Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2060(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0027/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0027/2016

Viták :

PV 11/04/2016 - 22
CRE 11/04/2016 - 22

Szavazatok :

PV 12/04/2016 - 5.15

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0108

Elfogadott szövegek
PDF 300kWORD 109k
2016. április 12., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben
P8_TA(2016)0108A8-0027/2016

Az Európai Parlament 2016. április 12-i állásfoglalása az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben (2015/2060(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és a tagállamok közötti, az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében kifejezésre juttatott lojális együttműködés elvére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121. és 138. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel „A stabilitási keret és az Unió gazdasági irányításának javítása, különösen az euróövezetben” című, a Bizottságnak szóló ajánlásokkal ellátott 2010. október 20-i állásfoglalására(1) ,

–  tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című 2011. május 11-i állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel a gazdaságirányításról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések” című 2015. június 24-i állásfoglalására(4) ,

–  tekintettel a tőkepiaci unió kiépítéséről szóló 2015. július 9-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére (a de Larosière-jelentésre)

–  tekintettel a 2015. júniusi „öt elnök jelentésére”, amely az euróövezet külső képviseletének megerősítésére szólít fel;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0027/2016),

A.  mivel a pénzügyi rendszer stabilitása – amely a források jó elosztását a növekedés és a foglalkoztatás szolgálatába állítja – a világ közjavainak egyike;

B.  mivel a világ gazdaságai egyre inkább függenek egymástól, ezért az irányítás globálisabb formái felé kell elmozdulni;

C.  mivel ha az EU nem képes egyetlen hangon szólni a nemzetközi intézményekben/testületekben, akkor az összes európai hangot össze kell hangolni, az EU alapszerződéseiben rögzített célokat és értékeket követő globális kormányzást alakítva ki;

D.  mivel az EU-nak hozzá kell járulnia a globális kihívások kezeléséhez megfelelő demokratikus keret létrehozásához;

E.  mivel a globális együttműködés a demokrácia rovására a felelősségek felhígulásához és az elszámoltathatóság hiányához vezethet; mivel a nemzeti parlamentek és az az Európai Parlament szerepe nem szorítható le az egyetértő bólogatásra, hanem aktívan és szervesen be kell vonni őket a döntéshozatali folyamat minden szakaszába;

F.  mivel az önálló irányítási szerkezettel és saját cselekvési hatáskörökkel rendelkező meglévő nemzetközi intézmények sajátos helyzetekre adott válaszként, meghatározott történelmi helyzetben jöttek létre, mivel ez bonyolultsághoz, és bizonyos esetekben a feladatok megkettőződéséhez vezetett, olyan rendszerhez, amely nem mindig átlátható és az általános koordináció híján van;

G.  mivel az Alapjogi Charta 42. cikke és a1049/2001/EK rendelet(6) értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférésre jogosult uniós polgároknak a nemzetközi szervezetekben/testületekben részt vevő intézményekhez és ügynökségekhez kell benyújtaniuk kérelmeiket;

H.  mivel a szerződések rendelkezései szerint bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz, függetlenül azok megjelenési formájától (az Alapjogi Charta 42. cikke); mivel a nemzetközi szervezetekben és fórumokon fellépő uniós intézményekre és ügynökségekre ugyanilyen fokú átláthatóság alkalmazandó, különösen, ha az uniós polgárokat érintő szabályokat állapítanak meg;

I.  mivel a nemzetközi gazdasági szervezetek/testületek jogi felépítményeinek, a finanszírozás módjainak és működésének eltérő jellege(7) megnehezíti az átfogó nyomon követést, jóllehet a pénzügyi és működési eljárások során a következetesség a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek biztosításának alapvető előfeltétele; ugyanis a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) széles körű hatáskörökkel és összetétellel rendelkező, megállapodások által felállított, valódi nemzetközi szervezetek, a G20-csoport, a Pénzügyi Mobilitási Tanács, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ellenben korlátozott számú államot tömörítő informális állami szervek, és némelyikük a válság miatt fokozta tevékenységét, ugyanakkor az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO/OICV), a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége (IAIS/AICA), a Nyugdíjfelügyelők Nemzetközi Szervezete (IOPS) és a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) technikai és ágazati kérdésekkel foglalkozó magánegyesületek, amelyek tevékenysége nagyobb kisebb vagy nagyobb mértékben kiterjed az érintett ágazatokra;

J.  mivel az Európai Parlament és a fent nevezett szervezetek/testületek némelyike között már kialakultak informális kapcsolatok, ezek azonban nem rendszeres jellegűek;

K.  mivel az átláthatóság a demokrácia fontos feltétele, ugyanakkor a piaci szempontból érzékeny információkat megfelelően figyelembe kell venni;

L.  mivel a válság arra késztette a G20-akat, hogy globális ütemtervet hozzanak létre, amelynek középpontjában hatékony egyedi reformok együttese áll, ugyanakkor a jól működő többoldalú és demokratikus keret alapvető e reformcsomag legitimitásának biztosításához;

M.  mivel a gazdaság finanszírozásában a bankok, illetve a piacok által betöltött szerep minden országban eltérő;

N.  mivel a 2008-ban kezdődött gazdasági és pénzügyi válság erős fényt vetett a gazdasági és pénzügyi kormányzás megdöbbentő hiányára a világban; mivel számos makrogazdasági kérdés nagyobb koordinációt igényel, különösen adóügyekkel kapcsolatosan; mivel ezért minden érintett szereplő közös céljává kell tenni a pénzügyi stabilitást, valamint a globális és helyi szintek közötti következetességet biztosító átfogó keret kialakítását;

O.  mivel új uniós felügyeleti szervek létrehozása nem jár szükségszerűen együtt az uniós képviseletek számának emelkedésével, ami antidemokratikus hatásokat gyakorolhat, például valószínűbbé válik a blokkoló kisebbségek előfordulása, és aggodalmakat kelthet az EU partnerei körében;

P.  mivel a Nemzetközi Valutaalap úgy döntött, hogy a renmimbit is bekapcsolja azon pénznemek kosarába, amelyek különleges lehívási jogot teremtenek számára; mivel ennek következményeképpen mind az euró, mind a font súlya csökkent, de az amerikai dollár súlya tekintetében nem következett be változás; mivel ez kiemeli, hogy erősebb európai hangra van szükség;

1.  hangsúlyozza a parlamentek teljes körű bevonásával kiegészített nemzetközi szabályozási együttműködés szükségességét;

2.  aggodalmát juttatja kifejezésre a koherencia hiánya miatt, amelynek oka a különféle szervezetek/testületek széttöredezettsége és egymástól eltérő jellege, valamint a nemzetközi szintű megállapodás tárgyát képező szabályok és iránymutatások végrehajtása tekintetében tapasztalható késedelmek;

3.  kéri, hogy az anyagi érdekeltségek kiküszöbölésének, valamint a határozatok jogszerűségének biztosítása érdekében tisztázzák minden egyes szervezet/testület hatásköri területeit, működési módjait és finanszírozását, ideértve az önkéntes hozzájárulásokat, ajándékokat és adományokat is;

4.  kéri, hogy a demokratikus legitimitásra, az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a feddhetetlenségre vonatkozó átfogó előírások bevezetésével fokozzák a politikai koherenciát és a globális intézmények közötti koordinációt; úgy véli, hogy ezeknek az átfogó szabályoknak többek között az alábbiakra kell kitérniük:

   a nyilvánossággal való kapcsolattartás (például a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés, a különféle érdekelt felekkel folytatott nyitott párbeszéd, a kötelező átláthatósági nyilvántartások és a lobbiülések átláthatóságára vonatkozó szabályok bevezetése);
   belső szabályzatok (például a képességeken alapuló emberierőforrás-gazdálkodás, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az összeférhetetlenségek megelőzése);

5.  úgy véli, hogy legkevésbé fejlett országok alulképviseltek a legtöbb nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozási intézményben és testületben, aminek következtében megbomlik az egyensúly, továbbá fennáll a kockázata, hogy elmarad a legszegényebb országok egyenlőtlenségével vagy finanszírozásával összefüggő kérdések megfelelő kezelése;

6.  úgy véli, hogy a földrajzi fekvés szerint tapasztalható képviseleti aránytalanságok vannak bizonyos más ágazatok is – például a civil társadalom, a kis- és középvállalkozások, a fogyasztói képviseletek és a munkavállalói képviseletek, amelyek bevonása javítható a pénzügyi, monetáris és szabályozási testületekben folytatott viták során a konzultációs folyamatba; úgy véli, hogy e testületek és ágazatok kötelessége, hogy a helyzet javításán munkálkodjanak;

7.  úgy véli, hogy az EU képviseletét a többoldalú szervezetekben/testületekben ésszerűbbé kell tenni és szabályokba kell foglalni annak érdekében, hogy növekedjen az Unió részvételének átláthatósága, integritása és elszámoltathatósága ezekben a testületekben, befolyása erősödjön és jobban előmozdíthassa a demokratikus folyamat során általa is elfogadott jogszabályokat; úgy véli továbbá, hogy az EU-nak proaktívabb globális szereplővé kell válnia a G20-ak jövőbeli kötelezettségvállalásainak biztosításában, például az árnyékbanki rendszer átformálása, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos reformok végrehajtása, valamint annak biztosítása terén, hogy a világgazdaság szintjén keletkező kockázatokat az illetékes globális intézmény a napirendjére tűzze;

8.  felhívja az európai szereplőket, hogy az európai és nemzetközi szintű politika kialakítása során fordítsanak fokozott figyelmet az uniós pénzügyi ágazatok világszintű versenyképességére;

9.  emlékeztet rá, hogy az EU-nak teljes jogú tagságra kell törekednie azon nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményekben, amelyekben még nem teljes jogú tag, de kívánatos volna a teljes jogú tagság (például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) esetében); kéri a megfelelő nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményeket, hogy tegyenek meg minden szükséges jogszabályi változtatást, amelyek lehetővé teszik az EU teljes jogú tagságát;

10.  úgy véli, hogy károsak az Unió számára az olyan helyzetek, amelyek során egy nemzetközi szervezetekben/testületekben valamely tagállamot vagy valamely nemzeti hatóságot képviselő küldöttek olyan álláspontot foglalnak el, amely ellentétes a többségi határozattal demokratikusan elfogadott európai jogalkotási vagy szabályozási döntésekkel; felhív ezért e képviseletek közötti összhang fokozására és hatékonyabbá tételére, például nagyobb kötelező erővel bíró mechanizmusok révén;

11.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a Bizottság közvetlen elszámoltathatóságát a polgárok előtt azokban az esetekben, ha nemzetközi testületben vagy szervezetben az egész Uniót képviseli, illetve ha szakosodott magántestület ellenőrzését végzi; hangsúlyozza a Parlament szerepének fontosságát e folyamatban;

12.  megítélése szerint a szervezetek és az azok égisze alatt működő munkacsoportok prioritásait tisztázni kell és formálisan elő kell írni; úgy véli továbbá, hogy a konszenzus rendszeres igénybe vételének kockázata nem csupán az, hogy fékezi a határozathozatalt, hanem az is, hogy felhígíthatja az ajánlások tartalmát, és hogy a szervezetek összetételének tükröznie kell a közöttük levő pénzügyi, gazdasági és felügyeleti különbségeket;

13.  hangsúlyozza, hogy a szabályozási, felügyeleti és más pénzügyi ágazati politikák globális szintű kidolgozása során előzetes értékeléseket kell végezni; véleménye szerint az ilyen értékelések nem sértik a társjogalkotók politikai előjogait;

14.  úgy véli, hogy az ajánlások végrehajtása a különböző részes tagállamok részéről továbbra sem járul hozzá elégséges mértékben a globálisan egyenlő versenyszabályok megteremtéséhez;

15.  megjegyzi, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács jelenleg standardok kidolgozását végzi a biztosítási ágazat számára; elismeri, hogy Biztosításfelügyelők Nemzetközi Szövetsége jelentős szerepet tölt be a globális biztosítási politikában, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság bevonása azzal az előnnyel is járna, hogy megerősíti az európai biztosítási szakértelem hozzájárulását, és biztosítaná, hogy a globális szinten kidolgozott standardok ne mondjanak ellent annak a logikának, amelyet az EU elsőként dolgozott ki;

16.  üdvözli az OECD adóügyi kérdésekben végzett munkáját, különösen az OECD által javasolt és a G20 által jóváhagyott, az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó cselekvési tervet (BEPS); úgy véli, hogy a végrehajtás ellenőrzése új kihívás lesz; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a Pénzügyi Akció Munkacsoportban (FATF) részt vevő tagállamok közötti koordinációt javítani kell annak érdekében, hogy az EU hangja hallhatóbb legyen;

17.  kedvezően ítéli meg, hogy az EKB elnöke hajlandó tovább együttműködni az Európai Parlamenttel az EKB banki ügyekkel kapcsolatban, különösen a globális szabványalkotó testületek, például különösen a Pénzügyi Stabilitási Tanács keretében betöltött szerepét illetően;

18.  üdvözli, hogy az euróövezet azon országai, amelyek tagjai az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Banknak, szervezeti megállapodásban egyeztek meg oly módon, hogy az az euróövezet ezen országait képviselő kormányzótanács egyetlen székhellyel rendelkezik majd;

19.  ezért az alábbi javaslatokat fogalmazza meg:

   kéri az Európai Bizottságot, hogy a legjobb európai és nemzeti szintű meglévő gyakorlatokra építve állítson össze az átláthatóságra, az integritásra és az elszámoltathatóságra vonatkozó európai magatartási kódexet, amelynek rendeltetése, hogy útmutatóul szolgáljon a nemzetközi szervezetekben/testületekben helyet foglaló uniós küldöttek számára; kéri, hogy a megszövegezés folyamatába szorosan vonják be a Parlamentet;
   különösen kiemeli, hogy aggályai vannak e szervezetek/testületek alapszabályaival, finanszírozásával és működésével kapcsolatban, valamint a hatóságokkal, a közvéleménnyel és az érintett szereplőkkel fenntartott kölcsönös viszonyokat, az általuk folytatott kommunikációt és a dokumentumaikhoz való hozzáférést illetően is; hangsúlyozza, hogy az érdekek között igazságos egyensúlyt kell teremteni, megfelelő technikai szakértelemmel és pénzügyi eszközökkel rendelkező nem kormányzati szervezetek bevonásával a civil társadalom hangjának megerősítése érdekében;
   kéri az európai intézményeket és ügynökségeket, valamint a tagállamokat, hogy mozdítsák elő minden egyes európai képviselet demokratikusan választott testületek előtti elszámoltathatóságát;
   kéri intézményközi megállapodás elfogadását egy „pénzügyi párbeszéd” hivatalossá tétele céljából, amelynek megszervezése az Európai Parlamenttel közösen történne azzal a céllal, hogy iránymutatások szülessenek az európai álláspontok elfogadása és koherenciájuk biztosítása tekintetében a legfőbb nemzetközi tárgyalások előestéjén, biztosítva ezen álláspontok megvitatását, előzetes megismertetését és nyomon követését, a Bizottság pedig rendszeres visszajelzést adna ezen iránymutatások végrehajtásáról és ellenőrzéséről; javasolja, hogy e párbeszédre kapjanak meghívást az illetékes európai hatóságok, a tagállamok és szükség esetén az érintett nemzetközi szervezetek vezetői; úgy véli, hogy e párbeszéd természetét (nyilvános vagy zárt ajtók mögött történő lebonyolítását) az adott gyakorlati követelményektől függően kellene megállapítani; véleménye szerint ugyancsak szükséges, hogy a nemzeti parlamenteket saját szintjükön aktívan bevonják az érintett tagállamok képviselői által kialakított álláspontok ellenőrzésébe;
   úgy véli, hogy e részletesebb irányvonalak kiegészítéseképpen a Parlamentnek megfelelő gyakorisággal proaktív „útmutató” állásfoglalásokat kellene elfogadnia, amelyek kifejtenék a Parlament véleményét az általános politikai irányvonalról;
   megjegyzi, hogy azokon a területeken, amelyeken az Európai Parlament a Tanáccsal együtt a társ-jogalkotó szerepét tölti be, e párbeszéd az európai álláspontokat a többséggel elfogadott jogalkotási döntések alapján közös nevezőre hozva egyúttal a tárgyalási megbízás meghatározásához is hozzájárulna, illetve segítene elkerülni az inkoherenciát a folyamatban lévő jogalkotási munkával;
   felhívja az európai képviseleteket, hogy a nemzetközi szintem egyenlő versenykörülmények megteremtése érdekében a nemzetközi tárgyalásokon szenteljenek különös figyelmet a nemzetközi előírások/szabályok és a kötelezően elfogadott uniós jogszabályok közötti koherenciának, következetességnek és megfelelésnek;
   felhív a Bizottság Európai Parlament előtti elszámoltathatóságának megerősítésére az EU által a G20-ak ülésein képviselt álláspontok meghatározására irányuló folyamat egyszerűsítése révén a foglalkoztatással, az energiával, a kereskedelemmel, a fejlesztéssel és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos szakpolitikai területeken;
   ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok haladéktalanul maradéktalanul tegyenek eleget az egyeztetésre vonatkozó szigorú rendelkezéseknek;
   felhívja a tagállamokat annak elfogadására, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus révén történjen a bankunió képviselete a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban;
   kéri a Bizottságot, hogy munkaprogramjába illessze be a gazdasági és pénzügyi szabályozás külső dimenzióját, azaz a nemzetközi pénzügyi intézményekben végzendő előzetes munkát, és a belső politikai koherencia javítása érdekében állítson fel a globális gazdasági kormányzással és a pénzügyi intézményekkel foglalkozó munkacsoportot;
   tudomásul veszi a Bizottság kezdeményezését, amely szerint előre kíván lépni az euróövezet egységes képviselete felé a Nemzetközi Valutaalapnál; úgy véli, hogy ennek megvalósítása nem hathat az ellen, hogy idővel megszülessen az Európai Unió egységes képviselete;
   rámutat, hogy az EUMSZ 14. melléklete szerint az euróövezetbe tartozó tagállamok közötti szorosabb koordináció felelőssége az eurócsoporté, amely ideiglenes és informális természetű testületként működik mindaddig, amíg az euró az Unió valamennyi tagállamának pénznemévé válik; úgy véli, hogy fokozni kell az eurócsoport átláthatóságát és elszámoltathatóságát; kiáll amellett, hogy – miként azt a banki, gazdasági, adóügyi és politikai uniókra vonatkozó sarkalatos ajánlásokat megfogalmazó 2012. november 20-i európai parlamenti állásfoglalás(8) is tükrözi –, hivatalosabb és kiszámíthatóbb megoldást kell találni; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és monetáris ügyekért felelős európai biztos szerepének függetlenségét meg kell erősíteni és mind a Parlament, mind a Tanács felé szilárd elszámoltathatósági mechanizmusokkal kell kiegészíteni;
   úgy véli, hogy az IMF egyedi esetén túlmenően az elkövetkező évek folyamán az Unió képviselete tekintetében fokozatos ésszerűsítéseket kell megvalósítani előbb megerősített koordináció, majd egy előzetes értékelést követően az üléshelyek egységesítése révén; úgy véli, hogy az e szervezetekben és testületekben való tagságot összhangba kell hozni az uniós intézmények és az európai felügyeleti hatóságok, a Tanács/eurócsoport és a nemzeti hatóságok egyedi hatásköreivel; véleménye szerint ezzel párhuzamosan az EU-nak e szervezetek és testületek működésével kapcsolatban is van munkája annak érdekében, hogy a konszenzusra épülő rendszerről át lehessen térni a súlyozott többségi szavazaton alapuló rendszerre;
   hangsúlyozza, hogy a Bizottság, a Tanács és adott esetben az eurócsoport kötelessége az összhang előkészítő ülések révén történő megerősítése; úgy véli, hogy szükség esetén új eseti tanácsi munkacsoportokat kell felállítani, mint amilyen például a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC), az IMF-et érintő ügyekkel foglalkozó munkacsoport (SCIMF), az Eurócsoport Munkacsoport (EWG) és a Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC);
   felszólít azon jelenlegi gyakorlat alapos megvizsgálására, hogy a G20-ak üléseit az Európai Tanács elnökségének és a Bizottság elnökségének különböző székhelyein tartják, annak megállapítása érdekében, hogy milyen mértékben gyengíti ez a szokás az EU hitelességét a külső megítélők szemében, különös tekintettel a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának meglétére; úgy véli, hogy az egyéni képviselettel rendelkező tagállamok álláspontjainak egymáshoz közelítésének ösztönzése érdekében bizonyos javítások vehetők tekintetbe, ami hozzájárulna a hatékony összhang megteremtéséhez az ülések előtt, és még erősebbé tenné Európa hangját az üléseken;
   felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő egy olyan menetrend létrehozását, amelynek célja, hogy a de Larosière-jelentés által javasolt vonalat követve szerződéseken alapuló globális pénzügyi szervezetet hívjon életre, amely széles körű hatáskörökkel rendelkezik az ajánlások, a kötelező minimumkövetelmények megtárgyalása, a többoldalú vitarendezési mechanizmusok, valamint adott esetben szankciók kiszabása tekintetében; úgy véli, hogy a megszerzett – nevezetesen a WTO keretében a kereskedelmi ágazatban felhalmozott – tapasztalatok felhasználhatók volnának a fent említett többoldalú vitarendezési mechanizmusok létrehozásához; hangsúlyozza, hogy a javasolt szervezetet a legmagasabb átláthatósági és elszámoltathatósági előírások alá kell vetni;
   véleménye szerint a Bizottságot kifejezetten meg kell bízni azzal a feladattal, hogy új lendületet adjon a többoldalúság előmozdításának a pénzügyi, monetáris, és szabályozási nemzetközi együttműködés tekintetében;
   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden uniós pénzügyi jogalkotási javaslat a globális szintű fellépések kiegészítője legyen;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 70. E, 2012.3.8., 41. o.
(2) HL C 377. E, 2012.12.7., 66. o.
(3) HL C 131. E, 2013.5.8., 51. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0238.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0268.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).
(7) A Nemzetközi Fizetések Bankja, a Pénzügyi Akció Munkacsoport és a Kereskedelmi Világszervezet ugyancsak rendelkezik szabályozási feladatkörrel; az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) jelentős szerepet játszik a globális gazdasági kormányzás terén; az Afrikai Fejlesztési Bank (ADB), az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), a Karibi Fejlesztési Bank (CDB),a Nyugat-afrikai Fejlesztési Bank (WADB), a Nemzetközi Fejlesztési Bank (IDB), az Amerikaközi Befektetési Társaság (IIC), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB), a Világbank-csoport, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD), a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA), a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) és a Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA) támogatja a fejlesztési együttműködés finanszírozását;
(8) Az Európai Parlament 2012. november 20-i állásfoglalása az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal (HL C 419., 2015.12.16., 48. o.)

Utolsó frissítés: 2018. január 11.Jogi nyilatkozat