Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2519(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0061/2012

Előterjesztett szövegek :

B7-0061/2012

Viták :

PV 16/02/2012 - 6
CRE 16/02/2012 - 6

Szavazatok :

PV 16/02/2012 - 8.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0060

Elfogadott szövegek
PDF 116kWORD 76k
2012. február 16., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény
P7_TA(2012)0060B7-0061/2012

Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (2012/2519(RSP))

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel a megújult barcelonai folyamatról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalására(1) és „Az euromediterrán gazdasági és kereskedelmi partnerségről, a nyolcadik euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferenciát – Brüsszel – megelőzően” című 2009. november 25-i állásfoglalása(2) ,

–  tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió és a dél- és kelet-mediterrán országok között, továbbá az e konferencián elfogadott munkaprogramra,

–  tekintettel a Bizottság 2011. március 8-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” címmel, (COM(2011)0200),

–  tekintettel a 2010-ig tartó időszakra és azon túlra vonatkozó euromediterrán kereskedelmi ütemtervre, az Unió a Mediterrán Térségért nyolcadik kereskedelmi miniszteri találkozóján, 2009-ben elfogadott formában,

–  tekintettel a Bizottság 2011. május 25-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” címmel (COM(2011)0303),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Tunézia(3) , Izrael(4) , Marokkó(5) , Jordánia(6) , Egyiptom(7) , Libanon(8) , illetve Algéria(9) közötti euromediterrán társulási megállapodásokra, valamint a Közösség és (a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseletében) a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ)(10) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló ideiglenes euromediterrán társulási megállapodásra;

–  tekintettel a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95. sz. EK–Törökország társulási tanácsi határozatra (96/142/EK),

–  tekintettel a Manchesteri Egyetem fejlesztéspolitikai és irányítási intézete által az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságáról készített hatástanulmányra,

–  tekintettel az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló 2007. március 15-i állásfoglalására(11) és az abban foglalt főbb megfontolásokra,

–  tekintettel a barcelonai folyamat beindítása óta tartott euromediterrán miniszteri konferenciák és szakminiszteri konferenciák következtetéseire, különösképpen az Unió a Mediterrán Térségért 2010. november 11-én tartott 9. kereskedelmi miniszteri konferenciájának következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Bíróság 2010. február 25-én, a C-386/08. számú, Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben hozott ítéletére,

–  tekintettel az EU–Izrael Társulási Tanács 2003. november 17−18-án tartott negyedik ülésén az EU által tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU-Izrael társulási megállapodás 4. jegyzőkönyvére vonatkozó, az EU és Izrael közötti technikai megállapodásra, valamint az importőröknek készült, az Izraelből a Közösség területére történő importról szóló közleményre(12) ,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2985. ülésén, 2009. december 8-án elfogadott, a közel-keleti békefolyamatról szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió, valamint Algéria, Egyiptom, a Feröer szigetek, Izland, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Norvégia, Svájc (beleértve Liechtensteint is), Szíria, Tunézia, Törökország, Ciszjordánia és a Gázai övezet közötti diagonális kumulációval kapcsolatos származási szabályokra vonatkozó jegyzőkönyvek alkalmazásának időpontjáról szóló bizottsági közleményre(13) ,

   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia kormánya és a Feröer szigetek helyi kormánya közötti megállapodásra(14) ,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a számos kétoldalú jegyzőkönyvből álló pán-euromediterrán származási kumulációs rendszer túlságosan összetett a vállalkozások – különösen a kis- és közepes vállalkozások –, valamint az országok számára ahhoz, hogy kihasználhassák annak előnyeit;

B.  mivel 2007. októberében a lisszaboni euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferencia zöld utat engedett azon megállapodás megszövegezésének, amely a pán-euromediterrán térségre vonatkozó jegyzőkönyveket egyetlen, egyszerűsített eszköz formájában foglalja össze, ezáltal megkönnyítve a pán-euromediterrán származási kumuláció alkalmazását; mivel ezt az egyezményt az Unió a Mediterrán Térségért 2010. november 11-i kilencedik kereskedelmi miniszteri konferenciája is támogatta;

C.  mivel ezen egyezmény földrajzi hatályát kiterjesztették a stabilizációs és társulási folyamat résztvevőire, hatékonyan megsokszorozva ezáltal a pán-euromediterrán származási kumuláció előnyeit;

D.  mivel bár mindezek nagyon pozitív lépések, azzal járnak, hogy a származási kumulációra vonatkozó szabályokkal való visszaélés vagy annak megkerülése nagyobb földrajzi területet érint;

E.  mivel az EU társulási megállapodást kötött mind Izraellel, mind pedig Palesztinával, és ezek mindegyike olyan szabadkereskedelmi megállapodást tartalmaz, amely a preferenciális kereskedelmi elbánásra vonatkozóan különböző és sajátos előírásokat foglal magában;

F.  mivel a közel-keleti békefolyamatról szóló 2009. december 8-i következtetésében az Európai Unió Tanácsa ismételten hangsúlyozza, hogy a telepek a nemzetközi jog értelmében jogellenesek, a béke megteremtésének akadályai, és a kétállamos megoldás lehetetlenné válásával fenyegetnek;

G.  mivel az EU álláspontja szerint az 1967 óta Izraeli fennhatóság alá tartozó területek az EU és Izrael közötti társulási megállapodás értelmében nem jogosultak a preferenciális tarifális elbánásra;

H.  mivel az EU és Izrael közötti társulási megállapodás Izrael által a megszállt területekre való alkalmazása az uniós jogszabályok hibás alkalmazásához vezetett, ami − ahogy azt a Bíróság is megerősítette a Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben − nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy preferenciális elbánást biztosítsanak az Izrael által megszállt területekről származó áruknak;

I.  mivel az európai polgárok egyértelműen hangot adtak a megszállt palesztin területekről származó árukra vonatkozó akaratuknak;

J.  mivel az EU számos problémával találkozik a megszállt területeken található településekről származó termékek származási szabályainak végrehajtása során, mivel 2003-ban az EU és Izrael Társulási Tanács negyvenedik ülése alkalmával az EU által kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a pán-euromediterrán származási kumuláció alkalmazásának lehetővé tétele érdekében „még a származásra vonatkozó jegyzőkönyv módosítása előtt meg kell oldani a származási szabályok kétoldalú kérdését”; mivel ilyen megoldás hiányában a Bizottság ezeket a problémákat úgy próbálta megoldani, hogy jogilag nem kötelező érvényű kétoldalú technikai megállapodást kötött Izraellel, amely értelmében Izrael minden egyes eredetigazolást az adott termék előállítási helyének megfelelő postai irányítószámmal lát el, lehetővé téve ezáltal az európai uniós vámhatóságok számára, hogy azonnal alkalmazhassák az izraeli telepeken előállított termékekre a nem preferenciális vámokat;

K.  mivel ez a technikai megállapodás egyrészről az EU és Izrael, másrészről pedig az EFTA és Izrael között van érvényben; mivel a javasolt egyezmény ezt a megállapodást semmilyen formában nem terjeszti ki az általa lefedett földrajzi területre, és nem kötelezi a többi felet sem;

L.  mivel a technikai megállapodás szabályai már megkövetelik Izraeltől és exportőreitől, hogy alkalmazzák az 1967-ben Izraeli fennhatóság alá került területeken folytatott termelő tevékenység, illetve Izrael Állam nemzetközileg elismert területén folytatott termelő tevékenység közötti különbségtételt;

M.  mivel az egyezmény jelenlegi formája nem kínál további jogi biztosítékot az Európai Unió vagy bármelyik más szerződő fél számára azokban az esetekben, ahol a kumulációs előírásokat nem teljesítik megfelelően,

N.  mivel az egyes európai uniós tagállamok vámhatóságai felelősek az EU-ba importált áruk preferenciális származására vonatkozó állítások helytállóságának ellenőrzéséért; mivel a vámhatóságok legjobb szándékuk ellenére sem tudnak minden egyes származási igazolást és Izraelből az EU-ba importált szállítmányt megvizsgálni és ellenőrizni; mivel az egyezmény megnövelheti ezt a logisztikai kihívást azáltal, hogy megnöveli azon partnerországok számát, amelyek a munkát, illetve feldolgozást az Izrael által exportált anyagokkal kumulálják az EU-val kötött megállapodásaik keretében megvalósuló termékexport során;

O.  mivel bár megfelelőbb megoldást kell találni az Izraelből érkező termékek esetében a tényleges származás megállapításának problémájára, ez a kérdés nem foghatja vissza az egész régió társadalmi és gazdasági integrációját,

P.  mivel az arab tavasz rávilágított arra, hogy tisztességes és igazságos szabályokra van szükség, amelyek a mediterrán régió minden egyes országa számára lehetővé teszik, hogy teljes mértékben élni tudjanak saját gazdasági erőfeszítéseik által nyújtott előnyökkel, az EU számára pedig biztosítaniuk kell, hogy egyértelműen támogatni tudja ezeket az erőfeszítéseket; mivel az arab tavaszt megelőzően az EU többször is hangsúlyozta az arab országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése melletti elkötelezettségét,

Q.  mivel a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című 2011. március 8-i együttes közleményében a Bizottság az egyezmény elfogadását azon eszközök közé sorolja, amelyek a régióban a kereskedelemre és a beruházásokra maximális hatást biztosítanak,

R.  mivel az euromediterrán szabadkereskedelmi övezetet nem sikerült 2010-re megvalósítani; mivel a sikertelenség egyik fő oka a dél-mediterrán országok közötti társadalmi, kereskedelmi és gazdasági dél-dél integráció hiánya;

S.  mivel e megállapodás országos és regionális hatásai igen jelentősek lehetnének;

1.  úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelem a gazdasági növekedés, a gazdasági diverzifikáció és a szegénység csökkentésének eszköze lehet, melyek mindegyike a mediterrán régió demokratizálásának szükséges összetevője; támogatja a Bizottság azon törekvéseit, hogy a mediterrán régióban termelt és kumulált termékek számára preferenciális hozzáférést biztosítson az EU belső piacához;

2.  üdvözli a pán-euromediterrán térségben a származási kumulációra vonatkozó rendszer alkalmazásának egyszerűsítésére irányuló kezdeményezést; meggyőződése, hogy a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény jelentős lépés a kereskedelem megkönnyítése és a déli szomszédság szociális és gazdasági integrálódása felé;

3.  aggodalmát fejezi ki az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozásának helyzete miatt, amelynek 2010-re kellett volna létrejönnie, azonban ez nem valósult meg; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különböző szereplők részéről nem történt valódi előrehaladás a szükséges feltételek megteremtése érdekében; bátorítja a dél–dél két- és többoldalú gazdasági együttműködés kialakítását, amely érezhető előnyöket eredményezne a polgárok számára, valamint javítaná a régió politikai környezetét; elismeri, hogy a projekt fő akadályát a dél-mediterrán országok közötti, régión belüli kereskedelem hiánya jelentette; ragaszkodik ahhoz, hogy az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet az EU és déli partnereinek célkitűzése maradjon; úgy véli, hogy ez az egyezmény jelentős előrelépést jelent a szabadkereskedelmi övezet megvalósítása felé és ösztönző hatással lehet a dél−dél kereskedelem fellendítésére;

4.  reményét fejezi ki, hogy az arab tavaszt követően a régióban megjelenő új demokráciák támogatni fogják az emberi és társadalmi jogokat és elmélyítik a politikai párbeszédet, amelynek eredményeként kedvezőbb környezet alakul ki a régión belüli kereskedelem számára, hiszen a kereskedelem hiányának részben a korábbi diktatórikus vezetés által követett politika volt az oka; arra ösztönzi ezen új demokráciákat, hogy szorosan működjenek együtt az Agadir-csoporttal és teljes mértékben használják ki ezen egyezmény előnyeit; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget ezen új demokráciáknak, hogy lehetővé tegye számukra a rendelkezésükre álló kereskedelmi eszközök teljes kiaknázását, beleértve ezen egyezményt is;

5.  üdvözli, hogy az egyezmény egyetlen eszközként nem csak a hagyományos dél-mediterrán partnerek között hozza létre a diagonális kumulációhoz szükséges jogi keretet, hanem kiterjed a stabilizációs és társulási folyamat résztvevőire és az EFTA-országokra is, ezáltal nagyobb földrajzi területre terjesztve ki a kumulációt és nagyobb piacot teremtve a kumulált export számára;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyezményt nem egészítették ki vitarendezési mechanizmussal, amely megoldást teremtene az eredetvizsgálat ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekre; meggyőződése, hogy az egyezményben szereplő vegyes bizottság nem lesz alkalmas eszköz ezen ügyek rendezésére; megjegyzi, hogy ezen ügyeket a kétoldalú vitarendezési mechanizmusok segítségével kell megoldani − ahol azok rendelkezésre állnak;

7.  úgy véli, hogy az egyezmény szempontjából rendkívül előnyös lenne egy egységes, hatékony vitarendezési mechanizmus belefoglalása, amely biztosítaná a származással és a termékek kumulációjával kapcsolatos viták gyors és kielégítő rendezését; annak mérlegelésére kéri fel a Bizottságot, hogy az egyezmény jövőbeli felülvizsgálataiba bele lehetne-e foglalni egy ilyen mechanizmust;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyezmény szövege nem irányoz elő semmilyen jövőbeli felülvizsgálati eljárást; úgy véli, hogy egy ilyen összetett és messze ható eszközt, mint ez az egyezmény, megfelelő idő elteltével érdemes felülvizsgálni; ezért kéri a Bizottságot, hogy az egyezményhez irányozzon elő felülvizsgálati záradékot;

9.  kiemeli annak jelentőségét, hogy az egyezményt a lehető legsürgősebben kísérje az egyezmény részes feleire alkalmazandó származási szabályok felülvizsgálata, valamint hogy e felülvizsgálat oly módon történjen, amely összhangot eredményez a dél-mediterrán országokra vonatkozó származási szabályok és az általános preferenciarendszerre vonatkozóan javasolt új szabályozás között; úgy véli, hogy a kevésbé kedvező származási szabályok aláásnák az egyezményben rejlő teljes potenciált, és hátrányos helyzetet teremtenének a déli szomszédság számára;

10.  komoly aggodalmát fejezi ki egyes cégek által a megszállt területeken előállított termékek exportálása során továbbra is alkalmazott, az EU−Izrael Társulási Megállapodással visszaélő gyakorlat miatt; sajnálatát fejezi ki ezen gyakorlat miatt, és úgy véli, hogy az ellentmondásban áll az EU nemzetközi politikáival és visszaél az Unió belső piacához biztosított jogos preferenciális hozzáférés tág lehetőségeivel; ezért kéri a Bizottságot, hogy állítson össze feketelistát a továbbra is kétes gyakorlatot folytató vállalatokról, és tájékoztassa a tagállamokat;

11.  emlékeztet arra, hogy a Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben hozott ítéletében az Európai Bíróság kimondja, hogy az importáló ország vámhatósága megtagadhatja az EU−Izrael Társulási Megállapodás által biztosított preferenciális bánásmódot az EU-ba exportált olyan termékek esetében, amelyek az Izrael által megszállt területekről származnak, vagy amelyekre vonatkozóan az izraeli hatóságok nem adnak ki a származás tényleges helyének azonosítását lehetővé tévő megfelelő információt;

12.  úgy véli, hogy az egyezmény végrehajtása nem tarthat fenn vagy teremthet olyan helyzetet, amely elősegíti vagy ösztönzi a szabályokkal való ezen visszaélés folytatását; hangsúlyozza, hogy az egyezmény − ahogyan az a bevezető hivatkozások között is szerepel − nem vezethet kedvezőtlenebb helyzethez a szabadkereskedelmi partnerek közötti korábbi kapcsolathoz képest, amely diagonális kumulációt alkalmaz; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európai Parlamenttel, és a két intézmény használja fel politikai akaratát és súlyát azon erőfeszítések támogatása érdekében, hogy megoldást találjanak a belső piaccal való ezen visszaélésre; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő új javaslatokat e kérdés következetesebb megoldására;

13.  megjegyzi, hogy az EU és az EFTA tagállamainak mindegyike a területi kérdéssel foglalkozó technikai megállapodást kötött Izraellel, amely korlátozott mértékben ugyan, de némi megoldással szolgál; úgy véli, hogy az ilyen technikai megállapodások nem jelentenek kielégítő megoldást; rámutat ezenkívül arra, hogy ezek a technikai megállapodások nem kötik a regionális egyezmény egyéb feleit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a regionális egyezmény olyan esetek elterjedését hozhatja magával, amelyek során a szerződő felek nehézségekkel szembesülnek az EU-val kötött megállapodásoknak megfelelő kumuláció biztosítása terén, a saját területükön az Izraellel kötött megállapodásaiknak megfelelően importált termékekkel való munka, illetve azok feldolgozása esetén;

14.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és szükség esetén tárgyalja újra a technikai megállapodást azzal a céllal, hogy azt hatékonyabbá és egyszerűbbé tegye; kéri a Bizottságot, hogy keressen olyan megoldást, amely az azon harmadik felektől importált árukra is alkalmazandó lenne, amelyek a saját területükön végzett munkát vagy feldolgozást az Izraellel való megállapodásaik keretében importált anyagokkal kumulálják; annak szorgalmazását kéri a Bizottságtól, hogy a regionális egyezmény minden jövőbeli felülvizsgálatába vegyenek bele a területi elv valamennyi szerződő fél általi egységes alkalmazását eredményező rendelkezéseket;

15.  megjegyzi, hogy az egyrészt az EU és Izrael, másrészt az EFTA és Izrael között jelenleg érvényben lévő technikai megállapodás által előírt eljárásoknak megfelelően az izraeli vámhatóságok már alkalmazzák az Izrael által megszállt területeken folytatott termelő tevékenység, illetve Izrael Állam nemzetközileg elismert területén folytatott termelő tevékenység közötti különbségtételt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek az eljárások nem rendelkeznek az izraeli hatóságok és exportőrök által tett különbségtétel eredményének közléséről, hogy lehetővé tegye az EU vámhatóságai számára, hogy pontosan, egyszerűen és hatékonyan alkalmazhassák ugyanazt a különbségtételt; felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamok vámhatóságaival annak érdekében, hogy megoldást találjanak arra, hogy e technikai megállapodást egyszerű, hatékony és megbízható mechanizmussá alakítsák;

16.  úgy véli, hogy egyszerű, hatékony és megbízható mechanizmusról kell megállapodni Izraellel a jelenlegi technikai megállapodás helyett, amelyeknek megfelelően az izraeli exportőrök és vámhatóságok ugyanazokat a megkülönböztetéseket alkalmazzák, és egyértelműen és megfelelően jelzik, amikor a termékek származó helyzetét az 1967-ben izraeli fennhatóság alá került területeken végzett termelő tevékenység alapján állapítják meg;

17.  annak biztosítására szólítja fel a tagállamokat, hogy vámhatóságaik a regionális egyezményben foglalt diagonális kumulációnak megfelelően az EU-ba érkező kumulált Izraeli termékekre vonatkozóan hatékonyan alkalmazzák a technikai megállapodást és az Európai Bíróság ítéletének szellemében járjanak el; meggyőződése, hogy a Bizottságnak vezető szerepet kell vállalnia az ilyen egész EU-ra kiterjedő erőfeszítések koordinálásában, és lépéseket kell tennie, hogy az egyes uniós tagállamok vámhatóságai körében tudatosítsa, hogyan kell alkalmazni a technikai megállapodást az izraeli kumulált termékekre; meggyőződése, hogy a preferenciarendszerrel való visszaélés elkerülése érdekében az EU vámhatóságainak hatékonyabban kell ellenőrizniük a technikai megállapodás alkalmazását;

18.  mivel az egyezmény szövegében nincs ilyen rendelkezés, kéri a Bizottságot, hogy 3 év elteltével végezzen hatásvizsgálatot, amely értékeli többek között az egyezmény elfogadása révén elért előnyöket és az egyezményben foglalt kumulációnak egyes fent említett vállalatok által követett gyakorlatra tett hatását;

19.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az új pán-euromediterrán egyezmény által leegyszerűsített kumuláció jelentette lehetőségekkel kapcsolatos tudatosságot, különösen a dél-mediterrán országok vállalkozásai körében; támogatja a Bizottságot az effajta figyelemfelkeltő kezdeményezések megtételében;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt aláíró felek kormányának és parlamentjének, valamint az Unió a Mediterrán Térségért parlamenti közgyűlés elnökének.

(1) HL C 272. E, 2006.11.9., 570. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 35. o.
(3) HL L 97., 1998.3.30., 2. o.
(4) HL L 147., 2000.6.21., 3. o.
(5) HL L 70., 2000.3.18., 2. o.
(6) HL L 129., 2002.5.15., 3. o.
(7) HL L 304., 2004.9.30., 39. o.
(8) HL L 143., 2006.5.30., 2. o.
(9) HL L 265., 2005.10.10., 2. o.
(10) HL L 187., 1997.7.16., 3. o.
(11) HL C 301. E, 2007.12.13., 210. o.
(12) HL C 20., 2005.01.25., 2. o.
(13) HL C 156., 2011.05.26., 3. o.
(14) HL L 53., 1997.02.22., 2. o.

Utolsó frissítés: 2013. július 22.Jogi nyilatkozat