Az Európai Parlament,

–  tekintettel Oroszország alkotmányára, különösen annak 118. cikkére, amely kimondja, hogy az igazságszolgáltatást az Oroszországi Föderációban kizárólag bíróságok végzik, és 120. cikkére, amely a bírák függetlenségéről rendelkezik, akik kizárólag az orosz alkotmánynak és a szövetségi jogszabályoknak vannak alávetve,

–  tekintettel Borisz Nyemcov orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről szóló 2015. március 12-i állásfoglalására(1), továbbá Oroszországról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen Alekszej Navalnij esetéről szóló 2015. január 15-i(2), Nagyija Szavcsenko esetéről szóló, 2015. április 30-i(3) és az EU–Oroszország kapcsolatokról szóló, 2015. június 10-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Eston Kohver észt rendőrtiszt ellen hozott ítéletről szóló, 2015. augusztus 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselőnek Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ukrán állampolgárok orosz bíróság általi elítéléséről szóló, 2015. augusztus 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Oroszországról szóló korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz hivatalnokokkal szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló 2012. október 23-i ajánlására(5), az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(6), a Bolotnaja téri eseményekben részt vevő tüntetők elleni ítéletről szóló 2014. március 13-i állásfoglalására(7), valamint a (2009. évi Szaharov-díjjal kitüntetett) Memorial nevű nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló 2014. október 23-i állásfoglalására(8), továbbá a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-i ajánlására(9),

–  tekintettel az Oroszországi Föderációról szóló hetedik időszaki jelentésre(10), amelyet az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 3136. és 3137. – 2015. március 16-i és 17-i – ülésén(11) tárgyalt,

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti, 2013. november 28-i emberi jogi konzultációra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Nemzetek teljes jogú tagjaként elkötelezte magát a demokrácia alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; mivel az elmúlt hónapok során számos esetben került sor a jogállamiság elvének súlyos megsértésére és korlátozó jogszabályok elfogadására, következésképpen súlyos kételyek vannak azzal kapcsolatban, hogy Oroszország megfelel-e nemzetközi és nemzeti kötelezettségeinek; és mivel az Európai Unió több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét;

B.  mivel Eston Kohver észt rendőrtisztet 2014. szeptemberben az FSZB észt területen foglyul ejtette, majd Oroszországban törvénytelenül fogva tartották, mely cselekedet a nemzetközi jogszabályok egyértelmű és súlyos megsértését jelenti;

C.  mivel Oleg Szencov ukrán filmrendezőt és Olekszandr Kolcsenko ukrán polgárjogi aktivistát – akik tiltakoztak a Krím félsziget Oroszország általi annektálása miatt – 2014. májusban a Krímben folytatott állítólagos tevékenységük kapcsán letartóztatták; mivel ukrán állampolgárságuk dacára orosz állampolgárként jártak el velük szemben;

D.  mivel mind Oleg Szencov, mind Olekszandr Kolcsenko esetében felmerült annak gyanúja, hogy kínzások és súlyos bántalmazás alkalmazásával törvénytelen módon kényszerítettek ki belőlük tanúvallomást, amelyet a továbbiakban érvényes jogi elemnek tekintettek;

E.  mivel Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ügyét katonai bíróság tárgyalta, holott a terhükre rótt bűncselekmények esetében a polgári bíróságok rendelkeznek teljes körű illetékességgel; mivel a tárgyalás során több esetben súlyos eljárási hibákat vétettek;

F.  mivel Gabriela Knaul, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a bírák és jogi szakemberek függetlenségével foglalkozó különelőadója 2014 áprilisában közzétett jelentésében – az Oroszországi Föderációban tett hivatalos látogatása nyomán – súlyos aggodalmának adott hangot az igazságszolgáltatás irányában megnyilvánuló közvetett és közvetlen fenyegetések, nem helyénvaló befolyásolás, beavatkozások és nyomásgyakorlás miatt;

G.  mivel növekvő igény mutatkozik egy olyan szilárd, koherens és átfogó uniós politika iránt Oroszország irányában, amelyet valamennyi uniós tagállam tiszteletben tart;

H.  mivel a minszki megállapodás végrehajtását szolgáló intézkedéscsomag előirányozta – a „mindenkit mindenkiért” elv alapján – valamennyi túsz és valamennyi törvénytelenül fogva tartott személy szabadon engedését és kicserélését;

I.  mivel az elmúlt pár évben számos per és bírósági eljárás – például Navalnij, Magnyickij, Hodorkovszkij és Politkovszkaja ügye – miatt kétségek merültek fel az Oroszországi Föderáció igazságszolgáltatási intézményeinek függetlensége és pártatlansága tekintetében;

J.  mivel az Európai Unió a modernizációs partnerség keretében több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét;

1.  erőteljesen elítéli a pszkovi területi bíróság által hozott ítéletet és a 2014-ben észt – azaz uniós – területről elrabolt Eston Kohver észt rendőrtiszt ügyében lefolytatott tárgyalás egészét, akit 15 év börtönbüntetésre ítéltek; véleménye szerint az eset sérti a nemzetközi jogot és az igazságszolgáltatás elemi normáit;

2.  sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy cselekedjék a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban, Eston Kohvert haladéktalanul bocsássa szabadon és gondoskodjék Észtországba történő biztonságos visszatéréséről;

3.  kifejezést ad szilárd meggyőződésének, hogy Eston Kohver esetében nem teljesültek a tisztességes tárgyaláshoz való jog normái, mivel nem került sor nyilvános tárgyalásra, az észt konzul nem vehetett részt a meghallgatásokon, Eston Kohver nem kapott megfelelő jogi segítséget, valamint – ezen is túlmenően – felesége és családja sem kapott engedélyt a meglátogatására, továbbá indokolatlanul pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, amelynek részletei nem ismertek;

4.  erőteljesen elítéli az Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko ellen hozott törvénytelen ítéletet, illetve bebörtönzésüket; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy haladéktalanul engedje szabadon őket és gondoskodjék Ukrajnába történő biztonságos visszatérésükről; felkéri az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul, pártatlanul és eredményesen vizsgálják ki a vádlottak és a tanúk ellen alkalmazott kínzásra vonatkozó állításokat, amelyeket az ügyész a tárgyalás során elutasított; kéri, hogy a vizsgálatot nyissák meg nemzetközi megfigyelők előtt is;

5.  felhív valamennyi törvénytelenül fogva tartott ukrán állampolgár – köztük Nagyija Szavcsenko –szabadon bocsátására, összhangban a minszki megállapodás végrehajtását szolgáló elfogadott intézkedéscsomaggal és a valamennyi túsz és az ukrán konfliktussal kapcsolatban fogva tartott személy szabadon bocsátására vonatkozó kötelezettségvállalással;

6.  sajnálja, hogy az Oroszországi Föderáció törvényeit és igazságügyi rendszerét a nemzetközi jog és normák megsértésével politikai eszközként használják, és az ukrán Oleg Szencov filmrendezőt és Olekszandr Kolcsenkót 20, illetve 10 évi szabadságvesztésre ítélték azért, mert aktívan Ukrajna mellé álltak és tiltakoztak a Krím Oroszországi Föderáció általi törvénytelen annektálása ellen; rámutat, hogy semmi esetre sem állíthatták volna őket katonai bíróság elé, és semmiféle, kínzással vagy más törvénytelen módszerrel kicsikart vallomás nem vehető figyelembe;

7.  határozottan elítéli Ukrajna és Észtország területi integritásának nyilvánvaló megsértését, mivel törvénytelen módon mindkét ország állampolgárait elrabolták azzal a céllal, hogy orosz bíróság elé állítsák őket;

8.  hangsúlyozza, hogy az orosz bíróságok nem illetékesek Oroszország nemzetközileg elismert határain kívül elkövetett cselekmények esetében az ítélkezésre, és rámutat, hogy a bírósági eljárás mindhárom esetben illegitimnek tekintendő; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az említett eseteket tegyék szóvá az orosz hatóságokkal fenntartott kapcsolatokban és erről készítsenek jelentést a Parlamentnek; felszólítja a tagállamokat, hogy a kétoldalú találkozókon tegyék ugyanezt;

9.  hangsúlyozza, hogy az orosz hatóságok és igazságügyi személyzet teljes felelősséggel tartozik a fogva tartottak biztonságáért és hogylétéért, továbbá teljes mértékben tiszteletben kell tartani jogukat a családtagok látogatásához, a diplomáciai képviseletekkel való kapcsolattartáshoz, a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, a jogi és konzuli segítségnyújtáshoz, valamint ahhoz, hogy mind ők, mind jogi képviselőik hozzáférhessenek a vádakkal kapcsolódó valamennyi dokumentumhoz és bizonyítékhoz;

10.  újfent határozottan elítéli, hogy a kormány folyamatosan elfojtja a bíráló véleményeket azzal, hogy az ún. „külföldi ügynökökről szóló törvény” révén fellép független nem kormányzati szervezetekkel szemben, valamint folyamatosan és többféle módon elnyomást alkalmaz az aktivisták, a politikai ellenzék és a rezsimmel szemben kritikus véleményt megfogalmazók ellen;

11.  emlékezteti Oroszországot annak fontosságára, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartania nemzetközi jogi kötelezettségeit, valamint hogy a bírósági döntéseket hatékony és pártatlan módon, függetlenül kell meghozni, maradéktalanul eleget téve a jogszabályoknak, továbbá ezeknek legitim bizonyítékokon kell alapulniuk, bármiféle politikai befolyás kizárásával; úgy véli, hogy az Oroszországi Föderációnak – amely tagja az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek – tiszteletben kell tartania az általa aláírt kötelezettségvállalásokat;

12.  felhívja a Tanácsot, hogy állítsa össze az Eston Kohver, Nagyija Szavcsenko, Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko elfogásáért, törvénytelen fogva tartásáért és elítéléséért felelős hivatalos személyek névsorát, e személyek ellen léptessen érvénybe uniós vízumtilalmat, valamint fagyassza be az esetlegesen általuk vagy közvetlen családtagjaik által az Európai Unióban birtokolt pénzügyi javakat;

13.  felszólít az emberi jogok megsértése eseteinek megerősített és folyamatos monitorozására Oroszországban és az Oroszország által jelenleg annektált területeken; kifejezi mély aggodalmát az emberi jogok állapotának romlása miatt, és felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben ezeket a jogokat – ideértve a véleménynyilvánításhoz, a társuláshoz, a gyülekezéshez és a jogállamisághoz való jogot – mind Oroszországban, mind a törvénytelenül annektált Krímben; megállapítja, hogy Oroszország továbbra is megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét;

14.  sürgeti az Európai Tanács elnökét és az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzanak ki átfogó politikai stratégiát, amely révén az EU újra magához ragadhatja a kezdeményezést, és kezdeményező politikát folytathat Oroszország irányában;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0074. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0006. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0186. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0225. (5) HL C 68. E, 2014.3.7., 13. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0284. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0253. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0039. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0258. (10) CCPR/C/RUS/7. (11) CCPR/C/SR.3136 és 3137.