Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2964(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0648/2010

Viták :

OJ 25/11/2010 - 165

Szavazatok :

PV 25/11/2010 - 13.1
CRE 25/11/2010 - 13.1

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0448

Elfogadott szövegek
PDF 98kDOC 51k
2010. november 25., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Irak – különösen a halálbüntetés (beleértve Tarik Aziz ügyét) és a keresztény közösségek elleni támadások
P7_TA(2010)0448B7-0629, 0630, 0631, 0632, 0633 és 0648/2010

Az Európai Parlament 2010. november 25-i állásfoglalása Irakról: a halálbüntetésről (beleértve Tárik Azíz ügyét) és a keresztény közösségek elleni támadásokról

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel az iraki helyzettel kapcsolatos korábbi állásfoglalására,

–  tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratórium kezdeményezéséről szóló, 2007. április 26-i állásfoglalására(1) ,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2007. december 18-i 62/149. számú határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlése 63/168. számú határozatára, amely sürgeti az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 18-án elfogadott 62/149. számú, 2007. évi közgyűlési határozat végrehajtását,

–  tekintettel a Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a 2010. június 16-i plenáris ülésen tartott beszédre, amely hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés világszerte történő eltörlése kiemelt jelentőségű kérdés az Európai Unió számára,

–  tekintettel a 2010. február 24. és 26. között Genfben megrendezett, halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra, amely sürgeti a halálbüntetés egyetemes eltörlését,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

–  tekintettel a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról 2009. november 16-án elfogadott tanácsi következtetésekre, amelyek hangsúlyozzák e szabadság fontosságát és a vallási türelmetlenség elleni fellépés jelentőségét,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Irakról szóló nyilatkozataira, különösen a 2010. november 1-jén azt követően tett nyilatkozatára, hogy Irakban, a bagdadi Üdvözítő Miasszonyunk templomban megtámadták a hívőket,

–  tekintettel az emberi jogok nemzetközi helyzetéről szóló korábbi éves jelentéseire és a világ vallási kisebbségeiről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A halálbüntetésről (többek között Tárik Azíz ügyéről)

A.  mivel 2010. október 26-án az iraki legfelső bíróság bűnösnek találta és halálra ítélte Irak korábbi miniszterelnök-helyettesét, a 74 éves Tárik Azízt, továbbá Sadoun Shakir korábbi belügyminisztert és Szaddam Husszein volt személyi titkárát, Abed Hamoudot; mivel ha a fellebbezést elutasítják, a halálos ítéletet valószínűleg 30 napon belül végrehajtják,

B.  mivel egy korábbi tárgyaláson Tárik Azízt 22 év magánzárkában letöltendő börtönbüntetésre ítélték, és ez valójában Tárik Azíz gyenge egészségi állapota miatt életfogytiglani ítéletnek számít, mivel a börtönben többször érte szélütés, a tüdejével voltak problémák, és megműtötték az agyában kialakult vérrög miatt,

C.  mivel Irak elnöke, Dzsalál Talabáni kijelentette, hogy nem írja alá a Tárik Azíz kivégzését elrendelő parancsot; mivel az iraki alkotmány értelmében az elnöknek ratifikálnia kell a halálos ítéleteket, de léteznek mechanizmusok arra, hogy a kivégzést a parlament jóváhagyásával végrehajtsák,

D.  mivel Tárik Azíz halálos ítéletétől nem fog számottevően javulni Irakban az erőszak uralta légkör, és mivel Iraknak égető szüksége van nemzeti kiegyezésre,

E.  mivel az EU határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és ezen elv egyetemes elfogadtatására törekszik,

F.  mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely megsérti az élethez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kimondja, és a kínzás olyan formája, amely elfogadhatatlan az emberi jogokat tiszteletben tartó államok számára,

A keresztény közösségek elleni támadásokról

G.  mivel 2010. november 22-én Moszulban megöltek két iraki keresztényt; mivel 2010. november 10-én a keresztény területekre irányított sorozatos bombázások és aknavetős támadások legalább öt ember halálával végződtek az iraki fővárosban, Bagdadban; mivel a támadásokra azt követően került sor, hogy iszlám fegyveresek 2010. október 31-én Bagdadban elfoglaltak egy szír katolikus katedrálist, és több mint 50 hívőt megöltek,

H.  mivel az Iraki Iszlám Állam elnevezésű fegyveres csoport, amelyet a nemzetközi al-Káida mozgalom részének tekintenek, vállalta a felelősséget a gyilkosságokért, és a keresztények elleni további támadásokra tett esküt,

I.  mivel az iraki alkotmány 10. cikke kimondja, hogy a kormány kötelezettsége a kegyhelyek és a vallási helyszínek sérthetetlenségének biztosítása és fenntartása; mivel a 43. cikk kimondja, hogy valamennyi vallási csoport hívei szabadon gyakorolhatják vallási szertatásaikat és vezethetik vallási intézményeiket,

J.  mivel a közösségüket és templomaikat érő ismételt támadások miatt keresztények százezrei menekültek el az országból; mivel a megmaradó iraki asszírok (káldeusok, szírek és más keresztény közösségek) jelenleg az országon belül lakóhelyük elhagyására kényszerülnek, mivel menekülniük kell a rájuk irányuló szélsőséges erőszak elől,

K.  mivel az asszírok ((káldeusok, szírek és más keresztény kisebbségek) ősi és őslakos nép, akik az üldöztetés következtében rendkívül sérülékennyé váltak és kivándorlásra kényszerülnek, és mivel fennáll a veszélye annak, hogy kultúrájuk eltűnik Irakból,

L.  mivel aggasztóan gyakran kerül sor Irakban az emberi jogok megsértésére, különösen az etnikai és vallási kisebbségekkel szemben; mivel minden társadalomban tiszteletben kell tartani és védeni kell valamennyi kisebbség, köztük a vallási csoportok biztonságát és jogait,

M.  mivel az EU több alkalommal is kifejezte a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok biztosítása,

A halálbüntetésről (többek között Tárik Azíz ügyéről)

1.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, beleértve a háborús bűnökért, az emberiség ellen elkövetett bűnökért és a népirtásért kiszabott halálbüntetést is, és ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság kibontakoztatásához és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez;

2.  mély sajnálatának ad hangot ezért az iraki legfelső bíróság döntése miatt, amely szerint Tárik Azízt, Sadoun Shakirt és Abed Hamoudot halálra ítélték; hangsúlyozza azonban, hogy a jogállamiság kereti között és megfelelő eljárás során el kell számoltatni azokat, köztük a (volt) politikusokat, akik megsértik az emberi jogokat;

3.  sürgeti az iraki hatóságokat, hogy gondolják újra döntésüket és ne hajtsák végre az iraki legfelső bíróság által hozott halálos ítéletet; üdvözli Dzsalál Talabáni elnök bejelentését, hogy nem írja alá a kivégzési parancsot;

4.  szorgalmazza, hogy az iraki kormány minden körülmények között írja alá és ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörléséről szóló második fakultatív jegyzőkönyvét, és felszólít a kivégzésekre vonatkozó azonnali moratórium kihirdetésére;

5.  hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés teljes eltörlése továbbra is az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése;

A keresztény közösségek elleni támadásokról

6.  súlyos aggodalmának ad hangot az iraki keresztény és más vallási közösségeket ért legutóbbi támadások miatt, továbbá amiért az elkövetők a vallási meggyőződéssel visszaélnek, és mindezt mélyen elítéli;

7.  felszólítja az iraki hatóságokat, hogy tegyenek jóval nagyobb erőfeszítéseket a keresztény és más veszélyeztetett kisebbségek védelme érdekében, fokozottan lépjenek fel az etnikumok közötti erőszakkal szemben, és minden tőlük telhetőt tegyenek meg a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása érdekében a jogállamiság és a nemzetközi normák elveinek megfelelően;

8.  újra kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja az iraki népet, és felszólítja valamennyi iraki politikai erőt az erőszak és a terrorizmus fenyegetése elleni együttműködésre; hangsúlyozza, hogy védeni kell minden vallási csoport jogát a gyülekezésre és vallása szabad gyakorlására; elítéli, hogy szándékosan olyan helyszíneket, köztük kegyhelyeket vesznek célba, ahol a civil lakosság összegyűl; mélyen elítéli a templomok és minden kegyhely elleni erőszakot, és sürgeti az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a terrorizmus elleni küzdelmet;

9.  együttérzését fejezi ki az áldozatok családjai felé, és bízik benne, hogy az iraki nép ezentúl is megingathatatlanul ellenáll a szélsőségesek arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy a vallási csoportok között feszültséget robbantsanak ki;

10.  üdvözli az iraki külügyminisztérium 2010. november 2-i nyilatkozatát, amely felszólítja a szakhatóságokat és minden biztonsági erőt, hogy szilárdan álljanak ellen minden olyan próbálkozásnak, amely szektás vagy faji alapon akarja szétválasztani az iraki polgárokat, valamint hogy nyújtsanak védelmet az iraki polgárok számára és biztosítsák a vallásgyakorlást;

11.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, és különösen Catherine Ashtont, a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy – tekintettel az EU és Irak között megkötendő első partnerségi és együttműködési megállapodás előkészítésére – kiemelten foglalkozzon a keresztények iraki határokon belüli biztonságának kérdésével;

o
o   o

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ-tagállamok kormányainak, valamint az iraki kormánynak és parlamentnek.

(1) HL C 74. E, 2008.3.20., 775. o.

Utolsó frissítés: 2012. március 2.Jogi nyilatkozat