JELENTÉS
7.2.2005 - (2004/2139(INI))
a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. jelentéséről
Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Jonathan Evans
PR_INI_art112-2
EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. jelentéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2003. évi versenypolitikáról szóló XXXIII. jelentésre (SEC(2004)0658),
– tekintettel eljárási szabályzatának 112. cikke (2) bekezdésére és 45. cikkére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0024/2005),
A. emlékeztetve arra, hogy az európai gazdaság versenyképessége a Lisszaboni stratégia egyik fő célkitűzése,
B. hangsúlyozva a versenytorzulások folyamatos és szigorú ellenőrzésének szükségességét,
C. szem előtt tartva az üzleti közösségnek a legnagyobb fokú jogbiztonság iránti igényét a fúzióellenőrzési politikára való tekintettel,
D. megállapítva a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága által vállalt esetek jelentős mennyiségét, amelyeknél a bizottsági határozatokat vagy teljes mértékben elfogadták a felek vagy a Bíróság helybenhagyta azokat,
1. üdvözli a versenypolitikáról szóló XXXIII. jelentést, mely a versenypolitika főbb strukturális reformjait emeli ki, és a Monti biztos vezetése alatti előrehozott végrehajtást;
2. üdvözli, hogy a biztos folyamatosan és alaposan ellenőrzi a piaci verseny torzulásait, ugyanakkor széles körű belső átszervezést hajt végre, és megújítja a trösztellenes, a fúziók ellenőrzésére és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, valamint belülről átszervezi a Versenypolitikai Főigazgatóságot;
3. üdvözli a modernizációs csomagban található jogi aktusok elfogadását, nevezetesen az uniós versenyszabályozás betartatásáért felelős szervek, azaz a Bizottság, a nemzeti versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés területén létrejövő kezdeményezéseket; e tekintetben úgy véli, hogy érdemes megemlíteni a versenyügyi vezető közgazdász kinevezését, a meghallgatási tisztviselő szerepének növelését, valamint a kartellekkel foglalkozó egység megerősítését, ami csökkenti a kartellekkel kapcsolatos ügyek lezárásához szükséges időt;
4. sajnálatát fejezi ki, hogy a Tanács kénytelen megújítani a Németországban, Hollandiában, Finnországban és Dániában levő hajógyáraknak történő 100 millió euró értékű támogatás odaítélését indokoló „ideiglenes védelmi mechanizmust” a dél-koreai hajógyárak által folytatott tisztességtelen versenyre adott válaszképpen, és reméli, hogy a Kereskedelmi Világszervezetben hamarosan megoldás születik a vitában a jelenlegi mechanizmus hatályának 2005. márciusában történő lejárta előtt,
5. szorgalmazza, hogy azon meghatározott számú eseteket, melyeknél a Bizottság határozatát a Bíróság felülvizsgálta és hatályon kívül helyezte, nem szabad az elemzés és végrehajtás átfogó rendszerébe vetett bizalom aláásásának tekinteni;
6. üdvözli a versenypolitikáról szóló jelentésben foglalt konkrét fejezet kidolgozását, amely rávilágít a Bizottság azon feltételekkel kapcsolatos megközelítésére, amelyek értelmében a tagállamok pénzügyi támogatást nyújthatnak általános érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott szervezetek számára, és a Bizottságnak az Európai Tanács 2001. december 14–15-i laekeni ülésén benyújtott jelentése, a Bizottság által 2003 májusában elfogadott, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló zöld könyv (COM(2003)0270), valamint az Altmark ítélet alapján szorgalmazza, hogy a Bizottság tegyen javaslatokat a jogbiztonság növelése, a felelősségteljes kormányzás meghatározása és a nemzeti és regionális hatóságok segítése érdekében a Szerződés 87. és 88. cikkeinek megfelelően;
7. szorgalmazza, hogy a Bizottság folytassa az igazságügyi rendszer működésének felülvizsgálatát a versenyjogi esetekre vonatkozóan, az igazságszolgáltatáshoz való jog gyakorlásának segítésének elősegítésére tekintettel, és a versenyjogi esetekkel foglalkozó bíróságok tapasztalatának és szakismeretének maximalizálása érdekében;
8. továbbra is támogatja az Európai Parlamentnek a versenypolitika fejlesztésében levő még aktívabb szerepét a Parlament együttdöntési hatáskörét előmozdítva, és sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság és a Tanács ezt nem volt hajlandó támogatni az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződéstervezetben;
9. üdvözli a Bizottságnak a belső piac további fejlesztése miatt jelentős esetek és ügyek irányában fennálló érdeklődését megváltoztató állami támogatási szabályok felülvizsgálatát, amely racionalizálta és egyszerűsítette az értesítést és a panaszok teljesítését, és még egyértelműbbé tette a „de minimis”-t és a kutatás-fejlesztési alapelveket;
10. üdvözli egyrészt a Bizottság álláspontját, miszerint a kutatás-fejlesztés számára biztosított állami támogatás ösztönzőleg hat a kis- és középvállalkozásokra, hogy azok nagyobb mértékben vegyenek részt a kutatás-fejlesztésben, másrészt az azt követő rendelet módosítására irányuló javaslatot, melynek értelmében a rendelet tartalmazza majd a kutatás-fejlesztési támogatást, valamint felhívja a Bizottság figyelmét az ezen programokban való részvétellel kapcsolatos különböző nemzeti képességekre az Unió 25 tagállamában;
11. sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa tovább a Kiotói Jegyzőkönyv magáncégekre vonatkozó megállapodásának értelmében a károsanyag-kibocsátási jogok kereskedelmének mechanizmusaival, kvóták, egységek, tanúsítványok és hitelek hatásaival kapcsolatos munkát;
12. üdvözli a Bizottság környezetbarát kritériumait több környezetvédelmi támogatási rendszer elfogadása esetében és sürgeti a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az átláthatósági feltételeket ezen rendszerek esetében annak érdekében, hogy ezek példaértékűek lehessenek más térségek és tagországok számára;
13. köszöni a Bizottságnak, hogy a korábbi parlamenti jelentésekre igenlően válaszolt a felavatott Állami Támogatások Végrehajtási Osztályának létrehozásával, megbízva azt a bizottsági határozatok kikényszerítésének felelősségével, különösen a jogellenes állami támogatások visszatérítése területén;
14. üdvözli az állami támogatások internetes formátumú eredménytáblájának további fejlesztését, ami az átláthatóság és a fogyasztóknak a Bizottság tevékenységéről való tájékoztatásának fontos eszköze;
15. üdvözli Monti biztosnak a Bizottság trösztellenes szabályainak modernizálását célzó, a titkos kartellek megbírságolására és vizsgálatára nagyobb hangsúlyt helyező programját, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a versenypolitikáról szóló 2003. évi jelentés úgy tűnik, hogy még nem mutat semmi jelentős csökkenést a Bizottság vizsgálata alá tartozó ügyhátralék vonatkozásában;
16. aggodalmát fejezi ki az EU gáz- és villamosenergia-piaca teljes liberalizációja megvalósításának további elmulasztása miatt;
17. üdvözli a Bizottságnak az érintett piacokkal, például a távközléssel kapcsolatos kezdeményezéseit, valamint a Versenypolitikai és az Információs Társadalom Főigazgatóságok közötti munkacsoportok felállítását a konzultációs folyamat lebonyolítása érdekében;
18. üdvözli a fogyasztóvédelmi összekötő tisztviselőnek a Bizottság által történő kinevezését a Bizottság és a fogyasztók közötti párbeszéd eredményesebb fejlesztése és megkönnyítése érdekében;
19. úgy véli, hogy a versenypolitika hatékony alkalmazása alapvető eszköz a hatékony piaci szerkezet eléréséhez, amely a fogyasztók érdekében működik, valamint pozitív és jelentős hatással van mindennapi életükre; hangsúlyozni kívánja, hogy a belső piac szorosabb integrációja következtében egyes esetekben kézenfekvőbb a versenyhelyzetnek a teljes belső piac tekintetében történő elemzése a különböző részpiacok helyett (amint az több, nemrég meghozott, fúzióval kapcsolatos döntés esetében történt), valamint felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműbb irányvonalakat jelöljön meg „a piac” kifejezés értelmezésére az ilyen esetekben;
20. üdvözli a Bizottságnak az Európai Versenynapra vonatkozó további kötelezettségvállalását, amely fontos lehetőség a versenypolitikának az EU minden területén pozitív hatásának a fogyasztók számára történő elmagyarázására, de felszólítja az ezen konferenciákat rendező nemzeti hatóságokat, hogy a fogyasztói szervezeteket és a nemzeti médiát is foglalják bele az Európai Versenynap programjának tervezésébe;
21. üdvözli a Bizottság gépjármű-forgalmazásról szóló új szabályait; a tagállamok közötti új gépjárműárak főbb eltéréseinek csökkentését illetően több előrehaladást vár, és sajnálja annak jelenlegi nyilvánvalóságát, hogy ezek az egyenlőtlenségek jelentősek maradnak;
22. további fejlődést kíván a gépjármű javítás piacának vonatkozásában, különösen a műszaki információk és a gépkocsi-pótalkatrészekhez való könnyebb hozzáférés lehetővé tételére vonatkozóan;
23. üdvözli a fúzióellenőrzés szabályozásának közösségi reformját, de sajnálattal veszi tudomásul, hogya Parlament az adott javaslat bizonyos, a jogbiztonságra és az igazságos eljárásra vonatkozó elemeivel kapcsolatos aggodalma nem nyert támogatást a Bizottság által,
24. üdvözli a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának a fúziók ellenőrzésével kapcsolatos, különösen az ágazatok szerinti átszervezését, a gazdasági szempontú értékelés erősítését és a fogyasztók szerepét illető bővebb fogalom-meghatározást;
25. üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy segítséget nyújtson a tíz új tagállamnak a versenyszabályozáshoz, a trösztellenes jogszabályokhoz és különösen az állami támogatásokra vonatkozó szabályozáshoz történő gyors alkalmazkodáshoz, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy valósítsa meg a technikai segítségnyújtás és együttműködés folyamatát;
26. üdvözli a Bizottság elkötelezettségét, melynek alapján fokozott kétoldalú együttműködési politikát folytat a Közösség főbb kereskedelmi partnereivel és kibővíti a többoldalú együttműködést a verseny területén; különösen örvendetes, hogy a verseny területén a Bizottság együttműködési megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal, Kanadával és Japánnal;
27. sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is folytassa az együttműködést az OECD országaival, ázsiai országokkal (különös figyelmet fordítva Kínára) és latin-amerikai országokkal;
28. sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat a WTO-val a kereskedelem és a versenypolitika kölcsönhatásáról a 2001. novemberi dohai nyilatkozat szellemében;
29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácshoz és a Bizottsághoz.
INDOKOLÁS
Az Európai Közösségnek a Római Szerződés szerint való létrehozásától fogva a hatékony versenypolitikát mindig is a fogyasztók érdekében működő hatékony piaci szerkezet elérésének alapvető eszközeként ismerték el. E politika megvalósítása mindig pozitív és jelentős hatással volt az európai emberek mindennapi életére. Monti biztos vezetése alatt a Bizottság nem csak megtartotta a versenytorzulások állandó és nyomatékos ellenőrzéséért való felelősségét; elvállalta a reorganizáció felülvizsgálatának és a trösztellenes politikát, a fúziókontroll rendszert és az állami támogatás ellenőrzését szabályozó gyakorlati intézkedések és szabályok megújításának messzire kiterjedő nagyratörő programját is. E reformok sikeres végrehajtása az európai gazdaság versenyképessége növelésének kulcsfontosságú eleme lesz, mely az Európai Tanács Lisszabonban felvázolt fő célkitűzése.
A Bizottság 2003. évi jelentése a Verseny Igazgatóság munkájáról az addigi előrehaladást mondja el. A Bizottság trösztellenes politikájára vonatkozó szabályok modernizálása mostanra végre lett hajtva, és kétségtelenül lényeges változást hozott az EK-Szerződés 81. és 82. cikkeinek gyakorlati végrehajtását illetően. A meghatározott bizottsági személyzeti erőforrások figyelmének a titkos kartellek megbírságolása és vizsgálata felé való fordulása a versenytorzulások további csökkentését kell, hogy segítse. Az értesítési rendszer megszűnése az értesítéseknek a 2002. évi 101-ről 2003-ban 71-re való csökkenésében látszik. A panaszok szintén csökkentek, 129-ről 94-re, és a Bizottság által végzett új aktív vizsgálati rendszer a saját kezdeményezésű ügyek növekedése révén kapott hangsúlyt, 97 a legtöbb, a Bizottság által elvállalt ügy 1998 óta. Mindazonáltal a 2003. évi jelentés még mindig nem mutat ki semmi jelentős csökkenést a Bizottság által még elvégzendő ügyhátralékban, a Bizottság munkájára irányuló figyelem várható növekedése ellenére. Az elintézésre váró ügyek mennyisége folyamatosan csökkent a 2001. évi 840-ről 805-re 2002-ben és 760-ra 2003-ban. Határozottan várható, hogy ez a csökkenés még inkább nyilvánvaló lesz a következő éves jelentésben.
A fúziókontroll területén a Bizottság a létező szabályoknak egy nagyobb konzultáció lefolytatását követő jelentős reformját vállalta fel. A reform a csökkenő fúziós aktivitás elkendőzése ellen lép fel. Az értesítések 2003-ban 212-re estek, ami a legalacsonyabb számadat hat éve. Az Európai Parlament azt részesítette volna előnyben, hogy a beterjesztésre vonatkozó szabályok reformja a Bizottság által eredetileg javasolt irányvonalak mentén legyen egyszerűsítve. Továbbá szükséges a legmagasabb szintű jogbiztonság elérésének biztosítása annak érdekében, hogy a társaságok számára nyilvánvalóak legyenek kereskedelmi döntéseik hatásai. Mindazonáltal, a Verseny Igazgatóság újjászervezése, különösen az ágazatok közti átszervezés, a vezető verseny-közgazdász kinevezése és vizsgálóbizottság állítása a munkacsoportdöntések alapos megvizsgálására, mindez a döntéshozatali eljárás racionalizálását kell, hogy segítse és a fúziós ügyek közgazdasági szempontú értékelését kell, hogy alátámassza. Ez nemcsak a rendszer iránti bizalmat kell, hogy erősítse, hanem azon alkalmak számát is kell, hogy csökkentse, mikor a bizottsági határozatokat a Bíróság megváltoztatja.
Továbbá létfontosságú, hogy azon meghatározott számú eseteket, melyek a Bíróság által felülvizsgálásra és hatályon kivül helyezésre kerülnek, nem szabad az elemzés és végrehajtás átfogó rendszerébe vetett bizalom aláásásának tekinteni. Az Európai Bizottság Verseny Igazgatósága által vállalt esetek jelentős mennyiségénél a bizottsági határozatokat vagy teljesen elfogadták a felek vagy a Bíróság jóváhagyta azokat.
A Bizottság tovább kell, hogy folytassa az igazságügyi rendszer működésének felülvizsgálatát a versenyjogi esetek vonatkozásában, az igazságszolgáltatáshoz való jog gyakorlásának segítésének elősegítésére tekintettel, és a versenyjogi esetekkel foglalkozó bíróságok tapasztalatának és szakismeretének maximalizálása érdekében.
Továbbá fontos, hogy a fogyasztóknak a folyamatban betöltött szerepét illető bővebb fogalom-meghatározás is létrejött. Az új Fogyasztói Összekötő Tisztviselő kinevezése örvendetes fejlődés a Bizottság és a fogyasztók közötti párbeszéd fejlesztését illetően.
Az Európai Parlament és a Bizottság közti, az Európai Versenynapnak a tagállamokban levő további elősegítését célzó partnerség nagyon sikeresnek bizonyult. A programot tovább lehetne fejleszteni, amennyiben a versenypolitikai reform fölötti jogi és filozófiai vitáknak kevesebb figyelmet szentelnének, és a versenypolitikának a fogyasztók mindennapi életére gyakorolt pozitív hatásával törődnének nagyobb mértékben. További előny származna abból, ha a Bizottság és a Parlament közötti további párbeszéd megállapodás szerinti módon, tartalommal és információs csatornákon történne annak érdekében, hogy ez az esemény a lehető legszéleskörűbb nyilvánosságot kapja.
A harmadik fő terület, ahol a Bizottság főbb szerkezeti reformot vállalt fel, az állami támogatások ellenőrzése. Mint a bizottsági tevékenység egyéb területein, folytatódott a szabályok reformja, míg a Bizottság fenntartotta az állami támogatások hatékony ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségét, a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően. A 2003. évi jelentés az akkori 15 tagállamban az állami támogatások összmennyiségének csökkenésének további folyamatára hívja fel a figyelmet, mely az 1998-as E60bn nagyságról 2002-ben E49bn-ig esett. Mindazonáltal ez a csökkenés legalábbis részben a németországi tartományokban alkalmazandó különös rendelkezések érvényessége lejártának köszönhető, és a 2002. évi számadat továbbra is túlságosan magas. A reformjavaslatok ezért időszerűek. A Bizottságnak a belső piac további fejlesztése miatt jelentős esetek és ügyek felé fennálló érdeklődését megváltoztató szabályok felülvizsgálata racionalizálta és egyszerűsítette az értesítést és a panaszok teljesítését, és még egyértelműbbé tette a ‘de minimis’ és a kutatás-fejlesztési alapelveket. Ez az átláthatóságot és a jogbiztonságot kell, hogy növelje, és a felesleges eljárási akadályokat kell, hogy csökkentse, megkönnyítve ezáltal a gyors döntéshozatalt.
Az állami támogatások internetes formátumú további fejlesztése az átláthatóság gyakorlati szemléltetését biztosította, az ágazatok és azon tagállamok kiemelésével, melyekben állami támogatásról szóló rendelkezést hoztak. A nyújtott támogatások összegére és formáira vonatkozó információk most könnyen összehasonlíthatók, egyértelműen megmutatva a különböző támogatási formák versenyre gyakorolt hatásait. Az Európai Parlament aggodalmát fejezte ki korábban a tagállamokon belül visszatérítendő támogatások behajtása kikényszerítésének lassú folyamata miatt, főként a támogatást eredetileg nyújtó tagállamok tehetetlensége következtében. Ezért a bizottsági határozatok kikényszerítése iránti felelősséggel megbízott, felavatott Állami Támogatások Egységének létrehozása, különösen a jogellenes állami támogatások behajtása terén, nagyon pozitív lépés.
Előadójuk továbbá sajnálja az “ideiglenes védelmi mechanizmus” Miniszterek Tanácsa általi megújításának szükségességét, igazolva a Németországban, Hollandiában, Finnországban és Dániában levő hajógyáraknak 100 millió euróig terjedő támogatás nyújtását. Ez a határozat a dél-koreai hajógyárak által folytatott tisztességtelen versenyre adott válaszként lehetőség arra, hogy a versenyt torzítsa a támogatott európai hajógyárak között a nem támogatott támogatott európai hajógyárak ellenében, és ezáltal lehetőség arra, hogy az egyik tisztességtelen magatartást a másikkal súlyosbítsa. A Világkereskedelmi Szervezetben folytatott vita közeli megoldását várjuk, a jelenlegi mechanizmus érvényességének 2005. márciusában történő lejárta előtt.
Fontos az illegális állami támogatásnak az általános érdekű szolgáltatásokra vonatkozó regionális vagy kormányzati támogatástól való megkülönböztetése, melyek megengedhető tevékenységek. A 2003. évi jelentés az előző jelentések szerkezetére épít azzal, hogy az általános érdekű szolgáltatások fejezetét is tartalmazza, ami a bizottsági politika egyértelműbbé tételéhez nyújt segítséget. Az Altmark ítélet következtében még fontosabb, hogy a Bizottság további javaslatokat tegyen az általános érdekű szolgáltatások helyzetének és szabályainak egyértelmű megállapítása érdekében, ezáltal növelve a jogbiztonságot, meghatározva a felelősségteljes kormányzást, és a nemzeti és regionális hatóságokat segítve a Szerződés 87. és 88. cikkeinek megfelelően;
A 2003. évi jelentés felhívja a figyelmet a Bizottság által vállalt, a gépjármű-forgalmazásról szóló új csoportmentességi rendeletek végrehajtásának előkészítő munkájára. Ez fontos terület, ahol a fogyasztók érdekei régóta bizottsági szintű intézkedést igényelnek. Az új szabályok jelentős lépést jelentenek az egységes piac zavartalan működésének biztosítása felé. A gépkocsi-gyártók biztosításai ellenére a gépkocsi-árakban levő különbségek csökkentek. A jelentés kiemeli, hogy 2002-ben nem volt nyilvánvaló e különbségek csökkenése, megerősítve a Bizottság erőteljes és határozott intézkedése iránti igényt e területen.
A Bizottság a gépjármű javítás piacának megnyitása iránti fogyasztói érdek növekedéséről tett jelentést, amire most építeni kell - különösen a műszaki információkhoz és a gépkocsi tartalék alkatrészekhez való könnyebb hozzáférés lehetővé tételével.
A 2003. évi jelentés a Bizottság nemzetközi intézkedéseire is felhívja a figyelmet. Monti biztos az információ és együttműködés nemzetközi területen való fejlesztésének élharcosa volt, valamint az új tagállamokban levő nemzeti versenyhatóságokra való koncentrálás és azok fejlődése erősítésében. A Nemzetközi Verseny Hálózat fejlődése, és az egyesült államokbeli szabályozókkal való szorosabb együttműködés sikereinek nyilvánvaló bizonyítékául szolgálnak e területen.
Az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága gyakran fejezte ki szívélyes nagyrabecsülését az együttműködési kapcsolat tekintetében, melyet Monti biztos és igazgatósága létesített az Európai Parlamenttel. A biztos kiemelkedő öröksége a jelentős szerkezeti reform, az alapos gyakorlati alkalmazás és az EU versenypolitika profiljának nemzetközi szintű fejlesztése. Míg a bizottság sajnálja, hogy a biztos nem volt hajlandó a politikai együttdöntési hatásköröknek a Bizottsággal való megosztására vonatkozó régóta fennálló törekvéseit támogatni, a bizottság elismerte, hogy a biztos gyakran ugyanúgy szem előtt tartotta a Parlament véleményét, mintha léteznének ez a hatáskörök. Remélhetőleg Monti biztos utódja és a Verseny Igazgatóság ezt az örökséget tovább fogja építeni.
ELJÁRÁS
Cím |
a Bizottságnak a 2003. évi versenypolitikáról szóló XXXIII. jelentéséről | |||||||
Hivatkozások |
||||||||
Eljárási Szabályzatra való hivatkozás |
112. cikk (2) bekezdés és 45. cikk | |||||||
Illetékes bizottság |
ECON | |||||||
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
|
| ||||||
Nem nyilvánított véleményt |
|
| ||||||
Megerősített együttműködés |
|
| ||||||
Motion(s) for resolution(s) included in report |
|
| ||||||
Előadó(k) |
Jonathan Evans |
| ||||||
Előző előadó(k) |
|
| ||||||
Vizsgálat a bizottságban |
21.9.2004 |
30.11.2004 |
|
|
| |||
Az elfogadás dátuma |
2.2.2005 | |||||||
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
40 2 3 | ||||||
A zárószavazáson részt vevő képviselők |
Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Pier Luigi Bersani, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Elisa Ferreira, José Manuel García-Margallo y Marfil, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Ian Hudghton, Christopher Huhne, Sophia in 't Veld, Othmar Karas, Piia-Noora Kauppi, Wolf Klinz, Guntars Krasts, Kurt Joachim Lauk, Enrico Letta, Astrid Lulling, Gay Mitchell, Cristobal Montoro Romero, Joseph Muscat, Alexander Radwan, Bernhard Rapkay, Karin Riis-Jørgensen, Dariusz Rosati, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček, Sahra Wagenknecht, Lars Wohlin | |||||||
A zárószavazáson részt vevő póttagok |
Jules Maaten, Thomas Mann, Diamanto Manolakou, Maria Matsouka, Giovanni Pittella, Antonis Samaras, Andreas Schwab, Theresa Villiers, Corien Wortmann-Kool | |||||||
A zárószavazáson részt vevő póttagok (178. cikk (2) bekezdés szerint) |
Ambroise Guellec, Godelieve Quisthoudt-Rowohl | |||||||
Benyújtás dátuma– A6 |
7.2.2005 |
A6-0024/2005 | ||||||
Megjegyzések |
... | |||||||