Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2512(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0017/2012

Viták :

Szavazatok :

PV 02/02/2012 - 12.8
CRE 02/02/2012 - 12.8

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0024

Elfogadott szövegek
PDF 127kWORD 51k
2012. február 2., Csütörtök - Brüsszel
Irán és nukleáris programja
P7_TA(2012)0024RC-B7-0017/2012

Az Európai Parlament 2012. február 2-i állásfoglalása Iránról és az iráni atomprogramról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által az E3+3 országok nevében az Iránnal 2011. január 21-én és 22-én Isztambulban folytatott találkozót követően, 2011. január 22-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU főképviselőjének Szaíd Dzsalílihez, az Iráni Iszlám Köztársaság legfelsőbb nemzetbiztonsági tanácsának titkárához intézett 2011. október 21-i levelére,

–  tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatójának 2011. november 8-i jelentésére az atomsorompó-biztosítékokról szóló megállapodásnak, valamint a Biztonsági Tanács vonatkozó rendelkezéseinek az Iráni Iszlám Köztársaságban való végrehajtásáról,

–  tekintettel a NAÜ kormányzótanácsának 2011. november 18-i határozatára,

–  tekintettel az EU főképviselőjének 2011. november 18-i, a NAÜ kormányzótanácsának határozatáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU főképviselőjének 2011. november 29-i, az Egyesült Királyság teheráni nagykövetsége elleni támadásról és annak kifosztásáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. december 9-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács Iránra vonatkozó, 2011. november 14-i, 2011. december 1-i és 2012. január 23-i következtetéseire,

–  tekintettel Irán atomsorompó-szerződés melletti kötelezettségvállalására – és hogy e szerződés valamennyi részes államának maradéktalanul eleget kell tennie kötelezettségeinek –, valamint tekintettel a részes államok azon jogára, hogy e szerződés I. és II. cikkével összhangban fejlesszék az atomenergia diszkrimináció nélküli, békés célokra történő kutatását, előállítását és felhasználását,

–  tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alávetett, az EU határain belül személyes és kereskedelmi érdekeltségekkel rendelkező személyek által vezetett rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Külügyi Bizottság által a Tanácshoz intézett ajánlásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Irán az atomsorompó-szerződés szerződés ratifikálásával lemondott nukleáris fegyverek beszerzéséről, és jogilag köteles valamennyi nukleáris tevékenységét – ideértve nukleáris anyagait is – bejelenteni és a NAÜ ellenőrzése alá vetni;

B.  mivel Iránnak teljesítenie kell az összes vonatkozó, köztük a legutóbbi 1929. (2010) ENSZ BT állásfoglalás szerinti kötelezettségét, valamint a NAÜ kormányzótanácsának valamennyi követelményét, ami az összes épület, berendezés, személy és dokumentum Ügynökség által történő teljes és feltétel nélküli hozzáférését határozza meg, ami lehetővé tenné, hogy Iránt nukleáris szempontból megfelelően megvizsgálják, illetve a NAÜ ezáltal betölthetné nukleáris megfigyelőként játszandó szerepét;

C.   mivel a 2011. novemberi NAÜ-jelentés szerint „komoly aggodalomra ad okot Irán atomprogramjának esetleges katonai vetülete”, mivel a nukleáris robbanószerkezet kifejlesztésére irányuló kísérletek a jelek szerint folytatódnak;

D.  mivel 2011. december 27-én Reza Rahimi iráni alelnök katonai erő bevetésével fenyegetett a Hormuzi-szoros lezárását illetően, amennyiben szankciókat vezetnek be Irán olajexportjára; mivel e fenyegetésre válaszlépésként európai és amerikai tengeri erők további felvonultatására került sor, és a régió katonai státusza „különleges készenléti állapotra” változott;

E.  mivel az atomsorompó-egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeit megszegve Irán titokban urándúsító létesítményt építtetett a Kum városa közelében lévő Fordow-ban, és erről a NAÜ-t csak jóval az építkezés megkezdése után értesítette; mivel ez a titkolódzó hozzáállás ismét csak aláássa az arra vonatkozó iráni ígéretekbe vetett hitet, hogy Irán atomprogramja pusztán polgári jellegű;

F.  mivel 2012. január 5-én Ahmet Davutoğlu török külügyminiszter közvetítette Irán felé az EU főképviselőjének azon kérését, hogy folytassa a nukleáris megbeszéléseket az E3+3 országokkal; mivel a török külügyminiszter látogatása alatt Ali Akbar Szalehi iráni külügyminiszter kijelentette, hogy Irán kész folytatni a megbeszéléseket;

G.  mivel az Unió külügyminiszterei további korlátozó intézkedések meghozataláról állapodtak meg Iránnal szemben, melyek többek között a következők: az energiaágazatban az Iránból az EU-ba irányuló nyersolajimportra fokozatosan bevezetett embargó, a pénzügyi ágazatban az Iráni Központi Bankkal szembeni intézkedések, a közlekedési ágazatot érintő intézkedések, továbbá olyan további exportkorlátozások, amelyek elsősorban az aranyat és az érzékeny, kettős felhasználású termékeket és technológiákat érintik, valamint további személyek és szervezetek felvétele a jegyzékbe, melyek közül többen az Iszlám Forradalmi Gárda ellenőrzése alatt állnak;

H.   mivel a Tanács ismét megerősítette azon kötelezettségvállalását, hogy a kettős megközelítés alkalmazásával diplomáciai megoldást keressen az iráni atomkérdésre;

I.   mivel a Tanács ismét megerősítette, hogy az Európai Unió célja változatlanul az, hogy átfogó és hosszú távú megállapodás szülessen, amely nyomán újraépülhetne a nemzetközi bizalom aziránt, hogy Irán nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál, és amely tiszteletben tartaná Iránnak az atomsorompó-szerződéssel összhangban biztosított törvényes jogát az atomenergia békés célú felhasználására;

1.  megismétli, hogy az iráni atomprogram elterjedésének kockázatai továbbra is komoly aggodalmat okoznak az EU-nak, és mélységesen aggódik a NAÜ-jelentés azon megállapításai miatt, hogy hiteles információk „mutatnak arra, hogy Irán nukleáris robbanószerkezet kifejlesztése irányuló tevékenységeket végez”;

2.  határozottan elítéli, hogy Irán az ENSZ BT hat, valamint a NAÜ igazgatótanácsának tizenegy határozatát megsértve felgyorsította urándúsítási tevékenységét, amit bizonyít, hogy a közelmúltban a Kum városa melletti Fordow földalatti létesítményében 20%-os mértékű urándúsítási műveleteket indított be;

3.  ismételten felszólítja Iránt, hogy állítsa le a dúsítási technológia fejlesztését, amely messze túllép a polgári célzatú, biztonságos üzemanyag-ellátás biztosításához szükséges kereteken, és nincs tekintettel a rejtett katonai szándékokkal kapcsolatos nemzetközi aggályokra;

4.   támogatja az Irán energia- és pénzügyi ágazata ellen a Tanács által elfogadott további korlátozó intézkedéseket, valamint az olyan személyek és szervezetek elleni további szankciókat, amelyek közül többen az Iszlám Forradalmi Gárda ellenőrzése alatt állnak; elismeri, hogy szankciók és diplomáciai intézkedések segíthetnek arra késztetni az iráni kormányt, hogy fogadja el és tartsa tiszteletben az ENSZ határozatait, elkerülve a helyzet további fokozódását; emlékeztet arra, hogy a szankciók meghozatala önmagában nem cél, és hogy az Irán ellen eddig hozott uniós szankciók nem érték el kijelölt céljukat;

5.  ismételten rámutat, hogy az Unió mindig is úgy vélte, hogy az atomprogrammal kapcsolatos problémákat békés úton kell rendezni Iránnal, és hogy a konfliktust katonai úton nem lehet rendezni;

6.  megjegyzi, hogy fokozatos embargót vezetnek be az iráni nyersolaj EU-ba történő exportjára, és a már megkötött szerződések 2012. július 1-jéig teljesíthetők; felhívja a Tanácsot, hogy az embargónak az egyes tagállamokra gyakorolt hatása ellensúlyozása érdekében hozzon intézkedéseket;

7.   kéri, hogy a szankciók vagy korlátozó intézkedések a kitűzött célt kövessék és azzal arányosak legyenek, azaz céljuk elsősorban az elnyomó vagy bűnös rendszerek elszámoltatható elitjére és a kötelességszegő államok felelős nem állami szereplőire történő nyomásgyakorlás legyen, a lehető legkisebbre csökkentve a polgári lakosságra, különösen annak legkiszolgáltatottabb rétegeire gyakorolt ellentétes hatást;

8.  támogatja a Tanács elkötelezettségét, hogy a kettős megközelítéssel és az átfogó és hosszú távú megállapodásra vonatkozó uniós célkitűzéssel összhangban az iráni nukleáris kérdés diplomáciai megoldásán dolgozik; felhívja az iráni hatóságokat, hogy a nukleáris kérdéssel kapcsolatos aggodalmak megnyugtató rendezése érdekében adjanak pozitív választ az EU főképviselőjének 2011. október 21-i levelében megfogalmazott, érdemi tárgyalásokra irányuló javaslatra, egyértelmű tanújelét adva készségüknek a bizalomépítő intézkedések, illetve feltételek nélküli érdemi megbeszélések megkezdésére;

9.  ismét felhívja az iráni hatóságokat, hogy tegyenek eleget Irán atomsorompó-szerződés szerinti kötelezettségeinek; sürgeti az iráni parlamentet és a kormányt, hogy ratifikálja és hajtsa végre a kiegészítő jegyzőkönyvet, és maradéktalanul hajtsa végre az átfogó biztosítéki egyezmény rendelkezéseit;

10.  üdvözli, hogy Irán belegyezett abba, hogy ellenőrzés céljából 2012. január 29. és 31. között bejutást biztosítson egy magas rangú tisztviselőkből álló, Herman Nackaerts főigazgató-helyettes vezette NAÜ-küldöttségnek;

11.  nyomatékosan felszólítja Iránt, hogy maradéktalanul működjön együtt a NAÜ-vel minden megoldatlan kérdésben – és különösen azokban, amelyek aggodalmakat támasztanak az iráni atomprogram lehetséges katonai vetületével kapcsolatban –, többek között haladéktalanul biztosítson hozzáférést a NAÜ által megjelölt helyszínekhez, felszerelésekhez, személyekhez és dokumentumokhoz, továbbá ne emeljen kifogást az ellenőrök kinevezése ellen; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a NAÜ rendelkezésére bocsássanak az Iránban végzett munkájának teljesítéséhez szükséges minden forrást és jogosultságot;

12.  támogatja az NAÜ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ellenőrizze az iráni atomprogram kidolgozását annak érdekében, hogy pontos helyzetáttekintéssel lássa el a nemzetközi közösséget;

13.  elismeri, hogy a Törökországgal folytatott párbeszéd és együttműködés fontos tényező lehet a megállapodás elérésében;

14.  határozottan elítéli a Hormuzi-szoros katonai lezárására vonatkozó iráni fenyegetést; arra ösztönzi az iráni hatóságokat, hogy ne zárják le a Hormuzi-szorost; úgy véli, hogy egy ilyen lépés regionális konfliktushoz vezethet és retorziókat válthat ki a nemzetközi közösség részéről;

15.  sajnálja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Kína és Oroszország jelenleg elutasítja az Iránnal szembeni szankciókat; felhívja Oroszországot, hogy ne támogassa Irán nukleáris fejlesztését addig, amíg Irán nem tesz eleget a vonatkozó ENSZ-határozatokbeli kötelezettségeinek;

16.  határozottan elítéli az Egyesült Királyság teheráni nagykövetsége elleni 2011. november 29-i támadást; felhívja az iráni kormányt, hogy tegyen eleget a diplomaták és nagykövetségek védelme tekintetében fennálló nemzetközi kötelezettségeinek, többek között a bécsi egyezménynek;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, Törökország kormányának és parlamentjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, a NÜA főigazgatójának, az ENSZ főtitkárának, az Iráni Iszlám Köztársaság legfelsőbb vezetője kabinetjének, valamint Irán kormányának és parlamentjének.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat