Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2069(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0383/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0383/2012

Viták :

PV 11/12/2012 - 17
CRE 11/12/2012 - 17

Szavazatok :

PV 12/12/2012 - 7.18
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0500

Elfogadott szövegek
PDF 278kWORD 257k
2012. december 12., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2010-2011)
P7_TA(2012)0500A7-0383/2012

Az Európai Parlament 2012. december 12-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2010–2011) (2011/2069(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés preambulumára, nevezetesen a második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdéseire,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdésére, valamint 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2000. december 7-i, 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett Alapjogi Chartájára („a Charta”),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ 1949. évi, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciója kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezményére,

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelvre,(1)

–  tekintettel az Unióban az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2010. és 2011. évi bizottsági jelentésekre (COM(2011)0160 és COM(2012)0169) és az ezeket kísérő munkadokumentumokra,

–  tekintettel a „2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című bizottsági közleményre (COM(2010)0603),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló bizottsági stratégiára (COM(2010)0573) és az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembevételére vonatkozó gyakorlati útmutatásra (SEC(2011)0567),

–  tekintettel a stockholmi programra (A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa),(2)

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának végrehajtására irányuló tanácsi intézkedésekről és kezdeményezésekről szóló, 2011. május 23-án az Általános Ügyek Tanácsának 3092. brüsszeli ülésén elfogadott tanácsi következtetésekre és a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló tanácsi iránymutatásra,(3)

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című (COM(2011)0173) és a „Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése” című (COM(2012)0226) bizottsági közleményekre,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményekre, amelyeknek a tagállamok részes felei, az Európa Tanács egyezményeire és ajánlásaira, az Európa Tanács szervei által készített jelentésekre, különösen a Parlamenti Közgyűlés és az emberi jogi biztos által az emberi jogok helyzetéről készített jelentésekre, valamint a szakosodott ellenőrző és igazságügyi hatóságok határozataira, iránymutatásaira és ítéleteire,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB), valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) határozataira és ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a nemzeti alkotmánybíróságok ítélkezési gyakorlatára, amely a Chartát a nemzeti jog értelmezésekor is hivatkozási alapnak tekinti,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) tevékenységeire, éves jelentéseire és tanulmányaira,

–  tekintettel nem kormányzati szervezetek emberi jogokról szóló jelentéseire és tanulmányaira, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által kért vonatkozó tanulmányokra,

–  tekintettel az alapvető jogokról és emberi jogokról szóló állásfoglalásaira, különösen „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás” című, 2010. december 15-i állásfoglalásra,(4)

–  tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló, 2005. június 8-i állásfoglalására,(5)

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására,(6)

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A7-0383/2012),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke értelmében az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a nemek közötti egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség, a szolidaritás, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásának oszthatatlan és egyetemes értékközösségén alapul, ami az Európai Unió területén élő valamennyi személyre, így többek között a kisebbségekhez tartozókra, a hontalan személyekre és azokra is vonatkozik, akik ideiglenesen vagy jogszerűtlenül tartózkodnak az Európai Unió területén; mivel a tagállamok osztoznak ezeken az értékeken, egy olyan társadalomban, ahol a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazság, a szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség érvényesül;

B.  mivel ezen értékek tiszteletben tartása és előmozdítása az európai uniós identitás alapvető eleme, valamint az uniós taggá válás és a tagok kiváltságai maradéktalan megőrzésének feltétele;

C.  mivel az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése megerősíti, hogy az EJEE-ben garantált és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő alapvető jogok az Unió jogának általános alapelveit képezik;

D.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a Charta az EUSZ 6. cikkének értelmében ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, és az EU intézményei, szervei és hivatalai, valamint az uniós jog végrehajtása tekintetében a tagállamok számára is kötelező erejűvé vált; mivel a Charta az értékekből és elvekből konkrét és érvényesíthető jogokat hozott létre;

E.  mivel az EU-nak az EJEE-hez történő, az EUSZ által előírt csatlakozása lehetővé fogja tenni, hogy az EU jogi aktusai az Emberi Jogok Európai Bíróságának felülvizsgálata alá tartozzanak, ami nagyobb mértékű elszámoltathatóságot teremt az EU vonatkozásában és megszilárdítja az egyének igazságszolgáltatáshoz való jogát;

F.  mivel a jogok hatékony biztosításának és előmozdításának az összes uniós politika – beleértve azok külső dimenzióját – átfogó célkitűzését kell képeznie, és mivel a védelemmel, az előmozdítással és a végrehajtással kapcsolatos kötelesség betartása nem követel új kompetenciákat az EU szempontjából, hanem inkább proaktív intézményi kötelezettségvállalást tesz szükségessé az emberi jogok terén, előmozdítva és megerősítve az alapvető jogok valódi kultúráját az uniós intézményekben és a tagállamokban; mivel az EU-nak elő kell segítenie a következetes emberi jogi politikát és egy olyan mechanizmus létrehozását, amely az uniós struktúrán belül egyesíti az alapvető jogokkal foglalkozó különböző szereplőket;

G.  mivel a polgárok kizárólag az alapvető értékek és elvek – például a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a média szabadsága és a megkülönböztetésmentesség – tiszteletben tartása esetén élhetnek maradéktalanul a jogaikkal;

H.  mivel az alapvető jogok és az érvényesítésük közötti szakadék aláássa az EU és tagállamai hitelességét, valamint az emberi jogok tényleges tiszteletben tartását és előmozdítását a saját területén és világszerte;

I.  mivel a tagjelölt országokra vonatkozó, a koppenhágai kritériumok szerinti követelmények az EUSZ 2. cikke értelmében a csatlakozást követően is alkalmazandók a tagállamokra, és mivel ennek fényében valamennyi tagállam esetében folyamatosan vizsgálni kell, hogy továbbra is megfelelnek-e az alapvető jogok, a demokratikus intézmények és a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos alapvető uniós értékeknek;

J.  mivel az alapvető jogok hatékony védelme és előmozdítása megköveteli a tagállamoktól, hogy a szolidaritás és a többi tagállammal való őszinte együttműködés szellemében fogadják el, hogy az EU ellenőrzi az uniós értékek tiszteletben tartását a jogalkotásukban, politikáikban és gyakorlataikban;

K.  mivel az EUSZ 2. cikkével együtt az EUSZ 7. cikke hatáskört biztosít az uniós intézmények számára, hogy megvizsgálják, hogy az adott tagállamban megsértik-e az olyan közös értékeket, mint például az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság, valamint hogy az emberi jogi visszaélések megelőzése és a jogorvoslat biztosítása érdekében az érintett országokkal felvegyék a politikai kapcsolatot;

L.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA), az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) és a Világbanknak a romák helyzetéről szóló, 2012. májusi közös tanulmánya megállapítja, hogy a romákat Európa-szerte megkülönbözetés éri, valamint hogy helyzetük rosszabb, mint a hasonló helyzetben lévő nem-romáké; mivel az uniós tagállamokban a romákkal szembeni megkülönböztetés és növekvő erőszak a lappangó romaellenes hozzáállásra vezethető vissza;

M. mivel a jelenlegi gazdasági válság próbára teszi a szolidaritás elvét, amely az EU történelmének és identitásának lényeges elemét alkotja, valamint olyan alapvető kötelék, amely az uniós polgárokat ugyanazon politikai közösség tagjaiként kapcsolja össze(7) ;
N. mivel a szociális és gazdasági jogok a Charta alapvető elemei, és ennek megfelelő elismerésben kell részesülniük az alapvető jogok unióbeli helyzetéről készülő bárminemű elemzésben;
Általános ajánlások

1.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul vállalják a felelősséget az EU alapvető jogokkal kapcsolatos megbízatásának és hatásköreinek helyes és teljes körű alkalmazása tekintetében, mind a Charta, mind pedig a Szerződések alapvető jogokkal és polgári jogokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó cikkei – különösen az EUSZ 2., 6. és 7. cikke – alapján; úgy véli, hogy ez az egyetlen mód annak biztosítására, hogy az Európai Unió eszközökkel rendelkezzen arra – amint azt más közös érdekű és jelentőségű területeken, például a gazdasági és költségvetési kérdésekben tette –, hogy kezelje a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos, az EU-t és tagállamait érintő válságot és feszültségeket; felhív az európai mechanizmusok sürgős megerősítésére annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unióban tiszteletben tartsák a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

2.  noha üdvözli a Bizottság annak biztosítására irányuló lépéseit, hogy a jogalkotási javaslatok megfeleljenek a Chartának, megjegyzi, hogy ezért a következőkben is tenni kell, mivel továbbra is születnek olyan javaslatok, amelyek egyáltalán nem vagy nem megfelelően veszik figyelembe a javasolt intézkedések alapvető jogokra gyakorolt hatását; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket a javaslatai Chartának való megfelelésének hatékonyabb ellenőrzésére, és ennek keretében többek között biztosítsa a megfelelő szakértelmet az összes bizottsági szolgálat esetében;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az uniós jog végrehajtásáról szóló bizottsági értékelő jelentések, valamint az uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló éves bizottsági jelentések következetesen figyelembe vegyék az uniós jogszabályok és azok tagállami végrehajtása által az alapvető jogokra gyakorolt hatást; javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja felül a meglévő hatásvizsgálati iránymutatást, hogy még inkább előtérbe helyezze az emberi jogi szempontokat, a normák – ENSZ és az Európa Tanács emberi jogi eszközeinek figyelembevétele céljából történő – kiszélesítése révén;

4.  üdvözli a Bizottság igazságszolgáltatásra, jogállamiságra, demokráciára és alapvető jogokra vonatkozó, az európai szemeszterben részt vevő összes tagállamra kiterjedő állandó eredménytábla létrehozására irányuló javaslatát; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket teljes mértékben vonják be a folyamatba, és hogy az eredménytáblát rendszeresen mutassák be az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának, amely elvégzi annak értékelését és nyomon követését;

5.  felhívja a Tanácsot, hogy biztosítsa az arra irányuló kötelezettségvállalásának hatékony végrehajtását, amelynek értelmében ellenőrzi, hogy a bizottsági javaslatok általa javasolt módosításai és a saját kezdeményezésére előterjesztett javaslatok megfelelnek-e a Chartának; emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak is biztosítaniuk kell a Charta rendelkezéseinek teljes körű alkalmazását az uniós jogszabályok végrehajtása során;

6.  felhívja a Bizottságot – és a Tanácsot, amennyiben jogszabályt kezdeményez –, hogy a hatásvizsgálatok elkészítése során vegyen igénybe független külső szakértői vizsgálatot, különösen az Alapjogi Ügynökség részéről;

7.  kedvezően ítéli meg a Bizottság, az európai ombudsman és más szervek által annak érdekében tett intézkedéseket, hogy a polgárok tájékozottabbak legyenek az Alapjogi Charta szerinti jogaik gyakorlásával kapcsolatban; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is szolgáltasson információt a polgárok számára, és hogy értékelje az információnyújtás eredményeit;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Parlament alapvető szerepet játszik az uniós jogszabályok kidolgozásának és végrehajtásának felügyeletében és ellenőrzésében, következésképpen a Parlamentnek is meg kell erősítenie és következetesebbé kell tennie a jogalkotási folyamat során vizsgált jogalkotási javaslatokkal és módosításokkal összefüggő, alapvető jogokra vonatkozó független hatásvizsgálatát;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést az alapvető jogok helyzetéről az EU-ban, többek között az EUSZ 2. és 6. cikke és a Charta alapján; úgy véli, hogy egy ilyen jelentésnek ki kell terjednie a tagállamokban tapasztalható helyzet vizsgálatára, többek között a nemzetközi szervezeteknek, a nem kormányzati szervezeteknek, az EP-nek és a polgároknak az alapvető jogok, a jogállamiság és a demokrácia megsértésével kapcsolatos aggályai alapján; kéri, hogy a jelentés foglalkozzon az emberi jogoknak az Unióban és tagállamaiban történő végrehajtásával, védelmével, előmozdításával és tiszteletben tartásával a Chartában, az EJEE-ben és az alapvető jogokra vonatkozó nemzetközi szerződésekben említettek szerint, továbbá tartalmazzon egyedi ajánlásokat; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak egyrészt a Szerződések és a Charta őreként, másrészt az EUSZ 2., 6. és 7. cikke alapján kötelessége e feladat elvégzése;

10.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Charta végrehajtásáról szóló jelentése kiegyensúlyozottabb és önkritikusabb elemzést alkalmazzon, hogy az ne csupán a kedvező fejleményeket foglalja magában, hanem annak vizsgálatát is, hogy a jövőben hol erősíthetné megközelítését;

11.  sajnálja, hogy a Bizottság által az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról készített 2010. és 2011. évi jelentés nem emelte ki a szociális és gazdasági jogokat, különös tekintettel arra, hogy a jelenlegi gazdasági válságban még fontosabb lenne e jogok érvényesülése;

12.  kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a Charta alkalmazásáról szóló jelentés foglalkozzon a szociális és gazdasági jogok unióbeli helyzetével, és különösen azzal, hogy e jogokat miként hajtják végre a tagállamokban;

13.  javasolja, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács közösen és hivatalosan ismerje el, hogy az uniós jog részeként tevőleges kötelezettségek állnak fenn az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozóan; kiemeli, hogy az alapvető szabadságok és jogok védelme különböző (nemzetközi, európai, nemzeti, regionális és helyi) szintű intézkedéseket foglal magában, és hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok, valamint az emberi jogi szervezetek szerepét e téren; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy javítsák az alapvető jogokkal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalommal a jogalkotást megelőzően és a jogalkotási eljárások során folytatott együttműködésüket;

14.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a közelgő többéves pénzügyi keretben a civil szervezeteknek minden szinten megfelelő mértékű finanszírozást biztosítsanak az alapvető jogokkal és a megkülönböztetés-ellenességgel foglalkozó programok számára;

15.  felhívja a Tanácsot, hogy az emberi jogok helyzete a világban című éves jelentéseibe foglalja bele a tagállamokban tapasztalható helyzet elemzését, figyelembe véve az EJEB ítéleteinek érvényesítése, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat ennek megfelelő kiigazítása érdekében megteendő intézkedéseket is;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU Chartájában ismertetett jogok megfelelő figyelembevételével vizsgálja felül az uniós jogi vívmányokat; úgy véli, hogy a gazdasági szabadságok és az alapvető jogok közötti lehetséges feszültségekkel már jogalkotási szinten foglalkoznia kell, és nem csupán az uniós igazságszolgáltatásnak;

17.  felhívja a Bizottságot a korábban a harmadik pillérbe tartozó terület (a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés) Charta fényében történő felülvizsgálatára; emlékeztet a stockholmi programról szóló, 2009. november 25-i állásfoglalásában(8) tett ajánlására, amelyben kéri e jogszabály következetes felülvizsgálatát, és emlékezteti a Bizottságot, hogy 2014. december 1-jén az összes, teljesen más alkotmányos keretek között elfogadott jogszabályt lényegében alkalmazni kell az EU-ban, és ez helytelenül ki fog hatni az EU joghatósága alá tartozó személyek jogaira;

18.  Sajnálatát fejezi ki a következők miatt:

   az európai polgárok alapvető jogait és érdekeit érintő esetekben nincs átlátható párbeszéd a Bizottság és a tagállamok között; úgy véli, hogy az uniós jog átültetése terén az átláthatóság ilyen hiánya ellentétes az átláthatóságra vonatkozó uniós szabályokkal és a jogbiztonság elvével, rendkívüli károkat okoz más uniós tagállamoknak, az uniós polgároknak, valamint a többi intézménynek, különösen akkor, amikor a polgárok szociális és gazdasági jogai forognak kockán; üdvözli a Bizottság által a belső piac megvalósítása tekintetében a tagállamokban megfigyelhető cselekvés vagy tétlenség átláthatóságának fokozása érdekében bejelentett kezdeményezéseket, és úgy véli, hogy a fiskális politika tekintetében bejelentett átláthatóságot még tovább kell fokozni, ha az alapvető jogokról van szó;
   az átláthatóság hiánya az uniós szerveken belül, ami megnehezíti annak pontos értékelését, hogy azok eleget tesznek-e az átláthatóság, a jó közigazgatás, a személyes adatok védelme és a megkülönböztetésmentesség, valamint a szükségesség és az arányosság elveinek; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság továbbra sem mutat érdeklődést egy olyan jogi keret iránt, amely nyitott, független és hatékony igazgatást biztosít, amint azt a Charta 41. cikke és az EUMSZ 298. cikke előírja;
   az átláthatóság és a nyitottság, valamint az alapvető jogok és a demokratikus és parlamenti felügyelet megfelelő tiszteletének, védelmének és előmozdításának hiánya a nemzetközi tárgyalások során, aminek következtében a Parlament elutasított olyan nemzetközi megállapodásokat, mint például az ACTA, ami arra fogja késztetni az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy változtassák meg jelenlegi gyakorlataikat és tartsák tiszteletben a polgárok jogait;

19.  nagyobb átláthatóságot javasol a Bizottságnak a tagállamokkal folytatott párbeszéde, valamint az uniós ügynökségek munkája során, ha az európai polgárok alapvető jogai vagy érdekei forognak kockán;

20.  felhív az „európai alapjogi szakpolitikai ciklus” elindítására, amely többéves és éves alapon részletezi az elérendő célkitűzéseket és a megoldandó problémákat; úgy véli, hogy e ciklusnak elő kell irányoznia az intézmények, az FRA, valamint a tagállamok közötti együttműködés kereteit, azáltal, hogy elkerülik az átfedéseket, építenek egymás jelentéseire, közös intézkedéseket tesznek, és a nem kormányzati szervezetek, a polgárok, a nemzeti parlamentek stb. részvételével közös rendezvényeket szerveznek;

21.  javasolja, hogy hozzanak lépéseket az EU-ban az alapvető jogokkal kapcsolatos folyamatos információ-megosztási csatornák biztosítására az illetékes szervek között és az uniós intézményeken és hivatalokon belül, valamint rendezzenek éves intézményközi fórumot az alapvető jogok Unión belüli helyzete értékelésének megvitatása céljából; úgy véli, hogy egy ilyen fórumnak a Parlament alapvető jogokról és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség fejlesztéséről szóló éves vitájának előkészítő lépését kell alkotnia; úgy véli, hogy ennek az intézményközi fórumnak a Bizottság, a Tanács alapvető jogokkal, polgári jogokkal és a személyek szabad mozgásával foglalkozó munkacsoportjának (FREMP), a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, Petíciós Bizottsága, Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága, Regionális Fejlesztési Bizottsága, valamint az európai ombudsman, az Alapjogi Ügynökség, az Eurofound és az európai adatvédelmi biztos képviselőit kell tömörítenie;

22.  ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy növeljék szerepüket az Unió tevékenységének és az uniós jog nemzeti végrehajtásának emberi jogi szempontú ellenőrzése terén, és felkéri őket, hogy rendszeres időszakonként tartsanak üléseket, amelyek a Charta és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának végrehajtása céljából kidolgozandó stratégiákra helyezik a hangsúlyt;

23.  sajnálja, hogy az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozása késedelmet szenved; kéri a Tanácsot, hogy az EUMSZ 265. cikkében foglalt feltételek szerint járjon el az EU EJEE-hez történő csatlakozására irányuló eljárások lezárása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb zárja le az eljárást, valamint a tagállamokat, hogy mihamarabb indítsák el az EJEE-hez történő csatlakozásra vonatkozó ratifikációs eljárásaikat, mivel ez további mechanizmust biztosít az uniós polgárok emberi jogainak érvényesítéséhez;

24.  úgy véli, hogy még az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozására vonatkozó tárgyalások lezárását megelőzően az EU-nak és tagállamainak közös érdekű ügynek kellene tekinteniük a strasbourgi ítélkezési gyakorlat tagállamok általi átültetését;

25.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak létre kell hoznia egy mechanizmust annak biztosítására, hogy az EU és tagállamai tartsák tiszteletben, hajtsák végre és ültessék át az EJEB ítélkezési gyakorlatát, mivel ez közös érdekű kérdés és az alapvető jogoknak az Unión belüli tiszteletben tartásával kapcsolatos kötelezettség;

26.  emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamnak teljesítenie kell a szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartása terén vállalt kötelezettségeit; megállapítja, hogy az emberi jogok védelmére és előmozdítására irányuló nemzetközi egyezményekben való részvétel csak erősítheti az alapvető jogok védelmét az EU-n belül, és örvendetesnek tartja, hogy az Unió csatlakozott a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményhez és csatlakozni fog az EJEE-hez; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az Unió egyéb nemzetközi emberi jogi egyezmények – például a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény – részes fele legyen;

27.  súlyosan aggasztja néhány tagállamban a demokrácia, a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszere, a média és az alapvető jogok helyzete, és különösen a hatalmon lévők azon gyakorlata, hogy a képességek, a tapasztalat és a függetlenség helyett pusztán pártpolitikai szempontok alapján választanak ki, neveznek ki vagy mentenek fel független tisztségeket betöltő személyeket olyan testületekben, mint az alkotmánybíróság, a bírói kar, a közszolgálati műsorszolgáltatók és a médiaszabályozó hatóságok, illetve az ombudsmani vagy biztosi hivatalok;

28.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság erélytelen választ adott az alapvető jogok megsértésének konkrét eseteire, valamint a demokratikus fékek és ellensúlyok és a jogállamiság tagállamokban tapasztalt gyengülésére, és felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal tárgyalás útján történő megegyezésre irányuló törekvések helyett gondoskodjon arról, hogy a jogsértési eljárások biztosítsák az emberi jogok hatékony védelmét;

29.  úgy véli, hogy a csatlakozási feltételek hitelességének megőrzéséhez a tagállamok esetében is meg kell vizsgálni, hogy továbbra is megfelelnek-e az EU alapvető értékeinek, valamint teljesítik-e a demokratikus intézmények működésével és a jogállamisággal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogsértési eljárások biztosítsák az alapvető jogok hatékony védelmét, valamint arra, hogy kezdeményezzen tárgyilagos vizsgálatokat és indítson jogsértési eljárást, amennyiben alaposan indokolt – ezáltal elkerülve a kettős mérce alkalmazását –, valahányszor valamely tagállam az uniós jog végrehajtása során megsérti a Chartában foglalt jogokat;

30.  emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, amelynek értelmében kiemelten fogja kezelni az elvi kérdéseket érintő jogsértéseket, valamint azokat, amelyek különösen súlyos kedvezőtlen következményekkel járnak a polgárok számára(9) ;

31.  ennélfogva felhívja a Bizottságot, hogy tegye naprakésszé 2003. évi közleményét (COM(2003)0606), és megismétli a hozzá intézett felhívását, hogy 2012 vége előtt adjon ki részletes javaslatot egy áttekinthető ellenőrző mechanizmusra, korai előrejelző rendszerre és – a Parlament korábbi kérésének megfelelően – „befagyasztási eljárásra” vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok az uniós intézmények kérésére függesszék fel jogszabályok elfogadását, amennyiben fennáll a gyanúja annak, hogy azok figyelmen kívül hagyják az alapvető jogokat vagy ellentétesek az Unió jogrendjével, együttműködve különösen a párizsi elveknek megfelelően létrehozott nemzeti alapjogi szervekkel és az EUSZ 2., 6. és 7. cikkének és az EUMSZ 258. cikkének rendelkezéseire építve;

32.  kiemeli, hogy elkötelezett aziránt, hogy hatáskörét arra használja, hogy az emberi jogokért kiálljon különösen annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogi aktusok tiszteletben tartják, védik, előmozdítják és teljesítik az emberi jogokat;

33.  felhív az EUB és a Törvényszék eljárási szabályzatának felülvizsgálatára a harmadik felek – különösen az emberi jogi nem kormányzati szervezetek – általi beavatkozások elősegítése érdekében;

34.  felhív arra, hogy valamennyi tagállamban hozzanak létre megfelelő nemzeti emberi jogi intézményeket, valamint hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik az e szervek közötti hálózatépítést Unió-szerte az FRA támogatásával; felkéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy fejlesszék az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervek, az adatvédelmi hatóságok, a nemzeti emberi jogi intézmények és az FRA – mint az emberi jogokért a bíróság előtt kiálló szervek – kapacitását;

35.  szorosabb együttműködésre hív fel az uniós intézmények és más nemzetközi szervek – különösen az Európa Tanács és annak Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága (Velencei Bizottság) – között, valamint felszólít e szervek szakértelmének hasznosítására a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveinek védelmezése során; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásának javítása, a panaszok nyomon követése és az összes szabálytalanság orvoslása érdekében szorosabban működjenek együtt többek között az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel;

36.  sajnálatosnak tartja a médiaszabadság helyzetének több tagállamban tapasztalható súlyosbodását; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a médiaszabadságot és a médiapluralizmust, a Bizottságot pedig arra, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket ezek ellenőrzése és érvényesítése céljából; üdvözli az Európai Parlament arra irányuló kezdeményezését, hogy jelentést készít a médiaszabadságra Unió-szerte vonatkozó normákról;

37.  aggodalmát fejezi ki a médiaszabadság és a médiapluralizmus, és különösen a sajtószabadság és -pluralizmus helyzetének – többek között a jelenlegi gazdasági válság eredményeképpen – az Unióban bekövetkező romlása miatt; elítéli egyes újságírók munkakörülményeit és az eléjük gördített akadályokat, különösen abban az esetben, amikor tüntetésekről tudósítanak; különös aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok megpróbálják kétségbe vonni az újságírók forrásainak védelmét, valamint az oknyomozó újságíróknak a hatalomhoz közel álló körök vizsgálatára irányuló tevékenységét; különösen sajnálja, hogy a Bizottság elutasította, hogy a Charta 11. cikkével összhangban jogalkotási javaslatot dolgozzon ki a médiaszabadság és a médiapluralizmus védelmére;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy bízza meg az FRA-t azzal a feladattal, hogy évente jelentést tegyen közzé a médiaszabadság és -pluralizmus helyzetéről az Európai Unióban;

39.  üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa állásfoglalást fogadott el az internethez fűződő jogok elismeréséről, különös tekintettel a hálózathoz való hozzáférésre és a véleménynyilvánítás szabadságára; kiemeli „az emberi jogok – többek között az interneten és más technológiákon keresztül történő véleménynyilvánítás szabadságához való jog – előmozdításának, védelmének és gyakorlásának” elősegítésére irányuló igényt, hozzátéve, hogy ezeket a jogokat a határokra és médiára való tekintet nélkül tiszteletben kell tartani; felkéri az Uniót és a tagállamokat, hogy ezt az állásfoglalást alkalmazzák a nemzeti jogrendszerükben is, valamint biztosítsák annak nemzetközi szintű népszerűsítését;

40.  ismét felhívja a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződéssel és a Chartával összhangban a 2014. december 1-jei határidő előtt mielőbb vizsgálja felül a rendőrségi és büntetőügyekkel kapcsolatos uniós vívmányokat;

41.  a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséghez kapcsolódó politikák parlamenti értékelésére hív fel, amelynek érdekében állandó kapcsolatot kell kialakítani az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, a Tanács alapvető jogokkal, polgári jogokkal és a személyek szabad mozgásával foglalkozó munkacsoportja (FREMP) és a nemzeti parlamentek alapvető jogokkal foglalkozó bizottságai között, hogy lehetővé váljon a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok vizsgálata;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy – az eddigiekkel ellentétben – megfelelően teljesítsék a nemzetközi jog szerinti, arra irányuló kötelezettségüket, hogy a CIA terrorizmusellenes programjával folytatott együttműködés során elkövetett súlyos emberi jogi visszaéléseket kivizsgálják, az emberkereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet megerősítsék, valamint teljes körű jogorvoslatot biztosítsanak az áldozatok számára;

43.  kéri az uniós intézményektől annak biztosítását, hogy az alapvető jogokat érintő bármilyen jogalkotási javaslatról egyeztessenek az FRA-val, és tartsák tiszteletben az FRA függetlenségét és hatásköreit;

44.  hangsúlyozza, hogy ki kell szélesíteni az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének megbízatását, hogy az magában foglalja az EUSZ 2. cikke tagállamok általi betartásának rendszeres nyomon követését, valamint a ténymegállapításokról szóló éves jelentések közzétételét és az Európai Parlamentnek való bemutatását;

45.  Elfogadhatatlannak tartja, hogy:

   az Európai Unió egyetlen közvetlenül megválasztott intézményeként és a legtöbb uniós szakpolitika társjogalkotójaként a Parlament nem kapott engedélyt az FRA többéves keretében foglalt tematikus területek meghatározására;
   a rendes uniós szakpolitikává avatott, büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés, valamint a Charta alapvető elemeit képező szociális és gazdasági jogok továbbra sem szerepelnek határozott formában az FRA megbízatásában; felkéri a Tanácsot, hogy az említett kérdéseket emelje be az FRA következő többéves keretébe;

46.  rámutat az FRA jelenlegi megbízatásával kapcsolatos hiányosságokra, különösen a tagállamok közötti összehasonlító értékelések csekély számára, valamint az emberi jogok, jogállamiság és demokrácia terén a tagállamokban tapasztalható általános helyzet értékelésének hiányára;

47.  rámutat arra, hogy a nemzeti emberi jogi intézményekről szóló párizsi elveket mintául kell felhasználni a nemzeti intézmények és az FRA reformjához, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Parlamenttel együttműködésben rendes jogalkotási eljárás keretében haladéktalanul vizsgálják felül az FRA alapító rendeletét, annak érdekében, hogy az FRA feladatköre lefedje az EUSZ 2., 6. és 7. cikkének teljes hatókörét, különös tekintettel az Európai Alapjogi Charta uniós intézmények, ügynökségek, hivatalok és szervek általi végrehajtására, valamint a tagállamok tevékenységeire; úgy véli, hogy az FRA függetlenségét, jogköreit és hatásköreit meg kell erősíteni; úgy véli, hogy az FRA tudományos bizottságának és a FRANET hálózatnak évente be kellene nyújtania az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek számára egy tematikus és koncentráltabb jelentést, amely értékeli az uniós tagállamokban tapasztalható helyzetet, ahogyan azt 2006-ig az alapvető jogok szakértőinek korábbi hálózata tette; felszólítja az FRA-t, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az EUMSZ 15. cikkét azáltal, hogy nyilvánossá teszi az eljárásait és nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartás révén hozzáférést biztosít a dokumentumaihoz, amint azt az 1049/2001/EK rendelet előírja;

48.  aggasztónak tartja az egyes tagállamok számára biztosított, úgynevezett „kívülmaradási” lehetőséget, ez ugyanis érintheti állampolgáraik jogait, akik így a többi uniós polgárnál fokozottabban ki vannak téve a hátrányos megkülönböztetésnek, és emlékeztet arra, hogy az EB ítélkezési gyakorlata szerint a „kívülmaradási” lehetőség nem arra szolgál, hogy mentesítse a tagállamokat a Charta rendelkezéseinek teljesítésére vonatkozó kötelezettség alól, vagy hogy a tagállamok bíróságait megakadályozza az említett rendelkezések betartásának biztosításában;

49.  hangsúlyozza, hogy a személyeknek a Chartában szereplő jogaikról való tájékoztatásán túlmenően a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az egyének tisztában legyenek azzal, hogyan gyakorolják az igazságszolgáltatáshoz való jogukat, és hogyan érvényesítsék jogaikat a megfelelő fórumokon; úgy véli, hogy például a belső piac számára sikeresen kifejlesztettekhez (SOLVIT) hasonló informális hálózatokat kell létrehozni nemzeti és regionális szinten azon személyek (például migránsok, menedékkérők, kiszolgáltatottak) számára történő segítségnyújtás és tanácsadás céljából, akik esetében fennáll a jogaik megsértésének kockázata; úgy véli, hogy a jogok helyreállítására, valamint a gazdasági és társadalmi integrációra irányuló e támogatási struktúráknak prioritást kell élvezniük a regionális alapokban;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy az alapvető jogok megsértésével összefüggésben a Bizottsággal kapcsolatba lépő polgárokat részletesen tájékoztassa e további és megfelelőbb lehetőségekről, vezessen nyilvántartást az ilyen bejelentésekről, valamint hogy az alapvető jogok uniós helyzetéről és a Charta végrehajtásáról szóló éves jelentéseiben teljes részletességgel számoljon be erről; kiemeli, hogy a polgárokkal folytatott levelezés rendkívül fontos az alapvető jogok EU-ban és tagállamaiban történő esetleges strukturális, módszeres, súlyos megsértésének feltárásában, ennélfogva pedig fontos az EUSZ 2., 6. és 7. cikke Bizottság általi tényleges alkalmazásának biztosításához;

Megkülönböztetés

51.  felhívja a tagállamokat, hogy a megkülönböztetés valamennyi alapjára vonatkozóan gyűjtsenek össze adatokat, és az FRA-val együttműködésben dolgozzanak ki alapjogi mutatókat annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotást és a politikákat elegendő információ birtokában, célzottan alakíthassák ki, különösen a megkülönböztetésmentesség terén és a nemzeti romaintegrációs stratégiákkal összefüggésben;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat felülvizsgálatára, annak érdekében, hogy az az előítéletes bűncselekmények más, többek között a szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy nemi önkifejezésen alapuló formáit is magában foglalja;

53.  sajnálatosnak tartja, hogy nem minden tagállam ültette át megfelelően a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló tanácsi kerethatározatot; felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak eljárást az idegengyűlölet, a rasszizmus, a cigányellenesség és bármely kisebbségi csoport ellen irányuló erőszak és gyűlölet egyéb formái – többek között a gyűlöletbeszéd – okán is; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az előítéletes bűncselekmények – például a fajgyűlölő, idegengyűlölő, antiszemita, iszlámellenes, homofób vagy transzfób szándékú bűncselekmények – szankcionálhatóak legyenek a büntetőjogi rendszerben, valamint hogy e bűncselekményeket megfelelően nyilvántartásba vegyék és ténylegesen kivizsgálják, az elkövetők ellen indítsanak eljárást és büntessék meg őket, az áldozatok számára pedig biztosítsanak megfelelő segítségnyújtást, védelmet és kártérítést; emlékeztet arra, hogy e kerethatározat 2014. december 1-jén teljes mértékben alkalmazandó lesz;

54.  hangsúlyozza, hogy az emberi méltóság és a törvény előtti egyenlőség elve a demokratikus társadalom alapja; sajnálatosnak tartja a megkülönböztetés minden formájával szembeni átfogó védelem kiterjesztéséről szóló horizontális irányelvre irányuló bizottsági javaslattal kapcsolatos tanácsi tárgyalások jelenlegi felfüggesztését; kéri a Tanácsot, hogy az EUMSZ 265. cikke alapján járjon el, és fogadja el az irányelvet;

55.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban az európai polgárok számára a nyelvi alapon történő megkülönböztetéssel szemben is védelmet kell biztosítani;

56.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan panasztételi eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a többszörös megkülönböztetést elszenvedők a diszkrimináció több formájára vonatkozóan egyetlen panaszt nyújthassanak be, figyelembe véve, hogy a többszörös megkülönböztetés különösen a nőkre irányul; úgy véli, hogy támogatni kell az emberi jogokat védelmezők tevékenységét és a társadalom peremére szorult személyek és közösségek általi közös fellépések kidolgozását;

57.  felhívja a tagállamokat, hogy védelmezzék a vallás, illetve meggyőződés szabadságát, beleértve azok szabadságát is, akik egyik valláshoz sem tartoznak, hogy ne érje őket megkülönböztetés amiatt, hogy a vallások számára túlzott kivételeket biztosítanak az egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről szóló jogszabályok alól;

58.  kiemeli, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem terén maradéktalanul figyelembe kell venni a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés sajátosságát;

A kisebbségekhez tartozó személyek védelme

59.  hangsúlyozza, hogy nemzetközi szervezetek ajánlásai alapján rendezni kell a tagállamok területén állandó lakóhellyel rendelkező hontalan személyek helyzetét;

60.   kiemeli a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai tiszteletben tartásának fontosságát; arra ösztönzi azon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy további késedelem nélkül ratifikálják az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményét és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és adott esetben vonják vissza a fenntartásokat és megszorító nyilatkozatokat; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek elleni megkülönböztetés leküzdése érdekében, és dokumentálják a kisebbségek saját nyelvének használatához fűződő joga védelmére irányuló fellépések során elért eredményeket; szorgalmazza, hogy a tagállamok ne különböztessék meg a nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket, valamint hogy biztosítsák, hogy ezek az emberek élvezik a nemzetközi és uniós jog által rájuk ruházott jogokkal;

61.  felhívja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy, valamint az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén tapasztalható, faji és etnikai megkülönböztetéssel; kifejezett aggodalmának ad hangot az értelmetlen bűnbakkeresésnek kedvező gazdasági és társadalmi válság eredményeképp megerősödő, nyíltan rasszista, idegengyűlölő, iszlámellenes és antiszemita politikai pártok megerősödése miatt, amelyek erőszakos gyakorlatát el kell ítélni; aggodalmát fejezi ki a jelenlegi válság idején a hajléktalanokkal szemben elfogadott büntető intézkedések miatt is;

62.  kiemeli, hogy az uniós jog végrehajtásában mutatkozó eltérések és az összetett igazgatási eljárások miatt egyes csoportokat megkülönböztetés ér a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk gyakorlása során felmerülő akadályok formájában; felhívja a Bizottságot, hogy indítson jogsértési eljárást a 2004/38/EK irányelvet megsértő tagállamok ellen;

63.  sajnálja, hogy a roma származású polgárokkal szemben a tagállamok kollektív kiutasítási eljárásokat alkalmaztak, és sajnálja, hogy a Bizottság erre bizonyos esetekben erőtlenül reagált;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének kézzelfogható eredményeit, valamint az egyes tagállamokban elért előrelépést; elismeri az egyes tagállamok által kifejtett erőfeszítéseket, ám mindenek előtt rávilágít a Bizottságnak benyújtott stratégiák többségének hiányosságaira; felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg jobbító javaslatokat a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerében meghatározott célkitűzések tényleges megvalósítása érdekében; felszólít e stratégiák pénzügyi megvalósíthatóságának és fenntarthatóságának, valamint az egyes tagállamokban elért előrelépéseknek az elemzésére a Bizottság Parlament és Tanács számára készített éves jelentésében;

65.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiákat megfelelően végrehajtsák integrált szakpolitikák kidolgozása útján, bevonva az uniós keretrendszer alapján folyó párbeszédbe a helyi hatóságokat, a nem kormányzati szervezeteket és a roma közösségeket; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiáikban bemutatott intézkedések végrehajtása révén hatékonyan lépjenek fel a romák kirekesztése ellen, és hogy roma közösségeket érintő projektek esetén az irányítás, az ellenőrzés és az értékelés tekintetében működjenek együtt a romák képviselőivel, felhasználva a rendelkezésre álló összes uniós pénzügyi forrást;

66.  úgy véli, hogy a romákat érintő megkülönböztetés elleni küzdelembe mindenekelőtt be kell vonni a roma közösséget is, amelynek képviselői közelről ismerik a munkához, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, az egészséghez, a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányát, és ezáltal a legalkalmasabbak arra, hogy megoldást találjanak a helyzet orvoslására;

67.  felszólítja a tagállamokat, hogy hatékony és átlátható lakhatási politikák létrehozásával és a hajléktalanok kriminalizálásának mellőzésével szüntessék meg a romák földrajzi szegregációját, kényszerkilakoltatását és a körükben tapasztalható hajléktalanságot;

68.  felszólítja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés akadályainak felszámolásával kezeljék a romák körében tapasztalható magas szintű munkanélküliséget;

69.  felszólítja a tagállamokat nemzeti oktatási rendszereik reformjára annak érdekében, hogy kezeljék a kisebbségek, köztük a roma gyermekek szükségleteit, és – a számos tagállamban kisebbségi nyelven biztosított oktatás sérelme nélkül – felszámolják a szegregált oktatási rendszereket;

70.  sürgeti a tagállamokat, hogy fogadják el a szükséges jogalkotási módosításokat a sterilizációval kapcsolatban, és az EJEB ítélkezési gyakorlatával összhangban pénzügyileg kártalanítsák a roma és az értelmi fogyatékossággal élő nőkön végzett kényszersterilizáció áldozatait;

71.  megismétli felhívását, hogy a többszörös megkülönböztetés és az etnikai szegregáció elkerülése érdekében hozzanak létre a roma nők társadalmi integrációját szolgáló, célzott megközelítést;

72.  felszólítja a tagállamokat, hogy rendeljenek elégséges költségvetési forrást a nemzeti romaintegrációs stratégiáikban azonosított célkitűzések megvalósítására; felszólítja a Tanácsot, hogy támogassa és fogadja el a Bizottság és a Parlament által a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban tett javaslatokat, különösen azokat, amelyek lehetővé teszik az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap számára a romák társadalmi integrációjához való jobb hozzájárulást azzal, hogy kiszélesítik az előzetes feltételek körét, hogy azok magukban foglalják a nemzeti stratégiák kidolgozását és a szegénység területi koncentrációjának feltérképezését;

73.  rámutat arra, hogy a legutóbbi és a következő bővítések ahhoz vezettek és fognak vezetni, hogy nő a kulturális és nyelvi sokszínűség által jellemzett tagállamok száma; ezért úgy véli, hogy az EU-nak különös felelőssége a kisebbségek jogainak védelme; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a bővítési országok bevonását a romák társadalmi integrációját célzó erőfeszítéseibe, mobilizálja az Előcsatlakozási Támogatási Eszközt, valamint a stabilizációs és társulási folyamaton keresztül sürgesse ezen integráció megvalósítására a bővítési országokat;

74.  aggodalommal szemléli a kisebbségekkel és egyéb csoportokkal szembeni gyűlöletbeszéd, valamint az őket érő megbélyegzés fokozódását, továbbá e jelenség növekvő befolyását a médiában és számos politikai mozgalomban és pártban, ami már magas politikai szinten és korlátozó szabályozásban is megnyilvánul; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő intézkedéseket a személyek közötti tényleges egyenlőség gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életben való előmozdítására, kellően figyelembe véve az ilyen kisebbségi közösségekhez tartozó személyek sajátos körülményeit; rámutat a nemzeti kisebbségi politika következetlenségeire, és megállapítja, hogy bár a kisebbségek védelme a koppenhágai kritériumok része, a közösségi politikában nincs a kisebbségi jogokra vonatkozó norma; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogok az alapvető emberi jogok szerves részét képezik;

75.  úgy véli, hogy nincs egységes megoldás minden tagállamban a nemzeti kisebbségek helyzetének javítására, azonban ki kell dolgozni néhány közös minimális célkitűzést az uniós hatóságok számára, figyelembe véve az alkalmazandó nemzetközi jogi normákat és a létező bevált gyakorlatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szakpolitikai normát a nemzeti kisebbségek védelmére;

76.  úgy véli, hogy a tradicionális nemzeti kisebbségek sajátosan járulnak hozzá az európai kultúrához, ezért a közpolitikáknak jobban kellene összpontosítaniuk védelmükre, magának az Uniónak pedig megfelelőbb módon kell kezelnie ezeket a szükségleteket;

77.  javasolja, hogy tegyenek erőfeszítéseket a hagyományosan egymás mellett élő közösségek közötti bizalomépítés és e közösségek egymás mellett élése előmozdítására az egymás identitásával, a regionális identitásokkal, egymás nyelvével, történelmével, örökségével és kultúrájával kapcsolatos oktatás és tanulás révén, egymás jobb megértése és a sokszínűség tiszteletben tartásának elmélyítése érdekében;

78.  úgy véli, hogy az Unióban létező bevált gyakorlatokat követve a döntéshozatalban való, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvén alapuló tényleges részvétel az egyik leghatékonyabb mód a nemzeti kisebbségek problémáinak kezelésére;

Esélyegyenlőség

79.  80. sajnálatosnak tartja az uniós és nemzeti kezdeményezések mérsékelt hatását a nemek közötti egyenlőtlenség területén, különösen a foglalkoztatással összefüggésben; felszólítja a tagállamokat, hogy határozzanak meg konkrét foglalkoztatási célokat és stratégiákat a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzeti reformprogramjaik és cselekvési terveik keretében, és biztosítsák a nők és férfiak egyenlő hozzáférését a munkaerőpiacra való belépés és a munkaerőpiacon maradás tekintetében; úgy véli, hogy a nemek közötti egyre nagyobb bér- és nyugdíjszakadék megszüntetése céljából ezeknek a céloknak foglalkozniuk kell azzal, hogy a nők tartósan a részidős, rosszul fizetett és bizonytalan munkahelyeken koncentrálódnak; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a munka és a családi élet jobb összeegyeztetésére a nők valamennyi generációja számára, ideértve minőségű gondozólétesítmények biztosítását a gyermekek és más eltartottak számára;

80.  úgy véli, hogy a nők politikai döntéshozatalban való alulreprezentáltsága hiányosság az alapvető jogok és a demokrácia tekintetében; üdvözli a Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban, Szlovéniában, Portugáliában és Lengyelországban bevezetett pozitív intézkedéseket, úgymint a jogszabályban rögzített paritásos rendszereket és nemi kvótákat, mivel ezek alapvető bevált gyakorlatok, és felszólítja azokat a tagállamokat, ahol különösen alacsony a nők politikai életben való képviselete, hogy vegyék fontolóra kötelező jogalkotási intézkedések bevezetését;

81.  rámutat arra, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló hatályos jogszabályok ellenére a nők továbbra is megkülönböztetést szenvednek el a mindennapi élet különböző területein, és mély csalódottsággal jegyzi meg, hogy majdnem 40 év jogalkotást követően a nemek közötti bérszakadék alig csökkent;

82.  úgy véli, hogy a nők elleni erőszak a lányok és nők jogainak egyik legelterjedtebb megsértése világszerte, ideértve az EU-t is; felszólítja a Bizottságot, hogy 2015-öt nyilvánítsa a nők elleni erőszak felszámolásának európai évévé, és ehhez kapcsolódóan a 2010. márciusi tanácsi következtetésekben bejelentettekkel összhangban terjesszen elő uniós szintű stratégiát a nők elleni erőszak felszámolása érdekében, amely kötelező jogi erővel bíró eszközökből, tudatosító intézkedésekből, adatgyűjtésből és a nőjogi nem kormányzati szervezetek finanszírozásából állna;

83.  megismétli a szexuális és reproduktív egészséghez fűződő jogokra vonatkozó álláspontját, az Európai Unióban 2009, 2010 és 2011 viszonylatában a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010. február 10-i(10) , 2011. március 8-i(11) és 2012. március 13-i(12) állásfoglalásaiban kimondottaknak megfelelően; e tekintetben aggodalmának ad hangot a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés legújabb korlátozásai miatt néhány tagállamban, különös tekintettel a biztonságos és törvényes abortuszra, a szexuális nevelésre és a családtervezés csökkentett finanszírozására;

84.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy vizsgálják meg a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW) uniós jogi keretben történő végrehajtását;

85.  felszólítja az EU-t, hogy vessen véget az olyan politikáknak, amelyek függőségi viszonyt alakítanak ki a családtagok között a családegyesítés keretében, és felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a migráns nők számára biztosítsanak önálló tartózkodási státuszt, különösen családon belüli erőszak esetén;

86.  sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló, 2011–2020 közötti időszakra vonatkozó európai paktum célkitűzéseinek elérésére irányuló erőfeszítéseiket, és hozzanak intézkedéseket a nemek közötti bérszakadéknak, a munkahelyi szegregációnak és a nők elleni erőszak valamennyi formájának kezelésére;

87.  felszólítja a tagállamokat, hogy hatékony intézkedéseken keresztül biztosítsák a terhes munkavállalók és szülési szabadságon lévő nők védelmét;

88.  sürgeti a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a szexuális kizsákmányolás valamennyi formájának kérdésével, és küzdjenek az emberkereskedelem ellen;

89.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti cselekvési tervek foglalkozzanak a többszörös megkülönböztetéssel, és védelmezzék az etnikai kisebbségekhez tartozó és a bevándorló nőket;

Szexuális irányultság és nemi identitás

90.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat átdolgozására, amelynek értelmében az az előítéletes bűncselekmények más, többek között a szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy nemi önkifejezésen alapuló formáit is magában foglalná;

91.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LMBT-személyek) és az azonos nemű párok elleni, szexuális orientáción vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés kezelésére vonatkozó nemzeti jogszabályi keretet, és sürgeti, hogy gondoskodjanak a meglévő uniós jogi keretnek és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának hatékony végrehajtásáról;

92.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék nyilvántartásba és vizsgálják ki az LMBT-személyek ellen elkövetett, gyűlölet által motivált bűncselekményeket, és fogadjanak el a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló gyűlöletkeltést tiltó büntetőjogi jogszabályokat;

93.  üdvözli a házasságok és a bejegyzett élettársi kapcsolatok tulajdonjogi hatásaira vonatkozó joghatóságról és alkalmazandó jogról szóló bizottsági javaslatokat(13) ; azonban úgy véli, hogy indokolatlan két különböző eszköz választása, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat és a házasság külön megközelítése; úgy véli, hogy mindkét esetben ugyanazt a joghatóságot és alkalmazandó jogot kellene választani;

94.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek már elfogadtak azonos neműek partnerségére vonatkozó jogszabályokat, hogy ismerjék el a más tagállamok által elfogadott hasonló hatályú rendelkezéseket; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy teljes mértékben – az azonos nemű párok és gyermekeik tekintetében is – végre kell hajtaniuk az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet; üdvözli, hogy egyre több tagállam vezetett be jogszabályokat vagy igazította ki jogszabályait az együttéléssel, az élettársi közösséggel és a házassággal kapcsolatban, azzal a céllal, hogy leküzdjék a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést, amellyel az azonos nemű párok és gyermekeik szembesülnek, és felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be hasonló jogszabályokat;

95.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a családi állapotot – köztük a nemi hovatartozás jogi elismerését és a házastársi vagy bejelentett élettársi viszonyt – igazoló valamennyi dokumentum joghatásának egész EU-ban való teljes körű kölcsönös elismerésére, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló polgárok elé gördített diszkriminatív jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében;

96.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy lépjen fel erőteljesebben a homofóbiával, az erőszakkal és a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetéssel szemben, ideértve a tagállami polgármesterek és rendőrségek felhívását is arra, hogy védelmezzék a szólásszabadságot és a gyülekezési szabadságot a melegbüszkeség-felvonulások alkalmával; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel a jelenlegi FRA-felmérés eredményeit annak érdekében, hogy végre eleget tegyen az Európai Parlament és nem kormányzati szervezetek ismételt felhívásainak, és sürgősen mutassa be a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló egyenlőség uniós ütemtervét, amelyet 2014-ben el kell fogadni;

97.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy tényleges védelmet nyújtsanak a nyilvános LMBT-események résztvevőinek, ideértve a büszkeségmeneteket is, és biztosítsák ezen események jogszerű lebonyolítását;

98.  sajnálja, hogy a transznemű személyeket néhány tagállamban még mindig mentálisan beteg embereknek tekintik; felszólítja a tagállamokat, hogy az argentin modell alapján vezessék be vagy vizsgálják felül a nemi hovatartozás jogi elismerésének eljárásait, és vizsgálják felül a nemi hovatartozás jogi elismerésére előírt feltételeket (beleértve a kényszersterilizálást is); felszólítja a Bizottságot és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy vegye le a nemi identitással kapcsolatos zavarokat a mentális és magatartásbeli betegségek listájáról, és biztosítsa azok nem patológiai újrabesorolást a betegségek nemzetközi statisztikai osztályozásának 11. változatáról (ICD-11) folyó tárgyalásokon;

99.  üdvözli a kvalifikációs irányelvben a menedékjoggal kapcsolatban bevezetett új szabálykészletet, amelyben üldöztetési okként szerepel a nemi identitás is; fenntartja, hogy a menedékjogi jogszabálycsomagnak koherensnek kell maradnia, és a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvnek tartalmaznia kell a szexuális irányultságot és a nemi identitást;

100.  felszólítja a tagállamokat, hogy az uniós joggal(14) összhangban a nemi identitáson alapuló megkülönböztetéstől mentesen biztosítsák a foglalkoztatáshoz, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

101.  üdvözli, hogy az FRA felmérést indított, amely összehasonlítható adatokat gyűjt az LMBT-személyek tapasztalatairól az Európai Unióban és Horvátországban;

102.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen, a nemen és nemi irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül hajtsák végre a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK tanácsi irányelvet; emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az azonos nemű párok a családi élet hatálya alá tartoznak(15) ;

103.  úgy véli, hogy az LMBT-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek az olyan jogintézményekhez, mint az együttélés, a bejelentett élettársi viszony vagy a házasság; üdvözli, hogy 16 tagállamban e jogintézmények már szabadon hozzáférhetők, és felszólítja a többi tagállamot, hogy ők is vegyék fontolóra ennek megvalósítását;

Fiatalok, idősek és fogyatékossággal élők

104.  felhívja a tagállamokat, hogy az Európai Unió Bíróságának az idős munkavállalók felvételével és elbocsátásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával összhangban küszöböljék ki a foglalkoztatás terén tapasztalható, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést;

105.  felhívja a tagállamokat, hogy – többek között a fiatalok társadalmi előrelépését célzó képzések szervezése és nyújtása révén – biztosítsák a fiatal munkavállalók, különösen a gazdasági válság által érintett fiatalok munkaerőpiacra történő belépését;

106.  sajnálja, hogy néhány tagállamban a fiatalokat még mindig bíróság elé állítják és elítélik, mert a katonai szolgálat lelkiismereti okokból való megtagadásának jogát még mindig nem ismerik el megfelelően, és felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó személyek üldözésének és megkülönböztetésének;

107.  üdvözli azt a határozatot, hogy 2012-t az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évévé nyilvánították; felhívja a tagállamokat, hogy megfelelő szociális szolgáltatások, az egész életen át tartó tanulás, valamint a társadalmi és kulturális beilleszkedést szolgáló egyéb programok biztosítása által ismerjék el és tartsák tiszteletben az idősek jogait, hogy méltó és minőségi életet élhessenek; felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel az idősekkel szembeni visszaélés és erőszak minden formája ellen, és – a lakásfelújítás és a lakhatás hozzáférhetőségének támogatásával – segítsék elő az idősek függetlenségét; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti bérszakadék, később pedig a nyugdíjszakadék miatt az idős nők gyakrabban élnek a szegénységi küszöb alatt; kiemeli, hogy a 65 évnél idősebb, aktív és önkéntesen tevékenykedő férfiak és nők teljes mértékben és sokféle módon járulnak hozzá a társadalom mindennapi életéhez;

108.  kéri az emberi méltóság tiszteletben tartását az élet végén, különösen annak biztosításával, hogy az élő végrendeletben megfogalmazott döntéseket elismerjék és tiszteletben tartsák;

109.  felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a fogyatékossággal élő személyek megkülönböztetésével szemben, különös tekintettel a munkaerő-piaci integrációra;

110.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a meglévő uniós alapok felhasználásával javítsák a fogyatékossággal élő személyek – köztük a pszichoszociális fogyatékossággal élők – foglalkoztatáshoz és képzéshez való hozzáférését;

111.  felszólítja valamennyi tagállamot, hogy ratifikálják a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (CRPD) és annak fakultatív jegyzőkönyvét, továbbá biztosítsák, hogy valamennyi nemzeti cselekvési terv összhangban legyen a fogyatékossággal élőkre vonatkozó 2010–2020-as európai stratégiával, és a fogyatékossággal élő személyek hozzáférésének, foglalkoztatásának, integrált oktatásának és képzésének, valamint független életvitelének javítására irányuljon;

112.  felhívja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy az Alapjogi Ügynökséggel összehangoltan folytasson kutatást és nyújtson iránymutatást európai és tagállami szinten a fogyatékossággal élő nők és lányok sajátos helyzetéről; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a kényszersterilizálás és kényszerabortusz gyakorlataira, amelyek kínzásnak, illetve embertelen vagy megalázó bánásmódnak minősülhetnek, és így üldözendők és büntetendők;

113.  innovatív megoldásokat kér a siket és nagyothalló polgároknak az uniós intézményekhez és konferenciákhoz való infokommunikációs hozzáférésével kapcsolatban a siketek jelnyelvéről szóló, 1988. június 17-i európai parlamenti állásfoglalás(16) , a jelnyelvekről szóló, 1998. november 18-i európai parlamenti állásfoglalás(17) és a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i európai parlamenti állásfoglalás(18) alapján, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 2., 21., 24. és 30. cikkével összhangban;

114.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak finanszírozást a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelét támogató szervezetek és az intézményi gondozást kiváltó programok számára;

115.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a külső és belső fellépések uniós finanszírozását ne használják fel arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek elé akadályokat állítanak vagy velük szemben megkülönböztetést teremtenek, továbbá hogy ennek megakadályozása érdekében léptessenek életbe megfelelő intézkedéseket az új finanszírozási programok elfogadásakor;

116.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós forrásokat ne a fogyatékossággal élő személyek meglévő intézeteinek felújításához vagy újak építéséhez rendeljék, hanem ehelyett a közösségi életvitel elősegítésére használják fel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 5. és 19. cikkével, valamint az Alapjogi Charta 21. és 26. cikkével összhangban;

117.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a fogyatékossággal élő személyek választásokon való politikai részvételét azzal, hogy kielégítik sajátos szükségleteiket;

Adatvédelem

118.  ismét megerősíti, hogy a személyes adatok feletti önrendelkezés joga és a magánélethez való jog az egyének személyiségének, emberi méltóságának és szabadságának alapköve;

119.  hangsúlyozza, hogy az uniós adatvédelmi rendszer reformjának fokoznia kell az adatvédelmi jogok átláthatóságát és az azokkal kapcsolatos tudatosságot, valamint hatékonyabbá kell tennie a jogorvoslatot és a szankciókat, továbbá fel kell hatalmaznia az adatvédelmi hatóságokat azzal a hatáskörrel, hogy bírságokat szabhassanak ki az EU adatvédelmi jogszabályainak megsértőire; sürgeti a Tanácsot, hogy kötelezze el magát a 95/46/EK irányelvre épülő átfogó adatvédelmi keretrendszer mellett, amely egységes és magas szintű harmonizációt biztosít; sajnálatosnak tartja a személyes adatok védelmére vonatkozó elvektől – különösen a célhoz kötöttség elvétől és az adatok harmadik országba való továbbítása tilalmának elvétől – való eltéréseket és az azok alóli kivételeket el kell kerülni; hangsúlyozza, hogy döntő fontosságú, hogy a bűnüldözés terén előirányzott, átfogó adatvédelmi normák kiterjedjenek az adatok belföldi feldolgozására is;

120.  aggodalmának ad hangot azon létező trend miatt, hogy korlátozzák az adatvédelmi hatóságok függetlenségét, és üdvözli a Bizottság éberségét; felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák be a meglévő rendelkezéseket és az idevágó ítélkezési gyakorlatot;

121.  aggodalmának ad hangot az adatmegőrzési irányelvnek a Bizottság értékelő jelentésében, valamint európai adatvédelmi biztos, több nemzeti parlament és több tagállam alkotmánybírósága által megvilágított hiányosságai miatt, amely utóbbiak alkotmányellenesnek nyilvánították az irányelvet; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az adatmegőrzési irányelvet, vagy legalábbis fel kell térképezni az adatmegőrzés alternatíváit, például az adatok felgyorsított megőrzését és a közlekedési adatok célzott gyűjtését;

122.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem történt előrelépés az Európai Unió és Kanada között a terrorizmus és más súlyos transznacionális bűncselekmények megakadályozása és leküzdése céljából az utas-nyilvántartási adatok továbbításáról és felhasználásáról szóló megállapodásról folyó tárgyalásokon; rámutat arra, hogy a 2005-ben aláírt megállapodás már nem érvényes, mivel 2009 szeptemberében a megfelelési határozat lejárt, az utas-nyilvántartási adatok továbbítása pedig azóta a Kanada által a tagállamok felé tett egyoldalú kötelezettségvállalások alapján történik;

123.  üdvözli, hogy az utas-nyilvántartási adatokról az EU és Ausztrália között létrejött megállapodás alapján az adatokat csak a terrorista bűncselekmények vagy súlyos transznacionális bűncselekmények megelőzésére, felderítésére, kivizsgálására és üldözésére használják fel, és biztosítják a hatékony jogorvoslatot és védelmi biztosítékokat;

124.  sajnálja, hogy az EU–USA PNR-megállapodásban a PNR-adatok gyűjtésének célja nincs kifejezetten meghatározva, és hogy a megállapodásban előírt adatvédelmi biztosítékok nincsenek teljesen összhangban az uniós normákkal; hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem tárta fel megfelelően a PNR-adatok elemzésének a magánéletbe kevésbé beavatkozó alternatíváit, mint amilyen az előzetes utasinformációk felhasználása által biztosított alternatíva, vagy a PNR-adatok felhasználásának azon esetekre korlátozása, amikor egy nyom vagy a kezdeti gyanú már fennáll;

125.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy előfordulhat, hogy az EU és az USA közötti, a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló (TFTP) megállapodást nem a megállapodásban meghatározott rendelkezésekkel összhangban hajtották végre; hangsúlyozza, hogy az Europol közös ellenőrző hatósága által elvégzett első és második ellenőrzés súlyos aggályokat vet fel az EU és az USA közötti TFTP-megállapodás adatvédelmi elveknek való megfelelőségével kapcsolatban;

126.  aggodalommal mutat rá arra, hogy az Europol közös ellenőrző hatósága által elvégzett első ellenőrzés súlyos aggályokat vet fel az EU és az USA közötti TFTP-megállapodás adatvédelmi elveknek való megfelelőségével kapcsolatban;

127.  felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az európai adatvédelmi biztos, a 29. cikk szerinti munkacsoport, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és számos nemzeti parlament által az európai utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló irányelvvel(19) kapcsolatban felvetett aggályokkal, mégpedig úgy, hogy az alkalmazási kört a harmadik országokba tartó és onnan induló járatokra és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemre korlátozza, behatárolja az adatmegőrzés időtartamát és a tárolt adatok listáját, valamint biztosítja a rendszer hatékony értékelését;

128.  a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó európai programról szóló európai bizottsági közleményt nem tekinti megfelelő tárgyalási alapnak; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot az EU területén történő adatkinyerés jogi és technikai keretrendszeréről, biztosítva az európai adatvédelmi normáknak való maradéktalan megfelelést;

129.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó európai rendszernek(20) egyértelmű hozzáférési jogokat biztosító hatékony és célzott adatkinyerési rendszernek kell lennie, amely biztosítja az USA felé történő jelenlegi tömeges adattovábbítás mielőbbi megszüntetését;

130.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül vagy módosítsák a folyadékokra és testszkennerekre vonatkozó szabályokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárásokat azon tagállamokkal szemben, amelyek ezzel kapcsolatban megsértik a polgárok alapvető jogainak védelmére vonatkozó uniós rendeleteket;

Bevándorlók és menekültek

131.  felhívja a tagállamokat, hogy az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatának megfelelően alakítsanak ki eljárást a menedékkérőkre vonatkozó szabályok jobb összehangolására;

132.  emlékezteti a tagállamokat, hogy teljes körűen tiszteletben kell tartaniuk a menekültekről szóló Genfi Egyezményt, nevezetesen annak 33. cikkét, amely megtiltja a menekültek országuk területének határára való visszaküldését;

133.  határozottan elítéli, hogy a legtöbb tagállam széles körben alkalmazza a fogva tartást a bevándorlók, köztük kiskorúak kitoloncolásának elősegítésére, és sürgeti a tagállamokat, hogy a nemzeti jogszabályokban vezessék be a fogva tartás alternatíváit;

134.  felszólítja a tagállamokat menekültügyi eljárásaik megreformálására, azon követelménynek való megfelelés érdekében, hogy biztosítsák az EJEB és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatában meghatározott hatékony jogorvoslatot, nevezetesen a határozat elleni fellebbezés benyújtására irányadó határidővel, az elutasító határozattal, valamint a fellebbezési eljárás alatt a befogadó országban maradáshoz való jogra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban;

135.  megjegyzi, hogy hatalmas különbségek vannak az Unión belüli menedékjogi eljárások között a nemi alapon történő üldöztetés elismerése terén; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadják el és hajtsák végre az első döntéshozóknak és bíráknak szóló nemi iránymutatásokat az UNHCR nemi szempontú iránymutatásai alapján, és felszólítja az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt, hogy dolgozzon ki eszközöket a közös európai menekültügyi rendszerben a nemek közötti egyenlőség perspektívájának értékelésére;

136.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a legális bevándorlással kapcsolatos hatékony politikákra, és ratifikálják a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a különösen kiszolgáltatott női migránsokra;

137.  emlékeztet az idénymunkásokról szóló irányelv(21) a tekintetben fennálló jelentőségére, hogy csökkentsék a munkahelyi szabálytalanságokat és a kizsákmányolás kockázatát, és sürgeti a tárgyalások gyors lezárását;

138.  az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2011. október 11-i jelentésében megfogalmazott aggodalmak alapján emlékeztet arra, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető jog, és különösen kéri a tagállamokat, hogy a gyakorlatban is tegyék hozzáférhetővé ezt a jogot a rendezetlen jogállású migráns személyek – különösen a terhes nők és a kiskorúak – számára;

139.  üdvözli az emberkereskedelem felszámolására irányuló, a 2012–2016 közötti időszakra szóló európai uniós stratégiát és az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának munkáját; emlékeztet arra, hogy a harmadik országok erőszakos közösülés, emberkereskedelem, valamint a nők és gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatások más formáinak áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelv, valamint az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv az emberkereskedelem áldozatainak védelmére szolgáló hasznos eszköz, és ezeket maradéktalanul végre kell hajtani;

140.  sajnálatát fejezi ki a közös európai menekültügyi rendszer elfogadásának elhúzódása miatt, továbbá sajnálja, hogy az Unió az érintett személyek nemzetközi védelmének biztosítása helyett a migráció ellenőrzésére helyezte a hangsúlyt; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy – a menekültügy terén vállalt nemzetközi kötelezettségeiknek megfelelően – a tervezett ütemben 2012 végéig gondoskodjanak a közös európai menekültügyi rendszer végrehajtásáról;

141.  üdvözli a védelemre jogosultként való elismerésről szóló, felülvizsgált irányelvben(22) bevezetett javításokat, különösen az üldöztetés nemspecifikus formáinak nagyobb elismerését, azt, hogy szerepel abban a nemi identitás mint az üldöztetés oka, amellyel szemben védelmet kell nyújtani, valamint azt a kötelezettségvállalást, hogy figyelembe veszik a gyermek legjobb érdekét;

142.  sürgeti a tagállamokat a védelemre jogosultként való elismerésről szóló irányelv végrehajtására, mégpedig olyan módon, amely biztosítja a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal való teljes összhangot, és felkéri az ezt megtenni kívánó tagállamokat, hogy haladják meg az ellátások és jogok szövegben biztosított minimális szintjét;

143.  hangsúlyozza, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőkről szóló irányelv(23) hatályának a menekültekre és a kiegészítő védelmi jogállással rendelkezőkre történő kiterjesztése hozzájárul e személyek hatékony integrációjához, ami előnyökkel jár az Európai Unió és a tagállamok számára;

144.  üdvözli a menedékkérők befogadására vonatkozó feltételekről szóló irányelv átdolgozására irányuló bizottsági javaslatot(24) , és hangsúlyozza, hogy az alapvető befogadási feltételeket a menedékkérők megérkezésének pillanatától kezdve fel kell ajánlani, és ösztönözni kell a menedékkérőket, hogy tartózkodásuk időtartamától függetlenül járuljanak hozzá a befogadó közösséghez;

145.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelmi jogállás megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló irányelvre irányuló módosított javaslatban(25) tapasztalható hiányosságokat és ellentmondásokat olyan módon kell kezelni, hogy a tagállamok elkerülhessék a megnövekedett költségek és a lehetséges visszaélések kockázatát, biztosítva eközben, hogy a védelemre szorulók menedékkérelmére tisztességes és jó minőségű határozatok szülessenek;

146.  ajánlja egy menedékjogi szakértői csoport létrehozását, amely azokat a tagállamokat támogatja, amelyek nem rendelkeznek megfelelő menedékügyi infrastruktúrával; úgy véli, hogy a minimumszabályok és a minőségértékelési mechanizmusok megléte javíthatja a menedékügyi döntéshozatal minőségét;

147.  hangsúlyozza, hogy az uniós jog nem megfelelő átültetése vagy az eltérő végrehajtási megközelítések miatt a menedékkérők nem részesülnek minden tagállamban egyenlő szintű eljárásjogi és anyagi jogi védelemben;

148.  aggodalmának ad hangot a jelenlegi dublini rendszer menedékkérők jogaira gyakorolt hatása miatt, ideértve azt is, hogy joguk van a menedékkérelmük tisztességes elbírálására, és ha a menekült jogállásukat elismerik, hatékony védelemre jogosultak; továbbá aggodalmának ad hangot a menedékkérelmek tagállamok közötti egyenlőtlen eloszlása miatt is;

149.  hangsúlyozza a Dublin II. rendelet módosítására irányuló tárgyalások fontosságát, és hangsúlyozza, hogy a hatékonyabb eljárásokra való törekvés nem történhet a kérelmezők jogainak rovására;

150.  hangsúlyozza, hogy le kell zárni az arról a hatékony mechanizmusról folyó tárgyalásokat, amelynek célja az EJEB és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban a személyek Dublin II. rendelet szerinti, olyan tagállamokba történő átadásának felfüggesztése, ahol fennáll az alapvető jogaik megsértésének kockázata;

151.  az alapvető jogokat szem előtt tartó határellenőrzést kér, és hangsúlyozza a Frontex-műveletek Parlament általi demokratikus felügyeletének szükségességét;

152.  hangsúlyozza, hogy elkötelezett az Unió bel- és igazságügyi ügynökségei, elsősorban az Europol, a Frontex, a Cepol, az Eurojust és a nagyméretű IT-rendszerek üzemeltetési igazgatását végző ügynökség teljes körű parlamenti ellenőrzésének biztosítása mellett; felhívja ezeket az ügynökségeket, hogy tevékenységeikben erőteljesebben érvényesítsék az alapvető jogok szempontját;

153.  hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal mandátumának gyakorlati megvalósulását, és rámutat, hogy az Europol munkájának alapvető jogokkal kapcsolatos szempontjaival foglalkozni kell mandátumának 2013-as újratárgyalása során;

154.  kéri a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex és a Közösségi Vízumkódex alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseinek hatékony végrehajtását a jövőbeli schengeni értékelések összefüggésében;

155.  hangsúlyozza, hogy a gyűjtött és tárolt adatok szükségességének és arányosságának elvét alkalmazni kell a személyes adatok tárolására és a határőrizetre szolgáló új technológiákra;

156.  hangsúlyozza, hogy a schengeni térségen belüli szabad mozgás az uniós polgárok egyik legkézzelfoghatóbb joga; kifejezetten nem ért egyet a schengeni határellenőrzések visszaállítására irányuló javaslatok új indokaival, ez ugyanis aláásná az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való jogot és a schengeni térség működését;

157.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok egyre kevésbé tartják be a schengeni vívmányokat, és ezzel aláássák az Európai Unión belüli szabad mozgást; ennek megfelelően hangsúlyozza egy olyan, Unió által irányított értékelő és ellenőrző mechanizmus jelentőségét, amelynek keretében ellenőrizni lehetne az EUMSZ 77. cikkével és az alapvető jogokat érintő elvekkel összhangban elfogadott schengeni vívmányok alkalmazását;

158.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nincsenek harmonizált eljárási garanciák arra az esetre, ha vitatják a Schengeni Információs Rendszerben vagy a hasonló nemzeti adatbázisokban kiadott figyelmeztető jelzések jogszerűségét és arányosságát;

159.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai visszafogadási megállapodások értékelésére(26) figyelemmel tartózkodjon az olyan új megállapodások sietős elfogadásától, amelyek az alapvető jogok megsértéséhez vezetnek; felszólítja a Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben a „nem minden áron történő megállapodás” elvét;

160.  felszólítja a harmadik országok állampolgárainak a helyi közéletben való részvételéről szóló európai tanácsi egyezményt még nem ratifikáló tagállamokat, hogy ratifikálják azt, az egyezményt ratifikálókat pedig felhívja, hogy a gyakorlatban is hajtsák végre az egyezmény 6. cikkét, amely a helyi választásokon aktív és passzív választójogot biztosít azon harmadik országból származó személyek számára, akik a választást megelőzően öt éven keresztül jogszerűen és tartósan a fogadó államban tartózkodtak;

A gyermekek jogai

161.  felhívja az uniós intézményeket az olyan problémák hatékony kezelésére, mint például a gyermek (egyik vagy mindkét) szülő felügyeleti joga alóli kivétele, az eltűnt gyermekek, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia, a kísérő nélküli migráns gyermekek védelme és az intézményben élő fogyatékos gyermekek helyzete, valamint a családon belüli erőszakot és a munkahelyi kizsákmányolást elszenvedő gyermekek védelme;

162.  üdvözli a Bizottság „Az EU gyermekjogi ütemterve” című dokumentumát, a gyermekek jogainak a bírósági eljárások során történő tiszteletben tartására és érvényesítésére irányuló bizottsági erőfeszítéseket, valamint azt, hogy a bűncselekmények sértettjeiről szóló irányelv veszélyeztetett sértettként magasabb szintű védelmet biztosít a gyermekeknek;

163.  felszólítja az uniós intézményeket és valamennyi tagállamot, hogy dolgozzanak ki gyermekbarát politikákat olyan területeken, mint a foglalkoztatás, a környezet, a biztonság és a migráció, valamint az igazságszolgáltatással, az oktatással és az adatvédelemmel kapcsolatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy beruházzanak a gyermekekre irányuló fellépésekbe, mégpedig a meglévő költségvetési tételek átcsoportosításával és új befektetésekkel; felszólítja a tagállamokat, hogy tiltsák meg a minimális tankötelezettségi korhatár alatti gyermekek foglalkoztatását; hangsúlyozza, hogy a dolgozó fiatalokat védeni kell a gazdasági kizsákmányolással és minden olyan tényezővel szemben, amely árthat biztonságuknak, egészségüknek, fizikai, mentális, erkölcsi és szociális fejlődésüknek, valamint az olyan munkakörülményekkel szemben, amelyek akadályozhatják oktatásukat;

164.  emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak figyelembe kell venniük a szülők, a törvényes gyámok vagy a gyermekért törvényesen felelős egyéb személyek jogait és kötelességeit;

165.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló irányelv(27) és az emberkereskedelem megakadályozásáról és leküzdéséről szóló irányelv(28) megfelelő végrehajtását;

166.  felszólítja az EU azon tagállamait, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményének a gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyvét, valamint az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális zaklatással szembeni védelméről szóló 2007. évi egyezményét;

167.  kiemeli, hogy egyetlen kísérő nélküli kiskorút sem lehet fogva tartani, mivel ők kiszolgáltatottak, akik számára különleges befogadási szabályokat kell előírni;

168.  üdvözli a Bizottságnak a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó cselekvési tervét (2010–2014); felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a migrációs folyamatban részt vevő, kísérő nélküli kiskorúakkal foglalkozó szakértői csoport által tett megállapításokról;

169.  felszólítja a Bizottságot, hogy általánosan érvényesítse a gyermekek jogait az EU valamennyi tevékenységében, és értékelje a gyermekjogi koordinátor és az Európai Gyermekjogi Fórum által eddig elvégzett munkát;

170.  ösztönzi az FRA által az EU cselekvéseinek felülvizsgálata során kidolgozott gyermekjogi mutatók használatát; gyakorlati iránymutatások kidolgozását kéri arról, hogy miként lehet a legjobban felhasználni ezeket a mutatókat;

171.  aggodalmának ad hangot a pedofíliával kapcsolatos közelmúltbeli botrányok kapcsán, és felszólítja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a pedofíliával kapcsolatos nyomozások esetében ne tűrjék meg a büntetlenséget;

A sértettek jogai és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés

172.  felszólítja az érdekelt feleket, köztük például az Europolhoz hasonló uniós ügynökségeket és a tagállamokat, hogy miközben az emberi jogokat kiemelt kérdéssé teszik, egy holisztikus, koordinált és integrált megközelítés keretében biztosítsák az uniós szintű együttműködést; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő jogi keretrendszert és határozzák meg az emberkereskedelem megfelelő és egységes definícióját, továbbá biztosítsák a nemzeti szintű koordinációt az emberkereskedelem áldozatainak védelméért és emberi jogaik előmozdításáért felelős állami szereplők között; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az emberkereskedelem területén folytatott kutatást annak érdekében, hogy megfelelően kiigazítsák a kormányzati politikát olyan területeken, mint a migráció, a munkaerőpiac és a gazdaság;

173.  hangsúlyozza, hogy értékelni kell az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért előrelépést az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának megállapításaira figyelemmel;

174.  sajnálatosnak tartja, hogy a saját tagállamuktól eltérő tagállamban élő uniós polgárok nem kapnak megfelelő tájékoztatást jogaikról, és sürgeti a tagállamokat tájékoztatási rendszereik tökéletesítésére;

175.  hangsúlyozza, hogy ítéleteiben mind az EJEB, mind az Európai Unió Bírósága felhívta a figyelmet a tisztességes eljáráshoz való jog és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés előtt álló akadályokra, többek között az eljárások hosszára, valamint a hatékony jogorvoslat hiányára;

176.  felhívja a tagállamokat a továbbra is fennálló akadályok – többek között az időkorlátok, a jogállás, a hosszadalmas eljárások, a jogi költségek és az eljárásbeli alakiságok – kezelésére;

177.  sürgeti a tagállamokat bírósági rendszerük szerkezetének átalakítására, a bírósági illetékek mértékének felülvizsgálatára, a jogsegélyrendszer reformjára és az alternatív vitarendezési mechanizmusok rendelkezésre bocsátására, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítsék az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést;

178.  sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy miként illeszthetők be az EU jogrendszerébe és a tagállamok jogrendjébe a kollektív jogorvoslatra vonatkozó közös jogelvek;

179.  aggodalmának ad hangot a tisztességes eljáráshoz való jog uniós és tagállami tiszteletben tartásával kapcsolatban, és különösen a „titkos bizonyítékra” irányuló legutóbbi javaslatok miatt, amelyek lehetővé tennék a kormány számára olyan bizonyíték felhasználását magánszemélyekkel szemben, amelyeket nem támadhatnának meg, sőt nem is láthatnának, ami élesen ellentmond az európai alapvető jogoknak és normáknak;

180.  felszólítja a Bizottságot, hogy fejezze be a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervet, biztosítva, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot a gyakorlatban is hatékonyan lehessen érvényesíteni;

181.  üdvözli a büntetőeljárásokról szóló ütemtervet, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket mind a vádlottak, mind pedig az áldozatok eljárási jogaira vonatkozó, szilárd uniós szintű normák elérése érdekében;

182.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a harmadik országoknak történő kiadatás ne sértse az alapvető jogokat, és felkéri őket, hogy vizsgálják felül azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyeknek erre vonatkozóan részes felei;

183.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az igazságszolgáltatáshoz való jog Európai Unión belüli hatékony végrehajtását abban az összefüggésben, hogy a jelenlegi és jövőbeli nemzedékek minden egyes tagjának joga van olyan környezetben élni, amely megfelelő az egészsége és jóléte szempontjából;

184.  felszólítja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a nemspecifikus bűncselekményekkel és javasoljanak hatékony eszközöket a családon belüli erőszak leküzdésére, szükség esetén jogszabályokat fogadva el a védintézkedésekről;

185.  üdvözli az áldozatok jogainak és védelmének erősítéséről szóló, Tanács által elfogadott ütemtervet, valamint a Bizottság áldozatokról szóló jogszabálycsomagra irányuló javaslatát, amely külön foglalkozik a gyermekáldozatok és a terrorizmus áldozatainak szükségleteivel;

186.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak pénzügyi forrásokat a bűncselekmények áldozatait segítő szolgálatoknak, figyelembe véve az FRA által a lehetőségekről és a tagállamok ígéretes gyakorlatairól a közeljövőben elkészítendő értékelést;

187.  felhívja a figyelmet a védelemhez való jog minimális garanciáival kapcsolatos fennmaradó hiányosságokra, és rámutat arra, az Európa Tanács emberi jogi biztosa kifogásolta azt, hogy az európai elfogatóparancs ellen nincs hatékony jogorvoslat, és azt kisebb bűncselekmények esetén is alkalmazzák;

188.  súlyos aggodalmának ad hangot az Európai Unióban fogva tartottak helyzetével kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az Európa Tanáccsal és kínzás megelőzésével foglalkozó bizottsággal közösen terjesszenek elő javaslatokat annak biztosítása érdekében, hogy tiszteletben tartsák a fogva tartottak jogait, és előmozdítsák a társadalomba való újrabeilleszkedésüket; kéri, hogy hajtsák végre az EU-n belüli börtönkörülményekről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalásban(29) kifejtett követeléseit, és különösen azt, hogy indítsanak jogalkotási kezdeményezést az Európai Unión belüli fogva tartás közös minimumszabályairól, és hozzanak létre megfelelő nyomon követési mechanizmusokat;

189.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus ellen folytatott nemzetközi együttműködésnek a nemzetközi emberi jogi normák és kötelezettségek maradéktalan betartásán kell alapulnia;

190.  üdvözli a CIA illegális tevékenységeinek kivizsgálását, amelyre egyes tagállamokban – a Parlament 2007. évi jelentéseiben és 2012. évi nyomon követési jelentésében kérteknek megfelelően – már sor került; további vizsgálatokat sürget, és felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul tegyenek eleget a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeiknek;

191.  kéri a titkosszolgálatok demokratikus és bírósági felügyeletének megerősítését nemzeti szinten, ami rendkívül sürgető és szükséges; felszólítja az Európai Uniót, hogy erősítse meg felügyeletét az ezen ügynökségek közötti uniós szintű – többek között uniós szerveken keresztül megvalósuló – együttműködés, illetve az ezen ügynökségek és harmadik országok közötti együttműködés vonatkozásában;

192.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a rendőrség az EU-ban több alkalommal a hatósági erő aránytalan alkalmazásával lépett fel nyilvános eseményeken és tüntetéseken; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a bűnüldöző szervek és személyzetük demokratikus és bírósági felügyeletének megerősítését, biztosítsák az elszámoltathatóságot és azt, hogy ne fordulhasson elő büntetlenség Európában, különösen hatósági erő aránytalan alkalmazása, kínzás, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazása esetén; kéri a tagállamoktól annak biztosítását, hogy a rendőrség kötelékébe tartozók személyi azonosító számot viseljenek;

Állampolgárság

193.  emlékeztet arra, hogy az 1992. évi Maastrichti Szerződés bevezette az uniós polgárság fogalmát, és az Unió minden polgárát felruházta az Unió területén belül a szabad mozgás és letelepedés jogával, az önkormányzati választásokon és európai választásokon az aktív és passzív választójoggal abban a tagállamban, ahol az adott polgár letelepedett, a bármelyik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságai által nyújtott védelemmel, az Európai Parlamentnél érvényesíthető petíciós joggal és azzal a joggal, hogy az európai ombudsmanhoz fordulhat, valamint számos egyéb joggal különböző területeken, úgymint az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, a fogyasztóvédelem és közegészségügy, az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód, valamint a foglalkoztatáshoz és szociális védelemhez való hozzáférés; megjegyzi, hogy az Amszterdami Szerződés (1997) és a Lisszaboni Szerződés (2009) tovább erősítette az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokat;

194.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unióban élők egyes csoportjait indokolatlanul kedvezőtlen helyzetbe hozó eltérések meghatározása érdekében készítsen összehasonlító tanulmányt a nemzeti és uniós szintű választójogokról, és ahhoz mellékeljen a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére irányuló megfelelő ajánlásokat; emlékeztet a kedvezményes elbánás és a különleges intézkedések fontosságára a különböző hátterű emberek és hátrányos helyzetű csoportok döntéshozatali képviseletének előmozdításában;

195.  emlékeztet az Emberi Jogok Európai Bíróságának a választási eljárásokkal kapcsolatos, többek között a Velencei Bizottság Választási magatartási kódexén alapuló ítéleteire, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat azok végrehajtására;

196.  felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a nem állampolgárok helyzetével, különösen az uniós polgárságról szóló jelentésben és az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló jelentésben;

197.  felhívja a tagállamokat, hogy tájékoztató és tudatosító kampányok keretében tájékoztassák az uniós polgárokat aktív és passzív választójogukról, figyelembe véve a sajátosabb célközönségek és a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit is; az aktív uniós polgárság ösztönzése érdekében felhív az európai választási eljárások szükséges reformjának végrehajtására az összes tagállamban; úgy véli, hogy az aktív és részvételen alapuló uniós polgárságot a dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférésen, az átláthatóságon, a jó kormányzáson és megfelelő ügyintézésen, a demokratikus részvételen és képviseleten keresztül is ösztönözni kell, az uniós polgárokhoz a lehető legközelebb hozva meg a döntéseket;

198.  üdvözli, hogy 2013-at a polgárok európai évének nyilvánították, láthatóvá téve ezzel az uniós polgárságot és annak konkrét előnyeit az uniós polgárok számára, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy tájékoztató kampányokat folytassanak az európai polgárságról és az ahhoz kapcsolódó jogokról;

199.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék a diplomáciai és konzuli védelemhez való joggal kapcsolatos információkat; felhívja a tagállamokat, hogy aktívan működjenek együtt az uniós polgárok Európai Unión kívüli védelmének biztosítása érdekében, válságok vagy katasztrófák idején is;

200.  felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki tájékoztató kampányokat, amelyek a polgárok aktív részvételének előmozdítását célozzák, egyrészt az arra irányuló joguk gyakorlása révén, hogy petíciót nyújtsanak be, illetve hogy egy uniós intézmény vagy szerv által elkövetett hivatali visszaélés esetén panaszt nyújtsanak be az európai ombudsmanhoz, másrészt a polgári kezdeményezésen keresztül;

201.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy növeljék az európai polgári kezdeményezés mint a közvetlen demokrácia olyan eszközének az ismertségét a lakosság körében, amelynek célja az Unió demokratikus működésének javítása;

202.  rámutat arra, hogy hatékony tájékoztató kampányokra van szükség, amelyek – például egy „aktív polgári szerepvállalás” program iskolákban és egyetemeken történő elindításával – népszerűsítik az uniós polgársággal kapcsolatos jogokat a fiatalok körében;

203.  hangsúlyozza az Európai Parlament választási rendszere gyors reformjának szükségességét, biztosítva az uniós polgároknak az EU működésében való aktív részvételét;

o
o   o

204.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL C 115., 2010.5.4., 1.o.
(3) A 2011. május 18-i 10140/2011. sz. tanácsi dokumentum.
(4) HL C 169. E, 2012.6.15., 49. o.
(5) HL C 124. E, 2006.5.25., 405. o.
(6) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.
(7) Lásd különösen a Charta szociális jogokról szóló cikkeit, valamint a Szerződés szolidaritásról szóló vonatkozó cikkeit: az EUMSZ 80. és 122. cikke.
(8) HL C 285. E, 2010.10.21., 12. o.
(9) COM(2010)0573.
(10) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o.
(11) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0069.
(13) COM(2011)0127 és COM(2011)0126.
(14) A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv; a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv.
(15) Schalk és Kopf kontra Ausztria ügy, 30141/04. sz. kereset, EJEB
(16) HL C 187., 1988.7.18., 236. o.
(17) HL C 379., 1998.12.7., 66. o.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0453.
(19) COM(2011)0032.
(20) COM(2011)0429.
(21) COM(2010)0379.
(22) HL L 337., 2011.12.20., 9. o.
(23) HL L 132., 2011.5.19., 1. o.
(24) COM(2011)0320.
(25) COM(2011)0319.
(26) COM(2011)0076.
(27) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(28) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(29) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0585.

Utolsó frissítés: 2014. szeptember 30.Jogi nyilatkozat