Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2268(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0368/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0368/2010

Viták :

PV 19/01/2011 - 13
CRE 19/01/2011 - 13

Szavazatok :

PV 20/01/2011 - 7.1
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0020

Elfogadott szövegek
PDF 107kDOC 69k
2011. január 20., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az EU és Líbia közötti keretmegállapodás
P7_TA(2011)0020A7-0368/2010

Az Európai Parlament 2011. január 20-i ajánlása a Tanácshoz az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokról (2010/2268(INI))

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel az Ana Gomes által az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport nevében előterjesztett, Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatra az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötéséről jelenleg zajló tárgyalásokról (B7-0615/2010),

–  tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötésével kapcsolatos tárgyalások elkezdésére vonatkozó 2007. október 15-i következtetéseire, valamint az Európai Tanács migrációról szóló 2009. június 18–19-i és október 29–30-i következtetéseire,

–  tekintettel a Ferrero-Waldner, biztos és El Obeidi, európai ügyekkel foglalkozó titkár által 2007. július 23-án közösen aláírt egyetértési megállapodást,

–  tekintettel az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötéséről szóló, jelenleg is zajló tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2004 novemberében elindított bengázi HIV cselekvési tervre,

–  tekintettel az EU és Líbia között a migráció tekintetében fennálló gyakorlati együttműködésre, valamint a Bizottság és Líbia által 2010. október 4-én aláírt Migrációs Együttműködési Stratégiára,

–  tekintettel az 1948. december 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a menekültek jogállására vonatkozó 1951. július 28-i Genfi Egyezményre, valamint az 1967. január 31-i jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Líbia által aláírt számos emberi jogi okmányra, úgymint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1970), a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára (1970), a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre (1968), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1989), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre (1989), a Gyermek Jogairól szóló Egyezményre (1993) és a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre (1990),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2007. december 18-i 62/149. számú határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlésének 2008. december 18-i 63/168. számú határozatára, amely a Közgyűlés által 2007-ben elfogadott 62/149. számú határozat végrehajtását szorgalmazza,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára, és ennek azon jegyzőkönyvére, amely létrehozza az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Bizottságát; e két dokumentumot Líbia 1987. március 26-án, illetve 2003. november 19-én ratifikálta,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai menekültprobléma sajátos szempontjainak szabályozásáról szóló 1969. szeptemberi egyezményére, amelynek Líbia 1981. július 17- óta része,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az egészségügyi személyzet terhére Líbiában kiszabott halálos ítéletről szóló 2007. január 18-i(1) , valamint a líbiai kivégzésekről szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (3) bekezdésére és 97. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0368/2010),

A.   mivel a továbbra is fennálló önkényes kormányzás, illetve az alapvető jogokról és szabadságokról szóló nemzetközi egyezmények rendszeres megsértése ellenére Líbiának bővülő kereskedelmi és politikai kapcsolatai vannak az EU tagállamaival, és a biztonságot és a stabilitást befolyásoló számos kérdésben – például a migráció, a közegészségügy, a fejlesztés, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, az éghajlatváltozás, az energiaügy és a kulturális örökség terén – partnere az EU-nak a mediterrán térségben és Afrikában,

B.  mivel több uniós tagállam szoros kapcsolatokat ápol Líbiával, és nemzeti vállalataik és bankjaik a líbiai pénzügyi befektetések európai közvetítőiként szolgálnak, és mivel 2008. augusztus 30-án Olaszország barátsági megállapodást kötött Líbiával, amely különböző területeken, többek között a migráció kezelése és a háborús és a gyarmati uralom okozta károkért való jóvátétel terén folytatott együttműködés tekintetében szabályozza a két ország viszonyát; mivel 2010. november 9-én az olasz parlament e szerződés felülvizsgálatára kérte a kormányt,

C.   mivel a jelenleg tárgyalt EU–Líbia keretmegállapodás a politikai párbeszéd megerősítésétől a migráció kezelésén, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésén, az energiabiztonságon át a különböző ágazatokon belüli együttműködés javításáig a területek széles skáláját öleli fel, mivel a keretmegállapodás feladata lehetőséget teremteni a Líbia és az EU közötti politikai párbeszéd fellendítésére,

D.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság, csakúgy mint a halálbüntetés ellenzése alapvető uniós elvek; mivel az Európai Parlament szilárdan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és többször is sürgette a Líbiában évekig bebörtönzött öt bolgár ápolónő és a palesztin orvos halálbüntetésének visszavonását, valamint az említett személyek szabadon bocsátását, elítélve emellett a líbiai és nem líbiai állampolgárokon Líbiában végrehajtott kivégzéseket,

E.   mivel Líbia ratifikálta az Afrikai Uniónak az afrikai menekültprobléma sajátos szempontjai szabályozásáról szóló egyezményét, amely 8. cikkében kiemeli, hogy ez utóbbi egyezmény az ENSZ menekültekről szóló 1951-es egyezményének gyakorlatilag az afrikai kiegészítése, valamint hogy a tagállamoknak együtt kell működniük az ENSZ menekültügyi főbiztosságával, mivel ugyanakkor Líbia nem ratifikálta az ENSZ menekültekről szóló 1951-es egyezményét, amely a menekültek átfogó meghatározását tartalmazó egyetlen nemzetközi egyezmény, és amelyhez kötelező érvényű védőintézkedések és az ENSZ menekültügyi főbiztosának hivatal részéről végzett ellenőrzés specifikus mechanizmusa is társul,

F.  mivel elég bizonyíték van a Líbiában széles körben elterjedt gyakorlatra, miszerint nemzeti vagy etnikai származás alapján hátrányosan megkülönböztetik a vendégmunkásokat, különösen pedig faji alapon üldözik az afrikai migráns munkavállalókat, és mivel az Európai Parlament mélységesen aggódik a nők ellen elkövetett erőszakról jelentett esetek miatt,

G.   mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 19. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy senki sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá,

H.   mivel Líbiát 2010. május 13-án beválasztották az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába, és az ország számos emberi jogi dokumentumot ratifikált, és mivel ennek következtében Líbiának specifikus nemzetközi kötelezettségei vannak az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében, de idáig még nem sikerült konkrét intézkedéseket hoznia az emberi jogok megsértésével kapcsolatos esetek számának csökkentéséért, sem érdemi együttműködésbe kezdenie az ENSZ különeljárásai és ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületekkel; mivel az emberi jogok oszthatatlanok, és mégis, bizonyos gazdasági és jóléti előnyök ellenére, amelyek annak köszönhetőek, hogy az állam a nemzeti jövedelem bizonyos részét szétosztja, a líbiaiak, és a Líbiában élő külföldiek nem élhetnek a polgári és politikai jogok nagy többségével, nevezetesen a szólásszabadság, a társulás és gyülekezés, az igazságos tárgyalás jogával, a munkához való jogokkal, a nők jogaival, és a szabad választások jogával; és mivel gyakran előfordul, és különösen a migráns lakosságot érinti, az önkényes fogva tartás, a kínzás, a nem szándékos eltűnés és a hátrányos megkülönböztetés,

I.   mivel Líbiában az állam hatalomgyakorlása nem a jogállamiságban vagy a demokratikus elszámoltathatóságban gyökerezik, és gyakran önkényes és kiszámíthatatlan magatartáshoz vezet külföldi személyekkel és érdekekkel szemben, amint az nemrégiben egy svájci üzletember és a köztörvényes bűncselekményekért kivégzett külföldiek – akiknek személyazonosságát nem hozták nyilvánosságra – esetében is történt,

1.  a keretmegállapodás megkötésére irányuló jelenlegi tárgyalásokkal összefüggésben a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:

   a) tudomásul veszi a Tanács azon közelmúltbeli döntését, hogy végül engedélyezi korlátozott számú parlamenti képviselőnek az EU–Líbia keretmegállapodásról való tárgyalásra a Bizottságnak adott meghatalmazást; ugyanakkor sajnálja, hogy e döntés késett, és kéri, hogy ez EP kapjon engedélyt az összes tárgyalás alatt álló nemzetközi megállapodáshoz való hozzáférésre az EUMSz 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban, amelynek értelmében a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell a folyamat minden állomásáról;
   b) üdvözli az EU és Líbia közötti tárgyalások elkezdését mint az EU és a mediterrán region, illetve Afrika közötti új kapcsolat kialakításának első lépését; úgy véli, hogy a Líbiával való együttműködés hasznára válik az olyan ügyek megoldásának, mint például a biztonság és stabilitás, a migráció, a közegészségügy, a fejlődés, a kereskedelem, az éghajlatváltozás, az energia és a kultúra kérdései;
   c) szorgalmazza, hogy a Tanács és a Bizottság határozottan javasolja Líbiának a menekültekről szóló 1951-es Genfi Egyezmény, és annak 1967-es jegyzőkönyve ratifikálását, ideértve az ENSZ menekültügyi főbiztosságával folytatandó teljes körű együttműködést is, annak érdekében, hogy Líbia szavatolja a migránsok megfelelő védelmét és jogait, és olyan menekültügyi jogszabályokat fogadjon el, amelyek ennek megfelelően elismerik a menekültek státuszát és jogait, különösen a közös kitoloncolás tilalmát és a visszaküldés tilalmának elvét;
   d) emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot kötelezettségükre, hogy szavatolják azt, hogy az EU külpolitikája teljes mértékben megfelel az Alapjogi Chartának, különösen ez utóbbi 19. cikkének, amely tiltja a közös kitoloncolást és elismeri a visszaküldés tilalmának elvét;
   e) sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kérje a líbiai hatóságokat az ENSZ menekültügyi főbiztosságának jogszerű líbiai jelenlétét biztosító egyetértési megállapodás aláírására olyan felhatalmazással, amely lehetővé teszi a szervezet számára teljes körű hozzáférési és védelmi tevékenységeinek gyakorlását;
   f) szorgalmazza, hogy a Tanács és a Bizottság garantálja azt, hogy a Líbiával kötendő visszafogadási megállapodás csak illegális bevándorlókra legyen érvényes, kizárva tehát mindazokat, akik menedékkérőnek, menekültnek, vagy védelemre szoruló személynek vallják magukat, és megismétli, hogy a visszaküldés tilalmának elve minden olyan személyre alkalmazandó, aki halálbüntetés, embertelen bánásmód vagy kínzás kockázatának van kitéve;
   g) felszólítja a Tanácsot, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztossága által elismert menekültek esetében a megállapodással létrehozott 2010. október 4-i migrációs együttműködési munkatervnek megfelelően ajánlja fel az áttelepülés lehetőségét;
   h) felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák az ENSZ menekültügyi főbiztossága tevékenységének nyújtott támogatásukat, miközben elősegítik azt, hogy a líbiai hatóságok tiszteletben tartsák az országban igazolványok nélkül tartózkodó migránsok esetében a nemzetközi humanitárius standard tiszteletben tartását, ide értve az ENSZ menekültügyi főbiztosságának fogvatartási központjaiba való rendszeres bejutást;
   i) felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztossága (UNHCR), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), a Migrációs Politika Kidolgozásáért Felelős Nemzetközi Központ (ICMPD) ajánljon fel olyan segítséget Líbia számára, amely az embercsempészet problémájának kezelésére irányul a régióban, különös figyelemmel a nők és gyerekek védelmére, beleértve a legális bevándorlók integrációját, valamint az országban elfogott illegális bevándorlók körülményeinek javítását szolgáló segítségnyújtást is; ennél fogva örömmel veszi tudomásul a Malmström biztos asszony, Füle biztos és a líbiai hatóságok által 2010. októberben aláírt megállapodást egy migrációs együttműködési munkatervről;
   j) sürgeti a Bizottságot, hogy az EU-Líbia Partnerségi Megállapodás céljaira használt külső pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan minden részletes információt tárjon a Parlament elé;
   k) sürgeti a Tanácsot, hogy biztassa Líbiát a halálbüntetés moratóriumának kihirdetésére az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i és 2008. december 18-i állásfoglalásaival összhangban, a halálbüntetés eltörlésének célzatával, illetve a Líbiában 2008 óta kivégzett összes személyt tartalmazó statisztikák kibocsátására, valamint arra, hogy közölje az adott személyek identitását és az elítélésük alapjául szolgáló vádakat; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy mutassa meg, milyen politikai fontosságot tulajdonít az EU a halálbüntetés eltörlésének, azáltal, hogy ezt a kérdést rendszeresen megemlíti a líbiai hatóságok előtt;
   l) felhívja a Tanácsot, hogy ragaszkodjon a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradék keretmegállapodásba történő felvételéhez, arra irányítva Líbiát, hogy megfontolja a Római Statútum ratifikálását;
   m) felkéri a Tanácsot, hogy ajánljon együttműködést Líbiának olyan programokban, amelyek erősítik a regionális szinergiákat a fenntartható fejlődést és az olyan környezetvédelmi kérdéseket illetően, mint például a klímaváltozás, a vízkészletek szűkössége és az elsivatagosodás;
   n) felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a keretmegállapodásról folytatott tárgyalások során bátorítsa Líbia részvételét az euro-mediterrán partnerségben és az Uniónak a Mediterráneumot érintő fő projektjeiben;
   o) felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teljes körűen tegyen eleget az EUMSz 218. cikkében meghatározott kötelezettségének azáltal, hogy megfelelően tájékoztatja a Parlamentet arról, mire törekszik az EU a keretmegállapodásra irányuló tárgyalások „Energia” c. fejezete szerint Líbiával folytatott „nukleáris együttműködés” címén, annak minden politikai és biztonsági vonzatát is beleértve;
   p) gratulál a líbiai egészségügyi hatóságoknak és szakembereknek a HIV-AIDS kezelésével kapcsolatosan az orvosi és tudományos kapacitás figyelemre méltó javulása miatt, amit az EU és Líbia által közösen végrehajtott bengázi cselekvési terv révén sikerült elérni, továbbá helyet ad az ilyen együttműködéseknek más fertőző betegségekre és más líbiai gyógyászati központokra való kiterjesztésére irányuló kérésnek; kéri az uniós tagállamokat, hogy terjesszék ki a szakosodott kezeléseket a líbiai betegekre is, többek között azáltal, hogy megkönnyítik a specializált európai intézményekben történő ideiglenes kezelést;
   q) véleménye szerint a keretmegállapodásnak tartalmaznia kell a civil társadalom megerősítését, a modernizáció támogatását, a demokratikus reformokat, a független média és a független igazságszolgáltatás ösztönzését, valamint az üzleti élet, a tudományos világ, a nem kormányzati szervezetek és más líbiai szereplők számára nagyobb teret nyitó egyéb erőfeszítések támogatását szolgáló intézményi kapacitásbővítésre vonatkozó segítségnyújtást;
   r) felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kereskedelmi célzatú programok a vállalatoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak exportképességeik növelése érdekében nyújtandó, érdemi támogatásra összpontosítanak;
   s) felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy bátorítsák Líbiát, hogy teljes mértékben tartsa meg az ENSZ menekültügyi főbiztosi intézményébe való belépésekor tett ígéreteit, és ezáltal azt is szorgalmazza, hogy Líbia intézzen állandó meghívást az ENSZ különeljárásai keretében kinevezettekhez, mint például a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések kérdésével foglalkozó különmegbízotthoz, a kínzással foglalkozó különmegbízotthoz, a szólásszabadság ügyével foglalkozó különmegbízotthoz, a fajgyűlölet, faji alapú megkülönböztetés, idegengyűlölet és ezekkel kapcsolatos intolerancia kortárs eseteivel foglalkozó különmegbízotthoz, akárcsak az erőszakos és akaratlan eltüntetéssel foglalkozó munkacsoporthoz, valamint az önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoporthoz, ahogyan ezt a Líbiával foglalkozó legutóbbi egyetemes időszakos felülvizsgálat kérte; ugyanebben a szellemben kér szabad bejutást az országba az emberi jogok álfogó helyzetének független felmérése céljából;
   t) kéri a Tanácsot annak biztosítására, hogy a schengeni vízumokat szükségtelen késedelem nélkül adják ki a líbiaiak számára, annak vizsgálatára, hogy milyen más könnyítő eljárások jöhetnek szóba, és a líbiai hatóságok meggyőzésére, hogy ez utóbbiak könnyítsék meg a vízumhoz jutást a Líbiában tartózkodó vagy szakmai tevékenységet végző európaiak számára;
   u) javasolja egy EU-delegáció mielőbbi felállítását Tripoliban;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint az európai uniós tagállamok kormányainak.

(1) HL C 244. E, 2007.10.18., 208. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0246.

Utolsó frissítés: 2012. április 4.Jogi nyilatkozat