Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2024(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0373/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0373/2011

Viták :

PV 14/11/2011 - 17
CRE 14/11/2011 - 17

Szavazatok :

PV 15/11/2011 - 7.14
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0490

Elfogadott szövegek
PDF 162kWORD 106k
2011. november 15., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv végrehajtása
P7_TA(2011)0490A7-0373/2011

Az Európai Parlament 2011. november 15-i állásfoglalása a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv végrehajtásáról (2011/2024(INI))

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) ,

–  tekintettel az európai szakmai kártya szolgáltatók számára történő létrehozásáról szóló, 2009. február 19-i európai parlamenti állásfoglalásra(2) ,

–  tekintettel a Bíróságnak a Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos C-330/03. számú ügyben hozott 2006. január 19-i ítéletére (EBHT 2006),

–  tekintettel a 2010. évi, az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésre („Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” –COM(2010)0603),

–  tekintettel az Európai Bizottság által 2011 márciusában megkezdett, a 2005/36/EK irányelvvel kapcsolatos nyilvános konzultációra,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel Mario Monti „Az egységes piac új stratégiája” című, 2010. május 9-i jelentésére,

–  tekintettel a 2005/36/EK irányelv átültetéséről és alkalmazásáról szóló, a nemzeti parlamentek részvételével 2010. október 26-án rendezett meghallgatásra,

–  tekintettel a megrendelésére készült, a szakmai képesítések elismeréséről szóló tanulmányra (PE 447.514),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című, 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel a SOLVIT-nak a SOLVIT-hálózat 2010-ben végbement fejlődéséről és teljesítményéről szóló 2010. évi jelentésére,

–  tekintettel az európaiakat szolgáló egységes piacról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel a Bizottság 2011. április 13-i, „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című közleményére (COM(2011)0206),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítéséről szóló 2011. június 22-i bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0367),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítéséről szóló nyilvános konzultációra beérkezett válaszok összefoglalása című, 2011. július 5-i bizottsági munkadokumentumra(4) ,

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv értékelésére vonatkozó, 2011. július 5-i bizottsági munkadokumentumra(5) ,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0373/2011),

A.  mivel a demográfiai változások miatt egyre fontosabbá válik a szakemberek mobilitása az Unión belül,

B.  mivel a változó munkaerőpiacok miatt nagyobb átláthatóságra, egyszerűsítésre és több rugalmasságra van szükség a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó szabályok tekintetében,

C.  mivel a szakemberek mobilitása a gazdasági fejlődés és a fenntartható gazdasági fellendülés szempontjából kulcsfontosságú tényező,

D.  mivel az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) megállapításai szerint az Európai Unióban mostantól 2020-ig várhatóan 16 millióval több magasan képzett munkavállalóra lesz szükség,

E.  mivel a Szerződések szerint a munkahely biztosításának vagy szolgáltatások nyújtásának joga egy másik tagállamban egy alapvető jog, és konkrét példája annak, hogyan élvezhetik a polgárok az egységes piac előnyeit,

F.  mivel a személyeknek az EU-n belüli szabad mozgása, valamint az érdemek és szakképzettség elismeréséhez való jog csak akkor valósulhat meg, ha a jelenlegi, láthatatlan akadályokat minimálisra mérséklik, és ha megszűnnek bizonyos nemzeti szabályok, amelyek jelenleg aránytalan mértékben akadályozzák a magas szintű képzettséget igénylő munkahelyekhez való jog gyakorlását,

G.  mivel a szakmai képesítések elismerésének optimális kialakítása alapvető előfeltétele annak, hogy mindenki maradéktalanul kihasználhassa a személyek szabad mozgásának előnyeit,

H.  mivel az egységes piaci intézkedéscsomag rávilágított arra a tényre, hogy a gazdasági növekedés ösztönzéséhez, valamint a szakemberek és a polgárok bizalmának megerősítéséhez kulcsfontosságú a szakmai képesítések elismerési rendszerének megújítása,

I.  mivel a tudományos címek és a szakmai képesítések elfogadásával kapcsolatos nehézségek egyik legfőbb oka, hogy hiányzik a származási ország akkreditálásra és tudományos fokozatok odaítélésére vonatkozó kritériumai iránti bizalom, ezért az előítéletek, valamint az elismerés formális nemzeti akadályainak megszüntetése révén sürgősen intézkedéseket kell bevezetni az automatikus elismerés céljából,

J.  mivel az irányelv alapján 2007 óta 100 000 döntés született, amely 85 000 szakember számára tette lehetővé a mobilitást(6) ,

K.  mivel az egészségügyi szakemberek a leginkább mobilisek, ami az EU-n belül szabályozott szakmákat illeti, mert 2007 és 2010 között körülbelül 57 200 orvos, nővér, fogorvos, gyógyszerész, szülésznő és állatorvos számára adták meg az elismerést,

L.  mivel a polgárok elvárásai és a valóság között továbbra is komoly eltérés van, és 2010-ben a SOLVIT-esetek több mint 16%-a a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos volt(7) ,

M.  mivel nehéz meghatározni a szakmai képesítések elismerésében illetékes hatóságot, amelynek eljárásai összetettek,

N.  mivel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv előírja, hogy az ellátás helye szerinti tagállam biztosítsa, hogy a területén működő egészségügyi szakemberek országos vagy helyi nyilvántartásában a működési joggal kapcsolatban szereplő információ más tagállamok hatóságainak rendelkezésére álljon, az információcserére pedig a belső piaci információs rendszeren keresztül kerül sor,

O.  mivel 2010-ben a szakmai képesítésekkel kapcsolatos SOLVIT-esetek száma 220-at tett ki, aminek több mint kétharmada mindössze négy tagállamból származik,

P.  mivel a 2005/36/EK irányelv olyan szabályokat konszolidált, amelyeket 15 korábbi, 1960 óta elfogadott irányelvben határoztak meg,

Q.  mivel a 2005/36/EK irányelvet nem ültette át időben valamennyi tagállam, és maradéktalan végrehajtására csak három évvel az eredeti határidő után került sor,

R.  mivel az irányelv megfelelő alkalmazása megerősítené az egységes piac emberi dimenzióját,

S.  mivel az európai szakmai kártyák bevezetése a szakmai elismerések folyamatának egyszerűsödéséhez és felgyorsulásához vezethet,

Egyszerűsítés a polgárok számára

1.  úgy véli, hogy az uniós szintű együttműködés, valamint a versenyképes és integrált belső piac egyik kulcsfontosságú előnye az, hogy magasan képzett személyek és munkavállalók egyre növekvő számban mozognak szabadon, továbbá ez jelentős eleme az uniós országok gazdasági fejlődésének, és az összes uniós állampolgárt megillető jog; határozott meggyőződése, hogy növelni kell az uniós polgárok munkavállalói mobilitását, továbbá hogy a közvetett akadályokat el kell hárítani, amennyiben egyensúly alakul ki a mobilitás és a szakmai képzettségek minősége között;

2.  ösztönöz minden, a határokon átnyúló mobilitás megkönnyítését szolgáló kezdeményezést mint olyan eszközt, ami előmozdítja a munkaerőpiacok hatékony működését, valamint az Unión belüli gazdasági növekedés és versenyképesség javítását; az egyértelmű és megerősített jogi keret biztosítása céljából elismeri a 2005/36/EK irányelv korszerűsítésének szükségességét;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék tovább a mobilitást a szakemberek körében; azt állítja, hogy a mobil szakemberek viszonylag alacsony száma aggodalomra ad okot, és stratégiák kidolgozását javasolja e probléma kezelése érdekében; kiemeli a legújabb Eurobarometer felmérés eredményét, amely szerint az európai fiatalok több mint 50%-a hajlandó és szeretne külföldön dolgozni(8) ;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy népszerűsítsék az irányelv előnyeit a polgárok és a szakemberek körében;

5.  úgy véli, hogy az érintettek közötti párbeszéd – amelynek a célja az alapképzésre, illetve a korábbi tapasztalatok és továbbképzések elismerésére vonatkozó szabályok rendszeres aktualizálása – alapvető feltétele a képzések harmonizálásának; úgy véli továbbá, hogy a képzésbeli különbségek problémáját nem lehet egyértelműen és kielégítően megoldani azáltal, hogy a nemzeti rendszerek fölé egy „28. rendszert” rendelünk;

6.  rámutat, hogy a részleges hozzáférés elvét a Bizottság nyilvános konzultációján megszólaló felek nagy többsége nemkívánatosnak tartja, a gyakorlatban nehéz is ellenőrizni, és tisztázásra szorul; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a részleges hozzáférés járhat ugyan előnyökkel, de csak olyan szakmák esetében, ahol a feladatok világosan elkülöníthetők; az elv alapos értékelésére szólít fel, valamint arra, hogy eseti alapon alkalmazzák, de kizárva azokat a szabályozott szakmákat, amelyeknek egészségügyi és biztonsági vonatkozásuk van;

7.  örömmel fogadja az az automatikus elismerési eljárás általános sikerét; hangsúlyozza azonban, hogy a szakmai tapasztalaton alapuló általános rendszerekre épülő elismerési folyamat mind az illetékes hatóságok, mind egyes szakmák gyakorlói számára túl nehézkes és időigényes;

8.  miközben hangsúlyozza az előzetes nyilatkozattételi rendszer fontosságát, megjegyzi, hogy a Bizottság 2011-es nyilvános konzultációja során számos aggály merült fel, és hogy a szakemberek átmeneti mobilitásának javítását célzó intézkedéseknek a szakmai elismerésekről szóló irányelv közelgő átdolgozásának lényeges elemét kell képezniük; az ideiglenes és időszakos szolgáltatásnyújtás fogalmának további pontosítására szólít fel, annak szem előtt tartása mellett, hogy egy minden szakmára kiterjedő, egységes meghatározást lehetetlen lenne kidolgozni, és aláásná a tagállami szubszidiaritást;

9.  azzal érvel, hogy az illetékes hatóságok előzetes nyilatkozattételi rendszer alkalmazásakor nehézségekbe ütköznek, mivel nincs következetes megközelítés a szolgáltatás ideiglenes és alkalmi jellegének megállapítása terén, és mivel rendkívül nehéz nyomon követni a szolgáltatók helyi tevékenységeit; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az irányelv 7. cikkében meghatározott hatályos rendelkezéseket és szolgáljon további magyarázattal a meglévő ítélkezési gyakorlatra vonatkozóan, különösen a közegészségüggyel és a közbiztonsággal kapcsolatos szakmákat illetően, felkéri a Bizottságot, hogy következtetéseit nyújtsa be a Parlamentnek;

10.  hangsúlyozza, hogy az irányelv 7. cikkének (4) bekezdését – amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy előzetes ellenőrzést végezzenek a közegészségügyi és közbiztonsági vonatkozású, valamint azon szabályozott szakmákra vonatkozó képesítésekkel kapcsolatban, amelyekre nem vonatkozik az automatikus elismerés – az érdekelt felek nagy többsége elsőrendű fontosságúnak tekinti; ugyanakkor azt állítja, hogy az átláthatóság növelése érdekében a tagállamoknak pontosítaniuk kell, hogy mely szakmákat tekintenek egészségügyi és biztonsági vonatkozásúnak;

11.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a „szabályozott képzés” fogalma túlságosan szűk, és ez aránytalanul hátráltathatja a szakemberek átmeneti mobilitását; úgy véli, hogy a fogalomnak minden olyan képzést magában kell foglalnia, amely a saját tagállamban lehetővé teszi az adott szakma gyakorlását;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé, hogy az átmeneti mobilitás céljára szolgáló nyilatkozatnak elvileg az adott tagállam egész területén érvényesnek kell lennie, és hogy mérje fel, szükség van-e éves nyilatkozatra;

13.  nyomatékosan kéri, hogy azokat a szolgáltatókat, akik kizárólag olyan fogyasztóknak nyújtják szolgáltatásaikat, akiket másik tagállamokba elkísérnek, és akik így semmilyen kapcsolatba nem kerülnek a fogadó tagállam helyi fogyasztóival (pl. idegenvezetők, edzők, sportolókat kísérő orvosok), mentsék fel a 7. cikk korábbi nyilatkozattételi kötelezettsége alól; ezért emel szót minden olyan szolgáltatás esetén, amely nem érinti a közegészségügyet és a közbiztonságot,

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja és egységesítse a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos kérdések tekintetében jelenleg hozzáférhető különböző információforrásokat – többek között a nemzeti kapcsolattartó pontokat és a szakmai testületeket – az Önök Európája portállal, amely a szolgáltatási irányelv értelmében jelenleg elérhető egyablakos ügyintézési pontokhoz vezet el; azzal érvel, hogy ez a portál az adott szakmák űzői számára saját nyelvükön teremt olyan felületet, amelyre feltölthetnek dokumentumokat, illetve amelyen elérhetik és kinyomtathatják szakmai kártyájukat, továbbá amelyen az elismerési folyamatról, valamint az illetékes hatóságokra vonatkozó ügyintézési információkról és a benyújtandó dokumentumokról szóló, érdemi és naprakész információhoz férhetnek hozzá;

15.  érvelése szerint javítani kell az egyes szakmákon belüli párbeszédet és információcserét, valamint meg kell erősíteni az illetékes hatóságok és a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti együttműködést mind nemzeti, mind tagállamok közötti szinten; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az illetékes hatóságok és szakmai testületek hálózatait a legmobilisebb szakmák vonatkozásában, hogy cseréljék ki a nemzeti eljárásokkal és oktatási követelményekkel kapcsolatos általános információkat, osszák meg a bevált gyakorlatokat és vizsgálják meg a mélyebb együttműködés, például a közös platformok lehetőségeit; úgy gondolja, hogy az állami hatóságoknak és a munkaerő-piaci szereplőknek strukturált párbeszédet kell folytatniuk arról, hogy miként segíthetnék elő a fiatalok szakmai integrációját,

16.  felkéri a tagállamokat, hogy javítsák annak hatékonyságát, ahogyan a hatóságok mind a munkavállalók jogaival, mind pedig a szakmai képesítések elismerésére irányuló eljárásokkal kapcsolatos információkat terjesztik, annak érdekében, hogy a mobilitás előmozdításával összefüggésben csökkentsék az elrettentő jellegű bürokráciát;

17.  ezért felszólítja a tagállamokat, hogy használjanak modern kommunikációs technológiákat, többek között adatbázisokat és online regisztrációs eljárásokat, annak biztosítása érdekében, hogy az általános elismerési rendszerben megjelölt határidőket betartsák, és az információhoz való hozzáférés és az eljárásokkal kapcsolatos ismeretek jelentősen javuljanak;

18.  felhív az illetékes hatóságok azon kötelezettségére, hogy az adott szakmán belül napra kész, kapcsolattartásra vonatkozó információt nyújtsanak az összes többi illetékes hatóságnak;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg iránymutatásokat azon időtartamra vonatkozóan, amelyen belül a hiánytalan anyagot benyújtó egyénnek valószínűleg az illetékes hatóság döntésére kell várnia; ezen időtartamnak az IMI nagyobb mértékű alkalmazása révén történő csökkentése és az eljárások optimalizálása a mobilitást is elősegítheti; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő erőforrásokat a szakmai elismerés ésszerű időn belül történő biztosításához;

20.  annak érdekében, hogy a kérelmező vagy érintett érvekkel alátámasztott indokolás révén megismerhesse diplomája vagy szakmai képesítése esetleges visszautasításának okát, nagyobb átláthatóságot kér a tagállamoktól, az illetékes hatóságoktól és a Bizottságtól.

21.  azzal érvel, hogy az új oklevelek bejelentésére szolgáló jelenlegi eljárás túl bonyolult; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az új oklevelek bejelentését és jobban időzítve aktualizálja az irányelv V. mellékletét;

22.  kéri a tagállamokat, az illetékes hatóságokat és a Bizottságot, hogy a diplomák és bizonyítványok elismerése, mint valódi európai belső piacot és nemzetközi piacot teremtő mechanizmus, legyen egyenértékű a szakmai képesítések elismerésével, ami által elkerülhető lenne annak szabályozása, ami már szabályozott;

23.  hangsúlyozza, hogy a kompenzációs intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságoknak, hogy alkalmassági vizsgát, vagy legfeljebb három éves alkalmazkodási időszakot írjanak elő, és felbecsülhetetlen szerepet játszanak a fogyasztói és betegbiztonság biztosításában, megfelelőségük értékelése és a fennálló problémák megoldása céljából felül kell vizsgálni; jobb magyarázatra szólít fel, valamint a magatartási kódex értékelésére az illetékes hatóságok segítése érdekében;

24.  felszólít a kompenzációs intézkedések alkalmazásáról szóló, nem kötelező uniós iránymutatások kidolgozására az illetékes hatóságokkal, a szakmai testületekkel, a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel való konzultáció keretében;

25.  hangsúlyozza, hogy a képesítési szintek 11. cikk szerinti vizsgálata a hatóságok számára különösen bonyolult és költséges, a polgárok számára pedig alig követhető; aggodalomra ad okot, hogy a 11. cikkben meghatározott öt képzési szintet gyakran összekeverik az európai képesítési keretrendszer nyolc képesítési szintjével; osztja a Bizottsággal azt a megítélését, hogy a 11. cikk, valamint a II. és a III. melléklet törlése azt jelentené, hogy az illetékes hatóságoknak a továbbiakban nem az előzetesen meghatározott képesítési szintek alapján kellene dönteniük arról, hogy a kérelmező teljesíti-e a képzési feltételeket, hanem annak megállapítására összpontosíthatnának, hogy fennállnak-e lényeges különbségek a képzések között, és hogy szükséges-e további képzés; ezért megállapítja, hogy a képzési szintek törlése, a II. és a III. melléklettel együtt, jelentősen egyszerűsítené az elismerési eljárást;

26.  rámutat arra, hogy a tagállamok képzési rendszerei változatlanul nagy eltéréseket mutatnak; ezért megjegyzi, hogy a bizonyos képzésekhez megkövetelt minimális iskolalátogatási időtartamba azokat az időszakokat is bele kell számítani, amelyeket a duális képzési rendszerekben rendszerint szakiskolákban teljesítenek;

27.  felszólítja a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy az Európai Bizottság támogatásával tanulmányozzák a kompetenciák, képesítések és szakmák besorolási rendszerezésének kérdését, annak vizsgálata érdekében, hogy a szakmai címek és szakmák ugyanazokat a készségeket és képesítéseket fedik-e le a különböző tagállamokban, valamint hogy kidolgozzanak egy európai szintű elemzési eszközt;

28.  úgy véli, hogy hatékonyabban kellene terjeszteni a magatartási kódexet, az irányelv eredményesebb végrehajtásának érdekében, mivel a rendelkezések értelmezésének köszönhetően ez az egységességet mozdítja elő;

A meglévő rendelkezések aktualizálása

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy újra teremtse meg a tagállamok, az illetékes hatóságok és a szakmai testületek közötti kommunikáció kereteit, annak érdekében, hogy a tudományos és technikai fejleményeknek megfelelően, a szükséges gyakorisággal aktualizálja a szakmai tapasztalaton és minimális képzési előírásokon alapuló automatikus elismerési rendszerek számára a gazdasági tevékenységek jelenlegi besorolását, és hozzon létre egy egyszerű mechanizmust a minimális képzési előírások folyamatos aktualizálásához; a bolognai és koppenhágai folyamatok ezutáni előrehaladását figyelembe véve arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e tekintetben kompetenciaalapú megközelítést alkalmazzon azáltal, hogy a minimális képzési előírásokat nem csupán az időtartam, hanem a tanulási eredmények szempontjából is meghatározza;

30.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ne darabolja fel az automatikus elismerés modernizációjának folyamatát, ahogy azt a zöld könyv javasolja, és biztosítsa, hogy a Parlament megfelelő ellenőrzést gyakorolhat, ha az irányelv tekintetében jelentős változásokra kerül sor;

31.  örvendetesnek tartja bolognai folyamat részeként végrehajtott legújabb reformokat és a folyamat által az európai hallgatók számára a mobilitás és a foglalkoztathatóság tekintetében biztosított előnyöket; arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak ahhoz, hogy az európai kreditátviteli rendszert (ECTS) átláthatóbbá és összehasonlíthatóbbá tegyék, hogy az ECTS a képesítések kölcsönös elismerését és végső soron a mobilitást elősegítő alapvető eszközzé váljon;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy a képzési alapkövetelmények meghatározásakor vegye figyelembe az egységesített tanulmányi eredmények és a klinikai készségek jelentőségét;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az automatikus elismerés hatóköre jövőbeni további kiterjesztésének lehetőségét;

34.  további pontosítást kér az általános oktatás tervezett meghosszabbításával – mint a nővér- és szülésznőképzés felvételi követelményével – kapcsolatban;

35.  további pontosítást kér a szakmai képesítésekről szóló irányelv 21. cikke (4) bekezdésének tervezett elhagyásával kapcsolatban;

36.  felszólítja a tagállamokat, hogy a minimális képzési előírások közelítése érdekében hasonlítsák össze azokat, valamint tegyék rendszeresebbé az egymás közötti, valamint az illetékes hatóságok közötti információcserét;

37.  rámutat arra, hogy a 2005/36/EK irányelv végrehajtásának értékelése szükségessé teszi az olyan bizonyítványok vagy a képesítés megszerzését tanúsító más okiratok jegyzékének összeállítását, amelyeket egy vagy több tagállamban elismernek, más tagállamokban azonban nem; a jegyzéknek olyan esetekre is ki kell térnie, amelyekben a származási országuktól eltérő tagállamban diplomát szerzett polgárok oklevelét saját országukba visszatérve nem ismerik el;

38.  kiemeli az Európai Unióban szabályozott szakmák jelentős számát, és felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg újra egyes szakmák besorolásának megalapozottságát annak kiderítése érdekében, hogy a szakmai címek és szakmák ugyanazokat a készségeket és képesítéseket fedik-e le a különböző tagállamokban; úgy véli, hogy a szabályozott szakmák számának csökkentése fokozná az Európai Unióban a mobilitást; ugyanakkor megjegyzi, hogy az ilyen jellegű besorolás a fogyasztók védelme miatt indokolt lehet, különösen az orvosi, jogi és műszaki szakmákban;

39.  azzal érvel, hogy a szakemberek szabad mozgása lehetővé tételének az lenne a leghatékonyabb módja, ha az EU-ban csökkenne a szabályozott szakmák száma; felszólítja a Bizottságot, hogy a felülvizsgált irányelvbe foglaljon bele egy olyan mechanizmust, amelynek révén a tagállamok ellenőrizhetik szabályozási rendelkezéseiket – kivéve az egészségügyi szakmákkal kapcsolatosakat – és megszüntethetik azokat, ha nem arányosak;

A közegészségügy és a közbiztonság fejlesztése

40.  azzal érvel, hogy az irányelv felülvizsgálatának kontextusában a fogyasztók és betegek biztonságának védelme létfontosságú cél, és hogy ennek az irányelvnek a sikere nagy mértékben függ a mobilitás biztosításától, miközben a biztonságot is szavatolni kell; felhívja a figyelmet az egészségügyi szakemberek különleges státuszára;

41.  hangsúlyozza, hogy komoly problémák adódtak olyan szakemberekkel kapcsolatban, akik felfüggesztésük vagy szakmájuk gyakorlásától való eltiltásuk ellenére dolgoznak az Unióban;

42.  arra szólít fel, hogy a belső piaci információs rendszer (IMI) keretén belül, és azon szakmák számára, amelyekre nem vonatkozik a szolgáltatási irányelv, hozzanak létre egy proaktív riasztási mechanizmust, amely abban az esetben, ha egy szakember bejegyzése vagy szolgáltatói tevékenysége ellen szabályozói fellépésre kerül sor, kötelezővé tenné valamennyi tagállam riasztását, feltéve, hogy a riasztórendszer nem tartalmaz más információt, tiszteletben tartja az ártatlanság vélelmét és megfelel a létező adatvédelmi szabályoknak;

43.  rámutat arra, hogy a nyilvánosságnak és a betegeknek jobb biztosítékokra van szükségük arra vonatkozóan, hogy azon egészségügyi szakemberek, akik esetében már megadták az elismerést, megőrizték-e és frissítik-e készségeiket, ismereteiket;

44.  kiemeli az érdekelt felek felhívását, hogy a folyamatos szakmai fejlődésre és értékelésének szükségességére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ideértve a formális (egész életen át tartó), a nem hivatalos és kötetlen tanulást is; emlékeztet arra, hogy a globális verseny, valamint a tudásalapú gazdaság felé történő elmozdulás új kihívásokat jelent a készségek fejlesztése és az oktatás területén; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy térképezze fel az összes tanulás – esetleg az európai képesítési útlevél és az európai képesítési keretrendszer és az IMI-n keresztül történő – dokumentálásának módszereit, és hogy dolgozza kis az egyes tagállamokban létező folyamatos szakmai fejlődési rendszerek összehasonlító táblázatát; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy az egészségügyi szakemberek esetében a folyamatos szakmai fejlődés eltérő tagállami szintjeinek tekintetében megfelelő megoldást jelenthetnének-e a kompenzációs intézkedések; arra bíztatja az illetékes hatóságokat, hogy az elismerési folyamat alatt nyújtsanak tájékoztatást a folyamatos szakmai fejlődésről, és gondoskodjanak a helyes gyakorlatok cseréjéről ezen a területen; biztatja az illetékes hatóságokat, hogy cseréljenek egymás között információt a folyamatos szakmai fejlődésről különösen azon ágazatokban és tagállamokban, amelyekben a folyamatos szakmai fejlődés kötelező;

45.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatottak képzését szolgáló források jobb kihasználása érdekében fontos a továbbképzésnek minden egyes tagállamban a munkaerő-piaci szükségletekhez igazítva történő biztosítása;

46.  hangsúlyozza, hogy az elismerési eljárás a harmadik országokban szerzett képesítésekre való kiterjesztése a rendszerrel való visszaélésre adhat alkalmat, a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása („forum shopping”) formájában, és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai számára túlzottan veszélyes lenne;

47.  kitart amellett, hogy az egészségügyi szakemberek esetében a kollégákkal és a betegekkel való kommunikációra való képesség alapvető fontosságú a veszélyes vagy potenciálisan életveszélyes helyzetek elkerülése érdekében;

48.  úgy gondolja, hogy pontosítani kell a 2005/36/EK irányelv nyelvi követelményekkel kapcsolatos 53. cikkét, mivel a Bizottság, az Európai Bíróság és a tagállamok között folyamatos vita tárgyát képezi e rendelkezés értelmezése; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az egészségügyi szakmában dolgozókra vonatkozó nyelvi követelmények rendszerét azáltal, hogy az elismerési folyamat részeként az illetékes hatóságok megfelelő rugalmassággal felmérhessék, és kizárólag szükség esetén ellenőrizhessék a szakemberek műszaki és társalgási nyelvi készségeit; úgy véli, hogy e tekintetben az arányosság elvét szigorú pontossággal alkalmazni kell – hogy az ilyen vizsgák ne jelentsenek további akadályt –, anélkül azonban, hogy hátrányosan befolyásolnák a munkáltatók azon képességét, hogy maguk győződhessenek meg a szakemberek nyelvi készségeiről, amikor meghirdetnek egy bizonyos álláshelyet;

49.  azzal érvel, hogy a nyelvi kompetenciának létfontosságú szerepe van abban, hogy egy szakember könnyebben be tudjon illeszkedni egy másik országba, biztosítva a nyújtott szolgáltatások minőségét, valamint a fogyasztó és a beteg biztonságának védelmét;

50.  hangsúlyozza, hogy a betegek védelme érdekében az e-egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó orvosoknak a nem elektronikus egészségügyi szolgáltatásnyújtásra vonatkozókkal megegyező minőségi és biztonsági normákat kell biztosítaniuk; ezért egyértelművé kell tenni, hogy az irányelv előírásait – és szükség esetén továbbiakat is – alkalmazni kell az elektronikus egészségügyi szolgáltatókra;

51.  rámutat arra, hogy az e-egészségügy és az online egészségügyi ellátási rendszer kialakulása szükségessé teszi, hogy a képzést követően a nővérek és orvosok képesek legyenek különböző nemzetiségű betegek gondozására, és hogy ezért elő kellene mozdítani a különböző országok képzési központjainak, kórházainak és egyetemeinek együttműködését a szakemberek és diplomások érdekében, akiknek ezen eszközök segítségével kell ellátniuk a betegeket;

A szakemberek integrálása és a rendszer iránti bizalom növelése

52.  üdvözli a szakmai kártyával kapcsolatban folytatott kísérleti projekteknek a krakkói egységes piaci fórumon bejelentett eredményeit; ragaszkodik ahhoz, hogy minden szakmai kártyának önkéntesnek kell lennie, igazolnia kell a megszerzett tudományos és szakmai tapasztalatot és kapcsolódnia kell az IMI-rendszerhez; úgy véli, hogy az önkéntes szakmai kártya egyes szakmák esetében hasznos eszköz lehet a mobilitás előmozdítására, egyszerűsítheti az ügyintézési eljárásokat és fokozhatja a biztonságot; felszólítja a Bizottságot, hogy bármely kártya bevezetése előtt igazolja, hogy az milyen esetleges hozzáadott értéket nyújt az elismerési eljáráshoz; hangsúlyozza, hogy bármely kártya bevezetésének meghatározott biztonsági és adatvédelmi feltételeknek kell megfelelnie, és ragaszkodik ahhoz, hogy a visszaélésekkel és csalásokkal szembeni, szükséges biztosítékokat is létre kell hozni;

53.  újólag megismétli, hogy amennyiben az EU csökkenteni szándékozik a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv egyenlőtlen végrehajtását és alkalmazását mind a 27 uniós tagállamban, minden tagállamnak nagyobb bizalommal kell lennie a többi tagállam rendszere iránt;

54.  a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló rendeletre (IMI-rendelet) irányuló javaslat(9) értelmében támogatja a belső piaci információs rendszer (IMI) kiterjesztését azokra a szakmákra, amelyekre jelenleg még nem vonatkozik ez az információs rendszer, valamint a 2005/36/EK irányelv hatálya alá nem tartozó szakmákra;

55.  felszólítja az illetékes hatóságokat az IMI kötelező bevezetésére a proaktív adminisztrációs együttműködés könnyebbé tétele és az elismerési eljárás egyszerűsítése érdekében; úgy gondolja, hogy tovább fejleszthető az IMI, például a nemzeti hatóságok munkájának megkönnyítése érdekében rendelkezésre álló funkciók bővítésével; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre támogatói struktúrákat a képzés és a technikai segítségnyújtás terén, annak érdekében, hogy a hatékonyság terén a rendszer valamennyi előnye megvalósulhasson;

56.  a diplomások fokozott mobilitására szólít fel, valamint a Morgenbesser-ügyben hozott ítélet(10) tiszteletben tartására; azzal érvel, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kellene a más tagállamokból származó diplomásokat, hogy fizetett, felügyelet mellett végzett szakmai gyakorlaton vegyenek részt, ha e tagállamok saját állampolgáraik számára is kínálnak ilyen lehetőséget; hangsúlyozza továbbá, hogy a felügyelet mellett végzett szakmai gyakorlat során megszerzett szakmai tapasztalatot el kell elismerni a saját tagállamban;

57.  rávilágít, hogy az irányelv 15. cikkében meghatározott közös követelményrendszerek elve nem volt sikeres, mivel jelenleg nem léteznek közös követelményrendszerek; azzal érvel, hogy ezek hasznos eszközök lehetnek a mobilitás előmozdításában, valamint hogy ezeket maguknak a szakembereknek kell meghatározniuk és ellenőrizniük; örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság felülvizsgált cikkben kívánja ezt az elképzelést javítani; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a tagállamoknak a kellő rugalmasságot, hogy választhassanak, hogy a közös platformokban részt vesznek-e, illetve hogy vigye lennebb a tagállami részvételi küszöböt;

58.  azzal érvel, hogy bármely közös követelményrendszer bevezetésének előfeltétele egy belső piaci vizsgálat elvégzése kell, hogy legyen, és a rendszert parlamenti ellenőrzés alá kell vonni;

59.  kiemeli, hogy az irányelvnek magában kell foglalnia az adatvédelmet a 95/46/EK irányelvvel összhangban, valamint hogy az irányelv felülvizsgálatainak ki kell terjedniük az adatvédelmi rendelkezésekkel kapcsolatos fejleményekre is; hogy az adatkezelésért felelős illetékes hatóság részéről napra kész, kapcsolattartásra vonatkozó információt kell biztosítani, a szakemberek adatainak tárolásával és felhasználásával kapcsolatban pedig egyértelmű eljárást kell alkalmazni, valamint iránymutatásokat kell készíteni a hibás információk kijavításához;

60.  megjegyzi, hogy az EU és Svájc közötti tárgyalások az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás III. mellékletének módosításáról szóló megállapodáshoz vezettek, hogy az magába foglalja a 2005/36/EK irányelvet; megjegyzi, hogy a megállapodás az irányelv nagy részének – kivéve a II. címet – ideiglenes alkalmazásáról rendelkezik, ami kiigazításokat tesz szükségessé Svájcban, valamint hogy a fent említett megállapodással kapcsolatos tanácsi határozat hatályát veszti, ha Svájc a határozat elfogadásától számított 24 hónapon belül nem küld értesítést a határozat végrehajtásához szükséges belső eljárások teljesítéséről; kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy szorosan nyomon követi a kérdéssel kapcsolatos fejleményeket;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa bármely felülvizsgált irányelvnek a kijelölt határidőre történő megfelelő átültetését; sürgeti a tagállamokat, hogy az irányelvnek biztosítsanak kellő prioritást;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 255,. 2005.9.30., 22. o.
(2) HL C 76. E, 2010.3.25., 42. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0145.
(4) http://ec.europa.eu/internal_market/qualifications/docs/news/20110706-summary-replies-public-consultation-pdq_en.pdf.
(5) http://ec.europa.eu/internal_market/qualifications/docs/news/20110706-summary-replies-public-consultation-pdq_en.pdf.
(6) Európai Bizottság, „A szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv felülvizsgálata”, Brüsszel, 2011. július 5.
(7) Európai Bizottság, Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság (DG MARKT), 2010-es SOLVIT-jelentés: a SOLVIT-hálózat fejlődéséről és teljesítményéről szóló-jelentés (2011).
(8) Európai Bizottság – Flash Eurobarometer, „Mozgásban az ifjúság: elemző jelentés”, 2011. május.
(9) A belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (IMI-rendelet), COM (2011)0522 végleges
(10) A Bíróság C-313/01.sz. Morgenbesser-ügyben 2003. november 13-án hozott ítélete, ECR I–13467.

Utolsó frissítés: 2013. április 10.Jogi nyilatkozat