A Lisszaboni Szerződés: több jogkör az Európai Parlament számára 

A Lisszaboni Szerződés, amely 2009 végén lépett hatályba, az Európai Parlamentet új jogalkotási hatáskörökkel ruházta fel, és a Miniszterek Tanácsával egyenjogú féllé tette az EU tevékenységére és a pénzek elköltésére vonatkozó döntések terén. Megváltoztatta a Parlament és a többi intézmény közötti együttműködés módját is, és az EP-képviselőknek nagyobb beleszólást engedett abba, hogy ki irányítja az Uniót. Ezek a reformok biztosították, hogy az európai választásokon való szavazás révén Ön még nagyobb beleszólást kapjon abba, hogy Európa milyen irányba haladjon.

Európai Parlament :Új hatáskörök

Az nagyobb szerepe

  •  

    A szerződésmódosítások értelmében a Bizottság – az EU végrehajtó szerve – elnökét a Parlament választja meg

     
  •   A szerződés értelmében a Parlament és a Tanács   rendelkezik.

A Lisszaboni Szerződés több hatáskört adott az Európai Parlamentnek :

    
  •  

    A Lisszaboni Szerződés a Parlament jogalkotási hatáskörét több mint 40 új területre terjesztette ki, és ezzel a Parlament a Tanáccsal valóban egyenrangú jogalkotóvá vált

    A korábban együttdöntési eljárás alá eső területek:

    • környezetvédelem
    • közlekedés
    • belső piac
    • foglalkoztatás és szociális politika
    • oktatásügy
    • közegészségügy
    • fogyasztóvédelem

    A Lisszaboni Szerződés által hozzáadott új területek:

    • mezőgazdaság és halászat
    • szegényebb régiók támogatása
    • biztonság és jogérvényesülés
    • kereskedelempolitika
    • együttműködés Unión kívüli országokkal
    • végrehajtási aktusok
  •  

    Nemzetközi szerződések – a jóváhagyás/elutasítás joga

  •  

    Az EP a teljes költségvetésről dönt (és nem kizárólag a nem kötelező kiadásokról)

  •  

    A részvételi demokrácia új formája. Az EP törekedett az eljárások egyszerűsítésére és elkötelezett amellett, hogy a szükséges számú aláírást összegyűjtő kezdeményezésekről meghallgatást tartson

A hatáskörök bővülése

A Lisszaboni Szerződés eredményeképpen az EU és Parlamentje még inkább képessé vált arra, hogy cselekedjen és eredményeket mutasson fel. A szerződés a Parlament teljes körű jogalkotási hatáskörét több mint 40 új területre, például a mezőgazdaságra, az energiabiztonságra, a bevándorlásra, az igazságügyre és az uniós alapokra is kiterjesztette, és a tagállamok kormányait képviselő Tanáccsal egyenrangú pozícióba emelte. A Parlamentet felruházták azzal a joggal is, hogy az EU teljes költségvetését a Tanáccsal közösen fogadja el.

Az EP-képviselők jogot kaptak a nemzetközi szerződések elutasítására, és nem haboztak élni ezzel, amikor megakadályozták a sokat vitatott hamisítás elleni kereskedelmi megállapodást (ACTA), amellyel kapcsolatban sokan attól tartottak, hogy meggátolhatja az alapvető szabadságjogok érvényesülését. Ez az eset bebizonyította, hogy a hatáskörök bővülése következtében az EP képviselők döntései meg nagyobb hatással vannak az európai polgárok mindennapjaira.

Nagyobb szerep

A Lisszaboni Szerződés a Parlamentet nemcsak a Tanáccsal azonos jogalkotói hatáskörrel ruházta fel, hanem Európa politikai irányvonalának meghatározása terén is nagyobb befolyást biztosított számára. A szerződésmódosítások értelmében a Parlament választja meg a Bizottság – az EU végrehajtó szerve – elnökét, és ennek a döntésnek tükröznie kell az európai választások eredményét, és ezáltal a szavazópolgárok döntését.

Több beleszólási lehetőség a polgárok számára

Az EU egyetlen polgárok által közvetlenül választott intézményeként a Parlament jogosult és egyben köteles az uniós intézmények elszámoltatására. A Parlament egyrészt a Lisszaboni Szerződésbe foglalt Alapjogi Charta, másrészt a legalább egymillió ember által aláírt petíció esetén az emberek számára szakpolitikai javaslatok kérelmezését lehetővé tévő polgári kezdeményezés intézményének őre.