A Szerződések és az Európai Parlament 

Az 1951-ben aláírt első szerződés hozta létre a Parlamenti Közgyűlést, amelyet később Európai Parlamentre kereszteltek át. Az eredeti szerződés célja az volt, hogy hat ország – amelyek korábban háborúban álltak egymással – együttműködést folytasson közös célok megvalósítása érdekében. A későbbi szerződésekben új együttműködési területekről született megállapodás, illetve az európai uniós intézmények működését szándékozták javítani, ahogy a tagság 6 országról fokozatosan 28-re bővült. Például az agrárpolitikát az EGK-Szerződéssel vezették be, míg a Nizzai Szerződés megreformálta az EU intézményi felépítését.

Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék a Szerződésekkel összhangban gyakorolják hatáskörüket. A Bizottságot a „Szerződések őreként” tartják számon. Amikor új szerződés kidolgozására vagy egy meglévő szerződés módosítására kerül sor, kormányközi konferenciát (kkk) hívnak össze a tagállamok kormányai részvételével. A Parlamenttel konzultálnak, az pedig véleményt fogalmaz meg a szerződésről annak kialakítása és kidolgozása során.

A Parlament minden egyes újabb szerződéssel szélesebb demokratikus, felügyeleti és jogalkotási hatáskörre tett szert. Az 1975-ben aláírt Brüsszeli Szerződés feljogosította a Parlamentet, hogy minden év végén ellenőrizze az Európai Unió elszámolását, és értékelje, bölcsen és megfelelő célokra használta-e fel a Bizottság az EU költségvetését. Az Egységes Európai Okmányban (1986-ban aláírt szerződés) foglalt új kiegészítések értelmében újabb ország csak akkor csatlakozhat az Európai Unióhoz, ha azt a Parlament jóváhagyja. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés jelentősen megerősítette a Parlament szerepét a Tanáccsal folytatott közös jogalkotási munkában számos olyan területen, amelyek a közösségi jog hatálya alá tartoznak (fogyasztóvédelem, törvényes munkavállalás lehetősége más országban, környezetvédelmi kérdések, csak hogy néhányat említsünk).

A legfrissebb, a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén lépett hatályba.

Ez erősíti az Európai Parlament szerepét, nagyobb felelősséggel ruházza fel a nemzeti parlamenteket az európai politika irányának meghatározásában, valamint kezdeményezési jogot biztosít az európai polgároknak. A Lisszaboni Szerződés bővíti a Parlament – mint megnövekedett költségvetési hatáskörrel rendelkező társjogalkotó – hatásköreit. A Parlament emellett központi szerepet kap az Európai Bizottság elnökének megválasztásában.

A Parlament szerepe a főbb történelmi eseményekben

Milyen szerepet játszott az Európai Parlament az uniós történelem legfontosabb pillanataiban? Utazzon vissza az időben és nézze meg, hogy a következő események hogyan alakultak a Parlament szempontjából: az euró születése (1998), az első alkalom, amikor a Parlament vizsgálatai az Európai Bizottság bukásához vezettek (1999), az Európai Unió Alapjogi Chartájának aláírása (2000) és az Unió bővítése a korábbi kommunista blokk országainak felvétele céljából (2004 és 2007). Tekintse meg a hamisítatlan igazságot a kor nyelvén és dokumentumain keresztül!