Az Európai Parlament ,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára szakértői testületének a Srí Lanka-i elszámoltatásról szóló, 2011. március 31-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 2011. április 25-i nyilatkozatára a szakértői testület Srí Lankáról szóló jelentésének közzétételéről,

–  tekintettel azon egyezményekre, melyeknek Srí Lanka is részes fele, és amelyek megkövetelik a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok feltételezett megsértésének kivizsgálását, és a felelősök bíróság elé állítását,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében 2010. július 1-jén, a Srí Lanka-i elszámoltatással foglalkozó ENSZ szakértői testület kinevezéséről tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének az ENSZ főtitkára szakértői testületének a Srí Lanka-i elszámoltatásról szóló 2011. május 10-i jelentésére vonatkozó nyilatkozatára,

–  tekintettel a Srí Lankáról szóló, 2009. február 5-i(1) , 2009. március 12-i(2) és 2009. október 22-i(3) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a negyedik genfi egyezményt kiegészítő, a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló második kiegészítő jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel 2009 májusában véget ért a régóta tartó Srí Lanka-i konfliktus, miután a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) elnevezésű szervezet letette a fegyvert, és vezetőjük meghalt; mivel a konfliktus végére nagy számú, az országon belül kitelepített lakos maradt, különösen az ország északi részén,

B.  mivel a konfliktus utolsó hónapjaiban a civil területeken folyt intenzív harcok a becslések szerint civilek ezreinek halálát és sebesülését okozták,

C.  mivel 2009. május 23-án Ban Ki-mun röviddel a konfliktus befejeződése után Srí Lankán tett látogatása során Mahinda Rajapaksa, elnök és Ban Ki-mun közös nyilatkozatot adott ki, amelyben az ENSZ-főtitkár hangsúlyozta az elszámoltatási eljárás fontosságát, és a Srí Lanka-i kormány beleegyezett abba, hogy intézkedik a háborús jog megsértéséről szóló állításokkal kapcsolatban,

D.  mivel 2010. május 15-én a Srí Lanka-i kormány nyolctagú, a tanulságokkal és a megbékéléssel foglalkozó bizottságot (LLRC) nevezett ki a 2002. február és 2009. május közötti időszakban Srí Lankán bekövetkezett események megvizsgálására, azzal a céllal, hogy biztosítható legyen az elszámoltatás, az igazság és a megbékélés az országban,

E.  mivel 2010. június 22-én az ENSZ-főtitkár bejelentette egy szakértői testület felállítását azzal a céllal, hogy a testület tanácsokkal lássa el az elszámoltatás kérdésében a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályoknak a Srí Lanka-i konfliktus végső szakaszában történt feltételezett megsértésének tekintetében,

F.  mivel a 2011. április 25-én közzétett ENSZ-jelentés hitelesnek találta azokat az állításokat, miszerint a katonai műveletek során mind a kormányerők, mind az LTTE „felháborító módon semmibe vették a polgári lakosság védelmét, jogait, jólétét és életét, valamint elmulasztották a nemzetközi jogszabályok tiszteletben tartását”,

G.  mivel a konfliktus végső szakaszában a nemzetközi közösség többször felhívta a Srí Lanka-i kormányt, hogy tegye lehetővé nemzetközi megfigyelők bejutását az országba a harcokban érintett civil lakosság humanitárius helyzetének felügyelete érdekében,

H.  mivel a testület azt is megállapította, hogy „közel két évvel a háború vége után Srí Lanka erőfeszítései drámaian messze vannak az elszámoltathatóság nemzetközi normáitól”;

1.  aggodalmát fejezi ki az ENSZ-jelentésben szereplő állítások súlyossága miatt; hangsúlyozza, hogy megfelelő intézkedéseket kell hozni ezen állításokkal, és az ezekre vonatkozó elszámoltatással kapcsolatban a tartós megbékélés elérése érdekében Srí Lankán;

2.  elismeri, hogy a testület megállapította, hogy vannak olyan „hiteles állítások, amelyek – ha igaznak bizonyulnak – arra utalnak, hogy mind a Srí Lanka-i kormány, mind az LTTE részéről széles körben és súlyosan megsértették a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat, és e jogsértések némelyike kimeríti a háborús bűncselekmény és az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát”;

3.  üdvözli az ENSZ főtitkárának kezdeményezését, hogy a Srí Lanka-i elszámoltatással foglalkozó szakértői testületet nevezett ki a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályoknak a fegyveres konfliktus végső szakaszában történt megsértésével kapcsolatos állítások kivizsgálására;

4.  üdvözli Ban Ki-mun azon döntését, hogy 2011. április 25-én nyilvánosságra hozta a jelentést;

5.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra és az elszámoltatásra vonatkozó kötelezettségvállalás a Srí Lanka-i elnök és az ENSZ főtitkára által 2009. május 23-án kiadott közös nyilatkozat egyik kulcsfontosságú pontja volt;

6.  üdvözli, hogy az ENSZ-főtitkár pozitív választ adott a testület azon ajánlására, hogy vizsgálják felül az ENSZ fellépését humanitárius és védelmi megbízatásainak végrehajtásával kapcsolatban, különösen a konfliktus utolsó szakaszában; megjegyzi, hogy a szakértői testület azzal az ajánlással fordult az ENSZ főtitkárához, hogy haladéktalanul kezdje meg egy független mechanizmus felállítását, de tájékoztatták a főtitkárt, hogy ehhez a befogadó ország beleegyezése vagy a tagállamok megfelelő kormányközi konferencián született határozata szükséges;

7.  véleménye szerint az ENSZ szakértői testületének jelentésében foglalt állítások teljes körű, pártatlan és átlátható vizsgálatot tesznek szükségessé az igazságosság és a Srí Lanka-i megbékélés érdekében; ösztönzi Srí Lanka kormányát, hogy adjon konstruktív választ a szakértői testület által tett ajánlásokra;

8.  mély aggodalmát fejezi ki a bíróságok – amelyek kiegészítő szerepet tölthetnének be a vizsgálatokat végző független testület mellett – függetlenségének aggasztó hiánya miatt; sürgeti a Srí Lanka-i kormányt, hogy biztosítsa a helyreállító és a büntető igazságszolgáltatást;

9.  felhívja Srí Lanka kormányát, hogy nemzetközi kötelezettségeinek eleget téve és hazai elszámoltatási folyamatának javítása céljából járuljon hozzá az átfogó megbékélés érdekében eddig tett erőfeszítésekhez;

10.  e tekintetben elismeri, hogy a Srí Lanka-i kormány a tanulságok levonását és a megbékélést szolgáló bizottságot hozott létre (Lessons Learned and Reconciliation Commission – LLRC); sürgeti az LLRC-t, hogy fordítson komoly figyelmet az ENSZ jelentésére; megállapítja, hogy az LLRC-nek joga van arra, hogy megállapításai alapján büntetőeljárás megindítására kérje fel a Srí Lanka-i legfőbb ügyészt;

11.  kéri mind az LTTE, mind a Srí Lanka-i kormány elszámoltatását a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos állítások tekintetében;

12.  sürgeti a Srí Lanka-i kormányt, hogy hajtsa végre a testület ajánlásait, az „azonnali intézkedésekkel” kezdve és beleértve a fegyveres konfliktusban részt vevő mindkét oldal által állítólagosan elkövetett nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogsértések őszinte kivizsgálásának azonnali megkezdését;

13.  felhívja a főképviselőt/alelnököt, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassák a Srí Lanka-i elszámoltatási folyamat megerősítésére irányuló további erőfeszítéseket, és támogassák az ENSZ-jelentést;

14.  sürgeti a Srí Lanka-i kormányt, hogy alkalmazzon proaktív megközelítést tamil állampolgárai valós politikai, gazdasági és szociális aggályainak kezelése során; ennek megfelelően sürgeti a Srí Lanka-i kormányt, hogy hozzon aktív intézkedéseket a politikai decentralizáció tekintetében és a tamilok közigazgatásba, rendőri erőkbe és a fegyveres erőkbe történő felvételének ösztönzésére, hogy a tamilok biztonságérzete növekedjen, és az LTTE vereségét felszabadulásként ismerjék el, és bizakodva tekintsenek a fényes és virágzó jövő felé, szingaléz polgártársaikkal egyenlő feltételek mellett;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint Srí Lanka elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 67 E., 2010.3.18., 141. o. (2) HL C 87 E., 2010.4.1., 127. o. (3) HL C 265 E., 2010.9.30., 29. o.