Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez intézett, 2008. október 15-i jelentésére a 2006. évi mentesítő határozatok nyomon követéséről (COM(2008)0629), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SEC(2008)2579),

–  tekintettel a Bizottság „Európai ügynökségek – A további teendők” című, 2008. március 11-i közleményére (COM(2008)0135),

–  tekintettel 2010. május 5-i állásfoglalására a 2008-as mentesítésről: az uniós ügynökségek teljesítménye, pénzgazdálkodása és ellenőrzése(1),

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(3) és különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel a Számvevőszék „Európai uniós ügynökségek: középpontban az eredmények” című, 5/2008 számú különjelentésére,

–  tekintettel a decentralizált ügynökségek 2009-es évre vonatkozó éves beszámolóiról készített külön számvevőszéki jelentésekre(4),

–  tekintettel „Az uniós ügynökségek közös támogató szolgálatának létrehozásával kapcsolatos lehetőségek és azok megvalósíthatósága” című, 2009. április 7-én kiadott tanulmányára,

–  tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára(5),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0149/2011),

A.  mivel ez az állásfoglalás az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 185. cikke értelmében vett szervek tekintetében fogalmaz meg a mentesítési határozatot kísérő horizontális megállapításokat, összhangban a 2343/2002/EK, Euratom rendelet 96. cikkével és a Parlament eljárási szabályzata VI. mellékletének 3. cikkével,

B.  mivel az elmúlt években soha nem látott módon nőtt az ügynökségek száma, és mivel ez lehetővé tette a Bizottság egyes feladatainak kiszervezését,

C.  mivel a fenti, 2008. március 11-i bizottsági közlemény elfogadását követően a Parlament, a Tanács és a Bizottság újraindította az ügynökségek egységes működési keretének meghatározására irányuló projektet, és 2009-ben létrehozott egy intézményközi munkacsoportot,

D.  mivel ez az intézményközi munkacsoport 2010. november 10-én ülésezett harmadik alkalommal politikai szinten, és mivel a következő pontokat vitatta meg: az új ügynökségek felállításának kritériumai, az ügynökségek székhelyének és székhely-megállapodásának kiválasztása, az igazgatótanácsok összetétele, az igazgatókra vonatkozó kinevezési eljárások, az értékelés és a teljesítmény, a többéves program és az adminisztratív támogatás,

E.  mivel tervei szerint a Számvevőszék is mérlegeli az ügynökségek teljesítményét, és 2011 végéig különjelentést nyújt be az uniós ügynökségek költségmutatókon alapuló értékeléséről,

F.  mivel 2000 és 2011 között radikálisan nőtt a decentralizált ügynökségeknek juttatott uniós hozzájárulás;

G.  mivel a Parlamentnek az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozata felszólítja a Bizottságot és az illetékes uniós ügynökségeket, hogy tegyenek meg minden intézkedést és bocsássanak rendelkezésre elegendő erőforrást annak érdekében, hogy az EU alapjai ne képezzék korrupció tárgyát, valamint alkalmazzanak visszatartó erejű szankciókat azokban az esetekben, amikor korrupciónak és csalásnak jutnak nyomára.

I.A PÉNZGAZDÁLKODÁSSAL KAPCSOLATOS KÖZÖS KIHÍVÁSOK
Áthozott előirányzatok és a működési tevékenységek előirányzatainak törlése

1.  megállapítja, hogy a Számvevőszék ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a 2009-es pénzügyi évben több ügynökség esetében magas volt az áthozott előirányzatok és a törölt működési előirányzatok aránya; megállapítja továbbá, hogy léteznek felhasználatlan költségvetési tételek, és egyes ügynökségek esetében magas volt az átcsoportosítások aránya; felhívja az érintett ügynökségeket, hogy fokozzák a pénzügyi és költségvetési tervezés és programozás javítására irányuló erőfeszítéseiket;

2.  elismeri az abból eredő problémákat, hogy számos projekt több évig tart, és idő telik el a díjak beérkezése és a vonatkozó feladatok elvégzése, majd pedig kifizetése között; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az így keletkező kiadásoknak előre jelezhetőnek kell lenniük, és hogy olyan megoldást kell találni, amely tiszteletben tartja az uniós költségvetés esetében alkalmazott évenkéntiség elvét;

3.  kiemeli, hogy az átvitelek és törlések magas szintje gyakran azt jelzi, hogy az adott ügynökség nem tudja kezelni költségvetésének jelentős mértékű növekedését; felteszi a kérdést, hogy nem lenne-e felelősségteljesebb megoldás a költségvetési hatóság részéről, ha a jövőben nagyobb körültekintéssel járna el az ügynökségek költségvetésének emelésére vonatkozó döntései során, figyelembe véve az új tevékenységek megkezdéséhez szükséges időt;

Pénzgazdálkodás

4.  felszólítja az ügynökségeket, hogy javítsák készpénzigényre vonatkozó előrejelzéseiket; megállapítja, hogy az ügynökségek gyakran valóban magas készpénzállományt könyvelnek el, és ezért ösztönzi őket, hogy kövessék a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) jó példáját, amely a 2009. évben a negyedéves kifizetés iránti kérelmeit alátámasztó bizonylat megfelelő bizottsági szolgálatokhoz történő benyújtásával és folyamatos frissítésével javította előrejelzése minőségét;

Hiányosságok a közbeszerzési eljárásokban

5.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék több ügynökség esetében hiányosságokat tárt fel a közbeszerzési eljárásokban;

6.  következésképpen felhívja az ügynökségeket, hogy a szerződések és a közbeszerzési eljárások helyes alkalmazása érdekében erősítsék meg belső ellenőrzési mechanizmusaikat; nem hajlandó elfogadni, hogy hosszú ideje lehetetlennek bizonyul egy olyan ellenőrzési rendszer bevezetése, amely lehetővé tenné az ügynökségek tranzakcióinak jogszerűségét és szabályszerűségét aláásó, ismételten felmerülő hibák megelőzését vagy időben történő felismerését;

7.  e tekintetben különösen sürgeti az ügynökségeket, hogy:

8.  emellett arra ösztönzi az ügynökségeket, hogy dolgozzanak ki, majd rendszeresen frissítsenek egy olyan átfogó táblázatot, amely vázolja pénzmozgásaikat, valamint a pénzügyi és operatív szereplők felelősségeit;

9.  felhívja valamennyi ügynökséget, hogy honlapjukon tegyék elérhetővé legalább az utolsó három évben odaítélt szerződések jegyzékét, továbbá kéri a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit annak érdekében, hogy ezek az információk könnyebben elérhetők legyenek, és végül beépüljenek pénzügyi átláthatósági rendszerébe;

10.  mindazonáltal elismerését fejezi ki az Eurojustnak, amiért a vonatkozó termékek és szolgáltatások piaci értékének a közbeszerzési eljárások megindítása előtt történő felbecslésére irányuló intézkedéseket vezetett be; ezt a kezdeményezést a többi ügynökség által is követendő, fontos gyakorlatnak tartja; üdvözli továbbá az Eurojust 2009-re vonatkozó éves beszerzési tervét, amely nagymértékben segítette az ügynökség részlegeit és szolgálatait pályázatai lebonyolításában; különösen hangsúlyozza, hogy az ilyen kezdeményezések javítják az engedélyezésre jogosult tisztviselő ellenőrző és irányító szerepét;

A támogatások kezelése

11.  fontosnak tartja, hogy az ügynökségek az alábbiak révén javítsák a támogatások kezelését:

II.  AZ EMBERI ERŐFORRÁSOKKAL KAPCSOLATOS KÖZÖS KIHÍVÁSOK

Munkaerő-felvételi eljárások

12.  több ügynökség esetében hiányosságokat állapít meg a személyzet kiválasztásával kapcsolatos politika terén, amelyek veszélyeztetik ezen eljárások átláthatóságát és/vagy sértik az egyenlő bánásmód elvét az alkalmassági kritériumok alkalmazása során; elismeri különösen, hogy a Számvevőszék újra meg újra beszámol az alábbi hiányosságokról:

13.  egy olyan rendszer létrehozását kéri, amely lehetővé teszi, hogy amikor egy adott személy jelentkezik egy ügynökségi álláshirdetésre, az ügynökségek egymás között ellenőrizzék, hogy az általuk alkalmazandó személy korábban követett-e el visszaéléseket vagy szabálytalanságokat más ügynökségnél;

14.  ezért felhívja az ügynökségeket, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a munkaerő-felvételi eljárások objektivitásának és átláthatóságának fokozása érdekében; e tekintetben a többi ügynökség által követendő fontos gyakorlatnak tartja a FRONTEX azon kezdeményezését, hogy végrehajtási szabályokat és belső útmutatásokat fogadott el a felvételi bizottsági tagok számára; különösen üdvözli a FRONTEX azon kezdeményezését, hogy olyan munkaerő-felvételi politikát fogadott el, amely konkrét lépéseket tartalmaz, például:

A munkaerő-felvételi tervek végrehajtása

15.  megállapítja, hogy az ügynökségek munkaerő-felvételi tervét gyakran nem hajtják teljes mértékben végre, és a költségvetési és a személyzeti előrejelzés közötti összhang hiánya figyelhető meg, ami befolyásolhatja az érdekelt felek véleményét a személyzet ügynökség általi felhasználásáról; ösztönzi az uniós intézményeket annak további vizsgálatára, hogy miként lehetne egyszerűsíteni a felvételi eljárásokat; következésképpen kéri az ügynökségeket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket munkaerő-felvételi terveik elkészítésének végrehajtására és nyomon követésére; arra is ösztönzi az ügynökségeket, hogy munkaprogramjaikban és éves tevékenységi jelentéseikben célkitűzéseik meghatározása során adjanak további tájékoztatást emberi erőforrásaik elosztásáról és felhasználásáról, és ismertessék a rendelkezésre álló személyzetre gyakorolt hatást; felhívja a Bizottságot az ügynökségek által igényelt személyzet létszámának értékelésére, a jelenlegi aktív létszám és a költségvetésben előre jelzett létszám összehasonlítására, annak megállapítására, hogy az előrejelzések meghaladják-e az ügynökségek igényeit és kapacitását, valamint arra, hogy erről a kérdésről adjon áttekintést a Parlament számára;

16.  megállapítja, hogy az alkalmazottak, beleértve az igazgatókat is, évente cserélődnek az ügynökségek között; felhívja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a Parlament számára, amely kiterjed minden olyan alkalmazottra, akik 2008 óta két ügynökség között munkahelyet váltottak;

17.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást arról, hogy létezik-e valamennyi ügynökségnél az Európai Unió tisztségviselőinek személyzeti szabályzata 16. cikkében előírt, a tisztségviselők megfelelő feladataira és kötelezettségeire(6) (az úgynevezett „várakozási időre”) vonatkozó szabályozás, és hogy azt alkalmazzák-e;

Ideiglenes személyzet

18.  felhívja az ügynökségeket annak biztosítására, hogy az ideiglenes személyzet ne kapjon érzékeny feladatokat annak ismeretében, hogy az ideiglenes személyzet felvételére a létszámterv korlátozásainak függvényében kerül sor; sajnálja, hogy egyes esetekben az ügynökségek ténylegesen érzékeny feladatok elvégzésére vagy érzékeny információkhoz való hozzáférésre vettek fel ilyen személyzetet; hangsúlyozni kívánja a biztonsági szabályok esetleges megsértésének az ideiglenes személyzet érzékeny információkhoz való hozzáférésével vagy a követendő eljárások nem ismeretével összefüggő kockázatait;

Összeférhetetlenségek

19.  emlékezteti az ügynökségeket személyzetük és szakértőik függetlensége teljes körű garantálásának fontosságára; bátorítja az ügynökségeket, hogy körültekintően tartsák nyilván és értékeljék ezzel kapcsolatos ellenőrzéseiket; hangsúlyozza, hogy ténylegesen befolyásolhatja az ügynökségek hírnevét, ha azt összeférhetetlenség miatt kifogás éri;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes áttekintést a Parlament számára a felvett személyzet függetlenségének biztosítására alkalmazott kritériumokról, különös tekintettel a lehetséges összeférhetetlenségi szabályokra, továbbá alkalmazzon visszatartó erejű szankciókat azokban az esetekben, amikor szabálytalanságokra derül fény;

21.  felhívja a Számvevőszéket, hogy végezzen átfogó elemzést arról, milyen megközelítéssel kezelik az ügynökségek azokat a helyzeteket, amelyekben lehetséges összeférhetetlenségek állnak fenn;

III.  A BELSŐ ELLENŐRZÉSI RENDSZERREL KAPCSOLATOS KÖZÖS KIHÍVÁSOK

22.  ösztönzi az ügynökségeket, hogy igazgatóik megbízhatósági nyilatkozatainak megerősítésére javítsák tovább belső ellenőrzési rendszereiket; hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy az ügynökségek tényleges kockázatkezelési tevékenységet vezessenek be a kockázatok rögzítése és a kockázatcsökkentő lépések terveinek elkészítése céljából;

A belső ellenőrzési jelentések összefoglalói

23.  sürgeti minden egyes intézmény igazgatóját, hogy teljes mértékben tegyenek eleget azon kötelezettségüknek, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat jelentéseit összefoglaló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített jelentéseikbe foglalják bele

24.  mindazonáltal megállapítja, hogy egyes ügynökségek a Belső Ellenőrzési Szolgálat róluk készített belső ellenőrzési jelentéseit önkéntes alapon benyújtották a mentesítésért felelős hatóságnak; úgy véli, hogy ennek kell a bevett gyakorlatnak lennie, és elvárja, hogy a többi uniós ügynökség is kövesse ezt a gyakorlatot, megerősítve, hogy a mentesítésért felelős hatóság biztosítja e jelentések bizalmas kezelését;

A Belső Ellenőrzési Szolgálat szerepe

25.  döntő fontosságúnak tekinti a Belső Ellenőrzési Szolgálatnak az ügynökségek belső ellenőreként betöltött szerepét; hangsúlyozza, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat az ügynökségek számára független véleményeket biztosít az igazgatási és ellenőrzési rendszerek minőségéről, és ajánlásokat tesz számukra a műveletek végrehajtási feltételeinek javítására és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás előmozdítására;

26.  következésképpen felhívja az ügynökségek igazgatótanácsait, hogy a feltárt hiányosságok orvoslása céljából megfelelően vegyék figyelembe a Belső Ellenőrzési Szolgálat ajánlásait;

27.  üdvözli, hogy a költségvetési rendelet 86. cikkének (4) bekezdése értelmében az ügynökségek továbbítják a Belső Ellenőrzési Szolgálat megállapításainak összefoglalóját a Parlament részére; megismétli, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat által készített jelentések belső és nem nyilvános dokumentumok; továbbá megállapítja, hogy ez vonatkozik az ügynökségekről és egyéb szervekről készített éves különjelentésekre is; üdvözöl az ügynökségek részéről tapasztalható minden együttműködést azzal kapcsolatban, hogy ezeket a jelentéseket a Parlament külön indokolt kérésére rendelkezésre bocsássák; sürgeti az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoportot, hogy foglalkozzon a Belső Ellenőrzési Szolgálat ügynökségekre vonatkozó jelentéseivel kapcsolatos szabályozás hiányosságainak kérdésével, és javasoljon megoldást a problémára;

28.  határozottan bátorítja a Számvevőszéket, hogy az ügynökségekről szóló éves jelentéseibe foglaljon bele hivatkozást a Belső Ellenőrzési Szolgálat vizsgálatainak következtetéseire, valamint értékelje bennük a Belső Ellenőrzési Szolgálat ajánlásainak az ügynökségek által történő végrehajtását;

29.  hangsúlyozni kívánja azt is, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat fontos szerepet tölt be az ügynökségek teljesítményéről készített jelentések elvégzésében; sajnálja azonban, hogy a mentesítésért felelős hatóság az ügynökségekre vonatkozó jogszabályok (27) bekezdésben említett hiányossága miatt nem feltétlenül kap tájékoztatást ezen ellenőrzések megállapításairól;

A belső ellenőrzési képesség szerepe

30.  sürgeti az ügynökségeket, hogy hozzanak létre belső ellenőrzési funkciót, amely támogatást és tanácsot ad az ügynökségek igazgatói számára a belső ellenőrzés irányításával kapcsolatban, és kockázatértékelést és belső ellenőrzéseket hajt végre;

31.  támogatja a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség közös belső ellenőrzési kapacitás létrehozására irányuló kezdeményezését is; véleménye szerint ez a közös szolgálat a többi ügynökség által követendő fontos bevált gyakorlat;

32.  emellett üdvözli és bátorítja a Belső Ellenőrzési Szolgálatnak az ügynökségek Audinet hálózatának elnökeként végzett tevékenységét, amely évente két-három alkalommal ülésezik a belső ellenőrzési kapacitások munkájának koordinálása és az ellenőrzési megközelítésre, a módszertanra és a legjobb gyakorlatokra vonatkozó tapasztalatcsere céljával;

Az etikai keretre vonatkozó kísérleti ellenőrzés

33.  üdvözli, hogy az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) volt az első olyan ügynökség, amely 2009-ben önkéntesen hajtott végre kísérleti ellenőrzést az etikai kerettel kapcsolatban; bátorítja a CEDEFOP-ot, hogy ossza meg ezt a kezdeményezést más ügynökségekkel;

IV.  MEGBÍZHATÓSÁGI NYILATKOZAT ÉS ÉVES TEVÉKENYSÉGI JELENTÉS

Megbízhatósági nyilatkozat

34.  ösztönzi az ügynökségeket, hogy honlapjukon tegyék közzé igazgatóik megbízhatósági nyilatkozatait, és mellékeljék azokat éves tevékenységi jelentésükhöz, megerősítve, hogy az éves tevékenységi jelentéseikben szereplő információk igaz és tisztességes képet nyújtanak a bevételekről és a kiadásokról, kivéve, ha meghatározott területek vonatkozásában megfogalmazott fenntartások ettől eltérő megállapításokat tartalmaznak;

35.  hangsúlyozza az ügynökségek igazgatóinak azon kötelezettségét, hogy megbízhatósági nyilatkozataikban számoljanak be a fenntartásokról, amennyiben a Számvevőszék vagy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata nagyobb problémákat vázolt (azaz a háttérben meghúzódó hiányosságokra vonatkozó kritikus ajánlásokat, és amennyiben azok túllépik a lényegességi küszöböt);

Az éves tevékenységi jelentés

36.  ösztönzi az ügynökségeket, hogy a Bizottság főigazgatóságai által használt formátumnak megfelelően és következésképpen a kérdéses pénzügyi év vonatkozásában elvégzett tevékenységek, az irányítással kapcsolatos kihívások, a belső ellenőrzések megállapításai és az emberi erőforrások terén elért előrelépések jelentésekbe történő belefoglalása révén egységesítsék éves tevékenységi jelentéseiket; e tekintetben üdvözli, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség már kidolgozta saját, a fent említett struktúrának megfelelő éves értékelési jelentését, és véleménye szerint ez a többi ügynökség által követendő bevált gyakorlat;

37.  elismerését fejezi ki továbbá az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak és ismét csak az Európai Környezetvédelmi ügynökségnek, amiért éves tevékenységi jelentéseikben a legfontosabb elért teljesítményeiket összefoglaló, könnyen olvasható táblázatokat/ábrákat alkalmaztak; véleménye szerint ez nagyon üdvözlendő gyakorlat, amelyet a többi ügynökségnek is követnie kellene;

38.  ösztönzi a Számvevőszéket, hogy az ügynökségekről szóló külön éves jelentéseikbe foglalják be az egyes éves tevékenységi jelentések átfogó értékelését, ahogyan ezt a Bizottságról szóló éves jelentéseikben már megteszik, amikor a Számvevőszék megvizsgálja a Bizottság különböző főigazgatóságainak éves tevékenységi jelentéseit;

V.  AZ ÜGYNÖKSÉGEK IRÁNYÍTÁSA

Az ügynökségek igazgatótanácsai

39.  megjegyzi, hogy egyes ügynökségek irányító testületének nagy mérete és tagjaik nagyarányú fluktuációja miatt elveszhet a döntéshozó szerv hatékonysága; felhívja tehát az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoportot, hogy foglalkozzon e kérdéssel; az értekezletekre fordított összegek csökkentése érdekében javasolja annak a lehetőségnek a megfontolását, hogy összevonásra kerüljenek az egymáshoz kapcsolódó területeken működő ügynökségek irányító testületei;

40.  felhívja továbbá az ügynökségek igazgatóit, hogy tegyenek lépéseket irányító testületeik szerepének megerősítése érdekében azáltal, hogy a stratégiai kérdéseket/prioritásokat kellő időben napirendre tűzik a stratégiai döntés meghozatalához;

41.  felhívja az ügynökségek igazgatótanácsait, hogy tevékenység alapú költségvetés-tervezésük és igazgatásuk (ABB/ABM) javítása révén érjék el a feladatok és az (emberi és pénzügyi) erőforrások tervezése közötti maximális konvergenciát;

A Bizottság szerepe

42.  elégedettségét fejezi ki az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) működésének második sikeres évével kapcsolatban, hiszen 2007-ben a Bizottság (Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság) felelt az ügynökség költségvetési irányításáért; kiemelten hangsúlyozza, hogy az ECHA zökkenőmentes és meglehetősen gyors felállítása az együttműködő főigazgatóság által nyújtott hatékony támogatásnak, az egyéb hasonló ügynökségekkel kialakított tapasztalatcserének, valamint a székhelyül szolgáló ország erőteljes támogatásának köszönhető elsősorban; következésképpen úgy véli, hogy a Bizottság követhetné ezt a bevált gyakorlatot az „induló” ügynökségek elindítása során;

43.  megjegyzi, hogy az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport megállapította, hogy az ügynökségek forrásaik mintegy 30%-át fordítják adminisztrációra; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy minden szükséges adminisztratív segítséget megadjon a viszonylag kis ügynökségeknek, különösen azoknak, amelyeket nemrégiben alapítottak, és hogy bizonyosodjon meg arról, hogy minden ügynökség hatékonyan működik;

Fegyelmi eljárások

44.  ismét emlékeztet arra, hogy a Parlament 2006-os, 2007-es és 2008-as mentesítési állásfoglalásaiban felhívta az ügynökségeket arra, hogy fontolják meg egy több ügynökséget átfogó fegyelmi bizottság felállítását; megjegyzi, hogy ez a projekt továbbra is nehezen halad, ami elsősorban abból fakad, hogy nehéz a bizottsági tagsághoz szükséges megfelelő besorolási fokozattal rendelkező munkatársakat találni; mindazonáltal felhívja az ügynökségek hálózatának koordinálásáért felelős ügynökséget, hogy hozzon létre egy hálózatot azokból a munkatársakból, akik a fegyelmi bizottsági tagsághoz szükséges besorolási fokozattal rendelkeznek;

VI.  TELJESÍTMÉNY

45.  véleménye szerint az Eurojust azon kezdeményezése, hogy kulcsfontosságú teljesítménymutatókat szerepeltet 2010-es terveiben, a többi ügynökség számára követendő gyakorlatnak tekinthető; bátorítja emellett az ügynökségeket, hogy ténylegesen kapcsolják össze kulcsfontosságú teljesítménymutatóikat célkitűzéseikkel, költségvetésükkel és éves munkaprogramjukkal; úgy véli, hogy ez a gyakorlat valóban lehetővé teszi az érdekelt felek számára a teljesítmény jobb értékelését; ösztönzi a többi ügynökséget, hogy éves munkaprogramjukba foglaljanak bele kulcsfontosságú teljesítménymutatókat;

46.  megállapítja, hogy a teljesítmény és a hatékonyság mérése nem egységes módon történik; felhívja az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoportot, hogy foglalkozzon e kérdéssel;

47.  megállapítja, hogy azok az ügynökségek, amelyek ténylegesen alkalmaznak kulcsfontosságú teljesítménymutatókat, a teljesítmény eljárási és folyamatokkal kapcsolatos szempontjaira összpontosítanak, nem pedig a tényleges eredményekre; ösztönzi az ügynökségeket, hogy alakítsanak ki az eredményeken alapuló kulcsfontosságú teljesítménymutatókat, és felhívja az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoportot, hogy foglalkozzon e kérdéssel;

Többéves munkaterv

48.  sürget minden ügynökséget, hogy dolgozzon ki a hatáskörébe tartozó ágazatra vonatkozó többéves uniós stratégiával összhangban levő többéves munkatervet; hangsúlyozza a többéves munkaterv jelentőségét abban, hogy lehetővé teszi az ügynökségek számára tevékenységeik jobb szervezését, javítja tevékenységeik kockázatértékelését, a stratégiájuk végrehajtását szolgáló hatékony szervezeti intézkedések bevezetését és céljaik elérését;

Éves munkaprogram

49.  sürgeti az ügynökségeket, hogy javítsák a kapcsolatot költségvetésük és éves munkaprogramjuk között; elismeri, hogy a Számvevőszék jelentései szerint a költségvetés összeállításakor alkalmazott eljárások nem voltak elég szigorúak, ami igen sok költségvetési sort érintő, jelentős számú költségvetési átcsoportosítást eredményezett;

50.  üdvözli a CEDEFOP és az ECHA azon szándékát, hogy rendelkezésre bocsátják legfontosabb működési tevékenységeik Gantt-diagramját; emlékezteti az ügynökségeket arra, hogy ezek a diagramok tömören ismertetik azt, hogy az egyes alkalmazottak mennyi időt töltöttek adott projekttel, továbbá eredményszemléletű megközelítést szorgalmaz;

Visszajelzési eljárások

51.  felkéri az ügynökségeket, hogy erősítsék ügyfél-orientáltságukat és visszajelzési eljárásaikat, és ebben a tekintetben használják ki teljes mértékben értékeléseik eredményeit; külön elismerését fejezi ki az ECHA-nak, amiért 2009 folyamán felmérést végzett az érdekelt felek körében, és fokozta az iparágaknak nyújtott támogatási tevékenységeket (pl. telefonos tanácsadó szolgálat a vezető bejegyzésre kötelezettek számára, workshopok, hálózati megbeszélések, nyilvános konzultációk stb. szervezése);

52.  üdvözli az Eurofund azon kezdeményezését, hogy elvégezte 2005–2008 közötti munkaprogramja második utólagos értékelését; véleménye szerint ez a többi ügynökség számára is értékes gyakorlat az ügynökségek előtt álló kihívások leküzdésére;

53.  emellett kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy az ügynökségek fejlesszék tovább teljesítményfelügyeleti rendszerüket annak érdekében, hogy biztosítsák teljesítményük eredményeinek nyomon követését, és ösztönzi az ügynökségeket, hogy utaljanak rájuk éves tevékenységi tervükben;

54.  emellett ösztönzi az ügynökségeket, hogy következetesen tegyenek jelentést kulcsfontosságú teljesítménymutatóikról;

A Számvevőszék jelentéséhez mellékelt táblázat

55.  üdvözli, hogy az EMCDDA, az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CDT) és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a Számvevőszék 2009-es külön éves jelentéséhez olyan táblázatot mellékelt, amely összehasonlítja a 2008 és 2009 során végrehajtott műveleteket, hogy a mentesítésért felelős hatóság számára lehetővé tegye évről évre nyújtott teljesítményük hatékonyabb értékelését;

VII.  AZ ÜGYNÖKSÉGEKKEL KAPCSOLATOS MÉRLEGELÉSEK: KÖZÖS MEGKÖZELÍTÉS

56.  üdvözli az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport folyamatban lévő munkáját, amelynek célja, hogy felülvizsgálja a decentralizált ügynökségek szerepét és helyét az Unió intézményi keretében, ezen ügynökségek létrehozását, szerkezetét és működését, valamint a finanszírozási, költségvetési, felügyeleti és irányítási kérdéseket; kéri a munkacsoportot, hogy készítsen elemzést és adjon általános tanácsot a jelenlegi ügynökségek hatékonyságával kapcsolatban, továbbá javasoljon terveket a hatékonyság átfogó javítására az ügynökségek típusa és száma tekintetében;

57.  emlékeztet rá, hogy az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport 2009 márciusában kiadott közös nyilatkozatával „a szabályozási ügynökségekről folyó intézményközi párbeszéd megindításáról döntött abból a célból, hogy megvizsgálják a fennálló helyzetet, különös tekintettel az ügynökségek koherenciájára, hatékonyságára, elszámoltathatóságára”, és hogy a munkacsoport meg fog vizsgálni „több, a részt vevő intézmények által felvetett kérdést, így például az ügynökségek szerepét és helyzetét az EU intézményi struktúrájában, létrehozásukat, felépítésüket, működésüket, illetve a finanszírozásukkal, költségvetésükkel, felügyeletükkel és irányításukkal kapcsolatos kérdéseket”;

58.  megállapítja, hogy a 2008-as mentesítésről szóló 2010. május 5-i állásfoglalásban a Parlament kérte, hogy az intézményközi munkacsoport „vegye fontolóra az összehangolás, egyes esetekben pedig az összevonás lehetőségeit” és megállapította, hogy „kisebb ügynökségek súlyos problémákkal szembesülnek a hatékonyság tekintetében”;

59.  moratóriumot szorgalmaz a további ügynökségek létrehozása tekintetében legalább az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport közös nyilatkozatában és a mentesítésről szóló, 2010. május 5-i állásfoglalásban felvetett kérdések kielégítő megoldásáig;

60.  úgy véli, hogy e kérdések megválaszolását követően a további ügynökségek létrehozását a lehető legnagyobb óvatossággal kell megközelíteni annak biztosítása céljából, hogy valóban szükség legyen rájuk, és a legjobb ár-érték arányt biztosítsák a kitűzött politikai célok megvalósítása révén;

61.  újra hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni egyes ügynökségek összevonását, hogy meg tudják osztani az általános és egyéb költségeket;

62.  kéri, hogy az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport fontolja meg egyes közvetlenül össze nem vonható kisebb ügynökségek egy városban és lehetőség szerint ugyanabban az épületben történő elhelyezését, hogy a közös központi erőforrásokat kihasználhassák az általános és egyéb költségekből eredő terhek lehető legkisebbre való csökkentésére;

63.  üdvözli a Számvevőszék azon szándékát, hogy 2011 őszén különjelentést jelentessen meg az uniós ügynökségek költségmutatókon alapuló elemzéséről;

64.  megállapítja, hogy számos, közös tevékenységi területen létrehozott ügynökség hasonló tevékenységet végez; emlékeztet rá, hogy az egymást átfedő tevékenységek szükségtelen többletköltségekhez vezetnek.

65.  emlékeztet rá, hogy az uniós költségvetésnek hatékony és eredményes pénzgazdálkodáson kell alapulnia, ezért a kiadásoknak érdemlegesnek, hatékonynak és eredményesnek kell lenniük, továbbá a szükségtelen kiadásokat megfelelően kezelni kell;

66.  ezért felhívja a Bizottságot, hogy értékeljen minden uniós ügynökséget abból a célból, hogy feltárja az egymást átfedő tevékenységeket, és átfedések feltárása esetén elemezze az érintett ügynökségek összevonásának lehetőségét, továbbá, hogy ebben a kérdésben 2011. december 31-ig tegyen jelentést a Parlamentnek;

VIII.  A KÖZÖS VÁLLALKOZÁSOK EGYRE NÖVEKVŐ SZÁMBAN TÖRTÉNŐ LÉTREHOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS ÉSZREVÉTELEK

67.  felhívja a figyelmet a közös vállalkozások számának rekordmértékű növekedésére az elmúlt években; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a szervek ugyanazon költségvetési keretrendelet hatálya alá tartoznak, mint a decentralizált ügynökségek, pénzügyi szabályaik mégsem tartalmaznak egyértelmű utalást a Belső Ellenőrzési Szolgálat belső ellenőri hatásköreire;

68.  mindazonáltal üdvözli a Belső Ellenőrzési Szolgálat azon szándékát, hogy a 2011-es pénzügyi évtől ellássa a közös vállalkozások belső ellenőrének szerepét;

69.  úgy véli továbbá, hogy – tekintettel költségvetésük méretére és feladataik összetettségére – a közös vállalkozásoknak egy közvetlenül az igazgatótanács alá tartozó ellenőrző bizottságot kellene felállítaniuk;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az e mentesítési eljárás hatálya alá tartozó ügynökségeknek, valamint a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(1) HL L 252., 2010.9.25., 241. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (3) HL L 357., 2002.12.31., 72. o. (4) HL C 338., 2010.12.14. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0176. (6) OJ L 56, 4.3.1968, p. 1.