Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 11. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE), és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására (TAXE 2)(2),

–  tekintettel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló 1729 (2010), számú határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a visszaélést bejelentő személyek védelmének javításáról szóló, 2060 (2015). számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unióban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozása érdekében hozott további intézkedésekről szóló, 2016. július 5-i bizottsági közleményre (COM(2016)0451),

–  tekintettel a G20-ak antikorrupciós cselekvési tervére, és különösen a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó útmutatására,

–  tekintettel az OECD 2016 márciusában készített, „Elkötelezett fellépés a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelme mellett” című jelentésére,

–  tekintettel az európai ombudsman visszaélések bejelentésével kapcsolatos OI/1/2014/PMC. számú saját kezdeményezésű vizsgálatát lezáró határozatra,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, 2014. április 30-i CM/Rec(2014)7 számú ajánlására és a nemzeti keretrendszerek bevezetésével kapcsolatos, idevágó 2015. januári rövid útmutatójára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nemzeti parlamenteket a bejelentési jog elismerésére kérő, 2017. június 27-i 2171 (2017). számú határozatára,

–  tekintettel az „Ajánlás az etikus magatartás javítására a közszolgálatban“ című OECD-ajánlás 4. alapelvére,

–  tekintettel a külföldi hivatalos személyek nemzetközi kereskedelmi ügyletekben történő megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD-egyezményre,

–  tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0295/2017),

A.  mivel az Európai Unió elvi alapon tiszteletben tartja a demokráciát és a jogállamiságot, ennélfogva a véleménynyilvánítás szabadságát is szavatolja polgárai számára; mivel a visszaélések bejelentése az EU Alapjogi Chartájában szentesített véleménynyilvánítási szabadság és információszabadság alapvető eleme, és mivel a Chartának való megfelelést és annak alkalmazását az EU garantálja; mivel az EU előmozdítja a munkavállalók védelmét és a munkakörülmények javítását;

B.  mivel az Európai Unió hozzájárul a korrupció elleni küzdelemben való nemzetközi együttműködés megerősítéséhez, a nemzetközi jog elveinek, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint minden egyes ország szuverenitásának maradéktalan tiszteletben tartása mellett;

C.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Unió rendelkezik hatáskörrel a közös európai menekültügyi politika területén;

D.  mivel az átláthatóság biztosítása és a polgárok bevonása a huszonegyedik századi demokráciákban szükségszerű folyamat, de egyúttal kihívást is jelent;

E.  mivel a gazdasági, adósság- és pénzügyi válság óta számos fellépésre került sor a nemzetközi adóelkerülés és adókijátszás ellen; mivel nagyobb átláthatóságra van szükség a pénzügyi szolgáltatások terén a kötelességszegésektől való elrettentés érdekében, és egyes tagállamoknak már van tapasztalatuk a pénzügyi prudenciális szabályok valós vagy esetleges megsértéseiről szóló bejelentések központi gyűjtése terén; mivel az ENSZ 2003-ban elfogadta a korrupció elleni egyezményét(6); mivel a Parlament e feltárások nyomán létrehozott két különbizottságot és egy vizsgálóbizottságot; mivel már több állásfoglalásban kérte a bejelentők védelmét(7); mivel az adóügyi információk nemzetközi cseréjének megerősítése céljából eddig elfogadott kezdeményezések hasznosnak bizonyultak, és mivel az adózással kapcsolatos számos kiszivárogtatás nyomán nagy mennyiségű fontos információ került napvilágra az elkövetett visszaélésekről, melyek egyébként nem kerültek volna nyilvánosságra;

F.  mivel a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepet játszanak a közérdeket és társadalmaink működését aláásó jogellenes vagy helytelen magatartás bejelentésében, és mivel ennek érdekében információkat hoznak munkaadójuk, a közhatóságok vagy közvetlenül a lakosság tudomására az ilyen, közérdeket sértő magatartásról;

G.  mivel ezáltal jelentősen segítik a tagállamokat, a kulcsfontosságú intézményeket és az uniós szerveket abban, hogy megelőzzék és leküzdjék egyebek mellett a feddhetetlenség elve bárminemű megsértését és a hatáskörrel való olyan visszaéléseket, amelyek fenyegetik vagy aláássák a közegészséget, a biztonságot, a pénzügyi integritást, a gazdaságot, az emberi jogokat, a környezetvédelmet vagy a jogállamiságot, vagy növelik a munkanélküliséget, korlátozzák vagy torzítják a tisztességes versenyt, és aláássák a polgároknak a demokratikus intézményekbe és eljárásokba vetett bizalmát az uniós jog szintjén és nemzeti szinten;

H.  mivel a korrupció jelenleg az Európai Unió egyik súlyos problémája, mivel azt is eredményezheti, hogy a kormányok nem védik meg a lakosságot, a munkavállalókat, a jogállamiságot és a gazdaságot, valamint azt, hogy romlanak a közintézmények és a közszolgáltatások, továbbá a gazdasági növekedés és a versenyképesség különböző területeken, és elveszik a köz- és magánintézmények és ágazatok átláthatóságába és demokratikus számonkérhetőségébe vetett bizalom; mivel a korrupció becslések szerint évente 120 milliárd euróba, vagy az uniós GDP 1%-ába kerül az Unió gazdaságának;

I.  mivel a globális korrupcióellenes erőfeszítések mindeddig elsősorban a közszférában elkövetett visszaélésekre összpontosítottak, ugyanakkor a legutóbbi kiszivárogtatások ráirányították a figyelmet a pénzügyi intézmények, tanácsadók és más magánvállalatok szerepére a korrupció elősegítése terén;

J.  mivel a visszaélések bejelentésének esetei számos esetben megmutatták, hogy a visszaélések bejelentése közérdekű információkra – így az uniós magán- és állami szektorban elkövetett törvényellenes vagy helytelen magatartásra vagy más, súlyos törvénysértésekre – hívja fel a lakosság és a politikai hatóságok figyelmét; mivel e cselekmények némelyike korrekciós intézkedések tárgyát képezte;

K.  mivel a bizalmas jelleg megóvása hatékonyabb csatornák kialakulását segíti elő a csalás, a korrupció vagy egyéb jogsértések bejelentése tekintetében, és mivel az információk különleges jellege miatt a bizalmas jelleg nem megfelelő kezelése információk nem kívánt kiszivárogtatásához, valamint az uniós és a tagállami közérdek megsértéséhez vezethet;

L.  mivel a bizalmi vagyonkezelők tényleges tulajdonosairól készített nyilvános nyilvántartások és hasonló jogi szabályok bevezetése, valamint a befektetési eszközökre vonatkozó egyéb átláthatósági intézkedések hozzájárulhatnak a bejelentők által általában feltárt visszaélések megelőzéséhez;

M.  mivel a visszaélést bejelentő személyek személyazonossága és információi bizalmas jellegének megóvása hatékonyabb csatornák kialakulását segíti elő a csalás, a korrupció, a csalárd tevékenység, a kötelességszegés vagy egyéb súlyos jogsértések bejelentése tekintetében, és mivel az információk különleges jellege miatt a bizalmas jelleggel való visszaélés információk nem kívánt kiszivárogtatásához és a közérdek megsértéséhez vezethet az Unión belül; mivel a visszaélést bejelentő személyek védelme az állami szférában megkönnyítheti a nemzeti vagy uniós érdekekhez kapcsolódó közpénzekkel való visszaélések, csalások és a határokon átnyúló korrupció egyéb formáinak észlelését;

N.  mivel sajnálatos, hogy a multinacionális vállalatok visszaéléseire vonatkozó formális bejelentések fogadására szolgáló jelenlegi csatornák igénybevétele ritkán eredményez bármiféle konkrét szankciót a visszaélések esetében;

O.  mivel a visszaélést bejelentő személyek fellépése számos területen hasznosnak bizonyult, mind a magán-, mind az állami szektorban, például a közegészségügy, az adózás, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, a korrupció és hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a szociális jogok tiszteletben tartása terén;

P.  mivel az eseteket az ellátott feladatkörök jellege, a cselekmények súlyossága vagy a feltárt kockázatok fényében pontosan meg kell határozni;

Q.  mivel a feljelentés és a visszaélések bejelentése közötti határt nem szabad átlépni; mivel nem arról van szó, hogy mindenkiről mindent tudni kell, hanem arról, hogy fel kell ismerni, hogy mi számít a veszélyben lévő demokráciának történő segítségnyújtás elmulasztásának;

R.  mivel azonban sok esetben a visszaélést bejelentő személyekkel szemben megtorló és megfélemlítő intézkedéseket alkalmaztak, és megpróbáltak nyomást gyakorolni rájuk azzal a szándékkal, hogy a jövőben megakadályozzák vagy kockázatossá tegyék számukra a bejelentést, ha pedig mégis megtennék, akkor büntetést róhassanak ki rájuk; ha pedig mégis megtennék, akkor büntetést róhassanak ki rájuk, és mivel az effajta nyomásgyakorlás különösen gyakori a munkahelyeken, ahol azok a visszaélést bejelentő személyek, akik munkaviszonyukkal összefüggésben közérdekű információkat fedeznek fel, gyengébb helyzetben találhatják magukat munkáltatóikkal szemben;

S.  mivel gyakran merül fel aggály azzal kapcsolatban, hogy a visszaélést közérdekből bejelentőknek ellenségességgel, zaklatással, megfélemlítéssel és kirekesztéssel kell szembenézniük munkahelyükön, akadályokba ütközik jövőbeli munkavállalásuk, elveszítik megélhetésüket, és családtagjaikat és kollégáikat is komoly fenyegetések érik; mivel a megtorlástól való félelem visszatartó hatással lehet a visszaélések bejelentőire, veszélyeztetve ezáltal a közérdeket;

T.  mivel a visszaélést bejelentő személyek védelmét jogi eszközökkel kell garantálni, és azt az Európai Unió egész területén meg kell erősíteni, a magán- és állami szektorban egyaránt, feltéve, hogy a bejelentésre alapos okokból kerül sor; mivel az ilyen védelmi mechanizmusoknak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük és biztosítaniuk kell a bejelentés által célzott személyek alapvető és törvény szerinti jogainak maradéktalan tiszteletben tartását; mivel ilyen védelmi mechanizmusoknak kell vonatkozniuk az oknyomozó újságírókra, akik továbbra is sebezhetőek az érzékeny információk nyilvánosságra hozatala összefüggésében, valamint meg kell védeniük a visszaélést bejelentő személyeket a források bizalmas kezelésére vonatkozó elv értelmében;

U.  mivel a visszaélést bejelentő személyek védelme számos tagállamban nem megfelelően biztosított, miközben más tagállamokban már korszerű programokat vezettek be oltalmazásuk érdekében, melyek azonban gyakran nem következetesek, és ezért nem biztosítanak megfelelő szintű védelmet a bejelentők számára; mivel ebből következően a visszaélést bejelentő személyek védelme Európában széttöredezett, ami megnehezíti számukra jogaik és a bejelentés módozatainak megismerését, továbbá – különösen a határokon átnyúló esetekben – jogi bizonytalanság forrása is;

V.  mivel az európai ombudsman hivatala egyértelmű hatáskörrel rendelkezik az olyan panaszok kivizsgálását illetően, amelyet uniós polgárok nyújtanak be az uniós intézmények hivatali visszásságaival kapcsolatban, ám önmagában nem játszik szerepet a visszaélést bejelentő személyek védelme terén;

W.  mivel a bejelentések igen gyakran nem korlátozódnak a gazdasági és pénzügyi területre; mivel a megfelelő védelem hiánya visszatarthatja az esetleges visszaélést bejelentő személyeket a jogsértések jelentésétől, hogy elkerüljék a megtorlás és/vagy bosszú kockázatát; mivel az OECD jelentése szerint 2015-ben a vállalatok 86%-a rendelkezett mechanizmussal a vállalati visszaélések súlyos eseteire vonatkozó gyanú jelentésére, ám több mint harmaduk nem rendelkezett a visszaéléseket bejelentő személyek megtorlással szembeni védelmét szolgáló írásos politikával, illetve annak létezéséről nem volt tudomása; mivel számos visszaélést bejelentő személy ellen, akik gazdasági és pénzügyi visszaéléseket, jogellenes magatartást és törvénytelen cselekményeket fedtek fel, eljárás indult; mivel az információkat közérdekből bejelentő vagy nyilvánosságra hozó személyek, akárcsak családtagjaik és munkatársaik, gyakran megtorlásban részesülnek, például csorbulnak karrierlehetőségeik; mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága jól megalapozott ítélkezési gyakorlattal rendelkezik a visszaélést bejelentő személyek tekintetében, ám védelmüket jogszabályok révén kellene biztosítani; mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát és a megfelelő ügyintézéshez való jogot;

X.  mivel a visszaélést bejelentő személyek védelme az Európai Unióban nem korlátozódhat az európai ügyekre, hanem azt nemzetközi ügyekben is érvényesíteni kell;

Y.  mivel a munkahelyeken olyan munkakörnyezetet kell teremteni, amelyben az emberek fel merik vetni aggályaikat a lehetséges vétségek, például hibák, szakmai etikába ütköző cselekedetek, hűtlen kezelés, csalás vagy jogtalan cselekedetek miatt; mivel rendkívül fontos előmozdítani a helyes kultúrát, amelyben az emberek képesnek érzik magukat arra, hogy felvessék a problémákat anélkül, hogy félniük kellene az aktuális és jövőbeli foglalkoztatási helyzetüket befolyásoló megtorlástól;

Z.  mivel számos joghatóságban, és különösen a magánszektorban az alkalmazottaknak bizonyos információk tekintetében titoktartási kötelezettségük van, ami azt eredményezheti, hogy a visszaélést bejelentő személyek fegyelmi intézkedésekkel szembesülhetnek, ha munkaviszonyuk keretein kívül információt adnak ki;

AA.  mivel az OECD egyik tanulmánya szerint a bejelentési mechanizmussal rendelkező szervezetek több mint egyharmada nem rendelkezik a visszaéléseket bejelentő személyek megtorlással szembeni védelmét szolgáló írásos politikával, illetve nincs tudomása ilyen létezéséről;

AB.  mivel az uniós jog már rendelkezik bizonyos, a visszaéléseket bejelentő személyeket a megtorlás bizonyos formái ellen különféle területen védő szabályokról, a Bizottság még nem javasolt megfelelő jogalkotási intézkedéseket a bejelentők és jogaik hatékony és egységes védelmére az EU területén;

AC.  mivel 2014. január 1. óta a személyzeti szabályzat 22a., 22b. és 22c. cikkével összhangban minden uniós intézmény köteles belső szabályokat bevezetni az uniós intézmények visszaélést bejelentő tisztviselőinek védelmére;

AD.  mivel az Európai Parlament többször felszólított a visszaélést bejelentő személyek horizontális védelmére az Unióban;

AE.  mivel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i, a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i, a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i és a visszaélést bejelentő személyeknek az EU pénzügyi érdekeinek védelmében játszott szerepéről szóló, 2017. február 14-i állásfoglalásában a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a visszaélést bejelentő személyek olyan hatékony és átfogó európai programjára vonatkozóan, amely megvédi azokat, akik a közérdeket vagy az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő feltételezett csalást vagy illegális tevékenységet jelentenek be;

AF.  mivel az Európai Unió vagy egy tagja által visszaélést bejelentő személyként elismert minden harmadik országbeli személynek az alkalmazandó összes védelmi intézkedésben részesülnie kell, ha a feladatai keretében vagy azon kívül egy harmadik személy vagy egy nemzeti vagy multinacionális társaság által elkövetett, és valamely államot, nemzetet vagy az Unió állampolgárait sértő, egy kormány integritását, a nemzetbiztonságot vagy a kollektív vagy egyéni szabadságokat tudtuk nélkül veszélyeztető jogellenes cselekményekre vagy kémkedésre vonatkozó információkról szerzett tudomást és hozott nyilvánosságra;

AG.  mivel 2014. július 1. óta majdnem valamennyi uniós intézmény és ügynökség a kötelező előírásoknak megfelelően, a személyzeti szabályzat 22. cikke b) és c) pontjával összhangban belső eljárási szabályzatába belefoglalta a visszaélések bejelentőinek védelmére szolgáló intézkedéseket;

AH.  mivel nemzetközi szervezeteknek (például az Európa Tanácsnak az OECD-nek) köszönhetően, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata alapján már pontosan körülhatárolt elvek állnak rendelkezésünkre e tekintetben;

AI.  mivel a visszaélést bejelentők védelmének fontosságát a korrupcióról szóló összes főbb nemzetközi jogi eszköz elismeri, az ENSZ korrupció elleni egyezménye (UNCAC), az Európa Tanács CM/Rec(2014)7. sz. ajánlása és az OECD 2009. évi, megvesztegetés elleni ajánlása pedig rögzíti a visszaélés bejelentésére vonatkozó előírásokat;

AJ.  mivel elengedhetetlen, hogy sürgősen létrejöjjön egy horizontális, átfogó keretrendszer, amely rögzíti a jogokat és a kötelezettségeket, és hatékonyan védi a visszaélést bejelentő személyeket valamennyi uniós tagállamra kiterjedően, valamint az uniós intézményekben, hatóságoknál és szervezeteknél;

A visszaélést bejelentő személyek szerepe és a számukra biztosítandó védelem szükségessége

1.  felhívja a Bizottságot, hogy az Unió további fellépését lehetővé tévő, megfelelő jogalap értékelését követően még az idei év vége előtt terjesszen elő horizontális jogalkotási javaslatot egy olyan, átfogó, közös jogalkotási keret létrehozására, amely magas szintű védelmet biztosít mind az állami, mind a magánszektorban, valamint a nemzeti és európai intézményekben, így az érintett nemzeti és európai szervezetekben, hivatalokban és ügynökségekben a visszaéléseket bejelentő személyek számára, figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat és nem korlátozva a tagállamok azon lehetőségét, hogy további intézkedéseket hozzanak; rámutat, hogy jelenleg különböző jogalapok állnak az Unió rendelkezésére az e területen való fellépéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje mindezeket azzal a céllal, hogy javaslatot tegyen egy széles körű, következetes és hatékony mechanizmus kialakítására; emlékezteti a Bizottságot az Európai Bíróság által a bevett ítélkezési gyakorlat révén az Unió implicit hatásköreire vonatkozó koncepcióról kidolgozott doktrínára, amely lehetővé teszi több jogalap használatát;

2.  hangsúlyozza azt az érthetetlen és aggasztó tényt, hogy polgárok és újságírók – ahelyett, hogy jogi védelmet kapnának – üldöztetésnek vannak kitéve, amikor a köz érdekében információkat hoznak nyilvánosságra, ideértve a feltehető visszaélésekre, jogellenes magatartásokra, csalásokra és törvénytelen cselekményeke vonatkozó információkat, különösen az EU alapvető elveinek megsértését jelentő olyan magatartások tekintetében, mint az adókijátszás, az adóelkerülés és a pénzmosás;

3.  javasolja, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra, adózásra és a versenyre vonatkozó valamennyi nemzetközi megállapodásban szerepeljenek a bejelentők védelmét célzó rendelkezések;

4.  rámutat arra, hogy jogbiztonságra van szükség a visszaélést bejelentő személyek védelmét szolgáló rendelkezésekkel kapcsolatban, mivel az egyértelműség folyamatos hiánya és a széttagolt megközelítésmód eltántorítja a potenciálisan visszaélést bejelentő személyeket attól, hogy lépjenek; ezért rámutat arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabálynak világos eljárást kell meghatároznia a bejelentések megfelelő kezelésére és a visszaélést bejelentő személyek hathatós védelmére vonatkozóan;

5.  emlékeztet arra, hogy bármely jövőbeli szabályozási keretnek figyelembe kell vennie a foglalkoztatást szabályozó és rá hatással lévő szabályokat, jogokat és kötelességeket; hangsúlyozza továbbá, hogy ezt a szociális partnerekkel konzultálva és a kollektív szerződésekkel összhangban kell végezni;

6.  felhív olyan jogszabályok meghozatalára, amelyek biztosítják, hogy azok a vállalatok, amelyek maradéktalanul bizonyítottan megtorlással éltek bejelentőkkel szemben, ne kaphassanak pénzt uniós alapokból és ne köthessenek szerződést köztestületekkel;

7.  ösztönzi a tagállamokat referenciaértékek és mutatók kidolgozására a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó szakpolitikák tekintetében a köz- és a magánszférában egyaránt;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék tekintetbe az ENSZ korrupció elleni egyezményének 33. cikkét, amely hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek szerepét a korrupció megelőzésében és leküzdésében;

9.  sajnálja, hogy csak néhány tagállam vezetett be a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét szolgáló, kellően korszerű rendszert; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem fogadtak el ilyen rendszereket vagy vonatkozó alapelveket a nemzeti jogban, hogy ezt mihamarabb tegyék meg;

10.  hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az üzleti etikára az üzleti tanulmányok és a kapcsolódó tárgykörök tanterveiben;

11.  ösztönzi a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy többek között figyelemfelkeltő kampányok révén segítsék elő az elismerés kultúráját arra vonatkozóan, hogy a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepet játszanak a társadalomban; felhívja különösen a Bizottságot, hogy készítsen átfogó tervet erről a kérdésről; szükségesnek tartja etikai kultúra előmozdítását a közszférában és a munkahelyeken, hogy ezzel is hangsúlyozzák a visszaélés bejelentésére vonatkozó meglévő jogi keretekkel kapcsolatos tudatosság munkavállalók körében – a szakszervezetekkel együttműködve – való növelésének fontosságát;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy világítsa át a tagállamok visszaélést bejelentőkkel kapcsolatos rendelkezéseit a legjobb gyakorlatok cseréjének elősegítése céljából, ami hozzá fog járulni a visszaélést bejelentők hatékonyabb nemzeti szintű védelméhez;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó tervet az Unión kívüli, a korrupt személyeknek az anonimitás fenntartásának lehetőségét nyújtó országokba irányuló eszközáthelyezés megállítására;

14.  értelmezése szerint visszaélést bejelentő személynek kell tekintetni minden olyan személyt, aki közérdekű, így európai közérdekű információt tár fel, például illegális vagy jogellenes cselekményt, vagy olyan cselekményt, amely fenyegetést jelent vagy károkozással jár, amely aláássa vagy veszélyezteti a közérdeket, amely rendszerint de nem csupán állami vagy magánszektorban betöltött munkaviszonya során, szerződéses viszony keretében vagy szakszervezeti vagy szövetségi tevékenységével összefüggésben jutott tudomására; hangsúlyozza, hogy ez magában foglalja azokat a személyeket, akik kívül állnak a hagyományos munkáltató–munkavállaló viszonyon, ideértve a tanácsadókat, a vállalkozókat a gyakornokokat, az önkénteseket, a diákmunkát végzőket, az ideiglenes munkavállalókat és a korábbi alkalmazottakat, akik bizonyítékkal rendelkeznek ezekről a cselekményekről, és alapos okuk van feltételezni, hogy a bejelentett információk igazak;

15.  úgy véli, hogy a hagyományos munkáltató–munkavállaló viszonyon kívül eső személyek – például a tanácsadók, a vállalkozók, a gyakornokok, az önkéntesek, a diákmunkát végzők, az ideiglenes munkavállalók és a korábbi alkalmazottak, valamint a polgárok – számára szintén biztosítani kell a bejelentési csatornákhoz való hozzáférést és a megfelelő védelmet abban az esetben, ha illegális, jogellenes vagy a közérdeket sértő tényeket jelentenek be vagy azokkal kapcsolatos információkat tárnak fel;

16.  megállapítja, hogy az EU-ban bejegyzett, de annak területén kívül dolgozó, visszaélést bejelentő személyek esetében egyértelmű megoldásra van szükség;

17.  úgy véli, hogy a közérdek megsértésének tekintendők – a teljesség igénye nélkül – a korrupciós cselekmények, a bűncselekmények, a jogszabályi kötelezettségek megszegése, a bírói tévedések, a hatalommal való visszaélés, az összeférhetetlenség, a közpénzek jogszerűtlen felhasználása, a hatáskörrel való visszaélés, az illegális pénzmozgások, a környezettel, a közegészséggel, a közbiztonsággal, a nemzetbiztonsággal, a globális biztonsággal, a magánélettel és a személyes adatokkal szembeni fenyegetés, az adókikerülés, a fogyasztói jogok elleni fenyegetés, a munkavállalói és egyéb szociális jogok, az emberi jogok és az alapjogok, valamint a jogállamiság elleni támadások, továbbá az e jogsértések elfedésére irányuló cselekmények;

18.  úgy véli, hogy az általános közérdeknek meg kell előznie a feltárt információ magánjellegű vagy gazdasági értékét, valamint hogy lehetővé kell tenni a közérdek elleni súlyos fenyegetésekkel kapcsolatos információk feltárását abban az esetben is, ha ez az információ jogilag védett; ugyanakkor úgy véli, hogy egyedi eljárásoknak kell vonatkozniuk a szakmai etikát érintő információkra és a nemzetbiztonsággal és védelemmel kapcsolatos, minősített információkra; úgy gondolja, hogy ilyen esetekben a jelentést valamely illetékes hatósághoz kell benyújtani;

19.  hangsúlyozza, hogy mindig garantálni kell a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelmét, akkor is, ha a leleplezés nem jogellenes cselekményekre vonatkozik, amennyiben az információk feltárásának a célja az általános közérdek lehetséges sérelmének az elkerülése;

20.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell felelniük az Európa Tanács a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló ajánlásának;

21.  hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepe a közérdeket súlyosan károsító esetek feltárásában évről évre folyamatosan beigazolódik, és hogy e személyek hozzájárulnak a demokráciához, a politika és a gazdaság átláthatóságához és a nyilvános tájékoztatáshoz, valamint hogy el kell ismerni, hogy e személyek tevékenységére szükség van a jogellenes cselekmények megakadályozásához; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek az oknyomozó újságírás és a független sajtó nélkülözhetetlen forrásainak bizonyultak; felhívja a figyelmet arra, hogy a forrásokra vonatkozó titoktartás garantálása elengedhetetlen a sajtószabadság megőrzéséhez; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az újságírók forrásuk személyazonosságának titokban tartásához fűződő joga hatékony védelmet kapjon; úgy véli, hogy az újságírók is kiszolgáltatott helyzetben vannak, és ezért jogi védelemben kell részesülniük;

22.  üdvözli, hogy az utóbbi években néhány tagállam lépéseket tett a visszaélést bejelentő személyek jogainak erősítése érdekében; ugyanakkor sajnálja, hogy a visszaélést bejelentő személyek ellen továbbra is polgárjogi és büntetőjogi eljárásokat indítanak több tagállamban, különösen akkor, amikor a védekezésükre, támogatásukra és védelmükre szolgáló meglévő eszközök nem léteznek, elégtelenek, vagy nem hatékonyak; rámutat ezenkívül arra, hogy a tagállamok közötti különbségek jogbizonytalansághoz és a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásához vezetnek, illetve az egyenlőtlen bánásmód kockázatát hordozzák;

23.  véleménye szerint a visszaélések bejelentői megfelelő védelmének hiánya károsan hat az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére;

24.  úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó átfogó jogi szabályozás bevezetése elősegíti a felszólalás kultúráját, és hogy a visszaélések bejelentését a helyes állampolgári magatartás egyik megnyilvánulásaként kell népszerűsíteni; sürgeti ezért a tagállamokat és az uniós intézményeket a visszaélést bejelentő személyek pozitív szerepének előmozdítására, valamint a gyakran kiszolgáltatott és védtelen helyzetükkel kapcsolatos súlyos aggályok figyelembevételére, többek között figyelemfelkeltő és védelmi kampányok, valamint kommunikációs és képzési erőfeszítések révén is; javasolja ezért, különösen a Bizottságnak, hogy készítsen átfogó tervet erről a kérdésről; ezzel összefüggésben szorgalmazza egy weboldal elindítását, amely hasznos információkkal szolgálna a visszaélést bejelentő személyek védelmével kapcsolatban, és ahol be lehetne nyújtani panaszokat; hangsúlyozza, hogy a weboldalnak a nyilvánosság számára könnyen elérhetőnek kell lennie, és az adatokat névtelenül kell kezelnie;

25.  cselekvésre hív fel annak érdekében, hogy megváltozzon a közvélemény, különösen a politikusok, munkáltatók és a média felfogása a visszaélést bejelentőkről, kiemelve előnyös szerepüket mint korai előrejelző mechanizmust és visszatartó erőt a visszaélések és a korrupció észlelésében és megelőzésében és mint a kormányok és vállalatok nyilvános ellenőrzését lehetővé tévő számonkérési mechanizmust;

26.  bátorítja a tagállamokat, hogy mind az állami, mind a magánszektor által fenntartott munkahelyeken proaktív módon mozdítsák elő a nyitottság kultúráját, amely lehetővé teszi, hogy a szervezetek magas etikai standardokkal működjenek, hogy az alkalmazottak fel merjék emelni a szavukat, aminek következtében lépéseket lehet tenni a fenyegetések vagy az ártó szándék megelőzése vagy orvoslása érdekében;

27.  bátorítja a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék a végrehajtott intézkedések hatékonyságát, figyelembe véve a közvéleményt a visszaélések bejelentésével és a bejelentőkkel kapcsolatban, a bejelentések fogadásáért és kezeléséért felelős felső vezetők részvételével végzett, több ágazatot átfogó felméréseket, valamint a munkahelyi visszaélések bejelentésével foglalkozó független kutatási tanulmányokat;

28.  bátorítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem fogadtak el törvényt a visszaélések bejelentésével kapcsolatban, hogy ezt a közeljövőben tegyék meg, és kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy platformot, amelyen a tagállamok egymás között és harmadik országokkal is megoszthatják egymással az ezen a téren jól bevált gyakorlataikat;

29.  hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek jobb európai szintű védelmének ösztönzése érdekében a kutatás és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát;

30.  sürgeti az Európai Számvevőszéket és az európai ombudsmant, hogy 2017 végéig tegyék közzé: 1) az európai intézmények, vállalkozások, egyesületek, szervezetek és az EU-ban bejegyzett más szervek által azonosított visszaélések bejelentésével kapcsolatos ügyekre vonatkozó statisztikákat és világos kimutatásokat tartalmazó különjelentéseket; 2) az érintett intézmények nyomon követését a feltárt ügyekkel kapcsolatban, a jelenlegi bizottsági iránymutatások és szabályok alapján; 3) a visszaéléseket bejelentő személyektől kapott információk alapján indult minden egyes vizsgálat eredményét; 4) a visszaélést bejelentő személyek védelmére hozott intézkedéseket minden egyes ügyben;

Bejelentési mechanizmus

31.  megjegyzi, hogy a védelmet és a biztonságos bejelentést szolgáló, egyértelműen azonosított eszközök hiánya, valamint a nyomon követés lehetséges hiánya akadályt jelent a visszaéléseket bejelentő személyek tevékenységei előtt, eltántoríthatja őket e tevékenységüktől és számos esetben azt eredményezheti, hogy a bejelentő inkább nem szólal meg; nyugtalanító jelenségnek tartja, hogy ha a visszaélést bejelentő személy a szervezeti egységén belül nem a megfelelő személyhez vagy félhez fordul, akkor megtorlást alkalmaznak vele szemben, vagy nyomást gyakorolnak rá;

32.  véleménye szerint koherens, hiteles és megbízható rendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi a bejelentések az adott szervezethez, az illetékes hatóságokhoz vagy szervezeten kívülre történő eljutatását; úgy véli, hogy egy ilyen rendszer megkönnyítené a keretén belül tett jelentés hitelességének és érvényességének értékelését;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg olyan rendszer kialakításának lehetőségét, amely az adott szervezeti egységen belül és kívül egyaránt módot ad a visszaélés bejelentésére; hangsúlyozza, hogy ehhez világos, tisztességes és méltányos eljárásokat kell kialakítani, amelyek biztosítják a visszaélést bejelentő személy és az állítólagos elkövető alapvető és törvényes jogainak teljes körű tiszteletben tartását; úgy véli, hogy a munkaadókat ösztönözni kell belső bejelentési eljárások bevezetésére, és hogy minden szervezeten belül meg kell bízni egy független és pártatlan személyt a bejelentések fogadásával; úgy véli, hogy a munkavállalók képviselőit be kell vonni a fent nevezett ügyintéző kinevezésébe; hangsúlyozza, hogy a bejelentés fogadására kijelölt személynek megfelelően nyomon kell követnie az egyes jelentések sorsát, és erről észszerű határidőn belül tájékoztatnia kell a visszaélést bejelentő személyt;

34.  úgy véli, hogy minden szervezetnek egyértelmű bejelentési csatornákat kell meghatároznia, amely lehetővé teszi a visszaélést bejelentő személy számára a szervezetén belüli bejelentést; hangsúlyozza, hogy minden egyes munkavállalót tájékoztatni kell a vonatkozó bejelentési eljárásról, amelynek szavatolnia kell a bizalmas jelleget és a figyelmeztetés észszerű időn belüli feldolgozását; hangsúlyozza, hogy a visszaélés bejelentőjének továbbra is jogot kell biztosítani arra, hogy a megfelelő közhatóságokhoz, nem kormányzati szervezetekhez vagy a médiához forduljon, különösen ha az adott szervezet nem reagál kedvezően, vagy ha a bejelentés belső vagy az illetékes hatóságok felé vagy megtétele nyilvánvalóan veszélyeztetné a figyelmeztetés hatékonyságát, ha a bejelentő veszélyben van vagy sürgősen fel kell fednie valamely információt;

35.  emlékeztet a nyilvánosság azon jogára, hogy tájékoztatást kapjon a közérdeket sértő visszaélésekről; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek számára mindenkor lehetővé kell tenni az illegális, jogellenes vagy a közérdeket sértő cselekményekkel kapcsolatos információk nyilvános közzétételét;

36.  emlékeztet arra, hogy „A visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i parlamenti állásfoglalás felhívja továbbá az uniós intézményeket, hogy az összes illetékes nemzeti hatósággal együttműködésben hozzák meg és hajtsák végre az információforrások anonimitásának és bizalmasságának védelméhez szükséges összes intézkedést, ezért felhív olyan ellenőrzött honlap kialakítására, ahol a panaszok teljes mértékben bizalmas módon benyújthatóak;

37.  véleménye szerint a bejelentésnek a szervezeten kívül, többek közt a közvetlenül nyilvánosság számára, azaz a belső eljárási szakasz kihagyásával történő megtétele nem indokolhatja a bejelentés érvénytelenségét, és nem vonhatja maga után büntetőeljárás indítását vagy a védelem megtagadását; úgy véli, hogy ezt a védelmet a választott bejelentési csatornától függetlenül biztosítani kell, a feltárt információ alapján, valamint abból kiindulva, hogy a visszaélést bejelentő személy alapos indokkal tételezte fel annak valós voltát;

A bejelentés esetén biztosított védelem

38.  nyugtalanságának ad hangot a visszaélést bejelentő személyek által a munkahelyeiken viselt kockázatok, nevezetesen a munkáltató vagy a helyette és nevében eljáró személyek részéről foganatosítható közvetlen vagy közvetett megtorló intézkedések veszélye miatt; hangsúlyozza, hogy az ilyen megtorló intézkedések rendszerint a szakmai előmenetel felfüggesztésében, lassításában vagy leállításában, sőt elbocsátásban, valamint a lelki zaklatás formájában nyilvánulnak meg; hangsúlyozza, hogy e megtorló intézkedések gátolják a visszaélés bejelentését; úgy véli, hogy védelmi intézkedéseket kell bevezetni a megfélemlítéssel szemben; véleménye szerint e megtorló intézkedéseket hathatós büntetésekkel és szankciókkal kell sújtani; hangsúlyozza, hogy mihelyt valakit „visszaélést bejelentő személyként” ismernek el, intézkedéseket kell hozni védelme céljából, a vele szemben hozott bármely megtorló intézkedést le kell állítani, valamint teljes körű kártérítésben kell részesíteni az elszenvedett sérelmekért és károkért; úgy véli, hogy ezeket a rendelkezéseket be kell illeszteni a visszaélést bejelentő személyek védelmét célzó horizontális irányelvről szóló bizottsági javaslatba;

39.  úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személyek számára lehetővé kell tenni, hogy a megtorlás, például az elbocsátás megakadályozása érdekében a közigazgatási, bírósági vagy egyéb eljárás hivatalos eredményéig ideiglenes intézkedésért folyamodjanak;

40.  hangsúlyozza, hogy semmilyen munkaviszony nem korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, és hogy senkit nem szabad hátrányos megkülönböztetésben részesíteni azért, mert ezt a jogát gyakorolja;

41.  emlékeztet rá, hogy bármely jövőbeli szabályozási keretnek figyelembe kell vennie a foglalkoztatást szabályozó és rá hatással lévő szabályokat, jogokat és kötelességeket; hangsúlyozza továbbá, hogy ezt a szociális partnerek bevonásával és a kollektív szerződésekkel összhangban kell végezni;

42.  hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyeket és családtagjaikat, valamint mindazokat, akik őket segítik és akiknek az élete és biztonsága veszélybe kerül, megfelelő és hathatós védelemben kell részesíteni fizikai, erkölcsi és társadalmi sérthetetlenségük és megélhetésük tekintetében a lehető legmagasabb szintű titoktartás biztosítása révén;

43.  hangsúlyozza, hogy e védelmi intézkedéseket akkor is alkalmazni kell, ha a visszaélés bejelentője a tagállamokat érintő cselekményeket jelent be;

44.  megjegyzi, hogy az oknyomozó újságírók és a független sajtó olyan foglalkozást űznek, amely során gyakran egyedül állnak a sokféle nyomással szemben, amelyeknek ki lehetnek téve, ezért tehát elengedhetetlenül szükség van arra, hogy a megfélemlítési kísérletek minden formájával szemben védelmet kapjanak;

45.  javasolja, hogy a polgári eljárás kimeneteléig ideiglenes intézkedés legyen elérhető azon személyek számára, akik közérdekű bejelentés megtétele vagy információk nyilvánosságra hozatala miatt megtorlás áldozataivá váltak, különös tekintettel a munkahely elvesztésére;

46.  elítéli az elhallgattatást célzó jogi eljárások gyakorlatát, ami abban áll, hogy a visszaélést bejelentő személyt büntetőeljárás alá vonják vagy ezzel megfenyegetik, de nem azzal a céllal, hogy igazságot szolgáltassanak, hanem hogy e személyt öncenzúrára kényszerítsék vagy helyzetét pénzügyileg, morálisan és pszichológiailag ellehetetlenítsék; véleménye szerint az eljárással való efféle visszaélést büntetőjogilag büntetni és szankcionálni kellene;

47.  emlékeztet a büntetőjogi és polgári jogi eljárások során a visszaélést bejelentő személyek által viselt kockázatokra; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személy a peres eljárások során igen gyakran az ún. „gyengébb fél”; ezért úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személy ellen hozott megtorló intézkedés esetén a munkaadónak bizonyítékot kell szolgáltatnia arról, hogy ezek az intézkedések nem függenek össze a bejelentéssel; úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személy védelmét a feltárt információk, és nem a bejelentő szándéka alapján kell biztosítani; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a visszaélést bejelentő személynek olyan információt kell bejelentenie, amelyet igaznak vél; véleménye szerint a titoktartást az eljárás során mindvégig szavatolni kell, és a visszaélést bejelentő személy személyazonosságát nem szabad az egyetértése nélkül felfedni; hangsúlyozza, hogy a személyazonosságnak a visszaélést bejelentő személy egyetértése nélküli felfedését büntetőjogilag büntetni és szankcionálni kell;

48.  úgy véli, hogy a visszaélések bejelentői ellen nem szabad büntetőeljárást, polgári peres eljárást indítani, vagy közigazgatási vagy fegyelmi büntetéseket kiszabni az általuk tett bejelentések miatt;

49.  úgy véli, hogy a visszaélések névtelenül történő bejelentésének lehetősége olyan információk megadása előtt nyitja meg az utat, amelyeket más körülmények között nem osztanának meg; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a bejelentések fogadásáért, azok hitelességének ellenőrzéséért, az adott válasz nyomon követéséért és a bejelentők számára digitális környezetben nyújtott útmutatásért felelős, nemzeti vagy európai független szervezet számára névtelenül tett bejelentéshez egyértelműen szabályozott eszközöket kell bevezetni, pontosan megállapítva azokat az eseteket, amikor a névtelenül történő bejelentések eszközei alkalmazhatók, továbbá hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személy személyazonossága, valamint az azonosítását lehetővé tevő bármely információ nem tárható fel az érintett egyetértése nélkül; úgy véli, hogy a névtelenség bármely felfedését szankcionálni kell;

50.  hangsúlyozza, hogy senki sem veszítheti el az őt megillető védelmet pusztán azért, mert tévesen értékelte a tényeket, vagy mert a közérdeket fenyegető vélelmezett veszély a valóságban végül nem öltött testet, feltéve, hogy a bejelentés időpontjában a bejelentőnek alapos indokai voltak a visszaélés feltételezésére; emlékeztet arra, hogy hamis állítások esetén a felelősöket el kell számoltatni, és nem részesülhetnek a visszaéléseket bejelentő személyek számára járó védelemből; hangsúlyozza, hogy azon személyek számára, akik pontatlan vagy félrevezető információk bejelentése vagy nyilvánosságra hozatala miatt közvetlenül vagy közvetve kárt szenvednek, biztosítani kell a rosszindulatú vagy visszaélésszerű bejelentéssel szembeni hatékony jogorvoslathoz való jogot;

51.  emlékeztet arra, hogy ki kell dolgozni olyan eszközöket, amelyekkel megtiltható a megtorlás bármely formája, legyen szó passzív elbocsátásról vagy passzív intézkedésekről; sürgeti a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a visszaélést bejelentő személyek illegális, jogellenes vagy a közérdeket sértő vagy veszélyeztető tényekkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalával összefüggő cselekményeinek büntetendővé tételétől;

52.  emlékeztet arra, hogy időközben mind az uniós intézményeknek, mind a tagállamoknak a hatályban levő uniós jogot megfelelően kell alkalmazniuk a visszaélést bejelentő, közérdekből eljáró személyek védelmére nézve, a legkedvezőbb módon értelmezve azt; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme már elismerten fontos mechanizmus, amely biztosítja az uniós jogszabályok hatékony alkalmazását; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a visszaélést bejelentő azon személyek fellépéseinek bűncselekménnyé nyilvánításától, akik közérdekből tesznek közzé információt;

A visszaélést bejelentő személyek támogatása

53.  hangsúlyozza a közhatóságok, a szakszervezetek és a civil szervezetek szerepének fontosságát a szervezeti egységen belüli eljárások során a visszaélést bejelentő személyek támogatása és segítése tekintetében;

54.  hangsúlyozza, hogy a szakmai kockázatokon kívül a visszaélést bejelentő személyek, valamint az őket segítők személyes, pszichológiai, társadalmi és pénzügyi kockázatokkal is szembesülnek; véleménye szerint adott esetben a visszaélést bejelentő, megfelelő forrásokkal nem rendelkező személy kérésére pszichológiai támogatást és jogi segítségnyújtást, illetve kellően indokolt esetben, illetve a visszaélést bejelentő személy ellen indított polgári vagy bírósági eljárás esetén elővigyázatossági intézkedésként szociális és pénzügyi támogatást kell számára biztosítani; hozzáfűzi, hogy a visszaélést bejelentő személyt kártérítésben kell részesíteni, függetlenül az általa a bejelentés megtétele következtében elszenvedett károk jellegétől;

55.  ebben az összefüggésben utal arra, hogy az európai ombudsman jelezte a Parlamentben, hogy kész megvizsgálni egy ilyen testület kialakításának lehetőségét az ombudsman hivatalán belül, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai ombudsman fenti feladatokkal való megbízásának lehetőségét, akinek hatásköre eleve kiterjed az uniós intézményeken belüli visszaélésekre vonatkozó panaszok felderítésére;

56.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy az összes illetékes hatósággal együttműködve hozzanak meg és vezessenek be minden szükséges intézkedést az információforrások titkosságának védelme érdekében, megelőzendő a megkülönböztető jellegű fellépéseket, illetve a fenyegetéseket, valamint alakítsák ki az információk nyilvánosságra hozatalának átlátható csatornáit, állítsanak fel független nemzeti és uniós hatóságokat a visszaélést bejelentő személyek védelmére, és mérlegeljék ezen hatóságok külön támogatási forrásokkal való ellátását; kéri továbbá egy központosított európai hatóság létrehozását a magánélet védelmével foglalkozó nemzeti szervezetek mintájára a visszaélést bejelentő személyek és a tevékenységeiket segítő személyek hatékony védelme érdekében;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fenti intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében dolgozzon ki olyan eszközöket, amelyek az indokolatlan büntetőeljárás, gazdasági szankciók vagy diszkrimináció elleni védelem biztosítását helyezik középpontba;

58.  felhívja a tagállamokat elegendő költségvetési forrással, megfelelő kompetenciával és szakemberekkel ellátott független szervezetek felállítására azzal a feladattal, hogy fogadják a bejelentéseket, ellenőrizzék azok hitelességét, kövessék nyomon a bejelentésre adott válaszokat, és nyújtsanak útmutatást a visszaélést bejelentő személyek számára, különösen abban az esetben, ha saját szervezeti egységüktől nem kapnak kedvező választ, továbbá tájékoztassák őket a megfelelő pénzügyi segítséggel kapcsolatos lehetőségekről, különösen a határokon átnyúló vagy olyan esetekben, amikor a tagállamok vagy az uniós intézmények közvetlenül érintettek; javasolja, hogy e szervezetek évente tegyenek közzé jelentést a beérkezett figyelmeztetésekről és azok feldolgozásáról, tiszteletben tartva ugyanakkor a potenciálisan folyamatban lévő vizsgálatokra vonatkozó titoktartási kötelezettséget;

59.  hangsúlyozza, hogy mérlegelni kellene az információkhoz való hozzáférés és a bizalmas jellegű tanácsadás ingyenes biztosítását azok számára, akik közérdekű bejelentést terveznek tenni vagy információkat terveznek nyilvánosságra hozni illegális, jogellenes vagy a közérdeket sértő vagy veszélyeztető cselekményekkel kapcsolatban; megjegyzi, hogy az ilyen információk és tanácsok nyújtására alkalmas struktúrákat azonosítani kell, és elérhetőségeiket a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani;

60.  hangsúlyozza, hogy a bejelentők részére biztosított összes védelmi intézkedés megadásán túl külön garantálni kell e bejelentők számára a befogadásukat, elszállásolásukat és biztonságukat egy olyan tagállamban, amely nem kötött kiadatási egyezményt azzal az országgal, amely e cselekményeket elkövette; felhívja a Bizottságot – arra az esetre, ha az Európai Unió és a megvádolt harmadik ország között kiadatási megállapodások vannak, az EUMSZ európai menekültügyi politikáról szóló 67. cikkének (2) bekezdése értelmében –, hogy a hatáskörei keretében járjon el és minden szükséges biztonsági intézkedést hozzon meg e bejelentőkre vonatkozóan, akik komoly megtorlásoknak vannak kitéve abban az országban, amelynek illegális vagy csalárd gyakorlatait nyilvánosságra hozták;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot elegendő költségvetési forrással, megfelelő kompetenciával és szakértőkkel rendelkező, uniós szintű szervezet felállítására, azzal a feladattal, hogy összehangolja a tagállamok fellépését, különösen a határokon átnyúló esetekben; véleménye szerint ezen európai szervezetnek felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy bejelentéseket fogadjon, ellenőrizze azok hitelességét, kötelező erejű ajánlásokat adjon ki és útmutatást adjon a visszaélést bejelentő személyek számára a lehetséges teendőkről abban az esetben, ha az adott tagállam vagy nemzeti szervezetek által kínált válasz nyilvánvalóan nem megfelelő; javasolja, hogy e szervezetek évente tegyenek közzé jelentést a beérkezett figyelmeztetésekről és azok feldolgozásáról, tiszteletben tartva ugyanakkor a potenciálisan folyamatban lévő vizsgálatokra vonatkozó titoktartási kötelezettséget; úgy véli, hogy az európai ombudsman megbízatása kibővíthető volna oly módon, hogy ezt a feladatot is elláthassa;

62.  úgy véli, hogy mihelyt egy figyelmeztetést súlyosnak ismertek el, megfelelő vizsgálatot kell lefolytatni, amelyet megfelelő intézkedéseknek kell követniük; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek számára a vizsgálat során lehetővé kell tenni panaszuk pontosítását és további információk vagy bizonyítékok szolgáltatását;

63.  ösztönzi a tagállamokat adatok, referenciaértékek és mutatók kidolgozására a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó politikák tekintetében az állami és a magánszektorban egyaránt;

64.  felhívja az összes uniós intézményt, hogy tegyenek lépéseket az ombudsman 2014. július 24-i saját kezdeményezésű jelentésének kapcsán, összhangban az új személyzeti szabályzat 22c. cikkével, és felkér minden uniós szervet olyan etikai figyelmeztető mechanizmusok és visszaélések bejelentésére vonatkozó jogi keretek elfogadására, amelyek közvetlenül az ombudsmani hivatal belső szabályzatán alapulnak; megismétli, hogy elkötelezett a fentiek megvalósítása iránt;

65.  úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személyek számára emellett biztosítani kell azt a jogot, hogy a bejelentésükhöz kapcsolódó vizsgálat eredményét áttekintsék és észrevételeket fűzzenek hozzá;

66.  felhívja az intézményeket és más uniós szervezeteket, hogy jó példát mutatva haladéktalanul alkalmazzák az európai ombudsman által kiadott iránymutatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a bejelentők védelmére szolgáló saját iránymutatások maradéktalan végrehajtásáról a Bizottságban és az uniós ügynökségekben, a 2012. évi személyzeti szabályzatoknak megfelelően; felhívja a Bizottságot, hogy ténylegesen működjön együtt és tegyen koordinált erőfeszítéseket más intézményekkel – köztük az Európai Ügyészséggel – a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében;

67.  rámutat, hogy jobban működő rendszert kell kidolgozni a vállalati visszaélések bejelentésére, amely kiegészítené a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó OECD-iránymutatás értelmében létrehozott jelenlegi nemzeti kapcsolattartási pontokat és ezek hatékonyságának javítására törekszik;

68.  hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek által felvetett problémákat önállóan kell kivizsgálni, és a lehető legrövidebb időn belül, védve a bejelentéssel esetleg kapcsolatba kerülő egyének jogait is; hangsúlyozza, hogy mind a visszaélést bejelentő személy, mind a nyilvánosságra hozatal által érintett bármely személy számára lehetővé kell tenni, hogy kiegészítő érveket és bizonyítékokat tárjon elő a vizsgálat során, és folyamatosan tájékoztatni kell őket a bejelentés kezeléséről;

69.  üdvözli a tényt, hogy a Bizottság végre csatornát hozott létre a visszaélések bejelentői számára, amelyen bejelentést tehetnek vagy információt hozhatnak nyilvánosságra a versenyre vonatkozó és kartellmegállapodásokról, ám hangsúlyozza az eljárások egyszerűsítésének szükségességét, valamint hogy el kell kerülni a csatornák túlzott számát;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310. (3) HL C 208., 2016.6.10., 89. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0457. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0022. (6) https://www.unodc.org/documents/treaties/UNCAC/Publications/Convention/08-50027_F.pdf (7) Lásd pl. a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló 2016. július 6-i állásfoglalását, valamint a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló 2015. december 16-i állásfoglalását.