Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14., 15., 21., 24. és 32. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

–  tekintettel az „Erasmus+”: elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az „Uniós ifjúsági munkaterv 2016-2018” című tanácsi állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására(3),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés létrehozásáról szóló, 2013. február 7–8-i következtetéseire(4),

–  tekintettel a Tanács ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság értékelésére az EU ifjúsági stratégiájáról(6),

–  tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre(7),

–  tekintettel az Erasmus+ program jövőjéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az „Erasmus+”: elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre végrehajtásáról szóló, 2017. február 2-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetés-mentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló Párizsi Nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság 2015. évi, a Tanács által 2015. november 23-án elfogadott közös jelentéstervezetére az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)(10),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(11),

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) – Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai (Oktatás és képzés 2020)” című, 2015. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0408),

–  tekintettel a Bizottság „EU 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i közleményére (COM(2018)0022),

–  tekintettel az EU 2013–2015-ös ifjúsági stratégiájának értékeléséről szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásra(13),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a szervezet ifjúságpolitikájáról szóló, 2008. november 25-i állásfoglalására (CM/Res(2008)23),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az ifjúsági munkáról szóló, 2017. május 31-i ajánlására (CM/Rec(2017)4),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Régiók Európai Bizottsága véleményére - Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés (2010–2018)(16),

–  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Fórumon bemutatott európai ifjúságpolitikai árnyékjelentésre,

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Fórumnak az EU ifjúsági stratégiájáról szóló állásfoglalásra(18),

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Ügynökség (ERYCA) „Bevonás, tájékoztatás, megerősítés” című állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0162/2018),

A.  mivel a recesszió negatív hatása a fiatalok teljes potenciáljának kifejlesztésére irányuló kilátásokra továbbra is érezhető az egész Európai Unióban;

B.  mivel számos tagállam, különösen a dél-európai országok továbbra sem érték el a válság előtti szinteket számos ifjúsági mutató esetében, így például a foglalkoztatás, a szociális ellátások és a szociális védelem területén;

C.  mivel szemmel látható, hogy az Unió egészében regionális szinten csökkennek az egyenlőtlenségek; mivel a foglalkoztatási ráta számos régióban még mindig a válság előtti szinten áll;

D.  mivel, bár az Eurostat tájékoztatása szerint 2018 januárjában 16,1% körüli volt az ifjúsági munkanélküliség aránya, néhány tagállamban pedig meghaladta a 34%-ot is, az elmúlt években fokozatosan csökkent ez az arány; mivel a 2008-as számadatokkal (15,6%) összevetve látható, hogy az arány nőtt; mivel e számok nem tesznek lehetővé egy mindenki számára megfelelő megoldást, amennyiben teljes mértékben ki szeretnénk aknázni a fiatalokban rejlő lehetőségeket; mivel a legkülső régiókban aggasztóan magas az ifjúsági munkanélküliség aránya, és néhány ilyen régió – például Mayotte – esetében 50% fölötti ez az arány;

E.  mivel a hátrányos helyzetű csoportokat, például az etnikai kisebbségeket, a különleges igényű személyeket, a nőket, az LMBTIQ-személyeket, a migránsokat és a menekülteket – akik a munkaerőpiacra lépve, valamint a kultúrához, szociális szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférésben akadályokba ütköznek – érinti a leginkább a társadalmi-gazdasági válság;

F.  mivel az oktatás segít a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek hatásainak minimalizálásában, mivel ahhoz szükséges készségeket és kompetenciákat nyújt, hogy a hátrányos helyzet nemzedékről nemzedékre történő örökítésének esélye csökkenjen;

G.  mivel a fiatalokra irányuló és a fiatalok jogait előmozdító általános beruházások hiánya megakadályozza, hogy a fiatalok képesek legyenek jogaik érvényesítésére, gyakorlására és megvédésére, valamint hozzájárul majd az olyan jelenségek súlyosbodásához, mint például a népesség csökkenése, a korai iskolaelhagyás, a szakmai és szakképesítések hiánya, munkaerőpiacra való késői belépés, a pénzügyi függetlenség hiánya, a társadalombiztosítási rendszerek esetleges működési zavarai, a munkahelyek igen gyakori bizonytalansága és a társadalmi kirekesztés;

H.  mivel azok a problémák, melyekkel a fiatalok a munkavállalás, az oktatás és képzés, valamint a társadalmi és politikai szerepvállalás során szembesülnek, nem egységesek, egyes csoportok ugyanis aránytalanul nagyobb mértékben vannak kitéve ezeknek; mivel jobban kell törekedni a munkaerőpiacról leginkább kiszorult vagy onnan teljességgel kieső fiatalok támogatására;

I.  mivel ha a cél az oktatás javítása a fiatalok számára, valamint ha az Unió teljes körű támogatást kíván nyújtani a régióknak e kihívás leküzdésében, Európa valamennyi régiójában elengedhetetlen a helyi iskolák és oktatási intézmények érdekeinek védelme;

J.  mivel az oktatás, a kultúrák közötti párbeszéd, a stratégiai kommunikáció és különösen a tagállamok közötti szorosabb együttműködés kulcsfontosságú szerepet játszik a fiatalok marginalizálódásának és radikalizálódásának megakadályozásában, valamint ellenállóképességük növelésében;

K.  mivel a fiatalokat aktívan be kell vonni az őket érintő minden szakpolitika tervezésébe, kifejlesztésébe, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe; mivel az EU-ban az ifjúsági szervezetek 57%-a úgy véli, hogy a fiatalok tapasztalatait nem veszik figyelembe az ifjúsági szakpolitikák kidolgozási folyamatában(19);

L.   mivel az ifjúsági szervezetek teljes legitimitása érdekében fontos, hogy megfelelő szintű képviseletet és befogadást biztosítsanak a fiatalok számára;

M.  mivel annak ellenére, hogy az uniós ifjúsági stratégia egy olyan, folyamatban lévő stratégia, amelyet folyamatosan tökéletesítenek, célkitűzései még mindig rendkívül széles körűek és ambiciózusak; mivel nincsenek kellőképpen megalapozott referenciaparaméterek;

N.  mivel a 2010–2018-as uniós ifjúsági stratégia (EYS) hangsúlyozza a fiatalok és a döntéshozók közötti strukturált párbeszéd szükségességét;

O.  mivel az uniós ifjúsági stratégia végső célkitűzése, hogy minden európai fiatal számára növelje a lehetőségek számát és biztosítsa az esélyegyenlőséget;

P.  mivel nemzeti és uniós szinten megfelelőbb, hatékonyabb és összehangoltabb ifjúságpolitikákkal, jobb és jobban elérhető oktatással és a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák forrásainak célzottabb felhasználásával kell segíteni és felvértezni a fiatalokat, hogy meg tudják oldani azokat a súlyos problémákat, amelyekkel jelenleg szembesülnek és kezelni tudják a jövőben felmerülő kihívásokat;

Q.  mivel az elmúlt években az EU számos olyan kezdeményezést indított útjára, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia az ifjúsági stratégia keretében, azzal a céllal, hogy több lehetőséget és egyenlő esélyeket teremtsen valamennyi fiatal számára az oktatásban és a munkaerőpiacon, valamint előmozdítsa a fiatalok társadalmi befogadását, szerepvállalását és aktív részvételét;

R.  mivel szükség van arra, hogy a jelenlegi és a jövőbeli szakpolitikákba és támogatási programokba ifjúsági dimenziót vonjanak be az uniós cselekvések érvényesítésében, és azt minden szakpolitikai területen rögzítsék, például a gazdaság, a foglalkoztatási és szociális ügyek, a kohéziós politika, az egészségügy, a nők egyenjogúsága, a részvétel, a migráció, a kultúra, a média és a képzés területén;

S.  mivel a jövőbeli uniós ifjúsági stratégia végrehajtását össze kell hangolni a különböző szakpolitikai területek és az intézmények között;

T.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget szerepeltetni kell az ifjúsági politikákkal kapcsolatos döntéshozatalban, amely figyelembe veszi a különböző kulturális és vallási hátterű fiatal nők és a lányok sajátos kihívásait és körülményeit; mivel a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő intézkedéseket kell beépíteni az ifjúságpolitikába, mint amilyen a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megakadályozása, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos oktatás és a szexuális nevelés; mivel a nők 1,4-szer nagyobb valószínűséggel nem vesznek részt foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben (NEET), mint a férfiak(20), és folyamatos erőfeszítésre van szükség a fiatal nők – különösen a szülési szabadságról visszatérők és az egyedülálló anyák – és az iskolából kimaradók, az alacsony képzettségűek, a fogyatékossággal élő fiatalok és egyáltalán a hátrányos megkülönböztetésnek kitett fiatalok munkaerőpiaci részvételének fokozása érdekében;

U.  mivel folyamatos erőfeszítésekre van szükség a fiatalok társadalmi szerepvállalásának növelése érdekében, különösen a fogyatékossággal élő emberek, a migránsok, a menekültek, az oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben nem részesülők (NEET) valamint a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek esetében;

V.  mivel az oktatás kulcstényező a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, és ezért különösen a NEET-fiatalok körében magas munkanélküliségi ráta kezelésében döntő szerepe van a készségekbe és kompetenciákba történő befektetésnek;

W.  mivel az EUMSZ 9. cikke előírja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a szociális biztonságra, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket;

X.  mivel az uniós ifjúsági stratégia jó alapot teremtett a gyümölcsöző és értelmes együttműködéshez az ifjúság területén;

Y.  mivel az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) utolsó hároméves ciklusa célkitűzéseinek megvalósulását nem lehet megfelelően és pontosan értékelni, és a referenciaértékek és mutatók hiánya és a végrehajtási eszközök egymást átfedése miatt nagyon nehéz elvégezni a különböző tagállamok helyzetének összehasonlítását;

Z.  mivel a jövőbeli tanulmányi fejlődéshez és a munkaerőpiacra történő belépéshez pályaválasztási tanácsadásra, valamint a foglalkoztatási lehetőségekről és az oktatási irányokról szóló információkhoz való hozzáférésre van szükség;

AA.  mivel e stratégia célkitűzéseinek megállapítása, valamint a stratégia végrehajtása és értékelése során az Uniónak szorosan együtt kell működnie a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal;

Az ifjúság kihívásai és a jelenlegi uniós ifjúságpolitikai döntéshozatali folyamat tanulságai

1.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a hosszú távú megszorító intézkedések, nevezetesen az oktatás, a kultúra és az ifjúságpolitika finanszírozásának csökkentése negatív hatást gyakoroltak a fiatalokra és életkörülményeikre; figyelmeztet arra, hogy a fiatalokat, különösen a leginkább hátrányos helyzetűeket, például a fogyatékossággal élő fiatalokat, a fiatal nőket, a kisebbségeket, a speciális igényű embereket nagyban érinti az egyenlőtlenség növekvő mértéke, a kirekesztés kockázata, a bizonytalanság és a megkülönböztetés;

2.  üdvözli az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés eredményeit, amelyek bizonyították, hogy képesek kezelni a legtöbb európai polgár problémáit, és támogatni fogja a nemzeti döntéshozókat azzal, hogy szakértelmet, ajánlásokat és legitimitást biztosít a számukra, valamint több uniós finanszírozást mozgósít;

3.  úgy véli, hogy a nyitott koordinációs módszer az ifjúságpolitika kialakításához megfelelő, de nem elégséges eszköz, amelyet más intézkedésekkel ki kell egészíteni; megismétli az ifjúságpolitikai kérdésekkel kapcsolatban helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten folytatott szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok megosztására irányuló felhívását; sürgeti a tagállamokat, hogy állapodjanak meg egyértelmű mutatókban és referenciaértékekben, hogy lehetővé váljék az elért haladás nyomon követése;

4.  elismeri az uniós ifjúsági stratégia pozitív eredményeit, az ágazatközi munka fejlesztésével és a strukturált párbeszéd megvalósításával a fiatalok szerepvállalásának biztosításához; úgy véli, hogy javítani kell az uniós ifjúsági stratégia célkitűzéseinek és eszközeinek általános ismertségi szintjét az érintett szereplők és az érdekelt felek körében; különösen kiemeli, hogy a strukturált párbeszédhez használt alulról építkező megközelítésre megőrzendő hozzáadott értékként kell tekinteni; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat ezért, hogy vegyék figyelembe a strukturált párbeszéd VI. ciklusának eredményeit, amely az új stratégia kidolgozásakor az uniós ifjúsági stratégiára összpontosít;

5.  javasolja a helyi és regionális hatóságok bevonását az ifjúságpolitikába, különösen azokban a tagállamokban, ahol e terület hatáskörükbe tartozik;

6.  üdvözli az uniós ifjúság támogatására irányuló politikai kezdeményezéseket, különösen a Befektetés az európai ifjúságba, az Európai Szolidaritási Testület és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés esetében; úgy véli azonban, hogy ezeknek az eszközöknek jobban kell kapcsolódniuk az uniós ifjúsági stratégiához, és alulról felfelé építkező megközelítést kell követniük; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy – hosszútávú, holisztikus szemléletű megközelítésen keresztül, a vízszintes síkon jól kijelölt célkitűzésekkel – szisztematikusan kapcsolja a fiatalokat érintő valamennyi politikai javaslatot az átfogó stratégiához, és vonja be az összes érdekelt felet, például a szociális partnereket és a civil társadalmat;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre ágazatközi munkacsoportot a jövőbeli uniós ifjúsági stratégia végrehajtásának koordinálására, amelyben részt vesznek az európai intézmények, köztük a Parlament, a tagállamok és a civil társadalom, különösen a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szolgálatok közötti hatékony koordinációs eszközöket, és az ifjúsági kérdések általános érvényesítésével kapcsolatos felelősséget egységesen ruházza a Bizottság alelnökére;

9.  ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel a szociális jogok európai pillérét a fiatalokat érintő jogalkotási tervezetek alapjául;

10.  hangsúlyozza az egészséges életforma népszerűsítésének fontosságát a betegségek megelőzése érdekében, és szükségesnek tartja, hogy a fiatalok helytálló tájékoztatást és segítséget kapjanak olyan súlyos mentális egészségügyi problémák esetében, mint a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás és -függőség;

11.  kiemeli, hogy a fokozott ellenőrzések és a helyszíni ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Bizottság értékelése fontos szerepet játszik az ifjúsági stratégia tagállamokban történő végrehajtásának értékelésében; sürgeti a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok vagy régiók sajátosságainak figyelembevételével határozza meg az EU ifjúsági stratégiájának minőségi és mennyiségi szempontból is értékelhető célkitűzéseit; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a fiatalokat a munka világába felkészítő programok és fellépések finanszírozását;

Hallhatóvá tenni a fiatalokat az uniós ifjúsági stratégiában

12.  javasolja, hogy a jövőbeli uniós ifjúsági stratégiában a fiatalok és jóllétük javítása álljon a középpontban és részvételen alapuljon, ami tükrözi az összes európai fiatal szükségleteit, ambícióit és sokszínűségét, és ugyanakkor új technológiák bevonásával szélesíti a kreatív eszközökhöz való hozzáférésüket;

13.  úgy véli, hogy az EU-nak szolidaritást kell tanúsítania a fiatalokkal, és továbbra is képessé kell tennie őket arra, hogy szerepet vállaljanak a társadalomban, az önkéntesség érvényesítését, az ifjúsági munkát, a különösen az új technológiákat magukban foglaló új eszközök kifejlesztését, valamint a szolidaritáson, a közösségi szerepvállaláson, a személyes kibontakozáson és a demokratikus párbeszéden alapuló cserék előmozdítását szolgáló egyedi intézkedések kifejlesztése révén; ennek értelmében a fiatalok egyesületeit az egyéni fejlődésért és az aktív polgárság érzetének fejlesztéséért felelős, fontos színtérként ismeri el; felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a fiatalok aktív részvételét az önkéntes szervezetekben; hangsúlyozza, hogy a fiatalok nagyobb mértékű társadalmi részvétele – amellett, hogy saját jogán is fontos vívmány – fontos lépés a nagyobb politikai részvétel felé;

14.  hangsúlyozza e tekintetben a nem formális és az informális tanulás, valamint a sport- és önkéntes tevékenységekben való részvétel fontos szerepét a fiatal európaiak állampolgári, szociális és interkulturális kompetenciáinak és készségeinek ösztönzésében;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy az önkéntesség részére irányozzanak elő megfelelő nemzeti jogi kereteket és támogatási forrásokat;

16.  határozottan sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatalok – köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkezők és a formális szervezeti struktúrákon kívül lévők – aktív és kritikai közéleti szerepvállalását, és hogy vezessék be a döntéshozatal részvételen alapuló megközelítését, hogy a fiatalok befolyásolhassák az életüket érintő döntéseket a demokrácia online és offline eszközeivel – miközben figyelembe kell venni a közösségi média korlátait és kockázatait, bevonva az érdekelt feleket, például a szociális partnereket, a civil társadalmi és ifjúsági szervezeteket az ifjúságpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatalokat a választási folyamatban való teljes mértékű részvételre;

18.  hangsúlyozza, hogy az ifjúság kérdésében folytatni kell a strukturált párbeszédet a fiatalok és a döntéshozók között a következő európai együttműködési keretben; úgy véli, hogy a strukturált párbeszéd folyamatának rendszerszerűen növelnie kell az általa elért fiatalok csoportjainak számát és sokféleségét, és megjegyzi, hogy ennek biztosításához megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani a nemzeti és európai munkacsoportok számára; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nemzeti, regionális és helyi döntéshozók részvételét a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszédben;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy elszámolásaik benyújtásakor és a fiatalok fenntartható foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésére előirányzott pénzeszközök felhasználása során átlátható módon járjanak el; következésképpen ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok kérésre részletes tájékoztatást adjanak fiatal polgáraik helyzetéről;

20.  kiemeli az európai ifjúsági stratégia végrehajtásával kapcsolatos rendszeres frissítések és megbízható adatok hiányát; ezért sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a nemzeti és regionális statisztikai szolgálatok közti szorosabb együttműködést az ifjúságra vonatkozó releváns és aktualizált statisztikák benyújtása vonatkozásában, mivel ezek fontosak a végrehajtás alatt álló stratégia sikerének értékelése szempontjából; véleménye szerint a háromévenként közzétett jelentésekhez csatolni kell ezeket a statisztikákat;

21.  emlékeztet arra a tendenciára, hogy csökken a fiatalok részvétele a nemzeti és helyi választásokon, és hogy a fiatalok politikai elkötelezettséget igényelnek, és lehetővé kell tenni számukra, hogy lássák hozzájárulásuk eredményét; emlékeztet arra, hogy az európai polgárság érzésének megerősítésében és a fiatalok aktív polgárrá válásában döntő szerepet játszik, hogy már korai életkortól kezdve megtapasztalják a politikai részvételt a saját környezetükben és a helyi közösségekben; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a regionális és helyi hatóságokat annak biztosítására, hogy a fiatalokat és az ifjúsági szervezeteket teljes mértékben és hatékonyan bevonják a döntéshozásba és a választási folyamatokba, és azokban részt vehessenek;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be az nemzeti ifjúsági tanácsokat az uniós ifjúsági stratégia nyomon követési és végrehajtási bizottságaiba;

23.  hangsúlyozza a technológia szerepét a fiatalokhoz fűződő kapcsolatok kialakításában, és felszólítja az EU-t, hogy e-platformokon keresztül erősítsék meg a társadalmi részvételi képességüket;

24.  sajnálattal jegyzi meg, hogy a Bizottság folyamatos erőfeszítései ellenére, amelyek során kommunikálja a fiatalok felé a különböző uniós programok által támogatott lehetőségeket, sok fiatal még mindig úgy véli, hogy korlátozott hozzáférése van ezekhez a lehetőségekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa ezeket a kommunikációs eszközöket;

Egyenlő esélyek a fenntartható munkaerőpiaci integráció biztosítására

25.  rendkívül aggasztja a fiatalok munkanélküliségének folyamatosan magas rátája az EU egészében és különösen Dél-Európában; emlékeztet arra, hogy garantálni kell a minőségi munkahelyteremtést és a foglalkoztatást, és továbbra is kulcsfontosságú kötelezettségeket kell vállalni a fiatalokkal szemben, és e tekintetben olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek jó minőségű gyakornoki munkalehetőségekkel és tanulószerződéses gyakorlati képzésekkel elősegítik a fiatalok oktatásból a munka világába történő átlépését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a munkaerőpiac strukturális reformját, a méltányos munkakörülményeket és díjazásokat annak biztosítása érdekében, hogy a munka világába történő belépéskor ne érje megkülönböztés a fiatalokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy meghatározzák a szociális jogokat a foglalkoztatás új formáihoz és a tisztességes szakmai gyakorlatokhoz, és biztosítsák a társadalmi párbeszédet;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok testre szabott intézkedéseket fogadjanak el, és személyre szabott támogatást nyújtsanak valamennyi NEET-fiatal eléréséhez; emlékeztet arra, hogy be kell vonni a helyi érdekelt feleket, például a szociális partnereket, a szakszervezeteket, a civil társadalmat és az ifjúsági szervezeteket;

27.  véleménye szerint különleges intézkedéseket kell hozni a fiatal nők bizonytalan munkaerőpiaci helyzetének kezelése érdekében, különös figyelmet fordítva a nemek közötti bérszakadékra és a nők felülreprezentáltságra az atipikus foglalkoztatási formákban, amelyek nem nyújtanak szociális védelmet;

28.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a munkavállalók tisztességes munkakörülményeit és megfelelő szociális védelmét az úgynevezett új foglalkoztatási formákban, amelyekben a fiatalok felülreprezentáltak;

29.  úgy véli, hogy intézkedéseket kell tenni a fiatal migránsok munkaerőpiaci integrációjának érdekében is, teljes mértékben tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét;

30.  hangsúlyozza, hogy egy inkluzív ifjúságpolitikának támogatnia kell a politikai és kulturális részvételt elősegítő szociális programokat; úgy véli továbbá, hogy a kollektív munkaszerződéseken alapuló tisztességes és szabályozott munka, a nem bizonytalan munkaviszonyok, a megfelelő bérek és fizetések, valamint a magas színvonalú, egyetemes közszolgáltatások fontosak a fiatalok társadalmi jólléte szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tisztességes munkakörülményeket és a megfelelő szociális védelmet, többek között az új foglalkoztatási formák tekintetében is;

31.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatás és a vállalkozói tevékenység része az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) nyolc prioritásának; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka és a nem formális tanulás, különösen az ifjúsági szervezetekben kialakított formában, kulcsszerepet játszik a fiatalokban rejlő lehetőségek, így a vállalkozói készségek kibontakoztatásában, lehetővé téve számukra, hogy olyan készségek széles körére tegyenek szert, amelyek bővíthetik munkaerőpiaci lehetőségeiket;

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségeket, bővítsék a szakképzési ágazatot, növeljék a beruházásokat az ágazatban, és egy vonzó oktatási választási lehetőségként mutassák be azt;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a regionális és helyi hatóságokat, és fektessenek be önmegvalósítási lehetőségekbe a fiatalok számára, hogy kreativitásukat és az összes képességüket közösségük javára fejlesszék, továbbá támogassák fiatalok vállalkozói készségeit, és mozdítsák elő a fiatalok társadalmi beilleszkedését;

34.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jogi alapokon álló megközelítést fogadjanak el a fiatalok és a foglalkoztatás terén; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a fiatalok számára a jogaik védelmét biztosító, minőségi munkahelyekhez és gyakornoki állásokhoz való hozzáférést, beleértve a stabil munkahelyhez való jogot, amely megélhetést biztosító bért és szociális védelmet nyújt, valamint méltóságot és autonómiát ad;

35.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék az olyan intézményeket, amelyek ismételten szakmai gyakorlatokat kínálnak fel anélkül, hogy ezeket állásajánlat követné, hogy a vállalatok ne helyettesítsék a munkahelyeket úgynevezett szakmai gyakorlatokkal;

36.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés intézkedései több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtottak támogatást(21); hangsúlyozza, hogy több erőfeszítésre és pénzügyi kötelezettségvállalásra van szükség; hangsúlyozza, hogy javítani kell a többszörös akadályokkal szembesülő NEET-fiatalok bevonását, valamint az ifjúsági garancia keretében nyújtott ajánlatok minőségét, egyértelmű minőségi kritériumokat és szabványokat határozva meg, beleértve a szociális védelemhez való hozzáférést, a minimumjövedelmet és a munkavállalói jogokat is; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan javítsák a nyomon követési, jelentéstételi és teljesítési rendszereiket, és biztosítsák, hogy az IFK forrásait a nemzeti források kiegészítéseként, és ne helyettesítőjeként használják fel;

37.  továbbá hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a mentorálás és a coaching minőségére, a konkrét egyedi képzés, szakmai gyakorlat vagy munkakör minőségére és megfelelőségére, valamint az eredmény minőségére a kitűzött célok függvényében; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen belül biztosítani kell a létező minőségi keretrendszerek, például az európai minőségi keret alkalmazását; azon a véleményen van, hogy a kínálat minőségének nyomon követésébe a fiatalokat is be kell vonni;

38.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok munkaerő-piaci integrációját előmozdító intézkedéseket – beleértve a fizetett szakmai gyakorlatokat, szakmai gyakorlatokat vagy szakmai gyakorlatokat is – az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés vagy jövőbeli európai pénzügyi eszközök által biztosított pénzügyi támogatásban kell részesíteni, de nem szabad a foglalkoztatás helyettesítésére vagy a fiatal munkavállalók kihasználására felhasználni;

39.  megjegyzi, hogy prioritást élvez a vállalkozói gondolkodásmód ösztönzése a fiatalok körében, és az ifjúság vállalkozói készségeinek előmozdítása terén a leghatékonyabb beavatkozást a formális és nem formális oktatási rendszerek biztosítják; hangsúlyozza, hogy a vállalkozói készség egy eszköz az ifjúsági munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben és az innováció ösztönzésében; úgy véli ezért, hogy az uniós ifjúsági stratégiának támogatnia kell az ifjúsági vállalkozói készségek számára megfelelő környezet kialakítását;

40.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés legfőbb célkitűzése elérni a NEET-fiatalokat, és ezért nagyobb erőfeszítésre sürgeti a tagállamokat a teljes NEET-populáció felmérése és megcélzása érdekében, különösen ami a legkiszolgáltatottabb – például fogyatékossággal élő – fiatalokat illeti, figyelembe véve az utóbbiak különleges igényeit;

41.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a művészi és sporttehetség-gondozási céllal hozzanak létre innovatív és rugalmas támogatásokat az oktatás és a képzés területén; támogatja azon tagállamokat, amelyek ösztöndíjrendszereket kívánnak bevezetni a bizonyított szaktárgyi, művészi és sporttehetséggel rendelkező diákok számára;

42.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok 38%-a nehezen fér hozzá az információkhoz; kiemeli annak fontosságát, hogy egy közös megközelítés keretében kell iránymutatást, támogatást és tájékoztatást adnia a fiataloknak a jogaikkal és lehetőségeikkel kapcsolatban;

43.  hangsúlyozza továbbá, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés ne csak a magasan képzett NEET-fiatalokra összpontosítson, hanem az alacsonyan képzett, inaktív vagy az állami foglalkoztatási szolgálatoknál nem nyilvántartott fiatalokra is;

44.  hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliségi ráta ellenére az Unión belüli munkavállalói mobilitás továbbra is korlátozott mértékű; ezért felhívja a figyelmet a munkavállalói mobilitás fontosságára a versenyképes munkaerőpiac szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e célt szolgáló, határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségeket;

45.  ismételten rámutat az 55. életévüket betöltött felnőttek által a fiatalok munkahelyi képzésében játszott szerep fontosságára; a Bizottsággal együtt szót emel olyan programok létrehozásáért, amelyek lehetővé teszik ezeknek az embereknek a munkaerőpiacról való fokozatos, nyugdíjas korukig tartó kilépését, konkrétabban első lépésben a részmunkaidőre való átállást, amelynek során fiatalok képzésével is foglalkoznak, és segítik őket a fokozatos munkahelyi beilleszkedésben;

46.  rámutat a vállalatok készségek megszerzésével kapcsolatos ügyekben és a fiatalokat célzó munkahelyteremtésben játszott szerepének fontosságára; megjegyzi, hogy a vállalkozói készségek előmozdításával kapcsolatos területeket érintő oktatás és képzés hozzájárulhat a hosszú távú fejlődéshez, az európai versenyképesség ösztönzéséhez és a munkanélküliség elleni küzdelemhez;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy jelöljék meg a cselekvési terveikben elfogadandó intézkedések szándékolt hatását; fontosnak tartja ezért, hogy a tagállamok garanciákat nyújtsanak arra nézve, hogy a bevezetett intézkedések ténylegesen fellendítik a foglalkoztatást; megismétli, hogy fel kell mérni a végrehajtandó politikák fenntarthatóságát;

Fenntartható fejlődés: a fiatalok jövője

48.  határozottan úgy véli, hogy a minőségi formális, nem formális és informális oktatás és képzés alapvető jog; ezért úgy véli, hogy minden európai számára garantálni kell a minőségi oktatás minden szintjéhez való hozzáférést,, a társadalmi-gazdasági státusztól, etnikai hovatartozástól, nemtől, fizikai vagy kognitív fogyatékosságtól függetlenül; hangsúlyozza, hogy a formális, nem formális és informális oktatás fontos szerepet játszik abban, hogy a fiatalok kellő tudással, készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek ahhoz, hogy elkötelezett polgárokká váljanak és részt vehessenek az európai projektben; felhívja ezért a tagállamokat konkrét szakpolitikák kidolgozására, és e tekintetben ösztönzi a művészeti és kreatív nevelésnek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területeivel való azonos szintű kezelését a tanmeneteken belül;

49.  hangsúlyozza az oktatás korszerűsítésének fontosságát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az új készségek és kompetenciák, például a polgárság, a kritikus gondolkodás és a vállalkozói készségek beépítését az oktatásba, és mozdítsák elő az olyan új oktatási eszközök kialakítását, amelyek növelik az oktatásban való részvételt és az oktatás hozzáférhetőségét;

50.  mély aggodalmát fejezi ki a gyermekszegénység különösen súlyos problémájával kapcsolatban, amely az EU-ban 25 millió gyermeket sújt (az összes 18 év alatti európai polgár több mint 26,4%-a), akik naponta szenvednek a megfelelő jövedelem és alapvető szolgáltatások hiányától; úgy véli, hogy az ifjúságpolitika hozzájárulhat a gyermek- és családpolitikához;

51.  mélyen aggasztja a korai iskolaelhagyás jelensége, és ezért az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére tekintettel megfelelő megoldásokat szorgalmaz ennek kezelésére;

52.  ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja az aktív és kritikus polgáriság, tisztelet, tolerancia, értékek és az interkulturális tanulás ösztönzése, és kiemeli e tekintetben az uniós programok, például az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért döntő szerepét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a fiatalokkal folytatott párbeszédet számos témában, például a nemekről, a nemek közötti egyenlőségről, a politikáról, a szolidaritásról és a környezetről, a jogról, a történelemről és a kultúráról;

53.  határozottan úgy véli, hogy az írástudás, ideértve a digitális és médiaműveltséget, a matematikai készségeket és alapvető készségeket, mint az autonómia biztosításának és a fiatalok ígéretes jövőjének kulcsfontosságú eszköze, elsőbbséget kell élvezzen az európai, nemzeti és helyi szinteken; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az alapvető tanulási készségek és kompetenciák biztosítása érdekében mindenki számára;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a formális oktatás és az informális tanulás kezdeményezéseit, amelyek a fiatalok innovációját, kreativitását és vállalkozói készségeit támogatják, és mozdítsák elő a különböző csoportokba tartozó fiatalok közötti kohéziót és megértést;

55.  e tekintetben aggodalommal jegyzi meg, hogy tartósan magas a száma a gyenge írástudással rendelkező és írástudásbeli nehézségekkel küzdő európai polgárok száma, ideértve a funkcionális analfabetizmust, valamint a digitális jártasság és a médiaműveltség hiányát is, ami súlyos aggályokat vet fel a megfelelő közéleti és munkaerőpiaci részvétellel kapcsolatban;

56.  emlékeztet arra, hogy a szociális jogok európai pillérének első elve kimondja, hogy mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz olyan készségek megtartása, illetve megszerzése érdekében, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban, és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz; következésképpen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret új programozási időszakában prioritássá tegyék és biztosítsák az oktatásra és képzésre irányuló szociális beruházásokat;

57.  határozottan úgy véli, hogy a szociális eredménytáblát, amelyet a szociális jogok európai szociális pillérének keretében vezettek be, az uniós ifjúsági stratégia nyomon követésére kell felhasználni; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egyedi mutatókat az uniós ifjúsági stratégia figyelemmel kísérésére, például az oktatás, a készségfejlesztés és az egész életen át tartó tanulás, a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőség, az egészségügyi ellátás, a digitális hozzáférés, az életkörülmények és a szegénység területén;

58.  hangsúlyozza a család és a tanárok kulcsfontosságú szerepét az olyan fiatalok támogatásában, akik iskolai illetve internetes zaklatásnak vannak kitéve; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a fiatalok lelki jóllétét befolyásoló ilyen viselkedések kezelésére, különösen a digitális oktatási cselekvési tervben meghatározott, az alapfokú oktatásban elindított digitális kompetenciák megfelelő fejlesztésén keresztül;

59.  véleménye szerint az oktatás, ifjúságügy és sport terén végrehajtott fellépések hatékonyságának növelése érdekében közös célkitűzéseket és eszközöket kell kialakítani a szakpolitikák hatásának nemzetközi vizsgálatokon alapuló mérése céljából;

60.  hangsúlyozza a stressz káros hatását a fiatalok jóllétére az iskolában, a képzésben és a munkaerőpiacon, valamint a személyes életükben is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be mentális egészségügyi programokba, és ösztönözzék az érintett szereplőket, hogy ezen a téren segítsék a fiatalokat;

61.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a fiatal európaiak mentális és fizikai jóllétét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tanterven kívüli sporttevékenységeket, és táplálkozási kampányokkal hívják fel a figyelmet ezekre a kérdésekre;

62.  hangsúlyozza a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításának fontosságát a sportban, olyan platformok létrehozásával, amelyekben fiatalok, menekültek és migránsok vesznek részt;

63.  úgy véli, hogy tekintettel az ifjúságpolitikák összetettségére és hatására, ösztönözni kell a kutatási együttműködést olyan tapasztalati úton igazolt válaszok, intervenciók és megelőző megoldások kialakítása céljából, amelyek előmozdítják a fiatalok jóllétét és ellenálló képességét;

64.  hangsúlyozza a kultúra fontosságát nemcsak az erőszak, a rasszizmus, a radikalizálódás és az intolerancia elleni küzdelemben, hanem az európai identitás kialakításában is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és fektessenek be a kultúrába, és biztosítsák az egyenlő hozzáférést;

65.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági szervezetek döntő szerepet játszhatnak a fiatalok társadalmi részvételében és beilleszkedésében; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy támogassák az ifjúsági szervezeteket, és ismerjék el a kompetenciafejlesztés és a társadalmi befogadás mozgatórugóiként betöltött szerepüket, valamint a fiatalokkal együttműködve támogassák az ifjúsági tanácsok létrehozását valamennyi szinten;

66.  hangsúlyozza a nem formális és informális tanulás fontosságát a tanulók szerepvállalásának megerősítésében, mivel ez elengedhetetlen a társadalmi igazságosságon és esélyegyenlőségen alapuló társadalom kialakításához, és hozzájárul az állampolgári készségek fejlesztéséhez és az egyéni kiteljesedéshez; sajnálja, hogy a munkaadók és a formális oktatási szolgáltatók nem ismerik el kellőképpen a nem formális és informális tanulás révén szerzett készségek, kompetenciák és tudás értékét és relevanciáját; rámutat arra, hogy az uniós országok érvényesítési megközelítései közötti összehasonlíthatóság és koherencia hiánya további akadályt jelent; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az iskolarendszeren kívüli oktatási tevékenységek során szerzett kompetenciák nemzeti elismerési és érvényesítési rendszereinek bevezetése érdekében, és biztosítsák a megfelelő finanszírozást, emlékeztetve a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra;

Az uniós ifjúsági stratégia finanszírozási eszközeinek erősebb összehangolása és támogatása

67.  úgy véli, hogy az uniós ifjúsági stratégiának követnie kell a többéves pénzügyi keretet, és meg kell felelnie a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek és az összes vonatkozó kiemelt kezdeményezésnek, programnak és szakpolitikai stratégiának, az érintett szervek közötti szisztematikus párbeszéd kialakításával, egyértelmű célok meghatározásával és megfelelő koordinációs mechanizmus létrehozásával;

68.  emlékeztet arra, hogy az ifjúságpolitika terén az Unió a szubszidiaritás elvével összhangban csak a tagállamok fellépéseit támogató, koordináló és kiegészítő tevékenységeket végezhet; megjegyzi az uniós és nemzeti finanszírozás koherenciájának fontosságát, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a párhuzamos, egymást átfedő és ismétlődő tevékenységek elkerülése érdekében segítse elő a szinergiákat a nemzeti, regionális és helyi kezdeményezésekkel;

69.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy növeljék az oktatási és ifjúsági kérdésekkel kapcsolatos közberuházásokat;

70.  határozottan úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben jelentősen növelni kell az ifjúsággal kapcsolatos különböző kezdeményezések és politikák támogatására rendelkezésre álló forrásokat, például az Erasmus+ programot, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést és az Európa a polgárokért programot, hogy több lehetőséget biztosítsanak a fiataloknak, és elkerüljék a kirekesztést;

71.  üdvözli az Európai Szolidaritási Testületet – a fiatal európaiak szolidaritását, önkéntességét és a szolidáris polgárság fejlesztését támogató programot; emlékeztet a Parlament álláspontjára, amely szerint az új kezdeményezést új forrásokkal kell finanszírozni, és a programot nem szabad úgy használni, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem egyik lehetőségévé váljon;

72.  határozottan úgy véli, hogy az „Európa a polgárokért” programnak továbbra is ösztönöznie kell az aktív polgári szerepvállalást, a polgári nevelést és a párbeszédet, valamint az európai identitás érzését; tudomásul veszi a program alacsony sikerességét a finanszírozás hiánya miatt; felszólít a finanszírozás keretének jelentős növelésére;

73.  sürgeti a Bizottságot az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program megtartására; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kereskedelmi kamarákkal, a vállalatokkal és a fiatalokkal együttműködve ruházzanak be e program előmozdításába, nem megfeledkezve fő tevékenységi területükről;

74.  ismételten támogatja a „Kreatív Európa” program megerősítését, amely specifikus mobilitási programokat biztosít a fiatal művészek és a kulturális és kreatív ágazatokban dolgozó szakemberek számára;

75.  kiemeli az Erasmus+ jelentőségét: ez alapvető eszköze az aktív és elkötelezett fiatal állampolgárok megteremtésének; határozottan úgy véli, hogy az Erasmus+ programmal minden fiatalt, köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkezőket is meg kell célozni, és hogy a következő Erasmus+ programozási időszakra irányuló nagyobb törekvéseket jelentős kiegészítő finanszírozással kell kiegészíteni ahhoz, hogy a program teljes potenciálja megmutatkozhasson, valamint az elektronikus rendszerek létrehozásán keresztül az eljárások egyszerűsítésének előirányzása a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz és a tanulók adataihoz való hozzáférés érdekében (mint például az „e-kártya” projekt);

76.  szorgalmazza az uniós ifjúsági stratégia és az Erasmus+ jobb összehangolását, mégpedig azáltal, hogy összhangba hozzák a végrehajtási határidőket, úgy módosítják az Erasmus+ rendeletet, hogy a közös „ifjúsági célokon” keresztül támogatják a stratégia célkitűzéseit, és a stratégia fő végrehajtási eszközeként határozzák meg a 3. kiemelt cselekvést;

77.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetése nem elegendő ahhoz, hogy a program elérje céljait; ezért felszólít az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetési juttatásának jelentős növelésére a következő többéves pénzügyi keretben, és arra, hogy a tagállamok rendelkezzenek a saját nemzeti költségvetéseikben a fiatalok foglalkoztatási programjairól; hangsúlyozza továbbá, hogy a tekintetbe vehető korhatárt 25 évről 29 évre kell emelni, ami jobban megfelel a realitásoknak, hiszen sok frissdiplomás és a munkaerőpiacra belépő fiatal már a húszas évei végén jár;

78.  szorgalmazza a fiatal személy fogalmának az EU valamennyi tagállamában alkalmazandó korhatár megállapításával történő, a szubszidiaritás elvét nem sértő harmonizációját; ösztönzi a tagállamokat, hogy az eredmények mérését gátló akadályok elhárítása és bevezetendő mértékek megállapítása révén járuljanak hozzá e harmonizációhoz;

79.  szorgalmazza a jövőbeli uniós kutatási és innovációs keretprogram előmozdítását az olyan integrált, tényeken alapuló válaszok, beavatkozások és prevenciós megoldások kialakítására, amelyek előmozdítják a fiatalok jólétét és ellenálló képességét;

80.  tudomásul veszi azokat az eredményeket és kockázatokat, amelyek arra utalnak, hogy a nemzeti hatóságok megítélése szerint a Bizottság által irányított fellépések (közük diákcsereprogramok) megfelelnek az ifjúsági stratégia előírásainak, valamint hogy egyes tagállamok visszavonják forrásaikat az uniós költségvetésből támogatott szakpolitikai területekről(22);

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 50. o. (2) HL C 417., 2015.12.15., 1. o. (3) HL C 120., 2013.4.26., 1. o. (4) EUCO 37/13. (5) HL C 311., 2009.12.19., 1. o. (6) http://ec.europa.eu/assets/eac/dgs/education_culture/more_info/evaluations/docs/youth/youth-strategy-2016_en.pdf (7) HL C 119., 2009.5.28., 2. o. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0359. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0018. (10) HL C 417., 2015.12.15., 17. o. (11) HL C 398., 2012.12.22., 1. o. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0426. (13) HL C 88., 2014.3.27., 1. o. (14) HL C 58., 2018.2.15., 57. o. (15) HL C 316., 2017.9.22., 76. o. (16) HL C 120., 2016.4.5., 22. o. (17) HL C 11., 2018.1.12., 16. o. (18) https://www.youthforum.org/resolution-eu-youth-strategy-0 (19) Az Európai Ifjúsági Fórumon bemutatott európai ifjúságpolitikai árnyékjelentés. (20) Society at a Glance 2016 – OECD Social Indicators (Társadalmi áttekintés, 2016. OECD-mutatók). (21) Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról (P8_TA(2018)0018). (22) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/615645/EPRS_STU(2018)615645_EN.pdf