JELENTÉS a szociális helyzetről az Európai Unióban
9.2.2005 - (2004/2190(INI))
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Ilda Figueiredo
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYA
a szociális helyzetről az Európai Unióban
Az Európai Parlament,
– tekintettel „Az európai foglalkoztatási stratégia helyi vonatkozásainak erősítése” című bizottsági közleményről szóló 2002. július 4-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az európai foglalkoztatási stratégia öt évéről készült számvetéssel kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 2002. szeptember 25-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a szociálpolitikai program megvalósulásának mutatóiról szóló 2003. szeptember 3-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a Foglalkoztatási Munkacsoport “Munkahelyteremtés Európában” című 2003. novemberi jelentésére ,
– tekintettel a Fogyatékkal Élők Európai Parlamentjének 2003. évi november 11-i jelentésére, a Fogyatékkal Élők Európai Éve 2003. részeként,
– tekintettel a Bizottság és a Tanács a megfelelő és fenntartható nyugdíjakkal kapcsolatos közös jelentéséről szóló 2003. szeptember 24-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendeletet módosító rendeleti javaslatról szóló 2003. december 4-i állásfoglalására, [5],
– tekintettel a nők és férfiak Európai Unión belüli esélyegyenlőségéről szóló 2004. január 14-i állásfoglalására[6],
– tekintettel a Bizottság „Esélyegyenlőség a fogyatékkal élők számára: európai cselekvési terv” című közleményéről szóló 2004. április 20-i állásfoglalására[7],
– tekintettel a Bizottság 2004. május 18-i munkadokumentumára a szociális helyzetről az Európai Unióban,
– tekintettel a magas szintű szakértői csoport 2004. májusi jelentésére a szociálpolitika jövőjéről a kibővített Európai Unióban,
– tekintettel a magas szintű szakértői csoport ‘A növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia – Szembenézve a kihívással’ című 2004. novemberi jelentésére,
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottságoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett közleményére a szociálpolitikai programról (COM(2000)0397),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságjelentésére (A6-0035/2005),
A. mivel tíz új, jelentősen eltérő és általában az Unió 15 régi tagországának átlagos fejlettségi szintje alatti ország 2004. május 1-jei csatlakozását követően a szociális helyzet az Európai Unióban megköveteli, hogy jóval nagyobb figyelem irányuljon a szociális és fejlesztési kérdésekre,
B. mivel az elmúlt három év során a gazdasági növekedés a felére csökkent, hozzájárulva az EU-ban immár 20 millió embert, többségükben nőket sújtó magasabb munkanélküliséghez, valamint a szegénység és a szociális kirekesztettség súlyos fokozódásához, mivel a legutóbbi (2001-es) adatok szerint mintegy 70 millió embert fenyeget szegénység; mivel az a tény, hogy a szegénységre és szociális kirekesztettségre vonatkozó adatok elavultsága vagy pontatlansága megnehezíti az alaposabb vizsgálatot és az időbeni felkészülést a probléma megoldásához szükséges sürgős lépések megtételéhez; mivel a lissazboni célkitűzések értelmében 2010-re 70%-os általános, a a nőkre vonatkozóan pedig 60%-os fogalkoztatást kell elérni.
C. mivel a tagállamok, a térségek, valamint a közösségek és a népesség különböző csoportjai közötti egyenlőtlenségek fokozódtak,
D. mivel a lisszaboni agenda szociális vonatkozásai kevesebb figyelmet kaptak, mint az árstabilitás, árleszállítás és a költségvetési deficit mérséklése
E. mivel a munkaerő-piaci általános változások, különösen az iparban a multinacionális cégek több tagországot érintő nemrégiben történt üzem-áttelepülései nyomán magas szintű munkanélküliséghez vezettek a 40 és 55 év közötti elsősorban női dolgozók körében, akiknek kevés egyéb munkavállalási lehetőség áll rendelkezésükre,
F. mivel a közösségi politikáknak teljes mértékben figyelembe kell venniük a munkavállalói jogokat biztosító munkahelyek megteremtését, különösen a munkanélküliség által leginkább sújtott népességi csoportok számára és mindenek előtt a fiatalok számára, akiknek a körében a munkanélküliség aránya néhány tagországban tartósan meghaladja a 20%-ot,
G. mivel továbbra is jelentős diszkrimináció áll fenn a nőkkel szemben a magas pocíziójú munkahelyekhez való hozzáférés tekintetében, míg számos tagállamban a családtámogatási rendszerek, nevezetesen a bölcsödei és óvodai ellátás, valamint az idősek gondozása nem megfelelő színvonalú,
H. tekintettel a közszolgáltatások és a szociális gazdaság fontosságára a munkahelyi dinamizmus, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem terén,
I. mivel a szegénységgel és a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos naprakész és pontos információk hiánya akadályt jelent a részletes elemzés a sürgető problémákra adott gyors válaszok számára,
J. mivel az új kibővült Európaának az öregedési ráta emelkedése melett a születések számának csökkenésével kell megküzdenie, a népesség ezirányú változását alaposabb elemzésnek kell alávetni a lisszaboni célok elérése érdekében,
K. mivel a szociális körülmények elemzése a jelenlegi gazdasági szerveződés szociális következményeinek megfelelő kontextusba helyezését teszi szükségessé tekintettel az széles körben elterjedt és fokozódó szegénységre és kirekesztettségre, a romló munkakörülményekre, valamint azon népességi csoportok szociális elutasítottságára, amelyeknek a társadalomban történő részvétele egy olyan jövőre korlátozódik, amely bizonytalan állásoktól, munkanélküliségtől és az egészségügyi ellátáshoz, megfelelő lakhatáshoz, a jogrendszerhez vagy a szabadidős és kulturális tevékenységekhez való nehéz hozzáféréstől terhes, csak néhány példát említve a számukra nem biztosított jogokból,
L. mivel, még a legutóbbi bővítést követően is, az Európai Unió jelentős demográfiai problémákkal néz szembe, amelyeknek a jelenlegi mukaerőpiacra gyakorolt hatása ellensúlyozása érdekében bevándorlásra van szükség,
M. mivel szükséges a szegénység elleni hatékony eszközök felkutatása, meg kell vizsgálni a tagállamokban olyan intézkedések bevezetésének lehetőségét, mint a "létminimum" megállapítása;
1. kiemeli a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség leküzdésének fontosságát, valamint azt, hogy ehhez a jelenlegi gazdasági és pénzügyi politikák felülvizsgálata szükséges, elsősorban a stabilitási paktumé, a lisszaboni stratégiáé, a belső piaci politikáé és a versenypolitikáé elsődleges szerepet szánva a tartós foglalkoztatásnak, a jogokhoz való hozzáférésnek, a beruházásoknak és az olyan színvonalú közszolgáltatásoknak, amelyek biztosítják a társadalmi integrációt , különösen az oktatás, a közegészségügy, a gyermekgondozás, az eltartott személyek, a tömegközlekedés és a szociális szolgáltatások terén;
2. ragaszkodik a tervezett szolgáltatási irányelv vizsgálatának szükségességéhez (belső piaci szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat) tekintettel a munkaerőpiacra és a munkahelyek minőségére gyakorolt és várt következményekre;
3. megállapítja, hogy a nagy arányú foglalkoztatottság és a kiváló minőségű hosszú távú munkahelyek megteremtése különösen valódi iparpolitika folytatásához, nagymérvű infrastrukturális beruházások irányításához, a kutatási és fejlesztési politikának a lisszaboni célkitűzésekkel való, a szükséges erőforrásokkal támogatott összehangolásához, és az élethosszig tartó tanulás megvalósításához szükséges;
4. fenntartja, hogy a szociális és integrációs politikák alapvetőek a polgárjogok, és továbbá az Európai Unió fejlődése szempontjából, valamint hogy az integrációorientált szociálpolitika a fejlődést elősegítő tényező;
5. hangsúlyozza a 2006–2010-re vonatkozó új szociálpolitikai stratégia fontosságát, melynek céljai a következők kell, hogy legyenek:
- az összes alapvető jog valamennyi közösségi politika terén történő tiszteletben tartásán és érvényesülésén alapuló szociálpolitika,
- átfogó és kohézióra képes társadalom kialakítása, amely a stabil foglalkoztatást és a munkavállalói jogok tiszteletben tartását célzó intézkedéseket feltételez,
- a nemek közötti egyenlőségen és a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelmen alapuló társadalom előmozdítása,
- a fogyatékkal élők esélyegyenlőségén alapuló társadalom elősegítése,
- a megtermelt javak elosztása minden ember jólétének növelése érdekében, ami a mindenki számára biztosított, egyetemes jóléti rendszerek valamint a magas színvonalú közszolgáltatásokhoz való garantált hozzáférésen keresztül, beleértve az egészségügyet, az oktatást és a lakhatást,
- valamennyi csoportot figyelembe vevő szociálpolitika, amely különösen azokra a közösségekre összpontosít, amelyek a legkiszolgáltatottabbak és amelyeket leginkább fenyeget a szegénység és a társadalmi kirekesztettség, beleértve a gyermekeket, az időseket, a fogyatékkal élőket és a családjaikat,
- részvételi demokrácia mint a különböző szociális és foglalkoztatási politikák része,
- a képesítések elismerésének és egymáshoz közelítésének elősegítésére irányuló, az európai gazdaság szükségleteihez mérten, és a munkaerőpiaci szereplőkkel való konzultációkon alapuló oktatási és szakképzési politika,
- a jogokkal és biztosítékokkal összekapcsolt munkaügyi szabályozás összehangolása, különösen a szociális védelem és az egész életen át tartó tanulás területein,
6. ragaszkodik ahhoz, hogy a tavaszi csúcstalálkozó határozza meg a főbb gazdasági irányvonalakat a különösen a fiatalok és nők körében aggasztóan magas szintű munkanélküliség figyelembe vétele alapján, valamint ezzel együtt nagyobb társadalmi integráció megvalósításával és a foglalkoztatás és a környezet mennyiségi és minőségi fejlesztésével; rámutat arra, hogy a lisszaboni célkitűzéseknek a foglalkoztatottsági arányok tekintetében való eléréséhez 2010-re 22 millióval több munkahelyet kell teremteni;
7. felszólítja a Bizottságot, hogy támogasson minden, a vállalatok alapítását és a vállalkozói szellemet segítő környezetkialakítására irányuló törekvést, különösen az EU-ban levő munkahelyek túlnyomó többségét adó kis- és középvállalkozások (KKV) javára;
8. felszólít minden vállalatot arra, hogy ismerjék el taársadalmi felelősségüket figyelembe véve a munkahelymegtartást és az érintett térségek fejlődését az üzem-áthelyezésekről és fúziókról szóló döntéshozatalnál; emlékeztet az EUs pénzügyi támogatásban részesült vállalkozások bezárásáról szóló 169/2003 európai parlamenti állásfoglalás betartására;
9. fenntartja, hogy táradalmi felelősségüknek eleget téve a vállalatoknak a lehető legjobb képzési feltételeket kell biztosítaniuk munkavállalóik számára
- az alapképzési időszak tekintetében;
- a folyamatos munkaerő képzés tekintetében;
- a szakmai tapasztalat révén megszerzett érdemek elismerése tekintetében;
végül, e célok teljesítése érdekében minden nagy vállalatnak képzési és értékelési terveket kellene kidolgoznia a képesítések megtervezésére és fejlesztésére, melyeket egyrészt a munkerőpiaci szereplőknek, másrészt a szakmai képesítéseket nyújtó intézményeknek kellene megvitatniuk;
10. kiemeli a szegénységi mutatók létrehozásának és fejlesztésének szükségességét a kibővült Európában;
11. a gazdasági és szociális kohézió érdekében hangsúlyozza a hátrányos helyzetű régiók támogatásának szükségességét, különös tekintettel azon területekre, ahonnan nemrégiben települt el az ipar, az ipari szerkezetváltás vagy a bányabezárások által jelenleg érintett térségekre;
12. hangsúlyozza a termelő ágazatoknak, a mikro- és kisvállalkozásoknak, a kis és családi gazdaságoknak és a szociális gazdaságnak nyújtott segítség szükségességét a munkahelyteremtésben és a jólét megteremtésében játszott szerepük miatt;
13. ragaszkodik az egyenlőség elősegítését és a megkülönböztetés leküzdését szolgáló intézkedések meghozatalához, nevezetesen a szerződés 13. cikkének végrehajtását célzó új jogalkotási kezdeményezések révén a bevándorlók és fogyatékkal élők és a nők jogainak esetében kiemeli az Európai Szociális Alap és a nemzeti foglalkoztatási és szociális integrációs cselekvési tervek közti kapcsolat erősítésének szükségességét is, így az utóbbihoz szükséges finanszírozás biztosítása, valamint a nemzeti parlamentek, a fenti területeken aktív nonprofit-szervezetek, és a munkaerőpiaci szereplők részvételének biztosítása érdekében;
14. kiemeli, hogy az élethosszig tartó tanulás segít egy társadalmi szükséglet ész európai munkerőpiac igényeinek kielégítésében és fenntartja, hogy egy társadalmi jogot is megtestesít, tekintet nélkül korra, nem és származásra; úgy véli, hogy az ebből származó haszon elsősorban a szociálisan hátrányos helyzetű csoportokat (nőket, bevándorlókat, létminimum alatt élőket) illeti, tekintettel alacsony képzettségükből és a képzési, oktatási rendszerből való kirekesztettségükből adódó nehézségeik miatt; felszólít ezen csoportok számára létrehozandó speciális lehetőségeket biztosító intézkedések megtételére, az esélyegyenlőség biztosítása érdekében; végül pedig reméli, hogy specifikus célkitűzések kerülnek meghatározásra, különösen azok tekintetében, akik középfokú tanulmányaikat nem tudták befejezni (írástudatlanok, képzetlenek, munkanélküliek, fogyatékkal élők, 50 évesnél idősebbek, bevándorlók, szülési szabadságukat töltő nők, stb.)
15. kívánatosnak tart olyan jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a munkahelyteremtést, a családi élet és a munka összeegyeztetését, az élethosszig tartó tanulás és képzés biztosítását, valamint a közösségi életében történő civil és társadalmi részvételt;
16. üdvözli, hogy a bizottsági jelentés hangsúlyozza a foglalkoztatottsági szint növelésének alapvető fontosságát, és hogy elismeri, hogy a munkanélküliség a társadalmi kirekesztés egyik legfőbb oka;
17. ragaszkodik a munkahelyi balesetek okainak és következményeinek hatékonyabb kezeléséhez, az ellenőrző intézkedések fokozása és megerősítése révén;
18. hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti különbségek csökkentéséhez, a következő pénzügyi terv (2007-2013) költségvetésének és a Struktúrális Alapok megerősítéséhez, tekintettel a társadalmi kohézió megfelelő fokának elérésére, szükséges két alapvető követelmény összehangolása, nevezetesen a tagállamok közötti szolidaritás és a jelenleg hátrányos helyzetű régiók struktúrális támogatása, és ezáltal a valódi összetartás elérése;
19. felhívja a Tanácsot, hogy folyamatosan frissített formában dolgozzon ki és tegyen közzé szélesebb körű és pontosabb mutatókat és tanulmányokat, különösen a szociálpolitika egyéb politikák terén történő nagyobb szerephez juttatásával kapcsolatban, valamint a közösségi politikák következményeiről a magasabb munkanélküliség, a szegénység, a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés terén, beleértve a nemek szerepének elemzését; mindez történjen a társadalmat valóban képviselő adatok alapján;
20. kéri, hogy a kedvezőtlen fejlemények megelőzése érdekében a Bizottság többet foglalkozzon a demográfiai tendenciákkal és azok társadalomra gyakorolt hatásával;
21. végül reméli, hogy az emberi erőforrásban rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználása érdekében a tagállamokban a jobb oktatásra és az élethosszig tartó tanulásra irányuló igények kielégítésére alkalmas javaslatok születnek;
22. reméli, hogy az új szociális menetrend gyakorlati javaslatokat fog tartalmazni arról, hogy az európai társadalmi modell hogyan őrizhető, és erősíthető meg a globalizált világban, és a társadalom egyre több rászoruló csoportjának társadalmi helyzete hogyan tehető jobbá;
23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
INDOKOLÁS
A tíz új, jelentősen eltérő és általában az Unió 15 régi tagországa átlagos fejlettségi szintje alatti ország 2004. május 1-jei csatlakozását követően a szociális helyzet az Európai Unióban megköveteli, hogy jóval nagyobb figyelem irányuljon a szociális és fejlesztési kérdésekre. Ezen jelentés terjedelme nem tesz lehetővé részletes elemzést, így pusztán említés szintjén szerepelnek bizonyos olyan szempontok, amelyeket a rendelkezésre álló információk alapján kulcsfontosságúnak ítélünk.
1. Foglalkoztatás, munkanélküliség és munkakörülmények
Jóllehet továbbra sincsenek megfelelő statisztikai információk, az Eurostat legfrissebb adatai[1] szerint 2003 végén a 443 milliós népesség körében:
- 192,8 millió embernek volt munkahelye, ezeknek 43,6%-a volt nő és 10,7%-a pedig 15 és 24 év közötti. Az össznépességből 161 millió ember volt valaki másnál alkalmazott, de közülük sokaknak csak bizonytalan vagy részmunkaidős állása volt;
- A munkahelyteremtés az Unióban 2002-ben gyakorlatilag stagnált, míg 2003–2004-ben 10 év óta először nettó csökkenés volt tapasztalható a foglalkoztatás terén;
- A 15 és 64 év közöttiek 62,9%-ának volt munkahelye, de a tagállamok között jelentős eltérések vannak: nyolc országban (Dánia, Ciprus, Hollandia, Ausztria, Portugália, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság) az átlagos arány 67% volt. Ez az érték Olaszországban, Máltán és Lengyelországban 57% alatt volt;
- A 15 és 64 év közöttiek 10,3%-a azonban csak részidős munkahellyel rendelkezett. Általánosságban a magasabb munkanélküliségi aránnyal rendelkező tagállamokban a munkahelyek jelentős része részmunkaidős. Ez a helyzet Hollandia (32,8%), Szlovénia (23,2%) és az Egyesült Királyság (17,4%) esetében;
- Igen magas a bizonytalan munkahelyek aránya. Átlagban a munkaszerződések 12,9%-át határozott időre kötik, ami különösen jelentős mértékű Lengyelországban (19,4%), Portugáliában (20,6%) és Spanyolországban (30,6%);
- A bizonytalan munkahelyek a nőket különösen aggasztó mértékben érintik. A teljes munkaidőben dolgozók csupán 36,7%-a volt nő, míg az állandó munkahely esetében ez az arány pusztán 38% volt;
- 19,1 millió ember volt munkanélküli, 51,3% nő, 24,3% pedig fiatal.
A munkanélküliséggel kapcsolatos frissebb adatok azt mutatják, hogy a jelenség fokozódik[2]: 2004 augusztusában 19,3 millió embernek nem volt munkája, ami 9%-os aránynak felel meg. Néhány tagállamban azonban az arány jóval magasabb. Lengyelországban például 18,7%, Szlovákiában 15,7%, Litvániában és Spanyolországban pedig 11%.
Az átlagos munkanélküliségi arány nők körében a 25 tagú Unióban 10%. Ez az arány a 25 éven aluliak körében 18,1%.
Amint ismeretes az Európai Tanács 1997 novemberei luxembourgi rendkívüli csúcstalálkozója ambiciózus stratégiát határozott meg a munkanélküliség csökkentésére és a foglalkoztatási arány növelésére a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentése mellett.
2000 márciusában a lisszaboni csúcs a teljes foglalkoztatást tűzte ki célul több és jobb munkahely létrehozása mellett. 2010-re a következő célokat tűzték ki:
- 70%-os globális foglalkoztatási arány,
- 60%-os arány a nők foglalkoztatása esetében.
2001 tavaszán az Európai Tanács stockholmi csúcstalálkozóján 55%-os foglalkoztatási arányt határoztak meg célul az 55 és 64 közötti korosztály számára.
2003-ban azonban a teljes foglalkoztatási arány, beleértve a bizonytalan és részmunkaidős munkákat nem haladta meg a 62,9%-ot a 25 tagú Unióban.
A nemek szerinti lebontás azt mutatja, hogy a nők foglalkoztatási aránya csak 55% volt, és nagyrészük bizonytalan vagy részmunkaidős munkahellyel rendelkezett. A foglalkoztatási arány a férfiak körében 71% volt, így nyilvánvaló, hogy továbbra is súlyos egyenlőtlenségek állnak fenn a munkaerőpiacon.
- Több tagállamban bizonyos foglalkozásokban tapasztalt elfogadhatatlan munkakörülmények betegségeket okoznak és számos munkahelyi balesetet idéznek elő (jóllehet 1994 óta ez az arány javul). 2000-ben csaknem 500 millió munkanap kiesés volt munkahelyi balesetek (150 millió nap) vagy munkával kapcsolatos egészségügyi problémák (350 millió nap) miatt.
- 2001-ben az Unió területén dolgozók 3,8%-a szenvedett olyan munkahelyi balesetet, melynek következtében több mint három munkanapot hiányzott munkahelyéről (a három napos vagy annál kevesebb idejű hiányzások aránya 6,1% volt). 100 000 munkavállaló közül átlagosan 80 halálát okozta munkahelyi baleset, elsősorban a halászatban és az építőiparban. Néhány tagállamban az átlagos arány jóval magasabb volt (Lettország, Belgium, Litvánia, Észtország, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság).
A fentiek egyértelműen mutatják, hogy a magasabb foglalkoztatással kapcsolatos stratégia nem megfelelő. A normál konvergencia kritériumok révén az árstabilitás élvezett elsőbbséget, ezért egy eltérő stratégia bevezetésére van szükség egy Fejlesztési és foglalkoztatási egyezmény keretében, amely több, megfelelő munkavállalói jogokat biztosító minőségi állás megteremtésének biztosít elsőbbséget.
Intézkedésekre van szükség továbbá a multinacionális vállalatok fúzióinak és áttelepülésének korlátozása, a termelő ágazatok, a mikro-, valamint kis- és középvállalkozások támogatása, az egyenlőség elősegítése, a megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a bércsökkenés nélküli munkaidő csökkentés érdekében a munkahelyteremtés elősegítése, a munka és a családi élet jobb összeegyeztethetősége, az egész életen át tartó tanulás és képzés biztosítása, valamint a közösségi életben történő civil és társadalmi részvétel előmozdítása céljából.
2. Bérszintek és a minimálbér
A 25 tagállamból 18-ban létezik minimálbér (Belgium, a Cseh Köztársaág, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia és az Egyesült Királyság).
- A 2004. január 1-jei állapotok szerint a minimálbér szintje 121 euró (Lettország), 498 euró (Portugália) és 1403 euró (Luxemburg) között változott.
- Az árak hatását figyelmen kívül hagyó vásárlóerő paritás (PPP) alapján történő összehasonlítás apróbb egyenlőtlenségeket mutat és valamelyest módosítja a sorrendet: a vásárlóerő paritást tekintve Máltán és Szlovéniában magasabbak a minimálbérek, mint Portugáliában és Spanyolországban.
- A minimálbérből élő, teljes munkaidőben dolgozó munkavállalók aránya igen széles skálán mozog: Spanyolországban 0,8%, az Egyesült Királyságban 1,9%, Franciaországban 14%, Luxemburgban 15,1% míg Litvániában 15,4%. Általánosságban véve több nő van ilyen helyzetben mint férfi.
- A minimálbér és a havi átlagbér közötti arány az iparban és a szolgáltatási szektorban 2002-ben a következők szerint alakult: Szlovákiában 32%, Portugáliában 43%, Hollandiában 49% míg Máltán 59%.
- A fizetések nemek szerinti megkülönböztetése a 25 tagú Unióban továbbra is jellemző. Az összehasonlítás továbbra is nehéz, de 2001-ben a 15 tagú EU-ban az áltag bruttó órabér 16%-kal volt kevesebb a nőknél mint a férfiaknál, jóllehet néhány tagállamban, mint például Németországban és az Egyesült Királyságban ez az érték magasabb volt. Az új tagállamok tekintetében a rendelkezésre álló adatok jelentős eltéréseket mutatnak az országok között; itt a legkirívóbb példa a Cseh Köztársaság és Észtország.
Amennyiben meg kívánjuk szüntetni ezen bérbeli különbségeket, akkor meg kell szüntetni az alapbérekkel kapcsolatos közvetlen diszkriminációt, valamint a gazdaságban történő részvételhez, a választott foglalkozáshoz és a karrierlehetőségekhez kapcsolódó közvetett diszkriminációt.
3. Jövedelem – egy főre jutó GDP
Az Eurostat szerint[3], a vásárlóerőn számított (PPS) egy főre jutó bruttó hazai termék, amely a különböző országok összehasonlíthatósága érdekében a különböző valuták közti vásárlőerőt hivatott egységesíteni, 2003-ban a következő nagyobb eltéréseket mutatta a tagállamokban:
- a 25 tagú EU átlag 50%-a vagy annál kevesebb: Lettország, Észtország, Litvánia és Portugália
- a 25 tagú EU átlag 51–75%-a: Cseh Köztársaság, Magyarország, Málta, Portugália és Szlovákia
- a 25 tagú EU átlag 76–100%-a: Ciprus, Görögország, Spanyolország és Szlovénia
- a 25 tagú EU átlag 101–125%-a: Ausztria, Belgium, Németország, Dánia, Finnország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság
- a 25 tagú EU átlag 126%-a vagy annál több: Írország és Luxemburg.
Ezekből a számokból kiderülnek az uniós tagállamok fejlettségi szintjei közti jelentős különbségek valamint az, hogy az EU még mindig nagyon messze van a szerződésben meghatározott gazdasági és szociális kohézió megvalósításától, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani erre a problémára a makrogazdasági politikák és a közösségi források, nevezetesen a kohéziós alap és a strukturális alapok növelése révén. Mindez igen nagy jelentőséggel bír most, amikor elkezdődtek a pénzügyi tervvel kapcsolatos tárgyalások.
4. Szegénység és társadalmi kirekesztettség
Az Eurostat népességről és szociális viszonyokról szóló nemrég megjelent kiadványai[4], amelyek az Európai Tanács 2001 decemberi laekeni csúcstalálkozóján meghatározott kritériumokon és 18 közös mutatón alapulnak, valamint amelyek figyelembe veszik az Európai Tanács 2000 decemberi nizzai ülésének döntéseit, melyek értelmében az Európai Tanács 2000 márciusi lisszaboni ülésén meghatározott szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet a nyílt együttműködés módszerének alkalmazásával és a nemzeti foglalkoztatási tervek előnybe részesítésével kell folytatni, lehetővé teszik bizonyos következtetések megfogalmazását jóllehet ezek nem friss információkon alapulnak.
A Bizottság „Szociális helyzet az Európai Unióban - 2004” című kiadványa elemzésében tartalmazza a tíz új tagállamot az Eurostat által biztosított információk alapján[5].
- 2001-ben az Európai Unió népességének körülbelül 15%-át fenyegette a szegénység veszélye[6], ami 70 millió embernek felel meg. Ez az érték Görögország és Portugália esetében 20%, Írország esetében pedig 21% volt. A nemzeti átlag 60%-ának kiszámításakor alapul vett jövedelemszint meghatározása azonban tagországonként jelentősen eltér, amint az már a fenti minimálbérekről és jövedelemelosztásról szóló elemzésből kiderült.
- A szociális védelem és a társadalombiztosítási juttatások kulcsszerepet játszanak a szegénység kockázatának csökkentésében. A különböző szociális újraelosztások nélkül, beleértve a nyugdíjakat és egyéb támogatásokat, a szegénység veszélye a finn lakosság 30%, a portugál 37%, a francia és az angol 40%, míg az olasz lakosság 42%-át érintené, ami jól mutatja a jóléti politika és a társadalmi biztonság jelentőségét.
- A társadalmi védelem elosztása jelentős mértékben különbözik az Unió egyes tagállamaiban. A 15 tagú Unióban 2001-ben az elosztás (a legutolsó helyen szereplő) Portugáliában mért 3 644 PPP egység és a Luxemburgban regisztrált (legmagasabb) 10 559 közötti sávban volt.
- A jövedelmek összességének eloszlása szintén jelentős eltéréseket mutat mind a lakosság különböző csoportjai, mind pedig a tagállamok között. 2001-ben a lakosság legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20% közel ötször kapott többet, mint a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező alsó 20%. Ez a mutató a Dániában mért 3% és a Portugáliában jegyzett 6,5% között mozgott.
- A lakosság egy nagy része munkanélküli háztartásban él[7]. 2003-ban a 15 tagú Unióban a 18 és 59 év közöttiek mintegy 10%-a élt olyan háztartásban, ahol senki sem dolgozott.
A munkanélküliség az elmúlt évek során tapasztalt növekedésével és a juttatások megnyirbálásával egyes tagállamokban a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémája valószínűleg még súlyosabb, mint amit a statisztikák tükröznek, ami a társadalmi integráció a különböző közösségi politikák terén történő előtérbe helyezésének szükségességére hívja fel a figyelmet, különös tekintettel a monetáris és a belső piaci politikára a színvonalas közszolgáltatások koncepciójának védelme érdekében és az állami beruházások előtérbe helyezésével olyan szociális területeken, mint az egészségügy, az oktatás és képzés, a lakhatás, a szociális védelem, az igazságszolgáltatáshoz, a kultúrához, valamint a szabadidős tevékenységekhez stb. történő hozzáférés.
5. Oktatás
Annak ellenére, hogy az oktatás, a szakképzés, az egész életen át tartó tanulás és a kutatás jelentőségével kapcsolatban általános az egyetértés, továbbra is jelentős egyenlőtlenségek és számos hiányosság tapasztalható ezen a téren, ami azt jelzi, hogy 2000-ben a lisszaboni csúcstalálkozón a témára fektetett hangsúly kevés eredménnyel járt. A nemrégiben napvilágot látott adatok tanúsága szerint annak ellenére, hogy a Bizottság hangsúlyozta az iskolából való kimaradás és a bukási arányok csökkentését célzó intézkedések szükségességét, a helyzet néhány tagállamban továbbra is igen súlyos:
- 2003-ban az iskolai kimaradás a 17 és 19 év közötti fiatalok esetében (akik nem fejezték be középfokú tanulmányaikat) 48,2% volt Máltán, 41,1% Portugáliában és 29,8% Spanyolországban. Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban a kimaradási arány csupán 4,9–6,3% volt.
- Szintén nagy különbségek vannak az egész életen át tartó oktatás és képzés terén. 2003-ban, illetve az egész életen át tartó tanulás területén. 2003-ban Svédországban a 25 és 64 év közötti korosztály 34,2%-a vett részt valamilyen oktatásban vagy képzésben, míg Portugáliában ez az arány csupán 3,6% volt, ráadásul a tagállamok között itt a legmagasabb az iskolai kimaradás aránya.
Ennek következtében a helyzet megváltoztatása érdekében különböző intézkedésekre van szükség, amelyek az oktatásra, a képzésre és az egész életen át tartó tanulásra helyezik a hangsúlyt.
- [1] Eurostat - Fókuszban a statisztika (Statistics in focus), 14/2004
- [2] Eurostat - Euromutatók (Euro-indicators), 122/2004 – 2004. október 5.
- [3] Eurostat 37/2004, Gazdaság és pénzügyek (Economy and Finance)
- [4] Eurostat 10 és 16/2004, Népesség és szociális viszonyok (Population and Social Conditions)
- [5] Eurostat évkönyv 2004.
- [6] A relatív szegénységi küszöb a átlag nemzeti bérek 60%-a alatti keresetből történő megélhetést jelenti, tehát jelentősen eltérő alapjövedelmekről van szó.
- [7] A valamennyi munkanélküli tagból álló háztartás meghatározása természetesen a 24 év alatti tanulókat.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A szociális helyzet az Európai Unióban | ||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||
|
Eljárási Szabályzatra való hivatkozás |
45. cikk | ||||||||
|
Illetékes bizottság Az engedélyezés ülésen való bejelentésének dátuma |
EMPL;
18.11.2004 | ||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) Az ülésen való bejelentés dátuma |
FEMM 18.11.2004 |
|
|
|
| ||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
FEMM |
|
|
|
| ||||
|
Előadó(k) |
Ilda Figueiredo |
| |||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
23.11.2004 |
17.1.2005 |
|
|
| ||||
|
Az elfogadás dátuma |
1.2.2005 | ||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
22 17 0 | |||||||
|
A zárószavazáson részt vevő képviselők |
Jan Andersson, Roselyne Bachelot-Narquin, Jean-Luc Bennahmias, Mihael Brejc, Udo Bullmann, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Ottaviano Del Turco, Harald Ettl, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Richard Howitt, Stephen Hughes, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Lasse Lehtinen, Elizabeth Lynne, Mary Lou McDonald, Jamila Madeira, Thomas Mann, Mario Mantovani, Jiří Maštálka, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Roberto Musacchio, Ria Oomen-Ruijten, Csaba Őry, Dimitrios Papadimoulis, Jacek Protasiewicz, Luca Romagnoli, Leopold Józef Rutowicz, José Albino Silva Peneda, Jean Spautz, Eva-Britt Svensson, Georgios Toussas, Evangelia Tzampazi, Anne Van Lancker, Anja Weisgerber, Gabriele Zimmer | ||||||||
|
A zárószavazáson részt vevő póttagok |
Mihael Brejc, Udo Bullmann, Richard Howitt, Lasse Lehtinen, Jamila Madeira, Roberto Musacchio, Dimitrios Papadimoulis, Luca Romagnoli, Leopold Józef Rutowicz, Eva-Britt Svensson, Georgios Toussas, Evangelia Tzampazi, Anja Weisgerber | ||||||||
|
A zárószavazáson részt vevő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Rodi Kratsa-Tsagaropoulou | ||||||||
|
Benyújtás dátuma – A6 |
9.2.2005 |
A6‑0035/2005 | |||||||