Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2904(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0006/2012

Viták :

PV 19/01/2012 - 3
CRE 19/01/2012 - 3

Szavazatok :

PV 19/01/2012 - 10.11
CRE 19/01/2012 - 10.11
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0012

Elfogadott szövegek
PDF 102kDOC 69k
2012. január 19., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Egyensúlyhiány az élelmiszer-ellátási láncban
P7_TA(2012)0012B7-0006, 0008, 0009, 0010 és 0013/2012

Az Európai Parlament 2012. január 19-i állásfoglalása az élelmiszer-ellátási láncban tapasztalható egyensúlyhiányokról

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel „A közös agrárpolitika jövője 2013 után” című 2010. július 8-i(1) , az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i(2) , „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című 2011. június 23-i(3) , valamint a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló 2011. július 5-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című bizottsági közleményre (COM(2009)0591) és az ahhoz csatolt különböző munkadokumentumokra, valamint a „Tisztességes jövedelem a gazdák számára: hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című 2010. szeptember 7-i(5) és a mezőgazdasági bemeneti ellátási láncról szóló 2012. január 19-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelvre(7) ,

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum létrehozásáról szóló 2010. július 30-i bizottsági határozatra(8) ,

–  tekintettel az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport 2009. március 17-i záró ajánlásaira, valamint az európai élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb működéséről szóló 2010. március 29-i következtetésekre,

–  tekintettel az Eurostat mezőgazdasági termelőeszközök (inputköltségek) és a mezőgazdasági termékek (outputárak) árindexeire vonatkozó adatokra(9) ,

–  tekintettel az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak erőfölénnyel való visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslatáról szóló 2008. február 19-i nyilatkozatára(10) és az európai élelmiszerárakról szóló 2009. március 26-i(11) állásfoglalására,

–  tekintettel a Közös Kutatóközpont „Kis ráfordítást igénylő gazdálkodási rendszerek: lehetőség a fenntartható mezőgazdaság kialakítására” című 2008. évi jelentésére(12) ,

–  tekintettel az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó „Az agráripar és az élelemhez való jog” című jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című bizottsági közlemény (COM(2009)0591) jelentős egyensúlyhiányt tárt fel az alkupozíciók terén, amely tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokban, így késedelmes kifizetésekben, egyoldalú szerződésmódosításokban, tisztességtelen szerződéses feltételekben, a piachoz való korlátozott hozzáférésben, az árképzésre vonatkozó tájékoztatás hiányában, a haszonkulcsok élelmiszerláncon belüli egyenlőtlen elosztásában, a beszállítók vagy a vevők részéről a piaci fölénnyel való visszaélésben, így többek között kartellekben és a viszonteladási ár kikötésében és beszerzési szövetségekben nyilvánul meg;

B.  mivel a nagyméretű kiskereskedelmi láncok Európai Unión belüli koncentrációjának szintje negatívan hat a termelőkre és más beszállítókra, mivel a szerződő felek közötti erőviszonyok egyenlőtlenségének fokozódásához vezet; mivel a mezőgazdasági termelők és feldolgozók alkupozíciója az árszintekkel szemben folyamatosan gyengül az értéklánc egészében, a termeléstől a feldolgozáson át a végső fogyasztókig; mivel a túlzott koncentráció következményeképpen szűkül a termékskála, pusztul a kulturális örökség, egyre kevesebb a kiskereskedelmi üzlet és a munkalehetőség, és nehezebbé válik a megélhetés;

C.  mivel a gazdák jövedelmi helyzete tovább romlik, és a fogyasztók által a termékekért fizetett ár nem tükröződik a gazdáknak az előállításukért fizetett árban, ami rontja a gazdák beruházási és innovációs képességét, és sokakat közülük arra késztethet, hogy hagyjon fel a gazdálkodással;

D.  mivel az alkupozíció romlása, a termelési költségek növekedése és az, hogy e költségeket lehetetlen visszanyerni az élelmiszer-elosztási láncban, veszélyeztetheti a mezőgazdasági üzemek fennmaradását, ezáltal esetlegesen gyengíti a tagállamok hosszú távú termelési potenciálját és fokozza a külső piacoktól való függésüket;

E.  mivel a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok nem csupán az élelmiszer-ellátási lánc működését tennék hatékonyabbá, hanem a versenyképesség javulása révén is előnyt jelentenének a gazdák, végső soron pedig a fogyasztók számára is;

F.  mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, valamint fokozták a mezőgazdasági üzemek jövedelmének és a gazdák hosszú távú beruházásainak bizonytalanságát;

G.  mivel még a fogyasztóknak sem kedveznek az abból adódó alacsony termelői árak, hogy fokozatosan romlik a mezőgazdasági termelők alkupozíciója az élelmiszerláncban, különösen, mivel a minőségi előírásokat, a munkajogi követelményeket és a környezetvédelmi és állatjóléti normákat – melyeket az európai gazdáknak be kell tartaniuk – gyakran nem alkalmazzák ugyanolyan szigorúan az importált mezőgazdasági termékekre;

H.  mivel a versenyhatóságok több tagállamban is úgy találták, hogy az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlenségek az alábbi négy fő területen különösen kényes kérdést jelentenek: a szerződési feltételek egyoldalú meghatározása; az árkedvezmények gyakorlata; a szankciók; valamint a fizetési feltételek;

1.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-elosztási láncban tapasztalható egyensúlyhiányból adódó problémáknak világos európai dimenziójuk van, amelyre egyedi európai megoldást kell találni, mivel az agrár-élelmiszeripari lánc stratégiai fontosságú az Európai Unióban; rámutat, hogy az élelmiszer-elosztási lánc, a mezőgazdaság, az agrár-élelmiszeripar és az élelmiszer-elosztás az Unióban az összes foglalkoztatott 7%-át teszi ki, és évi 1400 milliárd euróra rúg, ami nagyobb összeg, mint amennyit bármely uniós gyártó ágazat képvisel, és hogy a 25 tagú EU-ban az élelmiszer-ellátási láncból származó hozzáadott mezőgazdasági érték az 1995-ös 31%-ról 2005-ben 24%-ra csökkent;

2.  felhívja a figyelmet az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum, különösen a vállalkozások közötti kapcsolatokkal foglalkozó platformjának folyamatban lévő munkájára; kéri, hogy az Európai Parlamentet hivatalosan és rendszeresen tájékoztassák a munka előrehaladásáról és a meghozott döntésekről;

3.  támogatja az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum vállalkozások közötti szerződéses gyakorlatokkal foglalkozó szakértői platformjának – különösen a nyilvánvalóan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok adatokon és konkrét példákon alapuló meghatározását, felsorolását és értékelését célzó – értékes munkáját; szorgalmazza a felek között e kérdéskörben a párbeszédre irányuló kezdeményezések erőteljes támogatását; üdvözli, hogy az érdekeltek megállapodtak a bevált gyakorlatokra vonatkozó, a 2011. november 29-i magas szintű fórumon ismertetett elveket illetően, és sürgeti őket a végrehajtási intézkedések meghozatalára;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy, amennyiben szükséges, tegyen javaslatot egy – a piacok megfelelő működését nem torzító – szilárd uniós jogszabályra az élelmiszer-ipari termékek termelői, beszállítói és forgalmazói közötti kapcsolatok méltányosabbá és átláthatóbbá tétele érdekében, valamint biztosítsa a már érvényben lévő szabályok megfelelő végrehajtását, tekintettel többek között arra, hogy az Eurostat mezőgazdasági bevételekről közölt legfrissebb adatai szerint a mezőgazdasági üzemek jövedelme 2009 óta uniós szinten 11,6%-kal esett vissza, miközben az uniós gazdák ráfordítási költségei 2000 és 2010 között összességében átlagosan közel 40%-kal emelkedtek;

5.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tűzzék napirendre a haszonkulcsok igazságtalan megoszlásának problémáját az élelmiszerláncban, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők megfelelő jövedelmére; elismeri, hogy a fenntartható termelési rendszerek ösztönzése érdekében a gazdálkodók e téren történő beruházásait és elkötelezettségüket kompenzálni kell; hangsúlyozza, hogy az erők ütköztetése helyett együttműködési kapcsolatokat kell kialakítani;

6 emlékeztet, hogy az agrárpolitikának lehetővé kell tennie a kis és közepes méretű gazdaságok – beleértve a családi gazdaságokat is – számára, hogy méltányos jövedelemhez jussanak, minőségileg és mennyiségében megfelelő, a fogyasztók számára elérhető árú élelmiszert állítsanak elő, munkahelyeket teremtsenek, ösztönözzék a vidék fejlődését és biztosítsák a környezet védelmét, valamint a fenntarthatóságot;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak tevékeny szerepet kell vállalniuk az élelmiszerlánc szereplőinek megfelelő részvétele mellett működő konzultációs fórumok létrehozásában és a meglévő fórumok támogatásában, a párbeszéd elősegítése és iránymutatások megállapítása érdekében, hogy méltányosabb és kiegyensúlyozottabb viszonyok alakuljanak ki; emlékeztet arra, hogy az ilyen hivatalos konzultációk hozzájárulnak a termelők és a beszállítók védelméhez és az elosztási ágazat megtorló intézkedéseinek megakadályozásához;

8.  kéri a nemzeti és az európai versenyhatóságokat, valamint a termelésben és a kereskedelemben érintett egyéb szabályozó hatóságokat, hogy lépjenek fel az erőfölényükkel visszaélő olyan nagy- és kiskereskedők felvásárlói gyakorlataival szemben, akik a gazdákat rendre szélsőségesen egyenlőtlen alkupozícióba kényszerítik;

9.  a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló állásfoglalásában a Bizottság által saját magára ruházott hatáskörökkel összhangban nyomatékosan felhív a visszaélésszerű és tisztességtelen gyakorlatok egyértelmű, szigorú és objektív fogalommeghatározására, ideértve a fogalmak szűkebb meghatározását és pontosabb körülhatárolását, hogy azok külön szabályozás, felügyelet és objektív szankciók tárgyát képezhessék;

10.  felhívja a figyelmet az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – felsorolt, a termelők által az élelmiszer-ellátási lánc működésével összefüggésben aggályosnak tartott gyakorlatokra:

  I) Hozzáférés a kiskereskedelemhez:
   i. előleg fizetése a tárgyalások megkezdéséhez
   ii. listázási díjak
   iii. piacra lépési díjak
   iv. polcpénz
   v. kötelező árengedmények
   vi. késleltetett fizetés
   vii. árazás
   viii. a „legnagyobb kedvezményben részesített ügyfél” záradék
  II) Tisztességtelen szerződési feltételek vagy a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatása:
   i. a szerződési feltételek egyoldalú és visszamenőleges megváltoztatása
   ii. a szerződés egyoldalú megszegése
   iii. kizárólagossági záradékok/díjak
   iv. kötelező hozzájárulás a saját márkákhoz
   v. szabványszerződések kötelezővé tétele
   vi. megtorlás alkalmazása
   vii. írásba nem foglalt szerződéses megállapodások
   viii. árrés visszanyerése
   ix. túlzó engedmények
   x. késleltetett fizetés
   xi. hulladékfeldolgozás/-elszállítás költségének kifizettetése
   xii. kollektív vétel/közös tárgyalás
   xiii. fordított árverések
   xiv. irreális szállítási határidők
   xv. (meghatározott) csomagolóanyag-gyártó vagy csomagolóanyag kötelezővé tétele
   xvi. (meghatározott) logisztikai platform vagy operátor kötelezővé tétele
   xvii. előzetes megállapodásban nem szereplő promóciók kifizetése
   xviii. promóciós áru túlrendelése
   xix. térítés fizettetése adott értékesítési szint el nem érése esetén
   xx. bizonyos értékesítési szint felett további árengedmény kikényszerítése a szállítótól
   xxi. termékek egyoldalú kivonása az üzletekből
   xxii. a (nem értékesített) áru feltétel nélküli visszaküldése
   xxiii. a termék értékcsökkenése vagy a lopások költségeinek áthárítása szállítókra
   xxiv. a fogyasztói panaszokkal kapcsolatos indokolatlan költségek áthárítása a szállítókra;

11.  kéri, hogy hozzanak létre keretet e gyakorlatok eredményes ellenőrzésére az ágazat teljes körű vizsgálata révén, igazgatási vagy igazságszolgáltatási eszközök segítségével, majd ezt követően alakítsanak ki olyan értékelési és nyomon követési rendszert, melyet a tagállamok működtetnek és a Bizottság ellenőriz, és amely hatékonyan és kellő időben alkalmazott, visszatartó erejű szankciókat tartalmaz;

12.  a szerződéses feltételekre és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra tekintettel kéri olyan hatékonyabb eszközök bevezetését, amelyekkel – figyelembe véve a késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv rendelkezéseit – biztosítható a fizetési határidők betartása, valamint kéri, hogy vezessenek be új eszközöket a szállítás ideje és a kifizetés beszállítóhoz való tényleges beérkezésének időpontja közötti időtartam hosszának európai szintű minimalizálása és harmonizálása érdekében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy sürgős megoldásokra van szükség a rövid ideig eltartható áruk termelői által tapasztalt konkrét problémák rendezése céljából, akik komoly likviditási nehézségekkel küzdenek;

13.  tudomásul veszi a Bizottságnak a KAP reformjáról szóló javaslattervezetében szereplő intézkedéseket, melyek a gazdálkodók élelmiszer-ellátási láncbeli pozíciójának erősítését célozzák a termelői szervezetek és az ágazati szervezetek támogatásával és a termelők és fogyasztók közötti rövid élelmiszer-ellátási láncok előmozdításával; meggyőződése, hogy a gazdák pozíciójának a fokozottabb belső szervezettség és a szakszerűbb megközelítés révén történő erősítése hozzájárul annak biztosításához, hogy méltányosabb részt szerezzenek a hozzáadott értékből;

14.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy a tagállamok működjenek együtt a szerződéses gyakorlatok bejelentésével kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje terén, valamint üdvözli, hogy szabványszerződéseket dolgoznak ki;

15.  kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább az európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt, és dolgozzon ki felhasználóbarát, átlátható és többnyelvű felületet, amely lehetővé teszi a fogyasztók és az érdekelt felek számára az alapvető élelmiszerek árának összehasonlítását az élelmiszer-ellátási lánc minden szintjén az egyes tagállamokon belül és a tagállamok között is, és amely figyelembe veszi az eltérő megélhetési költségeket az egyes tagállamokban;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy pontosítsa a mezőgazdaságra vonatkozó versenyszabályok alkalmazását azzal a céllal, hogy a gazdálkodókat és szakmaközi szervezeteiket olyan eszközökkel lássák el, amelyek lehetővé teszik tárgyalási pozíciójuk javítását; kéri a meglévő uniós versenyjog értékelését és oly módon történő módosítását, hogy az jobban figyelembe vegye a vertikális koncentrációnak az élelmiszer-ellátási lánc egészére gyakorolt káros hatásait, és ne csupán az egyes vállalatok piacon belüli relatív pozíciójára összpontosítson, illetve a versenytorzulást ne csak a fogyasztókra gyakorolt negatív hatása alapján ítélje meg;

17.  felkéri a Bizottságot, hogy jobban hangolja össze különböző szolgálatainak munkáját annak érdekében, hogy Európa-szerte hatékonyabb szerepet játszhasson az árak nyomon követésében az élelmiszer-ellátási lánc egészében, valamint a kiskereskedelem dinamikája és a relatív piaci részesedés nyomon követésében; kéri egy független élelmiszer-kereskedelmi ombudsman tisztségének létrehozását, aki a koordináció és az információk megosztása érdekében kapcsolatot tartana az érintett kereskedelmi és versenyhatóságokkal és az egyes tagállamokban működő nemzeti élelmiszer-kereskedelmi ombudsmanokkal; úgy véli továbbá, hogy az európai ombudsmannak és a különböző nemzeti ombudsmanoknak kellene felelnie a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés biztosításáért és azért, hogy idejében megfelelő szankciókra tegyenek javaslatot;

18.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható tanulmányt a 27 nemzeti versenyhatóság és versenypolitika közötti megközelítésbeli különbségekről, és ösztönözze az élelmiszer-termelési láncon belüli valamennyi partnert bevonó megoldásokat, amelyek megakadályozzák, hogy a bemeneti és a kimeneti lánc egyetlen vagy csupán néhány eleménél – gyakran a mezőgazdasági termelő kárára – erőfölénnyel való visszaélés alakuljon ki;

19.  úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni egy uniós szintű tájékoztató kampányt, amely tájékoztatja a gazdákat szerződéses jogaikról, a leggyakoribb jogellenes, tisztességtelen és visszaélésszerű szerződéses és kereskedelmi gyakorlatokról, valamint a visszaélések bejelentésére rendelkezésükre álló eszközökről;

20.  úgy véli, hogy az élelmiszer-elosztási láncban tapasztalható egyensúlyhiányok orvoslásához önszabályozásra, illetve szabályozásra és a versenyjog kiigazítására van szükség; hangsúlyozza, hogy, hogy a tagállamoknak az összes érdekelt féllel, köztük a gazdák, az ipar, a beszállítók, a kiskereskedők és a fogyasztók képviselőivel partnerségben elő kell mozdítaniuk bevált gyakorlatok és/vagy magatartási kódexek kidolgozását, a lehető legjobban kihasználva a meglévő szinergiákat;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 351. E, 2011.12.2., 103. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0006.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0297.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0307.
(5) HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0011.
(7) HL L 48., 2011.2.23., 1. o.
(8) HL C 210., 2010.8.3., 4. o.
(9) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/search_database
(10) HL C 184. E, 2009.8.6., 23. o.
(11) HL C 117. E, 2010.5.6., 180. o.
(12) http://agrienv.jrc.ec.europa.eu/publications/pdfs/LIFS_final.pdf

Utolsó frissítés: 2013. május 3.Jogi nyilatkozat