Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2155(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0148/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0148/2014

Viták :

PV 10/03/2014 - 16
CRE 10/03/2014 - 16

Szavazatok :

PV 11/03/2014 - 9.25

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0203

Elfogadott szövegek
PDF 365kWORD 106k
2014. március 11., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Dokumentumokhoz való hozzáférés a 2011–2013 közötti időszakban
P7_TA(2014)0203A7-0148/2014

Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről (az eljárási szabályzat 104. cikkének (7) bekezdése) a 2011–2013. évben (2013/2155(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1., 10. és 16. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. és 298. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 11. cikkére és az intézmények azon kötelezettségére, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytassanak a képviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 41. cikkére (a megfelelő ügyintézéshez való jog) és 42. cikkére (a dokumentumokhoz való hozzáférés joga),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) ,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség levéltárainak a nyilvánosság számára történő megnyitásáról szóló 354/83/EGK, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 22-i 1700/2003/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2) ,

–  tekintettel a 2009–2010. évben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának és a Törvényszéknek a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, és különösen a Bíróság Access Info Europe (C-280/11 P. sz. ügy), Donau Chemie (C-536/11. sz. ügy), IFAW kontra Bizottság (C-135/11. sz. ügy)(4) , My Travel (C-506/08 P. sz. ügy) és Turco (C-39/05 P. és C-52/05 P. sz. egyesített ügyek) ügyben hozott ítéleteire, valamint a Törvényszék (T-529/09. sz.) In ‘t Veld kontra Tanács , (T-59/09. sz.) Németország kontra Bizottság, (T-344/08. sz.) EnBW kontra Bizottság , (T-6/10. sz.) Sviluppo Globale , (T-300/10. sz.) Internationaler Hilfsfonds , (T-167/10. sz.) Evropaïki Dynamiki , (T-161/04. sz.) Jordana és (T-437/08. sz.) CDC ügyben hozott ítéleteire,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2008. április 30-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0229),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2011. március 20-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0137),

–  tekintettel az Európa Tanács hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, 2008. évi egyezményére,

–  tekintettel a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, az 1049/2001/EK rendelet 17. cikke alapján benyújtott 2011. és 2012. évi jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a biztonság- és védelempolitika területével kapcsolatos minősített tanácsi információkhoz való hozzáféréséről 2002. november 20-án az Európai Parlament és a Tanács között létrejött intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló 2012-es éves jelentésről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(5) és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretének a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után szükséges javításáról (1049/2001/EK rendelet) szóló, 2009. december 17-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel az európai ombudsman 2012. évre vonatkozó éves jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 104. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0148/2014),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés már négy éve hatályba lépett; mivel az EUMSZ 15. cikke létrehozza az uniós intézményi átláthatóság alkotmányos keretét, és az uniós polgárok, valamint a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek alapvető jogaként határozza meg az uniós intézmények, szervek és hivatalok dokumentumaihoz való hozzáférést; mivel ezt a jogot a Parlament és a Tanács által elfogadott jogszabályokban foglalt általános elveket és korlátozásokat tiszteletben tartva kell gyakorolni;

B.  mivel az EUMSZ 298. cikke nyitott, hatékony és független európai igazgatásról rendelkezik;

C.  mivel általános szabály, hogy a jogalkotási dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kell biztosítani, a nem jogalkotási jellegű dokumentumokra vonatkozó kivételek hatályát pedig szűkíteni kell;

D.  mivel az átláthatóság nélkülözhetetlen eleme a polgárok olyan demokratikus Európai Uniójának, amelyben e polgárok a demokratikus folyamat teljes jogú résztvevői lehetnek és nyilvános ellenőrzést gyakorolhatnak; mivel az átlátható igazgatás a polgárok érdekei, a korrupció elleni küzdelem, valamint az uniós politikai rendszer és jogalkotás legitimitása szempontjából egyaránt előnyös;

E.  mivel a dokumentumokhoz való széles körű nyilvános hozzáférés az egészséges demokrácia fontos eleme;

F.  mivel egy egészséges demokráciában a polgároknak nem kellene a visszaélést jelentő személyekre számítaniuk abban, hogy biztosítsák kormányaik hatásköreinek és tevékenységeinek átláthatóságát;

G.  mivel a polgároknak joguk van megismerni a döntéshozatali folyamat működésének módját, képviselőik eljárásának mikéntjét, továbbá joguk van a képviselők elszámoltatására és annak megismerésére, hogy miként történik a közpénzek elosztása és felhasználása;

H.  mivel a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló uniós jogszabályt az uniós igazgatási szervek továbbra sem alkalmazzák megfelelően; mivel az 1049/2001/EK rendeletben biztosított kivételeket ezek az igazgatási szervek nem kivételes esetekben, hanem többnyire rutinszerűen alkalmazzák;

I.  mivel az ítélkezési gyakorlat értelmében egy intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné – a többek között a 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében előírt – kivétellel védett érdeket (lásd az In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítéletet(7) );

J.  mivel a szóban forgó érdek konkrét és előrelátható sérelme nem állapítható meg csak azon az alapon, hogy az intézmények félnek a polgárok elé tárni az Unió nemzetközi fellépésének jogalapját illetően közöttük kialakult nézetkülönbségeket, és ezáltal kételyeket kelteni a közvéleményben e fellépés jogszerűségével kapcsolatban (lásd az In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítéletet(8) );

K.  mivel az európai ombudsman által 2012-ben a tíz „kiemelt ügyben” folytatott vizsgálat közül hat az átláthatósághoz kapcsolódott;

L.  mivel az 1049/2011/EK rendelet alkalmazására vonatkozó statisztikák szerint mindhárom intézményben csökkent az alapkérelmek száma;

M.  mivel a Parlamentben csökkent a kért meghatározott dokumentumok száma (a 2011. évi 1666-ról 2012-ben 777-re); mivel azonban a nem meghatározott dokumentumokra (pl. „a következőhöz kapcsolódó összes dokumentum: …”) irányuló kérések aránya a Parlamentben nőtt (a 2011. évi 35,5%-ról 2012-ben 53,5%-ra); mivel a kért tanácsi dokumentumok száma csökkent (a 2011. évi 9641-ről 2012-ben 6166-ra)(9) ;

N.  mivel a 2012. évi éves jelentésekben szereplő mennyiségi adatok azt jelzik, hogy a Bizottság és a Tanács egyaránt többször (a 2011. évi 12% helyett 2012-ben 17%-ban, illetve a 2011. évi 12% helyett 2012-ben 21%-ban) tagadta meg teljes körűen a hozzáférést, míg a Parlamentben ez a statisztikai adat állandó (2011-ben és 2012-ben egyaránt 5%);

O.  mivel a Bizottság esetében jelentősen (a 2011. évi 165-ről 2012-ben 229-re) nőtt a megerősítő kérelmek száma, aminek nyomán a teljes körűen felülvizsgált határozatok száma némileg nőtt, a részben felülvizsgált határozatok száma csökkent, és a megerősített határozatok száma is emelkedett, míg a Tanácshoz és a Parlamenthez benyújtott megerősítő kérelmek száma viszonylag állandó volt (Tanács: 2011-ben 27, 2012-ben 23; Parlament: 2011-ben 4, 2012-ben 6);

P.  mivel számos kérelem nyomán nyújtottak be panaszt az európai ombudsmanhoz (Bizottság: 2011-ben 10, 2012-ben 20; Tanács: 2011-ben 2, 2012-ben 4; Parlament: 2011-ben és 2012-ben is 1);

Q.  mivel az európai ombudsman 2011-ben és 2012-ben is több panaszt kritikus észrevételekkel vagy további intézkedésekre tett javaslatokkal zárt le (Bizottság: 2011-ben 18-ból 10, 2012-ben 10-ből 8; Tanács: nincs adat; Parlament: 2011-ben 0-ból 0, 2012-ben 1-ből 1);

R.  mivel több dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemhez kapcsolódó ügyet a Törvényszék elé vagy fellebbezés céljából a Bíróság elé terjesztettek (Bizottság: 2011-ben 15 ügy és 3 fellebbezés, 2012-ben 14 ügy és 1 fellebbezés; Tanács: 2011-ben 1 ügy és 2 fellebbezés, 2012-ben 1 fellebbezés(10) ; Parlament: 2011-ben és 2012-ben is 0);

S.  mivel a Törvényszék ítéletei túlnyomórészt a fokozott átláthatóságot támogatták, illetve több esetben az 1049/2001/EK rendeletet pontosították (Bizottság: 2011-ben 6-ból 5(11) , 2012-ben 5-ből 5(12) ; Tanács: 2011-ben 1-ből 1 (T-233/09. sz. Access Info Europe ügy), 2012-ben 4-ből 1 (T-529/09. sz. In ‘t Veld ügy); Parlament: 2011-ben 2-ből 1(13) (T-471/08. sz. Toland ügy), 2012-ben 1-ből 1 (T-190/10. sz. Kathleen Egan és Margaret Hackett ügy));

T.  mivel a Bíróság ítéletei túlnyomórészt a fokozott átláthatóságot támogatták, például a következő ügyekben: Bizottság: 2011-ben 1-ből 1 [C-506/08. sz. My Travel ügy], 2012-ben 3-ból 1 [C-135/11 P. sz. IFAW ügy](14) ; Tanács és Parlament: 2011-ben és 2012-ben nem születtek ilyen ítéletek;

U.  mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament éves jelentései nem szolgálnak összehasonlítható statisztikai adatokkal; mivel a három intézmény a statisztikák ismertetésekor azok teljességét nem azonos szabályok szerint értékeli;

V.  mivel a kivétel leggyakrabban említett indoka, amelyet a Bizottság és a Tanács az alapkérelmekre válaszul alkalmazott, „a döntéshozatali eljárás védelme” volt (Bizottság: 2011-ben 17%, 2012-ben 20%; Tanács: 2011-ben és 2012-ben 41%); mivel a Tanács esetében a második leggyakrabban említett indok „a nemzetközi kapcsolatok védelme” volt; mivel a Parlament esetében a leggyakoribb kivételt „az egyén magánéletének és becsületének védelme” jelentette;

W.  mivel az intézmények nem hajtották végre az EUMSZ 15. cikkének (2) bekezdését és 15. cikke (3) bekezdésének ötödik albekezdését, amelyek szerint az Európai Parlament és a Tanács ülései kötelezően nyilvánosak, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak, illetve a két intézmény köteles a 15. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett rendeleteknek megfelelően biztosítani a jogalkotási eljárásokhoz kapcsolódó dokumentumok nyilvánosságát;

X.  mivel az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése az átláthatóság alól kivételt biztosít, „amennyiben a dokumentum közzététele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik”; mivel ez a rendelkezés a Lisszaboni Szerződést megelőzően született, és összhangba kell hozni az EUMSZ 15. cikkével;

Y.  mivel a Bíróságnak az Access Info Europe ügyben hozott ítélete(15) megerősítette, hogy a tagállamok nevének és javaslatainak közzététele nem sérti a döntéshozatali eljárást; mivel a Törvényszék az ezen ügyben hozott korábbi ítéletében kimondta, hogy „a polgárok demokratikus jogainak gyakorlása […] feltételezi [a] […] döntéshozatali eljárás részletes követésének […] a lehetőségét”;

Z.  mivel a nemzetközi megállapodások hatást gyakorolnak az uniós jogalkotásra; mivel a megállapodásokkal kapcsolatos dokumentumokat főszabály szerint – a jogszerű kivételek sérelme nélkül – nyilvánossá kell tenni; mivel a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételt a T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontjában foglaltak szerint kell alkalmazni;

AA.  mivel a Bizottság, a Parlament és a Tanács közötti háromoldalú egyeztetések meghatározóak az uniós jogszabályok kidolgozása szempontjából; mivel a háromoldalú egyeztetések nem nyilvánosak, és az informális háromoldalú egyeztetésekhez kapcsolódó dokumentumokat, többek között a napirendeket és az összefoglaló jelentéseket alapesetben nem hozzák nyilvánosságra és azokat a Parlament számára sem teszik elérhetővé, ami ellentétes az EUMSZ 15. cikkével;

AB.  mivel a Tanács Elnöksége által az e feladatkörben végzett munkájához kapcsolódóan készített vagy feldolgozott dokumentumoknak az uniós átláthatósági szabályok értelmében hozzáférhetőknek kell lenniük;

AC.  mivel az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos tárgyalások holtpontra jutottak; mivel a jelenleginél jelentősen nagyobb átláthatóság biztosításához új eszközre van szükség;

AD.  mivel a Parlament zárt üléseire vonatkozó kérelmeket főszabály szerint az 1049/2001/EK rendelettel összhangban kell elbírálni; mivel a Parlamentnek eseti alapon kell értékelnie az ilyen kérelmeket, és nem hagyhatja azokat jóvá automatikusan;

AE.  mivel a dokumentumoknak az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. évi keretmegállapodás hatálya alá tartozó titkosítási kategóriába, illetve az 1049/2001/EK rendelet 9. cikke szerinti „minősített dokumentumként” történő besorolását körültekintő és egyedi megfontolásokra kell alapozni; mivel a túlminősítés a dokumentumok felesleges és aránytalan titkosításához vezet, illetve azt eredményezi, hogy megfelelő indokolás nélkül kerül sor zárt ülésekre;

AF.  mivel az alapvető szabály továbbra is az átláthatóság, többek között a kartellekkel szembeni engedékenységi programmal összefüggésben is; mivel a közzétételre vonatkozó automatikus tilalom sérti a Szerződésekben meghatározott átláthatóság szabályát; mivel a titoktartás képezi a kivételt, és ezért azt a nemzeti bíráknak eseti alapon kell indokolniuk a kártérítési keresetek vonatkozásában;

AG.  mivel javasolt, hogy a bíráknak szóló hasznos eszközként uniós iránymutatásokat dolgozzanak ki; mivel ezeknek az iránymutatásoknak különbséget kell tenniük a vállalati dokumentumok és a Bizottság tulajdonában lévő kartellakták között;

A dokumentumokhoz való hozzáférés joga

1.  emlékeztet arra, hogy az általános szabály az átláthatóság, és hogy a Lisszaboni Szerződés alapvető jogként határozza meg a dokumentumokhoz való hozzáférést;

2.  emlékeztet, hogy a lehető legszélesebb körben kell biztosítani a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést annak érdekében, hogy a polgárok és a civil társadalom véleményt nyilváníthassanak az uniós tevékenységek valamennyi vonatkozásáról;

3.  emlékeztet, hogy az átláthatóság erősíti a polgárok uniós intézmények iránti bizalmát azáltal, hogy biztosítja a tájékoztatásukat és az uniós döntéshozatali eljárásban való részvételüket, ily módon az EU demokratikusabbá tételéhez való hozzájárulásukat;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozatoknak egyértelműen és szigorúan meghatározott jogi kivételeken kell alapulniuk, és azokat részletes és konkrét indokolással kell alátámasztani, amelynek köszönhetően az érintett polgár megtudhatja a hozzáférés megtagadásának okát, és hatékonyan élhet a rendelkezésre álló jogorvoslatokkal;

5.  emlékeztet, hogy meg kell teremteni a megfelelő egyensúlyt az átláthatóság és az adatvédelem között, amint azt a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet egyértelművé tette, továbbá hangsúlyozza, hogy az adatvédelemmel – különösen az összeférhetetlenség eseteinek elfedése, valamint az uniós igazgatással és döntéshozatallal összefüggésben gyakorolt jogosulatlan befolyás céljából – nem szabad visszaélni; rámutat, hogy a Bíróság által a Bavarian Lager ügyben hozott ítélet az 1049/2001/EK rendelet jelenlegi szövegén alapul, és nem akadályozza meg a szövegezés megváltoztatását, ami szükséges és sürgős, különösen miután a Szerződések és az Alapjogi Charta egyértelműen kimondják a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát;

6.  felhívja az intézményeket, szerveket és hivatalokat, hogy az 1049/2001/EK rendeletet szigorúan alkalmazzák, teljes körűen figyelembe véve a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, és hangolják össze hatályos belső szabályaikat a rendelet szövegével és szellemével, különös tekintettel a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek elbírálásának határidejére, ugyanakkor biztosítsák, hogy ez ne eredményezze a határidők meghosszabbodását; felszólítja a Tanácsot, hogy tegye közzé a tanácsi munkacsoportok üléseinek jegyzőkönyvét, többek között – tekintettel az Access Info Europe ügyre – a tagállamok neveit és javaslatait is;

7.  felhívja az intézményeket, szerveket és hivatalokat, hogy az 1049/2001/EK rendelet alkalmazásakor szigorúan vizsgálják meg egy adott dokumentum, táblázat, ábra, bekezdés vagy mondat részleges nyilvánosságra hozatalának lehetőségeit;

8.  felszólítja az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, hogy dolgozzanak az átláthatósággal kapcsolatos proaktívabb megközelítés továbbfejlesztésén azáltal, hogy weboldalukon nyilvánosan hozzáférhetővé teszik a lehető legtöbb dokumentumtípust – többek között a belső igazgatási dokumentumokat is – felveszik azokat a nyilvánosság által hozzáférhető nyilvántartásaikba; úgy véli, hogy ez a megközelítés hozzájárul az átláthatóság tényleges biztosításához, valamint a szükségtelen jogviták megelőzéséhez, amelyek az intézmények és a polgárok számára egyaránt szükségtelen költségeket és terhet okozhatnak;

9.  felszólítja az intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy maradéktalanul hajtsák végre az 1049/2001/EK rendelet 11. cikkét, és hozzanak létre a következő jellemzőkkel bíró nyilvános dokumentum-nyilvántartásokat: világos és hozzáférhető struktúrák; jó keresőfunkció; rendszeresen frissített információk az elkészített és nyilvántartásba vett új dokumentumokról; a nem nyilvános dokumentumokra való hivatkozások felvétele; felhasználói útmutató a nyilvántartásban szereplő dokumentumtípusokról a nyilvánosság tagjai általi felhasználás támogatása érdekében;

10.  felszólítja az intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy rendszeresen és késedelem nélkül hozzák nyilvánosságra dokumentum-nyilvántartásaikban a nyilvánosság számára korábban nem elérhető mindazon dokumentumokat, amelyeket a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmekre válaszul már közzétettek;

11.  felhívja az igazgatási szerveket, hogy az alapkérelmet követően teljes körűen ismertessék az 1049/2001/EK rendelet értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem hatálya alá tartozó valamennyi dokumentumot;

12.  hangsúlyozza, hogy az európai ombudsman megkeresése értékes lehetőség akkor, ha az érintett igazgatási szerv megerősítette a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az ombudsman határozatainak kötelező végrehajtására nincs mód;

13.  hangsúlyozza, hogy a peres eljárás rendkívül hosszadalmas folyamat, amely magas, akár megfizethetetlen költségek kockázatával jár, és amelynek végkimenetele bizonytalan, így ésszerűtlenül nagy terhet ró azokra a polgárokra, akik kifogást kívánnak emelni a (részleges) hozzáférést megtagadó határozat ellen; hangsúlyozza, hogy ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmet elutasító határozat ellen nincs hatékony jogorvoslat;

14.  felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy a bírósági eljárások iránti igény csökkentése és egy valódi átláthatósági kultúra megteremtése érdekében sürgősen fogadjanak el a hozzáférés megtagadása miatt benyújtott panaszok kezelésére szolgáló gyorsabb, egyszerűbb és hozzáférhetőbb eljárásokat;

15.  hangsúlyozza, hogy a három intézmény, valamint a szervek és ügynökségek éves jelentéseinek összehasonlítható formátumban kellene adatokat szolgáltatniuk, többek között például a következőket: a kért dokumentumok száma, a kérelmek száma, azon dokumentumok száma, amelyekhez biztosították a (részleges) hozzáférést, a megerősítő kérelem benyújtása előtt, illetve után teljesített kérelmek száma, illetve a Bíróság által megítélt hozzáférések száma, a Bíróság által megítélt részleges hozzáférések száma és a megtagadott hozzáférések száma;

16.  felhívja az uniós intézményeket, hogy a továbbiakban ne szorgalmazzák, hogy a bírósági eljárások költségei a kifogást emelő felet terheljék, valamint biztosítsák, hogy a polgárokat az eszközök hiánya ne akadályozza a határozatok elleni fellebbezésben;

17.  megjegyzi, hogy a tagállamoknak alkalmazkodniuk kell a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új átláthatósági kerethez, amelyet jól szemléltet a T-59/09. sz. Németország kontra Bizottság ügy, amelyben Németország a „nemzetközi kapcsolatokkal” összefüggésben a közérdek védelmére hivatkozva kifogásolta a hozzá intézett felszólító levélhez kapcsolódó dokumentumok hozzáférhetővé tételét, a Törvényszék azonban kimondta, hogy a „nemzetközi kapcsolatok” fogalma uniós jogi fogalom, következésképpen nem alkalmazható a Bizottság és valamely tagállam közötti kommunikációra;

18.  felhívja az uniós intézményeket, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre és a megerősítő kérelmekre rövidebb időn belül válaszoljanak;

19.  célul tűzi ki annak vizsgálatát, hogy miként tehető átláthatóbbá a parlamenti Elnökségen és Elnökök Értekezletén belüli határozathozatal, mint például részletes jegyzőkönyvek készítése és azok nyilvánosságra hozatala révén;

Az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata

20.  csalódottságának ad hangot annak kapcsán, hogy az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos első olvasatbeli álláspontjának 2011 decemberében való elfogadása óta nem történt előrelépés, mivel a Tanács és a Bizottság nem mutatkozott késznek az érdemi tárgyalások folytatására; felhívja ezért a Tanácsot, hogy végre folytassa az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatát; felhívja a Tanácsot és a Parlamentet, hogy fogadjanak el egy olyan új eszközt, amely jelentősen nagyobb átláthatóságot biztosít, ideértve az EUMSZ 15. cikkének hatékony végrehajtását;

21.  felszólít minden uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget az 1049/2001/EK rendeletnek az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban történő alkalmazására; teljes mértékben támogatja az Európai Gyógyszerügynökség azon gyakorlatát, hogy kérelemre nyilvánosságra hozza az uniós piacon forgalomban lévő gyógyszerekről készített klinikai vizsgálati jelentéseket, mihelyt az adott gyógyszerrel kapcsolatos döntéshozatali eljárás lezárult; hangsúlyozza, hogy az 1049/2001/EK rendelet bármiféle felülvizsgálata során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Aarhusi Egyezményt, és a felülvizsgálat keretében a kivételeket az Egyezmény maradéktalan betartása mellett kell meghatározni;

22.  javasolja, hogy az egyes uniós intézmények és szervek irányítási struktúrájukon belül jelöljenek ki a megfelelés biztosításáért és a gyakorlatok javításáért felelős átláthatósági tisztviselőt;

23.  felhívja az intézményeket, hogy értékeljék és szükség esetén vizsgálják felül a jogellenes magatartás jelentésére vonatkozó belső előírásaikat, valamint szorgalmazza a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét; felszólítja különösen a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a visszaélések bejelentése terén az uniós személyzetre alkalmazandó, 2012-ben elfogadott új szabályokkal és azok végrehajtási intézkedéseivel kapcsolatos tapasztalatairól; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be a visszaélést bejelentők számára erkölcsi és pénzügyi védelmet biztosító javaslatot annak érdekében, hogy a demokratikus rendszer részeként e személyek megfelelő védelemben és támogatásban részesüljenek;

Jelentéstétel

24.  felhívja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy hangolják össze a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló éves jelentéseiket, és hasonló, lehetőség szerint teljes és mindenre kiterjedő statisztikákat közöljenek, összehasonlítható formában (pl. a mellékletben szereplő, közvetlen összehasonlítást lehetővé tevő táblázatokban);

25.  felhívja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy fogadják el a Parlament által a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló korábbi állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokat;

26.  felhívja az uniós intézményeket, hogy éves átláthatósági jelentéseikben adjanak választ a Parlament ajánlásaira;

Jogalkotási dokumentumok

27.  felhívja a Bizottságot, hogy nyilvános ülések, valamint a tagok felvételére vonatkozó eljárás, illetve a tagságra, az eljárásokra, a vizsgált dokumentumokra, a szavazatokra, a határozatokra és az ülések jegyzőkönyveire vonatkozó információk – online, szabványos formátumban történő – nyilvánossá tétele révén javítsa a szakértői csoportok és a komitológiai munkacsoportok átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy a szakértői csoportok tagjainak és a komitológiai eljárásban részt vevőknek előzetesen nyilatkozniuk kell arról, hogy nincs-e személyes érdekeltségük a megtárgyalt témákban; felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi főigazgatóság tekintetében javítsa és maradéktalanul hajtsa végre a felvételi eljárásra vonatkozó (többek között a kiegyensúlyozott összetétellel, az összeférhetetlenségi politikával és a nyilvános felhívásokkal kapcsolatos) belső iránymutatásokat és a költségvisszatérítési szabályokat; felszólítja továbbá arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló éves jelentések mellett a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseiben is számoljon be e kérdésekről; felszólítja a Bizottságot különösen arra, hogy számoljon be a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség érdekelt feleket tömörítő tanácsadó csoportjának működéséről;

28.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy gondoskodjanak az informális háromoldalú egyeztetések fokozottabb átláthatóságáról azáltal, hogy nyilvános üléseket szerveznek, és alapvető szabályként szabványos és könnyen hozzáférhető online környezetben közzéteszik a dokumentációt, többek között az ütemterveket, a napirendeket, a jegyzőkönyveket, a vizsgált dokumentumokat, a módosításokat, az elfogadott határozatokat és a tagállami küldöttségekre, valamint az azok álláspontjára és jegyzőkönyveire vonatkozó információkat, az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kivételekre is figyelemmel;

29.  emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet minősített dokumentumokról szóló 9. cikke kompromisszum, amely már nem tükrözi a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta érvényes új alkotmányos és jogi kötelezettségeket;

30.  felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy minősítési kategóriáik szerint vezessenek naprakész nyilvános nyilvántartást a birtokukban lévő minősített dokumentumok számáról;

A dokumentumok titkosítása

31.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő rendeletre irányuló javaslatot, amelyben egyértelmű szabályokat és kritériumokat határoz meg a dokumentumok uniós intézmények, szervek és hivatalok általi titkosítására vonatkozóan;

32.  felhívja az intézményeket, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban vizsgálják meg és indokolják a zárt ülésekre irányuló kérelmeket;

33.  felhívja az uniós intézményeket, hogy hozzanak létre a dokumentumok titkosításáért és a zárt ülésekre irányuló kérelmek vizsgálatáért felelős független uniós ellenőrző hatóságot;

Pénzügyi információk

34.  felszólítja az intézményeket, hogy tegyék nyilvánosan elérhetővé és hozzáférhetővé a polgárok számára az uniós költségvetésre, annak végrehajtására és az uniós források és támogatások kedvezményezettjeire vonatkozó dokumentumokat, és hangsúlyozza, hogy az ilyen dokumentumokat külön weboldalon és adatbázisban, valamint az Unión belüli pénzügyi átláthatóság biztosítása érdekében létrehozott adatbázisban is hozzáférhetővé kell tenni;

Nemzetközi tárgyalások

35.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi kapcsolatok védelmére vonatkozó kivételt rutinszerűen alkalmazzák a dokumentumok titkosításának indokaként;

36.  emlékeztet arra, hogy egy intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést egy olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő közérdeket;

37.  hangsúlyozza, hogy az említett elvek ellenére ez a gyakorlatban továbbra sem valósul meg, amint azt a Törvényszék T-529/09. sz. In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélete is szemlélteti, amelynek tárgya a Tanács Jogi Szolgálatának az EU és az Egyesült Államok közötti TFTP megállapodásról szóló véleményéhez való hozzáférés Tanács általi megtagadása;

A Jogi Szolgálatok véleményei

38.  hangsúlyozza, hogy az intézmények jogi szolgálatainak véleményeit főszabály szerint nyilvánossá kell tenni, amint azt a Bíróság Turco -ügyben hozott ítélete is hangsúlyozta, amikor kimondta, hogy „az 1049/2001/EK rendelet célja – mint azt a (4) preambulumbekezdése és az 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz”(16) ;

39.  emlékeztet arra, hogy a 4. cikk (2) bekezdése második francia bekezdése szerinti, jogi tanácsadásra vonatkozó kivétel alkalmazhatóságának vizsgálata előtt az érintett intézménynek meg kell győződnie arról, hogy a dokumentum, melynek közzétételét kérelmezték, valóban jogi véleményt érint-e, ennek megerősítése esetén pedig meg kell határoznia, hogy annak melyek azok a részei, amelyek ténylegesen érintettek, vagyis az említett kivétel hatálya alá tartozhatnak (a Turco -ügyben hozott ítélet 38. pontja);

40.  felhívja az intézményeket, hogy tartsák tiszteletben a Jogi Szolgálatok jogalkotási eljárás keretében kidolgozott véleményeiről szóló Turco -ügyben hozott ítéletet, amely kimondta, hogy „épp az ezzel kapcsolatos átláthatóság az, amely – a különböző álláspontok nyílt megvitatását lehetővé téve – hozzájárul az intézményeknek az európai polgárok vonatkozásában fennálló nagyobb legitimitásához, valamint az európai polgárok bizalmának növeléséhez”, és hogy „[v]alójában sokkal inkább az információ és a vita hiánya az, amely kételyeket ébreszthet a polgárokban, nem csupán valamely egyedi aktus jogszerűségét illetően, hanem az egész döntéshozatali eljárás legitimitásával kapcsolatban is”(17) ;

41.  hangsúlyozza, hogy a T–529/09. sz. In ‘t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélettel(18) összhangban a szóban forgó érdek konkrét és előre látható sérelme nem állapítható meg csak azon az alapon, hogy az intézmények félnek a polgárok elé tárni az Unió nemzetközi fellépésének jogalapját illetően közöttük kialakult nézetkülönbségeket, és ezáltal kételyeket kelteni a közvéleményben e fellépés jogszerűségével kapcsolatban;

A kartellekkel kapcsolatos engedékenységi politika

42.  hangsúlyozza, hogy a Bíróság a C-536/11. sz. ügyben hozott ítélet 43. pontjában kimondta, hogy „[a nemzeti bíróságoknak] minden, a [kartellaktákba] való betekintés iránti kérelmet eseti alapon kell [értékelniük], az ügy valamennyi elemének figyelembevételével”;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(2) HL L 243., 2003.9.27., 1. o.
(3) HL C 51E., 2013.2.22., 72. o.
(4) Lásd a C-135/11 P. sz. IFAW kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, amelynek 75. pontja kimondja, hogy mivel maga nem tanulmányozta a kért dokumentumot, „a Törvényszék nem tudta konkrétan értékelni, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés érvényesen megtagadható volt-e [a] […] kivételek alapján”.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0369.
(6) HL C 51. E, 2013.2.22., 72. o.
(7) A T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontja.
(8) A T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 75. pontja.
(9) A Bizottság nem közölte a kért dokumentumok számát. A bizottsági dokumentumokra irányuló alapkérelmek száma 2011-ben 6447, 2012-ben pedig 6014 volt.
(10) Tanács kontra In ’t Veld ügy (a Sophie In ‘t Veld támogatását célzó európai parlamenti intézkedés).
(11) Batchelor (T-362/08. sz. ügy), IFAW II (T-250/08. sz. ügy), Navigazione Libera del Golfo (T-109/05. és T-444/05. sz. ügy), Jordana (T-161/04. sz. ügy), CDC (T-437/08. sz. ügy) és LPN (T-29/08. sz. ügy).
(12) Németország kontra Bizottság (T-59/09. sz. ügy), EnBW kontra Bizottság (T-344/08. sz. ügy), Sviluppo Globale (T-6/10. sz. ügy), Internationaler Hilfsfonds (T-300/10. sz. ügy), Evropaïki Dynamiki (T-167/10. sz. ügy).
(13) A másik a T-82/08. sz. Dennekamp ügyben hozott ítélet, amelyben a Törvényszék megerősítette a személyes adatok védelmén alapuló európai parlamenti határozatot.
(14) Lásd az IFAW ügyben hozott ítéletet, amelynek tárgya a valamely tagállamtól származó dokumentumok, valamint a Törvényszéknek az érintett dokumentumok vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége; lásd továbbá az összefonódások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó két további, a C-477/10 P. sz. Agrofert  ügyben és a C-404/10 P. sz. Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítéletet. E három bírósági ítéletet a Bizottság éves jelentése nem ismerteti.
(15) A C-280/11 P. sz. Tanács kontra Access Info Europe ügyben hozott ítélet.
(16) A C–39/05 P. és C–52/05 P. sz. Svédország és Turco kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 35. pontja.
(17) A C–39/05 P. és C–52/05 P. sz. Svédország és Turco kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 59. pontja.
(18) A T-529/09. sz. In ’t Veld kontra Tanács ügyben hozott ítélet 75. pontja.

Utolsó frissítés: 2017. szeptember 5.Jogi nyilatkozat