Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/0193(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0251/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0251/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 16/04/2014 - 7.32
CRE 16/04/2014 - 7.32

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0427

Elfogadott szövegek
PDF 542kWORD 139k
2014. április 16., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem ***I
P7_TA-PROV(2014)0427A7-0251/2014
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2014. április 16-i jogalkotási állásfoglalása az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0363 – C7-0192/2012 – 2012/0193(COD)) (Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 325. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0192/2012),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokol véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel a Számvevőszék 2012. november 15-i véleményére(1) ,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. október 10-i véleményére(2) ,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7‑0251/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 383., 2012.12.12., 1. o.
(2) HL C 391., 2012.12.18, 134. o.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. április 16-án került elfogadásra az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
P7_TC1-COD(2012)0193

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 325. cikke (4) 83 . cikke (2 ) bekezdésére, [Mód. 1]

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Számvevőszék véleményére(1) ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2)

rendes jogalkotási eljárás keretében(3) ,

mivel:

(1)  Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme nem kizárólag a költségvetési előirányzatok kezelésére vonatkozik, hanem kiterjed a költségvetési eszközöket hátrányosan érintő, vagy azzal fenyegető valamennyi lépésre, valamint a tagállamok eszközeit hasonlóan érintő intézkedésekre, amennyiben az említett eszközök célja – az uniós szakpolitikák szempontjából releváns – tagállami gazdaság, illetve államháztartás támogatása vagy megszilárdítása.

(2)  Annak érdekében, hogy biztosított legyen a hatékony, arányos és visszatartó erejű védelem érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és a csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartástípusokkal szemben, valamint az Unió pénzügyi magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie érdekei optimális védelmet élvezzenek , a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet , elfogadott intézkedéseket ki kell egészíteni a tagállamok büntetőjogi rendelkezéseivel , ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között közötti következetlenségeket. [Mód. 2]

(3)  Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme indokolja az EU Unió költségvetésének terhére elkövetett – kiadási a kiadásokat, a bevételeket, az eszközöket és a bevételi oldalt a forrásokat is érintő –, és a csalárd magatartást is felölelő csalás fogalmának közös meghatározását, beleértve a hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteket is . [Mód. 3]

(4)  A hozzáadottérték-adót (héa) érintő csalás csökkenti a tagállamok adóbevételeit, és ezáltal hátráltatja a tagállamok hozzáadottértékadó-alapjára vonatkozó egységes kulcs alkalmazását. Amint azt az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata megerősítette(4) , közvetlen kapcsolat áll fenn az alkalmazandó uniós jogot figyelembe véve a héa-bevételek beszedése, valamint a vonatkozó héa-sajátforrás uniós költségvetés rendelkezésére bocsátása között, mivel az előbbi beszedése során történt mulasztás potenciálisan az utóbbi csökkenéséhez vezet. Ezért ezen irányelv hatálya kiterjed a tagállami héa-befizetésekből származó bevételre.

(5)  A héa-alapú saját forrás alapjának jogellenes csökkentése révén az EU pénzügyi érdekeit érintő lényeges hatás figyelembevétele, valamint az ezen irányelvbe foglalt küszöbértékek alkalmazása során az arányosság elvével összhangban – a saját forrás kiszámításának sajátos jellegére és az alkalmazott módszertanra tekintettel – kell eljárni, ideértve a tagállamok közötti differenciált bánásmódot.

(6)  Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogosulatlanul jogellenesen megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy eltorzítsák megszegjék a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. E Jóllehet az efféle magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, de az ajánlattevő részéről nem feltétlenül kell, hogy bírjon megvalósulnia az elkövetett egyértelmű csalás bűncselekményének valamennyi ismérvével , mivel a benyújtott pályázat teljes mértékben megfelelhet valamennyi követelménynek . minden előírt feltételnek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat ezen irányelv hatálya alá. [Mód. 4]

(7)  A pénzmosás elleni uniós jogszabály teljes mértékben alkalmazandó az ezen irányelvben említett bűncselekményekből származó jövedelem tisztára mosására. Az említett jogszabályra történő hivatkozásnak biztosítania kell, hogy az ezen irányelv által bevezetett szankciórendszert alkalmazzák az Unió pénzügyi érdekének sérelmére elkövetett valamennyi bűncselekmény esetében.

(8)  A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelezettségek megszegésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalnia foglalni a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár a tagállamokban, akár harmadik országokban kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos uniós tisztséget betöltő kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását. Az uniós pénzügyi eszközök kezelésében egyre gyakrabban vesznek részt magánszemélyek is. Az uniós pénzügyi eszközöknek a korrupcióval és a hűtlen kezeléssel szembeni megfelelő védelme érdekében valamint ezen belül a kormány és egyéb közintézmények részéről a polgárok számára történő szolgáltatásnyújtási feladatot, vagy általános közérdeket hivatalos tisztség betöltése nélkül ellátó személyek például ezen irányelv alkalmazásában a „tisztviselő” fogalmának ki kell terjednie minden olyan személyre – így az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozókra – is, akik bár nem töltenek be hivatalos tisztséget, de az uniós pénzügyi eszközökkel kapcsolatban – hasonló módon – megbízás alapján közfeladatot látnak el .vállalkozók) meghatározását . [Mód. 5]

(9)  Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos és egyértelmű fogalommeghatározását. [Mód. 6]

(9a)  Az ezen irányelvben meghatározott természetes személy által elkövetett bűncselekmények esetében a szándéknak a bűncselekmény minden tényállási elemére ki kell terjednie. Természetes személyek által elkövetett, szándékosságot nem igénylő bűncselekményekre ezen irányelv hatálya nem terjed ki. [Mód. 7]

(10)  Az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett egyes bűncselekmények a gyakorlatban sokszor szorosan összefüggnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdése, és az említett cikk alapján elfogadott uniós jogszabályok hatálya alá tartozó bűncselekményekkel. Ezért a rendelkezések megszövegezésének biztosítania kell az e jogszabályokkal való koherenciát.

(11)  Amennyiben jogi személyeknek tulajdonítható magatartás is károsíthatja vagy veszélyeztetheti az Unió pénzügyi érdekeit, a jogi személyeket is felelősségre kell vonni az ezen irányelvben meghatározott, nevükben elkövetett bűncselekményekért.

(12)  Annak érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekei azonos védelemben részesüljenek az annak egész területére kiterjedő, elrettentő hatású intézkedések révén, a tagállamoknak egyes minimális szankciótípusokat- és mértékeket is elő kell irányozniuk legalább azokra az esetekre, amikor az irányelvben meghatározott bűncselekményeket követnek el. A szankciók mértéke nem lépheti túl a bűncselekmény súlyával arányos mértéket, ezért olyan pénzösszegben kifejezett küszöbértéket kell bevezetni, amely alatt nem szükséges büntetendővé nyilvánítani az adott cselekményt.

(13)  Ezen irányelv nem érinti a fegyelmi intézkedések megfelelő és eredményes alkalmazását. A büntetőjogi szankciókkal nem egyenértékű szankciók a nemzeti jognak megfelelően rendelhetők el, amennyiben valamely személyt egyedi ügyben az e rendelet szerint meghatározott bűncselekmények egyike miatt ítélnek el; egyéb szankciók esetében pedig teljes mértékben tiszteletben kell tartani a non bis in idem elvét. Ezen irányelv nem rendeli büntetni azt a magatartást, amely esetében nincs helye a hivatali kötelezettség megsértésére vonatkozó fegyelmi szankciónak vagy egyéb intézkedésnek, azokban az esetekben, amikor az ilyen fegyelmi szankciók vagy egyéb intézkedések alkalmazhatók az érintett személlyel szemben.

(14)  Súlyosabb esetekben a természetes személyekkel szembeni szankcióknak elő kell irányozniuk a szabadságvesztés terjedelmét. Az említett súlyos eseteket bizonyos, pénzösszegben kifejezett minimális teljes kárra történő hivatkozással kell meghatározni. A bűncselekménynek legalább ekkora kárt kell okoznia az Unió – és esetleg egyéb szerezet – költségvetésének. A minimális és maximális terjedelmű szabadságvesztés bevezetése annak garantálása érdekében szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei egyenlő védelemben részesüljenek egész Európában. A hathónapos minimális szankció biztosítja, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkében felsorolt bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. E szankciók emellett erős elrettentő hatást fejtenek ki a potenciális bűnözőkre Európa minden részében. Szigorúbb szankciómértékeket kell kiszabni azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat(5) szerinti bűnszervezetben követik el.

(15)  Figyelemmel különösen az elkövetők, és az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett jogellenes tevékenységekből származó jövedelmek mobilitására, valamint az ennek eredményeként lefolytatandó bonyolult, határokon átnyúló nyomozásokra, a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a joghatóságukat, és meg kell határozniuk az ahhoz szükséges elévülési időszakokat, hogy fel tudjanak lépni az említett tevékenységekkel szemben.

(16)  Az uniós jog következetességének, továbbá az ugyanazon cselekményért kiszabott kétszeri büntetés tilalma elvének megóvása érdekében tisztázni kell az ezen irányelv szerinti büntetések, valamint az uniós jogon alapuló egyéb vonatkozó közigazgatási intézkedések közötti viszonyt. Ezen irányelv nem érinti az uniós jog szerinti konkrét közigazgatási intézkedések, szankciók és bírságok alkalmazását.

(17)  Az uniós jog szerinti egyéb kötelezettségek sérelme nélkül, megfelelő intézkedést kell hozni a tagállamokés a Bizottság közötti együttműködés tekintetében, annak biztosítása céljából, hogy – a tagállamok, az Eurojust és a Bizottság közötti információcserét is beleértve – hatékonyan lépjenek fel az Unió pénzügyi érdekeit érintő, ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekkel szemben. [Mód. 10]

(18)  Ezen irányelvnek hatályon kívül kell helyeznie az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezményt(6) , valamint annak 1996. szeptember 27-i(7) és 1996. november 29-i(8) jegyzőkönyveit, és azok helyébe kell lépnie.

(19)  Ezen irányelv megfelelő tagállami végrehajtása során az illetékes tagállami hatóságok egymás között személyes adatokat dolgoznak fel, továbbá egyrészt a tagállamok, másrészt az illetékes uniós szervek kicserélik azokat. Az illetékes nemzeti hatóságok közötti tagállami szintű személyesadat-feldolgozást a nemzeti jognak kell szabályoznia, tiszteletben tartva az Európa Tanácsnak a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló, 1981. január 28-i egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyvét (ETS 108. szám). A személyes adatok tagállamok közötti cseréjének meg kell felelnie a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat(9) követelményeinek. Amennyiben az Unió intézményei, szervei, ügynökségei és hivatalai dolgoznak fel személyes adatokat, ennek meg kell felelnie a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(10) , valamint az igazságszolgáltatási vizsgálatok bizalmas kezelésére vonatkozó szabályoknak.

(20)  A büntetőjogi szankciók szándékolt elrettentő hatása rendkívüli körültekintést kíván az alapvető jogok tekintetében. Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető elveket, különösen a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelmét a foglalkozás megválasztásának szabadságát és munkavállaláshoz való jogot, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit, valamint az azonos bűncselekmény miatti a kétszeres büntetőeljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Ez az irányelv mindenekelőtt az említett jogok és elvek teljes körű tiszteletben tartására törekszik, és azt ennek megfelelően kell végrehajtani.

(21)  Ezen irányelv alkalmazása nem sérti az EUMSZ-ben, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben, és a Bíróság Alapokmányában foglalt, a mentességek visszavonására vonatkozó előírásokat, valamint az azokat végrehajtó jogszabályokat, továbbá a tagállami jogba foglalt hasonló rendelkezéseket.

(22)  Ez az irányelv nem sérti az egyedi ügyek konkrét körülményeinek megfelelő büntetések alkalmazására és végrehajtására vonatkozó, a nemzeti büntetőjogba foglalt általános szabályokat és elveket.

(23)  Mivel ezen irányelv célját a tagállamok önállóan nem tudják kellőképpen megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I.cím:

Tárgy és fogalommeghatározás

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv – bűncselekmények és szankciók meghatározása révén – megállapítja az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek megelőzése és az azok ellen elleni küzdelem terén szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tagállamokban és az uniós intézményekben, szervekben és hivatalokban hatékony és egyenlő szintű védelem biztosítson, valamint hogy fokozza az uniós intézmények és kezdeményezések hitelességét . [Mód. 11]

2. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek fogalommeghatározása

Ezen irányelv alkalmazásában: „az Unió pénzügyi érdekei”: az Unió és intézményei, szervei és hivatalai alábbiak által lefedett, azokból vagy nevében kezelt valamennyi eszköz és forrás; továbbá ezek valamennyi pénzügyi művelete, ideértve a hitelfelvételi és hitelnyújtási tevékenységeket is, valamint különösen az alábbiakból finanszírozott, szerzett vagy származó azokkal összefüggésben felmerült valamennyi bevétel és kiadás: [Mód. 12]

a)  az Unió költségvetése;

b)  a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt vagy ellenőrzött költségvetések. [Mód. 13]

II.cím

Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás megelőzése és az az elleni küzdelem terén elkövetett bűncselekmények

3. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendők legyenek az alábbi magatartások:

a)  a kiadások tekintetében a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás:

i.  olyan hamis, helytelen vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy előterjesztése, amelyek következménye az Unió általános költségvetéséből származó vagy az Unió kezelésében levő, illetve az Unió nevében kezelt költségvetésekből biztosított pénzeszközök jogtalan megszerzése vagy visszatartása,

ii.  információ elhallgatása és ezzel egy konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező következményekkel, vagy

iii.  kötelezettségvállalásoknak vagy kiadásoknak nem a megjelölt és a döntés alapjául szolgáló célokra történő jogellenes felhasználása;

b)  a bevételek tekintetében a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás:

i.  olyan hamis, helytelen vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy előterjesztése, amelyek következménye az Unió általános költségvetésében, vagy az Unió kezelésében levő, illetve az Unió nevében kezelt költségvetésekben lévő források jogellenes csökkenése,

ii.  információ elhallgatása és ezzel egy konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező következményekkel, vagy

iii.  a jogszerűen szerzett haszon jogellenes felhasználása, az előbbiekkel megegyező következményekkel.

4. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeit érintő, csaláshoz kapcsolódó bűncselekmények

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogosultsági, kizárási, kiválasztási vagy odaítélési kritériumok alkalmazásának megkerülése vagy eltorzítása, vagy a pályázók közötti természetes verseny torzítása vagy kiiktatása céljából történő szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen a jelöltek, vagy ajánlattevők, illetve az ajánlati felhívásokra történő válaszadásért vagy e résztvevők pályázatainak elkészítésért felelős, illetve azokban részt vevő személyek által, az Unió pénzügyi érdekeit érintő közbeszerzési vagy támogatás-odaítélési eljárás során az ajánlatkérő vagy támogatás odaítélő szervek vagy hatóságok számára nyújtott tájékoztatás, vagy e tájékoztatásnyújtás elmulasztása. [Mód. 14]

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből származó tulajdont vagy jövedelmet érintő, a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) 1. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti pénzmosás. [Mód. 15]

(3)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén az aktív és a passzív hivatali vesztegetés bűncselekményként büntetendők legyenek az alábbi magatartások büntetendő legyen.

a)  Ezen irányelv alkalmazásában passzív hivatali vesztegetésnek minősül azon tisztviselő által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt kér ,vagy ilyen előny ígéretét kéri , vagy az előnyt azt előre elfogadja a maga vagy harmadik személy javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét megszegve , hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, vagy intézkedés megtételével késlekedjen, vagy ilyen intézkedést ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (passzív megvesztegetés) függetlenül attól, hogy ezzel hivatali kötelezettségét megszegi-e. [Mód. 16] ;

Ezen irányelv alkalmazásában aktív hivatali vesztegetésnek minősül bármely olyan személy által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt ígér vagy nyújt kifejezetten a tisztviselő számára vagy harmadik személy javára, azért, hogy a tisztviselő hivatali kötelességét megszegve , hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, intézkedés megtételével késlekedjen vagy ilyen intézketést ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (aktív megvesztegetés). vagy azért, hogy ilyen cselekményeket a múltban elkövetett . [Mód. 16]

(4)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek megsértésére irányuló szándékos elkövetés esetén esetén a hűtlen kezelés bűncselekményként büntetendő legyen.

Ezen irányelv alkalmazásában hűtlen kezelésnek minősül, ha a tisztviselő nem rendeltetésszerűen használ fel, illetve fizet ki pénzeszközöket, vagy sajátít ki, illetve használ fel eszközöket, ami sérti az Unió pénzügyi érdekeit. [Mód. 17]

(5)  E cikk alkalmazásában „tisztviselő”:

a)  jogalkotási, közigazgatási vagy bírói tisztséget betöltő személy, aki az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot lát el; uniós vagy nemzeti tisztviselő, ideértve más tagállamok nemzeti tisztviselőit és harmadik országok nemzeti tisztviselőit is;

„uniós tisztviselő”:

i.  minden olyan személy, aki az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek („személyzeti szabályzat”) értelmében tisztviselőnek vagy egyéb szerződéses alkalmazottnak minősül,

ii.  minden olyan személy, akit valamely tagállam vagy valamely köz- vagy magánjogi szerv az Unió intézményéhez, szervéhez vagy hivatalához kirendelt, és aki az uniós tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak által ellátott feladatokkal egyenértékű feladatokat lát el.

A Szerződések alapján létrehozott szervek, hivatalok és ügynökségek tagjai és az ilyen szervek, hivatalok vagy ügynökségek személyzete uniós tisztviselőnek tekintendő, még akkor is, ha a személyzeti szabályzat nem vonatkozik rá.

A „nemzeti tisztviselő” fogalma alatt az azon tagállam vagy harmadik ország nemzeti joga szerint meghatározott tisztviselő értendő, amelyben a szóban forgó személy a feladatát ellátja.

Olyan eljárás esetében azonban, amelyben valamely tagállami vagy harmadik országbeli nemzeti tisztviselő érintett, és azt egy másik tagállam indította, ez utóbbi tagállamnak nem kötelezettsége a „nemzeti tisztviselő” fogalmát alkalmaznia, kivéve, ha az a nemzeti jogával összeegyeztethető;

b)  az Unióban vagy minden olyan személy, aki a tagállamokban vagy illetve harmadik országokban megbízás alapján olyan közfeladatot lát el, amely kiterjed ellátó, ilyen tisztséggel nem rendelkező személy, akik részt vesz az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésérekezelésében , vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalában meghozatalára . [Mód. 18]

III.cím:

Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás megelőzése és az az ellen küzdelem terén elkövetett bűncselekményekre vonatkozó általános rendelkezések

5. cikk

Felbujtás, bűnsegély és kísérlet

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a II. címben 3. és a 4. cikkben említett bűncselekmények bármelyikének elkövetésére való felbujtás, és az azokhoz nyújtott bűnsegély. [Mód. 19]

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a 3. cikkben, illetve és a 4. cikk (4) bekezdésében említett bűncselekmény elkövetésének kísérlete bűncselekmények bármelyikének elkövetésére irányuló kísérlet . [Mód. 20]

6. cikk

A jogi személyek felelőssége

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében biztosítására , hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a II. címben 3., a 4. és az 5. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul: [Mód. 21]

a)  a jogi személy képviseletének jogosultsága;

b)  a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga; vagy

c)  a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának jogköre.

(2)  A tagállamok továbbá megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amennyiben valamely, az (1) bekezdésben említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya lehetővé tette, hogy az adott jogi személy javára egy neki alárendelt személy a II. címben 3., a 4. és az 5. cikkben említett valamely bűncselekményt elkövesse. [Mód. 22]

(3)  A jogi személyek (1) és (2) bekezdés szerinti felelőssége nem zárja ki a büntetőeljárás lefolytatását a II. címben 3. és a 4. cikkben említett bűncselekményeket elkövető vagy az 5. cikk szerint büntetőjogilag felelős természetes személyekkel szemben. [Mód. 23]

(4)  Ezen irányelv alkalmazásában „jogi személy”: az alkalmazandó jog alapján jogi személyiséggel rendelkező bármely jogalany, kivéve az államokat vagy egyéb, közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket.

7. cikk

A természetes személyekkel szembeni szankciók

(1)  A természetes személyek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben 3., 4., és 5. cikkben említett bűncselekmények hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek büntetendők, beleértve a 8. cikkben meghatározott pénzbüntetéseket és szabadságvesztést. [Mód. 24]

(2)  10 000 5 000 EUR-nál kevesebb kárt okozó, és 10 000 5 000 EUR-nál kevesebb előnyt eredményező, továbbá súlyosbító különösen súlyos körülmények megvalósulásával nem járókisebb súlyú szabálysértések esetén a tagállamok a büntetőjogi szankcióktól eltérő szankciók kiszabását büntetéseket is előírhatnak előírhatják . [Mód. 25]

(3)  E cikk (1) bekezdés bekezdése nem érinti az illetékes hatóságok tisztviselőikkel szembeni fegyelmi jogköreinek gyakorlását, a 4 . cikk (5) bekezdésében meghatározottak szerint. [Mód. 26]

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a büntetőjogi szankcióknak nem megfeleltethető, és azonos személyre ugyanazon magatartásért kiszabott más jellegű szankciókat figyelembe lehessen venni a II. címben említett bűncselekmények miatti elítélés során.

8. cikk

Szabadságvesztési küszöbértékek

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az alábbiak szerint legyenek büntetendők a 3. cikkben és a 4. cikk (1) és (4) bekezdésében említett azon bűncselekmények, amelyek esetében legalább 100 000 50 000 EUR összegű előny vagy kár valósul meg: [Mód. 43]

a)  minimális büntetésként legalább 6 hónapos szabadságvesztés; [Mód. 27 és 28]

b)  maximális büntetésként legalább 5 éves szabadságvesztés.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az alábbiak szerint legyenek büntetendők a 4. cikk (2) és (3) bekezdésében említett azon bűncselekmények, amelyek esetében legalább 30 000 EUR összegű előny vagy kár valósul meg:

a)  minimális büntetésként legalább 6 hónapos szabadságvesztés ; [Mód 28]

b)  maximális büntetésként legalább 5 éves szabadságvesztés.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben 3., a 4., és az 5. cikkben említett bűncselekmények maximális büntetési tétele legalább 10 éves szabadságvesztés legyen, amennyiben a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat meghatározása szerinti értelmében vett bűnszervezetben követték el. [Mód. 30]

8a. cikk

Súlyosbító körülmények

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben megállapításra kerül, hogy a 3., a 4., vagy az 5. cikkben említett bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat értelmében vett bűnszervezetben követték el, ezt a tényt a büntetés kiszabása során súlyosbító körülményként vegyék figyelembe [Mód. 31]

9. cikk

A jogi személyekre vonatkozó minimális szankciótípusok

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 6. cikk alapján felelősségre vont jogi személyt olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék, amelyek felölelik a büntetőjogi és nem büntetőjogi pénzbüntetéseket, továbbá esetlegesen az alábbi egyéb szankciókat:

a)  az állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás;

aa)  az Unió pályázati eljárásaiból való ideiglenes vagy állandó kizárás; [Mód. 32]

b)  a gazdasági tevékenységek gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

c)  a bírósági felügyelet alá helyezés;

d)  a bíróság által elrendelt végelszámolás;

e)  a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

9a. cikk

A ne bis in idem elv

A tagállamok nemzeti büntetőjogukban alkalmazzák a „ne bis in idem” elvét, amelynek értelmében az ellen a személy ellen, akinek cselekményét valamely tagállamban jogerősen elbírálták, azonos tények tekintetében más tagállamban nem lehet büntetőeljárást indítani, feltéve, hogy büntetés kiszabása esetén azt végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti állam jogszabályainak értelmében azt többé már nem lehet végrehajtani. [Mód. 33]

10. cikk

Befagyasztás és elkobzás

A tagállamok biztosítják a II. címben említett bűncselekményekből származó jövedelem és eszközök befagyasztását és elkobzását, összhangban a 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(12) .

11. cikk

Joghatóság

(1)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozóan megállapítsák joghatóságukat, amennyiben:

a)  a bűncselekményt részben vagy egészben a területükön követték el; vagy

b)  az elkövető az adott tagállam saját állampolgára vagy az adott tagállam területén lakóhellyel rendelkezik; vagy

c)  az elkövető a személyzeti szabályzat hatálya alatt áll, vagy a bűncselekmény elkövetésének idején a személyzeti szabályzat hatálya alatt állt. [Mód. 34]

(2)  Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy joghatóságuk ne függjön attól a feltételtől, hogy a büntetőeljárás megindítására kizárólag az áldozat által a bűncselekmény helyén tett bejelentést, vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti állam által tett feljelentést követően kerülhet sor.

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy joghatóságuk azokra a helyzetekre is kiterjedjen, amikor a bűncselekményt a területükről elért információs és kommunikációs technológia segítségével követik el.

12. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények elévülése

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a II. címben és 5. cikkben említett bűncselekmények elkövetésének időpontjától számított legalább ötéves elévülési időn belül lehetővé tegyék a nyomozás, a büntetőeljárás és a tárgyalás lefolytatását, valamint a bírósági határozat meghozatalát a bűncselekmény tárgyában.

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az elévülési idő megszakadjon és újból megkezdődjön az illetékes nemzeti hatóság által a bűncselekmény elkövetésének időpontjától számított legalább tíz éven belül foganatosított bármely intézkedés következtében, ideértve különösen a nyomozás vagy a büntetőeljárás tényleges megindítását.

(3)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elegendő időn belül, de a jogerős ítélet meghozatalától számított legalább tíz éven belül lehetővé tegyék a II. címben és az 5. cikkben említett bűncselekmények miatti jogerős ítéletben kiszabott büntetés végrehajtását.

13. cikk

Visszafizettetés

Ez az irányelv nem érinti a II. címben 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekmények elkövetésével összefüggésben jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetését.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az ilyen összegek azonnali visszafizetésének és az Unió költségvetése részére történő átutalásának biztosítására, a pénzügyi korrekcióra és a jogosulatlanul felhasznált összegek visszatérítésére irányadó vonatkozó uniós ágazatspecifikus szabályok sérelme nélkül. A tagállamok ezenfelül rendszeres nyilvántartást vezetnek a visszafizetett összegekről és tájékoztatják az érintett uniós intézményeket vagy szerveket ezekről az összegekről, illetve ha a visszafizetés nem történt meg, azokról az okokról, amelyek miatt a visszafizetésre nem volt lehetőség. [Mód. 35]

14. cikk

Kapcsolat az Unió egyéb alkalmazandó jogi aktusaival

Az uniós jogban megállapított közigazgatási intézkedések, büntetések és bírságok – különösen a 2988/95/EK tanácsi rendelet(13) 4. és 5. cikke szerinti szankciók –, illetve az uniós jog szerinti konkrét kötelezettségnek megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályok alkalmazása nem érinti ezt az irányelvet. A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések alapján indított büntetőeljárások nem érintik az uniós jogban vagy a nemzeti végrehajtási rendelkezésekben megállapított, a büntetőeljárással nem egyenértékű közigazgatási intézkedések, szankciók és bírságok megfelelő és hatékony alkalmazását.

IV.cím

Záró rendelkezések

15. cikk

A tagállamok és az Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) közötti Együttműködés [Mód. 36]

(1)  A büntetőügyekben való határokon átnyúló együttműködésre és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó szabályok sérelme nélkül a tagállamok, az Eurojust és a Bizottság saját hatáskörük keretein belül együttműködnek egymással a II. címben 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekmények elleni küzdelem terén. Ennek érdekében a Bizottság és adott esetben az Eurojust technikai és operatív támogatást nyújt, mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet a nyomozati együttműködés elősegítésére. [Mód. 37]

(2)  A tagállamok illetékes hatóságai saját hatáskörükön belül információkat cserélhetnek a Bizottsággal és az Eurojusttal , hogy megkönnyítsék a tények megállapítását, és a II. címben a 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépést. A Bizottság az Eurojust és az illetékes nemzeti hatóságok valamennyi konkrét ügyben betartják az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkét, az Európai Unió Alapjogi Chartáját és a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogszabályokat, továbbá figyelembe veszik a nyomozás titkosságára az adatvédelemre vonatkozó előírásokat . Ezért a tagállamok, amennyiben információkat szolgáltatnak a Bizottságnak és az Eurojustnak , sajátos feltételekhez köthetik az információknak a Bizottság, az Eurojust illetve – azok esetleges továbbítása esetén – egy másik tagállam általi felhasználását. [Mód. 38]

(2a)  A Számvevőszék, a nemzeti ellenőrző intézmények (például a megosztott irányítás körébe tartozó ügyletek ellenőrzése során), valamint a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek és hivatalok költségvetései, illetve az intézmények által kezelt vagy ellenőrzött költségvetések ellenőrzésével megbízott ellenőrök kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a feladatuk ellátása során tudomásukra jutott bűncselekményeket. [Mód. 39]

(2b)  Az uniós tisztviselők kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a kiküldetésük során tudomásukra jutott bűncselekményeket. [Mód. 40]

16. cikk

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó büntetőjogi egyezmények hatályon kívül helyezése

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény, beleértve annak 1996. szeptember 27-i, 1996. november 29-i és 1997. június 19-i jegyzőkönyveit, [a 17. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti alkalmazás napja]-tól/től hatályát veszíti.

17. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb […]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Ezeket a rendelkezéseket […]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

17a. cikk

Jelentéstétel, statisztikák és értékelés

(1)  A Bizottság [az irányelv végrehajtására vonatkozó határidőt követően 24 hónappal]-ig, és ezt követően évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek, valamint hogy ezen irányelv mennyiben bizonyult hatékonynak célkitűzései elérése szempontjából.

Ezekben a jelentésekben hivatkozni kell a tagállamok által a (2) bekezdés alapján rendelkezésre bocsátott információkra.

(2)  A tagállamok az általuk az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére létrehozott rendszerek hatékonyságának vizsgálata céljából rendszeresen gyűjtik és őrzik az illetékes hatóságoktól származó átfogó statisztikákat. A begyűjtött statisztikákat évente meg kell küldeni a Bizottságnak, és tartalmazniuk kell az alábbi adatokat:

a)  a megindított büntetőeljárások száma, amelyen belül külön meg kell jelölni a megszüntetett eljárások, a felmentéssel végződő eljárások, az elítéléssel végződő eljárások és a folyamatban lévő eljárások számát;

b)  a büntetőeljárást követően visszafizetett és vissza nem fizetett összegeket;

c)  a más tagállamoktól érkezett jogsegély iránti megkeresések számát, amelyen belül külön meg kell jelölni a teljesített és az elutasított megkeresések számát.

(3)  A Bizottság [az irányelv végrehajtására vonatkozó határidőt követően 60 hónappal]-ig az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti ennek az irányelvnek a teljes körű értékelését, a szerzett tapasztalatok, és különösen az (1) és (2) bekezdés szerinti jelentések és statisztikák alapján. Az értékelés eredményét megfelelően figyelembe véve adott esetben a Bizottság ugyanekkor javaslatot terjeszt elő ennek az irányelvnek a módosítására. [Mód. 41]

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

19. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ,

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1)HL C 383., 2012.12.12., 1. o.
(2) HL 391., 2012.12.18., 134. o.
(3) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja.
(4)A Bíróság C-539/09. sz. Bizottság kontra Németország ügyben hozott 2011. november. 15-i ítélete - EBHT [2011] I-11235. o.
(5)A Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről (HL L 300., 2008.11.11., 42. o.)
(6)HL C 316., 1995.11.27., 48. o.
(7)HL C 313., 1996.10.23., 1. o.
(8)HL C 151., 1997.5.20., 1. o.
(9)A Tanács 2008/977/IB kerethatározata ( 2008. november 27. ) a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.)
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. )o.
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve ( 2005. október 26. ) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.)
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/42/EU irányelve (2014. április 3.) a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (HL L 127., 2014.4.29., 39. o.)
(13)A Tanács 2988/95/EK, Euratom rendelete (1995. december 18.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről (HL L 312., 1995.12.23., 1. o.)

Utolsó frissítés: 2018. július 13.Jogi nyilatkozat