Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2521(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0056/2011

Viták :

PV 19/01/2011 - 10
CRE 19/01/2011 - 10

Szavazatok :

PV 20/01/2011 - 7.2
CRE 20/01/2011 - 7.2

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0021

Elfogadott szövegek
PDF 97kDOC 61k
2011. január 20., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A keresztények helyzete a vallásszabadság tekintetében
P7_TA(2011)0021B7-0039, 0040, 0051, 0054, 0056 és 0058/2011

Az Európai Parlament 2011. január 20-i állásfoglalása a keresztények helyzetéről a vallásszabadság összefüggésében

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira és különösen a keresztény közösségek és más vallási közösségek létét veszélyeztető súlyos eseményekről szóló 2007. november 15-i(1) , a keresztény közösségek elleni támadásokról szóló 2010. január 21-i(2) , a nigériai Jos városában elkövetett tömeges kegyetlenkedésekről szóló 2010. május 6-i(3) , a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i(4) és az Irakról, a halálbüntetésről (beleértve Tárik Azíz ügyét) és a keresztény közösségek elleni támadásokról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel az emberi jogok nemzetközi helyzetéről szóló éves jelentésekre és a világ vallási kisebbségeiről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-nek a vallás és a meggyőződés szabadságával foglalkozó különmegbízottjának jelentéseire, különösen a 2009. december 29-i, a 2010. február 16-i és a 2010. július 29-i jelentéseire,

–  tekintettel az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 3. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 17. cikkére,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének szóvivője által kiadott nyilatkozatra azt követően, hogy 2011. január 1-jén az egyiptomi Alexandriában egy kopt templom hívei ellen támadást követtek el,

–  tekintettel Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének az egyiptomi templomban történt halálos robbantásról szóló 2011. január 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság és a gondolatszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása; mivel az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok fejlesztése jelenti azt a közös alapot, amelyre az Európai Unió a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatait építi, és amelyről az EU és a harmadik országok közötti megállapodásokban szereplő demokráciazáradék rendelkezik,

B.  mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz; mivel ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy az ember egy valláshoz vagy meggyőződéshez szabad akaratából csatlakozzon, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását,

C.  mivel a gondolat-, lelkiismereti, és vallásszabadság a vallások követőire, az ateistákra, szabadgondolkodókra és a meggyőződés nélküli emberekre egyaránt érvényes,

D.  mivel a keresztény közösségek elleni támadások, valamint az istenkáromlás vádjával indított bírósági perek és az ilyen indoklással kiszabott, gyakran nőket érintő halálos ítéletek száma 2010-ben világszerte megnövekedett; mivel a vallásszabadsággal kapcsolatos, utóbbi évekre vonatkozó statisztikák szerint a vallási indíttatású erőszakos cselekmények többsége keresztények ellen irányult, amint az az „Aid to the Church in Need” (Segítségnyújtás a Rászorult Egyház számára ) szervezet által készített, „Vallásszabadság a világban” című 2009. évi jelentésében is szerepel; mivel bizonyos esetekben a keresztény közösségek olyan helyzetben vannak, amely veszélyezteti fennmaradásukat, és eltűnésük az adott ország vallási öröksége egy fontos részének elvesztéséhez vezetne,

E.  mivel 2011. január 11-én, a nigériai keresztény közösség ellen brutális merényletek során ismét ártatlan emberek életét oltották ki; mivel 2010. december 24-én támadások történtek több templom ellen a nigériai Maiduguriban, majd 2010. december 25-én bombatámadások pusztítottak Jos városában, amelyek 38 polgári személy életét követelték és több tucat sebesültet hagytak maguk mögött; mivel 2010. december 21-én a nigériai Turuban karddal és késsel felfegyverkezett férfiak megtámadták a falu keresztény lakóit, közülük hármat megöltek, kettőt pedig megsebesítettek; mivel 2010. december 3-án a nigériai Jos városában elkövetett támadás során hét keresztényt, köztük nőket és gyermekeket holtan találtak, négyen pedig megsebesültek,

F.  mivel Szalman Taszír, Pandzsáb tartomány kormányzójának 2011. január 4-én történt meggyilkolása, illetve a pakisztáni Asia Noreen ügye a nemzetközi közösség tiltakozását váltotta ki,

G.  mivel egy 2011. január 1-én Alexandriában kopt keresztények ellen elkövetett terrormerénylet ártatlan civilek életét követelte, illetve sokan megsebesültek,

H.  mivel 2010. december 25-én, karácsony napján a Fülöp-szigeteki Suluban bombát robbantottak egy kápolnában, amelynek során 11 ember, köztük egy pap és egy 9 éves kislány megsebesült,

I.  mivel 2010. december 25-én az észak-ciprusi Rizokarpasoa és Ayia Triada falvakban a karácsonyi ünnepi szentmisét erőszakkal félbeszakították,

J.  mivel a Bagdadban élő keresztény otthonok ellen sorozatban elkövetett összehangolt bombatámadások során az asszír keresztény családok elleni 2010. december 30-i dzsihád terrortámadások legalább két halottat és 14 sebesültet okoztak; mivel 2010. december 27-én az iraki Dudzsahilban egy útszéli bomba megölt egy asszír keresztény nőt, férjét pedig megsebesítette; mivel 2010. november 22-én két iraki keresztényt gyilkoltak meg Moszul városában; mivel 2010. november 10-én egy, a keresztény területekre irányított támadássorozat következtében ártatlan civilek vesztették életüket Bagdadban; mivel 2010. november 1-jén a Szabadító Miasszonyunk szír katolikus templomban elkövetett mészárlásban 52 ember vesztette életét, köztük nők és gyermekek,

K.  mivel az iráni kormány az Iszlám Köztársaságban fokozta a keresztények elleni hadjáratát, amelynek során az elmúlt hónapban több mint száz embert tartóztattak le, sokukat az ország elhagyására kényszerítettek, illetve bűnvádi eljárás és esetleg halálbüntetés elé is néznek,

L.  mivel Vietnamban is erősen elnyomják a katolikus egyház és más vallások tevékenységét, ahogy azt a vietnami hegyi közösségek súlyos helyzete is mutatja; mivel azonban a vietnami rendszer változtatott a Nguyen Van Ly atya esetével kapcsolatos álláspontján, melynek következtében üdvözlendő, hogy az atyát szabadon bocsátották,

M.  mivel az erőszakos iszlám szélsőségesek által elkövetett támadások egyben ezen államok jelenlegi kormányzati rendszere ellen is irányulnak annak érdekében, hogy békétlenséget szítsanak és polgárháborút robbantsanak ki a különböző vallási csoportok között,

N.  mivel a világ többi részéhez hasonlóan Európa sem mentes a vallásszabadság megsértésének eseteitől, a vallási kisebbségekhez tartozók ellen meggyőződésük miatt elkövetett merényletektől és a vallási okokra visszavezethető megkülönböztetéstől,

O.  mivel a népek közötti béke és kölcsönös megértés elősegítéséhez elengedhetetlen a közösségek közötti párbeszéd,

1.  elítéli a keresztény közösségek ellen több országban a közelmúltban elkövetett támadásokat, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megsokszorozódtak a keresztény közösségekkel szembeni vallási türelmetlenség, elnyomás és erőszakos cselekmények megnyilvánulásai, különösen Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet országaiban;

2.  üdvözli az érintett országok hatóságainak erőfeszítéseit, hogy azonosítsák a keresztény közösségek elleni támadások kitervelőit és végrehajtóit; felszólítja a kormányokat, hogy állítsák bíróság elé és vonják megfelelő büntetőeljárás alá ezen bűncselekmények elkövetőit és a támadásokért, valamint a keresztények, más vallási vagy egyéb kisebbségek tagjai ellen elkövetett egyéb erőszakos cselekményekért felelős valamennyi személyt;

3.  határozottan elítéli a keresztények és más vallási közösséghez tartozók ellen elkövetett bármilyen erőszakos cselekményt, illetve a vallásos emberek, hitüket elhagyók és nem hívők elleni, a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés és intolerancia minden formáját; ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog;

4.  aggodalommal tölti el, hogy az utóbbi években a keresztények különböző, főként a közel-keleti országokból tömegesen elvándorolnak;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a néhai Szalman Taszír kormányzó által nyilvánosan is bírált istenkáromlásról szóló pakisztáni törvényt még mindig a különböző vallások, például a halálra ítélt ötgyermekes keresztény anya, Asia Noreen üldözésére használják fel, valamint amiatt, hogy a pakisztáni társadalom széles tömegei Szalman Taszír kormányzó gyilkosát hősként ünneplik;

6.  üdvözli az egyiptomi közvélemény reakcióját, amely határozottan elítélte a terrorista cselekményt, és hamar megértette, hogy a támadás célja az egyiptomi keresztények és muzulmánok közötti, hagyományosan mély kötelékek megbontása; üdvözli az egyiptomi kopt keresztények és muzulmánok közös, a támadás elleni tiltakozásul tartott demonstrációját; üdvözli, hogy Hoszni Mubarak, egyiptomi elnök, II. Abdullah, Jordánia királya, az Al-Azhar nagy imámja és az egyiptomi főmufti nyilvánosan elítélte a támadást;

7.  elítéli, hogy a török hatóságok erőszakkal félbeszakították a Ciprus északi részén megmaradt 300 keresztény által karácsony napján tartott szentmisét;

8.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a terrorcselekmények elkövetői a világ számos részén visszaélnek a vallási meggyőződéssel; elítéli a vallás eszközként való alkalmazását különböző politikai konfliktushelyzetekben;

9.  sürgeti azon államok hatóságait, ahol riasztóan magas a felekezetek elleni támadások száma, hogy lépjenek föl valamennyi vallási felekezet rendes és nyilvános vallásgyakorlásának biztosítása érdekében, fokozzák erőfeszítéseiket az országukban létező felekezetek megbízható és hatékony védelmének és e felekezetek tagjai személyes biztonságának és testi épségének biztosítására, és ennek révén tartsák be nemzetközileg vállalt kötelezettségeiket;

10.  ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a polgári szabadságjogok – ideértve a vallás és a meggyőződés szabadságát – tiszteletben tartása az Európai Unió alapelve és alapvető célja, és ez a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezi;

11.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásokban, a velük folytatott együttműködés során és az emberi jogi jelentésekben fordítsanak fokozott figyelmet a vallás és a meggyőződés szabadságának és a vallási közösségek – köztük a keresztények – helyzetének kérdésére;

12.  felszólít, hogy a Külpolitikai Ügyek Tanácsának következő, 2011. január 31-én tartandó ülésén vitassák meg a keresztények üldözésének, valamint a vallás- és lelkiismereti szabadság kérdését. Az erről folytatott megbeszélésnek konkrét eredményekhez kell vezetnie, elsősorban a biztonság érdekében alkalmazható eszközök, valamint a világ bármely pontján veszélyeztetett keresztény közösségek tekintetében;

13.  kéri az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, hogy sürgősen alakítson ki a vallásszabadsághoz való emberi jog megerősítésére vonatkozó uniós stratégiát, amely magában foglalna intézkedéseket azon államokkal szemben, amelyek tudatosan nem gondoskodnak a vallási felekezetek védelméről;

14.  kéri a főképviselőt a közelmúltbeli eseményekre tekintettel, és mivel egyre sürgetőbb a kulturális és vallási fejlemények alakulásának elemzése és megértése iránti igény a nemzetközi kapcsolatokban és a jelenlegi társadalmakban, hogy az Európai Külügyi Szolgálat emberi jogokkal foglalkozó igazgatóságán belül hozzon létre egy állandó egységet, amely ellenőrzi a vallásszabadságra és a kapcsolódó jogokra vonatkozó kormányzati és társadalmi megszorítások helyzetét, és amely évente jelentést tesz a Parlamentnek;

15.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét és a Parlamentet, hogy éves emberi jogi jelentésük tartalmazzon egy, a vallásszabadság kérdésével foglalkozó fejezetet;

16.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy teljesítsék az EUMSz. 17. cikke alapján rájuk háruló, az egyházakkal, vallási, filozófiai és nem felekezeti szervezetekkel való nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet előíró kötelezettségüket annak biztosítása érdekében, hogy a keresztények és más vallási közösségek üldözésének ügyével kiemelten foglalkozzanak, és azt rendszeresen megvitassák;

17.  valamennyi európai vallási közösség vezetését kéri, hogy valamennyi vallási felekezet egyenlő módon való tiszteletben tartásának elve alapján ítéljék el a keresztény közösségek és más vallási csoportok elleni támadásokat;

18.  ismételten megerősíti, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely előmozdítja a vallási és egyéb közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet; minden vallási hatóságot arra hív fel, hogy támogassák a toleranciát, és tegyenek kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges és erőszakos radikalizálódás ellen;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Egyiptom kormányának és parlamentjének, Irán kormányának és parlamentjének, Irak kormányának és parlamentjének, valamint Nigéria kormányának és parlamentjének, Pakisztán kormányának és parlamentjének, Fülöp-szigetek kormányának és parlamentjének, Vietnam kormányának és parlamentjének és az Iszlám Konferencia Szervezetének.

(1) HL C 282. E, 2008.11.6., 474. o.
(2) HL C 305. E, 2010.11.11., 7. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0157.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0194.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0448.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489.

Utolsó frissítés: 2012. április 4.Jogi nyilatkozat