Párbeszéd egyházakkal, vallási egyesületekkel vagy közösségekkel, világnézeti szervezetekkel
Napjaink sokszínű Európájában több különböző egyház, vallás és világnézeti szervezet vállal fontos szerepet a társadalomban. Az európai uniós intézmények elkötelezettek az ezen egyházakkal és világnézeti szervezetekkel folytatott nyílt párbeszéd iránt, az Európai Parlament pedig aktívan bevonja őket az uniós politikákba.
Háttér-információk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) Lisszaboni Szerződés által bevezetett 17. cikke első ízben szolgál jogalappal az uniós intézmények és az egyházak, vallási szervezetek, valamint filozófiai és világnézeti szervezetek közötti nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédhez. Kimondja, hogy:
- „Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.
- Az Unió ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását.
- Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.”
Míg e cikk első két bekezdése az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, illetve a hasonló státuszt élvező világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti különleges jogállását védi, a (3) bekezdés arra hívja fel az európai uniós intézményeket, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartsanak fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.
Az Európai Parlament a Szerződés rendelkezéseinek azáltal szerzett érvényt, hogy elnöke kijelölt egy, a 17. cikk szerinti párbeszéd lebonyolításáért felelős alelnököt. A 17. cikk szerinti párbeszédért felelős alelnök Antonella Sberna.
Antonella Sberna, az Európai Parlament alelnökének üzenete
Az Európai Parlament és az egyházak, valamint vallási és világnézeti szervezetek közötti, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 17. cikke szerinti párbeszéd rendkívül fontos szerepet tölt be, különösen napjainkban, amikor a globális környezetet a feszültségek fokozódása, az egyre nagyobb komplexitás és a folyamatos változások jellemzik.
Ezért mély megtiszteltetés számomra, hogy Roberta Metsola elnök az Európai Parlament alelnökeként engem bízott meg ezzel a feladattal. Az EUMSZ 17. cikke alapján folytatott párbeszéd fontos platformot szolgáltat korunk kihívásainak kezeléséhez. Teret biztosít a különböző nézőpontok és meggyőződések ütköztetéséhez és az eszmecseréhez, lehetővé téve számunkra, hogy az Európa jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdésekben közös álláspontra jussunk.
Ahhoz, hogy az említett kihívásokra hatékonyan lehessen reagálni, nyitottabbnak kell lenni egymás igényeinek meghallgatására és megértésére. Ez az inkluzív megközelítés azért is alapvető fontosságú, mert az Európai Unió nem csupán gazdasági intézmény, hanem olyan projekt, amely alapjaiban formálja és befolyásolja polgárai életét, tiszteletben tartja az emberi méltóságot, és támogatja a közjóra való törekvést.
Ebben az összefüggésben az egyházak, a vallási alapú csoportok, valamint a világnézeti szervezetek – sokszínű nézőpontjaikkal – számos európai polgár mindennapi életének szerves részét képezik. A 27 tagállam közösségeiben gyökereznek, legyen szó nagyvárosokról, kisvárosokról, falvakról vagy vidéki területekről.
Szilárd meggyőződésem, hogy a 17. cikk szerinti párbeszéd előmozdítása és támogatása nagy jelentőséggel bír a mélyebb megértés, egymás kölcsönös megismerése és a békés együttélés előmozdítása szempontjából, ami cserébe erősíti demokráciánkat azáltal, hogy reziliensebbé és inkluzívabbá teszi, olyanná, amely valamennyi polgár igényeit figyelembe veszi.
A nyílt és konstruktív párbeszéd valóban gazdagíthatja az Európai Unió döntéshozatali folyamatát. Átláthatóbbá teszi, ösztönzi a benne való részvételt és azt, hogy az a közjóra összpontosítson, különösen egy olyan időszakban, amikor a politikai és társadalmi kihívások egyre inkább összekapcsolódnak, egyre összetettebbek és gyakran nehezen értelmezhetők.