Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogokról és alapvető szabadságokról, valamint az önkényes fogva tartás, erőszakos eltűnések és kínzás tilalmáról szóló nemzetközi, európai és nemzeti eszközökre, köztük a polgári és politikai jogok 1966. december 16-i nemzetközi egyezségokmányára (ICCPR), valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre és annak ide vonatkozó jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149. sz. határozatára, amely moratóriumra szólít fel a halálbüntetés alkalmazása terén, továbbá 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára, amely felhív a 62/149. sz. határozat végrehajtására,

–  tekintettel korábbi, a halálbüntetéssel kapcsolatos állásfoglalásaira, különösen 2010. október 7-i, a halálbüntetés elleni világnapról szóló(1) és 2008. július 10-i, a halálbüntetésről, jelesül Troy Davis ügyéről szóló állásfoglalására(2) , a Guantánamóval kapcsolatos állásfoglalásaira, különösen a 2006. június 13-i, a guantánamói foglyok helyzetéről szóló(3) és 2004. március 10-i, a guantánamói foglyok tisztességes bírósági eljáráshoz való jogáról szóló állásfoglalására(4) , valamint az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló, 2007. február 14-én elfogadott állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel a guantánamói börtönben fogva tartottak visszatéréséről és újbóli letelepedéséről szóló, 2009. február 4-i állásfoglalására(6) ,

–   tekintettel a 2007. február 14-i parlamenti állásfoglalás tagállamok általi nyomon követéséről szóló, a Parlament elnöke által a nemzeti parlamenteknek küldött levélre,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt, a halálbüntetés eltörléséről szóló 1983. április 28-i 6. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok egységokmányának a halálbüntetés eltörlésére irányuló, 1989. december 15-i második fakultatív jegyzőkönyvére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Egyesült Államok kormánya a jelenleg a Guantánamói-öbölbeli amerikai börtönben fogva tartott szaúd-arábiai Abd er-Rahím Hoszein Mohamed an-Nasíri közelgő katonai bizottsági tárgyalásán halálbüntetés kiszabását kívánja indítványozni; mivel ehhez a „bizottságot összehívó hatóságként” ismert tisztviselő jóváhagyására van szüksége, és heteken belül várható a döntés,

B.  mivel Abd er-Rahím an-Nasíri közel kilenc éve őrizetben van az Egyesült Államokban, és mivel annak ellenére, hogy már pár hónappal 2002-es elfogását követően megnevezték az Egyesült Államok egyik szövetségi bíróságának benyújtott vádiratban, nem azonnal állították igazságügyi hatóság elé, és a nemzetközi jog előírásai ellenére nem indítottak ellene indokolatlan késedelem nélkül eljárást, hanem ehelyett Guantánamóba történő 2006-os átszállításáig titokban fogva tartották,

C.  mivel a közel négy évig tartó CIA-őrizetet a jelek szerint teljesen elkülönítve, meg nem nevezett helyszíneken, magánzárkában töltötte, és az állítások szerint kínzásnak, többek között szimulált vízbefojtásnak vetették alá,

D.  mivel 2011. április 20-án az Egyesült Államok védelmi minisztériuma bejelentette, hogy Abd er-Rahím an-Nasírit a 2009-es katonai bizottsági törvény alapján többek között „a hadijoggal ellentétes emberöléssel” és „terrorizmussal” vádolták meg a USS Cole romboló ellen 2000. október 12-én Jemenben elkövetett, 17 amerikai tengerész halálát és 40 további személynek sérüléseket okozó támadásban, valamint az MV Limburg nevű francia tartályhajó ellen 2002. október 6-án, az Ádeni-öbölben elkövetett, a legénység egy tagjának halálát okozó támadásban játszott állítólagos vezető szerepe miatt,

E.  mivel a szaúdi állampolgárságú Abd er-Rahím an-Nasírié lesz az első katonai bizottság előtt tárgyalt ügy azóta, hogy Obama elnök elrendelte az ilyen tárgyalások folytatását, mivel a katonai bizottság előtti tárgyalásának időpontja még nincs kitűzve, továbbá mivel az ügyészség azt javasolta, hogy a halálbüntetés kiszabására is lehetőség legyen a tárgyaláson, noha azt az Egyesült Államok védelmi minisztere által kinevezett tisztviselőnek, a katonai bizottságokat összehívó hatóságnak előzetesen engedélyeznie kell,

F.  mivel a jelenlegi összehívó hatóság jelezte, hogy 2011. június 30-áig kész fogadni a halálbüntetéssel kapcsolatos írásos beadványokat, és hogy döntését ezt követően hozza meg,

G.  mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát amellett, hogy első lépésként a halálbüntetés harmadik országok általi alkalmazására vonatkozó moratóriumok kieszközölésén, végső soron pedig a halálbüntetés globális eltörlésén munkálkodjék, és ezen elv egyetemes elfogadására törekszik,

H.  mivel a nemzetközi emberi jogi jogszabályok elismerik, hogy egyes országok fenntartják a halálbüntetést, ugyanakkor tiltják halálbüntetés olyan eljárás alapján történő kiszabását és végrehajtását, amely nem felel meg a tisztességességre vonatkozó legszigorúbb normáknak,

I.  mivel már kritikát fogalmazott meg a katonai bizottsági rendszerrel kapcsolatban, és felszólította az Egyesült Államokat annak felülvizsgálatára, mivel nem felel meg a tisztességes eljárásra vonatkozó nemzetközi normáknak,

J.  mivel 2007-ben az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem során való védelmével és előmozdításával foglalkozó ENSZ-különelőadó felhívta az Egyesült Államokat a katonai bizottságok felszámolására, és mivel 2009-ben a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések kérdésével foglalkozó ENSZ-különelőadó felszólította az Egyesült Államokat, hogy ne folytasson halálbüntetés kiszabását lehetővé tevő büntetőeljárást katonai bizottságok előtt,

K.  mivel Abd er-Rahím an-Nasíri állítása szerint 2002 és 2003 során a CIA hónapokon keresztül titokban tartotta fogva Lengyelországban, és ez idő alatt kínozták, és mivel 2011. május 10-én emberi jogi nem kormányzati szervezetek támogatásával keresetet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságára,

L.  mivel azon bizonyítékok dacára, hogy a terrorizmus elleni harc során rendkívül súlyos emberi jogi visszaélésekre és a nemzetközi jog szerinti bűncselekményekre – például kínzásokra, bántalmazásokra, teljes elkülönítéssel járó fogva tartásokra és erőszakos eltüntetésekre – került sor, ezek nyomán mind az Egyesült Államokban, mind pedig az EU-ban kevés embert állítottak bíróság elé,

1.  felhívja a figyelmet a közös alapértékeken és az alapvető, egyetemes és alku tárgyát nem képező emberi jogok – például a tisztességes eljáráshoz való jog és az önkényes fogva tartás tilalmának – tiszteletben tartásán nyugvó szoros transzatlanti kapcsolatokra; üdvözli a nemzetközi emberi jogi kérdések széles körére kiterjedő, szoros transzatlanti együttműködést;

2.  ismételten felháborodásának és megbotránkozásának ad hangot a tömegek ellen irányuló valamennyi terrortámadás miatt, szolidaritását fejezi ki az ilyen támadások áldozatai iránt, valamint együttérzését nyilvánítja ki családjuk, barátaik és rokonaik fájdalma és szenvedése okán; ismételten hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a terrorizmus ellen nem szabad a közösen megállapított alapvető értékek – például az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság – rovására harcot vívni;

3.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy minden esetben és minden körülmények között ellenzi a kínzás és a bántalmazás alkalmazását, valamint a halálbüntetést, és ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság kibontakoztatásához és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez;

4.  felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy Abd er-Rahím an-Nasírira ne szabjanak ki halálbüntetést, és felszólítja Catherine Ashton főképviselőt, a Tanács elnökségét, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessék fel e kérdést az Egyesült Államok hatóságainál, és annak biztosítása érdekében, hogy Abd er-Rahím an-Nasírit ne végezzék ki, fejezzék ki határozott tiltakozásukat az Egyesült Államoknak;

5.  ismételten felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy a tisztességes eljárások biztosítása érdekében vizsgálják felül a katonai bizottságok rendszerét, zárják be Guantánamót, minden körülmények között tiltsák meg a kínzás és bántalmazás alkalmazását, a teljes elkülönítéssel járó fogva tartást, az eljárás nélkül határozatlan időre szóló fogva tartást és az erőszakos eltüntetéseket, valamint emlékezteti az uniós intézményeket és a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy ezen nemzetközi, európai és nemzeti jog értelmében tiltott cselekményekben ne közreműködjenek és azokat ne kendőzzék el;

6.  sajnálattal veszi tudomásul az Egyesült Államok elnökének 2011. március 7-i határozatát, miszerint aláírja a fogva tartásról és a katonai bíróságokra vonatkozó tilalom feloldásáról szóló elnöki rendeletet; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a guantánamói foglyok helyzetének megoldására a polgári igazságszolgáltatás keretében folytatott rendes büntetőeljárás a legjobb módszer; kitart amellett, hogy Abd er-Rahím an-Nasíri és az Egyesült Államok által fogva tartott valamennyi egyéb személy ellen haladéktalanul emeljenek vádat, és a jogállamiság nemzetközi normáival összhangban folytassák le ellenük az eljárást, vagy ellenkező esetben engedjék őket szabadon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkire ugyanazokat a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat kell alkalmazni;

7.  felhívja az uniós és a tagállami hatóságokat, valamint az Egyesült Államok hatóságait annak biztosítására, hogy az emberi jogi visszaéléseket és bűncselekményeket a nemzetközi, európai és nemzeti jog alapján teljes körű, hatékony, független és pártatlan vizsgálatoknak vessék alá, és a felelősöket állítsák bíróság elé, többek között a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogva tartási programjának keretében;

8.  üdvözli, hogy számos tagállam letelepedés céljából guantánamói foglyokat fogadott be, és kéri, hogy e célból további tagállamok is működjenek együtt az Egyesült Államok kormányával;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a katonai bizottságokat összehívó hatóságnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének, az Egyesült Államok elnökének, az Egyesült Államok Kongresszusának és Szenátusának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének és az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0351. (2) HL C 294. E, 2009.12.3., 80. o. (3) HL C 300. E, 2006.12.9., 136. o. (4) HL C 102. E, 2004.4.28., 640. o. (5) HL C 287. E, 2007.11.29., 309. o. (6) HL C 67. E, 2010.3.18., 91. o.