetében fennálló felelősségéről szóló, 2005. február 15-i jelentésére (E/CN.4/2005/91, 2005),

–  tekintettel az „emberi jogok az üzleti életben” területért felelős ENSZ-különmegbízott 2008. április 7-i, „Minden emberi, civil, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jog, köztük a fejlődéshez való jog támogatása és védelme” című jelentésére (A/HRC/8/5 2008), és a 2011-re tervezett következő jelentésével kapcsolatos jelenlegi munkálatokra,

–  tekintettel John Ruggie-nak, az ENSZ-főtitkár „emberi jogok az üzleti életben” területért felelős különmegbízottjának „Az üzleti vállalkozások és az emberi jogok: További lépések a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszer működőképessé tétele irányába” című 2010. április 9-i jelentésére (A/HRC/14/27),

–  tekintettel azokra a referenciákra és tanúsítási és címkézési mechanizmusokra, melyek a vállalkozások magatartásával foglalkoznak a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás vagy a szegénység csökkentése területén, mint például a gyermekmunka tilalmát érintő SA 8000 szabványra, valamint a fenntartható fejlődésre vonatkozó AFNOR és ISO szabványra,

–  tekintettel a nyers gyémántokkal való kereskedést ellenőrző kimberley-i folyamatra,

–  tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) előmozdítására irányuló különböző tagállami kezdeményezésekre, és különösen a Dániában létrehozott kormányzati CSR-központra, amely a CSR-t ösztönző kormányzati jogalkotási kezdeményezéseket koordinálja, és gyakorlati eszközöket dolgoz ki a vállalkozások számára(4) ,

–  tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi egyezményre, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi egyezményre, az őslakosok jogairól szóló, az ENSZ-közgyűlés 2007. szeptember 13-i 61/295. sz. határozata által elfogadott ENSZ-nyilatkozatra és a gyermekek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az olyan, környezettel kapcsolatos nemzetközi egyezményekre, mint az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 1987. évi montreali jegyzőkönyv, a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra történő szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről szóló, 1999. évi bázeli egyezmény, a biológiai biztonságról szóló, 2000. évi Cartagena Jegyzőkönyv és az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2003. március 14-i véleményére a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai keretének előmozdításáról szóló bizottsági zöld könyvről,

–  tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó európai egyeztető fórum 2004. június 29-i zárójelentésére és ajánlásaira, beleértve a megfelelő jogi keretrendszer felállítását célzó intézkedések támogatásáról szóló hetedik ajánlást,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben egységes szerkezetbe foglalt 1968. évi Brüsszeli Egyezményre(5) , és a 44/2001/EK rendelet felülvizsgálatára vonatkozó 2009. április 21-bizottsági zöld könyvre,

–  tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalás európai keretének előmozdításáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2001)0366), amelyet később beépítettek „A vállalatok társadalmi felelőssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló fehér könyvbe (COM(2002)0347),

–  tekintettel a Bizottság környezetvédelmi témák elismeréséről, felméréséről és a vállalatok éves beszámolóiban és éves jelentéseiben való közzétételéről szóló, 2001. május 30-i 2001/453/CE ajánlására(6) (az értesítés a C(2001)1495. számú dokumentummal történt),

–  tekintettel a Bizottságnak „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU-politika hozzájárulása ahhoz, hogy az előnyök mindenki számára érezhetők legyenek” című, 2004. május 18-i közleményére (COM(2004)0383),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, „A növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén” című, 2006. március 22-i bizottsági közleményére (COM(2006)0136),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című, 2006. május 24-i közleményére (COM(2006)0249),

–  tekintettel a 2006. január 1-je óta hatályban lévő általános preferenciarendszerre (GSP), amely egyre több terméknek biztosít vámmentes hozzáférést vagy vámcsökkentést, és amely egy új ösztönzőt is tartalmaz a sérülékeny helyzetű országok számára, amelyeknek különleges kereskedelmi, pénzügyi és a fejlődésbeli igényeik vannak,

–  tekintettel az Európai Unió és Dél-Korea között 2009 októberében aláírt szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezetére, amely szerint „a felek törekednek arra, hogy megkönnyítsék és előmozdítsák az olyan áruk kereskedelmét, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, beleértve azokat az árukat, amelyek a tisztességes és etikus kereskedelembe illeszkednek, és azokat, melyek a vállalatok társadalmi felelősségéhez és elszámoltathatóságához kapcsolódnak”,

–  tekintettel az Európai Unió és Kolumbia és Peru között 2010 márciusában aláírt szabadkereskedelmi egyezmény 270. cikkének (3) bekezdésére, amely szerint „a felek megállapodnak abban, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat támogatják”, valamint 270. cikkének (4) bekezdésére, amely szerint a felek „felismerik, hogy a rugalmas, önkéntes, és ösztönző erejű mechanizmusok hozzájárulhatnak a kereskedelmi gyakorlatok és a fenntartható fejlődés céljai közötti összhanghoz”,

–  tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló zöld könyv nyomon követésére vonatkozó, 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra(7) ,

–  tekintettel a Tanács vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló 2003. február 6-i állásfoglalására(8) ,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. július 12-i 2005/600/EK tanácsi határozatra(9) , amely javasolja a tagállamoknak, hogy ösztönözzék a vállalkozásokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás fejlesztésére,

–  tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó, 2010. június 14-i következtetéseire(10) ,

–  tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11) ,

–  tekintettel a meghatározott jogi formájú társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló, 2003. június 18-i 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12) ,

–  tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13) ,

–  tekintettel „A fejlődő országokban tevékenykedő európai vállalatok számára felállítandó közösségi normák: egy európai magatartási kódex felé” című, 1999. január 15-i állásfoglalására(14) , amely javasolja egy európai végrehajtási mechanizmussal támogatott magatartásikódex-minta létrehozását,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmet érintő nyitásról és demokráciáról szóló, 2001. október 25-i állásfoglalására(15) , amelyben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáinak WTO általi tiszteletben tartását, és az ILO határozatainak WTO általi elfogadását kéri, beleértve az alapvető munkaügyi normák súlyos megsértéséhez kapcsolódó szankciókra való felhívásokat,

–  tekintettel a Bizottságnak „Az alapvető munkaügyi normák és a szociális kormányzás javítása a globalizáció összefüggésében” címmel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett közleményéről szóló, 2002. július 4-i állásfoglalására(16) ,

–  tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására(17) ,,

–  tekintettel a „Gyermekek fejlődő országokban történő kizsákmányolása, különös tekintettel a gyermekmunkára” című, 2005. július 5-i állásfoglalására(18) ,

–  tekintettel a globalizáció szociális dimenziójáról szóló, 2005. november 15-i állásfoglalására(19) ,

–  tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(20) ,

–  tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására(21) ,

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(22) , amelyben a tisztességes munka előmozdítása érdekében kéri a társadalmi normák belefoglalását az Európai Unió kereskedelmi megállapodásaiba, különösen a kétoldalú megállapodásokba,

–  tekintettel az Európai Parlament „A vállalkozások társadalmi felelőssége a nemzetközi kereskedelemben” című, 2010. február 23-i meghallgatására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0317/2010),

A.  mivel a vállalatok és leányvállalataik a gazdasági globalizáció és a nemzetközi kereskedelem fő szereplői közé tartoznak,

B.  mivel az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett 2000-es irányelvei és ezen ajánlások 2010-es frissítése, melyeket a kormányok a vállalkozásokhoz intéznek, az alkalmazandó jogszabályok figyelembevételével a felelősségteljes magatartás önkéntes normáit állítják fel, különösen a foglalkoztatás, a szociális partnerekkel való kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztók érdekei, valamint a korrupció és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében,

C.  mivel az ILO multinacionális vállalatokról szóló háromoldalú nyilatkozatának célja, hogy útmutatást nyújtson a kormányok, a multinacionális vállalatok, valamint a foglalkoztatás, képzés, munkakörülmények és szakmai kapcsolatok területén dolgozók számára, és e nyilatkozat része egy kötelezettségvállalás az államok részéről arra, hogy tiszteletben tartják és előmozdítják a négy alapvető munkaügyi normát: az egyesülés szabadsága és a kollektív tárgyaláshoz való jog; a kényszermunka minden formájának eltörlése; a gyermekmunka megszüntetése; valamint a foglalkoztatás területén a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése,

D.  mivel az ENSZ Globális Megállapodása tíz olyan elvet foglal magában, amelyeket a vállalkozásoknak fel kell karolniuk, támogatniuk kell, és saját befolyási övezetükben olyan alapvető értékekként kell megvalósítaniuk az emberi jogok, az alapvető munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, amelyekre nézve a vállalatok kötelezettséget vállalnak, és amelyeket önkéntes alapon belefoglalnak üzleti tevékenységeikbe,

E.  mivel folyamatban van az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett 2000-es irányelveinek frissítése, különös tekintettel a nemzeti kapcsolattartó pontok javításására és az ellátási láncok szereplőire vonatkozó felelősségi rendszerre,

F.  mivel a nemzetközi hivatkozási rendszerek – mint például a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés, valamint a tanúsítási és címkézési mechanizmusok, mint az ISO 14 001 és különösen a legutóbbi ISO 26 000 szabvány, amely összesíti az összes szervezettípusra vonatkozó irányvonalakat – a fenntartható fejlődés eszméjét szem előtt tartva segítik a vállalatokat tevékenységeik gazdaságra, társadalomra és környezetre gyakorolt hatásainak értékelésében, ám csak akkor lehetnek hatékonyak, amennyiben ténylegesen alkalmazzák és ellenőrzik őket,

G.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás az ISO 26 000 szabványban meghatározott definíciója szerint „egy szervezet felelősségvállalása döntéseinek és tevékenységeinek a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozóan, ami átlátható és etikus magatartásban nyilvánul meg, mely: hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és egyúttal a társadalom egészségéhez és jólétéhez; figyelembe veszi az érdekelt felek elvárásait; tiszteletben tartja a hatályos törvényeket és összhangban van a nemzetközi normákkal; valamint az egész szervezeten belül és annak kapcsolataiban is megnyilvánul”, és mivel e fogalommeghatározást a civil társadalom és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom nagy része támogatta,

H.  mivel az Európai Bizottság 2006. évi közleménye célul tűzi ki, hogy az Európai Unió kiválósági központtá váljék a vállalatok társadalmi felelőssége terén, a vállalati társadalmi felelősségvállalást pedig az európai szociális modell egyik aspektusának tekinti, amely a szolidaritás, a kohézió és az esélyegyenlőség védelmének egyik eszköze a fokozódó globális verseny közepette,

I.  mivel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a kereskedelem és forgalmazás piacának felügyeletéről szóló, „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra” című jelentés (COM(2010)0355), illetve annak melléklete hangsúlyozza, hogy „a fogyasztó gyakran kevés információval rendelkezik a kereskedő társadalmi felelősségvállalását illetően. Nincs tehát módja arra, hogy a különböző vásárlási lehetőségek között a megfelelő tájékozottság birtokában döntsön”,

J.  mivel a Szerződések értelmében a kereskedelmpolitikát az Európai Unió összes céljával összhangban kell folytatni, ideértve a szociális, környezeti és fejlesztéstámogatási célokat is,

K.  mivel az Európai Unió bizonyos kereskedelmi kedvezményeket jó ideje ahhoz a feltételhez köt, hogy partnerei ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főbb egyezményeit, és 2006 óta azt is vállalja, hogy külpolitikájának teljes spektrumában – ideértve a kereskedelempolitikát is – előmozdítja a tisztességes munka tiszteletben tartását,

L.  mivel az Európai Unió kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásai egy ideje külön fejezetet tartalmaznak a fenntartható fejlődésre vonatkozóan, amely kiterjed számos környezeti és társadalmi célra, valamint a szabályok betartására ezeken a területeken,

M.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek be nem tartása egyfajta szociális és környezeti dömpinget jelent, amely különösen az európai vállalkozásokat és munkavállalókat érinti hátrányosan, akiknek szigorúbb társadalmi, környezeti és adóügyi előírásoknak kell megfelelniük,

N.  mivel normális lenne, ha azok az európai vállalatok, amelyek olyan, alacsonyabb bérszínvonalú országokba helyezik át gyártásukat, ahol kevésbé szigorúak a környezetvédelmi előírások, az illetékes bíróságok előtt felelősségre vonhatóak lennének bármely környezeti és szociális kárért, vagy más, a helyi közösségek által tapasztalt negatív külső hatásért, amelyet leányvállalataik okoztak ezekben az országokban,

O.  mivel rendkívül sokféle kapcsolatok állhatnak fenn egyrészről az anyavállalat és annak leányvállalatai, másrészről egy vállalat és annak beszállítói között; és mivel nemzetközi szinten pontosítani kell a befolyási övezet, valamint a „kellő gondosság” fogalmát,

P.  mivel a vállalatok nem tartoznak közvetlenül a nemzetközi jog hatálya alá, és bár a nemzetközi egyezmények, különösen az emberi jogokkal, a munkajogokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatosak az aláíró országokra kötelező érvényűek, a szóban forgó országokban székhellyel rendelkező vállalatokra nézve közvetlenül nem kötelezőek; mivel ugyanakkor a szóban forgó országoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön székhellyel rendelkező vállalatok tiszteletben tartják jogi kötelezettségeiket és kellő gondossággal járnak el, az ezzel ellenkező esetekre pedig megfelelő szankciókról kell rendelkezniük,

Q.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikke megerősíti a hatékony jogorvoslathoz, illetve a semleges és független bírósági eljáráshoz fűződő alapvető jogokat,

R.  mivel a Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001/EK rendelet által megerősített igazságügyi együttműködés alapelve alapján felszólítják a Bizottságot, hogy kövesse a zöld könyv által tett előrelépéseket, amely a területenkívüliség kapcsán tesz javaslatokat, mégpedig a harmadik országok alperesei ellen irányuló perekre vonatkozó szabályozás hatályának kiterjesztése érdekében,

S.  mivel az Európai Unió és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezete, és az Európai Unió és Kolumbia és Peru közötti többoldalú szabadkereskedelmi megállapodás 270. cikke (3) bekezdése ugyan említést tesz a vállalati társadalmi felelősségvállalásról, ez nem és nem teljes mértékben veszi figyelembe a környezet és a szociális, valamint emberi jogok védelmének európai célját, és mivel az ezzel ellentétes célkitűzésekkel szemben a gyakorlatban még az emberi jogok, a munkaügyi normák vagy környezetvédelmi rendelkezések vállalatok általi folyamatos megszegése sem befolyásolja az ilyen kereskedelmi megállapodások fennmaradását,

T.  mivel az eddig létrejött CSR-megállapodások különösen a bányászati szektorban elégtelennek bizonyulnak,

U.  mivel már léteznek közösségi jogszabályok a mikro-, kis- és középvállalkozásokról, mégpedig a 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlás, valamint a 2008. júniusban elfogadott, európai „small business act” (európai kisvállalkozói intézkedéscsomag) formájában,

V.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan koncepció, amelynek révén a vállalatok önkéntesen társadalmi és környezetvédelmi problémákat is üzleti stratégiájuk részévé tesznek az érdekelt felek átfogó jóléte érdekében azáltal, hogy aktív módon részt vesznek a közpolitika alakításában, amely az értékvezérelt társadalmi változás egyik fontos aspektusa,

W.  mivel a CSR az európai szociális modell egyik alapvető fontosságú összetevője, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépése, valamint annak horizontális szociális záradéka erősít, és mivel a CSR elősegítésének szükségességét az Európai Bizottság Európa 2020 stratégiáról szóló közleménye a hosszú távú foglalkoztatás és fogyasztói bizalom biztosításának fontos elemeként ismerte el,

X.  mivel a CSR-nak jelentős befolyása van az emberi jogok fejlődő országokban meglévő helyzetére,

Y.  mivel a CSR-nak nem szabad átvennie az államok alapvető közszolgáltatások nyújtása terén fennálló felelősségét, , illetve nem mentesítheti az államokat ez alól,

Z.  mivel a CSR kulcsszerepet játszhat a hátrányos helyzetű közösségek életszínvonalának javításában,

AA.  mivel a szakszervezeteknek fontos szerepük van a CSR elősegítésében, mivel a munkavállalók jól fel tudják mérni az őket foglalkoztató vállalatok valós helyzetét,

AB.  mivel a CSR-t a vállalatirányítási reformok mellett, illetve azokkal összhangban meg kell vizsgálni,

AC.  mivel jelentős a kkv-k szerepe az egységes európai piacon és a Bizottság által finanszírozott projektek eredményei terén a CSR gyakorlatának különösen a kkv-k által történő elfogadásának előmozdítása érdekében,

AD.  mivel egyfelől a vállalati társadalmi felelősségvállalás, másfelől a kereskedelmi megállapodásokba épített szociális és környezetvédelmi záradékok ugyanazokat a célokat szolgálják: olyan gazdaság létrehozását, amely tiszteletben tartja az emberi és a környezeti szükségleteket, egy igazságosabb, szociálisan kiegyensúlyozottabb, emberibb globalizáció híve, és a fenntartható fejlődést hatékonyan szolgálja,

AE.  mivel az eddig a kereskedelmi szabályok és a vállalatok szociális felelőssége nem vagy csak kevéssé kapcsolódtak össze, de sokat profitálhatnának abból, ha sikerülne összeegyeztetni a kereskedelem szabályait a vállalati társadalmi felelősségvállalás célkitűzéseivel,

1.  megállapítja, hogy a gazdasági válság és annak társadalmi következményei fokozták a globális kihívásokat, és világszerte vitához vezetettek a világgazdaság, és azon belül a nemzetközi kereskedelem új szabályozási megközelítésével és irányítási kérdéseivel kapcsolatosan; úgy véli, hogy az új, hatékonyabb és jobban betartott szabályoknak hozzá kell járulniuk a társadalmi és környezeti kérdéseket is valóban szem előtt tartó, fenntarthatóbb politikák kialakításához;

2.  megállapítja továbbá, hogy a globalizáció növelte a külföldi befektetőkért zajló versenynyomást az országok között, amely néha az emberi és munkajogok súlyos sérelmének, valamint a környezeti károkhoz vezetett a kereskedelem és a befektetők vonzása érdekében;

3.  emlékeztet arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás meghatározó elvei, amelyeket nemzetközi szinten teljes mértékben elismernek, akár az OECD által, akár az ILO vagy az ENSZ által, a vállalkozások felelősségteljes magatartására vonatkoznak, és elsődlegesen feltételezik a hatályos jogszabályok tiszteletben tartását a foglalkoztatás, társadalmi kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a fogyasztók számára biztosított átláthatóság, valamint a korrupció és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében;

4.  emlékeztet arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása az Európai Unió által támogatott cél, és az Európai Bizottság véleménye szerint az Uniónak biztosítania kell, hogy az általa végrehajtott külső politikák hatékonyan hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez és a társadalmi fejlődéshez ezekben az országokban, valamint hogy az európai vállalatok tevékenysége – bárhol is ruháznak be, illetve működnek – összhangban álljon az európai értékekkel és a nemzetközileg elfogadott normákkal;

5.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelempolitika célkitűzéseit teljes mértékben össze kell hangolni az Európai Unió globális céljaival, és az EUMSz. 207. cikke értelmében a közös kereskedelempolitikát „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”, és az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében többek között hozzá kell járulnia „a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”;

6.  úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak mérlegelnie kell az úgynevezett anyavállalat és a vele függőségben levő vállalatok – akár leányvállalat, akár beszállítók vagy alvállalkozók – közötti viszonyok harmonizált meghatározásának lehetőségét, hogy ezáltal könnyebben meghatározható lehessen az egyes vállalatok jogi felelőssége;

7.  annak fényében, hogy a nagyvállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik vezető szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, úgy véli, hogy a vállalkozások társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása szerves része kell, hogy legyen az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak;

8.  úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodások szociális záradékait ki kell egészíteni a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmával, mely a vállalkozások magatartását érinti, miközben a kereskedelmi megállapodásoknak azon rendelkezései, melyek az elvek végrehajtásának ellenőrzésére vonatkoznak, a vállalati társadalmi felelősségvállalást támogatják meg;

9.  kéri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos elveket és kötelességeket vegyék figyelembe és integrálják a Bizottság „Új európai kereskedelempolitika az Európa 2020 stratégia keretében” című jövőbeli közleményébe, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2011-re tervezett bizottsági közleménybe, illetve a kereskedelempolitika megvalósítása során;

10.  úgy véli, hogy a CSR hatékony eszköz a versenyképesség, a készségek és a képzési lehetőségek, valamint a munkahelyi biztonság és a munkakörnyezet javítására, illetve a munkavállalók, illetve a helyi és bennszülött közösségek jogainak védelmére, a fenntartható környezetvédelmi politika előmozdítására, illetve a jó gyakorlatok helyi, nemzeti, európai és világszinten történő kicserélésének előmozdítására, noha egyértelműen nem helyettesítheti a munkajogi szabályozásokat, illetve az általános vagy szektoriális kollektív megállapodásokat;

11.  felszólítja a vállalatokat, hogy alkalmazzák a CSR-t a fizikai integritás és biztonság, valamint a lelki jólét, a munkavállalói jogok és mind a saját, mind más munkavállalók emberi jogainak biztosítása érdekében azon befolyás révén, amelyet a szélesebb környezetükben lévő vállalatokra gyakorolnak; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy támogatni és ösztönözni kell az ilyen gyakorlatok elterjedését a kkv-k körében a költségek és a következésképpen megnövekedett bürokrácia korlátozása mellett;

12.  rámutat arra, hogy a CSR-nak olyan új területeket kell érintenie, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és a szociális integráció, a diszkriminációellenes intézkedések, az egész életen át tartó tanulás és a képzés fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a CSR-nak ki kell terjednie például a munka minősége, a fizetések egyenlősége és a karrierkilátások, valamint az innovatív projektek előmozdítására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fenntartható gazdaság irányába történő elmozdulásban;

13.  nyomatékos ajánlás tesz arra, hogy a tagállamok és az Unió mozdítsák elő a jó CSR-gyakorlatokat minden cég révén függetlenül azok működési helyétől, és hogy ösztönözzék a CSR-kezdeményezéseken alapuló jó gyakorlatok terjesztését, mégpedig azáltal, hogy az ilyen kezdeményezéseket szélesebb körben teszik ismertté;

14.  megjegyzi, hogy a CSR-ra irányuló napirendet hozzá kell igazítani a régiók és az egyes országok sajátos szükségleteihez annak érdekében, hogy hozzá lehessen járulni a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéshez;

15.  úgy véli, hogy az önkéntes CSR-kezdeményezések hitelessége azon múlik, hogyan építenek be nemzetközileg elfogadott szabványokat és elveket, mint például a globális jelentési kezdeményezés III-at, valamint attól függ, hogy a vállalati érdekelt felektől független monitoring és átlátható hitelesítés alá tartoznak-e;

16.  úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni a vállalaton belüli minden érdekelt fél aktív bevonására, a vezetők képzésére, valamint a civil társadalom fejlesztésére, különös tekintettel a fogyasztói tudatosságra;

17.  fontosnak véli a CSR kultúrájának elősegítését és terjesztését a képzésen és a tudatosság növelésén keresztül egy üzleti megoldás keretében, valamint a felsőfokú és egyetemi oktatás azon ágaiban, amelyek elsősorban az igazgatás tanulmányozására koncentrálnak;

18.  úgy véli, hogy a társadalmi párbeszéd és az európai üzemi tanácsok konstruktív szerepet játszottak a jó gyakorlatok kialakításában a CSR terén;

19.  határozottan úgy véli, hogy több figyelmet kell fordítani a CSR-nak az európai foglalkoztatási iránymutatásokban;

A vállalati társadalmi felelősségvállalás beépítése az általános preferenciarendszerekbe (GSP és GSP+)

20.  kéri, hogy az általános preferenciarendszerek rendeletének (GSP és GSP+) következő felülvizsgálatakor építsék be a rendeletbe a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit; kéri, hogy a Bizottság ügyeljen arra, hogy azok a transznacionális vállalkozások – akár az Unióban van a bejelentett székhelyük, akár nem –, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai a GSP-ben, és különösen a GSP+-ban részt vevő országokban találhatóak, tegyenek eleget nemzeti és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiknek, valamint a szociális és környezetvédelmi szabályoknak; reméli, hogy az Európai Uniónak és az általános preferenciarendszer részes feleinek és kedvezményezettjeinek mint államoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a vállalatok megfelelnek ezeknek a kötelezettségeknek; kéri, hogy a GSP legyen kötelező erejű;

21.  úgy véli, hogy egy megújított GSP+ rendszernek a „host country agreements”-féle megállapodásokat, azaz az egyes multinacionális vállalatok és olyan, a GSP+ rendszer kedvezményezett országaihoz tartozó befogadó országok közötti titkos megállapodásokat (melyek célja kikerülni ezen országok jogszabályi követelményeit) is meg kell tiltania, mivel azok egyértelműen ellenkeznek a CSR elveivel;

Új hatástanulmányok

22.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy szükség esetén javítson fenntarthatósági hatásvizsgálati modelljén annak érdekében, hogy a kereskedelmi tárgyalások gazdasági, társadalmi, emberi jogi és környezeti hatásait, köztük az éghajlat változási célokat megfelelően tudja értékelni; kéri a Bizottságot, hogy az egyes kereskedelmi megállapodások aláírása előtt és után hatásvizsgálati tanulmányok elkészítésén keresztül kövesse nyomon az EU partnerországaival kötött kereskedelmi megállapodásokat, különös tekintettel a sérülékeny ágazatokra;

23.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell arról, hogy hogyan foglalják bele a tárgyalásokba a megállapodásokra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálatok eredményeit azok lezárása előtt, és hogy e megállapodások mely fejezetein változtattak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok során azonosított negatív hatások elkerülése érdekében;

24.  kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen hatástanulmányokat a kereskedelmi megállapodások európai kkv-kra gyakorolt hatásainak értékelésére („kkv-teszt”), különös tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásra, a kisvállalkozói intézkedéscsomaggal összhangban;

Vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékok az Európai Unió által kötött valamennyi kereskedelmi megállapodásban

25.  általánosabban javasolja, hogy az Unió által megtárgyalandó jövőbeli kereskedelmi megállapodások tartalmazzanak külön fejezetet a fenntartható fejlődésről, az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett iránymutatásának részben a 2010-es frissített kiadásán alapuló vállalati társadalmi felelősségvállalás elveire támaszkodva;

26.  javasolja, hogy ez a „vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló záradék” a következőkre terjedjen ki:

   a) a két fél kölcsönös kötelezettségvállalása arra, hogy a megállapodás, valamint a köztük folyó kereskedelem keretében előmozdítják a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközileg elfogadott eszközeit;
   b) annak ösztönzése, hogy a vállalkozásokat buzdítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kötelezettségvállalásokra, amelyek megtárgyalásában a vállalkozás valamennyi érdekelt fele részt vesz, ideértve a szakszervezeteket, a fogyasztói szervezeteket és az érintett helyi közösségeket és civil társadalmi szervezeteket is;
   c) az OECD keretén belül létrehozottakhoz hasonló „kapcsolattartó pontok” megnyitása a vállalati társadalmi felelősségvállalásról való tájékoztatás és az átláthatóság elősegítésére, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás be nem tartásának eseteire vonatkozó esetleges panaszok befogadására, a civil társadalommal együttműködve, valamint ezeknek az illetékes hatóságok számára történő továbbítása;
   d) legalább két vagy háromévente CSR beszámoló közzétételi kötelezettség a cégek számára, amely figyelembe veszi a kkv-k sajátos helyzetét és képességeit a 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlás keretén belül és a „induljunk el az alapoktól” alapelv szerint; úgy véli, hogy ez a követelmény meg fogja erősíteni az átláthatóságot és a jelentéstételt valamint ösztönözni fogja a gyakorlatban megvalósuló vállalati társadalmi felelősségvállalás láthatóságát és hitelességét a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos információk valamennyi érdekelt fél – köztük a fogyasztók, a befektetők és a nagyközönség – részére történő célzott rendelkezésre bocsátása révén;
   e) a vállalkozásokra és a vállalatcsoportokra vonatkozóan a körültekintő magatartásra vonatkozó kötelezettség előírása, azaz megelőző intézkedéseket kell hozniuk az emberi jogok és a környezeti jogok megsértésének, a korrupciónak és az adókikerülésnek az észlelésére és megelőzésére, leányvállalataikat és ellátási láncaikat, azaz teljes befolyási övezetüket is beleértve;
   f) azon kötelezettségvállalás előírása a vállalatok számára, hogy a valamely helyi közösséget érintő projektek megkezdése előtt folytassanak szabad, nyílt, és tájékoztatáson alapuló előzetes konzultációt a helyi és független érdekelt felekkel;
   g) külön figyelem összpontosítása a gyermekek alkalmazása, illetve a gyermekmunka hatásaira;

27.   úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló záradékot egyéb rendelkezéseknek is kísérniük kellene; megítélése szerint

   a) a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kötelezettségvállalások bizonyított megsértésének esetén lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok vizsgálatokat folytassanak, és a kötelezettségvállalások súlyos megsértése esetén a felek megnevezhessék és pellengérre állíthassák a felelősöket;
   b) a két félnek vállalnia kell a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés előmozdítását, a vállalkozások üzelmeinek befolyási szférájukban áldozatul esett személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének megkönnyítését, valamint ennek érdekében a megfelelő igazságügyi eljárások és bíróságon kívüli jogorvoslati mechanizmusok kialakításának támogatását és a társaságok által okozott jogsértések szankcionálását;

28.  javasolja, hogy a kétoldalú uniós megállapodások részeként az igazságügy megerősítésére irányuló programok keretében rendelkezzenek a kereskedelmi joggal foglalkozó bírók és törvényszékek emberi jogokkal, a nemzetközi munkaügyi egyezményeknek való megfeleléssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos képzéséről;

29.  javasolja, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokban rögzítettek mintájára valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás számára hozzanak létre egy közös parlamenti monitoring bizottságot, amely az Európai Parlament és a partnerország képviselőinek tájékoztatási és vitafóruma lenne; hozzáfűzi, hogy e monitoring bizottságok a fenntartható fejlődésről szóló fejezet és a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradék végrehajtását is megvizsgálhatnák, továbbá – elsősorban a hatástanulmányokra vonatkozóan, valamint az emberi jogok, a munkajogok és a környezetvédelmi egyezmények bizonyított be nem tartása esetén – ajánlásokat fogalmazhatna meg a szabadkereskedelmi megállapodás vegyes bizottsága számára;

30.  javasolja egy összehasonlítást célzó rendszeres fórum létrehozását az ENSZ Globális Megállapodásának aláírói számára, ahol a nyilvánosság általi vizsgálat céljából bemutathatják a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programjaikat, összehasonlításra szolgáló eszközt biztosítva a fogyasztók számára, és megteremtve a magas minőség és a szakértői értékelés kultúráját; az ilyen átláthatóság ösztönözné a vállalatokat arra, hogy önként magasabb szintre lépjenek a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén, vagy pedig vállalják a média és a nyilvánosság általi vizsgálat költségeit;

A vállalati társadalmi felelősségvállalás multilaterális szintű előmozdítása a kereskedelempolitikában

31.  kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a vállalati társadalmi felelősségvállalás figyelembevételét a multilaterális szintű kereskedelempolitikában a vállalati társadalmi felelősségvállalást támogató nemzetközi fórumokon, különösen az OECD-n és az ILO-n belül, valamint a WTO Doha utáni időszakára való tekintettel;

32.  kéri, hogy a fenti fórumok keretében szorgalmazza egy nemzetközi egyezmény kidolgozását – amelyben meghatározzák a „befogadó országok”(23) és a „származási országok”(24) felelősségi körét, és amely beleilleszkedik az emberi jogok multinacionális vállalatok általi megsértése elleni küzdelembe –, valamint a területenkívüliség elvének alkalmazását;

33.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a szociális és környezetvédelmi normákkal foglalkozó multilaterális ügynökségek és a WTO közötti új kapcsolatok létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy nemzetközi szinten nagyobb összhang legyen a kereskedelempolitika és a fenntartható fejlődés célkitűzései között;

34.  ismételten támogatja, hogy a WTO-n belül a Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottság mintájára létrejöjjön egy kereskedelemmel és tisztességes munkával foglalkozó bizottság, amelyben a nemzetközi kereskedelemmel összefüggésben megvitathatnák különösen a munkaügyi normákkal, elsősorban azok gyermekmunkát érintő vonatkozásaival és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdéseket; újfent javasolja a vitarendezési eljárás kiigazítását annak lehetővé tétele érdekében, hogy azon esetekben, amikor a nemzetközi egyezményekkel összefüggő környezetvédelmi vagy szociális kérdések vetődnek fel, a különleges testületek (panelek) vagy a fellebbviteli testület kikérjék az illetékes nemzetközi szervezetek véleményét, és e véleményt nyilvánosságra hozzák;

o
o   o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Unió nemzeti parlamentjeinek, a WTO parlamenti közgyűlésének és a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciának.

(1) Az ENSZ E/CN.4/Sub.2/2003/12/Rev.2 (2003). számú dokumentuma.
(2) www.globalreporting.org.
(3) http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N02/636/94/PDF/N0866694.pdf?OpenElement
(4) http://www.csrgov.dk.
(5) HL L 12., 2001.1.16., 1. o.
(6) HL L 156., 2001.6.13., 33. o.
(7) HL C 86., 2002.4.10., 3. o.
(8) HL C 39., 2003.2.18., 3. o.
(9) HL L 205., 2005.8.6., 21. o.
(10) 10937/1/10.
(11) HL L 114., 2001.4.24., 1. o.
(12) HL L 178., 2003.7.17., 16.o.
(13) HL L 134., 2004.4.30., 114. o.
(14) HL C 104., 1999.4.14., 180. o.
(15) HL C 112. E, 2002.5.9., 326. o.
(16) HL C 271. E, 2003.11.12., 598. o.
(17) HL C 67. E, 2004.3.17., 73. o.
(18) HL C 157. E, 2006.7.6., 84. o.
(19) HL C 280 E, 2006.11.18., 65. o.
(20) HL C 303. E, 2006.12.13., 865. o.
(21) HL C 301. E, 2007.12.13., 45. o.
(22) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.
(23) Azon államok, amelyekben az anyavállalattal függőségi viszonyban álló vállalatok székhelye található.
(24) Azon államok, ahol az anyavállalatok találhatók.

Utolsó frissítés: 2012. március 2.Jogi nyilatkozat